☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Michael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
36
☩ Keresett személy :
- Iphraem

Szer. Aug. 30, 2017 12:51 pm írtam neked utoljára


Véremet adom érted
Faye && Michael
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Láz álmomban is őt láttam,
ahogyan mosolyogva rám pillant, ő mindig vissza hozza nekem a mennyországot. Álltala vissza kapom az otthonom, ahol még mindig boldog volt, és gondtalan. De ennek az állomnak is hamar vége lett. Lassan nyitom a szemem Faye hangjára. Félelem bejárja a testemet, talán még soha egyszer sem féltem így, de ő képes feltámasztani bennem ezt a félelmet.  
- Ha legközelebb valamit ellenzek, akkor kérlek legyen az úgy, ahogyan mondom. Ne hősködj, a húgod így is gyűlöl engem, hát ha még te kaptad volna a szúrást. - Mondom,
majd sóhajtok, és igyekszem felállni.

Mindenem sajog, és érzem, hogy az olaj segített nekem, de nem tudom, hogy szívem hölgye gondolataiban mik cikázhatnak. Félek, de jobb is így. Végig mérem arcát, de egyelőre még nem látok semmit, nem akarok gondolataiba belemászni, hiszen azok az övéi, nem akarom felhasználni képességem ellene, ha tudatni akar velem valamit tudatni is fogja, ha nem,
akkor nem.





✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Miss Cartelle
You

Faye Cartelle
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
ember
☩ Reagok :
30

Hétf. Aug. 14, 2017 3:50 am írtam neked utoljára


 


To Michael

Rettenetes dolog éles helyzetben rájönni, mennyire profin tudom átverni még saját magamat is. Semmivel sem vagyok több, mint egy halálra vált nő és ha apám látna, most biztosan szégyenkezne miattam. Rémült, kétségbeesett hangomat hallva magam is elszörnyülködöm. Hihetetlen, mennyire nem vagyok ura a helyzetnek. Tehetetlenül figyelem Michael szenvedését, és fogalmam sincs, mit tehetnék érte. Ha segítségért kiáltok, talán csak még több, a fiúhoz hasonlót vonzok ide, ha viszont semmit sem teszek, Michael akár bele is halhat a sérülésébe. Tovább szólongatom, az arcát paskolva, hogy némileg magához térítsem, de fura kis mosolya ellenére úgy tűnik, nincs társalgásképes állapotban. Ha érteném, mit is akar pontosan, segítenék, de így csupán figyelem, ahogy nagy kínok árán kitárja a szárnyait. Értetlenül pislogok rá kettőt, aztán úgy döntök, nem most fogom kifaggatni, miért is érzi úgy, hogy a megbocsátásomra van most szüksége. - Semmi baj, minden rendben lesz! - bár fogalmam sincs róla, hogyan, de nem fogom hagyni, hogy ebben a mocskos raktárban haljon meg az én ostobaságom miatt. Szorosan a markomba zárom a fekete tollat, és próbálom ésszel felmérni a jelenlegi helyzetet. Ennek első lépéseként újra a sebre szorítom a kezem, míg Michael a tollal bűvészkedik. Kell némi idő, míg feldolgozom, amit Michael szavak nélkül próbál a tudtomra adni, de végül épp idejében tárom ki véres tenyeremet, hogy felfogjam a tollból kicsöppenő olajat. Halálos ijedséggel tölt el, hogy már egyáltalán nincs eszméleténél. Hiába is szólongatom, semmi hatása. Mivel szerencsére túl sok opció nincs, így viszonylag gyorsan eljutok odáig, hogy olajos tenyeremet újra a sebre szorítsam, és... nem is tudom...várjam a csodát?

Beletelik némi időbe, de hamarosan már a tenyerem alatt érzem, hogy erősödik a pulzusa, mégis, mikor elveszem a kezem a sebről, alig akarok hinni a szememnek. A vágás szinte a szemem láttára húzódik egyre összébb, és hamarosan már csak egy apró karcolásra emlékeztet. A sarkamra ülve figyelem a légzését, amely szinte hipnotizál most. Nyugodt, kiszámított mozdulatokkal kisimítok egy izzadságtól nedves tincset az arcából és reménykedem benne, hogy hamarosan magához tér. Amíg erre várok, ezer gondolat cikázik át az agyamon, de csak egy tér vissza makacsul újra, meg újra. Az angyalok tele vannak titkokkal. Még azok sem bíznak bennünk, emberekben, akik elvileg a mi oldalunkon állnak. Ahhoz semmiképp sem eléggé, hogy egy ilyen fontos információt, mint a gyógyítás képessége, megosszanak velünk...velem. Az émelyítő gondolatmenetet Michael mocorgása szakítja meg. Megfeledkezve az előbbi felismerésről megkönnyebbülten hajolok fölé, ahogy kinyitja a szemét és apró mosollyal üdvözlöm. - Hála az égnek! Hogy érzed magad? Fel tudsz kelni? - el akarok végre tűnni innen, és csak remélni merem, hogy Michael teljesen rendbe jött.


Michael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
36
☩ Keresett személy :
- Iphraem

Szer. Júl. 26, 2017 5:51 pm írtam neked utoljára


Véremet adom érted
Faye && Michael
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Igyekszem kitárni szárnyaim, s tollamat kitépni, de nem megy, erőtlennek érzem magamat. Hallom Faye csilingelő hangját, olyan, mint ha megint a mennyben lennék, és testvéreim dalait hallgatnám, vagy csak a nevetésüket. Elmosolyodom egy pillanatra.
Tudom, hogy ha Faye megtudja, hogy az angyal szárnyam gyógyít, akkor mérges lesz rám, hogy eddig nem segítettünk a beteg embereket, de nem volt kötelességem beleszólni élet és halálba. Ironikus tudom, hogy most éppen az enyém a tét.  

Kitárom hatalmas szárnyam, amin talán meghökken, de igyekeztem nem megijeszteni őt. Egyik kezemmel megérintem az arcát, majd azt suttogom.
- Kérlek, bocsáss meg. – Préselem ki nagy nehezen a szavakat, majd tépem le a szárnyamból egy fekete kis tollat, majd nyomom a kezébe. Tudom, hogy értetlenül fog nézni rám, de meg kell tennie.
Valahogyan sikerült a fiúnak kiszednie az angyal pengém, így tudom, hogy a sebem nem fog begyógyulni magától, csupán az olaj van hátra.
Ki nyerem hát az olajt, s a kezébe csöpögtettem, majd elvesztem az eszméletem.
Tudom, hogy mérges lesz, félek tőle, nem akarom elveszteni.

Felébredek, s látom magam előtt az arcát, nem tudom, hogy most a pofon jön, vagy az ölelés, de a félelem még mindig bennem van, és várom, hogy mikor tör elő belőlem.






✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Miss Cartelle
You

Faye Cartelle
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
ember
☩ Reagok :
30

Kedd Júl. 04, 2017 2:30 am írtam neked utoljára





To Michael

Bár hajlamos vagyok azt gondolni, eleget tanultam apámtól és Jeff bácsitól, hogy az ehhez hasonló helyzetekben ne csak egy rémült, tehetetlen szemlélő legyek, gyorsan kiderül, hogy ez hiú ábránd csupán. Tipikus áldozati megnyilvánulás lenne, ha azt mondanám, minden olyan gyorsan történt, márpedig én nem vagyok áldozat típus. De minden olyan gyorsan történik, hogy igazából sem időm, sem pedig lehetőségem nincs rá, hogy bármit is tegyek. Mire feldolgozom, hogy a nevemet hallottam, Michael már el is kapja a fiút. Meg akarom kérni, hogy ne bántsa, de hirtelen nem jönnek a szavak. A fiú sikítására összerezzenek, és némileg magamhoz is térek a kezdeti sokkból.

- Michael, ne! - feléjük indulok, de meg kell torpannom; nem tudom, honnan, de biztos vagyok benne, hogy nem fog választ kapni a kérdésre, és attól félek, megöli a fiút.Mert én még mindig annak látom. Hiába láttam néhány pillanattal ezelőtt a saját szememmel, hogy megszállták, akkor is csak egy gyerek. Még ekkor sem tudatosul bennem, hogy Michael megsérült. Hiszen ő Isten angyala, nem eshet komoly baja, nem igaz?
Fájdalomkiáltása úgy hat rám, mintha valaki teljes erőből gyomron rúgott volna. Újra feléjük indulok, de csak néhány lépésig jutok megint. Ahogy a démon távozik a fiú testéből és célba vesz, megtorpanok ismét és a nyakamat behúzva két karommal igyekszem védeni a fejem, mintha ez megóvhatna egy füstként gomolygó démoni lélektől. De semmi sem történik. Mire ismét fel merek pillantani, a démonnak már hűlt helye; csak a fiú üres porhüvelye hever a földön, Michael pedig hamarosan követi őt. Odarohanok hozzá és mellé térdelve végigpillantok rajta, hogy felmérjem a bajt. Próbálok némi nyugalmat erőltetni magamra, hogy összeszedetten nézhessek Michael szemeibe, de érzem, hogy ez nem fog sikerülni. Rémült arccal hajolok fölé és arcára simítva a tenyerem magam felé fordítom a fejét. - Michael! Maradj ébren! Mondd, mit kell tennem! Hallod? - a gombok sorra pattognak szanaszéjjel, ahogy szinte szó szerint széttépem rajta az inget, hogy lássam, mennyire komoly a baj. Nem vagyok orvos és komolyabb egészségügyi képzettségem sincs, de az az érzésem, hogy ezekkel most nem is mennék túl sokra. Remegő kezeimet a vérző sebre szorítom és ha Michael eddig nem mondott semmit tovább szólongatom, egyre kétségbeesettebb hangon.


Michael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
36
☩ Keresett személy :
- Iphraem

Hétf. Jún. 26, 2017 12:57 am írtam neked utoljára


Véremet adom érted
Faye && Michael
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Ott állok, s szemem ügyére veszem az alig 14 éves fiatal embert. Vissza húzom szárnyam, s meglepett arccal pillantok Miss Cartelle-re.
Bizalommal fordulok az emberek felé, de most valahogy nincs jó érzésem. A pengém itt van velem, ahogyan Faye fegyvere is. Fay meg nyugtatja a gyermeket, hogy nem lesz baja, de én azért szemmel tartom, hiszen ki tudja mi ő.
- FAYE!- Ordítok, majd vetem elé magam, ami az így belém fúrodik, felszisszenek, s a fiu után eredek, amit sikeresen el is kapok.

Bele mélyedek az agyába, hogy kiégessem a gondolatai, az sikításban tör ki, nem eresztem, miközben a penge elkapott engem.
- Kiküldött? - Ordítok, s talán 27 éve, hogy fel kellett emelnem a hangom, de olyan
düh jött rám, amiért bántani akarta volna a kedvesem. A fiú csak mered, agyában már nem maradt a porhüvelyéből csak a rusnya démoni hang, az ölés a kínkeserves fájdalom. Választ nem kapok, viszont a penge mardos engem.
- Ááááááááá- Ordítok, s majd a fiú homlokára helyezem véres kezemet, ami a sebem miatt lett olyan, majd lehunyom a szemem és a démon a maga füstszerű módján távozik, és ahogyan Faye fele venné az irányt, telekinetikámmal el lököm azt, s majd eltűnik.
- Mondtam, hogy csapda. - Szuszogom a fogaim alól, s lezuhanok a földre.





✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Miss Cartelle
You

Faye Cartelle
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
ember
☩ Reagok :
30

Kedd Jún. 20, 2017 8:08 pm írtam neked utoljára





To Michael

Nem tudom, vajon azért hezitál-e, mert nem biztos a dolgában, vagy azért, mert nem akar elmozdulni mellőlem, de nagyon remélem, hogy csupán az utóbbiról van szó. Mi másról is lehetne? Máskor ez a kérdés talán fel sem merülne bennem, de most annyi rossz érzés kavarog bennem, hogy nehezemre esik ésszerűen gondolkodni.

Legyen bár démon, vagy ember, a szekrény mögött bújkáló alak kihasználja a pillanatnyi riadalmat, amit a konzerves doboz csörgése eredményez és futásnak ered. Nem tudom, tisztában van-e vele, hogy egy arkangyal elől nem olyan könnyű meglógni. Mert az csupán egy dolog, hogy én a magassarkú cipőmben ritkán vagyok hajlandó futásnak eredni, de Michaelnek csupán egy apró szárnymozdulatba telik, hogy útját állja a menekülőnek. Mindegy, hányszor láttam már, most is lenyűgöz a hatalmas szárnyak látványa, ahogy a könnyedség is, amivel a férfi mozog. Sietős léptekkel indulok meg a fura kettős felé és épp csak a közelükbe érek, máris látom, hogy akiről az előbb még simán el tudtam képzelni, hogy démon, csupán egy fiatal fiú. Vékony, csontos és magas; talán ha 14 éves lehet. - Mit keresel itt? Talán Morrow professzorhoz jöttél? Ne félj, nem fogunk bántani! - a kérdések még pattogós hangnemben hangzanak el, de az utolsó mondat már egészen megenyhült hangon szól, és alkalmi fegyveremet is leeresztem, ami hangosan koppan a padlón, ahogy hagyom, hogy a kezemből kicsússzon. - Én csak...csak szét akartam nézni, hátha van itt valami eladható. Már napok óta nem ettem semmit. - olyan reszketeg, rémült hangon mondja, hogy a szívem összefacsarodik tőle. Nyelek egyet és egy mély sóhajt követően újra megszólalok. - Ismered az öreget, aki itt bújkál? - talán úgy tűnik, nem hatott meg a fiú nyomora, de szándékomban áll segíteni neki. Előbb azonban tudnom kell, mi van az öreg tudóssal. Michaelre pillantok, aztán a fegyverére. A fiú ugyanis le sem tudja venni a szemét a pengéről. Láthatóan fél. Amíg pedig azzal van elfoglalva, hogy halálra rettegje magát, nem fog semmi hasznosat mondani. Épp elég az is, hogy elállja a menekülés útját. Közelebb lépek hozzá és bátorítóan a válla felé nyúlok. - Ne aggódj, nem esik bajod! - ígérem ostobán, épp, mielőtt a fiú íriszei feketébe fordulnak, arcát pedig vicsorba torzítja a gyűlölet. Kezében penge villan, amivel egyenesen a testem felé döf.


Michael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
36
☩ Keresett személy :
- Iphraem

Szer. Május 10, 2017 10:57 pm írtam neked utoljára


Aki bújt, aki nem..
Faye && Michael
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Faye mindig is nagy szerepet töltött be az életemben. Láttam megszületni, és vele voltam, amikor öröm, vagy bánat érte. Mindig eszemben van, amikor megpillantottam húszas éveiben, és éreztem, hogy nem az a kislány már ő, akit én ismerhettem.
Az élet felnőtte tette, majd katonailag is erőssé, és talán egy férfi sem lehetne nála most erősebb, mint most.

Ott állva a szekrény elött, igyekztem az ösztöneimre hagyatkozni, ami eléggé megcsappant. 1991 óta, mióta apánk elment, és magunkra hagyott, és én voltam az érett, és az okos testvér mindenki közül, azóta a képességeim megcsappantak.
Sokkal rosszabban veszek észre egy démont, így Faye kérdésére sem tudtam a választ, és nem is akartam, hogy tudja, hogy tehetlek vagyok most, és nem tudom megmondani.

Hirtelen valaki futásnak ered, gyorsan fel reppenek, s elé szállok.
- Nem mész sehova.- Mondom, majd Faye-re pillantok, aki sietve jönn felénk.




✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Miss Cartelle
You

Faye Cartelle
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
ember
☩ Reagok :
30

Szomb. Május 06, 2017 10:16 pm írtam neked utoljára





To Michael

Kicsit örülök most, hogy megszökhetek a válasz elől (még ha csak ebbe a bűzös koszfészekbe is), mert elsőre nem esik le, hogy a szó jelentése miatt kérdez vissza. Az első gondolatom, hogy azt firtatná, miért is szeretnék máskor is az ő társaságában bajba keveredni, amire őszinte választ jelenleg nem szívesen adnék, hazudnom viszont teljesen fölösleges lenne. Bármikor beleláthat a gondolataimba, ha akar, és ez most csak még inkább vonzóvá teszi a raktárat, ahol arra kell koncentrálnom, hogy ne ölessem meg magam. Azért megnyugtat, hogy Michael is ezért van itt.

Teljesen természetes, hogy aggódom érte. Gyermekkorom óta ismerem, és ő mindig jó volt hozzám; ez már épp elég ok az aggodalomra. Persze mulatságosnak hathat, ha jobban belegondolok, hogy egy arkangyal testi épségét féltem, miközben én egy szál fegyver nélkül lépek az idegen, csöppet sem bíztató épületbe.
Ahogy újra megpillantom a mozgó árnyalakot, már egyáltalán nem érzem jó ötletnek a szétválásos-bekerítéses taktikát. A pulzusom egyik pillanatról a másikra megduplázódik és hangomból is kiérződik némi ijedség, pedig szinte csak suttogva ejtem ki a nevét. Nagyot sóhajtok, ahogy mellém lép és a szememet le sem véve a tárolószekrényről suttogva válaszolok. - Fogalmam sincs. De van itt élő is. Démon? - Nem hiszem, hogy ilyen higgadt lenne, ha egy démon ólálkodna itt körülöttünk, de ki tudja. Az esetek többségében kiválóan palástolja az érzelmeit.
- A szekrény mögött! - mutatok a vékony acélrúddal a tárolóra, ami mögött eltűnt az árnyalak. Teszek egy lépést előre, ami nagy hibának bizonyul, mert akadt eddig lény a helyiségben, aki nem tudta, hol vagyunk pontosan, most biztosan rájött. Az üres konzervdoboz csörögve-csattogva pattan néhányat a padlón, aztán újra csend borul ránk. Néhány pillanatig csak hallgatózom behúzott nyakkal, aztán mikor már kezdeném összeszedni magam, a szekrény mögül kiront az eddig ott várakozó alak, de nem felénk igyekszik, hanem menekülni próbál. A mozgása alapján nem lehet az öreg tudós, de talán tudhat valamit.

Michael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
36
☩ Keresett személy :
- Iphraem

Szer. Ápr. 19, 2017 11:06 pm írtam neked utoljára


Aki bújt, aki nem..
Faye && Michael
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Elmosolyodom mondatán, és elgondolkodom egy pillanatra, majd vissza nézek rá.
- Ez mit is jelent pontosan? – Értetlenül állok a szó előtt, hallottam már, de nem vagyok benne biztos, majd észhez kapok, és legyintek felé, hogy eszembe jutott. Hiába a katonai szavakat gyakorolni kell, hiszen mi nem így mondjuk, hanem máshogyan fejezzük ki magunkat.
Örülök, hogy félt engem, ez egy igazán jó emberi szokás, a féltés, aggódás, ami egyenlő a törődéssel.
Figyelem Faye mozdulatait, és értetlenkedve állok, hogy mit is művel.
Egy újabb árnyék, és én már nem akarom egyedül hagyni Fayet, hiszen akárhogyan titkolja, a szívének verései egyre hevesebbek, és aggodalmam csak fokozódik feléje.
Nevemet meghalván, suttogva, mellé érek, s majd pillantok a szekrényre én is.
- Hol van az a valaki, akinek itt kellene lennie? Nem lehet, hogy ő belőle jön ez a bűz? – Kérdem a lányt. Félek, hogy valaki éppen a zsigereivel akasztotta volna fel a professzort, vagy egy démon játszadozik velünk, és 25 éve erősebbek lettek, mint valaha is lehettek. Angyal pengém erősen szorítom, s pillantok a szekrényre.




✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Miss Cartelle
You

Faye Cartelle
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
ember
☩ Reagok :
30

Csüt. Ápr. 06, 2017 4:00 am írtam neked utoljára





To Michael

Kedvelem azokat a pillanatokat, amikor Michael hagyja, hogy megmutatkozzanak emberi vonásai. Néha elképzelem, mi minden alakulhatna másként, ha ő is halandó lenne, de a racionálisabbik énem folyton kijózanít. Ha Michael halandó lenne, a város talán már rég romokban heverne, vagy csupán egy lenne Amerika számos démontanyája közül. Maradnak hát a mostanihoz hasonló pillanatok és a kislányos vágyak, amelyeket igyekszem olyan mélyre ásni magamban, amennyire csak lehetséges.
Ám ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem élvezem a jelenlegi helyzetet. A testemben szétáramló adrenalin elfeledteti velem a sikátorban történteket, s csak a raktárra koncentrálok most, egészen megfeledkezve szokásos kimértségemről. - Többet kellene közös bevetésre mennünk.. - csúszik ki a számon a meggondolatlan mondat, de nem helyesbítek, hanem inkább belépek a raktár homályos, orrfacsaró bűzébe. Összerezzenek, ahogy keze a karomra simul egy pillanatra, de figyelmem néhány szívverésnyi idővel később már ismét a raktár árnyaira összpontosul. - De te is! - felelem suttogva, mert tudom, hogy úgyis meghallja. Az egyik szemétkupac tetejéről óvatosan leemelek egy vékony, jó félméteres acél merevítő pálcát, de egyelőre leengedem a lábam mellé, mert nem áll szándékomban megrémíteni a vén tudóst.
Újabb árny moccan, ezúttal hozzám közelebb, s egy fém tárolószekrény mögé húzódik be, amikor védekezőn magam elé emelem alkalmi fegyverem. Michael figyelmét viszont egy egész másképpen mozduló, szinte nemtörődöm lomhasággal közelítő alak kötheti le. Tehát a professzor nincs egyedül... már ha egyáltalán itt tartózkodik. Nekem ugyan nincsenek szuperérzékeim, így nem tudom megállapítani, hogy ember, vagy valamilyen természetfeletti lény van a közelünkben, de Michael mostanra már biztosan érezné, ha utóbbiról lenne szó. Amit viszont én is megérzek, az a halál semmivel össze nem téveszthető szaga. Ahogy lassan alkalmazkodik a szaglásom az idebent terjengő bűzhöz, egyre biztosabb vagyok benne, hogy nem csak élőkre bukkanhatunk itt, ha tovább keresgélünk. -Michael! - suttogom el az angyal nevét anélkül, hogy pillantásomat levenném a szekrényről.

Michael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
36
☩ Keresett személy :
- Iphraem

Hétf. Ápr. 03, 2017 1:26 pm írtam neked utoljára


• FAYE && MICHAEL •
Látom tetszik neki, ahogyan megneveztem. "Főnök". Megforgattam ismét a szemeim, ez egyike a kedvenc elesett emberi dolgoknak, amik megmaradtak bennem. Persze, ha ellenem használják, na az nem olyan nagyszerű. Ahogyan elemelem az ajtót, hallom, hogyan válaszol rá Faye, és elmosolyodom rajta.
- Tetszik ez a kémkedés. - Válaszolom mosolyogva. Belépett előre, és meg utána. Reméltem lesből senki nem támad, de ha ember van dolgunk, akkor nem félek. Talán attol félek, hogy valami démon megszállná őt, bár Faye elég erős jellem nem tudom működne-e, de még attól féltem, hogy baja esik. Körbe pillantok, nem a legszebb látvány ez, ami minket fogad, de, mint megtudtam nem minden ember élhet jómódban.

- Faye, légy óvatos. - Fogom meg kezét, majd indulok el a paráncsának megfelőlő irányba. Csak ne legyen igazam, ne egy démon legyen.
Előveszem angyal pengém, majd kitárom szárnyaim, hogy védelmező pajzsként is szolgálhasson.




✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Miss Cartelle
You

Faye Cartelle
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
ember
☩ Reagok :
30

Hétf. Márc. 27, 2017 2:28 am írtam neked utoljára





To Michael

Bárki mástól szívesen hallom ezt a kijelentést, de Michaeltől ez olyan furán hangzik, hogy elsőre le sem esik, hogy csak szórakozik velem. Talán neheztelnem kellene, hogy épp most komolytalankodik, de az az igazság, hogy még ezt is szeretem benne. Mindig a leghihetetlenebb helyzetekben találja meg a humorát, amiről a legtöbben nem is tudják, hogy létezik. Nekem szerencsére ezekből a pillanatokból is jutott, így kicsit kivételesnek érezhetem magam. - A főnök azt mondja, nézzünk be. - válaszolom vigyorogva aztán újra szemügyre veszem a rozzant ajtót. - Akkor csak rúgd be és.... - végignézem, ahogy elbánik az ajtóval, valamivel finomabb módszert alkalmazva az általam javasoltnál. - így is tökéletes lesz. - pillantok rá elismerőn, és intésére belépek a gyér délutáni fényben fürdő épületbe. Pont úgy néz ki, mintha egy szemétdomb köré felhúztak volna négy hevenyészett falat és tető alá tették volna. Ahogy bentebb lépek, és végre alkalmazkodik a szemem az itteni fényviszonyokhoz, már bátrabban indulok el felfedezni az óriási kuka belsejét. Épp csak sikerül kikerülnöm egy drótokból és műanyagból összetákolt... nos...valamit, mikor mozgást veszek észre előttünk az egyik sarokban. - Láttad ezt? - kérdezem suttogva Michaeltől. - Te kerülj balról és akkor nem léphet meg! - ha már én vagyok a főnök, akkor meg is mondom, hogy legyen. Ha tényleg az öreg tudós bujkál itt, nem lehet komoly baj. Ha tényleg csak ő van itt...

Michael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
36
☩ Keresett személy :
- Iphraem

Pént. Márc. 17, 2017 4:22 pm írtam neked utoljára


• FAYE && MICHAEL •

Nagyon féltem Faye-t. Tudom, hogy képes magára vigyázni, de még is késztetést érzek arra, hogy védelmezzem. Erős nő, és ezt nagyon szeretem benne, és mást is, jaj istenem már megint elkalandozik a figyelmem.

- te vagy a főnök neked kell tudni. - Mondom cukkolva, hogy rám soha nem hallgat, akkor még is miért tőlem várja a megoldást?
- De azt javasolnám, igen, de maradj mellettem kérlek ne most akarj bizonyítani. - Suttogom. Rá pillantok, megrzom a fejem és a puszta kezemmel és erőmmel fel emelem az ajtt és kirántom a helyéről lassan óvatosan, zaj mentesen.

Persze és leteszem messze tőlünk, majd vissza sietek a nőhöz.
- Hölgyem.- Inték, hogy mehetünk is akár.





[/quote]


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Miss Cartelle
You

Faye Cartelle
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
ember
☩ Reagok :
30

Csüt. Márc. 02, 2017 8:35 am írtam neked utoljára





To Michael

Csak egy pillanatra látom a mosolyt átsuhanni az arcán, aztán Mattison érkezése elvonja a figyelmemet. Talán jobb is így, mert nem bízom benne eléggé, hogy a saját elvárásaimnak megfelelően tudnék most viselkedni. Ahogy megkapja az eligazítást, Mattison azonnal a dolgára siet, hiszen már nem kell a biztonságom miatt aggódnia. Itt van velem a város védelmezője, Isten egyik leghatalmasabb teremtménye, aki jelenleg egy halandó őrangyalaként kénytelen működni. Többször is gondoltam már rá, hogy feloldozom az apámnak tett ígérete alól, de sosem voltam képes megtenni. Ahogy telnek a hónapok, egyre nehezebbnek érzem a terhet, amit apám 25 éven át cipelt a vállán, s mint ő, úgy én is tisztában vagyok vele, hogy ez nem egyemberes feladat. szükségem van segítségre. Angyali hátszélre, ha úgy tetszik. De nem ezért nem tudom elengedni őt.

Van némi időm ismét átrágni magam ezeken a gondolatokon, amíg megérkezem a megadott címre. Egyenes háttal, de összeszorult szívvel sétálok végig a lelakott, koszos épületek között, a szeméttel teli kis utcákon. Nehéz elképzelni, hogy itt is emberek élnek. A fényűzés, a kényelem és a tisztaság hírből sem ismeretes errefelé. Apám minden igyekezete sem volt elég, hogy egy mindenki számára élhető várost építsen.

A raktár, amihez az utunk vezetett egyáltalán nem úgy néz ki, mint ami lakáscélokra megfelelő, de pontosan olyan helynek tűnik, ahol tucatnyi veszély leshet egy nőre. Szememmel követem, ahogy Michael landol és megáll mellettem. - A cím stimmel. Körül kellene néznünk, ha már idáig eljöttünk, nem? - kérdezem úgy, mintha szép szóval megakadályozhatna abban, hogy bemenjek. - Berúgod, vagy kopogtassak be?- pillantok az összedrótozott, láthatóan többször feltépett ajtóra.

Michael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
36
☩ Keresett személy :
- Iphraem

Hétf. Feb. 20, 2017 1:10 pm írtam neked utoljára


• FAYE && MICHAEL •
Nem szereti, ha így hívom. Elmosolyodom, ami ritka, de Faye többet lát mosolyogni, mint a saját testvéreim. Végig mérem a testőrt, hogy még is megbízható e, hogy vajon ő nem fog neki sérülést okozni, hogy a testőr képes lesz, meg védeni.
Hátra nézek, hogy nincs e más valaki, majd felpillantok az égre. Megszokás.

Tudom, hogy egy ember nem tud fentről le csapni, de ezt soha nem tudom magamból ki űzni, hogy ne pillantsak fel. Örülök, hogy meg nyugtatja a jelenlétem, ez melegséggel tölt el, furcsa ez az érzés, de még is miért váltja ki belőlem ezt?  Fel szállók hát, és ismét követem, ahogyan eddig is. Ugrálva, repdesve.

Egy rozzant épülethez érünk, nem tetszik nekem, hogy oda be akarna menni. Le szállok, s mellé állok.
- Ugye nem ez az a hely! - Forgatom meg a szemeim.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Miss Cartelle
You

Faye Cartelle
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
ember
☩ Reagok :
30

Szer. Feb. 15, 2017 3:20 am írtam neked utoljára





To Michael

Tisztában vagyok vele, hogy a hálálkodó szavakkal nem tud mit kezdeni, de valamiért akartam, hogy tudja, komolyan nagyra értékelem, hogy vigyáz rám. Teljesen mindegy, hogy milyen okból teszi, és az is, hogy milyen eszközöket kell ezért bevetnie. Néhány szívverésnyi ideig csak bámulok rá, és legszívesebben megkérdezném, mit keres rajtam, csak, hogy mondjak valamit. és halljam megnyugtató hangját, de nem teszem. Tudom, mit keres, és tudom, hogy ez most nem az a hely és idő, ahol előadhatom a gyönge és sérülékeny nőt, bármennyire is jól esne most kicsit szétzuhanni. Szavaimmal talán épp ezt a vágyat igyekszem kompenzálni, de mikor Michael ennek megfelelően reagál, mégis szíven üt. - Kérlek, ne hívj így! -  tekintetem kérlelőn emelem a férfira, csak hogy aztán néhány pillanattal később újra visszaköltözzék belé a keménység a testőr érkezésével. Épp a legjobbkor jött; nem lenne senkinek hasznára, ha egy gyenge pillanatomban visszamenekülnék Michael háta mögé és hazavitetném magam. Pedig megfordul a fejemben. Még azután is, hogy Mattisont eligazítottam.

Általában bátorító és megnyugtató hatással van rám az érintése -igaz, nem gyakran fordul elő, hogy Michael testi kontaktust kezdeményezzen- de most, ahogy a vállamra teszi a kezét egészen elgyengülök egy pillanatra. Ő is tudja, hogy nem fogok hazakullogni, mint egy megvert kutya, így nem kell válaszolnom az első kérdésre. Megérintem a vállamon pihenő kezet de ezúttal kerülöm a pillantását. - Az megnyugtatna, igen. -   nagyot sóhajtok és újra nekiindulok, megint visszafelé a szűk kis utcában. Sokkal hosszabbnak tűnik így, egyszerű séta tempóban, mint futva.

A megadott címen mindössze egy rozzant, elhagyott raktárépületet találok. Nem épp erre számítottam, de ezúttal hanyagolom a vakmerő viselkedést és meg sem próbálom kinyitni a raktár ajtaját, míg Michael meg nem érkezik mellém.

Michael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
36
☩ Keresett személy :
- Iphraem

Szomb. Feb. 11, 2017 1:19 pm írtam neked utoljára


• FAYE && MICHAEL •


Bólintok, jól esik a hála, de csak bámulom őt sérüléseket keresve. Az apjának megígértem, hogy vigyázok rá, s nem akarok úgy fel menni a menybe, hogy össze fussak vele, és ő mást állítson. De rég is voltam otthon, talán 25 éve nem is jártam fenn. Nem félek fivérem katonáitól, inkább csak nem akarnám, hogy a mennyben ontsam vérüket. Egy szent földön.
És, mint ha csak elmémben olvasna, hallom vissza gondolataim. Megforgatom szemem, és vissza húzom szárnyaim. Mindig kilyukasztom a zakóim, de nem érdekel, nem fogom elrejteni őket.
- Rendben elnök asszony. - Mondom. Egy férfi jön, aki tisztelete jelét kifejezi. Ezt soha nem értettem az embereknél, de kezdem megszokni. Faye apja tanította a katonai fortélyokat. Csak hallgatom a parancsok kiosztását. Hátra teszem kezem és ott össze fonom. Követem őt, majd látom, hogy nem érzi a legjobban magát, kezeimet rögtön a vállára teszem.
- Menyünk haza? - Kérdezem, de tudom, hogy egyből a válasz mi lesz, így révén felteszem az új kérdésem.
- Kövesselek a háztetőkön? - Tudom, hogy fél, hogy meglátnak engem, s rögtön azt mondja, hogy már megint az angyallal van, és vigyáznia kell rá. Fayenek meg kell küzdenie a nap, mint nap elhangzó gyenge nő mondattal.
 

credit && szószám: 198



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Miss Cartelle
You

Faye Cartelle
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
ember
☩ Reagok :
30

Szer. Feb. 08, 2017 9:57 pm írtam neked utoljára





To Michael

- Tudom, nem látszik, de tényleg hálás vagyok érte. - mondom megenyhült hangon, még úgy is, hogy tudom, követnie, vagy követtetnie kellett ahhoz, hogy tudja, bajban vagyok és időben ide is érjen. Úgy döntök, nem most fogok vitát nyitni arról, mennyire van vagy nincs szükség arra, hogy állandóan az én épségem miatt aggódjon, mert egyértelműen veszítenék. És egyébként is jó érzés tudni, hogy félti az életemet, még ha ezeket az érzéseket teljesen el is nyomtam az utóbbi hónapokban.

- Már nem csak az apám lánya vagyok, Michael. Egy egész várost kell vezetnem. Nem támaszkodhatok mindig rád, bármilyen könnyű is lenne. - Azt hiszem, beszéltünk már erről, de amúgy is tudja, hogy a tanács keselyűi állandóan az alkalmat lesik, hogy hiteltelenné tegyenek és leválthassanak. De nem fogom megkönnyíteni a dolgukat. Az egyik testőr -talán Mattisonnak hívják- közben futva érkezik mögénk és bár erősen zihál, sarkait összeütve szalutál Michaelnek és kihúzza magát. - Hívjon erősítést és vigyék be ezt férfit kihallgatásra! - mutatok az eszméletlenül heverő támadóra. - Bennettnek pedig értesítsék a családját, ha van neki! Leléphet! - utasítom a férfit szűkszavúan, és elindulok visszafelé a kis utcában, remélve, hogy Michael követ majd. Nem akarom, hogy bárki is gyengének lásson, de muszáj megállnom egy pillanatra, hogy az émelyítő érzést, ami a bensőmet mardossa, leküzdjem. Nem most fogok kiborulni; arra majd később is ráérek. 

Michael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
36
☩ Keresett személy :
- Iphraem

Kedd Feb. 07, 2017 5:59 pm írtam neked utoljára


• FAYE && MICHAEL •


Hangja nagyon lenéző és dühös volt, mint ha meg akarna halni. Felvonom egyik szemöldököm mire érzem, hogy megváltozik irányomba a beszéde, de nem hiszem, hogy a gúnyos tekintettem miatt lenne ez a változás.
- Szívesen. - Mosolygok el, majd felsegítem a földről a lányt.
Nem akartam elárulni, hogy titkon követtem és kifigyeltettem tetteit, még magam se tudom megfejteni a gondolataim, vagy érzéseimet. Angyaloknak köztudott, hogy nincs lelkük, hiszen az emberek ezért olyan különlegesek, de akkor is, néha azt képzelem talán nekem is megadatott, hogy van lelkem.
- Rendben, de nem értem miért nem szóltál nekem, hogy ide jössz, hiszen én jobb vagyok mint egy testőr, engem nem öl meg némi fegyver. - Forgatom meg a szemeimet irányába.
Persze, hogy segíteni fogok, de nem támogatom ezt a kései mászkálást, főleg egy nem kedvelt politikus köreiben.
 

credit && szószám: ide



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Miss Cartelle
You

Faye Cartelle
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
ember
☩ Reagok :
30

Szomb. Feb. 04, 2017 8:45 pm írtam neked utoljára





To Michael

Futtomban többször is hátralesek, remélve, hogy senki sem követ. Meg-megbotlok a sikátorban felgyűlt szemétben, az utca kövének egyenetlenségeiben. Próbálok csak előre, a lábaim elé nézni, de az ösztöneim és a félelem miatt egyre csak hátrafelé pislogok, így Michaelt csak akkor látom meg, amikor a földre érkezik, épp előttem. Az egyik támadónak valahogy sikerült elém kerülnie, és ha Michael nem tárja ki gyönyörű szárnyait, akkor simán lepuffantott volna. Térdeimre támaszkodva zihálok egy ideig, és úgy pislogok fel a megmentőmre. A hangja talán nem, de a pillantása elárulja, hogy dühös valamiért. Számonkérő kérdésére felegyenesedem és jól kihúzom magam. - Erre akadt dolgom. Meg kell találnom valakit. - felelem, dacosan felszegve az államat. Aztán rájövök, hogy nekem jelenleg nem sok jogom van gorombáskodni, úgyhogy enyhébb hangon még hozzáteszem: - Én is megkérdezném, hogy te mit csinálsz itt, de most mentetted meg az életem. - vállat vonok; enyhe mosoly ül kipirult arcomon. Elfordulok, és a sikátor sötét végére szegezem a tekintetem. Már nem hallok lövöldözést. - Segítened kell. A testőreim.... és a tudóst is meg kell találnunk! - A gondolataim ide-oda rebbennek, rendbe kell tennem őket, mielőtt bármit is teszek, vagy kérek az arkangyaltól.

Michael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
36
☩ Keresett személy :
- Iphraem

Kedd Jan. 31, 2017 9:37 pm írtam neked utoljára


• FAYE && MICHAEL •


Elcsíptem egy furcsa jelenetet, amikor nem rég Fayehez tartottam, valami levelet szorongatott a markában, és idegesnek láttam. Nem töltött ez el engem valami nagyon jó érzéssel, így a fejembe vettem, hogy követni fogom, hiszen még is az én felelősségem a lány, hiába tud magára vigyázni.
Követtem őt a szegény negyedbe, na ennek nem lesz jó vége, hiszen itt olyanokkal kell szemben néznie, akik nem éppen kedvelik a Cartelle nevet.
Ott van, én pedig egy ház tetőről figyelek, guggolok, hogy meg ne pillantsanak. Egy nő és egy férfi jön elő a sötétből. Na jó, mibe keveredett? Mikor észre veszem, hogy a testőrök fegyvert rántanak, és Fayet eltaszítják felpattanok, és kitárom szárnyaim. Faye és testőre futni kezd a lövöldözés egyre veszélyesebb. Fel szállok és az égen követem a nőt, aki egyedül marad. Le szállok elé és szárnyaimmal védem ki a golyókat.
- Michael!- Csuklik el a férfi hangja, mire én szárnyammal ellököm őt. Ha nem ember lenne már rég leszúrtam volna, de az emberek védelmezője lennék, ezért jöttem ide.
- Te mit keresel itt? - Fordulok a nő felé mérges tekintettel.  

credit && szószám: ide



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Miss Cartelle
You

Faye Cartelle
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
ember
☩ Reagok :
30

Hétf. Jan. 30, 2017 11:15 pm írtam neked utoljára





To Michael

Egy név és egy cím. Mindössze ennyi áll a míves levélpapíron, amely a mai reggelimmel együtt tálcán érkezett. Az öreg tudós, aki egykoron az atomtechnológia világszerte elismert szaktekintélyének számított, állítólag hosszú évek óta bújkál San Francisco szegény negyedében. Nagyjából azóta, hogy egy óriási robbanás 14 évvel ezelőtt gyakorlatilag eltörölte a Föld felszínéről a koszfészket, ami Houstonból maradt a nagy háború után. Mivel eddig a rendőrök és katonák minden kézrekerítési kísérlete csődöt mondott, úgy döntöttem, magam keresem fel az öreget. Na nem azért, hogy számon kérjem rajta a houstoni reaktor rafinált szabotázsát, hanem azért, mert szükségem van a tudására.

Köznapi viseletbe öltözöm, és két testőrömet is ugyanerre intem.  Hajamat szoros kontyban fogom össze és hatalmas napszemüveget biggyesztek az orromra, hogy a lehető legkevesebb látszódjon az arcomból. A szegény negyedben mondjuk így sem fogunk elvegyülni, de legalább nem fog ordítani rólunk, hogy a tanács emberei vagyunk.

Mivel a tanácsos, akitől a nevet és címet kaptam, nem tartozik épp a jóakaróim közé, ezért felmerül bennem a gyanú, hogy esetleg csapdába sétálok, de elhessegetem a gondolatot. Rowland tanácsos épp olyan jól tudja, hogy szükségünk van a tudós szolgálataira, ha életben akarunk maradni, mint én, ezért meggyőzöm magam, hogy nincs veszély. Mégis úgy érzem, Jeff bácsi paranoiája már rám is átragadt. Mielőtt elindultam, szokás szerint jól összezördültünk, amely azzal a fenyegetéssel zárult, hogy úgyis megakadályozza az öngyilkossági kísérletemet. Hogy mégis hogyan gondolta, arról gőzöm sincs. Talán rohan és beárul az apámnak? Jó vicc. A gondolat kesernyés mosolyt csal az arcomra, ami rögvest le is olvad, mikor a kihalt utcán koppanó magányos lépteim visszhangja hirtelen megsokszorozódik.
- Nocsak, ki nyeri idén a legostobább politikus díjat? - csattan a gúnyos férfihang mögöttem, mire azonnal jön a kontra is:  - inkább a legrövidebb ideig regnáló kiskirálynő... - egy nő; elröhögi a mondat végét, de nekem már ennyiből is egyértelmű, hogy vártak ránk. Tudták, hogy jövök. Túlerőben vannak, ez egyértelmű.   A testőreim azonnal fegyvert rántanak, és mielőtt én is megtehetném ugyanezt, az egyikük hirtelen akkorát taszít rajtam, hogy nagy lendülettel az egyik ház sarkánál gyűjtögetett szemétdomb oldalában landolok. Kitör a lövöldözés, és mielőtt egyáltalán elsüthetném a fegyverem, az amerikai focista beállítódású testőr megragadja a karom és a testével védelmezve rángat az egyik kis mellékutca felé, miközben hátra sem nézve az utolsó golyókat is kilövi a berettája tárából. - Fusson! Valami zsúfolt hely felé, én addig feltartom őket! - tárat cserél, és szinte fél kézzel a sikátor bejáratához rángatja az egyik fém, kerekes konténert fedezékül. Aztán gondolkodás nélkül mellbe lövi az első ide érkező támadót, aki nagyot nyekkenve terül el a mocskos utcakövön. Én pedig gondolkodás nélkül rohanni kezdek, mert tudom, hogy ez az egyetlen (hajszálnyi) esélyem a túlélésre.

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára


 
Chelsea street
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: