We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
Déli területek; Astarte kastélya
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME


Utolsó Poszt Szer. Május 31, 2017 7:31 pm
Következő oldal


Lelaniath & Astarte
DARLIN' I NEED YOUR ASSISTANCE
A meghajlását apró mosollyal díjazom. Nem mintha nem lennék hozzászokva a hajbókoláshoz, bár tény, hogy manapság sok démonnak, főleg a fiatalabbaknak, fogalma sincs, mit is jelent az illem, vagy egyszerűen képtelenek felfogni, hogy a hierarchiánkat nem csak úgy poénból állították fel. Akik mégis követik a szabályokat, és betartják az illemet, többnyire csak félelemből cselekednek... amivel valójában nincs is semmi baj. A nő tekintetében azonban valódi, mélyen gyökerező tiszteletet látok, és talán némi csodálatot is, amilyennel csak ritkán találkozni, és bevallom, jobban tetszik, mintha egyszerű rettegés ülne a szemeiben.
Kíváncsian követem pillantásommal a vendégem minden mozdulatát, amíg helyet foglal. Az a gyanúm, ez a találkozás mindkettőnk számára különleges, bár nyilván más-más okokból. Ha igaz, amiket róluk, az egykori törzseikről megtudtam az évek során, a Pokol egy elszigetelt sarkában éltek, és arra teremtettek, hogy bennünket, lovasokat imádjanak és csodáljanak. Igazán hízelgő, nemde bár? Kár, hogy akkoriban erről nemigazán volt fogalmam. Az áldozataik azonban, minden bizonnyal nem voltak mégsem teljesen jelentéktelenek. Ha nem is voltam teljesen tisztában a helyzettel, valahol hatással kellett lennie rám mindaz, amit tettek. Ha minden jól megy, talán még kideríthetjük, hogy milyen formában.
- Az az információ jutott a fülembe, hogy éjdémon lennél – kezdek bele, amikor a nő megkér, hogy fejtsem ki az ittlétének okát.
- Sokat hallottam már rólatok, a törzsekről, amiben éltetek, de még nemigen volt szerencsém találkozni korábban hozzád hasonlóval – árulom el ritka őszinteséggel, és ezzel az is nyilvánvalóvá válik, a részemről mitől is olyan különleges ez a találkozás.
- Azt reméltem, végre első kézből lesz alkalmam hallani rólatok valamit... Hogy mi történt a többi éjdémonnal, mi történt valójában a klánotokkal...? - Hogy sikerült egészen levetkőznöm az egyébként szinte névjegyemmé vált lekezelő stílusomat, minden bizonnyal annak köszönhető, hogy valóban kíváncsi vagyok, tényleg szeretném valamelyest megismerni Lelaniath-t, ráadásul a terveim között szerepel szívességet is kérni. Így azt hiszem, jelenleg leginkább csak őszinte érdeklődés sugárzik rólam.




Utolsó Poszt Szer. Május 17, 2017 9:14 am
Következő oldal


Astarte & Lelaniath
A thousand times we die in one life, until the layers of illusion are burned away and all that is left is the truth of what and who we really are.


Belépek a helyiségbe, s mintha azon nyomban energiával töltődnék fel. A Halál csarnokában lenni számomra hatalmas megtiszteltetés, talán egyetlen társam sem jutott el idáig. Sokszor gondolkoztam rajta, hogy nekünk éjdémonoknak végül is az élet célja az lenne, hogy közvetlenül Astarte-t szolgálhassuk, most pedig talán megtehetem. Mindez attól függ, miért hívatott magához ilyen rejtélyes módon. Néhány szavas levele semmit nem árult el céljairól, de most biztosan nem fogom tudni. Nem egy csevegés miatt lehet rám szüksége.
Meglátva őt egy pillanatra teljesen lefagyok. Halál maga. Az emberek a halál illatát holmi szagként emlegetik, undorítónak tartják. A sok ostoba... minket éjdémonokat is ez leng körül, de ez messze áll attól, hogy szag legyen. És most a nőn is ezt érzem, a halál aromáját, ez pedig nekünk kedves. Emlékek akarnának ostromolni a múltból, de gyorsan kizárom őket, hogy arcvonásaim ne remegjenek meg tőlük. A nő gyönyörű, fenséges, s nem akarom, hogy lássa, mekkora pillanat ez számomra. Régóta szolgálok Ashtaroth seregében, mi számára furcsa lehet, mert valójában mellette lenne a helyem. Öröm az ürömben, de szégyellem magam kissé előtte. Nehezemre esik most előtte állni, habár vonásaimon ez nem látszik. Hisz szolgáltuk őt, még ha nem is közvetlenül, s az első törzsek között vesztünk oda. Cserben hagytuk őt, s csak néhányan maradtunk. Az éjdémonok, kik ma is élnek még, mind a törzs tagjai voltak. Más éjdémonok nem léteznek ezen a világon. Pusztulásunk miatt talán Lucifer maga is csalódottsággal tekint irányunkban, ezért nem teremtett többet belőlünk.
Meghajolok előtte, mikor üdvözöl, igyekszem érzelmek nélkül állni előtte. Furcsamód az éjdémonok érzelmes fajták, talán a mély kapcsolatok és az elvégzett rituálék végett, hisz nem csak kötelességünk volt, de nagyon sokat is jelentett számunkra. Nem a tipikus kegyetlen gyilkológép démonok vagyunk, nem ebben nevelkedtünk.
Igyekszem attól is eltekinteni, hogy a nevemen szólít. Nagyon régóta senki nem szólított így, hisz mióta Ashtarothnak dolgozom csak parancsnokként szólítanak. Intésére helyet foglalok, majd ő is így tesz.
Kérdésére rázom csupán fejemet, mert ha sejtem is, hogy hozzám lehet köze, még sem tudom, pontosan milyen indíttatásból akart ilyen hirtelen látni.
- Nem Úrnőm. Kérlek, avass be. - Biccentek felé, s szememben izgatottság csillog. Már nagyon is szeretném tudni, mivel lehetek szolgálatára, ha már hosszú évek óta semmivel nem tudtam őt szolgálni. Talán mérges is érte, talán nem. Majd most kiderül.




Megjegyzés: fanolos ||  Credit


Utolsó Poszt Kedd Május 16, 2017 5:53 pm
Következő oldal


Lelaniath & Astarte
DARLIN' I NEED YOUR ASSISTANCE
Megmondom őszintén, nem örültem kimondottan, hogy minden kutatásom és erőfeszítésem ellenére végül Mammon nélkül kellett visszatérnem ide. Felforgattam érte a fél várost, nyomoztam, pecsétet alkottam, tervet szőttem, ő meg kockára tett mindent, hogy megleckéztethessen egy tollast. Persze valahol meg tudom érteni. Ami azt illeti, az én tenyerem is erősen viszket, hogy megtoroljam Cassael közbeavatkozását, de mégis mit várhatunk a fajtájától? Legalább megnyugtat a tudat, hogy Pestis felrajzolta magára a pecsétet, és nem hiába jártam közre az érdekében Agramonnál. Remélem, nem fogja eljátszani az esélyét, mert akkor leszek csak igazán dühös, és valószínűnek találom, hogy nem csak a fél város, hanem New York összes nyomorult vadásza megtapasztalhatja majd, hogy milyen az, amikor felidegesítik a Halált.
Mindenesetre nem fogok a babérjaimon ülni addig sem, amíg a drága fivérem kiszórakozza magát, és véghez viszi a bosszúját. Az ő példáján tanulva, úgy döntöttem, megragadok minden lehetőséget, hogy fokozzam az erőmet és hatalmamat. Rossz fényt vet ránk, lovasokra, hogy egyikünk ilyen könnyen az arkangyalok játékszerévé válhatott. Ez a mostani, apokaliptikus időszak a mi időnk lenne arra, hogy meghódítsuk a világot, megmutassuk, mi mindenre vagyunk képesek, hisz nem véletlenül neveznek bennünket az apokalipszis lovasainak. Ám ehelyett egyikünk csapdába esik egy halandó testében, közben pedig... hát őszintén szólva fogalmam sincs, min ügyködik mostanában Viszály és Háború. Azt hiszem, túlságosan el voltam foglalva az utóbbi időben Mammon kiszabadításával ahhoz, hogy nyomon tudjam követni az eseményeket errefelé. De most itt az alkalom mindent bepótolni. Először azonban, ahogy említettem, arra lesz gondom, hogy a hatalmamat megszilárdítsam.. és lehetőség szerint fokozzam. És mint egy pokolbéli jel, jut el hozzám a pletyka a visszaérkezésem napján, hogy Ashtaroth seregében egy éjdémon szolgál. Nem is igen akarom elhinni, hogy ez igaz, hisz nagyon régóta nem hallottam a fajtájukról, pedig most talán éppen ez az, amire szükségem lehet. Érdekes mégis, hogy épp a nővérem csapatában kötött ki egy valamikori követőm. Ó igen, tudok ezt azt az ősrégi törzsekről és az ő egykori hitükről, bár sajnos az információim többségét már jóval azután gyűjtöttem össze, hogy elpusztították egymást. Most azonban itt az alkalom, hogy személyesen beszélgessek el egy éjdémonnal, és lehetőség szerint a hasznomra fordítsam ezt a kivételes véletlent. Ash nyilvánvalóan nem fogja bánni, ha kölcsönveszem egy rövid időre az egyik katonáját.
Pár szavas levelet küldök, nem túl sokat mondót arról, hogy szeretnék találkozni ezzel a Lelaniath nevű nővel, nem is sokkal később pedig már meg is érkezik kíséretével a kastélyomba. A társait természetesen ajtón kívül kell hagynia. Egyelőre nem szeretném, hogy a találkozásunk témája bárki illetéktelen fülébe jusson.
- Üdv, kedves! - fordulok szembe a vendégemmel, nyájasan fogadva őt, amikor bekísérik a helyiségbe. - Lelaniath, igaz? Astarte vagyok, de ezt gondolom, már tudtad – mutatkozom be, már csak az illem kedvéért is, majd egy mozdulattal hellyel kínálom őt. - Van róla bármi elképzelésed, hogy miért hívattalak ide? - teszem fel a kérdést érdeklődve, és arcomon széles mosoly terül szét, miközben magam is helyet foglalok.




Utolsó Poszt Kedd Május 16, 2017 1:01 pm
Következő oldal


Astarte & Lelaniath
A thousand times we die in one life, until the layers of illusion are burned away and all that is left is the truth of what and who we really are.


Mikor megkaptam a hírt, úgy megszédültem, hogy azt hittem, eszméletemet fogom veszteni, ami elég parancsnokként hatalmas szégyen lett volna. Így egy pillanatig csak élveztem a feketeséget szemeim előtt, azt a kiesett pár másodpercet, amit a valóság okozott. Visszatérve visszaöltöttem magamra szigorú arcomat, mit mindenki ismer az általam irányított légióban és úgy döntöttem, nincs értelme megvárakoztatnom a nőt. Az üzenet nem tartalmazta annak okát, miért szeretne engem látni, de csak egyetlen dologhoz lehet köze. A múltamhoz, aminek ő is szerves részét képezte, még ha soha nem is volt jelen.
Annak idején, több ezer évvel ezelőtt a törzsünkben sokan vágyták, hogy egyszer lássák őt, beszéljenek hozzá. Az istenkultusz miatt mániákusan szerettük és tiszteltük Astarte-t, a gondolat pedig, hogy egyszer eljön elszigetelt kis közösségünkbe olyan célt adott egyeseknek, ami sosem teljesedhetett be.
Az ezredes kérdőn nézett rám az üzenet átadása után. Nem tudom, hogy beleolvasott-e, tudja-e, miről van szó, de én magam nem szándékoztam beavatni őt. Engedélyt kértem kimenőre, hogy ellátogathassak Délre, amit megadott nekem. És ennyiben maradtunk. Arra a kérdésre pedig, hogy meddig szándékozom távol lenni, nem tudtam választ adni neki. Talán nem is akartam.
Hiába a bennem rejlő, viszonylag erős okkult mágikus tudás, nem nyitottam kaput, hogy perceken belül ott lehessek. Lovamra szállva, néhány katona kíséretében vágtatva tettük meg a hosszú utat, ez pedig esélyt adott arra, hogy összeszedjem gondolataimat, mik a levél elolvasása óta bennem keringtek. Lovainkat csak akkor lassítottuk le, mikor a kastély már látóhatáron belülre került.
Vártak minket, néhány cseléd fogadta érkezésünket a palota előtt, hol egyiknek átadtam a hívó levelét. Biccentett felém, majd intett, hogy kövessem őt befelé. Egyetlen pillanatig tétováztam, majd egy mély levegő kíséretében indultam meg az impozáns kastély belsejébe. Rövid ideig kellett várnom, azonban gondolataim cikázó örvényében szinte fel sem tűnik. A cseléd ismét int, hogy kövessem, s nyit előttem egy nagyobb ajtót, hogy igyekezzek be, mert Úrnője vár engem. Én pedig belépek és igyekszem nem elájulni, nem lenne méltó sem hozzám, sem a Lovashoz.




Megjegyzés: fanolos ||  Credit


Utolsó Poszt Kedd Május 16, 2017 12:23 pm
Következő oldal


***
szabad a játéktér


Utolsó Poszt Vas. Feb. 05, 2017 11:05 pm
Következő oldal


Kain & Astarte
DARLIN' I NEED YOUR ASSISTANCE
Néha elgondolkodom, milyen érdekes irányba változott a Pokol kinézete, lakóinak összetétele az elmúlt röpke néhány évben, évtizedben. Korábban nem volt mindenkinek ekkora szabadsága, ellenőrizetlen ki-be járása, mint manapság. Az erősebb, magasabb rangú démonok, a főbűnök, és azok, akiknek konkrét küldetése volt a földön, fel-fel járhattak, de a többség idelenn gubbasztott, végezte a dolgát, lelkeket tört meg, sereget toborzott, vagy éppen csúszott-mászott mások kénye-kedve szerint. Most bezzeg! Kész átjáróház. Vagy még inkább egy üresen kongó kriptára hasonlít, mely csupán a holtaknak biztosít örök nyughelyet. De ki hibáztathatná a sok szerteszéjjel tévedt pokolfajzatot? A földi sík sokkal érdekesebb, izgalmasabb, szórakoztatóbb, valljuk be! Odalenn csak sivárság van, az örök tűz és a sikolyok. Fenn? Megannyi megtéveszthető, bűnre csábítható halandó, nem beszélve a különféle élvezetekről, szabadságról, melyet tetszés szerint megízlelhetünk. Köszönjük szépen a Mennyei Nagy-szakállúnak, hogy odébbállt, és lehetővé tette mindezt a számunkra. Kár, hogy az égi hárfás hadseregét nem vitte magával. De sebaj, majd mi gondoskodunk róluk helyette is!
- Ebben biztos vagyok – mosolyodom el félig nyájasan, félig valóban elismerően Kain szavaira. Ha valamiben őszintén tudok bízni, akkor az az ő hűsége és elkötelezettsége a rá szabott munka felé. Nem is csatangolnék odafenn ilyen nyugodtan, ha nem tudnám biztosra, hogy a tanácsadóm megtesz minden tőle telhetőt, hogy teljesítse a kéréseimet, és megfelelő módon helyettesítsen.
- Ó igen, az üzleteid... Las Vegas környékén, ugye? Erről már akartalak is kérdezni korábban: mégis hogy tudod elérni, hogy fennmaradjanak, mi több, virágozzanak – használom a saját szavait – miközben ott az a rengeteg tollas a közelben? - hajolok kicsit előrébb érdeklődve, és igazán kíváncsi vagyok a válaszára. Mi a titka, hogy képes megmaradni és dolgozni ott, abban a környezetben, miközben az a veszett Gabriel, és a serege ott tanyázik a városban? Számomra ez igazi rejtély.
- Lazarus? - Őszintén szólva nemigen szoktam számon tartani, hogy a főbűnök, és a többi alacsonyabb rangú démon merre múlatja az idejét, leginkább csak a hercegekkel és a lordokkal vagyok állandó kapcsolatban, így hát nem is igazán tudom azt sem, mégis honnan térhetett vissza az említett. Azt hiszem, valami zűrbe keveredett hosszú évekkel ezelőtt, de mivel drámáról van szó, felkapom a fejem a témára. - Úgy tűnik, tényleg zajlik feléd az élet – nevetek fel. Megnéztem volna azt a jelenetet, elég szórakoztató műsor lehetett. - Irigység pedig kétségtelenül méltó a nevéhez. - Teszem hozzá, közben eltűnődöm magamban az említett néven. - Szőke, fiatal démonka, igaz? Egy kissé flúgos... - Úgy rémlik, kedveltem, bár nem sokszor volt hozzá szerencsém. De tény, hogy az eszelősek általában elég szórakoztató társaságnak bizonyulnak. - Te voltál a megmentője – teszem még hozzá, mert mindössze ennyi, amelyet most elő tudok halászni az emlékeimből.
- Ne butáskodj, én kérdeztelek. Mindig érdekel, hogy mi van veled. És... legalább eltereled végre kicsit a figyelmem a Mammon utáni kutatásomról – sóhajtok már-már fáradtan, aztán legyintek. - Persze a megvitatásra váró témánk is tökéletes erre a célra – jegyzem meg végül, de ahelyett, hogy máris belefognék a mondókámba, a minibáromhoz lépkedek, előveszek egy üveg whiskyt, és töltök belőle mindkettőnknek egy-egy pohárba. Nem kell ezen nagyon csodálkozni, hisz miért ne lophatna le Lucifer lánya a pokolbéli otthonába egy kevéske cseppfolyós, földi örömöt? Kezeimben az italokkal térek vissza, egyiket Kain felé nyújtom, majd kényelmesen helyet foglalok.




Utolsó Poszt Pént. Dec. 23, 2016 10:04 am
Következő oldal


Nem szoktam valami gyakran lejárni, hiszen nincs valami sok tennivaló odalent. Néha lemegyek ellenőrizni egy-két dolgot, vagy ha Astarte mondja, hogy egy-egy lelket kínozzak meg, vagy a tanácsomat akarja kérni, akkor már mozdulok is. Sok mindent köszönhetek neki, túl sok mindent, és én ezt nem felejtettem el soha sem. A vadászt, aki a seggében volt évtizedekig, őt rendesen megdolgoztam. Mondhatjuk úgy, hogy már elég nagy tapasztalatom van benne, hisz túl rég csinálom már. Valamint remek tanárom volt, aki aztán tudja, hogyan kell megtörni egy-egy lelket. Nem fogom azt mondani, hogy a tanítvány túlnőtte a mesterét ilyen tekintetben, de ha más nem, szerintem eléggé közel sikerült jutnom már az ő szintjéhez.
A mostani lejövetelem szintén a lovas miatt volt. Valamiről beszélni akart velem, én pedig ezért képes voltam elviselni ezt a környezetet. Jó ideig ez volt ugyanis az otthonom. Örülök is neki, hogy az utam lefele vezetett, legalább nem csak annyi volt az életem, mint az embereké. Élnek, meghalnak, aztán pedig vagy fel, vagy le, és az örökkévalóságot pedig ott töltik. Ahogy a fivérem is, Ábel. A semmittevés nem az én asztalom.
Fogalmam sincs, hol kötöttem ki végül a kastélyában, hisz sosem sikerült megjegyeznem, mi merre van. A lényeg annyi volt, hogy míg várok, találjak valami kényelmes ülőhelyet, ahol nyugodtan ellehetek, és nem zaklat senki.
Végül érkezik valaki, aki jelzi nekem, hogy megérkezett a lovas. Fel is állok ülőhelyzetemből, és mondom, hogy mutassa az utat. Nem sokkal később már ott is vagyok Astarte előtt.
- Hogy túl sok feladatot? Koránt sem. De amit kértél, azt mind legjobb tudásom szerint teljesítettem. A földi élvezetekkel kapcsolatban pedig volt időm elmerülni bennük, természetesen. Az üzleteim is virágoznak, nagyon nem is kell figyelnem a vezetésükre, a kijelölt főnökeim megoldják a legtöbb esetben.
Nem is nagyon tudom, hogy mennyi helyem van Las Vegas-szerte, elszórtan. Mindegyik tudom merre van, és hogy miben utazunk, de számügyileg sosem vettem a fáradtságot, hogy megszámoljam.
- Tudtad, hogy Lazarus visszajött? Elég hatásos belépője volt nálam, a báromban szétverte az egyik emberem fejét, aztán pedig próbált Rubyval távozni. Emlékszel még rá, nem?
Nem az idősebbik démonra gondolok nyilvánvalóan. A pokolban lévő nem-egyszerű démonok nevét a legtöbben tudjuk, és hallásból-látásból legalább ismerjük is őket.
- Nem vagyok meglepve mondjuk, nem véletlenül ő az Irigység mintapéldánya.
Ruby sem teljesen hülye, tudhatja, hogy melyikünkkel jár jobban. Na de elég ebből ennyi. Ha időközben Astarte ülőhellyel kínált volna, akkor el is fogadtam azt, és helyet foglaltam.
- Mindegy is, nem traktállak ezzel. Mondd, miről akartál beszélni?


Utolsó Poszt Pént. Dec. 16, 2016 12:58 am
Következő oldal


Kain & Astarte
DARLIN' I NEED YOUR ASSISTANCE
Jó ideje nem jártam már idelent. Persze attól függ, mi számít régnek, de a nagyteremben tartott tanácskozás óta nem is igen volt okom idelátogatni, és annak már több hónapja. A munkám nagy része a földhöz köt, a halandók közelében kell lennem, plusz a kapott küldetéseimet is fent kell kiviteleznem, arról meg nem is beszélve, hogy az elmúlt években Lucifer New Orleansba költöztette a fél Poklot, tehát ha beszélnem kell valakivel, általában ahhoz sem kell messzire mennem. A lenti dolgaimat általában mások intézik helyettem, de ez nem újdonság. Ezért vannak a tanácsadóim, a segítőim, és mindazok, akik a kezem alatt dolgoznak. Bár az itteni dolgokat sem szeretem túl sokáig felügyelet nélkül hagyni, időről időre muszáj ellenőriznem, hogy minden rendben halad-e, pláne most, hogy egy minden eddiginél nagyobb és kiszámíthatatlanabb csata vár ránk. Igaz, az összecsapások a mieink és az angyalok között nem ritkák, szinte mindennaposak a teremtés kezdete óta, de amire most készülünk... nyíltan szembeszállni Gabriellel, és a terebélyesre duzzadt seregével, nem mellesleg összeállni Michaellel, aki később még bármikor szintén ellenünk fordulhat... Mondjuk úgy, hogy minden eshetőségekre fel kell készülnünk, és minden korábbinál hatalmasabb, erősebb csapatot kell verbuválnunk a Pokol részére. Amellett pedig saját részre is, hiszen egy „jó” démon elsősorban magára gondol, és saját magát biztosítja be. Az eféle személyes ügyeimet mindenesetre már nem intézhetem odafentről, látnom kell, hogyan állunk, és szeretnék beszélni Kainnal is, hiszen ebben a témában az ő segítsége, támogatása és tanácsai az, amire leginkább számíthatok. Kedvenc démonommal egyébként is már túl régen beszéltem, pedig legutóbb rábíztam egy felettébb bosszantó lélek kínzását, és őszintén merem remélni, hogy a legkevésbé sem kímélte az áldozatot. Az a szerencsétlen élete húsz évét azzal töltötte, hogy rám vadászott, és bár soha igazán komoly károkat nem okozhatott nekem, azért néhányszor sikerült borsot törnie az orrom alá. Legalább olyan bosszantó volt, mint egy rohadt légy, amely képtelen felhagyni a körözéssel a fejed körül, csak zümmög körülötted szüntelen. Na mindegy, a lényeg, hogy külön kijelölt helyet szántam neki a Pokolban, és nem is kerülhette el a sorsát. Csak annyi a mázlija, hogy az utóbbi időben túl elfoglalt voltam, elsősorban Mammon felkutatásával, ahhoz, hogy magam faragjak belőle démont.
Utam a Pokol bejáratán át a déli területekig és a kastélyig viszonylag gyors, és eseménytelen, Szellem pedig jól érezhetően élvezi ezt a leruccanást. Talán honvágya volt. Lehet a lovaknak egyáltalán honvágya? Bár ezek a paripák kétségtelenül különlegesek, a földi jószágok a közelükbe sem érnek. Néha igazán önzőnek érzem magam – mármint oké, egyértelműen az vagyok, de azért akad egy-két kivételes személy még az én életemben is, akik valamivel több figyelmemet, és időnként kedvességemet élvezhetik, ezen a listán pedig Szellem is előkelő helyet kapott. Mostanában valamiért mégsem foglalkoztam igazán az igényeivel, és azzal, hogy a földi síkon milyen kevés szerepet szántam neki. Megsimogatom a fejét, arcomat pedig egy-két pillanatra a sörényébe fúrom, mielőtt egy időre a saját útjára engedném őt, én pedig megindulnék a kastély hosszú folyosóin, hogy végre találkozzam a jobb kezemmel. Kain elvileg már itt vár, hacsak nem kerülte el az üzenetem, mi szerint beszélni szeretnék vele. A nagy társalgó felé vonulva szólok is az egyik szolgálómnak, hogy keresse meg nekem a férfit, és jelezze neki az érkezésemet. Arcomból közben hátrasimítom a csuklyámat, amely alatt ezúttal is a földi alakomat viselem a sokkal rémisztőbb pokolbéli helyett. Tetszik vagy sem, a sok fenn töltött idő alatt már túlságosan hozzászoktam ehhez a formához, a vörös loknikhoz, és a többihez, ennél fogva valódi, démoni alakomat csak akkor veszem fel, ha igazán hatásosnak kell lennem egy-egy helyzetben.
- Kain, drágám, mondd, hogy volt időd elmerülni az igazi földi élvezetekben is, amióta nem találkoztunk, és nem halmoztalak el túl sok feladattal – mosolyodom el szélesen, amikor végre felbukkan a megnevezett.




Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek




friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Natalie Rossmyra
Yesterday at 9:09 pm
☽ Stamford




friss írások
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 20 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/6
Leviatánok
8/5
Angyal
2
Démon
10
Bukott Angyal
1
Ember
7
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
8
Nephilim
5