• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

 
SzerzőÜzenet

Vendég
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Jan. 01, 2017 11:21 pm írtam neked utoljára





To Saaphiel

Everyone thinks that we're perfect
Please don't let them look through the curtains.

Sosem voltam egy különösebben adakozó jellem. Nem érdekelt soha mások sorsa, amíg nekem jó volt, leszámítva a számomra fontos embereket, tehát elsősorban a szüleimet és az unokatestvéremet. Hogy hogy kerültem mégis egy önkéntes csoportba? Éppen azért, mert szeretem a családomat. Boldogok voltak tőle, hogy valami hasznossal töltöm az időmet egyrészt. Nem tudhatták, hogy mindennek köze sincs a társadalom jobbá tételéhez, vagy egyéb ilyen hülyeséghez. Nem érdekelnek a drogosok, az alkoholisták, lecsúszott bűnözők vagy potenciális bűnelkövetők és az ő sorsuk, jövőjük. De ahol bűn, bűnözés van, ott démonok is esélyesen felbukkanhatnak. Legalábbis ez volt az első gondolatom, mikor a szüleim felvetették ennek az önkénteskedésnek az ötletét. Talán megtudhatom, ki volt az apám, találhatok valami nyomot, amin elindulhatok őt keresni, vagy azt a démont, aki a nagybátyámat, azaz az unokatestvérem apját megölte. Eddig nem jártam sikerrel, de nem adom fel. Ezért jöttem el velük erre a rém unalmas kirándulásra is.
Épp a csomagomat veszem magamhoz a buszból, mikor valaki a nevemen szólít. Ahogy meglátom a lányt, az arca egyből ismerős, együtt dolgoztunk az említett szervezetnél. Meglep, hogy itt van, hiszen már kilépett jó ideje tudtommal. Nem mintha olyan közeli barátok lettünk volna valaha is, csak néhány szót váltottunk, de egyébként szimpatikus lány volt mindig is. Van benne ugyan valami, amit nem tudok hova tenni, valami titokzatosság, vagy ilyesmi, de ez nem feltétlenül probléma. Titkolnivalóm éppenséggel nekem is akad, ha azt nézzük. Az már kínosabb, hogy a neve viszont nem ugrik be, akárhogy erőltetem az agyam. Mindegy, jó színész vagyok, remélhetőleg fel sem fog tűnni neki.
- Szia! Te itt? Valóban rég találkoztunk -
barátságos mosollyal fogadom a köszöntését.
- Igen, előfordul, hogy besegítek. És te mi járatban vagy erre? Azt hittem, végleg ott hagytad a szervezetet -
őszinte érdeklődéssel, kíváncsian nézek rá. Bár nem ismerem annyira, talán épp a titokzatossága miatt is szeretnék többet tudni róla. Ez pedig kiindulásnak talán nem olyan rossz. Úgysem áll össze a kép a fejemben arról, mit is keres itt. De remélhetőleg erre választ fog adni hamarosan. A neve viszont igazán eszembe juthatna, mert ez így egy kicsit kellemetlen számomra...



Vendég
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Nov. 30, 2016 10:41 am írtam neked utoljára


Alexandra és Saaphiel

Hosszú autóbuszozás után végre megérkezünk az úti célunkhoz, a Green Mountain National Foresthez. Míg a többi ember rögtön a felszereléseiket veszik ki a busz gyomrából, addig én rendesen kinyújtóztatom a tagjaimat. El vagyok macskásodva, s ha rögtön a csomagom megemelném, akkor biztosan megsérülnék. Éppen készülődnék magamhoz venni a cuccaim, mikor megpillantok egy ismerős alakot, aztán ha felém fordul, akkor arcot is.
~ Alexandra? ~ tűnődök magamban, mert először nem vagyok biztos a nevében. 811 év alatt sok angyallal, emberrel és más fajuakkal volt már dolgom, így talán elnézhető tőlem, hogy tévedek. Kutakodok magamban egy darabig, ahol is megerősítést nyer e név, amihez tartozik az arc és a többi. Intek neki, ezzel üdvözölve a távolból, hogy észrevettem személyét, de egyelőre a túratáskámmal és a bőröndömmel akad némi elszámolatlan ügyem. Kiveszem mindkettőt a busz gyomrából, s míg az egyiket a hátamra kapom, addig a másikat húzom a földön. Szippantok a friss levegőből, ami annak köszönhető, hogy rengeteg fa van itt és végzi a dolgát nappal. Az ismerősőm felé veszem az irányt, s mikor közelről köszönnék neki, akkor beuszik a képbe egy nem sokat magával foglalkozó nő. Arckifejező olyan, mint ha unná magát és totálra elege van a turista csoportokból. S mikor megszólal, az végképp elviselhetetlen. Felolvassa a neveinket, persze az enyém álnév, mert nem tudhatnak rólam bizonyos személyek. Az álnevem keresztneve Scatha. Lényeg, hogy unottan a tudomásunkra adja, hogy egy faházba kerültünk és egy héten keresztül egymásért felelünk. Utána lelép, hogy a többiekkel szintén közölje a párosítást, meg ezt a lehengerlő hírt. Köszönjük!
- Szia! Ezer éve nem láttalak – köszöntöm végül az ismerősöm, de ölelést biztosan nem adok neki, mert annyira sosem voltam jóban vele, hogy ugymond barátnőmnek mondhassam. De talán a mostani egy hét egy helyre való bezártság elég lesz arra, hogy jobban megismerjük egymást.
- Te még mindig ott dolgozol? – teszem fel a kérdésem, mert mióta elmentem arról a helyről, azóta nálam hétszer fordult a világ. Keresem a jól fizető állásokat, főleg úgy, hogy most Sealiahnál vagyok.
 
Vermont, USA
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: