☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Michael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
37
☩ Keresett személy :
- Iphraem

Vas. Okt. 22, 2017 12:16 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Véremet adom érted
Faye && Michael
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Végre ki mondja a szavakat, amiket vártam, de tudom, hogy nem lesz örök életü, hiszen imádja, ha ő lehet a katona, ha ő hordhatja a nadrágot, de ha én most nem lennék, ő halott lenne. Még mindig kémlelem arc vonásait, ahogyan sokkban van, várom, hogy mi következik. Láttam az aggodalmat, ahogyan a vértárcsámra mered. De csak egésségem hogy láte izgatja. Össze ráncoom a szeme, és válaszra nyitom ajkaim.
- Igen, és te? - Mérem körbe rémülten a nőt.

Valami grimasz kerül az arcára, én meg vissza grimaszolok neki, lehet valami emberei szokás. Soha nem foglalkoztam emberekkel, hiába mentettem meg őket. Mindig csak a saját világomban éltem, angyalokkal vettem magam körül. Talán Faye volt csak az, akit valaha szerettem és az apja, de az apja nem tanított semmi másra, csak a kéz fogás, öltöny, és néhány beszéd technika, amik már elhalványultak a halálával. Ez a grimasz se tudom mit jelentett, de gödröcskéi előjöttek, amit úgy szeretek.
- Nem úgy van, hogy nekem kellene téged? - Jutnak eszembe a párzási, udvarlási filmek,
amiket megnézetett velem Raiden, kivéve a párzási film, amiben a mezítelen emberek vannak, amiket Raiden úgy hívott pornó. Nem tudom mit takarhat, neki tetszett, de magukat fedniük kellett volna. Raidennek ez jobban ment, ez a beilleszkedés. Sofiel se tudta megszokni az embereket, ő is furcsán viselkedik, Raiden szerint.

Fel táplálkozom, és kinyitom a szárnyaim, amik még sajognak a kopasztás miatt. Kezemet nyújtom a nő felé.
- Repültél már? - Kérdezem, de a választ már tudom, hogy nem. Nem akarom, hogy sétáljon, vagy olyan nap elemes hangos gépbe üljön. És, aki haza vihetné, mind halottak.
Persze, ezt nem illendő megemlíteni.





✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Miss Cartelle
You

Faye Cartelle
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
ember
☩ Reagok :
33
☩ Korom :
29

Csüt. Okt. 12, 2017 1:39 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





To Michael

Először fel sem fogom igazán, mit mondott, annyira lefoglal, hogy a feszült, aggodalommal teli várakozás után érzett megkönnyebbülést feldolgozzam. Egy darabig csak nézem, ahogy a saját vérében fekszik a földön, aztán csak leülök mellé és rápillantok a véres, reszkető kezeimre. Az elnyomott pánik talán csak most érezteti a hatását... vagy ez valamiféle sokk lenne? Nem érdekes, ebbe úgysem lehet belehalni, ellentétben a szúrással, amit Michael helyettem vállalt be. - Semmi hősködés, értem... - mondom jókora fáziskéséssel, s közben bámulom a tócsába gyűlt angyalvért; lassan felissza a mocskos padló a nagyját, a többi pedig alvadni kezd. Azért így is megállapítható, hogy nem kis seb lehetett, amiből ennyi vér folyt ki. Mégis egyetlen angyaltoll rövid időn belül helyrehozta - hogy érzed magad? Ugye rendben leszel? -  pillantok rá hirtelen, és próbálom összeszedni magam, mielőtt úgy tűnhetne, pátyolgatásra van szükségem. Eszemben sincs most a fejére olvasni bármit is, hiszen biztosan megvan rá az oka, hogy titokban tartson bizonyos dolgokat. Nem szabad elhinnem, hogy egy rang feljogosít rá, hogy számon kérjek a város védelmezőjét...és a személyes testőrömet.  Persze valószínűleg túlértékelem a fontosságomat, mióta elfoglaltam apám helyét. Hiba volt azt hinni, hogy a székével együtt megkapom a tiszteletet, a megbecsülést és a bizalmat is, amit ő birtokolt. Amynek most úgy látszik, nagyon is igaza volt, mikor azt mondta, ez a munka elvette az eszemet.  De nem akarok most ezen rágódni. Össze kell kaparnom magam. Tényleg el kellene tűnnünk innen. Feltápászkodom a földről és a kezemet nyújtom neki, ha még mindig a padlón időzik. - Hazakísérjelek? - kérdezem egy huncut kis mosollyal az arcomon, de rögtön meg is bánom, mert rájövök, hogy Michael valószínűleg nem ismeri elég behatóan az emberek  szokásait, hogy értse a viccet. - Az életmentésért cserébe egy hosszú sétát tudok felajánlani hálám jeléül - teszem hozzá gyorsan, mielőtt bármit is szólhatna.  

Michael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
37
☩ Keresett személy :
- Iphraem

Szer. Aug. 30, 2017 12:51 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Véremet adom érted
Faye && Michael
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Láz álmomban is őt láttam,
ahogyan mosolyogva rám pillant, ő mindig vissza hozza nekem a mennyországot. Álltala vissza kapom az otthonom, ahol még mindig boldog volt, és gondtalan. De ennek az állomnak is hamar vége lett. Lassan nyitom a szemem Faye hangjára. Félelem bejárja a testemet, talán még soha egyszer sem féltem így, de ő képes feltámasztani bennem ezt a félelmet.  
- Ha legközelebb valamit ellenzek, akkor kérlek legyen az úgy, ahogyan mondom. Ne hősködj, a húgod így is gyűlöl engem, hát ha még te kaptad volna a szúrást. - Mondom,
majd sóhajtok, és igyekszem felállni.

Mindenem sajog, és érzem, hogy az olaj segített nekem, de nem tudom, hogy szívem hölgye gondolataiban mik cikázhatnak. Félek, de jobb is így. Végig mérem arcát, de egyelőre még nem látok semmit, nem akarok gondolataiba belemászni, hiszen azok az övéi, nem akarom felhasználni képességem ellene, ha tudatni akar velem valamit tudatni is fogja, ha nem,
akkor nem.





✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Miss Cartelle
You

Faye Cartelle
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
ember
☩ Reagok :
33
☩ Korom :
29

Hétf. Aug. 14, 2017 3:50 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 


To Michael

Rettenetes dolog éles helyzetben rájönni, mennyire profin tudom átverni még saját magamat is. Semmivel sem vagyok több, mint egy halálra vált nő és ha apám látna, most biztosan szégyenkezne miattam. Rémült, kétségbeesett hangomat hallva magam is elszörnyülködöm. Hihetetlen, mennyire nem vagyok ura a helyzetnek. Tehetetlenül figyelem Michael szenvedését, és fogalmam sincs, mit tehetnék érte. Ha segítségért kiáltok, talán csak még több, a fiúhoz hasonlót vonzok ide, ha viszont semmit sem teszek, Michael akár bele is halhat a sérülésébe. Tovább szólongatom, az arcát paskolva, hogy némileg magához térítsem, de fura kis mosolya ellenére úgy tűnik, nincs társalgásképes állapotban. Ha érteném, mit is akar pontosan, segítenék, de így csupán figyelem, ahogy nagy kínok árán kitárja a szárnyait. Értetlenül pislogok rá kettőt, aztán úgy döntök, nem most fogom kifaggatni, miért is érzi úgy, hogy a megbocsátásomra van most szüksége. - Semmi baj, minden rendben lesz! - bár fogalmam sincs róla, hogyan, de nem fogom hagyni, hogy ebben a mocskos raktárban haljon meg az én ostobaságom miatt. Szorosan a markomba zárom a fekete tollat, és próbálom ésszel felmérni a jelenlegi helyzetet. Ennek első lépéseként újra a sebre szorítom a kezem, míg Michael a tollal bűvészkedik. Kell némi idő, míg feldolgozom, amit Michael szavak nélkül próbál a tudtomra adni, de végül épp idejében tárom ki véres tenyeremet, hogy felfogjam a tollból kicsöppenő olajat. Halálos ijedséggel tölt el, hogy már egyáltalán nincs eszméleténél. Hiába is szólongatom, semmi hatása. Mivel szerencsére túl sok opció nincs, így viszonylag gyorsan eljutok odáig, hogy olajos tenyeremet újra a sebre szorítsam, és... nem is tudom...várjam a csodát?

Beletelik némi időbe, de hamarosan már a tenyerem alatt érzem, hogy erősödik a pulzusa, mégis, mikor elveszem a kezem a sebről, alig akarok hinni a szememnek. A vágás szinte a szemem láttára húzódik egyre összébb, és hamarosan már csak egy apró karcolásra emlékeztet. A sarkamra ülve figyelem a légzését, amely szinte hipnotizál most. Nyugodt, kiszámított mozdulatokkal kisimítok egy izzadságtól nedves tincset az arcából és reménykedem benne, hogy hamarosan magához tér. Amíg erre várok, ezer gondolat cikázik át az agyamon, de csak egy tér vissza makacsul újra, meg újra. Az angyalok tele vannak titkokkal. Még azok sem bíznak bennünk, emberekben, akik elvileg a mi oldalunkon állnak. Ahhoz semmiképp sem eléggé, hogy egy ilyen fontos információt, mint a gyógyítás képessége, megosszanak velünk...velem. Az émelyítő gondolatmenetet Michael mocorgása szakítja meg. Megfeledkezve az előbbi felismerésről megkönnyebbülten hajolok fölé, ahogy kinyitja a szemét és apró mosollyal üdvözlöm. - Hála az égnek! Hogy érzed magad? Fel tudsz kelni? - el akarok végre tűnni innen, és csak remélni merem, hogy Michael teljesen rendbe jött.


Michael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
37
☩ Keresett személy :
- Iphraem

Szer. Júl. 26, 2017 5:51 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Véremet adom érted
Faye && Michael
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Igyekszem kitárni szárnyaim, s tollamat kitépni, de nem megy, erőtlennek érzem magamat. Hallom Faye csilingelő hangját, olyan, mint ha megint a mennyben lennék, és testvéreim dalait hallgatnám, vagy csak a nevetésüket. Elmosolyodom egy pillanatra.
Tudom, hogy ha Faye megtudja, hogy az angyal szárnyam gyógyít, akkor mérges lesz rám, hogy eddig nem segítettünk a beteg embereket, de nem volt kötelességem beleszólni élet és halálba. Ironikus tudom, hogy most éppen az enyém a tét.  

Kitárom hatalmas szárnyam, amin talán meghökken, de igyekeztem nem megijeszteni őt. Egyik kezemmel megérintem az arcát, majd azt suttogom.
- Kérlek, bocsáss meg. – Préselem ki nagy nehezen a szavakat, majd tépem le a szárnyamból egy fekete kis tollat, majd nyomom a kezébe. Tudom, hogy értetlenül fog nézni rám, de meg kell tennie.
Valahogyan sikerült a fiúnak kiszednie az angyal pengém, így tudom, hogy a sebem nem fog begyógyulni magától, csupán az olaj van hátra.
Ki nyerem hát az olajt, s a kezébe csöpögtettem, majd elvesztem az eszméletem.
Tudom, hogy mérges lesz, félek tőle, nem akarom elveszteni.

Felébredek, s látom magam előtt az arcát, nem tudom, hogy most a pofon jön, vagy az ölelés, de a félelem még mindig bennem van, és várom, hogy mikor tör elő belőlem.






✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Miss Cartelle
You

Faye Cartelle
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
ember
☩ Reagok :
33
☩ Korom :
29

Kedd Júl. 04, 2017 2:30 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





To Michael

Bár hajlamos vagyok azt gondolni, eleget tanultam apámtól és Jeff bácsitól, hogy az ehhez hasonló helyzetekben ne csak egy rémült, tehetetlen szemlélő legyek, gyorsan kiderül, hogy ez hiú ábránd csupán. Tipikus áldozati megnyilvánulás lenne, ha azt mondanám, minden olyan gyorsan történt, márpedig én nem vagyok áldozat típus. De minden olyan gyorsan történik, hogy igazából sem időm, sem pedig lehetőségem nincs rá, hogy bármit is tegyek. Mire feldolgozom, hogy a nevemet hallottam, Michael már el is kapja a fiút. Meg akarom kérni, hogy ne bántsa, de hirtelen nem jönnek a szavak. A fiú sikítására összerezzenek, és némileg magamhoz is térek a kezdeti sokkból.

- Michael, ne! - feléjük indulok, de meg kell torpannom; nem tudom, honnan, de biztos vagyok benne, hogy nem fog választ kapni a kérdésre, és attól félek, megöli a fiút.Mert én még mindig annak látom. Hiába láttam néhány pillanattal ezelőtt a saját szememmel, hogy megszállták, akkor is csak egy gyerek. Még ekkor sem tudatosul bennem, hogy Michael megsérült. Hiszen ő Isten angyala, nem eshet komoly baja, nem igaz?
Fájdalomkiáltása úgy hat rám, mintha valaki teljes erőből gyomron rúgott volna. Újra feléjük indulok, de csak néhány lépésig jutok megint. Ahogy a démon távozik a fiú testéből és célba vesz, megtorpanok ismét és a nyakamat behúzva két karommal igyekszem védeni a fejem, mintha ez megóvhatna egy füstként gomolygó démoni lélektől. De semmi sem történik. Mire ismét fel merek pillantani, a démonnak már hűlt helye; csak a fiú üres porhüvelye hever a földön, Michael pedig hamarosan követi őt. Odarohanok hozzá és mellé térdelve végigpillantok rajta, hogy felmérjem a bajt. Próbálok némi nyugalmat erőltetni magamra, hogy összeszedetten nézhessek Michael szemeibe, de érzem, hogy ez nem fog sikerülni. Rémült arccal hajolok fölé és arcára simítva a tenyerem magam felé fordítom a fejét. - Michael! Maradj ébren! Mondd, mit kell tennem! Hallod? - a gombok sorra pattognak szanaszéjjel, ahogy szinte szó szerint széttépem rajta az inget, hogy lássam, mennyire komoly a baj. Nem vagyok orvos és komolyabb egészségügyi képzettségem sincs, de az az érzésem, hogy ezekkel most nem is mennék túl sokra. Remegő kezeimet a vérző sebre szorítom és ha Michael eddig nem mondott semmit tovább szólongatom, egyre kétségbeesettebb hangon.


Michael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
37
☩ Keresett személy :
- Iphraem

Hétf. Jún. 26, 2017 12:57 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Véremet adom érted
Faye && Michael
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Ott állok, s szemem ügyére veszem az alig 14 éves fiatal embert. Vissza húzom szárnyam, s meglepett arccal pillantok Miss Cartelle-re.
Bizalommal fordulok az emberek felé, de most valahogy nincs jó érzésem. A pengém itt van velem, ahogyan Faye fegyvere is. Fay meg nyugtatja a gyermeket, hogy nem lesz baja, de én azért szemmel tartom, hiszen ki tudja mi ő.
- FAYE!- Ordítok, majd vetem elé magam, ami az így belém fúrodik, felszisszenek, s a fiu után eredek, amit sikeresen el is kapok.

Bele mélyedek az agyába, hogy kiégessem a gondolatai, az sikításban tör ki, nem eresztem, miközben a penge elkapott engem.
- Kiküldött? - Ordítok, s talán 27 éve, hogy fel kellett emelnem a hangom, de olyan
düh jött rám, amiért bántani akarta volna a kedvesem. A fiú csak mered, agyában már nem maradt a porhüvelyéből csak a rusnya démoni hang, az ölés a kínkeserves fájdalom. Választ nem kapok, viszont a penge mardos engem.
- Ááááááááá- Ordítok, s majd a fiú homlokára helyezem véres kezemet, ami a sebem miatt lett olyan, majd lehunyom a szemem és a démon a maga füstszerű módján távozik, és ahogyan Faye fele venné az irányt, telekinetikámmal el lököm azt, s majd eltűnik.
- Mondtam, hogy csapda. - Szuszogom a fogaim alól, s lezuhanok a földre.





✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Miss Cartelle
You

Faye Cartelle
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
ember
☩ Reagok :
33
☩ Korom :
29

Kedd Jún. 20, 2017 8:08 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





To Michael

Nem tudom, vajon azért hezitál-e, mert nem biztos a dolgában, vagy azért, mert nem akar elmozdulni mellőlem, de nagyon remélem, hogy csupán az utóbbiról van szó. Mi másról is lehetne? Máskor ez a kérdés talán fel sem merülne bennem, de most annyi rossz érzés kavarog bennem, hogy nehezemre esik ésszerűen gondolkodni.

Legyen bár démon, vagy ember, a szekrény mögött bújkáló alak kihasználja a pillanatnyi riadalmat, amit a konzerves doboz csörgése eredményez és futásnak ered. Nem tudom, tisztában van-e vele, hogy egy arkangyal elől nem olyan könnyű meglógni. Mert az csupán egy dolog, hogy én a magassarkú cipőmben ritkán vagyok hajlandó futásnak eredni, de Michaelnek csupán egy apró szárnymozdulatba telik, hogy útját állja a menekülőnek. Mindegy, hányszor láttam már, most is lenyűgöz a hatalmas szárnyak látványa, ahogy a könnyedség is, amivel a férfi mozog. Sietős léptekkel indulok meg a fura kettős felé és épp csak a közelükbe érek, máris látom, hogy akiről az előbb még simán el tudtam képzelni, hogy démon, csupán egy fiatal fiú. Vékony, csontos és magas; talán ha 14 éves lehet. - Mit keresel itt? Talán Morrow professzorhoz jöttél? Ne félj, nem fogunk bántani! - a kérdések még pattogós hangnemben hangzanak el, de az utolsó mondat már egészen megenyhült hangon szól, és alkalmi fegyveremet is leeresztem, ami hangosan koppan a padlón, ahogy hagyom, hogy a kezemből kicsússzon. - Én csak...csak szét akartam nézni, hátha van itt valami eladható. Már napok óta nem ettem semmit. - olyan reszketeg, rémült hangon mondja, hogy a szívem összefacsarodik tőle. Nyelek egyet és egy mély sóhajt követően újra megszólalok. - Ismered az öreget, aki itt bújkál? - talán úgy tűnik, nem hatott meg a fiú nyomora, de szándékomban áll segíteni neki. Előbb azonban tudnom kell, mi van az öreg tudóssal. Michaelre pillantok, aztán a fegyverére. A fiú ugyanis le sem tudja venni a szemét a pengéről. Láthatóan fél. Amíg pedig azzal van elfoglalva, hogy halálra rettegje magát, nem fog semmi hasznosat mondani. Épp elég az is, hogy elállja a menekülés útját. Közelebb lépek hozzá és bátorítóan a válla felé nyúlok. - Ne aggódj, nem esik bajod! - ígérem ostobán, épp, mielőtt a fiú íriszei feketébe fordulnak, arcát pedig vicsorba torzítja a gyűlölet. Kezében penge villan, amivel egyenesen a testem felé döf.


Michael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
37
☩ Keresett személy :
- Iphraem

Szer. Május 10, 2017 10:57 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Aki bújt, aki nem..
Faye && Michael
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Faye mindig is nagy szerepet töltött be az életemben. Láttam megszületni, és vele voltam, amikor öröm, vagy bánat érte. Mindig eszemben van, amikor megpillantottam húszas éveiben, és éreztem, hogy nem az a kislány már ő, akit én ismerhettem.
Az élet felnőtte tette, majd katonailag is erőssé, és talán egy férfi sem lehetne nála most erősebb, mint most.

Ott állva a szekrény elött, igyekztem az ösztöneimre hagyatkozni, ami eléggé megcsappant. 1991 óta, mióta apánk elment, és magunkra hagyott, és én voltam az érett, és az okos testvér mindenki közül, azóta a képességeim megcsappantak.
Sokkal rosszabban veszek észre egy démont, így Faye kérdésére sem tudtam a választ, és nem is akartam, hogy tudja, hogy tehetlek vagyok most, és nem tudom megmondani.

Hirtelen valaki futásnak ered, gyorsan fel reppenek, s elé szállok.
- Nem mész sehova.- Mondom, majd Faye-re pillantok, aki sietve jönn felénk.




✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Miss Cartelle
You

Faye Cartelle
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
ember
☩ Reagok :
33
☩ Korom :
29

Szomb. Május 06, 2017 10:16 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





To Michael

Kicsit örülök most, hogy megszökhetek a válasz elől (még ha csak ebbe a bűzös koszfészekbe is), mert elsőre nem esik le, hogy a szó jelentése miatt kérdez vissza. Az első gondolatom, hogy azt firtatná, miért is szeretnék máskor is az ő társaságában bajba keveredni, amire őszinte választ jelenleg nem szívesen adnék, hazudnom viszont teljesen fölösleges lenne. Bármikor beleláthat a gondolataimba, ha akar, és ez most csak még inkább vonzóvá teszi a raktárat, ahol arra kell koncentrálnom, hogy ne ölessem meg magam. Azért megnyugtat, hogy Michael is ezért van itt.

Teljesen természetes, hogy aggódom érte. Gyermekkorom óta ismerem, és ő mindig jó volt hozzám; ez már épp elég ok az aggodalomra. Persze mulatságosnak hathat, ha jobban belegondolok, hogy egy arkangyal testi épségét féltem, miközben én egy szál fegyver nélkül lépek az idegen, csöppet sem bíztató épületbe.
Ahogy újra megpillantom a mozgó árnyalakot, már egyáltalán nem érzem jó ötletnek a szétválásos-bekerítéses taktikát. A pulzusom egyik pillanatról a másikra megduplázódik és hangomból is kiérződik némi ijedség, pedig szinte csak suttogva ejtem ki a nevét. Nagyot sóhajtok, ahogy mellém lép és a szememet le sem véve a tárolószekrényről suttogva válaszolok. - Fogalmam sincs. De van itt élő is. Démon? - Nem hiszem, hogy ilyen higgadt lenne, ha egy démon ólálkodna itt körülöttünk, de ki tudja. Az esetek többségében kiválóan palástolja az érzelmeit.
- A szekrény mögött! - mutatok a vékony acélrúddal a tárolóra, ami mögött eltűnt az árnyalak. Teszek egy lépést előre, ami nagy hibának bizonyul, mert akadt eddig lény a helyiségben, aki nem tudta, hol vagyunk pontosan, most biztosan rájött. Az üres konzervdoboz csörögve-csattogva pattan néhányat a padlón, aztán újra csend borul ránk. Néhány pillanatig csak hallgatózom behúzott nyakkal, aztán mikor már kezdeném összeszedni magam, a szekrény mögül kiront az eddig ott várakozó alak, de nem felénk igyekszik, hanem menekülni próbál. A mozgása alapján nem lehet az öreg tudós, de talán tudhat valamit.

Michael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
37
☩ Keresett személy :
- Iphraem

Szer. Ápr. 19, 2017 11:06 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Aki bújt, aki nem..
Faye && Michael
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Elmosolyodom mondatán, és elgondolkodom egy pillanatra, majd vissza nézek rá.
- Ez mit is jelent pontosan? – Értetlenül állok a szó előtt, hallottam már, de nem vagyok benne biztos, majd észhez kapok, és legyintek felé, hogy eszembe jutott. Hiába a katonai szavakat gyakorolni kell, hiszen mi nem így mondjuk, hanem máshogyan fejezzük ki magunkat.
Örülök, hogy félt engem, ez egy igazán jó emberi szokás, a féltés, aggódás, ami egyenlő a törődéssel.
Figyelem Faye mozdulatait, és értetlenkedve állok, hogy mit is művel.
Egy újabb árnyék, és én már nem akarom egyedül hagyni Fayet, hiszen akárhogyan titkolja, a szívének verései egyre hevesebbek, és aggodalmam csak fokozódik feléje.
Nevemet meghalván, suttogva, mellé érek, s majd pillantok a szekrényre én is.
- Hol van az a valaki, akinek itt kellene lennie? Nem lehet, hogy ő belőle jön ez a bűz? – Kérdem a lányt. Félek, hogy valaki éppen a zsigereivel akasztotta volna fel a professzort, vagy egy démon játszadozik velünk, és 25 éve erősebbek lettek, mint valaha is lehettek. Angyal pengém erősen szorítom, s pillantok a szekrényre.




✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Miss Cartelle
You

Faye Cartelle
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
ember
☩ Reagok :
33
☩ Korom :
29

Csüt. Ápr. 06, 2017 4:00 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





To Michael

Kedvelem azokat a pillanatokat, amikor Michael hagyja, hogy megmutatkozzanak emberi vonásai. Néha elképzelem, mi minden alakulhatna másként, ha ő is halandó lenne, de a racionálisabbik énem folyton kijózanít. Ha Michael halandó lenne, a város talán már rég romokban heverne, vagy csupán egy lenne Amerika számos démontanyája közül. Maradnak hát a mostanihoz hasonló pillanatok és a kislányos vágyak, amelyeket igyekszem olyan mélyre ásni magamban, amennyire csak lehetséges.
Ám ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem élvezem a jelenlegi helyzetet. A testemben szétáramló adrenalin elfeledteti velem a sikátorban történteket, s csak a raktárra koncentrálok most, egészen megfeledkezve szokásos kimértségemről. - Többet kellene közös bevetésre mennünk.. - csúszik ki a számon a meggondolatlan mondat, de nem helyesbítek, hanem inkább belépek a raktár homályos, orrfacsaró bűzébe. Összerezzenek, ahogy keze a karomra simul egy pillanatra, de figyelmem néhány szívverésnyi idővel később már ismét a raktár árnyaira összpontosul. - De te is! - felelem suttogva, mert tudom, hogy úgyis meghallja. Az egyik szemétkupac tetejéről óvatosan leemelek egy vékony, jó félméteres acél merevítő pálcát, de egyelőre leengedem a lábam mellé, mert nem áll szándékomban megrémíteni a vén tudóst.
Újabb árny moccan, ezúttal hozzám közelebb, s egy fém tárolószekrény mögé húzódik be, amikor védekezőn magam elé emelem alkalmi fegyverem. Michael figyelmét viszont egy egész másképpen mozduló, szinte nemtörődöm lomhasággal közelítő alak kötheti le. Tehát a professzor nincs egyedül... már ha egyáltalán itt tartózkodik. Nekem ugyan nincsenek szuperérzékeim, így nem tudom megállapítani, hogy ember, vagy valamilyen természetfeletti lény van a közelünkben, de Michael mostanra már biztosan érezné, ha utóbbiról lenne szó. Amit viszont én is megérzek, az a halál semmivel össze nem téveszthető szaga. Ahogy lassan alkalmazkodik a szaglásom az idebent terjengő bűzhöz, egyre biztosabb vagyok benne, hogy nem csak élőkre bukkanhatunk itt, ha tovább keresgélünk. -Michael! - suttogom el az angyal nevét anélkül, hogy pillantásomat levenném a szekrényről.

Michael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
37
☩ Keresett személy :
- Iphraem

Hétf. Ápr. 03, 2017 1:26 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


• FAYE && MICHAEL •
Látom tetszik neki, ahogyan megneveztem. "Főnök". Megforgattam ismét a szemeim, ez egyike a kedvenc elesett emberi dolgoknak, amik megmaradtak bennem. Persze, ha ellenem használják, na az nem olyan nagyszerű. Ahogyan elemelem az ajtót, hallom, hogyan válaszol rá Faye, és elmosolyodom rajta.
- Tetszik ez a kémkedés. - Válaszolom mosolyogva. Belépett előre, és meg utána. Reméltem lesből senki nem támad, de ha ember van dolgunk, akkor nem félek. Talán attol félek, hogy valami démon megszállná őt, bár Faye elég erős jellem nem tudom működne-e, de még attól féltem, hogy baja esik. Körbe pillantok, nem a legszebb látvány ez, ami minket fogad, de, mint megtudtam nem minden ember élhet jómódban.

- Faye, légy óvatos. - Fogom meg kezét, majd indulok el a paráncsának megfelőlő irányba. Csak ne legyen igazam, ne egy démon legyen.
Előveszem angyal pengém, majd kitárom szárnyaim, hogy védelmező pajzsként is szolgálhasson.




✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Miss Cartelle
You

Faye Cartelle
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
ember
☩ Reagok :
33
☩ Korom :
29

Hétf. Márc. 27, 2017 2:28 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





To Michael

Bárki mástól szívesen hallom ezt a kijelentést, de Michaeltől ez olyan furán hangzik, hogy elsőre le sem esik, hogy csak szórakozik velem. Talán neheztelnem kellene, hogy épp most komolytalankodik, de az az igazság, hogy még ezt is szeretem benne. Mindig a leghihetetlenebb helyzetekben találja meg a humorát, amiről a legtöbben nem is tudják, hogy létezik. Nekem szerencsére ezekből a pillanatokból is jutott, így kicsit kivételesnek érezhetem magam. - A főnök azt mondja, nézzünk be. - válaszolom vigyorogva aztán újra szemügyre veszem a rozzant ajtót. - Akkor csak rúgd be és.... - végignézem, ahogy elbánik az ajtóval, valamivel finomabb módszert alkalmazva az általam javasoltnál. - így is tökéletes lesz. - pillantok rá elismerőn, és intésére belépek a gyér délutáni fényben fürdő épületbe. Pont úgy néz ki, mintha egy szemétdomb köré felhúztak volna négy hevenyészett falat és tető alá tették volna. Ahogy bentebb lépek, és végre alkalmazkodik a szemem az itteni fényviszonyokhoz, már bátrabban indulok el felfedezni az óriási kuka belsejét. Épp csak sikerül kikerülnöm egy drótokból és műanyagból összetákolt... nos...valamit, mikor mozgást veszek észre előttünk az egyik sarokban. - Láttad ezt? - kérdezem suttogva Michaeltől. - Te kerülj balról és akkor nem léphet meg! - ha már én vagyok a főnök, akkor meg is mondom, hogy legyen. Ha tényleg az öreg tudós bujkál itt, nem lehet komoly baj. Ha tényleg csak ő van itt...

Michael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
37
☩ Keresett személy :
- Iphraem

Pént. Márc. 17, 2017 4:22 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


• FAYE && MICHAEL •

Nagyon féltem Faye-t. Tudom, hogy képes magára vigyázni, de még is késztetést érzek arra, hogy védelmezzem. Erős nő, és ezt nagyon szeretem benne, és mást is, jaj istenem már megint elkalandozik a figyelmem.

- te vagy a főnök neked kell tudni. - Mondom cukkolva, hogy rám soha nem hallgat, akkor még is miért tőlem várja a megoldást?
- De azt javasolnám, igen, de maradj mellettem kérlek ne most akarj bizonyítani. - Suttogom. Rá pillantok, megrzom a fejem és a puszta kezemmel és erőmmel fel emelem az ajtt és kirántom a helyéről lassan óvatosan, zaj mentesen.

Persze és leteszem messze tőlünk, majd vissza sietek a nőhöz.
- Hölgyem.- Inték, hogy mehetünk is akár.





[/quote]


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Miss Cartelle
You

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Chelsea street
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: