One-legged Squirrel Bar

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Myna


One-legged Squirrel Bar 219gif2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
-
☩ Reagok :
14
☩ Play by :
Gal Gadot
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Feb. 19, 2020 11:59 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Találkozó egy régi ismerőssel
Myna & Beelzebub   • Credit:

Egy pillanatig tart mindössze, hogy elégedett vagyok, ám ott az a fránya 'de'. A szemem csak úgy villan mérgemben és hallva, hogy manapság már a szemtől-szemben nem kifizetődő, mert alattomosnak és furmányos kell lenni, háttérben mozgó marionettest játszva... Felbosszant a dolog és a körmeim belemélyesztem az áldozatunk húsába, még a vére is kiserken a nyomain. Milyen ocsmány világba kell visszatérnem? Ahol már az erő nem számít semmit, mindenki aljas trükkökkel jut előrébb, ahol mindenkinek ismerik szinte a gyengéjét is. Csalódott vagyok és mérhetetlenül dühös, de nincs még itt az ideje a tombolásnak, azt meghagyom későbbre.
- Sajnos a világ nem igazságos. Megsimogatom Beelzebub arcát, látom, hogy nincs ínyére a helyzet, hogy megöltem a vacsorát, de valamivel nekem is szórakoznom kell, elvégre én nem vagyok olyan éhes, mint ő, nincs mérhetetlen űr a gyomrom helyén.
- Sajnos gyengébb vagyok, mint voltam, szükségem van olyanokra, akikben van valami természetfeletti erő, hogy használhassam az erőmet. Mikor szóba kerül, hogy ő, mint házi kedvenc, felnevetek, ennyire nem nézem őt semmibe, tudhatná, mégis elhagyták ajkait ezen szavak. Szeretem a fekete gomolygó szempáron át látni a kedvenc démon bajtársam. Nem mondanám, hogy barátok lennénk, ahogy szövetségesek sem, azok csak leszünk, remélem.
- Nem akarlak házi állatnak, teljesen más dolgokban kell a segítséged, neked apróság, nekem meg nagy előrelépés. Elvégre sokat kell még tanulnom erről a világról, a testvéreim ki tudja milyen előnyben lehetnek velem szemben, de úgyis erősebb leszek tőlük. Nem az uralkodás miatt, inkább a saját védelmem miatt, nem szeretem, ha megszorongatnak.
- Nem, nem hinném, hogy lenne elegendő étel a te bendődnek. Mosolyra húzom a számat, csak egy kicsit és elhelyezkedek a főfogáson, mintha csak egy trónon ülnék, nekem kényelmes így. Csak a szemem sarkából figyelem, ahogy a vállamon lévő karba beleharap és pár csepp az arcomra csapódik. Nem törlöm le, majd lenyalja Beelzebub, miközben felvázolom neki a nem túl nagy terveimet.
- Kell egy rabszolga, egy természetfeletti, akin feltöltődhetek. Nincs ellenséged, akit elkaphatnánk? Első és a legfontosabb, hiszen mindig erőm teljében kell lennem.
- Másodszor viszont, valahogy a vadászokhoz szeretnék beállni, de kell egy jó történet, ami megállja a helyét ebben a világban, nem mondhatom, hogy az amazonok istennője vagyok és mesélhetek nekik a régi kor történelméről, még démonnak néznének. Kicsit el is fintorodom a végén, mert többnek érzem magam tőlük, ősibb vagyok és teljesen más.
- Már ne vedd magadra, szeretek veled szórakozni, de csak mert mások vagyunk.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Beelzebub


One-legged Squirrel Bar Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
38
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 18, 2020 11:34 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


We create to devour
────────────── ──────────────
@Myna - 8xx -  fgbhjfk

A mai halandók éppen olyanok, mint Seymour. Átlagosak. Alig akad pár, aki különleges volna, aki vállalna egy szemtől-szembeni csatát, de hát hogyan is várhatnánk tőlük ezeket, amikor még az országok is alattomosan támadják meg egymást, ügyes érvekkel és okokkal, mintha legalább a pokolból szalasztották volna a vezetőket. Nekem jó így, kétségtelen, de Myna világa nem ilyen volt.
A régi korok dicsősége letünt, hagyatéka sem maradt, s hiába van itt az istennőjük, ha már nincs, aki képes lenne teljesíteni az elvárásait, vagy a kedvében járni. Szinte szomorú.
- Kétségtelenül nagy meglepetés lenne, de tudod, akad akinek nem éri meg szemtől-szembe neki menni, ha mást nem legalább ezt megtanulták manapság a győzelem érdekében. Az alattomos, furmányos cselszövők korát éljük. – a démonoknak ideális, már ha érdekli őket egyáltalán mi folyik amúgy ezen az Isten által teremtett sárgolyón.
Myna szemének villanását közömbösen figyelem, nyilván úgy véli túlságosan is sokat engedek meg Seymournak, ami kétségtelenül igaz,  ám ha teljesen elnyomnám, aligha érezném az ínycsiklandozó kétségbeesését, az alig észrevehető küzdelmét, amikor olyasmikre kényszerítem, amit egyenes gyűlöl, s gyűlöl engem is, de képtelen tőlem megszabadulni. Különben is, ki lennél te nélkülem Seymour? Nem több, mint a többi szánalmas halandó, igazán érezhetné megtiszteltetésnek is, hogy ő lett a választottam. Az emberek azonban semmit nem képesek értékelni és csak a saját kárukon tanulnak. Néha igazán mulatságosak a maguk nemében.
- Azért nem uralom, mert így döntöttem. – rántok vállat, végtére is nem tartozom magyarázattal, ahogyan én sem kérdezem meg, hogy miért mutogatja a csábosan bajos mellméreteit egy arra teljesen érdemtelen halandó előtt, de persze nem teszem szóvá, hiszen ha annyira zavarná Seymour kocsonyán logó szeme még az én kedvemért sem hagyná meg őket a szemgödrükben, bármennyire is tudok velük bájosan, esetleg fenyegetően nézni.
Nincs ínyemre, hogy megfoszt a halandó szenvedésétől, azzal, hogy átvágja a nyakát, hát némileg fintorba rendezem Seymour ajkait, hogy nyilvánvalóvá tegyem elégedetlenségemet.
- Jobb szeretem úgy megenni a nagy részüket, hogy még ver a szívük. – jegyzem meg, mintegy mellékesen, hiszen így valójában nem más, mint egy dög.
Mégis tisztára nyalom az ujjait, hogy ne vesszen kárba a rajta levő vörös életnedv, de ez az élvezet nem tart soká, hiszen a bal sejtelmet szavai nem oszlatják el, sőt inkább mélyítik.
- Semmi olyat, hm? Konkretizálhatnád, hogy mi lenne az a kis szívesség Myna. – egy pillanatra Seymour halandó szemeit elnyeli a sötét démoni szempár, hogy valóban engem lásson a test mögött a kígyó, s bár csak pár pillanat az egész némi gyanakvással méregetem, amíg mosolyogva megcsóválom a fejem. – Mit kapok cserébe? Megetetsz párszor, mint holmi házi kedvencet? – teszem fel a kérdést, hiszen ellátni képes vagyok magam, s bár szórakoztató, ha van társaságom, azért nincs szükségem folyton valakire, akivel megoszthatom a finom falatokat.
- Jól lakni? Úgy ismersz engem? – sosem lakom jól, de mégis előbb szeretném pontosan hallani az ajánlatát, apró betűs részek nélkül, hiszen elég rég ismerjük már egymást, hogy tudjuk, ha megteheti, a másik valószínűleg átejt a palánkon. Végtére is nem vagyunk szentek, s az adott szavainknak nem sok értéke van. Figyelem, ahogy hátra dől a hullán, mint valami torz trónon, kétségtelenül így néz ki a legjobban.
- Kár lenne, ha kihűlne….- hát közelebb lépek, hogy bele harapjak a vállán pihenő karba, melyből hiányzik az izgatottság forrósága, az elmúlt élet langyos még, de nem marad így sokáig. – aztán beavathatnál végre a részletekbe és abba miért is előnyös üzlet ez nekem.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Myna


One-legged Squirrel Bar 219gif2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
-
☩ Reagok :
14
☩ Play by :
Gal Gadot
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 23, 2020 11:59 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Találkozó egy régi ismerőssel
Myna & Beelzebub   • Credit:

Szeretek büntetni minden olyanért, ami nem tetszésem váltja ki, de sajnos Beelzebub esetében nem tehetem meg, mert ez az ő porhüvelye és neki kell megnevelnie. Hallom, ahogy megköszörüli a torkát, nyilván neki sem tetszik a helyzet és amilyen szemfüles, meg sem lepődnék, ha látta volna, hogy ez nekem sem tetszik. Az emberi pazarlás netovábbja, mintha tudnák is mi a jó, finnyásak lettek nagyon és puhányok.
Élvezettel nézem, ahogy mohón kap újabb falatok után, legszívesebben megsimogatnám a buksiját, de az túl kedves lenne és nem akarok túlzásokba esni, már így is elég nagyvonalú vagyok, már magamhoz képest, de igazodni kell a jelenlegi, gyengébb önmagamhoz.
- Meg sem lepődöm. Horkantok fel én is kellő gúnnyal a hangomban, elég csak új emberi testére pillantanom, nem olyan izmos, mint azok a férfiak, akikkel és valaha is szóba álltam. Az amazonjaimon több izom volt, mint ezeken.
- Én megmaradok a szemtől szembeni harcnál, ha úgysem ez a divat, akkor talán ez lesz a legváratlanabb meglepetés. A válaszom nyugodt és persze gonoszan fennkölt, azonban belül szinte felrobbanok a dühtől, hogy ennyire gyávák manapság az emberek, hogy csak hátba támadnak. Jobb lesz megbarátkoznom ezzel, különben ráfázhatok. Azért megjegyzem, szépen lassan egyre teljesebb képet kapok, a mai világról, ahol démonok és angyalok az emberekkel közösködnek, egyesek még fajtalankodnak is egymással, aminek következtében születhet közös utódjuk is. Ez valahol még jobban bosszant, mert ki ne akarna teremteni saját gyermekeket? Nekem nem adatott meg és még az erőmet is elvették, hogy ismét teremthessek boszorkányokat és amazonokat.
- Ohh, szóval most zavar a játszadozásom, miért nem uralod jobban a tested? Sárga szemeim gonoszan villannak felé, mert úgy érzem nem én vagyok a hibás ezért, jobban is átvehetné a hatalmat az embere felett, hogy ne lógjanak kocsonyán a szemei, ahogy engem bámulnak. Át is adom a helyet, hogy a szék körül sétáljak egy kört, levezetve a feszültséget, ami a játékom felé irányult. Nagyon sokáig voltam bezárva és el sem tudja képzelni ez a kis éhenkórász, hogy ez mennyire rossz volt nekem. Ha szórakozni akarok, akkor fogok is és ha el akarja rontani, hát azt megbánja, nem fog érdekelni a régi barátságunk sem, már ha élhetek ilyen szóhasználattal. Mikor magához tér a vacsoránk, megállok a képébe mosolyogni démonunk mögött, majd eleszmél és most egy kicsit én rontom el a szórakozást, méghozzá azzal, hogy nem adok esélyt, hogy felébredhessen ismét, felvágom a nyaki ütőerénél a bőrét és hagyom, hogy kivérezzen.
Az ujjam a patakzó vérbe mártom és a tisztogatást Beelzebubra hagyom, aki szinte úgy fonódik rá, mintha ez lenne az utolsó csepp belőle.
- Csak kis szívességet, semmi olyat, amivel ártanék neked. Közelebb lépek és mélyen a szemeibe nézek, mintha látnám a szemek mögött gomolygó sötétséget, a démont, akihez intézem szavaimat, majd hátrafelé leülök a csonkított emberi test ölébe és az egyik kezét felemelem és a csuklójába harapok a vékony bőrt áttépve kígyó fogaimmal. A vére csak úgy csurog az ajkaimról a mellkasomra, ahol az izmos domborulatok között a kockás hasamon haladjon még lejjebb  a vörös mámorító ital.
- Mhm, én addig enném, amíg még friss vagy tán jól laktál Beel? Becézgetem kicsit gunyorosan és az áldozatunk karját elengedem és hagyom, hogy a vállamon pihenjen meg.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Beelzebub


One-legged Squirrel Bar Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
38
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 16, 2020 9:42 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


We create to devour
────────────── ──────────────
@Myna - 8xx -  fgbhjfk

Érzem Myna pillantását, mely nem rosszalló ugyan, de sugárzik belőle a nem tetszés. Hát még az én testtartásomból, hogy sugárzik. Régi korok hírhedt rémségei vagyunk mi ketten, akik jól ismerik az éhséget, érthetően nem nézzük jó szemmel az emberi pazarlást holmi finnyásság miatt. Ha Seymour figyelmes volna, tudná, ha értelmesebb volna, talán nem vonná magára két embertelen lény haragját is, de ha igazán okos volna, különösen engem nem bosszantana holmi köpködéssel, mert bizony az én elégedetlenségem nem tesz jót az egészségének. Valószínűleg Myna elégedetlensége sem, de valószínűleg nem fog beleszólni a halandó nevelésébe, vagy legalábbis nagyon ajánlom, hogy így legyen, hiszen oly kár volna ezt a szép estét tönkre tenni holmi nézeteltérések miatt. Figyelmeztetően köszörülöm meg a torkom, Seymournak szánva, mert annyit még ő is tud, hogy ha nem csúszik le a torkán a megkívánt falat, akkor leerőszakoljam azt. Hiszen arról már megbizonyosodhatott, hogy rám nem igazán hat kéréssel, vagy könyörgéssel, bár néha jól esik elhitetni, hogy megtegye, mert kétségtelenül van abban valami kielégítő, ha fohászkodnak hozzánk. Isten is biztosan azért szereti, s mint minden teremtménye, vagy a teremtménye által teremtett lények isten komplexusban szenvedünk. Mondjuk úgy, hogy ez a közös örökségünk.
Félig lehunyt szemmel, saját élvezettemtől elragadtatva hümmentek, ebbe nem keveredik bele Seymour undora, vagy élvezete, amit Myna vált ki belőle. Valahol agya szegletében egy elszeparált részben csak az én elégedettségem létezik, ami minden harapással, minden véres falattal egyre hatalmasabb, de múlandó, mert a még kell érzés folyton ott kapar a gyomorban, torkot szorít és szárít, hogy még véresebb falatot kívánjak, az íz elmállik nyelvem ízlelőbimbóin, hogy fájdalmas ürességet érezzek. Amíg nem harapok újat. És újat. Még. Még. Még.
A megjegyzésre, csak megforgatom szemeimet, melyen osztozom Seymourral, aki gyönyörűnek tartja a kígyó nőt. Legalább ízlése van, bár ha rajtam múlik ez az ízlés még sokat fog változni, hogy megtanulja mi is tűnik igazán gusztusosnak. Kétségtelenül Myna is az, gömbölyödő formákat kívánhat meg rajta a szem, a nyelv és a fogak, s ennek ellenére jól tudom, hogy minden formás porcikája izmos. – Mi mást, mint dobot?- horkantom, hogy elterelődött gondolataimat visszatereljem a beszélgetésre. – Tudod, manapság a csatákat nem szemtől-szembe vívják harsonákkal és fanfárokkal, vagy dobbal kísérve, hogy eszed vegye a harci láz. Azok az idők elmúltak, a harcosok nem dicsőségesek, csak alattomosak, mert a szentséges cél leegyszerűsödött a túlélésre. Túlélni pedig az tud igazán, aki hátba szúrja a másikat. – mosolyodom el. Vajon mennyire rossz neked ez Myna? Vajon téged, téged te harcos amazon, te küzdelem istennője mennyire sért? Vajon követed a céljaid elérésében ezt az utat? És vajon, mi a célod?
- Milyen fennkölt és magasztos gondolat ez, de erkölcsök híján és lélek hiányában azt hiszem, erről nem tudok veled érdemben értekezni. – rántok vállat. Csak emberek, senkit nem érdekelnek igazán, ahogy a hangyák, vagy a férgek sem. A lelkük az egyetlen kincsük, amit pont ők nem értékelnek semennyire. Egészen mulatságos.
Azt azonban már nem tartom ennyire mulatságosnak, ahogy Myna lassan az ujja köré csavarja Seymourt. Vajon mivel menti ki a nőt a gonoszság alól? Elég ennyi, hogy gyönyörű, hogy egyre kevesebb rajta a ruha? Megkérdezném, de éppen köpni-nyelni alig tud pár fedetlen bőrfelület láttán és bőszen fantáziál a átsejlő anyag alig takarta milyenségén. Kocsonyán lógó szemeivel, szinte pislogni sem szándékozik, nehogy valamiről lemaradjon, nehogy megszakadjon ez a bűvölet, mert akkor szembe kell néznie a rideg valósággal. De pislogok én helyette, ezen ne múljék.
- Ohh ne értsd félre, általában nem zavar, hogy játszod a kis játékod, de tudod egészen kényelmetlen így ez a test, hogy feszül érted. – ingatom a fejem, mert a test emberi, összeránduló izmokkal, vérrel, ami bőségesen leszalad az agyból, hogy mást töltsön meg. Pont olyan, mint akit a székhez kötöttünk, s valahogy mégsem képes észrevenni ezt a párhuzamot. Igazán kellemetlen és bosszantó valahol. Hát a másik férfi ölébe ülök, s nem restellek hozzá simulni, amitől Seymour érdeklődése máris lankad, hogy undorodva próbálja eltolni magát a másik férfitól, amennyire lehetséges. Nem értem a problémád, ezen is akad bőven lyuk, sőt, annyit rághatunk, vághatunk… Vállaink megreszketett, testünk kissé összegörnyedt az öklendezéstől. Hát nem gondoltam tovább, nem ültettem Seymour agyába, hogy mit csinálhatnánk még, de már nem is érdekelt, mert a pofozgatásra kinyílt a másik férfi szeme. Oly gyengéden néztem rá, és simogattam meg az arcát, mintha csak most ébredt volna. – Ohh hát jó reggelt. – sajnos azonban csicsergő üdvözlésemet elnyomja a kínzott nyöszörgés, ami bár zene füleimnek, de nem szeretem, ha nem figyelnek arra, amit mondok. Szinte teljesen vérző ajkára hajolok, hogy ajkaimon érezzem a kínjának édes dallamát. Hát nem aranyos? Pillantásom kérdezi Mynától, de örömöm illékony, hiszen újra a sötét álmatlan álomba merül a halandó, ahol nincs hangja a fájdalomnak, tán nem is érzi.
Csalódott fintorral figyelem a kígyónő kezét, hogyan akad körme a húsba. Remélem Seymour is levonja belőle a megfelelő tanulságokat, bár kétlem. Vörösre színezi a vér a női bársonyos és pikkelytelen testét, ami még számomra is üdítő látvány. Hagyom, hogy ajkaimra kenje a vért, s mohó nyelvel követem azt az ujjat, hátha elérem még ajkam szegletében, s akkor végig nyalok rajta, mohón veszem az ajkaim közé. De leharapnám… Mégis engedem ajkaim közül, hogy félre billentsem a fejem. Túl kedves. Túlságosan is érdekli az én elégedettségem.
- Ohh és mi lenne az ára Myna? – mert azt mindketten tudjuk, hogy az ő kedvességének is ára van, ahogy mindennek. Felemelkedem az alélt férfiról, de csak hogy szembe álljak a kígyóval. – Szóval mit is szeretnél tőlem?



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Myna


One-legged Squirrel Bar 219gif2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
-
☩ Reagok :
14
☩ Play by :
Gal Gadot
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Dec. 11, 2019 6:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Találkozó egy régi ismerőssel
Myna & Beelzebub   • Credit:

Elmegyek, de a köpésre még visszafordulok a fejemmel a távolból, nem szeretem, ha valaki megízlel valamit, majd kiköpi. Legyen már benne annyi tisztesség, hogy lenyeli, bármennyire is rossz az íze, bár kétlem, hogy Beelzebub bármit is kiköpne, mert íztelen. Falánksága nem ismer határokat és talán pont ezért kedvelem, szeret elszórakozni az áldozatokkal, ahogy én is, olykor egész szórakoztató tud lenni.
Én nem érzem, hogy mennyire kíván engem az emberi teste a démonnak, de azért vannak jelek. A kezemhez úgy bújik, mint egy hűséges állat, csak az a baj, én nem tartok ilyeneket, mert az gyengeségre adna okot. Minek nekem bárki is, aki megvéd? Az más, hogy bizonyos erőt csak a különleges természetfelettiekből tudok elszívni. Most ő tűnt a legjobb választásnak, de kárpótolom is érte, elvégre kellenek a kapcsolatok ebbe az új világba, hogy megtaláljam a megfelelő helyet magamnak, ahonnan nyomon követhetek majd mindent, netán még beleszólásom is lehet a dolgok alakulásába.
- A dobot amúgy is jobban szeretem, a hátán lévő bőrből csinálhatnánk egyet. Javasolom, mert nincs is jobb, mint a csatába induláskor hallott harci dobpergés. Itt azonban nem látok hangszereket, ami furcsa, elvégre a zene jó dolog és néha kell is, mert a csend őrletbe is kergethet egyeseket.
- De a világ nem fekete-fehér, hogy dönthetné el bárki is mi a helyes és mi nem? Nem ők Isten, aki erről dönt. Szánalmas emberek, azt hiszik a szabad akaratukkal annyira a maguk urai, pedig közel sem, rengeteg szabályt hoznak már a kezdetek óta, amit mindig megszegnek és ármánykodnak, háborúkat robbantanak ki. Jó ebben nekünk is leviatánoknak és démonoknak is benne van a kezünk, mert néha kell egy kis csábítás a rossz felé, ők pedig kapva kapnak a lehetőségen általában.
Kicsit kényeztetem és érzem, mennyire élvezi, pedig az imént hántoltam egy szeletet egy másik férfi vesszőjéből, ő mégis a kezembe adnád a sajátját. Annyira kis szánalmas, de legalább jól szórakozok kicsit. Elmegyek levenni a ruháimat, hogy ne vérezzem össze, de csak a nadrág és a felső kerül le, a bugyi és az atléta marad. Én még olyan korban éltem, ahol nem volt csík bugyogó meg olyan melltartók, amik a torkomba felnyomják a nőiességem gömbölyű részeit. De a szép hosszú meztelen lábaim megnézheti magának és az áttetszős atlétám is, ami ahogy véres lesz, már tapad is rám egyből. az ajkaknak hála pont ott sikerül magam összevérezni, de engem nem zavar.
- Nem tehetek róla, de mindkettőnknek kell valami szórakozás. Megvonom a vállam és a leszelt falatot Beelzebubnak adom, aki még tisztára is nyalja a villát. A fűszerezés viszont úgy fest elmarad. Átadom neki a helyet, hogy a vacsora ölébe üljön és megpofozza. Magához tér és most, hogy nincs a szája már betömve annyira a fájdalomtól és a sokktól alig hallhatóan ordít fel, a torkán akadt a hang és csak nyöszörgés jön ki rajta. Nem bírja sokáig, amire ismét elveszti az eszméletét. Én csak oldalra billentett fejjel néztem, ahogy elalél ismét.
- Szerintem elvérzik. A körmöm belemélyesztem a nyakába és az ütőerénél felkarmolom az álláig, hogy folyjon csak a vére, amihez odahajolva iszok belőle, majd hagyom, hogy kicsit csak lecsurogjon az ajkaimról a testemre. 
- Nem is rossz. A kezem is már teljesen véres a bulitól, Beelzebub szájához viszem az egyik ujjam és a száján végighúzom az ujjbegyem, rá kenve egy keveset a vacsora vörös színfoltjából.
- Kereshetünk majd valaki mást is neked, akit tovább hagyunk pánikolni. Jó lenne megegyezni vele, hogy néha, ha kell egy kis mágia, akkor tőle szívhassak el, de ennek kölcsönösnek kell lennie. Nem szokásom senki kedvében járni, de inkább építek régi kapcsolatokra, mint újakat építsek fel, az annyira fárasztó.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Beelzebub


One-legged Squirrel Bar Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
38
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 28, 2019 12:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


We create to devour
────────────── ──────────────
@Myna - 8xx -  fgbhjfk

Myna kétségtelenül nagyon csábító tudd lenni, ha akar. Nem csoda hát, hogy Seymour ellenállása olvataggá válik értő, masszírozva cirógató ujjai között, hiszen a belőle áradó veszély, éppen annyira fenyegető, mint vonzó és a végzetasszonya nem csak belsőleg, de külsőleg is. Seymour pedig nem tudja, hogy mennyire is igaz ez a kígyónőre, én pedig nem intem óvva őt. Majd meglátja, ha eljön az ideje, addig hadd élvezkedjen, hadd borzongjon a szép kacsók alatt, bár azért marad benne némi undor és berzenkedés, melynek határait feszegetem azzal a nyalással. Alattomosan vigyorgom rajta, hiszen már ott van nyelve hegyén egy másik férfi íze, amitől öklendezni támad kedve. Néha nagyon hosszú pórázra engedem, ahogy talán most is, amikor hagyom, hogy oldalra köpjön és megtörölje kézfejével a szánkat. Emiatt csak kicsit később érzi meg, hogy Myna már régen nem ér hozzá, sőt el is tűnt. A hiány, ami benne ébred a nő érintése után némi rosszallást vált ki bennem, hát ráncolt szemöldökkel meredek magam elé, mintha csak őt korholhatnám vele, de valahogy nem érzékeli a rosszallásom. Különösen akkor, mikor a vágyott nő visszatér. Hát… Seymournak sincs több esze, mint a legtöbb halandó férfinak, ezen igazán nem kellene már meglepődnöm. Ahogy Seymournak sem kellene meglepődnie, a másik halandó férfiasságát szorosan körbe ölelő gumikon. Ez mégis??  Majd meglátod!
Magamon viszont meg kell lepődnöm, hogy milyen hatással van rám Myna vérének bódító illata. Mint egy cápa, akit egyetlen csepp is hívogatva csalogat. Ez így egyáltalán nincs ínyemre, az meg főleg, hogy a kígyó kineveti a fenyegetést. Ez egy probléma, melyet ki kell küszöbölni minél előbb, mert szívesen játszom én Myna kedve szerint, de csak akkor, ha az nekem is kedvemre való és nem lenne jó, ha a bódító íz emléke ez elfeledtetné velem mindig. Éppen elég, hogy Seymour kiskutyaként rajong érte, épp csak fel nem dobja magát, hogy a hasát vakargassa a nő. Komolyan kissé kezd megalázó lenni és felettébb kínos.
Ahogy a lenyelem az első falatot, elégedetten hümmögök, ezt még csak Seymour öklendező undora sem tudja tőlem elvenni, mert nem hagyom, visszanyelem, mielőtt megszabadulhatna a hústól. Nem szép dolog, de ahogy engem mulattat a küszködése, a haszontalan harc, melyet ellenem vív, úgy nem csak nekem van megelégedésemre. Oh, hiszen látom én, hogy Myna épp úgy élvezi az én halandóm szenvedését, mint ahogy a másikét is, a kettő között csak aza különbség, hogy Seymour nem alél el a fájdalomtól, mert azt nem él meg, így nincs módjában, hogy elmenekülhessen a rideg valóság elől, az elmére boruló, mindent feledtető sötétségbe. Csak lehunyhatja szemeit egy pillanatra, hátha mikor kinyitja ez az egész meg sem történt. De megtörténik! Ezzel a gondolattal riogatom, hogy elbújdosson tulajdon elméjében valahová, ahol nem hall. Hiú ábránd!
Szemünkből könny folyik, bár nem az én könnyem áztatja arcunkat nyirkossá, míg végre neki láthatok valóban az igazi étkezésnek, s megérzem Myna érintését, melybe most kissé mindketten lehunyjuk szemünket, bár én inkább az elégedettségtől, amit a gyomor lassú telítődése jelez. Seymour remegve dörzsöli a kézhez a borostás arcát, a szőrszálak hangosan sercegnek a mozdulattól, mintha ebbe próbálna kapaszkodni. Vajon, hogy nem jut el az agyáig, hogy a kígyónő keze vágta az első szeletet? Mindegy, nem veszem el tőle ezt a csekély örömöt, addig míg csendben van, amíg hagyja, hogy lehajoljak és fogaimmal szaggassak a másik halandó vádlijának inas húsából.
- Nem tudok furulyázni sajnálatosan és szerintem Seymour sem. – mondom kissé sajnálkozva, miután lenyelem a falatot, és megtörlöm véres állam.
- Ugye tudod, hogy egy halandónak hiába beszélsz, amit nem éltek át, azt nem is hiányolják. Ebbe a világba kapaszkodik, a mostani érték rendekbe, melyek kimondják fekete-fehéren mi a helyes és helytelen. – mert Seymour nem volt ám szent, de a maga erkölcsi kódexét követte, amibe nem fért bele, hogy egyen egy idegen férfi nemi szervéből, vagy lábából.
A felsőnk alatt kutakodó női kézre én csak összeráncolom a szemem, végtére is nem vagyok annyira én sem kőből, hogy ne találnék benne élvezetet, de tudom, hogy ez nem nekem szól. A sóhaj pedig nem is az enyém, mely élteti a lefelé tartó mozdulatot, de én vagyok, aki vissza hajol a lábszárhoz hogy újabb húsdarabot szakítsak magamnak, míg Seymour el van foglalva azzal az érzéssel, melytől izgatottan kezd mocorogni, nyújtózkodni, mintha siettethetné a simogató kezeket, hogy végre ott érintsék, ahol annyira jó. Lélegzete úgy zihál, éltetve a kígyónőt, mint valami istennőt. Annyira halandó, annyira férfi. A nyalásba belenyög, míg én az arcomat temetem az idegen férfi húsába, és ott hal el az élvezet nyilvánvaló hangja.
- Kissé megnehezíted a dolgom azzal, hogy felizgatod Seymourt. – jegyzem meg, de neheztelés nincs a hangomban, szemem odatapad a vetkőzésre, hadd nézze Seymour, ha már annyira érdekli az a női test és egyáltalán nem oly éhség ül a szemeiben, mely az enyémben szokott.
Seymourt elborzasztja a tett, amivel Myna módszeresen leszeli a másik férfi ajkát, nos engem meg pont ez izgat, hát nyitom a számat, hogy lehúzzam a véres ajkakat a villáról, melyet tisztára is nyalok sebtiben.
- Nem jobb szeretem a húst magában élvezni. Szerinted felébred még, vagy elvérzik? – állok fel, ahogy a férfi ölébe ülök és megpofozgatom. – Jó lenne hallani még a panaszos nyöszörgését! – súgom a vérző, ajaktalan szájra, amin végig nyalok, Seymour minden berzenkedése ellenére.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Myna


One-legged Squirrel Bar 219gif2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
-
☩ Reagok :
14
☩ Play by :
Gal Gadot
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 24, 2019 11:54 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


18+

Találkozó egy régi ismerőssel
Myna & Beelzebub   • Credit:

Ahogy ott vagyunk négyesben a szobában és Seymour vagy ki vállait masszírozom elgondolkozom, hogy most kivel is játszom valójában. Van egy finom falat emberünk, aki eljött velünk élvezkedni, anélkül, hogy tudta volna, mit jelent számunka ez a szó. Ő a sajátos módján értelmezte és élvezi, hogy kikötöztük és hogy most Beelzebub a porhüvelye kezével izgatja a férfiasságát. Talán mindenkivel egy kicsit játszom, elvégre nem mindenki lenne ilyesmire képes és tudom jól, hogy nem azért csinálja a démon, mert fél tőlem, hanem mert szórakoztató lesz, ahogy lerombolunk mindent és a finom falat egy pillanat alatt át fog menni szenvedésbe, a kínok kínját fogja átélni.
Érzem, hogy a test inkább hozzám bújik, dorombol mint egy macska mondhatni, miközben belülről egy erő előre viszi és érinti a nyelvével a finom vérrel teli finom falatot. Persze a sztereotípiák, hogy férfi-férfival ne, meg nő-nővel fúj, egy kicsit idegen számomra, elvégre a rómaiaknál ez nem okozott gondot, sőt gyakran félredugtak a férjek a fürdetőkkel is. Kicsit erősebben szorítom meg a vállánál, mikor azt mondja, hogy soha többé. Inkább elkapom róla a kezem és hátrébb lépek. Eszembe jut valami és elindulok kifelé, amikor megbizonyosodom róla, hogy készen áll szó szerint az alanyunk. Visszaérve a gumikat rá is húzom a férfiasságra, hogy ne adja meg magát egyből. Látom, hogy tetszik neki, viszont nem gondoltam volna, hogy bókolni is fog hozzá, már ha ezt annak lehet venni. Amikor elvágom a kezem egy kicsit észreveszem, hogy közeledik Beelzebub felém, egyből megérzi és sóvárog iránta. Ez még jól jöhet később, szóval jól elraktározom az információt. Igazából, meg sem kellene szólalnia, tudok olvasni a tekintetéből és az arcáról, ő mégis nyomatékosítja szavakkal is a dolgot, hogy ilyen ne csináljak, ha nem akarom, hogy nekem essen, mintha félnék tőle. Felnevetek és neki is látok az első szelet levágásának, amit a démonom szájába adok. Látom, ahogy küzd magával és talán ettől még élvezetesebb a dolog, ezért is hívtam meg mindig a kedvenceim megszállásához, hogy ismerjék csak meg, kiért rajonganak és ölnek, ha kell. Kicsit olyan, mintha egy háziállatot etetnék, aki már rég nem evett. Én nem vagyok olyan éhes, megelégszem a kis sajtreszelő által lereszelt pár vékonyabb csíkocskával, abból veszek a számba néha egy-egy darabot hát, miközben nézem mit alkot Beelzebub.
- Egyél csak, neked ígértem őt. Végigsimítok az arcélén, valahol odabent az ember biztos élvezné, ha bújik, akkor még valamennyire elől van, ha nem, akkor biztosra veszem, hogy megpróbál háttérbe szorulni. Utóbbiban viszont mi lenne a szórakoztató?
- Igen, de kell valaki, aki játszik is rajta. Egy kis műsort is kapok közben, majd látva a remegő kezet, ami megnyugszik, be kell valljam, hogy talán már fél tőlem is ez a Seymour.
- Ó Seymour, megrontott ez a kor, régen ez természetes volt. Jegyzem meg, miközben Beelzebub belemerül a zabálásba, mert ez már az. Szórakoztató nekem még ez is, főleg, ha beleszólok és nem könnyítem meg a dolgát. Még van egy ember, akivel szórakozhatok. Mögé sétálok és a kezeim a felsője alá dugom, majd lehajolva felé a mellkasán lefelé haladok. Az érintésem biztos felébreszt valamit az emberből is, nem tudom ezzel könnyítem vagy sem a démonunk dolgát, majd kiderül. A nyakán érezheti a leheletem és a nyelvem, amivel megízlelem a bőrét. Nem fogom megenni, de talán ha átadja magát más élvezetnek, úgy mind a ketten élvezni fogják ezt a közös étkezést. Hárman maradtunk és a finom husika.
- Szeretem mikor mohó vagy Beelzebub.  Kihúz a kezeim a ruhája alól és felállok, hogy lentebb vetkőzzek, nem szeretném ezt a nehezen szerzett ruhát összevérezni, azt nehéz kiszedni és amúgy is kényelmetlenek. Visszasétálok az áldozatunkhoz és az ölébe ülök, mit sem foglalkozva azzal, hogy véres leszek miatta. A kezemben van egy villa és egy kés, amivel az arcán óvatosan simítok végig, majd a villát az alsó ajkába döföm, szinte hallani a roppanást, ahogy áthatol az evőeszköz és koppan a fogakon. A késsel szépen levágom a helyéről a száj alsó dús részét, a vére közben a kezemen elkezd végigfolyni, a könyökömről pedig az ölembe és a combomra hullik cseppekben. A számhoz emelem és megnyalom a finomságot a villán, elég puha és ízletes falatnak tűnik. Lenyújtom a démonnak, hogy harapja le az evőeszközről a finom ajkat, néha nem árt vegyíteni mit eszik éppen mással is, hiszen minden testrésznek más íze van. Eszembe jut, hogy akár be is fűszerezhetnénk, elvégre a bors, a paprika, chilipor az nem árt neki, csak a só.
- Nem szoktad néha megfűszerezni az ételt Beel? Most már tegezem inkább, nincs kedvem kimondani az egész nevét és persze nem lennék rest kimenni a konyhába behozni ilyesmiket, mert egy jóízűen falatozó démonnál nincs jobb, bár ennél az egynél ezzel sosem volt gond, csak azzal, hogy jól lakott sosem lesz.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Beelzebub


One-legged Squirrel Bar Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
38
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 15, 2019 9:33 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


We create to devour
────────────── ──────────────
@Myna - 9xx -  fgbhjfk

Meglepettsége nyilvánvaló, hát ajkaim meg is rándulnak, azonban ez a kedvenc titulus nem feltétlenül előnyös, hiszen én, mint démon aligha megyek tűzbe bárkiért is, ez pusztán annyit jelent, hogy nem én leszek valószínűleg, aki a vesztüket okozza, bár erre sem lehet teljesen mérget venni. Az, hogy kedvelem és szívesen töltöm az időmet Myna közelében szintén nem jelenti azt, hogy ezt önzetlenül tenném, ohh nem ismerjük már mi egymást, neki most energia kellett, nekem meg ízlett a vére, amivel kárpótolt a veszteségekért. Nevezhetnénk ezt üzleti kapcsolatnak is akár. Sajnos túlságosan is finom, hogy ne akarnék belőle egy kis harapást és ismer már ennyire, hogy ezzel tisztában legyen, ez a veszély mindig a kapcsolatunk fölé tornyosul, és sötét árnyékot vet rá. Az örökké hosszú idő egyedül, mert jó egyedül is mulatni, de társaságban azért mindig jobb, hát kétségtelen, hogy ilyen szempontból Myna a kedvencem, hiszen ez idáig még nem okozott csalódást az együtt töltött idő felettébb kellemes, ahogy a látványa is.
Myna türelmetlenebbnek tűnik, mint általában, bár nem vethetem a szemére, ha engem zárnának be oly hosszú időre, mint őt, bárkit behabzsolnék gyorsan, ám a megérteni azért nem teljesen értem meg, de majd újra tárgyaljuk ezt a témát, ha már osztoztam a sorsában, addig kénytelen vagyok elviselni a női szeszélyit és sóhajtozását, amivel a halandókat becsmérli. Én sem tartom túl sokra szerencsétleneket, de azért jobban értékelem őket, mert szeretek velük játszani, Myna azonban már nem tartja túlságosan méltó bábunak őket a sakktábláján, mert haszontalanok a számára, érthető, hogyha tehetné, szépen lesöpörné őket gyorsan, hogy olyan bábukat szerezhessen, akik hasznot is hoznak. Vajon engem is a kis gyűjteményébe szeretne? Nem vagyok túlságosan könnyen mozgatható gyalog. Biztosan tudja, de persze biztosan azzal is tisztában van, hogy mindig létezik azaz ár, amiért egyesek még a lelküket is eladnák. Már, ha van nekik ugyebár. Seymour pedig hadd legyen még kis ideig elbűvölt a kígyónő által, majd később bőven ráér ráébredni miféle is a némber. Ahogy a halandók fogalmaznak egy szörnyeteg, de nekem éppen ez tetszik benne, talán Seymour gondoskodásom végett képes lesz értékelni úgy a hölgyet, ahogyan én, annak, ami.
Az immár kikötözött férfiról egy ízletes sonka jut az eszembe, bár attól nem vagyok elragadtatva, hogy nekem kell még jobban felkorbácsolnom a vágyait, hogy aztán Myna arassa majd le a babérokat, de hát én akartam játszani és egyelőre mégis hölgyeken van az elsőbbség. Bennem nem kelt undort, hogy egy másik férfihoz kell hozzá érnem, ellenben Seymour, nős ő motiválásra szorul. Szerencsére a kígyónő is érzékeli Seymour kelletlenségét, ami szinte azonnal elpárolog az érintése miatt. Férfiak, könnyedén olvadnak egy kis kedvességtől és igazán jól motiválhatók vele, hát nem csoda, hogy most Seymour inkább a kellemes érintés érzésébe menekül, mint abba, hogy közös kezünkkel masszírozzuk egy másik férfi hímtagját, amitől az élvezettel nyögdécsel. Ez az állapot azonban nem fog sokáig tartani. Kicsit jobban szemügyre veszem a merevedő férfiasságot, nos mi tagadás láttam már nagyobbat és kívánatosabbat is, bár ez a méricskélés ritkán szexuális tartalmú szemrevételezés Seymour mégis jobban simul a mögötte álló női combokhoz. Mire készülsz? Elég kétségbeesett kérdés, annyira, hogy gonosz kis vigyorra húzom miatta közös ajkainkat, amitől ő nagyot nyel. Ne, ne, ne! Sajnos azonban engem nem hat meg Seymour tiltakozása, ahogy az undortól könny szökik a szemébe. Nem sír kicsit túl sokat, amióta megismert? Közelebb hajolok, ahhoz az átlagos szerszámhoz, nyelvem hegye szinte alig érinti, mikor Seymour erővel rántja el a fejét. - Soha... többé...- nocsak megjött a hangja is, de a célt elértük, immár tejes harci készültséggel áll a másik halandó, aki alig tudja mi folyik körülötte, de annyira már nem is érdekli. - Készen áll! - kuncogok fel, kissé alattomosan, de Myna is jól tudja, hogy a fájdalom hamar lelohasztja a férfit, amint  az általunk kiválasztott eszközök egyikét használja rajta oda az egész. Hát bólintok, amikor ellép, Seymour pedig megborzong és most hiába a csábító szavak, megrázza a fejét. Ő nem akarja folytatni. - Lehet több motiváció kellene nekem is. - bár itt leginkább Seymourra gondolok, én elég motivált vagyok és nem hagyom, hogy ellenkezzen, amikor újra mozgatni kezdem ütemesen a kezem a másik halandó ölén. És tagadhatja Seymour, hogy egy férfi nyögdécselése undort vált ki belőle, de azért az élvezettel teli hangok messzemenően nem hatástalanok rá sem. Talán az övét is verni kéne. Azonban mire eljutok eddig a gondolatig Myna már vissza is tér.
Imádom, ahogy tudja mit kell tenni, ahhoz, hogy hosszú szenvedések elébe nézzen a férfi, hát ellágyult és elismerő pillantással nézem tényedését, a művét, majd magát a kígyónőt.
- Mindig csodáltam, hogy mennyire imádod az egyszerű, de praktikus dolgokat, a kreativitásod meg egyenesen zabálni való. - ez sem feltétlen bók, bár ez most kivételesen annak szántam. A szemem összeszűkül, ahogy megérzem csalogató vére illatát, önkénytelenül mozdulok felé közelebb, engedve a vonzásnak, mely szinte pórázként ránt felé. Megrázom a fejem, mintha a bűvölettől kívánnék szabadulni ezzel a mozdulattal. - Tisztelettel megkérnélek, ezt ne csináld, ha nem akarod, hogy...- de nem fejezem be a mondatot, hiszen nyilván tisztában van vele, hogy hogyan is végződik a fenyegető, torokhangon mormogó mondat vége. Tekintetem a hideg fémre tapad, ahogy a bőrt hasítja, szeli le, az inger kissé késve ér a halandó tudatába, ahogy hallani a tompa ordítását a szájába tömött zoknin keresztül is, ahogy leveri a verejték, ahogy a szoros kötözésben ráng, vonaglik a kíntól és szabadulni próbál, de béklyói is csak élesen marnak húsába. Nah most igazán kívánatos lett a szememben. Seymour megdöbben, a tudatunk pereméről hátrál, mintha lenne hova menekülnie a borzalom elől, szemét is lehunyja, de én kinyitom újra. Nézze csak. Van mit. Az orrom előtt lóbált falatra kitátom a szám, amit Seymour szorosra zárna, valahol hátul vinnyog és könyörög, szánalmasan zokogva, de én most nem igazán foglalkozom vele, mert csak a finom falatot látom magam előtt, hogy végre, végre a számba kerüljön. Nyelvemmel érintem meg lassan, majd emelkedem, hogy teljesen a torkomra csússzon a hússzelet és csak utána harapok, bár rágás nélkül mohón nyelek. Olyan éhes voltam, olyan éhes vagyok kell még. Még. Még.
- Nekem ez már nagyon kellett...- nyögve lehelem a vergődő halandó combjára, remegve az élvezettől, amit az evés jelent. Én jövök? Felpillantok, tényleg ezek után azt várja tőlem, hogy  ne harapjam le egyből az egészet? Mélyet lélegzek, hogy türelemre intsem magam, míg a késemet a férfi bokájához érintem, hogy körbe metszve a bőrt, kézzel alányúljak és feltépjem róla az irhát, hogy előbukkanjanak a szép lábizmok. Bár így, hogy már nem szenved, annyira nem izgalmas, hát végezhetnék igazán hentes munkát. A vértócsa egyre nagyobb, amiben térdelek, olyan szívesen felnyalnám a padlóról, de Myna műsort szeretne, hát a késsel lefejtem az izmokat, hogy előbukkanjon a sípcsont. - Jó lenne furulyának. - jegyzem meg. A kezem megremeg, nem miattam Seymour miatt. - Vagy nyugton maradsz, vagy hagyom, hogy rólad is levágjon valamit, ami nélkül még tudsz élni, megértetted Seymour? - úgy tűnt megértette. - Bocs a kellemetlen közjátékért, Seymour nem az a ragadozó típus, idomításra szorul még. - a lefejtett húsba nyomom az arcomat, összevérezve magam, megmosakodva velem, hajam összeragad az életnedvtől, aztán csak habzsolva zabálok belőle, megfeledkezve arról, hogy a kígyónő műsort akar. Éhes vagyok, annyira éhes. Csámcsogva rágódom a finom falatokon, élvezettel cuppogva rajtuk. Csak ez számít.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Myna


One-legged Squirrel Bar 219gif2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
-
☩ Reagok :
14
☩ Play by :
Gal Gadot
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 30, 2019 7:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


18+

Találkozó egy régi ismerőssel
Myna & Beelzebub   • Credit:

Meglep a válasza, mert nekem nem érzem úgy, hogy lenne kedvencem, akihez kötne bármi is, hogy akár megvédjem, ha bajba kerül, mert szükségem van rá. Mikor meg közli, hogy én vagyok az egyik példa megemelem az egyik szemöldököm és gonosz vigyorra húzom a számat. Nem tudom, hogy mennyire gondolja komolyan, de én nagy falat vagyok neki és nem is hagynám magam megenni, a véremből is most adtam bárkinek először. Azt is csak azért, mert érdekelt, hogyan reagál rá. De azért bevallom, legalább magamnak, hogy ez valamennyire jól esett tőle. Megszoktam már, hogy hízelegnek nekem, de ez most más, mert nem annak szánta, csak egy kis tény, ami nem számít semmit, még a vállát is megrántja. Kár, pedig kicsit elgondolkoztam volna, hogy másfelé is elmehetne a kapcsolatunk, de ez a gondolat amilyen hamar jött, el is ment. Megmarad a kölcsönösség adok-kapok és persze a szórakozás, mert azt mind a ketten nagyon szeretünk és valahol azért találkozik is az ízlésünk és a módszereink erre. Kevés ilyen lény létezik, akivel ennyire jól kijövök, de ezt neki nem kell tudnia, időről időre eltűnök az életéből és csak akkor keresem, ha szükségem van rá vagy egy kis szórakozásra.
Mikor tudtára adom Beelzebubnak, hogy mennyire nem tetszik ez a cicózás, akkor lehet nagyobb árat fizet érte, de hát mi másból tanulna, megnevelhetné jobban az emberét, ha már elfoglalta. Persze tudom, hogy szeret lassan dolgozni, elvégre ő nem siet sehová és úgy elhúzva jobb szenvedést okozni. Nos, ez az este biztos nehezen feldolgozható lesz számára, de tudni fogja, hogy jobb, ha nem közeledik olyasféle nőhöz, mint én. Mikor szusszan egyet, csak elmosolyodom, hiszen ezek az ostoba halandók mit sem érzékelnek ebből és annyira tudatlanok! Mire vége lesz az estének, biztos vagyok benne, hogy legalább az egyikük bánni fogja, hogy a színre léptem, a másik meg hát, szerintem nem fog tudni már semmire sem gondolni.
Körbejárom a kikötözött húsit és a gatyájára tekintek, hát persze már a szavak is felkorbácsolják a vágyait, de hát nem eléggé. Szerencsére itt van a démonom, akire szép sárga kígyó szemeimmel tekintek. A porhüvelyének szinte tátva marad a szája, amire elmosolyodom és a hegyes kígyó szemfogam is kivillan egy kicsit. 
- Sietni fogok. Nem szeretem, ha siettetnek és kicsit összeszűkült szemekkel közöltem, mielőtt kisétáltam a konyhába. Elég jó dolgokat szedtem össze ott, szóval a szerzeményekkel visszaérve megnézem, meddig is jutottunk el. Kicsit azért megállok, mert hát szeretem nézni, mikor mások elvégzik azt, amihez én biztosan nem alacsonyodnék le. A mellkasa már szabad és a nadrágjától is most szabadítja meg démonunk. Látom, ahogy a porhüvelye kicsit megfeszül, így a vállaira teszem a kezem és kicsit masszírozni kezdem. Nyugodjon csak le és ha eddig élvezte az én közelségem, akkor talán feloldódik kicsit, nehogy elrontsa a játékunkat. Már a nadrág is a földön és szinte látszódik, ahogy feszeng szerencsétlen és kínozza a vágy. Hát biztos vagyok benne, hogy nem csak ő szenved a vágytól, hogy történjen valami. Örülök, hogy végre rátér arra a részre, ami számomra a legfinomabb falat. Persze eszembe jut, hogy még nem lesz jó, mert nem akarom, hogy az első vágásnál már oda legyen ez a keménység.
- Én is ezekre gondoltam. Húzom végig a kezem a hámozón és a reszelőn, miközben gondolkodom valamin.
- Abba ne hagyd, mindjárt jövök, csak valamit elfelejtettem. Hajolok közel, hogy Seymur fülébe súgjak, szinte érintem a számmal a fülét és távozom. Remélem mire visszaérek már teljes terjedelmében állni fog a husika férfiassága. Keresek gumikat, szerencsére találok is és jó pár kisebb befőttesüvegre való gumival a kezemben térek vissza. Nos ezeket gyűrű alakban kifeszítem és amint hozzáférek alanyunkhoz, hát ráhúzom, ez majd jól megfogja, hogy ne menjen ki a vér, ami megduzzasztotta őt egykönnyen a farkából, amit persze egyféle szexuális játéknak fog csak fel, hogy tovább akarjuk húzni az élvezeteket. Igazából ez a célom, csak hát másra gondolunk. A hámozó élén elhúzom az ujjam, hogy megnézzem mennyire éles. Persze megvágom az ujjam, de mit sem foglalkozom vele, hamar begyógyul. A férfiasság tetejéhez érintem, a hideg fém része szinte izgató, majd mikor vágni kezdek, hát már köpné ki kínjában azt, amit a szájába tömtem és odakötöztem egy kendővel, ami fel sem tűnt neki. Szenved és vergődik. Az első csík falatot meglóbálom Beelzebub előtt, mintha csak egy szalonna lenne a kutyának, ami remélhetőleg ráharap. Nem is várok, már vágom a következő csíkot, amíg még sikerül, bár itt még nem érünk mást, csak a bőr felületét, így nem spriccel a vér még, csak folyik. Persze sikerül egy vénát is eltalálnom, amire már ömlik és egy poharat tartok alá, jó lesz az még később. A számba veszem a finom falatot és kicsit elrágódom rajta. A teteje, a legérzékenyebb részt jobb szeretem. A reszelőért nyúlok és vastag csíkokat vágok belőle. Emberünk közben már a fájdalomtól elalél, de minket ez nem zavar, elvégre addig sem ordít meg ficánkol.
- Ettem már jobban is, de nem rossz. Jegyzem meg és a kis csíkok közül párat a számba veszek és elrágcsálom.
- Most te jössz. Mutatok az eszközök felé, szeretem nézni, ahogy a bőr leválik a húsról, a hús pedig a csontról. 


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Beelzebub


One-legged Squirrel Bar Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
38
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 30, 2019 12:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


We create to devour
────────────── ──────────────
@Myna - 9xx -  fgbhjfk

- Mindenkinek van kedvence. – elgondolkodva érintem meg a számat, végtére is nem titkot osztok meg vele, de kétségtelen, hogy a kedvenceimből is csipegetek, harapok néha, semmi kivetnivaló nincs abban, ha szeretnéd, azokat olyan közel tartani magadhoz, akiket kedvelsz, amennyire csak lehet. Hiszen ez is egyfajta közösülés, eggyé válás és akiket kedvelek biztosan túlélik, még ha egy kis időre hiányosak is lesznek. – Példának okáért itt vagy te is, akit még nem ettem meg. – rántok vállat, mert ez lehet pusztán csak idő kérdése. Talán akad, akit kedvelek, és ők nem kedvelik, hogy néha a számban végzik, de nem foglalkozom ilyen lényegtelen dologgal. A mi világunkban furcsa a kötődés, s igen gyakran érdekből szövődnek, hát nem oly tartósak ezek a kapcsolatok, vagy erősek, tartanak, amíg a közös érdek úgy kívánja. Kevesen akadnak, akiket lényük miatt tűrők meg a közelemben, Myna és a jómagam kapcsolata például inkább érdeken és közös hasznosságon alapszik, mint szívlelésen, de nem áltatom magam azzal, hogy nála ez másképp volna. Vannak szép emlékeink, közös emlékeink, szórakoztató a másik társasága, egész kellemes a vele töltött idő, jó ránézni is, de nem bízunk a másikban. Szerencsénkre nem is kell, hiszen így is tökéletesen működik minden kettőnk között, mint az órában együtt gördülő fogaskerekek.
- Neked lehet, hogy így tűnik. – bezárva biztos máshogy telik az idő, bár én arra tippeltem volna, hogy sokkal lassabban, mint a pokolban a szenvedő lelkeknek, persze a szép képeken, a múlton bezárva is lehet elmélkedni és emlékezni, hát lehet azért olyan, mintha tegnap lett volna. De nem tegnap volt. Korszakok váltották egymást, változott a világ, egy elpusztult, más felemelkedett.
Myna egyértelműen fejezi ki nem tetszését, amikor túlságosan kihasználom a szerepemet, bár ennek oka, inkább Seymour közreműködése, ugyanis rá igencsak nagy hatással van a testi kontaktus, úgy olvasztja meg minden aprócska érintés, ahogy a gyertya lángja a viaszt, ennek ellenére én szenvedem el a retorziót, amiből persze a halandók semmit nem vesznek észre. Mégis csak bele kell nyögni az energiaveszteségbe, szusszanásom a kígyónő puha bőrére fújja Seymour forróságát. Nem túl magasra szabott ez az ár, némi cirógatásért? De persze a kérdés nem hangzik el valójában, mert jobb nekünk így, hogy tudatlan halandókkal bábozhatunk.
Seymour nagyot nyel a nyers szavakra, de visszavágni képtelen én meg jót mosolygok tehetetlenségén. Mégis mennyire lehet kiéhezett? Vajon mikor csajozott utoljára? Kétségtelen, amióta nála vendég vagyok ezen testi szükségleteivel nem foglalkozom, de olybá tűnik kellene, mert totál idiótát csinál magából, ami csak annyira zavar, hogy én is benne vagyok és én is totál idiótának látom, amit nem akar, higgye el, hogy nem akar, mert akkor sokkal korábban véget ér a kis játékunk, mint én azt kedvelem. Szeretem hosszúra nyújtani.
Myna az első, aki felméri a terepet és szinte leolvasom róla, hogy kicsit sincs megelégedve Seymour lakásával, de én nem vagyok válogatós, nem az alapján választok, hogy kinek milyen anyagi javai vannak, amikor testet keresek, végtére is én nem kapzsiság vagyok. A nők igényesek.
Az ígéretre mindkét férfi reagál, hiába gyarló az ember, könnyedén hajlik és csavarja ujjai köré egy nő, de nem foglalkozom hosszasan Seymour, vagy a másik férfi feszülésétől ölben, bár kétségtelen az színtiszta izom, ízletes. Összefut a nyál a számba, míg Seymour kissé hátra hőköl a kígyó szemektől és már nyitná a száját, de én előbb elejét veszem a szavaknak, minthogy megszólalhatna. Ne rontsuk el a másik halandó szórakozását, neked nem kell aggódnod az igéző szemektől Seymour. Aprót bólint maga elé, mint, aki hisz nekem, és nem teszi jól, mégis elégedett vagyok miatta. Bár elfogom egyszer árulni a bizalmát, szinte bánom…jah nem, mégsem.
A konyhából visszatérve a nekem szánt utasításra, félrebillentem a fejem. Ugye nem gondolta komolyan? – Ne aggódj, eljátszom vele, míg visszatérsz, de ne várakoztass minket túl sokáig. -  Seymour berzenkedve, undort érezve, ám tehetetlenül lép közelebb, míg én mozgatom az ujjait, amik bekúsznak a másik férfi felsője alá. Talán fel sem tűnik neki az izgalomtól, az apró remegéstől, vagy az alkoholos mámortól, hogy ezek nem azok a puha női kacsók, amikre úgy várt. Bár az is lehet, hogy ilyen szintű vágyakozásnál már mindegy, csak legyen vége a kínzó érzésnek és jöjjön a megváltó kielégülés. Felsóhajt, míg annyira szabaddá teszem a mellkasát, amennyire a kötés és a székben ülve ez lehetséges, nyelvem végig siklik a mellkason. Hányni fogok! Hallgass már!
Megvonaglik, ahogy az ujjaim a nadrág szegélyéhez érnek, szinte emelkedik, kínálva a ruhát, hogy szabadítsam végre ki belőle, hogy ne legyen odabent ennyire szűkös. Szapora légzéssel, elégedett lihegéssel fogadja a villámzár jól ismert hangját, amivel nyílik a cipzár, ahogy pattan a gomb, és újra mozdul, hogy merevedését ténykedő kezemhez érintse. Seymour megfeszül, vállai nehezek lesznek, ahogy a jól ismert első rángást megérzem a gyomrában. Ide ne hányj! Elrontod a játékomat? A gondolatba burkolt fenyegetés hat, mély levegőt vesz, és hátrébb vonul, míg én végre lábszárig húzom a nadrágot, nyelvem végig siklik a comb ínycsiklandozó húsán. Feszes, kellemesen izmos, olyan jó volna beleharapni. Ott pulzál bőre a heves szívveréstől nyelvem alatt, valószínűleg mindenhol így lüktet.
Myna visszatér, kicsit hátrébb húzódott, hogy megnézzem mit hozott, de elégedett vagyok a kínálattal, most sem okozott csalódást. Figyelem, ahogy betömi a száját, de a férfi még most sem sejt semmit, hát tenyerem ráfektetem az izgatott, félkemény férfiasságra. Ha megérzi az első fájdalmat ez már nem lesz kemény, hát lassan mozdítom rajta a kezem.
- Hölgyeké az elsőbbség, de én….- a reszelőt érintem meg, aztán a zöldségpucolót, hiszen nincs finomabb az apró csíkokban lenyúzott bőrnél. Kezem az italért nyúl, hogy én is kortyoljak belőle. Seymour rosszat sejtve figyel a háttérből. – szóval ezeket választanám, ha érdekel a véleményem.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Myna


One-legged Squirrel Bar 219gif2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
-
☩ Reagok :
14
☩ Play by :
Gal Gadot
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 24, 2019 7:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Találkozó egy régi ismerőssel
Myna & Beelzebub   • Credit:

Beelzebub kérdésén csak elmosolyodom, ami azt sugallja, hogy dehogy butuskám! Nem kedvencem nekem az öcsém, de nem én akarok az utolsó leviatán lenni, akire lecsap Isten keze, gyakorlatilag ő született meg a legkésőbb, így ő az utolsó. Ám, ha én megölöm, akkor az én leszek. Szeretem a próféciákat és sokat gondolkodtam rajtuk, sokféleként lehet értelmezni.
- Neked van kedvenced, akit még nem ettél meg? Kérdezem a szemöldököm megemelve kicsit még ki is nevetem, mert hát a mindenkibe ő is beletartozik. Ha nem a válasza, akkor viszont ebből tudhatja, hogy valami más miatt hagynám őt életben, amit nem fogok megosztani vele. Nem szeretem felfedni a titkaim és nem is érdemes nyaggatni értük, mert csúnya vége lesz és nem cicózok senkivel.
- Mégis, mintha pár napja lett volna. Nekem visszatekintve a sötétségen kívüli életre tényleg csak ennyi visszagondolva. Szegény ember el sem tudja képzelni, mi is száz év, nem hogy annak a többszöröse. A kezemen lévő seb gyorsan begyógyul és onnantól már nem is kell álcáznom a sebet ép bőrnek. Szeretem, hogy a külsőm meg tudom változtatni mások szemében, illúzió az egész, ők valósnak látják és érzik, nincs is ettől jobb. Persze az alap testem is vonzó ezeknek a halandó gyermekeknek, akik nem tudják, hogy a halálukba rohannak, ha engem akarnak elcsábítani. Ugyan mit nyújthatnának nekem ők? Már a próbálkozásuk is szánalmas, de hagyom őket reménykedni, hogy azután szép lassan megfojtsam őket és összeroppantsam, mintha csak hangyák lennének a sakktáblámon, akiket bármikor összenyomhatok, hiszen jönnek majd újak úgy is. A démonok legalább hasznosak, főleg most, hogy valahonnan erőt kell nyernem. Ám attól még neheztelek Beelzebubra, amiért ennyire közvetlen velem. A fejemmel a  kezének döntöm a fejem és elszívok tőle még egy kis mágiát. Mindennek van ára, most meg is fizette, szóval nyugodtan átkarolhat, remélem tényleg közel lakik. A kérdésemre meg meg sem szólal, úgy bámul emberi énje, legszívesebben kitépném a szemeit és a szájába téve megetetném vele.
- Nahát elvitte a cica a bátorságod? Nevetem el magam a dadogós válaszra, mert ez nagyon gyenge. Inkább beszélgetek a zsákmánnyal az út hátralévő részében.
A házhoz érve belépek a lakásba és hát túl átlagos. Na de majd ha a vér beterít pár dolgot, máris otthonosabb lesz! A férfihoz lépek és mikor kitörném a  nyakát, akkor látom, hogy játszadozni akar a démon, hát legyen. Amíg ő leülteti a pasast én a lába közé térdepelek óvatosan, hisz ettől mind eldobja az agyát, bár tudnám miért.
- Nagyon jól fogunk játszani együtt! Közlöm vele élvezettel, csak hát nem tudja, hogy számomra mi is az a szórakozás. Szépen a székhez kötözi Beelzebub és ő is megerősíti, hogy élvezni fogja, szinte látom ahogy fantáziál és dagad a nadrágja.
- Parancsolsz? Nézek rá kígyó szemeimmel és a szemfogak is jól látszódnak, nem fedem el, az a szerencsétlen nem lát semmit, a porhüvely meg annyira nem érdekel, majd megfegyelmezi a megszállója. Körbejárom a széket és az ujjammal a vállán rajzolok egy vonalat, ahogy haladok. A fejét megpróbálja hozzám dörgölni, de nem jön össze, mert én nem akarom és hát inkább kínzom ezzel az érzéssel. Mikor megjön az én falánk démonom, akkor odalépek hozzá elég közel és elveszem a whiskeyt.
- Vetkőztesd le és nyalogasd helyettem kicsit, mindjárt jövök. Súgom oda, ha játékot akart, hát én is beszállok valamivel az is biztos. Kisétálok a konyhába és körülnézek. Magamhoz veszek egy kést, egy villát, egy répahámozót és egy reszelőt, miközben az üveg italból húzok egy adagot, nem szórakozom pohárral. Visszamegyek az eszközeimmel és lepakolom őket. Engem mindig a férfiasság érdekel, de csak maximális méretben, mert úgy a legérzékenyebb és hát, a répareszelővel vágnék magamnak egy darabot belőle. Lehet nem ártana még a száját is eltorlaszolni valamivel. Ha még Beelzebub nem tett volna semmit ezzel a tényezővel, hát keresek valami elhagyott zoknit, hogy beletömjem.
- Mivel kezdjünk? 


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Beelzebub


One-legged Squirrel Bar Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
38
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 24, 2019 9:24 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


We create to devour
────────────── ──────────────
@Myna - 9xx -  fgbhjfk

Összeráncolom a szemöldökömet, mert minden csak akarat kérdése, ha nagyon akarta volna, szövetkezik, aztán elárulja őket, de csak megrántom a vállam, az öccse említésénél viszont elgondolkodva forgatom a szemeimet. – Mindenkinek van kedvence, hm? – azonban ez éppen olyan gyengeség, mert valamiféle érthetetlen kötődésen alapszik. Valahol agyam hátsó szeglete meg is jegyzi ezen információt, mert hát ostoba, aki az apró elejtett morzsákat nem csipegeti fel, hiszen ki tudja, később még jól jöhet. A kérdés annyi, hogy mennyire kedveli azt az öccsét?
- Régen voltunk együtt. – hangzik a replika, szájam sarka felfelé kunkorodik, mert bóknak valóban bók. Nem vagyok vak, de annyira ostoba sem, hogy önként kínáljam magam oda a kígyónak, aki körbe tekeregve szorít egy halálos ölelésben, ez a balga halandó férfiak veszte, az enyém valószínűleg más lesz. Mert Myna hamar elunja az aktuális partnerét és akkor elhajítja jó messzire, én sosem vártam meg ezt a bizonyos pontot, mindig csak addig maradtam, amíg még szórakoztattuk egymást, és mindig akkor érkeztem, amikor unta magát. Valószínűleg a mostani találkozónk sem nyúlna túlságosan hosszúra, ha nem akarna tőlem valamit. Bolond lennék, ha nem venném észre a jeleket, de nem aggódom túlságosan, valószínűleg a világuralmi sakktábláján, nem én leszek a legfényesebb paraszt.
Kicsit irigylem Seymourt, aki boldog tudatlanságban adja át magát a női bájnak, a kecses mozdulatoknak, melyek gyönyörűek, lekötik a szemet és az elmét, hipnotikus bűvöletbe vonják az agyat. Mulattató, hogy fel sem merül egy halandóban, mennyi veszélyt is tartogathat Myna, s bár érzi a veszélyt, a titkokat, melyeket a kígyónő rejteget, ez sem rémiszti, sőt kifejezetten vonzza őket, ahogy a másik halandót is. Mjad jön az a rettegés, a félelem, amikor megismerik Myna valódi arcát, ám akkor az idegen férfinak késő lesz, Seymour pedig, nos Seymournak már akkor késő volt, amikor szépen elfoglaltam benne helyemet, mint egy kényelmes fotelben, amiből én döntöm, el mikor támad kedvem kiszállni.
Myna intelme a fülemben cseng, ne szokjak hozzá. Mily sajnálatos, hát csalódottan szusszantom bőrére a levegőt, mert ezért a nektárért, ezért az ízért megérné elkárhozni, ostoba bábnak lenni, hajolni, ahogy akarja, csak adjon még egy kicsit, még többet, még, még, még. Seymour teste megremeg, nem érti mi ez a gyönyör, ez amit én érzék és ő is érzi együtt velem, átéli velem a kéjt, mint a drogos, aki ritka jó minőségű anyaghoz jutott és nem érdekli, honnan származik, vagy mi az ára, csak kell, mert szüksége van rá, nélküle üres és sivár az élete. Közös lesz hát a vágy, a remegés, a sóhaj, a gyomor esdeklése, a nyelv kérlelése, hogy megenyhüljön, megessen Myna szíve rajtunk, hát olyan éhesek vagyunk mind a ketten. Aztán nekem eszembe ötlik, hogy Myna bár rendelkezik szívvel, azt jégből faragták, kegyetlenséggel szőtték, mások kínjától dobban hevesen. Én ezért is kedvelem annyira, hát nem kellene, hogy ennyire kelljen az íze, mily kegyetlen a sors, vagy maga a teremtő, hogy ily ízletesek a leviatánok, míg a szívük belülről rothadt és fekete. Nem mintha én amúgy különb lennék, de tőlem ez elvárás kérem. Azonban nekem az íz a minden, az étkezés minden, mert falánk vagyok, torkos, hát persze, hogy én vagyok az első a kis listáján, mert minimális erőbefektetése könnyebben megtérül. Mégis hagyom, nem azért mert nem látom benne az összefüggéseket, nem azért mert nem tudom követni a logikáját, hanem egyszerűen csak finom és vagyok annyira nagyképű, hogy azt gondoljam magamról jobb vagyok, mint Seymour, vagy a másik halandó, mert én tudok a kígyónőnek nemet mondani, már ha akarok. De most nem akarok. Viszonozom a sejtelmest mosolyt, míg nyelvem az ujjain siklik, míg fogaim játékosan karcolják a bőrt, kecsegtetve csak a harapással, aminek nem most van az ideje.
Megkocsonyásodott, rogyadozó térdekkel indulok, átfonva Myna csábos testét, ami nincs ínyére, s nyilván később fejemre olvassa, hogy a színjáték miatt kihasználtam a helyzetet, de hát ennyit azért el kell viselni, leginkább Seymour miatt, aki ezektől a mozdulatoktól sokkal kézségesebb. Neki kell a hitegetés, nem nekem, mert ha a férfit nézem éhes szemekkel, aki zavartan fordítja el a tekintetét, belül berzenkedve duzzog. Csak, hogy én átlátok Seymouron, lelke nyitott könyv előttem, ahogyan vágyai is, egyáltalán nem talál kivetni valót az izmos férfi testben, csak azért mondja ezt, mert valamikor, valaki ráerőszakolta, hogy a férfiak csak nőkkel játszadozhatnak. Biztos a bibliai maszlag a nőről és a férfiról, meg az oldalbordáról. Hát ezért nézi inkább kocsonyán logó szemekkel Myna melleit, amit én nem tennék az ő helyében, de hát ki vagyok én, hogy figyelmeztessem? Majd megtudja mi jár annak, aki így bámulja a kígyónőt, bár nem adhatok neki olyat Seymourból, amire szükségem van, amíg a testét uralom, de vannak fölösleges részek. Például a kis lábujját nem használja úgy sem semmire. Nagyon csendes vagy. Csak elgondolkodtam Seymour. Nem válaszolsz? Mi volt  a kérdés? Hogy van-e otthon pia… Akkor miért nem válaszolsz?
- V..va.. van. – szégyenlősen dadogja a választ jelenlegi emberfelem.
Megérkezve kitárom az ajtót Myna előtt, hagyva hadd menjen felmérni aterepet, Seymour nem gazdag, csak átlagos lakása van, mert ő maga is átlagos. Azt is mondhatnám, hogy előttem roppant unalmas személy volt. Igazán megköszönhetné, de persze nem várom el. Figyelem, ahogy Myna a másik férfival cicázik. Ne, ne! Pillantásom rátapad és aprót mozdul a fejem. Játszunk kicsit az étellel, mielőtt neki kezdenénk a lakomának. Széket hozok, a vállainál fogva ültetem bele, lassan hozzá kötözve. A kiszolgáltatottságot imádják, bár ha tudnák, hogy ez nem jó nekik, biztos szóvá tennék, de így csak idióta vigyorral és heherészéssel hagyja, hogy ügyes, fürge kezekkel hozzá kötözzem. Egy földön talált nyakkendővel kötöm be a szemét, ez már nincs ínyére, hiszen nincs kedve megfosztani magát Myna látványától. – Nyugi, élvezni fogod! – és ez az ígéret elég neki, hogy végül bekötözött szemmel, a székhez kötözve ücsörögjön izgatottan. – Hozok egy italt. Ne kezd el nélkülem…- súgom a kígyónak, amíg a konyhába megyek. Egy üveg whiskeyvel és egy késsel térek vissza.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Myna


One-legged Squirrel Bar 219gif2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
-
☩ Reagok :
14
☩ Play by :
Gal Gadot
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 23, 2019 8:37 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Találkozó egy régi ismerőssel
Myna & Beelzebub   • Credit:

- Szerinted mennyi esélyem lett volna egyedül egyesével mind a hetükkel eggyé válni? Bár csak hatukkal tenném meg, az öcsémet bírom, olyan különc. Sejtelmesen elmosolyodom, mert gondoltam rá, sőt még gondolok is, de a legkönnyebb, ha külön utakon vagyunk és egyszer csak eltűnik az egyikünk. Persze egyből tudni fogják ki volt az, aki kiontotta a testvére vérét, szóval egy nagyon ütős csapatot kell összeverbuválnom, hogy a tervem összejöjjön. Megfizetik, hogy lenézték a fiatalabbakat az már biztos, bár a születésnapunk egy ugyanazon a napon van, de a sorrend örökre meghatározó lett sajnos.
- Régen kaptam már ennyire szép bókot! Persze csak az igazságot közölte egy szép lepelbe burkolva, nem az a démon, aki udvarolni akarna nekem, hiszen könnyen megégetheti magát mellettem. Nem csak a halandók, de sok természet feletti lény sem nyűgöz le, vagy ha igen, csak egy ideig, ki tudja, napok vagy órák? Nem sokan ismernek engem teljesen, Beelzebub is csak az egyik oldalam ismerte, azt, amikor közösen élveztük a férfiak vágyódását felém és azt, hogy mi mindenre rávehetőek voltak. A kannibalizmus és kegyetlenség, szinte elkárhoztattam őket és tápláltam a poklot a lelkükkel. Mi vagyunk az élő példája, hogy a gyermekek milyen hálátlanok tudnak lenni, már megöltük az apánkat a fogantatásunkkor, majd megettük édesanyánkat, aki azt hitte, elbír majd velünk, hát nagyot tévedett. Az micsoda lakoma volt, biztos tetszett volna a démon társamnak, talán egyszer megosztom vele az emléket, csak hogy kínozzam egy kicsit, ha valami ostobaságra készülne. Attól finomabbat alig ha ehetett, ha már az én vérem is elég hatásos lesz remélem.
Az embere meglepődik és nem fél, inkább tetszik neki, hogy szórakozok vele, ó mily ostoba! Remélem ezen a megszállója is jól szórakozik, mert én biztosan. Az érintésem azt váltja ki, ami a legjobban elveszi az eszét, nem nehéz a démonnak felé kerekednie, de hát abban mi az élvezet? A lelkét is szépen lassan kell falatozni, meg úgy élvezetes.
- Látom. Hunyorítok kicsit rá és körbejárom kicsit, mielőtt odaadnám a kezem, hogy kóstoljon belém. A megjegyzést, hogy a férfiak végzete a nő csak elengedem a fülem mellett, mert nem mond újat és én mindig is tudtam, hogy a nők a legkegyetlenebbek.
- Ne szokj hozzá, hogy elkényeztetlek. Jegyzem meg, mert nem lesz ez mindig így, találni fogok másokat is, akiknek az erejét elszívhatom majd és kevesebb munka visszaadni, amit elveszek. Muszáj egy kis adok-kapok játékot űzni eleinte, de ez nem lesz mindig így, csak jussak megfelelő tudáshoz és persze hatalomhoz. Szeretek mindent felépíteni szépen lassan, de sajnos türelmetlen lettem a ládában töltött idő után. Minél hamarabb véget akarok annak vetni, szabad akarok lenni, aki soha többé nem zárnak vissza.
Amint végez Beelzebub, akkor a kezéből kirántom a kezem, nehezen akar elengedni, szóval tudom, hogy a vérem és a húsom is egy ambrózia számára, amire úgy éhezik majd, hogy még hülyeségekre is képes lesz. Már alig várom, hogy ha megpróbálkozik, még nagyobb éhséget adjak neki cserébe büntetésül. amikor az ujjam a fogai közé veszi, csak elmosolyodom sejtelmesen és hát abban semmi jó nincs, próbálja csak meg leharapni később.
- Most már itt leszünk mi neked. Válaszolok emberünknek, akit senki sem hiányolna. Persze mi csak a gyomrunkból hiányoljuk a finom falatokat, amit a teste biztosít majd, de hát neki ezt nem kell tudni.
- Azt meghiszem! Nevetek fel és hát elég szúrósan nézek rá, mert utálom, ha valaki a ruhám rángatja és visszaél a kis színjátékkal. Ha rajtam múlik, akkor nem is kerül le rólam a ruha. A démonom embere szemei szinte kiesnek a helyéről úgy bámulják a melleim azon részét, amit nem takar a ruha. A másik irányba tekintve a másik ember is ugyanezt teszi, csak ő magasabbról szemléli. Azt hiszem meg van, mitől fosztom meg első körben majd, elvégre egy kis lédús falattal jobb kezdeni mindent.
- Van valami jó pia nálad kedvesem? Érdeklődöm a házigazdától, akihez lassan odaérünk és alig várom, hogy belépjünk az ajtón. Persze elsőként csakis én mehetek be és szét is nézek alaposan, mégis hová kerültem. Jobb szeretem a fényűző puccos helyeket, de még nem tartok ott sajnos. A kajánkhoz sétálok és megsimogatom az arcát, Beelzebub tudja, hogy ez után ki szoktam törni  a nyakát, szóval ha játszadozni akar, akkor jobb lesz szólnia, mert én néha megfeledkezem róla, hogy az étellel játszadozni is lehet. Jobb szeretem, ha nem nyúl hozzám és nem kell szerepet játszanom.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Beelzebub


One-legged Squirrel Bar Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
38
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 20, 2019 2:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


We create to devour
────────────── ──────────────
@Myna - 9xx -  fgbhjfk

Gyomrunk összeszűkülve keres, kutat elemészthető falat után, de nem lel odabent semmit, pedig a beindult nyáltermelődés a téves képzelgéstől arról muzsikál, hogy jönni fog az ízletes falat, de csak saját nyálam nyeltem, amitől csak még kínzóbb az üresség, hogy saját gyomromat marja a bő emésztő nedv.
- Ha legközelebb bezárnának, emlékezz a bölcs szavaimra, a testvéreket annyira szeretni kell, hogy egyé kell tenned magaddal őket, s ha éhezel, nincs ízletesebb falat azoknál, akikkel egy véren osztozol. – mert én bizony Myna helyében egyesével ettem volna meg a testvéreimet, és a részeim lettek volna, egyek velem. Bár Myna nem éhezhetett, legalábbis az ő éhségét nem tudták volna tulajdon testvérei kielégíteni, mert ugyanazon osztoztak, de az éhség az éhség, legyen bármi is, amiért annyira sóvárgunk.
- Drágám, nálad senki nem üti meg a mércét, aki nem elég jó, aki nem rendeli egészen alá magát neked. Férfibb vagy a férfiaknál, ezt pedig kihívásnak veszik, megkísérted őket, magadhoz csábítod, mint a gyertyaláng a molylepkéket, akik körbe táncolják a vonzó lángot, aztán porig égnek, ha túl közel merészkednek. – veheti bóknak is, bár igazából egyszerű tények hangzanak el a számból, hiszen ezt tettük azokban a régi szép időkben is, kecsegtettük azzal őket, hogy lehetnek elég jók, de Myna számára nincs halandó férfi, aki felérne hozzá érdemben, mert ő több, sokkal több, mint azt gondolnák, és tán élvezi a rajongásukat, egy idő után ez is éppen annyira fárasztó, mint bármi más. A halandók jelentéktelenek, feláldozhatók, ostoba bábok, akikkel el lehet játszani, ha akad hozzá kedvünk, de egy idő után unalmassá válnak, szükségtelenné. Mint, ahogy Seymour is, akik elől ezeket a gondolatokat gondosan elzártam, mert korai még, hogy tudja, valójában semmibe veszem, valójában kihasználom, s ha nem úgy táncolna, ha én fütyülök, teljesen elnyomnám, de szórakoztat, sőt mulattat a benne végbemenő változás.
Szórakoztat Seymour reakciója a sárga szempár villanására, ahogy ijedten, rázza meg a fejét, mégis elbűvölten mered a kígyó szemekbe megbabonázottan, mintha a kígyó bűvölné az embert és sosem fordítva. De mindenki tudja, hogy sosem fordítva, már akinek akad egy csepp esze. És a teste reakciója, a szép test keltette izgalom, az ölben feszülő merevség, mely nem jellemző rám, mint az övé, ezt Myna is tudja, hisz ismer már. Oh kétségtelen páratlan szépség, magam is ellegeltetem rajta a szemem, de  nem kívánkozom a karjaiba minden áron, mert a kígyók szorosan ölelnek át, és a végén csak azt veszed észre, hogy nyakad köré hurkolta a testét és megfojt. Izgató, kétségtelenül ebben is van valami borzongató, de ő is tudja, hogy a testgyönyöre nekem egészen mást jelent. Nem vagyunk egymás számára biztonságosak, sosem voltunk. Az egyértelmű testi reakció azonban nem maradhat sokáig rejtve, igy ártatlanul emelem meg a kezem, mert ez nem az én kívánásom.
- Szorgosan dolgozom. – Seymour kérdően vonja fel a szemöldökét, de ajkaim csak sejtelmesen mosolyognak. Meg fog törni, mindenki megtörik, ez az ami elkerülhetetlen számára, s talán tudja ő is, hogy nem menekülhet, de nem veszi, dehogy veszi észre, hogy már lassan úgy formálódik értő kezeim alatt, ahogy én azt akarom.
- Nos, az állandóság mulandó, de a férfi akkor is csak férfi, mindig gyengéje lesz a gyönyörű nő. – mert ősi ösztönök űzik a vadászatra, a préda leterítésére.
- Elkényeztetsz. – jegyzem meg, mert valóban kegy ez tőle, bár talán eléggé rá szolgáltam erre a kivételezettségre a múltban. Nem hiába, nagyon szórakoztató személyiség vagyok. És nagyon éhes is.
Seymour teste gyarlóan emberi, alig ér hozzá a bársonyos bőrbe csomagolt ujj és már feszül, mocorog és szíve ritmikus szózatot dobol, egy egész himnuszt a női kegyért. Rám nem a női praktika hat, ohh nem a puha hús érintése, fogakkal fel karistolása, ami megigéz, a mámorító vér édes ambrózia íze borzongat és a gondolat, hogy csak össze kell zárnom az emberi állkapcsot oly szorosra, hogy még mélyebbre harapjon és kitéphetem azt a buja hús darabot, amit elém kínált. Reszketegen sóhajtok a vért nyeldekelve, orr-cimpám izgatottan remeg a vér édes és fémeskés illatárjától, ahogy bódultság telepszik az agyra, mert Myna vére melasz, lidércfényű ingovány, ami elevenen nyeli el a balgákat, de mégis oly jó benne elsüllyedni, olyan jó, hogy kell még, hogy még több is kell, és ezért az ízért egyesek a lelküket is eladnák. Talán egy harapásért most én is eladnám, amíg Seymour sokkal szánalmasabb élvezeteket él meg, a fülében duruzsoló hangtól, a puha ajkaktól. Most mégis hálás vagyok neki, hát engedem, bár csak ajkam távolodik el tőle elsőre, mégis csalódott szusszanással korholom magam, mégis borulnék a sebre, hát nyelvem fürgén végig szalad még egyszer a harapott seben, szinte búcsúzva, bánkódva. De ujjaim görcsösen szorítják a törékenynek tűnő csuklót, mert oly nehéz elengedni. Éhes vagyok! Ám ez azt az éhséget hiába elégítjük ki hússal, mert az új ízre vágyom, Myna húsát szaggatnám, de megteszi a pótlék is végső soron, mert Myna bosszúálló típus. Talán megérné kockáztatni a haragját, de nem itt és nem most. Lehunyt szemem kinyitom, vajon mikor hunytam le?
Engedelmesen tisztogatom ujjait, a saját számat a beleegyezésére, játékosan utána kapok a kezének, hogy finoman ujjai köré zárjam a fogaimat és megszívjam, aztán engedem csak. Seymour ebben flörtöt lát, valami érthetetlen fura előjátékot, de téved. Ez egy vacsora nyitánya.
Színjáték az egész, ahogy távozóban átölelem Myna vállát, nem túl birtoklóan, hagyva helyet a másik férfinak is, mégis a tarkójához hajolok, odanyalok, mint egy előre vetítve mennyi minden fog is velünk történni hármasban. A férfi bólint a kérdésre, ami jó, legalább nem sokaknak fog hiányozni, bár ha lenne, aki keresné, engem az sem érdekelne túlzottan, néha rám pillant. Biztos egy homofóbnak álcázott látens meleg. És ez gond Seymour? Én nem vagyok… Most akkor ki is a homofób? Ne, mondd, hogy te… Nem mondtam, de  kissé mintha kiborult volna, amíg én végig pillantottam a férfin, ő pedig zavartan pillantott inkább Myna melleire. Nos, azon legalább volt, mit nézni. – Alig várom, hogy levegyük ezt rólad. – húzogatom meg Myna ruháját, elkalandozva a mély kivágáson, illetlenül érintve a bőrét, de hát legyünk hitelesek, amíg még vannak szemtanúk.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Myna


One-legged Squirrel Bar 219gif2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
-
☩ Reagok :
14
☩ Play by :
Gal Gadot
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 15, 2019 7:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Találkozó egy régi ismerőssel
Myna & Beelzebub   • Credit:

Csak elmosolyodom, hogy ő sincs túl pompásan, elvégre az emlékek nála is nyomot hagytak, milyen bőség volt, most meg erre a világra ez nem mondható el. Mindenki megél, de nincs az a nagy pazarlás már, mint régen.
- Azért megnéztelek volna, hogy bírod ki azt az időt, amit én is távol voltam a családommal. Annyi évig éhezni nem túl jó dolog, bár ilyet nem éreztem, de hát egy falánkság démonnak ez még a pokolnál is rosszabb lett volna le merem fogadni. Mintha elküldenénk egy hosszú diétára olyan emlékekkel, amik csak nagyobb űrt hagynak maguk után és nem telíti már a gyomrot.
- Ő csak azért rohan a vesztébe, mert olyan nőt akar, akinél nem üti meg a mércét. Ha belegondol Beezebub, akkor régen is így szerzett mindig Mynától finom falatokat, hogy az ő kegyeiért küzdöttek meg, majd végül a győztes talán elszórakozhatott vele egy napig, utána várták a kötelességei a férfiakat. Egy pillanatig megvillantom a sárga kígyó szemeim a démon porhüvelye felé, aki még új lehet, mert az érzelmei mást árulnak el, mint ahogy régi barátom ismerem. Ez a barát szó mondjuk kicsit erős, talán szövetséges, de ez sem illik igazán rá. Amikor kell, lehetett rá számítani, bár mindig akkor hívtam, ha szórakozni akartam és egy kis kannibalizmust is megnéztem volna. Engem végtelenül szórakoztatnak az ilyen halálos kimenetelű harcok.
- Remélem szorgosan dolgozol ezen, mert nem jó, ha koplalnak az emberek, ahogy a sovány állatokat sem szívesen eszik meg egyesek, mert alig találnak a a csonton húst. Még emlékszem, milyen finomakat ettünk régen, mennyire hiányzik az a világ, de nem élhetek a múltban, a jövőre kell koncentrálnom és arra, hogy amit elterveztem véghez tudjam vinni.
- Igen, úgy látszik, van ami nem változik! Bájosan mosolygok a férfi felé, aki visszatért a helyére és integetek is neki, majd visszafordulok a köhécselős démonhoz és komolyabbá válik a tekintetem.
- Látod, mindent megteszek, hogy a kedvedben járjak. Emelem meg megadóan a kezeim, rajtam nem fog múlni, hogy szerelemtől hevesen verő szívet tálaljak elé. a háborús részt inkább csak elengedem a fülem mellett, nem szeretném hallani, mennyi minden kín és szenvedés kerülte el a figyelmem, amíg egy ládában raboskodtam. Ahogy végighúzom a kezemet a porhüvelyen, érzem minden kis rezdülését, lehetek bármilyen veszélyes és kegyetlen, őt is elbájoltam és ez ellen nagyon nem tud tenni Beezebub sem, csak megpróbálhatja elnyomni az érzést. Ilyenkor szinte látom lelki szemem előtt, hogy mennyire rosszul az az emberektől, de hát ő választotta ezt a testet, szóval tűrnie kell. A vérem azonban még lehet őt is mámorba kergeti, szinte érzem a remegő ajkait, amivel egy darabot akar kiharapni belőlem, de biztosan érzi, hogy nem lenne jó ötlet. A sebet könnyedén elfedem a külvilág elől, de akkor sem szeretnék egy darabot sem odaadni magamból neki. Amikor a kezemre rámarkol, akkor a füléhez hajolok és a számmal megérintve suttogok neki.
- Lassan elég lesz kedvesem. Nem gondoltam volna, hogy tényleg ennyire ízletes lesz számára a vérem, de most már biztos lehetek benne. Ezért fog segíteni nekem a tervemben, mert többet is kaphat, csak nem belőlem, hanem egyik testvéremből mondjuk. Levadásszuk és megesszük. Érdekel, hogy erősebb leszek-e tőle és hogy ő erősebb lehet-e tőle. Persze nem ölném meg az összes testvérem, beérem annyival ha erősebb leszek. Az apán belehalt a nemzésünkbe, az anyánkat megettük és megkaptuk az erejét, mi lenne, ha én önző mód, megenném az egyik testvéremet? Nos erre keresek majd többek között választ. Csak ki kell választanom, kit utál mindenki a legjobban és kinek a hiánya nem lesz olyan gyászos, hogy ellenem forduljanak.
- Rendben, menjünk hozzád. Az ujjammal a szája széléhez nyúlok és ami mellé ment apró csepp, a szájára kenem. Szeretek gonosz lenni és sose fogom vissza magam. Jót kuncogok magamban, amikor meglátom, hogy indul meg a férfitársa felé, hogy meghívja a társaságunkba. Hamar csatlakozik is és én belé karolok, így középen haladok arra, amerre Beezebub vezet a vállam átkarolva.
- Nehéz ellenállni a jó férfiaknak, főleg ha olyan hősiesek. Fordulok a védelmemre kelő felé, aki kicsit zavarba jön, de hát már lila köd van a fejében az biztos, csak mert ennyire közel vagyok hozzá. Érzem a pulzusát, hogy milyen heves és látom az arcán, hogy izzad is az izgatottságtól. Átpillantok démon felé is, hogy ő hogyan bírja, elvégre kettőnk közül ő az éhesebb, az az egy már biztos.
- Remélem te is olyan magányos farkas típus vagy. Nem akarom, hogy keressék, mert az gond és nem árt kiiktatni a dolgokat. Ha tudom, hogy van valaki, akkor mondjuk az alakját is magamra ölthetem egy ideig, csak ahhoz meg kell ismernem jobban, bár a személyes iratai is elegek lesznek hozzá. Amnézia színlelésben mindig is jó voltam. Kiderül, hogy igazából ő csak egy átlagos ember, akinek nincs senkije. Tökéletes, legalább megszerezhetem a lakását magamnak.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Beelzebub


One-legged Squirrel Bar Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
38
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 13, 2019 4:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


We create to devour
────────────── ──────────────
@Myna - nem figyeltem -  fgbhjfk

A megidézett emlék képek egyszerre édesek és keserűek, izgatóak és kínzóak, hát kissé vádlón villan a szem csalódottságomban, mert verbálisan idézte ide a nő azt az elégedettséget, csak hogy most gyötrődjem a hiányától. Az éhség belülről mardos, ez szüntelen állapot, de mintha még üresebbnek érezném magam most és ez valahol az álnok kígyónő hibája.
- Ohh sajnálom, hogy nem túlzottan érdekel milyen kedvesben vagy jelenleg, bár sikerült elintézned, hogy én se legyek túl pompásan. - ilyenek a nők, ha nekik szar napjuk van, legyen neked is az, mert hát nehogy már neked jobb legyen. Azonban a rossz kedve még előnyös is lehet, ahogyan az enyém is, hiszen az mindkettőnket kíméletlenségre sarkal, és olyankor vigasztalásul elszórakoztatjuk magunkat, aminek persze mások isszák meg a levét, legalábbis nagyon ajánlom, hogy ne legyek én is egy azok közül, aki túl sokáig ragad ebben a kínzó állapotban. Nehéz velem, ha nem vagyok kielégült. Bár ez a legtöbb férfira igaz.
- Kevesebbért is haltak már meg. - rántom meg a vállam, bár másoknak talán csekély oknak tűnne, hogy csupán ezért kell valakinek elvesztenie az életét, nos nekem nincsenek aggályaim és fenntartásaim. Azért elnézem a kegyetlen játékot, amit Myna űz a halandó férfival, míg Seymour ettől visszataszítónak látja, benne van férfitársával együttérzés, de ezen később dolgozunk még. Amúgy sem tart sokáig ez az érzés benne, ahhoz Myna túlságosan is szép és kígyó természetű, csábító, tekergő.
- Ne is mondd, egyszerűen nem tudom megérteni ezt, ahogy azt sem, hogy egyesek koplalnak és válogatnak. Az önsanyargatás manapság világbetegség, de nincs mit tenni... - rántom meg a vállaim. Végtére is Seymour sem tudott mit tenni, amikor leerőszakoltam a torkán a finomabb falatokat, amitől úgy öklendezett, mintha legalábbis megmérgezni akartam volna. Nos, lehet azt is akarom, bár inkább az elméjét szeretném felzabálni, ahogy a gátlásos gondolatait is feloldanám, a végére már nem lesz vegetáriánus, míg nem lesznek aggályai neki sem, mert eltörlöm őket, és én festek rá, mintha csak egy művész volna. Rosszat sejtve kérdezgette bensőmben, hogy mire gondolok. Nem kell mindenről tudnod. Ám ez nem nyugtatta meg, sőt kétségbe ejtette a rengeteg titok, mert az emberi ösztönök satnya balsejtelme azért vészvillogókkal intette, hogy baj van. De fölöslegesen ezen elmélkednie, hiszen meggátolni úgy sem tudja.
Tessék! Úgy jön megmentésére a férfi, mintha muszáj volna, pavlovi reflexszel tér meg a kígyónőhöz, aki csak játszik vele, annyira nevetséges, hogy mohó kortyolásom közepette félre nyelve köhögcsélek. Olyan visszataszító ez a rajongás, bár kétségtelenül érthető, hiszen Myna gyönyörű, szinte bálvány, amit imádni kell, térdelni előtte és csodálni, énekeket kántálni, költeménybe foglalni a szépségét. Csakhogy amennyire gyönyörű és csalogató a külső, a benső éppen annyira rothadt és én azt kedvelem benne, mint a látványt.
Ahogy elűzi a férfit, de az mégis reménykedve, sőt az ígérettel együtt tér vissza a várakozáshoz nem bírom felröhögök. - Ezt teljesen elbájoltad. Nincs ízletesebb, mint egy rajongó férfi szíve. - csettintem az élvezeteket el a nyelvem hegyéről. - Kár, mert a háború jó móka, sok a halott, a sebesült, az árva. - mind finom csemege egy éhező démonnak. Az érintésre megint Seymour reagál gyorsabban, szinte beleborzong, megremeg az érintéstől, és válla mozdul, mintha a cirógató kézhez törleszkedne, mint egy jól idomított állat. Ez rohadt kínos! Megjegyzésemre nem reagál, hiszen a nő közelsége vörös ködbe burkolja az agyát, az érzékeire fátyolt húz, pedig veszélyt kellene éreznie, de nem gond, majd én tartózkodóan fogadom ezt a hirtelen közeledést. Legalábbis addig tart a tartózkodásom, amíg csuklóját nem emeli ajkaim közelébe. Mámorító az illata, hogy muszáj lehunyni a szemet, s ha kínálja nagy botorság lenne visszautasítani a felajánlást. Nem vagyok én bárdolatlan tuskó. Hát finoman vonom közelebb, lélegzetem sóhajtva cirógatja a bársonyos bőrt, míg pilláim alól megbabonázva figyelem. Puhán ér hozzá ajkam, szinte szelíden, hagyva időt, hátha meggondolja magát, de amikor nincs tiltakozás, akkor harapok. A metszők mohón mélyednek a húsba, és tompán bele kell nyögni a szakadt sebbe, mikor a vér a számba áramlik. Annyira ízletes, hogy szinte bűn nem összezárni a fogakat és kiharapni egy darabot. Oly nehéz megállni, hát megremeg az állkapcsom, bár biztos megintene, ha többre vetemednék. Sajnálatosan a hely sem tökéletes, hogy többet akarjak, hiába kordul a gyomor, hogy még, hiába a szapora nyeldekelés, ha a torkom egyre szárazabbnak érzem. Most én borzongok, ujjaim vaspántokként tartják a csuklót és egyáltalán nem kívánják elereszteni, de engedni kell, mert sokan figyelnek, bár látni aligha látják, hogy mi is zajlik valójában, tán furcsa előjátéknak gondolják a megkívánt aktus előtt. Szadista némber! Átkozom gondolatban, amiért ily ízt csepegtet ízlelőbimbóimra, mi maga az ambrózia, édes nektár és még sem kaphatok belőle eleget. Engedem, de oly csalódott szusszanással, ami hangosan híreszteli elégedettségem. Még. Még. Méééég!
Felállok és szembe fordulok vele, oly közelről bámulok a szemeibe tág pupillákkal, hogy egyértelmű legyen, nem kívántam abba hagyni. - A közelben lakom, de jobb, ha nálam kezdjük el a lakomát. - hiába a mámorító vére megrészegít, hogy ingatag léptekkel, rogyadozó térddel indulok az idegen férfihez, aki annyira nagyon vágyik a kígyónőre. Sorstársam, bár az én vágyakozásom iránta egészen más fajta. - Szóval benne vagy egy hármasban? - gyanakodva néz rám, hát felkuncogok. - Nyugi, nekem nem vagy az esetem. - hát így nyugodtabban bólint és feláll, míg én menet közben átkarolom a Myna törékenynek tűnő vállait. - Bírd még ki, amíg felérünk hozzám! - a másik férfi ettől sokkal izgatottabb lesz, bár az intelem nem csak a nőnek szól, sőt sokkal inkább magamnak. Bírd ki Beezebub!

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Myna


One-legged Squirrel Bar 219gif2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
-
☩ Reagok :
14
☩ Play by :
Gal Gadot
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 10, 2019 7:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Találkozó egy régi ismerőssel
Myna & Beelzebub   • Credit:

Csak nézem mosolyra húzva a számat, ahogy a régi emlék gondolatától is még jobban megéhezik Beelzebub. Szinte érzi a finom falatokat a szájában, csak hát sajnos nincs ott, így csak a nagy adag képződött nyálat nyelheti le, ami kész kínzás számára. Csalódott, hol vannak már azok a szép napok... Hát igen, sajnos minden megváltozott és közel sincs olyan világ mint régen.
- Ahogyan az enyém sem és nem vagyok túl jó kedvemben sem. Persze ez nem látszik rajtam, mert belül forrongok csak, megtanultam az érzelmeim elzárva tartani magamban a testvéreimmel összezárva. Szörnyű volt és az időérzékem azóta is elég pocsék. Az egész nem tudom mennyi keserves nap volt, feladtam a számolgatást elég hamar, csak az évszámot hallva tudatosult, hogy mégis mennyi időt töltöttem ott a ládában. Erősebbé kell válnom és elpusztítani a ládát.
- Csak csatlakozni akart hozzám és ahogy látom még mindig nem mondott le rólam, hát lehet az ízelítő, hogy megtudja kit akar ennyire. Megvonom a vállam és csábosan pillantok a pasas felé, aki szinte elolvad és kacsint is felém, azt hiszi, hogy valami vakrandin vagyok, ahol segíthet lekoptatni a szerencsétlent biztos. Hát majd rájön, hogy itt ő a legnagyobb vesztes, hiszen nincs már sok hátra az életéből.
- Vegetáriánus? Micsoda hülyeség, ki lakik jól zöldségekkel? Kérdezem elfintorodva, nem értem miért egy ilyen szerencsétlent használ porhüvelynek a démon, de nem az én dolgom. Muszáj lesz megszoknia ezt és hát én nem fogok sajnálkozni az s biztos.
Mikor felállok és az asztalra csapok, ő csak a nevetését próbálja visszafogni, ám a neki szánt emberférfi úgy érzi, hogy oda kell jönnie hozzánk, hogy megvédjen.
- Valami baj van hölgyem? Lép oda, pont, ahogy elhangzik, hogy hős lovagok sietnek a megmentésemre. A kezeim ökölbe szorítom és megpróbálok kedvesen mosolyogni, szerencsére az álcázás jól megy, így nem látja, hogy a szemeim úgy villannak valójában, hogy már az asztalra nyársalhattam volna, hogy megegyük. Kicsit zavartan néz, hogy miféle világháborúról van szó ránk, felemelem a kezem.
- Ne haragudj, de mi éppen beszélgetünk, nincs semmi baj, ülj vissza a helyedre, majd később csatlakozunk hozzád. Szerencsére zavartan bólint és el is megy, mint valami kiskutya, ami behúzta fülét farkát, mert megijedt. Leülök és az asztalon dobolok az ujjaimmal. Nem hiszem el, hogy ennyire kétségbeesettnek néznek.
- Szeretnék új sereget félvérekből és emberekből, de nem háborúzni szeretnék most, teljesen más célom van. Felállok és Beelzebub mögé sétálok a vállán végighúzva a kezem, majd hátulról megölelve tartom a szájához a csuklómat, hogy beleharaphasson.
- Essünk túl az előételen és ugorjunk lassan a főételre, nem vagyok túl türelmes. Súgom a fülébe közben. A lövöldözés nem az ő világa és nem is az enyém, de mindent meg akarok tanulni, mivel úgy lehet a legjobban védekezni ellene, ha már ismerem, mi hogyan működik. A tervemet nem itt fogom megbeszélni vele, ezt ő is jól tudja, elvisszük lakásra azt a szerencsétlent és majd evés közben beszélek a démonnal. Jól lakottan minden sokkal jobban hangzik majd és persze finom fogásokkal kecsegtetném az alkuban is.
- Mondd merre laksz most? Ott jobb lenne átbeszélni a dolgokat a főfogás falatozása közben. A kezem lassan el is veszem a szájától, mert hát nem akarom, hogy túl sokat akarjon, sőt ha harapna, akkor nekiállok szívni az erejéből is, hogy tudja, ilyesmit nem szabad. Megölni nem tudom, de legyengíteni eléggé le tudom, ami nem jó neki sem. Egy szóval amit adok, azt el is tudom venni.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Beelzebub


One-legged Squirrel Bar Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
38
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 09, 2019 3:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


We create to devour
────────────── ──────────────
@Myna - nem figyeltem -  fgbhjfk

Szám sarkában mosoly bujkál, ahogy felidézi a régi szép emlékeket, ohh azok a szép idők, a letűnt korok. Szinte összefut a nyál a számban, hogy jól láthatóan nyelek, mozdul az ádámcsutka vágyakozóan és mohón, mintha még mindig érezném az ízeket, mintha most téphetnék húst a fogaimmal. Csalódottan villan a szem, mert az nem most van, csak emlék a jóízű falat, a telítettség érzése. A mai világban az emberek nem éheztek eleget ahhoz, hogy tudják mi értéke van a finom falatnak. Ahogy Seymour sem érti, de nem is kell értenie.
- Igaz, ám a bizalom még mindig nem lett az erősségem. - azért követem a pillantását. A férfi engem méreget, mert kétségtelenül úgy tartja, hogy sokkal jobb parti én nálam. Megfeszül a visszatartott kuncogástól az állam, valóban jól néz ki, gusztusosan. - Nem látok benne kivetni valót, bár érdekelne, hogy mi a vétke, hogy szinte koncként veted elém. Udvariatlan volt? - tippelek, a mai világ férfiai nem igazán becsülik többre a nőket, mint egy szép trófeát, amit ágyba kell vinni, aztán, ha az megvolt, már el is vesztette a hívogató csillogását. Myna azonban nem afféle nőcske, aki ezt értékeli. Seymour reménye is szerte foszlott, vágyakozása alább hagyott, bár annak oka lehet, hogy inkább az, ahogy szinte felajánlották nekem embertársát vacsorára. Hiába, Myna nem egyszerűen nő, hanem a NŐ ráadásul nem ember, ami csak értékesebbé teszi az én szememben, de egy halandó szemében szörnyeteggé. Ejnye Seymour, mégis csak egy hölgyről gondolsz ilyen csúnya dolgokat, bele sem merek mit gondolsz rólam... Hallgatás a válasz, konok némaság. Igazán bosszantó.
- Jó lett volna, Seymour lehet vegetáriánus nehezére esik kielégíteni az igényimet. - bár választása nem igen volt és nem is igen van, vagy lesz.
A heves reakcióit figyelem, ahogy feláll, és az asztalra csap. Valahol székek nyikordulnak meg, hiszen ha egy hölgy így reagál, akkor nyilván bajban és olyasmit halott, ami nem való, vagy illendő ily csodás fülekhez. A kezembe temetem az arcom, de csak, hogy elfojtsam a kitörni készülő nevetést. - Kérlek, ne légy ilyen dühös, még a hős lovagok a megmentésedre sietnek. - nem mintha szükség volna rájuk, nem igaz Myna? - Igen, egy világháborút. - ismétlem meg. Valahol tényleg sajnálatos, hogy kihagyott egy ekkora bulit, bár a magam részéről nem találtam annyira izgalmasnak, bár az emberi kegyetlenség akkor bámulatos mértékeket öltött, ahogy a halálozási is. Dúskáltunk ám a lelkekben dögivel, az elkárhozottakban, most meg, itt élünk az ő kis világukban, ami sokkal izgalmasabb hely is lehetne, ha legalább normálisan meghalnának a halandók, hiszen azért halandók. A dobolás zavar, de csak jelzés értékűen pillantok azokra a szép ujjakra. A szívritmusra emlékeztet, ahogy a taktust veri ily ütemesen. Szerencsére nem ingerel vele sokáig, helyette ő is a táplálkozás élvezetének él, mert nevezhetjük ezt akárminek mégis csak étkezés és vétkes a torkosság bűnében, hogy nem elégszik meg azzal, ami van, hanem több kell, belőlem kell, csak nem rág, nem habzsol, nem nyel, egyszerűen kiszipolyoz. Éhség ez is. Csakhogy ennek ára van.
- Megtiszteltetésnek veszem, ám ettől még elkérem az engem illető fizetséget. - érdeklődve villan a szemem, csuklóján kirajzolódó finom kékes érhálózatra tapad a pillantásom. - Ez jól hangzik. - Seymour pedig reagál is rá, mert hiába van szó vérről, ez egy ígéret és valami perverz örömet lel benne. Túl sokat fantáziálsz, később jó lenne, ha kielégítenéd a gyarló tested, ha ennyire nem bírsz másra gondolni. A korholásra fúj, mint egy dühös macska. Kétségtelen azonban, hogy az ajánlat engem is izgat, hiszen, ahol vér fakad, ott harapás is van és ahol harapás...
Seymour csalódása jól érezhető, amin kuncogni támad kedvem. Nem úgy volt, hogy egy szörnyeteg? Persze egy csinos végzetasszonyának még azt is el lehet nézni, ha nem éppen ember. Értem én. - Eléggé sokkoltad most. Nos, nem sok esélyük volt a királynőjük nélkül. - rántok vállat.
- Nem látom értelmét a lövöldözésnek, de ha ennyire érdekel, nos biztosan akad valakinél, akitől könnyedén megszerezheted a megfelelő munícióval együtt. - hiába ez a téma untat, jobb szeretek vágni, nyesni, darabolni, fűrészelni bármi, de a lövés. Unalmas, semmi személyes, hideg és gyors.
- Ez elég izgalmasan hangzik, de részletek nélkül nem alkuszom, hiszen az ördög is ott bújik meg. - ismerem én az alkukat, megfelelő háttértudás nélkül nem érdemes sem igent, sem nemet mondani. - Szóval, mégis hol szerepelek ezekben a tervekben? Legyek önkéntes donorod? - a gyomrom jól hallhatóan megkordul, én pedig szemérmes mosollyal szabadkozom. - Elnézést lehet hogy előbb meg kellene ejtenünk azt az előételt mielőtt mélyen és részletesen bevezetsz a dolgokba. - miért van az, hogy Seymour ezt is félre érti? Bezzeg az ellen berzenkedik, hogy megegyük a finom izmokkal megáldott, megfelelő test-zsíraránnyal rendelkező férfit. Nem lehet, hogy te tényleg buzi...? Nehogy levágjam és megtaláljam enni a férfiasságodat, hátha akkor nagyobb eséllyel indulsz a kígyónő kegyeiért... Milyen csend lett.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Myna


One-legged Squirrel Bar 219gif2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
-
☩ Reagok :
14
☩ Play by :
Gal Gadot
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 08, 2019 9:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Találkozó egy régi ismerőssel
Myna & Beelzebub   • Credit:

- Régen is jó falatokat kaptál, izmos igazi férfiakat és nőket ehettél kedvedre, bízz bennem kicsit jobban. Mosolyodom el szélesen és oldalra pillantok a férfira, aki az előbb nagyon be akart nálam vágódni. Kicsit értetlenül nézi, hogy miféle alakkal találkoztam mégis. Hát igazából ez engem is meglepett, egy bélpoklosabbat képzeltem volna el, akibe több minden elfér, de hát a démonok már csak ilyenek. Megtetszett neki valami és ezt a testet választotta.
- Akkor legyen ő az előételed és nézünk főfogást és desszertet is, nem gond. Ha tudtam volna, hogy ilyen éhes vagy, nem üres kézzel jöttem volna San Franciscoból. Sóhajtok fel, mert igazi pazarlásnak érzem azt a két testet, amikből még én is ettem egy keveset. Nem tehetek róla, de hiányzott már az evés. Az alvással és pihenéssel nem volt gondom, most kicsit élnék inkább.
- Egy világháború? Az asztalra csapok és felállok. Dühös vagyok, hiszen én mindennél jobban szeretem az ilyen dolgokat és pont én maradok le róla. Fújtatok dühösen kettőt majd leülök és dobolni kezdek az ujjaimmal az asztalon, majd mikor végre megkínál, akkor megfogom a kezét és elszívok a mágiájából egy jó kis adagot. Az evéssel hamar visszatölti, én viszont sajnos nem olyan könnyen. A megjegyzésén felnevetek, mert hát tényleg ő volt a főfogásom, milyen vicces, hogy pont a falánkság démonjának az erejével laktam jól mondhatni. 
- Vedd megtiszteltetésnek. Ihatsz a véremből. Ilyet még sose engedtem meg senkinek, de nem is tudtam eddig, hogy a démonokra ez milyen hatással van. Állítólag bódító és kellemes, de hogy mennyire igaz, az majd kiderül, hiszen visszautasítani nem fogja a fekete vérem. Bár tudom, hogy pont Beelzebub az, akinél van némi rizikó faktor ilyesmit felajánlani, de elég erős vagyok, hogy megvédjem magam tőle és még a maradék mágiáját is elszívhatom, ha nagyon rám cuppanna, mint egy pióca.
- Ah, nem mondtad neki, hogy a nőket jobban szeretem? Az amazonjaimból nem maradt semmi jól sejtem? Érdeklődöm, mert hát a nagy hódításra indultunk, amikor engem elragadtak tőlük, így nem tudom, hogy végződött a dolog, de még ha győztek volna is, van egy olyan érzésem, hogy férfiellenes vezető híján beolvadtak a társadalomba.
- Nekem nem kell mondanod, hogy mindent lehet fegyverként használni, de az a lövöldözős érdekel, az új. Kerüljön bármibe, én megszerzem úgy is, csak egy kis megfigyelés kell és álcázva magam valami fontos személynek, bárhová bejutok és ha már ott vagyok, nos csak egy nagyobb pocsolya kell és meg is lépek jó sok holmival, de még ha kijönnék velük sem vonhatnának felelősségre.
- Egyelőre tudni szeretném, hogy a szárnyasok hányadán állnak és az emberek hogyan tervezik felvenni velük a harcot. Mennyit tudnak rólunk, már ha tudnak. Erős harcosokat akarok az oldalamon tudni, mert most kivételesen van egy nagyon jó elképzelésem, hogyan lehetnék erősebb és ha segítesz, akkor még te is jól fogsz lakni és talán erősebb lehetsz te is, de erre később visszatérünk. Nem fogom beavatni egyből mindenbe, mert nem tudom mennyire bízhatok meg benne, jó sok idő kimaradt és ki tudja mennyire változott meg. Nincs sok kedvem más démonokat keresgélni, akik elég idősek ahhoz, hogy néha elszívhassak elegendő erőt magamnak tőlük.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Beelzebub


One-legged Squirrel Bar Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
38
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 08, 2019 10:41 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


We create to devour
────────────── ──────────────
@Myna - nem figyeltem -  fgbhjfk
Míg az üveg az ajkaimhoz ér, hogy a szeszes italt nyelve felmarja torkomat, szemem őt vizslatja a sűrű pillák fátylán keresztül. Hiába is jól esik ránézni, annyira, hogy a nyál is összefut bármelyik férfi szájában, bár igaz, ami igaz az én éhségemmel kacérkodni merész játék. Mohó nyeldekeléseim hangjai azonban nem nyomják el a nekem szánt szavakat, hát befejezve az udvariatlan és mértéktelen vedelést felé nyújtom az üveget, míg tekintetem körbe pillant. - Ohh igazán? Imádom a desszertet, bár erősen kétlem, hogy egyezik az ízlésünk a kulináris élvezetek terén. - pillantásom lecsúszik a kecses nyakon, milyen lenne fogakat belemélyesztve, feltépni a puha húst, míg a vért nyeldekelném és tépném, marcangolnám. Sikítanál? Az emberek sikítanak. Jól esően borzongok meg, de azért a kíváncsiság mégis győz. - És melyik a desszert? - Seymour felnyikkan a háttérben, ahogy éhes pillantásom keresi a desszertet. - De tudod előétel is kell, nem beszélve a főfogásról. - érintem meg nyelvemmel elgondolkodva a számat, szinte ízeket érzek, édeset és sósat, fémeset, hogy az ízlelő bimbóimat a szájpadlásomhoz dörzsöljem. Seymour nincs oda az elképzeléseimért és még jól emlékszik, milyen egy halandó íze, hát gyomra összeugrik. Viselkedj! Gondolattal fegyelmezem, még az kellene, hogy rosszul legyen itt nekem, amikor a velünk szemben ülő nő látványa ennyire gusztusos, bár az ő elképzeléseit egészen másként mozgatja meg. Myna azonban nincs egy súlycsoportban egyetlen halandó férfival sem, így fölösleges mezítelenül elénk képzelnie, ennek ellenére megteszi, bár az én fantáziámat még mindig másként mozgatja meg a bársonyosan selymes puha bőr, a feszes hús. Beteg vagy! Ezt én is mondhatnám rád, beleélvezni valamibe, amit aztán megennénk. Pfúúúúúúúúj!!
- Ohh aranyom, semmi érdekesről nem maradtál le, vagyis a második világháborút kihagyni igazán nagy kár, de amúgy nem történt semmi említésre méltó. - rántom meg a vállam. Fölösleges úgy aggódni azon milyen a világ, mert a változás állandó, mindig minden változik és csak ritkán jó irányba, bár az utóbbi megtörtént események miatt nem igazán panaszkodhatom. Nézem, ahogy mozdul, szemem rátapadnak a kecses ujjakra, figyelik a finom mozdulatot, amik még sem az üveg hideg felületet érintik, hanem a kezünk forró bőrét. Seymour szíve izgatottan félre vert egy taktust, csak, hogy szaporábbra váltson, mint aki kilométereket futott, teste reagál egy csábos nő érintésére, ha jól ismerné inkább sikítva menekülne, de én nem fogom Myna minden titkát felfedni előtte. Az izgatottság olyan emberi, ahogy a legapróbb érintéstől is meglódul a vad fantázia, hogy összeugorjon az alhas, hogy feszüljenek az izmok. Ez most komoly? Dorgálásom, azonban szólhatna a nőnek is, ahogy összeszűkült pupillával méregetem, mert érzem, amit tesz, még sem rántom ki a kezemet az érintéséből. Remélem nem felejti el megfizetni az árát, mert semmilyen szívesség nincs ingyen. - Nem tudtam, hogy én leszek a főfogásod, ha tudtam volna kiöltözöm.- az elégedett sóhajára inkább kortyolok egyet, mert ezt ismerem, igencsak jóllakott a hangzása. Én is éhes vagyok, ám! Ő sokkal jobban van, én pedig nem. - És mit kapok szolgálataimért cserébe? - mert hát illendő lenne viszonozni a szívességet. És megteszi a két szép szeme, de csak ha kivájhatjuk a helyéről, hogy elcsemegézzük, mint édes kis szőlő szemeket.
- A porhüvelyemnek is nagyon tetszel és azt hiszem Francis, bár én csak a vezetéknevét használom. - valahol a halandó ezen sértve érezte magát, hogy még a keresztnevét sem tudom, de hát nincs jelentősége, most ő a testem, de bármikor visszatérhetek a sajátomba és akkor oly lényegtelen lesz, hogy volt-e neve egyáltalán.
Megütközve mozdul a szemöldököm felfelé. Fegyver? Magam előtt hessegetem el Seymour kérdését, mint egy tébolyult, aki láthatatlan pókhálót sepreget maga előtt. - Drágám, bármiből lehet fegyver. - jelentem ki, bár én egy jó késre, vagy egy hentes bárdra szavazok, de végtére is egy krumpli hámozó is megteszi, ha nincs más, szépen lehet vele nyúzni. - Vagy olyanra gondolsz, amivel lőni szoktak? Nincs sok értelme olyat szerezni, híján vannak a tölténynek, ha jól tudom, bár gondolom a rendfenntartóknál akad az is. - megdörzsölöm az állam. - Azt attól függ mit szeretnél tudni és, hogy mit szeretnél elérni? - bár erre voltak ötleteim. A világban mindenki hatalmat akar. Csak tudnám miért azt, amikor a hatalom nem lakat jól? Ki érti ezt?
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
8/4
Leviatán
8/3
Angyal
5
Démon
10
Bukott Angyal
2
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
8
Nephilim
5