We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
Pennsylvania, Elhagyatott gyárépület
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Belphegor
avatar



☩ Reagok :
11

Utolsó Poszt Szomb. Aug. 25, 2018 1:07 am
Következő oldal



"Is there a heaven a hell. And will I come back.
Who can tell. Now I can see.
What matters to me. It's as clear as crystal"

Belial x Belphegor

Sértődötten nézek rá, amiért játszadozik velem és nem tud kinyögni egy bocseszt, de bosszúságom egy mély sóhaj formájában szakad fel tüdőmből és a semmibe szál, mihelyst emlékeztet rá, hogy kár minden erőfeszítés, reménytelen alak.
-Milyen igaz. Nem is értem magam, miért vannak még veled szemben elvárásaim. - fújtatok egyet, s közben a viszály a vállaimra telepszik. Felvont szemöldökkel pillantok előbb a kézre, ami átkarol, majd Belialra, miközben meghatározhatatlan arckifejezés költözik arcomra, amint meglátom perverzzé torzult képén liftező szemöldökmozgását. Anyám! Még azt mondja "komoly démoni kapocs". Bár, ha nagyon őszinte akarok lenni magamhoz, legutóbb - és itt az utolsó találkozásunkat értem - én is éreztem valamit irányába. Elég mélyről jövő, intenzív érzés volt. Düh és csalódottság, melyek egy büdös nagy pofon formájában akartak felszínre törni, hogy végül arcának jobb vagy bal felén öltsenek fizikai alakot. Kérdésem is hiába való, tervek nincsenek, csak a szokásos csínykedés a nagyfőnök ellen. A nagy balhé utáni megítéléséről kérdez.
-Háááát nem is tudom el merjem mondani... - húzom kicsit az idegeit, látva, hogy milyen lelkesen várja a beszámolómat. Olyan volt, mint egy kisgyerek a karácsonyfa alatt, aki csillogó szemekkel várja, milyen ajándékkal dobja meg idén a Jézuska. Azon monfondírozom, hogy adjam elő neki a sztorit? Mondjam el neki az igazat, hogy Lucika nem volt boldog, rám lett bízva a felkutatása, de amúgy most a fene tudja mi van, mert a nagyfőnök hosszú vakációra ment? Őszintén nem tudom, érdekli-e még a téma, vagy bármi a "nyaraláson" kívül. Vagy mondjam azt Belinek, hogy a kutya sem kereste és már a nevére se nagyon emlékeznek? Vagy esetleg tálaljam úgy, hogy a Pokol utolsó kövét is felforgatták utána? Utóbbi mellett döntök, csak hogy érezze a törődést. Eltelik egy perc, kettő, talán három is, mire összeszedem a gondolataimat és nekikezdek a történetnek.
-Lucifer totál ki volt akadva... - mondom halál komoly képpel. - Hisztérikus állapotba került miattad. Tépte a haját, toporzékolt, párszor beleboxolt a falba és a te nevedet üvöltötte tébolyultan, könnybe lábadt szemmel a pokoli palota ablakán. Azt kérdezte: Te is fiam, Belial? Miért? Miéééért? - regélem erős költői túlzásokkal a történéseket, miközben a fejem ingatom. Hangomban érződik, mily szomorú és lelombozó volt látni a romjaiba zuhant, végletekig csalódott sátánt.
-Teleplakátoltatta az egész Poklot a fotóddal. Mindenről...- és a minden alatt, mindent értettem. A szemetestől, a postaládákon át az utolsó bokorig - a te képed lógott, de azért, ha őszinte akarok lenni, választhatott volna valami előnyösebb képet.  - folytatom a mesélést. Megemlítem még, hogy szép kis summát ajánlott, ha valaki elé viszi a Viszály fejét. Plusz még a kisfőnök helye is kiadóvá vált.
-Be kell valljam... - lépek közelebb és állok meg vele szemben, arcát a tenyereim közé veszem és magam felé fordítom, hogy találkozzon a tekintetünk.  
-..engem is megkísértett az ördögi ajánlat. - folytatom, s közben vonásai mögött megbúvó koponyaarányait vizsgálom. Arányos csontszerkezet, remek darab.
-De a fejedet akarta, azt meg nem adom. - jelentem ki határozottan. - Ha egyszer lekerül a nyakadról, az csakis az én gyűjteményembe kerülhet. Igényt tartok rá. - jegyzem meg csak mihez tartás végett, majd szavaimat követően apró mosoly költözik a szám sarkába. - Ígérem, jó helye lesz.
-Luci bosszantása. Ez a rögeszméd. - eresztem el közben az arcát.
-Mi lesz veled főnök, ha egy nap megunja, és nem fogják érdekelni a kis csínyjeid? - kérdezem tőle komolyan széttárt karokkal. Azt már meg sem említem, hogy bosszantásának tárgya, milyen jól elvan az emberek világába. Legalábbis ilyen pletyik terjengenek róla.


Utolsó Poszt Szer. Aug. 22, 2018 11:24 pm
Következő oldal


Belphegor & Belial
Long time no see
Zene: Same Ol' Situation • szószám: 358 • Credit:

Elkomolyodott, de tényleg, halál komoly ábrázattal pislogok az imádnivaló tanácsadóm csinos vonásaira, noha az arcizmaim olykor elárulnak egy-egy kontrollálhatatlan rándulás képében. Egészen addig igyekszem magamba fojtani a kacagásomat, amíg lufi méretűvé nem válnak két oldalt a pofazacskóim a bennük gyülemlő, kitörésre váró levegőnek hála. Aztán pukk! Kirobban belőlem a nevetés, a hasamat fogva dőlök némileg előre, jóízűen szórakozva Belphi fapofa kijelentésén.
- Észrevettelek ám, tanulsz! - rázom megrovóan a mutatóujjamat, persze én csak örülök neki, ha lassacskán felnő a tanácsadói feladataihoz és elkezd értelmes vicceket elsütögetni a társaságomban. Tudtam én, hogy nem lőttem mellé ezzel a démonkával. Mindjárt elolvad a kicsi, csoffadt szívem!
- Nagy kár mindenesetre, kevésbé lenne ilyen kínos ez a beszélgetés - kacsintok rá lelkesen, közel sem mutatva jelét annak, hogy úgy egyébként bármi valós kényelmetlenség háborítaná a lényemet. Ó, ennél azért több kell ahhoz! Például… Öhm… Lássuk csak… Oké, talán képtelenség ezt elérni nálam.
Idő közben sajnos bezár Mickey mókatára is, a szomorú ténnyel pedig még a kikezdhetetlen humorom sem tud mit tenni. A hitetlen szemöldökvonásra pusztán a vállaimat emelem, jelezvén, nem csinálok perpatvart az elmaradt ováció okán. Van ez így, hogy a Lucifer fattyát még a hozzá legközelebb álló sem érti, olyan bús, bús ez a világ, szipp szipp.
- Jaj, ne legyél ilyen durci-morci, Belphegor! - csapom össze a tenyereimet, majd egy tipikus szarevő vigyorral a képemen sétálok közelebb hozzá, akarom mondani, tiporok bele a személyes terébe, amit laza átkarolással koronázok meg a nyakánál. - Mindketten tudjuk, hogy miről beszélsz, de te sem várhatsz bocsikát tőlem - tekintek rá fanyalogva, aztán visszaöltve a jókedvemet, folytatom a kerepelést. - Azért repes a szívem, hogy visszataláltál hozzám, legutóbb éreztem, hogy kezdet közöttünk kialakulni valami komoly démoni kapocs - vonogatom meg a szemöldökeimet egy vén kujont megszégyenítendő. Esküszöm, tényleg ki akartam fejezni az örömnek csúfolható valamit, amit a látványa és a hűsége miatt érzek, azonban… Ennyire futotta.
- Na látod ez egy újabb remek kérdés - eresztem el, hogy odébb léphessek tőle egy fél métert. - Nincs terv, kivéve a Luci agyára menést a szökdösésemmel. Hé! - csillannak fel a szemeim. - Hallottál tőle valamit? Nagyon dühös? Ki akar nyírni? Hm? - vigyorgok, izgatottan várva az esetleges híreket.

Belphegor
avatar



☩ Reagok :
11

Utolsó Poszt Pént. Aug. 17, 2018 9:50 am
Következő oldal



"Is there a heaven a hell. And will I come back.
Who can tell. Now I can see.
What matters to me. It's as clear as crystal"

Belial x Belphegor

Óvva intettek páran, mikor a melót bevállaltam, de hallgattam rájuk? HÁT NEM! Miért is hallgattam volna? Igazából meg sem kellene lepődnöm a végeredményen. Belial kiszámíthatatlan egy figura és komolytalan is, akár egy nagyra nőtt gyerek. Csak rumlit csinál maga körül, aztán mint aki jól végezte dolgát tovább áll. Ha pedig valaki kérdőre vonná, csak pislog kiskutya szemekkel és úgy tesz, mint aki nem tud semmiről. Próbálja most is elviccelni a helyzetet. Csak a fejemet ingatom a viselkedését látva.
-Bocsi főnök, a humorérzékem a másik ruhámban maradt. - felelem megjegyzésére. Csak a szemeimet forgatom, amikor színlelt gondolkodásba kezd, de legyen gyereknap, nem zavarom meg, hagyom játszani az eszét. Húzza az időt, bizonyára a türelmemre játszik. Mikor csattanok fel? Mikor kap el a női hiszti? De elfelejti kivel van dolga. A türelem látszata mögé bújt lustasággal. Nem baj, kivárom a műsort. Míg töpreng, addig megigazgatom Adolf borzosan álló, rakoncátlan koszbajuszát. Szálanként simítom le, hogy olyan precízen álljon az a falatnyi szőrcsomó, mint a diktátor életében. Egyszer csak újra szól és megszületik a válasza, mely hallatán felszalad a szemöldököm és amolyan "Komolyan? Csak ennyire futja?" tekintettel nézek vissza rá. Ennél még a koponyáim is jobbat találnának ki, pedig még beszélni sem tudnak. Ennyi idő alatt csak ezt tudta összehozni, a "lelkem" mélyén kicsit elszomorodtam. Valami frappánsabbat vártam. Nem ad magyarázatot, kérdések közt hagy, mégis azzal, hogy ily látványosan terel, bizonyosság teszi számomra, hogy pontosan tudja, mit várok tőle.  
-Reménytelen alak vagy. Látom nem akarod venni a lapot, sebaj. - kezdek bele, majd ahelyett, hogy tovább feszegetném a témát, inkább másra terepelem a szót. Persze ha azt hiszi, ezzel feledésbe merül a dolog és többé nem zaklatom vele, akkor téved. Csupán csak halasztódik.
-Akkor azt mondd meg, mi a terv ezek után? - kíváncsian nézek rá. Biztos voltam, hogy most is forral valamit, ha mást nem egy következő csínytevést.


Utolsó Poszt Szer. Aug. 15, 2018 2:44 pm
Következő oldal


Belphegor & Belial
Long time no see
Zene: Same Ol' Situation • szószám: 294 • Credit:

Mindig is imádtam megfigyelni, milyen ábrázattal reagálnak a halandók és más lények a káosz egyik legalapvetőbb megtestesülésére, avagy a váratlan és az adott momentum kontextusából teljesen kieső, elejtett mondatokra, cselekedetekre. Belphi szegényem még nincsen olyan régen az oldalamon, hogy fel lenne készülve „lelkiekben” az effajta csapásokra, az arcára kirajzolódó döbbenet pedig ékes és rendkívül mulatságos szószólója mindennek. Ártatlan pislantásokkal felelek a visszakérdésre, majd elszontyolodást mímelve sóhajtok fel a csúfos valóságra, miszerint nem lesz szó semmiféle izgalomról és huncutságról.
- Semmi humor nem szorult beléd - csóválom meg a fejemet, alig tudva elnyomni magamban a szám széleit fültől-fülig érő mosollyá kívánó kényszert. Na jó, annyira azért nem megy nehezen, amikor felcsendül a drága tanácsadóm csilingelő, mézes-mázos hangja. Kezdődik…
Nagyot nyelve, látványosan törve az agyamat nézek rá, néha kinyitom a számat, mint akibe hirtelen belecsapott a felismerés, és kis híja, hogy végre kiejtse a vágyott mondatot, ám minden egyes alkalommal némán csukom vissza a kerepelőmet, vélhetően alaposan megrángatva a kedves idegeit.
- Ja, hogy az! - csattanok fel váratlanul, aztán azzal a lendülettel vissza is megyek alfába. - Nem, biztos nem erre gondoltál, várjál… - egyik kezemmel az ellentétes felkaromat markolva, másikkal pedig az államat piszkálva töprengek tovább, mielőtt újfent felkapnám rá a tekintetemet, benne a megvilágosodás legékesebben tündöklő csillanásával.
- Igazad van! Van mondanivalóm, most már tudom, mire gondolsz - engedem le a karjaimat, lelkes vigyorral a képemen. - Határozottan leadtál pár kilót, eddig fel sem tűnt, de jobban megnézve karcsúsodott a derekad, az arcod is egy picit - hunyorítok, szakértő ábrázattal méregetve a démon küllemét, mintha nem tudnám pontosan jól, mit vár tőlem. Ó, pedig tudom, valami nyálas bocsánatkérős okádék meghunyászkodást, meg egy értelmes okot, amiért ott hagytam a búsba, csak hát az a ciki… Hogy ilyen nincsen. Miért remélnek következetességet a káosztól? Érthetetlen.

Belphegor
avatar



☩ Reagok :
11

Utolsó Poszt Szomb. Aug. 04, 2018 11:56 am
Következő oldal



"Is there a heaven a hell. And will I come back.
Who can tell. Now I can see.
What matters to me. It's as clear as crystal"

Belial x Belphegor

Lépni akar, de nem hagyom. Még mit nem. X idő után végre újra találkozunk, villant felém egy zavart vigyort és már hagyna is újra faképnél? Micsoda dolog ez? Még a kényelmes ülőhelyemet is feladom, csak hogy visszatartsam. Ez nagy szó, nem szívesen teszek ilyen erőfeszítéseket. Adolfot leteszem a bejárat melletti dobozok egyikére. Elhangzik a bűvös mondat és a kisfőnök felém fordul. Aztán benyög valami hülyeséget. Nem is ő lenne, ha nem akarná elviccelni a helyzetet. Komolytalan alak.  
-Mi? - megemelem a szemöldököm és értetlen arccal nézek vissza rá egy fél pillanatig.
-Neeeem, deeehogy. - válaszolom és kicsit megrázom a fejem is. Most komolyan, kerültek szóba valaha is köztünk fedetlen cicik vagy bármi hasonló, mert én nem emlékszem. Miért pont most akarnék ilyen témát bedobni, amikor van fontosabb? Nem csak komolytalan, de lehet még kicsit perverz is. Tudom mire megy ki a játék, meg akarja úszni a számonkérést. A balhénk után megfogadtam, leverem rajta a csalódottságomat. És szívesen meg is tenném, de az úgy nem buli, ha számít rá. Ezzel a pofonnal még várok kicsit. Mondjuk míg gyomrossá érik.
-Nem akarsz nekem inkább mondani valamit? - kérdezem tőle bájos, csicsergő hangon egy szelíd mosoly kíséretében, mert én ilyet is tudok ám! De ez nem sejtet semmi jót. Kérdésem sok mindenre vonatkozhat. Magyarázatra, hogy miért hagyott faképnél egyetlen rohadt szó nélkül. Ez egy nagyobb terv része volt, amiről nem tudhattam, vagy csak egy önző szarláda és nem gondolt rám? Vagy bocsánatra, ugyanezen okok miatt? Ja, őszintének tűnő bocsánatkérést alaphangon elvártam volna, még akkor is ha jól tudom, hogy a magunk fajtánál nem sokat ér.
-Biztos van mondanivalód a számomra! - folytatom, közben még a karjaimat is keresztbe fonom magam előtt.


Utolsó Poszt Kedd Júl. 31, 2018 11:48 pm
Következő oldal


Belphegor & Belial
Long time no see
Zene: Same Ol' Situation • szószám: 242 • Credit:

Na még Adolfot is idecsődítette magával, nem mintha nem imádnék szórakozni a koponyáival, mármint komolyan, ki ne tudná rongyosra röhögni magát egy tátogó csontin, amihez én adom az alaphangot? Ugye, hogy ugye! Khm… Szóval ott tartottam, hogy nem örülök a látogatásuknak, nem tanították meg egyiküket sem arra, hogy hívatlanul eszméletlenül nagy illetlenség beállítani? Pff, démonok.
Szemeimet forgatva fordulok kifelé az ajtón, még hallom, ahogy utánam sziszeg Belphi valami minden bizonnyal fenyegetőt és megtorpanásra késztetőt, azonban jobban tudhatná már annál, minthogy megkíséreljen félhalott szavakkal megállítani a „A Viszály nagy menekülése” című oscar díjat érdemlő produkciómban. Öblös léptekkel lódulnék útnak, de mint a tiszteletreméltó tanácsadóm, ő sem adja magát olyan könnyen. Utánam siet, és kiböki azt, amit semmilyen férfi, soha, semmilyen körülmények között nem akarna hallani egy nő szájából. Beszélgetnünk kell… Édes Lucifer, tudtam, hogy ezzel akar majd megbüntetni, hosszú, kínzóan elnyújtott órákon át tartó karattyolással, aminek a nagy részében majd bólogatok vagy sajnálkozó képet vágok, míg ő a születésemtől kezdve minden apró hibámat a pofámba fogja göngyölni alaptalanul. Mármint hé, most olyan nagy ügy, hogy Raguleves elpárolgása után nem eredtem vissza a szigetre elporoltatni a seggemet az arkangyal tesóival? Itt én vagyok az áldozat!
Oké, ez még tőlem is túlzottan nagy hazugság volt... Maradjunk annyiban, nekem nincsenek olyan fétiseim, mint Mammonkának. Lényeg a lényeg, megállva a nagy sietésben méltóztatok a démon felé fordulni, ajkaimon kínos mosollyal.
- Lesz benne szó meztelen nőkről és tengerparti nyaralásokról? Mert akkor semmi akadálya - kacsintok rá egyet.

Belphegor
avatar



☩ Reagok :
11

Utolsó Poszt Hétf. Júl. 30, 2018 1:04 am
Következő oldal



"Is there a heaven a hell. And will I come back.
Who can tell. Now I can see.
What matters to me. It's as clear as crystal"

Belial x Belphegor


Egy középkategóriás téglaház megtöltve csenddel és nyugalommal. Csend van, eltekintve azoktól az apró morajoktól, amik a terem sarkában élő patkánycsalád felől érkeznek. Alig hallani, de én hallom. Dobozok. Dobozok mindenfelé. És por. Nagyon sok por. Rég nem járt itt az élet. Ülök egy dobozrakáson. Várok, magasan. A lábam nem ér le, ezért csak hanyagul lógatom. Pontosan az ajtóval szemben ülök, hogy lássam ha érkezik. Ölemben egy régi barát, ma Adolf kísért el. Gyötör az unalom. Hosszúra nyúlik a várakozás. Ujjaimmal a koponya homlokát cirógatom, ujjbegyemmel apró köröket rajzolok rá. A mozdulat abbamarad. Léptek. Ismerősek és egyre közelednek.
-Mindjárt...mindjárt...mindjárt. - ismétlem játékosan, halk, szinte csilingelő hangon. A koponyának suttogom. A lépések zaja abbamarad egy tizedmásodpercre és erős dübbenő hanggal tárul ki az ajtó. A főnököm vállal érkezik, mély sóhajokkal.
-Látod Adolf, a kisfőnök az. Mondtam, hogy eljön. - beszélek a csonthoz, de a figyelmem mégis a démon felé fordítom szám sarkán széles vigyorral. Még az ördög sem tudná megmondani, milyen szándékok lapulnak a mosolyom mögött. Egy biztos, ez semmi jót nem ígér. Belial észrevesz, és zavartság lesz úrrá vonásain. Kínos pillanat a  viszontlátás. Üdvözöl és meghajol, s már fordul is kifelé. Összevonom a szemöldököm értetlenségembe. Mi ez a reakció?
-A-a! - mutatóujjamat jobbra-balra ingatom.
-Hova hova? Hova ez a rohanás? - pisszegek utána.
-Csak nem ké....? - kérdeznék tőle, de szavaimba vág egy köszönést, s kettőt sem érkezem pislogni, már a férfi hátát látom. De, pontosan ez volt a terve. Itt hagyni! Megint! Hónom alá véve Adolfot, leugrok a doboztoronyból, s a földet érve az ajtóhoz sietek. Nem hagyom elmenni a kis sunyit. Ha már a nyomára akadtam.
-Beszélnünk kellene! - ejtem ki a számon azon mondatok egyikét, amit valószínű nem akart hallani bizalmasa szájából.


Utolsó Poszt Szomb. Júl. 28, 2018 9:01 pm
Következő oldal


Belphegor & Belial
Long time no see
Zene: Same Ol' Situation • szószám: 223 • Credit:

A nyelvemet lógatva, illetve a mutató- és hüvelykujjam közé fogva azt, lépdelek a pokoli hőséget még közel sem verdeső melegben az egyetlen épület felé, ami nem elég flancos ahhoz, hogy bármilyen porbafingó vadászbanda, angyal, démon megtelepedjen benne. Nem mintha az eddigi településeken ácsingózó házak derűsebb látvánnyal bírnának, de a romantikus kis lelketleneknek meg lelkeseknek - kac kac - biztosan jobban fekszik az idilli faházikó atmoszférája, semmint egy csúúf csúnya gyáré. És nem, Lilith után ma nincs kedvem további élőlényekhez, egyelőre szoknom kell ezt a fertelmet a nyelvemen, amit az Első asszony pecsétnek csúfolt. Ha ha… Hahhahaha!
Elengedve érdes nyelvemet, teátrális sóhajjal lököm be a vállammal a fémajtót, nem különbül foglalkozva a feltűnésmentességgel, majd kapom is jobbra-balra a tekintetemet, hogy elvégezzek egy gyors szemrevételezést a helyszínen. Nos, igazából nem kell nagy bűvésznek meg penge látónak lennem ahhoz, hogy kiszúrjam a hodály közepén, néhány rakodó láda tetején ücsörgő alakot.
- Ó, igazán sajnálom a zavarást, Miss nagyhatalmú démonasszony, itt sem vagyok - vigyorodok el kínosan, mímelve a pánikot, mellyel a kiábrándultságomat igyekszem elkendőzni a képemen. Nem elég, hogy már belakta valaki a helyet, annak éppen a tanácsadómnak kell lennie! Mit tettem én a világ ellen, hogy ezt érdemlem...?!
- Au revoir! - köszönök el, illedelmesen meghajolva mellé, és azzal a lendülettel ki is fordulok a felforrósodott vasajtón, remélve, ezzel le is tudtuk a kínos találkát.

Hell or Heaven
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
410

Utolsó Poszt Szomb. Júl. 28, 2018 7:36 pm
Következő oldal


***
Szabad a játéktér


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Utolsó Poszt Pént. Dec. 02, 2016 3:47 pm
Következő oldal



Hol van? – ismétlem immáron harmadszorra kérdésem meg, fokozatosan fogyó türelemmel, közelebb hajolva a székhez rögzített ellenhez. Érzem szinte, ahogy sikertelenségem megkoronázásaként lüktetni kezd egy ér a homlokomon, hevesen, azzal fenyegetve, kidurran menten. – Ne akarj felbosszantani! – felszisszenek, egyértelműen idegesen, s megnyugvásban nem segít a fejemben felhangzó lenéző horkantás se. Dühösen a szék lábába rúgok hát, akkora erővel, mintha az lenne minden nyomorom okozója, majd egy hosszú mordulással adom a magamba zárt démon tudtára, lekötelezne, ha elárulná, mi nem tetszik ezúttal neki.
Számomra kínos, hogy még egy alsóbbrendű vámpírt se vagy képes szóra bírni rendesen. Mi lenne, ha hallgatnál rám végre? Ígérem, a módszeremmel elég néhány perc és úgy fog csicseregni, mint egy kismadár. Ácsoroghatsz itt persze napestig is, végül is te vagy itt az egyetlen, akinek nincs elég ideje, a te órád ketyeg a leggyorsabban.
Nem fogom hagyni, hogy megronts!Hogy megrontsalak? Szórakozol velem? Hosszú ideje kóválygok már a fejedben, pontosan ismerem minden gondolatod, talán magadat igen, de engem nem tudsz átverni. Nem csak azért lettél vadász, hogy az embereknek segíts, kifogásnak remek, igazán hősiesen hangzik, de te is tudod, ugyanúgy tombol benned a vérszomj, mint bennem. Élvezed ezt. A félelmet a vad szemében, a reménytelenséget, amikor rájön, nincs tovább, szereted hallani a könyörgést, az alkudozást.Pofa be! – remegve, idegesen dörrenek rá, ezúttal öklöm ismertetve meg egy közeli, rozsdásodó oszloppal, kirángatva magam a posványból, mibe attól a perctől kezdve merülök fokozatosan, hogy betettem lábam ide. S bár parancsomnak eleget téve Mammon nem szól többet, nevetése azután is sokáig visszhangzik fejemben, hogy visszatérek a kihallgatáshoz. Vérben úszó késemmel újabb sebeket ejtek hadifoglyom testén, aprókat, mélyeket, hosszúkat, rövideket, véletlenszerűen váltakozón. El velük semmit nem érek azonban, úgy döntök hát, tetszik vagy sem, ideje megfogadni Mammon kevésbé brutális tanácsát. Mély levegőt véve simítom kifeszített mutatóujjának második porcára késemet, de vágni nincs időm, hangos csattanás térít magához. A visszhang ellenére is nyilvánvaló, a zaj közelről jött, s nem csak egy szél által levert, előző tulaja által hanyagul ledobott tárgy adta fel küzdelmét a gravitációval.
Gyűlölöm a meglepetéseket, különösen az elhagyatott, elméletileg közel üres gyárakban felbukkanókat, mik egyértelműen nem okoznak majd szép pillanatokat. Bármennyire is nem szívesen hagyom felügyelet nélkül túszomat, ha nem akarom, hogy figyelmetlenségem az életembe kerüljön, utána kell néznem a hívatlan vendégnek. Sarkon fordulok hát és sebes léptelekkel megindulok a hang irányába.
Hiába járok körbe, nézek át minden elrejtőzésre alkalmas zugot, beszögellést, nem lelek rá senkire, olyannyira lakatlannak tűnik ez a hely, mint ideérkezésem pillanatában éreztem, jobb ötletem nem lévén visszatérek hát a kényszerhelyzetemben kihallgatónak kinevezett szobába.
Hoppá, úgy tűnik, az egérke kirágta magát a csapdából és még a sajtot is magával vitte. Milyen kínos. Meglepettségtől elkerekedő szemeim végigfuttatom a helyiség minden négyzetcentiméterén, ennél egyértelműbb nem is lehetne azonban, foglyom a lehető legjobban kihasználta az időt, míg egyedül hagytam és meglépett valóban.
A rohadt életbe! – a szék esik dühöm áldozatául ismételten. Sikolynak is beillő, hátborzongató reccsenéssel szakad ki hozzám közelebb eső lába, rúgásom következtében, ennyi azonban nem elég, csalódottságba ágyazott haragom csillapíthatatlan. Ez tűnt az utolsó esélyemnek, nincs más lehetőségem, hogy elkapjam a gyilkos rohadékot, kihez a meglógott férfi volt az egyetlen nyomom. Nem hinném, hogy egyedül vagyunk, drága barátom. Itt van még, aki belecsulázott a levesedbe. Nem lenne jobb rajta tölteni ki a mérgedet? Egy tárgy nem üvölt, nem vérzik, Ő viszont minden bizonnyal igen és még meg is érdemli, hiszen rengeteg élet oltatik ki miatta hamarosan.
Feleslegesen rejtőzködsz még mindig. Tudom, hogy itt vagy – késem pisztolyra cserélve fordulok körbe, összehúzott szemekkel fürkészve a félhomályt, kihasználva azt a kevéske fényt, mi a bedeszkázott ablakok résein szökik át.



 


Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek

fontos linkek
MINDEN AMI KELLFONTOS, GYORSAN ELÉRHETŐ LINKEK



friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Zagan
Today at 10:03 am
☽ Zagan




Ki van itt?
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 11 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot




Fajaink száma
Arkangyal
8/7
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
12
Bukott Angyal
3
Ember
7
Félvér
3
Harcos Angyal
6
Vadász
10
Nephilim
5