One-legged Squirrel Bar

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Beelzebub


One-legged Squirrel Bar Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
13
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 20, 2019 2:13 pm
Következő oldal


We create to devour
────────────── ──────────────
@Myna - 9xx -  fgbhjfk

Gyomrunk összeszűkülve keres, kutat elemészthető falat után, de nem lel odabent semmit, pedig a beindult nyáltermelődés a téves képzelgéstől arról muzsikál, hogy jönni fog az ízletes falat, de csak saját nyálam nyeltem, amitől csak még kínzóbb az üresség, hogy saját gyomromat marja a bő emésztő nedv.
- Ha legközelebb bezárnának, emlékezz a bölcs szavaimra, a testvéreket annyira szeretni kell, hogy egyé kell tenned magaddal őket, s ha éhezel, nincs ízletesebb falat azoknál, akikkel egy véren osztozol. – mert én bizony Myna helyében egyesével ettem volna meg a testvéreimet, és a részeim lettek volna, egyek velem. Bár Myna nem éhezhetett, legalábbis az ő éhségét nem tudták volna tulajdon testvérei kielégíteni, mert ugyanazon osztoztak, de az éhség az éhség, legyen bármi is, amiért annyira sóvárgunk.
- Drágám, nálad senki nem üti meg a mércét, aki nem elég jó, aki nem rendeli egészen alá magát neked. Férfibb vagy a férfiaknál, ezt pedig kihívásnak veszik, megkísérted őket, magadhoz csábítod, mint a gyertyaláng a molylepkéket, akik körbe táncolják a vonzó lángot, aztán porig égnek, ha túl közel merészkednek. – veheti bóknak is, bár igazából egyszerű tények hangzanak el a számból, hiszen ezt tettük azokban a régi szép időkben is, kecsegtettük azzal őket, hogy lehetnek elég jók, de Myna számára nincs halandó férfi, aki felérne hozzá érdemben, mert ő több, sokkal több, mint azt gondolnák, és tán élvezi a rajongásukat, egy idő után ez is éppen annyira fárasztó, mint bármi más. A halandók jelentéktelenek, feláldozhatók, ostoba bábok, akikkel el lehet játszani, ha akad hozzá kedvünk, de egy idő után unalmassá válnak, szükségtelenné. Mint, ahogy Seymour is, akik elől ezeket a gondolatokat gondosan elzártam, mert korai még, hogy tudja, valójában semmibe veszem, valójában kihasználom, s ha nem úgy táncolna, ha én fütyülök, teljesen elnyomnám, de szórakoztat, sőt mulattat a benne végbemenő változás.
Szórakoztat Seymour reakciója a sárga szempár villanására, ahogy ijedten, rázza meg a fejét, mégis elbűvölten mered a kígyó szemekbe megbabonázottan, mintha a kígyó bűvölné az embert és sosem fordítva. De mindenki tudja, hogy sosem fordítva, már akinek akad egy csepp esze. És a teste reakciója, a szép test keltette izgalom, az ölben feszülő merevség, mely nem jellemző rám, mint az övé, ezt Myna is tudja, hisz ismer már. Oh kétségtelen páratlan szépség, magam is ellegeltetem rajta a szemem, de  nem kívánkozom a karjaiba minden áron, mert a kígyók szorosan ölelnek át, és a végén csak azt veszed észre, hogy nyakad köré hurkolta a testét és megfojt. Izgató, kétségtelenül ebben is van valami borzongató, de ő is tudja, hogy a testgyönyöre nekem egészen mást jelent. Nem vagyunk egymás számára biztonságosak, sosem voltunk. Az egyértelmű testi reakció azonban nem maradhat sokáig rejtve, igy ártatlanul emelem meg a kezem, mert ez nem az én kívánásom.
- Szorgosan dolgozom. – Seymour kérdően vonja fel a szemöldökét, de ajkaim csak sejtelmesen mosolyognak. Meg fog törni, mindenki megtörik, ez az ami elkerülhetetlen számára, s talán tudja ő is, hogy nem menekülhet, de nem veszi, dehogy veszi észre, hogy már lassan úgy formálódik értő kezeim alatt, ahogy én azt akarom.
- Nos, az állandóság mulandó, de a férfi akkor is csak férfi, mindig gyengéje lesz a gyönyörű nő. – mert ősi ösztönök űzik a vadászatra, a préda leterítésére.
- Elkényeztetsz. – jegyzem meg, mert valóban kegy ez tőle, bár talán eléggé rá szolgáltam erre a kivételezettségre a múltban. Nem hiába, nagyon szórakoztató személyiség vagyok. És nagyon éhes is.
Seymour teste gyarlóan emberi, alig ér hozzá a bársonyos bőrbe csomagolt ujj és már feszül, mocorog és szíve ritmikus szózatot dobol, egy egész himnuszt a női kegyért. Rám nem a női praktika hat, ohh nem a puha hús érintése, fogakkal fel karistolása, ami megigéz, a mámorító vér édes ambrózia íze borzongat és a gondolat, hogy csak össze kell zárnom az emberi állkapcsot oly szorosra, hogy még mélyebbre harapjon és kitéphetem azt a buja hús darabot, amit elém kínált. Reszketegen sóhajtok a vért nyeldekelve, orr-cimpám izgatottan remeg a vér édes és fémeskés illatárjától, ahogy bódultság telepszik az agyra, mert Myna vére melasz, lidércfényű ingovány, ami elevenen nyeli el a balgákat, de mégis oly jó benne elsüllyedni, olyan jó, hogy kell még, hogy még több is kell, és ezért az ízért egyesek a lelküket is eladnák. Talán egy harapásért most én is eladnám, amíg Seymour sokkal szánalmasabb élvezeteket él meg, a fülében duruzsoló hangtól, a puha ajkaktól. Most mégis hálás vagyok neki, hát engedem, bár csak ajkam távolodik el tőle elsőre, mégis csalódott szusszanással korholom magam, mégis borulnék a sebre, hát nyelvem fürgén végig szalad még egyszer a harapott seben, szinte búcsúzva, bánkódva. De ujjaim görcsösen szorítják a törékenynek tűnő csuklót, mert oly nehéz elengedni. Éhes vagyok! Ám ez azt az éhséget hiába elégítjük ki hússal, mert az új ízre vágyom, Myna húsát szaggatnám, de megteszi a pótlék is végső soron, mert Myna bosszúálló típus. Talán megérné kockáztatni a haragját, de nem itt és nem most. Lehunyt szemem kinyitom, vajon mikor hunytam le?
Engedelmesen tisztogatom ujjait, a saját számat a beleegyezésére, játékosan utána kapok a kezének, hogy finoman ujjai köré zárjam a fogaimat és megszívjam, aztán engedem csak. Seymour ebben flörtöt lát, valami érthetetlen fura előjátékot, de téved. Ez egy vacsora nyitánya.
Színjáték az egész, ahogy távozóban átölelem Myna vállát, nem túl birtoklóan, hagyva helyet a másik férfinak is, mégis a tarkójához hajolok, odanyalok, mint egy előre vetítve mennyi minden fog is velünk történni hármasban. A férfi bólint a kérdésre, ami jó, legalább nem sokaknak fog hiányozni, bár ha lenne, aki keresné, engem az sem érdekelne túlzottan, néha rám pillant. Biztos egy homofóbnak álcázott látens meleg. És ez gond Seymour? Én nem vagyok… Most akkor ki is a homofób? Ne, mondd, hogy te… Nem mondtam, de  kissé mintha kiborult volna, amíg én végig pillantottam a férfin, ő pedig zavartan pillantott inkább Myna melleire. Nos, azon legalább volt, mit nézni. – Alig várom, hogy levegyük ezt rólad. – húzogatom meg Myna ruháját, elkalandozva a mély kivágáson, illetlenül érintve a bőrét, de hát legyünk hitelesek, amíg még vannak szemtanúk.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Myna


One-legged Squirrel Bar 219gif2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
-
☩ Reagok :
5
☩ Play by :
Gal Gadot
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 15, 2019 7:54 pm
Következő oldal


Találkozó egy régi ismerőssel
Myna & Beelzebub   • Credit:

Csak elmosolyodom, hogy ő sincs túl pompásan, elvégre az emlékek nála is nyomot hagytak, milyen bőség volt, most meg erre a világra ez nem mondható el. Mindenki megél, de nincs az a nagy pazarlás már, mint régen.
- Azért megnéztelek volna, hogy bírod ki azt az időt, amit én is távol voltam a családommal. Annyi évig éhezni nem túl jó dolog, bár ilyet nem éreztem, de hát egy falánkság démonnak ez még a pokolnál is rosszabb lett volna le merem fogadni. Mintha elküldenénk egy hosszú diétára olyan emlékekkel, amik csak nagyobb űrt hagynak maguk után és nem telíti már a gyomrot.
- Ő csak azért rohan a vesztébe, mert olyan nőt akar, akinél nem üti meg a mércét. Ha belegondol Beezebub, akkor régen is így szerzett mindig Mynától finom falatokat, hogy az ő kegyeiért küzdöttek meg, majd végül a győztes talán elszórakozhatott vele egy napig, utána várták a kötelességei a férfiakat. Egy pillanatig megvillantom a sárga kígyó szemeim a démon porhüvelye felé, aki még új lehet, mert az érzelmei mást árulnak el, mint ahogy régi barátom ismerem. Ez a barát szó mondjuk kicsit erős, talán szövetséges, de ez sem illik igazán rá. Amikor kell, lehetett rá számítani, bár mindig akkor hívtam, ha szórakozni akartam és egy kis kannibalizmust is megnéztem volna. Engem végtelenül szórakoztatnak az ilyen halálos kimenetelű harcok.
- Remélem szorgosan dolgozol ezen, mert nem jó, ha koplalnak az emberek, ahogy a sovány állatokat sem szívesen eszik meg egyesek, mert alig találnak a a csonton húst. Még emlékszem, milyen finomakat ettünk régen, mennyire hiányzik az a világ, de nem élhetek a múltban, a jövőre kell koncentrálnom és arra, hogy amit elterveztem véghez tudjam vinni.
- Igen, úgy látszik, van ami nem változik! Bájosan mosolygok a férfi felé, aki visszatért a helyére és integetek is neki, majd visszafordulok a köhécselős démonhoz és komolyabbá válik a tekintetem.
- Látod, mindent megteszek, hogy a kedvedben járjak. Emelem meg megadóan a kezeim, rajtam nem fog múlni, hogy szerelemtől hevesen verő szívet tálaljak elé. a háborús részt inkább csak elengedem a fülem mellett, nem szeretném hallani, mennyi minden kín és szenvedés kerülte el a figyelmem, amíg egy ládában raboskodtam. Ahogy végighúzom a kezemet a porhüvelyen, érzem minden kis rezdülését, lehetek bármilyen veszélyes és kegyetlen, őt is elbájoltam és ez ellen nagyon nem tud tenni Beezebub sem, csak megpróbálhatja elnyomni az érzést. Ilyenkor szinte látom lelki szemem előtt, hogy mennyire rosszul az az emberektől, de hát ő választotta ezt a testet, szóval tűrnie kell. A vérem azonban még lehet őt is mámorba kergeti, szinte érzem a remegő ajkait, amivel egy darabot akar kiharapni belőlem, de biztosan érzi, hogy nem lenne jó ötlet. A sebet könnyedén elfedem a külvilág elől, de akkor sem szeretnék egy darabot sem odaadni magamból neki. Amikor a kezemre rámarkol, akkor a füléhez hajolok és a számmal megérintve suttogok neki.
- Lassan elég lesz kedvesem. Nem gondoltam volna, hogy tényleg ennyire ízletes lesz számára a vérem, de most már biztos lehetek benne. Ezért fog segíteni nekem a tervemben, mert többet is kaphat, csak nem belőlem, hanem egyik testvéremből mondjuk. Levadásszuk és megesszük. Érdekel, hogy erősebb leszek-e tőle és hogy ő erősebb lehet-e tőle. Persze nem ölném meg az összes testvérem, beérem annyival ha erősebb leszek. Az apán belehalt a nemzésünkbe, az anyánkat megettük és megkaptuk az erejét, mi lenne, ha én önző mód, megenném az egyik testvéremet? Nos erre keresek majd többek között választ. Csak ki kell választanom, kit utál mindenki a legjobban és kinek a hiánya nem lesz olyan gyászos, hogy ellenem forduljanak.
- Rendben, menjünk hozzád. Az ujjammal a szája széléhez nyúlok és ami mellé ment apró csepp, a szájára kenem. Szeretek gonosz lenni és sose fogom vissza magam. Jót kuncogok magamban, amikor meglátom, hogy indul meg a férfitársa felé, hogy meghívja a társaságunkba. Hamar csatlakozik is és én belé karolok, így középen haladok arra, amerre Beezebub vezet a vállam átkarolva.
- Nehéz ellenállni a jó férfiaknak, főleg ha olyan hősiesek. Fordulok a védelmemre kelő felé, aki kicsit zavarba jön, de hát már lila köd van a fejében az biztos, csak mert ennyire közel vagyok hozzá. Érzem a pulzusát, hogy milyen heves és látom az arcán, hogy izzad is az izgatottságtól. Átpillantok démon felé is, hogy ő hogyan bírja, elvégre kettőnk közül ő az éhesebb, az az egy már biztos.
- Remélem te is olyan magányos farkas típus vagy. Nem akarom, hogy keressék, mert az gond és nem árt kiiktatni a dolgokat. Ha tudom, hogy van valaki, akkor mondjuk az alakját is magamra ölthetem egy ideig, csak ahhoz meg kell ismernem jobban, bár a személyes iratai is elegek lesznek hozzá. Amnézia színlelésben mindig is jó voltam. Kiderül, hogy igazából ő csak egy átlagos ember, akinek nincs senkije. Tökéletes, legalább megszerezhetem a lakását magamnak.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Beelzebub


One-legged Squirrel Bar Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
13
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 13, 2019 4:57 pm
Következő oldal


We create to devour
────────────── ──────────────
@Myna - nem figyeltem -  fgbhjfk

A megidézett emlék képek egyszerre édesek és keserűek, izgatóak és kínzóak, hát kissé vádlón villan a szem csalódottságomban, mert verbálisan idézte ide a nő azt az elégedettséget, csak hogy most gyötrődjem a hiányától. Az éhség belülről mardos, ez szüntelen állapot, de mintha még üresebbnek érezném magam most és ez valahol az álnok kígyónő hibája.
- Ohh sajnálom, hogy nem túlzottan érdekel milyen kedvesben vagy jelenleg, bár sikerült elintézned, hogy én se legyek túl pompásan. - ilyenek a nők, ha nekik szar napjuk van, legyen neked is az, mert hát nehogy már neked jobb legyen. Azonban a rossz kedve még előnyös is lehet, ahogyan az enyém is, hiszen az mindkettőnket kíméletlenségre sarkal, és olyankor vigasztalásul elszórakoztatjuk magunkat, aminek persze mások isszák meg a levét, legalábbis nagyon ajánlom, hogy ne legyek én is egy azok közül, aki túl sokáig ragad ebben a kínzó állapotban. Nehéz velem, ha nem vagyok kielégült. Bár ez a legtöbb férfira igaz.
- Kevesebbért is haltak már meg. - rántom meg a vállam, bár másoknak talán csekély oknak tűnne, hogy csupán ezért kell valakinek elvesztenie az életét, nos nekem nincsenek aggályaim és fenntartásaim. Azért elnézem a kegyetlen játékot, amit Myna űz a halandó férfival, míg Seymour ettől visszataszítónak látja, benne van férfitársával együttérzés, de ezen később dolgozunk még. Amúgy sem tart sokáig ez az érzés benne, ahhoz Myna túlságosan is szép és kígyó természetű, csábító, tekergő.
- Ne is mondd, egyszerűen nem tudom megérteni ezt, ahogy azt sem, hogy egyesek koplalnak és válogatnak. Az önsanyargatás manapság világbetegség, de nincs mit tenni... - rántom meg a vállaim. Végtére is Seymour sem tudott mit tenni, amikor leerőszakoltam a torkán a finomabb falatokat, amitől úgy öklendezett, mintha legalábbis megmérgezni akartam volna. Nos, lehet azt is akarom, bár inkább az elméjét szeretném felzabálni, ahogy a gátlásos gondolatait is feloldanám, a végére már nem lesz vegetáriánus, míg nem lesznek aggályai neki sem, mert eltörlöm őket, és én festek rá, mintha csak egy művész volna. Rosszat sejtve kérdezgette bensőmben, hogy mire gondolok. Nem kell mindenről tudnod. Ám ez nem nyugtatta meg, sőt kétségbe ejtette a rengeteg titok, mert az emberi ösztönök satnya balsejtelme azért vészvillogókkal intette, hogy baj van. De fölöslegesen ezen elmélkednie, hiszen meggátolni úgy sem tudja.
Tessék! Úgy jön megmentésére a férfi, mintha muszáj volna, pavlovi reflexszel tér meg a kígyónőhöz, aki csak játszik vele, annyira nevetséges, hogy mohó kortyolásom közepette félre nyelve köhögcsélek. Olyan visszataszító ez a rajongás, bár kétségtelenül érthető, hiszen Myna gyönyörű, szinte bálvány, amit imádni kell, térdelni előtte és csodálni, énekeket kántálni, költeménybe foglalni a szépségét. Csakhogy amennyire gyönyörű és csalogató a külső, a benső éppen annyira rothadt és én azt kedvelem benne, mint a látványt.
Ahogy elűzi a férfit, de az mégis reménykedve, sőt az ígérettel együtt tér vissza a várakozáshoz nem bírom felröhögök. - Ezt teljesen elbájoltad. Nincs ízletesebb, mint egy rajongó férfi szíve. - csettintem az élvezeteket el a nyelvem hegyéről. - Kár, mert a háború jó móka, sok a halott, a sebesült, az árva. - mind finom csemege egy éhező démonnak. Az érintésre megint Seymour reagál gyorsabban, szinte beleborzong, megremeg az érintéstől, és válla mozdul, mintha a cirógató kézhez törleszkedne, mint egy jól idomított állat. Ez rohadt kínos! Megjegyzésemre nem reagál, hiszen a nő közelsége vörös ködbe burkolja az agyát, az érzékeire fátyolt húz, pedig veszélyt kellene éreznie, de nem gond, majd én tartózkodóan fogadom ezt a hirtelen közeledést. Legalábbis addig tart a tartózkodásom, amíg csuklóját nem emeli ajkaim közelébe. Mámorító az illata, hogy muszáj lehunyni a szemet, s ha kínálja nagy botorság lenne visszautasítani a felajánlást. Nem vagyok én bárdolatlan tuskó. Hát finoman vonom közelebb, lélegzetem sóhajtva cirógatja a bársonyos bőrt, míg pilláim alól megbabonázva figyelem. Puhán ér hozzá ajkam, szinte szelíden, hagyva időt, hátha meggondolja magát, de amikor nincs tiltakozás, akkor harapok. A metszők mohón mélyednek a húsba, és tompán bele kell nyögni a szakadt sebbe, mikor a vér a számba áramlik. Annyira ízletes, hogy szinte bűn nem összezárni a fogakat és kiharapni egy darabot. Oly nehéz megállni, hát megremeg az állkapcsom, bár biztos megintene, ha többre vetemednék. Sajnálatosan a hely sem tökéletes, hogy többet akarjak, hiába kordul a gyomor, hogy még, hiába a szapora nyeldekelés, ha a torkom egyre szárazabbnak érzem. Most én borzongok, ujjaim vaspántokként tartják a csuklót és egyáltalán nem kívánják elereszteni, de engedni kell, mert sokan figyelnek, bár látni aligha látják, hogy mi is zajlik valójában, tán furcsa előjátéknak gondolják a megkívánt aktus előtt. Szadista némber! Átkozom gondolatban, amiért ily ízt csepegtet ízlelőbimbóimra, mi maga az ambrózia, édes nektár és még sem kaphatok belőle eleget. Engedem, de oly csalódott szusszanással, ami hangosan híreszteli elégedettségem. Még. Még. Méééég!
Felállok és szembe fordulok vele, oly közelről bámulok a szemeibe tág pupillákkal, hogy egyértelmű legyen, nem kívántam abba hagyni. - A közelben lakom, de jobb, ha nálam kezdjük el a lakomát. - hiába a mámorító vére megrészegít, hogy ingatag léptekkel, rogyadozó térddel indulok az idegen férfihez, aki annyira nagyon vágyik a kígyónőre. Sorstársam, bár az én vágyakozásom iránta egészen más fajta. - Szóval benne vagy egy hármasban? - gyanakodva néz rám, hát felkuncogok. - Nyugi, nekem nem vagy az esetem. - hát így nyugodtabban bólint és feláll, míg én menet közben átkarolom a Myna törékenynek tűnő vállait. - Bírd még ki, amíg felérünk hozzám! - a másik férfi ettől sokkal izgatottabb lesz, bár az intelem nem csak a nőnek szól, sőt sokkal inkább magamnak. Bírd ki Beezebub!

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Myna


One-legged Squirrel Bar 219gif2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
-
☩ Reagok :
5
☩ Play by :
Gal Gadot
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 10, 2019 7:03 pm
Következő oldal


Találkozó egy régi ismerőssel
Myna & Beelzebub   • Credit:

Csak nézem mosolyra húzva a számat, ahogy a régi emlék gondolatától is még jobban megéhezik Beelzebub. Szinte érzi a finom falatokat a szájában, csak hát sajnos nincs ott, így csak a nagy adag képződött nyálat nyelheti le, ami kész kínzás számára. Csalódott, hol vannak már azok a szép napok... Hát igen, sajnos minden megváltozott és közel sincs olyan világ mint régen.
- Ahogyan az enyém sem és nem vagyok túl jó kedvemben sem. Persze ez nem látszik rajtam, mert belül forrongok csak, megtanultam az érzelmeim elzárva tartani magamban a testvéreimmel összezárva. Szörnyű volt és az időérzékem azóta is elég pocsék. Az egész nem tudom mennyi keserves nap volt, feladtam a számolgatást elég hamar, csak az évszámot hallva tudatosult, hogy mégis mennyi időt töltöttem ott a ládában. Erősebbé kell válnom és elpusztítani a ládát.
- Csak csatlakozni akart hozzám és ahogy látom még mindig nem mondott le rólam, hát lehet az ízelítő, hogy megtudja kit akar ennyire. Megvonom a vállam és csábosan pillantok a pasas felé, aki szinte elolvad és kacsint is felém, azt hiszi, hogy valami vakrandin vagyok, ahol segíthet lekoptatni a szerencsétlent biztos. Hát majd rájön, hogy itt ő a legnagyobb vesztes, hiszen nincs már sok hátra az életéből.
- Vegetáriánus? Micsoda hülyeség, ki lakik jól zöldségekkel? Kérdezem elfintorodva, nem értem miért egy ilyen szerencsétlent használ porhüvelynek a démon, de nem az én dolgom. Muszáj lesz megszoknia ezt és hát én nem fogok sajnálkozni az s biztos.
Mikor felállok és az asztalra csapok, ő csak a nevetését próbálja visszafogni, ám a neki szánt emberférfi úgy érzi, hogy oda kell jönnie hozzánk, hogy megvédjen.
- Valami baj van hölgyem? Lép oda, pont, ahogy elhangzik, hogy hős lovagok sietnek a megmentésemre. A kezeim ökölbe szorítom és megpróbálok kedvesen mosolyogni, szerencsére az álcázás jól megy, így nem látja, hogy a szemeim úgy villannak valójában, hogy már az asztalra nyársalhattam volna, hogy megegyük. Kicsit zavartan néz, hogy miféle világháborúról van szó ránk, felemelem a kezem.
- Ne haragudj, de mi éppen beszélgetünk, nincs semmi baj, ülj vissza a helyedre, majd később csatlakozunk hozzád. Szerencsére zavartan bólint és el is megy, mint valami kiskutya, ami behúzta fülét farkát, mert megijedt. Leülök és az asztalon dobolok az ujjaimmal. Nem hiszem el, hogy ennyire kétségbeesettnek néznek.
- Szeretnék új sereget félvérekből és emberekből, de nem háborúzni szeretnék most, teljesen más célom van. Felállok és Beelzebub mögé sétálok a vállán végighúzva a kezem, majd hátulról megölelve tartom a szájához a csuklómat, hogy beleharaphasson.
- Essünk túl az előételen és ugorjunk lassan a főételre, nem vagyok túl türelmes. Súgom a fülébe közben. A lövöldözés nem az ő világa és nem is az enyém, de mindent meg akarok tanulni, mivel úgy lehet a legjobban védekezni ellene, ha már ismerem, mi hogyan működik. A tervemet nem itt fogom megbeszélni vele, ezt ő is jól tudja, elvisszük lakásra azt a szerencsétlent és majd evés közben beszélek a démonnal. Jól lakottan minden sokkal jobban hangzik majd és persze finom fogásokkal kecsegtetném az alkuban is.
- Mondd merre laksz most? Ott jobb lenne átbeszélni a dolgokat a főfogás falatozása közben. A kezem lassan el is veszem a szájától, mert hát nem akarom, hogy túl sokat akarjon, sőt ha harapna, akkor nekiállok szívni az erejéből is, hogy tudja, ilyesmit nem szabad. Megölni nem tudom, de legyengíteni eléggé le tudom, ami nem jó neki sem. Egy szóval amit adok, azt el is tudom venni.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Beelzebub


One-legged Squirrel Bar Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
13
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 09, 2019 3:17 pm
Következő oldal


We create to devour
────────────── ──────────────
@Myna - nem figyeltem -  fgbhjfk

Szám sarkában mosoly bujkál, ahogy felidézi a régi szép emlékeket, ohh azok a szép idők, a letűnt korok. Szinte összefut a nyál a számban, hogy jól láthatóan nyelek, mozdul az ádámcsutka vágyakozóan és mohón, mintha még mindig érezném az ízeket, mintha most téphetnék húst a fogaimmal. Csalódottan villan a szem, mert az nem most van, csak emlék a jóízű falat, a telítettség érzése. A mai világban az emberek nem éheztek eleget ahhoz, hogy tudják mi értéke van a finom falatnak. Ahogy Seymour sem érti, de nem is kell értenie.
- Igaz, ám a bizalom még mindig nem lett az erősségem. - azért követem a pillantását. A férfi engem méreget, mert kétségtelenül úgy tartja, hogy sokkal jobb parti én nálam. Megfeszül a visszatartott kuncogástól az állam, valóban jól néz ki, gusztusosan. - Nem látok benne kivetni valót, bár érdekelne, hogy mi a vétke, hogy szinte koncként veted elém. Udvariatlan volt? - tippelek, a mai világ férfiai nem igazán becsülik többre a nőket, mint egy szép trófeát, amit ágyba kell vinni, aztán, ha az megvolt, már el is vesztette a hívogató csillogását. Myna azonban nem afféle nőcske, aki ezt értékeli. Seymour reménye is szerte foszlott, vágyakozása alább hagyott, bár annak oka lehet, hogy inkább az, ahogy szinte felajánlották nekem embertársát vacsorára. Hiába, Myna nem egyszerűen nő, hanem a NŐ ráadásul nem ember, ami csak értékesebbé teszi az én szememben, de egy halandó szemében szörnyeteggé. Ejnye Seymour, mégis csak egy hölgyről gondolsz ilyen csúnya dolgokat, bele sem merek mit gondolsz rólam... Hallgatás a válasz, konok némaság. Igazán bosszantó.
- Jó lett volna, Seymour lehet vegetáriánus nehezére esik kielégíteni az igényimet. - bár választása nem igen volt és nem is igen van, vagy lesz.
A heves reakcióit figyelem, ahogy feláll, és az asztalra csap. Valahol székek nyikordulnak meg, hiszen ha egy hölgy így reagál, akkor nyilván bajban és olyasmit halott, ami nem való, vagy illendő ily csodás fülekhez. A kezembe temetem az arcom, de csak, hogy elfojtsam a kitörni készülő nevetést. - Kérlek, ne légy ilyen dühös, még a hős lovagok a megmentésedre sietnek. - nem mintha szükség volna rájuk, nem igaz Myna? - Igen, egy világháborút. - ismétlem meg. Valahol tényleg sajnálatos, hogy kihagyott egy ekkora bulit, bár a magam részéről nem találtam annyira izgalmasnak, bár az emberi kegyetlenség akkor bámulatos mértékeket öltött, ahogy a halálozási is. Dúskáltunk ám a lelkekben dögivel, az elkárhozottakban, most meg, itt élünk az ő kis világukban, ami sokkal izgalmasabb hely is lehetne, ha legalább normálisan meghalnának a halandók, hiszen azért halandók. A dobolás zavar, de csak jelzés értékűen pillantok azokra a szép ujjakra. A szívritmusra emlékeztet, ahogy a taktust veri ily ütemesen. Szerencsére nem ingerel vele sokáig, helyette ő is a táplálkozás élvezetének él, mert nevezhetjük ezt akárminek mégis csak étkezés és vétkes a torkosság bűnében, hogy nem elégszik meg azzal, ami van, hanem több kell, belőlem kell, csak nem rág, nem habzsol, nem nyel, egyszerűen kiszipolyoz. Éhség ez is. Csakhogy ennek ára van.
- Megtiszteltetésnek veszem, ám ettől még elkérem az engem illető fizetséget. - érdeklődve villan a szemem, csuklóján kirajzolódó finom kékes érhálózatra tapad a pillantásom. - Ez jól hangzik. - Seymour pedig reagál is rá, mert hiába van szó vérről, ez egy ígéret és valami perverz örömet lel benne. Túl sokat fantáziálsz, később jó lenne, ha kielégítenéd a gyarló tested, ha ennyire nem bírsz másra gondolni. A korholásra fúj, mint egy dühös macska. Kétségtelen azonban, hogy az ajánlat engem is izgat, hiszen, ahol vér fakad, ott harapás is van és ahol harapás...
Seymour csalódása jól érezhető, amin kuncogni támad kedvem. Nem úgy volt, hogy egy szörnyeteg? Persze egy csinos végzetasszonyának még azt is el lehet nézni, ha nem éppen ember. Értem én. - Eléggé sokkoltad most. Nos, nem sok esélyük volt a királynőjük nélkül. - rántok vállat.
- Nem látom értelmét a lövöldözésnek, de ha ennyire érdekel, nos biztosan akad valakinél, akitől könnyedén megszerezheted a megfelelő munícióval együtt. - hiába ez a téma untat, jobb szeretek vágni, nyesni, darabolni, fűrészelni bármi, de a lövés. Unalmas, semmi személyes, hideg és gyors.
- Ez elég izgalmasan hangzik, de részletek nélkül nem alkuszom, hiszen az ördög is ott bújik meg. - ismerem én az alkukat, megfelelő háttértudás nélkül nem érdemes sem igent, sem nemet mondani. - Szóval, mégis hol szerepelek ezekben a tervekben? Legyek önkéntes donorod? - a gyomrom jól hallhatóan megkordul, én pedig szemérmes mosollyal szabadkozom. - Elnézést lehet hogy előbb meg kellene ejtenünk azt az előételt mielőtt mélyen és részletesen bevezetsz a dolgokba. - miért van az, hogy Seymour ezt is félre érti? Bezzeg az ellen berzenkedik, hogy megegyük a finom izmokkal megáldott, megfelelő test-zsíraránnyal rendelkező férfit. Nem lehet, hogy te tényleg buzi...? Nehogy levágjam és megtaláljam enni a férfiasságodat, hátha akkor nagyobb eséllyel indulsz a kígyónő kegyeiért... Milyen csend lett.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Myna


One-legged Squirrel Bar 219gif2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
-
☩ Reagok :
5
☩ Play by :
Gal Gadot
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 08, 2019 9:17 pm
Következő oldal


Találkozó egy régi ismerőssel
Myna & Beelzebub   • Credit:

- Régen is jó falatokat kaptál, izmos igazi férfiakat és nőket ehettél kedvedre, bízz bennem kicsit jobban. Mosolyodom el szélesen és oldalra pillantok a férfira, aki az előbb nagyon be akart nálam vágódni. Kicsit értetlenül nézi, hogy miféle alakkal találkoztam mégis. Hát igazából ez engem is meglepett, egy bélpoklosabbat képzeltem volna el, akibe több minden elfér, de hát a démonok már csak ilyenek. Megtetszett neki valami és ezt a testet választotta.
- Akkor legyen ő az előételed és nézünk főfogást és desszertet is, nem gond. Ha tudtam volna, hogy ilyen éhes vagy, nem üres kézzel jöttem volna San Franciscoból. Sóhajtok fel, mert igazi pazarlásnak érzem azt a két testet, amikből még én is ettem egy keveset. Nem tehetek róla, de hiányzott már az evés. Az alvással és pihenéssel nem volt gondom, most kicsit élnék inkább.
- Egy világháború? Az asztalra csapok és felállok. Dühös vagyok, hiszen én mindennél jobban szeretem az ilyen dolgokat és pont én maradok le róla. Fújtatok dühösen kettőt majd leülök és dobolni kezdek az ujjaimmal az asztalon, majd mikor végre megkínál, akkor megfogom a kezét és elszívok a mágiájából egy jó kis adagot. Az evéssel hamar visszatölti, én viszont sajnos nem olyan könnyen. A megjegyzésén felnevetek, mert hát tényleg ő volt a főfogásom, milyen vicces, hogy pont a falánkság démonjának az erejével laktam jól mondhatni. 
- Vedd megtiszteltetésnek. Ihatsz a véremből. Ilyet még sose engedtem meg senkinek, de nem is tudtam eddig, hogy a démonokra ez milyen hatással van. Állítólag bódító és kellemes, de hogy mennyire igaz, az majd kiderül, hiszen visszautasítani nem fogja a fekete vérem. Bár tudom, hogy pont Beelzebub az, akinél van némi rizikó faktor ilyesmit felajánlani, de elég erős vagyok, hogy megvédjem magam tőle és még a maradék mágiáját is elszívhatom, ha nagyon rám cuppanna, mint egy pióca.
- Ah, nem mondtad neki, hogy a nőket jobban szeretem? Az amazonjaimból nem maradt semmi jól sejtem? Érdeklődöm, mert hát a nagy hódításra indultunk, amikor engem elragadtak tőlük, így nem tudom, hogy végződött a dolog, de még ha győztek volna is, van egy olyan érzésem, hogy férfiellenes vezető híján beolvadtak a társadalomba.
- Nekem nem kell mondanod, hogy mindent lehet fegyverként használni, de az a lövöldözős érdekel, az új. Kerüljön bármibe, én megszerzem úgy is, csak egy kis megfigyelés kell és álcázva magam valami fontos személynek, bárhová bejutok és ha már ott vagyok, nos csak egy nagyobb pocsolya kell és meg is lépek jó sok holmival, de még ha kijönnék velük sem vonhatnának felelősségre.
- Egyelőre tudni szeretném, hogy a szárnyasok hányadán állnak és az emberek hogyan tervezik felvenni velük a harcot. Mennyit tudnak rólunk, már ha tudnak. Erős harcosokat akarok az oldalamon tudni, mert most kivételesen van egy nagyon jó elképzelésem, hogyan lehetnék erősebb és ha segítesz, akkor még te is jól fogsz lakni és talán erősebb lehetsz te is, de erre később visszatérünk. Nem fogom beavatni egyből mindenbe, mert nem tudom mennyire bízhatok meg benne, jó sok idő kimaradt és ki tudja mennyire változott meg. Nincs sok kedvem más démonokat keresgélni, akik elég idősek ahhoz, hogy néha elszívhassak elegendő erőt magamnak tőlük.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Beelzebub


One-legged Squirrel Bar Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
13
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 08, 2019 10:41 am
Következő oldal


We create to devour
────────────── ──────────────
@Myna - nem figyeltem -  fgbhjfk
Míg az üveg az ajkaimhoz ér, hogy a szeszes italt nyelve felmarja torkomat, szemem őt vizslatja a sűrű pillák fátylán keresztül. Hiába is jól esik ránézni, annyira, hogy a nyál is összefut bármelyik férfi szájában, bár igaz, ami igaz az én éhségemmel kacérkodni merész játék. Mohó nyeldekeléseim hangjai azonban nem nyomják el a nekem szánt szavakat, hát befejezve az udvariatlan és mértéktelen vedelést felé nyújtom az üveget, míg tekintetem körbe pillant. - Ohh igazán? Imádom a desszertet, bár erősen kétlem, hogy egyezik az ízlésünk a kulináris élvezetek terén. - pillantásom lecsúszik a kecses nyakon, milyen lenne fogakat belemélyesztve, feltépni a puha húst, míg a vért nyeldekelném és tépném, marcangolnám. Sikítanál? Az emberek sikítanak. Jól esően borzongok meg, de azért a kíváncsiság mégis győz. - És melyik a desszert? - Seymour felnyikkan a háttérben, ahogy éhes pillantásom keresi a desszertet. - De tudod előétel is kell, nem beszélve a főfogásról. - érintem meg nyelvemmel elgondolkodva a számat, szinte ízeket érzek, édeset és sósat, fémeset, hogy az ízlelő bimbóimat a szájpadlásomhoz dörzsöljem. Seymour nincs oda az elképzeléseimért és még jól emlékszik, milyen egy halandó íze, hát gyomra összeugrik. Viselkedj! Gondolattal fegyelmezem, még az kellene, hogy rosszul legyen itt nekem, amikor a velünk szemben ülő nő látványa ennyire gusztusos, bár az ő elképzeléseit egészen másként mozgatja meg. Myna azonban nincs egy súlycsoportban egyetlen halandó férfival sem, így fölösleges mezítelenül elénk képzelnie, ennek ellenére megteszi, bár az én fantáziámat még mindig másként mozgatja meg a bársonyosan selymes puha bőr, a feszes hús. Beteg vagy! Ezt én is mondhatnám rád, beleélvezni valamibe, amit aztán megennénk. Pfúúúúúúúúj!!
- Ohh aranyom, semmi érdekesről nem maradtál le, vagyis a második világháborút kihagyni igazán nagy kár, de amúgy nem történt semmi említésre méltó. - rántom meg a vállam. Fölösleges úgy aggódni azon milyen a világ, mert a változás állandó, mindig minden változik és csak ritkán jó irányba, bár az utóbbi megtörtént események miatt nem igazán panaszkodhatom. Nézem, ahogy mozdul, szemem rátapadnak a kecses ujjakra, figyelik a finom mozdulatot, amik még sem az üveg hideg felületet érintik, hanem a kezünk forró bőrét. Seymour szíve izgatottan félre vert egy taktust, csak, hogy szaporábbra váltson, mint aki kilométereket futott, teste reagál egy csábos nő érintésére, ha jól ismerné inkább sikítva menekülne, de én nem fogom Myna minden titkát felfedni előtte. Az izgatottság olyan emberi, ahogy a legapróbb érintéstől is meglódul a vad fantázia, hogy összeugorjon az alhas, hogy feszüljenek az izmok. Ez most komoly? Dorgálásom, azonban szólhatna a nőnek is, ahogy összeszűkült pupillával méregetem, mert érzem, amit tesz, még sem rántom ki a kezemet az érintéséből. Remélem nem felejti el megfizetni az árát, mert semmilyen szívesség nincs ingyen. - Nem tudtam, hogy én leszek a főfogásod, ha tudtam volna kiöltözöm.- az elégedett sóhajára inkább kortyolok egyet, mert ezt ismerem, igencsak jóllakott a hangzása. Én is éhes vagyok, ám! Ő sokkal jobban van, én pedig nem. - És mit kapok szolgálataimért cserébe? - mert hát illendő lenne viszonozni a szívességet. És megteszi a két szép szeme, de csak ha kivájhatjuk a helyéről, hogy elcsemegézzük, mint édes kis szőlő szemeket.
- A porhüvelyemnek is nagyon tetszel és azt hiszem Francis, bár én csak a vezetéknevét használom. - valahol a halandó ezen sértve érezte magát, hogy még a keresztnevét sem tudom, de hát nincs jelentősége, most ő a testem, de bármikor visszatérhetek a sajátomba és akkor oly lényegtelen lesz, hogy volt-e neve egyáltalán.
Megütközve mozdul a szemöldököm felfelé. Fegyver? Magam előtt hessegetem el Seymour kérdését, mint egy tébolyult, aki láthatatlan pókhálót sepreget maga előtt. - Drágám, bármiből lehet fegyver. - jelentem ki, bár én egy jó késre, vagy egy hentes bárdra szavazok, de végtére is egy krumpli hámozó is megteszi, ha nincs más, szépen lehet vele nyúzni. - Vagy olyanra gondolsz, amivel lőni szoktak? Nincs sok értelme olyat szerezni, híján vannak a tölténynek, ha jól tudom, bár gondolom a rendfenntartóknál akad az is. - megdörzsölöm az állam. - Azt attól függ mit szeretnél tudni és, hogy mit szeretnél elérni? - bár erre voltak ötleteim. A világban mindenki hatalmat akar. Csak tudnám miért azt, amikor a hatalom nem lakat jól? Ki érti ezt?

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Myna


One-legged Squirrel Bar 219gif2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
-
☩ Reagok :
5
☩ Play by :
Gal Gadot
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 06, 2019 6:51 pm
Következő oldal


Találkozó egy régi ismerőssel
Myna & Beelzebub   • Credit:

Csak ülök és várok, a tekintetem az embereken legeltetem, micsoda fertő. Régen nem érintkeztek így nyilvánosan egymással, most meg jó, hogy nem a szemem előtt fognak közösülni. ~Hova fajult a világ~  Nem tudom, hogy ez jó-e vagy sem. Én is ennek köszönhettem, hogy sikerült pár érdekes teremtmény erejét elszívni egy discoban és el tudtam jönni ide. Azt hiszem ez a hely nem olyan zsúfolt és fogunk tudni szórakozni is. Elég sok az új információ és a lehető leggyorsabban igyekszem alkalmazkodni ehhez a világhoz, de fogalmam sincs, hogy hol vehetnék fegyvert és most kikhez kellene csapódnom, ahol minden számomra fontos információt megszerezhetnék.
Közelít felém egy férfi, hogy helyet foglalhat-e mellettem. Összeszűkült szemekkel méregetem, nem érzek belőle semmi mágikusat, szóval elküldöm melegebb éghajlatra és inkább az italommal szemezek. Csak akkor pillantok fel, amikor a következő érkező megemlíti, hogy éhes. Érzem őt és annyira tipikus beköszönés ez, elmosolyodom.
- Ne aggódj, már kinéztem egy desszertet neked. Aki idejött hozzám, pont tökéletes alany lesz, aki biztosan bárhová félrejönne velem, de ha ő nem, biztos akad más, a férfiakat nem nehéz megvezetni.
- Szükségem van pár dologra és nagyon le vagyok maradva ebben a világban. Odanyúlok az üveg felé, de nem az ital érdekel, az van még a poharamban is. A csuklóját fogom meg és egy jó adag mágiát szívok magamba belőle. Nem nagyon érdekel, ha legyengül, mert én mindig fontosabb vagyok.
- Máris sokkal jobban vagyok. Sóhajtok fel és elengedem a kezét, majd hátradőlök a székben.
- Nagyon aranyos kis porhüvelyed van, hogy szólítsalak? Neki nincs szüksége ilyenekre szerencsére, hiszen van saját teste, csak mágiája nincs, de dolgozik azon, hogy legyen. Az új hadseregében nem csak embereket fog összegyűjteni, egész fertő a hely és rengeteg a félvér, akik nem tartoznak sehová, ki mások lennének a legjobb alanyok?
- Mondd, hol tudok fegyvert venni és hova kellene beilleszkednem, hogy mindenről tudjak? Melyik városokba érdemes beköltözni? Sok helyre, ahová visszament, nem talált már ott semmit, de feleslegesen nem akarja beutazni az egész bolygót. A szabadsága nem tudja meddig tart, de reméli már nem fog visszakerülni oda, abba a sötét feketeségbe.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Beelzebub


One-legged Squirrel Bar Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
13
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 06, 2019 2:09 pm
Következő oldal


We create to devour
────────────── ──────────────
@Myna - 760 -  fgbhjfk
Mindig ugyanazzal a reménnyel indult a zuhanyzóba, hogy majd a víz átmossa, megtisztítja tőlem, hogy felszabadítja tőlem. Balga emberi remények. Még is csendesen hagytam, hogy elvégezze ezt a rituálét, ami a vetkőzéssel kezdődött, úgy vetette le, mintha azzal engem is hátra hagyhatna, mintha azt a bőrt nyúzhatná le magáról, ami nem oda való, csak valahogy odatapadt és bele itta magát a szöveteibe. Belépve a vízsugár alá, lehunyt szemmel élvezte a tisztálkodást, mintha az bűneitől is megváltaná, melyeket az én befolyásom alatt cselekedett. Hiszen ő nem rossz, hiszen ő nem akarta, hiszen... Blablabla.
- Roppant unalmas vagy! - jegyeztem meg. kedvem lett volna, oly forróra állítani a vizet, hogy megfőljön tőle a húsa, hogy felhólyagosodjon és sikítva vinnyogjon a szenvedéstől. Milyen szép lenne és biztosan finom. Talán megérzett valamit a végig futó gondolatokból, mert hirtelen elzárta a vizet és kilépett a tálcából, hogy a mosdóra támaszkodjon. Kerülte a melegtől bepárásodott tükröt, mintha attól tartott volna, ha belepillant meglát engem benne. Egész hízelgő. Remegett a teste, a rosszullét sápasztotta, míg a szemei alatt hatalmas karikák árulkodtam az alvás nélküli éjszakákról és a rémálomba illő nappalokról. - Megviseltnek tűnsz. - erre ő is a tükörre pillantott, de annak párás fátylán nem látott keresztül. - Nem mondod?! - hisztérikus kifakadása mulattató volt, de csak egy pillanatig. Utána megkordult a gyomrunk. - Seymour, ideje lenne harapni valamit. - jegyzem meg. Szorosan hunyja le a szemeit, mint egy kisgyerek, megdörzsölöm a hosszúra nőtt, ápolatlan, elburjánzott arcszőrzetén keresztül az állát. - Ne.. - lehelte, bár nem egészen derült ki, hogy a cirógató babusgatás ellen tiltakozik, vagy a táplálkozás miatt. A hangban rezgő könyörgés nagy elégedettségemre volt, ugyanakkor hatni, nem igazán hatott. Az együttérzés nem erősségem. - Ugyan már, biztos akad, ami mindkettőnk ízlésének megfelel. - mert voltak már jelei, hogy elméje lassan enged, hogy egy része hasad, hogy valahol, valahol tán élvezi, amit teszünk. Mert az emberek imádják a hatalom érzését, éheznek rá és mi tesz hatalmasabbá, minthogy elvehetjük valaki életét, hogy dönthetünk, mintha mi volnánk maga a mindenség. Az emberek gyarlók, könnyedén csábulnak. Azért megrázta a fejét, mert ez nem helyes. Nos, a legtöbb szórakoztató dolog a világon nem helyes, ám attól, hogy ő ennyire kapaszkodik az erkölcseibe én nem lakom jól. De most hagyom, hogy befejezze a rituálét. Figyelem, ahogy remegő kézzel a borotváért nyúl, hogy megritkítsa a szőrzetet, de a tükörben még mindig nem látni semmit, hát szabad kezével nyúl, hogy letörölve ránk pillanthasson, ám mielőtt megtehetné szavak jelennek meg. Ijedten ugrik hátra. - Mi a fasz? - bukik ki belőle, vádlóan ráncolja szemöldökét, mintha én csinálnám. - Nem én vagyok, de az üzenet nekem szól. Remélem vacsora meghívás is, éhen halok. - meglepődve vizsgálgatja az üzenetet. - Neked vannak barátaid? - érthető a megrökönyödés, hát torz vigyorba rendezem az ajkunkat. - Nincsenek.- azzal a nyakához érintem a pengét, amitől megugrik, hát sikeresen megvágom magunkat. Nem az én hibám, mégis úgy duzzog, mintha az enyém lenne.

***

Hagytam, hogy ő vezessen a helyre, végtére is jobban ismeri a várost, mint én, de, amint átettük a lábunkat a küszöbön, hátra száműztem agyának egy zugába, ahol elgondolkodhatott, amin akart, bár még mindig léggé foglalkoztatta, hogy kivel is találkozom. Meg fogod enni? A kérdés nem zökkentett ki, amíg végig pásztáztam az asztalokon, én tudtam mit keresünk, ő nem. Aztaaa! A férfiak végtelenül egyszerűek, ahogy Seymour is, mutass neki egy mutatós női egyedet és máris sokkal készségesebb, amikor megállapodik rajta a tekintetünk.  Ilyen barát nekem is... Elég! Tényleg megeszed? Csalódott volt, nos én nem válogatok a nő testeken is találni finom falatokat, de ami azt illeti jobban szeretem a férfiakat. Buzi vagy? Rohadt mocskos a szád és csak a halandók tudnak egyből mindig a szexre gondolni, de mi a jelen esetben a táplálkozásról vezettünk gondolatot, ami nálam az első helyen van, persze a mértéktelen italozás is jó.  Hát mielőtt helyet foglalnék vele szemben, előbb a pult felé vezet utam, ahol kérek magamnak egy italt, igazából rámutatok az egyik szimpatikus vodkás üvegre és mikor a pultos tölteni akar megrázom a fejem, nem, nekem az egész üveg kell, amit nem akar adni, de szerencsére a halandók másik nyelve a papírra nyomtatott számok, meg furcsa jelek. A pénz? Megkaptuk az üveget, vagy nem?
Az üveg boldog tulajdonosaként, Seymour zsörtölődésével foglaltam végre helyet, mert hát neki nagyon fájt, amennyit költöttünk egy üvegért. Nos igen, a főbűnök gyakran kéz a kézben járnak, bár, hogy pont a kapzsisággal kell most osztoznom az elég visszataszító.
- Remélem harapunk is valamit, mert éhes vagyok. - bár ez nem lesz újdonság senkinek. És, ha lovagias, vagy úriember lennék valami kedves félhazugsággal kezdtem volna, hogy mennyire örülök, hogy látom, hogy megszabadult a fogságból, blabla. De az efféle fölösleges körök nem vezetnek sehova, hát lecsavarom az üveg kupakját és belekortyolok, majd felé tartom, mint egy kínálva. - Szóval, minek köszönhetem a meghívást?

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Myna


One-legged Squirrel Bar 219gif2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
-
☩ Reagok :
5
☩ Play by :
Gal Gadot
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 05, 2019 8:27 pm
Következő oldal


Találkozó egy régi ismerőssel
Myna & Beelzebub   • Credit:

Rengeteg idő telt el és a varázsereje is megkopott. Gyengébb lett, mint volt a láda előtt, ami miatt nagyon dühös. A testvéreivel nem foglalkozva lelépett, hogy a maga útját egyengesse inkább. Igaz tudja, érzi, hogy a többiek merre vannak, de nem foglalkozik velük. Valahonnan erőt kell gyűjtenie, így nekiindul és keresi a mágikus kisugárzásúakat. A ruhája nem illik bele a a mai világba, furcsa divat van, ami nem tetszik neki. Útján egy ember férfipáros képzelte magát nagyon lazának ahhoz, hogy beszóljon neki. A szemei csak úgy villantak sárgán és kígyó szemfogai is, majd az egyiknek kitörte a nyakát, a másikat meg csak a száját fogta be. Persze most már csak nyikorog, mint egy kiskutya, mert hirtelen túl erős ellenfélre akadt rá. Van ez így, de mindegy. Régen élvezte a vér ízét, szóval a szájával a fiú szájába harapva szívja meg kicsit, majd az ő nyakát is kitöri, mikor érzi az oldalába szúródó tőrt. Szerencsére nem árt neki annyira, de megérezte és fáj is. Levetkőzteti a srácokat, majd egy kukába dobja őket, mégse találjanak itt rájuk. Körbenyalja a száját, hogy ami ott maradt vér, ne látszódjék és férfi pólóban és nadrágban indul tovább. Egy szórakozóhely előtt áll csak meg, ahol elnézve a lányokat csak elhúzza a száját. Ha be akar jutni, akkor úgy kell kinéznie, mint nekik. A szeme a közeli ruhaüzletre vándorol, ahová besétál, majd elmegy próbálgatni és látszatra ugyanabban a göncben megy ki, mint amiben bement, de valójában csak annak illúzióját keltette. Vett magának egy fekete szűk farmert, ami elég szokatlan, meg hozzá egy szürke ujjatlan felsőt, amire egy fekete bőrkabátot vett fel. Nem szereti a színes ruhákat, ezzel jobban beilleszkedhet és beáll a sorba is. A buli jó ötlet volt, hamar talál magának valami mágikus kisugárzású férfit, akit megérintve elszívja az erejét. Ő meg csak néz, hogy mi történik. A szája elé teszi Myna a kezét, hogy hallgasson, jobb is így mindkettőjüknek, majd tovább is áll, hogy még több erőt szívjon el. Ez a jó az ilyen helyekben, ahol sokan megfordulnak. A zenétől már fáj a füle és a feje is, szóval nem időzik sokat, amint tud le is lép és keres egy szobát, ahol egy jó teli kád vízbe elmerülhet. Irány New York, ott van emlékei szerint egy folyó, azt veszi célba érkezésének helyéül, majd pedig megindul körülnézni. Minden teljesen más... megváltozott. Keres valami helyet, ahol ihat egy jót és ahol valószínűleg több nem emberi lény fordul meg. Hiányoznak a démon barátai. Nem tudja hol lehet a kis torkos Beelzebub, de mikor meglátja hová tér be, küld neki egy üzenetet, hátha sikerül előcsalogatni, csak reménykedik, hogy van párás felület a közelében, ahol megjelenhet az írása: "Egy régi barátod vár One-Legged Squirrel Bar-ban." Nem vitte túlzásba, alá sem írja, talán felesleges is. Leül egy asztalhoz, egy sötétebb sarokba és kikér magának egy whiskyt tisztán. Azt ízlelgeti és csak reméli megjelenik kedvenc mulatós barátja. Persze feltett szándéka elszívni az erejét is, mert szüksége van rá most már. Legalább valakitől megtudná, mi a franc történt, amíg ő egy sötét helyen elzárva élt. Mi lett az amazonjaival? Sikerült nekik hódítani tovább nélküle vagy elbuktak volna?


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


One-legged Squirrel Bar Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
686
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 26, 2019 5:13 pm
Következő oldal


***
Szabad a játéktér



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


One-legged Squirrel Bar Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
667
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 27, 2018 9:31 pm
Következő oldal


Blondie Sisters
Good friends don't let you do stupid things... Alone
A mai nap talán az lehet, melyre már oly régen várok. A gondtalan és felhőtlen szórakozásé. Amikor elfelejthetek mindent, akár csak egy percig is. Amikor nem forog az agyam Amaran, Abaddonon vagy akár Ramiélen. Amikor minden… csendes lehet. Nyugodt. Amikor lehetek önző és csak magammal törődhetek. Senki sem akarja a maga igazát rám erőltetni, nem néznek le a gondolataim miatt.
Ahol nem kell megmagyaráznom, hogy én miért gondolom teljesen máshogy, mint más angyalok vagy épp démonok. Ha őszinte akarok lenni magammal, akkor meguntam. Meguntam, hogy ott legyek a kereszttűzbe, hogy rajtam csattanjon mindkét oldal ostora.
Most itt az idő arra, hogy egy kicsit magukra hagyjam. Mindenki gondolkozzon, mérje fel saját erejét. Járják körbe azokat, melyeket mondtam nekik…
Mégis… Nem gondoltam, volna, hogy régen látott testvéremmel fogok összefutni itt. Minden gondom, minden kétségem egy pillanat alatt száll ki testemből. Szívem hevesebben verne mellkasomba… Ha lenne szívem.
- Azért akad itt bőven - kacsintok rá. - Ha már száműzve lettem magam is a Földre, akkor használjuk ki annak minden egyes percét, nem igaz? Évezredeken keresztül irigykedtünk az emberekre, mindarra, mi megadatott nekik. Most ha akartuk, ha nem, kivesszük magunk is a részünk ebből az életből - vonom meg a vállamat könnyedén. Mosolyom csalfa, most mégis szelíd, kedves. Szívből jövő, még ha ezt el is vették tőlem.
- Lehetnél akár… - kezdek bele, kissé előre dőlve. Ajkamat szólásra nyitom, hang mégsem jön ki rajta. Ehelyett inkább becsukom. Majd újra parányira tátom, keresema megfelelő szavakat. Irónikus, hogy épp én nem találom őket, nem igaz? - Aki körbevezet a városba. A szokásokba, tudod… - ne, Ophilia ne használd ki őt saját célodra. Nem szenvedett már így is eleget? Rá tennél még egy lapáttal?
- Nem ismerem az emberi szokásokat, sok minden még annyira… Évezredeket töltöttem el azzal, hogy szemléljem őket, hogy figyeljem őket. Tudok róluk minden, minden apró botlásukat, és minden áldott szavukat. Mégis, itt közöttük járva, olyan… - az egyik vállamat felvonom, ahogy eltekintek testvérem mellett. A bár ablakán nézek ki, a járókelőket figyelem, majd a bár tagjait. - Mintha teljesen idegen lennék egy olyan közegben, ahol mindent tudok. Például, ezt a poharat Dowesburgh-ék készítették. Üveggyártásuk évszázadokra nyúlik vissza, és felismerhetőek az egyedi kézjeleikből, na meg a vízjeléből a pohár alján - emelem fel a poharamat.
Mindent tudok. Mindent láttam. Soha, semmi sem maradt észrevétlen a számomra. Mégis teljesen idegen vagyok ebbe a világba. Márpedig ha itt akarok élni, márpedig, ha itt akarok ténykedni meg kell tanulnom embernek lennem. Meg kell tanulnom emberinek lennem. S ki más lehetne erre a legtökéletesebb tanár, mint maga Ithya? Ki egykor bűnbe esett és ide száműzték?
- Mégis minden egyes pillanatára tisztán emlékszem - szorítom meg újra csak finoman kezét, annak ellenére is, hogy ezeket az emlékeket legszívesebben kiűzném elmémből. Nem akarok emlékezni az egykori naiv angyalra. Az emlékeire igen, de rá? Rá nem. Ő csak gátat szab nekem sok mindenben.
- Valóban? - lelkesülök fel. - Akkor most sok munkád lehet. A város sajnos folyamatos pusztítás alatt áll - mosolygom kedvesen. Majd észreveszem magamon. Kezemet hirtelen kapom szám elé és elnézően rázom meg a fejemet. - Bocsánat, csak tudod… a megszokás hatalma - magyarázom fejemet kedvesen megrázva.
Tekintetem a pincérre vetem. Mosolyogva tekintek utána, ahogy újabb pohárnyi gyöngyöző vérvörös bort tölt a vörös bukott. Hihetetlen, hogy mindene vörös. Ezután nyíltan szemlélem kedvelt testvéremet.
Emlékszem, hogy rosszul érintett a bukása. Fájt, nem értettem, hogy mi történt és miért. Mások nagyobb bűnt követtek el, mégsem díjazták ezzel őket. Mégis akkor elfogadtam Isten döntését. Ma már nem. Ma már dacolnék ezzel.
- Testvérek vagyunk, ha tetszik ha nem - vonom meg a vállamat hetykén, mosollyal az arcomon. - Legfeljebb te vagy a család fekete báránya, de hát… Mutass egy családot, ahol nem volt legalább egy lázadó - vonom fel kérdőn az egyik szemöldököm, amolyan: na ugye, hogy ugye. - Ne emészd magad a múlton Ithya. Ami történt, megtörtént, ezen nem tudunk változtatni, tudod… Egy barátom azt mondta, hogy az élet túl rövid, ne pocsékoljuk el az időnket… - és most nem rettegek attól, hogy rám omlik a plafon.
Vajon ha tudná, hogy épp egy démon szavait idézem, vajon mit szólna? Vagy azt, ha barátomnak tartom az illetőt? Nem, Don több annál. Ő az egyetlen, kire bármikor számíthatok. Még most is…
- Csak akkor, ha megfogadod a tanácsomat - emelem poharam közel az övéhez, de addig nem koccintok, amíg nem kapok egy igenlő választ. Ezután iszok csak bele és prüszkölve fordulok el tőle… Ennek… rémes az íze.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 27, 2018 8:01 pm
Következő oldal




A többség elhatárolódik tőlünk, a magamfajtától – a bukottaktól. Olyanok vagyunk, mint a repedések a magasztos, tökéletes kristálypalotán. Szepszis, melyet ki kell irtani, ártalmatlanná kell tenni – mert, ha valaki egyszer bűnt követett el, az újra, és újra, és újra bűnt fog elkövetni. Csak idő kérdése. És időből nekünk aztán rohadtul sok jutott, a többség azt sem tudja, mit kezdjen vele, csak lézengenek az emberek között, beletörődve a sorsukkal. Én nem. Én el akarom nyerni Isten bizalmát, és megbocsátását, én vissza akarok térni az otthonomba, a Mennyekbe, a testvéreim közé, az enyémekhez, újra annak akarok élni, amiért az Úr teremtett. Mert momentán úgy keringek a Földön, mint egy magányos aszteroida, mely valaha egy fenséges bolygó holdja volt, mára azonban nem maradt számára más, csak a végtelen, örök sötétség – és a magány.
Ophilia mosolyában van valami, hiába próbálja palástolni, és rejtegetni: sajnálat, és talán egy csipetnyi szánalom is. Megértem. Egy szárnyaszegett, elutasított, megbuktatott angyal nem lehet éppen felemelő látvány.
- Nincs itt olyan sok látnivaló – keserédes mosoly feszül ajkaimra, miközben hanyagul vonom meg a vállamat, és az édes, testes vörösborba kortyolok. Persze, más a Földet odafentről szemlélni, mintha ez a planéta nem volna egyéb, csak egy üveggömb. Más az, ha az ember lánya nemes céllal érkezik a Földre, hogy segítsen, hogy az Úr prófétája legyen. És megint más az, ha valakit ide száműznek. Számomra kevés öröm volt itt, aztán volt egy rövid időszak az életemben, amikor – nem is tudom, hogy egészen pontosan mire gondolhattam -, faltam az életet, amikor a két végéről égettem a gyertyát, tudván-tudva, hogy Isten nem enged engem haza, hogy Mephistopheles nyomát vesztettem, hogy örökre csapdába estem, nincs menekvés és nincs kiút. Akkoriban egészen más jelentett örömet és boldogságot, mint most. Most már nem sok örömömet lelem a Földön, hiába keresem a boldogságot, azt a keveset, ami még nekem adatott.
- Talán igaz sem volt – fejezem be a mondatát, karcosan nevetek, és azt kívánom bár így lenne, bár csak egy hosszúra nyúlt, groteszk rémálom lenne ez az egész, végeláthatatlannak tetsző, lassú sorvadás. De a sebhelyek emlékeztetnek a bűnömre, és emlékeztetnek a fizetségemre – a szárnyaimra, melyeket saját kezűleg vágtam le, mert olyan iszonyatosan büszke voltam, már akkor is, mindig is, hogy nem engedtem meg a hóhérnak, hogy megtegye helyettem.
Viszonzom a lágy szorítást, és igyekszem őszintén mosolyogni, és örülni – tényleg, komolyan, felhőtlenül – annak, hogy láthatom a nővéremet.
- Építészként dolgozom – felelem, a szárnyas szemeibe nézve. – Felhőkarcolókat, irodaházakat, társasházakat, családi házakat tervezek, és kivitelezek – felelem. Tulajdonképpen nincs más beszámolnivalóm. Nem élek makulátlan életet, nem vetem meg a testiséget, az italokat, a finom ételeket, talán olykor még önző is vagyok, és meglehet, hogy nem is olyan sokára még gyilkos is leszek. De ez nem biztos, hogy a megfelelő hely-, és szituáció arra, hogy ezt elmondjam Ophiliának. Néha még magamnak is féltem bevallani, hogy mire vágyok, hogy mit akarok, hogy mit tervezek; és, hogy az nem kevésbé alantas, mint, amit a démonok-, vagy az emberek tesznek.
Nem hiszem, hogy meg fogom gondolni magamat.
- Kérek szépen még egy ugyanilyet – szólok a férfihez, aki kiszolgálja Ophiliát, ő pedig bólint, és elveszi a kiürült poharamat, hogy újat hozzon helyette.
Érzem magamon a pillantását – az arcomon, a halántékomon, lélektükreimen -, lopva tekintek rá a szemem sarkából. Elmosolyodom. Egy kicsit olyan ez az egész, mintha valamiféle csalóka délibáb volna, tünékeny jelenés, mely a bármelyik pillanatban szertefoszlik. A gondolat nyomán egy kicsit erősebben szorítom meg a kezét, és egy kicsit szélesebben mosolyodok el.
- Szép tőled, hogy így gondolod, és én is örülök neked, de nem hiszem, hogy mi még testvérek vagyunk, és, ha őszinte akarok lenni, nem tudom, hogy mikor lehetünk azok megint, ha egyáltalán valaha ez bekövetkezik, Ophilia – lemondóan pillantok rá. – De mindent meg fogok tenni érte, hogy így legyen, hogy újra ott legyek, ahol lennem kell, azokkal, akikkel lennem kell, ott, ahová tartozom – és e szavak közben kihozták a boromat, melyet kissé a magasba emelek. – Cheers!



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


One-legged Squirrel Bar Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
667
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 07, 2018 7:13 pm
Következő oldal


Blondie sisters
Good friends don't let you do stupid things... Alone


Halk nevetéssel konstatálom, hogy viszonozza ölelésemet. Szívem most biztos, hogy nagyot ugrana, ha épp a mellkasomba dobogna az a galád. De nem teszi, viszont örömöm így is végtelennek tűnik, ha igaz volna. Habár egy apró reményem van arra, hogy testvérem ezt nem veszi észre rajtam. Legalább is nem egyből. Addig meg van időm elhitetni bárkivel, hogy semmi sem változott.
Vagy legalább is csak annyira, mint bárki más, aki először jár a Földön isteni útmutatás nélkül. Amikor magának kell mindent felfedeznie.
Enyhén szorítom még magamhoz a törékenynek tetsző női testet. Ujjaimat a hátán végigsimítom, aztán engedem csak el.
Derűs mosollyal az arcomon hajolok el tőle, fejemet enyhén félrehajtom. Kérdésén ugyanis szükségszerű elgondolkoznom. Szemeimmel egy pillanatra tekintek csak el válla fölött, ahogy fogaskerekeim járnak a fejemben.
Végül úgy döntök, hogy az igazat fogom mondani.
- Felfedezem az emberi világot - vonom meg a vállamat s hozzá könnyedén. Mégis miért is hazudnék ezzel? Nem sűrűn jártam még ilyen helyen, ami azt jelenti szórakozási lehetőségként sem tekintettem erre. Ha voltam is itt, biztos csak azért, hogy segítsek valakinek.
Persze, tudom, hogy az angyalok nem szórakoznak, számunkra ez luxusnak számít. De ha úgy is minden elpusztul, ha nemsokára minden véget ér, akkor miért ne tehetném meg?
Ennyi még nekem is jár, ennyi idő után, nem gondoljátok?
Természetesen nem.
Kecsesen foglalok helyet a mellette lévő bárszéken. Alkarjaimat a pultra fektetve dőlök enyhén előre, az ő arcán szemlélve.
- Mily régen is volt már… - próbálok visszaemlékezni mikor láthattam arcát szemtől szembe utoljára. Mikor is volt annak, hogy… Egyszerű hibát követett el, szárnyait vesztette el miatta. Érdekes Istennek a kettős mércéje. Gabriel világának lényeit irtotta és még ha vissza is jönne, le merném fogadni, hogy soha nem vágná le emiatt a szárnyait. Megbocsánata neki, de… Ne foglalkozzunk most ezzel.
- De ne beszéljünk most ilyenekről - nyúlok előre, kezét megfogva, ujjaimmal finoman szorítva rá. Szemeimbe játékos fény csillan, ajkamon hosszú idők óta valódi őszinte mosoly vibrál. - Régen elvesztettem pillantásom rólad, mesélj mi történt veled azóta? Miként megy sorod? Mit csinálsz a városba és Wow, Ithya, meg kell mondanom - dőlök enyhén hátra, végig nézek rajta és halkan nevetem el magamat.
- Persze tudom, hogy ez számunkra jelentéktelen de jól nézel ki - azonban nálunk ez mégsem jelenti azt, hogy jól is lennénk. De hát angyalok vagyunk, ostoba emberi érzelmek nem keríthetnek minket hatalmába. Mindenki ezt várja el tőlünk, akkor hát miért ne adjuk meg mindenki számára ezt?
Amíg várom, hogy válaszoljon a pultos felé fordulva rendelek magamnak is egy italt. Martinit, rázva, nem keverve. Mintha ez egykor igazán menő lett volna. Mindig is ki akartam próbálni. Akkor hát miért ne tegyem ezt meg most?
Az elegáns öltönybe bújt kiszolgáló előbb egy szalvétát tesz le elém, majd arra talpas pohárba az italt, mihez egyelőre nem nyúlok hozzá. Sosem próbáltam még és fogalmam sincs, hogy milyen hatást fog belőlem íze elsőként kiváltani.
Előbb csak lopva tekintek a mellettem ülő vörös hajú egykori kerubra. Nem egykori. Nekem továbbra is az marad. Másodjára azonban már nyíltan fordulok felé. Tekintetemmel iszom be a látványát, arcának minden rezdülését, minden tincsének esését, szemének vonását, ajkának ívét.
- Őrülök, hogy van még itt egy másik testvérem is - fejezem ki újra csak halvány mosollyal saját ajkaimon. Valóban régen volt már.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 04, 2018 5:36 pm
Következő oldal




Az emberekért éltem, mióta az eszemet tudom, hovatovább az emberekért, az embereknek teremtett engem az Úr egykoron, még a Mennyekben. Arra voltam hivatott, hogy a jó útra tereljem őket, hogy hassak rájuk, hogy a jóra buzdítsam őket, minden isten adta erőmből. És én megtettem. Hosszú évekig, évtizedekig, évszázadokig. Tettem, amire teremtettek, tettem, amit kellett, tettem, amit jónak láttam.
Aztán jött Mephistopheles, és úgy mászott be a bőröm alá, a véráramomba, a csontjaimba, az idegeimbe ivódott, és én észre sem vettem. Vak voltam, égi vak, egy ostoba naiva, az a porcelánbaba, akinek Mephistopheles látott engem; az a tökéletes, márványból faragott szobrocska, szép ruhákban, és bronzos, napfény áztatta, rőt tincsekkel. Az a fajta baba voltam, amelyikkel jó volt játszadozni, de még jobb volt összetörni. Éles szilánkok mindenhol; az életem a feje tetejére állt, az északból dél lett, a keletből nyugat, és hosszú évekig nem tudtam, hogy mit tehetnék, hogy mit kell tennem ahhoz, hogy az Úr bocsánatát elnyerjem.
Sokáig imádkoztam – tudja... Istenhez -, minden este, néha akkor is, éjszaka, amikor felriadtam a gyötrő rémképek, rémálmok hatására, abban a hitben, hogy egy nap majd meghall engem, hogy egy nap majd újra felfigyel rám, hogy meghallgat, és elmondja, hogy mivel tehetném jóvá elkövetett bűneimet. Emlékszem, amikor egy nyári estén a fürdőszobába mentem, és a tükörbe néztem. És nem akartam ismerni azt az embert, azt a torzonborz vadállatot, amely visszanéz rám, farkasszemet néz velem. De ismertem, oh, igen, túlságosan is jól ismertem őt. És ez elborzasztott. Abban a pillanatban a földre rogytam, a térdeimre ereszkedtem, és összekulcsoltam kezeimet, néma kérdést mormoltam, esdekeltem az Úr színe előtt. És zokogtam.
Az életem – a földi – olyan volt, mintha az elmúló évek, minden egyes napján egy szörnyűséges autóbalesetem lett volna. És ez túl sok volt. Túl nehéz. És egyedül voltam, minta kisujjam. Iszonyatosan nagy szükségem lett volna az Úrra.
Isten persze nem válaszolt, sem azon a fülledt, nyári éjszakán, amikor a fürdőszoba márványpadlóján térdepeltem, sem máskor, azóta.
Régebben nem fogalmazódtak meg bennem olyan jellegű gondolatok, mint manapság. Régebben a magasba akartam törni – ténylegesen, és átvitt értelemben egyaránt. Sokat tűnődtem azon, hogy vajon, mi lehet az, ami miatt Isten újra észrevehetne engem, amire azonnal felfigyelne. Így arra az elhatározásra jutottam, hogy, ha a hegy nem jön Mohamedhez, akkor Mohamed megy a hegyhez – tudom, furcsa hasonlat, vagy metafora ez az én számból, de vonatkoztassunk el a teológiai hovatartozásomtól; elég öreg vagyok hozzá, és elég régóta élek ezen a planétán, az emberek között, hogy tudjam: minden legenda ugyanarról a mindent alkotó, teremtő, óriási hatalomról szól. Istenről. Nevezhetném Jehovának, Allahnak, Sívának, Brahmának, Visnunak vagy Zeusznak is. Minden kultúrában ugyanazt jelenti: Legfőbb Lény, Egész, Teremtő; Felsőbb Hatalom. Tehát, arra jutottam, hogy az egekig nyúlok az Úr után: hatalmas, üveg és acél épületeket, felhőkarcolókat emeltem New York szerte. Ha ez nem lett volna elég, szelíd erőszakkal bevettem magam a város elitjének rétegeibe, belső köreibe, de csak és kizárólag azért, hogy kellő befolyással, hatalommal és vagyoni támogatást nyújtani képes befektetőkre tegyek szert, annak érdekében, hogy a szerencsétlen, földönfutók életét szebbé és jobbá tegyem. Felújítottam egy csomó lakást és házat, újakat emeltem, felújítottam a régi-, de menthetőeket.
De, hiába minden erőfeszítésem és törekvésem, a múltamat nem tudom megváltoztatni, melynek a szerves részét képezi Mephistopheles, és éppígy a jelenemre-, és ezzel egyidejűleg a jövőmre is kihatással van: amíg él, én nem térhetek vissza a Mennyekbe. Az utamban áll, és nem kerülhetem ki. Mert nem hagyja. Mert ő jobban szórakozik akkor, ha én a Földön tengetem mindennapjaimat, míg el nem jön az utolsó pillanat, az utolsó, elhaló szívdobbanás, és elfúló lélegzet; a mindenek vége. Célul tűztem ki magam elé, hogy Mephistopheles megkapja a méltó büntetését az Úrtól, és, ha ezt csak úgy érhetem el, hogy én magam viszem elé – láncra verve, lehetőleg -, akkor megteszem.
Néha még az is eszembe jut, hogy talán... az volna a legjobb, ha...
Megölném.
A vörösbor édesen cirógatja a nyelvemet, mikor a neonfények kereszttüzében újra megfogan a fejemben a gondolat, hogy talán az volna a legjobb, ha végleg eltűntetném a démont a Föld felszínéről.
A pultnál ülök, nem rég végeztem a munkahelyemen, az építkezési vállalat egyik modern vaskalitkájában, mely irodaként funkcionál. Magas sarkú cipő van rajtam, decens szoknya, ujjatlan blúz, melyet a szoknya derekába tűrtem és blézer, melynek ujjait feltűrtem – mind fekete színűek. Vörös hajam lágyan omlik vállaimra, ajkaimon vérvörös rúzs, arcomon egyébiránt természetes smink. A magas, karcsú lábon, e magányos piedesztálon trónolva, gerincem egyenes, fejem felszegve, tartásom már-már pofátlanul büszke.
Egykori, angyali nevemet hallva fordítom hátra a fejemet, vállam fölött pillantok a régről ismerős arcba.
- Ophilia – derűs mosoly szökik ajkaimra, miközben viszonzom ölelését. – Mi járatban? – kérdezem, a mellettem lévő bárszék felé intve, hellyel kínálva. Nem emlékeztetem rá, hogy milyen régen találkoztunk, mert az a pillanat az volt, amikor saját kezűleg, gyötrelmesen, kínzóan gyötrő, pokoli fájdalmaknak kitéve magamat, önnön kezeimmel vágtam le a szárnyaimat.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


One-legged Squirrel Bar Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
667
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 19, 2018 1:26 pm
Következő oldal


Blondie sisters
Good friends don't let you do stupid things... Alone


Régről megmaradt szempillaspirállal a kezembe hajolok közel a tükörhöz. Rögtönzött lakásom, mely évtizedek óta üresen áll az Upper East Side-on temérdek érdekességet rejt magába. San Franciscoba egy egyedül élő férfi házába költöztem be. Most úgy tűnik, hogy a környék legnagyobb dívájáét tudhatom magaménak. Ezernyi ruhák, cipők, sminkek. Amiket soha nem használtam, de életemben először most veszem őket kezembe.
Kezem mégis úgy mozog, mintha ezer éve tenném meg eme mozdulatokat. Tükörképemet nézve fel sem tűnik, hogy minden ecsetvonásnál egyre jobban tátom számat, amíg egy óvatos pislogást követően meg nem látom. Szemöldököm hiába vonom össze, a jelenséget nem értem. Noha számtalanszor láttam már.
Magabiztos mozdulattal tekerem vissza a kupakot, és dobom bele a mosdókagyló mellé állított kis dobozkába. Még egy utolsó pillantást vetek szolidan festett arcomra, kibontott egyenes hajamra és már fordulok is ki a helységből.
A gardróbba, mint már említettem ezernyi ruha vár, melyek közül képtelen vagyok választani. Hogyan is lehetne? Miért van bárkinek is szüksége ennyi holmira? De emiatt ne aggódjunk, ha már itt van, ne hagyjuk a molyoknak étek gyanánt. Bűn lenne. Utolsó napjaikba legyenek még oly elegánsan viselve, ahogy azt tervezőjük egyszer megálmodta.
Ezért sem törődők sem a színével, sem a formájával, sem a hosszúságával. Véletlenszerűen egyet kiválasztva emelek le egy vállfáról.
Gyorsan és könnyen húzom magamra, a tükörbe pillantva pedig azt kell látnom, ez nem is áll rosszul. Csalfa mosoly kúszik ajkamra.
Eldöntöttem. Ma megtalálom azt az alkoholt, amitől nem köpök szembe senkit. A választás nem olyan egyszerű, mint én azt gondoltam. Manapság az egyetlen italt, amit itt gyártanak, az a whisky, de az íze pocsék.
Kezeimmel óvatosan simítok végig a ruhán, magamon. Oldalra fordulva még utoljára megnézem hogyan áll hátul rajtam. Hajamat hátra dobva indulok neki a nagyvilágba. Magassarkú topánom már nem zavar. Az elmúlt napokba tökéletesen megtanultam bennük járni. Mintha mindig is rám öntötték volna őket. Különös érzés ily magasságokba közlekedni - mondom ezt, mint angyal.
Könnyedén odateleportálhatnám magam a kinézett bárhoz, mégis most New Yorkban vagyunk. Tudom, hogy tudják, hogy a városban vagyok, de azt nem, hogy hol. Miért adnék bárkinek bármilyen lehetőséget arra, hogy könnyen rám találjon?
Nem. Ez nem lesz ilyen egyszerű.
Mh, hol is tartottam? Oh, igen, az italoknál. Szóval a whiskynek búcsút mondtam. Azonban. Mire is mennék az erőm nélkül nem igaz? Gabriel úgy irtott ki mindenkit, hogy mindent hátra hagyott maga után. Ebbe értendőek az alkoholok. A világ összes pontján, a pincékben, a bárokba, a raktárokba ott porosodnak a különféle italok. Nem volt más dolgom csak, mint elhozni őket, ebbe az egy bizonyos bárba.
Óráknak tűnő sétálás utána lassan emelem fel tekintetem a bár neon cégérére. Már most többen vannak jelen, mint ahogy azt vártam. Hát igen, a meglepetés ajándék forgalmat jelent számára. A forgalom pedig embereket. Ajkamra hamis mosoly húzódik, lépteim hangja elnyomja a bárból jövő ritmikus zenéé. Több évtizede lehettek ezek divatosak, emlékszem még fentről rájuk. Most újra rátaláltak a lemez lejátszókra. Halvány remény él az emberek szívébe, hogy a világunk jobb lesz, mint valaha. Balga népség.
De ma nem ezért jöttem. Ma, hosszú idő után kikapcsolódni jöttem, jól érezni magamat.
Mégis ahogy belépek, a sötét, füstös helyen egy pillanatra elveszettnek érzem magam. Tudom, hogy nem vagyok idevaló és minden ilyen érzés rám tör. Keserű szájízzel indulok meg a pult irányába, ám szemem sarkából egy ismerős alakra réved tekintetem.
Szőke hosszú haj, kecses alak, büszke tartás.
Mily régen is láttam már.
Lépteim gyors irányt váltanak, a szolid tömegen átverekedve magam érkezem meg a testvérem mögé. Még ha bukott is, úgy vélem kijár neki eme jelző. Egykor vagyis így gondoltam. De mint mondtam, ma nem ezért jöttem ide.
- Ithya!? - szólítom meg, hisz nem vagyok ebben biztos, de ha mégis ő, és maga is felismer, boldog mosollyal az arcomon ölelem át. A viszontlátás régi érzéseket kavar fel bennem, ezeket mégis próbálom mélyen elnyomni magamba.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 27, 2016 1:32 pm
Következő oldal


Rosier és Aegra

Magányosan üldögélek a megszokott helyemen, miközben szemezek az előttem levő gyümölcsitallal. Nézem a piros színét, ami elsőre olyannak tűnhet, mintha hígított vér lenne. Egyik kezemmel fogom az italom, míg a másikkal támaszkodom a pulton, mint a kocsmában szokás. Cseppet sem érdekel, hogy ilyen puccos helyen  kinéznek innen ezen bárdolatlan viselkedésemmel. Próbálkozzanak erősebben! Hosszú éjszakám volt, s most jól esik a semmittevés. Ujjbegyemmel végigsimítok a pohár oldalán, hogy utána a pohár tetejét cirógassam. Nem rejtem véka alá, hogy kissé unott a hangulatom és alvásra van szükségem. Egyelőre nem várok senkit, s semmit. Nyugodt perceket szeretnék, aztán majd ha az italom megittam, akkor hazamegyek pihenni. Lassan odaemelem az ajkaimhoz a poharat, s enyhítem egy korttyal a szomjúság érzetem. Nem kapkodok, s nem hajt senki sem. Felsóhajtok, mikor a hűs ital legurul a nyelőcsövemen keresztül. Ribizli italt iszok, ami ezen a helyen igazi különlegesség. Nekem tetszik az íze, sőt még az állaga is. De jó lenne mindennapjaimat így eltölteni! Francba az egész hercehurcával, angyalokkal és démonokkal és a többi rakoncátlan népségből! Egy újabb sóhaj, de érezhető benne a különbség az előzőhöz képest. Ebben ott van a fájdalom. Végül úgy döntök, hogy megiszom az italt, aztán rendelek még egyet.
~ Vajon mikor pihenhetek meg egy hosszabb időre? Kéne pár új gönc, mert a mostani rongyos állapotban van. ~ mondom magamban, aztán lehúzom a pohár tartalmát. Jelzek a kiszolgálónak, hogy töltse újra. Csak most tűnik fel, hogy milyen pocok a fejének kinézete, s egyáltalán nem sportos. Nem mondanám kövérnek, inkább csupán jól tápláltnak. Egyidősek lehetünk, bár sosem kérdeztem tőle a korát, így ő sem érdeklődött ez ügyben. Próbálkozott nálam, de hamar lepattintottam, mert semmi szükségem nincs egy ilyen alakra. Kiráz a hideg, ha csak egy picit is belegondolok, hogy milyen lenne az élet mellette.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 27, 2016 1:32 pm
Következő oldal


* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/6
Angyal
5
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
5
Harcos Angyal
6
Vadász
13
Nephilim
3