• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

 
Azazael - Az elveszett
SzerzőÜzenet

Sealiah...
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott angyal
☩ Posztok :
105
☩ Képességem :
Már nincsenek
☩ Rang :
Gabriel közelében szeretnék lenni
☩ Play by :
Emilia Clarke
☩ Korom :
851
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Feb. 05, 2017 10:41 am írtam neked utoljára





Gratulálunk elfogadva
az oldal tagja lettél

Ó, üdv nálunk! Először is nagyon tetszik a pb amit választottál!Smile Tökéletesen illik a történethez, a karakterhez amit megalkottál. Annak külön örültem, amikor megláttam, hogy a véleményed az emberekről milyen hosszan kifejtetted és már itt is megmutatkozott, hogy milyen szuper előtörténetet láthatunk tőled! Igazán részletes volt és kifejező, minden szükséges információt megtalálunk benne, amit tudnunk kell a karidról. Nem találtam semmit hibát, nagyon tetszett a fogalmazásod úgyhogy azt hiszem már csak a foglalók vannak és utána be is veheted a játékteret magadnak! Jó szórakozást Wink





Hell or Heaven vezetősége

Azazel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott
☩ Posztok :
93
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Számos mesterséghez értek,
amikre mások már nem is emlékeznek.
Mindemellett halhatatlan vagyok.
☩ Rang :
Pokoli kovács és kínzómester
☩ Play by :
Josh Hartnett
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Feb. 05, 2017 1:01 am írtam neked utoljára
Online


Azazael
„Aki egy fejjel magasabb a többinél, annak le kell vágni a fejét.”
Josh Hartnett
Bukott
keresett
Sariel
Emberek tanítója
Menny

Személyes adatok

Véleményem az emberekről: Angyalok! Ti mind megítéltetek tettem miatt, és haraggal, gyűlölettel fordultatok felém, mert segítségére voltam az embereknek, s tanítójukként éltem velük! Akárcsak Lucifer fivéremet, engem is bűnbakká tettetek, holott magam is csak bölcs Atyánk szavát követtem. Mindenemet az embereknek adtam. De bolond lennék velük szemben haraggal élni, hiszen ők semmi mást nem tettek, mint tanultak, és éltek Isten adta lehetőségükkel, szabad akaratukkal. Talán én voltam az, aki arra kérte Lucifert, hogy kísértésbe hozza őket? Mennyei Atyám parancsára kedvenc gyermekeit Démonok rontották meg, és tehettem-e volna mást, mint tovább tanítom Őket? És mégis engem ítéltek meg fivéreim, nővéreim? Az emberektől semmi mást nem kaptam, mint szeretetet, nagyrabecsülést, tiszteletet, csodálatot. Megvédtem őket katonáimmal, az embereket, akik az enyéim lettek. De a mi Mennyei Atyánk nem tűrhette, hogy az ő nevével együtt ejtik ki a nevem kedvenc gyerekei, ezért megfosztott hatalmamtól, mélybe taszíttatott, tömlöcbe vetett!

Porhüvelyem neve: Angyalnak teremtettem, nincs porhüvelyem.

Mióta élsz?: Az Idő előtt kezdtem létezésem.

Gabriel vagy mihály?: Lucifer. Lucifer megmentett börtönömből, megértette tetteimet, és nem ítélt meg, ellenben fivéreimmel. Mégis azt kell mondanom, hogy nem tűrhetem, hogy fivéreim Atyám legkedvesebb teremtményeire törnek. Ha egyszer döntés elé állok, számomra egyértelmű, hogy melyik oldalt kell segítsem. Még, ha ők talán erről soha nem is fognak tudni.

Vélemény a természetfelettiről? : Nehéz lenne pár szóban leírni, mindazt, amit az évezredek alatt tapasztaltam a világból, Isten teremtményeiből.

Város: New Orleans

Család: Bonyolult. Atyámmal szemben első sorban gyűlöletet érzek, a mérhetetlen szenvedés miatt, melyet miatta kellett megtapasztalnom. A fivéreim többségét megvetem, amiért megvetettek engem. Olykor sötét gondolatok uralják el elmém, melyek arra buzdítanak, hogy darabokat nyessek ki testvéreim ragyogó testéből. Azt gondolom, hogy egy ilyen tett megelégedettséggel, és nyugalommal töltene el, kiváltképp, ha az illető, aki kezeim közé kerül, a legnagyobb elárulóm lenne.
Lucifer az egyetlen és igaz testvérem, A Fényhozó!

Beosztásod: A Pokolban megismertem fivérem teremtményeit, a Démonokat, akik arra teremtettek, hogy megfertőzzék az emberek lelkét kórságokkal, hogy azoknak lélekei ne duzzaszthassak a Mennyek folyóit életük befejezését követően. Hosszan céltalan bolyongtam az elgyötört lelkek között, míg egyre inkább megértettem Mennyei Atyánk gonoszságát, mégsem őrizhettem magamban haragvást a démonokra, akik csak sorsukat hivatottak betölteni. Lucifer hűséges barátja lettem, hiszen megértettem, hogy szomorú sorsunk közös.

Szakadár infó: Nem vagyok szakadár.

18+
T. S.
15+
Képességem


Sariel, mikor elválasztotta testemet szárnyaimtól, megfosztott minden képességemtől, mely természetfeletti volt. Az egyetlen, amit nem vehetett el tőlem, azaz életem, mert a mi Mennyei Atyánk örök kárhozatra ítélt. Azonban megmaradt más is: a tudás és az emlékezetem. És nincs nagyobb hatalom ennél a kettőnél.


.
Ezt a történetet vérrel írják


A létezés kezdetén, pusztán egyetlen lény volt, aki jó kedvre derített, ha hozzám szólt, és ez nem más volt, mint Mennyei Atyánk. Boldogság töltött el, ha szolgálatába szegődhettem, így mikor megbízott, hogy legyek az emberek tanítója, nem gondoltam, hogy milyen gaz sorsot szán nekem.

Az emberek között éltem, hogy tanítsam őket. Távolra kerültem hatalmasabb testvéreimtől, pusztán saját katonáim voltak velem, akik akárcsak az emberek, folyton útmutatást vártak tőlem. Ez a súly, mely eleinte vállamat nyomta, úgy húzott lefelé, hogy néha attól tartottam, belezuhanok a föld középpontjába, ezért felüdítő volt minden alkalom, mikor egy-egy Mennyekben élő fivérem vagy nővérem érkezett hozzánk. Kiváltképpen egyet, aki szokatlan merevséggel viseltetett mindenki iránt. Megfejthetetlen misztikum volt, aki felkeltette érdeklődésemet. Minthogy pedig addigra elég alapos megfigyeléseket szereztem az emberekről, mondhatni, hatottak rám, hamarosan felismertem érdeklődésem mibenlétét is.

Eleinte szégyenkeztem, amiért ilyen módon tekintek nővéremre, de minden alkalommal, mikor találkoztunk, megfeledkeztem szégyenemről. Azonban a sóvárgás, mely egyre-másra eluralt, nem hagyott nyugalmat nekem. Sokan azt hitték, hogy a Mennyeket hiányolom, azért nézem a csillagos sötét eget esténként, vagy a fényes kéket nappal.

Aztán történt egyszer, hogy hosszú sóvárgással telt századok után magam is belekóstoltam a gyönyör ízébe. Mint pedig, hogy velem megtörtént, megtették ezt a katonáim is. Nem gondoltam, hogy bármi bajt hozhatok ezzel szerencsétlen fejeinkre, hiszen ez előtt nem volt angyal a földön, aki maga is életet teremtett volna. Minek tiltottam volna tőlük? Nem gondoltam, hogy atyám haragra gerjedne az új tapasztalás miatt.

Várhat-e bárki kegyetlenebb cselekedetet egy Atyától, mint amilyennel pont azt küldte ellenem, aki ellen nem védhettem meg magam? Akkor valóban úgy éreztem, hogy szörnyű hibát követtem el, és Istenre mondom, hogy mikor Raphael rabjaként a sivatagba vitt, valamiféle megbánást mutattam elfajzásom miatt, habár jobbára csak a fájdalom okozta delírium volt az, mely így csapódott ki belőlem.

Megismertem Mennyei Atyánk igazi arcát. Már nem volt okom arra, hogy magaménak érezzem a bűnt. Atyám elárult! Már nem éreztem jogosnak a büntetést, hát minden erőmmel azon voltam, hogy megszökhessek.

A történelem folyamán számos alkalommal megfordultam a föld felszínén, hogy éljek egyetlen istenadta lehetőségemmel: ezzel a viszonylagos szabadsággal, az elpusztíthatatlanságommal, és a szörnyű fájdalommal, ami belém költözött, mióta meglendült az a kard, és bár a fejemre sújtott volna le. De a mi Mennyei Atyánk kegyetlensége végtelen, hogy e féllétben hagyott.

A démonok közt járva megtanultam, hogy hogyan kell színlelnem azt, ami nem való, és a valóst elrejtenem mindenki elől, hogy ne húzhassanak hasznot belőlem. Még Lucifer fivérem sem tudja mindig kiszámolni, hogy éppen milyen terveket dédelgetek fejemben, és ez gyakran nagy szerencsém, hiszen sosem untatom. Úgy jöhetek-mehetek a Pokolban, mintha legalább második otthonom volna. Azonban több dolgom akadt a földön, minthogy démon sosem voltam. Előszeretettel uszítottam vadászokat angyalok nyomára, hogy aztán mikor sarokba szorítottak egyet, magam végezhessek pórul járt testvéremmel.

Általában az emberek között járva kisebb dolgokat készítettem elő Lucifer számára, ahol megcsillogtathattam képességeimet. Embereket gyűjtöttem, levágható, feláldozható bárányokat, akik az Ítélet végnapjain majd Lucifer mellett fognak menetelni. Szegény, bolond emberek. Bármennyire is szeretem őket, a szükséges rossz, hogy terveinkhez használati tárgyakká lettek. Székek, fogasok, asztalok, ágyúgolyók.

Hogy mit tettem? Nem is olyan régen, pár évtizeddel ezelőtt, egy alkalommal politikai pályára léptem. Kapzsisággal szántottuk fel a birkák előtt a legelőt, majd Büszkeség oldalán köveztem ki az ösvényt Viszály előtt, hogy a világ rendje megboruljon. Bár akkor még nem tudhattam, hogy milyen hatalmas tettre készül, hogy mire szánta el magát.

Látásomat elhomályosította egy halandó nő, aki visszarántott, örökké feledni kívánt emlékeim közé. Hosszan cserkésztem őt, hosszabban, mint korábbi játékszereimet. Mulatságosnak találtam, hogy nem hisz az én Mennyei Atyámban, és azzal a távolságtartással, amivel kezelt. Emlékeztetett valamire… leginkább arra, hogy meg kell szüntetnem azt az arrogáns ellenállását, amit velem szemben tanúsított. Mire sikerre jártam vele, Lucifernek szüksége lett rám, így nem tudhattam, hogy igyekezetem túlzott volt. Egy újabb jelentéktelen magot hagytam magam mögött, amelyre, majd az angyali testvéreim lecsaphatnak.

Viszály mindig szította bennem a fivéreim iránt érzett gyűlöletemet, fenntartotta bennem a reményt arra, hogy egyszer megbosszulhatom, azt, hogy megfosztottak mindentől, ami azzá tett, aki valaha voltam. És úgy tűnik, eljött az idő, végre teljesen átadhatnám magamat a bosszúmnak, ám időről-időre megakad a szemem a segítségért kiáltó embereken. Éheznek, mert elfelejtették, hogyan kellene vadászniuk. Szomjaznak, mert nem tudják, hogy hogyan keressenek vizet. Újra és újra. Megállok, hogy megmutassam nekik, amit régen tanítottam.

Olykor… borúsabb napjaimon azon tűnődőm, hogy Mennyei Atyám nem tudta-e előre, hogy ilyen sötétség lakozik bennem, és nem-e ezért fosztott meg mindattól, amit magamnak megszereztem? Vajon hány angyal létét szüntettem volna be jogtalanul, ha meghagyta volna a hatalmam? Mi történt volna másként? De szerencsére az ilyen napokat hamar elmúlatom.


 
Azazael - Az elveszett
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: