☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Kovácsműhely

Azazel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott
☩ Reagok :
77
☩ Keresett személy :

Szer. Márc. 15, 2017 1:56 pm írtam neked utoljára



Lucretia & Azazel


- Senki? Nos, én valamikor régen ismertem valakit, aki mindenre képes volt – válaszol mereven nézve maga elé, nem is gondolva bele abba, hogy a saját sebeit kaparássza éppen az ördögi szavak karmaival. Egy pillanatig ráncolja a homlokát, majd visszapillant a nőre. – A hiány egyébként is sokkal érdekesebb, mint a teljesség - pillant újra szívélyes tekintettel a nőre.
- A végeredmény az lesz, amire szükséged van – ígéri, hogy megnyugtassa a nőt. Hiszen látja, hogy mire való a kis játékszer, ha nem látná, nem is lenne képes elkészíteni. Bár Lucretia szavai is bőven kifejezik azt, hogy milyen terveket szán ennek az ékszernek. Meg, aztán nem ez az első eset, hogy olyasmit készít, ami első látásra nem alkalmas gyilkolásra, aztán a végén mégis. Nem véletlenül tartják mesternek Azazelt.
- Tudod, mit akarok – biccenti előre a fejét, és sötét pillantással néz fel a nőre. – Nálam nem éri meg a szavakkal játszadozni, hiszen se lelkem, se életem, amit eladhatnék – persze ő is megfogható lenne valamivel, de hála’ a jó égnek, arról az egy nem éppen apró, és nem éppen elhanyagolható dologról rajta kívül senki sem tud. Talán még a delikvens sem, pedig… Neki bőven lett volna lehetősége rájönni a találkozásaik számából kiindulva, de… Sariel mindig túl távolságtartó volt, ezért úgy gondolja, nem akarhatott olvasni belőle. – Szóval minek is tennél ilyet? – mosolyog hátra vetve a fejét. Bár biztos érdekes lenne egy tollal rendelkezni Lucifer bundájából, de semmiféle értékkel nem bír számára.
- Ugyan, kedvesem. Hiszen melyik emberfia lenne képes a hatalmaddal birokra kelni? – kérdez vissza mosolyogva, miközben elraktározza az információkat, arra gondolva, hogy talán nem ártana ismét meglátogatni pár vadászt egy kis szórakozás végett. Régen nagyon jól idomítható kutyuskák voltak.
- Egyébként hogy értetted, hogy a bizalmatlanság van elől? – ezt azért nem ártana kicsit átrágni, így visszagondolva. Ki nem bízik kiben, avagy kik kikben nem bíznak? Bár a gondolatát is viccesnek találja annak, hogy egy démon esetleg azt várja el, hogy az emberek megbízzanak benne. Felteszem a lábszáramat a térdemre, hogy kényelmesebben üljek, majd a ceruzát tartó kezemet megtámasztom a levegőben feszülő térdemen.
- Hát, keress valami szárnyas dögöt és ülj fel a hátára – vonja fel szemöldökét már a kérdést követően, majd válasz közben a fejét ingatja: Vajon hogy jut ilyesmi a nő eszébe, ilyet kérdezni valakitől, aki az elmúlt több tíz- vagy talán több százezer évben nem próbálkozott ilyesmivel, maximum zuhant, ha nem volt szerencséje. – Olyan érzés lesz,… - repülni,… igen, ha jobban belegondol, akkor tudja, hogy emlékszik arra, hogy milyen érzés volt, de… Nem ez volt az a veszteség, ami miatt könnyesre sírta volna egy magafajta a párnáját. Ezzel nem lehet kihozni a sodrából.
- Beszéljünk inkább arról, hogy milyen érzés járni, mikor először felkelsz botladozva a földről, érzed a homokot a lábaid alatt, és a szemedbe tűznek a Nap gyilkos sugarai hosszú sötétség után – az sokkal határozottabb emlék benne, mint a repülés, az már formáló jelenség volt, hiszen egyenlővé, egyenlőbbé tette az embereknél, kevesebbé az angyaloknál, de mindemellett szabaddá is, már amennyire a saját határai engedik. – Egyébként sem tudnám szavakba önteni, hogy milyen repülni – mert éteri érzés, nem pedig földi, és pláne nem földalatti.




Vendég
WHISPERING AMEN



Szomb. Márc. 11, 2017 11:19 pm írtam neked utoljára


Azazel vs. Lucretia
>><<


- Senki nem képes mindenre, az túl nagy hatalom és túl sok ellenséget szül. Én inkább a hiányt kérem - ennek a megértéséhez nem kell igazán sok év, vagy tapasztalat, elég, ha valaki kinyitja a szemét. Minél magasabb rangon áll egy démon, annál többen gyűlök, irigyelik és próbálják titokban hátba támadni. A pokol egy sarkalatos pont, mert a démonok nem mindig rendelkeznek alapvető empátia érzékkel sem, ennek ellenére remekül szemlélteti azt is, az emberek mi mindenre lennének képesek a megfelelő körülmények között. Az angyalokat pedig szerintem csak a jóság tartja vissza a hasonló próbálkozásoktól általában és már bizonyították nem egyszer, hogy bennük is megvan ennek a csírája. Legalábbis én ezt szűröm le a tetteikből, más nyilván kicsit másképp látja. Főleg az a sok emberi lélek kutató, akiket az utolsó évszázad köpött ki magából a világ. Egyszerre lenyűgöző és kiábrándító, hogy alig pár évnyi kutatás alatt mi mindent fedeztek fel, magyaráztak meg és találtak indokokat a legnagyobb szörnyek számára is. Most olyan szívesen megkérdezném például Tomas Harris írót, hogy mégis ember vagy valamilyen más lény alapján alkotta-e meg Dr. Hannibal Lectert. Mert én töredelmesen bevallom, ő a kedvenc irodalmi hősöm és nagyon szívesen olvasom róla. Csak éppen, ha valakinek rengeteg ideje van, akkor nem siet a frissen megjelent könyvek átnyálazásával sem. Pedig a jó doktor olyan karakteresre sikerült, hogy én biztos vagyok benne, valódi alanyról mintázták a szereplőt. Oké, ideje visszakanyarodni a korábbi témához...
- Rendben, azt a kioldó szerkezetet a fülbevalón nyugodtan megváltoztathatod. Ez csak előzetes elképzelés volt - amelynek a lényege, hogy rengeteg apró tűszerű penge kerüljön egymás mellé szépen csillogó bizsu alakjában és könnyedén le tudjam őket engedni szükség esetén. Ha Azazel véleménye az, hogy egy kevésbé hagyományos kapocs ebben segít, akkor övé a lehetőség, hogy létrehozza. Ami nekem fontos, hogy az egész ékszernek nézzen ki és veszélytelennek, valamint szükség esetén azonnal használhatóvá váljon, mert nekem nem lesz arra időm, hogy percekig vacakoljak egy zárral. Az angyalok ellen nem sok fegyvert használhat egy démon, ha a hozzám hasonló tudós fut velük össze, akkor a leglogikusabb lehetőség, hogy elterelje a figyelmét és felszívódjon, amire én hajlamos is vagyok. Szégyen a futás, de hasznos, mondják, nekem pedig túlélési feltétel is a dolog egyben. Harcoljon az, akit arra találtak ki...
- Ha nem lennél olyan remek kovács, akkor már most üzletet kötnék veled a munkádra a tollért cserébe. Nem kötötted ki, hogy mennyei angyal tolla legyen - figyelmeztetem az alku fontosságára halvány mosollyal a férfit és kap közben egy kis kenegetést az egoja is. Nem tehetek róla, de ilyen vagyok, szeretem, ha körülöttem mindenki segítőkész és ezt csak viszonzással lehet elérni. Azazelnek angyal toll kell és nekem van angyal tollam. Csak éppen a pokol egyetlen igazi angyalától és vezetőjétől származik, ami nem hiszem, hogy pont az a kategória, amire vágyik a bukott. De attól még egy valódi alkuban érvényes lenne, mert megfelel az általa megadott feltételeknek. Ez a tipikus példája annak, hogy miért nem tanácsos egy démonnal meggondolatlanul üzletelni. Ami nincs rögzítve, az szabadon értelmezhető, ugyebár...
- Változó a hozzáállás, de még mindig a bizalmatlanság van elöl. És újabban kezdik felfedezni a démonűző praktikákat is, valahogy nincs szívem megmondani nekik, hogy néhány sókristállyal a nagyobb teljesítményű legyezőm is elbánik, még mágia sem kell oda - oké, ez másrészt önvédelem, mert ha valaki azt hiszi, elég egy kis só és máris kizár vagy bezár valahova, akkor tegye. Szépen ki tudom várni, amíg távozik és utána úrinőként kisétálni, mert a motozás ritka modortalan dolog és nem is ragaszkodnak hozzá különösebben a különböző lények. Túl veszélyes tud lenni a dolog. Még az ügyesebbek is jó okkal nem akarnak megérinteni, pedig nekem aztán tényleg nem sok a harci képzettségem. Ugyanakkor a méregismeretem elég jó ahhoz, hogy ne garantáljam, túl éli, aki rossz helyen fog meg. A démoni testnek nem árt a kígyóméreggel kevert körömlakk vagy éppen gyilkosan erős paprika tartalmú rúzs, de másnál fájdalmas lehet a dolog. Ez pedig csak a gyenge kezdés abban a laborban, ahol én élek. - Milyen érzés repülni? Kevés dolog van, amire nem leszek soha képes, és ez az egyik közülük, ami mindig is érdekelt. Én úgy képzelem, mint amikor egy gyorsan vágtató ló hátán ülsz és a szél pont szembe fúj neked, de szerintem ez is csak olcsó másolat lehet - a kérdés valamiért még évekkel ezelőtt szöget ütött a fejemben, de eddig nem tettem fel senkinek. Nem túl sokan vannak a pokolban, akiktől megkérdezhetnék és esélyem lenne a valódi feleletre, de Azazellel tűzszünet van köztünk az első pillanattól kezdve, hogy megkerestem egy munkával. A mi tudásunk olyan szinten eltér, hogy soha nem fogjuk megsérteni a másik felségterületének határait, így okunk sincs az ellenségeskedésre. A segítő szándékomat pedig ma már egyszer bizonyítottam is, így joggal számíthatok kedvező válaszra, szerintem.

Azazel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott
☩ Reagok :
77
☩ Keresett személy :

Szer. Feb. 22, 2017 10:03 pm írtam neked utoljára



Lucretia & Azazel

- Mire mennék én, ha mindenre képes lennél? – válaszol költői kérdéssel a szavakra, mosolyogva pillantva fel a nőre, mielőtt visszaadná tekintetét a terveknek. Közben a mellényzsebéből ceruzát és papírt vesz elő, hogy irkáljon a felületükre, pontosabban átrajzolja az eredeti elképzelést a saját stílusában. Szálkás betűkkel mellé írja a méreteket is, mintha attól tartana, hogy elfelejti, pedig nagy sajnálatára nehezen felejt.
- Nézzük csak, mire lesz szükségem… - vakargatja meg a szemöldökét, miközben a ceruzát úgy fogja össze két ujjával, mintha cigaretta volna, de eszében sincs beleszívni. – Legalább három új kalapácsra, - mert ilyen különleges ékszer elkészítéséhez különleges eszközökre is lesz szüksége. – És vésőkre is – és persze alapanyagra, de ezt mondania se kell, hiszen ez mindenki számára egyértelmű kell, hogy legyen. Gyorsan lejegyzeteli, hogy mi az, ami hiányzik ebből a műhelyből. Talán átmegy egy másikba, hogy ott készítse el a remekművet.
- Ühm – bólint a szavakra. A kis kár már nem kár. Lucretia földi vadakra vadászik, nem pedig pokolbéliekre Megkérdezhetné, hogy van-e konkrét célja az ékszerekkel, de a diszkréció része az is, hogy soha se érdeklődik afelől, hogy ki vagy mi ellen kell fegyvert készítenie. Legyen az akár ilyen apró, vagy egy hatalmas ballista.
- Tizedmilliméteres pontosság – bólogat, és újra jegyzetelésbe fog. – Bár a tanítványaimnak is jelentős ideje volt megtanulni a fém megmunkálását – vonja fel egy pillanatra a szemöldökét. Persze, tudja, hogy a démon a máját szeretné hizlalni, de nem dobná sutba az alatta dolgozók kezeinek ügyességét sem, hiszen nem alkalmazná őket, ha ügyetlenek lennének. De a szavai nem azt jelentik, hogy ne szeretne Lucretia ötletével foglalkozni, hiszen látszik a tekintetén, ahogy a tervrajzot vizslatja, hogy a kíváncsisága valósággal falja a látványt.
- Itt egy kis módosításra lesz szükség - szúr ki az egyik rajzon egy apró hibát, amelyik megakadályozná, hogy megfelelően működjön a szerkezet. Persze, lehet, hogy működne úgy is, ahogy a démoni teremtmény megrajzolta, ám minden művész szereti belevinni a saját művészi jegyeit az éppen készülő termékbe. Olyan ez, mint egy aláírás. Minden termék egyedi, és mégis ott van bennük a művész keze-munkája, akkor miért is titkolná el, hogy ő áll mögötte?
- Hm – hallgatja a felsorolást elgondolkozva. Mondhatni, hogy mindene megvan, amire csak a pokolban vágyhat, és amire igazán vágyik, azt a nő egyébként se lenne képes megadni neki, szóval… Mit is kérjen? Végül is, mégis eszébe jut valami, amire lehet, hogy a közeljövőben szüksége lesz, ha túl sok időt tölt a felszínen. Azok a fránya angyalok bizony veszélyesek. – Tudod, hogy mi az, amire szükségem lenne? – vakargatja meg az állát elgondolkozva. - Egy angyal szárnyának tolla. Tudnál nekem egyet szerezni, mikor legközelebb fenn jársz? – Megbízik annyira a nőben, hogy nem várja el tőle, hogy azonnal fizessen a munkáért, hiszen már elég régóta állnak üzleti kapcsolatban. Lucretiának már van nála hitele, a szó jó értelmében.
- Ha szerzel nekem egy tollat, készítek ebből egy egész szettet... persze, nem azonnal - mielőtt még a nő azt hinné, hogy túl sok ideje van.
- Hagyjuk Lucifert – ingatja meg a fejét, ezzel is jelezve, hogy semmi sürgős dolga nincsen odafenn. Persze, nem akarja elárulni, hogy az utóbbi időben eléggé hanyagolja a kedves fivére, de hát mit lehet tenni, hiszen végre rászabadulhatott az emberiségre a materiális világban, ennyi hosszú év után… nem is érti, hogy hogyan bírta ilyen sokáig a pokolban. – Elkészítem neked mindkettőt határidőre – ígéri meg a nőnek, hiszen amúgy sem lenne semmi sürgős dolga. Majd hamarosan vissza fog térni az emberek világába, keres magának valami helyet, ahol kiélheti tanítási vágyát. Hátát újra a kovácsoltvas támlának dönti, az asztalra teszi a terveket, jegyzeteit is.
- Most, hogy az üzleten túl vagyunk - pillant újra a nőre. - Kérlek! Mesélj arról a tapasztalatról, amelyeket mostanság a felszínen szereztél! - kíváncsi szavakkal érdeklődik arról, amit a másik a saját szemeivel látott és más érzékeivel érzett. - Milyenek az emberek, mióta rájöttek, hogy az angyalok mégsem olyan jók? - Persze, ő is jelentős információt szerzett már a felszínről, de mindig érdeklődve hallgatja mások beszámolóit. Még olykor az emberekét is, ha párral összeakad.


Vendég
WHISPERING AMEN



Hétf. Feb. 20, 2017 5:25 pm írtam neked utoljára


Azazel vs. Lucretia
>><<

- Megdolgoztam értük, a lehetőségért a tanulásra. És elismerem, ha valamire nem vagyok képes - utalok a rajzokra az asztalon, amelyek gyönyörűen megtervezett ékszereket rejtenek, van, amelyiknek milliméternyi pontossággal számítottam ki minden szükséges méretét és írtam oda mellé apró, gyöngy betűkkel, nehogy valaki elrontsa. Az alacsony termet mellé a hattyúnyak nem olyasmi, amit gyakran osztanak és Lucifernek sem jutott eszébe megadni nekem, így mindig pontosan ügyelnem kell rá, meddig ér egy fülbevaló, vagy még inkább úgy nézek ki benne, mint akinek ott kivágtak a testéből egy darabot, majd visszarakták volna a fejét. A csikóhal alakú kis aranymedál még ennél is komplikáltabb, az én mérgeim eléggé labilis anyagok, általában egy halmazállapotban fejtik csak ki a hatásukat és a folyadékok megszilárdításánál sok múlik a kristályszerkezeti stabilitáson, amit csak bizonyos méretig lehet megtartani. Ha túl nagyok lesznek a foglalatnak szánt lyukak az anyagban, akkor kiesik a kő vagy nem illeszkedik és mehet az egész álcázás a lecsóba. Maximalista lennék? Még szép, hogy a saját dolgaimat illetően igen. Képes vagyok lemondani olyasmi kreálásáról, amit más sokkal gyorsabban és jobban meg tud csinálni? Ha nem így lenne, nem én lennék Azazel egyik leghűségesebb vásárlója, valljuk be...
- Nem is a pokolba valóak az én játékaim. Itt nehezen tennének nagyobb kárt bárkiben is - ahhoz egy nagyon gyenge démon vagy félvér kellene, de ilyenekből valljuk be, pontosan azért is nincs sok, mert mások is őket tartják kísérleti nyulaknak, és nagy a halandósági rátájuk is. Szóval a legjobb a föld, ahol pedig ugyan az állandó tollas jelenlét miatt veszélyesebb a terep, de nem az a nő vagyok, akit ennyi megakadályozhat bármiben is. - Viszont ettől még jobban szeretem, ha nem tudja mindenki, mennyire is veszélyesek - halvány mosoly mellé, mert Azazel diszkrécióját soha nem merném megkérdőjelezni, csak éppen ő sem tudhatja, kinek jelentenek a tanítványai. Ha szerencséje van, senkinek, ha nincs, akkor minden nagyobb főnök hagyott hátra itt egy kémet. Ezeket pedig nem kívánom újabb adag munícióval ellátni, mert elélveznek már csak a gondolattól is, hogy hála nekik, Maze vagy Agramon elutasít engem valamelyik tettemért...
- A medálnál nem várom el, de legyenek pontosan azok a méretek, tizedmilliméterre. A fülbevalónál viszont örülnék a te munkádnak. A pengéhez használt fém ilyen szintű átalakítása igencsak sok odafigyelést és szakértelmet igényel, ráadásul tényleg nem haragszom meg, ha más csak egy újabb ártalmatlan ékszert lát benne - ismerem Azazel képességeit és azzal is tisztában vagyok, hogy mennyire jók. Nehezen tudnék olyan kérést felé intézni, amit nem tud végrehajtani, amennyiben fizikailag lehetséges megoldani a feladatot. Nincs kétségem afelől, hogy remek munkát fog végezni, ahogy tette mindig is. Csak éppen nekem megvan az a jó szokásom, hogy használom is a "fegyvereimet", nem pedig dísznek tartom, így eléggé könnyen elhasználódnak. Általában csak egy-két alkalmat bírnak ki helyrehozhatatlan károsodás nélkül, de nyilván a gyűrűbe rejtett penge nem is állandó gyakorlásra lett kitalálva. A legstabilabb játékom egy legyező, aminek a bordái tartalmaznak szintén pengéket, az évszázadok óta megvan, de valljuk be, abban azért mindig is több anyag volt és eleve az ázsiai harci legyezők felépítését vettem alapnak tervezéskor. Csak dekoráció tekintetében lett sokkal európaibb...
- A szokásos. mondhatni. Valamilyen régiség, tárgyak megbűvölése, gyógyszer vagy méreg előállítása, jövőbeli szívesség, amit tudok ajánlani, ha a csikóhalat másnak adod ki elkészítésre... - ami annyit tesz, hogy emelem a tétet, ha hajlandó mindkettőt ő megcsinálni. Akkor beveszem az egyenletbe azt is, amit egyébként nem szokásom a pokolban, de ez már inkább amiatt van, mert nagyon jól ismerem a teljesítményét és tisztában vagyok vele, hogy nem fogok csalódni benne. Ha szórakozás az ára a kis játékaimnak, legyen, én örömmel elfogadom azt is, amíg józan határokon belül van. Sőt, ezzel úsznám meg a legolcsóbban, de hangosan ezt már kimondani nem fogom. Rossz szokás abból az időből, amikor a mesterem megpróbálta megválogatni, kivel bújhatok ágyba és a listán nem szerepelt senki rajta kívül. Amit nem tud, az nem fáj neki elv akkor vált igazán a lényem részévé...
- Egyre mindenképp szükségem van addigra, de a másodikat később is átadhatod. A teljesítményed mellett semmi olyasmit nem kérek, ami lehetetlen - ezzel tisztában vagyok, még akkor is, ha hozzám hasonlóan mások is elárasztották megrendelésekkel, igaz lesz rá, hogy a munkában néha idő kell, amíg az egyes részek megszilárdulnak és lehet velük folytatni az alakítást és személyre szabást. Tudom mi az a párhuzamosan való dolgozás, évekig, ha nem évszázadokig űztem és még mindig benne vagyok a lendületben. Egy olyan testtel, aminek nincs napi nyolc óra alvásra szüksége, bőven megoldható a dolog... - Vagy Lucifer olyan hamar vár vissza a földön, hogy nem lesz időd mindkettőre? - ez is egy lehetőség és valójában az egyetlen olyan, amely rá tud kényszeríteni, hogy válasszak a két rajz között, mert nincs más választásom. Kevesen vannak, akik miatt meghátrálok és az élén a listának bizony még mindig a pokol ura áll.

Azazel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott
☩ Reagok :
77
☩ Keresett személy :

Szer. Feb. 15, 2017 10:48 pm írtam neked utoljára



Lucretia & Azazel

- Igen, - bólint. – Ez mindig is így volt – vakargatja meg az állát elgondolkozva azon, hogy ahogy így elgondolja az elmúlt századokat, ezredeket, a mágus-emberek is mindig satnyábbak voltak harcos társaiknál. Bár, ismert olyan vallásokat is, amelyek az összhangot támogatták, így még egy tudós fő se hanyagolhatta el a teste karbantartását, hanem szigorú edzésekkel, étkezéssel, meditációval tartották karban az elméjüket. Az eltelt hosszú idő alatt rengetegféle és fajta emberrel sikerült megismerkednie, és így volt ez a démonokkal is, habár nagy kedvencei mindig is az orruknál fogva oly könnyen vezethető vadászok voltak, akiket bármelyik ellenségére könnyen rá lehetett uszítani. Na, persze ahhoz először annak az ellenségnek fel kellett mennie a felszínre. De olykor megérte velük üzletelni, felajánlani némely új technikát, elősegíteni a fejlődést, hogy aztán azok a szerencsétlen halandók feláldozzák magukat egy olyan harc oltárán, amihez eredetileg semmi közük se volt… és mindezt olyan fanatikusan, mintha az emberiség élete múlna rajta! Persze, sosem ő volt az, aki ezekből a harcokból igazából profitált, hiszen nem szedhetett lélek-adót Lucifer nevében, de gyakran elősegítette ezzel mások gyarapodását, akik nyilván nem feledkeztek meg az idő folyamán „jó tetteiről”. Valahogy… sikerült beilleszkednie ebbe a társadalomba is.
- Csodálom a képességeidet – mondja őszintén, és ezt sosem rejti véka alá, hiszen minek is tenné? Olykor jobbat tesz az őszinteség a hízelgésnél. Na, nem mintha nem értene ez utóbbihoz is, de nem mindig válik hasznára, ha ilyesmit tesz. Persze, tudja, hogy az ilyen női lelkeknek, mint amilyen Lucretia, néha jól esik egy kevés fényezés, de miért ne tehetné ezt nyíltan?
- Keveset hallok a pletykákból, talán az igazság el se jut hozzám – ingatja meg a fejét. Bizony sosem démon-pletykában járt élen, még ha nem is kerülték el a fülét az érdekes információk, Lucifer nem erre használta, hala a jó égnek! Ha így lett volna, most nem kovácsmester lenne, aki bárkit bátran kiszolgál, anélkül, hogy érdeklené, hogy majd a fegyverével mit kezdenek a vásárlói. Nyilván nem dísznek veszik az értékes tárgyakat, de őt cseppet sem érdekli, hogy kinek a hátába állítják bele ezeket a csodás eszközöket.
- Szóval a Földön szeretnéd kipróbálni – vonja le messzemenő következtetését arról, hogy mire számíthat a nőtől. Hát, mindenképpen jobb, mintha rajta akarná tesztelni. De lényegtelen is,… Hiszen az alkotáson van a hangsúly, azon, hogy egy újabb érdekes kérést teljesíthet. Közben alaposan szemügyre veszi az egyik tervrajzot. Próbálja megtalálni a szerkezetben a lelket, amit megalkothat. Egy újabb szépséges darab a mesterművei közül. De… talán ezt még Sasha is képes lenne elkészíteni, rá bízhatná, és hamarabb térhetne vissza a felszínre… de úgy tűnik, hogy Lucretia hajthatatlan, ami nem is csoda, hiszen úgy gondolja, hogy a legjobbat érdemeli, amiben részben igaza van, hiszen ő Lucifer egyik fontos bizalmasa.
- Úgy érted, saját kezűleg – pontosít kérdő súllyal hangjában, miközben úgy tesz, mint aki az erkély nyújtotta panorámában gyönyörködik. De már az unalomig jól ismeri ezt a fertőzött tájat ahhoz, hogy ne legyen rajta mit néznie. - Az nem lesz olcsó, de nincs akadálya annak, hogy elkészítsem – teszi hozzá, sóhajtva. Ezek szerint mégis hosszabb időt fog lenn tölteni, mint eredetileg tervezte.
- Esetleg van már ötleted arra, hogy mi az ajánlatod cserébe? – tér rá a mocskos anyagiakra, bár még ő sem tudja, hogy mi az, amit még kérhetne a nőtől, hiszen az időt visszafordítani senki sem tudja, és neki első sorban erre az egy dologra lenne szüksége. Bár, akárhányszor elképzelte, hogy visszajut az időben arra a pontra, ahol minden tönkrement, úgy érzi, nem lenne képes más utat választani. Ahogy a vers is tartja: „Két út vitt át a fák sűrűjén, S a ritkábban járt lett az enyém,”
- Nem hagysz sok időt – mondja, majd mosolyogva ingatja a fejét, miközben sűrű szemöldöke alól felpillant a démonnőre. Ez persze azt is jelenti, hogy drágább árat fog szabni a munkának. Na meg azt is, hogy nem alszik vagy egy hétig. De minek is azt, hiszen csak amolyan hobbi számára, hogy úgy él, mint az emberek szoktak. Vagy legalábbis próbál. Mostanában ugyanis elég nehéz.


Vendég
WHISPERING AMEN



Hétf. Feb. 13, 2017 10:44 pm írtam neked utoljára


Azazel vs. Lucretia
>><<


- Fogalmam sincs, olyankor nem keresem fel. A tudósélet egyik nagy előnye, hogy elfogadható mágia szint mellett a fizikai harc gyakorlását nem várják el gyakran - márpedig nekem az elfogadható mágia szintem nagyjából kétezer éve volt, plusz-mínusz úgy száz, amely alatt alapokat tanultam Agramontól. Utána már kifejezetten magas szintű mágia használónak minősültem és kétezer év extra gyakorlással pedig nem véletlenül van helyem a profik névsorának kiemelkedő részén. Igazság szerint a tudásom bőven elég arra, hogy én is mesterré válhassak, csak nem akarom ezt megtenni. Egyszerűen nem éri meg. A világ változik, de a pokol legnagyobb mágusa évezredek óta a mesterem és amíg tud nekem újat mutatni, addig eszem ágában sincs elárulni bármilyen módon is a bizalmát vagy megszakítani ezt az igencsak kényelmes kapcsolatot. Mazikeen sem akadt ki rajta, mert megérti, hogy mennyire az életem része a tanulás és a tapasztalás. Mindenkinek megvan a maga gyengesége, az enyém pedig egyértelműen ott kezdődik, ahol valami újról és használhatóról esik szó. A rangom mellett pedig így azt is megengedhetem magamnak, hogy a gyakorlatok nagy részét kihagyjam és új pengére sincs szükségem gyakran. Ha meg igen, az is ráér, amíg Azazel vissza nem tér a pokolba és nem kezdi el személyesen felmérni, milyet is szeretnék. Az ő munkái a legjobbak, még ha nem is teljes egészében maga készíti el, ez már elég garancia ahhoz, hogy türelmes tudjak lenni. Meg elitista. Ezt sem titkoltam soha. Nehéz lett volna a nagyfőnökök világában mozogva...
- Még mindig túl sok a pletyka és túl kevés az igazság tartalmuk. Hajlamosak elnyomni a híreket - ez a diplomatikus válasz arra, hogy szívesen meghallgatom őket, de továbbadni addig eszemben sincs, amíg ki nem derítettem, mennyi belőle a hazugság. Az információ hatalom, de csakis a helyestől lehet bármilyen előnyt elvárni, a baromságoktól nem. Ennek megfelelően pedig én a magam módján igyekszem szelektálni is. Ha valami konkrétra kíváncsi Azazel, akkor kénytelen lesz kihagyni a körülírást és hangosan elmondani, mi jár a fejében. Lehetőleg még ma...
- Hamarosan, van még egy kis dolgom idelenn, de utána ismét szükségem lesz az emberi világ növényeire a munkám folytatásához. De remélem, ezeket még előtte elkészítteted a számomra - utalok a két papírra, amelyeket már úgy is sikerült megszereznie és éppen tanulmányoz. Az első egészen egyszerű, egy csikóhal alakú arany medál, apró mélyedésekkel, amelyekbe tipikusan ékköveket lehet foglalni. Csak én üresen hagyatom, mert megvannak a saját kis köveim bele. Pontosabban az évek alatt kifejlesztett módszereim a mérgek szilárdítására és színezésére. Fel sem tűnik, mert még  mágiával sem kell álcáznom, mégis ez az alig öt centis apróság elég több hektoliter vér gyilkos méreggé változtatására, ha jól válogatom össze a szereket és ejtem bele. Hoppá, ugye? - Ami azt illeti, szeretném, ha ezt bizalmasan csinálnád. Jobb, nem mindenki orrára kötni a részleteket - mutatok a másik papírra, amin egyszerű fülbevalók vannak. Kicsit nagyobb karika, amelyre mintha vastagabb tűket fűztek volna egymás mellé, így háromszög alakban lógnak le. De mindegyik tű speciális, kemény fémből készült, amelyet kardokhoz és más fegyverekhez is használnak. A tökéletes fegyver valaki olyan számára, aki kardot nem tud használni profin, de a telepatikus képességeivel több tíz méterről a céltábla közelébe talál egy ilyen aprósággal. Jól van, rám is hatással volt a kelet művészete a közelmúltban... - Mennyi időre lenne szükséged? Én a jövő hét végére tervezem a visszatérésemet - és persze utólag is átadhatják nekem a kész ékszereket, de jobban örülnék neki, ha az emberi világban már meglennének a legújabb, divathoz illő rejtett fegyvereim. Mert ezeket úgy a legkönnyebb használni, hogy nyilvánosan viseli valaki. Ha nem lennének idegenek számomra, a magas sarkú cipőket is átalakíttatnám ugyanezen okból. De azokat még ritkábban viselek, mint bármi mást, így maradnak a kiegészítők...

Azazel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott
☩ Reagok :
77
☩ Keresett személy :

Csüt. Feb. 09, 2017 9:40 pm írtam neked utoljára


Lucretia & Azazel
Minden egy gondolattal, egy vággyal,
egy reménnyel vagy egy álommal kezdődött.

Örömére van, hogy a nőstény démon nem feledkezik meg az illemről, hiszen mindig díjazta, ha valaki nem feledkezett meg arról, hogy az összes létező démonnal ellentétben, ez a bukott, aki itt jár a körükben, mindnyájuknál idősebb.
- Bizony, kellemes! – Mosolyogva bólint, mint aki éppen az imént gondolt bele abba, hogy mennyire jó is odafenn, holott a valóság az, hogy a pusztítás, amit az angyalok véghez vittek, még őt is megrémítette egy cseppet. Mikor is látott legutóbb valami hasonlót? Ó, igen, akkor, mikor megpróbálta azokat a csinos lányokat, akik aztán gyermekeket adtak neki. Szegény szerencsétlen gyermekek… Akiket az ő Mennyei Atyja parancsára elpusztított leghűségesebb talpnyalója és serege.
- Nem tagadom, hogy sok a dolgom odafenn – bólint. Hiszen meg kell ismernie az új világot! Mikor az angyalok megjelentek, hogy lerombolják a fél világot, akkor egy ideig meg kellett húznia magát, és sokkal kevesebb időt tölthetett fenn, mint amennyit eredetileg tervezett. Hiszen, megint leélhetett volna ott egy fél életet egy bordélyház és pár ezer hektoliter alkohol társaságában. Az ő korában nem árt néha egy kis dorbézolás, nehogy a démonok azt higgyék, hogy befásult. – A műhely pedig forog nélkülem is. – Így magyarázza, hogy miért maradhat távol. Amúgy is, nem csak ebben a pokoli bugyorban van műhelye, hanem számos másikban is, hiszen mindenkinek szüksége van a jó fegyverekre. – Nem igaz? – kérdez vissza, arra számítva, hogy helyeslést… vagy helytelenítést kap. Hiszen ennél a nőnél ezt sosem lehet tudni.
- Mi hír a pokol legsötétebb bugyraiban? – Egy érdeklődő pillantást vet a nőre, miközben a szája szegletében egy apró mosoly jelenik meg. Kíváncsian várja, hogy történ-e idelenn valami érdekes, már azon kívül, amit a közdémonoktól megtudhat.
- És, mondd csak, kedvesem! Mikor láthatlak téged odafenn? – érdeklődik, hiszen jól tudja, hogy Lucretia is mennyire közel áll Lucifer fivéréhez. Beszéd közben az asztalra teszi a kezét, majd lassan kinyúl a papírok irányába, amint felméri, hogy azokat neki címezték. Hozzátenné, hogy Lucifer hiányolja, de fogalma sincs arról, hogy Lucifernek mi jár mostanában a fejében. Egyszer gondterhelt, máskor meg boldog, mint azok a bizonyos nők, abban a bizonyos időszakban.
- Kedvelem a kreativitásodat. – Kijelenti már az előtt, hogy alaposabban szemügyre venné a terveket, hiszen az egyik legjobb ügyfele ül vele szemben, ezért is, mindig igyekszik a legjobb alkalmazottjának kiadni utasításba, hogy elkészítse a „művésznő” kívánságát.

Vendég
WHISPERING AMEN



Szer. Feb. 08, 2017 11:05 am írtam neked utoljára


Azazel vs. Lucretia
>><<


A pokolnak megvan a maga rendje. Sokan ugyan nem látják át, mert a káoszban kell meglelni, de ott van és biztosítja, hogy minden rendben menjen, aminek működnie kell. Ilyen többek között Lucifer parancsainak követése, a területek igazgatása és minden olyan tevékenység nem tönkre tétele, amely segíthet az angyalok elleni harcban. Kis mértékben még az én laboratóriumom is beleillik a sémába. Persze csak emiatt nem biztos, hogy érintetlenül hagynák, ha már egyszer ritkaságokat rejt magába. A tény azonban, hogy Lucifer kedvenc démonnőjének a bizalmasa is vagyok egyben, már elég nagy visszatartó erő minden értelmesebb pokollakó számára. Akik pedig nem azok, nos, nekik még mindig ott van a felettesi parancs... Mindegy, ezzel csak azt akartam jelezni, hogy vannak szabályok, amelyeket mindig mindenki be tart, vagy még a démonok átlag feletti kínzásainál is rosszabbat kell átélnie. Az egyik ilyen sarkalatos pont és állandó pillér, hogy a fegyverkovács műhelye szent és sérthetetlen. Ha valaki esélyt akar, hogy életben maradjon az angyalok elleni harcban, akkor nem árt, ha elég jó segédeszközökkel van ellátva, ebben pedig még mindig Azazel a bajnok. Évezredek tapasztalatát fűzi minden általa készített penge vasába, még a gyengébbek is meg tudják mondani, mely harci eszközök kerültek ki a kezei alól. Az ékszerekkel már nem ilyen biztosak, de valljuk be, még a pokolban is kevés a démon, aki megengedheti magának és van is rá kerete, hogy tőle kérjen speciális kialakításúakat. Meg ehhez is kell egyfajta ízlés. Ami nekem megvan, így amikor hírét veszem, hogy visszatért, lázas kutatásba kezdek a szántalan felhalmozott papír között az íróasztalomon a legújabb terveim után. Két ékszert is sikerült az utóbbi időben elképzelnem, amelyeket könnyedén viselhetnék bármilyen eseményen és veszélyesebbek lennének, mint a legtöbb lőfegyver az én kezemben. Már csak meg kell találnom a kidolgozott terveket hozzá...
Két órával később  a szokásos, reneszánsz kort idéző ruháim egyikében és a legszebb mosolyommal köszöntöm az idős szolgát, aki kinyitja számomra a műhely ajtaját. Az ember nem is gondolná, mennyire álságos minden ebben a tökéletesen megkomponált műben. A mosolyok, a kedvesség és előzékenység, a látszólagos alázat. Ha nem lennék képes elbizonytalanítani mindenkit, valószínűleg már régen kitekerik a nyakamat. Vagy az angyalok elé vetnek. Mindegy, nem érdekel, én ezt kaptam Lucifertől, akinek nem tetszik, menjen és nála panaszkodja ki magát. Fogadjunk, értékelni fogja, amilyen jó hangulatban tud lenni...
A látszat azért működik, minden különösebb fennakadás nélkül jelzik Azazelnek a jelenlétemet és felkísérnek az egyik emeleti erkélyre. Nem mintha a démonok nem bírnák a meleget, de attól még a kovácsműhely hű a nevéhez és már kellemetlenül sűrű a levegője, amely könnyedén megolvasztja például az ember sminkjét. Már ha visel. Nekem nem szokásom. Azért a gesztust értékelem és amíg Azazelre várok, addig a rajzokat egyszerűen az asztalra teszem és az egyik vázát használom papír nehezéknek. A pokolban ugyan nem élnek meg a virágok, de néhányan mégis keményen próbálkoznak a lakberendezéssel és eddig eljutottak már, úgy tűnik. Sokáig nincs időm a dolgon töprengeni, mert Azazel szokás szerint nem várakoztat meg. Bár a felbukkanása a hátam mögött nem az a módszer, amit erősen ajánlanék fiatalabb démonoknak a halál eshetősége nélkül kipróbálni. Van, akit jobb ötlet nem megtréfálni...
- Szép napot, Azazel mester - emelkedem fel a székről is mutatok be felé egy halvány meghajlást a hozzáillő mosoly kíséretében. Mindenkinek megvannak a maga rigolyái, eddig azt vettem észre, hogy ezt a bukottat a kifogástalan illemmel tudom megpuhítani, amelynek nyilván része a női főhajtás is. Már amennyire ezt egy démontól el lehet várni. Nem lesz túl látványos, de ott lesz, maradjunk ennyiben. Ahogy a mester kifejezés is, mert ugyan nekem ő nem mesterem, a fegyver készítés soha nem vonzott, de attól még ennek a helynek ő az ura. Újabb apró kis figyelmesség, melyért plusz pont jár.
- Remekül, köszönöm kérdésed - válaszolok, miközben megvárom, amíg helyet foglal, mielőtt követném őt. Igen, még mindig az illem. Gonosz kis dolog, de ha ennyi kell az élethez, én simán elfogadom és használom. Sőt, még a saját oldalamra is állítom, ha kell. - Örülök, hogy visszatértél, mester. Remélem, kellemes volt a földi tartózkodásod - könnyed társalgás, semleges témák, néhány dicsérő szó. Felvezetés. Előjáték. Bármi, ami ahhoz kell, hogy rávegyem, készítse el nekem az ékszereket egy szűkösebb határidővel. És ő készítse, ne valaki más. Az egyik titka a sikeremnek a rejtélyesség. Elkerülhetetlen, hogy a kovácsként ő ne tudja, éppen mit rejtenek a fémek és követ, amelyeket viselek kiegészítőként, de másnak nem kell tudnia, hova nézzen. Egy jó munka itt, egy kis bűbáj ott és készen is van a tökéletes álca.
- Igaz a pletyka, hogy újabban csak rövid időszakokra térsz vissza? - újabb illedelmes kérdés a hátsó információk jegyében. Ha van elég ideje, akkor nyilván két tervet kap tőlem, de pár nap alatt nem lesz ideje mindent megcsinálni, így lehet, választanom kell. Tudom, hogy kikövetelhetném, készítse el ezeket először és utána térjen át az alacsonyabb rangú démonok rendeléseire, de ha életben akar itt maradni valaki, akkor nem árt, ha kerüli a felfordulást. Meg egyébként is, sokkal kellemesebb a tudat, hogy én értem el szép szóval és Azazel saját akaratából választott. Jól van, tényleg nem szeretem, ha nem vagyok különleges. Mindenki szemében másképp. Munkás dolog, de az előnyei felbecsülhetetlenek...

Azazel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Bukott
☩ Reagok :
77
☩ Keresett személy :

Kedd Feb. 07, 2017 11:32 pm írtam neked utoljára


Lucretia & Azazel
Minden egy gondolattal, egy vággyal,
egy reménnyel vagy egy álommal kezdődött.

Az utóbbi években egyre kevesebb időt szakít arra, hogy a kovácsműhelyben megjelenjen, hiszen a napjai nagy részét mostanában a felszínen töltötte. Bár egyre kevésbé érzi magát a fivére számára hasznosnak a földön, hiszen Lucifer régen nem járt fel. Akkoriban még számított a segítségére, hogy fenn legyen egy olyan keze, amelyik nem egy démon, nem lehet könnyű szerrel előzni. Szabadon járt-kelt, oda ment, ahová csak akart. Sok mindent elért odafenn, amelyre régen büszke lehetett, de már szinte minden a porral vált egyenlővé. Ez pedig nem sokat segített abban, hogy újra megkedvelje a saját fajtáját, pláne nem az őrült testvéreit, akik végre kiélhetik hatalomvágyukat. Sajnos most, hogy már szinte mindenki a materiális világban van, bárki bármibe beleütheti az orrát azét, hogy hasznosnak mutassa magát a Pokol úra számára, vagy éppen azért, hogy megpróbálkozzon a leigázásával. Mert manapság már Lucifer sem bízhat meg mindenkiben.

A mai azonban az egyik olyan kivételes alkalom, mikor nem csak a tanítványokat, hanem a mestert is megtalálhatják a műhelyben. Márpedig nem szokta eltitkolni, ha „hazatér” egy kicsit dolgozni. Mert végül is, mindig ez volt az ő igazi szenvedélye: a fegyverek, pajzsok, vértek kovácsolása, de természetesen bármi mást is szívesen elkészít, hiszen első az ügyfél kívánsága. Van például egy igazán kreatív ügyfele, aki időről-időre megdolgoztatja a fantáziáját.
Jelenleg három démon dolgozik a műhelyében, iszonyodva-viszolyogva a vastól, amit meg kell munkálniuk. Mindig szórakoztatónak találta azt, ha olyas valakiket kínozhatott, akik maguk is mások kínzásával érnek célt.
- Mutasd azt az ékkövet – int az egyiknek, hogy adja át azt a fekete gyémántot, amelyik az asztalon lévő dobozban pihen. A démon nyugodt mozdulattal követi a parancsát, hiszen a mester nem szereti, ha izgágának tűnnek. Mindenkinek megvan a pokolban a maga heppe.
- Egész szép darab – nézi meg alaposan a csiszolását. – Melyik rendeléssel foglalkozol, Sasha? – pillant a tűzbe kíváncsian. Arra számít, hogy valami nagy dologgal foglalkozik a tehetséges démon, de a válasz várat magára, mivel a háta mögül megszólítják.
- Mester! – Az ajtó felől belépő szolgálója üdvözli így. – Az egyik törzsvásárlója keresi. Hol kívánja fogadni?
- Ki lenne az? – kérdezi, miközben elővesz a zsebéből egy nagyítót, hogy jobban megvizsgálhassa a drágakövet. – Látok itt egy hajszál repedést. Milyen sajnálatos – ingatja a fejét szomorúan. Pedig olyan tökéletesnek tűnt elsőre az a kis kavics.
- Lucretia úrnő – válaszol az idős komornyik. Ez a démon már jó ideje nem tágít Azazel mellől, ami miatt a mester már kezd aggódni. A démonok fajtája nem ismeri a hűség fogalmát, tehát csak egy okot tud, amiért annyira maradni kíván: valaki figyelni akarja. De ez nem is baj, hiszen nem tesz semmi olyasmit, amivel a hite ellen tenne.
- Az erkély megfelelő lesz – válaszol oda se pillantva, - Kínálja hellyel, tegye kényelmessé a várakozást – teszi hozzá, majd pár perc nézelődés után az erkélyre megy azon a keskeny lépcsőn, amelyiken a szolgálók szoktak általában közlekedni. Ő nem veti meg az ilyen utakat sem, hiszen hány asszony szobájába lopakodott be még a reneszánsz idején, hogy pásztorórákat adjon.
- Üdvözöllek a portámon – köszönti Lucifer bizalmasát, akivel olykor sajnálatára, máskor örömére, majdnem annyi időt tölt manapság együtt, mint a fivérével. Természetesen nincs semmi baja ezekkel a teremtményekkel, csak olykor jóból is megárt a sok.
- Hogy vagy, kedves ifjú hölgy? – kérdezi kedves érdeklődéssel, majd helyet foglal az egyik széken. Számára Lucretia még pusztán egy fiatal hölgy, hiszen alig múlt több, mint háromezer éves, az meg az ő időtlenségéhez képest marha kevés. Viszont tiszteli azt, hogy ilyen fiatalon milyen kiváló eredményeket ért el, hogy Lucifer bizalmasává vált.

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára


 
Kovácsműhely
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: