We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
One-legged Squirrel Bar
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Ophilia
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
325

Utolsó Poszt Csüt. Jún. 07, 2018 7:13 pm
Következő oldal


Blondie sisters
Good friends don't let you do stupid things... Alone


Halk nevetéssel konstatálom, hogy viszonozza ölelésemet. Szívem most biztos, hogy nagyot ugrana, ha épp a mellkasomba dobogna az a galád. De nem teszi, viszont örömöm így is végtelennek tűnik, ha igaz volna. Habár egy apró reményem van arra, hogy testvérem ezt nem veszi észre rajtam. Legalább is nem egyből. Addig meg van időm elhitetni bárkivel, hogy semmi sem változott.
Vagy legalább is csak annyira, mint bárki más, aki először jár a Földön isteni útmutatás nélkül. Amikor magának kell mindent felfedeznie.
Enyhén szorítom még magamhoz a törékenynek tetsző női testet. Ujjaimat a hátán végigsimítom, aztán engedem csak el.
Derűs mosollyal az arcomon hajolok el tőle, fejemet enyhén félrehajtom. Kérdésén ugyanis szükségszerű elgondolkoznom. Szemeimmel egy pillanatra tekintek csak el válla fölött, ahogy fogaskerekeim járnak a fejemben.
Végül úgy döntök, hogy az igazat fogom mondani.
- Felfedezem az emberi világot - vonom meg a vállamat s hozzá könnyedén. Mégis miért is hazudnék ezzel? Nem sűrűn jártam még ilyen helyen, ami azt jelenti szórakozási lehetőségként sem tekintettem erre. Ha voltam is itt, biztos csak azért, hogy segítsek valakinek.
Persze, tudom, hogy az angyalok nem szórakoznak, számunkra ez luxusnak számít. De ha úgy is minden elpusztul, ha nemsokára minden véget ér, akkor miért ne tehetném meg?
Ennyi még nekem is jár, ennyi idő után, nem gondoljátok?
Természetesen nem.
Kecsesen foglalok helyet a mellette lévő bárszéken. Alkarjaimat a pultra fektetve dőlök enyhén előre, az ő arcán szemlélve.
- Mily régen is volt már… - próbálok visszaemlékezni mikor láthattam arcát szemtől szembe utoljára. Mikor is volt annak, hogy… Egyszerű hibát követett el, szárnyait vesztette el miatta. Érdekes Istennek a kettős mércéje. Gabriel világának lényeit irtotta és még ha vissza is jönne, le merném fogadni, hogy soha nem vágná le emiatt a szárnyait. Megbocsánata neki, de… Ne foglalkozzunk most ezzel.
- De ne beszéljünk most ilyenekről - nyúlok előre, kezét megfogva, ujjaimmal finoman szorítva rá. Szemeimbe játékos fény csillan, ajkamon hosszú idők óta valódi őszinte mosoly vibrál. - Régen elvesztettem pillantásom rólad, mesélj mi történt veled azóta? Miként megy sorod? Mit csinálsz a városba és Wow, Ithya, meg kell mondanom - dőlök enyhén hátra, végig nézek rajta és halkan nevetem el magamat.
- Persze tudom, hogy ez számunkra jelentéktelen de jól nézel ki - azonban nálunk ez mégsem jelenti azt, hogy jól is lennénk. De hát angyalok vagyunk, ostoba emberi érzelmek nem keríthetnek minket hatalmába. Mindenki ezt várja el tőlünk, akkor hát miért ne adjuk meg mindenki számára ezt?
Amíg várom, hogy válaszoljon a pultos felé fordulva rendelek magamnak is egy italt. Martinit, rázva, nem keverve. Mintha ez egykor igazán menő lett volna. Mindig is ki akartam próbálni. Akkor hát miért ne tegyem ezt meg most?
Az elegáns öltönybe bújt kiszolgáló előbb egy szalvétát tesz le elém, majd arra talpas pohárba az italt, mihez egyelőre nem nyúlok hozzá. Sosem próbáltam még és fogalmam sincs, hogy milyen hatást fog belőlem íze elsőként kiváltani.
Előbb csak lopva tekintek a mellettem ülő vörös hajú egykori kerubra. Nem egykori. Nekem továbbra is az marad. Másodjára azonban már nyíltan fordulok felé. Tekintetemmel iszom be a látványát, arcának minden rezdülését, minden tincsének esését, szemének vonását, ajkának ívét.
- Őrülök, hogy van még itt egy másik testvérem is - fejezem ki újra csak halvány mosollyal saját ajkaimon. Valóban régen volt már.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

Online
Ithya
avatar



☩ Keresett személy :
He found me
☩ Reagok :
3

Utolsó Poszt Hétf. Jún. 04, 2018 5:36 pm
Következő oldal




Az emberekért éltem, mióta az eszemet tudom, hovatovább az emberekért, az embereknek teremtett engem az Úr egykoron, még a Mennyekben. Arra voltam hivatott, hogy a jó útra tereljem őket, hogy hassak rájuk, hogy a jóra buzdítsam őket, minden isten adta erőmből. És én megtettem. Hosszú évekig, évtizedekig, évszázadokig. Tettem, amire teremtettek, tettem, amit kellett, tettem, amit jónak láttam.
Aztán jött Mephistopheles, és úgy mászott be a bőröm alá, a véráramomba, a csontjaimba, az idegeimbe ivódott, és én észre sem vettem. Vak voltam, égi vak, egy ostoba naiva, az a porcelánbaba, akinek Mephistopheles látott engem; az a tökéletes, márványból faragott szobrocska, szép ruhákban, és bronzos, napfény áztatta, rőt tincsekkel. Az a fajta baba voltam, amelyikkel jó volt játszadozni, de még jobb volt összetörni. Éles szilánkok mindenhol; az életem a feje tetejére állt, az északból dél lett, a keletből nyugat, és hosszú évekig nem tudtam, hogy mit tehetnék, hogy mit kell tennem ahhoz, hogy az Úr bocsánatát elnyerjem.
Sokáig imádkoztam – tudja... Istenhez -, minden este, néha akkor is, éjszaka, amikor felriadtam a gyötrő rémképek, rémálmok hatására, abban a hitben, hogy egy nap majd meghall engem, hogy egy nap majd újra felfigyel rám, hogy meghallgat, és elmondja, hogy mivel tehetném jóvá elkövetett bűneimet. Emlékszem, amikor egy nyári estén a fürdőszobába mentem, és a tükörbe néztem. És nem akartam ismerni azt az embert, azt a torzonborz vadállatot, amely visszanéz rám, farkasszemet néz velem. De ismertem, oh, igen, túlságosan is jól ismertem őt. És ez elborzasztott. Abban a pillanatban a földre rogytam, a térdeimre ereszkedtem, és összekulcsoltam kezeimet, néma kérdést mormoltam, esdekeltem az Úr színe előtt. És zokogtam.
Az életem – a földi – olyan volt, mintha az elmúló évek, minden egyes napján egy szörnyűséges autóbalesetem lett volna. És ez túl sok volt. Túl nehéz. És egyedül voltam, minta kisujjam. Iszonyatosan nagy szükségem lett volna az Úrra.
Isten persze nem válaszolt, sem azon a fülledt, nyári éjszakán, amikor a fürdőszoba márványpadlóján térdepeltem, sem máskor, azóta.
Régebben nem fogalmazódtak meg bennem olyan jellegű gondolatok, mint manapság. Régebben a magasba akartam törni – ténylegesen, és átvitt értelemben egyaránt. Sokat tűnődtem azon, hogy vajon, mi lehet az, ami miatt Isten újra észrevehetne engem, amire azonnal felfigyelne. Így arra az elhatározásra jutottam, hogy, ha a hegy nem jön Mohamedhez, akkor Mohamed megy a hegyhez – tudom, furcsa hasonlat, vagy metafora ez az én számból, de vonatkoztassunk el a teológiai hovatartozásomtól; elég öreg vagyok hozzá, és elég régóta élek ezen a planétán, az emberek között, hogy tudjam: minden legenda ugyanarról a mindent alkotó, teremtő, óriási hatalomról szól. Istenről. Nevezhetném Jehovának, Allahnak, Sívának, Brahmának, Visnunak vagy Zeusznak is. Minden kultúrában ugyanazt jelenti: Legfőbb Lény, Egész, Teremtő; Felsőbb Hatalom. Tehát, arra jutottam, hogy az egekig nyúlok az Úr után: hatalmas, üveg és acél épületeket, felhőkarcolókat emeltem New York szerte. Ha ez nem lett volna elég, szelíd erőszakkal bevettem magam a város elitjének rétegeibe, belső köreibe, de csak és kizárólag azért, hogy kellő befolyással, hatalommal és vagyoni támogatást nyújtani képes befektetőkre tegyek szert, annak érdekében, hogy a szerencsétlen, földönfutók életét szebbé és jobbá tegyem. Felújítottam egy csomó lakást és házat, újakat emeltem, felújítottam a régi-, de menthetőeket.
De, hiába minden erőfeszítésem és törekvésem, a múltamat nem tudom megváltoztatni, melynek a szerves részét képezi Mephistopheles, és éppígy a jelenemre-, és ezzel egyidejűleg a jövőmre is kihatással van: amíg él, én nem térhetek vissza a Mennyekbe. Az utamban áll, és nem kerülhetem ki. Mert nem hagyja. Mert ő jobban szórakozik akkor, ha én a Földön tengetem mindennapjaimat, míg el nem jön az utolsó pillanat, az utolsó, elhaló szívdobbanás, és elfúló lélegzet; a mindenek vége. Célul tűztem ki magam elé, hogy Mephistopheles megkapja a méltó büntetését az Úrtól, és, ha ezt csak úgy érhetem el, hogy én magam viszem elé – láncra verve, lehetőleg -, akkor megteszem.
Néha még az is eszembe jut, hogy talán... az volna a legjobb, ha...
Megölném.
A vörösbor édesen cirógatja a nyelvemet, mikor a neonfények kereszttüzében újra megfogan a fejemben a gondolat, hogy talán az volna a legjobb, ha végleg eltűntetném a démont a Föld felszínéről.
A pultnál ülök, nem rég végeztem a munkahelyemen, az építkezési vállalat egyik modern vaskalitkájában, mely irodaként funkcionál. Magas sarkú cipő van rajtam, decens szoknya, ujjatlan blúz, melyet a szoknya derekába tűrtem és blézer, melynek ujjait feltűrtem – mind fekete színűek. Vörös hajam lágyan omlik vállaimra, ajkaimon vérvörös rúzs, arcomon egyébiránt természetes smink. A magas, karcsú lábon, e magányos piedesztálon trónolva, gerincem egyenes, fejem felszegve, tartásom már-már pofátlanul büszke.
Egykori, angyali nevemet hallva fordítom hátra a fejemet, vállam fölött pillantok a régről ismerős arcba.
- Ophilia – derűs mosoly szökik ajkaimra, miközben viszonzom ölelését. – Mi járatban? – kérdezem, a mellettem lévő bárszék felé intve, hellyel kínálva. Nem emlékeztetem rá, hogy milyen régen találkoztunk, mert az a pillanat az volt, amikor saját kezűleg, gyötrelmesen, kínzóan gyötrő, pokoli fájdalmaknak kitéve magamat, önnön kezeimmel vágtam le a szárnyaimat.



Ophilia
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
325

Utolsó Poszt Szomb. Május 19, 2018 1:26 pm
Következő oldal


Blondie sisters
Good friends don't let you do stupid things... Alone


Régről megmaradt szempillaspirállal a kezembe hajolok közel a tükörhöz. Rögtönzött lakásom, mely évtizedek óta üresen áll az Upper East Side-on temérdek érdekességet rejt magába. San Franciscoba egy egyedül élő férfi házába költöztem be. Most úgy tűnik, hogy a környék legnagyobb dívájáét tudhatom magaménak. Ezernyi ruhák, cipők, sminkek. Amiket soha nem használtam, de életemben először most veszem őket kezembe.
Kezem mégis úgy mozog, mintha ezer éve tenném meg eme mozdulatokat. Tükörképemet nézve fel sem tűnik, hogy minden ecsetvonásnál egyre jobban tátom számat, amíg egy óvatos pislogást követően meg nem látom. Szemöldököm hiába vonom össze, a jelenséget nem értem. Noha számtalanszor láttam már.
Magabiztos mozdulattal tekerem vissza a kupakot, és dobom bele a mosdókagyló mellé állított kis dobozkába. Még egy utolsó pillantást vetek szolidan festett arcomra, kibontott egyenes hajamra és már fordulok is ki a helységből.
A gardróbba, mint már említettem ezernyi ruha vár, melyek közül képtelen vagyok választani. Hogyan is lehetne? Miért van bárkinek is szüksége ennyi holmira? De emiatt ne aggódjunk, ha már itt van, ne hagyjuk a molyoknak étek gyanánt. Bűn lenne. Utolsó napjaikba legyenek még oly elegánsan viselve, ahogy azt tervezőjük egyszer megálmodta.
Ezért sem törődők sem a színével, sem a formájával, sem a hosszúságával. Véletlenszerűen egyet kiválasztva emelek le egy vállfáról.
Gyorsan és könnyen húzom magamra, a tükörbe pillantva pedig azt kell látnom, ez nem is áll rosszul. Csalfa mosoly kúszik ajkamra.
Eldöntöttem. Ma megtalálom azt az alkoholt, amitől nem köpök szembe senkit. A választás nem olyan egyszerű, mint én azt gondoltam. Manapság az egyetlen italt, amit itt gyártanak, az a whisky, de az íze pocsék.
Kezeimmel óvatosan simítok végig a ruhán, magamon. Oldalra fordulva még utoljára megnézem hogyan áll hátul rajtam. Hajamat hátra dobva indulok neki a nagyvilágba. Magassarkú topánom már nem zavar. Az elmúlt napokba tökéletesen megtanultam bennük járni. Mintha mindig is rám öntötték volna őket. Különös érzés ily magasságokba közlekedni - mondom ezt, mint angyal.
Könnyedén odateleportálhatnám magam a kinézett bárhoz, mégis most New Yorkban vagyunk. Tudom, hogy tudják, hogy a városban vagyok, de azt nem, hogy hol. Miért adnék bárkinek bármilyen lehetőséget arra, hogy könnyen rám találjon?
Nem. Ez nem lesz ilyen egyszerű.
Mh, hol is tartottam? Oh, igen, az italoknál. Szóval a whiskynek búcsút mondtam. Azonban. Mire is mennék az erőm nélkül nem igaz? Gabriel úgy irtott ki mindenkit, hogy mindent hátra hagyott maga után. Ebbe értendőek az alkoholok. A világ összes pontján, a pincékben, a bárokba, a raktárokba ott porosodnak a különféle italok. Nem volt más dolgom csak, mint elhozni őket, ebbe az egy bizonyos bárba.
Óráknak tűnő sétálás utána lassan emelem fel tekintetem a bár neon cégérére. Már most többen vannak jelen, mint ahogy azt vártam. Hát igen, a meglepetés ajándék forgalmat jelent számára. A forgalom pedig embereket. Ajkamra hamis mosoly húzódik, lépteim hangja elnyomja a bárból jövő ritmikus zenéé. Több évtizede lehettek ezek divatosak, emlékszem még fentről rájuk. Most újra rátaláltak a lemez lejátszókra. Halvány remény él az emberek szívébe, hogy a világunk jobb lesz, mint valaha. Balga népség.
De ma nem ezért jöttem. Ma, hosszú idő után kikapcsolódni jöttem, jól érezni magamat.
Mégis ahogy belépek, a sötét, füstös helyen egy pillanatra elveszettnek érzem magam. Tudom, hogy nem vagyok idevaló és minden ilyen érzés rám tör. Keserű szájízzel indulok meg a pult irányába, ám szemem sarkából egy ismerős alakra réved tekintetem.
Szőke hosszú haj, kecses alak, büszke tartás.
Mily régen is láttam már.
Lépteim gyors irányt váltanak, a szolid tömegen átverekedve magam érkezem meg a testvérem mögé. Még ha bukott is, úgy vélem kijár neki eme jelző. Egykor vagyis így gondoltam. De mint mondtam, ma nem ezért jöttem ide.
- Ithya!? - szólítom meg, hisz nem vagyok ebben biztos, de ha mégis ő, és maga is felismer, boldog mosollyal az arcomon ölelem át. A viszontlátás régi érzéseket kavar fel bennem, ezeket mégis próbálom mélyen elnyomni magamba.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her


Utolsó Poszt Vas. Nov. 27, 2016 1:32 pm
Következő oldal


Rosier és Aegra

Magányosan üldögélek a megszokott helyemen, miközben szemezek az előttem levő gyümölcsitallal. Nézem a piros színét, ami elsőre olyannak tűnhet, mintha hígított vér lenne. Egyik kezemmel fogom az italom, míg a másikkal támaszkodom a pulton, mint a kocsmában szokás. Cseppet sem érdekel, hogy ilyen puccos helyen  kinéznek innen ezen bárdolatlan viselkedésemmel. Próbálkozzanak erősebben! Hosszú éjszakám volt, s most jól esik a semmittevés. Ujjbegyemmel végigsimítok a pohár oldalán, hogy utána a pohár tetejét cirógassam. Nem rejtem véka alá, hogy kissé unott a hangulatom és alvásra van szükségem. Egyelőre nem várok senkit, s semmit. Nyugodt perceket szeretnék, aztán majd ha az italom megittam, akkor hazamegyek pihenni. Lassan odaemelem az ajkaimhoz a poharat, s enyhítem egy korttyal a szomjúság érzetem. Nem kapkodok, s nem hajt senki sem. Felsóhajtok, mikor a hűs ital legurul a nyelőcsövemen keresztül. Ribizli italt iszok, ami ezen a helyen igazi különlegesség. Nekem tetszik az íze, sőt még az állaga is. De jó lenne mindennapjaimat így eltölteni! Francba az egész hercehurcával, angyalokkal és démonokkal és a többi rakoncátlan népségből! Egy újabb sóhaj, de érezhető benne a különbség az előzőhöz képest. Ebben ott van a fájdalom. Végül úgy döntök, hogy megiszom az italt, aztán rendelek még egyet.
~ Vajon mikor pihenhetek meg egy hosszabb időre? Kéne pár új gönc, mert a mostani rongyos állapotban van. ~ mondom magamban, aztán lehúzom a pohár tartalmát. Jelzek a kiszolgálónak, hogy töltse újra. Csak most tűnik fel, hogy milyen pocok a fejének kinézete, s egyáltalán nem sportos. Nem mondanám kövérnek, inkább csupán jól tápláltnak. Egyidősek lehetünk, bár sosem kérdeztem tőle a korát, így ő sem érdeklődött ez ügyben. Próbálkozott nálam, de hamar lepattintottam, mert semmi szükségem nincs egy ilyen alakra. Kiráz a hideg, ha csak egy picit is belegondolok, hogy milyen lenne az élet mellette.


Utolsó Poszt Vas. Nov. 27, 2016 1:32 pm
Következő oldal


* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *


Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek




friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Ophilia
Today at 10:16 am
☽ Pincerendszer




friss írások
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 32 felhasználó van itt :: 15 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 1 Bot




Fajaink száma
Arkangyal
8/6
Leviatánok
8/5
Angyal
2
Démon
10
Bukott Angyal
1
Ember
7
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
8
Nephilim
5