Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Abaddon


Vidámpark - Page 2 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
290
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 27, 2018 9:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Ismeretlen ismerős
Calypso & Abaddon  • Music - Amusement Park • Credit:
Enyhén lejjebb tolom a szemöveget s mögüli kandikálok kifele miközben hallgatom szavait. Pillanatra átszáguld a fejemen, hogy mindjárt Ő is közli, hogy Én vagyok az apja. De elhessegetem. Nem vetettem meg a szórakozást soha, de agyatlan magszórásnak sem voltam a híve. Lépjünk is tova. - Nos, beismerem, elég kaotikusak a jelenlegi állapotok. De szinte biztos vagyok, hogy emlékeznék egy ilyen pofira. - Jegyzem s meg s közben járnak az agytekervények, de sehol semmi. Úgy érzem magam mint ott, a szoros tetején. Minden esetre ha történt is bármi, legalább tudom, hogy még illuminált állapotban - ami ugye nálunk nincs, csak a vicc kedvéért - is jó az ízlésem. Ekkora már mellém lép, és hát miért is ne andalogjunk egyet a vursliban gondolattól vezérelve, és persze a kíváncsiságtól is bevallom, elindulok mellette. - Calypso. A tenger űrnője? - Hörpölök egyet italomból ha már a kezembe akadt és kérdezek vissza hitetlenkedve, persze hitetlenkedés... egy démon vagyok... Ettől függetlenül persze első gondolatom, hogy bolond a szőkeség itt mellettem, de sosem becsüld le a másikat ugye, szóval elsöpröm a gondolatot. Lássuk mivel fog még elkápráztatni. - Nos az idő nem számít, és célom van épp elég, mint mindenkinek. Egészen pontosan melyikre is gondolsz? - Csak szememmel követem amint belép egy stand elé és kelmét csippentve tőlem érdeklődik. Szemem, mely immár nem takarja szemüveg - hiszen azt idő közben levettem s a felsőm nyakába akasztva hordom immár - előbb a kelmére, majd a nőre vetem emelem vissza ismét. - Hogy még mindig nem tudom ki vagy Te és honnan ismered a nevem. - Igen, ezt szólom egészen pontosan. Szavaim egy pillanatra elgondolkodom, elsőre az jut eszembe szavain, hogy részegen feleségül vettem vagy ilyesmi, de ugye ez nyilván nem opcionális, így nem is tréfálkozom. Meg aztán szavai folytatására Parányit mozdul arcom, íriszeim szűkülnek ahogy mondatait hallgatom. Ő a portékát én pedig az Ő alakját figyelem s közben nem mozdulok. Egy pillantást vetek magam is az egyik standra, közelebb lépve egy vér piros nyalókát veszek a kezembe, hogy közelebbről is megnézzem. Így mellette állva válaszolhatok. - Én inkább úgy fogalmaznék, rálépett. Meg úgy mindenkire. Hogy mit gondolok róla? - Forgatom meg kezemben a vöröslő cukormázat mely a pálcikára lett feltűzve. Érzékelem amint felém fordul, immár láthatja szemeim, nem takarja semmi sem. - Hogy bekaphatja. - Zárom rövidre a véleményem, abból nem eszik, hogy elpusztít mindent, nem nem, az senkinek sem túl nagy buli. Persze nem tudom kivel állok szemben, épp ezért a rövid tömör vélemény, ettől majd kiugrik a nyuszi a bokorból, hogy vele vagy épp ellene van a drága előttem álló szőkeség. Közben visszarakom a pálcikát a helyére és a nő felé fordulva emelem rá magabiztos, szemtelen kis mosolyom. Várom reakcióját és persze a kimerítő válaszát, hogy még is ki Ő pontosan? Bármerre ások elmémben sehol sem lelem...


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 20, 2018 11:29 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Ismeretlen ismerős
Abaddon és Calypso
Sokat mondó mosollyal arcomon állok előtte ujjaimat magam előtt összefonva. Szemöldököm egy pillanatra kúszik csak fentebb, s ereszkedik vissza. Nem mondanám, hogy meglep a dolog, kaptam már ízelítőt milyen helyet is foglalunk el a természetfelettiek emlékeiben. Leginkább semmilyent. Ez egyszerre mulatságos, másrészről pedig dühítő. Keresném az acélkék tekintetet, de eltakarja előlem a sötétített üveg, melyben csak magamat látom. Ironizálására csak újfent elmosolyodom. – Sértésnek is vehetném, amiért nem emlékszel rám, de elnézem neked, a jelenlegi állapotok miatt. – körbe nézek, bár az emberek kikerülnek, mégsem nézik jó szemmel, hogy a járda közepén tartunk bemutatkozós délutánt. – Nézzünk szét… - javaslom mellé lépve. – Calypso. – ejtem ki nevem, noha jól tudom, semmit nem fog neki mondani. Vagy, ha mégis a nevem mögé bújtatott tartalom nem más, mint puszta kitaláció, némi igazsággal fűszerezve. A mi kapcsolatunk, nem holmi mende- mondánkon alapul. – Még létezel, s az évezredek alatt erősödtél is. – nézek rajta végig elismerően. – Bár értesüléseim szerint a célod még máig nem sikerült elérned, pedig időd bőven volt rá. – elindulok követve a hullámzó tömeget. Hagyom, hogy sodorjon az ár, néha megállok egy- egy stand előtt megcsodálva a megvételre kínált portékákat. Egy finom tapintású kendőn simítok végig, két ujjam közé csippentem, s felé mutatom. – Mit szólsz? – tekintek rá kérdőn, mint akit érdekel a véleménye. – Hiányzik a barát, a megbízható társ, a jó szövetséges, nem de bár? – fordulok felé, kellemes mosollyal, mint aki csak az időjárásról beszélget. – De ha az információim nem csalnak, a legnagyobb változást azt hozta, hogy a „király” mellé – bár inkább nevezném udvari bolondnak- fellépett a Sötét királynő is. – folytatom miközben a felsorakoztatott kínálatot veszem szemügyre, legyen az léggömb, kukorica s bármi egyéb. – Tudni szeretném, te mit gondolsz róla? – fordulok ismét felé, s ha volt olyan kedves megszabadulni a „sötétellőtől”, úgy tekintetem az övébe fúrom. Amiért ide hívattam, az első sorban az, hogy meg tudjam melyik csapatot is erősíti, noha vannak elképzeléseim, de messzemenő következtetéseket nem akarok levonni.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Abaddon


Vidámpark - Page 2 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
290
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 19, 2018 5:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Ismeretlen ismerős
Calypso & Abaddon  • Music - Amusement Park • Credit:
Pókhálóként terjed és szövődik az események fonala. Ki itt, ki ott próbálja hozzátenni a magáét, vagy éppen ölbe tett kézzel vár a sült galambra, mely véresen s enyhén átsütve jön majd csak el vélhetően. Jómagam a mozgást kedvelem, ez éltet ebből áll a lényem, nem állhatok le hiszen a legnagyobb ellenségem, a Béke. Abból pedig most nem jut a népnek lássuk be.
A halandó világ nagy része mintha ügyet sem vetne a közelgő világ végére. Nem szólom meg őket úgy mint azt oly sokan mások teszik. Vélhetően ha halandó lennék én is igyekeznék az utolsó időszakok jó létben tölteni, vagy hát, a fene se tudja. Nem vagyok halandó, így nem tudom miként cselekednék, de különösebben nem is érdekel. Mindenki azt tesz amit akar, csak ne álljon az utamba. Részemről nagyjából ennyit pazarlok a gondolatra. Céllövölde, döcögő, rozsdás hullámvasút, körhinta. Megannyi játék a letűnt korból mely próbálja visszaidézni a régmúltat. Szórakozni és főleg feledni vágyók tömege. Kik ki akarnak szakadni a valóságból, de mind hiába, az bizony ott lebeg mindannyiunk felett kegyetlen szürke felleggel. Hogy mit keresek itt, kezemben egy narancsos jégkásával? Egy hívásra érkeztem. Egy papíros nyomott a kezembe az alvilág egyik kitaszított mellékterméke. Szőke nőről beszélt. Elsőre az angyal ugrott be, tán rájött valamire s így akar jelezni, a második volt csupán drága nővérem által említett Azura. Hirtelen ők kik eszembe ugrottak s kikre illett a szőke jelző. Ezért is indultam meg, hogy megtudjam mit akarnak. De ha már így akkor gondoltam elfogyasztok egy hűs narancs ízű jégkását, mert hát, miért ne. A tömegben sétálva figyelem az embereket, átlagos szemlélőként vagyok jelen, sötét szemüvegem óvón takarja tekintetem. Mint egy átlagos fiatal ki szórakozni vágyik a mindennapok gondjaiból kiszakadva. De arról mit sem sejtek, hogy hívóm bíz érzi jelenlétem. Nos, bárhogy is legyen az akkori erőm jócskán túlszárnyaltam már, szerencsémre mindez rejtve marad mindenki számára hiszen kiket csak ismerem képtelenek érzékelni az ilyesmit. Amiről pedig nem tudok ugye... Az marhára tud fájni mikor kiderül, ugye. No de ne menjünk ennyire előre. A szőke angyal alakját keresem a tömegben de csak nem lelem. Helyette valami egészen mást veszek észre éppen egy hörpölés közepette, a szemüveg alól figyelem amint a tömegben felém közeleg egy szőke nő. Hát bizony sem az angyalra sem az általam ismert démonra nem hasonlót. Egészen parányit fordítom oldalra a fejem mikor megállapodik előttem és szavait nekem intézi. Lejjebb engedem a poharam s körülnézve beleegyezően hümmentek. - Valóban, a világ sokat változott az utóbbi időben. Hát még azóta, hogy ÉN nem láttalak! - Jegyzem meg megnyomva az ÉN szócskát, és fordulok vissza felé kérdő tekintettel. - Mert, hogy ki is volnál Te? - Érdeklődöm hiszen ötletem sincs ki lehet a nő. Közben italom újra számhoz emelem szabad kezem zsebembe csúsztatom csak úgy lezseren. Míg iszom végigfuttatom szemem az előttem állón, kutatom elmémben de sehol sem lelem. Az utóbbi időben az ilyen ismeretlenek száma megnövekedett, vagy az én memóriám romlott le igen komolyan szinten...


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 15, 2018 10:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Ismeretlen ismerős
Abaddon és Calypso
Hatalmas, színes plakátokon hirdették, az év szenzációját. Mint régen az akasztásokat, csak ez valahogy sokkal kedvesebbnek tűnt. Vidámpark. Ez állt a papíron. Elképzelésem sem volt mi lehet ez, de elég érdekesnek hangzott ahhoz, hogy meglátogassam. Egy hely, ahol vidámságot osztogatnak. Kell is a tömegnek, ha már a mindennapjaik ennyire nyomorúságosan telnek. Még aznap belebotlottam egy falka impbe, örültek, hogy nincs, aki ugráltassa őket, azt tehetnek, amit akarnak. Még így se volt szerencséjük, hogy az erőmet valahol a ládában hagytam, vagy befele menet esett ki a zsebemből. Az a nap is egyre jobban erősítette bennem a tudatott, hogy ez az állapot tarthatatlan. – Ismered Abbadont? – ragadtam meg az utolsó fülét, s olyan erősen húztam, hogy az már vinnyogott a fájdalomtól. Még szerencse, hogy nem hagyták a pokolba gyávaságukat, így a megelmaradottal már könnyű dolgom volt. – Nyáááááá…- visított tovább, mint a vett malac, s nem akarta abbahagyni, ahogyan én sem. – Ismered vagy sem? – ráncigáltam meg újra a fülét. – Iiigeeeeenn, őt mindenki issssmeeriii… - Helyes, akkor most elmész hozzá és ezt átadod neki. – kapok fel egy röplapért a földről, mely kicsinyített mása azoknak melyeket a villanyoszlopokra és házfalakra ragasztottak fel. – Látod ezt? Ezt kell neki odaadnod, jöjjön el! – rázom meg előtte a papírt s nyomom a kezébe. Elég tagoltan beszélek, ahhoz, hogy eljusson az agyáig. – Éss, ha nem adom oda? – eléggé felbátorodott, miután eleresztettem, mégis nagy szemekkel öleli magához a papírt. – Akkor…megeszlek! – sziszegem neki, s dobbantok a lábammal. Kotor is, mint a szél.

A tömeg hatalmas, ahhoz képest, amiket manapság az utcákon tapasztal a leviatán. Mióta szabadultam ennyi embert még nem láttam egy helyen. Egy harminc évvel ezelőtti látkép előtt állok meg. Hajdani pompája, mesés hangulata megfakult már. A gyönyörű virágdíszek, a tulipán ültetvények az egzotikus pálmák eltűntek. A villanypóznákról lelógó virágtartókat üresen hintáztatja a szél, láncai panaszos sírását elnyomja a hangzavar. A sárga, piros, fehér tulipánok helyén, már csak szemétkupac virágzik, ahogyan elszáradtak már a magasba szökkenő pálmafélék is. Javukra legyen mondva, próbálkoztak valami bazári hangulat megteremtésével, a színes papírszalagok felfüggesztésével, mulatságos néhol ijesztőnek nem mondható, figurákkal. Elfeledett raktárak mélyéről előkerülő jelmezekkel. Az évtizedekkel ezelőtt emelt különös szerkezetek ugyan még állnak, de csak kevésbe leheltek ma életet, ám azok minden erejükkel azon vannak, hogy fényeikkel és hangjukkal magukhoz csalogassák az ide érkezőket. Édes és sós illatok terjengenek a levegőben, mely egyszerre gyomorforgató és ínycsiklandozó. Mindennek ellenére úgy tűnik mind az apró nép s a felnőtt korosztály élvezi ezt. Üres tekintettel bámulom a körülöttem lévőket, majd valami bárgyú képet erőltetve magamra, indulok beljebb. Egy masina mellett állok meg, színesre festett hattyúk, lovak és különböző állatok kibelezett testében ülve forognak körbe-körbe. A jegyváltónál kígyózó sor áll. Egy szőke kisfiú, nagy kék szemekkel szorongatja azt a kék érmét, mellyel fel lehet ülni a gépezetre. Hangos csilingelés és lassulni kezd. – Mindjárt megáll, enyém az a nagy sárkány. – mutat örvénylő nyalókájával, a megkopott testű tűzokádóra. Bólintok, majd körbe nézek. – A szüleid? – kérdezem. – Ott vannak, a céllövöldénél, a húgom egy pónit akar magának. – hadarja, hisz mindjárt leparkol a sárkány. – Testvérek, tudom miről beszélsz. – sóhajtok, de ő csak értetlenül néz. Látom a zavart a szemében, annyira gondolkodik szőke kobakja, hogy szinte lemarad az indulásról. Mondjuk le is marad, hisz nem csak a fej nagyságú nyalókáját tépem ki a kezéből, hanem a zsetonját is. Ordít, mint a sakál, de nem érdekel, még pont időben érkezem, a paripához, hogy rátegyem a hátsóm. Egy gúnyos vigyor a nyalóka mögül az anyukának, aki ivadékával akarta elfoglalni a helyem. Visítás közepette indul meg a körhinta, a magam módján élvezem az újdonságot, komótosan ízlelgetem a kesernyés málna ízét, melyet az örvénylő cukormáz ad nekem. Viszont még mielőtt bárki meglincselne, mondjuk a kölyök apja, távozom, „vendégem” úgyis megérkezett. Halványan, de még emlékszem erejének ízére. Olyan ez, mint az ujjlenyomat, mindenkinek a sajátja. Noha, mintha pikánsabb lenne. Feltételezhetően céltalanul bolyong a tömegben, hisz nem is tudja kit keres, de a kíváncsisága nagyobb volt annál, minthogy ne járjon utána. A nyalókát egy másik kisfickó kezébe nyomom, s célirányosan szedem lábaim Abbadon felé. Ha netalán felém fordul, sejtheti, hogy a mogyoróbarna szemű, szőke nő felé tart, előtte vagy mögötte, ahogyan a sors hozza, állok meg. – A világ sokat változott mióta nem láttalak.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Vidámpark - Page 2 Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
686
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 09, 2018 12:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


***
szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 14, 2018 12:58 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


to kisa
Ez az egész világ egyenlő egy nagy rakás szeméttel. Közelében sincs annak a virágzó, szenvedéllyel teli világnak, amit egykoron magunk mögött hagytunk. Most talán azt gondolja a jó öreg valahol az elveszettség közepette, hogy habár visszatértünk, de koránt sincs olyan sok lehetőségünk arra, hogy szórakoztassuk magunkat. Én azonban készen állok arra, hogy minderre rácáfoljak. Egy elhagyatott omladozó, szinte már életveszélyes vidámpark felé tévedtem. Már ott megvett engem kilóra, hogy az egyik hinta kis híján kilapított. Imádom! Teljesen halott, már szinte teljesen elrohadt az egész hely és mégis meglep. Hát már kapásból sok közös van bennünk. Bár igazából én csak belülről mondhatnám magam rohadtnak. Kívülről még mindig egy igazi mestermű vagyok. Az egyik játéklovacskára ülnék rá, amikor az kegyetlenül megadja magát a puszta érintésemre és inkább eldől oldalra. - Ó, ha mindenki ilyen könnyedén adná magát. Valószínűleg halálra unnám magam. - Az emberek többségének manapság a csontjába van vésve a félelem, a rettegés. Hát nem csodálkozom. Habár nem olyan régen járok-kelek újra az élők sorai között úgy igazán.. Van miért félniük. Elég nyomorúságos napról-napra túlélőmódba kapcsoltak. Komolyan lehangoló. Hol vannak a nagy művészek, azok akik képesek lennének valamit újjáépíteni nem csak ücsörögni a romhalmazon aztán sírni, ha egy démon elfújja a kis nyomorult szalmaházukat? Ahh, emberek.. Már most csalódást okoznak nekem. Habár talán nem ártana beszerezni egy személyes játékszert.. Az talán képes lenne jobb kedvre deríteni!
Hosszas keresgélés után sikerült találnom egy hintát, ami még képes tartani a súlyomat. Már majdnem sértőnek vettem, hogy minden összetörik alattam. Óvatosan hintázom előre és hátra. Talán van olyan elvetemült alak, aki még erre téved. Talán maga a lelki társam. Romhalmazok között próbálná megtalálni az örömét. Csak jöjjön valaki, mielőtt halálra unom magam. Közeledő léptek jelzik, hogy nem vagyok egyedül. De már így is pontosan tudtam, hogy a magányom elhagyott. Azonban nem az új kis játékszerem töri meg a csendet, hanem a saját drága, testvérem. - Mi járatban drága tesókám? Tán te is unatkozol és játékszerre vadászol? Akár osztozkodhatnánk is. - Hatalmas vigyor terül el a képemen, ahogy ráemelem a szépséges nővéremre az íriszeimet.
ennél már csak jobb lesz, ígérem <3

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Vidámpark - Page 2 Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
686
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 04, 2017 8:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next




***
szabad a játéktér



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Vidámpark - Page 2 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
285
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 04, 2017 6:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


A holtak köztünk járnak
Phanuel & Nathaniel & Alexander
Zene: Riot • szószám: 341 • Credit:

Fogalmam sincs, hogy mit vártam… Talán azt, hogy ennyi sérüléssel, legyengülten és a hitében megrezdülten majd nem fogja minden pisszenésemet megneszelni az átkozott szárnyas, ám úgy fest, hiába minden gyengesége, és a tény, figyelme a sérültre összpontosul, csak észreveszi, mire készülök. Ennek hozományaként, mielőtt még a rúnákat felrajzolhatnám a földre, a levegőbe emelkedek, és bizony végigfut az agyamon, hogy itt a vége, ugyanis elég lenne néhány méter magasba lebegtetnie, majd onnét lepotyogtatnia ahhoz, pikk-pakk szörnyethaljak a betonnak csapódva.
Ez azonban nem következik be, ellenben a kard - ami már nem volt a kezemben addigra - visszakerül a gazdájához, és eztán én is sértetlenül visszaérkezem a talajra. Voltaképpen még arra sincsen időm, hogy felfogjam, miért kegyelmezett meg nekem, egyszerűen eltűnik az éterben, amelyhez hasonlót még soha nem láttam. Lenyűgözhetne, amennyiben nem egy angyalról volna szó, akik irányában újra fellobbant bennem a gyűlölet és a haragvás. Hát sosem értik meg, hogy itt nincsen helyük? Miért kellene becsülnünk és elviselnünk őket, ha még annyira sem tisztelnek bennünket, hogy legalább a mi városunkat elkerüljék? Nem elég nekik a Föld többi része? Úgy fest, hogy cseppet sem.
Dühöngő gondolataim közül a tudat ránt ki, a ledöfött fiúnak még szüksége lehet segítségre. Sietősen felé kapom a tekintetemet, ám, amiként az angyal, úgy ő is egykettőre köddé válik a szemeim előtt. Nem is tudom, hirtelen mire gondoljak, az viszont biztos, hogy ilyen képesség birtokában nem egy mezei emberrel álltunk eddig szemben. Ez megmagyarázná azt is, hogyan élte túl a kardszúrást, már csupán azt nem értem, ha ő is a tollasok közül való, miért nem vált köddé még mielőtt lecsaphattak volna rá? Egek, ez nekem nagyon magas.
Mély levegőt szívva a tüdőmbe, két oldalt a hajamba túrok, de későn jövök rá, hogy ezáltal sikeresen összevéreztem tincseimet a tenyeremből változatlanul szivárgó vérrel. Pompás… Azt hiszem jobb lesz, ha elindulok haza, egyedül nincsen értelme ebben a káoszban idekint téblábolnom, elvégre ez az eset is végződhetett volna sokkal, de sokkal rosszabbul a számomra. Még összeszedem a széthajigált felszerelésemet, körülnézek, hátha visszatér bármelyikük, miután azonban percekig semmi sem történik, én is útnak eredek.

//Köszi a játékot! Very Happy//



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 04, 2017 5:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


☽ A holtakköztünk járnak

Phanuel xXx Alexander xXx Nathaniel
I'll be good • szószám: 451 • Credit:

 


Nem igazán tudom, mi a fene történt velem, hisz halottnak kellene lennem. Illetve az is voltam, ez szinte bizonyos, egy magamfajta nem élhet túl olyan csapást, mint amit én kaptam, a kérdés az, miért nem maradtam úgy. Bár őszintén szólva ezen a legkevésbé sem akadok fent per pillanat. Mintha a bennem érthetetlen módon tomboló indulatok felülírnák ezt a dilemmát is. Az angyal közelsége okozná? Vagy más? Fogalmam sincs. Mindenesetre nem érzek különösebb fájdalmakat, mikor felkelek a földről, ami valószínűleg kevéssé normális. Még az én esetemben is. Ahogy az érzés sem az, hogy holtan akarom látni nemcsak az angyalt, de ezt az Alex nevű fickót is, aki a segítségemre sietett, ki tudja milyen okból. Illetve most már sejtem, mert egy vadászról van szó. Aki egyébként, ha nem tévedek számomra is ugyanolyan ellenség, csakhogy nem veszi észre, mi is vagyok valójában. Ez azonban mind nem számít. A szenvedést így is, úgyis megérdemelnék mindketten.
Látszólag közömbösen állok még akkor is, miután némi tanácskozás után az angyal ismét felém indul. Nem figyeltem arra, hogy arról beszéltek, a sérüléseimet kellene ellátniuk, de nem is érdekes. Nem láthat rajtam egy rezdülést sem, csak a kezem szorul épp egy kicsit jobban ökölbe, ahogy látom felém közeledni. El vagyok szánva arra, hogy nekitámadjak, amint megfelelő közelségbe ért. Lényegtelen, mennyire ostoba és irracionális tett is lenne tőlem ez. Azonban a vadász akciója megzavarja ezt, ugyanis mielőtt bármit tehetnék, megállásra készteti tettével az angyalt.
Pontosan nem bírom követni, mi történik a teleportálással, térhajlítással és egyebekkel, egyet azonban tudok. Ha jót akarok magamnak, most kell eltűnnöm. Hogy ez racionális gondolat-e, vagy továbbra is az motivál, hogy ártsak másoknak, nem tudom, mindenesetre kihasználva, hogy épp egyikük sem figyel rám, a képességem használatához folyamodok. Méghozzá olyan könnyedén, mint eddig soha. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. A sérüléseim ezek szerint be kellett, hogy gyógyuljanak, vagy az indulataim erősítik fel a képességeimet, de tény, hogy így is gond nélkül válok láthatatlanná, amire korábban sérülten, fáradtan nem voltam képes. Sőt, még az évek óta nem használt szárnyaimat is hagyom, hogy kitáruljanak és minél rövidebb idő alatt minél messzebbre vigyenek a helytől. Hogy miért? Mert keresnem kell valamit, valakit, akin levezethetem az indulataimat. Nem akarok bujkálni és nem is fogok. Eddig én féltem, itt az ideje, hogy végre mások is féljenek tőlem. Szenvedést, fájdalmat akarok okozni, de úgy, mint korábban soha. Ha már én nem lehetek boldog, más se legyen az. Így akarok tenni. Hogy képes leszek-e idővel lehiggadni vagy tényleg ámokfutásba kezdek? Magam sem tudom. Jelenleg nem tudom és nem is akarom visszafogni magam. Ha valaki véletlenül az utamba kerülne, annak biztos, hogy nem lesz jó vége. Vagy végül visszatalálok magamhoz, győz az önkontrollom, aminek jelenleg írmagját sem találni meg bennem? Bizonyosan idővel ez is elválik.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Phanuel


Vidámpark - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
#SpreadLove

☩ Történetem :
☩ Reagok :
143
☩ Rang :
Iphraem
☩ Képességem :
Angyali
☩ Multi :
Vlad
☩ Play by :
Chris Hemsworth
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 04, 2017 9:24 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


A holtak köztünk járnak
Phanuel & Nathaniel & Alexander

Amikor a srác megtagadta tőlem a kardot belenyugodtam, hisz van még sok, ugyanis elesett társaimét is összegyűjtöttem és a szeráfokét, akiket életem során legyőztem. Igaz, hogy ezekből otthon csak négy van, a többit elrejtettem.
Szótlanul hallgatom, amit mond, majd mikor beleegyezik abba, hogy meggyógyítsam a sérültet, elindulok a földön fekvő srác irányába, vagyis nagy meglepetésemre éppen felkelő ember irányába. A fülemmel figyeltem a vadászt, hátha hátba kíván támadni.
Pár lépést teszek, amikor furcsa hang és illat jut el az érzékszerveimhez. A hang, a frissen felszakadó bőr sercegő hatása, az illat meg a friss, gőzölgő véré, bár abból elég sok terjengett ezen a területen.
Gyorsan sarkon perdülök és a vadászt telekinézissel kísérelem a levegőbe repíteni és ott tartani. Párszor már rajzoltak ellenem pecsétet. Utálom, ha elteleportálnak, hisz utána annyit kell repülnöm.
Ha sikerült felemelnem a vadászt, akkor a kezéből kicsavarom a kardot az elmémmel, s elteszem azt az övemen csüngő hüvelybe.
Ekkor, ha semmi nem akadályoz meg benne lehelyezem a vadászt és a lehető leggyorsabban megferdítem a teret, így a lakásomban teremve, ahol a sok elhasznált energia miatt fáradtam rogyok össze. Megviselő sebekkel a testeden hajlítgatni a teret, bár a legjobb távozás ez volt.
Amennyiben valami megakadályoz a vadász felemelésében, sikeresen végrehajtja a száműzést és engem valamilyen barlangba teleportál vakító fény kíséretében.
Itt meggyógyítom magam és kipihenem a fáradalmaimat , majd a magasba repülök, hogy megnézzem hol vagyok, s New York felé veszem az irányt.
Szerencsére az egész találkozás alatt semelyikük sem láthatta az arcom, hisz sötét volt és a csuklyát mindig szorosan a fejembe húztam. De tudom, hogy ezután nem tudok New Yorkban maradni, tehát amint a lakásomba jutok összeszedem a fontos dolgokat (páncélom és a fegyvereim), és San Fransisco-ba megyek. Ott fogok várni arra, hogy a vadászok egy kicsit lehiggadjanak.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Vidámpark - Page 2 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
285
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 03, 2017 8:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


A holtak köztünk járnak
Phanuel & Nathaniel & Alexander
Zene: Riot • szószám: 314 • Credit:

Az angyal persze nem szelel semerre, sőt, van még képe a mindenható Istenének köszönetet mondani… Nem is értem, milyen visszahozásról hadovál, de legszívesebben letörölném a képéről a megkönnyebbültséget. Nincsen joga nyugodtnak és gondtalannak lenni, mikor éppen most döfte át a kardját egy ártatlan emberen.
- Nem, nincs kard, tűnj el! Nincsen jogod követelőzni, egyedül ahhoz van, hogy imádkozz, ha én nem ölnélek meg, más se tegye a városban! - elönti a tudatomat a düh, el sem akarom hinni ugyanis, hogy még van mersze utasítgatni és alkudozni. Persze én sem ugrok neki olyan sietősen, tisztában vagyok vele, hogy nincsen túl sok esélyem, viszont bevillan egy egészen jó és használható ötletem. Lelkesen bevetném, csakhogy túlzottan rám figyel most, aminek cseppet sem örülök. Mindenesetre, amíg a megfelelő kivitelezésen agyalok, addig hagyom, hadd beszéljen, bár egyáltalán nem figyelek a kitalációira meg a mentegetőzéseire. Számomra érdektelen, mi vezette idáig, már azzal aláírta a halálos ítéletét, hogy betette a lábát New Yorkba.
- Igen, igazad van, lásd el a sérültet - bólintok végül. - Én nem tudom begyógyítani a sebeit, de te igen. Cserébe nem öllek meg - magyarázom, igyekezve előadni a racionalitására ébredt vadászt, noha eszem ágában sincs a fiú közelébe engedni. Azért vetek rá egy sietős pillantást, és meglepődötten kell tapasztalnom, immáron a saját lábain ácsorog. Oké, ez csöppet furcsa, igaz nem különösebb, mint amit az utóbbi napokban tapasztaltunk.
Egy szó, mint száz, amíg az angyal remélhetőleg odamegy rendbe tenni a „hibáit”, én észrevétlenül megvágom a tenyeremet, és sietősen felrajzolok a földre egy pecsétet. Amennyiben nem veszi észre valami csoda folytán, és nem teleportál mellém, hogy megakadályozzon, véres kezemet a pecsétre tapasztom, amely vakító ragyogása egy momentumra teljesen betelíti a környéket. Ha minden a terveim szerint sikerül, és a rúnákat sem hibáztam el a rajzon, úgy az angyalnak már nyoma sincs, száműzetett ugyanis valahova. Nem különösebben izgat, melyik sarkvidékre vagy sivatagba, a lényeg, hogy már nincs a közelünkben.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 31, 2017 12:43 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


☽ A holtakköztünk járnak

Phanuel xXx Alexander xXx Nathaniel
I'll be good • szószám: 435 • Credit:

 


Vajon ilyen volna a halál? Valahogy nem ilyennek képzeltem. Nem mintha olyan túl sokat gondolkoztam volna rajta korábban. Túlzottan lefoglalt az, hogy megpróbáljak életben maradni, amíg lehet. Bár magam sem tudom, miért is állt ez egyáltalán érdekemben. Hisz az egész életem, létezésem maga volt a pokol. Eddig legalábbis azt hittem. Most azonban, ahogy halálom pillanatában szinte egyszerre tör rám mindaz a rossz, negatív érzés, amit eddig átéltem (vagy legalábbis ilyesminek tetszik), már kezdem ezt átértékelni. Ki akarom adni magamból, a világra zúdítani. A következmények már nem érdekelnek. Elvégre milyen következménye lehet mindennek egyáltalán? Meghaltam. Nincs már mit elvennie tőlem senkinek. Most már én akarok elvenni másoktól. A boldogságot, az életet, mindent, ami fontos. Pont úgy, ahogy velem is tették. Megfosztani mindenki mást is mindattól, ami nekem nem adatott meg, csak mert annak születtem, aminek. Egy korcsnak, egy félangyalnak, akinek már a puszta létezése is bűn, amiért vezekelnie kell.
Ez kattog bennem, ahogy ismét kipattannak a szemeim. Még az sem foglalkoztat, hogyan lehetséges, hogy ismét lélegzem, ha elméletileg meghaltam. Már-már automatikusan ülök fel. Fizikai fájdalmat nem érzek, nem tudom, hogy azért-e, mert a visszatérésemmel a sebem is begyógyult, vagy mert a harag, a düh, a bosszúvágy, a gyűlölet annyira elhatalmasodott az elmémen, hogy már nem jut el a tudatomig. Valahol talán szerencsés, hogy még nem egészen fogom fel ebben a felfokozott érzelmi állapotban, mi történik, mikor az ismeretlen fickó, aki eddig is védeni próbált a távolból, odahajol hozzám, a hogylétemről érdeklődik, közli, hogy vadász és biztosít arról, hogy segít. Végezni az angyallal... Igen. Ezzel és mindegyik másikkal. Ezt érdemlik.
- Legyen átkozott az Urad és te magad is - szűröm a fogaim között, ahogy meghallom az angyal szavait, miközben az Alex néven bemutatkozó vadász már elfordul tőlem. Hogy hallják-e a köztük kitörni készülő harc közben feltámadásom utáni első szavaimat, nem tudom és nem is érdekel. Ez csak afféle kinyilatkoztatás részemről, nem címeztem konkrétan senkinek. Lassú, de határozott mozdulatokkal állok fel a földről, mintha már semmi bajom sem lenne. Az elmémet elködösítő pusztításvágyon kívül talán nincs is. Legalábbis nem érzek semmi egyebet jelenleg. Körbehordozom haragtól lángoló tekintetemet a környéken, az előttem zajló kis közjátékra ügyet sem vetve látszólag, legyen az akárcsak egymás győzködése, mi is történt, akár tényleges küzdelem. Egyelőre csak állok ott, mint aki megkövült, de figyelek. Csak az alkalomra várok. Mert a harag csakúgy tombol bennem továbbra is. És vért kíván. Mindazokét, akik olyan nyomorulttá tettek, amilyen egész életemben voltam és azokét is, akik megkaphatták azt, amit én sosem. Mindannyiuknak vezekelniük kell. Ízelítőt kapni abból, amit én átéltem nap, mint nap. Ezt akarom és így is kell lennie. Mert csak így lehet igazságos. Sehogyan másképp.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Phanuel


Vidámpark - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
#SpreadLove

☩ Történetem :
☩ Reagok :
143
☩ Rang :
Iphraem
☩ Képességem :
Angyali
☩ Multi :
Vlad
☩ Play by :
Chris Hemsworth
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 29, 2017 10:58 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


A holtak köztünk járnak
Phanuel & Nathaniel & Alexander


A vadász mély gyűlölettel volt telve, melyet megértek, mint azt is, hogy nem kíváncsi a mentségemre. Amikor megjegyezte, hogy New York városába angyalok nem léphetnek, csak mélyet hallgattam, hisz már pár éve a városban lakok. Ismét távozásra szólított fel, mire én engedelmeskedtem is, csak mielőtt még felállhattam volna erősen fejbe rúgott.
A rúgás következtében a földre kerültem, majd megláttam, hogy az egyik kardomat megszerzi. Ezt látva nem habozok a maradék két kardomat felhasználtam, melyeket már ekkorra sikerült magamhoz venni. Az egyiket a még ép kezembe vettem és feltámogatom magam talpra, hol pár pillanaton belül visszanyerem az erőm. A másik kardomat biztonságba helyezem az oldalamon, az idő alatt, mi alatt a vadász másfele figyel.
Amint összeszedtem magam rájöttem, hogy mit figyel. A fiatal fiú, akit szégyenemre én öltem meg, feltámadt. Értetlenség és öröm költözött a maró fájdalom s gyász helyére.
- Köszönöm Uram, hogy visszahoztad - sóhajtom, hisz tudtam, hogy feltámasztásra Isten képes egyedül.
Ekkor megláttam a valódi bajt. A vadász meg akart ölni. Védekezőállást vettem fel a kardal, mely markolata a jobb kezemben terült el.
- Add vissza a kardom és elmegyek! - mondom neki próbálva rejteni az utasító hangsúlyt. - Egyáltalán nem kívánok ismét gyilkolni. Ezt se önszántamból követtem el. - ekkor nagyot nyelek, hisz olyan megérzése volt, hogy a következő kérdésem szintén süket fülekre talál.- Kérlek adj nekem két percet a beszédre. Én nem vagyok az emberek ellensége - mentegetőzök tovább felkészülve arra, hogy a vadász bármikor támadhat.
Amennyiben mégis ad időt elkezdek beszélni:
- Amikor beértem a városba egy sikátor felől nyugtalanító hangokat hallottam. Befordultam a sikátorba, áthaladva a ködön, ahol éppen két jól megtermett ember erőszakolt meg egy gyermeket, aki nem lehetett több hét évesnél. A bántalmazóit ártalmatlanná tettem, de nem öltem meg őket. Ekkor kezdett elmenni az eszem. Vízióim támadtam és egy rég halott szerettemet kezdtem el látni, s követni ide. Itt aztán az őrültségem a tetőfokára hágott - meséltem, de közbe teljesen éber maradtam. Reméltem, hogy ennek a történetnek elmesélése után a vadász elismeri, hogy én nem az emberiség ellensége vagyok.
Ha nem ad időt, akkor próbálom a támadásait védeni, majd egy rúgással visszatámadni, amitől eleshet a földre kerülve, amit én ki is használok és telekinézissel elveszem tőle a kardot. Miután a kardot sietősen eltettem nem hagyom a férfit felkelni, hanem rávetődök és közelről a szemébe nézek, oly közelről, hogy érzem a levegővételét.
- Hagyjuk ezt abba és lássuk el a sebesültet! - mondom, miközben a kezeimmel már lefogtam az övéit.
Fújtatva veszem a levegőt, hisz a sebeim azért fizikailag megviselnek, ez megjelenik a mozgásomban.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Vidámpark - Page 2 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
285
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 28, 2017 10:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


A holtak köztünk járnak
Phanuel & Nathaniel & Alexander
Zene: Riot • szószám: 646 • Credit:

El sem tudom hinni, hogy megint célt tévesztek… Ezt a megátalkodott angyalt biztosan valami felsőbb hatalom védi, mert ilyen lomha és lassú mozgás mellett képtelenség, hogy ne érje utol a tőröm. Mégis ez történik, de nem ez frusztrál a legjobban, hanem, hogy a mészárlása után még van képe magyarázkodni. Amúgy is, ha tényleg angyal heverne előtte, szerinte lett volna olyan hülye a másik, hogy kivárja a lekaszabolását, ahelyett, hogy köddé vált volna? Rendben, ilyet még én sem láttam, azonban több könyv is hivatkozik ezen képességükre.
- Még szép, hogy ember, New Yorkban vagy, ahova tilos belépniük angyaloknak… - szűröm a fogaim között, egyre növekvő dühvel, amelyet képtelen vagyok levezetni, ésszerűen legalábbis nem. Ha most nekitámadok ennek a szárnyasnak, két pillanat alatt velem is végezni fog, főként így, hogy kifogytam a fegyverarzenálomból… Nyilván nem adom fel, egy vadásznak tudnia kell használnia a környezetét, latba vetni mindent, ami megadatott körülötte, csakhogy mielőtt elkezdhetném törni az agyamat, mivel helyettesítsem a nyilaimat és pengéimet, az angyal megdöbbentő dolgot tesz. Lerogy az áldozata előtt, és úgy tesz, mint aki gyászol. Úgy fest tényleg kiment mind a négy kereke.
Eleinte csendben hallgatom a védekezését arról, miképpen játszotta ki valami vagy valaki annak érdekében, hogy öljön, ám érzem, hogy kezd fogyni a türelmem. Kezeim ökölbe szorulnak a testem mellett, és hogyha hosszabbak lennének a körmeim, biztosan éket vájnának a tenyerembe a heves nyomás miatt. Nem gondolhatja, hogy még meg fogom sajnálni és szánalmat érezni iránta, miután hidegvérrel lemészárolta egy embertársamat a roskadozó falaink között.
- Elég legyen - vágok a szavába, nem hagyva több teret a sületlenségeinek. Még, hogy a köd… Az tény, hogy van benne valami különös, viszont senkit nem láttam az utcán, hogy a másik torkának esett volna, amiért beszívta, ennek fényében el sem hiszem, hogy ezzel akar beetetni. Anyám biztosan kinevetne, amiért korábban képes voltam enyhébben érezni az angyalok iránt, hiszen nem találkoztam velük még soha, és most, hogy elém sodort egyet az élet, alkalmam nyílt megtapasztalni, mennyire megvetendőek. Alig különböznek a démonoktól, igaz, ők legalább nem rejtik véka alá a kegyetlenségüket, nem bújtatják magasztos, Isteni küldetések meg egyéb magyarázatok mögé.
- Azt mondtam, hogy tűnj a közeléből… - ismétlem meg az utasítást, miközben kimérten elindulok felé. Nincs nagy távolság közöttünk, szóval mielőtt nagyon mocoroghatna, már rúgok is a feje felé, de azt sem bánom, ha máshol találom el, csupán a földön akarom tudni őt. Na nem azért persze, hogy ostoba módon rávessem magamat, hanem, hogy legyen időm kihúzni a földből a kardot, ezáltal szert téve egy fegyverre, amellyel szembe szállhatok vele.
- Ha annyira bánod a bűnödet, akkor ne féld az undorító életedet. Azt hiszed, több jogod van élni, mint ennek az ártatlan embernek? - felé szegezem a kardot, és készen lennék lecsapni rá, amikor az említett fiú felől furcsa nesz csapja meg a fülemet. Mintha egy erőteljesebb levegővételt hallottam volna, s bár tudom, hogy esélytelen volt túlélnie a szúrást, mégis odakapom a fejemet. Azonnal lemerevedek, látva, hogy nyitva van a szeme, és nem a végtelen üresség tükröződik róluk, hanem az élet. Tisztában vagyok vele, hogy a szárnyassal kellene végeznem, mégsem bajlódok vele, tudván, hogy van még esélyem az áldozatának megmentésére, tehát magamnál tartva a kardot, odasietek hozzá, aztán letérdelek mellé.
- Hé… Hallasz engem? Minden rendben lesz, segítek neked - magyarázom meg-megakadó hangon, miközben lekapom magamról a dzsekimet, majd az alatta nyugvó hosszú ujjú felsőmet, hogy a sebére tapaszthassam. Egy szál pólóban nem éppen kellemes az őszi, hűvös idő, de ez tud a legkevésbé érdekelni, ugyanis szerencsétlen srácot már elkönyveltem halottnak, mégis túlélte valahogy. - Alex vagyok, vadász - mutatkozok be sietősen, mondjuk nem azért, mert az udvariasság most a legfontosabb, hanem hogy tényleg tudja, érdekemben áll megmenteni az életét. - Szerzek segítséget, cs-csak tarts ki egy kicsit, amíg az angyallal végzek, rendben? - sutyorgom neki biztatónak remélt hangon, majd felpattanva mellőle, a szárnyas felé fordulok, valahol a szívem mélyén remélve, hogy már elszelelt és nem lesz, akivel megküzdhessek.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 21, 2017 11:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


☽ A holtakköztünk járnak

Phanuel xXx Alexander xXx Nathaniel
I'll be good • szószám: 421 • Credit:

 


Érzem, ahogy a penge keresztülvág a testemen, majd a kezemet ösztönösen a sebre kapva a vér melegét is, majd ahogy lassan elszivárog vele együtt az erő a testemből. Tudom, érzem, hogy ez a vég. Igazából már akkor sejtettem, hogy nincs menekvés a számomra, mikor az az angyal rám támadt. Mégis tettem, amit az életösztön diktált, menekültem. Lehetetlen küldetés volt, de legalább megpróbáltam. Még ha ez a végkimenetelen vajmi keveset változtat is.
Valójában valahol mindig is tudtam, hogy egy angyal fogja elvenni az életemet. Hisz mióta megszülettem, ezt akarta az a "nagy és igazságos" Isten. Huszonhat átkozott év. Ennyi jutott nekem még az ő akarata ellenére is. Nem nagy bosszúság, de ennyit okozhattam neki. És most levadásztak. Szó szerint.
Hallom, érzem, ahogy a légzésem egyre lassabbá, szakadozóvá válik, a látásom is homályosul. Nyilván egy ilyen sérülést nem lehet túlélni. Aztán lassan minden elsötétül. Úgy hiszem, örökre...
Olyan érzés, mintha elborítana a sötétség. Mintha a semmiben lebegnék. Ez lenne a túlvilág? Nem látok semmit, csak a feketeséget, viszont meglepő módon érzek. Dühöt. Gyűlöletet. Undort. Mintha életemben minden eddig tapasztalt negatív érzés (amiből pedig nem kevés volt) még nagyobb erővel, egyszerre törne rám, összesűrítve. Üvölteni tudnék, ahogy valósággal szétfeszítenek ezek az érzések. Fáj és szabadulnék tőle. Ki akarom adni magamból. Miért akartak elpusztítani születésemtől kezdve, mikor én sosem kértem ezt az életet? Miért nekem kell az apám bűnéért vezekelnem? Miért kellett bujkálnom, rettegnem egész életemben? Miért nem kötődhettem senkihez, nem lehettem őszinte senkivel, nem fogadhattam a bizalmamba senkit? Miért kellett elhagynom az anyámat, az egyetlen embert, aki szeretett és feláldozta lényegében értem az életét, a boldogságát, az álmait, a fiatalságát? Miért nem élhettem normális életet? Miért volt ez túl nagy kérés?
Miért nem vezekel senki azért, ami velem történt? Miért?
Hirtelen erős vágy fog el arra, hogy pusztítsak. Bármit és bárkit. Vagy inkább mindent és mindenkit. Mint egy állat, tombolni akarok, kiadni mindazt a feszültséget, amivel eddig együtt éltem, amit magamban tartottam. Egyre csak erősödnek bennem ezek az érzelmek, a pusztítás iránti vágy, mikor hirtelen kipattannak a már-már vérben forgó szemeim, hogy újra ugyanazt a szürke, ködös eget lássam magam felett, mint életem utolsó pillanatában, miután az az angyal ledöfött. Most mégis valahogy másnak tetszik. Ugyanaz a világ ez egyáltalán? Vagy csak a bennem érthetetlen módon feltámadó állati düh miatt érzem másnak? De hát meghaltam, nem igaz? Ha pedig halott vagyok, úgysem számít már semmi. Tulajdonképpen nem is érdekel, mi történt, hol vagyok. Csak egy dolog van, amit úgy érzek, számít. A pusztítás. A bosszú. Mindazért, amit elvettek tőlem, ami sosem lehetett az enyém.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Phanuel


Vidámpark - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
#SpreadLove

☩ Történetem :
☩ Reagok :
143
☩ Rang :
Iphraem
☩ Képességem :
Angyali
☩ Multi :
Vlad
☩ Play by :
Chris Hemsworth
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 21, 2017 6:56 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


A holtak köztünk járnak
Phanuel & Nathaniel & Alexander


És elértem a célomat. Megöltem Myadiel gyilkosát, ezzel elégtételt véve haláláért. Hosszú évek óta vártam a pillanatot, mikor ebből a lényből távozik az élet s ezt én értem el.
– gondoltam. Ekkor a támadóm hangja ütötte meg a fülem.
– Tűnj a közeléből! – mondta, majd felém hajította a pengéjét. Itt ki kellett térnem a felém száguldó tárgy elöl. Ekkor kezdtem el igazán érezni a sérüléseimet, melyeket eddig az adrenalin végett nem nagyon tudtam érzékelni.
Kicsit lomhán térek ki a penge elöl és leeresztem a lebegő kardjaimat, visszatéve azokat az oldalamra.
– Állj gyermek! – ekkor a vadászra nézek, miközben kihúzom a kardomat az áldozatom mellkasából. – Ő nem ember. Ő egy angya... – ekkor éppen az angyal felé fordítottam a fejem, aki már nem is azt az arcot viselte, amit én kergettem.
Egy halk lehetetlent tudtam magam elé nyögni, amikor megláttam a fiatal fiút a földön feküdni vérbe fagyva. Az érzés, hogy egy teljesen ártatlant öltem meg leírhatatlan.
A kezemben található kardot szintén a földbe szúrtam és térdre rogytam. Egy fájdalmas, de rövid kiáltást intéztem az égbe, mely halk, zakatoló zihálásba végződött.
Harag, bűntudat,fájdalom, gyűlölet, értetlenség és gyász kergetőztek bennem. Megszólaltam a ifjú vadász fejében:
– Kérlek ne támadj rám, ez egyáltalán nem én voltam, vagyis nem egészen. Ne kényszeríts arra, hogy bántanom kelljen téged! – kérleltem, hisz tényleg nem akartam még egy ártatlant bántani. – Valami megfertőzte az elmémet és játszadozott velem. Borzalmas gyász és bűntudat kavarog bennem. Egyáltalán nem akartam ölni, ez valami mágia. A fájdalmas emlékeimet használta fel valaki arra, hogy féktelen gyilkológéppé változtasson – szabadkozok tovább, remélve, hogy nem támad rám ekkor felálltam és az összes kardomat elpakoltam. – Láttad azt a ködöt és azt is, hogy mit művel az emberekkel, nem? Úgy tűnik nem csak az embereket tudja kifordítani magából.
Ha rám támad puszta kezemmel védem meg magam. Próbálom egy viszonylag gyors mozdulattal kigáncsolom őt a jó lábammal, míg a rosszal támasztom magam. Ha ő leterít a lábamról megragadom és amennyiben sikeresen belekapaszkodtam lerántom magam mellé a földre és megpróbálok felül kerekedni.
Szívemből azt kívánom, hogy ne támadjon rám. Utálom magam az utóbbi borzalmas tettem miatt és kíváncsi vagyok, hogy ki áll a köd és a pusztulás mögött. Félek attól, hogy szégyent hoztam Istenre, mint katonája.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Vidámpark - Page 2 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
285
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 20, 2017 12:16 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


A holtak köztünk járnak
Phanuel & Nathaniel & Alexander
Zene: Riot • szószám: 371 • Credit:

A sötét, és az egyre növekvő távolság bizony komolyan megnehezíti a célzást, jó néhány nyilam téveszti el az angyalt az egyre elkeseredettebbé váló próbálkozásaim alatt, s mikor az utolsó darabot emelem ki a tegezből, szinte már el is veszítem minden reményemet a sikerre. Valahogyan mégis el tudom találni, legalábbis a magasból alázuhanó szárnyas alak látványa erre enged következtetni. Nem habozok, félreejtve hasztalanná vált íjamat, és visszaemelve a kezembe a földről a korábban elejtett angyalpengémet, ismét a páros után szaladok.
Sűrűn imádkozom magamban azért, hogy az angyal már ne éljen, és a szerencsétlen áldozata végre fellélegezhessen, ám az odaérkezésemkor elém táruló események hatására földbe gyökerezik a lábam. A torkom elszorul, a gyomrom pedig mintha mázsás súlyával fordult volna egyet. A földön nem a férfi, hanem a fiatal halandó fekszik, akit olyan nagyon szerettem volna megmenteni, törzséből pedig a szárnyas méretes kardja áll ki. Még én is tudom, hogy egy ilyen csapást nem lehet túlélni, ellenére annak, korábban még hasonlót sem tapasztaltam. Nem vagyok teljes értékű vadász, még bőven tart a kiképzésem, emiatt a legveszélyesebb esetek, amelyekben részt vettem olyanok voltak, amelyek az egyszerűségük miatt sokszor a többiek napirendjének legvégére kerültek. Egy-két fiatal démon felbukkanása, azok kiűzése, de semmi véres és igazán végzetes. Most először szembesülök a ténnyel, hogy bizony nem tudunk mindenkit megmenteni, bármennyire is próbálkozunk, és hogy éppen az én kezeim között lelte halálát egy ártatlan ember. Ez így nincs rendjén, egyáltalán nem…
Majdnem átveszi felettem az uralmát a döbbenet okozta dermedtség és a gyász egy ismeretlen iránt, azonban még idejében az elmémbe kucorodik a gondolat, miszerint nem úszhatja meg egy átkozott szárnyas sem a városunkban történő vérontást. Ugyan nem tudok nekirontani a körülötte forgolódó kardok miatt - amiknek a lebegtetésére ötletem sincs, honnét szed még erőt -, viszont ez nem akadályoz meg abban, hogy mindent megpróbáljak elkövetni az életének kioltására. A nyilaim ugyan elfogytak, ám a kezemben még van penge, amelynek markolata körött görcsösen szorulnak az ujjaim. Persze az eltökéltség pillanatában lazítok rajtuk, a karomat megemelem, majd egy határozott mozdulattal a gyilkos felé hajítom a fegyvert, remélve, hogy ha az életét nem is tudom elvenni, de legalább megsebezhetem a szárnyait, amelyekről úgy tudom, rendkívüli fájdalmat okoznak ezeknek a rémségeknek.
- Tűnj a közeléből! - utasítom, mintha legalábbis elvárható volna tőle a szófogadás.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 17, 2017 12:12 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


☽ A holtakköztünk járnak

Phanuel xXx Alexander xXx Nathaniel
I'll be good • szószám: 362 • Credit:

 


Sosem kértem ezt az életet. Egyáltalán. Az az angyal, ha tényleg jót akart volna nekem, megöl még csecsemőként. Mert mégis milyen élet jutott így osztályrészemül? Örökös bujkálás, menekülés, a tudat, hogy sosem leszek olyan, mint a többi, "normális" ember. Élet-e ez így egyáltalán? És állítólag, az anyám elmondásai alapján itt New Yorkban még jobb is. Jobb, mert ha csak így is, de életben lehetek, a szülőhelyemen, a régi otthonában, San Franciscóban pedig a biztos halál várt volna rám? Állítólag ott hemzsegnek az angyalok, esélyem sem lett volna huszonhat évig úgy ahogy háborítás nélkül élni az életemet. A rettegés, a bizalmatlanság így is mindig része volt a létezésemnek és az is marad, míg élek. Ami nem is feltétlenül jelent már olyan sok időt így, hogy egy angyal támadt rám. Azonban nem várt segítségem akadt az egyébként igencsak egyenlőtlen küzdelemben.
Hogy a váratlanul felbukkanó íjász kicsoda, micsoda és miért avatkozott bele a dolgok folyásába egyáltalán, most nem azok a kérdések, amiken akár csak gondolkozni lenne időm. Az életemet kell mentenem. Már amennyire tudom. Az egyik vágás elég súlyos sérülést okoz, arra legalábbis elegendő, hogy futni ne tudjak. És ha tudnék is, mi haszna lenne valaki ellen, akinek szárnyai vannak és repül. Hogy olyat elméletben én is tudnék? Persze, de mivel nem vagyok gyakorlott benne, aligha a legjobb ötlet most kezdeni. Főleg, hogy talán már mindegy is. Úgy nekem általában.
Menekülök, de ahogy az várható volt, az íjász és a tábla, amit a támadó fejére próbált ejteni nem volt elég ahhoz, hogy megállítsa. Már-már eszelősen követ. És ahogy hallótávolságba ér és megszólít, valahogy ismét úgy érzem, tényleg nem véletlenül. Engem akar. Tudja, hogy mi vagyok és bevégzi, amit az a másik huszonhat éve nem bírt.
Egy penge elől kitérek ugyan, de ekkor érzem, ahogy egy erő a földhöz vág. Nem tudok harcolni ellene. A kardja keresztülvág a testemen. Tulajdonképpen nem is fáj annyira, ahogy gondoltam. Ösztönösen kapok oda, még érzem a vér melegségét a kezemen, ahogy előttem lassan minden elsötétül. Vajon a magamfajták is az Úr színe elé kerülnek a haláluk után? Ha igen, lenne hozzá egy-két keresetlen szavam. Bár kár ezen töprengeni. Hamarosan úgyis megtudom. Ezek az utolsó gondolataim, mielőtt végleg lecsukódnának fennakadó szemeim...


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Phanuel


Vidámpark - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
#SpreadLove

☩ Történetem :
☩ Reagok :
143
☩ Rang :
Iphraem
☩ Képességem :
Angyali
☩ Multi :
Vlad
☩ Play by :
Chris Hemsworth
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 16, 2017 7:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


A holtak köztünk járnak
Phanuel & Nathaniel & Alexander


A vadász szavai olyanok voltak, mintha szíven szúrtak volna. Azt feltételezte, hogy ellenem kell védeni az emberiséget. Én tudtam, hogy az akit kergetek nem ember. Egy volt a lényeg, hogy ellógtam előle.
Az eget szelve fürkésztem a prédám után. Tudtam, hogy most már eléggé sérült és lassan halad repülni már valószínűleg nem készül, hanem éppen a sebeit próbálja begyógyítani valahol.
Fent megláttam, hogy a célpontom vánszorog. Súlyos sebeket kaphatott, hisz a mozgása elárulta, hogy közel a vége, ha nem gyógyítja meg magát. Elhatároztam, hogy lemegyek és véget vetek az életének.
Ahogy leereszkedtem egy nyílvessző talált el a jobb vállamon megkarcolva a szárnyamat.
Elég messze voltam már a lövésztől, de onnan is eltalált. Profi íjásszal van dolgom. A leszállás elég durva volt, szinte már zuhanás. Az ellenfelemnek hirtelen a sötétben úgy hathat, hogy a lövés végzetes lett. Pedig helyette csak a két kezemmel való kardforgatást tette lehetetlenné, meg persze borzalmas fájdalmat okozott. Csak reménykedek benne, hogy nem jön el és lövöldözik ismét rám. Bár már készen állnék akár őt is kivégezni, de akkor semmivel se lennék jobb Gabrieltől és kutyáitól.
Az előttem lévő áldozatomra koncentrálok és az egyik kezemben lévő kardal hevesen hadonászni kezdek felé, miközben csak hallótávolságon belül hallható hangon mondom neki:
- Most nem menekülsz. Meg kell fizetned bűnös létedért, mellyel bemocskoltad az Úr nevét.
A bal kezemben tartok egy kardot, miközben a többi két kardomat a testem körül forgattam csendben maradva, hogy az esetleges nyílvesszőket képes legyek érzékelni.
A kardjaimmal vadul csapkodok felé, elszánva, hogy most történjék akármi megölöm.
Amennyiben kitér a csapásaim elöl telekinézissel a földre kényszerítem és megpróbálom átszúrni rajta a kardomat.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Vidámpark - Page 2 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
285
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 15, 2017 7:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


A holtak köztünk járnak
Phanuel & Nathaniel & Alexander
Zene: Riot • szószám: 339 • Credit:

Támadásaimat mintha egyenest a magasságos Úr lehetetlenítené el, olyan nüansznyi dolgokon múlik a sikertelenségük, hogy kedvem szottyanna kitépni a hajszálaimat egyesével. Nem pusztán azért, mert bosszant a vereség, hanem mert egy élet múlik azon, képes vagyok-e megállítani az elvetemült angyalt, aki vélhetően a falakon és a védelmünkön esett csorbák okán kerülhetett a városunk szívébe.
Nem adom fel ettől függetlenül, nem erre neveltek és képeztek ki, hiszen, ha egy vadász a legkisebb problémák és sikertelenségek okán hátat fordítana, már régóta elpusztult volna New York. Ám hiába igyekszem kihasználni a pillanatnyi zavart, amit a leomló tábla okoz az újabb csapásom hatékonyabbá tételéhez, a férfi mintha előre látná a mozdulataimat; elkapja a pengét tartó kezemet, és erősen kezdi szorítani. Mindemellett olyasmit kérdez, amitől eldobnám az agyamat, amennyiben lehetséges volna.
- Mi? - bukik ki belőlem első reakcióként. El sem tudom hinni, hogy egy szárnyas von kérdőre arról, miért nem hagyom, hogy kivégezze az egyik lakosunkat. Mindezt a szerelemre hivatkozva, ami végképpen összezavar, elvégre nem azt tanultuk, hogy nem tudnak érezni az ég harcosai? - Mert egy angyal vagy, akitől meg kell védenünk az embereket - szűröm a fogaim között, s kihasználva pillanatnyi gyengeségét, megkísérlem elrúgni magamtól. Persze ha nem sikerül, igyekszem másképpen kiszabadítani a kezemet, s viselni a fokozódó fájdalmat, de ilyenkor kívánom, bár csak engem is Dom apja nevelt volna. Akkor el tudnék vonatkoztatni a törékeny kéztőcsontok ropogásától, viszont ennek hiányában nem megy, egyszerűen önálló életet gyakorolnak az ujjaim, s a nyomás alatt eleresztik a fegyveremet. A következő momentumban pedig a földön találom magamat, hála az angyal embert meghaladó erejéből fogant lökésének.
Mélyet szusszanok… A szárnyaival nem vehetem fel a versenyt, legalábbis sebességben nem. Ellenben a nyilaimat újfent felhasználhatom, amíg még hatótávolságon belül van. Minden kínomat félreejtve sietek vissza a földre ejtett íjász felszerelésemért, majd utolsó nyilaimat áldozva, és a számat véresre harapdálva tűrve a csuklómba nyilalló fájdalmat, ismét megkísérlem lelőni. Révén, hogy a levegő susogása, a szárnyainak csapása, hát még az ordítása már több zajt keltenek, képtelenség, hogy felkészülhessen a fekete tollait célba vevő támadásaim ellen. Ennek egyszerűen sikerülnie kell!


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/6
Angyal
5
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
5
Harcos Angyal
6
Vadász
13
Nephilim
3