A Gihon partja

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


A Gihon partja Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
700
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 27, 2018 12:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raguel


A Gihon partja 20zpnk7
☩ Történetem :
☩ Reagok :
108
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 08, 2017 6:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Találkozás az Édenben
Ophilia & Raguel
Bad Dream • Üzenet: Köszönöm a játékot <3 • Credit:

Szavaira enyhén megrázom a fejemet.
- Ne akard alakítani azt, amit Atyánk teremtett. Minden okkal van úgy, ahogy. Nem tudni, mit okoznánk azzal, ha tanítani kezdenénk őket, így ábrándokat sem jó ilyesmiről dédelgetni. - mondom figyelmeztetően. Nem jó, ha beleéli magát olyanba, ami nagy valószínűséggel úgy sem történik meg. Atyánk jobban ismeri az embereket és korlátaikat, természetüket, mert ő teremtette őket. Ha úgy akarta volna, hogy tudásuk kiterjedjen a világot átjáró mágiára, úgy intézte volna. Nem tudom, mi volna a legjobb megoldás. Talán ha mind itt hagynánk őket, démonok és angyalok egyaránt. Akkor bizonyára úgy élhetnék az életüket, ahogy akarják.
Holnapi indulásomról beszélve érzem Ophilia aggodalmát, mire kedvesen elmosolyodom.
- A legmélyebb sebek is begyógyulnak rajtunk egy éjszaka alatt... Az a pár toll már akkor rendben lesz, hogy elnyom az álom. - nyugtatom meg őt rámosolyogva.
- Amúgy minél hamarabb beszélnem kell testvéreimmel. Minden perc számít háborús időkben. Ki tudja, lehet ha előbb érek oda valahova, megakadályozhatok egy katasztrófát.. így aztán kevés időt szánok pihenésre. Épp csak annyit, amennyi feltétlenül szükséges. - mondom, majd megállva vele a lakrészeknél rámosolygom még egyszer.
- Köszönöm, hogy társaságom voltál és elkísértél. Tégy meg egy szívességet és vigyázz magadra. Még egészen biztosan megkereslek. - mondom mosolyogva. Oda nyúlva óvatosan megfogtam fejét és finoman magamhoz húzva adok homlokára egy csókot, s kiadva utolsó energiáimat, mintegy ajándékként, átjárja őt a harmónia. Ezután fáradt  mosollyal engedem el, s búcsú szavai után eltűnök a lakrészemben, hogy átpihenve az éjszakát másnap már újult erővel indulhassak küldetésem teljesítésére.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


A Gihon partja Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 07, 2017 4:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Találkozás az édenben
Clarity is the counterbalance of profound thoughts.


- Megtaníthatnánk nekik – vonom meg enyhén fel az egyik vállamat. Mindez csak egy kósza ötlet, egy gondolat. Miért is ne? Ha megismernék a világmindenséget, ha megismernék a működésüket. Az emberek nem ostobák megvan a magukhoz való eszük. Ha… még érthetetlen is lenne számukra, tudom, hogy képesek lennének megérteni és felfogni. – Élhetnénk békében egymás mellett – felelem még végül. - Mármint... Úgy ahogy eddig is, csak épp tudnának rólunk - javítom ki magam. Valahogy érzem, hogy az együttélés ma már teljesen mást takar, mint egykoron.
- Nem a mostani alkalom lenne az első, amikor az emberek gyarlón viselkednek – rázom meg a fejem enyhén. – Az elmúlt évezredekben számos alkalom volt, hogy minden hitüket eldobva viselkedtek. Elég csak az ókori Rómára gondolni, vagy akár a Pápaság hatalmára. Gyermekeket küldtek háborúba, asszonyokat áldoztak fel. Nem… Én is kétlem, hogy emiatt ment volna el. Nem tudhatjuk, nem érthetjük meg a gondolkodását. De hát… Kik vagyunk mi, hogy bíráljuk tettét? – mosolygok rá én is.
Enyhén lehajtom a fejem sétálás közben, ahogy lépteinket kivezetem lassan az édenből. A kijárat előtt egy pillanatra megállok és hátratekintek. Az olasz kerthez hasonlatos területet nézem. Ajkaimra szomorú mosoly ül ki. Tán ez az utolsó alkalom, hogy itt járok.
Nem, nem fogom még egyszer megkockáztatni, hogy ide jöjjek. Túl… sok bajjal jár. Ez pedig az otthonom. Nincs hova mennem, nincs… nincs hely a világon, ahol élhetnék csak ez.
- Már holnap indulsz is? – kapom vissza a fejemet. – Szárnyad addig be fog gyógyulni? – kérdezem aggodalommal teli hanggal. Aggódom az arkért. Oly sok kegyetlenséget élt át, nem szeretném, hogy tovább szenvedjen. Szeretném… Ha tényleg békére találva újra mosolygós arcát láthatnám.



♥ §§ szószám 238 §§


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raguel


A Gihon partja 20zpnk7
☩ Történetem :
☩ Reagok :
108
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 01, 2017 7:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Találkozás az Édenben
Ophilia & Raguel
Bad Dream • Üzenet: <3 • Credit:

Ophilia újra és újra felszólalna, de mindig elhallgat. Tudom. Értem, mire gondol, de a jövőt nem mi formáljuk. Külön külön nem, de egy egységként képesek vagyunk rá. Ezért is kértem, hogyha segíteni akar, akkor "terjessze az igét".
- Az emberek félnének, vagy erőszakos vadászokká válnának, ha tudnának rólunk, épp úgy, ahogy most. Törékenyek, aprók, épp ezért jobb, ha rejtve maradunk előlük. Ők nem érthetik azokat az energiákat,
mágiát, amik a világot fent tartják. Az embert sose érdekelte az egyensúly. A maguk gyarapodását figyelik, miközben felemésztettek maguk körül mindent. Hogy emiatt ment volna el Atyánk? Kétlem. Atyánk erős, határozott,
szigorú és kedves. Előbb küldene újabb vészeket az emberiségre, mint hogy elhagyja gyermekeit. Szerintem dolgozik valamin, csinál valamit, Gabriel pedig saját teóriájára alapozva indított hadjáratot, dühétől fűtve.
- mondom halkan sóhajtva a végén. Amikor kísérni kezd, rá mosolygom a lányra.
- Felesleges volna, nem fog senki zavarni. Ha pedig még is, akkor örömmel találkozom és beszélgetek velük. - mondom kis mosollyal az ajkaimon.
- De sokáig úgy sem kell elviselniük. Holnap már elhagyom a Mennyeket, hogy felkeressem bátyáimat. - merengek el lépteim közben. A tollakat, s vele emlékeim terhének egy részét magam mögött hagyva sétálok vele, karjába karolva.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


A Gihon partja Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 30, 2017 11:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Találkozás az édenbe
Clarity is the counterbalance of profound thoughts.


Halkan sóhajtom el magamat, találkozásunk alkalmával már sokadjára. Talán minden egyes mondata után, amivel egyetértek, mégis vitába szálok. Nem tudhatjuk, hogy mit hoz a jövőnk, Atyánk mit is szeretne. Valójában sosem láttam, lehet, hogy Anyánkról kellene beszélnünk, nem tudom. Mégis tudom, hogy bármi is lesz, tudom, hogy mellette fogok állni. Az Ő akaratát fogom képviselni.
- Tudom, csak… - kezdenék bele újra és újra, mégsem mondom immár végig. Megpróbálom elengedni, tudom, hogy nem Raguelen múlik, hogy lesz-e életünkbe változás. Minket arra teremtett, hogy megvédjük alkotását: nem pedig, hogy szétromboljuk azt.
- Szerinted elvenné az emberek emlékeit rólunk? – teszem fel a kérdést, miközben nyugodtan, ám határozottan tépem ki a tollait. Egyesével hullajtom le mögé. Egy két feketeséget a tenyerembe ejtve simítok végig. Gyenge próbálkozás, de erőmmel megpróbálom visszaadni annak régi mivoltát: hátha sikerül. Sok reményt nem fűzők hozzá. Tán én is így tennék, mint ő? Megtartanám a súlyos emlékeket, csak azért, hogy mindig eszembe idézzem őket, hogy tanulsággal szolgáljak másoknak? Vagy megpróbálnám elrejteni azokat, elfelejteni, kitörölni emlékeimből? – Néha, amikor a Földet kémleltem, úgy éreztem, az emberek jobban… Ha igaz is lenne, amit Gabriel hisz, hogy Atyánk azért hagyott el minket, mert megharagudott az emberekre. Ők oly törékenyek és oly tudatlanok. Szinte semmit sem tudtak világunk valódi működéséről. Ha bárki is tudomást szerzett rólunk, amazt rögtön bolondnak titulálták. Nem lenne jobb számukra is, ha megismernék világunk valódiságát? – teszem fel a költői kérdést, hogy választ várok-e? Ugyan. Továbbra is elfogom viselni és hinni azt, amit Atyánk megkövetel tőlünk. Ha továbbra is a háttérbe akar minket szorítani, legyen. A mi dolgunk a világának óvása, ahogy Raguel is mondta, a fényt, a harmóniát az egyensúlyt kell fenntartanunk.
- Az emberek alapvetően jóságos lények, tiszták és ártatlanok – felelem kedves szavaira, ám, hogy az arkangyalokat, miként büntetné meg ő is... Fejemet szomorúan hajtom le. Sokszor járt már a fejembe, hogy mi történne, ha kiirtanák az emberiséget? Ki, vagy mi lenne a következő célpont?
- Persze – mosolygok rá kedvesen, bár talán ezt nem is látja elsötétült szemével. Ha elfogadja segítségem lehajolva hozzá könyökét megfogva állítom fel. Szelíden belékarolva indulok el vele lakrészéig, remélve, hogy tényleg engedi. – Hosszú ideje már, hogy nem pihentél. Ígérem, hogy nem engedem, hogy megzavarják ezt most – szólok kedvesen, lényemnek erőt adva az imént elhangzott szavai. Az egész beszélgetésünk. Apró fényt látok az alagút végén. Hogy helyzetünkből van még kiút. Hogy van még reményünk.



♥ §§ szószám 389 §§


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raguel


A Gihon partja 20zpnk7
☩ Történetem :
☩ Reagok :
108
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 27, 2017 6:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Találkozás az Édenben
Ophilia & Raguel
Bad Dream • Üzenet: <3 • Credit:

Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mi fog történni, amikor Atyánk visszatér. Hogy új rend lesz-e, vagy a régiben marad minden? Nem tudhatom. Ez attól függ, ő hogy látja, mivel ment meg több értéket törékeny világából, teremtéséből. Szavaira megrázom a fejemet.
- Itt nem az ember, angyal, démon értékekről van szó, Ophilia. Sokkal többről. Nagyobb dolgok prioritásáról, mint mi vagyunk. - mondom halk sóhajjal. Fáradtság ül ki az arcomra, s meg is szüntetem a kivetülés képességem, így a Gihon, a táj, s vele minden elsötétül, eltűnik előlem. Visszazuhanok a vakságba, mert érzem, hogy kimerített már erőm folyamatos használata, főleg, hogy az előbb manipulációt is erőteljesen kellett használnom. Az érzelmi viharok és a nagy felelősség sem segítenek rá. Fáradtan szedegetem tollaim, immár ujjaimmal ellenőrizve azokat, hogy épek-e, vagy sem. A sérülteket magam mellé teszem. Szavaira az emberekről ingatom a fejemet.
- Atyánknak meg van a hatalma ahhoz, hogy mindent olyanná formáljon vissza, mint amilyen azelőtt volt, hogy az angyalok a földre mentek. De nem hiszem, hogy helyre tenne mindent, amit mi elrontottunk. Annak nincsen tanulsága, már pedig ő szeret minket tanítani. Valószínűleg valahogy úgy alakítaná ki a dolgokat, hogy tanuljunk az elkövetett hibánkból. Ezen oldalról figyelve pedig akárhogy alakulhat a jövő, ha visszatér. - Atyánk amennyire szerető és gondoskodó, épp oly szigorú is. Azt is eltudom képzelni, hogy megbüntet minket. Bátyáinkról alkotott véleményével egyetértek, hátra támaszkodva kezeimre hunyom be a szemeim. Úgy se látok most velük.
- Egyiküknek sincs joga azt tenni, amit. Csak ha a Teremtő azt parancsolja. Gabriel támadása is bűn, és az is, hogy Michael felbontva a rendet, ketté szakítva a Mennyeket az embereket védi. Tudom, hogy nem hangzik helyesnek pusztulni hagyni őket. Én is szeretem az embereket. A zsongásukat, szorgalmas, hamar tovarepülő életüket, érzelmeik kavalkádját, fantáziájuk nagyságát. Kellenek ők is a világba. De az anomália, amelyet így teremtettek bátyáink, nem csak az emberiséget, hanem Atyánk egész teremtését veszélyezteti. - Ophilia naivsága az angyalok útjáról megmosolyogtat. Kinyitva szemeimet aprót bólintok.
- Lényemből kívánom, Ophilia, hogy igazad legyen. Elkísérsz a lakrészemig? Muszáj lepihennem, egészen elfáradtam... - sóhajtok halkan, ép kezemmel kissé megdörzsölve az arcomat. Nem tudom, mikor fogom megszokni, hogy ennyit használom a képességem arra, hogy lássak. Lehet, hogy idővel egyre tovább és tovább fogom tudni használni, de egyelőre egy-két nap a maximum nálam, amelyet kibírok alvás nélkül.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


A Gihon partja Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 27, 2017 11:30 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Találkozás az édenbe
Clarity is the counterbalance of profound thoughts.


Szavai hallatán enyhén lehajtom a fejemet. Tudom, pontosan tudom, hogy ez a helyes. Eddig is így működött világunk, s ezután is el fogom fogadni, ahogy ezelőtt is. Bármi is fog történni, bárhogy is fog alakulni sorsunk, számomra Atyánk szava lesz a sorsdöntő. Minden mást legfeljebb megvitatás szinten kezelek.
Elfogadtam egykor a bukásokat, talán most is…
- Én nem hiszem, hogy nem lennénk fontosak. Atyánk minket is oly szeretettel teremtett, mint az embereket. Ugyanakkor az embereknek megadatott az a kegy, hogy maguk dönthetnek sorsuk felett, amíg mi parancsot követünk. Oly parancsot, mellyel Atyánk világát védelmezzük. Nem hiszem, hogy ezzel kevésbé válnánk fontossá, mint az emberek – talán ezért sem értem az egész háború okát. Nem vagyunk kevesebbek az embereknél. Teljesen mások vagyunk tőlük, nem lehet a két fajt összehasonlítani. Teremtésünk okai teljesen mások és ezt figyelembe kellene tartanunk. Nem csak most, de ezután is lesz.
Raguel szárnyait tisztítva figyelem, ahogy az egyik tollat forgatja az ujjai között. Szavaival teljes mértékben egyet tudok érteni.
- És emiatt nem is lehet az embereket hibáztatni. Most tőlünk félnek. Azonban, mi lesz ha véget ér a háború? Szívükben és lelkükben megmarad ez az időszak, beivódott a történelemben. Az emberek nehezen felejtenek és ugyanígy nehezen is bocsájtanak. Ha Atyánk visszatér, bizalmuk… Benne is megrendül. És jogosan, hiszen nem volt itt, hogy megvédje őket – sóhajtom el magam halkan. Ez csak egy kósza gondolat. Meglehet, hogy Atyánk okkal nem jön még vissza. Tán látja, hogy mivé lett világa és nem akarja ezt ilyennek látni? Tán amíg véget nem ér ez az egész őrület, vissza sem tér?
- Gabriel túlságosan is meggyűlölte az embereket, amíg Michael túlságosan is óvja őket. Mindig is ellentétei voltak egymásnak, s azzal, hogy Atyánk elment, ez ennyire kiütközött volna? Mit gondolsz mi lesz majd az ő sorsuk? – kérdem halkan, befejezve az utolsó tépett tollának eltávolítását. Lassan telepszek vissza mellé, térdeimet felhúzva figyelve rá.
- Hiszek az angyalokban. Hiszek magunkban. Tudom, hogy képesek vagyunk jobb belátást nyerni és mindeme csak múló állapot. Előbb utóbb Gabriel és katonái is belátják, hogy a háború, melyet elkezdtek nem vezet sehova. Hiszek abba, hogy visszatalálunk a fény felé – mosolygok rá megnyugtatóan. Vele ellentétben nem látom ily sötéten a jövőnket. Lehet, hogy ez csak a naiv hitem miatt van, de… Soha de soha nem szűnők meg hinni testvéreimbe.



♥ §§ szószám 376 §§


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raguel


A Gihon partja 20zpnk7
☩ Történetem :
☩ Reagok :
108
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 26, 2017 4:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Találkozás az Édenben
Ophilia & Raguel
Bad Dream • Üzenet: <3 • Credit:

Nem kell kimondania semmit, hogy érezzem rajta gondolatainak kavalkádját. Újabb szavaira talán kissé túl komolynak, vagy kegyetlennek is tűnhetek, de az igazság ez:
- Akkor elbuknak. Ha visszaáll a rend, angyalok lesznek a Mennyekben és az emberek mellett. Egy új generáció, ha a régi feladja, csak azért, mert nem látja a leglényegesebb dolgot: nem mi vagyunk a fontosak. - túlságosan is nagyra nőtt az ego testvéreimben. Elfelejtették már, miféle tiszta, szent célért is teremtettek meg. Hisztis gyermekként olyan dologért sírnak és harcolnak maguknak, amely bármikor az övék lehetett volna. A gond nem is ezzel van, hanem azzal, hogy ezzel a hisztivel együtt tönkre is tesznek maguk körül mindent. A feje tetejére állítják a Rendet, amelyről Ophilia álmodott is. Kérdésére halkan sóhajtok.
- Tudod... Az angyaloknak mindig is az volt a dolga, hogy a fényt képviseljék az emberek életében. A jóságot, az önmegtartóztatást. A démonok pedig a sötétség, a rossz, az ego, a mindent bekebelező éhség. És most? Az angyalok kebelezik be az emberek világát. Mi viselkedünk démonokként. Mi válunk a rosszfiúkká. Mi irtjuk ki őket, s tőlünk félnek. Démonokhoz fordulnak, akik természetük ellenére segíteni kezdik őket, mert a démonoknak szükségük van rájuk. Ők válnak a világ jó oldalává. A Rend... - emelem fel az egyik kihúzott tollamat magunk elé, vízszintesen, majd száránál fogva megcsavarom, hogy fejjel lefelé, de továbbra is vízszintesen maradjon.
- ...nem csak felborul. De megfordul. - magyarázom neki a toll segítségével.
- Azért láttad a Mennyeket olyannak, mint a Pokol, mert ezt a fordulatot látod előre. A küszöbén állunk annak, hogy tönkre tegyük azt, amelyet Atyánk felépített. Ez pedig csak a kezdete egy rosszabb dolognak. Mindezt pedig két bátyám marakodása okozza. - veszek mély levegőt, majd elengedem a tollat, s az szabálytalan útvonallal, megpördülve a levegőben a Gihon vizére fekszik, mint egy könnyed csónak, s elindul a sodrásával.
- Az angyalok gőgje, amelyről beszéltél... hogy inkább elbuknának, mint hogy egy nagyobb célt képviseljenek, az fogja elhozni ránk ezt a világot. Attól fogunk elpusztulni, mert egy ilyen világ instabil és élhetetlen. Mindenki mindenki ellensége lesz. Aztán bekebelez minket a sötétség. - mondom a végét már olyan halkan, hogy hangomat már a víz és az apró szellő is elnyomja.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


A Gihon partja Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 26, 2017 2:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Találkozás az édenbe
Clarity is the counterbalance of profound thoughts.


Raguel szavait hallgatva fájdalom mar szívembe. Tudja, hogy miként érzek, mégis... Nem is a szavai fájnak, hanem inkább a tudat: tényleg hatalmas változás fog bekövetkezni saját világunkba is. Testem is beleremeg a gondolatba. Semmi sem lesz már az, mint régen volt. És ennek ellenére sem tudok megrendülni Atyánkba.
Lehajtott fejjel emésztem meg mondandóját, válaszolnék, vitatkoznék, de… Félek félreértené. Nem kívánom Atyánk tettét felülbírálni, hisz… ugyanmár! Mindenkinek kell egy kis pihi. És igen ő is elmehet és ránk bízta az egész Földet, hogy vezessük úgy, ahogy eddig.
Nehéz dolog ez, s egy apró sóhaj szalad csak ki a számon.
- Sajnálom Raguel, ha… Ellenkezésnek tűntek szavaim, mindazonáltal… - tekintek fel újra rá, szavaimat mégsem fejezem be. Halvány mosoly kúszik inkább ajkaimra. – Félek, hogy sokan a bukást választanák inkább.
Hajtom le újra a fejemet, majd némán állok mögé, hogy segíthessek neki a mielőbbi gyógyulásba. Ő maga is magába mereng, ahogy én is. Nem tudom, hogy mire gondolhat. Engem az elkövetkező jövőképünk aggaszt. Itt a mennybe? Tudom, hogy nincs maradásom, mégis menjek el? Soha nem jártam még a Földön, nem… Csak hátráltatnék bárkit is odalent. Képtelen lennék megvédeni magamat, mind az emberektől, mind a démonoktól. Nem, továbbra sem hiszem, hogy bármely testvérem igazából képes lenne ártani nekünk. Ennél sokkal nagyobb a kapocs közöttünk.
- Hogyne törődnék – felelek mosolyogva – azon túl, hogy Ark vagy, jóval felettem állsz, te vagy a Harmónia, a béke, mely oly szép dolgokat képes volt alkotni az emberek világába – hangom némileg tán nosztalgikus, ahogy visszamelékszem tetteire. Szavai mindazonáltal jól esnek. Vajon lehetnek olyanok, kik hibáztatnának?
Halkan, tán összeszedetlenül mesélek álmomról. Jó, tán tényleg nem olyan apróság, mint amilyennek először előadtam. Tartalmát még Ramielnek sem mertem elmesélni, most is félve teszem.
- Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget – felelem halk őszinteséggel. – Valóban nem sokszor, kevés olyan alkalom volt, hogy túl sok erőt használtam volna fel és pihenni lett volna szükségem. Eleinte azt hittem, hogy valóság volt. Egészen, amíg nem találkoztam Ramiellel. Nála bizonytalanodtam el, hogy tán tényleg nem is valóság volt, csak egy álom. De miféle jelentése lehetne? – kérdem vonakodva.



♥§§ szószám x §§


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raguel


A Gihon partja 20zpnk7
☩ Történetem :
☩ Reagok :
108
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 24, 2017 5:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Találkozás az Édenben
Ophilia & Raguel
Arise • Üzenet: <3 • Credit:

Hangosat sóhajtok Ophilia szavaira.
- Tudom, hogy érzel. Szereted őket, mindannak ellenére, amit tettek, és nem akarod őket elveszteni. Én is így érzem. De az érzelmeink nem befolyásolják a törvényeinket. Felelősséget kaptak életük mellé, s helyette fejre állítottak mindent. A tetteiknek következményeik vannak, amivel mindenkinek együtt kell élnie. Ha pedig ez, az igazságosság nem érinti jól az angyalokat, mikor Atyánk visszatér, csak a sötétség nagyobb mértékét jelenti szívükben. Ő a Teremtő. Ő az Atya. Ő Isten. Még is milyen jogon veszi bárki is a bátorságot, hogy kérdőre vonja Őt és tetteit, döntéseit? Hogy miért ment el? Mikor jön vissza? Mit csinált eddig? Még nekünk arkoknak sincs jogunk felróni ezt neki. Senki sem tudja, hova lett, de ez nem jogosítja fel őket arra, hogy felborítsák a világ rendjét. Így hát kérlek, emészd a szavaim és fogadd el, bármi is történjen, mikor visszatér. Mert lehet, hogy tényleg alakít majd a világunkon és törvényeinken. De az is lehet, hogy csak egy új generációt teremt. - merengek el, sebes kezemre meredve.
- A szabad akarat nálunk abban jelenik meg, hogy eldönthetjük, hogy a földön élünk szárnyak nélkül, vagy végezzük azt, amire teremtettek minket. - Magam is elgondolkodtam azon, hogyha véget ér mindez, keresek valakit, akit kitaníthatok és aki átveheti a helyemet. Ezen gondolataim nagyrészt abból fakadnak, hogy valószínűleg már senkire nem leszek, vagyok oly hatással, mint régen. Eltűnésemkor az angyalok nem fordulhattak hozzám, bizalmuk megrendült bennem. Gabriel és Michael lesz az én próbám. Ha pedig elbukom, lehet, hogy nem csak a rangomat, de az egész világot elveszítem.
- Az volt a dolgod, hogy az embereket figyeld, nem pedig az angyalokat. Így se, úgy se vettél volna észre. De köszönöm, hogy törődsz velem. - mondom rá mosolyogva, miközben mögém lép, hogy segítsen megvágott tollaimat kiszedni. Magam is neki állok ennek a tevékenységnek. Ha lassan húzná ki, akkor sem fájna. Annyi kínt tapasztaltam meg a démonok keze alatt, hogy ez az apró fájdalom már semmisnek tűnik mellette. Álmát hallva kicsit elkomorodik a pillantásom.. hiszen tudva, amit én tudok, ez nagyon is fontosnak hangzik.
- Sosem gondoltál arra, hogy ennek jelentése is lehet? Hányszor álmodtál, eddigi életed során? - kérdezem, válasz helyett kérdésére, és sejtem, hogy egy nagyon alacsony szám lesz, hiszen mi angyalok alapvetően nem alszunk. Ha alszunk is... álmodunk? Én legalább is nem álmodtam még soha.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


A Gihon partja Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 23, 2017 3:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Találkozás az édenbe
Clarity is the counterbalance of profound thoughts.


Hallgatva szavait, újra elfog a kétség. Hiszen értem én a mondatait, képes vagyok felfogni, mégis… úgy érzem, hogy nincs ez így rendjén. Úgy mondom mindezt, hogy másra sem vágyok, csakhogy visszaálljon a régi rend. A béke közöttünk, hogy újra feladatunkra tudjunk koncentrálni. Összekulcsot ujjaimat tördelem, miközben enyhén beleharapok alsó ajkamba. Még rugózik is egyet, mielőtt újra válaszolhatnék Raguelnek, úgy, hogy ne tűnjön ellenkezésnek szavaim.
- Én ezt értem, de… ha egyszer elvesztek a bárányok és nem változtat Atyánk a szabályainkon az angyalok folyamatosan elvesztik bennük a hitüket- rázom meg a fejemet, hogy ez nincs jól. Pedig elfogadom eme szabályokat, magam is igyekszem úgy élni, hogy betartsam őket. De ez meg… még kevés. Egy angyal képtelen megváltani a világot – Gabriel katonái visszatérnének Atyánkhoz, úgy érzem. Csak már nem kívánnak tovább bábok lenni. Vagyis ezt veszem ki szavaikból, amikor egymással beszélgetnek. Szabad akaratot kívánnak, mint az emberek, hogy maguk dönthessék el, hogy mi a helyes és mi a nem – fordítom enyhén oldalra a fejemet, ahogy az arkot nézem.
Aztán lehet, hogy teljesen rosszul gondolom és valóban a büntetés lenne számukra az egyetlen büntetés. Szabály szegtek… mégsem tudom úgy hinni, hogy vétkük oly nagy lenne. Vagyis dehogynem hisz ártatlan embereket is válogatás nélkül irtják. Szeretet jelenlétét kellene eme esetben engednem. Az irántuk érzett testvéri szeretetet talán tényleg félre kellene tennem, hogy teljes mértékben megértsem Atyánk igazságosságát.
Kegyetlen játék, melyet űznek, s meg kell őket állítani. Ahogy Michaelt is vissza kell édesgetni a mennyekbe. Tényleg igazak lennének a pletykák, hogy túlságosan az embereknek éli már az életét? Nem, nem hiszem. Nem hinném, hogy Michael tényleg ilyenné változott volna. Dehát én magam sem tekintettem le az elmúlt időszakba a földre. Meglehet, hogy az emberi érzéseket ő is megtanulta és teljesen el is sajátította. Lehetséges lenne? Eme emelkedett emberi elmék képesek lennének megvezetni?
Beszélgetésünk fonala mégis tovagördül. Szívem összeszorul, s nem is engedi a szorítás, hallva történetét. Hiába mondja, hogy ne én sajnáljam… nem tudok így tenni. Túl sok kegyetlenség történhette vele, melynek nem kellett volna szabadnia megtörténnie. Talán ha a háború akkor nem tör ki… Ha nem egymás ellen ugranak, hamarabb is megtalálták volna.
- Nem voltunk ott neked, hogy segítsünk, akkor amikor kellett. Ha hamarabb észbe kapunk, ha hamarabb feltűnik hiányod, hamarabb segítségedre tudtunk volna sietni – hogy miért beszélek többes számba? Szerény személyem sem ért ehhez. – Ha tekintetemet nem vetem el az emberekről, akkor… - mondatoma nem fejezem be. Nem hibáztatom magam, vagyis nem teljesen. Még ha figyelem is testvéreim pusztítását, akkor sem biztos, hogy meglátom az alkalmat, amikor elkapják.
- Máris! – pattanok fel vidáman mellőle, hogy gyorsan mögé kerüljek. Óvatosan érintem meg eltépett tollait, ám annál nagyobb gyorsasággal rántom ki őket. Minél lassabban csinálnám, annál fájdalmasabb lenne számára. Több szenvedést pedig nem akarok még én is okozni neki. Elég lehet megélni, hogy amíg távol volt, világunk mily változásokon ment keresztül.
49Kérdésére enyhén elszégyellem magam, ellenkeztem egy arkkal, s szabályaink szerint nem lehetne ezt sem.
- Eme helyen lépegettél. Magányosan, elhagyatottan. Itt találkoztunk, de a szárnyaid épek voltak. Veszélyre figyelmeztettél minket, és az egész angyali társadalmat. Ha nem állítjuk vissza a rendet, atyánk tán sose fog visszatérni – mosolygok fejemet lehajtva. – Vagyis, valami hasonlót mondtál. Aztán minden elsötétült, kénkövessé vált az éden. A Gihon helyén láva folyt, és démonok lepték el a helyet – sóhajtom halkan. -De hát lehetetlen, hogy idefeljöjjenek, nem igaz? – tekintek rá félve, még ha nem is látja arcomat jelenleg.



Ez a reag a Kihívás játékra készült!§§ szószám 558 §§


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raguel


A Gihon partja 20zpnk7
☩ Történetem :
☩ Reagok :
108
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 19, 2017 10:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Találkozás az Édenben
Ophilia & Raguel
Arise • Üzenet: <3 • Credit:

Hallgatva Ophilia kétségeit, halkan sóhajtok.
- Ezek Atyánk törvényei, tetszik nekünk, vagy sem. Nem azért vagyunk, hogy kétségbe vonjuk ezeket, hanem hogy kövessük őket. Akik bűnöket követtek el, ráadásul ilyen súlyosakat, azoknak büntetés jár. Még ha ettől a Menny üresebb is lesz... Még ha sokakat veszítünk el. Más különben a régi bűnösök a szemünkre vethetnék, hogy nekik akkor miért ezt az ítéletet hozta Atyánk? Visszakövetelnék a helyüket, megilleti őket, vagy sem. Ez így volna igazságos és egyben helytelen is. Atyánk okkal hozta létre ezeket a szigorú szabályokat. Mi képviseljük az emberek életében a fényt, Ophilia... Makulátlanoknak kell maradnunk, hogy a démonok ellen küzdhessünk. Mi képviseljük az egyensúly ezen oldalát. - mondom, habár hangommal keserűség vegyül. Ha sokan haltak meg... sokan megbuknak. Ha Atyánk visszatér és feláll a rend, valószínűleg új testvéreink "születnek". Szavait a Mennyről aggasztónak tartom, noha hallottam erről egyet, s mást. Reménykedtem azért, hogy még sem igaz... De az iménti esetből kiindulva nagyon is igaz... A Gihonra pillantva komorrá válik a tekintetem. Hogy mocskolhatták be Atyánk birodalmát testvéreink vérével? Ezt a szent helyet! Nem akarok többet erről beszélni. Ezt meg kell állítani. Meg kell állítani a bátyáimat... muszáj. Elmesélem végül, hogyan voltak képesek fogságban tartani, Ophilia pedig bocsánatot kér. Értetlenül pillantok rá.
- Ne kérj bocsánatot más tettéért. Köszönöm. - mondom apró mosollyal, miközben beköti a kezem, majd a kérdésére elmerengek.
- Igazából segíthetnél kiszedni szárnyamból azokat a tollakat, amelyek végét levágták, hogy újak nőhessenek, s repülni tudjak. - jelenítem meg szárnyaimat és kissé ki is tárva őket végig pillantok rajtuk. Ha ez meg lesz, hamar rendbe jövök, addigra kipihenem magam és elindulhatok bátyáim felkeresésére. Az egyensúlyról és a bukottakról nem szólok újra. Már elmondtam Ophiliának erről mindent, amit tudnia érdemes. Az álomról kérdezve azonban legyint.
- Ugyan már, ha már megemlítetted, ne csigázz vele,
hanem mesélj. Kíváncsivá tettél, még akkor is, ha butaságnak véled.
- mosolyodom el. Ki tudja... talán jelentése van az álmának, talán nem is vette észre, hogy Atyánk jelzett neki, ahogy nekem is, s Ramiélnek is. Lehet, hogy csak fel kell hívni a figyelmét a részletekre, de az is lehet, hogy tényleg semmiség. Bármelyik is, épp úgy kíváncsi vagyok az egyik lehetőségre, ahogy a másikra.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


A Gihon partja Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 18, 2017 8:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Találkozás az édenbe
Clarity is the counterbalance of profound thoughts.


Érintése szokatlan számomra. Már-már olyannyira az, hogy egy pillanat tört része idejéig teljesen megmerevedek és mozdulatlanná válok. Eddig életem során nem sok oly alkalom nyílt számomra, hogy bármely angyaltársam hozzámérjen. A legtöbbje – kik sose kerültek hozzám közel – távolságtartóak voltak velem szembe. De az, hogy egy ark, épp a fejem búbját érinthesse már.
Hirtelen dorombolni támadna kedvem.
Dorombolni? Az meg mi? És hogyan? És miként jutott eszembe?
- Oh… - válaszolom csendesen és ha nem kér segítségemből tovább, hát elenedem. – Minden oly testvérünk, kik valaha kezet emeltek reánk, bukásra vannak ítélve? Nem… Túlzás ez? Mármint… - indulok meg utána lassan s nem bírom sokáig nézni, s letérdelve mellém, ruhám egy darabját letépve tisztítom meg a sebet és kötözöm azt be neki. – Bárhogy is sóvárgok a régi rend után, a mostani helyzetünk azt bizonyítja, hogy valami nagyon félresiklott a szabályainkba… Ily… Súlyos büntetés, mindazon angyaloknak? De hát.. így akkor alig fogunk maradni… - rázom meg a fejemet. Nem, ez túl súlyos. Persze megértem a feletettem álló angyal véleményét és érveit is, azonban…
Túl sokan ártottak egymásnak mindkét oldalról. Oly kevés tiszta kezű angyal maradt már, hogy… Biztos… Kell lennie más útnak is.
- A démonok már rég közöttük járnak… Raguel… A Menny, az otthonunk – kezdek bele, de nem tudom, hogy miként folytassam. Egyértelmű, hogy az ark, nem volt jelen az elmúlt évtizedekben, nem tudja, hogy… - Minden megváltozott. Főleg idefent. Aki nem osztja Gabriel nézeteit, aki nem… az ő oldalán áll, az idefent halál gyermeke – ingatom meg a fejemet. z
Alapjáraton nincs ezzel bajom, eddig teljesen jól tudtam illeszkedni a jelenlegi szituációba. Nem az a fajta angyal vagyok, aki tudna ártani bárkinek, így ha egy semleges, vagy Michael párti lépne be… Biztos vagyok benne, hogy elsőként sietnék a segítségére.
Hirtelen kanyarodik vissza előző témánkhoz és hirtelenjében csak hápogni tudok.
- Sajnálom – sütöm le a szememet, legalább úgy, mintha én követtem volna el bármi rosszat Raguel ellen. – Sajnálom, hogy mindezt át kellett élned, de mondd. Miben tudnék enyhíteni emlékeiden? – lépek hozzá tétován közelebb. Habár nemrég fejezte ki, hogy szeretné megtartani jelenlegi állapotát, de hátha… hátha meggondolta volna magát azóta.
- Az egyensúly megtartására kell törekednünk – mosolygok rá kedvesen. – Az erő két oldala a sötétség és a fény. Egyensúlyt kell teremtenünk az alvilág és a felvilág között, így fog megvalósulni a tökéletes harmónia a Földön. Atyánk úgy gondolta egykoron, hogy ez lehetséges lehetne is akár – mosolygok nosztalgikusan zavartan lehajtva a fejemet.
A bukottak. Szívem akaratlanul is elfacsarodik.
- Szerintem ez… - szólalok meg nehezen. – Ha a háború után így büntetné meg őket, az szerintem csak olaj lenne a tűzre. Rengetegen elfordultak tőle, csak azért mert elment. Ha vissza is tér, és így büntetné meg azokat, kik elvesztették a hitüket… Többé sose akarnának újra angyalok lenni… Én úgy vélem… - s mindezeket csak azok alapján tudom elmondani, amiket itt fent láttam. De hogy mi történik a Földön… Meglehet, hogy a helyzet ott csak még rosszabb, mint itt.
- Hogy? – kapom fel a fejemet hirtelen, hogy aztán zavartan vakarjam meg a tarkómat. – Igazából nem lényeges, butaság az egész – legyintek könnyed mosollyal az arcomon.



♥§§ szószám 507 §§


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raguel


A Gihon partja 20zpnk7
☩ Történetem :
☩ Reagok :
108
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 18, 2017 3:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Találkozás az Édenben
Ophilia & Raguel
Arise • Üzenet: <3 • Credit:

Szerencsénk van... A másik két kísérő nem támad ránk, s az, aki kardot emelt rám, szintén megáll. Kérdésemre rossz választ ad. Büszkeség... Harag... Főbűnök ütötték fel a fejüket az angyalokban, ami aggodalomra ad okot. Figyelem, ahogy elmennek, s csak akkor engedem le az álcámat, mikor eltűntek. Ophilia aggodalmasan kap értem, de én csak keserédes mosollyal érintem meg feje tetejét.
- Semmi baj. Jól vagyok. - nyugtatom meg őt, miközben újfent eltüntetem szárnyaimat. Kérdésére picit megrázom a fejem.
- Nem azért érdemelne bukást, mert kiakart téged innen tenni... hanem azért, mert rám támadt. Ha nem védekezem, megsebez...
ilyet pedig egy angyal sem tehet a testvérével.
- kezemre pillantok, amivel a kardját fogtam. A Gihonhoz lépve letérdeltem mellé, ép kezemmel merítettem a vízből, majd a föld felett véres tenyeremre engedem a vizet, hogy lemossam róla azt. Sebem csak egy pillanatra tárul fel, s utána újra vért ereszt. Ha emberi fegyver lett volna, már rég begyógyult volna, ám az angyalpenge nem véletlenül sokkal veszélyesebb ránk nézve.
- Harag és büszkeség uralkodott el a szívén. Ha nem emelkedik felül saját "démonain", még nagyobb gondok is lehetnek belőle. - mondom hangosan gondolkodva, aztán sóhajtok. Mivel a katonák megzavarták a beszélgetünk, kérdések maradtak függőben Ophilia felől. Tématerelésnek jó lesz.
- A démonok furfangosak és jól bánnak a mágiával, főleg a lovasok és afelett. Elzárták erőim nagy részét. Lefárasztottak és láncon tartottak. Többször majdnem sikerült megszöknöm, de mivel tollaim végét levágták, nem tudtam elrepülni. Futva pedig könnyedén utolértek. - válaszolom meg kérdését, hogy még is hogy tarthattak ilyen sokáig fogva. És tartottak volna tovább is, hacsak nem jönnek értem bátyáim. Ramiél, Rafael... olyan jó volt látni őket. Mintha csak évszázadok teltek volna el, szívem úgy sóvárgott szerető, védelmező ölelésükért.
- Mellesleg nekik nem érdekük mindent elpusztítani.
Sötétség nélkül nincs fény, és vica versa. A bűnöknek és erényeknek csak akkor van értelmük, ha ott van a másik fél. Ha ott van az ember. Önpusztítás volna a részükről, ha mindent elakarnának törölni.
- mondom elmerengve.
- Ami azokat illeti, akik most nem hűek... Nem tudom.
Atyánk nagyon kreatív büntetések és megpróbáltatások terén.. de jószívű is.
Megbocsátó. A bukottak is visszatérhetnek, ha megbánták bűneik és vezekeltek. Ezeknek az angyaloknak is meg kell érteniük, mit vétkeztek,
és hogy ezekkel milyen károkat okoztak.
- a bűnösök száma pedig egyre növekszik az évek elteltével, így hamar kell majd cselekedni.
- Mit álmodtál? - kérdezem rá pillantva, kíváncsian, mikor eszembe jut, hogy említette, velem álmodott.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


A Gihon partja Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 16, 2017 9:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Találkozás az édenbe
Clarity is the counterbalance of profound thoughts.


Hallgatva történetét furcsa, letargikus érzés keríti szívemet hatalmába. Tudatosulva, hogy mi is történt vele odalent, és hogy… Nem Ophilia, ha figyelted is volna a Földet, akkor sem biztos, hogy észreveszed, hogy mi történik vele. Nem hibáztathatod magadat. De mégis, minden, amit meg kellett élnie. Szívszorító, még akkor is, ha ő ily könnyedén áll hozzá.
- Nem értem, mégis miként tudott így fogva tartani? Én úgy tudom, hogy angyalt, csak szent olajjal lehet fogva tartani, de olyanról nem hallottam még, hogy ennyi ideig égjen – rázom meg a fejemet, hisz az egész oly érthetetlennek tűnik számomra. Ostoba módon vágtam szavaiba, hisz maga a lényeg, csak most következik. Atyánk segített neki. Szívembe újra remény költözik, hisz ezek szerint akkor figyel ránk és itt van körülöttünk. Vagy ha nem is itt, de akkor is foglalkozik velünk. Oh teremtőnk, miért űződ velünk eme játékot?
- Ramiel aggódott érted – hajtom le zavartan a fejemet. – Amikor legutóbb fent járt, kérte, hogy tudassam vele, ha bármit megtudnék a hollétedről. De azt hiszem, már megtalált – mosolygok rá kedvesen. – Tudod… Álmodtam veled, itt a Gihon partján – vallom be szerényen, újra lesütött szemekkel. Hisz továbbra is furcsa számomra, hogy egy magas rangú angyallal itt beszélgetek. S hogy Maga Raguel az, ki ily kedves szavakat intéz hozzám. De aztán újra kétség mar a szívembe. – És mi fog történni azokkal, kik nem hűek hozzá jelenleg? – kérdem aggodalommal teli hangon. Jogos a félelmem, hisz oly sok angyal szállt szembe az emberekkel. Félő, hogy… Nem, ezt el sem akarom képzelni, képtelen lennék rá.
- És ha csak kivárnak? – kérdezem elhalóan – Ha arra várnak, hogy az egyik oldal meggyengüljön és elpusztítsanak mindent? – talán kissé túldramatizálom, de mi van ha nem? Kissé megrémülök ettől, hiszen… Szeretem fivéreimet és nővéreimet, és már maga a tudat, hogy egymással harcolnak kikészít. Hát még, ha kiderülne, hogy a démonok közben ellenünk fegyverkeznek.
Mégsem tudjuk folytatni beszélgetésünket, az események… Felgyorsulnak körülöttünk én pedig képtelen vagyok a cselekedetre. Noha ha akarnék sem tudnék, hisz az előbb kért meg rá Raguel. Egy apró elkezdett mondattal mégis megpróbálnám szóra bírni a harcost… mind oly haszontalan.
S ekkor… Nem csak nekem, hanem a két kísérőnek is tátva marad a szánk. Szó szerint. Mintha falat emelne maga elé a nő, a kard úgy feszül karjának. Eközben pedig valami égi csoda történik. Jó persze tudjuk, hogy nem az, hisz ez is képességeink közé tartozik, ám mégis… Oly gyönyörű, oly…
A harcos is szinte megbabonázva rogy térdre előtte, ahogy megszólal Raguel. Hirtelen nyugalom árad szét körülöttünk, minden oly békésnek és csendesnek tűnik. Azonban a következő szavai hallatán újra aggodalom költözik szívembe.
Előre lépve felemelt kézzel szólnék, már nyitnám is ajkaimat szólásra, most mégsem szakítom félbe az arkot. De hogy emiatt elbukjanak? Nem, nem szabadna, hisz… Ez a legkevesebb bűnük idefent, ha innen kitiltanak.
A harcos mégis elfogadja a segítséget, és bár a rettegés ott van a tekintetében, mégis dacosan válaszol az angyalnak, miközben feláll.
- Igen – mondja tömören. Halkan elsóhajtom magam. Mikor lettek Gabriel angyalai ennyire…. hogy is mondják az emberek? Fanatisták?
Érzéseit visszanyelve hajol meg Raguel előtt, megfordulva indul ki az édenből. Fejével biccent társainak, hogy kövessék, s ők meg is teszik. Mégis látom… Vértől áztatott keze ökölbe szorul.
Aztán hirtelen újra megtépázódik a harmónia angyala.
Ijedten kapok utána.
- Jól vagy? – tartom meg a testét, félve attól, hogy elesik. Még akkor is, ha nem így van – Nem voltál túl szigorú velük? – harapok alsó ajkamba – Ugyan már, emiatt bukás? Hisz… Ők csak Gabriel törvényeit próbálják itt betartani – kelek védelmükre, magam sem tudom, hogy miért, majd a három alak hűlt nyoma után fordulok. Rossz előérzet lesz úrra rajtam, s nem tudom, hogy miért.



♥§§ szószám 594§§


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raguel


A Gihon partja 20zpnk7
☩ Történetem :
☩ Reagok :
108
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 16, 2017 5:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Találkozás az Édenben
Ophilia & Raguel
Arise • Üzenet: <3 • Credit:

Szavaira halkan sóhajtok. És halvány mosolyom ismét az arcomra kerül.
- Tudod, amikor fogvatartottak, volt egy időszak, amikor kezdtem elveszteni a reményt. Amikor már sokadik éve nem láttam a napfényt, és azt hittem, hogy testvéreim elfeledkeztek rólam. Attól féltem, hogy nem csak évekig, de évszázadokig, vagy évezredekig leszek fogoly... Hogy a Pokolba visznek, ahol aztán nem találhatnak rám bátyáim. Nem is az volt a legrosszabb az egészben, hogy kínoztak. Hanem az, hogy sok testvérem segélykérését hallottam a korai években. Mindazokét, akik tanácsért fordultak volna hozzám. Akik megidéztek volna, de nem tudtak. Egymást mészárló családomat féltettem. És imádkoztam Atyánkhoz, kérve, hogy mondjon róluk, rólatok valamit. És akkor megéreztem meleg fényét az arcomon... - hunyom be a szemem a kellemes emlékre.
- Biztató energiáit körülöttem. És rá, nem sokkal, találkoztam kivetülve Ramiéllel. Ő sodorta felém, ebben biztos vagyok. Szóval ha legközelebb úgy érzed, hogy magadra maradsz... - nyitom ki szemeim és mosolygom felé.
- Akkor tudd, hogy sosem vagy egyedül, mert ő mindig ügyel minden gyermekére, aki hűen szereti őt. - Luciferről kérdez, én pedig halkan sóhajtok, aprót bólintok.
- Hallottam, ahogy beszéltek róla. A démonok gyülekeznek, csapatokat vontak ki New Orleansba... Egy egész sereget. A kérdés csak az, vajon melyik oldalra állnak, ha választanak egyáltalán oldalt... - nekem ugyan még mindig ott csengenek a fülemben Atyám szavai, hogy ha az angyalok nem lesznek képesek befejezni a háborút, akkor a démonoknak kell majd természetellenesen kiállni a földért. Az egyensúlyunk nem csak felborulna, de a feje tetejére is állna, szó szerint. De erről nem beszélhetek Ophiliának, se másnak és nem is fogok. Nem szabad... Atyám parancsa. Többet szinte nem is tudok mondani, mert katonák jelennek meg. Viselkedésük - legalább is a vezérüké - meglehetősen elszomorít. Nem félek, vagy tartok tőle. Sajnálom őt, amiért eltévedt, s egy olyan harc részese lett, aminek meg sem kellett volna történnie. Ophilia még utoljára próbálkozik meggyőzéssel, de sikertelen. Az angyal kardot ránt és rám támad. Mintha csak lassítva látnék mindent, nem sietem el cselekvésem. Előre lépek egyet, egyik kezemet pedig előre, felfelé emelem, lazán tartva. A harcos pengéje olyan erővel találkozik a kezemnél létrehozott telekinetikus fallal, hogy fegyvere szinte bele cseng és roppan, talán meg is reped, vagy el is törhet, attól függően, mennyire vitt bele erőt. Még mindig a mennyek arkja vagyok... Számomra nem jelentene kihívást megölni őt, de nem kívánom ezt tenni. Ezután lágyan megfogom a kardját, még ha fel is vágja tenyerem. Újra pislogok, és immár kék szemekkel nézek az ő szemeibe. Hirtelen jelenítem meg és tárom ki szárnyaim, hatalmas csattanással és széllel. Tollaim hófehérek, fényem akár csak régen, arany és fehér.
- Én vagyok a harmónia, az igazság és az igazságosság arkangyala. - mondom nyugodtan, de szigorúan figyelve az angyalt, mintha csak emlékeztetni akarnám, kivel is áll szemben, kihangsúlyozva a jelenleg fontos két részletét létemnek. Kihasználva a meglepettségét, hogy se vak nem vagyok, s hogy miként izzok most, szárnyammal erősen meglököm, hogy a hátára essen, kezéből kifordítom kardját , majd úgy hajítom a földre, hogy pengéstől álljon bele- ha csak el nem tört támadásakor. Hatalmas, ép tollazatú szárnyaimat hatalmasra tárom és úgy pillantok le a harcosra, tekintélyesen, komolyan, s közben remélem, hogy társai ettől eléggé elbizonytalanodnak ahhoz, hogy ne merjenek ujjat húzni velem.
- Ez itt Isten birodalma és itt az Ő szabályai élnek még akkor is, ha Ő nincs itt. Te pedig megszegted az egyik alapszabályát a Mennyeknek: ártó szándékkal soha ne fordulj testvéred felé. Mint az Igazság Angyala, bűnösnek talállak, és mind tudjuk, hogy ennek ítélete bukás szokott lenni. - szavaim meglepően hidegek és élesek ahhoz képest, hogy az előbb milyen kedvesen és melegen beszélgettem Ophiliával.
- Az egyetlen szerencséd, hogy a Hóhér nem tartózkodik a Mennyekben jelenleg, különben már most szárnyadat szegné. Azt ajánlom, gondolkozz el az életedet, cselekedeteiden, míg még teheted és bánd meg a bűneidet, amíg nem késő. - az utolsó szavaimnál kissé lágyul a hangom és felé nyújtom a penge által megvágott kezem, mintha csak megenyhülnék és segíteni akarnék neki felkelni. Ez így is van.
- Tudom, hogy nehéz, nélküle. De mondd, elé mernél állni jelen pillanatban, ha hirtelen visszatérne? A lelkiismereted tiszta volna? - ezek már csak költői kérdések. Nem várok rájuk válaszokat. Sem tőle, sem társaitól. Elengedem őt... kegyelmet gyakorlok, pedig ő nem tette volna. Talán meglepi őket, de én betartom Atyám törvényeit. Én nem hozhatok ítéletet felette, azt csak Ő teheti. És nem vághatom le a szárnyát, mert azt csak Sariel teheti meg. De közölhetem vele, hogy lényegében bűnös, és ezt érdemelné. Önkényesen mások levághatnák a szárnyát, nem kapnának akkora büntetést érte, mint ő, mert eleve "vágásra érett" már.
Elfognak gondolkodni. Ha elfogadja a kezem, kezén egy másik angyal vére lesz majd, mintha csak kioltotta volna. Ha van még benne abból a szeretetből, alázatból és tisztaságból, amely a Mennyhez köti, akkor nyomasztani fogja. Ha nem... Akkor valószínűleg újra látni fogom, többed magával. De legalább Ophiliáról sikerült a figyelmüket elterelnem. Hacsak egy, vagy két estére is, talán többre... különös, hogy most már nekünk is számít az idő. Várok... Csak ha elmennek, akkor engedem le a valóságtorzítást, amellyel "emlékeztettem" őket. Szárnyaim újra tépettek és feketék, ahogy szemeim is, izzásom, fényem eltűnik. Amíg viszont itt vannak, nem engedem le az álcámat. Ha szólni, kérdezni kívánnak, meghallgatom, megválaszolom amit csak lehet... és remélem, van annyi eszük, hogy nem támadnak.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


A Gihon partja Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 15, 2017 12:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Találkozás az édenbe
Clarity is the counterbalance of profound thoughts.


Haloványan mosolyodom el, miközben lehajtom a fejemet. Zavartan tekergetem ujjamra egy kósza tincset. Dicsérete jól esik, s talán kissé zavarba is hoz. Régen volt már, hogy bárki ily kedves szavakkal illetett volna. Van már egy negyed évszázada is… Mióta a háború kitört, a Menny.
Gondterhelt sóhaj hagyja el ajkaimat.
- Sokszor úgy érzem, hogy mit sem érek hitemmel, ha képtelen vagyok másokkal megértetni nézőpontomat – húzom kissé félre ajkaimat, ahogy újra Raguelre emelem tekintetemet – Atyánk teremtette a világot, köztük minket is. Innentől kezdve nem hinném, hogy bármi jogunk lenne megkérdőjelezni cselekedeteit. Elég ideig fogta kezünket, vezetett minket, hogy magunkra hagyva is kövessük az útmutatását.
Felelem még utoljára a témához fűzve. Miért van, hogy oly kevesen látják ezt? Miért… Ezek olyan kérdések, melyekre nincs tudásom válaszolni. Legfeljebb atyánknak lehet, mégiscsak az ő teremtményei vagyunk.
- Úgy gondolod, hogy megpróbálják majd bevonni a háborúba? – nézek rá elcsodálkozó tekintettel, majd a fejemet rázom meg. Érthetetlen számomra. – Ha ő beszáll, akkor a teremtményei is… Kik ellen valójában harcolnunk kellene – felborul a világrend, ha ez bekövetkezik. Hogy egy angyal és egy démon együtt harcoljon egy másik ember, netalán az emberek mellett (vagy ellen)? Meddig fog elfajulni még a helyzet? A kétség tör rám, noha maga a gondolat, hogy Lucifert fel lehet keresni, valahogy izgalommal tölt el. Ő az egyetlen egy olyan ark, kit sose volt szerencsém élőben látni – talán ezután sem lesz. De a gondolat, hogy… Ezt biztos, hogy szemmel fogom követni, ha lesz rá módom.
Testvéreink érkezése után, azonban kissé megfagy a levegő.
- Akkor máshogy fogalmazok – köpi enyhe gúnnyal az élen haladó férfi. – Az édenbe már csak harcosok léphetnek be, egy ilyen… - néz végig rajta, amolyan… különös tekintettel, meg se tudnám magyarázni, hogy milyennel. Újabb halk sóhajtás hagyja el ajkaimat, tudom már, hogy mi fog következni – kis senki, rangtalan, alsóbb rendűnek semmi keresni valója nincs itt. Ez Gabriel parancsa! – emeli meg hangját, nyála már-már fröcsög közbe. Megdöbbenve nézem a harcost, különös valakit így látni. Megdöbbentő, hogy mikre nem vagyunk képesek…
A kardjáért nyúló harcos láttán érzem, ahogy Raguel elenged. Szívembe aggodalom költözik.
- Ne, várj, erre nincs szükség, tá… - kezdek bele halk, nyugodt hangon, de mintha el sem jutott volna a harcos füléig. Hallom a fém éles sikolyát, ahogy elhagyja hüvelyét és a vaknak hitt arkra támad. Egy arkra! Egy harcos! Mert még ha rám, azt még meg is érteném, de hogy pont Raguelre? Pár lépés választ csak el minket egymástól, nem több. Fekete szárnyait bontva ezt mégis könnyedén szeli át, hogy támadást intézzen feljebbvalója felé.



♥§§ szószám 414 §§


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raguel


A Gihon partja 20zpnk7
☩ Történetem :
☩ Reagok :
108
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 13, 2017 2:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Találkozás az Édenben
Ophilia & Raguel
The baby lamb • Üzenet: <3 • Credit:

Halványan elmosolyodom a nő szavain. Örülök szavainak, annak, hogy számára egyik testvére sem lesz kevesebb, higgyen abban, hogy Atyánk mire tér vissza, vagy mire nem. Kevés angyal ennyire eltökélt, a legtöbben inkább bárányok módjára követik azt, akit valamilyen szemszögből méltónak találnak arra, hogy kövessenek. De ezek a pásztorok is eltévedtek az úton, s így vezetik félre az egész nyájat. Ez ellen pedig tenni kell.
- Büszke vagyok rád. Erős hitű angyal vagy, bátran kijelenthetem, hogy ezzel sokakat túlszárnyalsz. - Nem túlzok. Sokak hite és bizalma megrendült Atyánkban, amiért szó nélkül elment, bár én magam nem értem, miért. Atyánknak nem kötelessége beszámolnia arról, mit tesz, hova megy és mikor tér vissza. Hacsak nem jelzi külön, nekünk akkor is folytatni kell a munkánkat. Ezt tettem akkor is, mikor elraboltak... Sajnos úgy tűnik, testvéreim letértek erről az útról.
- Igen... Lucifer egyelőre nem lépett be a háborúba és azt szeretném, ha ez így is maradna. Könnyebb meggyőzni a feleket, ha egyik sem erősebb a másiknál. - kockázatos dolog. Lehet, hogy késő is lesz, mire megtalálom bátyám, de amíg van esély, amíg még nem estek egymásnak seregek, van remény. Engem pedig ez éltet. Hogy nincs veszve semmi. Remélem azt is, hogy az emberek túl élik ezt a procedúrát. Soha nem lesz már ugyan olyan az életük, mint azelőtt, de erős nép. Hamar adaptálódnak majd, hisz már most is félig-meddig sikerült nekik.
Amikor megjelennek az angyalok és ittlétük oka iránt érdeklődöm, válaszukon apró ránc jelenik meg a homlokomon.
- Idegen? Nevén nevezted, nekem úgy tűnik, ismered őt.
Mellesleg... mióta tilos az Édenbe lépnie bárkinek?
- kérdezem kissé értetlen kifejezést magamra öltve. Asztrális szememmel látom, ahogy kardjáért nyúl. Halkan sóhajtva engedem el Ophiliat, hogy azonnal mozdulni tudjak, ha a harcosok rosszul döntenének.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


A Gihon partja Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 08, 2017 2:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Raguel & Ophilia
Clarity is the counterbalance of profound thoughts.


A harc gondolatára halkan kuncogom el magamat, miközben lehajtom a fejemet. Lelki szemeim előtt megjelen a kép, ahogy bármiféle összetűzésben képes lennék felvenni a kesztyűt. Talán ha könyv lenne a kezemben és szavakkal meg lehetne győzni bárkit… Akkor talán lenne esélyem.
- Az előbbire nem hinném, hogy lenne bármi esélyem is – felelem vidáman az első alkalommal, mióta társalgásunkat elkezdtük. – Az utóbbit pedig nem hinném, hogy nehéz lenne megtartanom. Feltétel nélkül szeretem testvéreimet, bármit is tegyenek és bárhogy is viselkedjenek jelenleg. Hinni akarok abban, hogy mindez csak múló állapot – hajtom le most újra a fejemet. Utolsó kérésére már nem felelek. Nem tudatom vele, hogy a mennyben ilyen angyalt már nem nagyon lehet találni, ha igen is… Legalább annyira próbálják titkolni valódi állásfoglalásukat, ahogy én is teszem. Mégis most még honnan tudhatnám, hogy sok időre ez lesz az utolsó alkalom, hogy idefent járok?
- Lucifert? – kapom fel a fejemet – Ezt biztos jó ötlet? – kérdésem negatív hangzata miatt szemeim mégis felcsillannak egy momentum erejéig. Mindig is szívesen találkoztam volna a démonok teremtőjével – noha ezt még soha senkinek nem mondtam. De mindaz, melyet ő is létrehozott… Valljuk be nem kis erőre és kreativititásába került.
- Remélem, hogy még azelőtt sikerül megbékélnünk, hogy elpusztítanánk őket teljesen – mosolygok rá, immáron én bátorítóan, habár fogalmam sincs, hogy látja e egyáltalán.
Sokan időzni megkezdett gondolatamenetünkön mégsem tudunk. Társaságunk érkezik. Az kedves ark belém kapaszkodva… Mire készül? Tettei ismeretlenek még előttem, mindenesetre nem fogok gyanúsan viselkedni. Támasza kívánok lenni, mást jelenleg úgyse lennék képes tenni.
- Hogy mit? – hallatszik a döbbent kérdés. Egy pillanatra megtorpannak, ahogy meglátják, hogy kivel is állnak szembe. Aztán, mintha rájöttek volna, hogy mi is a feladatok, szemeiket már-már gyilkosan villantják rám. Hát sose lesz ennek vége? Értetlen arckifejezéssel adózok mindez előtt. – Engedély nélkül lépett az Édenbe! Idegenek nem léphetne eme területre, a mi engedélyünk nélkül! Megszegte a szabályokat – sziszegi a katona, s keze kardja markolatra csúzik. Ajkaimat már épp nyitnám, hogy elmagyarázzam nekik mennyire nincs is igazuk, de aztán eszembe idéződik Raguel kérésre: majd ő beszél. Így aztán csak kifújom az imént beszívott levegőmet.



♥§§ szószám 350 §§


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raguel


A Gihon partja 20zpnk7
☩ Történetem :
☩ Reagok :
108
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 05, 2017 5:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Ophilia & Raguel
Amint az angyal arról kérdez, miben tudna segíteni, kedvesen elmosolyodom. Örülök neki, hogy képes volna cselekedni az ügyemért, ha arra kérném.
- Soha nem kérném tőled, hogy harcolj. Én sem fogok soha kardot emelni egyik testvéremre sem, ha nem muszáj. Ha tényleg segíteni szeretnél, maradj semleges fél. Beszélj azokkal a testvéreinkkel, akiket biztonságosan elérsz. Mondd el nekik, hogy van választásuk a harcon kívül is. Hogy addig él a remény, amíg ők éltetik. Én majd felkeresem a magas rangúakat. Sarielt, Rafaelt, Ramiélt, Michelt és Gabrielt. De még lehet, hogy Lucifert is. - mondom elmerengve. Igen, még lehet, hogy a Sátánt is megkeresem, hogy az ügyet segítse. Nem tudom, hogy reagálna, de egy próbát mindenképpen megér, főleg a próféciát ismerve.
A "ha" szócskát hallva megrázom a fejem.
- Ne így állj hozzá. Megfogunk békülni... Kérdés, lesznek-e addigra emberek... - sóhajtok halkan. Amúgy igazat adok neki. Tényleg olyan néha, mintha élvezetet látnék azon angyalokban, kik a pusztítás útjára léptek. De ez rossz és nehéz lesz kigyomlálni az angyali szívekből... már ha ki lehet.
Mintha csak megidéztük volna őket, harcosok tűnnek fel a láthatáron. Halkan sóhajtok, Ophilia pedig telepatikusan tudatja velem, hogy ők mit tudnak jelenleg róla. Nem szeretek hazudni, mert a hazugság rossz és ingatag talaj, amely könnyen romba dönti a ráépülő kapcsolatokat. De úgy sejtem, ez a leány már nem lenne ép, ha nem tenné ezt.
Meddig fajul népünk, egyetlen háború miatt. Keserű ez a látvány, még is kedves mosolyt varázsolok arcomra. Úgy tűnik, Ophiliát keresik, ami nem tetszik. Amíg közelebb nem érnek, a lányba karolok, mintha csak ő vezetne engem: a vakot. Nekik nem kell tudni, hogy valójában igazán remekül eltájékozódom, sőt... Habár akkor is letudnám őket győzni, ha nem hitetném el velük, hogy fölényben vannak, remélem, hogy megtudjuk ezt oldani erőszak nélkül is.
- Üdv nektek. Mi járatban? - kérdezem, de nem emelem rájuk a pillantásom, hanem a semmibe meredve figyelek előre.





- <3  -
x
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/3
Angyal
5
Démon
9
Bukott Angyal
2
Ember
1
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
3