☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Deedra
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Ω Szakadár / Vadász / Ember

Vas. Szept. 03, 2017 1:09 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


You are my Family too
Daya && Deedra
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Vlahogyan Daya jelenléte erőt ad nekem. Számomra erő az, hogy wanheda után nálunk van és az, hogy lehet még egy rokonom. Nekem nem tanácsadóim vannak, hanem családom, de mindenki csak úgy gúnyol engem, hogy körbe veszem magam, tanácsadókkal. Nem így van, számomra a családom véleményen az első.
Végig mérem a gyönyörű nőt, borzos haja, csodás teste, és enyhe afró vonásai, akárcsak Lincolnak.

Lincoln elment, könnyeimbe temetkeztem, amikor meghallottam, hogy Wanhedához készül, ha Daya tudta volna ezt, bizonyára nem engedi el. De nem tágít, kiakarja gyomlálni az ellenséget.
- Nem támadhatunk, neki több a bizalmasa, már Nykon, apám idején is ő volt a kiképző. Ha most támadunk, akkor a nép, akik szeretik ellenem fordulnak. - Mondom, majd lesütöm a szemem, hiszen félelem bennem van, de igyekszem nem mutatni. Félek, hiszen tudom, hogy nem nekem, hanem nővéremnek kellett volna a helyemen lennie, hogy ő neki kellene, most a klánt vezetni. E helyett, egy démon lakozik a testében, és irányítja, mi lesz, ha újra önmaga lesz? Elfelejt engem, vagy tud még önn maga lenni? Büszkeség démona erős, de nem lehetetlen legyőzni.


- Szavaid meghatnak ! - Mondom, majd egy fintor lesz rajtam, amit mosolygásnak szoktak nevezni. Le kell ülnöm elfáradtam. Így teszek, és a gyomrom egyszerűen ellenzi, hogy nem kap ételt, így szólok a kinti embernek, hogy hozzon be csirkét.
- Tudom, és nem áll szándékomban, hiszen a családom tagja vagy! - Nézek mélyen csodás szemeibe, amik magukkal ragadnak engem.
A csirkét éppen sütik, az illata még jobban megmorogtatja a gyomromat.
- Mit javasolsz akkor? - Kérdezem. Majd a csirke megérkezik, rá mutatok a sültre és kérdően pillantok, hogy megtisztel e és eszik e velem.

Én neki esem, és beleharapok a szaftos húsba, és nagyon jól esik most gyenge testemnek. Remélem nem sért meg és velem eszik ő is, bár ha nem, sajna akkor is eszem, mert az éhség már három napja kerülgetett, de nem maradt meg bennem semmi se, így nem tudtam enni. A gyógyító megmondta, hogy a méregnek még felül is távoznia kell, de nem gondoltam, hogy ilyen rossz a gyengeség.




Comment: Azt látom drágám, na nem baj! Razz


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



I am Broken..
• JUS DREIN JUS DAUN Ai laik Heda•

Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Aug. 17, 2017 3:34 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Deedra && Daya

Csak bólintani tudtam abban a pillanazban, ahogy meghallottam szájából a bűnös nevét. Biztos voltam benne. Rowena. Mintha még a fogaimat is hallottam volna csikorogni a gondolatra. Meg sem kellene lepődnöm rajta, hogy megpróbálkozott ilyesmivel, abból a viperából bármi kitelik, mégis csodálkozásra késztet, hogy ennyire biztos a dolgában és mert ekkorát kockáztatni ezzel az akcióval. Valahol tiszteltem érte, amiért "küzdött" az elveiért, azért amit akart, de javarészt mást se éreztem iránta, mint undort, amiért ilyen aljas húzásra tellett csak tőle.
- Ha csak ez volt a célja, úgy gondolom ostoba lépés volt tőle. Lassítani lassíthat téged, de nem tud megfélemlíteni minket. - Bíztatásnak szántam a szavakat, mert tudtam, hogy szüksége volt rá, főleg ha valóban komolyan gondolja, amit az imént magáról és a nővéréről mondott. Rosszalló arcot vágva folytattam:
- Nem hagyom, hogy azt gondold magadról, nem vagy megfelelő vezető. Nem ismerem ugyan a nővéredet, nem tudom milyen volt ő, de azt tudom, hogy nálad jobb helyen nem is lehetne az irányítás. Téged ismerlek Deedra, bízom benned és tudom, hogy erősebb, talpraesettebb, rátermettebb vagy, mint bármelyikünk, még ha te ezt még nem is látod. Rá fogsz jönni. És én, meg Lincoln, valamint a többiek melletted leszünk, segítünk, veled küzdünk. - komolyan csengett minden szavam és pont olyan komolyan is gondoltam őket. Lelket akartam belé önteni, azt akartam, hogy megerősödjön, hogy összeszedje magát. Mert volt egy olyan érzésem, hogy csak ez után jön még a neheze, ahhoz pedig teljesen formában kell lennie, mentálisan és fizikálisan. Éppen ezért volt olyan fontos most is, hogy tudjam, hogy érzi magát. S bár a szája azt mondta jobban, a szemei az ellenkezőjéről árulkodtak.
- Tudod, hogy engem nem csaphatsz be... - minden aggodalmam ellenére sikerült szelíd félmosolyra húzni ajkaimat. Utáltam gyengének látni és éppen ezért, egy pici derűt akartam hozni a számára, véleményem szerint, egy mosoly ehhez remek kezdet. - Biztos vagyok benne, hogy hamarosan tényleg jobban leszel. - Mellé léptem és a hozzám közelebb eső vállára helyeztem a kezem, kicsit meg is veregettem, mintha csak ezzel adtam volna nyomatékot a szavaimnak, aztán hátrébb léptem, teret adva a számára, hogy picit összeszedje magát egy még komolyabb beszélgetéshez.
- Talán merész ötlet, de úgy gondolom, lehetséges, hogy nyilvánosságra kellene hoznunk, mit tettek veled. - Elgondolkozva nézel Deedrára, azt próbálod kitalálni ezzel vajon javítanátok vagy inkább rontanátok a helyzeten. Ha hallgatunk, Rowena megkapja, amit akar. Ha visszavágunk, még mérgesebbé válhatnak a dolgok. Ez egy ördögi kör. - Emlékeztetni kellene őket, hogy a méreg a gyávák fegyvere és ha azt hiszik, ezzel bármit is sikerült elérniük, akkor tévednek. Meg kell mutatnunk nekik, hogy jól vagy, jobban, mint valaha és nem törhetnek meg. - Igen, Igen ez talán működhet! Egészen fellelkesedem ettől és úgy érzem, most van esélyünk okosan és ütősen lépni. - Hátha akkor visszább lépnek legalább egy kicsit, mi pedig időt nyerhetünk, hogy kitaláljuk, mit lépjünk még ellenük. Hiszen remélem tudod, ebből nem lesz béke, amíg Rowena és a csatlósai élnek. - Ez utóbbi szomorú tény, de igaz. Ők véresebb kezű vezetőt akarnak, Deedra viszont nem egy Wanheda. Soha nem is lesz. Kár, hogy ezt ők nem látják, nem veszik észre, hogy Deedra ereje egész másban rejlik, hogy hatalmasabb, mint gondolnák, csak engedniük kéne kibontakozni.

♦️ megszaladt a kezem  Embarassed remélem tetszik   OMG    ♦️ 525 ♦️ immortals ♦️ © ♦️

Deedra
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Ω Szakadár / Vadász / Ember

Szomb. Aug. 12, 2017 4:58 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


You are my Family too
Daya && Deedra
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Daya számomra a családom, ahogyan Lincoln családja is. Nm volt való Wanheda klánjába, és nem volt való ide se, ahogyan éreztem rajta mindig is.
Vissza gondoltam a fájdalomra, és mindig csak Lincoln arca villan fel benne, ahogyan megrémül, ebből is tudom, hogy mennyre szeret engem, hogy fontos vagyok neki. Megmelengeti a szívemet, hogy vannak ameberek, akiknek még fontos lehetsz.
- Rowena. – Válaszolom, majd folytatom
- A gyógyító azt mondta nem az volt a szándéka, hogy megöljön, csak lelásítson és kissé ránk ijesszen. Ezzel is azt akarja bizonygatni, hogy nem vagyok megfelelő vezető. Tudom, hogy a nővéremnek kellett volna lennie, de nem tehetek róla. – Mondom, majd lesütöm a szemem, talán ő és Sheina az, aki előtt megmutatom a valódi érzéseim.
Iszom egy kortyot, majd mielőtt elbőgném magamat, elindulok a víz felé, és megmosom az arcomat. Hallom kint, hogy jön a vihar, ahogyan az ég felázzad, és zajong. Ilyenkor mindig arra gondolok, mikor Kathleen és én kicsik voltunk, és a sárban hemperegve játszottunk, meg kell találnom őt, meg kell mentenem őt Klepothtól.
- Jobban. – Hazudtam, hiszen lelkileg nem vagyok, de testileg se. Agyam nem hagyja a testem pihenni, és ilyenkor jövök rá, miylen törékeny is az emberi test.
Szavai mélyen belém marnak. Igaza van.
- Tudom, de mit kellene tennem? – Kérdezem, és várom, hogy mit tanácsol nekem. Mindig megkapom, hogy sok tanácsadóm va, de igazából nem. Hanem CSALÁDOM VAN. Mindenki, akitől kapom a tanácsokat, ők a családom, és a barátaim, vagy éppen lincoln.
- Lincoln nem lett volna, nekem végem. – Mondom, majd elmosolyodom.






✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



I am Broken..
• JUS DREIN JUS DAUN Ai laik Heda•

Vendég
WHISPERING AMEN



Kedd Aug. 08, 2017 7:57 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Deedra && Daya

Már alig vártam, hogy lássam. Ritka volt az, hogy bárkiért is aggódtam volna, de Deedra azon kívül, hogy a vezetőm volt, hogy Lincolnnal szoros volt a kapcsolatuk, az én barátom is volt. Vagy legalább is valami olyasmi, nem tudom, nem vagyok nagy szakértője a barátságoknak. Csak azt tudom, hogy eléggé a szívembe zártam ahhoz, hogy aggódjam érte, mint emberért, ne csak mint vezetőként.
Invitálására beljebb léptem a sátorban, könnyed mosolyt engedtem az arcomra csúszni, miközben felé biccentettem.
- Szia.
Kicsit kényelmetlenül éreztem magam, annak ellenére, hogy mindig ilyen kedvesen fogadott. De talán ez volt az oka. Nem voltam hozzászokva ehhez a kedvességhez. Bíztam benne, hogy lassan megszokom, s nem kell többet feszengenem miatta.
- Köszönöm - nyúltam a serleg után, amibe vizet töltött nekem, s hatalmas kortyokkal kiürítettem azt. Ebben a melegben jólesik a hűsítő ital, plusz nyugtató hatással bírt az idegeim felett is, amik szinte pattanásig feszültek voltak. Nem bírtam a tehetetlenséget, pedig egyelőre nem állt módomban cselekedni a merénylők ellen, amíg azt parancsba nem kaptam.
- Hallottam, hogy megsérültél. Arról nem tudok, mi történt pontosan - vallottam be. Az igazság, hogy lett volna, aki elmondja nekem az egész történetet, de nem akartam mástól hallani. Az ő szájából akartam hallani az egészet, legfőképp azt, hogy jól van-e.
- Na és... hogy érzed magad? - Aggódtam. Ezt még a vak is láthatta volna. Rá volt írva az arcomra, ott táncolt a szemeimben. És addig nem nyughattam, ameddig nem bizonyosodtam meg róla, hogy minden rendben vele. Bár, ahogy láttam, egész jó bőrben volt ahhoz képest, amit a gyógyítótól hallottam. Megkönnyebbültem. De egy valami továbbra sem hagyott nyugodni. Nem hagyhatjuk, hogy ez az eset újra megismétlődjön. Valamit tennünk kell.
- Deedra, ugye tudod, hogy nem söpörhetjük ezt az ügyet a szőnyeg alá? Ideje lenne lépnünk valamit a rosszakaróid ellen, nem gondolod? - a hangom komolyan csengett, tekintetem az övébe fúrtam és nem eresztettem. S bár ez kérdés volt, egyértelműen érezhető volt belőle, hogy tenni AKARTAM valamit. Bármit, csak ne kelljen szemet hunynunk az eset felett.

♦ remélem tetszik :3   ♦ 332 ♦ immortals ©

Deedra
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Ω Szakadár / Vadász / Ember

Kedd Júl. 11, 2017 1:37 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


You are my Family too
Daya && Deedra
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Már több, mint egy éve van köztünk, de talán még nem szokta meg, mint már mondtam Wanheda a vérengzés és a  csata nagy hírében van, ugyan még személyesen nem volt szerencsém meg ismerni őt, de nem is akarná. A 4 klán között így is nagy a feszültség, kivéve Signus és engem. Mi valahogyan mindig megtaláltunk a hangnemet, és talán az is közre játszik, hogy Kathleenbe volt szerelmes, talán még most is az, s vissza akarja kapni őt.
Gyógynövényektől, még kicsit gyenge vagyok, és tudom, hogy így nem mehetek emberek közé, hiszen egy dárda és végem, talán ezt akarták, de Lincoln nem eged ki innen. Mindig ezt akarta, amióta csak megláttam őt, akartam, és meg kaptam! És, most hogy az unokatestvérével jó legyen a kapcsolatom, az nem is kérdés.  

Nevemen szólított, lágy félő hangon.
- Szia! - Mosolyodom el a,mint megpillantom meleg tekintetét.
- Gyere, be! - Mondom még vidám arccal, majd töltök neki egy pohár vizet.
- Hallottad, a remek öngyilkos akcióm? - Vonom fel az egyik szemöldökömet, majd kortyolok én is. Nagyon meleg nap van. A sugarai úgy marják a börömet, mint ha csak tűzbe mártottam volna.





✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



I am Broken..
• JUS DREIN JUS DAUN Ai laik Heda•

Vendég
WHISPERING AMEN



Hétf. Jún. 26, 2017 8:36 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Deedra && Daya

Egy év. El sem tudtam hinni. Egy év telt el azóta, hogy Deedra maguk közé fogadott. Egy évnyi küzdelem az ösztöneimmel, amik minden alkalommal jól arcba csaptak, ha csak összetűzésbe keveredtem és vissza kellett fognom magamat, nehogy kárt tegyek valakiben. Ijesztő, hogy mennyire másként működött ez a két klán.  Előfordult, hogy bizonytalannak éreztem magam, hogy úgy éreztem nem tartozom ide, nem vagyok olyan, mint ők, hogy nem vagyok… jó. Ezért, a mai napig elgondolkozom rajta, hogy jól döntöttem-e, amikor idejöttem. Aztán minden reggel, ahogy kinyitom a szemem, újra és újra rájövök, hogy igen. De még mindig van mit tanulnom. Például azt, hogyan tartsam kontroll alatt a dühömet. Ezzel régen nem kellett foglalkoznom, mert senki nem akadt, aki összeesküvést szervezett volna Wanheda ellen, s ha netán akadt volna, gondolkodás nélkül vettem volna életét. Ez a helyzet most más, vissza kell fognom magam, hiába sikította minden ösztönöm, hogy menjek elébe a belső háborúnak és öljem meg az árulót.  Itt Deedra volt a fontos, az a mód, ahogyan kezelni szerette volna ezt az ügyet, s megfogadtam, hogy amíg parancsba nem kapom, hogy öljek, addig nem is teszem. Pedig szerettem volna. Főleg most. A vérem bosszúért kiáltott annak hallatán, hogy valami történt Deedrával. Alig tudtam kordában tartani a dühöm, három napot vett igénybe, mire csendes magányomban sikerült erőt vennem magamon és megnyugtattam viharként tomboló lelkemet.
Most már látnom kellett. Beszélnem kellett Deedrával, meg kellett tudnom, hogy pontosan mi történt. Tudnom kell, hogy jól van-e. És hallanom kell, hogyan tovább. Parancsra lesz szükségem, amihez tartanom kell magam, mert félek, a türelmem fogy és a dühöm csak nő az összeesküvőkkel szemben. Nem tudom, meddig bírja még az a bizonyos húr, mielőtt elpattanna.
Sietős, magabiztos léptekkel haladtam a sátor felé, menet közben oda-oda biccentve azoknak, akik elhaladtak mellettem. Arcomon semmitmondó nyugodt kifejezés ült, pedig belül ordítottam, s legszívesebben a fejét vettem volna a merénylőnek, de a külvilágnak, az embereinknek erről nem kellett tudnia. Nem sejthettek meg semmit abból, hogy baj van. Nem okozhattunk pánikot. Ezért magamra erőltettem a hűvös nyugalmat és úgy jártam-keltem közöttük, mintha a világon minden a legnagyobb rendben lenne.
Benyitottam a sátorba, pár lépést mentem beljebb, mielőtt megálltam.
- Deedra? – óvatos hangnemet ütöttem meg, mert annak ellenére, hogy tudott róla, hogy ma meglátogatom, nem akartam megzavarni semmiben sem. Így hát egyenes háttal, vigyázzban állva vártam, hogy beljebb invitáljon.
Volt mit megbeszélnünk azon túl, hogy kíváncsi voltam az állapotára és aggódtam érte. Efölött már nem lehetett szemet hunyni. Tennünk kell valamit. Én pedig égtem a tettvágytól.

♦️ ne haragudj amiért megvárakoztattalak  fgbhjfk   ♦️ 411 ♦️ immortals ♦️ © ♦️

Deedra
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Ω Szakadár / Vadász / Ember

Vas. Jún. 25, 2017 5:59 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


You are my Family too
Daya && Deedra
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Még gyengén lépdeltem ide oda a sátramban. Daya végre ma meglátogat. 3 napja nem láttam, reméltem nincs vele baj. Lincoln unokatestvére, így hamarosan remélhetőleg, de már most a családomnak tekintem őt. Seb, amit okoztak nem fájt annyira, mint a lelkemen okozott kár. Lincoln mindent meg tett, ahogyan Aigneis is, de Rowena mérge nem ölni, hanem gyengíteni akart engem.
Még néha érzem Dayában a nem is félelmet, de a bizonytalanságot, hogy nálunk nem lesz olyan harcos, mint Wanheda oldalán. Mi óvjuk a klánunkat, és nem küldöm őket a harcmezőre értelmetlen dolgokért. Talán furcsa neki ezt még megszokni, de jól jön, ha Wanheda át venné a hatalmat mindenki felett, a tapasztalata ellene.
Talán Wanheda egyszer vissza akarja kapni a legjobb harcosát, de mi Lincolnnal nem hagyjuk ezt.
Belenézek a tükörbe, amit még egyszer apám, Nykon talált az erdőbe, és hozatott ide. Kopott, itt ott törött, de célra megfelelő kis tükör ez. Kócos hajam, össze fogom, és arcomat megmosom a hideg vízzel, amit még nekem mertek a kútból. Most nem viselem harci festésem, csak a tiszta bőr, ami várja a lányt. Kabátom, a székre rakom, és kortyolok egyet az asztalon lévő serlegből, amiben a víz és a gyógyszerem van. A gyógyszer marja a torkom, amitől köhögni kezdek, de le kell nyelnem, meg kell erősödnöm minél előbb.





✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



I am Broken..
• JUS DREIN JUS DAUN Ai laik Heda•

Deedra
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Ω Szakadár / Vadász / Ember

Pént. Márc. 17, 2017 3:46 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


• LINCOLN && DEEDRA •
• Az igazi szerelem zálogot szívesen ad.•

Értem, hogy miért akarja titokban tartani, de én legszívesebben a világot kürtölném tele a szerelmünkkel. Mindig erre a napra vágytam, és ő az egyetlen aki képes velem elfeledni mindent, és mindenkit, még rowenát is.
Élvezem még, ahogyan besüt a nap, ahogyan velem van, az érintése megrázza egész testemet.

Bárcsak lenne egy stop az életben, és vissza tekerés, vissza játszanám a tegnap estét, újra és újra. Néha úgy érzem, hogy isten rosszat tett, hogy elment, hiszen a világ megbolydult, de amikor ilyen pillanatok vannak, és Lincoln velem van, akkor eszembe jut, hogy minden rosszban van valami jó, és nem szabad feladni. Hiába ment el isten, velem jót tett, hiszen megalapultak a szakadárok, és így LIncoln találkozott velem, és apám megbízhatta a védelmemmel.

Lesütöm a szemem szomorúan, tudom, hogy igaza van.
- Soha. - Mondtam, majd elmosolyodom, s megfogom a kezét. Viszonozom csókját és úgy őrzöm majd, mint egy ereklyét, hiszen nem tudom mikor kaphatok csókot legközelebb.
- Én is téged, nagyon. - Suttogom gyengéden.




credit && comment:   fanolos  



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



I am Broken..
• JUS DREIN JUS DAUN Ai laik Heda•

Vendég
WHISPERING AMEN



Hétf. Márc. 13, 2017 6:57 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Deedra & Lincoln


Bármennyire is kellemes és békés volt mellette, a beszűrődő hangoknak hála, az idill puszta említése is hamar semmis lett. Akartam volna a jövőt szebbnek és jobbnak látni, de nem tudtam. A szavak, melyeket jól ismertem, ott visszhangoztak fejemben: Mindketten tudjuk, mi lesz ennek a vége. Neked és neki is mást fog a sors hozni, miután fény derül rá. Nem szeretheted. Feletted áll. Talán igaza volt. Talán csak rosszul ismert, s képtelen volt a jó oldalát nézni a dolgoknak. Igaz, ebben még inkább kételkedtem. A jövő valóban nem lehetett olyan, mint amilyennek szerettük volna. Neki és nekem is kötelességeim voltak az emberek, az embereink felé. Bár erősebbek voltunk együtt, gyengébbek is lettünk.
Figyelem mozdulatait, s csatlakozom hozzá, én is ruháimért nyúlok és magamra kapkodom őket. A tekintetem viszont így is elkalandozik kecses alakján, könnyed mozdulatain.
-Egyenlőre.-lépek elé, ujjaim gyengéden álla alá csúsztatom, már amennyire ezt egy cserzett kéz engedi.-Van időnk. Még van. Kitalálunk valamit, csak ne felejtsd el, amit érzel.-suttogom, s lehajolva hozzá, gyengéden megcsókolom.-Szeretlek.-húzódom aztán el tőle, majd könnyedén fordulok meg, s felkapva letámasztott fegyvereim, az ablakpárkányon kiugorva, eltűnök a sátrak között, mintha soha nem is lettem volna a szobájában. S nem sokkal később úgy térek be a tanácskozásra, mintha mi sem történt volna, s a földre dobok két elejtett nyulat, amit ürügyként gyűjtöttem be, s hoztam magammal. Késésem így érthetővé válik. Legalábbis jó volt ezt hinni, s remélni, hogy valóban senki nem látott meg.

Deedra
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Ω Szakadár / Vadász / Ember

Hétf. Feb. 20, 2017 11:33 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


• LINCOLN && DEEDRA •
• +18-as jelenet.. •

Itt van enyém, és ezt senki nem veheti el tőlem. Más klánok biztosan gyengének tartanak, ahogyan Rowena is, de nem érdekel. Talán én vagyok az a vezető a 4 klán közül, akik megérdemlik a vezetői címet. Foglalkozom az emberekkel nem iszom a vérüket, és nem ölök ártatlanokat, ha valaki lop a családjának, inkább enni adok. Ezért lenni gyenge?
Az álom gyorsan jött, és néha felriadtam a rémálomra, ami már rég engem sújt. mindig fel fel villan a kép, ahogyan apán szívét tépi ki a nővérem.

Lincoln reggeli ébresztésénél jobbat még nem éltem át.
- Most inkább megállítanám az időt, hogy velem maradt. - Mosolygok.
Én fel vállalnám már most kettőnk szerelmét, de ő láthatólag még nem áll készen.
- Ahogy gondolod. - suttogom. Fel ülök és fel veszem a ruhámat, meg dörzsölöm a szemem. Kezdődik egy újabb nap, és én nem akarok ki menni oda. Minden nap egyre rosszabb, hiszen Kath egyre több időt van Klepoth-al.
- Akkor titok marad? - Kérdem szerelmünkre gondolva. Fájni fog, hogy mellettem lesz, és nem ölelhetem, hogy olyan közel lesz, s még is olyan távol.


credit && comment:   fanolos  



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



I am Broken..
• JUS DREIN JUS DAUN Ai laik Heda•

Vendég
WHISPERING AMEN



Szer. Feb. 15, 2017 8:32 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


color=#FF0000]+18
[/color]
Deedra & Lincoln


Megkapni a nőt, akire azóta vágyom, mióta az eszem tudom, számomra idegen érzéseket hozott elő belőlem. a jövőtől mégis tartottam. Tudtam, hogy ami a falakon belül történt, történik, nem maradhat a falakon belül, hisz ez nem az a világ volt. De azt se akartam, hogy kikerüljön innen mindez. az álom azonban előbb elhatalmasodott felettem, mint ahogy vártam, s egyenletes lélegzeteket véve, azelőtt elaludtam, hogy a gondolataim lábaim irányítását átvették volna, s távozásra kényszerítettek volna.

A reggeli napfény, illetve a felkelő Nap fénye, hogy pontosítsak, besüt az ablakra akasztott rongydarabokon át, s kinyitva szemem, Deedra barna, hullámos fürtjeit pillantom meg először, ahogy a barna megannyi színében és fényében tündökölve omlanak meztelen hátára. Elmosolyodom, és felkönyökölve közelebb hajolok hozzá. Lágy csókot nyomok nyakára, majd lapockájára, végül kezeim is felfedezik a puha bőrt, és végigsiklanak ujjaim gerincének íves vonalán.
-Egy kisebb nemzetség várja, hogy kidugd az orrod azon az ajtón.-suttogom úgy, hogy más ne hallhassa, amit mondok, hisz a sátor kijjebb eső részei felől jól hallható hangzavar kezd el bekúszni a szobába.-Ideje, hogy vezető légy. Én pedig majd kisurranok ott.-mutatok az ablak felé, bár nyilván, ő nem így gondolta ezt, én azonban korántsem éreztem a késztetést, hogy ajtóstól rontsak a házba. Az ő érdekeit szem előtt tartva sem.

Deedra
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Ω Szakadár / Vadász / Ember

Hétf. Feb. 06, 2017 3:36 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


• LINCOLN && DEEDRA •
• +18-as jelenet.. •

Olyan jól esik miden egyes érintése, ahogya végig simogat engem, ahogyan apró csókokkal bombázz, bár ne lenne vége ennek az egésznek és bár, örökké így maradhatnánk. Pucéran, kielégülve, együtt. Soha nem akarok kilépni ebből a szobából, hogy elkezdődjön újra a megszokott vadállatias életünk. Szakadárok élete, ami másoknak vad lehet, de nekünk csak egy szokásos nap. Nem élünk falak között vissza tértünk a természetbe, ahogyan régen.
Magához húz, és szinte nehezen húzódik el tőlem és mondja. Azt hittem nem fogja vissza mondani, de igen, kimondta. Boldogan mosolygok rá, és nem tudom, hogy korai volt vagy sem, de jól esett kimondani. Ez nem a pillanat heve volt, hanem a valós még gyermekoromban megőrzött titkom, amit elengedni furcsa volt.

- Nem akarok! - Suttogom, miközben megszorítom a kezét. Egy pillanatra elfejtettem, hogy ki is vagyok, és ő ki, de erről sajna nem lehet megfelejtkezni még ilyenkor sem.
Majd látom a komoly arcát, és figyelek rá. Figyelem, ahogyan az álom rá nehezedik pilláira, és majd engem is el ér.
- Jó éjt! - Suttogom a most már szuszogó Lincolnak, és apró csókkal illetem puha ajkán.


credit && comment:   fanolos  



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



I am Broken..
• JUS DREIN JUS DAUN Ai laik Heda•

Vendég
WHISPERING AMEN



Vas. Feb. 05, 2017 9:48 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


+18

Deedra & Lincoln


Túl könnyűnek tűnt most minden. Az elmúló percek mámorából szinte fel sem eszmélek, mégis megőrjít testének közelsége, ahogy forró bőre enyémhez simul. Mellkasomról felemelve fejét, gyengéden csókolom meg, és ujjaimmal a hátán végigsimuló, kócos tincsek közé túrok, majd hátán simítok végig, gerince vonalát végigkövetve ujjaimmal.
A kíváncsi, és mindig éber tekintete arcom pásztázza, mire érdeklődve vonom fel szemöldököm, hogy mit is akarhat mondani. Mikor végre megszólal, és a félelmét legyűri, csak magamhoz húzom, lefogva mellkasomon rajzolgató kezét. Gyengéden, mégis határozottan csókolom, és nehezemre esik elhúzódni ezek után tőle, de ahogy ő is imént, úgy én is erőt gyűjtök és elhúzódom tőle.
-Nos, azt hiszem, hogy ha a vezetőm ilyesmiket mond....-kezdek neki, arcomon gyermeteg kisfiú vigyorával vetekedő mimika lesz úrrá.-Akkor azt hiszem, egyszerű válasszal élhetek, ami valahogy így hangzik...-csókolom meg kezembe fogott kezét-Én is szeretlek.-simítok végig arcán, elengedve kezét, de kezd legyűrni a fáradtság, ami azt hiszem, idővel arcomon is meg fog látszani.-Holnap nehéz nap elé nézünk. Pihenned kell. Ahogy nekem is, ha életben akarlak téged és mindenkit tartani.-emlékeztetem rá, hogy a világ nem ér e szoba falai között véget. Sajnos nehéz vagyis nehezebb napoknak nézünk elébe, se nem menekülhetünk el ezen elkerülhetetlen elől. Szinte észre sem veszem, ahogy az álom szememre nehezedik és az álom átjár, s hosszú, kínok közti éjszakák után, most először nem egy rémálom vagy egy roham szerű légszomj ébreszt fel, sőt, még csak fel sem kelek semmire, s valahol a tudatomban egész éjszaka érzem, ahogy Deedra csendesen szuszogó teste az enyémnek simul.

Deedra
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Ω Szakadár / Vadász / Ember

Hétf. Jan. 30, 2017 7:34 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


• LINCOLN && DEEDRA •
• +18-as jelenet.. •

Életemben nem éreztem még ilyet, ennyi szeretett. Derekamra teszi kezét, és úgy motzgatja segít engem a még erőteljesebb mozdulatok elérésében. Szinte feltüzel, ahogyan felnyög olyan szexisen olyan érzékien, hogy beleborzongok, hiszen férfiaktól nem megszokott ez, de nekem valahogy mindig is tetszett egy két sóhaj, és nem a néma csönd, hogy tudom ő is élvezi a helyzetet, hogy tudom, hogy velem élez és vállunk teljessé.
Maga alá gyűr, ismét öve az irányítás, és ismét nála a gyeplő, engedem, had uralkodjon testem felet ismételten, és élvezem. Háttal fekszem és folyamatosan újra és újra eggyé vállunk. Érzem, ahogy közel vagyok, sőt már én nekem sok gyönyör jutott, és érzem, ahogyan ő is elér a csúcsra. Mellém fekszik, én pedig fejemet mellkasára helyezem, érzem ahogyan dobog a szívem, érzem a verejtéket.  Olyan szép most minden együtt lenni, a tűz közben folyamatosan pislákol, és lágyan világítja meg a testünket.
Elmosolyodom a kijelentésén, és csókolom vissza. Azt akarom, hogy örökre velem legyen, felkönyökölök és csak nézem öt. Néha megrázom a fejem, hogy tényleg itt vagyunk-e, hogy tényleg megkaptam Lincoln? A férfit, aki régóta keresett a szívem.
- ÉN.. - Suttogom, majd elharapom a szavakat. De erőt veszem magamon.
- Szeretlek.. már mióta élek, és tudok a létezésedről így van ez. - Mondom, miközben másik kezemmel mellkasán kis köröket rajzolgatok.


credit && comment:   fanolos  



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



I am Broken..
• JUS DREIN JUS DAUN Ai laik Heda•

Vendég
WHISPERING AMEN



Hétf. Jan. 30, 2017 7:04 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


+18

Deedra & Lincoln


Heves nyögései és szuszogása világosan tudtomra adják, hogy a gyönyör kapuját átlépi, s pont ezért egészen addig nem is hagyom abba kényeztetését, míg újra ki nem nyitja szemeit, amikor is visszatérek ajkaihoz. Lassan, mégis hevesen csókolom, fogaimmal megízlelem a finom húst, amitől felnyög, egész testemmel hozzásimulva pedig még inkább ösztönzöm arra, hogy visszatérjen hozzám.
Hátamra fordít, elkapom derekát, cirógatom oldalát és érintésének hála ívbe feszülő testtel nyögök bele a nagyvilágba. Gyakorlott mozdulatnak tűnik, ahogy könnyedén ölembe ül, és fogad magába. Elkapom derekát, egy pillanatnyi mozdulatlanságra ösztönözve, mélyen szemébe nézek, és így ülök fel, mikor közelebb húz magához. Derekára vándorol egyik kezem, segítem mozgását, csókolom, de akaratlan bele-bele nyögök a csókokba, ahogy csípőjének mozgása egyre közelebb visz a véghez. Gyorsít a tempón, mire elkapom és visszahengeredem a földre, immár magam alá gyűrve. Csípőm nekifeszítve, alig húzódom el tőle, keményen, mégis gyengéden teszem őt újra és újra magamévá, végül átlökve őt is a gyönyör kapuján, követem őt. Egész testem megremeg, izmaink egymásnak feszülnek, nyakába csókolva takarom be testemmel a törékeny testet. Izzadtan simulunk össze a tűz meleg lángját élvezve, s mikor képes leszek újra megmozdulni, kihúzódom belőle, mellé gördülök és magunkra húzom az egyik nagyobb, több bőrdarabból összevarrt takarót.
-Gyönyörű vagy.-suttogom ajkaira, amit ismét birtokba veszek, ujjaimmal állát, majd nyakát cirógatva. Alig kapok levegőt, heves szívverésem pedig képtelen vagyok visszatessékelni nyugalmi állapotába. Testének melegsége élettel tölt meg, elveszettnek vélt énem újra magaménak tudhatom. Megkaptam, amire mindennél jobban vágytam, célom, hogy megtartani is meg tudjam. Mégis ott lebeg felettünk az a bizonyos kétely, ugyanis a románcok és szerelmek nem a vezetők szintjén megtörténő dolgok. Persze ahogy mindenki és minden változik, mi is változtathatunk ezen. De azt meg akarom vele értetni, hogy képtelen lennék egy szintre kerülni vele. Valamilyen apró részem még így is elvárná, hogy vezetőként viselkedjen, hogy az én vezetőm is legyen. Nem vágyom többre az egyszerűnél, sosem voltam az a típus, aki sokat akar az életen kívül. Amit hála neki, mintha visszakaptam volna, s céljaim a gyilkoláson és a rendfenntartáson túl is mutatnának ismételten, mint oly régen.

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Deedra szobája
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: