We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
Mezzanine Club
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME


Utolsó Poszt Szer. Márc. 15, 2017 5:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Anael & Inanna
A szerelem hitvány szenvedély.
- Igen, az. – Mosolyodom el. Ritka, hogy ebben a korban még ismerik az ő szavait, ráadásul még csak nem is az elcsépelt Rómeó és Júlia sorait idéztem, szóval még nagyobb az elismerésem. Ami azt illeti, én azért szerettem a szerelmes költőket, mert fogalmuk sem volt, mi a szerelem és a vágy között a különbség. Egy kis fellángolás, és máris ódákat zengtek Cupidóról, holott csak jól el kellett kapniuk a csajt. Az emberek még a mai napig képtelenek különbséget tenni a két érzés között. Ez persze számomra nem gond, összeházasodnak, gyerekeik lesznek, aztán évek múlva rájönnek, hogy ez nem volt a legjobb ötlet. Akkora viszont már én nyertem vele, hiszen ott szaladgálnak a kis porontyok.
- Azért szomorú, mármint, nem egymástól kellene félnünk. – Ingatom meg a fejem. Ha lennének valóban békés városok, helyek, ahol az emberiség újra népesedhet, ha nem lenne ember embernek farkasa… Persze megértem, a testvéreinek is van dolga, csak nem mindig értek velük egyet.
- Igen, ilyenkor csendes minden, az állatok is jobban előmerészkednek. Nem is gondolnánk hány lénnyel osztjuk meg az életünket. – Pillantok fel az égboltra, a távolinak tűnő csillagokra. Ezért sem szerettem soha a pokolban lenni, a Teremtés felszíne ezerszer szebb, gyönyörűbb és én értékelem a szépséget. Távol a perzselő lángviharoktól nagyon is jól érzem magam. Ez valahol szomorú, mikor születési helyét nem érzi otthonának az ember, de mit tehetek? A feladatom is ide köt, az eltöltött évszázadok pedig megszerettették velem az emberi létet. Mindig volt egy hely, egy személy amihez kötődhettem.
- Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant. – Jut eszembe még egy idézet. A fenébe is, valamiért most igen idézgetős hangulatomba kerültem. Persze ez az egyszerűbb út, ha el akarok bűvölni valakit. Ami azt illeti gyakran alkalmazom, ha magamnak akarom megszerezni az alanyt, mert igen gondosan válogatom ki a szeretőimet. Szeretek hosszabb távra tervezni. Most mégis inkább arra kéne koncentrálnom, hogy a lányban ébresszek fel valamiféle hajlandóságot… valaki iránt. Nem azt a kort éljük, amikor egy egészséges, szülőkorban lévő nőt magamra pazarolhatnék.
- Tényleg? Ismersz klubbokat? – Csillan fel a szemem. A diszkók, azok az erotikával fűtött táncterek igazán az én terepem, szóval vele tarthatnék, hátha már ma estére sikerül szereznem neki egy jó partnert.
- Hát, eredetileg haza szerettem volna jutni, de… ha már felfedezni indultam, talán nem lenne rossz, ha belekóstolhatnék az éjszakai életbe. – Elvégre később mindenképpen felbukkannék egy-egy szórakozóhelyen. Elkerülhetetlen, hogy ne keressek alanyokat ilyen helyeken. Jobb esetben a párocskák el se jutnak hazáig, a mosdó is remek hely egy gyors légyottra. – Nem gond, ha elkísérlek?
- Amúgy Ina Wilds. – Nyújtom a kezem, hiszen illik bemutatkozni egy ilyen beszélgetés után. Na meg azért is, mert tudni akarom kinek próbálok majd párt szerezni.
- New York csendes. Szerencsére. Persze korántsem annyira izgalmas, mint angyalokkal együtt élni, hiszen nem igazán engednek be senkit. – Ingatom meg a fejem. Na jó, nekem aztán mindegy, hogy emberi város, vagy olyan, ahol némi különlegesebbel is összefuthatok, de meg tudom érteni New York miért zárkózott el az angyaloktól. – Megértem, hogy úgy biztonságosabb, de az a sok szabályozás… - Sóhajtok fel. - Nem véletlenül akartam átköltözni. – Mosolygok rá kedvesen. Tudok én ám nagyon kedves is lenni.
- És milyen itt élni? Mivel telnek a napok? – Bár feltételezem van munkája, mert a legtöbb embernek van. Ami azt jelenti, hogy nekem is hasznossá kell tennem magam, ha sokáig szeretnék a városban maradni. Ötleteim persze mindig vannak, kérdés, hogy lehetőség mi adódik.


Utolsó Poszt Szer. Márc. 15, 2017 4:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Inanna & Anael

"Nem szerelem az, ami változik, ha minden más változik. Örök útjelző az, ami meg sem rezdül semmilyen viharban. A szerelmet nem koptatják az idő röpke órái s hetei. A szerelem örök, ítéletnapig."


- Sahakespeare – állapítom meg oldalt biccentett fejjel, kicsit merengve, majd újra az alattam állóra mosolyogok félig lehunyt szemekkel. "A szerelem csak füst és könnyű pára. Ha boldogul: a szem parányi lángja. Ha nincs remény: a könnyek tengere." Mindig. Szerettem a szerelmes költőket, ahogy próbálták ezt a megfoghatatlan érzést megragadni. És mennyit vitatkoztak rajta, hogy milyen is igazából a szerelem! Habár, itt a szerelemnek éppen, hogy helye nem volt, de nagy szerencséjére már ki is vertem a fejemből a korábbi látványt. – Semmi baj – ingatom a fejem. Miért is lenne baj, ha neves emberek munkáit idézi valaki?
- Ó – mosolygok tovább, miközben megfordul a fejemben, hogy nyilván a másik csak azt látta, hogy a srác odarohan a lányhoz, aki az utcasarkon várt rá türelmesen, hogy talán a fiú szökött el otthonról a kedveséhez. Ó bár igaz lenne! Talán azt hiszi, igen, ám ez sajnos egyáltalán nem igaz. És, ahogy a mondás tartja, hogy aki két urat akar szolgálni, az mindkettőt megveti, mert egyiket sem szolgálja igazán, egyiket sem szereti szívéből igazán. Szóval… a srác jó nagy nőcsábász, én pedig nagyon csalódott vagyok, hogy ebben segédkeztem.
- Hát, igen, ebben a korban semmi sem számít nekik – bólogatok egyetértően, bár csak csekély fogalmam van arról, hogy mennyire szoktak a tinik randalírozni esténként vagy mennyire nem. Persze könnyen lehet, hogy ezt teszik, ami végülis nagyon kellemetlen, bár nem annyira, hogy a kedvemet tovább szegje. Inkább elfeledem, ami történt, és csak mosolygok. Legyen az életvezetési tanácsadóké a feladat, hogy ezzel kezdjenek valamit.
- Szép a kertváros az esti félhomályban – bólogatok, hiszen megérte,, ha valaki éppen ezt az időszakot választja arra, hogy kicsit sétálgasson a békés, csöndes utcákon, megcsodálja a szebbnél-szebb házakat, a kerteket. Persze, ha újra feltámad a vihar, először ezek az épületek fognak elpusztulni, így az itt élők jó nagy kockázatot vállalnak azzal, hogy ezeket a helyeket választották. Az igazán tehetős emberek beköltöztek a „fellegbárba”.
Továbbra is lepillantok rá, de nem teljesen tudom értelmezni a jeleket, amiket felém küld. Végül inkább megkérdezem tőle, hogy elkísérjem-e egy darabon. Szeretném magamat egy időre távol tudni ettől a helytől.
- A belvárosba megyek, szórakozni – mert mi másért menne ilyen későn egy hozzám hasonló fiatal nő oda, ha nem azért, mert éppen bulizni akar, vagy valami ilyesmit? – Te merrefelé tartanál? – Mert végülis tényleg nem nagy kitérő, főleg, hogy igazából nem is terveztem túl messzire menni. Legalábbis nekem mindegy, hogy a továbbiakban merre járok, hiszen időm mint a tenger.
Mikor ellépek a korláttól, még sóhajtva visszapillantok a másik ablakra, arra gondolva, hogy valahogy orvosolnom kellene ezt a hibát, de aztán végül mire az ajtóhoz érek, addigra már úgy vagyok vele, hogy majd az idő vagy az a másik angyal megoldja ezt a problémát, ne legyen már az én bajom. Egyébként is csak szívességből segítettem be. Szóval most bemegyek ezen az ajtón, aztán gyorsan végig osonok a lakáson, ami azért ilyen magas sarkokkal hétköznapi emberként nem lenne olyan egyszerű, ám tekintve, hogy angyal vagyok, könnyű szerrel megoldom. Kinyitom az ajtót, majd zárom is magam mögött, úgy téve, de nem igyekszem kulcsra zárni. Ahogy korábban mondta, jó a közbiztonság, meg aztán nyugodtan higgye azt az idegen, hogy ébren vannak még otthon.
- Mondhatjuk – válaszolok a kérdésére, most, hogy már szemtől szemben állunk egymással. – A belvárosban élek, csak látogatóban jártam itt – teszem hozzá, és ez talán némi magyarázatot ad arra is, hogy miért nem volt nálam kulcs, mikor távoztam. Szeretném befoltozni a hallgatólagos hazugságom lyukait, nehogy lebukjak. Bár legrosszabb esetben perverz tolvajnak nézne, de a fogdában úgyis kimagyaráznám magam valahogy. Meg aztán nem is vittem el semmit.
- Milyen New York? – teszek fel egy kíváncsi kérdést, hiszen nagyon régen jártam ott. Habár nem tartozok Michaelhez, itt húztam meg magamat a bajok elől, és aztán itt is ragadtam. Nem igazán szoktam kijárni a városból. Bőven van itt is tennivaló. Ha mégis kimegyek, annak mindig nagyon nyomós oka van. De bevallom, kicsit félek Gabriel vérszomjas katonáitól, akik lehet, hogy pusztán azért, mert itt vagyok, azt gondolják rólam, hogy ezt a fivéremet pártolom, mikor senki mellett sem állok. Kivéve persze Urielt, ha ő dönt, én is kénytelen leszek dönteni, de addig élek, mint hal a vízben.


»→ »→ »→ »→ »→ »→ »→ »→ »→ »→ »→ »→»→»→


»→ Zene: Nincs »→ Megjegyzés: Nincs »→




Utolsó Poszt Szer. Márc. 15, 2017 3:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Anael & Inanna
A szerelem hitvány szenvedély.
Míg egyikünk nagyon is jól elszórakozik a turbékoló párocskán, a másik meglehetősen zavarba jön. Hoppá! Felismerem én az ilyesfajta elpirulást. Mint tiltott gyümölcsöt titokban dézsmáló asszony… egy Éva, akit Ádám rajtakapott az eredendő bűnön. Hát van-e szebb látvány, mint mikor a titkos vágyak lelepleződnek? Nem hát, hiszen a pír az egyik legjobb fegyver, azok a varázslatos vöröslő rózsaszirmok az arcon… A kedvencem, meg kell hagyjam. Még a kis nevetgélés is tökéletes. Hiába, egy ártatlanabb lelket fogtam, aki még tarthat saját bensőjének erejétől. Hogy mennyire szeretem én az ilyen lánykákat a helyes útra terelni! Általában nem egyszerű, hiszen folyamatos harcba keverednek önmagukkal, de miután belekóstolnak a világ velejébe… Azt kell mondjam nincs náluk mohóbb teremtmény a földön. Nem is emlékszem már mikor volt szerencsém megrontani egy valóban ártatlan lelket. Azt hiszem az utóbbi időben ellustultam, az igazán könnyű prédára hajtottam. Hiába, gyorsan akartam nagy eredményt, így majdnem elfelejtettem szórakozni!
- A szerelem csak füst és könnyű pára. Ha boldogul: a szem parányi lángja. Ha nincs remény: a könnyek tengere. – Idézek egy egykor nagy író-költő drámaszerzőt. Hiába, ő mindig jól bánt a szavakkal, a sorai kész kincsesbánya, ha mások elbűvöléséről van szó. – Ne haragudj. – Kuncogok fel, magam is kicsit eljátszva a zavartat. – Csak mindig eszembe jutnak Shakespeare szavai, ha turbékoló galambokat látok. – Pillantok a lányra, és igyekszem tekintetem huncutságát némi zavarral leplezni. Meg kell hagyni jó színész szoktam lenni, de azért a szerénység annyira nem az én terepem…
- Azt mondják sok tini jár át a szegénynegyedből randalírozni. – Ingatom meg a fejem kicsit szomorúan. Mert azért a közbiztonságra San Francisco-ban talán annyira nem lehet panasz. Persze semmi sem tökéletes, hiszen magam is bejutottam a városba, nem? Ilyenkor persze szeretek hosszabban elidőzni, mert azért a ki-és bejutás nem egyszerű. New Orleans viszont már kezdet nagyon unalmassá válni, a démonok társasága korántsem olyan szórakoztató, mint szeretném. Amúgy is, emberekre van inkább szükségem a feladatomhoz.
- Hát… mondhatjuk így is. Vonom meg a vállam. – Nemrég érkeztem New Yorkból, szóval még annyira nem ismerem a környéket. Ezért is jártam erre. – Sütöm le a tekintetem. Hát igen, az eltévedtem és magamra vagyok hagyva némi kislányos bájjal megfűszerezve… Tudom, hogy amúgy is sok idő kell megpuhítani egy ártatlanabb lelket, szóval nem gond, ha esetleg később megkérem, hogy vezessen körbe a városban.
- Tényleg? És merre indulsz? – Kérdezem, mintha csak azon aggódnék, hogy ne a város másik végére vezessen az útja, igazán nem szeretnék a terhére lenni… - Öhm… rendben. Én… örülnék, ha elkísérnél. Ilyen későn tényleg nem szívesen mászkálok egyedül. – Út közben pedig lesz alkalmam tovább fűzni, hogy másnap esetleg találkozzunk valahol, vagy… végülis ha van valami jó ötlete egy magunkfajta már nem teljesen tini, de még fiatal kategóriának az esti szórakozásra, bizony arra is vevő lennék.
- Te idevalósi vagy? – Ha már az én származási helyem szóba került, akkor illik visszakérdezni is. Meg amúgy is, több adat, több lehetőség, több titok. Kíváncsi vagyok pontosan milyen sötétségeket is rejteget ez a pirulós orca.


Utolsó Poszt Szer. Márc. 15, 2017 2:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Inanna & Anael

"Nem szerelem az, ami változik, ha minden más változik. Örök útjelző az, ami meg sem rezdül semmilyen viharban. A szerelmet nem koptatják az idő röpke órái s hetei. A szerelem örök, ítéletnapig."


Kövezzetek meg, de szeretem ellenőrizni, hogy a próbálkozásaim végülis sikert arattak-e, hiszen nem mindig történnek pontosan úgy a dolgok, ahogy azokat szeretném, főleg akkor, ha beugró vagyok szíveséből valaki helyett. Nyilván, Murphy rám is szokott hatni, tehát a leggyakrabban éppen ezekből a helyzetekből lesz a legnagyobb probléma.
Utálok tinédzserekkel dolgozni. Ott az a sok hormon, ami az agyukat és a szívüket is kikapcsolja, és ahelyett, hogy boldogságot okoznának egymásnak, hogy szeretnék egymást, sokkal inkább a mihamarabbi beteljesülésre hajtanak. És azért valljuk be őszintén, hogy még fogalmuk sincs arról, hogy mi az a beteljesülés, arról pedig, hogy mi a szerelem, talán van sejtelmük, de hogy képesek legyenek azt annak tiszta voltában megélni… hát, erre baromi kevesen alkalmasak ebben a korban.
Ez a kis játszadozás is milyen könnyen és szépen indult, már-már szinte csodálkoztam, hogy ennyire gavallér a srác, hiszen ez mostanában kevésbé jellemző, de aztán lám, mire a szobába értek, addigra már nem csak beszélgetni kívántak egymással, ami engem szomorúvá tesz. Semmi ismerkedés? Akkor, hogy alakulhatna ki itt valami mélyen szántó kötelék? Ez történik, ha az angyal nem néz utána annak, hogy kik a páciensei, hanem csak fejest ugrik a kötelességébe. Elégedetlenkedve fintorgok, mikor arra leszek figyelmes, hogy azok ketten az ágyban egymásnak estnek. Elfordítom a fejemet szemérmesen, hiszen az ilyen jeleneteket jellemzően már ki szoktam hagyni, de mégis valami arra ösztönöz, hogy tovább maradjak. Talán az, hogy esetleg az esemény végeztével kicsit ráerősíthetek erre az egészre, hogy tényleg az legyen a dologból, amit szeretnék. Valószínűleg, ezért olykor-olykor odalesek, hogy ellenőrizzem, alkalmas-e már az idő arra, hogy becsempésszek egy kis romantikát az ágyrengető szexbe, de a rosszallásom túl nagy ahhoz, hogy elkapjam a megfelelő pillanatokat, így végül kénytelen vagyok megvárni a végét.
Még egy utolsó dobott csók az erkélyen, aztán már távozik is a fiú. Úgy érzem, hogy ma este már nincs is semmi dolgom. De mit látnak szemeim ott az utcasarkon? Igencsak felkúszik a szemöldököm legalább a homlokom közepére, ha nem egészen a hajtincseim alá, hogy meredten nézem a következő jelenetet. Döbbenten nézem, hogy nem csak hogy több kapura játszik az egyik focista, de ráadásul még az egyik kapu tud a másikról is? Hogy is van ez?
Meglepetten pislogok le az abszurd helyzetemből az abszurd helyzetre. Megköszörülöm a torkomat, és gyorsan lepattanok a korlátról, hogy ne tűnjek annyira kukkolónak, mint amennyire az vagyok, bár úgy sejtem, hogy ez a helyzetemen már nem sokat segít. Megköszörülöm gyorsan a torkomat.
- Igen, az – nevetgélek zavartan, és lesütöm a tekintetemet, pontosan úgy, mint azok a halandók, akiket rajta kaptak valamin. Hiába, vannak egyes emberi reakciók, amiket nem egyszerűen leutánoztam, de el is tanultam tőlük. Márpedig, hogy hogyan tűnjek szerénynek és alázatosnak, az egyik kedvencem. Persze, még előfordul velem, hogy nem éppen a megfelelő helyzetben használom, de az emberek összezavarása is bőven jó, ha szeretnék gyorsan kibújni a kényelmetlen szituációból. Rátámaszkodok a korlátra, mire a hajtincseim önálló életre kelve hullanak le a hátamról az arcomba. Esküszöm, ha nem mondana pár szót a gyermekekről, akkor tovább folytatnám a gyanakvást, de így. Lehet, hogy csak egy hétköznapi ember, én meg kezdek kicsit paranoiás lenni ettől az egész helyzettől, hogy mindenütt ellenségeket látok, pedig még eddig nem sokakat sikerült magamra haragítanom.
- Igen, jó, hogy nem feledkeznek meg a boldogságról – teszek úgy, mintha a saját erkélyemen állnék, és éppen az egyik erre tévedő idegennel társalognék. Persze, még könnyen kellemetlen helyzetre akadhatok, ha véletlen felébresztem a háziakat.
- Igen? – szalad fel a szemöldököm. Vajon ezzel arra akart célozni, hogy kísérjem el valameddig? Lehet, hogy ez a bőrkabát és -nadrág nem volt olyan jó párosítás? Most nyilván azt hiszi rólam, hogy amolyan utcai vagány vagyok, akitől mindenki fél? Vagy arra céloz, hogy beengedhetném? Egyre inkább abszurdnak érzem ezt a helyzetet. Legközelebb jobban kellene odafigyelnem arra, hogy honnan leskelődőm párocskák után. Egyébként is: Vajon ő látta, hogy én mit néztem korábban, vagy akkor még itt sem volt?
- Nem erre felé laksz? – kérdezek rá, miközben kipattan a fejemből egy ötlet, hogy akár el is kísérhetném valameddig, és akkor legalább a tett helyszínéről is elhúzhatok, és azt se kell tovább kockáztatnom, hogy valaki más is észrevesz.
- Nos, én amúgy is indulni akartam, elkísérhetlek valamerre – én és az a jó szívem, a fene essen belém. – Pillanat és jövök – indulok meg az ajtó felé, hogy legalább úgy tegyek, mint aki tényleg itt lakik. Akkor talán majd azt gondolja, hogy csak véletlenül kaptam el az eseményt.


»→ »→ »→ »→ »→ »→ »→ »→ »→ »→ »→ »→»→»→


»→ Zene: Nincs »→ Megjegyzés: Nincs »→




Utolsó Poszt Hétf. Márc. 13, 2017 8:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Anael & Inanna
A szerelem hitvány szenvedély.
- Hé Christoph! Ezt itt hagytad! – Hajítja a lány a létrán lefelé mászó után a pulóverét, majd egy csókot is dob a távozó után. A fiú persze elkapja, hiszen kiválóan játssza a szerepét. Az már más kérdés, hogy nem feltétlenül fog a lánnyal foglalkozni másnap, iskolaidőben, de amíg esély van arra, hogy a katona apa elkapja… inkább úgy tesz, mintha jelentene is számára valamit ez az egész.
Imádom a tinédzsereket, a felpörgött hormonjaikkal, a még kialakulatlan erkölcsi értékrendjükkel. Persze ezerszer jobban élveztem az ilyen apró lehetőségeket, amikor még sokkal többet szórakoztak. Vagy amikor ez még valóban veszélyes és tilos volt, mert hát… mit tehet ma az apa a meggondolatlan gyerekével? Leüvölti a fejét, hiszen nem tilos a szex… maximum veszélyes, ha azt vesszük, hogy a nem kívánt gyermekáldás elkerülésére csökkentek a lehetőségek. Ezért is imádok a fiatalokkal szórakozni. Könnyű őket befolyásolni, hiszen maguk is csupán egy dologra vágynak, és persze termékenyek. A legjobb időszak, ha engem kérdeznek. Az ifjú Rómeó persze csak a elkapható vadakra hajt, ez nagyon is jól látszik, mikor a sarkon várakozó barátnőjéhez sétál és habozás nélkül ledugja a nyelvét a torkán. A kis perverz hölgyeményt pedig éppen az ilyen légyottok izgatják… nekem való kis szolga, mit ne mondjak, de a lelkét még korai lenne, ha eladná. Majd, ha idősebb lesz talán visszajövök érte, most még essen bele saját csapdáiba, és élje ki a vágyait. Nem szeretem, ha a leendő lelkeim túl sok dolgot hagynak maguk után lezáratlanul.
Christoph amúgy elég rendes fiú, tisztességes szülők gyermeke, de hát… a szerelem elveszi a tinik eszét és az édes csajáért bármire hajlandó, úgy tűnik. Nem mondom, hogy nincs benne a kezem, hazudnék, ha azt mondanám, hogy n em segítettem rá kicsit a hajlandóságára a másik lánnyal kapcsolatban. Szegénykém viszont tényleg azt hiszi eljött az ő hős lovagja, és mekkorát fog csalódni… De ez sokunkkal megesik. Hibázunk, aztán újra próbálkozunk, mindenesetre ha megfogant a gyermek, akkor biztosan jó apától lesz. Egy életerős bikától és nem valami kis nyápictól, akit az első erősebb szél elfúj, mint egy őszi falevelet.
Úgy látom a kis párocska nem zavartatja magát, elandalognak ők a kiszemelt lány háza mellett is. Számomra azonban véget ért a mai műszak, legalábbis ami ezt a párost illeti.
Sóhajtva pillantok még körbe a nyugodt, alvó utcán, mikor a tekintetem megállapodik egy alakon. Az aprócska park pavilonjának korlátjára támaszkodva szemléli „művemet”. A fiatalok ugyan még távol állnak a lényeges elemektől, ám az ilyen szemlélő tekintetek mindig megragadják az én figyelmemet. Hiába, néha jól esik dicsekedni, bár most kivételesen az érdekel, vajon újabb behálózandó hölgyeményre akadtam-e? Olyanra, akit később érdemesnek tarthatok egy alkura? Valahogy mindig is jobban kedveltem a szemlélődőket, mint a cselekvőket, de azt hiszem ez saját természetemből is fakad. Sok nővérem maga bocsátja áruba testét, hogy Atyánktól kapott lényét kiélje, én viszont már hosszú ideje másokat csábítok bűnre. Tanítsd meg az éhes embert halászni, hogy később is elássam agát, nem igaz? Nehezebb, mint etetni, de az általam tanított emberek másoknak s átadhatják azt, amit tanultak, így pedig sokkal gyorsabban terjedhetnek a praktikák, a tanok, a csábítás művészete.
Elindulok a pavilon felé, könnyed léptekkel. Összehúzom kicsit magamon a hosszú, kötött kabátszerűséget, na nem azért, mert fáznék, sokkal inkább, mert így jobban kiemelhetem ékeimet. Férfi vagy nő, teljesen mindegy, már megtanultam, hogy barátságosabban reagálnak egy csábítóan fellépő, flörtölős nőre. Valamiért könnyedén elaltatja a gyanakvásukat egy szép test.
- Fiatalság, bolondság. – Szólalok meg, miközben a korláthoz lépek magam is és tekintetem a fiatal párra téved. – De azért jó látni, hogy a gyerekek még mindig képesek élvezni az életet. – Bár már egy ideje mondhatni béke van, még az egész világ a háború borzalmaitól nyög. Ezért van számomra is olyan sok munka, hiszen nem egyszerű benépesíteni a földet. Az embereket a háború, a harc jobban érdekli, mint az, hogy gyerekeket csináljanak.
- Azt mondják veszélyes ilyen későn sétálgatni. – Bár a város közbiztonsága híres, azért nem egy lényről tudok, aki ennek ellenére az éjszakában kísért. Sőt, valamelyik incubus ismerősöm előszeretettel kap el egyedül sétálgató lányokat, hogy elvesse a magját. Az erőszakot nem szeretem, de nem tilthatom meg a testvéreimnek, hogy saját belátásuk szerint cselekedjenek.


Utolsó Poszt Vas. Nov. 27, 2016 2:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


THE HATE IS SLOWLY CHOKING ME
Meredten bámulok az ellenfelem arcába, hosszan és zavaróan. A haverja, aki mögötte áll már láthatólag szívesen kereket oldana, ahelyett, hogy megvárja azt a pillanatot, amikor robbanok, de ez a paraszt marad és elhiszi, hogy nyerhet. Nagyobb nálam, mitagadás jól fel van fújva, de fogadni mernék rá, hogy a szteroidok mit sem érnek az én nyers dühöm és erőm ellen.
Ja, hogy egyébként miért állok itt és készülődöm beverni ennek a baromnak a pofáját? Ha egész konkrétak akarunk lenni, csupán azért, mert dinamit vagyok és a lehető legveszélytelenebb helyzetben kívánok robbanni. Kötekedtem? Igen. Pofátlan voltam? Van rá esély. Kiprovokáltam a jelen szituációt? Ki én! Rohadt egy dolog, de valahogy le kell vezetnem a felgyülemlő feszültséget, plusz marha allergiás vagyok rá, ha valaki nőket molesztál, ez a buckalakó pedig épp ezt tette, mikor felé fordult a tekintetem a  club lilás fényei közt. Legszívesebben már akkor tarkónvágtam volna figyelmeztetésül, de nem tettem. Inkább felhúztam, az elevenébe vágtam szavaimmal, kiemeltem a gyengeségeit és elértem, hogy ő akarjon kivinni a hóra, ne pedig fordítva, holott nekem is épp ez volt a célom. Én nyugodtabban távozom, az ártatlan lány, pedig ugyanolyan állapotban kocoghat haza a tűsarkain, ahogy érkezett, ez az idióta meg…rossz helyen volt, nagyon rossz időben és most kénytelen fizetni érte.
A tekintete zavart, nem érti mit csinálok, nem érti miért nem támadok már percek óta, így ő sem lép. Kivárom a pillanatot, mikor már láthatóan a rohamra készül és ez lefoglalja az agyát, ekkor mozdulok. Öklöm keményen vág az arcába, a meglepetéstől jelentősen meginog, de addigra a testemet már elönti az adrenalin és újra ütök.  Kivárok. Keljen csak fel! Megvárom, hogy üssön, mi értelme lenne az egésznek, ha nem kapnék be legalább egy balhorgot. Kicsit hagyom magam, épp annyira,hogy egy-egy apróbb zúzódást, vérző sebet összeszedjek, aztán nem kímélem. Gyors vagyok és származásomnak hála sokkal erősebb is nála, ami meglepetésként éri. A földre küldöm és még kap néhány rúgást a gyomorszája, majd a veséje környékére, nehogy elfelejtse ezt a kellemes kis találkozót.
-Befejeztem-jelentem ki, miután sikeresen kiköpi egy fogát és a csatlósa valóságos pánikkal a szemében bámul rám.
-Kotródjatok innen és mégegyszer meg ne lássalak nő közelében-szánom mondandóm a nagyobb darabnak- mert esküszöm az égre, hogy ki is heréllek.
Azt a mély és karcos hangot ütöm meg, ami szöges ellentétben áll angyali külsőmmel, kisfiús arcommal, ez általában a meglepő erőmmel együtt remekül hat az emberekre, ennél már csak a képességem szokott hasznosabb lenni.
Szedelőzködnek. Vége van.
-Gyakran bámulsz  bele mások magánügyeibe?-intézem a szavaimat annak a valakinek,akinek jelenlétét tisztán érzem a közelben, miközben letörlöm a vért a szám széléről.



THANKS HANNAH OF CAUTION, ATF & SHINE


Utolsó Poszt Hétf. Nov. 21, 2016 12:16 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Dustin & Kasdeya


Mi is lenne izgalmasabb, mint a tiltott zónában járkálni, bajt keverni, majd elégedetten távozni? Nem sok dolog. Hiába kerítették le a tollasok a területet, a „biztonsági rendszerük” nem is olyan nehezen kijátszható. Ha pedig van egy ilyen lehetőség, eszem ágában sincs elszalasztani.
Úgy döntök, ma éjszaka szórakozóhelyeken keresem az élvezeteket. Alkohol, fiatalok, zene, szenvedély. Jobb és tökéletesebb nem is lehetne.
Elégedettséggel tölt el, hogy ki tudtam játszani az angyalokat, és különösebb nehézségek nélkül bejutottam San Francisco szívébe. A csöndesebb utcákon mindössze magassarkúm ütemes kopogása szakítja meg a fájdalmas csendet. Ahogy közelebb érek a gazdagok telephelyéhez, egyre több halandót látnak szemeim, a többségük láthatóan már jól érzi magát.
Féloldalas vigyor kúszik ajkaimra.
Ezt már szeretem.
Határozott léptekkel közelítem meg az egyik szórakozóhelyet. Első ránézésre nem tűnik túl nagynak, de kezdetnek megteszi. Az épületen hatalmas „Mezzanine” felirat áll, ami nyilvánvalóan a klub nevét jelöli. A sor hosszú, de viszonylag gyorsan megy. Tisztán kihallatszik a dübörgő zene és a fiatalok hangzavara.
Eszem ágában sincs kiállni a sort.
Gátlástalanul elsétálok a várakozó tömeg mellett. Nekem címzett megszólalásaik, méltatlankodó szavaik cseppet sem hatnak meg. Ha tudnák, ki vagyok, valószínűleg nem engednék meg maguknak ezt a hangnemet. De hát... tudatlan kis senkiháziak. Arra sem méltó a legtöbb, hogy időt pazaroljak rájuk. Játékszernek néhányuk megteszi. Könnyű kihasználni őket. De ennyi. Semmi több. Semmi nemesség nincs bennük. Csak... véges idővel rendelkező testek.
Épp készülnék belépni, amikor két biztonsági őr állja utamat. Felvont szemöldökkel nézek rájuk, de pillantásom nem időzik el sokáig rajtuk. A klub melletti sikátorból érdekesebb zajokat hallok meg.
- Bocsi fiúk, ma nem élvezhetjük tovább egymás társaságát – mondom lazán a két férfinak, mintha világi cimborák lennénk.
Kilépek a sorból és a sikátor felé veszem az irányt. Mezei halandók a zenétől és egymától nem hallhatják azt, amit én. Pár huszonéves kis suhanc kinézetű magukat férfinak tituláló emberek balhéznak.
Remek, műsorban is részem lesz a mai este!
Az egyikükkel kapcsolatban furcsa érzésem támad. Ő más, mint a többi. Nem egyszerű ember. Több annál. Vagy éppenséggel kevesebb. Mindenesetre más. Belépek a sikátorba, ahonnan már szinte teljesen tisztán látni a résztvevőket. És igen, a megérzésem nem csalt. Az egyikük nem teljesen ember.
Félvér szerzet. Angyali.
Érdekes.
Még nem láttam ezt a fajt bajt keresni. A falnak dőlve tanulmányozom őt és a többit. Az sem érdekel, ha észrevesznek. A félvér viszont mozgatja a fantáziámat. Ha ennyire keresi a bajt, akkor vajon mi mindenre lenne még vevő? Talán egész könnyen be lehetne feketíteni kicsit azt az áldott jó lelkét.


megjegyzés §§ szószám §§


Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek




friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Mantas
Today at 12:25 am
☽ Elkészültem

Azura
Yesterday at 11:34 pm
☽ Hiányzásnapló

Mantas
Yesterday at 10:30 pm
☽ Mantas

Calypso
Yesterday at 2:43 pm
☽ Ancient Baths




friss írások
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot




Fajaink száma
Arkangyal
8/7
Leviatánok
8/6
Angyal
2
Démon
12
Bukott Angyal
2
Ember
9
Félvér
2
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
7