• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

 
SzerzőÜzenet

Vendég
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Dec. 09, 2016 11:15 pm írtam neked utoljára


Jót szórakozik az idegen nő rajtam, ami a kifáradással egyetemben meghozza a gyümölcsét. A harcunk a végéhez közeledik, s ő még mindig talpon van. Ezt hihetetlennek találom, s egyáltalán nem fér a fejembe, hogy miként képes erre. Egy normális nő szinte egy első két találatnál feladná a harcot egy olyan ex-elittel szemben, mint én, akit többször kitüntettek a pályafutása során. Elgondolkoztató ugyan, de nem itt a harc közepén fogok elmélkedni ezen. Végül kifogy belőlem a szusz, s a védelmem hiányossága miatt kiüt, de rendesen. Mikor megpillantom, hogy a szemei elfeketednek, akkor legszívesebben káromkodnék, de a heves zilálás győzedelmeskedik. Ráteszi a mellkasomra a lábát, ami meglehetősen férfi szempontból kellemes látvány, attól függetlenül, hogy milyen ruhába van bújtatva az testrész. Elővesz egy rejtett fegyvert, de most nekem kell mosolyognom a helyzet miatt.
- Ha azt hiszed, hogy beveszem ezt a jó kis átverést, amit művelsz, akkor tévedsz – mondom felé, hogy bizony nem hagyom magam. Olyannak vélem a helyzetet, mikor átverik az embert.
- Rá fogok jönni a trükködre és leleplezlek – ígérem meg, miközben a fenyegetésemre a tőle telhető vigyorgással válaszol. Nehezemre esik, hogy a kialakult helyzetről úgy beszél, mint egy játék. Ez egyáltalán nem az, amit kis gyermekkorban művel az ember. Elkezd hátrálni, amit én végig a szememmel követek. Megfordul a fejemben, hogy lelövöm, de érzem nem tudnám olyan gyorsan elővenni a fegyverem és még utána lőni. Ő nyert! Keserű szájízzel fogadom életem első vereségét, amit ráadásul egy tolvaj nőtől szenvedek el. Látom, hogy valakire céloz, de nincs erőm hátranézni. Hallom, hogy elsül az idegen fegyvere, én meg lehunyom a szemem pár pillanatra, hogy erőt vegyek magamon. Csak ezután érzékelem, hogy Diane megérkezett, sőt megsérült. Odabotorkálok, majd gyors elsősegély nyújtásban részesítem. Felhívom FTŐÜ orvosi részlegét, hogy jöjjenek ki érte, de azonnal. A furgonhoz érkezve tapasztalom, hogy tönkre lett téve a furgon berendezése és a másik segédem ott „alszik” benne. Felkeltem, aki teljesen zavarban van. Megérkezik a mentő és elszállítják a nőt és engem. A központ felé haladva kezdek el igazán elmélkedni arról, hogy miként csinálta? Hogy maradt talpon? Miért feketedett el a szeme? Mi folyik itt?!?

Gráinne Mhaol
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Posztok :
54
☩ Rólam :
☩ Rang :
Golddigger
☩ Play by :
Kate Beckinsale
☩ Pokol vagy menny? :
A Pokolba kívánnak
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Dec. 09, 2016 12:16 pm írtam neked utoljára



Eamon & Gráinne
❝ ...Aquila non captat muscas... ❞
Rettentően jól szórakozom. A kérdéseimre a férfi értetlen marad, én pedig ismét csak halkan nevetni tudok ezen. "Izmosabb, mint a többi nő". Nem, még ekkor sem tűnt fel neki semmi, de nem baj. Ahogy az sem, hogy egy ilyen edzett mészárosnál jobban bírom az ütéseket és a fáradékonyságot: mert ő már láthatóan kezd fáradni. Mozdulatai lassulnak, itt-ott vérzik, épp úgy, ahogy én is. De bennem még mindig van szufla. Nem tagadja, hogy ölt volna, sőt, mészárosnak nevezi magát. De amikor azt mondja, hogy semmit sem tudok a Pokolról, hangosan kacagni kezdek. Sikerült felhúznom, látom rajta és ez tetszik nekem.
Szinte egy pillanat alatt hagyom abba és nézek rá egy gonosz vigyorral, miközben szemeim befeketednek, felfedve előtte démoni énemet.
- Többet tudok róla, mint gondolnád. - végül eldől, de még nem ütöttem ki. Szavaira elvigyorodom és oda lépve a mellkasára teszem egyik lábam, aztán a combtokomból előveszem a berettát és rá fogom, fejére célozva.
- Előzzem meg ezt, hm? - búgom még mindig fekete szemekkel lefelé meredve rá, kis mosollyal.
- Hmm.. nem. Ez élvezetes játéknak hangzik. Kíváncsi vagyok, be tudod-e tartani a szavad és megkeresel-e. És hogy utána mit teszel, ha megtalálsz.  - vigyorodom el. Hiszen most már tudja, hogy nem egy egyszerű embert kell megkeresnie, hanem egy erősebb entitást. Mihez fog kezdeni egy démonnal? Ezután leszállva róla vissza hátrálok a felvonóhoz. Amikor belépek, akkor látom meg a folyosó végén közeledni a lányt, aki elhagyta a furgont. Hogy a férfi ne tudjon utánam jönni -bár kétlem, hogy egy ilyen verekedés után menne neki-, felemelve a fegyvert meglövöm a lányt. Nem halálos seb, csak a vállába kapott egyet, de az épp elég, hogy sokkot kapjon és hogy rendesen vérezni kezdjen. Egy kacsintást még oda küldök a férfinek, mielőtt becsukódna a lift ajtaja és elindulnék vele felfelé.


Vendég
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Dec. 09, 2016 11:39 am írtam neked utoljára


Nézem, ahogy elneveti magát a szavaimon, bár n nem érzem nevetségesnek. Mikor felteszi a fura kérdését, akkor ingerülten válaszolok rá.
- Minek kellett volna leesnie? Attól, hogy izmosabb vagy mint a többi nő, s erősebbet ütsz, nem fogok kidőlni. – vetem oda neki, mint egy falat kenyeret az éhezőknek. Fogalmam sincs, hogy mire akar utalni ezen szavaival, de különösebben nem érdekel. Az a egy célom van, hogy elkapjam és a megfelelő helyre kerüljön. Az ékszer meg visszakerüljön a helyére, s akkor mindenki boldog lesz. Az idő múlásával az ütéseim veszítenek erejükből ugyan, ahogy kezd szusz kifogyni belőlem.
- Miért minek hittél? Én vagyok a Télapó mosolygós szeretettel teli arccal? – Kérdezem tőle szinte ordítva. Mikor a Pokolt említi, akkor mérgesen mordulok rá.
- Fogalmad sincs róla, hogy mi az a pokol! – szólok rá, mert elég rossz emlékeim vannak a pokollal kapcsolatban. Mikor minden irányból lőnek rá, s a közeledben robban egy gránát, s valójában nem hallod a partnered hangját. Füst- és porfelhő mindenhol. Az egyik pillanatban még bajtársad mellett rohansz, de másodikban pedig már egyedül. Miért? Mert egy golyó hirtelen eltalálta őt, s soha többé már nem fog felkelni onnan. A nő betalál kétszer, s megint görnyedezek, s fáj az arcom.
- Egy mészáros vagyok – mondom neki, nem tagadva a tényt. Arról fogalmam sincs, hogy élvezném a gyilkolást. Nem vizsgáltam magam e ügyben. Úgy tűnik számomra, hogy ő is kezd kifáradni, de én egészen fáradt vagyok már. Egyik ütését későn hárítom, így megtántorogva dűlök el a padlón. Hevesen zihálok, s csak most érzékelem, hogy ütései nyomán fáj a testem.
- Akárhová is menekülsz, én megfoglak keresni!

Gráinne Mhaol
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Posztok :
54
☩ Rólam :
☩ Rang :
Golddigger
☩ Play by :
Kate Beckinsale
☩ Pokol vagy menny? :
A Pokolba kívánnak
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Dec. 06, 2016 10:24 pm írtam neked utoljára



Eamon & Gráinne
❝ ...Aquila non captat muscas... ❞
Szavaira, hogy minden tolvaj ezt mondaná, ráadásul túl régi darab hozzám, halkan elnevetem magamat.
- Szóval még mindig nem esett le a dolog, igaz? - kérdezem kis vigyorral két ütés között. Úgy tűnik, neki még nem esett le, hogy nem egyszerű ember vagyok. Pedig ha egyszer felfogja, hogy milyen lénnyel is áll szemben, egészen biztosan rájön, -kivételesen- nem hazudok. A férfi hagyott támadni, majd végül vissza vágott, minden ütésem után. Nem kellett sok nekem se kiismernem mozgás kultúráját, bár én erre nem szántam túl sok figyelmet, inkább a reflexeimnek köszönhetem, ha hárítottam valamit.
Azonban meg kellett lepődnöm, hogy a csapat összetartás és csapatmunka nem volt meg közöttük. A hazugságra, hogy megöltem a srácot, olyan hidegvérrel válaszolt, hogy még azt is megtudtam volna kérdőjelezni, ő nem démon-e véletlenül. Elnevetem magamat egy kissé, én láthatóan inkább szórakozok a kialakult helyzetünkön, mint bosszankodok. Játszom a férfivel, még ha az ütései kissé fájdalmasak is.
- Wow! Nem vagy semmi. Egy kegyetlen, kőszívű ember.. És hol marad a felebaráti szeretet, hm? - vigyorgom rá szélesen.
- Az olyanok, mint te, korán a Pokolra kerülnek. - nevetek fel halkan. Szinte biztos vagyok benne, hogy nem csak biztonsági őri munkákat vállal ő, meg a kis csapata, hanem ennél sokkal, de sokkal komolyabb dolgokat.
- Öltél már, igaz? Nem is kell mondanod. Látom a szemedben.. és élvezed. - mondom zilálva, kis vigyorral, mikor sikerül egy-két másodpercre olyan helyzetbe kerülnünk, amelyben lefogjuk egymást.


Vendég
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Dec. 06, 2016 5:53 am írtam neked utoljára


Nincs messze a nő, sőt lassan ütéstávolságomba kerül. Látom, ahogy gunyoros mosoly jelenik meg az ajkain, de ez cseppet sem zökkent ki. Gyilkos vagyok, aki legtöbbször az arcokról ellopja a mosolyt, s a szemekből elveszi a fényt. Az első dolog, ami meglep, hogy az a nyakláncot a tulajdonának tekinti. Nem tudom szó nélkül hagyni, így válaszolok rá.
- Sok más tolvaj is így vélekedik a dologról. De lehetetlennek tartom, mert elég idős darab és jobb helye van itt a múzeumban, mint valós személynél. – válaszolom egészen határozottan, mert meg vagyok bizonyosodva róla, hogy nem tudnának vigyázni az ékszer értékére. Hamar elveszítené az értékét. De nincs időm elmélkedni, mert jön és támad rám. Ekkor lepődök meg másodjára, mert a testalkatához képest hihetetlen erővel rendelkezik. Abban a hitben voltam, hogy olyan erővel üt, mint egy cicalány. Az első pár ütést így be is kapom, s arcomon megjelenik egy olyan kifejezés, ami azt mondja, hogy bizony nem esett jól azon bizonyos találatok. De mivel én jobban hozzá vagyok szokva a fájdalomhoz, így elviselem. Védekezek, hagyom őt kinyílni, így van esélyem felméri, a harci stílusát. Mikor rájövök, hogy csupán egy kis bicska, akkor egy akkora ütést mérek az ajkára, hogy felszakadt egy picit. A kérdésére válaszolok.
- Miért? Mi lenne, ha kiderülne az, hogy a társa vagyok? – kérdésére egy kérdéssel válaszolok. Ez olyan mint a mi harcunk. Ütésre, ütésre a válasz, csak ez csupán az elmére menő ütések. Azonban nem tud marad mozdulatlan a bársonyos ajak, mert újabb fogással próbálkozik.
- Nos egy ököl is képes bárkit elhallgattatni, nem kell hozzá különösebb kemény eszköz. De az én kedvencem a fojtózsinór, amit mindig szoktam magamnál hordani. – jelentem ki egy hideg vérre éhes mosollyal. Nem vesztem el a fejem, mert csupán egy zöldfülű meghalt egy nő keze által. Az élet megy tovább, s sajnos én képtelen vagyok együtt érezni. Természetesen megtanultam ezen érzéseket hamisan eljátszani, hogy igaznak tűnjön.

Gráinne Mhaol
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Posztok :
54
☩ Rólam :
☩ Rang :
Golddigger
☩ Play by :
Kate Beckinsale
☩ Pokol vagy menny? :
A Pokolba kívánnak
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Dec. 02, 2016 11:53 pm írtam neked utoljára



Eamon & Gráinne
❝ ...Aquila non captat muscas... ❞
Körülbelül két lépésre állok meg a férfi előtt, aki védekező pózba áll. Ajkaimra egy kissé gunyoros félmosoly terül el. Látom, hogy végig mér, és elgondolkodom azon, hogy egyszerűen le kellene lőnöm, de akkor oda lenne a dolog izgalma. Annyira bátor, hogy sajnálnám szét lőni a helyes kis pofikáját, szóval inkább csak eltöröm az orrát és megyek tovább.
- A nyaklánc az én tulajdonom. Csak visszavettem azt, ami az enyém. - mondom, s neki is ugrom.
Nincsen kifejezett technikám. Azt a tudást alkalmazom, amelyet 10 évig tanultam a Pokolban Asmodeus seregében, s azt a pöttömnyi technikát, amelyet földi életem alatt magamra szedtem. Durván egy kemény utcai harci stílushoz lehetne hasonlítani. Próbálok gyenge pontokat eltalálni -mint pl térd, gyomorszáj, nyak-, kézzel, s lábbal egyaránt támadok. Hosszú kabátom forduláskor figyelem elterelésnek használom, s amúgy alapjáraton próbálom sarokba szorítani, azonban rá kell jönnöm valamire: Hiába ütök erősen, a férfi sokkal de sokkal ügyesebb, mint a már földön henyélő társai. Mikor egy ütés mellett ismét végig pillantok rajta, feltűnik, hogy nem is biztonsági őr. Elvigyorodom. Tehát ő az egyike a kinti gyík csapatának. Talán ha kicsit kizökkentem a koncentrációból, sikeresebb leszek.
- Szóval te vagy a társa annak a kis nyomoréknak, aki kint parkolt a furgonban? - lépek kicsit hátrébb, megállva a támadásban, s végig nyalok ajkamon, ahova kaptam egy ütést, s kicsit felszakadt.
- Mit ne mondjak, egészen egyszerű volt elintézni. Elég idegesítően könyörgött az életéért, de egy beretta nagyon hamar és hatékonyan tud elhallgattatni bárkit... - kuncogom, s várom a reakcióját. Vajon feldühödik-e? Fog-e aggódni? Elveszti-e az önbizalmát?


Vendég
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Nov. 30, 2016 9:32 am írtam neked utoljára


- A francba! – kiáltom, mert mikor bevetem a sokkoló pisztolyóm, akkor az mit sem ér. Az esetek legtöbb részében a kétajtós szekrények is úgy esnek össze az áramütéstől, hogy öröm nézni. A szemem előtt viszont nincs ilyen alak, csupán egy nő, aki mint ha meg sem érezné a fegyver jótékony hatását. A következő lépése szintén meglep, mert szemem láttára tesszük tönkre ezt a használhatatlan vackót. Nem adnám ki kezem közül, ám a nő fizikai erejére megadja magát. Akkor ébredek fel álmomból, mikor megindul felém, s én mint képzett gyilkos rögtön beállok védekező pozícióba. Régen tanultam, de az évek során tökéletes gyilkolásra fejlesztettem. Ha úgy alakom csontot török, s kezet vagy lábat. Ha kell, akkor egy ütéssel ártalmatlanná teszem, de az a ritka alkalmak egyike. Általában az esetek többségében küzdök eléggé rendesen, s nem mintha be lennék rozsdásodva. Az előttem levő nő szintén ígéretes találkozásnak igérkezik, de csak azt sajnálom, hogy lehet elcsúfítom az arcát, vagy esetleg komolyabb  kárt okozok benne. Ruganyos lépteiveel hamar megérkezik elém, s ahogy a tekintetébe nézek, úgy nincs kétségem afelől, hogy el akar tenni láb alól. Sajnos én szintén szeretném a munkám végezni, s amit ő ellopott azt visszaszerezni. Ennek fejében szólalok meg.
- Ha visszaadja azt, ami a múzeumtól ellopott annak igazán háls lennék, s talán nem kellene durvasághoz folyamodnom. – próbálkozok, hogy hátha hajlik a jó szóra és belátja, hogy én biztosan nem követem a két őrt. Én biztosan nem hagyom, hogy kiüssenek olyan könnyedén. Mondjuk a ruházata igazán egyedi, de vajon nem fázik benne? Nem furcsa érzés olyan durva anyagot viselni?

Gráinne Mhaol
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Posztok :
54
☩ Rólam :
☩ Rang :
Golddigger
☩ Play by :
Kate Beckinsale
☩ Pokol vagy menny? :
A Pokolba kívánnak
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Nov. 27, 2016 12:55 pm írtam neked utoljára



Eamon & Gráinne
❝ ...Aquila non captat muscas... ❞
A meglehetősen elhanyagolt állapotú folyosóra érve két gumibotos őr is rohan velem szemben, akiket játszi könnyedséggel ütök ki, fél lábbal a faltól el rugaszkodva. Körbe nézve nem is értem, miért nem takarítanak itt néha, vagy cserélik ki az égőket. A legtöbb vagy kiégett, vagy villog, a többi olyan poros, hogy alig ad fényt. Mondjuk kellő hangulatot ad ahhoz, hogy az itt dolgozókat kiüssem... Szegények felfogni se nagyon tudták, hogy mi történik. A célom egyszerű: innen két kijárat nyílik. Egy nem messze innen a földszinten, aztán van egy felvonó, ami a mélygarázsba/raktárba visz, meg a tetőre. Én ezt célzom meg, mert szokásom összezavarni az üldözőimet, ráadásul azt hihetik, hogy oda fent majd zsákutcában leszek. Tévedés... én könnyedén lejutok onnan, nekik viszont lesz még egy körül szaladva lefelé, s ez alatt az idő alatt én már a környéken sem vagyok.
A folyosón lendületesen sétálva tartok a felvonó felé, ám az csilingelve áll meg ezen az emeleten és nyílik ki előttem. Felsóhajtok, mikor újabb két pacák lép ki belőle, de ismét csak gumibotokkal.
- Az emberek nehezen tanulnak. - csóválom a fejem, aztán hagyom, hogy rám rohanjanak. Egy jobbos, az egyiknek, hogy a falnak esik, kitérés a másik elől, kirúgom a lábát, majd fölé támaszkodva egy orrzúzót kap tőlem ajándékba, ami ki is üti. Társa ekkor üt hátamra a bottal, amitől kissé felszisszenek, hirtelen felállva kapom el nyakát. Épp ekkor hallom meg a következő őr lépteit mögöttem, ám nem várt dolog történik. Érzem, ahogy vállamba fúródik valami, majd hirtelen zsibbadó fájdalom járja át kissé testem. Felkiáltok, lábam kissé megroggyan, ám démoni lényem nem engedi, hogy a sokkolónak megadjam magam, s ez feltűnhet a támadónak is: nem esem össze görcsben állva, mint az átlag emberek szoktak. Szabad kezemmel hátra nyúlva tépem ki magamból a kattogó hangot kiadó szerkezet tűit, s elengedve a már vörös fejű őrt, kissé felbőszülten fordulok oda, hogy megnézzem, ki volt az a bátor.
Egy jó képű, öltönyös férfi tárul szemem elé, kissé göndör hajjal, ápolt borostával.
- Most én jövök... - búgom negédes mosollyal, és mivel még mindig fogom a sokkoló drótját, csuklóm forgatva kezem köré tekerem egyszer, majd egy erős mozdulattal rántom meg. Ha a férfi elég erősen fogja a másik felét, akkor nem csúszik ki a kezéből, ez esetben ki tépem a szerkezet ezen részét a fegyverből. Bárhogy is, ezt ma már nem használja többet. Kis mosollyal az ajkaimon indulok felé határozottan, hogy őt is kiüssem, ahogy az eddigieket.


Vendég
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Nov. 23, 2016 10:29 pm írtam neked utoljára


Tovább sétálok végig a termekben, egymás után. Én sétálok a legtöbbet, de ez engem cseppet sem izgat. Hozzá vagyok szokva, hogy egyes munkáknál sokat állok, vagy sétálok. Tekintetem sorra veszi át a tárgyakat, hogy a helyükön vannak-e még? Szerencsére egy sem hiányzik, s remélem az estét sikeresen fogjuk zárni. A fülesem néma marad, így úgy gondolom a többiek szintén végzik a dolgukat, ami különösen megnyugtat. Megérkezek a múzeum egyik végéhez s fordulok meg.
- Mi a helyzet nálatok? - teszem fel a kérdést, hogy jelentsenek, azonban a kérdésemre senki sem válaszol.
- Na ne szórakozzatok velem! - mondom egy picit hangosabban, így több vendég is rám néz, hogy mit csinálok. Az első perc után elkezdek komolyabban aggódni, hogy történt valami. Rögtön kapcsolok, hogy lehet a drága ékszerért jöttek. Fél perc telik el, s én gyorsabb sétára váltok. Azért nem rohanok, mert azzal csak pánikot keltenék, kik a múzeumban tartózkodnak. Sok időt vesz el, hogy kerülgetni kell az embereket, vagy csoportokat. Ám így is nekimegyek néhány embernek, akiktől futtában kérek bocsánatot. Mire odaérek a kincshez, az már hűlt helyén van.
- A francba! - mondom, majd tekintetemmel elkapok egy bőrruha részletet, s a bezáródó ajtót. Nem sokat gondolkozok, hanem abba az irányba indulok. A tömeg pánikban van, így nehezebb odáig jutnom. Káromkodnék mérgemben, de nincs rá időm. Gyorsan átgondolom a legrövidebb utat a legközelebbi kijáratig, s annak mentél indulok el.
- Denrick! Diana! Hallotok?! - szólítom, de a berendezésem teljesen süket. Tekintetemmel próbálom elcsípni a bőrkabátot, vagy annak részletét. Meg is pillantom, ahogy befordul a következő befordulási lehetőségnél. Nem szólok utána, nem ordibálok, csak amennyire tudok gyorsítok. Hiszek a saját erőmben és képességeimben. Előkapok a sokkoló pisztolyt, aminek egy hátránya van csupán. A távolság. Mindenképpen közelebb kell jutnom a tolvajhoz, hogy egy jó lövéssel kiiktassam. Nincs más hátra mint előre, miközben reménykedek, hogy a többieknek nincs semmi bajuk. Rosszul kezdődik ez az este.

Gráinne Mhaol
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Posztok :
54
☩ Rólam :
☩ Rang :
Golddigger
☩ Play by :
Kate Beckinsale
☩ Pokol vagy menny? :
A Pokolba kívánnak
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Nov. 23, 2016 8:02 pm írtam neked utoljára



Eamon & Gráinne
❝ ...Aquila non captat muscas... ❞
Nagyon nagyon sok év telt el azóta, hogy kalóz voltam, minimum 500 éve. Nagyon sokat nosztalgiázok azokról az időkről, mert bizony a kedvencem volt eddig. Hiába a kényelmes technika, azokat az időket nem fogja semmi sem felülmúlni. Ha tehetném, újra és újra élném azokat az időket, azt az életemet. Azonban az élet megy tovább, s nekem sajnos nincs olyan szerencsém, hogy egy ilyen időhurokba keveredjek.
Habár gyakran eszembe jut, általában nem foglalkoztat sokáig a múlt, mert sokkal több dolgom van a jelenben. Most azonban nem tudtam kiverni fejemből a régi időket, ennek pedig egy oka volt: Risdeárd an Iarainn Bourke. A második férjem, mikor még Granuaileként éltem írországban. Illetve nem is ő miatta, hanem egy ékszer miatt, amelyet tőle kaptam. Szemeim elé tudnám idézni azt a smaragd berakásos, kagylógyöngyös aranynyakláncot, melyet nászajándékként kaptam tőle. Azzal a nyakamban hajóztam a tengeren, fosztogattam. Egészen addig, míg el nem vesztettem. Nem emlékszem már, hogy eljátszottam, vagy ellopták-e, sajnos túl részeg voltam ahhoz, hogy bármire is emlékezzek abból az estéből. Most viszont, közel 500 év után újra megjelent az ékszer, s még hozzá nem is akármilyen módon. Egy múzeum prospektusán találkoztam újra az ékszerrel. Felhívtam őket, bementem személyesen, de hiába ajánlottam bármekkora összeget, nem voltak hajlandóak eladni nekem az ékszert. S nem is baj...
Ha nem így, hát megszerzem magamnak másként. Szerencsére ma már kiállítják, így könnyű lesz ellopni. Elgondolkodom, hogy felvegyem-e a vendég szerepét, de aztán meggondolom magamat. Ma nincs cicózás, nincs bájolgás. A régi idők emlékére bemegyek majd, s elveszem, ami kell. Magamra is kapom a sötétbe vesző fekete latexruhám, fűzőm, bakancsom, combomra és derekamra fegyvertokot erősítek, meg egy kést. Az egyikbe egy automatává átbütykölt Beretta 92F/FS megy, a másikba egy két tónusú Walther P99. Néhány tárat is magamra veszek. Már csak azért is, mert ha betörök, az őrség egészen biztos nem lesz elragadtatva. Ezek a biztonság kedvéért lesznek nálam, bár ha kioltok egy-két életet, az se érdekel úgy igazán. A legegyszerűbben úgy tenném meg, hogy megszállom a vezetőség egy tagját, de mint hogy száműzve vagyok, képességeimet nem tudom használni. Konkrétan be vagyok zárva ebbe a testbe, ami csak ilyen esetekben idegesítő.
A fegyverek után magamra kaptam a kabátomat is, aztán elindultam a múzeumba. Az este sötétjébe beolvadva értem a szomszédos házhoz. Felmásztam a tűzlépcsőn a tetőre, majd lepillantottam a múzeumra. Szépen ki volt világítva, egy órán belül fog bezárni. Magamban végig gondoltam, hogy mit fogok csinálni. Épp ekkor nyílt ki az épület tövében álló fekete furgon ajtaja, s egy nő ugrott ki belőle. Kezét a fülére tette, s mintha mondott volna valamit, mire kissé összeráncoltam a homlokomat, s meghúztam magamat kissé. Ezek szerint ma erősebben védik a múzeumot, mint átlagosan. Figyeltem, ahogy elindul a múzeum mentén, körbe néz. Amint eltűnt a sarkon, pillantásom ismét a furgonra terelődött, s felálltam a féltérdelő helyzetből. Határozottan léptem le a háztető széléről, majd érkeztem szinte csendesen az utcára, csak bakancsom talpa koppant kicsit. Neki dőltem a furgon hátának, mikor a visszapillantó tükörben mozgást láttam. Valaki van még bent. Kettőt kopogtam az ajtón és vártam, miközben elővettem a berettát. Egy fiatal srác bizonytalan hangját hallottam meg.
- Te vagy az, Diana? - s a kis butus már ki is nyitotta résnyire a hátsó ajtót, mire azt feltépve az arcába toltam a fegyvert.
- Ha nem csinálsz butaságot, nem halsz meg. - mondom teljesen nyugodtan, miközben fellépek a furgon hátsó részébe, miközben ő kezét feltartva hátrál.
- A múzeumnak dolgoztok? - kérdezem, miközben gyorsan körbe pillantok. Kameraképek a környező utcákról, a múzeumról és annak termeiről, rengeteg kütyü és számítógép.
- Igen... - hebegi halkan, homlokáról egy izzadság csepp indul meg lefelé az orrára.
- Te lennél a banda gépzsenije, gondolom én. - pillantok végig a nyüzüge, fiatal, szemüveges srácon. Ennél klisésebb aligha lehetne a kinézete. Kijelentésemet megerősíti egy remegős biccentéssel, úgy tűnik még soha nem fogtak rá fegyvert, nem került még közvetlen életveszélybe. Ha most meg lenne az erőm, elalkudnám a lelkét, de... ezúttal sajnos ezt ki kell hagynom.
- Kapcsolj ki mindent! - utasítom, kissé körbe mutatva kezeimmel.
- T-tessék..? - dadog döbbenten.
- Azt mondtam kapcsolj ki mindent. A kamera rendszert, a biztonsági rendszereket, a riasztót, a kommunikációt a kis barátaiddal, különben szétloccsantom a fejed és a véred, meg az agyvelőd fog itt zárlatot csinálni. - sziszegem türelmetlenül halántékához nyomva a fegyvert, mire azonnal neki is áll. Figyelem, ahogy leállítja a kamerarendszert, a riasztót és a biztonsági protokollt, végül a kommunikációt is.
- Nagyszerű. Köszönöm szépen. - mosolygom rá bájosan, majd a fegyver agyával leütöm, s figyelem, ahogy ájultam a billentyűkre dől. Még a biztonság kedvéért letérdelve elvágom késemmel a vezetékeket, hogy ha visszatérne a kis barátnője, már ne tudjon itt nyomogatni semmit. Ezután elhagyom a furgont, becsukom az ajtajait, majd határozott léptekkel elindulok a múzeum bejárata felé.
Nincs sor, de ha lenne se várnám ki. A fémérzékelős kapuk természetesen becsipognak, ám nem hagyom magam átkutatni. A két dagadt ürgét, akik a portások és vagyonőrök munkáját csinálják hamar kiütöm, aztán mint aki jól tette dolgát, teljes nyugalommal sétálok be. Úgy tűnik, egyelőre még senki sem jön rám. A vendégek nem figyelnek oda rám, lekötik tekintetüket a képek, ékszerek. Én a prospektusomból már tudom, hogy melyik terembe állították ki az ékszeremet, így egyenes oda tartok. A szemem sarkából már meg is számolom a teremőröket, talán hárman vannak. Nem nehéz őket felismerni, vagy egyenruhások, vagy öltönyösök. Már akkor erősen figyelnek, amikor belépek, de nem zavar. Túl vakmerő lenne egy embernek az, amit én kieszeltem. Sose gondolnák, hogy valaki csak így nyilvánosan besétál, elveszi ami kell neki és kisétál. Ennyire hülye senki sem lehet....vagy talán még is? Az állványhoz lépek, ahol üveg búra alatt fekszik az én gyönyörűségem.
- Szia kincsem. Újra találkozunk. - mosolyodom el, mikor meglátom az ékszert. Egy egyszerű mozdulattal veszem le, majd dobom a földre az üvegburát, ekkor az egyik őr már meg is indul felém, az üvegcsörömpölésre pedig több vendég is felém fordul.
- Hé! - már mondaná tovább, de sajnos nincs kedvem hallgatni a nyafogását, hogy mit képzelek magamról és hogy hívja a rendőröket. Egyik kezem rá is markol az ékszerre, a másik a berettámra. Amint előrántom, a férfi szemei elkerekednek. A levegőbe lövök, mire a vendégek sikítva és pánikba esve kezdenek kifelé rohanni a teremből. Tökéletes a zűrzavar, amelyben eltűnök, s nem sodródom kifelé a tömeggel, hanem egy szélső ajtóhoz sietve az alkalmazottak folyosójára lépek be, eltűnve a teremből.


Vendég
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Nov. 23, 2016 4:33 pm írtam neked utoljára


Gráinne és Eamon

Nehéz a feladatunk, mert nem mindig könnyű megvédeni egy személyt vagy tárgyat. Szinte sas szemeket kíván, hogy olykor kiszúrjuk a tömegből a gyanús mozgású, vagy viselkedésű egyéneket. Túl lehet élni, nincs gond, hiszen a csapat kezd összerázódni, legalábbis úgy tűnik. Benn vagyok a múzeumban, s nyugodtan sétálok. Nézem azokat a felbecsülhetetlenül drága értéket, ami körülöttem van. Ám tegnap érkezett meg egy régi ír drágakő nyaklánc a 16 századból, ami egy igen ismert személy tulajdonában volt. Számomra lényegtelen a sallang, lényeg, hogy elég értékes ahhoz, hogy a szarkák megpróbálják ellopni. Éppen most haladok el mellette, s tekintetem rá vetem. Csillog, villog és szép munka. A készítőjéről semmit sem lehet tudni, csak a viselőjéről, hogy ki volt és mi volt.
- Ott vagy Eamond? - kérdezi egy ismerős hang a fülesembe, ami igazán magas színvonalú kütyü és hasznos.
- Hallak! Van valami újdonság a környéken? -  teszem fel a kérdést, amire egy nagyon unott választ kapok.
- Két cicis nőn kívül semmi, de öregem azok a dudák! - mondja a segítő társam a mai éjszakán, akinek a neve Denrick. Fiatal, 20 éves és leginkább a számítógépekhez ért. Fogalmam sincs, hogy sikerült az ügynökség köreibe bejutnia. Lehet meghackelte a hálózatukat? Passz.
- Azok most engem különösebben nem érdekelnek. S hol van mellőled Diana? - mondom cseppet sem leplezve az érzésem, hogy nem tetszik az a tény, hogy nem koncentrál a feladatára.
- Őő őőőőh öltözik át, aztán me meegy terepre! - hallom a választ, meg egy pofon elcsattanását, mikor Diana így szól bele.
- Odabent minden rendben? Mert ha kellek, szívesen bemegyek. - mondja édesen a szavakat. Tudom, hogy bír engem reggeltől, mióta meglátta a felsőtestem. Láttam, ahogy nem bírta levenni rólam a tekintetét. Szóval ha ez így fog folytatódni, akkor kénytelen leszek felvilágosítani, hogy cseppet sem érdekel a lénye.
- Menj és nézz körül kinn, s tájékoztass bennünket. - mondom morogva, mert a tűréshatáron táncolnak.

Vendég
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Nov. 23, 2016 4:32 pm írtam neked utoljára


***********************

Sponsored content
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

írtam neked utoljára


 
Múzeum
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: