☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Vörös Hegy - Obszidián Kúria

Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
87

Vas. Ápr. 09, 2017 12:41 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Abaddon & Leviathan
A fegyver semmi, ha nincs mögötte az ember, aki tartsa.


Arcának feszülése nem kerüli el figyelmem. Vigyorogva lesem miként emészti meg kérdésem, mit tényleg csupán egy ajánlat volt, semmi több. Attól még nem leszek botor, sem hasonló. A vérmágia hallatán felvonom szemöldököm. Ugyan már, távol áll tőlem! Mi a fenének űznék én ilyesmit? Persze mindez hazugság, szívesen belekóstolgatok én mindenbe, úgyhogy abba is, erről azonban nem kell tudnia.
- Szó sincs róla, Nagyuram! Egyszerűen ez jutott eszembe - nevetek fel - A jövőben szívesen elcserélem valami másra, ha eszembe jut, mi legyen az - teszem még hozzá.
Az más kérdés, hogy vélhetően nem fogok találni semmi jobbat, ha erről van szó. A vérét azon nyomban felhasználnám, nem szórakoznék vele. Éppen ezért a csere sem lesz jövőbeni lehetőség.
Amíg ő elmélkedik, én újra körbejárom a szobát. Csendesen, ügyelve arra, hogy semmit ne mozdítsak meg, s meg se mukkanjak. Eszemben sincs megzavarni döntéshozatalában. Helyette nézelődök. Nem mintha nem lett volna már időm rá, de... Mégsem árt. A kardhoz térek. Elmerengve állok meg felette. Még mindig nem tűnik túl jó ötletnek, de megvan rá az ellenszer, nem lesz gond. Remélem. Ha mégis, akkor megszívtuk rendesen, márpedig úgy érzem, tartogat még valamit. Azon kívül persze, hogy gond nélkül kivégez bárkit, legyen az az ellenség, vagy éppenséggel saját soraiból. Kellemetlen alak. Legalább Ashtarothról tudom, hogy nem tekerné ki csak úgy a nyakam, amiért persze megdolgoztam, de na... Akkor is jó tudni. Vélhetően azért is merem neki megmondani, hogy mikor mit gondolok róla, vagy az embereiről. Esetleg bármi másról. Azért tudtam neki mesélni egy keveset a múltamról, elregélve akkori tapasztalataimat szerelem terén. Az egy förtelmes betegség.
A szolgáló vérének cseppjei lomhán hullnak az üvegcsébe. Megfogott. Egyszer nem fogalmazok rendesen és tessék, holott tudhatnám, hogy egy-egy végtagot simán helyettesíthet valaki más. Épp úgy, mint ahogy én vagyok Úrnőm bal keze, vagy Phelgor a jobb. A megnevezésen sok múlik, s lám... most sem hiányzott sok, csupán néhány betű. Kijöttem a formából? Nem, semmi esetre sem! Kijátszásom azonban újabb nevetésre késztet. Hangom ezúttal pontosan előtte csendül fel, leplezetlen jókedvvel. Ugyan egy kicsit bosszant, mégis szórakoztat, hogy démonomra akadtam.
- Megfogtál, Nagyuram!
Az üveg hamarosan eltűnik az asztalról, de nem csak onnan. Szeme elől is, tartalma azonban nem sokkal később a nekem kitöltött pohárban landol, apró cseppekben. Erre onnan jöhet rá, hogy hallani miként hullik a pohár tartalmába, majd az egészből visszaöntök egy keveset, hogy kiöblíthessem vele az üveget.
- Legközelebb pontosabban fogalmazok, de most, hogy ennyire tartogatni akarod magadnak... számíthatsz rá, hogy legközelebb is hasonló lesz az ár. A védőrúnával hamarosan kapsz majd... egy gyűrűt - mondom ki az első olyan ékszert, amit szerintem még viselne is.
Akár távozhatnék is, de nem áll szándékomban. Egy ideig nem leszek képes követni őt más elfoglaltság miatt, így kihasználom azt a kis időt, amit még lehet. Megnézem, mit művel saját házában. Akkor talán jobban megismerem és ki tudom következtetni, mire is készül. Az ajtó felé lépkedek. Telekinézissel nyitom ki azt magam előtt, majd visszafordulok felé vigyorogva. Persze mindebből semmit nem láthat, de egy főhajtást is megengedek magamnak. Fő az illem, vagy mi a fene. Érezze magát megtisztelve, hogy erre hajlandó vagyok vele szemben.
- Viszlát, Nagyuram! - mondom, de ahelyett hogy kimennék, félre húzódom, az ajtót pedig ugyanúgy csukom be, ahogy kinyitottam.
Ezentúl pedig nincs más dolgom, mint néma csendben meglapulni és várni, mit fog tenni. Egy darabig követni fogom őt otthonában, legalábbis ma. Egészen addig, amíg esetlegesen el nem hagyja hosszabb távra a kúriát. Vagy ő, vagy valamelyik megbízott szolgája. Akkor képes leszek kiosonni, de elég lesz egy kinyitott ablak is. Onnantól kezdve megoldom, ha viszont egyszerűen én nyitogatnék, az problémás lenne. Amennyiben elmegy, úgy megyek utána egy darabon. Vissza már nem térek ide, legfeljebb ha valamikor jelez. Addig átadom másnak a stafétát.





Abaddon
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
91

Szomb. Ápr. 08, 2017 7:02 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Abaddon & Leviathan
Az ördög a részletekben rejlik...



A fegyver ügyes kis eszköz, valami hasonlóra gondoltam, valóban. De ha én csinálom meg, nos túl hamar kiderül, hogy a mágikus tudás terén is nagyobb a hatalmam mint azt tudni vélik. Több szempontból is ez volt a helyes döntés, mással végeztetni el, persze ez csupán az egyik közülük. Szükség van amolyan védelemre majd, hiszen nem árt ha rajtam nincs hatása, nem volna túl kellemes ha ellenem fordítanák. Ó nem mintha nem lennék képes magam is elkészíteni a védelmet, amit meg is fogok tenni tőle függetlenül. De maradnia kell abban a hitben, hogy rá vagyok utalva mert hát az én tudásom nem terjed ki ilyen szintekre.
- Legyen hát leleményes.
Bólintok végül apró mosolyommal, aztán pillanatra megfeszül az arcom mikor kimondja az árát, de a mozdulatsorom nem szakítom meg. A poharat az asztalra helyezem egy fél fordulattal.
- Vagy inkább botor.
Mi éppen a bátor közeli rokona ugye, hogy ilyesmit merészel.
- Vér mágia. Hallottam róla ezt azt.
Mondom s parányit megmosolygom. Azt egy szóval sem mondom, hogy ismerem is, pedig ismerem bizony, sejtésem is van, hogy mire kell neki. Beleillik a történetbe.
- Pofátlanságra nem kaptam mondjuk instrukciókat.
Jegyzem meg enyhén megvonva a vállam, utalva az állítólagos nagyfőnöktől származó parancsra, mert hát mindez ugye azért van mert feladatot kaptam magasabb körökből. Aztán lássuk be, ilyesmit kérni egy hercegtől igencsak bátor, vagy éppen botor dolog, függetlenül attól, hogy milyen helyzetben van épp és kivel, erre a kérésre senki sem felelne azonnal igent. Elég buta az aki ebben reménykedik. Értelmezzük a mondatot, "néhány csepp vér, az ujjadból" egy szó sem esett arról, hogy tőlem...
- Lássuk csak.
Mélázok el a dolgon, mintha nehezemre esne mindez, ami teljesen természetes mint fentebb említettem. Kezem keresztbe fonom a jobbommal az államon simítok végig. Megcsóválom a fejem és ellököm magam az asztaltól, a kandalló felé sétálok.
- Óz, Óz. Drága vagy, mondhatnám telhetetlen.
Nem nézek rá, már csak azért sem mert nem tudom éppen hol van pontosan, csak tippelhetek.
- De bizonyítottad rátermettséged.
Jelentem ki végül, majd bólintok, a bizalomnak ára van és én ezt nagyon jól tudom, de kockáztatok. Sürget az idő ugyebár és fontos is a dolog állítólag. Az egész körítés pedig valóban alátámasztja mindezt.
- Legyen. Megkapod. 3 csepp, nem több. Áll az alku.
Zárom le végül majd lehunyom a szemem egy pillanatra. Visszasétálok az asztalhoz és helyet foglalok. Üvegcsét s egy dísztelen tőrt készítek elő az asztalra. Hirtelen nyílik az ajtó és egy nő lépdel be rajta. Rövid bólintással üdvözlöm.
- Ari'tha.
Megáll a szoba közepén, szótlanul mered előre. Felállok az asztalom székének kényelméből majd elé sétálok. Kezemben a tőrt tartom. Egy apró mosoly majd átmetszem a torkát. Derekát elkapom, hogy ne kapálózzon túlzottan. A tenyeremre folyatom sötétlő vérét majd engedem a földre hullani testét mely a fekete lángok martaléka lesz szép fokozatosan. Lehet kissé hangos a művelet, előfordulhat, de hát az ilyesmi errefelé nem túl szokatlan dolog. Megnézem, hogy a elegendő került e a tenyeremre majd elégedetten nyugtázva megfordulok s az üvegcséért nyúlok. Az ujjam hegyére görgetem a tapadós bíbor folyamot majd gondos precizitással 3 cseppnyit húzok az üvegbe. Ellenőrzöm kreálmányom majd dugót is helyezek az üvegcse szájába biztosan lezárva. Megfordulok s az asztalra helyezem.
- Ezzel meg is volnánk.
Vér kellett, megkapta, a tulajdon ujjamból helyeztem az üvegbe, láthatta. Megtörölgetem mancsom mint aki jól végezte dolgát.
- Most elmehetsz, ha szükségem lesz rád majd kereslek. A fegyverhez még nem találtam megfelelő hordozót, nehéz lesz ideálisat találni.
Gondolkodom el kissé.
- A védőjelképet pedig helyezd fel mihamarabb.
Jelentem ki határozottan, nem ez most nem a jó fej oldalam, ó van ám ilyen is, nem mindig jó fej és bohókás Abaddon. Szememben mindig ott húzódik az ellent mondást nem tűrő sötétlő villanás.
- És még valami, az üvegcsét ne törd össze. Azon keresztül jelezhetek neked ha szükségem lenne rád.
Varázslattal felruházott darab, apró jel díszeleg az oldalán. A jelkép felizzik, innen tudni mikor szólnak, mint amolyan csipogó a halandóknál.
Részemről ennyi, lehet, hogy lenne még néhány szava az eseményekhez, persze hogy lenne, nem tudom kifejti e, lesz e mersze. De lássuk be, természetes reakció ez ha valaki túl nagy árat kér valamiért. Igaz - állítólag - csupán hallomásból ismerem a vérmágiát, de ez a hallomás is épp elég bárkinek, hogy nem tetszését fejtse ki a dolog iránt. Ő szemtelen volt én így reagáltam, köszönje az állítólagos helyzetnek - ami fedi is a valóságot - hogy ennyivel megúszta. Úgy gondolom kvittek vagyunk, 1-1. Egy démonnál nem árt a pontos megfogalmazás, ha csak egy apró kiskaput is találunk, azonnal kihasználjuk.
Ha kifelé igyekszik akkor én is elintézek még ezt azt. A karddal fogok bíbelődni. S ha meggyőződtem arról, hogy valóban nincs már a közelben - mire felkészültem - akkor nekilátok a tanulmányozásnak. Megvizsgálom hogyan is készült, hogy majd alkothassak másikat, más formában... De ez még a jövő zenéje.
A távozó , már ha arra megy ugye, akkor a titkos járaton ajándék várja. A falakat s a padlót elláttam egy magasabb rangú mágiával. Érintéssel kerülhet a célszemélyre, a pókhálók s a vaskos padlókövek tökéletesek voltak az elhelyezésre. Egy pecsét, mely fedve marad, magas mágiával rejtettem, hogy ne lehessen felfedni csak olyannak ki ugyan ilyen magas hatalmakat mozgat. Valahogy tudnom kell ki Óz, s ezt nem tagadtam már az első találkozáson sem. Persze ha nem arra halad akkor sem baj, a jelképek ott maradnak s majd a következő bejövetelekor rákerülnek. Rajta kívül más nem használja az ősi titkos utakat, persze maximum még én magam. Sikerül vagy sem, nem fontos jelenleg. Nekilátok a fegyverrel foglalkozni s a saját védelmi mechanizmusom is felépíteni. Mit meg nem teszek egy elterelés miatt nemde?



Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
87

Kedd Ápr. 04, 2017 4:00 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Abaddon & Leviathan
A fegyver semmi, ha nincs mögötte az ember, aki tartsa.


A poharat ezúttal nem fogadom el. Nem vagyok ivós hangulatomban, ráadásul nem tudhatom, mivel készült mostanra. A fegyvert megkapta, s bár védekezni még nem tud ellene, az eszköz a kezében van. Innentől kezdve akár félthetném a nyakamat is. Bármikor találhat új démont, bár abban talán bízhatok, hogy nem akar minden egyes feladatra másikat keresni, majd eltenni láb alól, gyengítve ezzel a pokol haderejét. Ha megbízásonként levág egy-egy tehetségesebb mágiahasználót, azzal sokat árthat, főleg, amennyiben sok előkészületre van szüksége tervéhez. Ami ráadásul egyelőre csupán számára nem titok, mindenki másnak az. Még nekem is.
Akkor sem derítettem ki róla semmi lényegeset, amikor találkoztam vele az emberek között. Egyik lehetőség, hogy egyszerű időtöltésnek verette szét a fejét, de az sem kizárható, hogy célja volt, mit vagy teljesített, vagy nem. Nem értem rá arra, hogy kiderítsem. Most viszont változhatnak a dolgok. Sejtésem szerint bőséggel akad rá időm, leszámítva azt a kiesést, ami a másik választott keresésével telik majd. Gyorsan túl kell rajta esnem.
- Jobban szeretem a leleményes kifejezést - jegyzem meg mosolyogva.
Mégiscsak szebben hangzik, s érezhetően nincs ellenére a dolog. Akkor meg minek aggódjak miatta? Már csak az árra van szükség, ami... Gőzöm sincs, hogy mi lehetne. Olyasmi kell, amiből hasznom lesz. Talán valami tulajdonát kellene elkérnem, vagy hasonlót, ami alapján később megtalálhatom. Ez persze veszélyes. Egyetlen rossz kívánság és fejem a porba hullhat, de ez már csak ilyen. Ha nem merek, nem nyerhetek. Főleg nem nagyot, ha nem vagyok hajlandó kockáztatni.
- Lássuk csak... - kezdek bele, mintha nagyon gondolkodnék rajta, ami nem áll távol a valóságtól - Mit szólnál... Néhány csepp vérhez? Az ujjadból - vetem fel az ötletet.
Alkuképes vagyok, ugyanakkor ha belemegy, annál jobb. Sok mindenre fel lehet használni, nyomon lehet követni, de pont ezért veszélyes is lehet. Gyorsan fel kell használnom, eltüntetnem a nyomát, hogy ne találhasson rám az alapján. Amint beleszőttem valamibe, már hiába keresné. Olyan hely is kell hozzá, ahol megtehetem anélkül, hogy vissza kellene térnem oda. Amit megsemmisíthetek, felgyújthatok, majd elégedetten nézhetem a rom parázsló hamvait.





Abaddon
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
91

Szomb. Ápr. 01, 2017 9:34 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Abaddon & Leviathan
Az ördög a részletekben rejlik...



Az átkozott penge visszakerül ideiglenes helyére, mely egyelőre az asztal lesz. De lesz még dolgom vele. Olykor sajnálom, hogy nem látom Óz tekintetét, arckifejezéseit, hiszen abból az ember - vagy éppen jelen esetben a démon - fia sok mindent megtudhat. Mire, gondol, mi jár a fejében, legalább is hellyel közzel. Meg persze az parányi, sokak számára jelentéktelen és figyelemre sem méltó apró kis reakciók. A szervezetünk természetes és nem mindig tudatos reakciói. De sajnos ez nem adatik meg ezeken a beszélgetéseken. Talán épp ez adja meg a zamatát. Vélhetően Agramon mostanra már tud erről a kis műsorról, így számítok majd az ügyeskedéseire.
De egyelőre Ózra koncentrálok. A poharat hiába tartom, így megvonom a vállam amolyan ha nem hát nem jelleggel és az övét a kis, kerek dohányzóasztalra helyezem. Éppen kortyolok mikor szavait ejti a védelemmel kapcsolatban. Lenyelem majd aprón emelem poharam.
- Jogos felvetés.
Jegyzem meg, hiszen valóban csak egy fegyvert kértem, de lám már is itt lehet az újabb feladat. Azért mielőbb tovább lépünk még hozzáteszem orcámon parányi kis mosoly játszik, egészen apró darab, nehéz volna megmondani, hogy ez most a nem tetszés jele avagy a leleményességét díjazom éppen vele. De végül kihúzom kicsit a mosolyt, beleegyezőn. Fenn kell tartsam a látszatot, hogy rá vagyok utalva mágiában és én nem értek olyan magas szinten az ilyesmihez. Ami persze nincs így, de ezt elég ha én tudom, legalább is egyelőre.
- Csalfa vagy Te Óz, de így helyes, nem szeretem a töketleneket.
A helyzet fontos ugye, ezt a látszatot is fenn kell tartanom, ami nem túl nehéz hiszen valóban az. Ezen túl persze valóban tetszésemre van, hogy nem egy komplett idióta keveredett ide. Jobban örülök az olyan csatlósoknak akik mernek, és tesznek is. Már ha csak ideiglenes is a munkaszerződés.
- Mire van szükséged?
Dobom oda az árat mintha nehezemre esne s csak a helyzet súlyossága miatt mennék bele, máskülönben azonnal végeznék vele. Igen, nagyjából ilyen érzést kelthet ez a mondat, főleg, hogy csupán poharam forgatom meg enyhén és a folyadék mozgását nézem közben, majd egy mozdulattal hajtom fel a tartalmát míg várom a reakcióját, hogy vajon mi az ára a tudásának hiszen az árat az árus szabja meg.



Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
87

Hétf. Márc. 27, 2017 7:13 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Abaddon & Leviathan
A fegyver semmi, ha nincs mögötte az ember, aki tartsa.


Amikor irányomba fordul és elmosolyodik, egy pillanatra megfordul fejemben, hogy jobb, ha készen állok a védekezésre. Ki tudja, mikor dönt úgy, hogy eleget tettem ügyében? Erre mindig számítanom kell, csakhogy sejtésem szerint, előbb megbizonyosodik a fegyver erejéről, mielőtt cselekedne. Ez az egyetlen gondolat elég ahhoz, hogy továbbra is nyugalommal várjam a penge előrántását. A hüvely pedig el is hagyja a pokoli acélt, szabadjára engedve a kardra szórt átkot. Vonásaim megfeszülnek, nekem azonban már volt időm szokni ezt, Abaddonnal ellentétben, mi meg is látszik. Mikor megrogy a hirtelen gyengeségtől, elmosolyodom. Lám, még egy ily hatalmú démonra is ilyen hatással van. Ashtaroth egész jól bírta hozzá képest. Sokkal kevesebbet mutatott az őt érő kellemetlenség tapasztalásakor, mint a választott.
Nem szándékozik sokáig nézegetni és forgatni, amit magamban köszönök. Ugyan a hatása nem múlik el azonnal, s némi nyomot úgyis hagy maga után, de idővel mégiscsak erősödünk, kellőképp ahhoz, hogy az aprócska, hosszabb távon fennmaradó erővesztés ne legyen feltűnő. Ez persze függ attól is, mennyi ideig mered rá a démon, vagy épp az angyal. Ha órákon át kénytelen, annak eredménye a kiadós fáradtság, mit csupán pihenéssel lehet gyorsan kiheverni. Így jártam én is.
- Efelől nincs kétségem, Nagyuram.
Elégedetten elvigyorodom, s jókedvem egy részét engedem hangszínembe csepegni. Végtére is a jó munka megérdemli, hogy az általa szerzett öröm a világ elé táruljon, ez esetben a házigazda elé. Igaz, visszafogott mértékben, de mégiscsak megmutatkozik. Kérdése várható volt, mégsem áll szándékomban csak úgy odaadni neki. Nem ebben állapodtunk meg.
- Egy fegyvert kértél tőlem, nem az elleni védelmet, Nagyuram. Ha ilyesmit is szeretnél, nos... lehet róla szó. Fel tudlak ruházni a hatásától megóvó rúnával - közlöm vele a tényeket.
Nem áll szándékomban titkolni előle, felesleges is lenne. Melyik agyalágyult mágiahasználó készítene olyan fegyvert, ami ellen képtelen védekezni? Ha létezik ilyen csoport, én nem vagyok a tagja. Sokszor vagyok vakmerő és bevállalós, de nem vagyok tökkelütött. Ami pedig a rúna tintájához kellő receptet illeti... Nem áll szándékomban kiadni a kezemből. Ritka hozzávalókból van, egyszerre nincs is belőle sok raktáron, de nem is ez a lényeg. Ha kell neki, szüksége lesz rám ahhoz, hogy felfirkantsam a bőrére, vagy éppenséggel emberei bőrére. Addig sem végezhet velem. Még ha rá is állít valakit, időbe telik megfejteni mind a fegyver, mind az ellene használható rúna mibenlétét, így időt nyerek. Most pedig, ha van esze, szóba hozza az árat, mivel megveszi magának az oltalmazó rajzot.
Az italt most nem fogadom el. Kénytelen lesz egymaga inni, mire rá is jöhet, mikor hiába tartja felém a poharat. Odébb lépek egyet-kettőt, engedve, hogy a falhoz beszéljen, mi valljuk be, mókás. Ilyenkor mindig jót tudok mulatni a szerencsétleneken, kik kénytelenek a levegővel megosztani titkaikat, mintha csak magukban társalognának.





Abaddon
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
91

Vas. Márc. 26, 2017 10:29 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Abaddon & Leviathan
Az ördög a részletekben rejlik...



Ujjaim lassan haladnak végig az igényes markolaton, majd a keresztvason át a pengét óvón takaró hüvely közepén állapodik meg, hogy egy határozott mozdulattal markoljak rá mikor megejti szavait. Felemelem s lassan megfordulok de a fegyverről egyelőre nem veszem le a kezem. Csupán hangja irányából tippelhetem vajon merre lehet. De elég a nagyjából irány is nekem. Egy pillanatra oda nézek, arcomon sokat mondó mosoly, majd vissza a fegyverre. Kockázatos hiszen az én vesztem is okozhatja a fegyver, ki tudja mire is képes. De nem én lennék ha nem mernék kockáztatni nemde?
Ráfogok a szabad kezemmel és egyetlen mozdulattal szabadítom meg a pengét a béklyójától. A teremben szétárad ereje és ezzel együtt megfoszt engem a sajátomtól. Pillanatra megrogyok, de egyelőre tartom. Nem kellemes bevallom s arcomra is ráfagy a mosoly. Magam elé akartam húzni, hogy szemügyre vegyem a pengét, de azt hiszem leteszek róla. Ahogy tudom visszacsúsztatom a tokjába, hogy visszategyem az asztalra igyekezve palástolni gyengülésem. De nincs rá szükség. A gyengeség elmúlik hirtelen ahogy a kard a helyére kerül. Erőm visszanyerem. Nézem pár pillanatig majd elismerően hümmentek.
- Jó munkát végeztél, Óz. Úgy érzem jól kijövünk majd mi ketten.
Fordulok a vélt irányba, hol az előbb is tippeltem. Majd folytatom miután a fegyvert az asztalra helyeztem.
- Gondolom a szárnyasokon is ezt a hatást éri el. Nagyszerű. És mi magunk, hogyan védekezhetünk ellene? Mert a mieinket talán nem ártana felvértezni Ez ellen, ha oda jutunk, hogy bevessük, nemde?
Érdeklődöm s italt töltök ismét, két pohárba egyet a vélt irányba nyújtok elveszi ha akarja ha nem akkor iszom egymagam, majd kényelembe helyezem magam az egyik fotelban. Intek felé is, hogy hellyel kínáljam bár nem tudom pontosan hol is van. Ó természetesen én magam is kisilabizálom majd a működését, mágiatudásom magasabb mint azt bárki is sejti, ezért éppen jól tudom, hogy milyen elven működhet,de azért majd nem árt áttanulmányozni, hogy felkészülhessek ez ellen Is.



Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
87

Vas. Márc. 26, 2017 10:02 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Abaddon & Leviathan
A fegyver semmi, ha nincs mögötte az ember, aki tartsa.


Amíg lehet, inkább nézelődök. Körbe járom újra és újra a szobát, anélkül hogy hozzáérnék valamihez. Még ha vissza is tudnám rakni az esetleg elemelt tárgyakat a helyére, akadnak más nyomok, amik árulkodhatnának. Ilyen az ujj nyoma, mi szinte akármilyen felületen meglátszódna, s még ha el is kerülném ezt kesztyűvel, semmit nem tudnék kezdeni a porral. A legvékonyabb porrétegbe épp úgy beletörölne egy fogás, mint a vastagabba. Nem. Jobb, ha érintetlenül hagyok mindent, amíg itt vagyok, végtére is bármilyen nyom rám terelné a gyanút.
Mikor megérkezik, a dolgozó közepén ácsorgok. Odébb állok útjából, engedve, hogy akadálytalanul a kardhoz léphessen. Újra végignézek a fegyveren. Még mindig nem biztos, hogy ez jó ötlet. Egész seregeket gyengíthet le pusztán azzal, hogy kihúzza a hüvelyből. Jobban járunk, ha Úrnőm minden egyes embere megkapja a hatásától védelmező rúnát, csakhogy az túlontúl feltűnő lenne. Nem úgy, mint egy egyéb megkülönböztető jelzés, egy rajz, pontosabban tetoválás, melyben el van rejtve. Lehetne akár a háborúra való előkészületnek is nevezni. Könnyebb összeszámolni saját veszteségeinket, ha nem kell személyeket keresnünk. Helyette csak a megjelölteket kellene számlálni a holtak között. Ez viszont még a jövő, amiről nem is nekem kell döntenem.
- Nagyuram - szólalok meg üdvözlésképp, hogy követhesse hangom - Örülök, hogy elnyerte tetszésed!
Várok néhány pillanatot, amíg összeszedem gondolataim, s minden ellenérzést legyűrve, ráveszem magam arra, hogy beavassam a fegyver rejtelmeibe.
- Húzd ki hüvelyéből és megtudod - közlöm végül egyszerűen.
Ez a legegyszerűbb módja, amihez a legkevesebb magyarázat szükséges. Amint kezébe veszi, érezheti, milyen jól ki van egyensúlyozva. Hossza akár egy átlagos hosszú kardé. Markolata sem díszes, szinte már elvegyülne a seregeknek gyártott tömegtermékek soraiban. Erős fémből kovácsolta egy tehetséges kovács, ki ugyan készített még jó néhány alapot, többet sosem fog. Saját keze által készített fegyver okozta vesztét, amint elkészítette a nekem ígért mennyiséget. Ezeket a tulajdonságokat azonban bármely démon kardja, vagy egyéb eszköze birtokolhatja. A különlegessége nem ebben rejlik.
Ha úgy tesz miként javaslom, hamar megérezheti a különbséget. Ahogy a kard elhagyja a hüvelyt, érzem, miként zuhan meg erőm, s hasonlóképp érezhet ő is. Minden megmaradt energiám álcám fenntartására irányítok, nehogy az megbomoljon. Nem lenne kedvező, főleg, hogy alig néhány napja találkoztam vele az emberek világában. Meglehetősen balszerencsés fordulat lenne. Remélhetőleg ő sem élvezi túlzottan a gyengeséget, így hamar visszacsúsztatja a pengét helyére.





Abaddon
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
91

Vas. Márc. 26, 2017 7:18 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Leviathan & Abaddon

Az ördög a részletekben rejlik...



Az obszidián falak némán nyelik el a fényt a szűkös folyosón. Tompa, vöröslő lángok nyújtanak némi világot. Acél sikító hangja csapja meg a fület a távolban, penge villan. Kimérten mozgok, egy kis gyakorlás nem árthat. Úgy is várom még, ma érkezik a delikvens. Ha sikerrel járt - már pedig miért is ne járt volna nemde? - akkor jöhet a következő lépés. Egy jól irányzott perdülés és a lándzsa végét képező démoni penge végighasítja a levegőt. Tökéletes pontossággal állítom meg a fegyvert. Pár ütemezett légzés.
- Beszélj.
Szólalok meg végül, merthogy észlelem, hogy idő közben valaki az ajtóban torpant meg. Az egyik szolgáló, alsóbb rendű rabszolganő. Tompán csengnek szavai az ódon falakról visszaverődve.
- Azt mondta Nagyuram, szóljak ha a Hold magasan van.
Továbbra sem nézek rá, csupán légzésem állítom vissza eredeti állapotába. Bólintok.
- Elmehetsz.
Engedem útjára és ezzel dolgára is. Mostanra már Óz a palotában van. Rendbe szedem magam és elindulok a dolgozószoba irányába...

A kétszárnyas ajtót határozottan tárom fel és belépve rögtön szemet szúr az asztalra helyezett holmi melyet nyilván nem én hagytam ott. Haloványan elmosolyodom. Az ajtót zárom magam mögött egy hanyag mozdulattal. Majd nyugodt léptekkel haladok át a szobán, egy pillantást vetek a fotelra hátha megint tompor rajzolódik ki rajta és már helyet foglalt. De ha nem hát nem, siklik is tovább tekintetem az eszközre. Végighúzom rajta kezem ahogy odaérek.
- Szép darab, Óz.
Jegyzem meg a semminek, bizonyára itt ólálkodik valahol, nem hiszem, hogy szó nélkül eltűnt volna.
- S mond, mire képes?
Emelem fel és veszem még jobban szemügyre. Aztán lehet valóban a semmivel beszélgetek, előfordulhat... Várok kicsit hátha felfedi magát a nagy varázsló. De tudnom kell mit is alkotott, hiszen én csupán tippet adtam az eszközhöz...


Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
87

Vas. Márc. 26, 2017 5:36 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Abaddon & Leviathan
A fegyver semmi, ha nincs mögötte az ember, aki tartsa.


Teendőim igencsak felhalmozódtak az utóbbi időkben. Annak ellenére, hogy Ashtaroth előtte inkább maga intézte a nekem való ügyeket, semhogy keressen, most elhalmozott munkával, de nem csak ő. Mindemellett itt volt a feladat, melynek következtében el kellett készítenem Abaddonnak új játékszerét.
Nem olyan régen még Úrnőm kastélyában ücsörögtem hullafáradtan. Megmoccanni sem volt kedvem, mialatt bemutattam neki a fegyvert, mivel szemben jobb felkészülnie. Tudnia kellett róla, meg kellett tapasztalnia hatását, mielőtt ismeretlen kezekbe adom. Azóta pihentem egy keveset, hogy ne lehessen probléma álcámra nézve, ha a Választott a közelemben óhajtaná megvizsgálni az árut. Mindezt egy jövőbeni szívességért cserébe.
Ahogy kérte, a kevésbé nyilvános bejáratot használom. Láthatatlan haladok az épület folyosóin, egyenesen a már múltkor megismert dolgozó felé. Nincs ott, ami nem is baj. Tudja hogy érkezem, az időpontig pedig van még néhány perce. Éppen elég ahhoz, hogy a kardot asztalára tehessem, láthatóvá téve azt. Ez egy kis hátrány. Csupán arra hat leplező erőm, mihez hozzá érek. Amint eleresztem a kard hüvelyét, az megjelenik a világ szeme előtt. Harc esetén ez következő lépésemről is árulkodhat. Ki ne találná ki, hogy ilyen esetben fegyverem felvétele lenne első lépésem? Én. Mivel sokan erre számítanak, előbb rájuk csapok le, semmint elejtett tárgyaimért sietek. Most viszont harcról szó sincs. Nincs más dolgom, mint megvárni, amíg magához veszi a portékát és megbeszéljük a következőket. Ha egyáltalán lesz új feladatom.





Abaddon
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
91

Szomb. Márc. 04, 2017 3:48 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
szabad a játéktér

Abaddon
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
91

Szomb. Feb. 25, 2017 2:16 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Abaddon & Leviathan
Apró lépésekkel a szakadék felé...



Nagy igazság rejlik rövid kis mondatában "Aki nem merészkedik bizonytalan utakra, sosem juthat tovább" halovány mosoly ül orcám szegletébe s aprót bólintok, szimpatikus a felfogása, tetszik nekem teszem véglegessé a vele kapcsolatos gondolataim ahogy keresztbe font karral állok az asztal támasztva.
- Ahogy mondod, idegen terület, ideális kihívás lesz az elkészítés!
Mosolyodom el lezárásként.
- Esetleg egy ötlet, talán ez volna a legtökéletesebb: egy olyan eszköz ami nem sérülést okoz, hanem elveszi a földöntúli erőt amit a szárnyasok bitorolnak, gyengíti őket ha a közelükben van, vagy netán hozzáérnek. Harcban igencsak megkönnyítené a legyőzésüket.
Vetem fel az ötletet melyet hirtelen a beszélgetés alatt találtam ki, vagy talán még se? Ez jelenleg mellékes, vagy még se... Minden esetre az ötlet egész jó lehet, ha a kezünkben lenne egy ilyen eszköz az bizonyosan megbillentené azt a bizonyos mérleget.
Részemről útjára engedem, s ha el megy akkor végrehajtom ígéretem, legalább is részben. Mondjuk úgy túl teljesítek. A három impnek valóban pusztulás lesz a jutalma, de nem csak ők vesznek. A kastélyban tartózkodók mind a feledésbe merülnek. A gyűrűbe zárom erejüket, ott tesznek majd jó szolgálatot továbbra is. Így végül is vesznek is meg nem is. Persze mindez csupán akkor ha megbizonyosodtam róla, hogy drága Óz barátunk távozott. Nem kell, hogy bárki tudja, hogy itt járt nálam egy idegen mágiahasználó.
A külső szemlélő számára az én szemszögemből csak a káosz a fontos, a rombolás és a minél nagyobb pusztítás, persze nem csak a csatatéren lehet acéllal és tűzzel pusztítani. A szálak éppen ettől mélyebbre nyúlnak s egy új fonál indul meg az univerzumban. "Légy feltűnő, hogy tudják ki vagy, s légy jelentéktelen, hogy ne légy a rivaldafényben." Ellentmondás, nagy kihívás.

Italom felhajtom még a dolgozószobában állva a kandalló fekete tüze előtt merengve az üres kastélyban. Első tippem Agramon egyik csatlósára tenném, az idegen kilétével kapcsolatban. Abban viszont szinte teljesen biztos vagyok, hogy a következőkben valahogyan figyeltetni fog. Ez része is egyik célomnak, persze lehet, hogy tévedek, minden esetre eleget teszek szavamnak, a felszínre indulok, a következő napokat odafent töltöm, van már néhány ember kit kiszemeltem magamnak, vetek is egy pillantást egy papírosra az asztalon, egy újság odafentről, a szalagcím pedig "Faye Cartell az új városfő". Kevesen olvasnak újságot már, de akad még ki innen tájékozódik, nekem pedig ez éppen kapóra jön. Ózzal pedig majd menet közben foglalkozom, kitalálok valamit, vagy csak hagyom, hogy a kezemre játsszon, ki tudja tán a végén még jó szövetséges lehet belőle nemde? Apró lépésekkel haladok hát a szakadék felé, meglátjuk mikor zuhanok a mélybe...






Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
87

Szer. Feb. 08, 2017 10:07 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Abaddon & Leviathan
A mágia mindenütt körülvesz minket. Csupán keresnünk kell, fürkészni figyelmesen.


Nagyon szűkösen bánik az információkkal. Igazán elejthetne még egy-két gyanakvásra okot adó szófoszlányt, vagy kijelentést, de mindegy. Nincsenek ellenemre a kihívások, ráadásul azt hiszem, megtaláltam az egyik legnagyobbat, amivel eddig foglalkoznom kellett. Szabotálni saját magamat. Adni is fegyvert az emberek kezébe, meg nem is. Nyomon kell követnem gyártmányaimat, hogy másokat rá uszítva, elkoboztathassuk őket, végtére is én még mindig az Úrnőmet szolgálom, aki... lássuk be, egyetlen ember kezében sem akarja a mi termékeinket látni. Hozzá tenném, jogosan. Tőlük könnyen megszerzik az angyalok, akkor pedig megtudhatnak rólunk ezt-azt.
Vicces, miként csúszik feljebb szemöldöke. Láthatóan megdöbbent a kérésen, vagy inkább azon, hogy mertem javítani az alkun. Részemről ez mindenképp javítás, ugyanakkor ügyelnem kell arra, hogy egyetlen kérést se kényszeríthessenek ki belőlem. A démonok furfangos népek, akik alkukötésből élnek, tehát lényegében kiskapukból. Akár azt is kérésnek számíthatja, ha anyagot kérek, vagy hasonló. Minden nézőpont kérdése, éppen ezért... egyelőre nem fogok semmi mást kérni.
- Aki nem merészkedik bizonytalan utakra, sosem juthat tovább, Nagyuram - közlöm vele végül.
Így van ez a mágia és minden más területén is. Ha nem kísérletezünk, nem fejlődünk. Ha nem próbálunk ki új dolgokat, sosem fogjuk megtudni, miként viszonyulunk hozzá ténylegesen. Amennyiben pedig nem vetem fel a jövőbeni szívesség lehetőségét, nem tudhatom meg, elfogadta-e volna. Ez a része azonban gyorsan ment. Semmi vonakodás, felháborodás és hasonlók, leszámítva a beleegyezés előtt elhangzottakat. Én minden bizonnyal élből visszautasítottam volna a helyében, felvetve akár azt is, hogy keresek mást a munkára, legyen akármilyen sürgető. Ráadásul tudjuk jól, hogy van olyan mágiára specializálódott démon, aki nagy hírnévnek is örvend. Megkérdezhette volna őt is, de neki egy névtelenre volt szüksége. Valakire, akit... minden bizonnyal eltüntethet, ha végzett vele. Csakhogy nem tud eltenni láb alól, sem eltetetni, ha nem talál rám.
- Olyan eszközt még egyetlen démon sem készített. Ha másként lenne, tudnék róla.
Ennek ellenére elgondolkodom azon, miként lehetne megvalósítani. Ennyi idő alatt semmiképp nem lehetséges, hacsak nincs ördögi szerencsém, ami már-már felkínálja nekem a helyes megoldást. Abból pedig pont kifogytam. Valószínűleg sosem volt elég raktáron.
- Ami azt illeti, a főbejáratokat jobban szeretem, de sebaj. Nincs szükségem semmi egyébre. Mindent meg tudok szerezni, ami egy fegyverhez kell. A többit meg majd a teszt után megtárgyaljuk - tudom le ennyivel.
Most már legalább azt is tudom, merre juthatok be, amikor csak kedvem szottyan. Persze lehet csapda is, de ha nem próbálom ki, nem tudom meg, ugyebár. Másokat pedig észrevennének, így nem kockáztathatok. Majd valamikor visszatérek vizsgálódni, hogy megtudjam, tényleg elmegy-e ez a vámpírivadék. Ahogy kérte, távozom, hogyha nincs semmi egyéb. Nem húzom az időt, talán már holnap elkészítem a kívánt eszközt, hamarabb azonban nem hozom el. Addig készítek még néhányat, ha időm adja, tényleges gyorsaságomról viszont nem kell tudnia. Jobb azt titokban tartani, nehogy a végén túl sokat kérjenek egyszerre.





Abaddon
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
91

Vas. Feb. 05, 2017 9:34 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Abaddon & Leviathan
Apró lépésekkel a szakadék felé...



Irónia, irónia hátán. Hangomban itt ott érezhető a hitetlenkedés, de az amolyan "parancs az parancs" életérzés is ott húzódik mögötte. Sajnálatos, hogy nem látom az arcát, annak reakcióit, de talán elérem célom, elhintem az apró magvakat a kíváncsi elmében azok pedig majd teszik a dolgukat, no persze ez már a jövő zenéje. Koncentráljunk most a jelenlegi feladatra. Bólintok.
- Így van, az egyének kiválasztásáról magam gondoskodom. A Te dolgod csupán elkészíteni, többet egyelőre nem kell tudnod.
Abszolúte egyet értek vele, én sem akarok mindenféle kontár kezébe nagy erejű fegyvert adni, ugyan mi értelme lenne? Korántsem tudna olyan pusztítást végezni.
Aztán érkezik az alkudozás. Bal szemöldököm kissé magasabbra kúszik de hamar vissza is áll normál helyzetben és egy apró mosoly kíséretében bólintok. Hogy miért? Egyszerű, hamar fut át agyamon a jelenlegi és főleg a jövőbeni helyzet, lássuk be normál esetben reflexből utasítom el tán még lényének foszlányát is veszem az arcátlanság miatt. DE egyrészt én kérdeztem rá, másrészt pedig a jelenlegi helyzet két irányból is úgy kívánja, hogy legyen engedékenyebb. Az egyik oldal a feladat, valóban kényes ügy és szükség van a gyorsaságra, precizitásra, másrészt az én oldalam, valóban el kell hitetni, hogy ez egy fontos feladat. Az ár ezért lehet kissé magasabb.
- Ha nem a mostani helyzetben lennénk alkud a semmibe rántana. Ám legyen, de majd gondold meg mit kívánsz!
Zárom le az alkut mely ezennel megköttetett. A rá eső része pedig világos.
- Ha képes vagy rá, olyan eszközt készíts mely csupán az angyalok ellen fejti ki hatását. Egy hetet kapsz, ha szükséged van valamire a munkához, most mondd. Holnaptól másfelé járok majd. Egy hét múlva újra itt találsz, a kastélyba van egy hátsó bejárat, az északra lévő szirtek felől lehet megközelíteni. Gondolom az ilyen utakat úgy is jobb szereted.
Vigyorodom el miközben beszélek kiindulva a láthatatlansági mániájáról. De valóban tetszik a dolog, diszkrét, csendes, feltűnésmentes, éppen tökéletes a feladatra.
- Szokványos őrség lesz, gondolom megoldod, hogy ne lássanak meg.
Legyintek amolyan teljesen természetesen, ügyesnek tűnik, csak feltalálja magát, legalább kicsit a nyakán érzi a helyzet súlyát.
- Tehát egy hét múlva, ugyanekkor, ugyanitt.
Ha bár az idő idelenn igencsak megfoghatatlan, de amennyire telik legyünk precízek, azért szeretem ha a helyén vannak a dolgok és ez így van rendjén.
- Most pedig indulj, elmehetsz.
Legyintek hanyagul, hogy útjára engedjem már persze előtte még választ adok a felmerülő kérdéseire ha akadnak olyanok.






Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
87

Pént. Feb. 03, 2017 7:28 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Abaddon & Leviathan
A mágia mindenütt körülvesz minket. Csupán keresnünk kell, fürkészni figyelmesen.


Ha valamit megtanultam az emberekről, az az, hogy mindig keresztbe tudják húzni a számításokat. Ugyan tudunk következtetni, legtöbbször ki is találhatjuk, miként fognak cselekedni egy-egy helyzetben, de bármikor jöhet egy olyan pillanat, mikor másként tesznek. A lehető legapróbb behatás is megváltoztatja véleményüket. Egy életmentő angyal, vagy szenteskedő, hithű katolikus, mit tudom én! Túl sok bennük a hibás gén. Nekem szerencsém volt, amikor démonná lettem, ezeket kipucolták a szervezetemből. Ennek ellenére nem vitatom, többnyire egyszerű lények. Szükségletekhez kötöttek, könnyen elborzadnak és mindenek előtt megtörhetőek.
Szép mesét hallat, ami már-már idillikus. Ki hisz még a tündérmesékben? Semmi sem lehet ilyen egyszerű. Na jó, mégis, de az sosem ennyire nagy dolog. Amiről itt áradozik nekem, az felér a teljes győzelemmel. Utána mit tennénk? Mit csinálnánk, ha nem lenne kivel megküzdeni az emberekért? Én halálra unnám magam. A titoktartás lényegességének újbóli hangsúlyozása pedig már sok nekem. Elsőre is értettem, az is éppen elég bőven ki lett fejtve, hát még ez. Mekkora áldozat, hogy kinyír néhány impet. Jaj, hogy oda ne rohanjak, meg vissza! Csakhogy még így is biztosabb kezekben van enyéimben a művelet, mint máséban. Így befolyással lehetek rá. Az elmondottak alapján azonban az én biztonságom sem garantált. Könnyen lehet, hogy kis terve érdekében az én nyakamat is kitekerné, ha már megszerzi azt, amit akar.
- Egy fegyver nem valami nagy dolog - állapítom meg - Olyan is kell, aki használni tudja - folytatom, csak hogy értse, mire gondolok.
Nem adhatja olyasvalaki kezébe a művem, aki azt se tudja, melyik végén vág a konyhakés. Az ár sok esetben kielégítő lenne. Másoktól meg is elégednék vele, most azonban nem. Ezzel nem ver át.
- Ha bizonyítok, úgy előfordulhat, hogy mással is felkeresel. Akkor pedig úgyis beavatsz a szükséges részletekbe, tehát ezzel nem elégszem meg. Amit én akarok, az egy szívesség. Ha valaha szükségem lesz tőled valamire, teljesíted, legyen az bármi. Ezzel lerendezheted az összes fegyvert, nem kell darabbér. Nem kell aggódni, nem kérnék olyat, ami számodra lehetetlen.
Nem hiszem, hogy nagyon tartana ettől, végtére is mit kérhetne egy magamfajta senki? Amennyiben áll az alku, úgy megköttetett. Megcsinálom neki a fegyvereket, ő jön nekem egyel és kvittek vagyunk. Valamint többet is megtudhatok a vele töltött idő alatt. Bármennyire nem tetszik az ötlet, hogy fegyvert adjunk a halandók kezébe, hajt a kíváncsiság. Jobban, mint az ellenérzés, vagy a gondolata annak, mit fog reagálni Ashtaroth, ha megtudja, hogy másnak dolgozom. Bár biztos vagyok benne, hogy meg tudom vele beszélni.





Abaddon
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
91

Pént. Feb. 03, 2017 6:32 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Abaddon & Leviathan
Apró lépésekkel a szakadék felé...



Jót vigyorok a beszélő fotelos megjegyzésén, legalább veszi a lapot és nem fapofa, már is tetszik.
- Remélem, mert szorít az idő.
Jegyzem meg az önfényező mondatára. Legyen csak magabiztos, nagyon helyes. Ámbár ez már is árulkodott a hajlamosságáról. Szavai jogosak, arcomon a megnyugvás mosolya ahogy bólintok egy rövidet.
- Láss kissé mélyebbre, a halandók megannyi érzéssel épülnek fel. De mind közül a legerősebb a remény, a hit. Ha reményt adunk nekik, hogy győzhetnek, legyőzhetik pusztítójukat az angyalokat és most nem csupán Gabrielről beszélek.
Hagyok pár pillanatot hogy gondolkodjon de rögvest folytatom is.
- Az embereket könnyű megvezetni, ők csupán azt látják, hogy az angyalok rájuk támadtak és 25 éve irtják őket. Csak tollas szárnyú bestiákat látnak bennük, nem tesznek különbséget Gabriel és Mihály csapatai közt. Viszont Mi! A démoni sereget segítjük őket, a csúf gonosz szárnyasok meg halomra ölik a népüket. Így a teljes káoszban az emberek Mihály seregeinek is esnek majd és voálá kész a kavalkád egy csapásra elintézhetjük Gabrielt és Mihályt meg az egész pereputtyot. Aztán eljöhet az utópisztikus világ, hol csak mi vagyunk és a halandók. Jelenleg a farkas védi meg a nyájat a farkastól.
Olykor még gesztikulálok is hevesen mondandóm közben kezeimmel. Egyik pillanatban komoly ábrázat, másikban idióta eszelős.
- Gondolom így már érthető, hogy miért kell a diszkréció. Épp ezért akik belementünk azok mindent tagadunk. Ha vállalod, tagadni fogom, hogy nekem dolgozol és nem bízhatsz senkiben. Még a saját embereim előtt is titkolom a tervet, nem tudhatom hol rejtőzik és ki is lehet a kérdéses illető. De majd kiderítem. Ezt a kúriát is kiürítettem, a három Impel kik itt vannak végzek miután Te elmentél. Nem kockáztatok.
Tényszerűen közlöm a dolgot, nem hagyhatom, hogy bármi kitudódjon és hát fenn kell tartsam a látszatot, ezért meg ha áldozni kell hát egye fene. Szóba kerül az ár is, de előtte egyetlen mondatban újra megerősíti magát. Hajlik rá, helyes.
- Az árat tárgyanként szabjuk. Készíts előbb egyet, ha megvan kipróbálom én személyesen.
Ezzel is bizonyítom hihetetlen határtalan hűségemet és elkötelezettségemet a feladat iránt, egy zseni vagyok!
- Ha jól szerepel, és ahogy bizonyítod hűségedet úgy egyre több részletbe avatlak be. De egyelőre többet nem árulhatok el.
Kacsintok rá kicsit előre hajolva. Az információ is lehet egy fizetési forma, sőt nagyon is hasznos egyes körökben lássuk be. De a kaput nyitva hagyom neki is:
- Természetesen ha nem felel meg hallgatom mi volna az árad, talán fontolóra veszem.
Mosolygok mondhatni kedvesen aztán megvárom mit lép és, hogy egyáltalán vállalja e.






Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Vörös Hegy - Obszidián Kúria
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: