This is it, the apocalypse Welcome to the new age
I'm breaking in, shaping up, then checking out on the prison bus

 
Chelsea street
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Hell or Heaven
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
202

Utolsó Poszt Vas. Ápr. 08, 2018 10:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
szabad a játéktér


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖




Michael
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
50

Utolsó Poszt Vas. Ápr. 08, 2018 10:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Véremet adom érted
Faye && Michael
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Pillantásában olyat látok, ami érdekes. Talán ez a vágyódás, ez a bujaság, amitől óvták az emberiséget?  Pillai alól pillant rám, s a hasamban, mint ha pillangók repkednének. Mennyei érzés, sose éreztem még ilyet, miért nem érezhettem ilyet? Miért tiltották ezt nekünk annyira?

Csókom, amire készülök nem sikerült, hiszen ő támadott le szinte, s tapasztotta ajkait enyémre, oly lágyan és gyengéden. Térdem remeg, kezem a dereka érintését keresi. Lágyan helyezem a kezem derekára, s hallgatom szívverésének ütemes dobbanásait. Csókja édes, mint a méz, és forró. Gyengének érzem magam, sebezhetőnek, mint ha köd fátyol lenne előttem. Csak mosolygok, de hirtelen ellépő nő zavartságot teremt bennem. Kezeit elrántva, mosolyog. De nem volt az kellemes, s megnyugtató mosoly.
Halkan préseli a számomra fájdalmas szavakat ajkai közül. Ajkai, melyen nem rég enyém pihent.

Zavarodott vagyok, most mit tettem? Bajt okoztam? Pillantásom egy gyermeké, és figyelem, majd bólintok most már komoly arccal. Elindul, s mintha most a szívemet vinné magával. Csak figyelem, ahogyan el sétál, érzem finom illatát, s lesütöm tekintettem mikor már elment. Rogyasztok, kinyitom szárnyaim, s felemelkedem...elmegyek.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



@ I believe that we're meant to be I'm bad at love But you can't blame me for tryin'You know I'd be lyin' sayin'

Faye Cartelle
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
47
☩ Korom :
29

Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 07, 2018 8:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





To Michael

A fóbiák egyik jellemzője a minden racionalitást nélkülöző rettegés; olyan állapot, amiről elképzelése sem lehet annak, akinek nincs egy sem. Nekem sajnos jutott belőle, s bár eddig jól titkoltam, mostmár Michael is tud róla. Ez a nap már csak ilyen...
Abban végig egészen biztos voltam, hogy Michael nem hagyná, hogy bármi bajom essen, mégis legszívesebben sikítottam volna, még a gyönyörű látvány ellenére is, ami a szemeim elé tárult, ahogy a város felé emelkedtünk. Még szerencse, hogy megígértem, nem teszem. Most pedig, hogy végre újra szilárd talajt érzek a lábaim alatt, és az esztelen félelem elillanni látszik, máris újra tudok mosolyogni. Hihetetlen egy nap volt ez, úgy mindent összevetve, és erre most újra emlékeztet Michael szakadt ruhája, a kezeimre száradt vér és a vállalhatatlan kinézetem. De mindezeknek már nem igazán van jelentősége, hisz itthon vagyok, méghozzá egészben, ahogy ő is. Tekintete szinte rabul ejti az enyémet. Most megint úgy néz rám... ha nem róla lenne szó, azt gondolnám... Nem! ezt már egyszer megbeszéltem ma magammal, nincs mit újragondolni, bármit is vélek látni most a szemeiben. Észnél kell maradnom, ha már Michael, úgy tűnik a raktárban hagyta a józanságát. Biztosan a nagy vérveszteség lehet az oka.
Megint csak hiába keresgélem, nem találom a szavakat, amelyek megfelelnének a jelenlegi helyzetben. Mint egy tini első bálozó, szégyellősen elmosolyodom, és mielőtt az eszem letilthatna, tenyeremet az arcára simítom. - Épp most mondod, mikor... - be sem fejezem a mondatot, mert látom, mire készül, és akarva-akaratlanul megelőzöm őt. Egy éles sóhajt követően egy elnyújtott, lágy puszit adok a szája sarkára, aztán lassan elhúzódom tőle. Máris bánom az egészet, de hátrébb lépek egyet, és a kezemet is visszahúzva kissé erőltetett könnyedséggel rámosolygok megint. - köszönök mindent! - a búcsúnak szánt szavak szinte suttogásnak is túl halkan hagyják el a számat, én pedig, ha már sikerült kimondani őket, akkor elindulok befelé, mielőtt bárki valami butaságra ragadtatná magát. Ennyi őrület bőven elég egy napra bárkinek.

Michael
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
50

Utolsó Poszt Szer. Márc. 14, 2018 8:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Véremet adom érted
Faye && Michael
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Látni az emberekben a félelmet, a repülés iránt olyan érdekes, és furcsa. El se tudnám képzelni az életem e nélkül. Atyánk csodás ajándéka nélkül. Most éreztem, hogy nagyot kell nevetnem. Hiszen, megígérte, hogy nem sikít micsoda jó dolgom van.
Gyermeki csodálattal vizslatja a már jól megszokott területet. Más szögbe kerül minden,
minden madártávlatból látható most. Igyekszem nem annyira emelkedni, hogy fázzon vagy a levegő ne lehessen neki elég. Földi létre teremtetett az ember, s nem a magaslatokba.

Mikor megérkeztünk, Faye remegő lábai a talajt pásztázták, s megköszönte.
- Boldog vagyok, hogy megmutathattam. - Mosolyodom el, majd szemébe pillantok. Olyan gyönyörű, ahogyan a nap megcsillog a szemében. Közelebb lépek, s megfogom az egyik kezét.
- Te sokkal szebb vagy, mint ez a látvány volt. - Dobom be kissé gagyi szövegem, vagy hogy mondják ezt.
Ha engedi, közelebb hajolok, és megcsókolom, ha nem kínos pillanat, s elhúzom a fejem.  





✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



@ I believe that we're meant to be I'm bad at love But you can't blame me for tryin'You know I'd be lyin' sayin'

Faye Cartelle
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
47
☩ Korom :
29

Utolsó Poszt Hétf. Márc. 12, 2018 12:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





To Michael

Mindig, amikor már azt hiszem, hogy nagyjából tudom, hányadán állok Michaellel, meglep és összezavar valamivel. Ma ez többször is előfordult, méghozzá rövid idő alatt, én pedig már komolyan nem tudom, mit gondoljak. A pillantása, a mosolya, ahogy megérint... most képzelődöm, vagy tényleg van ott valami más is egy régi ígéreten túl?
Nem, Michael mindig is elsősorban az Úr angyala volt, és ennek megfelelően viselkedett. Ha érez is bármi olyat, amit mi halandók vágyakozásnak, vagy szerelemnek neveznénk, egészen biztos, hogy nem egy halandó nő iránt. Hisz, ha minden igaz, épp az ő nyomására született meg az angyalok és halandók kapcsolatát tiltó törvényünk. Emlékszem, mert egyszer számon kértem apámon ezt a kirekesztő ostobaságot, és válaszul csak ennyit kaptam: menjek Michaelhez panaszra. Nem mentem. Hisz épp miatta merült fel bennem egyáltalán, de ezt tizenévesen biztosan sosem vallottam volna be neki. Nevetséges egy dolog, főleg, hogy most, közel harminc évesen is ugyanott tartok. Leszámítva, hogy mostmár önzőnek érezném magam, ha elvárnám, hogy egy rövid életű halandó miatt feladja a hitét és az elveit. Pedig úgy néz most rám, mint aki készen áll erre. Én mégis képtelen vagyok megtenni a következő lépést. Aztán mondok valami ostobaságot, amire ő is mond valamit és a pillanat elszáll. - Akkor én cserébe megígérem, hogy nem sikítok. - mosolyára mosollyal válaszolok, aztán ahogy magához ölel, én a nyakába kapaszkodom és hogy ne lássa, mennyire félek, arcomat a vállába temetve igyekszem betartani a friss ígéretet. Érzem, hogy egyre magasabbra emelkedünk, úgyhogy olyan szorosan kapaszkodom, ahogy tőlem telik, pedig érzem, tudom, hogy nem eshet bajom. Amikor végre elérjük a repülési magasságot, összeszedem a bátorságomat és kinyitom a szemem. Az alattunk, mögöttünk elterülő város fényei szinte megbabonáznak, és bár maximum a fejemet merem mozdítani, büszke vagyok magamra. Már az is óriási teljesítmény, hogy nem sikoltozom, -Ez gyönyörű! - kiabálom Mike fülébe teljesen szükségtelenül. Amíg egyenletesen haladunk, kordában tudom tartani a félelmeimet, viszont amint ereszkedni kedzünk, biztos, hogy újra behunyom a szemeimet. Amint földet érünk, és reszkető lábaimat a földre teszem, azért megkönnyebbülten felsóhajtok. A repülés továbbra sem nekem való, de ezt sosem fogom elfelejteni, az biztos. - Köszönöm, ez....sokkal kevésbé volt ijesztő,mint gondoltam. - vallom be kissé reszkető hangon, egy mosollyal megtoldva a beismerést.

Michael
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
50

Utolsó Poszt Szomb. Feb. 03, 2018 3:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Véremet adom érted
Faye && Michael
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Ezek az érzések nem valódiak, nem érezhetek így ez tiltott, de amikor belenézek Faye szemébe, megcsillan bennem a remény, hogy még van mennyország, és az ő szívében lakozik. Jóságos, és ő miatta érdemes az embereket védeni, ő miatta érdemes volt megteremteni ezt a fajt.
- Nem ígérhetek ilyet. – Mosolyodom el, miközben az arca elött  lévő kis lehulló tincset igazgatom vissza a füle mögé, s egy pillanatra megfeletkezem mindenről körülöttünk. Meg akarom csókolni, de még soha nem csókoltam meg senkit. Nem érettem ezt az érzelem kinyilvánítás fajtáját, s félek. Én Michael ark félek.
- úgy foglak majd, mit még soha, és hidd el nem eresztelek. – Ismét mosoly húzok keresztül arcomon, s ideges leszek, ahogyan hozzá kell érnem, ahogyan finom kis testét át kell karolnom.

Erősen megragadom. Úgy mint egy fehér galambot, erősen, hogy elne száljon, de nem túl erősen, hogy az fájjon neki, s majd elrugaszkodom a földtől, belenézek a szemébe, amiben aggodalat látok, s fel is emelkedünk. Szárnyaim között át süvít a szél, s boldogság fog el.







✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



@ I believe that we're meant to be I'm bad at love But you can't blame me for tryin'You know I'd be lyin' sayin'

Faye Cartelle
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
47
☩ Korom :
29

Utolsó Poszt Hétf. Jan. 15, 2018 1:34 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





To Michael

Azon aggódik, hogy mi lesz velem, miközben biztosan tudja ő is, hogy a város addig van csak biztonságban, amíg ő, és az angyalai védelmezik. Maga miatt kellene aggódnia! Törődése persze hízelgő, ahogyan áldozatkészsége is, de nem akarom túlgondolni a dolgot. Apámnak tett ígérete, hogy vigyáz a lányaira és a városra olyan eskü lehet, amit az élete árán is be fog tartani. Ebben biztos vagyok. Az érintésre kicsit megrezzenek, és lesütöm a tekintetemet. Mosolyom így rejtve marad, ahogyan reményeim szerint a zavarodottságom is, hiszen az előbbi teóriámba ez nem egészen fér bele.
- A városnak viszont rád van szüksége...élve. Úgyhogy kérlek, legközelebb ne akarj ennyire meghalni helyettem, rendben? - igyekszem úgy nézni fel rá, hogy hihető legyen a kérésem. Nincs halálvágyam, persze, de komolyan gondolom, amit mondtam.

Sejthettem volna, hogy nem lesz egyszerű meggyőznöm őt. Ahogy látom, nem is igazán érti, min aggodalmaskodom. Ha pedig a fejembe nem néz bele, akkor főleg fogalma sem lehet, miért nem tartom jó ötletnek a repülést. De persze igaza van. A séta most talán még kevésbé jó ötlet, mint délután volt.
Nagyot nyelek és tétovázva nyújtom felé a kezemet, nem tudván, mire számítsak egyáltalán. Mi fog történni? Kezemet az övére kulcsolva közelebb lépek hozzá és egy mosollyal próbálom álcázni a bizonytalanságomat. - Jó, de aztán nehogy elejts, mert még földet érés előtt szörnyet halok. - Hagyom, hogy megmondja, hogy legyen, és szorosan belékarolok, ha kéri, ha nem. Nem, mintha nem bíznék benne, hiszen tudom, hogy már rég biztonságban vagyok, de a fóbiák nem arról híresek, hogy logikával elűzhetők.

Michael
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
50

Utolsó Poszt Szomb. Dec. 23, 2017 2:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Véremet adom érted
Faye && Michael
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Ha kedvem tartaná, láthatnám gondolatait, hallhatnám hazudik-e, de nem vetemednék ilyenre, ha nem áll szándékomban. Azt akarom, hogy ő ossza meg velem, s amit nem akar, tartsa meg magának. Hát bolond volnék? Mellette olyan, mint ha atyám meg ajándékozott volna a legszebb dologgal, amit embernek adhatott; a lélekkel.
Sokszor jöttem már vissza a halál küszöbéről. Érdekes, hogy egyes kultúrákban, mint a vikingékben a halál, a Valhallába kerülés egy megtiszteltetés, még vannak, kik sírnak. Én tudom mi vár rám. Semmivé veszek. Az emberek ezeket túl gondolják.

Mondata után megérintem arcát és elmosolyodom.
- Nekem ez a legfontosabb. – Suttogom. Lassan huszonhetedik éve élek itt, ami nekem semmiség, viszont ez idő alatt, Faye egy felnőtt nő lett, egy szívemnek kedves virág száll.

Felálok, mire elmosolyodik. Vannak, miket még nem értek, például mire a mosolya. Ezeket a gondolatokat erősen elrejtem, soha nem engedem, hogy más is hallja.
- Miért ne lenne? – Értetlenkedek. Miért aggódik, hiszen a sebb begyógyult, ja értem az emberek pihenni szoktak, nos mi harcosok nem. Mi kilógó belekkel is elrepülünk.
- Gyere! – Nyújtom a kezem.
- Más különben órákig tart a séta. – Mondom értetlenkedve, hiszen mire a séta, ha atyám meg ajándékozott a repülés képességével.






✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



@ I believe that we're meant to be I'm bad at love But you can't blame me for tryin'You know I'd be lyin' sayin'

Faye Cartelle
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
47
☩ Korom :
29

Utolsó Poszt Vas. Dec. 17, 2017 1:38 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





To Michael

Fel sem tűnik most, hogy hosszasan rajtam időzik a tekintete. Pedig mindig kiszúrom, ha figyel, hiszen olyan átható pillantása van, hogy simán el tudom képzelni, hogy minden gondolatomat látja. Már, ha akarja. Ha érdekli egyáltalán. Most azonban nem foglalkozom ezzel. Egyszerű halandó is simán kitalálhatná, hogy mi jár most a fejemben. Mert a szokással ellentétben percekig csak zavartan pislogok hiszen foglalmam sincs, mi legyen a következő lépés. Majdnem megölettem a város védelmezőjét az önfejű akaratosságommal. Túl sokat képzelek magamról...
- Persze..... én jól vagyok. Hála neked. - pillantok rá mostmár sokkal összeszedettebben, és apró fintor kúszik az arcomra, ahogy felállok, és végignézek magamon, elkapva Michael enyémhez hasonló arckifejezését. Normál helyzetben talán megkérdezném, mi a gond, de valószínűleg ő sem látott még ennyire ziláltan, ezért inkább hallgatok. Első dolgom megigazítani a ruhámat, amin igy véres ujjlenyomatok maradnak, ahol csak hozzáérek. De így legalább már nem vértől csatakosan nyújtom Michael felé segítő jobbomat, hogy felsegítsem, ha még gyengélkedik. Persze, arkangyal vagy sem, ő is csak férfi, így megoldja egyedül a dolgot, amire én csak egy félmosollyal és apró fejrázással reagálok. - Egy normális világban talán igen, de ez itt.... ebben semmi normális nincs. - sóhajtok egyet, és rémülten meresztem a szemeimet a felém nyújtott kézre.  - Biztos jó ötlet ez? A sebed még csak most hegedt be, talán várhatnál még a repkedéssel. - válaszolom kissé vonakodva, abban a reményben, hogy talán nem kell megemlítenem, hogy a magasság és Faye Cartelle sosem voltak jóbarátok.  

Michael
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
50

Utolsó Poszt Vas. Okt. 22, 2017 12:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Véremet adom érted
Faye && Michael
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Végre ki mondja a szavakat, amiket vártam, de tudom, hogy nem lesz örök életü, hiszen imádja, ha ő lehet a katona, ha ő hordhatja a nadrágot, de ha én most nem lennék, ő halott lenne. Még mindig kémlelem arc vonásait, ahogyan sokkban van, várom, hogy mi következik. Láttam az aggodalmat, ahogyan a vértárcsámra mered. De csak egésségem hogy láte izgatja. Össze ráncoom a szeme, és válaszra nyitom ajkaim.
- Igen, és te? - Mérem körbe rémülten a nőt.

Valami grimasz kerül az arcára, én meg vissza grimaszolok neki, lehet valami emberei szokás. Soha nem foglalkoztam emberekkel, hiába mentettem meg őket. Mindig csak a saját világomban éltem, angyalokkal vettem magam körül. Talán Faye volt csak az, akit valaha szerettem és az apja, de az apja nem tanított semmi másra, csak a kéz fogás, öltöny, és néhány beszéd technika, amik már elhalványultak a halálával. Ez a grimasz se tudom mit jelentett, de gödröcskéi előjöttek, amit úgy szeretek.
- Nem úgy van, hogy nekem kellene téged? - Jutnak eszembe a párzási, udvarlási filmek,
amiket megnézetett velem Raiden, kivéve a párzási film, amiben a mezítelen emberek vannak, amiket Raiden úgy hívott pornó. Nem tudom mit takarhat, neki tetszett, de magukat fedniük kellett volna. Raidennek ez jobban ment, ez a beilleszkedés. Sofiel se tudta megszokni az embereket, ő is furcsán viselkedik, Raiden szerint.

Fel táplálkozom, és kinyitom a szárnyaim, amik még sajognak a kopasztás miatt. Kezemet nyújtom a nő felé.
- Repültél már? - Kérdezem, de a választ már tudom, hogy nem. Nem akarom, hogy sétáljon, vagy olyan nap elemes hangos gépbe üljön. És, aki haza vihetné, mind halottak.
Persze, ezt nem illendő megemlíteni.





✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



@ I believe that we're meant to be I'm bad at love But you can't blame me for tryin'You know I'd be lyin' sayin'

Faye Cartelle
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
47
☩ Korom :
29

Utolsó Poszt Csüt. Okt. 12, 2017 1:39 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





To Michael

Először fel sem fogom igazán, mit mondott, annyira lefoglal, hogy a feszült, aggodalommal teli várakozás után érzett megkönnyebbülést feldolgozzam. Egy darabig csak nézem, ahogy a saját vérében fekszik a földön, aztán csak leülök mellé és rápillantok a véres, reszkető kezeimre. Az elnyomott pánik talán csak most érezteti a hatását... vagy ez valamiféle sokk lenne? Nem érdekes, ebbe úgysem lehet belehalni, ellentétben a szúrással, amit Michael helyettem vállalt be. - Semmi hősködés, értem... - mondom jókora fáziskéséssel, s közben bámulom a tócsába gyűlt angyalvért; lassan felissza a mocskos padló a nagyját, a többi pedig alvadni kezd. Azért így is megállapítható, hogy nem kis seb lehetett, amiből ennyi vér folyt ki. Mégis egyetlen angyaltoll rövid időn belül helyrehozta - hogy érzed magad? Ugye rendben leszel? -  pillantok rá hirtelen, és próbálom összeszedni magam, mielőtt úgy tűnhetne, pátyolgatásra van szükségem. Eszemben sincs most a fejére olvasni bármit is, hiszen biztosan megvan rá az oka, hogy titokban tartson bizonyos dolgokat. Nem szabad elhinnem, hogy egy rang feljogosít rá, hogy számon kérjek a város védelmezőjét...és a személyes testőrömet.  Persze valószínűleg túlértékelem a fontosságomat, mióta elfoglaltam apám helyét. Hiba volt azt hinni, hogy a székével együtt megkapom a tiszteletet, a megbecsülést és a bizalmat is, amit ő birtokolt. Amynek most úgy látszik, nagyon is igaza volt, mikor azt mondta, ez a munka elvette az eszemet.  De nem akarok most ezen rágódni. Össze kell kaparnom magam. Tényleg el kellene tűnnünk innen. Feltápászkodom a földről és a kezemet nyújtom neki, ha még mindig a padlón időzik. - Hazakísérjelek? - kérdezem egy huncut kis mosollyal az arcomon, de rögtön meg is bánom, mert rájövök, hogy Michael valószínűleg nem ismeri elég behatóan az emberek  szokásait, hogy értse a viccet. - Az életmentésért cserébe egy hosszú sétát tudok felajánlani hálám jeléül - teszem hozzá gyorsan, mielőtt bármit is szólhatna.  

Michael
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
50

Utolsó Poszt Szer. Aug. 30, 2017 12:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Véremet adom érted
Faye && Michael
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Láz álmomban is őt láttam,
ahogyan mosolyogva rám pillant, ő mindig vissza hozza nekem a mennyországot. Álltala vissza kapom az otthonom, ahol még mindig boldog volt, és gondtalan. De ennek az állomnak is hamar vége lett. Lassan nyitom a szemem Faye hangjára. Félelem bejárja a testemet, talán még soha egyszer sem féltem így, de ő képes feltámasztani bennem ezt a félelmet.  
- Ha legközelebb valamit ellenzek, akkor kérlek legyen az úgy, ahogyan mondom. Ne hősködj, a húgod így is gyűlöl engem, hát ha még te kaptad volna a szúrást. - Mondom,
majd sóhajtok, és igyekszem felállni.

Mindenem sajog, és érzem, hogy az olaj segített nekem, de nem tudom, hogy szívem hölgye gondolataiban mik cikázhatnak. Félek, de jobb is így. Végig mérem arcát, de egyelőre még nem látok semmit, nem akarok gondolataiba belemászni, hiszen azok az övéi, nem akarom felhasználni képességem ellene, ha tudatni akar velem valamit tudatni is fogja, ha nem,
akkor nem.





✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



@ I believe that we're meant to be I'm bad at love But you can't blame me for tryin'You know I'd be lyin' sayin'

Faye Cartelle
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
47
☩ Korom :
29

Utolsó Poszt Hétf. Aug. 14, 2017 3:50 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 


To Michael

Rettenetes dolog éles helyzetben rájönni, mennyire profin tudom átverni még saját magamat is. Semmivel sem vagyok több, mint egy halálra vált nő és ha apám látna, most biztosan szégyenkezne miattam. Rémült, kétségbeesett hangomat hallva magam is elszörnyülködöm. Hihetetlen, mennyire nem vagyok ura a helyzetnek. Tehetetlenül figyelem Michael szenvedését, és fogalmam sincs, mit tehetnék érte. Ha segítségért kiáltok, talán csak még több, a fiúhoz hasonlót vonzok ide, ha viszont semmit sem teszek, Michael akár bele is halhat a sérülésébe. Tovább szólongatom, az arcát paskolva, hogy némileg magához térítsem, de fura kis mosolya ellenére úgy tűnik, nincs társalgásképes állapotban. Ha érteném, mit is akar pontosan, segítenék, de így csupán figyelem, ahogy nagy kínok árán kitárja a szárnyait. Értetlenül pislogok rá kettőt, aztán úgy döntök, nem most fogom kifaggatni, miért is érzi úgy, hogy a megbocsátásomra van most szüksége. - Semmi baj, minden rendben lesz! - bár fogalmam sincs róla, hogyan, de nem fogom hagyni, hogy ebben a mocskos raktárban haljon meg az én ostobaságom miatt. Szorosan a markomba zárom a fekete tollat, és próbálom ésszel felmérni a jelenlegi helyzetet. Ennek első lépéseként újra a sebre szorítom a kezem, míg Michael a tollal bűvészkedik. Kell némi idő, míg feldolgozom, amit Michael szavak nélkül próbál a tudtomra adni, de végül épp idejében tárom ki véres tenyeremet, hogy felfogjam a tollból kicsöppenő olajat. Halálos ijedséggel tölt el, hogy már egyáltalán nincs eszméleténél. Hiába is szólongatom, semmi hatása. Mivel szerencsére túl sok opció nincs, így viszonylag gyorsan eljutok odáig, hogy olajos tenyeremet újra a sebre szorítsam, és... nem is tudom...várjam a csodát?

Beletelik némi időbe, de hamarosan már a tenyerem alatt érzem, hogy erősödik a pulzusa, mégis, mikor elveszem a kezem a sebről, alig akarok hinni a szememnek. A vágás szinte a szemem láttára húzódik egyre összébb, és hamarosan már csak egy apró karcolásra emlékeztet. A sarkamra ülve figyelem a légzését, amely szinte hipnotizál most. Nyugodt, kiszámított mozdulatokkal kisimítok egy izzadságtól nedves tincset az arcából és reménykedem benne, hogy hamarosan magához tér. Amíg erre várok, ezer gondolat cikázik át az agyamon, de csak egy tér vissza makacsul újra, meg újra. Az angyalok tele vannak titkokkal. Még azok sem bíznak bennünk, emberekben, akik elvileg a mi oldalunkon állnak. Ahhoz semmiképp sem eléggé, hogy egy ilyen fontos információt, mint a gyógyítás képessége, megosszanak velünk...velem. Az émelyítő gondolatmenetet Michael mocorgása szakítja meg. Megfeledkezve az előbbi felismerésről megkönnyebbülten hajolok fölé, ahogy kinyitja a szemét és apró mosollyal üdvözlöm. - Hála az égnek! Hogy érzed magad? Fel tudsz kelni? - el akarok végre tűnni innen, és csak remélni merem, hogy Michael teljesen rendbe jött.


Michael
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
50

Utolsó Poszt Szer. Júl. 26, 2017 5:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Véremet adom érted
Faye && Michael
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Igyekszem kitárni szárnyaim, s tollamat kitépni, de nem megy, erőtlennek érzem magamat. Hallom Faye csilingelő hangját, olyan, mint ha megint a mennyben lennék, és testvéreim dalait hallgatnám, vagy csak a nevetésüket. Elmosolyodom egy pillanatra.
Tudom, hogy ha Faye megtudja, hogy az angyal szárnyam gyógyít, akkor mérges lesz rám, hogy eddig nem segítettünk a beteg embereket, de nem volt kötelességem beleszólni élet és halálba. Ironikus tudom, hogy most éppen az enyém a tét.  

Kitárom hatalmas szárnyam, amin talán meghökken, de igyekeztem nem megijeszteni őt. Egyik kezemmel megérintem az arcát, majd azt suttogom.
- Kérlek, bocsáss meg. – Préselem ki nagy nehezen a szavakat, majd tépem le a szárnyamból egy fekete kis tollat, majd nyomom a kezébe. Tudom, hogy értetlenül fog nézni rám, de meg kell tennie.
Valahogyan sikerült a fiúnak kiszednie az angyal pengém, így tudom, hogy a sebem nem fog begyógyulni magától, csupán az olaj van hátra.
Ki nyerem hát az olajt, s a kezébe csöpögtettem, majd elvesztem az eszméletem.
Tudom, hogy mérges lesz, félek tőle, nem akarom elveszteni.

Felébredek, s látom magam előtt az arcát, nem tudom, hogy most a pofon jön, vagy az ölelés, de a félelem még mindig bennem van, és várom, hogy mikor tör elő belőlem.






✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



@ I believe that we're meant to be I'm bad at love But you can't blame me for tryin'You know I'd be lyin' sayin'

Faye Cartelle
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
47
☩ Korom :
29

Utolsó Poszt Kedd Júl. 04, 2017 2:30 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





To Michael

Bár hajlamos vagyok azt gondolni, eleget tanultam apámtól és Jeff bácsitól, hogy az ehhez hasonló helyzetekben ne csak egy rémült, tehetetlen szemlélő legyek, gyorsan kiderül, hogy ez hiú ábránd csupán. Tipikus áldozati megnyilvánulás lenne, ha azt mondanám, minden olyan gyorsan történt, márpedig én nem vagyok áldozat típus. De minden olyan gyorsan történik, hogy igazából sem időm, sem pedig lehetőségem nincs rá, hogy bármit is tegyek. Mire feldolgozom, hogy a nevemet hallottam, Michael már el is kapja a fiút. Meg akarom kérni, hogy ne bántsa, de hirtelen nem jönnek a szavak. A fiú sikítására összerezzenek, és némileg magamhoz is térek a kezdeti sokkból.

- Michael, ne! - feléjük indulok, de meg kell torpannom; nem tudom, honnan, de biztos vagyok benne, hogy nem fog választ kapni a kérdésre, és attól félek, megöli a fiút.Mert én még mindig annak látom. Hiába láttam néhány pillanattal ezelőtt a saját szememmel, hogy megszállták, akkor is csak egy gyerek. Még ekkor sem tudatosul bennem, hogy Michael megsérült. Hiszen ő Isten angyala, nem eshet komoly baja, nem igaz?
Fájdalomkiáltása úgy hat rám, mintha valaki teljes erőből gyomron rúgott volna. Újra feléjük indulok, de csak néhány lépésig jutok megint. Ahogy a démon távozik a fiú testéből és célba vesz, megtorpanok ismét és a nyakamat behúzva két karommal igyekszem védeni a fejem, mintha ez megóvhatna egy füstként gomolygó démoni lélektől. De semmi sem történik. Mire ismét fel merek pillantani, a démonnak már hűlt helye; csak a fiú üres porhüvelye hever a földön, Michael pedig hamarosan követi őt. Odarohanok hozzá és mellé térdelve végigpillantok rajta, hogy felmérjem a bajt. Próbálok némi nyugalmat erőltetni magamra, hogy összeszedetten nézhessek Michael szemeibe, de érzem, hogy ez nem fog sikerülni. Rémült arccal hajolok fölé és arcára simítva a tenyerem magam felé fordítom a fejét. - Michael! Maradj ébren! Mondd, mit kell tennem! Hallod? - a gombok sorra pattognak szanaszéjjel, ahogy szinte szó szerint széttépem rajta az inget, hogy lássam, mennyire komoly a baj. Nem vagyok orvos és komolyabb egészségügyi képzettségem sincs, de az az érzésem, hogy ezekkel most nem is mennék túl sokra. Remegő kezeimet a vérző sebre szorítom és ha Michael eddig nem mondott semmit tovább szólongatom, egyre kétségbeesettebb hangon.


Michael
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
50

Utolsó Poszt Hétf. Jún. 26, 2017 12:57 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Véremet adom érted
Faye && Michael
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Ott állok, s szemem ügyére veszem az alig 14 éves fiatal embert. Vissza húzom szárnyam, s meglepett arccal pillantok Miss Cartelle-re.
Bizalommal fordulok az emberek felé, de most valahogy nincs jó érzésem. A pengém itt van velem, ahogyan Faye fegyvere is. Fay meg nyugtatja a gyermeket, hogy nem lesz baja, de én azért szemmel tartom, hiszen ki tudja mi ő.
- FAYE!- Ordítok, majd vetem elé magam, ami az így belém fúrodik, felszisszenek, s a fiu után eredek, amit sikeresen el is kapok.

Bele mélyedek az agyába, hogy kiégessem a gondolatai, az sikításban tör ki, nem eresztem, miközben a penge elkapott engem.
- Kiküldött? - Ordítok, s talán 27 éve, hogy fel kellett emelnem a hangom, de olyan
düh jött rám, amiért bántani akarta volna a kedvesem. A fiú csak mered, agyában már nem maradt a porhüvelyéből csak a rusnya démoni hang, az ölés a kínkeserves fájdalom. Választ nem kapok, viszont a penge mardos engem.
- Ááááááááá- Ordítok, s majd a fiú homlokára helyezem véres kezemet, ami a sebem miatt lett olyan, majd lehunyom a szemem és a démon a maga füstszerű módján távozik, és ahogyan Faye fele venné az irányt, telekinetikámmal el lököm azt, s majd eltűnik.
- Mondtam, hogy csapda. - Szuszogom a fogaim alól, s lezuhanok a földre.





✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



@ I believe that we're meant to be I'm bad at love But you can't blame me for tryin'You know I'd be lyin' sayin'

Faye Cartelle
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
47
☩ Korom :
29

Utolsó Poszt Kedd Jún. 20, 2017 8:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





To Michael

Nem tudom, vajon azért hezitál-e, mert nem biztos a dolgában, vagy azért, mert nem akar elmozdulni mellőlem, de nagyon remélem, hogy csupán az utóbbiról van szó. Mi másról is lehetne? Máskor ez a kérdés talán fel sem merülne bennem, de most annyi rossz érzés kavarog bennem, hogy nehezemre esik ésszerűen gondolkodni.

Legyen bár démon, vagy ember, a szekrény mögött bújkáló alak kihasználja a pillanatnyi riadalmat, amit a konzerves doboz csörgése eredményez és futásnak ered. Nem tudom, tisztában van-e vele, hogy egy arkangyal elől nem olyan könnyű meglógni. Mert az csupán egy dolog, hogy én a magassarkú cipőmben ritkán vagyok hajlandó futásnak eredni, de Michaelnek csupán egy apró szárnymozdulatba telik, hogy útját állja a menekülőnek. Mindegy, hányszor láttam már, most is lenyűgöz a hatalmas szárnyak látványa, ahogy a könnyedség is, amivel a férfi mozog. Sietős léptekkel indulok meg a fura kettős felé és épp csak a közelükbe érek, máris látom, hogy akiről az előbb még simán el tudtam képzelni, hogy démon, csupán egy fiatal fiú. Vékony, csontos és magas; talán ha 14 éves lehet. - Mit keresel itt? Talán Morrow professzorhoz jöttél? Ne félj, nem fogunk bántani! - a kérdések még pattogós hangnemben hangzanak el, de az utolsó mondat már egészen megenyhült hangon szól, és alkalmi fegyveremet is leeresztem, ami hangosan koppan a padlón, ahogy hagyom, hogy a kezemből kicsússzon. - Én csak...csak szét akartam nézni, hátha van itt valami eladható. Már napok óta nem ettem semmit. - olyan reszketeg, rémült hangon mondja, hogy a szívem összefacsarodik tőle. Nyelek egyet és egy mély sóhajt követően újra megszólalok. - Ismered az öreget, aki itt bújkál? - talán úgy tűnik, nem hatott meg a fiú nyomora, de szándékomban áll segíteni neki. Előbb azonban tudnom kell, mi van az öreg tudóssal. Michaelre pillantok, aztán a fegyverére. A fiú ugyanis le sem tudja venni a szemét a pengéről. Láthatóan fél. Amíg pedig azzal van elfoglalva, hogy halálra rettegje magát, nem fog semmi hasznosat mondani. Épp elég az is, hogy elállja a menekülés útját. Közelebb lépek hozzá és bátorítóan a válla felé nyúlok. - Ne aggódj, nem esik bajod! - ígérem ostobán, épp, mielőtt a fiú íriszei feketébe fordulnak, arcát pedig vicsorba torzítja a gyűlölet. Kezében penge villan, amivel egyenesen a testem felé döf.


Michael
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
50

Utolsó Poszt Szer. Május 10, 2017 10:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Aki bújt, aki nem..
Faye && Michael
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Faye mindig is nagy szerepet töltött be az életemben. Láttam megszületni, és vele voltam, amikor öröm, vagy bánat érte. Mindig eszemben van, amikor megpillantottam húszas éveiben, és éreztem, hogy nem az a kislány már ő, akit én ismerhettem.
Az élet felnőtte tette, majd katonailag is erőssé, és talán egy férfi sem lehetne nála most erősebb, mint most.

Ott állva a szekrény elött, igyekztem az ösztöneimre hagyatkozni, ami eléggé megcsappant. 1991 óta, mióta apánk elment, és magunkra hagyott, és én voltam az érett, és az okos testvér mindenki közül, azóta a képességeim megcsappantak.
Sokkal rosszabban veszek észre egy démont, így Faye kérdésére sem tudtam a választ, és nem is akartam, hogy tudja, hogy tehetlek vagyok most, és nem tudom megmondani.

Hirtelen valaki futásnak ered, gyorsan fel reppenek, s elé szállok.
- Nem mész sehova.- Mondom, majd Faye-re pillantok, aki sietve jönn felénk.




✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



@ I believe that we're meant to be I'm bad at love But you can't blame me for tryin'You know I'd be lyin' sayin'

Faye Cartelle
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
47
☩ Korom :
29

Utolsó Poszt Szomb. Május 06, 2017 10:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





To Michael

Kicsit örülök most, hogy megszökhetek a válasz elől (még ha csak ebbe a bűzös koszfészekbe is), mert elsőre nem esik le, hogy a szó jelentése miatt kérdez vissza. Az első gondolatom, hogy azt firtatná, miért is szeretnék máskor is az ő társaságában bajba keveredni, amire őszinte választ jelenleg nem szívesen adnék, hazudnom viszont teljesen fölösleges lenne. Bármikor beleláthat a gondolataimba, ha akar, és ez most csak még inkább vonzóvá teszi a raktárat, ahol arra kell koncentrálnom, hogy ne ölessem meg magam. Azért megnyugtat, hogy Michael is ezért van itt.

Teljesen természetes, hogy aggódom érte. Gyermekkorom óta ismerem, és ő mindig jó volt hozzám; ez már épp elég ok az aggodalomra. Persze mulatságosnak hathat, ha jobban belegondolok, hogy egy arkangyal testi épségét féltem, miközben én egy szál fegyver nélkül lépek az idegen, csöppet sem bíztató épületbe.
Ahogy újra megpillantom a mozgó árnyalakot, már egyáltalán nem érzem jó ötletnek a szétválásos-bekerítéses taktikát. A pulzusom egyik pillanatról a másikra megduplázódik és hangomból is kiérződik némi ijedség, pedig szinte csak suttogva ejtem ki a nevét. Nagyot sóhajtok, ahogy mellém lép és a szememet le sem véve a tárolószekrényről suttogva válaszolok. - Fogalmam sincs. De van itt élő is. Démon? - Nem hiszem, hogy ilyen higgadt lenne, ha egy démon ólálkodna itt körülöttünk, de ki tudja. Az esetek többségében kiválóan palástolja az érzelmeit.
- A szekrény mögött! - mutatok a vékony acélrúddal a tárolóra, ami mögött eltűnt az árnyalak. Teszek egy lépést előre, ami nagy hibának bizonyul, mert akadt eddig lény a helyiségben, aki nem tudta, hol vagyunk pontosan, most biztosan rájött. Az üres konzervdoboz csörögve-csattogva pattan néhányat a padlón, aztán újra csend borul ránk. Néhány pillanatig csak hallgatózom behúzott nyakkal, aztán mikor már kezdeném összeszedni magam, a szekrény mögül kiront az eddig ott várakozó alak, de nem felénk igyekszik, hanem menekülni próbál. A mozgása alapján nem lehet az öreg tudós, de talán tudhat valamit.

Michael
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
50

Utolsó Poszt Szer. Ápr. 19, 2017 11:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Aki bújt, aki nem..
Faye && Michael
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Elmosolyodom mondatán, és elgondolkodom egy pillanatra, majd vissza nézek rá.
- Ez mit is jelent pontosan? – Értetlenül állok a szó előtt, hallottam már, de nem vagyok benne biztos, majd észhez kapok, és legyintek felé, hogy eszembe jutott. Hiába a katonai szavakat gyakorolni kell, hiszen mi nem így mondjuk, hanem máshogyan fejezzük ki magunkat.
Örülök, hogy félt engem, ez egy igazán jó emberi szokás, a féltés, aggódás, ami egyenlő a törődéssel.
Figyelem Faye mozdulatait, és értetlenkedve állok, hogy mit is művel.
Egy újabb árnyék, és én már nem akarom egyedül hagyni Fayet, hiszen akárhogyan titkolja, a szívének verései egyre hevesebbek, és aggodalmam csak fokozódik feléje.
Nevemet meghalván, suttogva, mellé érek, s majd pillantok a szekrényre én is.
- Hol van az a valaki, akinek itt kellene lennie? Nem lehet, hogy ő belőle jön ez a bűz? – Kérdem a lányt. Félek, hogy valaki éppen a zsigereivel akasztotta volna fel a professzort, vagy egy démon játszadozik velünk, és 25 éve erősebbek lettek, mint valaha is lehettek. Angyal pengém erősen szorítom, s pillantok a szekrényre.




✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



@ I believe that we're meant to be I'm bad at love But you can't blame me for tryin'You know I'd be lyin' sayin'

Ajánlott tartalom
- CAELO VEL IN INFERNO -



Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Ido"szak nyertesei
Oldal nyertes karaktereiGratulálunk mindenkinek!

Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek





Friss Írások
Utolsó hozzászólásokAz oldal új posztjai, lesd meg őket!
Tori Mayer
Yesterday at 10:53 pm
☽ Versek, idézetek

Abaddon
Yesterday at 9:02 pm
☽ Frick Collection

Ophilia
Yesterday at 9:13 am
☽ Erdős terület

Tori Mayer
Szer. Ápr. 18, 2018 10:53 pm
☽ New Yorki kórház




Oldal Statisztika
Fajaink összesített listájaBelépett tagok, fajok létszáma

Belépett tagok az oldalon
Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot




Fajaink száma
Arkangyal
8/6
Leviatánok
8/2
Angyal
2
Démon
12
Bukott Angyal
1
Ember
5
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
7
Nephilim
3