Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Pennsylvania, Elhagyatott gyárépület
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

avatar



☩ Reagok :
24
☩ Play by :
Li Bingbing

Utolsó Poszt Kedd Okt. 30, 2018 5:21 pm
Következő oldal


"Is there a heaven a hell. And will I come back.
Who can tell. Now I can see.
What matters to me. It's as clear as crystal"

Belial x Belphegor

Pestis egy ládában, és nem tud kijönni. A nap híre. Hangos, kárörvendő nevetés tör rám, amit Mammon sanyarú, de legfőképp szorult, akarom mondani kellemetlen helyzete okoz. Hirtelen jött jókedvem után előkapom vaskos határidőnaplómat, amibe a fontosabbnak ítélt programokat körmöltem. Az írásképem finoman szólva is pocsék, már-már az olvashatatlanság szintjét üti, de annyira azért nem gáz a helyzet, hogy a magam firkálmányát, ha nehezen is, de ne tudjam nagyjából elolvasni. Erősen szuggerálom a sorokat. Lehet szemüveg kéne? Vagy inkább erőt venni magam és megtanulni szebben írni? Felemelem az arcom a füzetből, hogy lássam a főnökét, miként hat rá a tény, hogy még most is emberek állnak sorba kuncsorogni egy kis démoni szívességért. Meglepődést vélek felfedezni vonásaiban, mint aki alig akarja elhinni, hogy ilyen van. Ha őszinte akarok lenni, én is alig. Úgy fest, a világvége nem ártott a biznisznek, épp ellenkezőleg, mintha még nagyobb lenne az igény mint eddig bármikor. Értetlenül vonom fel szemöldököm, amikor Viszály megjegyzéseket tesz a munkamorálomra. Morcos képet vágok a simogatós mondatára, amolyan 'na de kérlek" üzenettel, miközben elnézem sunyi képét, amint angyali ártatlanságfélét próbál magára erőltetni. Belial és a tündéri pillantások. Jó vicc.
-Hát főnök...- veszek egy mély levegőt, majd lassan kifúvom. - ...most bizonyára fájni fog amit mondani fogok... - teszem együttérzést színlelve bal kezem jobb vállára.
-..de amíg odavoltál, a halandókon kívül a kutya sem keresett. - vágom Beli képébe a valóságot. És ebbe a senkibe drága Luciferünk is beletartozik, ami számára fájó pont lehet, ezért nem emelem ki újra a nagyfőnök érdeklődésének hiányát. Szomorú, de senki nem törte ránk irodája ajtaját, még egy hevesebb dörömbölés sem hallatszott rajta. Egyszer fordult elő, hogy egy fej benézett, de csak tévedésből, másik szobát keresett és elnézte az emeletet. Megesik. Következésképpen nem volt sok tennivaló.
-Másfelől. - emelem fel a mutatóujjamat - olyan gyorsan sikerült faképnél hagynod az utolsó balhé után, hogy a teendők listáját is elfelejtetted hozzám vágni. - rovom fel neki némi szigorúsággal a mulasztást, miközben hangomban még mindig érződik egy halvány sértődöttség az eset miatt. Akarom, hogy tudja, csak hanyagolva van a téma, nem pedig elfelejtve. Egyébként meg tudhatná, hogy én nem az a fajta démon vagyok, aki nyomorgatja magát a plusz munka terheivel.
-Beli, akkor most mi legyen? Borzoljuk meg Luckó idegeit vaaaaagy keressük meg a ládikát és kaparjuk ki belőle Mammonkát?  - érdeklődöm kíváncsian. Hirtelen nem is tudnám eldönteni melyik lenne szórakoztatóbb buli a számomra.

avatar


☩ Reagok :
68
☩ Play by :
Christian Camargo

Utolsó Poszt Szer. Okt. 17, 2018 10:58 pm
Következő oldal


Belphegor & Belial
Long time no see
Zene: Same Ol' Situation • szószám: 377 • Credit:

Egyik lábamat átvetve a másikon, kényelembe helyezem magamat a hátsómat és egyéb alrészeimet alaposan megnyomorgató rakodóládán. Amint bepozícionálom a Lullancs által teremtett csodálatos testemet egy kevésbé gyilkos helyzetbe, a magasabban helyezkedő térdemre könyökölök, míg előre görnyedve megtámasztom az államat a tenyeremen. Így figyelem érdeklődést mímelve a tanácsadómat. Néha elgondolkodtat, vajon ő is csak unalmat űzne a Főnci kiégetésével, vagy az a nagyhírű hűsége a felső vezetésig már nem ér el? Tulajdonképpen az is csoda, hogy engem megkeresett, és a bosszúállása helyett még tea partizni is hajlandó lenne velem a szentem. Na oké-zsoké, azért engem sem ejtettek a fejemre, hogy ilyen könnyedén megbízzak bárkiben is.
- Még nincs, de ha igazak a pletyik, örömmel kínálok helyet egy-két fejnyisszantásnak is - mosolygok rá angyalian, elvégre miért ne? Igazi kapcsolatépítő tréning lenne, vállat vállnak vetve csapdosnánk a csini kobakokat, most mondja valaki, hogy nem romantikus! Uhh-huhh, kezdem már érteni Asmodeus és Ashtaroth heves románcát, egészen kimelegedtem… az agyhaláltól, amit változatlanul okoz az emlékük.
- Jól hallottad. Egy ládában - teszem hozzá a fincsi infót, izgatott kisgyerek módjára várva a reakciót a körmeim tettetett rágcsálásának formájában. S amint felszakad belőle az első nevetésfoszlány, engem is elönt a kacaghatnék. Alig győzöm abbahagyni és a könnyeimet törölgetni, de azért valahogy összekaparom magamat, mer mégis az öcsisajtról van szó vagy mifene. Áhh, igazából csak ráunok a vihorászásra, és haladnék ezzel a roppant kínos témával is előre. Na meg hát az is kimondottan érdekel, mi a bánatost művel Belphegor azzal a cuki noteszkával.
Ó… Ó ne…
- Ne szívass, még mindig alkukat kötnek ezek a barmok? Biztosan azt hiszik, hogy ha nem tudnak meghalni, ők csak jól járhatnak - horkantok fel, aztán hirtelen felegyenesedve a tenyerembe csapok az öklömmel. - Igen! Micsoda piaci rés, Belphikém, ezt ki kell használnunk - dörzsölöm ezúttal össze a mancsaimat, mintha már nem is érdekelne Mammon nyomora.
Egyik pillanatról a másikra hullik le ábrázatomról az izgatottság, hogy átvehesse helyét az uncsibuncsiság.
- Még jó, hogy ráérsz mindkét feladatra, a szombatokat megkapod szabadnapnak, a démonok akkor pihennek meg - vigyorodok el cinkosan. - Se - teszem hozzá egy legyintéssel. - Viszont kezdesz kiábrándítani, ennyit csináltál, amíg elvoltam? Kétheti alkukötések? Közben meg Adolf buksiját simogattad a lábaid között? - pillogok rá ártatlanul, visszatámasztva államat a kezemre, és tündérien oldalra billentem a kobakomat.

avatar



☩ Reagok :
24
☩ Play by :
Li Bingbing

Utolsó Poszt Kedd Okt. 16, 2018 9:02 am
Következő oldal


"Is there a heaven a hell. And will I come back.
Who can tell. Now I can see.
What matters to me. It's as clear as crystal"

Belial x Belphegor

Nézem a főnök fancsali képét, miután szembesül ismét azzal a lehangoló ténnyel, hogy jó öreg Luciferünk le sem szarja. Se őt, se minket, se a kénköves Poklot. Én annyira nem bánom, talán jobb is így nekünk. Egy ilyen gyökér nagyfőnökkel a fejünk felett, mi is totál gyökérnek tűnünk. Ez gáz. Még az angyalok is könnyesre röhögik magukat rajtunk, pedig az ő házuk táján sem fényes a helyzet. de még mindig jobb egy lelécelt vezető, mint egy rózsaszín ködbe veszett. Tudtam, hogy Beli nem vágyik új főnökségre. Sajnos, nem sajnos - nem kívánságműsor. Tetszik vagy sem már a pokol ajtó csapódása előtt is nagyban ment a szervezkedés Luluka ellen. Csak idő kérdése és új démoni hátsó telepszik arra a trónra. Főleg a jelenlegi hozzáállásával. Szégyelletes.
-Megunt téged. Ez már biztos. - erősítem meg, nem mintha ez az aprócska tény bárminemű megerősítésre szorulna. A kéretlen emlékeztetőre csak helyeselni tudok, még ha egy újabb Luckó elleni bosszantási akcióról van szó. Nagyon érik a Pokol urának egy kiadós gatyába rázás.
-Van már terved? Lesz benne lefejezés is? - kérdezem érdeklődő pillantással, remélve, hogy ez a móka nekem is szórakoztató lesz és nem csak Beli sunyi képére csal majd széles mosolyt. Belial sunyi vigyora sok mindenre utalhat. Ha szarkeverésről van szó, határ a csillagos ég. Több ezer éves rutin van a háta mögött.
-Nincs mit tenni, ez a hajó már elúszott. - tárom szét a karjaimat lemondóan, miközben a főnök kényelembe helyezi magát - már amennyire kényelmes lehet egy rakodó doboz tetején ücsörögni - és megosztja az angyal halálával kapcsolatos pletykákat. Bármelyik verziót lazán el tudnám hinni, de az első változat jobban tetszik. Az angyali történeten túllépve azt is elregéli, hogy Pestis kissé szorult helyzetbe kerül. Ez annyira nem volt meglepetés, sokkal inkább az, hogy a démon még mindig benne van. Pedig úgy hírlett róla, hogy amilyen gyorsan keveredik bajba, olyan gyorsan keveredik is ki belőle.
-Mammon csapdába esett és nem tud kijönni? - lepődök meg a szokatlan infó hallatán, aztán elnevetem magam. Meg sem próbálom visszafojtani. Pancser. Elég kárörvendőnek tűnök, lehet az is vagyok, de megnyugtat a tudat, hogy a nagyok is el tudják cseszni.
-Khm...ez elég kínos. - jegyzem meg, miután sikerül elnyomni a nevetésem. Feldobja az ötletet, hogy szervezzünk mentőakciót. Vakarjuk ki Mammont abból a bizonyos pöcegödörből, amibe annyira durván belemászott. Miért is ne?
-Egy pillanat! - emelem fel a mutatóujjamat egy kis időt kérve, míg előszedem a határidőnaplómat. Biztosra akarok menni, mielőtt válaszolnék erre az igen fontos kérdésre.
-Lássuk csak...- lapozgatok benne és próbálok eligazodni zavaros feljegyzéseim között. Tele van firkálmányokkal, az utóbbi időben inkább rajzfüzetnek használtam. Az egyik oldalt rá is lelek arra, amit keresek, pont egy akasztófán lógó alak képe mellett, ami ábrázolásában határozottan a kisfőnökre hajaz.
-Jövő hét szombatra bejelentkeztek alkukötésre. És a következő három hónapban is betelt minden második szombat. - mutatóujjammal követem a sorokat, majd hirtelen összecsapom a jegyzetfüzetemet.
-Nos, mi legyen? Lemondjam őket? - kérdezek vissza.

avatar


☩ Reagok :
68
☩ Play by :
Christian Camargo

Utolsó Poszt Szomb. Okt. 13, 2018 9:23 pm
Következő oldal


Belphegor & Belial
Long time no see
Zene: Same Ol' Situation • szószám: 371 • Credit:

Szemeim hűvösen villannak a helyeslésére, vérig sért ugyanis a tudat, hogy Lucifer már megint nem velem, velünk, démonokkal foglalkozik, hanem holmi emberi ostobasággal. Éppen, mint mikor a Pokolból dobbantott az ark-démonjával, megunva a Kénköves bugyrok partit odalent. A zúgolódás már elkezdődött ellene, ott van a levegőben, én meg köszi-puszi, de nem kérek új főncit a fejem fölé. Ki tudja, melyik rühes, alja kutya akarna babérokra törni, szentségtelen pokol!
- Nem csupán én, drága Belphegorom. És ez aggasztóbb, mintha csak velem nem játszana macska-egerest. Bizonyára szüksége lenne némi emlékeztetőre arról, milyen mulandóak is a halandók - mosolyodok el negédesen, hagyva, hogy olyan következtetést vonjon le a szavaimból, amilyet akar, bár tudom én, okos kis tanácsadót választottam magam mellé. Na de elég itt a komolyságból, feláll a hátamon a szőr ettől a túlontúl kiszámítható és egy irányba halandó hangulattól, még a végén lesüllyedünk a köznapi démonok szintjére! Brr…
- Én sohasem szórakozok - jelentem ki fapofával, ám hamar megrándítom a vállaimat. - Vagy sohasem vagyok komoly? Nehéz eldönteni, mi? - vigyorodok el ördögien, mielőtt belibbennék az elhagyatott, koszos, poros, rozsdás gyárépületbe. Édes Luciferem, nincs is szebb ennél a káosznál.
- Hatványozottan jobban járt volna. Még most is élvezhetné a jobbnál jobb vicceimet, igaz, néha kicsit kellemetlen lenne neki a vendégszeretetünk, de hát még mindig jobb, mint elpusztulni, nemde bár? - erről bizonyára megoszlanának a vélemények.
Hablatyolás közben felhajítom magamat az egyik rakodó doboz tetejére, onnét pillantva le a tanácsadómra.
- Egyesek azt rebesgetik, hogy valamelyik testvére fingatta ki, megint mások egy halandóra mutogatnak - vonogatom meg a vállaimat. - Egyik kínosabb, mint a másik - horkantok fel rosszmájúan, mert engem aztán nem különbül hat meg, milyen szarba keverik magukat a tollasok. Ellenben a tesókáim… Legfőképp az a félkegyelmű Pestis.
- Na mindegy, reméljük forog a sírjában - jegyzem meg két angyali pillogás közepette. - Mint mondtam, nem voltam tétlen a Viszály nagy menekülése tinidráma közepette. Úgy értesültem, hogy a drága öcsisajt Mammonka ismét szarba keverte magát, de ez eddig a legmélyebb pöcegödör mind közül - újabb, szarevő vigyorral mesélem a pletyit olyan lelkesedéssel és kárörvendéssel, mintha egy közönséges angyal kínjáról, és nem a tesókám megpróbáltatásairól értekeznék éppen. - Felmerült bennem, hogy kiszedhetnénk onnét, vagy szerveztél egyéb programokat a számomra? Mert csupa fül vagyok ám~

avatar



☩ Reagok :
24
☩ Play by :
Li Bingbing

Utolsó Poszt Kedd Okt. 02, 2018 11:19 am
Következő oldal


"Is there a heaven a hell. And will I come back.
Who can tell. Now I can see.
What matters to me. It's as clear as crystal"

Belial x Belphegor

Gonosz módon a bolondját járatom vele. Csinos kis történetet szövök neki, talán túl drámaira és érzelemdúsra is sikeredik. De nézzük el nekem, ritkán imprózok, ezért nehezen is érzem, hol húzódik a határ a hihető és a túlzó képzelet között. Ha pedig mégis előfordul, történeteim központi hősét általában nem a Pokol nagyrabecsült Uráról mintázom. Komisz mosollyal figyelem, amint a kisfőnök arca gyermeki várakozásból, érdeklődő reményteljes pillantásba, majd komor ábrázatba fordul át, mikor rájön, hogy a kis mesém cselekménye kitalált történeten alapul. A benne lévő szereplő alakok mindennemű egyezésük a valósággal csupán a véletlen műve. Felfoghatjuk egy jóleső elégtételnek, amiért annak idején szó nélkül, olyan csúnyán faképnél hagyott. A kerek kis történetem ellenére nem tudok neki semmi hasznos vagy érdekes infót adni azonkívül, amiről már ő is értesült. Amit pedig tudunk, nos hát rendkívül elszomorító.
-Mindenki magával van elfoglalva. - fűzöm hozzá egy színlelt, mély sóhaj kíséretében, mintha bántana ez a tény. Kicsit meg is rázom a fejem. Aztán felteszek egy kérdést Luciferről, de mire a mondat végére érek, rájövök, hogy már talán aktuális is a téma.
-Jaja. Jobban belegondolva, könnyen lehet már nem vagy számára érdekes. - helyeslek a megállapítására. Kegyetlen, de ez az igazság. Luckó új szórakozást talált magának. Viszály pedig nehezen tudná felvenni a versenyt egy földi asszony bájaival. Tudtam, hogy Beli számára ez lelombozó tény, mert szinte életcélja az ördög bosszantása. Most meg ott tartunk, hogy Luluska már nem kíváncsi rá. Mi lesz így veled kisfőnök? Meg fog ölni az unalom? Gyorsan találni kell valami új életcélt, vaaagy...voltak ötleteim, hogyan zökkenthetnénk ki ördögpajtást az idilli kis életéből.
-Miért? Csináltál valami komolyat is a szórakozáson kívül? - kérdezek vissza sunyi vigyorral, majd bólintok a Raguellel kapcsolatos infóira.
-Hallottam efféle pletykákat. Ah, mennyivel jobban járt volna a tollaslány, ha a mi vendégszeretetünket élvezi. - lehet még ma is élne. Vagy nem, ki tudja.
-Hogy érte el a vég? - kérdezek vissza kíváncsian, hiszen elég irónikus, hogy a tollcsomó átvészel egy démoni fogságot a vele járó szépségeivel, kiszabadulva pedig fűbe harap az angyalok közt. Beli elindul a raktárhelyiség belseje felé. Hónom alá kapom a koponyapajtit és követem a férfit. Várom, hogy a kisfőni elregézze, miket tudott meg és mi a terv ezek után.

avatar


☩ Reagok :
68
☩ Play by :
Christian Camargo

Utolsó Poszt Pént. Szept. 28, 2018 11:33 pm
Következő oldal


Belphegor & Belial
Long time no see
Zene: Same Ol' Situation • szószám: 393 • Credit:

- Naaa, ne húzd az idegeimet, majd felfal a kíváncsiság - vigyorgok rá lelkesen, nem mozdítva igazán a kisujjamat sem annak érdekében, hogy leplezzem a türelmetlenségemet. Ugyan már, a normálisnak titulált viselkedés az unalmas, begyöpösödött alakoknak való, én jobb szeretem, ha minél kényelmetlenebbül érzik magukat a környezetembe tévelyedők. Noha Belphegor agyát már eleget csócsáltam ahhoz, hogy ezúttal az én izgalmi állapotommal szöges ellentétben születő fapofával és nyugalommal tanakodjon a csinos kis buksijában. Egyem meg, egyszerre van kedvem kinevezni újra a tanácsadómmá és elválasztani a fejét a nyakától. A várakozásaim mindenesetre célt érnek, én pedig nem tudok mit tenni, mint mohón nyeldesni a szavait.
- Komolyan? - szakad fel belőlem az első, ösztönös és reményekkel teli reakció, de aztán hamar rádöbbenek, hogy Belphi itt a hülyéjét járatja velem. Elkomorodott ábrázattal tekintek rá, karjaimat keresztbe fonva a mellkasom előtt. Türelmetlenséget mímelve kezdek el dobolni a lábammal a száradt, porzó talajon. Én itt komolyan kíváncsi voltam őméltóságos Lulunk reakciójára, a velem kapcsolatos gondolataira, ő meg mit művel ezzel a szent és sérthetetlen információhalmazzal? A megtörhetetlen kapcsolattal, ami köztem és a Főni között van?! Kifigurázza!
Hirtelen velőt rázó röhögésben török ki, esküszöm, még a könnyem is kifolyik, ahogy előre hajolva kacagok a démonnő fergeteges előadásán. Huh! Ha igazak a pletykák Lullancs mostanság tanúsított, undi viselkedéséről, akkor a legkevesebb, mit megérdemel, az a tanácsadóm komédiája.
- Biztosan futott az új szerelmese karjaiba - egyenesedek ki, szarevő vigyorral hallgatva aztán a további mesét, amelynek valóságtartalmával kapcsolatban már elfog a bizonytalanság. Nem mintha megakasztanának vagy kiborítanának a hírek, mindössze nem tudom, mire számíthatok igazából. De hát hol érdekelt ez engem valaha? Nincs nagyobb muri az orosz rulettnél!
Hűvös tenyere a csontos képemre simul, én pedig igyekszem a lehető legelérzékenyültebb pofát vágni az anyai gondoskodása felett.
- Ez rendkívül nemes tőled - cuppogok felé, aztán csípőre téve a kezeimet, kezdek lázas tanakodásba. - Bár ahhoz képest nem tolongott még senki az elkapásomért. Tök uncsi lett a futkározás - csóválom meg a fejemet, amit az utolsó jobbra fordulás után oldalra döntök. Így szemlélem a fúria arcvonásait, ajkainak lágy mozgását.
- Szerintem már megunta, és ez rendkívül zavaró. De azért ne gondold, hogy nem tettem mást a szórakozáson kívül. Tudtad például, hogy a drága Raguelünk már alulról szagolja a büdös zoknit? - vigyorodok el ördögien, miközben egyenesbe rántva a kobakomat, megindulok a raktárhelyiségbe. - Gyere, tündérem, van mit mesélnem és remélem neked is!

avatar



☩ Reagok :
24
☩ Play by :
Li Bingbing

Utolsó Poszt Szomb. Aug. 25, 2018 1:07 am
Következő oldal



"Is there a heaven a hell. And will I come back.
Who can tell. Now I can see.
What matters to me. It's as clear as crystal"

Belial x Belphegor

Sértődötten nézek rá, amiért játszadozik velem és nem tud kinyögni egy bocseszt, de bosszúságom egy mély sóhaj formájában szakad fel tüdőmből és a semmibe szál, mihelyst emlékeztet rá, hogy kár minden erőfeszítés, reménytelen alak.
-Milyen igaz. Nem is értem magam, miért vannak még veled szemben elvárásaim. - fújtatok egyet, s közben a viszály a vállaimra telepszik. Felvont szemöldökkel pillantok előbb a kézre, ami átkarol, majd Belialra, miközben meghatározhatatlan arckifejezés költözik arcomra, amint meglátom perverzzé torzult képén liftező szemöldökmozgását. Anyám! Még azt mondja "komoly démoni kapocs". Bár, ha nagyon őszinte akarok lenni magamhoz, legutóbb - és itt az utolsó találkozásunkat értem - én is éreztem valamit irányába. Elég mélyről jövő, intenzív érzés volt. Düh és csalódottság, melyek egy büdös nagy pofon formájában akartak felszínre törni, hogy végül arcának jobb vagy bal felén öltsenek fizikai alakot. Kérdésem is hiába való, tervek nincsenek, csak a szokásos csínykedés a nagyfőnök ellen. A nagy balhé utáni megítéléséről kérdez.
-Háááát nem is tudom el merjem mondani... - húzom kicsit az idegeit, látva, hogy milyen lelkesen várja a beszámolómat. Olyan volt, mint egy kisgyerek a karácsonyfa alatt, aki csillogó szemekkel várja, milyen ajándékkal dobja meg idén a Jézuska. Azon monfondírozom, hogy adjam elő neki a sztorit? Mondjam el neki az igazat, hogy Lucika nem volt boldog, rám lett bízva a felkutatása, de amúgy most a fene tudja mi van, mert a nagyfőnök hosszú vakációra ment? Őszintén nem tudom, érdekli-e még a téma, vagy bármi a "nyaraláson" kívül. Vagy mondjam azt Belinek, hogy a kutya sem kereste és már a nevére se nagyon emlékeznek? Vagy esetleg tálaljam úgy, hogy a Pokol utolsó kövét is felforgatták utána? Utóbbi mellett döntök, csak hogy érezze a törődést. Eltelik egy perc, kettő, talán három is, mire összeszedem a gondolataimat és nekikezdek a történetnek.
-Lucifer totál ki volt akadva... - mondom halál komoly képpel. - Hisztérikus állapotba került miattad. Tépte a haját, toporzékolt, párszor beleboxolt a falba és a te nevedet üvöltötte tébolyultan, könnybe lábadt szemmel a pokoli palota ablakán. Azt kérdezte: Te is fiam, Belial? Miért? Miéééért? - regélem erős költői túlzásokkal a történéseket, miközben a fejem ingatom. Hangomban érződik, mily szomorú és lelombozó volt látni a romjaiba zuhant, végletekig csalódott sátánt.
-Teleplakátoltatta az egész Poklot a fotóddal. Mindenről...- és a minden alatt, mindent értettem. A szemetestől, a postaládákon át az utolsó bokorig - a te képed lógott, de azért, ha őszinte akarok lenni, választhatott volna valami előnyösebb képet.  - folytatom a mesélést. Megemlítem még, hogy szép kis summát ajánlott, ha valaki elé viszi a Viszály fejét. Plusz még a kisfőnök helye is kiadóvá vált.
-Be kell valljam... - lépek közelebb és állok meg vele szemben, arcát a tenyereim közé veszem és magam felé fordítom, hogy találkozzon a tekintetünk.  
-..engem is megkísértett az ördögi ajánlat. - folytatom, s közben vonásai mögött megbúvó koponyaarányait vizsgálom. Arányos csontszerkezet, remek darab.
-De a fejedet akarta, azt meg nem adom. - jelentem ki határozottan. - Ha egyszer lekerül a nyakadról, az csakis az én gyűjteményembe kerülhet. Igényt tartok rá. - jegyzem meg csak mihez tartás végett, majd szavaimat követően apró mosoly költözik a szám sarkába. - Ígérem, jó helye lesz.
-Luci bosszantása. Ez a rögeszméd. - eresztem el közben az arcát.
-Mi lesz veled főnök, ha egy nap megunja, és nem fogják érdekelni a kis csínyjeid? - kérdezem tőle komolyan széttárt karokkal. Azt már meg sem említem, hogy bosszantásának tárgya, milyen jól elvan az emberek világába. Legalábbis ilyen pletyik terjengenek róla.

avatar


☩ Reagok :
68
☩ Play by :
Christian Camargo

Utolsó Poszt Szer. Aug. 22, 2018 11:24 pm
Következő oldal


Belphegor & Belial
Long time no see
Zene: Same Ol' Situation • szószám: 358 • Credit:

Elkomolyodott, de tényleg, halál komoly ábrázattal pislogok az imádnivaló tanácsadóm csinos vonásaira, noha az arcizmaim olykor elárulnak egy-egy kontrollálhatatlan rándulás képében. Egészen addig igyekszem magamba fojtani a kacagásomat, amíg lufi méretűvé nem válnak két oldalt a pofazacskóim a bennük gyülemlő, kitörésre váró levegőnek hála. Aztán pukk! Kirobban belőlem a nevetés, a hasamat fogva dőlök némileg előre, jóízűen szórakozva Belphi fapofa kijelentésén.
- Észrevettelek ám, tanulsz! - rázom megrovóan a mutatóujjamat, persze én csak örülök neki, ha lassacskán felnő a tanácsadói feladataihoz és elkezd értelmes vicceket elsütögetni a társaságomban. Tudtam én, hogy nem lőttem mellé ezzel a démonkával. Mindjárt elolvad a kicsi, csoffadt szívem!
- Nagy kár mindenesetre, kevésbé lenne ilyen kínos ez a beszélgetés - kacsintok rá lelkesen, közel sem mutatva jelét annak, hogy úgy egyébként bármi valós kényelmetlenség háborítaná a lényemet. Ó, ennél azért több kell ahhoz! Például… Öhm… Lássuk csak… Oké, talán képtelenség ezt elérni nálam.
Idő közben sajnos bezár Mickey mókatára is, a szomorú ténnyel pedig még a kikezdhetetlen humorom sem tud mit tenni. A hitetlen szemöldökvonásra pusztán a vállaimat emelem, jelezvén, nem csinálok perpatvart az elmaradt ováció okán. Van ez így, hogy a Lucifer fattyát még a hozzá legközelebb álló sem érti, olyan bús, bús ez a világ, szipp szipp.
- Jaj, ne legyél ilyen durci-morci, Belphegor! - csapom össze a tenyereimet, majd egy tipikus szarevő vigyorral a képemen sétálok közelebb hozzá, akarom mondani, tiporok bele a személyes terébe, amit laza átkarolással koronázok meg a nyakánál. - Mindketten tudjuk, hogy miről beszélsz, de te sem várhatsz bocsikát tőlem - tekintek rá fanyalogva, aztán visszaöltve a jókedvemet, folytatom a kerepelést. - Azért repes a szívem, hogy visszataláltál hozzám, legutóbb éreztem, hogy kezdet közöttünk kialakulni valami komoly démoni kapocs - vonogatom meg a szemöldökeimet egy vén kujont megszégyenítendő. Esküszöm, tényleg ki akartam fejezni az örömnek csúfolható valamit, amit a látványa és a hűsége miatt érzek, azonban… Ennyire futotta.
- Na látod ez egy újabb remek kérdés - eresztem el, hogy odébb léphessek tőle egy fél métert. - Nincs terv, kivéve a Luci agyára menést a szökdösésemmel. Hé! - csillannak fel a szemeim. - Hallottál tőle valamit? Nagyon dühös? Ki akar nyírni? Hm? - vigyorgok, izgatottan várva az esetleges híreket.

avatar



☩ Reagok :
24
☩ Play by :
Li Bingbing

Utolsó Poszt Pént. Aug. 17, 2018 9:50 am
Következő oldal



"Is there a heaven a hell. And will I come back.
Who can tell. Now I can see.
What matters to me. It's as clear as crystal"

Belial x Belphegor

Óvva intettek páran, mikor a melót bevállaltam, de hallgattam rájuk? HÁT NEM! Miért is hallgattam volna? Igazából meg sem kellene lepődnöm a végeredményen. Belial kiszámíthatatlan egy figura és komolytalan is, akár egy nagyra nőtt gyerek. Csak rumlit csinál maga körül, aztán mint aki jól végezte dolgát tovább áll. Ha pedig valaki kérdőre vonná, csak pislog kiskutya szemekkel és úgy tesz, mint aki nem tud semmiről. Próbálja most is elviccelni a helyzetet. Csak a fejemet ingatom a viselkedését látva.
-Bocsi főnök, a humorérzékem a másik ruhámban maradt. - felelem megjegyzésére. Csak a szemeimet forgatom, amikor színlelt gondolkodásba kezd, de legyen gyereknap, nem zavarom meg, hagyom játszani az eszét. Húzza az időt, bizonyára a türelmemre játszik. Mikor csattanok fel? Mikor kap el a női hiszti? De elfelejti kivel van dolga. A türelem látszata mögé bújt lustasággal. Nem baj, kivárom a műsort. Míg töpreng, addig megigazgatom Adolf borzosan álló, rakoncátlan koszbajuszát. Szálanként simítom le, hogy olyan precízen álljon az a falatnyi szőrcsomó, mint a diktátor életében. Egyszer csak újra szól és megszületik a válasza, mely hallatán felszalad a szemöldököm és amolyan "Komolyan? Csak ennyire futja?" tekintettel nézek vissza rá. Ennél még a koponyáim is jobbat találnának ki, pedig még beszélni sem tudnak. Ennyi idő alatt csak ezt tudta összehozni, a "lelkem" mélyén kicsit elszomorodtam. Valami frappánsabbat vártam. Nem ad magyarázatot, kérdések közt hagy, mégis azzal, hogy ily látványosan terel, bizonyosság teszi számomra, hogy pontosan tudja, mit várok tőle.  
-Reménytelen alak vagy. Látom nem akarod venni a lapot, sebaj. - kezdek bele, majd ahelyett, hogy tovább feszegetném a témát, inkább másra terepelem a szót. Persze ha azt hiszi, ezzel feledésbe merül a dolog és többé nem zaklatom vele, akkor téved. Csupán csak halasztódik.
-Akkor azt mondd meg, mi a terv ezek után? - kíváncsian nézek rá. Biztos voltam, hogy most is forral valamit, ha mást nem egy következő csínytevést.

avatar


☩ Reagok :
68
☩ Play by :
Christian Camargo

Utolsó Poszt Szer. Aug. 15, 2018 2:44 pm
Következő oldal


Belphegor & Belial
Long time no see
Zene: Same Ol' Situation • szószám: 294 • Credit:

Mindig is imádtam megfigyelni, milyen ábrázattal reagálnak a halandók és más lények a káosz egyik legalapvetőbb megtestesülésére, avagy a váratlan és az adott momentum kontextusából teljesen kieső, elejtett mondatokra, cselekedetekre. Belphi szegényem még nincsen olyan régen az oldalamon, hogy fel lenne készülve „lelkiekben” az effajta csapásokra, az arcára kirajzolódó döbbenet pedig ékes és rendkívül mulatságos szószólója mindennek. Ártatlan pislantásokkal felelek a visszakérdésre, majd elszontyolodást mímelve sóhajtok fel a csúfos valóságra, miszerint nem lesz szó semmiféle izgalomról és huncutságról.
- Semmi humor nem szorult beléd - csóválom meg a fejemet, alig tudva elnyomni magamban a szám széleit fültől-fülig érő mosollyá kívánó kényszert. Na jó, annyira azért nem megy nehezen, amikor felcsendül a drága tanácsadóm csilingelő, mézes-mázos hangja. Kezdődik…
Nagyot nyelve, látványosan törve az agyamat nézek rá, néha kinyitom a számat, mint akibe hirtelen belecsapott a felismerés, és kis híja, hogy végre kiejtse a vágyott mondatot, ám minden egyes alkalommal némán csukom vissza a kerepelőmet, vélhetően alaposan megrángatva a kedves idegeit.
- Ja, hogy az! - csattanok fel váratlanul, aztán azzal a lendülettel vissza is megyek alfába. - Nem, biztos nem erre gondoltál, várjál… - egyik kezemmel az ellentétes felkaromat markolva, másikkal pedig az államat piszkálva töprengek tovább, mielőtt újfent felkapnám rá a tekintetemet, benne a megvilágosodás legékesebben tündöklő csillanásával.
- Igazad van! Van mondanivalóm, most már tudom, mire gondolsz - engedem le a karjaimat, lelkes vigyorral a képemen. - Határozottan leadtál pár kilót, eddig fel sem tűnt, de jobban megnézve karcsúsodott a derekad, az arcod is egy picit - hunyorítok, szakértő ábrázattal méregetve a démon küllemét, mintha nem tudnám pontosan jól, mit vár tőlem. Ó, pedig tudom, valami nyálas bocsánatkérős okádék meghunyászkodást, meg egy értelmes okot, amiért ott hagytam a búsba, csak hát az a ciki… Hogy ilyen nincsen. Miért remélnek következetességet a káosztól? Érthetetlen.

avatar



☩ Reagok :
24
☩ Play by :
Li Bingbing

Utolsó Poszt Szomb. Aug. 04, 2018 11:56 am
Következő oldal



"Is there a heaven a hell. And will I come back.
Who can tell. Now I can see.
What matters to me. It's as clear as crystal"

Belial x Belphegor

Lépni akar, de nem hagyom. Még mit nem. X idő után végre újra találkozunk, villant felém egy zavart vigyort és már hagyna is újra faképnél? Micsoda dolog ez? Még a kényelmes ülőhelyemet is feladom, csak hogy visszatartsam. Ez nagy szó, nem szívesen teszek ilyen erőfeszítéseket. Adolfot leteszem a bejárat melletti dobozok egyikére. Elhangzik a bűvös mondat és a kisfőnök felém fordul. Aztán benyög valami hülyeséget. Nem is ő lenne, ha nem akarná elviccelni a helyzetet. Komolytalan alak.  
-Mi? - megemelem a szemöldököm és értetlen arccal nézek vissza rá egy fél pillanatig.
-Neeeem, deeehogy. - válaszolom és kicsit megrázom a fejem is. Most komolyan, kerültek szóba valaha is köztünk fedetlen cicik vagy bármi hasonló, mert én nem emlékszem. Miért pont most akarnék ilyen témát bedobni, amikor van fontosabb? Nem csak komolytalan, de lehet még kicsit perverz is. Tudom mire megy ki a játék, meg akarja úszni a számonkérést. A balhénk után megfogadtam, leverem rajta a csalódottságomat. És szívesen meg is tenném, de az úgy nem buli, ha számít rá. Ezzel a pofonnal még várok kicsit. Mondjuk míg gyomrossá érik.
-Nem akarsz nekem inkább mondani valamit? - kérdezem tőle bájos, csicsergő hangon egy szelíd mosoly kíséretében, mert én ilyet is tudok ám! De ez nem sejtet semmi jót. Kérdésem sok mindenre vonatkozhat. Magyarázatra, hogy miért hagyott faképnél egyetlen rohadt szó nélkül. Ez egy nagyobb terv része volt, amiről nem tudhattam, vagy csak egy önző szarláda és nem gondolt rám? Vagy bocsánatra, ugyanezen okok miatt? Ja, őszintének tűnő bocsánatkérést alaphangon elvártam volna, még akkor is ha jól tudom, hogy a magunk fajtánál nem sokat ér.
-Biztos van mondanivalód a számomra! - folytatom, közben még a karjaimat is keresztbe fonom magam előtt.

avatar


☩ Reagok :
68
☩ Play by :
Christian Camargo

Utolsó Poszt Kedd Júl. 31, 2018 11:48 pm
Következő oldal


Belphegor & Belial
Long time no see
Zene: Same Ol' Situation • szószám: 242 • Credit:

Na még Adolfot is idecsődítette magával, nem mintha nem imádnék szórakozni a koponyáival, mármint komolyan, ki ne tudná rongyosra röhögni magát egy tátogó csontin, amihez én adom az alaphangot? Ugye, hogy ugye! Khm… Szóval ott tartottam, hogy nem örülök a látogatásuknak, nem tanították meg egyiküket sem arra, hogy hívatlanul eszméletlenül nagy illetlenség beállítani? Pff, démonok.
Szemeimet forgatva fordulok kifelé az ajtón, még hallom, ahogy utánam sziszeg Belphi valami minden bizonnyal fenyegetőt és megtorpanásra késztetőt, azonban jobban tudhatná már annál, minthogy megkíséreljen félhalott szavakkal megállítani a „A Viszály nagy menekülése” című oscar díjat érdemlő produkciómban. Öblös léptekkel lódulnék útnak, de mint a tiszteletreméltó tanácsadóm, ő sem adja magát olyan könnyen. Utánam siet, és kiböki azt, amit semmilyen férfi, soha, semmilyen körülmények között nem akarna hallani egy nő szájából. Beszélgetnünk kell… Édes Lucifer, tudtam, hogy ezzel akar majd megbüntetni, hosszú, kínzóan elnyújtott órákon át tartó karattyolással, aminek a nagy részében majd bólogatok vagy sajnálkozó képet vágok, míg ő a születésemtől kezdve minden apró hibámat a pofámba fogja göngyölni alaptalanul. Mármint hé, most olyan nagy ügy, hogy Raguleves elpárolgása után nem eredtem vissza a szigetre elporoltatni a seggemet az arkangyal tesóival? Itt én vagyok az áldozat!
Oké, ez még tőlem is túlzottan nagy hazugság volt... Maradjunk annyiban, nekem nincsenek olyan fétiseim, mint Mammonkának. Lényeg a lényeg, megállva a nagy sietésben méltóztatok a démon felé fordulni, ajkaimon kínos mosollyal.
- Lesz benne szó meztelen nőkről és tengerparti nyaralásokról? Mert akkor semmi akadálya - kacsintok rá egyet.

avatar



☩ Reagok :
24
☩ Play by :
Li Bingbing

Utolsó Poszt Hétf. Júl. 30, 2018 1:04 am
Következő oldal



"Is there a heaven a hell. And will I come back.
Who can tell. Now I can see.
What matters to me. It's as clear as crystal"

Belial x Belphegor


Egy középkategóriás téglaház megtöltve csenddel és nyugalommal. Csend van, eltekintve azoktól az apró morajoktól, amik a terem sarkában élő patkánycsalád felől érkeznek. Alig hallani, de én hallom. Dobozok. Dobozok mindenfelé. És por. Nagyon sok por. Rég nem járt itt az élet. Ülök egy dobozrakáson. Várok, magasan. A lábam nem ér le, ezért csak hanyagul lógatom. Pontosan az ajtóval szemben ülök, hogy lássam ha érkezik. Ölemben egy régi barát, ma Adolf kísért el. Gyötör az unalom. Hosszúra nyúlik a várakozás. Ujjaimmal a koponya homlokát cirógatom, ujjbegyemmel apró köröket rajzolok rá. A mozdulat abbamarad. Léptek. Ismerősek és egyre közelednek.
-Mindjárt...mindjárt...mindjárt. - ismétlem játékosan, halk, szinte csilingelő hangon. A koponyának suttogom. A lépések zaja abbamarad egy tizedmásodpercre és erős dübbenő hanggal tárul ki az ajtó. A főnököm vállal érkezik, mély sóhajokkal.
-Látod Adolf, a kisfőnök az. Mondtam, hogy eljön. - beszélek a csonthoz, de a figyelmem mégis a démon felé fordítom szám sarkán széles vigyorral. Még az ördög sem tudná megmondani, milyen szándékok lapulnak a mosolyom mögött. Egy biztos, ez semmi jót nem ígér. Belial észrevesz, és zavartság lesz úrrá vonásain. Kínos pillanat a  viszontlátás. Üdvözöl és meghajol, s már fordul is kifelé. Összevonom a szemöldököm értetlenségembe. Mi ez a reakció?
-A-a! - mutatóujjamat jobbra-balra ingatom.
-Hova hova? Hova ez a rohanás? - pisszegek utána.
-Csak nem ké....? - kérdeznék tőle, de szavaimba vág egy köszönést, s kettőt sem érkezem pislogni, már a férfi hátát látom. De, pontosan ez volt a terve. Itt hagyni! Megint! Hónom alá véve Adolfot, leugrok a doboztoronyból, s a földet érve az ajtóhoz sietek. Nem hagyom elmenni a kis sunyit. Ha már a nyomára akadtam.
-Beszélnünk kellene! - ejtem ki a számon azon mondatok egyikét, amit valószínű nem akart hallani bizalmasa szájából.

avatar


☩ Reagok :
68
☩ Play by :
Christian Camargo

Utolsó Poszt Szomb. Júl. 28, 2018 9:01 pm
Következő oldal


Belphegor & Belial
Long time no see
Zene: Same Ol' Situation • szószám: 223 • Credit:

A nyelvemet lógatva, illetve a mutató- és hüvelykujjam közé fogva azt, lépdelek a pokoli hőséget még közel sem verdeső melegben az egyetlen épület felé, ami nem elég flancos ahhoz, hogy bármilyen porbafingó vadászbanda, angyal, démon megtelepedjen benne. Nem mintha az eddigi településeken ácsingózó házak derűsebb látvánnyal bírnának, de a romantikus kis lelketleneknek meg lelkeseknek - kac kac - biztosan jobban fekszik az idilli faházikó atmoszférája, semmint egy csúúf csúnya gyáré. És nem, Lilith után ma nincs kedvem további élőlényekhez, egyelőre szoknom kell ezt a fertelmet a nyelvemen, amit az Első asszony pecsétnek csúfolt. Ha ha… Hahhahaha!
Elengedve érdes nyelvemet, teátrális sóhajjal lököm be a vállammal a fémajtót, nem különbül foglalkozva a feltűnésmentességgel, majd kapom is jobbra-balra a tekintetemet, hogy elvégezzek egy gyors szemrevételezést a helyszínen. Nos, igazából nem kell nagy bűvésznek meg penge látónak lennem ahhoz, hogy kiszúrjam a hodály közepén, néhány rakodó láda tetején ücsörgő alakot.
- Ó, igazán sajnálom a zavarást, Miss nagyhatalmú démonasszony, itt sem vagyok - vigyorodok el kínosan, mímelve a pánikot, mellyel a kiábrándultságomat igyekszem elkendőzni a képemen. Nem elég, hogy már belakta valaki a helyet, annak éppen a tanácsadómnak kell lennie! Mit tettem én a világ ellen, hogy ezt érdemlem...?!
- Au revoir! - köszönök el, illedelmesen meghajolva mellé, és azzal a lendülettel ki is fordulok a felforrósodott vasajtón, remélve, ezzel le is tudtuk a kínos találkát.

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
511
☩ Play by :
Raiden, Cassael, Ophilia

Utolsó Poszt Szomb. Júl. 28, 2018 7:36 pm
Következő oldal


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Utolsó Poszt Pént. Dec. 02, 2016 3:47 pm
Következő oldal



Hol van? – ismétlem immáron harmadszorra kérdésem meg, fokozatosan fogyó türelemmel, közelebb hajolva a székhez rögzített ellenhez. Érzem szinte, ahogy sikertelenségem megkoronázásaként lüktetni kezd egy ér a homlokomon, hevesen, azzal fenyegetve, kidurran menten. – Ne akarj felbosszantani! – felszisszenek, egyértelműen idegesen, s megnyugvásban nem segít a fejemben felhangzó lenéző horkantás se. Dühösen a szék lábába rúgok hát, akkora erővel, mintha az lenne minden nyomorom okozója, majd egy hosszú mordulással adom a magamba zárt démon tudtára, lekötelezne, ha elárulná, mi nem tetszik ezúttal neki.
Számomra kínos, hogy még egy alsóbbrendű vámpírt se vagy képes szóra bírni rendesen. Mi lenne, ha hallgatnál rám végre? Ígérem, a módszeremmel elég néhány perc és úgy fog csicseregni, mint egy kismadár. Ácsoroghatsz itt persze napestig is, végül is te vagy itt az egyetlen, akinek nincs elég ideje, a te órád ketyeg a leggyorsabban.
Nem fogom hagyni, hogy megronts!Hogy megrontsalak? Szórakozol velem? Hosszú ideje kóválygok már a fejedben, pontosan ismerem minden gondolatod, talán magadat igen, de engem nem tudsz átverni. Nem csak azért lettél vadász, hogy az embereknek segíts, kifogásnak remek, igazán hősiesen hangzik, de te is tudod, ugyanúgy tombol benned a vérszomj, mint bennem. Élvezed ezt. A félelmet a vad szemében, a reménytelenséget, amikor rájön, nincs tovább, szereted hallani a könyörgést, az alkudozást.Pofa be! – remegve, idegesen dörrenek rá, ezúttal öklöm ismertetve meg egy közeli, rozsdásodó oszloppal, kirángatva magam a posványból, mibe attól a perctől kezdve merülök fokozatosan, hogy betettem lábam ide. S bár parancsomnak eleget téve Mammon nem szól többet, nevetése azután is sokáig visszhangzik fejemben, hogy visszatérek a kihallgatáshoz. Vérben úszó késemmel újabb sebeket ejtek hadifoglyom testén, aprókat, mélyeket, hosszúkat, rövideket, véletlenszerűen váltakozón. El velük semmit nem érek azonban, úgy döntök hát, tetszik vagy sem, ideje megfogadni Mammon kevésbé brutális tanácsát. Mély levegőt véve simítom kifeszített mutatóujjának második porcára késemet, de vágni nincs időm, hangos csattanás térít magához. A visszhang ellenére is nyilvánvaló, a zaj közelről jött, s nem csak egy szél által levert, előző tulaja által hanyagul ledobott tárgy adta fel küzdelmét a gravitációval.
Gyűlölöm a meglepetéseket, különösen az elhagyatott, elméletileg közel üres gyárakban felbukkanókat, mik egyértelműen nem okoznak majd szép pillanatokat. Bármennyire is nem szívesen hagyom felügyelet nélkül túszomat, ha nem akarom, hogy figyelmetlenségem az életembe kerüljön, utána kell néznem a hívatlan vendégnek. Sarkon fordulok hát és sebes léptelekkel megindulok a hang irányába.
Hiába járok körbe, nézek át minden elrejtőzésre alkalmas zugot, beszögellést, nem lelek rá senkire, olyannyira lakatlannak tűnik ez a hely, mint ideérkezésem pillanatában éreztem, jobb ötletem nem lévén visszatérek hát a kényszerhelyzetemben kihallgatónak kinevezett szobába.
Hoppá, úgy tűnik, az egérke kirágta magát a csapdából és még a sajtot is magával vitte. Milyen kínos. Meglepettségtől elkerekedő szemeim végigfuttatom a helyiség minden négyzetcentiméterén, ennél egyértelműbb nem is lehetne azonban, foglyom a lehető legjobban kihasználta az időt, míg egyedül hagytam és meglépett valóban.
A rohadt életbe! – a szék esik dühöm áldozatául ismételten. Sikolynak is beillő, hátborzongató reccsenéssel szakad ki hozzám közelebb eső lába, rúgásom következtében, ennyi azonban nem elég, csalódottságba ágyazott haragom csillapíthatatlan. Ez tűnt az utolsó esélyemnek, nincs más lehetőségem, hogy elkapjam a gyilkos rohadékot, kihez a meglógott férfi volt az egyetlen nyomom. Nem hinném, hogy egyedül vagyunk, drága barátom. Itt van még, aki belecsulázott a levesedbe. Nem lenne jobb rajta tölteni ki a mérgedet? Egy tárgy nem üvölt, nem vérzik, Ő viszont minden bizonnyal igen és még meg is érdemli, hiszen rengeteg élet oltatik ki miatta hamarosan.
Feleslegesen rejtőzködsz még mindig. Tudom, hogy itt vagy – késem pisztolyra cserélve fordulok körbe, összehúzott szemekkel fürkészve a félhomályt, kihasználva azt a kevéske fényt, mi a bedeszkázott ablakok résein szökik át.



 


Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
7/7
Leviatánok
8/8
Angyal
3
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
3
Harcos Angyal
7
Vadász
9
Nephilim
2