Központi irányító

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Központi irányító Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
700
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 14, 2018 12:13 am
Következő oldal


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Központi irányító Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 04, 2017 3:04 pm
Következő oldal


Ramiél & Ophilia


Háp… Há… Há…Háp… Ezek az elsők, mik eszembe jutnak, mikor nemes egyszerűséggel kiejti eme egyszerű szót: „tévedsz”. És csak azért nem ejtem ki hangosan eme szavakat, mert hirtelenjében annyira ledöbbenek, hogy szóhoz sem jutok.
Tévedek. Én. A mindent látó és mindent tudó. Aki lejegyzett mindent, mi valaha történt az angyalokkal és az emberekkel. A démonokat csak azért nem jegyeztem le, mert nem mindig tudtam megkülönböztetni őket. Én. Tévedek.
Szíven üt a gondolat, hogy így lehet és szinte rögtön kétségbe is esek. Mégis, amikor meglátom arcát, mindent, mit mondott elfelejtek.
- Ki túl sokat van emberek között egy idő után maga is emberien kezd el viselkedni – jegyzem meg, hasonló halk hangon. Mintha a gyász ült le volna kettőnk közé. Ahogy elnéztem az embereket s a közéjük szállt angyalokat… Nincsenek érzéseink, mégis elkezdtek érezni, lemásolni ezeket a dolgokat, hogy embernek érezhessék magukat. Carice és…
Magamba magyarázás közbe fel sem tűnik, hogy megszólal, vagy kezét felemeli. Teljesen leköt saját  magammal való vitatkozás – mit hitem szerint csak magamban végzek el.
- Sajnálom – húzom fel félve egyik vállamat, hangomból a valódi megbánás tükröződik.
Következő szavai, azonban megnyugvással töltenek el. Hirtelen a belsőmben minden kétség elfoszlik. Van remény a békére, ha Gabriel…
Lehajtom a fejem, eszembe jut, hogy a fent lévő angyalok mikre nem képesek, Gabriel miatt.
- Igen, reméljük – simítok végig újra egy fehérlő tollpihén szárnyaimon, mik védőn borulnak körém. Feltekintve, látom, hogy lassan kezd el távolodni. Ajkaimon hálás mosoly jelenik meg. – Igyekszem figyelni.
Ígérem neki, enyhén félrehajtott fejjel. Eltűnődve nézem, hogy fekete szárnyait széttárja. Egykoron fehér tollak, az éj árnyalatait kölcsönzik, mely oly furcsán hat a fehérlő mennyek országába. Mégis, számomra, valahol egyensúlyt teremt, a rengeteg tükröződő, fénylő termekben eme látvány.
- Köszönöm, Ramiél – felelem enyhe zavarral a hangomban, s emiatt enyhén le is hajtom újra a fejem. Hogy én? Segítséget kérjek? Egy arkangyaltól? Legvadabb elképzeléseimben sem gondoltam volna, hogy egy ark, főleg, Ő ilyet fog kiejteni ajkain.
Talán mégis van minden rosszban valami jó. Talán észre sem vett volna, ahogy eddig sem vett itt fent észre, csak alig valakit.
Ajkaimit nyitnám, hogy újra szóljak, ám amikor felnézek, már csak a hűlt helyét látom. Mégsem tölt el szomorúság, csak a jóleső érzés.
- Ophilia! – hallom nevem, valahonnan távolról. Ajkaimat elhúzva fordulok hirtelen irattáram irányába.
Mintha valami olyasmit mondtak volna, hogy tévedek. Na még mit nem! Felkutatom az egész irományaimat, és megtalálom a kezdetek kezdetén készülteket! Igenis nem tévedek, sajnos jellemeik ellentétei miatt, vetélkedtek egymással.
Szárny suhogást hallok egyre közelebbről. Magam is kitárom még fehéren ragyogó szárnyaimat, mely jelképezik, hogy sose hagytam el eme szent helyet, s sebesen lebbenek tova.



megjegyzés §§ szószám 425 §§


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ramiél


Központi irányító Tumblr_lrn8moYtlF1r19yjuo1_400
Központi irányító Tumblr_mi29ch8UTj1rq2tzmo4_250
Központi irányító Tumblr_ppebs4fQZo1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
210
☩ Rang :
Halál arkja
☩ Képességem :
Haláli :-)
☩ Multi :
Isten, Zagar
☩ Play by :
Johnny Depp
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 03, 2017 5:33 pm
Következő oldal



Ophilia & Ramiél


- Tévedsz.
Jelentem ki halkan, kissé lehangoltan. A tekintetem hosszú pillanatokig a padlóra tapad.
- Mihálynak többet jelentenek az emberek, mint azt bárki gondolná.
Ez valahol áldás, mondjuk a jelenlegi helyzetet tekintve, ugyanakkor szégyen, de úgy vélem nem nekünk kell ezen sem igazságot keresnünk. Engem valahol dühít, de remélem még is csak a Mennyországot választja a Föld helyett, hiszen ott semmi jó nem várja. A kérdésemre Raquel-el kapcsolatban mintha elbizonytalanodna.
- Igen?
Lépek feléje egyet, ám tovább magyaráz, számomra érthetetlen, magával beszélget? Felrakom a jobb kezem, közbeszólnék alapon, de nem lehet. Mi fog ebből kisülni? Inkább csendben figyelek és a közjátéknak hamar vége szakad, majd kijelenti hogy nem tudja. Felsóhajtok megvonva a vállaimat, pedig olyan átéléssel beszélgetett magával, azt hittem tud információval szolgálni.
- Nos, a békéhez mindig idő kell, de ha Gábriel nem lesz ennyire elutasító, igen, határozottan úgy vélem.
Elkezdek hátrálni tőle a bejárat felé.
- Ha megtudsz róla valamit, kérlek, használd a képességedet és szólíts meg!
Annak teljes tudatában mondom ezt neki, hogy ő még valószínűleg idefent marad, és így innen könnyen tud üzenni, mert én meg ott vagyok a földön, ha neki nem is lenne elég az ereje hozzá, nekem elég ahhoz hogy meghalljam.
- Akkor is, ha bajba kerülsz és szükséged lenne valakire.
Megfordulok, kitárom a szárnyaimat, és egyik pillanatról a másikra eltűnök a bájos Ophilia szemei elől. Nem akarom tovább húzni az időt és bajba sodorni őt, valószínűleg még mindig keresnek valahol, úgyhogy ideje a távozás hímes mezejére lépnem. Ahogy jöttem, úgy megyek.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Központi irányító Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 25, 2017 8:12 pm
Következő oldal


Ramiél & Ophilia


Nem tudom, hogy magam meddig tudom megjátszani magamat. Már most gyanakodnak rám, nem nézik jól szemmel, hogy továbbra is az irattárban tevékenykedek. Az sem hatja meg őket, hogy évek óta nem tekintettem le az emberekre, attól még velük foglalkozok, érdekelnek mindennapjaik, történetük.
Zaklatottságom lassan enyhül, hála az immár velem szemben álló arknak. Nem tagadom, egy kicsit megzavar kedvessége, hisz nem ez az, amiről idefent „elhíresült”.
- Gabriel és Mihály az idők kezdete óta egymás vetélytársai – hajtom le egy pillanatra a fejemet, hogy aztán mosolyogva felemeljem. Jobb történetet, hirtelen nem is tudott volna választani. – Atyánk kegyét keresték mindketten. Tudni kívánták, hogy mik teszik őt boldoggá. A harc most is érte folyik, nem az emberekért – sóhajtom aztán talán kissé lehangolva.
Ahhoz képest, hogy nincsenek érzéseink, néha csökönyösebbek vagyunk, mint az embereket. Már ha ezt a két palimadarat nézzük. Az emberiség történetének nagy eseményeiben részt vettek az arkok, végignéztem tevékenységüket. Minden egyes alkalommal úgy jöttek vissza Gabrielék, úgy járultak Atyánk elé, mint egy kisgyermek, ki ajándékot kap. Sok mindenben nem értettek egyet, s lám, mégis össze tudtak dolgozni, ha Atyánk úgy kívánta.
A visszakérdezés hallatán elbizonytalanodom. Hogy Asztrális alakban-e? Már nyitom is számat, hogy válaszoljak, de a bizonytalanság a szívembe mar. Nem adok ki hangot, némán zárom össze ajkaimat. Ezt még párszor megismétlem, hogy végül összevont szemöldökkel meredjek magam elé.
- Biztos ő volt? – kérdezem, inkább magamtól, úgy vélve, hogy hangom csak a fejemben hallható. – Persze, hogy ő volt. De… Nem kérdezi hiába az asztrális… Hagyjuk már, vagy. Na várj, lehet, hogy. Biztos csak álmodtad. Nem, nem álmodtad vagy mégis? Vagy nem is ő volt? Szórakoztak volna? De mikor is volt? Emlékezz már, ne most vallj kudarcot! – vitatkozok el magammal, enyhén elfordulva Ramiéltől. A pult túloldalán sétálgatok fel alá. Fel sem tűnik, hogy hangosan beszélek. Az egyedültöltött időkben gyakran beszélgettem magammal, hogy addig is angyali szót halljak.
- Áh, biztos, hogy nem ő volt. Nem lehet, hogy Iahhellel találkoztál? – de ezen kérdésen még én is hangosan felnevetek, amikor újra meghallom Ramiél szavait. Zavartan fordulok felé.
- Én… -kezdek bele, s beleharapok alsó ajkaimba – Nem tudom – mondom enyhén kétségbeesetten. Kettőnk közül tán engem lep meg jobban, hogy nem tudok válaszolni egy kérdésre. Azonban olyasmit mondd, ami, ha egy pillanatra is, de elfelejtetti velem tudatlanságom okozta zavarom.
- Úgy véled, hogy a Mihály párti angyalok még visszatérnének a mennybe? Hogy újra béke lehetne azok között, kik most egymás ellen harcolnak? – kérdem őszinte kíváncsisággal. Érdekel, hogy ő maga miként vélekedik erről. Mellém simuló szárnyam, egyik még hófehér tollját piszkálom, hogy lekössem szüntelen motoszkáló ujjaimat.



:3 §§ szószám 420§§


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ramiél


Központi irányító Tumblr_lrn8moYtlF1r19yjuo1_400
Központi irányító Tumblr_mi29ch8UTj1rq2tzmo4_250
Központi irányító Tumblr_ppebs4fQZo1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
210
☩ Rang :
Halál arkja
☩ Képességem :
Haláli :-)
☩ Multi :
Isten, Zagar
☩ Play by :
Johnny Depp
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 25, 2017 11:02 am
Következő oldal



Ophilia & Ramiél


Elmosolyodom az angyali arcon, mely ravaszul ejti ki azt, amit én az előbb hangoztattam. Ettől még aggódtam érte, ha tud is magára vigyázni. Gábriel és az őt támogató angyalok egyre elvakultabbak, egyre türelmetlenebbek, egyre gőgösebbek. Már elengedtem, most megint vele szembe helyezkedve figyelek rá.
- Emlékszem minden részletére. Mihály meg akart kegyelmezni az ott lakóknak, Gábriel pedig el akarta pusztítani őket. Amíg Atyánk nem mondta ki ítéletét, testvéreim egymással hadakoztak ott is. Ez jutott az eszembe, a mostani helyzetünket vettem alapul. De most nincs aki gátat szabjon nekik, aki kimondja a végső szót.
Akkor bizony Gábriel állt közelebb Atyánk akaratához, ugyan hozzá kell tenni, hogy Atyánk nem akarta elpusztítani mindet, a jó embereknek megkegyelmezett, csak a bűnösök vesztek oda. Így Mihály sem állt jóval távolabb ettől. Azt hiszem most is pont ez a helyzet, csak hogy Atyánk távolléte miatt nagyon elharapództak az indulatok. Kiütköztek az egyének. Mivel én sokszor magam mögött hagytam a Mennyországot, így volt alkalmam közelről szemlélni az eseményeket, nem csak odafentről. Szinte nincs is olyan múltbéli történés, ahol ne lettem volna jelen, még ha kis ideig is. Volt ahol felfedezték jelenlétem, volt ahol nem.
A húgommal való találkozás emlegetésére összeszorul a szívem. Valóban találkozott vele?
- Az Édenben? Asztrál alakban? Mondott valamit?
Kételkedem abban hogy látta volna, hiszen már nagyon régen senki sem látta. Csomó pletyka keringett vele kapcsolatban, ám én úgy érzem a démonok tartják fogva. Ettől még megjelenhetett és el tudom képzelni, hogy Ophilia belebotlott. Ha ténylegesen előkerült volna, arról már tudnék.
- Mielőbb meg kellene találni.  Ha Gábriel felhagy pusztító szándékával, utána már Mihály is belátja felesleges mivoltát a földön és visszatérhetünk mind, békében.
Zaklatott lettem, idegesen fel alá mászkálok, hol aggodalom, hol harag ül ki az ábrázatomra, várom hogy beszámoljon a részletekről, avagy cáfolja meg azt, ha csak mellébeszélt.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Központi irányító Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 02, 2017 7:43 pm
Következő oldal


Ramiél & Ophilia


Ennyit arról, hogy pár perccel ezelőtt még unatkoztam. Szívem egyre hevesebb dobogását alig bírom lenyugtatni. Fokozódása csak súlyosbodik, amikor Stalier közelebb jön hozzá. Nem félek tőle, hisz mily kárt tehet még bennem? Inkább amiatt aggódok, hogy Ramiél jelenlété megérzi a remekül megválasztott álcázás ellenére is. Nem létező érzéseimen próbálok úrrá lenné, s mihamarabb tisztázni itt létem okát, no meg, hogy ha már eme megvetendő angyal mégis betette az lábát a Mennyek országába, mely lakhelye néki is, akkor inkább merre keresse.
Én magam sem látom alakját, szemem sarkából mégis félve követem szárnyas barátunkat. Csak remélni tudom, hogy nem megy neki, nem érzi meg a közelségét.
Hogy biztonságba maradhat.
Az asztal lapjának támaszkodva veszem észre, hogy egy idő után eltűnik a tekercs, s újra megjelenik Ő.
- Otthonunk már csak a Gabrielhez hű angyaloké – felelem enyhe mosollyal az ajkaimon. Ökölbe szorult keze ha egy pillanatra is megrémít. Nem akarom, hogy fajtársaim egymással hadakozzanak. Szólásra nyitnám ajkaimat, de megelőz, s mellém lépve ölel át.
Minden, mit mondani akartam bennem reked. Az érintkezés távol áll tőlünk, felzaklatott szívem, csak további zaklatásnak van kitéve. Fejem egy pillanatra mégis vállára hajtom, s érzem, ahogy lassan nyugszom meg. S eme tett túlgondolást hajt végre elmémbe.
Ramiél a visszahúzódó, a bezárkózó, ki évtizedekre képes volt eltűnni, most visszatér, egy rangtalannal nem, hogy társalog, de még védő kart is nyújt számára. Egykor ez mind oly hihetetlen lett volna.
- Eddig is el tudtam hitetni velük, hogy kérdés nélkül mellettük állok. S ahogy mondtad, otthonunk nem csak az övék – suttogom naivan, fordítom pimaszul ellene szavait. Tudom, hogy igaza van, tudom, hogy már nem sokáig titkolhatom el valódi gondolataimat.
Végül elenged, s megkerülve a pultot szembe áll velem. Immár újra nyugodtnak érzem magam, habár az apró zajokra megrezzenek, felkapom a fejem. Bárki járhat még közöttünk.
Újra szólásra nyitnám ajkaim, de gondolataim újra cserben hagynak. Fejemet enyhén rázom meg, miközben ajkaimba harapok. Gabriel csak Atyánk iránti szeretetből teszi – már ha ezt szeretetnek lehet nevezni – Mihály pedig az emberek iránti szeretetből. Elment a macska, cincognak az egerek.
- Miért pont Sodoma és Gomora? – terelem el témánkat, tán kissé jobban átlátszóbban, mint azt tervezem, utalva megjelenési formájára. Nem hinném, hogy puszta véletlenségből választotta pont eme történetet. Szemöldökömet enyhén összeráncolom, hisz hangomban őszinte kíváncsiság lapul.
Egyelőre nem akarom elképzelni ama világot, mely elém akarna tárni. Az emberek nélkülit, ahol az angyalok egymással hadakoznak, a démonok teret nyernek odalent és szép lassan elpusztítanak mindent, mi egykoron kedves volt Atyánknak.
- Raguelt? – kérdezek vissza, holott tisztán halottam először is. Hangomat halkra fogva folytatom – Nemrég találkoztam vele az Édenbe. Önmagát hibáztatja a történetkért – hajtom le a fejemet. – Egyszerűbb lenne szent olaj köré zárni Mihályt és Gabrielt. Addig ki nem engedni, amíg az egyikük meg nem győzi a másikat – sóhajtom, hisz jobb ötletem az egész végetvetéséhez nincs. Legyintve nevetek fel ötletem folyamán. De eszembe jut az arkkal folytatott beszélgetésem.
- Ha megérthetnénk Gabriellel, hogy a démonok nagyobb veszélyt jelentenek, mint az emberek…



Angel of War§§ szószám 493 §§


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ramiél


Központi irányító Tumblr_lrn8moYtlF1r19yjuo1_400
Központi irányító Tumblr_mi29ch8UTj1rq2tzmo4_250
Központi irányító Tumblr_ppebs4fQZo1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
210
☩ Rang :
Halál arkja
☩ Képességem :
Haláli :-)
☩ Multi :
Isten, Zagar
☩ Play by :
Johnny Depp
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 02, 2017 10:36 am
Következő oldal



Ophilia & Ramiél


Csendben figyelem a kialakult helyzetet, valaki megérezte a jelenlétemet, bár nem ők, akik itt a teremben jelen vannak. Érzem az angyal gőgös haragját, nem sokon múlik hogy jelenést tegyek előtte és arcul csapjam kardom markolatával, mielőtt még megüthetné Ophiliát. Nem teszem. Már így is bajba sodortam, ha még ezt meglépném, akkor többé nem volna helye, nyugodalma itthon sem. Keserű epével nyelem le, mint mindig, magamra erőltetve hidegvéremet, s amíg még beszélgetés folyik, továbbra is némán figyelem őket. Fogalmam sincs mi jutott eszükbe, mikor ily elvakultan követni kezdték Gábrielt. Ahogy az emberek mondják: vak vezet világtalanokat. Az angyal még is ügyesen magyarázza ki magát, nem esik bántódása és ezek csak hamar odébb állnak. Várok egy ideig míg kellő távolságban tudom őket, aztán újra eltűnik a víz és a tekercs, helyette megjelenek én ott, ahol eddig is álltam.
- Otthonunk mindünké, nem az övé.
Dühömben ökölbe szorult a kezem, jó lett volna móresre tanítani őket. Most hogy vége a közjátéknak, közvetlen Ophilia mellé lépek és átölelem.
- Nincsenek tekintettel senkire. Nemsokára el kell hagynod e helyet, hiába ha nem értesz egyet sem velünk, sem vele, nem fognak békén hagyni.
Aggódtam érte, nem sokon múlott hogy erejét fitogtatva nekiessen és micsoda dicső tett lett volna helyben hagyni. Megkönnyebbültem hogy nem kellett ezt végig néznem, néztem már tétlenül épp eleget ilyen és ehhez hasonló történéseket, valószínűleg ezért van, hogy amikor ennyire eldurvult a helyzet Atyánk távozása után, elegem lett, és eldöntöttem oda állok Mihály mellé. Nem azért mert a hatalmi harcban szeretném kivenni a részem, mert az most is hidegen hagy, hanem mert az emberek kipusztítása már túlment volna minden határon a számomra. Kis idő múlva ellépek mellőle, ismét szembe kerülve vele az asztal másik oldalára. Nem kell hogy a mi oldalunkra álljon és ahogy elnézem Gábrielére sem fog.
- Nem várom hogy megértsd, tetteinkkel részben én sem értek egyet, de muszáj volt meglépni. Gondold végig, ha egyikünk sem áll az emberek oldalára, Gábriel iszonyú mészárlást rendez.
Azt hiszem elég ezt körbejárni, akkor már nem lenne mit nézni idefentről, dolga hagyottan, valószínűleg a hatalom kézhezvételén acsarkodó bugrisokkal élnénk együtt. Már aki. Mert én Atyámhoz hasonlóan már rengetegszer eltűntem. Figyelem az arca rezdülését, a reakcióját a felvázolt kép kapcsán és ha egy kicsi belátást is tapasztalok, szomorúan lehajtom a fejem.
- Ugye hogy nem lenne jó az a világ sem.
Tör fel belőlem mélyről. Némán meredek a földre, mert egy csomót gondolkodtam már azon hogy lehetne rendbe hozni ezt az egészet és lett is pár variációm, de talán valamit még is figyelmen kívül hagytam.
- Még olyan helyzetben vagyunk, ahonnan vissza fordíthatjuk a folyamatot. Talán ha megtalálnám a húgunkat, Raquel-t. Szerintem ő az egyetlen aki Atyánkon kívül még képes jobb belátásra téríteni Gábrielt.
Lehet elsőre furán hangzik, elvégre akkor Istent is elkezdhetnénk keresni, csak hogy jól tudom, teljesen felesleges, időpazarlás. Majd ha akarja megtaláljuk, addig viszont biztosan nem. Logikus megoldás a kézzel fogható lehetőségeket megragadni, és valószínűleg a húgom előbb meg fogjuk találni, mint Atyánkat.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Központi irányító Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 30, 2017 9:44 pm
Következő oldal


Ramiel & Ophilia


Szemeimet behunyva tartom, s nagy levegőt véve nyitom ki, de csak azt látom, hogy Ramiél eltűnt előlem. Gyorsan fordulok meg, könnyed mosolyt csiholok az arcomra. Letekintve magam elé, látom a pergamenre írt betűket, melyek szavakat formáznak. Pár sor után, halványan mosolyodok el, úgy tekintek fel Stalirere.
- Egy kis nosztalgia csak – felelem könnyedénnek szánt hangsúllyal. Hangom enyhén remeg, érzem, hogy a szívem a torkomba dobog. Hajamat könnyedén simítom ki homokomból. Tudom, hogy most sok minden áll rajtam, de…
Összeszedettségem, akkor látszik megtörni, amikor két hang egyszerre szólal meg.
- Tudod, hogyha bárki nem idevalót is meglátsz, azonnal jelentened kell, igaz? – kérdi összevont szemöldökkel. Közben persze Ramiél hangja is visszhangzik a fejembe, csak hogy teljesen összezavarodjak, hogy most kire is figyeljek teljesen. ~Nem tisztem beleszólni cselekedeteitek jogosságába. Ahhoz mégis tartom magam, hogy az emberek életébe nem lenne szabad beleavatkozni. Sem Gabrielnek, sem Mihálynak. Nem ezért lettünk teremtetve. Nem tudlak titeket sem megvetni, de igazat sem tudok adni egyikőtöknek sem.~
- Mégis, ugyan, ki járna itt? – kérdem zavartan, tenyeremmel megtámaszkodva a pulton, a kiöntött bögre mellett. A víz pereme érinti ujjaim begyét. Erőltetett mosoly húzódik ajkaimon.
- Nem tudsz jól hazudni. Ramiél közöttünk jár, ha tudsz róla valamit… - még folytatná, de halkan nevetek fel, lehajtott fejjel.
Talán nem kellett volna, mert szemeim sarkából látom, hogy közelebb lép hozzám, s lenéz a pergamenre.
- Szerinted, Ha tényleg itt fent járna, majd pont velem elegyedne beszélgetésbe? Meg sem látna, ahogy eddig sem látott még meg – hajtom enyhén félre a fejemet. Stalirer, idegesen dobja arrébb az iratokat a pultról. Szempilláim enyhén megremegnek.
- Sodoma és Gomora – szólalok meg halkan, nem nézve a harcosra – Egykoron Mihály és Gabriel szálltak le az emberek közé, hogy két város büntessenek meg hibáikért. Ábrahám megkérte őket, hogy ha legalább egy jólelket is találnak ott, ne pusztítsák el a várost. Lót feláldozta volna lányait, csakhogy vendégein ne essen csorba. – felelem egyszerre mindkettejüknek, remélve, hogy a láthatatlanná vált ark érti szavaim jelentőségét. -  Mily irónikus, hogy most ők ketten állnak egymással szemben, nem? Gabriel ki úgy döntött, hogy befejezi az akkori tettét és nem csak két várost pusztít el, s nem akarja meglátni az ártatlan és jó lelkeket.
- Vigyázz mit beszélsz – sziszegi a harcos, s látom, hogy kezét felemelve lendíti arcom felé. Már előre elfordítom fejemet, de a csattanás nem következik be. – Itt nem csak Mihály követői kerülhetnek bajba. Ki nem szolgálja Gabrielt hűen, arra halál vár.
Szemeimet újra lehunyva gyűjtök erőt. Magabiztosan tekintek immár fel Stalirere.
- Ha nem szolgálnám hűen, akkor miért tudnám, hogy Ramiél nem ezen a környéken járatos? Apropó, nem te örzöd a kaput? Mégis hogy tudott beslisszanni melletted? – vonom meg hetykén a vállamat. – Jah, igen. Csak hogy lásd a hűségemet. Ramiél inkább a stratgiailag fontos helyekre koncentrálna, már ha igaz, hogy Mihály oldalán áll. Úgy, mint a börtön, mégis mennyi angyalt tartottok fogva? Még ha egyet sem, ő ezt nem tudhatja – habár most már igen – No és emellett ott van Atyánk székhelye is. Szerinted nem lenne kíváncsi, hogy mégis merre van Ő? Nem turkálna a dolgai között, hátha találna valamit, ami feléjük fordítaná a mérleget? Mégis miért rám, holmi alsóbb rendű angyalra pazarolná az idejét?
Tényleg, miért teszi? Hisz ezek fontosabbak is lehetnek. S látom, a harcos szemeibe, hogy ő is elgondolkozik a dolgokon. Szívem hevesen dobog a mellkasomba. Mégis szokatlan izgalom jár át, holott a félelem is beköltözik  nem létező lelkembe. Szemöldökét ráncolva siet el mellettem a másik irányba, hogy a felsorolt helyek felé vegye az irányt.
- Szemmel tartalak Ophilia. Titkolsz valamit, s ki fogom deríteni, hogy mit. S ha rájövök, hogy…
- Mégis mit tennél? – kérdezem szelíden. – Atyánk eltűnése óta nem hagytam el a Mennyt? Bezársz? Már így is bezártam magam ide.
Nem válaszol, feketére vált szárnyait kibontva suhan ki sebesen a helységből.
Mintha kő esne le a szívemről, előredőlve támaszkodok meg a pulton, hatalmasat sóhajtva. Remegő pilláimat lehunyom. Ha létezne lelkem, akkor az most talán megremegne.
- Hát ilyen most mifelénk - szólalok meg halkan.


Jellem §§ szószám 624§§


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ramiél


Központi irányító Tumblr_lrn8moYtlF1r19yjuo1_400
Központi irányító Tumblr_mi29ch8UTj1rq2tzmo4_250
Központi irányító Tumblr_ppebs4fQZo1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
210
☩ Rang :
Halál arkja
☩ Képességem :
Haláli :-)
☩ Multi :
Isten, Zagar
☩ Play by :
Johnny Depp
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 30, 2017 10:23 am
Következő oldal



Ophilia & Ramiél


Szeretnék neki válaszolni, mert szavait hallva nagyon egyet értek vele. Ugyanakkor ha mind hibáztunk is, van, amit meg kellett lépnünk, mert ha nem tesszük meg, félő hogy elveszítünk mindent, mit Atyánk egykoron birtokolt. Átérzem a bizonytalanságát, kezem halkan csusszan le mikor érzem az energiákat, közelednek. Hamarost a lépteik is hallani, míg egyszer csak berontanak a terembe. Megszólítják az angyalt, aki az asztalnál áll, a tetején egy felborult bögre és ódon, száraz anyagú tekercs, melyet átitat a víz. Ez volnék én, ezt látják belőlem. Persze mindvégig Ophelia közelében állok, pár lépéssel hátrébb araszolva tőle, nem akarom megkockáztatni hogy valamilyen úton módon rájöjjenek itt vagyok. Még csak nem is mozdulok, kivárom mi lesz. Az angyal hazudhatja azt hogy kárba ment egy tekercse, ezért bánkódik itt magányosan. Ha felvennék a tekercset, akkor azon Sodoma és Gomora történetét tudják elolvasni, már ami megmaradt belőle. ~Ahogy mondtad, mindenki hibázott, mindenki vétkes. De nem-e nagyobb bűn az, ha követed a történéseket és mégsem cselekszel? Ha Mihály-al akkor nem megyünk a földre segíteni az embereket, Gábriel befejezte volna a mészárlást. Az egyik döntést követte a másik, a múlt bevégeztetett.~ Szavaim csak az ő fejében csendülnek fel, még nem akarok távozni, de amíg ezek itt vannak, másképp nem tudok vele kommunikálni. Árgus szemekkel figyelem a mozgásukat és mozgok én is hátrébb tőlük, ha nagyon muszáj. ~Még szükség van ránk, odalent. Ha Gábriel elállna szándékától, visszaállna a régi rend. Tudsz rá megoldást?~


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Központi irányító Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 29, 2017 9:29 pm
Következő oldal


Ramiél & Ophilia


Enyhén félrehajtott fejjel figyelem, ahogy lehajtja a fejét. Ha eddig nem értettem meg volna, hogy mi megy végbe az arkokban, az egész ügy kapcsán, most mintha kezdene valami derengeni. Testvérek vagyunk, mindannyian, rangtól függetlenül. S mégis, egymás ellen harcolunk, s miért? Atyánk figyelméért, kegyelméért, szeretetéért?
- Talán el fog – próbálkozok valami vigasztalót mondani – De nem hinném, amíg egyik fél sem látja be, hogy nincs teljesen igaza, addig csalóka ábránd mindez – húzom enyhén félre ajkaimat, miközben arcélét szemlélem.
- Gabriel az embereket okolja, mely szerintem hibás, ahogy az is, hogy teljes mértékben megvéditek őket. Atyánk azért teremtette bárányait, hogy azok maguk egyengessék az útját. Nem a mi tisztünk eldönteni, hogy ki él, vagy hal, vagy hogy miként alakul a világuk sorsa. A mi feladatunk az lenne, hogy fentartsuk az egyensúlyt a fény és a sötétség között – sóhajtom elhalón.
Ahogy kihúzza magát, akaratlanul én is utánozom tettét. Mintha meg akarnám tartani a magasságunk egyformaságát, mely az ülő hely kínál számunkra.
Aztán úgy dönt, hogy feláll, s körbe-körbe sétálva kezd bele apró monológjába. Ösztönösen állok fel én is. Nem illik egy Ark jelenlétében ülve maradnom. Íratlan szabály, melyet manapság már lehet, hogy csak én tartok be, mégis ez… Ez még egy olyan dolog, mely kapocs a múltunkhoz.
Egy ideig próbálom követni tekintetemmel, de felhagyva vele, körbe-körbe forgok.
- Elszédülök – jegyzem meg magamnak, s feladva a követéssel, tenyereimmel támaszkodok meg a márványpult szélén.
Tekintetembe szomorúság költözik szavai hallatán. Rettegés, félelem, oly dolgok, melyeket nem nekünk kellene kiváltanunk, melyeket nekünk enyhítenünk kellene, nem pedig táplálni, akár egy tüzet. Nekünk azt oltani kell, nem pedig még egy vödör olajjal meghinteni.
- Az emberek erősek – nyugtatom, inkább magamat – Sok mindent túléltek már eddig is, sok mindent átvészeltek, talán ez is sikerül majd nekik. Ez is csak egy újabb katasztrófa lesz a történelemlapjaikon, melyet sikerült átvészelniük.
A földet tekintem, szédülés ellen, amikor meglátom cipőjének orrát magam előtt, innen, hosszúra nyúló lábszárát. Érintésére enyhén megremegek, de csak a nem várt értintés okozta ijedelem miatt.
Lassan emelem fel tekintetemet, hogy őszintén tekinthessek az övéibe.
- Ezen időkbe nem hinném, hogy sok segítséget tudnék nyújtani számukra, hisz… Nem vagyok harcos, nem tudnám őket megvédeni, árt… - fejezném be a mondatomat, ha nem csapná meg fülemet ütemes szárnysuhogás.
Vannak társaink kik képtelenek halkan közlekedni, jövetelüket, már messziről ki lehet szúrni, mégsem annyira, hogy lehessen tenni már bármit is.
- Fenébe – egyenesedek fel, ajkaimba harapva tekintek Ramiélre.
- Ophilia… – hallom meg nevemet, és hogy még mondanának utána valamit, de a levegő hirtelen feszültségtől telik meg. Szorosra zárom a szemeimet, halkan szisszenek fel. – Mi folyik itt? – hallom a szigorú kérdést az egyik Gabriel követő harcostól, Stalire.



megjegyzés §§ szószám 432§§


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ramiél


Központi irányító Tumblr_lrn8moYtlF1r19yjuo1_400
Központi irányító Tumblr_mi29ch8UTj1rq2tzmo4_250
Központi irányító Tumblr_ppebs4fQZo1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
210
☩ Rang :
Halál arkja
☩ Képességem :
Haláli :-)
☩ Multi :
Isten, Zagar
☩ Play by :
Johnny Depp
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 29, 2017 12:15 pm
Következő oldal



Ophilia & Ramiél


- Igen. Tudom.
Szegem le a fejemet a földre elgondolkodva. Nem aggódom amiatt hogy kik maradtak itt, inkább ez a pangás tölti el szívem szomorúsággal.
- Még nem jött el az az idő. Még változhat minden.
Talán lehet Mihály és Gábriel nem nézi testvérnek a másikat, de én igen, ahogy akadnak még hozzám hasonlóak. Valahol mélyen legbelül kívánom hogy ne legyen most se így, szerintem még van némi jóérzésük egymás iránt, egy csipetnyi testvéri szeretet, amit elő kellene kaparni valahogy belőlük. Hiszen angyalok, nem emberek, és nem démonok.
- Létünk alapköveit a szeretetre fektették, még a bukottakban is megvan.
Haloványan elmosolyodom, tekintve hogy ők Arkok. Egy kis ideig figyelem a félre fordított szelíd arcocskát, nagy szemeivel az én arcom fürkészi. Kíváncsi, ennek hangot is ad. Megrázom vállaim, kihúzva magam jobban, nem görnyedek már előre.
- Az emberek halandóak, napjaik meg vannak számlálva. Múló emlékként élnek tovább a társaikban, míg mi átsegítjük őket életük nagy részén és a elmúlásban. Atyánk ezt a feladatot rótta ránk. S most hogy elment, hirtelen felrúgtunk minden szabályt. Megzavartuk az univerzum rendjét. Szívükbe rettegés, félelem költözött, de ugyanakkor a legtöbben akarnak szabadulni tőlünk és fognak is. Gábriel, vagy Mihály, én, vagy te, egyikünknek sincs jelentős szerepe ebben, akármennyire is alárendeltek hozzánk képest, kitartóbbak.
Felállok az asztalról, elkezdek körbe mászkálni körülötte míg kifejtem a saját meglátásom erről az egész cirkuszról. Igen, cirkusz, ennek nevezem magamban, s mi most éppen megtanítjuk őket hogyan védjék meg magukat Gábrieltől, tőlünk. Holott a démonok sokkal nagyobb fenyegetést jelentenek rájuk, és azok ellen mégsem védekeznek ilyen akaraterővel. Mikor körbe érek, megállok mellette és finoman a bal vállára teszem a jobb kezemet.
- Szorulnak némi támogatásra, de idővel levetkőzik mindezt. Van egy hatalmas előnyük velünk szemben, méghozzá a szabadság szeretetük. Régóta megfigyeled őket. Mi tart vissza attól hogy magad is a földre látogass?


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Központi irányító Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 23, 2017 5:46 pm
Következő oldal


Ramiel & Ophilia


Az angyal bús magányából még egy apró tollpihe is teljes mértékben megijesztheti. Nincs ez másképp velem sem. Amikor azt gondolnám, hogy egyedül vagyok, minden társaságom saját elmém, nem számítok egy kihaltnak tetsző helységben társaságra.
A hirtelen hang megijeszt, de gyorsan meg is nyugszom, mikor leülök mellé. Nem túl közel, de nem is túl messze. Amolyan illendő távolságba, már ha létezik egyáltalán olyan. Nyugalmamat azonban gyorsan felváltja a rémület, melynek felpattanva adok hangot is.
Kijelentésére enyhén hajtom oldalra a fejemet, sűrűn pislogok mellé, mintha nem érteném, hogy mit mondd. Igazából azt nem értem, hogy miért mondja, amikor…
- Ezt tudom, de… - kezdek bele, aztán csak hatalmasat sóhajtok – Világunk hatalmasat változott, amióta Atyánk elhagyott minket. Testvér már nem nézi testvérnek a másikat, ha amaz szöges ellentétben áll értékeivel.
Adok hangot további aggodalmamnak, mely valljuk be, helyén való. Nem tűrik meg már idefent a Michael-hű angyalokat, ahogy a semlegeseket sem, hacsak nem képes ezt jól titkolni – vagy épp nem ad neki hangot.
Lelkem mindkét oldallal egyet értek, és mégis ellenzem azt, amit ők képviselnek.
- Maradt még fent egy pár harcos. A könnyelmű kijelentésektől óvakodnék – intem barátságosan, minden hátsószendék nélkül. Tőlem nem kell tartania – habár ezt most nem is tudhatja – de nem én leszek az, aki majd bemártja.
Nem tölt el elégedettséggel, hogy fajtársaink egymást gyilkolják, egymás ellen hadakoznak. Emiatt sem fogom őket egymás ellen uszítani.
- Számunk csekély, de még mindig jelentős – felelem aztán enyhe kérdésére, közben visszaülök a pult szélére. – Sokan elhagyták a vidéket, elcsendesült minden. Gabriel angyalai minden felett átvették a hatalmat, szinte semmi sem történhet idefent az ő tudtuk nélkül. Habár Gabriel nem sűrűn járt erre az elmúlt negyed évszázadba, jobban elfoglalja a földi dolgok, de mint láthatod – mutatok körbe az üres helységbe – Az egykor nyüzsgő szoba, most kihalt. Ilyen az édenkert is, a kapunál már alig állnak sorba….
S mintha a sors is erre várt volna, halk csengők hangja szólal meg a terembe. Lemondó sóhajt hallatok, ajkaimat elhúzva tekintek a mellettem ülő arkra.
- Egy újabb ember halt meg. Többen vesztek oda az embere mészárlásába, mint bármely más háborúban a történelmük során. Zavaros idők ezek… - halkan fejezem be a mondandómat, ujjaimmal ütemesen dobolok a térdeimen, hogy aztán nagy levegőt véve szólaljak meg újra.
- Milyen, most… odalent a helyzet? – kérdem tőle őszinte kíváncsisággal, mégis némi aggodalommal. Sose titkoltam, hogy szívemen viselem az emberek sorsát, ahogy azt sem, hogy mióta Atyánk eltávozott, alig tekintettem el reájuk.



megjegyzés §§ szószám 400 §§


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ramiél


Központi irányító Tumblr_lrn8moYtlF1r19yjuo1_400
Központi irányító Tumblr_mi29ch8UTj1rq2tzmo4_250
Központi irányító Tumblr_ppebs4fQZo1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
210
☩ Rang :
Halál arkja
☩ Képességem :
Haláli :-)
☩ Multi :
Isten, Zagar
☩ Play by :
Johnny Depp
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 22, 2017 11:32 am
Következő oldal



Ophilia & Ramiél


Megrökönyödve tapasztalom miként pattan fel a helyéről, nem gondoltam volna hogy ennyire ijesztő a látványom. Jelenlétem békés, nyugodt, így csak hamar ő is felenged és velem szemben helyezkedik el. Nem is tudom mit feleljek neki, de mielőtt megtehetném, megint felugrik a helyéről.
- No?!
Még meg sem szólaltam, ezért érdeklődve tekintek rá. Kiderül miért aggódik, amin akaratlanul is mosolyognom kell.
- Gabriel a bátyám.
Borsot törne az orrunk alá, talán be is záratna ha úgy tartja kedve, a testi épségünket vagy az életünket sosem fenyegetné. Ahogy nekem is nehezemre esne ellene harcolni, a mai napig abban reménykedem ez a jövő nem fog eljönni. Egyébként is holmi angyalkák nem tudnának engem legyűrni, nem adom olcsón a bőrömet, persze akárhogy nézem az itt létem fenyegető lehet a többiek számára akik Gabriel-nek pukedliznek.
- Ha baj származna az itt létemből, elmegyek úgy ahogy jöttem.
Nem terveztem mészárlást rendezni az otthonunkban, no meg azt sem hogy engem zárjanak be valahova, még csak az kéne! Hangom megnyugtató mélysége hatással kell legyen rá. Egy ideig figyelem, talán leül mellém, vagy vissza velem szembe. Valamivel később szólalok meg újra.
- Amióta bátyám vérrontásba kezdett a földön, s mi sokan követtük útját a nagy kapun át, a Mennyek országa elcsendesült, létére sötétség borult. Meg akartam nézni mennyien maradtatok itt fent és hogy telnek a napjaitok.
Talán kijelentésként hangzott, de szeretném tudni. Mindenki figyelme a földre irányul, pedig otthonunk léte fontosabb kellene hogy legyen ennél. A mi helyünk nem a földön van, mi ott csak vendégek vagyunk.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Központi irányító Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 17, 2017 8:03 pm
Következő oldal



Ramiél & Ophilia


Nem aggódok a felől, hogy csendes magányomat bárki is megzavarná. Mégis ki? A besúgókon és a végrehajtókon kívül alig maradtak fent. Itt pedig meglelhetem a kedvelt magányomat. Mégis jobb, mint az irattár nyújtotta emlékek. Az embereket már senki sem felügyeli, senki sem követi őket szemmel.
Még én sem. Tekintetem átkúszik a látottakon, mintha nem akarnék tudomást venni arról, ami itt folyik. Halkan dalolászok, úgyse hall senki.
Gondolom én. Naivan. Érzékeim eltompultak, de talán sose voltak elég élesek. Nem vagyok harcos, sem támogató a szó szoros értelmében. A háttérben meghúzódó szorgos kis angyal vagyok.
Gondolataimba elmerengve könyöklök a márványpulton, tenyeremmel támasztva a fejemet. Másik kezemmel köröket rajzolok a pultra. Nézem, ahogy bőröm hőfoltot hagy maga után, mely pár pillanat múlva elenyészik.
- Áááh! – sikoltok fel, fejemet felkapva, és hátra ugorva. A hang hirtelensége, a látvány szorossága ijedtségre kényszerít. Önnön tolljaimra rálépve esek hátra, szárnyaimat védekezően vonom magam köré, hogy a hófehér tolltakaró elfedje testemet.
Óvatosan nyitom meg szárnyaim, hogy kikukkantva mögüle megnézzem ki volt eme ijesztő személy. Szívem heves dobogásba kezd, izgatottság jár át. Ritka alkalmak azok, amelyikben egy arkangyal megszólít. Főleg ő. Mindenki különcnek tartja. Mélyről jövő sóhajjal engedem le védő szárnyaimat.
- Édes és savanyú? – fanyalodok el, valahogy a két íz nem illik számomra össze. Amúgy is milyen a savanyú és milyen az édes? Mindegy is, mert számomra nem illik össze.
- Évezredek óta figyelem az embereket. Őket figyelve akaratlanul is tanulsz tőlük valamit – mosolyodok szelíden, ahogy visszatérek a pulthoz. Könnyedén megfordulva a pultra huppanok, nem messze tőle.
Majd, mint akinek most jut eszébe valami fontos, pattanok is le róla és fordulok vele szembe. Arcom hirtelen válik falfehérré, amint felfogom valójában Ki is Ő.
- Mit keresel itt? – lehelem. – Nem szabadna itt lenned. Gabriel angyalai… - kezdek bele, de aztán elharapom mondatomat. Idegesen harapok ajkamba.



Beleválasztottál az egyik kedvenc előadómba. Így megkapod a másik kedvencemet §§ szószám 296§§

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ramiél


Központi irányító Tumblr_lrn8moYtlF1r19yjuo1_400
Központi irányító Tumblr_mi29ch8UTj1rq2tzmo4_250
Központi irányító Tumblr_ppebs4fQZo1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
210
☩ Rang :
Halál arkja
☩ Képességem :
Haláli :-)
☩ Multi :
Isten, Zagar
☩ Play by :
Johnny Depp
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 17, 2017 10:56 am
Következő oldal



Ophilia & Ramiél


Ezen a napon kíváncsiságból kerekedtem útra, ide fel. Nagyon ritkán ugyan, de szoktam látogatást tenni, elképedve tapasztalva minden egyes látogatásom alkalmával hogy egyre kevesebb és kevesebb angyal maradt itt. Mindig is úgy gondoltam nagy hiba volt kinyitni a kaput, ám már megtörtént, visszacsinálni ugyan lehetne, ha atyánk itt volna. Abban viszont biztos lehetek hogy a fenti angyalok egytől egyig semlegesek az irányunkba, ezért mindig jó érzéssel keveredek ide. Még elcsípem a kérdést mielőtt lábam földet ér és szokásomhoz híven csendben figyelek. Amikor körbenéz elhitetem vele hogy nincs itt senki, így zavartalanul dalolgathat, én meg hallgatom. Lágy tónusa megnyugtató, harmónikus ütemben lüktet míg a pulthoz sétálok és felülök a tetejére. Még mindig nem lát, valószínűleg a jelenlétem sem érzi és mivel a tekintetem közben a távolba mered elmerengve a szavak jelentésén, valamint a dal egyszerű, ám de furcsamód szerteágazó ívében, így olyan érzése sem lehet hogy nézik, mert nem.
- Savanyú, édes.
Jelentem ki egyszerűen, a semmiből megjelenve mellette a pult tetején ülve, mosolyogva tekintek rá.
- Hol tanultad a dalt?
Karjaim mellkasomon összefonva várom a reakcióját, ezért sem akarom több kérdéssel megzavarni, így is megijedhetett tőlem most. Az angyalok ritkán énekelnek, a dal földi eredetű, az emberek éneke Istenhez, atyánkhoz. A terem populációja leredukálódott kettő főre, érezném ha többen lennénk. Őrök sehol és nem is hiszem hogy a Mennyországban most túl sok kerub vagy harcos angyal lenne. Csupán a hozzá hasonlóak maradtak, de még is ők érdemlik a legnagyobb megbecsülést úgy hiszem.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Központi irányító Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 16, 2017 6:54 pm
Következő oldal



Ramiél & Ophilia


- Unatkozom! – dőlök végig végleg feladva mindent a központi irányítóterem egyik pultján végig. Homlokom halkan koppan a márványból faragott szerkezeten, mely a legközpontibb része a helységnek. Innen ugyanis az egész Földet be lehet látni, innen figyeltük egykoron az emberek szorgos kis életüket. Innen, mindig úgy tűntek, mintha apró hangyák lennének, kik veszélyt érezve felbolydulva ide-oda rohangáltak. A feltételezés lényegében helyt állt, hiszen folyamatosan veszélyt éreztek: egymás iránt. Az emberiség története nem más, mint a háborúk története. Oly kevés azon évek száma, melyek alkalmával az egész világbékében élt volna…
A magam részéről ezt mégsem tartottam rossznak. A háborúk azok, melyek előre vitték a világok.  Sarkallatos kijelentés, de tudom, hogy valahol igazam van.
Voltak idők, amikor oly serényen tevékenykedtünk mi is itt, a központban, mint a szorgos kis hangyáink.
De ma? Ma teljesen kihalt, az egész mennyben alig lézengenek angyalok. A nagy szabadságtól mindenki a Földre ment, még maga Gabriel sincs itt. Az embereket írtja, ahogy segítői is. Idefent kevesen maradtunk, közöttük én is.
Hangosan sóhajtok fel, amikor szárnysuhogást hallok.
Hirtelen egyenesedek ki, de nincs itt senki. A képzeletem játszik velem. Lehajtott fejjel bámulom a márványpultot, majd fürkészőn tekintek az emberi világra.
- Vajon milyen íze lehet az epernek? – morfondírozok hangosan. Ugyan, ki hallana meg? Egy lélek sincs közöttünk. Vagyis, szárnyas. Nem tartok attól, hogy bárki is kihallgatna. Efféle kérdések gyakran hangoztak el tőlem, eme szobába az évszázadok során. Mégsem tértem le az embere közé, hogy mindezeket megtapasztaljam. Inkább fantáziámra bíztam, de a magam részéről savanyú, mégis ízletesre becsültem az ízét.
Ahogy nézem a lenti, megtépázott világot, halkan kezdek el dúdolni egy dalt, kellemes lágy hangon.


Remélem kezdésnek megteszi.:3 §§ szószám: 260 §§

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 07, 2017 2:13 pm
Következő oldal


***


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/3
Angyal
5
Démon
9
Bukott Angyal
2
Ember
1
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
3