☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Kain ~ Astarte jobbkeze (valamint a legelső démonok egyike)

Vendég
WHISPERING AMEN



Szomb. Dec. 03, 2016 5:44 pm írtam neked utoljára





Kain


Véleménye az emberekről
Csak a hasznot látja bennük, egyébként eldobható parasztként kezeli őket a sakktáblán.
● ● ● ● ● ● ● ● ●

» Mihály, vagy Gabriel  vagy, semleges?
Csakis önmagában hisz, hűséggel pedig egyedül Astarte felé tartozik.
● ● ● ● ● ● ● ● ●

*kis kedvcsináló* fanolos  szemöldökemelgetés

Néhány évvel azt követően történt, hogy mester nélkül maradtam; kerestem a helyemet, de nem találtam. Sehol sem tudtam meglenni hosszabb ideig, mindenütt csak a bajt okoztam, aminek végül meg is lett az eredménye… Az egyik önfeledt szórakozásom alkalmával ugyanis néhány angyalba botlottam, és értelemszerűen én húztam a rövidebbet. Épphogy csak megúsztam élve ezt az ominózus esetet, de annyira legyengültem, hogy utána könnyű prédává váltam bárki számára.
Elkaptak. A vadászok.
Emlékszem, egy ketrecbe zártak, láncokkal, és ördögcsapdával. Védtelen voltam. Az erőm nélkül pedig kijutni sem tudtam onnan – fogalmam sincs mennyi időt töltöttem ott. Talán napokat, vagy éveket? Arra emlékszem csupán, hogy elvadult korcsként feszültem neki a rácsoknak, amikor meglátogattak a fogvatartóim, akik se megölni, se elengedni nem akartak. Olyan voltam nekik, mint egy egzotikus ragadozó, akit az állatkertben szokás nézegetni. Nevettek rajtam. Én is nevettem. Magamon. A világon. A személyiségem teljesen eltorzult – persze könnyen meglehet, hogy ez már jóval azelőtt történt, hogy elkaptak volna. A mesterem… a hiánya… teljesen kifordított önmagamból… Fogalmam sincs, mennyi időt töltöttem el ott, velük, fogságban. Emlékszem, milyen kétségbeesetten szólítottam a néhai mesteremet, hogy jöjjön el értem és mentsen meg. De nem jött. Végső elkeseredésemben hát a teremtőhöz kezdtem fohászkodni. Lucifer. De semmi válasz…
Aztán megjelent Ő. Ő, akit nem hívtam, mégis jött, kérdés nélkül. „Vajon tényleg értem jött, vagy csak a véletlen szerencse vezette el hozzám?” Vagy valami, amit úgy hívnak: végzet.
Röhögve néztem végig, ahogy egymaga lemészárolta az összes vadászt, akik éppen a ketrecem körül lebzseltek. Nem volt szüksége trükkökre, démoni erőre, semmi ilyesfélére – egy szögesdróttal díszített baseball ütővel verte ki a jelenlévőkből még a lelket is. Ha-ha. Annyira tökéletes volt, a maga vad és öntörvényű módján…! A csodálattól elhűlve még a levegő is a tüdőmben rekedt. Elnyíltak az ajkaim, de végül egyetlen hang sem jött ki a torkomon. Rezzenéstelen tekintettel, elkerekedett szemekkel dörgöltem az arcomat a ketrechez, miközben ő közelebb lépett hozzám.
- Te vagy az ördög?
Kéjesen, vontatottan, már-már kínzó lassúsággal húztam végig a nyelvemet a vértől ragacsos rácson, csillogó szemekkel.
- Kain vagyok.
- Én Ruby…
- Tudom, már sokat hallottam rólad, Ruby – mondta, s a tekintetében sejtelmes fény csillant.

Kain. Kain. Kain.

Azóta téged szolgállak. Mi több, teljesen magától értetődő, hogy miután kimentettél a fogságból, melléd szegődtem. Minden egyes lélegzetvételemmel, minden egyes szívdobbanásommal téged szolgállak – elhivatottan, alázatosan, megszállottan. Mégsem olyan vagy nekem, mint egy mester, akinek dolgozom. Egyenrangú félként kezelsz; szinte az oldalbordád lettem. És valóban, a társad vagyok voltaképpen… mindenben. Olyanok vagyunk mi ketten, mint Bonnie és Clyde egy elcseszett, pszichopata változata baseball ütővel meg szurokszemekkel. Ennek már vagy negyvenöt éve… Persze egyikünk sem tudja, hogy az előző mesterem, akihez valójában tartozom – elvégre neki teremtettek, hogy őt szolgáljam – hamarosan visszatér a halálból, és szándékában áll begyűjteni azt, ami az övé. Vagyishogy engem. Természetesen ehhez azért neked is lesz egy-két keresetlen szavad, nem igaz?

// Ez lenne az alapkoncepció, de rengeteg ötletem van még, amiket szeretnék ezzel a párossal kijátszani, hiszen az alatt a néhány évtized alatt biztosan történtek izgalmas dolgok, nem beszélve a jelenről ugyebár. Maga a karakter jelleme szerintem eléggé adott – javaslom a walking dead Negan bácsiját alapul –, szeretném is, ha ezért olyasvalaki vinné el a karaktert, aki tényleg hitelesen tudná alakítani ezt a velejéig romlott pszichopatát, aki nem lojális úgy igazán senkihez, és magán kívül senkit sem tisztel, az egyetlen személy, akihez valamelyest gyengédebb érzelmek fűzik – mármint az ütőjén kívül – az Ruby. Persze ezt sem egy nyálas filmbe illő módon kell elképzelni, mert hát mégiscsak démonokról van szó, ugye.
Az előéletét úgy alakítod, ahogyan szeretnéd, nyilván azért az alapja ennek is adott, elvégre Káin története mindenkinek ismerősen csenghet. És ez a Kain, az a Káin – én legalábbis úgy képzeltem el. Ezen felül még egy kis extraként ledumáltam Astarte userével, hogy hozzá is kötődhessen a karakter; neki lenne Kain a jobbkeze, tanácsosa, stb. Illetve van még egy bárja is Las Vegasban – ha nem több, de ezt majd a leendő user eldönti. Tehát nagyon-nagyon várlak, hogy megérkezz! *.* //



Szabad
Jeffrey Dean Morgan
kora:rengeteg
porhüvely: sármos középkorú férfi
 
Kain ~ Astarte jobbkeze (valamint a legelső démonok egyike)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: