☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Pennsylvania - Elhagyatott gyárépület

Vendég
WHISPERING AMEN



Pént. Dec. 02, 2016 3:47 pm írtam neked utoljára



Hol van? – ismétlem immáron harmadszorra kérdésem meg, fokozatosan fogyó türelemmel, közelebb hajolva a székhez rögzített ellenhez. Érzem szinte, ahogy sikertelenségem megkoronázásaként lüktetni kezd egy ér a homlokomon, hevesen, azzal fenyegetve, kidurran menten. – Ne akarj felbosszantani! – felszisszenek, egyértelműen idegesen, s megnyugvásban nem segít a fejemben felhangzó lenéző horkantás se. Dühösen a szék lábába rúgok hát, akkora erővel, mintha az lenne minden nyomorom okozója, majd egy hosszú mordulással adom a magamba zárt démon tudtára, lekötelezne, ha elárulná, mi nem tetszik ezúttal neki.
Számomra kínos, hogy még egy alsóbbrendű vámpírt se vagy képes szóra bírni rendesen. Mi lenne, ha hallgatnál rám végre? Ígérem, a módszeremmel elég néhány perc és úgy fog csicseregni, mint egy kismadár. Ácsoroghatsz itt persze napestig is, végül is te vagy itt az egyetlen, akinek nincs elég ideje, a te órád ketyeg a leggyorsabban.
Nem fogom hagyni, hogy megronts!Hogy megrontsalak? Szórakozol velem? Hosszú ideje kóválygok már a fejedben, pontosan ismerem minden gondolatod, talán magadat igen, de engem nem tudsz átverni. Nem csak azért lettél vadász, hogy az embereknek segíts, kifogásnak remek, igazán hősiesen hangzik, de te is tudod, ugyanúgy tombol benned a vérszomj, mint bennem. Élvezed ezt. A félelmet a vad szemében, a reménytelenséget, amikor rájön, nincs tovább, szereted hallani a könyörgést, az alkudozást.Pofa be! – remegve, idegesen dörrenek rá, ezúttal öklöm ismertetve meg egy közeli, rozsdásodó oszloppal, kirángatva magam a posványból, mibe attól a perctől kezdve merülök fokozatosan, hogy betettem lábam ide. S bár parancsomnak eleget téve Mammon nem szól többet, nevetése azután is sokáig visszhangzik fejemben, hogy visszatérek a kihallgatáshoz. Vérben úszó késemmel újabb sebeket ejtek hadifoglyom testén, aprókat, mélyeket, hosszúkat, rövideket, véletlenszerűen váltakozón. El velük semmit nem érek azonban, úgy döntök hát, tetszik vagy sem, ideje megfogadni Mammon kevésbé brutális tanácsát. Mély levegőt véve simítom kifeszített mutatóujjának második porcára késemet, de vágni nincs időm, hangos csattanás térít magához. A visszhang ellenére is nyilvánvaló, a zaj közelről jött, s nem csak egy szél által levert, előző tulaja által hanyagul ledobott tárgy adta fel küzdelmét a gravitációval.
Gyűlölöm a meglepetéseket, különösen az elhagyatott, elméletileg közel üres gyárakban felbukkanókat, mik egyértelműen nem okoznak majd szép pillanatokat. Bármennyire is nem szívesen hagyom felügyelet nélkül túszomat, ha nem akarom, hogy figyelmetlenségem az életembe kerüljön, utána kell néznem a hívatlan vendégnek. Sarkon fordulok hát és sebes léptelekkel megindulok a hang irányába.
Hiába járok körbe, nézek át minden elrejtőzésre alkalmas zugot, beszögellést, nem lelek rá senkire, olyannyira lakatlannak tűnik ez a hely, mint ideérkezésem pillanatában éreztem, jobb ötletem nem lévén visszatérek hát a kényszerhelyzetemben kihallgatónak kinevezett szobába.
Hoppá, úgy tűnik, az egérke kirágta magát a csapdából és még a sajtot is magával vitte. Milyen kínos. Meglepettségtől elkerekedő szemeim végigfuttatom a helyiség minden négyzetcentiméterén, ennél egyértelműbb nem is lehetne azonban, foglyom a lehető legjobban kihasználta az időt, míg egyedül hagytam és meglépett valóban.
A rohadt életbe! – a szék esik dühöm áldozatául ismételten. Sikolynak is beillő, hátborzongató reccsenéssel szakad ki hozzám közelebb eső lába, rúgásom következtében, ennyi azonban nem elég, csalódottságba ágyazott haragom csillapíthatatlan. Ez tűnt az utolsó esélyemnek, nincs más lehetőségem, hogy elkapjam a gyilkos rohadékot, kihez a meglógott férfi volt az egyetlen nyomom. Nem hinném, hogy egyedül vagyunk, drága barátom. Itt van még, aki belecsulázott a levesedbe. Nem lenne jobb rajta tölteni ki a mérgedet? Egy tárgy nem üvölt, nem vérzik, Ő viszont minden bizonnyal igen és még meg is érdemli, hiszen rengeteg élet oltatik ki miatta hamarosan.
Feleslegesen rejtőzködsz még mindig. Tudom, hogy itt vagy – késem pisztolyra cserélve fordulok körbe, összehúzott szemekkel fürkészve a félhomályt, kihasználva azt a kevéske fényt, mi a bedeszkázott ablakok résein szökik át.



 
 
Pennsylvania - Elhagyatott gyárépület
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: