Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Múzeum
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME


Utolsó Poszt Vas. Nov. 27, 2016 12:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Eamon & Gráinne
❝ ...Aquila non captat muscas... ❞
A meglehetősen elhanyagolt állapotú folyosóra érve két gumibotos őr is rohan velem szemben, akiket játszi könnyedséggel ütök ki, fél lábbal a faltól el rugaszkodva. Körbe nézve nem is értem, miért nem takarítanak itt néha, vagy cserélik ki az égőket. A legtöbb vagy kiégett, vagy villog, a többi olyan poros, hogy alig ad fényt. Mondjuk kellő hangulatot ad ahhoz, hogy az itt dolgozókat kiüssem... Szegények felfogni se nagyon tudták, hogy mi történik. A célom egyszerű: innen két kijárat nyílik. Egy nem messze innen a földszinten, aztán van egy felvonó, ami a mélygarázsba/raktárba visz, meg a tetőre. Én ezt célzom meg, mert szokásom összezavarni az üldözőimet, ráadásul azt hihetik, hogy oda fent majd zsákutcában leszek. Tévedés... én könnyedén lejutok onnan, nekik viszont lesz még egy körül szaladva lefelé, s ez alatt az idő alatt én már a környéken sem vagyok.
A folyosón lendületesen sétálva tartok a felvonó felé, ám az csilingelve áll meg ezen az emeleten és nyílik ki előttem. Felsóhajtok, mikor újabb két pacák lép ki belőle, de ismét csak gumibotokkal.
- Az emberek nehezen tanulnak. - csóválom a fejem, aztán hagyom, hogy rám rohanjanak. Egy jobbos, az egyiknek, hogy a falnak esik, kitérés a másik elől, kirúgom a lábát, majd fölé támaszkodva egy orrzúzót kap tőlem ajándékba, ami ki is üti. Társa ekkor üt hátamra a bottal, amitől kissé felszisszenek, hirtelen felállva kapom el nyakát. Épp ekkor hallom meg a következő őr lépteit mögöttem, ám nem várt dolog történik. Érzem, ahogy vállamba fúródik valami, majd hirtelen zsibbadó fájdalom járja át kissé testem. Felkiáltok, lábam kissé megroggyan, ám démoni lényem nem engedi, hogy a sokkolónak megadjam magam, s ez feltűnhet a támadónak is: nem esem össze görcsben állva, mint az átlag emberek szoktak. Szabad kezemmel hátra nyúlva tépem ki magamból a kattogó hangot kiadó szerkezet tűit, s elengedve a már vörös fejű őrt, kissé felbőszülten fordulok oda, hogy megnézzem, ki volt az a bátor.
Egy jó képű, öltönyös férfi tárul szemem elé, kissé göndör hajjal, ápolt borostával.
- Most én jövök... - búgom negédes mosollyal, és mivel még mindig fogom a sokkoló drótját, csuklóm forgatva kezem köré tekerem egyszer, majd egy erős mozdulattal rántom meg. Ha a férfi elég erősen fogja a másik felét, akkor nem csúszik ki a kezéből, ez esetben ki tépem a szerkezet ezen részét a fegyverből. Bárhogy is, ezt ma már nem használja többet. Kis mosollyal az ajkaimon indulok felé határozottan, hogy őt is kiüssem, ahogy az eddigieket.



Utolsó Poszt Szer. Nov. 23, 2016 10:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Tovább sétálok végig a termekben, egymás után. Én sétálok a legtöbbet, de ez engem cseppet sem izgat. Hozzá vagyok szokva, hogy egyes munkáknál sokat állok, vagy sétálok. Tekintetem sorra veszi át a tárgyakat, hogy a helyükön vannak-e még? Szerencsére egy sem hiányzik, s remélem az estét sikeresen fogjuk zárni. A fülesem néma marad, így úgy gondolom a többiek szintén végzik a dolgukat, ami különösen megnyugtat. Megérkezek a múzeum egyik végéhez s fordulok meg.
- Mi a helyzet nálatok? - teszem fel a kérdést, hogy jelentsenek, azonban a kérdésemre senki sem válaszol.
- Na ne szórakozzatok velem! - mondom egy picit hangosabban, így több vendég is rám néz, hogy mit csinálok. Az első perc után elkezdek komolyabban aggódni, hogy történt valami. Rögtön kapcsolok, hogy lehet a drága ékszerért jöttek. Fél perc telik el, s én gyorsabb sétára váltok. Azért nem rohanok, mert azzal csak pánikot keltenék, kik a múzeumban tartózkodnak. Sok időt vesz el, hogy kerülgetni kell az embereket, vagy csoportokat. Ám így is nekimegyek néhány embernek, akiktől futtában kérek bocsánatot. Mire odaérek a kincshez, az már hűlt helyén van.
- A francba! - mondom, majd tekintetemmel elkapok egy bőrruha részletet, s a bezáródó ajtót. Nem sokat gondolkozok, hanem abba az irányba indulok. A tömeg pánikban van, így nehezebb odáig jutnom. Káromkodnék mérgemben, de nincs rá időm. Gyorsan átgondolom a legrövidebb utat a legközelebbi kijáratig, s annak mentél indulok el.
- Denrick! Diana! Hallotok?! - szólítom, de a berendezésem teljesen süket. Tekintetemmel próbálom elcsípni a bőrkabátot, vagy annak részletét. Meg is pillantom, ahogy befordul a következő befordulási lehetőségnél. Nem szólok utána, nem ordibálok, csak amennyire tudok gyorsítok. Hiszek a saját erőmben és képességeimben. Előkapok a sokkoló pisztolyt, aminek egy hátránya van csupán. A távolság. Mindenképpen közelebb kell jutnom a tolvajhoz, hogy egy jó lövéssel kiiktassam. Nincs más hátra mint előre, miközben reménykedek, hogy a többieknek nincs semmi bajuk. Rosszul kezdődik ez az este.


Utolsó Poszt Szer. Nov. 23, 2016 8:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Eamon & Gráinne
❝ ...Aquila non captat muscas... ❞
Nagyon nagyon sok év telt el azóta, hogy kalóz voltam, minimum 500 éve. Nagyon sokat nosztalgiázok azokról az időkről, mert bizony a kedvencem volt eddig. Hiába a kényelmes technika, azokat az időket nem fogja semmi sem felülmúlni. Ha tehetném, újra és újra élném azokat az időket, azt az életemet. Azonban az élet megy tovább, s nekem sajnos nincs olyan szerencsém, hogy egy ilyen időhurokba keveredjek.
Habár gyakran eszembe jut, általában nem foglalkoztat sokáig a múlt, mert sokkal több dolgom van a jelenben. Most azonban nem tudtam kiverni fejemből a régi időket, ennek pedig egy oka volt: Risdeárd an Iarainn Bourke. A második férjem, mikor még Granuaileként éltem írországban. Illetve nem is ő miatta, hanem egy ékszer miatt, amelyet tőle kaptam. Szemeim elé tudnám idézni azt a smaragd berakásos, kagylógyöngyös aranynyakláncot, melyet nászajándékként kaptam tőle. Azzal a nyakamban hajóztam a tengeren, fosztogattam. Egészen addig, míg el nem vesztettem. Nem emlékszem már, hogy eljátszottam, vagy ellopták-e, sajnos túl részeg voltam ahhoz, hogy bármire is emlékezzek abból az estéből. Most viszont, közel 500 év után újra megjelent az ékszer, s még hozzá nem is akármilyen módon. Egy múzeum prospektusán találkoztam újra az ékszerrel. Felhívtam őket, bementem személyesen, de hiába ajánlottam bármekkora összeget, nem voltak hajlandóak eladni nekem az ékszert. S nem is baj...
Ha nem így, hát megszerzem magamnak másként. Szerencsére ma már kiállítják, így könnyű lesz ellopni. Elgondolkodom, hogy felvegyem-e a vendég szerepét, de aztán meggondolom magamat. Ma nincs cicózás, nincs bájolgás. A régi idők emlékére bemegyek majd, s elveszem, ami kell. Magamra is kapom a sötétbe vesző fekete latexruhám, fűzőm, bakancsom, combomra és derekamra fegyvertokot erősítek, meg egy kést. Az egyikbe egy automatává átbütykölt Beretta 92F/FS megy, a másikba egy két tónusú Walther P99. Néhány tárat is magamra veszek. Már csak azért is, mert ha betörök, az őrség egészen biztos nem lesz elragadtatva. Ezek a biztonság kedvéért lesznek nálam, bár ha kioltok egy-két életet, az se érdekel úgy igazán. A legegyszerűbben úgy tenném meg, hogy megszállom a vezetőség egy tagját, de mint hogy száműzve vagyok, képességeimet nem tudom használni. Konkrétan be vagyok zárva ebbe a testbe, ami csak ilyen esetekben idegesítő.
A fegyverek után magamra kaptam a kabátomat is, aztán elindultam a múzeumba. Az este sötétjébe beolvadva értem a szomszédos házhoz. Felmásztam a tűzlépcsőn a tetőre, majd lepillantottam a múzeumra. Szépen ki volt világítva, egy órán belül fog bezárni. Magamban végig gondoltam, hogy mit fogok csinálni. Épp ekkor nyílt ki az épület tövében álló fekete furgon ajtaja, s egy nő ugrott ki belőle. Kezét a fülére tette, s mintha mondott volna valamit, mire kissé összeráncoltam a homlokomat, s meghúztam magamat kissé. Ezek szerint ma erősebben védik a múzeumot, mint átlagosan. Figyeltem, ahogy elindul a múzeum mentén, körbe néz. Amint eltűnt a sarkon, pillantásom ismét a furgonra terelődött, s felálltam a féltérdelő helyzetből. Határozottan léptem le a háztető széléről, majd érkeztem szinte csendesen az utcára, csak bakancsom talpa koppant kicsit. Neki dőltem a furgon hátának, mikor a visszapillantó tükörben mozgást láttam. Valaki van még bent. Kettőt kopogtam az ajtón és vártam, miközben elővettem a berettát. Egy fiatal srác bizonytalan hangját hallottam meg.
- Te vagy az, Diana? - s a kis butus már ki is nyitotta résnyire a hátsó ajtót, mire azt feltépve az arcába toltam a fegyvert.
- Ha nem csinálsz butaságot, nem halsz meg. - mondom teljesen nyugodtan, miközben fellépek a furgon hátsó részébe, miközben ő kezét feltartva hátrál.
- A múzeumnak dolgoztok? - kérdezem, miközben gyorsan körbe pillantok. Kameraképek a környező utcákról, a múzeumról és annak termeiről, rengeteg kütyü és számítógép.
- Igen... - hebegi halkan, homlokáról egy izzadság csepp indul meg lefelé az orrára.
- Te lennél a banda gépzsenije, gondolom én. - pillantok végig a nyüzüge, fiatal, szemüveges srácon. Ennél klisésebb aligha lehetne a kinézete. Kijelentésemet megerősíti egy remegős biccentéssel, úgy tűnik még soha nem fogtak rá fegyvert, nem került még közvetlen életveszélybe. Ha most meg lenne az erőm, elalkudnám a lelkét, de... ezúttal sajnos ezt ki kell hagynom.
- Kapcsolj ki mindent! - utasítom, kissé körbe mutatva kezeimmel.
- T-tessék..? - dadog döbbenten.
- Azt mondtam kapcsolj ki mindent. A kamera rendszert, a biztonsági rendszereket, a riasztót, a kommunikációt a kis barátaiddal, különben szétloccsantom a fejed és a véred, meg az agyvelőd fog itt zárlatot csinálni. - sziszegem türelmetlenül halántékához nyomva a fegyvert, mire azonnal neki is áll. Figyelem, ahogy leállítja a kamerarendszert, a riasztót és a biztonsági protokollt, végül a kommunikációt is.
- Nagyszerű. Köszönöm szépen. - mosolygom rá bájosan, majd a fegyver agyával leütöm, s figyelem, ahogy ájultam a billentyűkre dől. Még a biztonság kedvéért letérdelve elvágom késemmel a vezetékeket, hogy ha visszatérne a kis barátnője, már ne tudjon itt nyomogatni semmit. Ezután elhagyom a furgont, becsukom az ajtajait, majd határozott léptekkel elindulok a múzeum bejárata felé.
Nincs sor, de ha lenne se várnám ki. A fémérzékelős kapuk természetesen becsipognak, ám nem hagyom magam átkutatni. A két dagadt ürgét, akik a portások és vagyonőrök munkáját csinálják hamar kiütöm, aztán mint aki jól tette dolgát, teljes nyugalommal sétálok be. Úgy tűnik, egyelőre még senki sem jön rám. A vendégek nem figyelnek oda rám, lekötik tekintetüket a képek, ékszerek. Én a prospektusomból már tudom, hogy melyik terembe állították ki az ékszeremet, így egyenes oda tartok. A szemem sarkából már meg is számolom a teremőröket, talán hárman vannak. Nem nehéz őket felismerni, vagy egyenruhások, vagy öltönyösök. Már akkor erősen figyelnek, amikor belépek, de nem zavar. Túl vakmerő lenne egy embernek az, amit én kieszeltem. Sose gondolnák, hogy valaki csak így nyilvánosan besétál, elveszi ami kell neki és kisétál. Ennyire hülye senki sem lehet....vagy talán még is? Az állványhoz lépek, ahol üveg búra alatt fekszik az én gyönyörűségem.
- Szia kincsem. Újra találkozunk. - mosolyodom el, mikor meglátom az ékszert. Egy egyszerű mozdulattal veszem le, majd dobom a földre az üvegburát, ekkor az egyik őr már meg is indul felém, az üvegcsörömpölésre pedig több vendég is felém fordul.
- Hé! - már mondaná tovább, de sajnos nincs kedvem hallgatni a nyafogását, hogy mit képzelek magamról és hogy hívja a rendőröket. Egyik kezem rá is markol az ékszerre, a másik a berettámra. Amint előrántom, a férfi szemei elkerekednek. A levegőbe lövök, mire a vendégek sikítva és pánikba esve kezdenek kifelé rohanni a teremből. Tökéletes a zűrzavar, amelyben eltűnök, s nem sodródom kifelé a tömeggel, hanem egy szélső ajtóhoz sietve az alkalmazottak folyosójára lépek be, eltűnve a teremből.



Utolsó Poszt Szer. Nov. 23, 2016 4:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Gráinne és Eamon

Nehéz a feladatunk, mert nem mindig könnyű megvédeni egy személyt vagy tárgyat. Szinte sas szemeket kíván, hogy olykor kiszúrjuk a tömegből a gyanús mozgású, vagy viselkedésű egyéneket. Túl lehet élni, nincs gond, hiszen a csapat kezd összerázódni, legalábbis úgy tűnik. Benn vagyok a múzeumban, s nyugodtan sétálok. Nézem azokat a felbecsülhetetlenül drága értéket, ami körülöttem van. Ám tegnap érkezett meg egy régi ír drágakő nyaklánc a 16 századból, ami egy igen ismert személy tulajdonában volt. Számomra lényegtelen a sallang, lényeg, hogy elég értékes ahhoz, hogy a szarkák megpróbálják ellopni. Éppen most haladok el mellette, s tekintetem rá vetem. Csillog, villog és szép munka. A készítőjéről semmit sem lehet tudni, csak a viselőjéről, hogy ki volt és mi volt.
- Ott vagy Eamond? - kérdezi egy ismerős hang a fülesembe, ami igazán magas színvonalú kütyü és hasznos.
- Hallak! Van valami újdonság a környéken? -  teszem fel a kérdést, amire egy nagyon unott választ kapok.
- Két cicis nőn kívül semmi, de öregem azok a dudák! - mondja a segítő társam a mai éjszakán, akinek a neve Denrick. Fiatal, 20 éves és leginkább a számítógépekhez ért. Fogalmam sincs, hogy sikerült az ügynökség köreibe bejutnia. Lehet meghackelte a hálózatukat? Passz.
- Azok most engem különösebben nem érdekelnek. S hol van mellőled Diana? - mondom cseppet sem leplezve az érzésem, hogy nem tetszik az a tény, hogy nem koncentrál a feladatára.
- Őő őőőőh öltözik át, aztán me meegy terepre! - hallom a választ, meg egy pofon elcsattanását, mikor Diana így szól bele.
- Odabent minden rendben? Mert ha kellek, szívesen bemegyek. - mondja édesen a szavakat. Tudom, hogy bír engem reggeltől, mióta meglátta a felsőtestem. Láttam, ahogy nem bírta levenni rólam a tekintetét. Szóval ha ez így fog folytatódni, akkor kénytelen leszek felvilágosítani, hogy cseppet sem érdekel a lénye.
- Menj és nézz körül kinn, s tájékoztass bennünket. - mondom morogva, mert a tűréshatáron táncolnak.


Utolsó Poszt Szer. Nov. 23, 2016 4:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


***********************


Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot




Fajaink száma
Arkangyal
6/7
Leviatánok
8/8
Angyal
3
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
3
Harcos Angyal
7
Vadász
9
Nephilim
2