Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Mezzanine Club Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
700
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 04, 2019 6:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 20, 2019 1:41 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


"HOME COMING"
Szószám; 499 nettó • Zene; Can u hear me? »
A lány társasága meglepően kellemesnek bizonyult számára. Közelt sem számított rá, hogy ilyen könnyen párbeszédbe elegyednek majd sőt még együtt is fognak inni. Sokkal inkább számított egy könnyű lepattintásra mint a kialakult helyzet.
- Elszomorító ha képes volt a saját lányát kirakni. - próbál együttérzést színlelni bár az emberi szokások távol álltak tőle. A lehető legtávolabb és ez sokszor hozta kellemetlen helyzetbe már hosszú élete során. Nem mintha nem az lenne a fő célja, hogy az összes meghaljon és lehetőleg a legtöbb az Ő keze által.
- Na igen. Az a fránya remény. - forgatja szemeit. Soha nem bízott semmit a véletlenre és holmi reményekre. Mindenért tett ahogy azért is, hogy minél előbb viszont láthassa Atyját. Ezért bármit képes lenne megtenni. Nem véletlenül tapad már annyi vér kezeihez. Érdeklődést színlelve hallgatja végig a lány kirakásának történetét. Majdnem olyan drasztikus megoldás volt apjától eme húzás mint a miénktől az, hogy szó nélkül távozott.
- Pedig a maga korában szerintem nem meglepő, hogy ilyen életmódot akart élni. Magam sem vetem meg egyiket sem és fiatalabb koromban se vetettem meg. Viszont aránylag korán belecsöppentem a katona életbe. Talán ez az oka annak, hogy engem nem raktak ki hazulról. - születése óta katona volt. Parancsokat követett és ugrott minden szóra mert azt hitte ezzel elnyeri a megbecsülést. Végül pedig a Földön landolt. Emberek között kell élnie, egy levegőt kell velük szívnia és ha feladatai és céljai úgy kívánják vegyülnie is kell velük. Mint a jelen helyzetben. Gabriel híveit keresi és kutatja az egész Földön. Közeleg a sötétség és készen kell állni. Bár ezt az embereknek nem kell tudni. Az csak plusz pont ha hamarabb kihalnak.
- Ilyen flancos nevet egy italnak. - jegyzi meg mikor partnere kikérte a következő italt. Meg kellett hagyni volt huzat ugyanis hamarabb elfogyasztott egy üveg sört mint Ő két ujjnyi whiskyt. Amint pohara üresen landolt a pulton már jelezte is, hogy kéri a következőt.
- Hát. Fogalmazzunk úgy, hogy korábbi bajtársak akik bizonyos dolgokért nem kedvelnek már. - kortyol bele a friss italába miközben megkapja a választ arra is, hogy miért ez a foglalkozása.
- Meglepő, hogy valaki szereti ezt csinálni. Én azt hittem ez amolyan kényszer munka. - vonja össze szemöldökét értetlenkedve hiszen tényleg nem értette, hogy ebben mit lehet szeretni. Bár neki jó és ez a lényeg. Még mielőtt távoztak volna a pulttól kért még egy italt így mindkét kezében díszelgett egy- egy pohár miközben lelkesen követte a vetkőzni készülő hölgyeményt.
- Örvendek Eyla. - enged meg magának egy művigyort, ami lehet sokkal inkább hasonlított vicsorgásra. - Én pedig… - hirtelen nem jutott eszébe egy értelmes emberi név sem. A Gadrielt mégsem mondhatta hiszen azzal egyből elárulta volna at, hogy mi is Ő. Azért, hogy ne legyen nagyon gyanús, hogy elakadt a bemutatkozás köhögést színlelt.
- Ezer bocsánat. Azt hiszem félrenyeltem. - magyarázza ki a helyzetből magát, ami azért elég kínosra sikeredett. - Alexander vagyok, de hívjon csak Alexnak. - tálalja az éppen első nevet, ami eszébe jutott.
- Ez szerintem tökéletes lesz. - biccent fejével a legközelebb lévő helyiséghez, ami teljesen üresnek tűnt. A lányt előre engedte majd fél perccel később követte őt és helyet is foglalt.


« taggeld; @Eyla • Komment: remélem tetszik  »

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Eyla


Mezzanine Club Tumblr_ovw0g1wYOb1wx9egco4_250
☩ Reagok :
4
☩ Rang :
Bukott
☩ Play by :
Palvin Barbara
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 19, 2019 11:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Gadriel & Eyla
Reag címe Reag címe zene  • Credit:
- Ha szebben akarjuk fogalmazni, akkor igen. - Felelem a kérdésére, majd az úr is elmondja, hogy őt és a testvéreit elhagyta az apja, de még reménykednek.
- A remény hal meg utoljára. - Böffentek be valami választ, majd egy olyan kérdést kapok, amire egy részt nem számítottam, más részt ez azért kicsit személyesebb dolog. Valamint a vissza emlékezés is kicsit rosszul esik, de azért, hogy mégis azért mondjak valami ezért most is csak a fél igazságot mondom el.
- Mert nem tudtam mértéket tartani se buliból, se piálásból, és egyszer részegen vissza pofáztam neki, amit ma már bánok. - Mondom, és valóban bánom azt a vissza pofázást. Ha tehetném, vissza mennék, hogy megakadályozzam, bár ettől még bukott lennék. De nemcsak azt változtatnám meg. Lyrát is megmenteném. Mind a ketten rendelünk egy italt, és a férfi szerint a sör nem illik hozzám, s ettől elkerekedik a szemem.
- Akkor a kövi legyen egy Pink Dream. - Mondom a csaposnak, majd lehúzom a maradék sört a torkomon. Közben kiderül, hogy nem vár senkit, nem keres senkit, csak él itt két a számára nem kívánatos személy, akikkel nem szeretne össze futni, amit mondjuk megértek.
- Egy ex a múltból? Vagy egy rokon? Esetleg mind kettő? - Kérdek vissza, hogy kicsit aktiváljam magam a beszélgetésben. Majd a munkám kerül szóba, ami a vetkőzős táncolás, és fel ajánlom neki, hogy kap bemutatót egy külön szobában. Amiben úgy fest, hogy ő is benne van. A férfinek megint sikerül meglepnie egy kérdéssel.
- Mert szeretem csinálni, s mert tetszik. - Felelem, majd fel veszem a másik italomat a pultról, és megindulok a szobák felé, közben hátra lesek, hogy a férfi követ e. Ha követ, út közben még hozzá szólok.
- Egyébként a nevem Eyla, Eyla Black. - Mutatkozom be, ami csak most történik meg, hiába na kicsit szórakozott vagyok.

Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 17, 2019 3:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


"HOME COMING"
Szószám; 335 nettó • Zene; Can u hear me? »
Beletelt egy kis időbe, de sikerült elvonatkoztatnia a ténytől, hogy emberek között van. Gyilkos vágyait is sikerült a lehető legjobban elnyomni magában. De azért abban nem volt biztos, hogy ha belekötne most valamelyik akkor azt nem szabdalná apró, szabályos kockákra.
- Kirakott? - pislog rá meglepődötten hiszen nem látszott a lányon, hogy ily szomorú múlttal van megáldva. - Engem és testvéreimet pedig elhagyott apánk. Bár még él bennünk a remény, hogy egy napon észhez tér és visszajön. - vonja meg vállait, próbálja leplezni a benne kavargó düh és szomorúság egyvelegét melyet Atyja hiánya okoz benne.
- S mi volt az a bizonyos eget rengető bűn amiért apád így döntött? - kérdez rá bár legbelül tudta, hogy ez elég érzékeny téma lehet számára így valószínűleg rendes választ sem fog kapni majd.
A pultnál bámészkodva megkapta italát és meghívta újdonsült partnerét is, aki valami furcsa nevű italt rendelt, de végül csak egy üveg sört kapott.
- Egy ilyen kifinomult hölgy miért pont sört iszik? Nem illik magához. - pislog rá meglepődötten hiszen leginkább férfiak italaként ismerte a sört és azok között látta elterjedve kiknek nincs vagyona megfizetni a drágább italokat. - A következő valami nőiesebb ital lesz. - mondta szinte parancsolóan miközben elborzadva követte figyelemmel ahogy issza azt a keserű lőrét.
- Oh. Nem keresek senkit. A múltamból pár nem kívánatos személy ebben a városban él ha jól vagyok informálva és semmi kedvem összefutni velük. Nem balhézni jöttem ma ide. - vonja meg vállait miközben elereszt egy kaján vigyort is. Bár meglepte, hogy a nő ennyire szemfüles volt és kiszúrta ahogyan a tömeget vizsgálja mégsem volt igaza abban amit gondolt a helyzetről.
- Ohhóó szóval azt a vetkőzős táncot csinálja? - mondja miközben szája széle perverz vigyorra húzódna mégsem engedni kiteljesedni azt hiszen mit gondolhatna róla. Bár tény pont arra kellene neki amit éppen tenni akar.
- Semmi jónak nem vagyok az elrontója. - kacsint rá a lányra majd kéri a következő italát mert hát ezt nem lehet kelló kíséret mellett élvezni.
- S miért pont sztriptíztáncos? - kérdezi érdeklődve hiszen soha nem gondolta volna, hogy ez a nő a testével keresi meg a kenyérre valót.



« taggeld; @Eyla • Komment: remélem tetszik  »

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Eyla


Mezzanine Club Tumblr_ovw0g1wYOb1wx9egco4_250
☩ Reagok :
4
☩ Rang :
Bukott
☩ Play by :
Palvin Barbara
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 16, 2019 11:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Gadriel & Eyla
Reag címe Reag címe zene  • Credit:
Miközben a bejutásra várunk, egy idegen kezd velem beszélgetni, s fura mód az első kérdése felém, hogy idevalósi vagyok e. Ha úgy vesszük, nem hazudtam neki, mert azóta itt lakom, hogy apa a földre száműzött ami legalább harminc éve történt.
- Azóta, hogy apa kidobott otthonról. - Mondom el félig az igazságot, de pár részletet nem fecsegek ki. Miután el mondta, hogy ő nem idevalósi, köszöntöm egy isten hozottal, ám a felelet amit kapok, pont arra nem számítottam. Majd megint egy kérdés, de erre nem tudok felelni, mert közben jelezték, hogy mehetünk be. A pulthoz tartva, megfigyelem a férfit, aki közben keres valakit, nekem legalábbis ezt a benyomást kelti a nézelődése. A pultnál, a férfi leadja a rendelését, majd én következem.
- Én egy Borsodit kérek.
- Külföldi italt itt nem szolgálunk. - Mondja elég flegma hang nemben, majd majd elém rak egy üveg sört és a kupakját le veszi. A magam módján megköszönöm, és bele iszok. A férfi következő kérdése váratlanul ér, s csodálkozva tekintek rá.
- Ezt én kérdezhetném mert látni, hogy keres valakit a tömegben. De, nem várok senkit. - Mondom, majd a sörbe iszom, megint. Majd, a munkám érdekli a pasit, s megtudom a pasi munkáját is.
- Sztriptíz táncosnő vagyok. Ha gondolja, tarthatok bemutatót, Ha jól láttam vannak még magán szobák, ahol más nem zavarna minket. - Mondom, de egyenlőre várok, hogy a pillanatnyi partnerem mit mond az ötletemmel kapcsolatban, bár ha arra gondolok, hogy kit esetleg kiket kereshetett az előbb, talán ez mégsem egy olyan jó ötlet, mint ahogyan azt elgondoltam.

Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 14, 2019 5:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


"HOME COMING"
Szószám; 350 nettó • Zene; Can u hear me? »
Az emberek közelségétől a hideg kirázta. Szíve szerint gondolkodás nélkül kettémetszette volna egytől egyig mindet nem törődve semmilyen következménnyel. Talán még maga Gabriel is megdicsérné ha egymaga romba döntené San Franciscot, de ez nem az a nap volt. Ma nem azért jött, hogy életeket vegyen el hanem, hogy a sajátját pörgesse fel egy kicsit. Még akkor is ha ez azzal jár, hogy ilyen alja néppel kell keverednie egy éjszaka alkalmára.
Szerencséjére a megszólított nő nem küldte el melegebb éghajlatra. Ez plusz pont hiszen sok féle és fajta jellem létezik, de most úgy tűnik sikerült a kellemesen már már túlzottan kedves fajtát elkapnia.
- S mióta él itt? - kérdez vissza szinte egyből miután megtudja, hogy a nő idevalósi. Ugyanis míg jómaga itt élt egyszer sem látta ezt a nőt pedig szemrevaló volt azt meg kell hagyni s általában sikerült az ilyeneket kiszúrnia.
- Hát nem kifejezetten Ő hozott. - mondja kaján vigyorral az arcán miután Atyja neve elhangzott. Sőt. Azt se tudja merre lehet. - S mi a kedvenc itala? - teszi fel a kérdést amit a beinvitálásuk követ. Szó nélkül követi a nőt a pulthoz miközben tekintete a jelenlévő tömeget pásztázza. Balul sülne el ha összefutna egy olyan fivérével, aki tisztában van azzal, hogy nem éppen Michael parancsait követi hanem teljesen ellenkezőleg. Azoknak próbál keresztbe tenni.
- A legjobb whiskyt magamnak és a hölgynek pedig bármit amit kér. - intette le a pultost, aki szinte egyből rájuk is röppent mint keselyű a döghúsra.
- S egyedül jött vagy itt találkozik majd valakivel? - kérdezi érdeklődve miközben kezébe veszi a már előtte heverő poharat. Kicsit kortyol bele, nem szeretné egyből elfogyasztani az italt hiszen az este még csak most kezdődik.
Kellemes muzsika lengi be a klubbot még neki is tetszik holott nem igazán van oda az emberi alkotásokért. Na jó ez hazugság lenne. Mindent csodál amit az emberek készítenek csak éppen az emberi fajjal vannak bajai. Undorító, hálátlan csürhe.
- S van valami foglalkozása is? Én magam katona vagyok.- érdeklődik tovább rögtönzött társasága mibenléte felől. Angyali katona, aki Titeket pusztít. gondolja miközben gonosz vigyor jelenik meg arcán akarata ellenére amit inkább egyből poharába is temet.


« taggeld; @Eyla • Komment: remélem tetszik  »

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Eyla


Mezzanine Club Tumblr_ovw0g1wYOb1wx9egco4_250
☩ Reagok :
4
☩ Rang :
Bukott
☩ Play by :
Palvin Barbara
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 13, 2019 7:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Gadriel & Eyla
Reag címe Reag címe zene  • Credit:
Máskor, mindig örömmel tölt el a szerelmes párok látványa, de ez most más, és el fordítom a fejem. Magam is észre vettem mint ahogyan a szinglik szokták, hogy körülöttem egészen megszaporodtak a párok, én pedig csak irigylő tekintettel figyelem amint örülnek egymás társaságának. Magam még nem tartok ott, hogy egy uj kapcsolatot keressek. Egy ismerős szag kerül az orromba, amit hátulról hoz a szél. A munka helyemen szagoltam már eleget, így nem zavar a dohányos szag. Már a bejárat elött vagyunk, mikor is érzem, hogy valaki megérint és megszólít amire nem voltam fel készülve, így össze rezzenek, s megfordulok, hogy a hang forrását láthassam. Az a jó a nagy városokban, hogy mindig találkozni uj emberekkel. Mint azzal akifelé fordulok, hogy lássam azt aki hozzám beszél.
- Jó estét, és igen helybéli vagyok. - Mondom neki, majd hallgatom, hogy ő nem régen érkezett a városba. Közben a gyűrűket birizgálom a láncon. Majd egy kérdést tesz fel, annak reményében, hogy nem kell egyedül innia. Végül is ahogy a közmondás is tartja, csak az őkör iszik magában, s kitudja talán lesz egy pár boldog órám, míg vissza megyek az üres lakásba.
- Isten hozta San Fracisco gazdag negyedében. Rendben, lehet róla szó. - Mondom, közben hátulról egy férfi hang szólal meg, hogy mehetünk. Erre megfordulok, s remélve, hogy jön ő is befelé. Amint bent vagyunk, utam egyenesen a pult felé tartok.

Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 13, 2019 1:38 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


"HOME COMING"
Szószám; 384 nettó • Zene; Can u hear me? »
Pontosan mit is keresek én itt? fut át agyán a gondolat ahogyan San Francisco utcáit járja. Semmit sem változott a hely mióta háta mögött hagyta az emberek védelmére felesküdött angyalok csapatát. Ezen meg sem lepődött azon viszont igen, hogy mennyire nyugodtnak tűnnek az utcán helyenként felbukkanó fivérei és az emberek. Pedig okuk nem igazán lenne hisz az újdonsült apokalipszis már bőszen kopogtat mindenki ajtaján. Ráadásul Ő maga is ott volt az emberek egyik legádázabb gyilkosa.
Zsebéből egy leharcolt kis papírdobozt vesz elő amiben házi készítésű dohánytermékét szokta tárolni. Mióta járja a világot kutatva olyanok után akik vallják Gabriel arkangyal nézeteit megtanult pár dolgot legyen bármily szégyen, hogy emberi dolgokról van szó. Ilyen volt a dohányzás és maga a bulizás is.
Undorodva figyelte az előtte birkacsordaként vonuló emberek és angyalok által alkotott hordát. Bele se tudott gondolni, hogy volt idő amikor Ő maga is ily vidáman közösködött ezekkel az alávaló férgekkel. Szíve szerint kardot rántott volna és addig kaszabolt volna míg levegőt tud venni, de most nem ezért jött. Információkra van szüksége és ha már a közelben jár betér egy régi helyre melyet a múltbeli énje akkor is került volna ha busásan megfizetik azért, hogy belépjen. Megváltozott. Gyökerestül. Amire nemet mondott volna pár éve azokat most mosolyogva, örömmel töltve teszi meg. Mily tudatlan voltam amikor nemet mondtam mindezen örömökre.
A helyhez érve ahova betért volna arcára komorság ült ki ugyanis sorban álltak az emberek és még ki tudja mik, hogy bejuthassanak. A tövig szívott csikket egy közeledő emberfajzat felé pöckölte kaján vigyorral az arcán majd megigazította sötétkék zakóját és beáll a sorba egy fekete ruhás, barna hajú lány mögé. Ember létére elég mutatós. fut végig rajta tekintete egészen a feje búbjától a bokájáig. Szinte már vetkőztette is bár ezt nehéz volt évekkel ezelőtt elképzelni egy angyalról. Miután kibámészodta magát azon kapta magát, hogy már a bejáratnál állnak.
- Elnézést maga idevalósi? - érinti meg az előtte álló, korábban jól szemrevételezett nő vállát. Bármennyire is utálta az embereket a nőknek nem tudott nemet mondani csak akkor ha kést fogtak torkához.
- Mert jómagam nem olyan rég érkeztem és nos.. Nem igazán ismerek itt senkit és a helyet sem. - vonja meg vállait egy kaján vigyor kíséretében miközben elferdíti a valóságot a nővel szemben már ha az egyáltalán figyel rá.
- Esetleg egy italt elfogyasztana  jelentéktelen társaságomban?

« taggeld; @Eyla • Komment: remélem tetszik  »

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Eyla


Mezzanine Club Tumblr_ovw0g1wYOb1wx9egco4_250
☩ Reagok :
4
☩ Rang :
Bukott
☩ Play by :
Palvin Barbara
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 12, 2019 10:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Gadriel & Eyla
Reag címe Reag címe zene  • Credit:
Hiába telt el annyi idő, még ma is gyászolok, de idejét láttam annak, hogy most már aztán más felé tereljem a gondolatomat a veszteségről, Lyra hiányáról. Tudom, hogy azzal nem hozom vissza, ha a lakásba zárkózva búsulok és bömbölve nézem végig a közös emlék videókat. Úgy érzem, eleget sirattam a feleségem, itt ideje annak, hogy nélküle legyek boldog, de semmi komoly egyenlőre, arra még nem állok készen, s ezt azzal is jelzem, hogy feketébe öltözök. Még a vidám színekre sem vagyok felkészülve, de olyan ruháim is vannak. A nyakláncomat is fel teszem, rajta a két jegy gyűrűvel, és valami szolid smink még fel kerül, aztán megyek is bulizni. Sokszor eszembe jut amikor hazatérek, hogy kéne lakó társat keresni, vagy egy állatot befogadni. De ezekre most nem akarok gondolni, most nem akarok szomorkodni, vidám akarok lenni mint mikor Lyra még élt. Egy másik helyre megyek szórakozni, mert a törzs helyem is olyan, hogy tele van emlékkel, így egy közeli Club mellett döntök, Amit nem próbáltunk még ki, de már ajánlotta pár ismerősünk. A hosszú kígyózó sort látva, jól megy nekik a szekér. Egy pár mögé állok a sorba, legalább is innen nézve nekem úgy tűnik, hogy párok.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Mezzanine Club Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
700
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 25, 2018 2:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Mezzanine Club Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 23, 2018 1:47 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☠️ Mindenképp élvezni fogom

Mephistopheles & Athan
szószám: 779 • Credit:

 
Lassan de biztosan nyugszanak meg az érzékei, ahogy szépen simul bele a környezetbe és alkalmazkodik hozzá. Nem könnyű, azt kell mondania. A sok kihagyott korszak, újdonság és persze a világ maga egyszerre zúdul rá, minden inger, hang, illat, és sok-sok más apróság tódult elé, kezdve a helyszínektől az emberekig. Mohón kapkod minden után, ami új és egy pillanat alatt másra terelődik a figyelme. Kapkod, felszínes és türelmetlen is talán, bár ez utóbbi saját magával szemben bukkan fel, hogy bár az alapok ott vannak a fejébe valamelyest, nem sikerül azonnal mesterévé válni. Nem nagyon akaródzik elismernie azt, hogy igenis elavult egy lélek ő, nem, ő a fivérei és önmaga előtt is azzal akar felvágni, mennyire felkészült. És tessék, beül valahova, kapkodja a fejét és mintha karót nyelt volna, úgy feszeng a széken. Elnézi a többi lelket, akik felszabadultan beszélgetnek, ringatóznak a zenére és szórakoznak. Ez már egy jó pont, ahogy nézi és fogadja be a helyet, már könnyebb. Nem, nem akar maradi lenni, aki mindenre csak fintorog, nem adja meg ezt a kegyet senkinek sem. Ruben is milyen jól megtalálta a világ új dolgait, bár kicsit sajátosan, de kétség kívül kényelmesen, úgy néz ki, illik felvenni a vonalat neki is, persze, nem kezd el ő is társasjáték után kutatni, vagy más őrültségekkel elpazarolni az időt, csak azt a lazaságot átvenni, ami akkor árad belőle, amikor a kartontáblára pakolja a bábukat. Nagy levegő, is kifúj. Nem vallatás ez, hanem.. egy görbe este. Talán még.. kicsit szórakozhat is, ahhoz nem kell új tudás, hogy hízelegje be magát valaki mellé, hogy reggelre kellemes emlék legyen. Rég csinált ilyesmit, el lehet azt felejteni? A démon szavai konganak elméjében, ahogy gúnyosan nevetett a pillanatnyi zavarán. Hah..
- Így már más, persze – bólint, amikor már a társaság része megoldódik a dolognak, persze, itt nem kell semmi rosszra gondolni. Merev tartását szép lassan ereszti le, próbál kényelmes pózban ülve azt sugallni, hogy már jobb minden, sokkal. Nem veszi fel, ahogy felméri a másik, ő is megfigyel, kíváncsi, ahogy az elegáns alak pont őt választotta, pedig benne egyelőre semmi elegancia, minden ruhadarabja kényelmet sugároz és túl.. polgárias, ha lehet így nevezni. Itt-ott poros, toprongyos kiskirályfi lehetne csak benne a másik mellett, ha erre a mércére kerülne a sor, de a dresscode szót nemigen ismeri és azt se, mit jelentene. Majd egyszer.
- Lehetséges, hogy azzal finomabb lenne talán – morfondírozik. Mintha csak a plusz cukor hiányáról lenne szó, úgy jegyzi meg. Nem árul egyikük sem zsákbamacskát, egyikük sem halandó és ez már jól is van így, megvan a plusz, amely szavakat ültet majd a csendbe. Ha ugyan nem is kap a másik keze után, hogy sebet nyisson rajta és kipróbálja, tényleg olyan finom-e, ahogy mondja, újabbat kortyol az ajándék italból. Arca már csak aprót rezzen, ízlelgeti a világot, amely ebbe a kortyba költözött bele és amelyről tudja, hogy nem méreg. Bólint pár aprót, már ami a balhékat illeti, elvégre, ilyesmi akkor is előfordult, mielőtt bebörtönözték volna. Párbajok, halálok vagy csak épp kinek az ölébe ülhessen egy csinos asszonyság, vagy még rosszabb. Amióta csak világ a világ, mindig lesznek csaták vagy épp kisebb harcok, amelyben két fél küzd a semmiért.
- Ez roppant hízelgő. A nővérem talán még tovább tudná tódítani, tudod, ő mégiscsak dekoratívabb, mint én magam. No de.. - vonja meg a vállait, immáron felszabadultabban. Nem az alkohol hatása, ennyit ő sem érez meg, még így, hogy emberöltők óta nem vette magához. Ha kicsit még döcögősen is, próbál úgy viselkedni, ahogy azt illene. Vagy amelytől a társasága nem kap agyvérzést, és bár ő pont nem incselkedik senkivel, lehet épp ez is elég volt. Ujjaival a poharat piszkálja, tekintete a másikon, fülében a muzsika duruzsol.
- A nevem Athan – mutatkozik be, és szinte tudja, hogy nem a neve volt az érdekes, nem az hogy ki, hanem mi. Ahogy ismét a világban jár és felfedi valóját, tekinteteket, arcokat kap válaszul. A felhozatal vegyes; van aki értetlen, van aki kíváncsi vagy talán kicsit is fél. Nem sérti meg egyik sem, még a gúny sem, mindennel tud bánni, ámbár a válasz már más tészta; vagy támad vagy társalog.
- Nem hiszem, hogy mondana bármit is az, pontosan ki volnék. Elég régi és unalmas történet, sok más érdekesebb dolog van most a világban, amire figyelni lehet – már-már csak szórakozásból emeli meg a poharat – vagy mert szeme sarkából látja, ahogy a közelben ülő páros is így tesz beszéd közben, bár úgy véli, azt kihagyhatja, hogy tagjait dörgöli a másiknak közben. Inkább kortyol helyette. - És én kibe botlottam bele? Kezdem úgy érezni, hogy több démont hord a világ a hátán mint embert – sóhajt egy aprót, de nem igazán bántja a dolog, elvégre, rokonság, vagy mi a szösz, félig-meddig.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 17, 2018 9:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


♢ Hát még én! ♢

Athan & Mephistopheles
zene • szószám: 562 • Credit:
 
A világ folyamatosan változik, talán ez az benne, amitől nem válik szürkévé és unalmassá a szememben. Talán ez az, amitől még kíváncsian vagyok épes járni a földeket, nem pedig mindent csak unottan, hogy aztán a magam kedvét dobjam fel. Nem véletlenül hívnak a Rombolónak. Oly sok mindenbe mártottam a kezemet, annyira szeszélyeim rabja voltam vagy még vagyok, hogyha valami nem tetszett, egyszerűen elpusztított, mert azt viszont élveztem. Rendkívül élveztem. Mert imádtam mindent tönkretenni, földbe tiporni, porral egyenlővé tenni, legyen az emberi vagy isteni. Lekötött, kitöltött, úgy éreztem, hogy azoktól a pillanatoktól vagyok képes tovább lenni, mert egyszerűen az Isten adta világ zavart, irritált, nem éreztem azt, hogy számomra való, így próbáltam az én képemre formálni. Nos igen, Lucifer valóban ilyet akart a világra hozni? Ki tudja, de most már nincsen visszaút, már pedig én senkinek sem fogom megkönnyíteni a helyzetét. Önző dög vagyok, engem az érdekel, én szórakozzak, a többi mellékes. Miért lenne fontos, ha a halandó élet csak egy pillanat? Ezer évben mi 30 év? Pontosan semmi.
A kezdeti élvhajhászkodás alább hagyott, kifinomult ízlésem, kezdtem egy idő után a lényegteleneket kihajigálni, hiszen mi nekem egy megtört lélek? Sokkal kielégítőbb, kiért küzdeni is kell egy kicsit. Ettől váltam olyanná, amilyen formában most ismernek - ing, öltöny, kifinomult modor, ki lehengerli a nőket és férfiakat egyaránt, kit minden szülő akarna a gyermekének, hiszen bennem nincs rossz - hiszi ezt mindenki, miközben minden csak egy díszlet részese. Az én játékom felépítése, mindenki bábu, akiket én használhatok fel, már csak egy remek ellenfél hiányzik, de azok oly ritkák, mint a fehér hollók. Hiányoznak is, tán az előttem lévő? Fene tudja, olyan mint Csipkerózsika, ki most ébredt fel. Ne untass, mert utálom, akik untatnak.
Végig mérem egy szempillantás alatt fejétől cipőjéig - fényes, dús haj, ívelt szemöldök, kifejezéstelen szempár, csodálkozó finom vonások, épp hogy nem pelyhedzik, de remélem a pubertás koron már túl vagyunk. Faragott száj, kiugró áll, nem kimondottan az izmosak sorát erősíti, de jó magam sem, így erejét nem szabad semmiképp sem lebecsülni, már ha van neki olyan, de van. Különben olyan lenne, mint minden halandó, már pedig illata és szeme mégis csak mesél. Túl sokféle került már utamba, kiismertem, milyen is egy ember tekintete, az övé annál mélyebb, régibb, mint aki száz éveket tudhat maga mögött, mégis, mintha új lenne, mint egy újszülött. Különös keveréke volt a kettőnek, így végképp kezdtem elveszteni a fonalat, hogy mégis ki a fene is lehet.
Hangja üres és semmitmondó, ami csak megül közöttünk, az emberek hordozzák azt a tulajdonságot, hogy folyamatosan befolyásolják őket a gondolatok és érzelmek, míg minket az ilyen teljességgel hidegen hagy. Sosem érdekeltek ilyen földi, maradi dolgok, amik Birodalmakat emeltek fel és döntöttek a porba pillanatok alatt. Oly gyenge, oly felesleges érezni...
- Azt hiszem, ismerkedésnek megfelelő - hallattam egy "ehe-he"-t szórakozottan. A mai ivópartneremnek akkor annyi, nem mintha képes lennék berúgni, ahhoz hatalmas mennyiséget kellene egyszerre lenyomnom a torkomon, pedig sajnos ahhoz egyik alkohol sem olt eléggé szomjat. Továbbra is éhezem a lélek után, továbbra is többet-többet és többet akar. - Nem, ezt whiskeynek hívják és a jobbak már pedig ilyenek. De ha vért kívánsz, biztos állnak rendelkezésedre, a kocsmákban szeretik a balhékat - a témát úgy vezetem be, mintha csak azt kérdezte volna meg, hogy felhős az ég. Én magam lélekre vágyom, de a legtöbbnek még tikktakkol vissza az ideje, addig pedig türelem... végtelen türelem. Örökös türelem. Hihetetlen nyugalom birtokába kerültem, olyanéba, mikor semmi sem billenthet ki, mégis mi hathatna rám? Vagy rá? Bár ha az ital így... hmm.
- A figyelmem? - támasztottam meg könyökömet az asztalon, miközben láthatatlanul nyaltam meg ajkamat. Talán, nem most esett le a fáról. - Egy magadfajta? Te is tudod. Vonzza - mosolyogtam rá megnyerően, hátha kiugrik a zsákból a nyúl, nagyon is fúrta oldalamat, hogy mi féle. A tudatlanság nem zavar, inkább felcsigáz, hogy minél előbb bepótoljam a hiányt, hogy nem ismerek hozzá hasonlót. Pedig ezer évek óta járom ezt a porfészeknek nevezett valamit, mégis... semmihez sem tudnám hasonlítani, már csak le kéne hogy hulljon az a lepel, de én kivárom. Úgyis le fogja dobni idők kérdése, már pedig én ott leszek, hogy megtudjam. Nem véletlenül vagyok a Csalás Hercege is... - Nos tehát, kit tisztelhetek benned? - a legtöbb ellenfélhez tisztelettel fordulok, hátha méltóak is, a játékok során úgyis ki szokott derülni ki nem az és ki igen... Nos, ki lennél, ismeretlen?



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Mezzanine Club Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 21, 2018 6:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☠️ Mindenképp élvezni fogom

Mephistopheles & Athan
szószám: 618 • Credit:

 
Talán egy kis szelet neki is jut abból, amely egykoron ezt a világot jellemezte. Persze, visszagondolva akkor is voltak ilyesmire lehetőségek, nem is egy, mindent megünnepeltek, amit csak lehetett, főleg ha egy csata vagy épp az akkori uralkodó egy bármely pillanatát emelték ki. Ó, volt ott minden, bár többségében a szabadban tivornyázott a nép, ők csak odakeveredtek, és ha úgy hozta a sors, véres pontot tettek az este végére, vagy beállva a sorba, maguk is mulattak. Ki mit tett, azonban ez mégis más. A jellege alapvetően érthető, az is, ahogy ez valami továbbfejlett út menti fogadó modern változatának számít, amelybe nem csak betévednek véletlen az emberek, hanem direkt keresik. Ez könnyedebb persze, kevésbé bűzös és koszos. Ahogy nézi, itt még enni is lehetne az asztalokról, bár biztosan nem ajánlanák, de ha mesélne, milyen volt egykoron egy helyiségnyi ivó, döngölt padlóban és huzatos ablakaival, mindenki egyből szebben látná még azt a világot is, amely félig romokban áll. Mintha egy háborús időszak végére érkezett volna az országba, amikor épphogy csak most kezdenek el feléledni a poraiból, most élednek és kezdenek bele egy új fejezetbe. És ebben bizony már ő is kap egy szép fejezetet, de bizonyám. És talán itt fog elkezdődni.
Vagy mégsem. Amennyire emlékeiben a zajos ivók élnek, ez a hely már-már túlságosan harsány. Füle már igencsak csönd és belefájdul, meg is rázza kicsit a fejét, és a zene forrása felé pillant. Kikapcsolhatná, ó igen könnyedén, de egyelőre nem tervezi azt, hogy felhívja magára a figyelmet, már ha ilyesmire valaki figyel, azonban annyit enged, hogy egy röpke pillanat alatt annyit segít a gépen, hogy egy nagyon kicsit finomít a hangerőn, annyira csak, amit talán még észre sem vesznek, neki azonban egy fokkal minden sokkal kellemesebb. Kezei az asztallapon pihennek, az ital, amelybe sikerült belekóstolnia és amit ajándékba kapott, ott illatozik előtte. Erős, intenzív mégsem olyan vészes. Nem tudja, annak idején miféle löttyöt döntöttek magukba az emberek, ennek sosem volt rabja, de ha végük ajkait érintette, egyes esetekben megérezte, minek volt rabja utolsó perceiben. De nem a falatozás most az, amely leköti. Hanem valami mást.
Újra megpróbálkozik. Újra belekóstol, de most sem érzi olyannak, amit kellemesen öntene le a torkán csak úgy, minden indok nélkül. A többiek hogy bírtak ezzel? Nem egyszer látott kupát a kezükben, és nem vágtak hozzá ilyen arcot. Legszívesebben kiöntené a padlóra, és meg is emeli a poharat, hogy megtegye, amikor odalépnek hozzá. Talán megérezték, mire készül, talán nem, mindenesetre tétován, kissé meglepve pillant fel az érkezőre.
- Öhm.. igen? - lassan érkezik felé az információ, hogy ki is az, aki hozzá kíván csatlakozni. Volt róla odabent szó, tudta, hogy nem csak Mammon az egyedüli, de mégis, meglepő, hogy ilyen hamar akadt beléjük. Elvégre nem abban a városban van, melyet uralnak. Végül is, az egész világ a játszóterük. Csendben fordítja arcára a tekintetét majd vissza a pohárra, ami körül még mindig ott pihennek ujjai. Észre sem vette, hogy sikerült néhány cseppet a saját kezére löttyentenie, így elhúzva rázza meg, szabadul meg a nem kellemes nedvességtől, de annak szaga hamar beitta magát a bőrébe. Mindegy, ennyi nem zökkenti ki, így fordul vissza új asztaltársa felé.
- Nos, nem tudom miért kaptam ilyet, de elég érdekes – utal arra az ízvilágra, amely kóstoláskor öntötte el száját. - Nemigazán. Keserű, mint az epe, maró, mint egy gyengébb sav. Valahol reménykedem, hogy ez nem valami kísérleti ital, amelyet az isten tudja ki kevert ki – mintha csak arról beszélne, hogy valami istentelen bájitalt kapott volna, és most idejött, hogy megnézze, mi a méreg hatása. Ebben bizony csalódnia kell.
- Minek is köszönhetem a figyelmed? - noha nem villantja fel saját álcáját, ártatlan arccal pillant a démon íriszeibe, mintha már most kutatni akarna. Ó nem, békés forma jelenleg, nem érez fenyegetést.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 18, 2018 10:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


♢ Oh, én mindig játszok ♢

Athan & Mephistopheles
zene • szószám: 562 • Credit:
Az újdonság ereje… mely még rám sem képes kellően hatni. Volt idő, mikor felcsigáztak a dolgok, volt idő, mikor egy-egy találkozót izgatottan vártam egy nagyobb terv érdekében, most csak parázslik ez az érdeklődés, melyhez kéne egy erős szél, hogy szikrákat vessen és fellángoljon. Kíváncsiság nem fokozódik, azonban meg kell hagyni, a fiú ma este a legszínesebb egyén, akit láttam a sok szürke halandó között. De milyen lapokat tartogat? Mégis kicsoda ő? Pontosítva micsoda? Zavar a tény, hogy nem tudom megmondani, a félvérhez hasonlító, de azonban annál intenzívebb kisugárzása van. Valami más, valami „mocskosabb”, valami egészen elképesztő is akár – szomorú, hogy a kíváncsiságom csak lappang. A lelketlenség átka, de oly kevés dolog hoz igazán lázba, az embereket megrontani oly egyszerű, még a szűz apácát is, csak el kell suttogni a leghőbb vágyát, és máris térdre ereszkedik előttem. Nem kihívás az ő lelkükre egy pár éves billogot hagyni, hogy aztán befalhassam őket, de egy más manifesztáció? Egy angyal igazi falat, sikerült is már egyet bezsebelnem, kezemben tartanom, míg végül selejté nem vált a számomra. És ő? Idegen tudatlansággal és ártatlansággal figyeli környezetét, ennyire gyerek lenne még? Vagy csak ez is látszat? Ohh, egy játékos? Mit nem adnék, ha valóban számításba lehetne venni! Egy játszma… Fájdalmas sóhajt nyomok el magamban, ahogy a oldalra pillantok, és fel kell fognom, hogy a pultos hölgy a szabad idejét abban tölti ki, hogy engem figyel. Istenem, nyughass már, csitítsd el vágyaidat, mert nekem nem kellesz, csinos kis lelked semmit sem ér! De csak süt pillantásából a kimondatlan akarás, óhaj-sóhaj, melyet jelenlétemmel keltettem benne. Még csak itt vagyok, nem is beszélgettünk, mi lenne, ha erőbedobással dolgoznék? Fel kell nyaljalak a padlóról? Ma este ez az adottság oly kiábrándító, ha mindennap ezzel találkozik az ember évezredeken át, már nem mindennap képes elviselnie…
Elmosolyodtam, ahogy visszatekintve pont elkapom azt a pillanatot, ahogy megkostólja az italt. Oh, te válogatós! Hadd ne említsem újra, hogy a reakciói rendkívül szórakoztatóak, mintha tényleg új lenne minden számára. De ennyire? Csipkerózsika felébredt az álmából? Minek találgassak, ha utána is tudok járni személyesen! Érezd megtisztelve magadat, kíváncsivá tettél, vagy legalábbis kíváncsibbá, mint hogy egyszerű, mindennapos halandókkal foglalkozzak, noha ha körbenéznék, lehet találnék még szép madarat is, minek tegyem, ha itt van előttem egy? Főképp olyan, amit nem tudok beazonosítani.
Ellöktem magamat a pulttól, lassú léptekkel közeledtem, mintha félnék attól, hogy megzavarom a vadat. Átcsússzantam feltűnés nélkül az emberek között, míg végül az ő asztala előtt álltam meg.
- Szabad lesz? – negédesen félmosollyal pillantottam rá, de nem vártam meg a választ, kihúztam a széket és helyet is foglaltam vele szemben. – Nem ízlett? – lepleztem le magam előtte, hogy biza én küldtem az italt. Bár meg tudom érteni, ha nem olt szomjat…




Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Mezzanine Club Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 30, 2018 12:36 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☠️ Talán épp csak játék

Mephistopheles & Athan
szószám: 530 • Credit:

 
Ki gondolná, hogy amikor közeleg a vég, a falak ledőlnek, és sokan otthonaikban a szeretteiket siratják valahol úgy folytatódik az élet, mintha csak egy nagyobb vihar döntött volna ki pár öles fát. Persze, azok akiknek ez a feladata, munkája, sosem azt nézik, mikor kell csendben lenni, bezárni, hanem az, hogy menjen a profit. A tulaj is bizonyára csendes volt egy ideig, majd úgy döntött, ezzel tereli el az itt lakók figyelmét arról, ami történt. Ha ember lenne, talán nem is hibáztatná, elvégre kikapcsolni mindig ki kell kicsit, és annak is legjobban kell megadni a módját. Talán akkor élvezné annyira, amennyire kell, de talán ez csak a bezártság. Nem akar ő unalmas alak lenni, fásult és olyan, mint valami rossz nagypapa, aki mindenre csak morog és elzárkózik. Ó nem, nagyon is értett a szórakozáshoz, a mókához, csak épp a láda mélyén nemigen volt alkalom sem hely arra, hogy kiadja magából az energiát és elengedhessen. Egyszerűen csak lassan megy, és ez bosszantja kissé.
A muzsika átvált, de ugyanaz a jellegtelen kattogás és ricsaj, mint eddig. Lassan rázza meg a fejét, egyszer, kétszer, apró mozdulások, mintha egy zavaró bogár búgna bele a fülébe, csak épp nem hessegeti. Az érzés nem múlik, csak lassan szokja meg azt, ami körbeveszi, ami idebent forrong. Próbálkozik, hisz még mindig nem lökte ki az ajtót és rontott ki a füstös utcára. Ha a többiek itt lennének.. nem biztos, hogy ilyen nyugodt lenne a hangulat, ők már hamarabb kezdenek a rombolásba, ha valami nem tetszik nekik, vagy csak épp unalmasnak tekintik. Ő volt az mindig is, aki csendesen fogott bele bármibe is, és nyitotta meg magát az újra. Hát, ez is egy új alkalom, életet kívánt a romok helyett, a láda helyett, megkapta.
A helyiségben maguk a lelkek is nyüzsögnek. Nemigen különböznek egymástól, azonban érzi, hogy nem csak az emberi faj példányai találják meg egyedül a helyet, haloványan, vagy épp intenzíven jut el hozzá a jelzés, de csak laposan körbepillant, majd vissza maga elé. Nem törődik velük különösebben, nem fenyegetés. Figyelme inkább az asztal közepére tűzött itallap vonja magára, amit az ujjai közé kaparintva kezdi el olvasgatni, feldolgozni. A nevek, amik a kínálatot jelentik, talán nehezebben megfejthetőnek tűnnek, mintha egy ősi nyelv ősi rovátkáit kellene hamar-gyorsan felelevenítve a mai nyelvezetre fordítani. Vagy még rosszabb. Épp ezeket tanulmányozza kissé hunyorogva, fejét enyhén oldalra biccentve, amikor mellé lépnek. Tekintetét átemeli a dekoratív testre, a nőre, aki kirakatmosolyával kínálja azt, amely a tálcán pihen. Értetlensége egy fokkal nő.
- Nem hívtalak...
- Szia.. bocsi, ezt az italt az úr küldi a pultnál. Egészségedre – még több mosoly, egy apró mozdulat a feladó felé, és a pohár az asztalon landol, és már indul is vissza. Ideje sincs tovább tiltakozni. A lapot letéve húzza magához közelebb a poharat, ujjai a sima, hideg felületre simulnak, és beleszagol. Hát, az apró fintor mindent elmondhat annak, aki figyeli. Biztosan? Fejét megemelve keresi meg azt, aki az italt küldte, a más, akit nemrég megérzett. Ő vajon mit érez? Apró vigyor bújik meg ajkai sarkában, miközben felállva, az ajándékot a kezében tartva telepszik közelebb. Nem mellé, nem hozzá, nem adja magát könnyen. Még a semmire sem. És akkor most?
Ajkaihoz emelve olvad bele a közegbe, csakhogy a közeg hozzá van szokva az ízvilághoz, ő viszont nem, így majdnem az asztalra köpi vissza, de csak egy diszkrét köhintéssel intézi el a dolgot, és teszi vissza a poharat.
- Ez pocsék – a kényes mindenit.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 27, 2018 2:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


♢ Mert mégis minek látszik? ♢

Athan & Mephistopheles
zene • szószám: 586 • Credit:
 
Hatalmas sóhaj. Milyen jó elhagyni New Orleans monoton köreit, ahol nincs már semmi és senki, csakis a démonok, akikkel nem lehet mit kezdeni. Lelakott, lerombolt épületek, teljességgel mellőzve a tisztaságot és az eleganciát. San Francisco ehhez képest más, de még milyen más. Mint a tiltott gyümölcs, édes és csábító, ahogy besurranok az emberek közé, felveszem az ő napi ritmusukat, olyanná válok, mint ők. Porcelánbabává, csak éppen az belülről rothadt és üres. Könnyű leutánozni őket, az egyszerű mivoltukat, belebonyolódni az unalmasabbnál is unalmasabb életükbe, hogy aztán örömmel tegyem tönkre őket, csakhogy a legtöbb szerződésem most még ketyeg, nincs új vagy éppen véges. Pedig annyit kötöttem, annyit ígértem, annyit cselekedtem, hogy aztán várakozzak. A türelem az én kenyerem. Az idővel nem éppen futok versenyt ma sem, pedig ketyeg – tikk-takk-tikk-takk… De a halhatatlanoknak nem számít és eddig nagyon minimális esetben kerültem olyan helyzetben, hogy angyalpengével kellett volna szembenéznem. Nem, annál kicsit csalfább vagyok, keverem a lapokat, addig míg nekem jó leosztás nem kerül és a többieknek pedig kellően rossz, hogy elkerüljenek engem. Ez tart életben, ez vezet tovább, ez vagyok én. A csalás mintapéldánya és nem csak kártya, nem csak pénz és életek, mindenben benne volt a kezem, amit el lehet képzelni, ez most sincs nagyon másképp, ahogy mászkálok sunnyogva San Francisco utcáin, egyik este itt, másik este ott, lehetőleg elkerülve az angyalokat, nem különösebben hiányoznak a hátamra, bár ez nem jelenti azt, hogy lenne bennem félsz, ha szembe kerülnék eggyel. Oh nem, szerintem még élvezném is, akár, ha színekbe borítják a napomat, ha nem, akkor csak grimasszal esnék neki.  
Mai napom egy egész szépen egybe maradt klubba vezet, ahol zsúfolásig van halandókkal. Könnyen belépek a vonalaikba, még ha egy kevéssé különös is az én öltöny-nyakkendő kombinációm. Eltérek, de ők a szemükig sem látnak, másrészt pedig aurámnak megvan a maga fűszeressége, hogy el is bódítsam őket.
Dübörög a zene, lüktet tőle a dobhártyám, ahogy orromat is a sok alkohol és testszag megtölti, miközben a pulthoz sétálok és a kellemes csapos lányra elég ránéznem, hogy azonnal összeszedje magát. Jó kislány! Széles mosollyal kérem ki az italomat és már sürög-forog erős csípő ringással. Azonban nem, nem ez az est fénypontja. Egyáltalán nem ez, ahogy támaszkodva figyelem egy ideig az embereket. A tömény illatorgiában akkor is valami átüt, nem is tudnám megmondani, hogy pontosan mihez is hasonlítsam, de különbözik. Nem, nem angyal, az ehhez túl „tiszta”, ez annál pikánsabb, émelyítőbb, de nem is démon. Hol és kicsoda? Nem is kell sokáig várnom, ahogy az oda nem illő alak beljebb jut a helységben, még csak nem is próbálja leplezni, hogy nem is odatartozik. Még az ember számára is olyan, mint a friss tizenéves, aki a szüzesség elvesztése előtt áll. Minden új, de mégis, mennyire új?
- Kérem, Anastasia – fordultam a pultoshoz, aki már előre is dőlt. – Annak a fiúnak, ott középen egy italt, én állom!


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Mezzanine Club Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 27, 2018 11:50 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☠️ Ez nem az aminek látszik

Mephistopheles & Athan
szószám: 539 • Credit:

 
Mint valami mágnes, már messziről hívogatja az olyanokat, mint ő. Érzi, hogy merre mik leledzenek, hogy egyik irányban csupa halandó, a másikban démonok, a földi Pokol kapott helyett, vagy épp az angyalok vertek tábort, de itt.. olyan, mintha egy kéz libegne előtte ködös valójában, és kacéran csalogatná a hely felé. Lehet csak csalfa ábránd, vagy épp a nemrég történtek eredménye, amely sok életet követelt, talán egyszerűen.. csak ő akarja így. Folyamatosan mozgásban van, nem azért, mintha valaki üldözné, azt sem tudják, kicsoda, micsoda ő, és hogy préda-e vagy maga a fenevad, így nem érzi veszélyben magát, Isten továbbra sem mutatkozik, így szabad terep áll előtte. Ez a földteke, mely messze helyezkedik Egyiptom földjeitől, ígéretes haza lehetett egykoron, megannyi lélek otthona, csak épp a sors és az égiek közbeszóltak, de még így is, romjaiban, megnyirbált valójában is sokakat vonz. Valódi mágnes.
Elsőnek a várostól nem messze bukkan fel, a peremkerületen. Itt sivárabb és szegényebb a világ, amolyan kapu, ahonnan rálátást engedhetsz meg magadnak egy olyan világra, amely valamelyest hasonlíthat ahhoz, amely kialakult a hosszú évszázadok során. Talán ez az, amely most leginkább erre kormányozta őt, és olyannyira kíváncsivá tette. Fajának talán egyik legfurább példánya lehet így, de nem bánja, minden ott van benne, aminek ott kell lennie, csak még ez az apró kiegészítés színesíti meg, hogy ne egysíkú gyilkológépként lehessen számon tartani. Emberi külsejét kezdi a maihoz tökéletesre igazítani, nem kitűnni azzal, hogy letűnt korok darabjait viseli. Néha persze előbb szólal meg egy már kissé kihalt nyelvezeten, mint a modern angol, azonban ez még elenyésző. Nem akar beilleszkedni teljesen, nem akar elkényelmesedni, mert tudja, hogy mit akar a nő, mi a célja azzal, hogy ők szabadok. Csak a fennálló pihenőidőt tölti ki, akárhogy is mélyed bele, nem fog egy pillanatig sem hezitálni, ha az oldalra állva kell megtennie amit kell. Emiatt nem kell aggódni.
A város gazdagabb negyedébe érkezik végül, csendesen, minden fanfár és vészterhes ködfelhő nélkül. Álcája egyelőre tökéletes, mint külsőleg, mint amúgy rejti el valóját, beilleszkedve a felhozatalba. Apró trükk, de nagyobbat koppan akkor, ha valaki próbál rajta fogást találni. Itt is állnak romok, frissek, szinte még érezni a por-, és füstfelhőt, amely átrobogott a város szívén. Kár érte, vagy sem, ez az, ami most segíti abban, hogy itt lehet. No meg az, hogy neki kevés akadály van, elvégre, senki sem készül fel olyanra, amit nem ismer. Mulatságos, így arcán apró vigyorral indul meg, és ha nem is kell tömegeket kerülgetnie, így is akadnak erre lelkek. Érzi néha magán a tekinteteket, de semmisek, csak azt kutatják, ki ő, látták-e valahol, vagy lehet-e valami sejtésük. Érdemtelen alakok.
Egy club előtt torpan meg, és kissé meglepve pillant be az ajtón. Ilyesmi helyen még sosem járt, hisz a kintiek nagy része romos, máshol pedig még nem ért el. Az illatok, a minden, egy hosszú ideig elzárt lénynek pedig egy halom kérdés. Szinte feláll karján a piheszőr, leginkább a frekvenciától, amely a muzsikát jellemzi. Kezét az ajtóra tapasztva löki be, és beérve még jobban meghökken kissé. Hangos igencsak, megrázza a fejét és a hely szíve felé sétálva telepszik le. Az alkohol bódító illatában, és fülledt hangulatban ücsörgő merev alak előbb hasonlít egy szűz fiú első sztriptízbár élményéhez, de próbáld meg ennyi idő után befogadni, hogy már nem a piramisok a legmagasabb építmények.

Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 19, 2017 9:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


A játéktér felszabadult!
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 19, 2017 9:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Anael & Inanna
A szerelem hitvány szenvedély.
- Mint azt a két katonát, akik megpróbáltak felszedni? – Forgatom a szemem. – Nem tudom, lehet é is hazamegyek. – Vonom meg a vállam. Bár ami azt illeti, ha Ana elmegy, talán kihasználom a lehetőséget, ami adódott. Egy túlfűtött diszkó, sok ember egy helyen… Reggel maximum azt gondolják majd, hogy valami drogszerűség került a füstgépbe. Rosszalkodom egy kicsit amolyan jó démon módjára.
- Egészen biztos. – Mert ráébresztett valami olyanra, hogy már túl régóta unalmas az életem, márpedig nincs rosszabb egy unatkozó démonnál. A hosszú évezredek alatt már megtapasztaltam és köszönöm, nem kérek még egy „üresjáratot”.
- Igen, hidd csak el. – Harapok én is az ajkamba a reakciója láttán. Persze nálam egészen más a motiváció, mert nagyon szívesen megízlelném az ajkait, de erre még várnom kell. Újra és újra figyelmeztetem magam, hogy csak lassan haladhatok. Most még csak egy érintés, kialakul egyfajta intimitás, aztán hip-hop az ágyban találjuk magunkat. Akkor se fogja érteni mi történhetett, de legalább bizton állíthatom, hogy nem én kényszerítettem.
Végül hagyom, hogy elsétáljon… Hosszan nézek a prédám után és persze egyáltalán nem tetszik, hogy a hosszabb utat kell választanom, mégis kicsit megnyugtat a tudat, hogy újra sikerült saját célt találnom magamnak, már a munkám és a rám rótt feladatok mellett. Megfordulok, hogy visszatérjek a táncolók közé. Az ajtók bezárulnak utánam, ma este már senki se be, se ki. Keresek egy jó helyet, ahonnan kényelmesen végig nézhetem az éjszaka további történéseit, persze nem lesz már semmi új, úgy vélem, mert bár régebben könnyen megleptek az emberek, a háború valahogy a kreativitást is kiölni látszik belőlük.
Az egymáshoz simuló testek egyre forróbbá válnak, az ütem adott, a lélegzetek el-elakadnak az italok mellől is táncba indulnak. Ma este ez az én parkettem, ma este senki se maradhat ki. Ki kell engednem a gőzt, és nincs jobb ötletem, talán nem is használna más. A ruha lassan éget, egyre forróbb minden, csak az érintés hűsíti a kínt. Lassan lekerülnek a pólók, aztán a nadrágok is, végül már csak meztelen testek masszája tölti be a termet. De ez még nem elég, ennél többet akarok, hogy az eszük teljesen elvessze, hogy már mindegy legyen ki, kivel és éppen mit csinál, hogy semmi más ne számítson, csak az élvezet. Na ilyen az, amikor én kiengedem a gőzt.

Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 19, 2017 3:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Inanna & Anael

"Nem szerelem az, ami változik, ha minden más változik. Örök útjelző az, ami meg sem rezdül semmilyen viharban. A szerelmet nem koptatják az idő röpke órái s hetei. A szerelem örök, ítéletnapig."



- Igen, elég későre jár már – válaszolok zavartan. Vajon leesett már neki, hogy csak el akarok menni, és csak kellett egy ürügy, hogy itt hagyhassam? Pontosabban, hogy megszabaduljak tőle. Nem mintha annyira szörnyű lenne, csak ez a nyomulás. Nem tudom, hogyan rázzam le magamról. Általában nem szoktam az egyszerű halandókhoz ilyen közel kerülni. Szeretem megtartani a tisztes távolságot. Most is csak a „jó lélek” vitt rá, hogy segítsek. Na, nem mintha nekem lenne olyanom, mert se azt nem mondhatom el magamról, hogy jó lennék, se pedig azt, hogy lélekkel rendelkezek. A lélek az emberek privilégiuma, habár sose értettem, hogy ez miért olyan nagy dolog. Talán nem is fogom.
- Öhm… nekem sem a diszkó a kedvencem – vallom be elég halkan, arra számítva, hogy meg sem hallja, mert attól tartok, hogy akkor majd felhozza, hogy átmehetnénk egy másik helyre, ami jobban illik az ízlésemhez. De legrosszabb esetben azt mondom neki, hogy talán egy másik alkalommal.
- Ó, értem – bólogatok, és ha nem akarnék lelépni vagy ha nem lennénk ilyen hangos helyen, akkor biztosan kifaggatnám erről a témáról, mert érdekesnek ígérkezik, de jelen esetben, mivel a távozás mezejére szeretnék lépni, méghozzá sürgősen, ezért beérem ennyivel.
- Öhm… - bólintok, majd összeszedem magam és hozzá teszek egy – Renden – t is, hogy szép kerek tőmondatokban beszéljek, legalább annyira, mint egy óvodás gyermek. Nagyon kellemetlenül érzem magam, hogy így alakult ez az esete. Legszívesebben újra kezdeném az egészet, hogy mindent másként csináljak. Kezdetnek mondjuk belenéznék a fejébe, hogy mégis mire számíthatok tőle, és annak megfelelően tennék ajánlatot neki vagy éppen nem, hogy mi telepszik meg a lelke mélyén.
- De biztos találnál valakit, akivel lehet táncolni – válaszolom mosolyogni. Fogalmam sincs, hogy miért pórbálok erősködni. Vagyis lehet, hogy azért, nehogy mégis velem akarjon tartani.
- Biztos nem? – kérdezek vissza zavartan, de a zavarom abból adódik, hogy megfogja a vállamat. Ritkán szoktak a halandók hozzámérni. Ritkán szoktam hozzájuk ilyen közel kerülni. A fejemmel követem a mozdulatát, amit szintén nem tudok mire vélni. Akkor ez most egy baráti vállszorítás? Nem a srácok szoktak ilyesmit csinálni? – Öhm.. Igen? – pillantok rá vissza meglepetten. Akaratlanul is félreérthető jeleket küldök felé, mikor azon igyekezetemben, hogy ne mondjak valami oltári nagy butaságot, rágcsálni kezdem az alsó ajkamat. Nem, nem akarok rákérdezni, hogy hogyan aranyozta be az estét nála ez a találkozás. Nem mintha bármi érdekeset is tettem volna… vagy ő tett volna… Miért ennyire furcsa? Vagy én vagyok ennyire furcsa? Megint az átkozott paranoiám akar őrületbe kergetni? – Öhm… Én is örülök, hogy összefutottunk – mondok valami sablon szöveget, miközben lesütöm a pillantásomat. Közben magamban magamat szidalmazom, amiért ilyen helyzetbe kerültem, és hirtelen lenulláztam a magabiztosságomat. Ha a többiek látnának, szakadnának rajtam a röhögéstől, ebben biztos vagyok.
- Rendben – bólintok, és közben határozottan felderül az arcom. Végre valami jó is van a mai napban! Tényleg segítettem neki hazatalálni, habár mire ideértünk már nem ez volt a cél… Tényleg, mi is volt a cél?
- Rendben – bólogatok. – Kedd délután, négy óra – egyezek bele, majd még egyszer elköszönök, hozzátéve, hogy most már tényleg mennem kell. Közben eldöntöm magamban, hogy legközelebb sokkal határozottabb és magabiztosabb leszek, nem hagyom magamat vezetni úgy, mint most sikerült. Mintha birka lennék, úgy mentem utána... nem is tudom, hogy mi ütött belém. Ezen forognak a gondolataim, miközben ellépdelek tőle a belváros irányába.


»→ »→ »→ »→ »→ »→ »→ »→ »→ »→ »→ »→»→»→


»→ Zene: My Demons »→ Megjegyzés: Folytatás: KLIKK»→


Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/3
Angyal
5
Démon
9
Bukott Angyal
2
Ember
1
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
3