Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Templom •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Templom YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Templom WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
212
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 29, 2020 3:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Látogatás Las Vegasba
Ophilia & Belial
Zene: nincs • szószám:440 • Credit:

Szőke angyalomat hallgatva kifejezetten bájosnak találom, ahogy Raguelről vélekedik. Nem felételez róla semmi rosszat. Mi ez ha nem naívság? Hogy egy angyal nem változhat? Akkor miért buknak el ennyien? Vagy csak arknál esélytelen, hogy mást irányt vegyen az élete? Tűnödöm magamban. Jaj. Kicsit elkalandoztam. Ophilia elképzelhetetlennek tartja hogy úgy viselkedett volna, ahogy. Még a fejét is megrázza, csakhogy minden zavaró gondolatot elhessegessen. Egy percig sem hagyja, hogy szavaim megingassák és befeketítsék az emlékeiben élő képet tollas barátocskájáról. De nem is akarom meggyőzni, az ő szavai viszont engem lepnek meg. Hát ilyen könnyen képes lett volna túllépni egy negyed évszázados rabságon a maga minden gyötrelmével és kínjával? Erős kétségeim vannak effelől. Ha ezt adta elő tőlem visszatérve, bizonyára nem mondott igazat, de már mindegy is, Harmónia halott és ezen semmi sem változtat.
-Persze. - bólintok. - Tudod....a démonok mindig ügyködnek valamin. - legyintek szavaim mellé és azt már mondanom sem kell, hogy semmi jóban. Bár minden csak nézőpont kérdése.
-Erről én semmit nem tudok.... - vallom be töredelmesen, mikor az Amara előtt hajlongó arkokat, köztük Főncit is megemlíti. Egyáltalán nem vagyok meglepve, hogy Lucifer is, nagy csalódás az utóbbi időben az öreg. Amikor a szőke a szemöldökét magasba emelve azt kérdezi, hogy ki akarom-e nyitni a bezárt kapukat, aljas vigyor fut végig arcomon.
-Volt efféle szándékom. - bólintok igenlően. Persze rajtam kívül mások is hazavágynak és fontolgatnak hasonlókat. Vannak akik tesznek is érte, kutatnak lehetőségek után, de a legtöbben megmaradnak elméleti kapunyitogatók szintjén.
-Kell valami új elfoglaltság, ami leköt. Nem mellesleg ebben azért van kihívás is... - teszem hozzá, és előre dőlve könyöklök fel a pad támlájára, majd sóhajtok egy nagyot. Ez a fogócska, a bújkálás, rém unalmas már.
-Érdekes...- támasztom meg a fejem, miközben hallgatom válaszát. Feldereng előttem első találkozásunk, még az otthonában. Végigfut rajta a tekintetem. Mennyire más volt akkor, mint most. Legutóbb még azt mondta, hogy az irattárosnak szüksége van az irattárára és, hogy anélkül oly keveset tud segíteni. Emlékszem szavaira, melyekből némi kötődést véltem felfedezni papírhalmai iránt, most meg azt állítja, hogy nem fontosak? Nincs rá szüksége?
-...azt hittem pedig...bizonyára tévedtem. - fűzöm hozzá, bár valójában nem gondolom úgy, hogy ebben tévednék. De érthető a ködösítés. Miért is vallana be ilyesmit, főleg egy démon előtt?
-Megváltoztál. - mondom ki ezt a szót úgy, hogy még valami elismerésféle is kihallik belőle.
-De...túl negatív vagy...lehangolsz. - húzom el a számat kissé. Hát miféle beszéd ez egy angyaltól? Rápillantok az órámra, elszaladt az idő. Ideje távoznom, mielőtt a tollas őrszolgálat erre tévedne és felfedezné itt létem. Bár izgalmas lenne megnézni, hogy velem együtt kedvenc szőkeségem is bajba kerül-e, de most nincs hangulatom újabb tollcsomókhoz, így az ajtóhoz lépek és búcsút intek angyalkámnak beígérve, hogy hamarosan újra találkozunk, majd távozom.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Don't get too close; it's dark inside.
It's where my demons hide.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ophilia


Templom Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
726
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 23, 2020 6:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Belial
- Miért tette volna? - kérdezem enyhén felvonva a vállaimat. Fejem megrázom hozzá, ajkaimat lebiggyesztem egy pillanatra. - Raguel nem az a fajta ark volt, aki másokra mutogatott volna, önmagában hamarabb kereste a hibát, mint másba. Belátta a rabsága alatt, hogy te ilyen vagy, bármit tenne nem változtatna rajtad semmit - vonom meg újra a vállaimat. Ő egy teljesen más angyal volt, mint bárki más. Halálát sajnálni fogom, még ha tudom, hogy Amara is tette meg. Nem volt más választása.
- Lélek nélkül elég ezt elérni - bólintok, ahogy ismételgeti a szót. Lelkiismeret. Nem gyúl lelkembe semmi kapcsán. Sem a múltban, sem most. Nincs miért, de hát, erre fizikailag képtelen is lennék. Lássuk be, hogy ez nehéz, ha egy lénynek nem adatott ez meg. Várom azt, hogy ő is elkezdjen erről vitatkozni velem.
- Ki tudja? - ütöm vissza felé a labdát. Ki tudja, hogy mit befolyásolna és mit nem. Az is lehet, hogy senkit sem érdekelne, hogy itt van - nem hibáztatnék ezért senkit. Az is lehet, hogy jobban érdekelné őket, mint bármi más. Gabriel feni rá a fogát, ahogy említettem már. Aztán ki tudja, hiszen még azzal sincs elfoglalva, amivel kellene.
- Oh, foglalkoznak? - döbbennek meg egy pillanatra, őszintén. Valódi, őszinteséggel. Erre a fordulatra valóban nem számítítottam. - Az illetékesek? Mh - bólogatok aprókat. - Az az ark, amelyik épp Amaranak hajt fejet? Köztük Lucifer is? Mh… - húzom el a számat. Foglalkoznak, persze, pont annyira, mint bárki más. Semennyit. Az ő segítségéből sem kérnek. Milyen szánalmas egy bagázs. Mindenki a másikra vár, miért is? Miben is? Senki sem tesz semmit, magától, mert… tartanak?
Jaj dehogy, hanem mert nem tudják hol elkezdeni. Szánalmasak. A templom közepén megállok, amikor feláll. Nem tartok tőle, ahogy legutóbb, úgy most sem. Arcomon mégsincs már ott a kedves, szelíd mosoly. Ellenben gúnyos annál inkább. Szemöldököm a magasba szökken hallva, hogy szüksége van a változatosságra. Nocsak.
Mikor meghallom, szinte már őszinte tisztelet jelenik meg arcomon.
- Ki akarsz nyitni egy olyat, amit egy felsőbb entitás zárt el? - vonom fel a szemöldököm. - Még ha sikerülne is, korán sem lenne már olyan, mint régen - Amara onnan nyeri az erejét. Amíg mindenki másé fogy, addig az enyém, az övé növekszik. Az övé jobban.
Hiányérzetre, csak hangosan nevetek fel. Szélesere húzom ajkam, vidáman tekintek fel.
- Oh, Belial. A mennybe már akkor sem mehettem fel, amikor Amara még nem zárta el a kapukat. Hogy hiányzik-e? Nem kötődöm tárgyakhoz, helyekhez - még ha ez nem is igaz, jelen pillanatban ez nem tudatosul bennem. - Minden, amire szükségem van, az megvan bennem - minden tudás az elmémbe van, egyszerűen csak ki kell nyitnom a fiókját. Tény, hogy jóval nehezebb, mintha a mennybe kellene ezt megtennem a leírt emlékek között.
- De, hogy feleljek a kérdésedre, elmondom. Nem, nem hiányzik. Sem a menny, de nem hiányzik majd a Föld sem, ha nem lesz már - felelem neki röviden. Nekem nincsenek illúzióim, hogy fog elveszni a világ. Ahogy arról sincs, hogy senki sem fog tenni ellene, érte annál inkább. Köztük én is.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Templom YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Templom WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
212
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 12, 2020 8:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Látogatás Las Vegasba
Ophilia & Belial
Zene: nincs • szószám: 520 • Credit:

A szőkeség szemtelen szavaiból kiérzem az iróniát. Bevallom tetszik az angyali szemtelensége. Már az első találkozásunkkor tudtam, hogy van benne valami különleges. Na persze azért eszemben sincs nagyobb jelentőséget tulajdonítani neki, mint az indokolt, hiszen mégis csak egy égi szárnyas. De kétségtelenül az összes még élő angyal közül, őt kedvelem leginkább.
-Várj...azt állítod, hogy nem hibáztatott? - kérdezek vissza némi kétkedéssel hangomban. Ez most valóban meglepett.
-Hogy mik vannak... - elégedett vigyor nyúlik el az arcomon.
-Tudtam én, hogy élvezte a társaságom. - nevetek fel jókedvűen. Pedig ha nem is minden, de a legtöbb együtt töltött pillanatunkban próbálta bebizonyítani az ellenkezőjét.
-Hm..lelkiismeret...- tűnődöm el kicsit. Egy újabb dolog, amivel nem rendelkezem, ám jelentésével tökéletesen tisztában vagyok. Látva azt milyen lelki gyötrelmeket okoz olykor a halandóknál, nem bánom, hogy ez nálunk kimaradt. Amikor Istent és a kockázatvállalást egy mondatban említi, szívesen felröhögnék, de inkább csak mosolygok.
-Oh, én nem hinném, hogy jelen állapotom - gondolok arra, hogy épp egy rozzant épület padján üldögélek Angyalfalván - bármit is befolyásolna. - szállok kicsit vitába vele, hacsak nem tud valami olyat, amit én nem. Az elmúlt években elég sokat rohangásztam a nagyvilágban, és emiatt több mindenről lemaradtam. Ha egy dologra nagyon összpontosítasz, könnyen megesik, hogy más fontos dolgok kikerülnek a látóteredből, ezért néha nem árt kis időt szánni a nyugodt szemlélődésre. Ezt teszem most, bár kétségtelen, hogy a helyszín választásom igen rendhagyó.
-Azért ezt így nem mondanám...- javítom ki az tollaskát. Kétségtelen, hogy a hozzáállásom sajátosnak mondható. Nem vagyok az az aggodalmas fajta és azzal sem vádolhat senki, hogy túl komolyan vennék bármit is. Ám amit kell, azt kellő komolysággal kezelek. Olyan vagyok, amilyennek Lucifer teremtett. Minden erényemmel és bűnömmel együtt. Főleg bűnömmel.
-...fogalmazzunk úgy, hogy az illetékesek foglalkoznak az aktuális problémákkal. Eddig nem kérték a segítségem, így nem töröm magam. - vonom meg hanyagul vállaimat. Mindenesetre elérnek, ha szükségük lesz rám. És akkor én megyek, de addig...
-Rengeteg időm van a saját ügyeimmel foglalatoskodni. - teszem hozzá, miközben felkelek a padról és karjaimat megnyújtóztatom. Azt hiszem, kicsit elültem magam.
-Nos kérlek szépen, új célokat keresek. - árulom el széles vigyorral Ophilia kérdésére válaszolva.
-A régiek már untatnak...többnyire.... - persze az alkukötésekről és a lélekgyűjtésről eszemben sincs lemondani, még a jelenlegi cudar helyzet ellenére sem. - ....úgy érzem, kell a változatosság. - nehéz a dolga a magam fajta démonnak. Hamar elunom magam és kedvemet vesztem, kell valami ami éberen tartja érdeklődésem és hosszú távon leköt.
-Újabban például a kapuk helyzete foglalkoztat. - mondom ki nyíltan, bár fogalmazhattam volna úgy is, hogy a kapunyitás lehetőségei. Mert hát jól tudom, hogy magától nem fognak kivágódni azok az ajtók és annál több kell, hogy a bejárathoz sétálva elordítsam magam: Szezán tárulj! A hazajutásért bizony tenni kell. Viszont bőven vannak, akik már dolgoznak az ügyön.
-Biztos a honvágy teszi. - sóhajtok fel, nem szégyellem bevallani, hogy igenis kötődöm ahhoz a tüzes, kénes szagú gödörhöz, amit Pokolnak neveznek. Visszavágyódom még ha ez nálam nem is jelent valami hosszú időt. Ismert rólam, hogy kevés ideig maradok meg egy helyen. Másfelől a lelkeimet a mélyben kell tudnom ahhoz, hogy hatalmamat növelhessem. Még egy ok, amiért nyitva szeretném látni.
-Mondd csak, neked nem hiányzik a Mennyország? A szeretett irattárad? A besárgult lapú könyveid? - érdeklődöm némi kíváncsisággal.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Don't get too close; it's dark inside.
It's where my demons hide.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ophilia


Templom Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
726
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 11, 2020 10:13 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Belial
Raguel volt az egyetlen, aki képes volt megérteni, ki bölcsességével ellátni ezen nehéz időkben is. Az egyetlen ki nem foglalt állást, aki képes volt összefüggésében látni az eseményeket. Egészen a végéig szerette testvéreit, megbocsájtott nekik. Talán ez volt a veszte, az utolsó hiba, mit elkövetett. Szenvedésének mi volt az ára? Halála. Halkan fújtatok csak a gondolatra, hogy mivé vesztegette el magát annyi éven keresztül.
- Oh, valóban? – emelem rá zöldes-szürke pillantásom, bal szemöldököm lágyan vonom fel. – Sose gondoltam volna – mondom elhalóan, szemtelenül. Volt részem bemutatkozásában, sok örömet magam sem leltem benne. Noha vallom, hogy ma már nem engednék neki ily könnyen. Ennyire nem.
- Mondhatsz bármit, ismertem az arkot. Szabadulása után is inkább saját hibájának tudta be a helyzetet, minthogy téged hibáztasson. Ajkait soha nem hagyták volna el ehhez hasonló szitokszavak – a démonok közismert hazudozóak, nekem pedig eszem ágába sincs hinni neki egy pillanat erejéig sem. Mégis mi értelme volna? Az igazság messze elkerüli őket. Vagyis…
Lelki szemeim előtt megjelenik az a fagyos kék szempár, pimasz mosollyal karöltve. Fejem enyhén megrázom, hogy kiűzzem emlékeimből.
Meglepettsége mégis jólesőnek hat lelketlen porhüvelyemre. Beleegyezése pedig üde és friss. Nem hittem volna, hogy lesz még egy lovas, akivel nem kell vitatkoznom ezen.
- A démonok mégis léteznek a lélek egy… eltorzított formájával. Legalább is azok, akik egykor emberek voltak – javítom ki magam, mert hogy őszinte legyek fogalmam sincs, hogy a saját testükkel rendelkezők mégis miként állnak ehhez hozzá. – De nekünk angyaloknak nem adatott meg. Isten soha nem kockáztatta volna, hogy lelkiismeretünk felébredjen egy-egy parancsa kapcsán – az túl… veszélyes lett volna. Nem hajtottuk volna végre őket, nem lehet. Annyi kegyetlenséget képviseltek olykor az angyalok is, hogyha lenne lelkünk, a legtöbbjük belerokkant volna. Képtelen lett volna azt a fényt képviselni, amit az öreg kívánt volna.
- És persze, azzal, hogy itt ülsz, alszol, csak előrehozza ezt a várt eseményt – mosolygok rá negédesen. Hát persze, hogy várja, hogy a sültgalamb belerepüljön a szájába. Nekem eszem ágába sincs kinyitattni sem a mennyet sem a poklot. Áldásos, hogy a természetfeletti képes meghalni a démonok pedig képtelenek visszatérni a pokolba.
A végső csata előkészítője ez.
- Mh, szóval ebben az időben is, inkább teszel mindarra, ami történik a világba és a saját munkásságod folytatod – ez viszont már a pestishez hasonlatos. Hangomba nincs megvetés, egyszerű érdeklődés, hiszen ez számomra egy áldásos fordulat. Minél kevesebben mozgolódnak Amara ellen, nekem ez annál jobb.
- Akkor mégis miként érzed? – teszem fel a költői kérdést, mert ez azonban valóban érdekel. Vajon mégis miként gondolja az életét, ha nem komolytalannak? Játéknak, szórakozásnak. Itt ül az egyik lovas, ki lehetne a nyitja az Amara elleni harcba. Mégsem tesz semmit, csak itt bohóckodik…
S a világ nem érett meg a pusztulásra?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Templom YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Templom WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
212
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 24, 2019 12:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Látogatás Las Vegasba
Ophilia & Belial
Zene: nincs • szószám: 523 • Credit:

Nehéz szavakba önteni azt, amit Raguel eltávozása okozott. Egyesekből bánatot és szomorúságot, másokból haragot váltott ki, de sokan voltak, akik egyszerűen csak sajnálatot éreztek a halála kapcsán. Nekem leginkább egy hosszúra nyúlt móka végét jelentette. Sem előtte, sem utána nem volt még egy olyan szárnyas, akire ennyi időt pazaroltam volna. Huszonöt év még démonmércével is sok idő egyetlen angyalra vesztegetni. Talán ezen okból nehezményezem Raguel hálátlanságát. Azonban a szőkeség rávilágít, hogy nagy eséllyel az invitálásom módjában lehet a hiba, illetve az első benyomás fontosságát is kihangsúlyozza. Érdekes...
-Igazad lehet. Ezt már mások is mondták... - gondolkodom el egy percre. Még maga Raguel is utalt valami hasonlóra korábban, de nem igen foglalkoztam az észrevételeivel.
-...van még mit csiszolni a modoromon. - ismerem el. Bár határozott meggyőződésem, ha egy szépen megfogalmazott, díszes meghívót küldtem volna a személyére szabott privát démoni találkáról sem valószínű, hogy kedélyes mosollyal az arcán, önszántából velem tartott volna. Nem mentegetem magam, de tény, hogy be voltak határolva a lehetőségeim. Így nem maradt más út, minthogy elraboljam. Mindeközben Ophelia őszinte hitetlenkedő pillantásai megmosolyogtatnak. "...sosem vallott rá." Felmerül a kérdés, mennyire ismerhetünk jól bárkit is? Amikor még gyakorta önmagunknak is képesek vagyunk meglepetéseket okozni, pedig aztán magunkat ismerjük a leginkább.
-Mit mondhatnék erre? Extrém helyzet, extrém reakciók, extrém helyszín...biztos ez is a személyes varázsomnak tudható be. - rántom meg vállaimat ismét. Bár fogalmazhatnék akár úgy is, hogy a rossz hatásom miatt volt. Persze azt gondol a tollaska, amit csak akar. Nem kívánom meggyőzni őt semmiről.
Amikor a fivéreimet említi némi meglepettség látszik az arcomon, noha nem amiatt, amit a démontesókról állít. A makacsságuk egyáltalán nem újdonság. Az efféle jellemvonás minden démonban megvan, bennem is. Azt viszont meg sem gondoltam, hogy a lovasok körében futtat eszmecserét "lelki kérdésekben".
-Én mindig mondom...ezt a bizniszt nem lehet lélekkel űzni. - legyintek nevetve.
-Az olyan luxus, mint a lélek...azt nem a magunkfajta isteni-ördögi teremtményeknek találták ki. - fűzöm hozzá gondolataimhoz. Lélekvadász szándékom hallatán újra megemelkedik a szöszi szemöldöke.
-Nos...- köszörülöm meg kicsit a torkom. - ...már vártam ezt a kérdést. - vigyorodom el. -...tudod...van ez a bosszantó kis kényelmetlenség. - célzok a Pokol és a Mennyek zárt kapuira egyaránt.
-...reményeim szerint idővel elmúlik. - és nem a naivitás szól belőlem. Azok a kapuk előbb vagy utóbb újra nyitva lesznek és minden lélek oda kerül, ahová való.
-Csak mert kicsit beragadt a pokolajtó, miért is függeszteném fel démoni munkásságom? - kérdezem kíváncsian. Azért mert Amara közreműködésével egy kis homokszem került a gépezetbe, még majdnem tökéletesen el tudom látni a feladataimat, amire teremtettek...beleértve a lélekbizniszt is, amiben minden szerénységet mellőzve büszkén kijelenthetem, hogy rohadt jó vagyok. Alkukat most is köthetek, maximum a behajtás ideje tolódik kissé, de ez engem nem igen zavar. Ám ha véletlenül mégis tévednék ezzel kapcsolatban és idő előtt minden - beleértve bennünket - is menthetetlenül bepusztulna, a hátralévő időre még akkor is rendkívül szórakoztató elfoglaltság ez számomra. 
-Nem is tudom... - tűnődöm el kicsit az angyal kérdésén. Igaza lenne? Meglehet...
-Félvállról venném? Én nem így érzem, bár vitathatatlan, hogy kevés dolgot veszek komolyan. - felelem.
-De talán ellensúlyozok... - tippelgetek. Hiszen nem kevesen vannak, akik túlon túl komolyan veszik az életet és önmagukat is.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ophilia


Templom Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
726
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 23, 2019 12:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Belial
Na igen, egy arkról. Valamiért sajnálatot vélek érezni halála miatt. Valamiért azt gondolom, hogy nem érdemelte meg. Ha valaki nem érdemelt halált az nem más volt, mint Raguel. A legnagyobb gyötrődése közepette is hűséges maradt, hű maradt magához. Nem várta el, hogy rajta segítsenek, inkább azokon, akiken ő nem tudott. S még ezután is, ezt kívánta tenni.
Elhúzom ajkaimat. A drága arkok annyira képtelenek békében élni, egyetértésben, hogy hagyták, hogy legjobb testvérüket elragadja Amara.
A kérdésem inkább csak az, ezek után, hogy mi értelme van a világnak tovább folynia? Amikor már az angyalok is végtelenül önzőek?
És akkor engem vádolnak meg ezzel. Halkan horkanok fel, saját gondolatmenetemre, de az elhangzott kijelentés után.
- Biztos az invitálás nem tetszett neki. Tudod, az első benyomás mindig sokat számít egy új kapcsolatnál – vonom fel a vállamat. Raguel meghalt, létezése elmúlt. A múlton nem tudunk változtatni bármennyire is szeretnénk. Bosszút állni érte? Sose értettem a bosszú hatalmát, lényegében semmi eredménye nincsen. Békére nem lel a háborgó lélek ezután. A múlton nem tud mit változtatni és csak a saját kicsinységét jelenti az, hogy képtelen túllépni a dolgokon.
- A hasonló viselkedés sosem vallott rá – vonom fel a szemöldököm. Nem tud beetetni azzal, hogy miként viselkedhetett. Ismertem Raguelt – minden más angyalt is – pontosan tudom, hogy hasonló helyzetben ki, miként viselkedik. Ebben nincs semmi újdonság.
Ásítását nem veszem semmire sem. Nincs okom mögé többet gondolni, mint ami. Egy ásítás, semmi több. Szavai mégis meglepnek, ezen a tényen pedig magam is meglepődök.
- Érdekes, a testvéreidet valahogy nehezebb volt erről meggyőznöm – ejtem ki könnyedén a szavaimat. Ebben pedig semmi hazugság sincs. Sem a Háború, sem a Pestis nem adta magát könnyen a témában. Sőt, sehogy sem. Makacsságuk bosszantott, ahogy egy tanárt bosszantja, amikor a diákja képtelen megérteni a tananyagot azzal pedig csak folyamatosan vitatkozik. Mintha a fizika törvényein lehetne változtatni csak azzal, ha makacsul vitatkozol vele.
- És a pokol nélkül, mégis mit kezdenél velük? – vonom fel szemöldököm. Amara ott ütött, ahol a legjobban fájt. Értelmetlenné tette a démonok és angyalok létezését. Az emberek képtelenek meghalni. Mi? Annál inkább. A világ teljesen a feje tetejére állt.
Nevetése mégis megakasztja lépteimet. Kissé mögé kerültem, a cipőm alatt a törmelék karcolja a templom márvány padlóját. Szemöldököm a magasba szökken, ahogy rátekintek.
- A kettő sokszor kéz a kézbe jár. Még ha nem is vallja be magának a démon – vonom meg végül a vállamat. Egyik kezem a padsor szélére simul, arra támaszkodom meg. Jobb lábam felemelem, és cipőm talpából halászom ki azon üvegszilánkokat, amik belefúródtak.
- Ühm – felelek csak ennyit szavaira. Bár a lényegi kérdést még mindig nem sikerült megválaszolnia. Miért van itt. Oh, nem hiszem, hogy csak véletlen. Tudom, hogy akar valamit innen. De mégis mit?
- Miért veszed ennyire félvállról az életet? - tekintek rá, hangomból pedig őszinte érdeklődés tükröződik a külvilág számára.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Templom YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Templom WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
212
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 21, 2019 1:10 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Látogatás Las Vegasba
Ophilia & Belial
Zene: nincs • szószám: 642 • Credit:

Tagadni sem merném, mennyire elégedett vagyok az arkangyalrablásos húzásommal és a káosszal, amit ezzel okoztam, de be kell látnom, ez már igen régen volt. Ideje, hogy egy újabb nagyszabású gaztettet hajtsak végre. És itt jön képbe a százmillió dolláros kérdés: mivel is forgathatnám fel újból a nagyvilágot? Erre még nincs konkrét ötletem, de ami késik nem múlik...
Az biztos...kell valami új, valami eredeti, valami eszelős. Ütősebb, mint az előző akcióm volt. Legutóbb elég magasra tettem a lécet, azt a szintet minimum hoznom kell, vagy ha lehet, akár emelhetném is a tétet. Hm. Mindenesetre nem hagyhatom, hogy itt újra elburjánzon harmónia. Pfúj. Már a gondolatától is megborzongok. A harmónia káosz az én kaotikus harmóniámban. Míg kitalálom, mivel zaklassam fel újfent a kedélyeket, addig ellógásomat a felelősségvonás elől világjárásomat arra használom, hogy ötleteket gyűjtsek a következő világrengető pofátlanságomhoz. Ki tudja, még az is meglehet, hogy pont ezen a "csirkefarmon" kap el az ihlet...
Mégis mit vártam? Hangzik egy fogós kérdés az angyalka felől. Jajveszékelést? Könyörgést? Hm...voltak egyáltalán elvárásaim? Elvárhatok én bármit is egy angyaltól? Tűnődöm egy cseppet.
-Azért azt nem, mégis csak egy arkról beszélünk... - felelem némi komolyságot erőltetve a képemre. Egy sima mezei tollkupacból talán még klnéznék ilyesmit, de egy arktól...azért az ördög fia kicsit többet vár. Mi több...azt hiszem mélységes csalódást okozott volna a kisdrága, ha könnybe lábadt szemekkel, remegő ajkakkal az életéért könyörög. Szánalomébresztő lett volna és igen méltatlan hozzá. Az ilyen gyalázatos viselkedés inkább az emberekre vall. Jobb is, hogy nem vetemedett ilyesmire.
-De értékelhette volna jobban kéretlen vendégszeretetemet és kivételes társaságomat. - jegyzem meg, majd kérdésére csak határozottan bólogatok, igazolva, hogy igen, bizony, Raguelről, a Harmónia angyaláról beszélek és, hogy nincs itt semmiféle tévedés vagy beképzelgés. Hacsak, nem ismer egy másik Raguel nevű szárnyast, aki szintén a békében utazik.
-Persze ne úgy képzeld, hogy alacsonyan szálltak a bazdmegek...és a nemlétező anyám sarki munkásságát méltatta rosszalló jelleggel... - bár így utólag belegondolva mókás lett volna, ha így tesz. Ellenkezőleg, Raguel megmaradt az angyali keretei között. A rá jellemző finom nőiességgel, virágnyelven formálta gondolatait és közölte velem azon az édesen csilingelő angyali hangocskáján. Persze enélkül is tudtam, hogy vendégmarasztalásom módszerei nem éppen kedvére valók, elég volt csak az arcocskájára tekintenem. A sértés egyébként akkor is sértés, ha kedves szavak köntösébe burkolják. De én nem abból a családból jövök, aki magára veszi az ilyesmit. Kedélyesen, többnyire fülig érő zsivány mosollyal hallgattam minden felém intézett szavát, amik úgy peregtek le rólam, mint esőcseppek az esőkabátról heves zivatar idején.
A következő monológjára nagyot ásítok, amit vagy a tiszteletlenség jeleként értelmez, vagy betudja annak, hogy nem rég egy kemény fadeszkán...aludtam? Mintha szükségem lenne bármelyikünknek is alvásra.
-Ó angyalom, eszemben sincs olyan aljassággal vádolni téged, hogy lelked lenne....Neked...nekem...vagy bármelyikünknek. - vonom meg könnyedén a vállaim. De ha már a lelkeknél tartunk...Az emberi lelkeket említve csak teljes egyetértéssel tudok reagálni.
-Számítanak ám, de még mennyire. Jut is eszembe...nem is ártana pár kóbor lelket behúznom magamhoz. - vigyorodom el amint arra gondolok, milyen régen is alkudoztam már halandók lelkeiért. Kellemes emlékeket ébreszt bennem, ha visszagondolok a behajtás pillanataira, amikor ott álltak a nyomorultak lélekben "letolt gatyával" és próbálták felfogni, hogy az életüknek vége. Az arc amit vágtak megfizethetetlen.
Ophilia szavait hallva nem tudok nem nevetni. Bár igyekszem démoni kacajomat visszábbfogni, ne zengjen tőlem ez a romos oltalomház. Még a végén felfigyelnek rám az angyalpajtik.  
-Tévedés. - emelem fel a mutatóujjam.
-Én a figyelmére vágyom, nem elismerésére. Lényegi különbség. - pontosítok, majd azonnal démoni vigyor telepedik az arcomra. Persze ha a figyelemmel elismerés is párosul, üsse kavics...azt se bánom. A szőkeség azt mondja, amíg nem teszek ellene semmit, addig nincs oka feladni engem.
-Ez elég korrektnek hangzik... - ismerem el ültemben kissé felé fordulva. Hirtelen erős késztetést érzek, hogy feszegessem a határt. A szöszi szárnyaira pillantok, majd mélyet sóhajtok. Szívem szerint megcincálnám kicsit, de nem vagyok önmagam ellensége. Azt hiszem ezt a mókát egy másik alkalomra hagyom.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ophilia


Templom Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
726
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 20, 2019 5:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Belial
Végülis démon, miként "érezze" magát, ha nem megtisztelve azért, mert sikerült egy arkangyalt elrabolni. De hát ez az ő valódi formája, nem igaz? A káosz és viszály keltése, bármi áron, bárhogyan. Csak fejem csóválom meg, ahogy elhangazanak szavai, szemeim is kissé megforgatom, ajkamon ott vibrál az a régről ismert, mégis megfakult mosoly.
Bár tudná, hogy célja nem sikerült. Még ha Amara meg is ölte, miután kiszabadult a harmónia visszatért közénk, Gabriel elkezdett gondolkodni azon, hogy talán abba kellene hagynia az öldöklést. Aztán Raguel eltűnt és jött Amara és az ő személyében én Gabriel nyakára, hogy segítsek neki végrehajtani, amit eredetileg is szeretett volna.
- Mégis mit vártál tőle, hogy majd jajveszékelni és könyörögni fog? – vonom fel a szemöldököm. Ennyire félreismerte volna az egykori arkangyalt. Vagy éppen ennyire nem nézett utána annak, hogy ki is volt ő valójában, mielőtt elrabolta volna? Azzal tisztában volt, hogy ő volt a harmónia, ebben biztos vagyok. Minden másban már nem annyira.
- Raguel? Sértett téged? – hangom hitetlenkedő, és joggal. – Raguel? – kérdezek vissza, halkan kinevetve, még a gondolatát is annak, hogy ilyen megtörténhetett volna. – Szerintem ezt már csak a képzeleted mondatja veled. Ő lett volna az utolsó, ki hasonlóra vetemedett volna – hogy megvédeném személyét? Nem igazán. Egyszerűen csak elmondom, hogy milyen is volt valójában. S pont nem olyan, aki bárkit a szájára venne, csak azért mert neki rossz. Ennél ő több és jobb volt. Legalább is annak hitte magát.
Na meg ezt mesélte el nekem.
- Az utóbbi meg is valósult – emlékszem hogy Ramiél is őt kereste. Nem tudtam neki segíteni a mennybe, nem tekintettem le, nem láttam, hogy hova vitte el. Talán hamarabb sikerülhetett volna szabadulnia, ám ez már a múlt marad. Ezen nem tudunk változtatni és nem is kívánok.
- Tudod, ha már az embereket nem tudja megölni, mert képtelen rá, a folyton visszapattanó lelkeik miatt – forgatom meg a szemem, eme kellemetlenség miatt. Egyszerűbb lehetne Amara terve is, ha még nyitva lenne a pokol. – Akkor majd azt kezdi el öldökölni, akiket meg is tud. Na már most az angyalokkal mintha békét próbálna kötni, szóval maradnak újra a démonok, akiket elővehet, bármiért szinte – vonom meg a vállamat.
Kérdésére enyhén összevonom a szemöldököm, ajkam szegletébe ott bújkál a mosoly, ám ez most nem vidám, de nem is álnok. Valahol szomorú.
- Az igazság. Istennek az emberek számítottak a legjobban. A démonokat létre hozatta Luciferrel, hogy bebizonyítsa nem tudja megkísérteni őket. Az angyalok csak azért léteznek, hogy titeket eltegyünk láb alól, az emberek közeléből. De ha belegondolsz se az angyalok, se a démonok halála nem hordoz semmi jelentőséget. Lelkünk nekünk, angyaloknak nincs és kérlek ne kezdj el ezen vitatkozni, mert roppantul unom, hogy bizonygatnom kell olyanok előtt a tudásom, akik nem tudnak – fárasztó újra és újra azt mondani, hogy de, nincs lelkünk. Mondj bármit, tégy bármit, nem marad lelkünk, nem lesz, soha nem is volt és nem is lehet. Ez egy ilyen egyszerű dolog.
- A mi létünk nem számít a menny és a pokol egyensúlyába, csak az emberek lelkei – vonom meg végül a vállamat, befejezve az eredeti eszmefuttatásomat. Istennek meg végképp csak sakkfigurák vagyunk, semmi többek. Ez a szomorú igaszgá.
Elégedett mosoly kerekedik ajkam szegletébe, hogy sikerült meglepnem. Szemem sarkából tekintek csak rá.
Mégis jóízűen nevetek fel szavai hallatán, a falakról is visszhangoznak.
- Elismerést? Szerinted nekem ez számít – rázom meg a fejemet. – Ó, Belial, én nem vagyok ennyire gyarló, hogy apuci, Gabika megbecsülésére játszak, mint te, Lucifernél – nevetem ki. Igen, most kinevetem. De hogy mi jár a fejembe? Azt jobb, ha nem is tudja. Nem kell tudnia.
- Amíg nem teszel ellenem semmit, nincs okom elmondani, hogy itt vagy. Ha valamit is érnek még fivéreim, akkor hamarosan rájönnek, hogy itt vagy. Ha nem, akkor roppantul eltunyultak és talán meg is érdemlik az ittléted – vonom meg a vállam nemtörődöm módon.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Templom YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Templom WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
212
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 17, 2019 10:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Látogatás Las Vegasba
Ophilia & Belial
Zene: nincs • szószám: 556 • Credit:

Ophilia megosztja velem, hogy a szárnyastársak a mai napig neheztelnek az arkangyalos-elrablós dolog miatt. Míg az embereknél Raguel lassan, biztosan kikopik a köztudatból és vele együtt mindaz, amit képviselt, a tollcsomók háza táján nem felejtenek.
-Ha így vélekednek rólam, akkor megtisztelve érzem magam. - vigyorodom el kicsit sem szégyellve mindazt, amit tettem. Bár ha igazán őszinte akarnék lenni, nem volt célom az angyalok ilyen szintű ellenszenvét kivívni. Persze számítottam rá, hogyha elrabolok és bezárok egyet közülük azzal alaposan felkavarom az állóvizet. Mégis...elsősorban önös érdekeim vezettek, mégpedig hogy legyűrjek egy bosszantó akadályt a Harmónia személyében. Másodsorban a Főnök bosszantása, ami szintén nem elhanyagolható tényező a motivációmban. Az, hogy gaztettem még a tollasoknál is így betalált, bónusznak és egyéni sikernek tekintem.
-Nos, bevallom Raguel eleinte meglehetősen szófukar egy teremtés volt. Nála még egy szobanövény is kellemesebb társaság lett volna...- sóhajtok fel visszagondolva arra a kínos csendre, ami celláját belengte.
-Néha meglehetősen untatott a szótlansága... - ingatom meg a fejem, pedig én igazán vendégszerető voltam. A lány szemei szikrát szórtak, amint meglátott, ebben ki is merült a velem való társalgása. Nem meglepő tehát, hogy kénytelen voltam kommunikációnkat új szintre emelni. A kínzására vetemedtem remélve, hogy előcsalogathatok némi hangot angyali torkocskájából. A kislány gyötrése amúgy is tervben volt, a dacossága csak előrébb hozta az elkerülhetetlent. Még ma is a füleimben csengenek az angyal sikolyai, amik olykor hisztérikus nevetésbe csaptak át.
-Ha pedig elkapta a beszélhetnék leginkább személyemre szabott válogatott sértéseket hallgathattam tőle. - nosztalgiázom tovább szélesedő vigyorral a képemen. Le sem tagadhatnám, hogy veszettül élveztem. Meg is lepett a kicsike, angyal létére milyen változatosan tudott elküldeni a halálba.
-...na meg, hogy majd a testvérei kimentik őt. - teszem hozzá, de ezt már csak gondolatban. Egy percre sem hagyta el őt a remény, és mély sajnálatomra igaza is lett. Bár 25 évbe telt, a tesókák nem siették el a mentőakciót, kellően le is rongyolódott mire rátaláltak.
Hogy tartok-e Gabesz bosszújától?
-Nem különösebben...- vonom meg a vállam nemtörődően, annak ellenére, hogy tudom, lenne oka neheztelésre, elvégre negyed évszázadra elragadtam mellőle szeretett kishúgát. Nem beszélve a járulékos felfordulásról, amit ez a világban okozott.
-De...biztos van fontosabb dolga annál, minthogy egy múltbéli kis baki miatt vesztegesse a drága idejét. - teszem hozzá kicsit komolytalanul. Bár erős túlzás egy ark elrablását és megkínzását apró bakinak titulálni, de mégis csak elhanyagolhatóbb tett, mint kinyírni. És Raguel halála köztudottan nem az én saram.
Mosolyogva hallgatom Ophilia angyalokról szóló gondolatait.
-Ez önkritika volna? - kérdezek vissza, miközben elgondolkodom, mennyire tűnne fel démonkörökbe, ha nekem veszne nyomom.
-Sokak észrevennék, de hogy mit kezdenének ezzel a ténnyel, az már más kérdés... - ismerve magunkat biztosan lenne pár pokoli nyavalyás, aki észlelve a kínálkozó lehetőséget azonnal a helyemre pályázna. A szőkeség közben közli velem, hogy tévedek, mire ösztönösen emelkedik szemöldököm, miközben tekintetemmel követem útvonalát.
-Ohhh...- adok hangot pillanatnyi meglepődésemnek szavai hallatán. Na ilyen válaszra nem számítottam. Mióta kell egy angyalnak ok arra, hogy egy démont bemószeroljon?
-Ez igen jó kérdés. - állapítom meg.
-Hm....ki tudja, mi jár abban a csinos kis szőke fejedben... - legalább akkora rejtély kitalálni mi motivál egy szárnyast, mint egy démont...a közhelyeken felül. Kérdésén egy hosszabb lélegzetvételnyi ideig eltűnődöm. Mit is nyerne azon, ha feladna?
-Esetleg kapnál egy alapos vállveregetést....az elismerés jeleként...- ötletelek, hiszen fogalmam sincs angyaléknál ezen a téren mi a szokás.
-...bár te nem tűnsz olyannak, mint aki "léleksimogatásra" vágyna. - jegyzem meg sunyi mosollyal.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ophilia


Templom Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
726
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 17, 2019 7:28 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Belial
A templom falai visszaverik a hangját, újra és újra körbehordozza, mígnem valami ijesztő hanggá nem változna mielőtt oly nyomtalanul tűnne el, ahogy meg is jelent. Szemöldökeim lágyan vonom össze nevetése közepette, apró ráncok jelennek meg orrnyergem felett. Fejem enyhén félrehajtva szemlélem a démont.
- Valóban - hagyom meg ennyiben. Nem tudom, hogy válaszolnának-e hívó szavamra, bár ha elmondanám nekik, hogy az van itt, aki Raguelt tartotta fogva, biztos vagyok abban, hogy iparkodnának. Ebben az esetben biztos.
- Kevesen vannak, akiket ennyire megvetnek. Jó munkát végeztél - ismerem el, ha ez lett volna a célja ezzel. Vagy ha hát nem… Belegondolni sem tudok, hogy… Persze a pánikkeltés. Sokan számítottak egykor Raguelre, akikhez nem tudott menni. Rengetegen imádkoztak hozzá. Hallotta őket, mégis tehetetlen volt. Rengeteg angyalba veszett el a hit, mert nem válaszolt a hívásra. Káoszba taszította őket.
Naná, hogy sokan pikkelnek rá.
- Gondolom nem beszélgetéssel telt el az a huszonöt év - mosolygok rá, elgondolkozva. Nem mintha Raguel ezzel tisztában lett volna. Vállaim végül csak hetykén vonom meg, nemtörődöm módon. - Csak nem tartasz a bosszújától? - somolygok rá még mindig az oltár túloldalán állva, fejem enyhén félrehajtve, újra csak. Ha nem vár viszonzást. - Nem hinném, hogy oly sok démonnak feltűnne a hiányod - és ami azt illeti…
Ha igazam van. Ha tényleg igazam volt egykor, akkor a lovasoknak szerepük van Amara elleni harcban. Vagyis minél többet kivonunk a forgalomból, annál kevesebb esély marad arra, hogy Amarát meg tudják ölni.
- Az angyalok mindig is nyomtalanul tűntek el a Föld felszínéről. Ez most sincs másképp, soha nem is lesz. Jelentéktelenek vagyunk a világunk körforgásába, még ha sokan nem is hiszik el, vagy többnek hiszik magukat, mint amik - de ez csak egy vélemény és csak tőlem.
Lépteim lassan vezetem körbe a templomon, tekintetem az egykori ablakok helyére vezetem. Nem a romot látom, hanem egykori állatpotát, ahogy a nap a színes ablaküvegen keresztül világította meg a teret.
- Tévedsz - fordulok felé. - Nincs okom feladni téged - állapodik meg rajta pillantásom, ahogy elsétálok a pad mellett, ahol ül. Szemöldököm mégis a magasba szalad, ahogy mezítlábas lábaira simul tekintetem.
- Mi előnyöm származna belőle? - indulok tovább. Ez itt már csak a kérdés. Nekem mi előnyöm származik abból, ha feladom?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Templom YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Templom WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
212
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 08, 2019 11:15 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Látogatás Las Vegasba
Ophilia & Belial
Zene: nincs • szószám: 352 • Credit:

A fütty voltaképpen az itt portyázó angyalkák létszámának szólt volna, nem pedig a szőkeség számoló tudásának, de ha szeretné tőlem magának érezheti a dicséretet.
Kérdésére jókedvűen nevetek fel, kicsit talán még visszhangzik is a hangom a jobb napokat is megélt templomrom falai között. Ha a biztonsági észlelésükből indulok ki, akkor nem számítok nagy rohanásra, de Ophilia hívó szavára biztosan iparkodnának.
-Gondolom, ha szólnál nekik, nem telne nekik sok időbe ideérniük. - fészkelődöm a padon, lábamat a másik mellé helyezem és rendesen felülök, majd lerúgom a másik pár cipőmet is.
-...hízelgő, hogy ittlétem híre gyorsaságra késztetné őket. - gúnyolódom kicsit, miközben a szöszi elárulja, hogy Raguel Gabriel kedvenc húga volt. Milyen bájos ez a testvéri kötődés.
-Oh, valóban? Erről nem volt tudomásom.... - akkor ezek szerint Gabikát mélyen érintette a húgica elvesztése. Nem tudom mit mesélt a tollaska, de ami a vendéglátását illeti Raguelnek angyalokhoz méltó démoni fogadtatásban volt része. Szigorúan ügyeltem rá, hogy egy másodpercig ne unatkozzon minálunk és minden ott töltött pillanat örök élmény maradjon a számára. Úgy hiszem, ezt sikerült kiviteleznem.
-Ugyan, nem várok azért viszonzást. -  felelem, bár úgy sejtem ez nem tántorítaná el Gabeszt, hogy revansot vegyen, ha alkalma nyílna rá.
-Hát ezt sajnálattal hallom... - sóhajtok fel lemondóan, amikor elmondja, hogy a múmiagyűjteményben kizárólag emberi tetemek vannak, amiben számomra semmi szórakoztató nincs.
-Pedig megérdemelnétek, hogy önmagatoknak is méltó emléket állítsatok. Pár kitömött angyalka remek darab lenne a kollekcióba... - magyarázom mintha csak valami kiállításszakértő lennék.
Tekintetem hosszabb ideig elidőzik Ophilián anélkül, hogy egyetlen szót is mondanék neki. Nem igazán tudnám megmondani hol járnak a gondolataim, de minél tovább tartom szemmel őt, úgy telepedik egyre szélesedő sunyi vigyor a képemre.
-Tudom, hogy legszívesebben rohannál árulkodni. És tűnődöm mi tart vissza...- könyöklök fel két kézzel a pad támlájára. Mindketten tudjuk, hogy igen hosszú időre itt tarthatna, jóval tovább, mint amennyi időt szándékomban áll itt lenni. Nagy eséllyel megtapasztalhatnám a már említett híres angyali vendégszeretet is, amire úgy alapjáraton nem igazán vágyom.
-Félreértés ne essék, nem mintha bánnám... - teszem gyors hozzá, mielőtt azt gondolná nem élvezném kizárólagos társaságát. Más angyalok jelenléte csak elrontanák ezt a meghitt "baráti" hangulatot.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ophilia


Templom Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
726
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 07, 2019 8:46 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Belial
Elismerő füttyentésére csak felvonom a vállamat.
- Nem igazán nehéz összeszámolni. Csak sokak elméje képtelen rá, túl korlátozott – húzom össze enyhén a szemöldökeim, oly leheletnyire, hogy szinte alig is lehet látni. De többet magam sem kívánok ehhez hozzáfűzni.
- Oh, csak azért mert lovas vagy? Attól még egyedül vagy – résnyire húzom össze a szemem, ahogy rátekintek. – Szerinted mennyi időmbe telne szólni fivéreimnek? Még csak el sem kell innen mozdulnom. És szerinted mennyi idő alatt érnének ide az első harcosok, ha meghallanák, hogy maga a Viszály, személyesen látogatta meg őket? – tenyerelek az oltárra és kissé előrehajolok az irányába, csakhogy szavaimnak bizonyságot adja.
- Még arra sem voltál képes, hogy meggátold, hogy ellopja egy kölyök a cipőd – mosolygok rá újra csak galádul, állammal a felé bökök. Leginkább a lába irányába, ám ez most úgy is tűnhet, mintha felé. Nem kellett sok, hogy összerakjam a képet.
- Igazad van, nem láttál még mindent – hagyom rá egy vállrándítással. Valóban így van. Ha hallgat rám, a káosz újra felüti a fejét. Az emberek most békességben vannak, most azt hiszik, hogyha meg is halnak, feltámadnak. Páran már sejtik, hogy nem teljesen így van. Vannak olyanok, akik meghalnak, de nem tudják, hogy mi alapján, nem jöttek még rá az összefüggésre. Pedig ha tudnák…
Két angyal tudja csupán a miérteket. Gabriel és Ramiél. Nekem pedig eszem ágába sincs elárulni másnak.
- Pontosan – és a türelem pedig rózsát teremt. Nekem pedig nem kell mást tennem, mint türelmesnek lennem. Szívem szerint rohannék, tenném a dolgom, ám tudom, hogy most időre és türelemre van szükség. Én pedig emiatt nem fogok elsietni semmit sem.
- Tudtad, hogy Gabrielnek a kedvenc testvére Raguel volt? – hajtom oldalra a fejemet, mosolyogva szemlélem őt. – Szívesen viszonozná azt a vendéglátást, amivel illetted az egykori testvérét – somolygom. Most, hogy belegondolok. Könnyedén tehetnék róla, hogy többé ne hagyja el ezt a vidéket. Gabriellel szembe még neki sem lenne sok esélye. Kérdés, hogy megérné-e nekem.
- Sajnálom. Csak embereket állítottak ki[/i – vonom meg a vállam. – Ám a rémület, a keserűség ]még az arcukon van. Kicsit morbid, ha engem kérdezel – lököm el magam az oltártól, hogy a templom többi részét is be tudjam sétálni. Nem felszentelt terület, habár a városba talán már semmi sem az. Ő ide, mégis be tudott lépni.
Talpam alatt serceg az üveg, tekintetem nem rá vetem, hanem a díszes boltívre, mely átfogja a helységet és egy pontban a csúcsban összpontosul.  


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Templom YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Templom WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
212
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 06, 2019 12:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Látogatás Las Vegasba
Ophelia & Belial
Zene: nincs • szószám: 324 • Credit:

Kérdésemet költőinek szánom, de egyáltalán nem okoz meglepetést, hogy konkrét válaszokat kapok. Számadatokkal meg minden. Hatszáznegyvennyolcezer kétszázhuszonhárom.
-Ez igen. - füttyentek elismerően, bár ennél többet nem fűzök a hallottakhoz. Realizálom magamban, hogy jóval több szárnyas él itt, mint az elsőre gondoltam, ennek ellenére továbbra sem érzek késztetést a távozásra. Következő mondatával kicsit odaszúr.    
-Drágám...ez elég merész kijelentés...- jegyzem meg a szám sarkában továbbra is megülő démoni vigyorral. Ha jobban meggondolom ezt akár sértésnek is vehetném, amiért arcátlanul érdemeimet kisebbíti egy tollassal szemben, mégsem veszem magamra. Jól tudom, szánt szándékkal igyekszik páros lábbal az önérzetembe tiporni.
-...megértem az elfogultságod. Angyal vagy... - teszem hozzá mellékesen. Érthető az önfényezést és az angyali érdemek méltatása.
-Tény, hogy egész nagy rumlit sikerült összehoznia városszélen... - ismerem el, azért Gabikának van némi érzéke a káoszteremtéshez.
-Azért az elismeréssel és a beismeréssel még nem rohannék így előre...- korainak érzem még azt a dicséretet részemről.
-...még nem láttam mindent. - vigyorodom el. Vagy mondhatnám akár azt is, hogy alig láttam valamit. Az alvással töltött pár órácskát leszámítva jelentéktelen ideje vagyok itt, jóformán még csak most tettem be a lábam. Nem volt időm nézelődni.
-De ahogy mondani szokás, ami késik nem múlik. Nem igaz? - egy újabb költői kérdést intézek felé.
Ami a reményteli könnyed távozásomat illeti Ophelia nem valami bizakodó. Álnok angyali mosolyával jelzi, hogy én se számítsak semmi jóra. Szomorú ez a negatív hozzáállás.
-Nem számít...nem rohanok.- legyintek könnyelműen, elvégre ahogy említettem is épp vakációmat töltöm. Ennek okán miért is törném a fejem a távozáson, mikor még csak most érkeztem.
Ittlétem okára teljesen rám való magyarázatot adok. Nem sok démon választana egy angyalvárost nyaralási célként, ahol amúgy hatszáznegyvennyolcezer kétszázhuszonhárom angyalpajtás éli mindennapjait.
-Mumifikált részleg? - érdeklődés csillan szemembe szavai hallatán. Ám a hirtelen támad lelkes érzés elég gyorsan alább hagy, amint meghallom, hogy csak elhullt emberi porhüvelyeket őrizgetnek.
-Kérlek, nyugtass meg, hogy összeaszott angyaltetemek is vannak abban a részlegben. - kérdezek vissza bízva pozitív válaszában.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ophilia


Templom Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
726
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 06, 2019 7:59 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Belial
Kérdésére újra enyhén összráncolom a szemöldökömet. Hogy mennyi volt erre az esély? Fejben már rég ezt számolom - talán soha nem fogom megszokni, hogy valójában ezek nem teljesen őszinte kérdések. Sőt mi több. Noha az iróniát kihallom a hangjából, szarkasztikus hanglejtése feltűnik, mégis komoly szándékom van válaszolni erre.
- Lényegében egy a Hatszáznegyvennyolcezer kétszázhuszonháromhoz. Bár ha ebből csak azt tekintjük, hogy ki szőke és ki női egyednek tűnő, akkor csak… - itt újra megállok egy pillanatra, hogy legyen időm pontosan átszámolni. A tudás angyalának nem csak azt jelenti, hogy ismerem a történelmet. Ismerem azt, amit az emberek alkottak. Ez annál sokkal több. - Egy a négyezerötszázhatvanöthöz - bólintok is egyet mondatom végére. Még ha nem is igazán érdekelte a valódi válaszom megkapta.
Az én esetemben nagyon igaz ama emberi közmondás, hogy ha nem akarsz valamire választ kapni, akkor ne is kérdezz. Mert én bizony válaszolok.
- Ebben annyira nem bíznék azért - mosolygok rá álnokul, hangomba némi játékot csempészek, bár még magam sem tudom, hogy miért.
Hagyjam elmenni? Vagy nehezítsem ezt meg neki? Végül is megérdemelné. Oh, nem, nem kicsinyes bosszú miatt. Ő sem szereti észbe tartani, hogy mégis hol a helye. Meg kell rá tanítani. S még csak az sem kifogás, hogy ő ilyen. Ilyen nincsen.
A változás ott van a levegőben, mindenkiben ott van.
Másik kérdésem mégis betalál. Szélesen mosolygok rá, fejem enyhén félrehajtom Kezemmel a poros oltáron támaszkodom meg, hajamat hagyom, hogy a föld irányba vándoroljon vállaim simításán keresztül.
- Nagyobb káoszt hozott létre, röpke pár hét alatt, mint amire te nem voltál képes egész életed során - mosolygok rá galádul. - Elismerheted, hogy jó munkát végzett és még annál is jobbat - úgy tűnik, hogy ajkaim rándulása nem távozik arcomról, fogam fehérjét mégsem mutatom ki neki.
- Nem bűn bevallani, hogy tévedtél - tudom, hogy túl messzire is mehetek és ezzel akár jobban meg is járhatom, ám bízok saját képességeimben.
Most már bízok.
Most már nem hagyom, hogy bárki is ártson nekem. Főleg nem ő. Ő csak egy démon. Amíg az ő ereje fogyatkozik, addig az enyém nő.
- Vakáción? - kérdezek vissza, halk nevetéssel fűszerezve. Eltekintek mellette és csak enyhén rázom meg a fejemet. Újabb kérdésére azonban elgondolkozok. Vajon mit lehetne látni itt.
- Uh, van egy mumifikált részleg! Igaz az egész város az, de néhány unatkozó angyal úgy gondolta, hogy viaszmúzeum helyett múmiamúzeumot hoz létre, különböző pozíciókba állítva az itt megölt embereket! - vonom meg a vállamat. Nem vagyunk már jók, sőt, nagyon is távol állunk ettől. Nem is érdemeljük meg a világot, eme életet.  


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Templom YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Templom WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
212
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 05, 2019 9:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Látogatás Las Vegasba
Ophelia & Belial
Zene: nincs • szószám: 324 • Credit:

Azok a szárnyak. Azok a csodálatos angyali szárnyak. Látványuk galád gondolatokat ébresztenek, csínytevésre csábítanak. Játékos rosszaságra ha úgy tetszik, de ezúttal elnyomom magamban ezt a késztető érzést...a vágyat, hogy egyenként tépkedjem ki azokat a tollakat. Lesz még alkalom elég, hogy tömőanyagot gyűjtsek a párnámba.
Jelenlétem legalább akkora meglepetést okoz számára, mint nekem az övé. A tettetett döbbenete pedig megmosolyogtat. Nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy jelenleg angyalföldjét taposom. Olyan helyen szívom a levegőt, ahol a magamfajtának nem ajánlatos. A statisztikák alapján azt is tudom, hogy errefelé elég magas az angyalkoncentráció. Itt minden démonra fejenként jut legalább ötszáz szárnyas.  
-Jól van...de gondolj csak bele, mégis mekkora volt az esély arra, hogy pont a kedvenc szőke tollcsomómmal futok itt össze elsőként? - könyöklök fel a támlára költői kérdést szegezve felé.
A biztonság hallatán egy pillanatra én is elgondolkodom. Igazat szól az angyal. Különösebb akadály nélkül sétáltam ide be, már ha a pusztulás szerteszét szórt darabkái nem számítanak annak, melyekben az óvatlan járókelő bokáját törheti. És ha már a bokánál tartunk...tekintetem a lábamra szegezem és szembesülök azzal a ténnyel, hogy egyik cipőm hiányzik. Picsába...
-Nem bánom a dolgot, főleg ha távozáskor is ilyen könnyed utam lesz. - fűzöm közben a lány szavaihoz. Hiszen egy dolog bejutni valahová, onnan egyszer ki is kell jutni. Nem tudom, hogy ittlétem okán kérdése valódi érdeklődést tükröz-e, vagy pusztán költői jellegű, de felvetése, hogy én azért volnék itt hogy Gabesznek behódoljak igencsak megdöbbent. Villanásnyi időre még az arcomon is észlelhetőek a jelei.
-Nem volt efféle szándékom...-húzom el kissé a szám.
-...komolyan drága, el tudnád rólam képzelni, hogy ilyen szégyentelenséget műveljek? Hogy angyalcsicskának álljak? - kérdezek vissza szélesedő mosollyal. Inkább önként döglenék meg, minthogy egy angyalt szolgáljak. Ám ha ittlétem igazi okára kíváncsi, az nem titok, elárulhatom.
-Én? Kérlek szépen vakáción vagyok. - felelem pimasz vigyorral. Ez az állítás még valahol igaz is. 
-Helybéli révén mit mondasz, mit érdemes itt megnézni? - érdeklődöm mintha csak valami erre tévedő turista lennék.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ophilia


Templom Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
726
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 05, 2019 2:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Belial
Szárnyaim kibontva hullnak alá hátamon. Enyhén megereszkednek, így tetejük legfeljebb vállamig érnek. Miért aggódnék azért, hogy bárki is meglátja? Ez az angyalok városa, még szó szerint is. Itt csak angyalok élnek - jobb esetben. Utolsó pár sornyi pihe tollak a földet nyaldossák, két csíkot húznak maguk után, a port enyhén felkavarva körülötte, egyfajta örvénybe keveri őket.
A szűnni nem akaró érzés továbbra sem hagy békén, ám hiába fülelek, saját cipőm visszhangján kívül semmi mást nem hallok. Meglehet, hogy csak elmém játszadozik velem, paranoiám már így is a tetőfokára hágott.
Mindaddig, amíg a kérdésem fel nem hangzik.
Egy apró alak bukik fel a romok között, jobb szemöldököm pedig a magasba rebben.
- Egy gyermek? - a kérdés leginkább döbbenetet tükröz tőlem. Nem igazán vagyok ahhoz hozzászokva, hogy Las Vegasba vannak emberek. Hallottam hírét, hogy Gabriel megtartott párat, bár rejtély számomra, hogy miért. Most már mindegy, hiszen ha akarnánk sem tudnánk megölni őket. Nem véglegesen. Feltámadnak.
Figyelem a kirohanó alakját, ajkaimat újra kelletlenül húzom el. Az eddig a kezembe tartott kelyhet puhán helyezem vissza az oltárra. Egy fej pedig felbukkan a padok között. Tekintetem nem kerüli el, ám figyelmemet igen, amikor bejöttem. Szemöldököm lágyan ráncolom össze, leheletnyi finom ráncok jelennek meg homlokomon.
- Nocsak - a döbbenet talán hasonló, mindkettőnknél. Legutóbbi találkozásunk… Nem ért szép véget. - A Viszály maga jön megcsodálni a művet, amit nem ő idézett elő? - ajkamon sejtelmes mosoly jelenik meg. Nem kedves, mint legutóbb. Korán sem szelíd. Alattomos és jéghideg.
Kérdésére hökkenten tekintek rá. Kezemet teátrálisan helyezen szívem helyére.
Már csak helye. Kitépte egy angyal, eltulajdonította, Amara sötétségével ruházta fel és magánál tartja. Tán zálognak, nem igazán értem, de már nem is igazán érdekel.
- Neked nem szóltak? - kérdezem nagyokat pislogva, tán szerepem is túljátszva. - Ez az otthonom. A mennyország minden angyal otthona - az angyal szót jobban megnyomom, csak hogy értse, nem igazán való ide. De ezt ő is pontosan tudja. Épp ezért van itt.
- Bár, amilyen pocsék munkát végeznek a biztonsággal - vonom meg a vállamat hetykén, arcomról eltűnik a játékos döbbenet, helyét az érdektelenség veszi át.
- A kérdés inkább az, hogy te mit keresel itt - hajtom enyhén oldalra a fejemet, szemembe lógó, kósza tincseket a fülem mögé illesztem. - Csak nem azt mondod, hogy jöttél behódolni Gabrielnek? Azt hiszem, hogy ki kell ábrándítsalak - fintorgok rá. A korábbi naiv, kedves énem, mintha a szél kapta volna el és vitte el egy messzi, távoli világba.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Templom YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Templom WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
212
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Multi :
nincs
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 05, 2019 2:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Látogatás Las Vegasba
Ophelia & Belial
Zene: nincs • szószám: 474 • Credit:

Egy szikla méretű kődarabon láblógatva üldögélek egy kopott várostábla árnyékában. Cipőm orrával egy kavicsot bökdösök. Várakozom, és közben kezd megkörnyékezni az unalom. Valami ismeretlen nótát hümmögök eközben, amit még talán Isztambulban hallottam. Feljebb emelem a fejem és lám, porzik a láthatár. Játszópajtásaim lassan csak utolérnek.
-Mint a csigák. - dörmögöm, majd nagyot rúgok a kavicsba, ami messze száll és valahol a homokos földben landol. Kezdek rájuk unni, mindig ugyanaz a nóta. Olyan kiszámíthatóak, éppen ezért elérkezettnek látom az időt arra, hogy tartsunk egy szusszásnyi szünetet, mondjuk néhány nap erejéig, míg összeszedik magukat. Hátha ezalatt kitalálnak valami új taktikát az elkapásomra. Addig is, hogy elfoglaljam magam kitaláltam valami igen merészet. Lefogadom a legtöbb pokolbéli cimborának eszébe sem jutna ekkora állatság, kivéve talán azoknak, akik megunták nyomorult életüket és a halálba vágynak. Az az őrült ötletem támadt, hogy bepofátlankodok Gábor felsőségterületére, Las Vegasba. Az a hír járja, hogy itt épül a Mennyország 2.0. Azt hiszem ezt nekem is látnom kell.
A cimbik nagy irammal közelednek felém, aztán ugyanekkora lendülettel húzzák be a féket, amikor ráeszmélnek, hogy az angyaltanya határához értek. Ide még ők sem merészkednek utánam. A Las Vegas tábla láttán tele lesz a gatya és inkább visszavonulót fújnak. Milyen kár, pedig biztosra veszem jó móka lett volna tollasok játszóterén fogócskát játszani.  
Őszintén mondom lefárasztott ez a kergetőzés, még az álmosság is egészen rám tört, ennek okán valami alvásra alkalmas fekvőhely keresésébe kezdek. Leugrok a kődarab tetejéről és az épületek felé indulok. Hamar meglátok egy romos templomot, ami első blinkre megfelelőnek tűnik.
-Hahó! - tiprok be az ajtón percekkel később, de hiába várok választ, csak a saját hangomat hallom visszhangzani. A kóceráj teljesen üres. Ez persze nekem csak jó, hiszen így csekélyebb esély van rá, hogy bárki megzavarja szendergésemet. Hanyatt is vágódom egy félreeső, szimpatikusnak és egészen stabilnak látszó deszkapadon, ami bár a kényelemtől fényévekre áll, de a célnak maximálisan megfelel. Rövidesen olyan szinten sikerül bealudnom, hogy azt sem veszem észre, hogy egy kölyök álmomban lelopja rólam a jobb pár cipőmet. Épp a bal párjának megszerzésébe kezdene, amikor cipők kopogása zavarja meg őt a zsákmányszerzésbe. A lábbelim felével a hóna alatt húzódik meg a romok mögött. Hangtalanul, lélegzetvisszafojtva lapul és szemmel tartja a most érkező szőkeséget, engem pedig a motoszkálás és az angyalian csengő női hang ébreszt fel álmomból. Lassan kinyitom a szemem, de még nem ülök fel.
-Mit szeretnél? - hangzik el egy kérdés, mire a kölök összerezzen, magára veszi és mint nyúl a bokorból elugrik rejtekéből.
-Csókolom...én csak...csókolom. - és már rongyol ki kifelé a templomból kezeiben szorongatva egy fél pár nagyméretű férficipőt. Kicsit megemelkedem, hogy a pad támlája mögé leshessek és megtudjam, mi is folyik itt voltaképpen.
-Hát be kell halni...- kúszik démoni vigyor az ábrázatomra, amikor meglátom Opheliát.
-Milyen kicsi a világ, angyalkám. - szólok a nő felé, miközben felkönyöklök a pad támlájára.
-Mi járatban itt? - érdeklődök vidáman, mintha én lennék otthon és ő volna a vendég.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ophilia


Templom Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
726
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 05, 2019 8:19 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Belial
Eleinte a mennyből mindig olyan különlegesnek hatottak a templomok. Az emberek betértek és háborgó lelkük megnyugodott, békére leltek. Csend volt, ahol saját gondolataikkal foglalkozhattak, jobb esetben nem háborította senki sem őket. Néhány népcsoportot kivéve ezt a helyet tiszteletben tartották.
Első napjaimon a Földön még meg tudtam érteni ezt a… Meghittséget, ám most?
Unottan sétálok be a templomba, magassarkú cipőm sarka koppan az egykori márvány lapon, visszhangja felveri a közelben tanyázó galambokat. Hála Gabriel pusztításának a város romokban, ez sincs most másként. Az épület ablakai betörve, a tartógerendákat már csak a szentlélek tartja egybe.
Cipőm talpa alatt megcsikordulnak a színes üvegdarabok.
Feltekintek az ablakra. Szinte látom magam előtt, hogy milyen volt egykor. Keserűen húzom el ajkaimat.
Két padsor között egy könyv pihen, nyitott lapjai a föld porát nyaldossák. Komótosan guggolok le érte, megfordítva apró hasábokba szedett szöveg.
- Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek… - kezdek bele, pár sort pedig átsorol a tekintetem - Mert ha elesik is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, aki őt felemelje - olvasom hangosan a sorokat. - Bwah… - ejtem ki az undormányt kifejező szót, nem túl elegánsan. Lassan csúszik ki hosszú ujjaim közül a könyv és talál új helyet egy pad tetején. Immár becsukva.
A kérdés ismét csak az, hogy mit is keresek itt? Gabrielt jöttem volna ellenőrizni? Meglehet, hogy így van. Tálcán kínáltam neki a lehetőséget, hogy befejezze, amit elkezdett, mégsem tesz semmit.
Ahogy az angyalai is. Még az iphaemjének is legfeljebb a szája jár, de nem tesz semmit. Nem csinál semmit, senki sem.
A mennyben nem tűrtek meg, itt pedig senki sem foglalkozik velem. Pedig kinyilvánítottam már, hogy nem állok a pártjukon.
Nem állok senki pártján.
Amarát szolgálom már.
Szemeim megvillannak, ahogy érzem, hogy néznek. Félfordulatot teszek, ekként tekintek magam mögé, ám senkit sem látok. Pedig érzem, hogy valaki figyel engem. Tekintetem visszairányítom az oltár irányába. Lassú léptekkel indulok meg az irányába.
Lenge ruhám takarja alakom, mégis sokat sejtet. New York elhagyatott lakásai sok kincset rejtenek, legalább is számomra. Még ha nem is igazán kincs, de megvan a lehetőségem, hogy úgy öltözködjem, ahogy csak kívánom.
Az érzéstől mégsem szabadulok. Figyel engem valaki. A hátam közepén érzem, égeti a gerincemet. Mégsem foglalkozok vele. Még nem, nem tudom, hogy ki lehet az. Bár számít?
Az oltárhoz két lépcsőfok vezet, melyet könnyedén teszek meg. Felborult gyertyatartók, kehely pihen rajta. Nyitott Biblia, mellett énekeskönyv, és egyéb elsárgult papír, rajta írás. Tán az egykori tisztelendő utolsó beszéde. Feltekintek a véres teremre. Tetemek a padok között, maradványaikat por borítja. Nem kaptak temetést, ám az időjárás tett róla, hogy eltemessék őket. Mindenen ujjnyi vastag por, a levegő is tele van. Kósza szellő cirógatja hajamat.
- Mit szeretnél? - teszem fel a kérdést, elég hangosan ahhoz, hogy meghallja, aki figyel. Ha angyal, messzebbről is meghallja, ha meg nem? Démonra nem számítok, ki lenne olyan balga, hogy Gabriel új mennyországába jönne el? Hívatlanul?
Ujjaimmal megemelem az aranyozott kelyhet, csípőmet az oltárnak vetem. Mögöttem a kereszt jobb oldali foganatja meglazul, hangos csikordulással fordul oldalra. Nem ráz össze az ijedelem, csak tekintetem emelem fel.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Templom VQSi8OZ
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
812
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 25, 2019 6:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 12, 2018 10:21 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



@Calypso
A jövő olykor a múlt ismétlődése.  • Credit:
Akár le is ülhetnénk bent a padra nosztalgiázni, egy-kettő még áll is, párat talán eltüzeltek az emberek utolsó darabjai, de ha nem csalnak emlékeim, akkor torlasznak kívánták használni, ajtók elé halmozták. Akkor épp jó vicc volt, most pedig egy halom szemét csupán. Persze, nem invitálom semerre, és a múltat sem rágjuk át jobban, hisz felesleges. Ő is tudja, és én is, amit kell vagy amit épp nem kéne. Manapság mindenki okoskodik, csak épp lehet tisztában sincs azzal, hogy mennyire hülyeség az, amiről magyaráz. Mindegy is alapon engedem el a témát, ahogy ő is, és még egyet is ért vele, legalábbis szavaival. Az, hogy mire gondol pontosan, az egyelőre az ő titka, nem megyek kutatni a valóságért. Ó, hogy ezzel tiszteletben tartom a gondolatait? Nem éppen, inkább csak nem fecsérelem az időt. Majd ha kell, meglépem. Vagy nem.
- Hanem kire? - érdeklődöm, mert miért ne. Nem csap a kezemre, mint úri hölgy az illetlen tapogatózó mozzanatára, engedi, és bár nem csavarom ki semerre és nem is szorítom, mégis a végén én rántom el a kezem arra, amit érzek. Vagy csak képzeltem? Manapság érzékeink annyira nem élesek, ha mágiáról van szó, sok dolog elkopott, mióta idelent rostokolunk, ezt azért, most valamennyire talán el is kaptam. Ujjaimat olyan sebesen rántom el, mintha bőre tűzforró lenne, és bár ezzel már semmit sem használok, csak egy kósza mozdulat volt tőlem.
- Miket művelsz? - húzom el a számat, és beletörlöm felsőmbe az ujjaimat, majd visszarejtem zsebem mélyére, bár nem tartok tőle, amolyan megelőzés részemről. Persze, kicsit vicces is, majdhogynem nevetek magamon is, ha ő nem teszi meg. Bár meglennének az emlékeim, hogy tudjam, amit tudni kell, és akkor nem sután néznék rá, hanem tudnám mit és miért tesz. Bahh! Ezt a tehetetlenséget nem bírom, ezt, amikor csak toporgok és bár kész a válasz, nem érhetem el. Türelmetlenség. Egyre többször kap el, és kapom azon magam, hogy ezt űzöm. Nem kéne.
- Ez eléggé érdekes dolog lenne, és elég bugyutaság. Miért lenne minden csak egy játék? Megtetettem amiket tettem és valósak voltak, egytől-egyig. De ha semmi sem az, akkor mégis micsoda? Egy álom? Ugyan... - rázom meg a fejem. Persze, előfordult, hogy valami valóban nem az volt, de az más, az nem ennyire sarkalatos, csupán vagy tévedés vagy átverés hozama volt, nem pedig egy bazi nagy illúzióé, amiből mikor felébredek, semmi sem marad. Ó nem, a hosszú-hosszú évmilliók elteltek, és láttunk eleget, éreztünk eleget. Én főleg a változást, amely egyre jobban ragadta meg a világot az emberek munkái által, majd magamban, amikor egyedül maradtunk. Nem is akarom megkérdőjelezni Atyánk világának valódiságát vagy épp az Ő személyét, még azok után sem, amik történtek és amiket tettem. Kérdése zökkent ki az elmélkedésből és szórakozott mosoly ül ki arcomra.
- Nem tudom, talán meglehet – úgy igazán? Mélyen? Tényleg nem tudom, és mégis. Büszkeségem van, beképzeltségem is valahol, ezekbe meg bele lehet taposni igen mélyen, csak nem mindig vagyok olyan hangulatomban, hogy ezt fel is vegyem és át is érezzem, vagy valami olyasmi. - Persze, hogy keresett. Ha nem teszi, bármely angyal elég lett volna a feladatra de nem bármilyen kellett. Ezt kereste – vagyis hiszem, hogy ezt. Nem tudom, hogy ténylegesen mi volt az, amit kutatott. Elszántságot, hitet és talán azt, amivel a tetteket hajtottam végre, vagy épp hogy nem kérdeztem. Teljességgel mindegy, hiszen ezekre azóta számos dolog épült, sokkal több, mint amit képzeltem akár én magam. És hogy nekem ez rossz? Nem. Legalább nem vagyok olyan, mint a többi. A tucat. Vagyis, ami maradt belőle.
- Nehéz is lenne az én emlékeim nélkül. De legyen, akkor hagyjuk a múltat. Attól függ, mi a változás. Mert van ez, és van a fényesebb verziója, amikor még kicsit jobb volt nekik. Könnyű belém botlani erre keresés nélkül, bár... - hordom végig tekintetem a környéken, remélve, hogy nem kell sokáig a sétáló szerepében lennem. Egyre jobban viszket a tenyerem, a tétlenség és az építés közötti űr pedig mély és kényelmetlen. Mondhatnám, hogy nem erre vagyok hivatott, de a parancs, hogy maradjak nyugton, tiszta és érthető, még ha nem is kedvelem.
- Áhh.. A ködös válaszok vagy azoknak hiánya. Sejtettem. Atyánk nem magyarázkodik, csak megteszi, amit kíván. De hát, hatalmában áll, bár meglepne, ha félt volna tőletek és a ténykedésektől. Az ember is teremtett egy ilyen világot, mégsem... Hát végül is, most hogy így mondod, talán nekik meg ez volt a büntetés. Hmmm – futom át a dolgokat gyorsan, bár eléggé meredek lenne, talán mégis lehet benne igazság. - Ki tudja. Azt mondták erre az emberek, Isten útjai kifürkészhetetlenek. És még nem is tudják, mennyire. Ohh, azt meg külön köszönöm, hogy rám gondolsz majd elsőnek. Értékelem – nem mintha nekünk nem lenne megannyi kérdésünk, vagy épp maguknak az embereknek nap mint nap, már akinek van gusztusa ezek után a felsőbb hatalmakhoz fohászkodni. Vagy épp bárkihez. Manapság ez igencsak káromkodás az emberek között, ha jól értelmezem. Csendben van, talán kutat valamit magában. Kezeim más zsebbe nyúlnak, és egy, emberek alkotta szivart fogok ujjaim között, és mit sem törődve azzal, mennyire viseli el a füstöt, meggyújtom azt. Nem, nem számítok támadásra, kényelmesen vagyok vele szemben, no de ne higgye azt, hogy nem figyelek. Még jobban is.
- Rosszabb. Feléled a test, mintha mi sem történt volna – oldalra fújok egy nagy adag füstöt, most kábé olyan lehetek, mint a dühöngő bika. És az is vagyok, ha róluk van szó. - Úgy tudom, azoknak a lelkeknek odafent vége, nincsenek. Az utolsó hírek erről szóltak, aztán, bumm, ennyi volt a móka. Nincs se fent, se lent senki sem – talán pont olyan romos a Menny is, mint idelent a világ. Poros, koszos, elhagyatott, a megannyi fegyver, amikkel most előrébb lehetnénk... Ha akkor és ott gondolok ilyesmire, lemenekítek párat, de így... Csak a vágyódás marad arra a hatalomra.
- Ejnye, ejnye. Veszélyes a tűzzel játszani, mert meg tud égetni. Vagy még rosszabb – csóválom meg a fejem, de szórakozottan. - Tisztogatás. Ugyan, túl szép ígéret – veszem vissza számba a szivart, hogy újra leszívhassam még forró, fullasztó füstjét. Erőm nem engedi, hogy ezzel nagyobb kárt tegyek magamban, mégis, fogalmam sincs, miért húzom elő újra és újra, vagy épp markolom fel, ha látom. Persze, nem lesz ez örökké így, ha végleg végük, a készletek elapadnak, de mindegy is, akkor már nem lesz szükségem semmire sem.
- Mit árulnak el? - vonom fel szemöldököm. - Hogy rettegek tőled? Nem, nem szoktam nálad nagyobbaktól sem – talán mindig is hiányzott belőlem ez. Meglehet. Nincs időm rettegni, ha cselekedni kell, amúgy is, nincs odabent lélek, amely reszkessen, csak a héj és az erő dolgozik, azok meg nem félnek. - Vagy míg te ezt hiszed. Tudom, hogy sokszor a sunyi kis trükkök kerülnek elő – mint a démonoknál, amikor csapdákat, vagy más erőket vetnek be. Persze, mi sem voltunk restek a válasszal, mindenkinek megvan, melyik válik számára előnyösebbé, ugyebár. De most hagyom beszélni, még ha közben vigyorgok, vagy épp aprón nevetek. Mert miért ne. Elfüstölgök, amíg beszél, majd csak aztán nyitom ajkaimat beszédre.
- A saját mellett ezé a helyé is érdekel. Muszáj. Muszáj annyit tudnom, amiből eldönti, hogy ráér-e vagy sem. És miért ne legyek kíváncsi? Ha már itt vagy, és üzenetet kell vinnem, akkor megtehetem. Manapság semmi sincs már ingyen, még ha nem is súlyos aranytömböket kérnek cserébe. A világ ezen lényege változatlan. Ám de legyen, talán átadom neki, ha úgy látom, érdemes-e – már csak azért sem adom meg a tiszta válasz örömét neki, főleg így, ahogy most karba fonta a kezeit. Ó nem, csak a vigyorom marad.

Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 36 felhasználó van itt :: 13 regisztrált, 0 rejtett és 23 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
8/4
Leviatán
8/1
Angyal
7
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
9
Nephilim
7