☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Deedra
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Ω Szakadár / Vadász / Ember

Vas. Szept. 03, 2017 12:56 pm írtam neked utoljára


Csak benned bízhatok!
Sheina && Deedra
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Két kezem közé temetem az arcom, és sóhajtok, majd öntök egy pohár vizet, bár ehez már valami erősebb kellene.

- Kisebb nagyobb gondom a támadás, tudom, hogy kitetted. - Mondom. Nem volt kétségem, de ez egy figyelmeztetés akart lenni, de én ezt nem veszem fel, inkább attól tartok, hogy szövetségre lép Wanhedával. Elmosolyodom fogadott nővérem harciasságán.
- Rowena. - Suttogom, majd kortyolok ismét. Olyan jól esett a víz, ahogyan a torkomon csurgott le.
- Lincoln és én az erdőben vadásztunk, kettesben akartunk lenni. - Akaratlan mosolyog húzódik a szám szélére.
- Akkor egy nyíl talált el, ami mérgezett volt. Hála neki- utalok Lincolnra.
- Még ma is itt vagyok, de a gyógyító szerint ez csak figyelmeztető nyíl volt, nem halálos. - Vonom meg vállam.  
De most elég az én bajomból, figyelem ahogyan azt meséli vele mi történt. Közelebb lépek, és meg akarom nézni a sebet.
- Nővérem el kell menned a gyógyítóhoz! - Mondom mikor látom a seb érintetlen. Hirtelen témát vállt.
- Rowena apám óta kiképző, sok katonája van, és bizalmasai, köztük a szeretője. ha most megölnénk, akkor fellázadnának. Okosabbnak kell lennünk! Nekünk kell lépnünk. - Mondtam
- Lincoln árulók után ment, Daya vigyázz rám. - Daya Lincoln unokatestvére, az egyetlen rokona, és Wanheda seregében szolgált, kiváló harcedzett nő, és érti a dolgát.
Ismét aggodalommal pillantottam a lányra, hiszen sápadt volt.
- Biztos rendben vagy? - Kérdezem.





✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



I am Broken..
• JUS DREIN JUS DAUN Ai laik Heda•

Vendég
WHISPERING AMEN



Szer. Aug. 30, 2017 5:44 pm írtam neked utoljára


Deedra & "Me"


Mérges vagyok. Tulajdonképpen csak a tehetetlen düh fortyog bennem, mert nem voltam itt, mikor a Vezetőmnek szüksége volt rám, nem védtem meg őt. De leginkább az dühít, hogy hol volt Deedra testőrsége... és Lincoln?
Alig bírom türtőztetni magam, hogy ne törjek össze valamit.
A testtartásom feszült, arcom rezzenéstelen és a tekintetem idegesen fut végig a lányon, mikor belépve meglátom őt. Megszólítom és ő felém fordul. Hirtelen minden dühöm elszáll és már ott is termek Deedra előtt és megölelem. Persze meglepődik, mert én nem vagyok az az érzelgős típus, de nagy kő esett le a szívemről, hogy látszólag nincs nagy baja. Ő is ezt mondja, de persze a tekintete másról árulkodik.
- Tényleg?- ráncolom össze a szemöldököm rosszallóan. Nem is értem hogy állíthatja azt, hogy minden rendben, hisz megtámadták.- Jó lenne, ha elmondanád, hogy mi történt, ki tört az életedre?- jó lenne, ha mondana egy nevet, akinek kitekerhetem a nyakát.
Aztán rám, azaz a véres ábrázatomra terelődött a szó. Az adrenalin amit a hírek kiváltottak belőlem ekkorra már kezdett elillanni, így mikor a felrepedt számhoz értem, felszisszentem, mint aki most ébred rá, hogy "ja tényleg, én is megsérültem".
- Bele botlottunk egy hordába.- jelentem ki oly természetes hangnembe, mintha ez egy mindennapi esemény lenne. Persze ez nem igaz, de most sokkal jobban aggaszt a belső ellenség.
- Persze, persze.- legyintek az aggodalmas arcát látva, így inkább nem vallom be, hogy ugyan voltam a gyógyítónál, de mielőtt bármit is tehetett volna, iderohantam.
- Térjünk vissza arra ami sokkal fontosabb az én karcolásaimnál és ez az, hogy mi lesz ezután? Bosszút kell állnod, nem hagyhatjuk megtorlás nélkül a merényletet ellened!- hangom nem parancsoló, inkább sürgető.- És hol van Lincoln? Úgy volt, hogy ő vigyáz rád míg én kint vagyok.- nézek kérdőn Deedrára.

Deedra
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Ω Szakadár / Vadász / Ember

Szer. Aug. 30, 2017 1:03 pm írtam neked utoljára


Csak benned bízhatok!
Sheina && Deedra
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Lincoln elment, hogy felkutassa az árulót, így sokáig nem fogom látni. Úgy köszöntünk el, hogy patakogban folyt a könnyem, hiszen Wanhedához készül. Be megy a barlangba, talán még Dayának se mondta el mit akar, és én se tudtam megállítani, mert nem hagyta, és a sérülésem is még friss. Nem védhet meg mindenki.
Sátramban már könnyeim igyekeztem visszatartani, hogy más ne láthasson sírni engem.  Reméltem, hogy barátnőm hamarossan megérkezik és velem lesz. De előtte is vissza kell tartanom magam, hiszen ő nem szereti a gyengeséget.
Deedra? Szól egy hang, majd megfordulok, és drága barátnőm arcát pillanthattam meg.
- Minden rendben. - Mondom, mire végig mérem őt, és látom, hogy megsebesült.
- Mi történt? - Rohanok oda.
- Voltál a gyógyítónál? - Kérdezem, majd elsápadok a félelemtől, hiszen nekem kevesebb a bajom most, mint neki jelen pillanatban. 





✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



I am Broken..
• JUS DREIN JUS DAUN Ai laik Heda•

Vendég
WHISPERING AMEN



Kedd Aug. 15, 2017 9:40 pm írtam neked utoljára


Deedra & "Me"


***
Az ajkam megrepedt, homlokomon érzem ahogy lassan siklik lefelé a ragacsos vér. Zihálok és szúró fájdalom nyilall a bordáim közé miközben veszem a levegőt. Mégis büszkén húzom ki magam és erősen tartom a kardom, melyen az ellenségem vére vöröslik.
- Dobjátok egy kupacra és gyújtsátok fel őket!- adom ki a parancsot, majd elégedetten nézem végig ahogy a ránk támadók -kik ráadásul többen is voltak mint mi -, elenyésznek a táncoló lángok ölelésében. Már hetedik napja jártuk az erdőt, így kissé ziláltak vagyunk, egy emberem elesett a harcban, kettő pedig megsérült, de szerencsére már közel járunk a klánunkhoz, ami a sérültekre nézve jó, viszont aggaszt, hogy ilyen közel botlottunk bele ebbe a hordába.
A nap már alábukott a fák mögé mire hazaértünk.
- Kaput nyiss! Az Osztag parancsnok hazatért.- hallom a falak mögül az Őrszem hangját, mire a hatalmas vaskapu kitárta szárnyait, hogy haza engedje a fárad és csapzott kis csapatunkat. Amit beléptem azonnal tudtam, hogy valami nem stimmel. Láttam az emberek apró gesztusaiból, ahogy zavartan rebbent a szemük ide-oda, a testtartásuk akár az űzött vadé, ugrásra kész.
- Mi történt?- fordultam az egyik kapu mellett strázsáló Őrhöz.
- A Vezető... - habozott picit- ... megsérült.- nyögte ki végül. Azonnal megfeledkeztem a sajgó bordáimról és a Gyógyító sátra felé rohantam.
- Deedra!- rontottam be Aigneis sátrába.
- Már a saját lakrészében van.- fordult felém a nő, de ahogy meglátott elsápadt.- Gyere közelebb, had nézzem a sérüléseid.- lép felém miközben úgy nyújtja a kezét, mint egy aggódó édesanya.
- Túlélem.- fordulok sarkon és a barátnőm sátra felé masírozom. Már majdnem oda érek mikor szembe jön velem egy asszony, aki közli velem, hogy a Vezér hívat, mire én csak biccentek és már rántom is félre a sátor ajtajaként szolgáló vásznat.
- Deedra..?- hangom egyszerre aggódó és dühös, a tekintetemben ott vibrál az összes kérdés ami a fejemben cikázik.

Deedra
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Ω Szakadár / Vadász / Ember

Szomb. Aug. 12, 2017 5:10 pm írtam neked utoljára


Csak benned bízhatok!
Sheina && Deedra
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Még nem gyógyultam meg a támadásból, úgy érzem, még nem vagyok erőm teljében. Folyamatosan eszem a gyógynövényeket, amiket adott nekem a gyógyító, de eddig csak lelásított. Lincoln nagyon aggódik, és félt engem. Sheina támogatására most szükségem van, és el kell neki mondanom, hogy Lincoln és köztem mi van. Magamhoz hívattam őt, és a sátramban vártam rá. Várakozás közben ittam egy kis vizet, és megmostam az arcomat. Nem tudom mire számíthatok, de mindenképpen remélem a baráti látogatását, hiszen kiskorom óta barátom, és szinte nővérem ő.  
Rowena nem nyugszik, bizonyára lesz még támadása, és érzem, hogy nem ez volt az utolsó. Fáradt vagyok, kimerült, de az agyam folyamatosan pörög, folyton azon gondolkodom, hogy mikor lesz vége ennek? Mikor ölhetném meg a nőt, de még nem tudom bizonyítani tettét, és ezért nem lennék jó vezető. A nővérem kutatásával még semmi, nem tudom, hogy mikor jön el a pillant, hogy megtalálom, de addigra kell szereznem egy igézetet, hogy kiűzhessem a Kathleen testéből Klepoth démont, és elpusztíthassam azt. Ideges vagyok, hiszen ezzel a testtel még nem tudok csinálni semmit, főleg, hogy folyamatosan szédülök.  





✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



I am Broken..
• JUS DREIN JUS DAUN Ai laik Heda•

Vendég
WHISPERING AMEN



Szomb. Jan. 28, 2017 7:51 pm írtam neked utoljára


Deedra & Lincoln


Azt, amit megtettem anno alig huszonéves fejjel, azt nem tehettem meg most. Mégis itt álltam, derekára csúsztatott tenyerem alatt éreztem forró bőrét, láttam a lángot felgyulladni szemében és nem tudtam nem észrevenni a rózsás ajkakat sem. Ajkait ízlelve mégsem sejlik fel bennem a rég elfeledett érzés, olyan, mintha most csókolnám meg először. Akkor puszta kíváncsiság, vagy talán a puszta fiatal hév volt az, ami egyszer elkapott. Akkor sikerült megálljt parancsolnom magamba. Sosem álltam be a sorba, akik szinte könyörögtek neki, hogy hagy lehessenek a társa. engem nem az hajtott, hogy valaki legyek miatta, s idővel a mellette helyett egy ellene csapatot állítsak fel. Mindig is vigyázni akartam és próbáltam rá. Óvni mindentől, még a történtek után is. De most, ahogy reagál teste, szinte elfelejtem a külvilágot, és egyszerre többet akarok, több akarok lenni, mint, ami eddig voltam mellette. Tudom jól, erre nincs lehetőségem, nem tehetem ki sem őt, sem pedig magam ennek a veszélynek. A suttogó, s rosszalló szavak tömkelegéből így is épp elég volt. Megálljt parancsolni magamnak mégis nehezebb, mint hittem.
Ahogy elhúzódom tőle, talán épp az ellenkezőét váltja ki belőle, mint amire számítok. Látom a rémületet arcán, ami fura mód megmosolyogtat. Azon kapom magam, hogy automatikusan tűröm el a szemébe hulló egyik barna tincsét, és simítok végig ugyan ezen mozdulattal végig a selymes arcbőrön.
-Soha.-válaszolok egyszerűen és fejemmel az ágya felé biccentek.-Na gyere, ideje lepihenni. Maradok, ígérem. De a saját érdeked, hogy ne légy meggondolatlan.-ezzel egyszerre több dologra is célzok. Arra, hogy ha bármit kezdeményez, nem tudok majd ellenállni, ez azt hiszem, valahol nyilvánvaló is volt. Ahogy arra is célzok, hogy én sem erőltetném rá magam, sosem tettem, ezután sem tenném. És arra is célzok valahol ismét, hogy a döntéseinkért vállalnunk kell a felelősséget. Még mielőtt reagálhatna, felkapom derekánál fogva, vállamon átdobom és úgy indulok el vele a szobája felé.-ne felejtsd el, nem vagyok az az ellentmondást tűrő ember. Még akkor sem, ha most azt parancsolod, hogy tegyelek le.-gyermeteg módon viselkedem, szokásom volt vele az ilyesmi régen, s régóta nem engedtem meg magamnak ilyesmit. Most mégis mosolyt akarok csalni az ajkára, hallani akarom nevetését, ha csak pár másodpercre is, a meglepettségnek hála. Azt akarom, hogy felejtse el kicsit a múltat. És oly sok idő után először, de én is képes vagyok elmosolyodni.

Deedra
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Ω Szakadár / Vadász / Ember

Pént. Jan. 27, 2017 9:33 pm írtam neked utoljára


• LINCOLN && DEEDRA •

Amióta ismerem mindig volt benne egy fajta félsz. Féltem attól, hogyha megvallom legbelül fortyogó érzéseimet, akkor talán majd elutasít, vagy féltem attól, hogy apám nem engedi, vagy a nővérem. Sok mindentől féltem életem során, de az elutasítást, amit Lincoln adhatna a pokolba, a mélybe taszítana. Lincoln egy olyan személy volt az életemben mindig is, akire fel néztem, és akitől a testem, lelkem megremegett.
Elmosolyodom kijelentésén, és tovább kémlelem további válaszért az arcát. Magához von, és a szívem érzem, hogy ki fog esni annyit dobog, szinte már, mint egy kis koribli szárnya úgy ver, és ver.
Derekamra teszi egyik kezét, másikkal arcomat simogatja gyengéden.
- Nem érdekel semmi. - Suttogom. Egészen közel van hozzám. Érdekelne akárkit is ebben a helyzetben ez az egész? Nem hiszem, emberek vagyunk ez különböztet meg minket a más természetfeletti szutykoktól, ezért van lelkem és ezért nincs egy angyalnak, vagy démonnak olyanja.
"megőrjítem" úristen, hát ezt a szót hallani olyan sok év után az ő szájából, kétségbe vagyok esve, ne jöjjön senki ide, ne szakítsa senki félbe ezt a cselekményt.

Majd megtörténik, gyengéden ajkaimra tapasztja övéit, és a fellegekben érzem magam, talán így érezhették magukat az angyalok, amikor repültek vagy teszik most is. Csókja csak úgy perzsel, és meg áll az idő, vissza csókolom, hogy derákát csak úgy markolom, talán erősen is, de nem akarom, hogy elmenjen, félek, hogy talán elmegy, miközben a levegőt veszem, vagy valaki kiragadja karomból őt.
Elhúzódik, és én megijedek levegőért kapok én is, ahogyan ő teszi.
- Megbántad? - Kérdezem, halkan ismét elcsukló hangon. Vágyom még az ajkára, a testére, és arra, hogy most azonnal meztelenül ölelkezzek vele itt a tűz mellet, és elmondhassam, hogy ő az enyém már.

credit && comment: Hívjatok tűzoltót, meg gyulladok  juuj  k76k



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



I am Broken..
• JUS DREIN JUS DAUN Ai laik Heda•

Vendég
WHISPERING AMEN



Pént. Jan. 27, 2017 9:05 pm írtam neked utoljára


Deedra & Lincoln


Hiába az elmúló évek, a próbálkozás, hogy vezetőként nézzek rá, tudtam, hogy tizenéves korom óta ez egy felesleges erőfeszítés, amit minden nap meg kell tennem. Amíg nem volt vezető, addig nem volt igazi akadály előttem. De ő más volt, mint a többi szakadár nő. A brutalitás, a gyilkolás mögött meglapult egy kedves, mosolygós lány, aki apja halála után szinte elveszett belőle. Amióta vezetőnk lett, nem foglalkozhat ilyesmivel. Nem lehet csak ez a lány. Erősnek és határozottnak kell lennie. Valakinek, akin látszik, hogy az élet és a tapasztalás edzi minden nap.
Közelsége szinte kínzóvá válik, bármennyire próbálkozik kemény vezetőnek mutatkozni, s használja, a parancsolom szót, mégis képtelen vagyok most nem észrevenni a szemében csillogó tüzet.
Jogod van parancsolni. Csak neked engedem meg, hogy így beszéljen velem.–tudatom vele, ha eddig mindez még nem lett volna elég nyilvánvaló, amit kétlek. Pár vezetőt és vezető halálát megértem már. Ahogy ő is. az övét azonban ki akartam hagyni erről a listáról. Előbb vesszek oda én, mintsem hunyjon ki a fény és a tűz az ő szeméből.
Választás elé állít, s nagyot nyelve bólintok, és már valóban próbálok lábaimba erőt verni, hogy meg tudjak mozdulni, de elakadó szava minden kétségem elhessegeti, és inkább ahhoz kell erő, hogy ne tegyem meg, amire oly rég óta vágyom. Ismét veszek egy mély levegőt, és rá emelem tekintetem, arca sápadt, még annak ellenére is, hogy szeme és vonásai megannyi érzésről árulkodnak. Ösztönösen nyúlok utána, mikor látom, hogy alig áll a lábán, és meggondolatlanul közel vonva magamhoz, tartom meg őt a két lábán.
-Olyasmit kérsz most tőlem, amiről tudod jól, nem csak nekem árthatsz. Magadnak is. Ismered az embereid, hallod, hogy miket beszélnek. Nem kockáztathatsz.–suttogom, derekánál tartom, másik kezemmel gyengéden végigsimítok az áttetsző, selymes arcbőrén. –Megőrjítesz.–nehezemre esik szemébe nézni, remegő ajkai annál inkább elterelik figyelmem. Ujjaim tarkójára csúsztatva állok meg. Ő a vezetőm, s bár mindketten engedni akarunk a vágyainknak, és pár másodpercig még tartani tudom magam, közelebb húzom magamhoz és megízlelem ajkait. Gyengéden kezdem csókolni, s érzem, ahogy pihe teste megremeg. A másodperc törtésze alatt húzódom el tőle, szinte levegőért kapkodva. Mindig vágytam erre, vágytam rá. Most pedig, hogy a negédes ajkai mámorába zuhanhattam, érzem testem minden apró idegvégződésében, hogy szinte kínok közé taszítva kezdek el vágyni valami többre tőle. Valamire, amire eddig gondolnom sem szabadott volna. S még most sem szabadna igazán.

Deedra
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Ω Szakadár / Vadász / Ember

Csüt. Jan. 26, 2017 9:24 pm írtam neked utoljára


• LINCOLN && DEEDRA •

Mind ketten jól tudjuk, hogy sutyorognak a hátunk mögött, hogy megvetések hadát kajuk,ha együtt mutatkozzunk, de eddig még semmi nem volt köztünk, ha lett volna talán rosszul érezném magamat, de így nem. Eddig úgy bántunk egymással, mint két testvér, főleg, hogy ő képzett harcossá engem, de mára talán mást akarok, azt akarnám, hogy más legyen minden, és ne féljek lépni, de félek, hogy lépek, és utána mi lesz.
Érzem ahogy megremeg, de én már régebb óta remegek, félelemtől, és a hiányától, minden nap attól félve, hogy elvesztem, hogy egy csatában, vagy egy vadászaton elveszthetem őt. Mást akarok.
- Élhetek a parancsolom szóval is, de a kérlek szebb. - Sütöm le szemem, majd ismét pillantok fel rá. Kérlek maradj, gondolom magamban. A kandalló meleget áraszt, nem fogunk fázni sem, bár hallaná a gondolataim egyszerűbb lenne, de nem így van ez.
- Nos, menj. - Mérgelődöm, akár egy kisgyermek, mikro nem kapja meg a játékát, hát én sem kaptam meg amit akartam.
- Ha a lábad és a szíved ezt akarja, visszont talán...- Csuklik el a hangom, hiszen nem mondhatom.
- Én ..- dadogok. megfagy a levegő és én belőlem is kiszalad a vér, és nem érzem már jól magam se, a hányás kerülget, és kerülget az ájulás is, de össze szedem magamat.
- Más akarok! - Suttogom, és érzem a rózsaszín köd elragad, és talán most jött el az ideje, hogy befogjam.

credit && comment: imádlak  s4h4h



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



I am Broken..
• JUS DREIN JUS DAUN Ai laik Heda•

Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Jan. 26, 2017 9:11 pm írtam neked utoljára


Deedra & Lincoln


Bár szavaim nem sokaknak tetszenek, mikor a rideg valóság, a véleményem könnyedén adom tudtukra, de senki kérésére nem fogok hazudni. Még az ő kérésére sem. Deedra tudta, hogy őszinte típus vagyok, és hálás voltam, amiért szemet hunyt efelett, ugyanakkor tudtam, hogy az ő érdekét szolgálom azzal, ha nem hitegetem, kergetem olyan álmok felé, amik nincsenek is. Nem festettem le a jövőt meseszépnek, mert tudtam, hogy a változás szele csak lassan érhet el minket. Tudtam, hogy minden nap egy küzdelem lesz, de valami hajtott előre, mert kellettek célok az élethez ami megadatott. A szüleim halála, az ő szülei halála, egyértelműen és kérdések nélkül bosszúvágyat lobbantott bennünk. De az elvakultság szóba sem jöhetett. Kegyetlen véget ért minden élet, ami ellenünk és velünk szembe került, mégsem az volt a fő célom, hogy a bennem égő bosszúvágyam csillapítsam. Sokkal inkább az egy cél lebegett előttem. Valamiféle megnyugvás béke... egy hiú ábránd csupán a jövőben, ami erőt ad a reggeli ébredéshez.
Szavaira immár nem reagálok. Nem érdekeltek mások, a sutyorgás, hisz mindenki fél egy lépést is tenni. Voltaképp béke uralta a népünk. Már, amennyire bármely vezető lába nyomán béke lehet ilyen időkben és ebben a világban.
Látom reakcióját, pont ez az, ami miatt vissza is táncolok. Feszegetek egy határt, a sajátjaim és az övét is egyaránt. Nem szabadna elveszteni a fejem, ahogy neki sem. És ezt szem előtt tartva lépek el tőle. De ujjai végigsimítanak karomon, mire felnézek rá. Vizes kabátom a széken pihen, így a kissé szakadt rövid ujjú pólónak hála, a hideg ujjak érintésétől megborzongok. Félek, mégsem ez az egyetlen oka ennek.
-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne.-próbálok ellenkezni, de tekintetében bujkáló vágyát nem tudom nem észre venni. Nem tudom, hogy ez a társaságomnak szól vagy valami egészen más motoszkál gondolatai között, de az az érzésem támad, hogy jobb lenne valóban távozni. Lábaim mégis, mint két cölöp, mozdulatlanok maradnak.
-A vezetőmnek pihenésre van szüksége. Ennek fényében a legjobb lesz, ha lepihen. Én pedig itt maradok, ígérem.-biccentek azzal a sátor egy, függönnyel elválasztott része felé, ahol az ágya és a kicsiny rész volt kialakítva, ami csak az ő területe volt, ahová más nem léphetett be.-Egy kiképzőtől ne kérj többet. Tőlem se.-nézek rá komolyan.

Deedra
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Ω Szakadár / Vadász / Ember

Csüt. Jan. 26, 2017 8:55 pm írtam neked utoljára


• LINCOLN && DEEDRA •

Szüleink azért jöttek ide, vagy hoztak ide mineket, hogy ne kelljen félnünk, hogy a szakadárok olyan nép legyen, ami össze tart, és el is értük, hogy területeinket nem ólálkodnak a természetfelettiek, és igyekszünk, tovább adni gyermekeinknek és Lincoln is így képzi az újakat, sajnos Rowena is bele avatkozik, de ebben a szellemben kell nevelnünk a fiatalokat, a klánunkban.
Megfrgatom a szemem, és elmosolyodom, de igyekszem vissza fogni, hiszen nem mutathatom azt, amit érzek, és azt ami a szívem legmélyére próbálok rakni.
Nem köntör falazott, csak elmondta amit gondolt, hát igen ez Lincoln. Nem fogja azt mondani amit én akarok hallani, hogy mentünk meg együtt, hogy váltsuk meg a világot, nem. Lincoln az Lincoln.
- Tudom, de akarom hinni, hogy ott van még. - Sóhajtok.
Hát igen, apám mindig tudta, hogy mit mondjon, de én soha nem tudom.
- Mond ezt a többieknek is kérlek. - Mosolygok fel, majd én is iszom egy kis vizet. Jól esik, és az is, hogy itt van velem, örülök, hogy ma nincs vadászás és nem ment el, de remegek a közelében.

Simogatása még nagyobb fejvesztést okoz nekem, pillanatra behunytam a szemem, hogy át éljem, de mikor el vette, azonnal ki is nyilalltak pilláim. Mint egy macska bújtam volna, hogy még még, de nem szabad.
- Nem, semmi baj.- Ragadom meg a karját, és simítom végig azt, majd elengedem.
- Maradj velem, kérlek. Esetleg egész éjjel is. - Mondom.
- Csak, hogy a vezetődnek ne essen baja. - Mosolygok a biztonságra hivatkozva, valójában pedig a vágy hajt, az újabb érintése, hogy egy percre is érezhessem.

credit && comment: imádlak  s4h4h



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



I am Broken..
• JUS DREIN JUS DAUN Ai laik Heda•

Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Jan. 26, 2017 8:39 pm írtam neked utoljára


Deedra & Lincoln


Belépek az üres térre, és hátát, tartását látva, szinte azonnal tudom, hogy valami nyomja a szívét. Tudtam jól, nehéz időszak volt ez mindenkinek, neki különösen. Mégis, tudtam azt is, ha nem állok ki mellette, nem féltem, óvom, könnyen búcsút mondhat vezető szerepének. Amíg a lelket tartani lehet benne, míg erősnek mutatkozik mások előtt, addig vezető maradhat. Attól a pillanattól kezdve, hogy már nem csak kételkednek benne mások, de szemére is vetik a gyengeségeit, minden elvész. Éltünk már jobb világot. Mindegyikünk. Pont ezért kellett kitartani.
Szavaimra kapott reakciója nem lep meg. Mérhetetlen akaratossága és dacossága azonban mit sem hat rám. Előttem nem kell maszkot viselni, mely eltakarja mindazt, mi szívét nyomja.
-Valóban nem kell. Kötelező a védelem. Ebből nem engedek.-közlöm úgy, mintha nem tudnám pontosan, hogy ő a vezetőnk, a vezetőm, kinek szava mindenek felett áll. E felett most mégis elsiklom, könnyedén, és süt rólam, hogy ahogy ő sem, úgy én sem akarok ez ügyben vitába szállni.
Nagyot sóhajtok, és tekintetét állva, hunyorgok rá.
-Bármennyire szeretnélek abban a hitben tartani, hogy ő még mindig a nővéred. Sajnálom, ő már nem az.-a rideg valóság kimondása, az egyenesség nem állt tőlem távol. Sőt. Szinte lételemem volt, a hazugokat és a hazugságokat megvetettem és bár valóban neki is könnyebb lett volna abban a hitben élni, hogy a nővére még abban a testben van, amiben ismerte őt, már nem volt. Az a test már Klepoth teste volt. Egy porhüvely. S bármennyire fájt ez neki, muszáj volt, hogy a múltból táplálkozzon, s ne az legyen a gyengesége.-Atyád sem szeretné, ha gyengévé vállnál. Ahogy én sem. Jó vezető vagy, aki ebben kételkedik, nem közénk való.-mondom egyszerűen, magam sem figyelve testem reakcióit, melyek kísérik a kimondott gondolatokat, s gyengéden végigsimítok a bánatos, letört arcon. De amilyen gyorsan jön a mozdulat, olyan gyorsan kapom is el kezem és fejem lehajtva, köhintek egyet.-Bocsáss meg, tisztellek és nem kívánok átlépni bizonyos határokat.-lépek egyet hátra, továbbra is lehajtva fejem. A viselkedésem talán hagyna némi kivetnivalót maga után, s aligha nézné ezt bárki más a népünkből jó szemmel.-Ha azt szeretnéd, hogy hagyjalak magadra a gondolataiddal, csak kérned kell.-nézek rá ismét. Bár mindketten tudtuk, hogy lépteim a sátra előtt lelassultak volna, s nem mozdultam volna onnan egész éjszaka. Ha más nem, én tűröm az esőt, a hideget. Talán még jót is tenne nekem a magány.

Deedra
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Ω Szakadár / Vadász / Ember

Csüt. Jan. 26, 2017 8:22 pm írtam neked utoljára


• LINCOLN && DEEDRA •

Egy vezetőnek mindig kegyetlennek kellene lennie? Nem hinném, sokan megvetnek engem, mert apám után én vezetem a klánunkat. Rowena és csatlósai pedig egyenesen le váltani készülnek engem. Az eső esni kezd,hallom a gyerekek hangját, ahogyan vidáman szaladnak ki és játszanak a sárban. Nem ijednek meg a hatalmas dörgésektől, ilyen egy jó szakadár. Felsóhajtok, majd hirtelen egy hang szólal meg. Lincoln. Hátal állva neki elmosolyodom kissé, majd mikor felé vettem pillantásom ez a mosoly elveszik.
- Minden bizonnyal. - Mondom.
- Nem kell nekem védelem. - Vettem a szemére. Miért aggódik értem? Elvileg én vagyok a vezető. Nekem kell it a legerősebbnek lennem, a legbátrabbnak. Bár ezt sokan megkérdőjelezik, hogy miért is kellene engem leváltani, azt hajtogatják. A vihar még egyet dörren, a gyerekek hangosabban nevetnek, de hallom, hogy anyuk féltő kiáltással jelzik, hogy térjenek vissza. Nem rendelkezünk gyógyszerekkel, így egy egyszerű nátha is galibákat okozhat. Bár a gyógyítónk kitűnő, de ezeket még ő se tudja mindig megoldani. De a mi gyermekeink erősebbek, mint bármelyik falak között felnött kis szerzet. Leteszi az íjat, én pedig kémlelem őt, szívem hevesebben ver. Csendes lennék?
- Lázongások, plusz a nővérem, hiszen láttad, szörnyeteg lett. - Lincoln ott volt, amikor Kath-et megszállta Klepoth, és menekülés közben apám szívét kitépte.
- Nincs nagyon minden örüljek. - Suttogom magam előtt. Csak vele beszélhetek meg ilyeneket, csak ő az, aki ismer és lelki támaszt tud adni, bár néha nagyon önfejű, de én is.

credit && comment: imádlak  s4h4h



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



I am Broken..
• JUS DREIN JUS DAUN Ai laik Heda•

Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Jan. 26, 2017 7:38 pm írtam neked utoljára


Deedra & Lincoln


Megszaporázva lépteim, az eső elől vezetőm sátra felé veszem az irányt és mikor belépek annak bejáratán, lekapom a kapucnit a fejemről és megtörlöm időközben esőcseppektől áztatott arcom. Az égzengés hangja szinte betölti a csendben lapuló teret. A fáklyák fényénél is kissé ridegnek és barátságtalannak tűnik a tér, ugyanakkor tisztában vagyok azzal is, hogy akadnak olyanok, akiknek még ennyi se adatik meg, nem, hogy arról álmodozzon, amit valami régi, ezer éves újság megfakult és mocskos lapjain, kép formájában láthat.
-Azt hiszem, a mai napi vadászatnak minden szempontból búcsút mondhatunk.-szólalok meg köszönés nélkül, eddig a sátorban körülnézve, most Deedra-ra felém fordított hátára meredve.-Minimum három emberre számítottam itt, esetleg az ajtód előtt, de úgy látszik, hogy az eső sok mindenen változtat. Még mindig.-fejezem ki nemtetszésem, ami miatt egyedül van. Mivel időm nagy része tőle függött, így nem tartoztam mindig beszámolással, hogy éppen merre jártam. Tudta, legalábbis reméltem, hogy tudja, a kiképzések és a gyakorlatozások mellett a vadászatokon is igyekeztem részt venni, mindezt úgy, hogy látótávolságon belül legyek, a közelében. Nem bocsájtottam volna meg magamnak, ha vele történik valami. Az ég ismételten hangos dörrenéssel jelzi felénk, hogy a fejünk felett elvonuló felhőkből alább zuhanó eső még messze van attól, hogy elálljon, így ledobom az egyik szék mellé az íjam, és a nyílvesszőket, majd kézbe kapom az asztalon heverő egyik pohárként funkcionáló fém edénykét és se szó, se beszéd, kiiszom annak tartalmát.-Csendes vagy ma. Mi nyomja a lelked?-indulok el lassan felé, majd megállok nem sokkal mögötte és a vállára omló sötét fürtökön játszó fényeket nézem. Abban talán igaza volt mindenkinek, hogy ő volt a vezetőnk. De a többség nem érthette azt, ami engem hozzá köt. Nem csak kiképzője voltam, nem csak a jobb keze, egy embere a sokból. Persze mindez másoknak érthetetlen volt, s még magam sem voltam benne biztos, hogy értem. Próbáltam félretenni az érzéseim és a gondolataim, mélyen elzárni valahol, ahol nem találhatja meg más. Ahol még az én gondolataim sem kavarognak és csak maximum az éjszaka sötétjében merenghetek el rajta, miközben szinte üres sátram falait bámulom.

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára


 
Közösségi tér
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: