⊂ War is peace. Freedom is slavery.⊃
Black as the devil, hot as hell, pure as an angel, sweet as love.

 
Motel a város szélén
The devil's voice is sweet to hear.

Cassael
'Cause we're hot like hell
avatar


☩ Faj :
Harcos Angyal
☩ Reagok :
137

Utolsó Poszt Kedd Nov. 22, 2016 8:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5


Drake & Cassael
Feathers appear when angels are near
Számoltam vele, hogy fogadtatásom nem lesz azonnali, annak ellenére sem, hogy kiválóan hallom az ajtó mögötti finom neszezést. S mióta tudom, mi célt szolgál a bejárati alkalmatosság felső harmadán, máskülönben középvonalában helyezkedő aprócska lyuk, szinte már kényszeresen igyekszem elkerülni a szemkontaktust vele várakozásom idejére. Helyette a gyengéd, enyhe idő melengette szél által legyezgetett fákat mustrálom, amelyek változatos színkompozícióval idézik a lassan múló őszt, vagy éppen az ég kékjén lomhán bolyongó felhőpamacsokat, amelyek a Mennyek légies emlékét csalogatják elő bennem. Egy kérészéltű momentum erejéig majdhogynem el is feledkezem ittlétem okáról, olyannyira elmerülök a belvárossal erőteljes kontrasztot képező környék nyugalmában, azonban a zár ékelt kattanása baráti figyelmeztetőül szolgál álmélkodásom szüneteltetésére.
Ábrázatomat kimért mozdulattal fordítom az ajtó felé, aminek fél-takarásában végre valahára megjelenik a vadász. Arcvonásaiból nem állna módomban megállapítani kilétét, ám a benne rejlő démonnak még emígy is súlyos kisugárzása hamar tisztázza minden kételyemet az irányában. Kérdése igaz, ettől függetlenül váratlan ér, szemöldökeimet enyhén közelítve egymáshoz, finoman oldalra biccentem fejemet, s lázas töprengésbe kezdek; vajon miből következtet arra, hogy segítségre szorulok? Éppen fordított indokból ácsorgok motelszobájának ajtaja előtt. Mielőtt mindezt tudatnám vele is, vetek egy gyors pillantást ruházatom állapotára, de amazt nem csúfítja démonok vére, sem egyéb, kelletlen szennyeződés, mi okot adhatna aggodalmára.
- Úgy vélem, inkább én segíthetnék - jelentem ki komolyan, visszafogott mértékben engedve világgá hangomat, amelynek ugyan különösebb oka nincsen, én jobban szívlelem a csendes beszédet. Csupán eztán realizálódik bennem, szívéjes mosolyát elfeledtem viszonozni, tehát igyekezve gyors korrekciót szolgáltatni hibámnak, leheletnyi mosolyt engedek az ajkaimra kúszni.
- Ohh, igen… - megint elfelejtettem bemutatkozni. Néma frusztrációmat leküzdendő, lesütöm egy pillanatra tekintetemet, kissé fészkelődve is mindemellé, mintha nem igazán férnék önnön magam bőrébe, majd ismét felkeresem a vadász zöldjeit. Addigra viszont már az ajtó teljes szélességében szabaddá vált előttem, s Wallenberg karjának léha mozdulata arra sarkall, minden további nélkül besétáljak ideiglenes lakhelyére. Az első a bizalom.
- Köszönöm - biccentek felé, miként a szoba gyors szemrevételezése után újfent tekintete után kutatok. - Bocsásd meg faragatlanságomat. Cassael vagyok, az Úr egyik angyala - mutatkozok be nyíltan, mindennemű hazugságot elkerülendő, és ezúttal már nem felejtek gyengéd mosolyt intézni szavaim mellé. Ám, amilyen könnyedén kapaszkodott fel ábrázatomra, oly’ hamar tova is andalog róla a vadász kérdését hallva.
- Akarni? Legfeljebb meghallgatást. A segítségedre érkeztem - közlöm vele egyszerű természetességgel, mialatt beljebb lépdelek a szobában, egészen az asztalig, ahol egy, a halandók által gyakorta használt eszköz pihen. Egyszer megkíséreltem alkalmazni, azonban úgy vélem, a könyvek továbbra is több hasznot ígérnek holmi fémhalmaznál. Érdeklődésem ettől függetlenül töretlen, enyhén közelebb hajolva a kivetítő részhez, hunyorogva szemlélem meg a látványukban visszataszítónak minősíthető képeket. S csupán ekkor, a helyiségnek szinte közepén időzve érzem meg, hogy mennyei erőm egy része elhagyott, vélhetően a vadász felkészültségének hála.
- A hátad mögött rejtegetett kés a pecsétek okán egészen szükségtelen - egyenesedek fel, pillantásomat Drake-re szegezve, már amennyiben mindeddig hagyott békésen szemlélődni életterén, s nem kísérelt meg rögvest lecsapni rám.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Grace only exists to be fallen from

Vendég
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt Hétf. Nov. 21, 2016 9:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5



Ez nem pestis, te idióta! Jobb kezem megdermed az egéren, bal pedig, mivel mostanáig régi újságot igyekeztem apró fecnikre szabdalni, ugyancsak mozdulatlanná válik, szorosan markolva a zörgő papírdarabot. Az utóbbi néhány napban nem történt semmi érdekes, úgy határoztam hát, korábbi, különösnek tűnő események után kutatok, hátha köztük akad valami, mi felkelti érdeklődésem. Találtam is egy ilyet, érdekes, ismerős haláleseteket, mielőtt azonban belelendülhettem volna igazán, Mammon szokásához híven letöri lelkesedésemet.
Miért? Mi a különbség? – megadva magam kezeim ölembe ejtem, s hátradőlve a kényelmetlen, kemény és kissé labilis székben, felkészülök egy minden bizonnyal kellemetlen mesélésre, mi szokás szerint egyetlen másodpercet se várat magára. A dögvész ennél az olcsó utánzatnál sokkal előkelőbb, már ami a kedvenc formámat illeti. Nincs is jobb egy ilyen járványnál, ha valódi rettegésre vágysz. Az emberek félnek, mindentől és mindenkitől, egymásra nézni se mernek. Gyilkolnak, hogy túléljék, de mily ironikus, ezzel csak még rosszabbá tesznek mindent. S ha a pszichológia terror nem lenne elég, ott van még maga a betegség. A láz, a vérzés, az érzékenység, a testeken megjelenő kínzó, fájó, egyre növekvő, sötét kelések. A beteg halált kíván, de az addig elvezető út még több szenvedéssel szolgál, s ha valódi szerencséd van, teljes őrületnek is szemtanúja lehetsz.
Oké, elég – védekezőn emelem magam elé kezeimet, megértésem jelezvén. Ennyi elbeszélés sok volt már nekem, bőven elég képet kaptam, mi egyértelművé tette azt, tévedtem valóban, s bár a hír kétségbeejtően szomorú, utána néznem felesleges. Most mi bajod? Te kérdezted. Pedig milyen szép idők voltak azok, de a rohadt védőoltások, meg az a flancos higiénia tönkretettek mindent, a rengeteg pluszmunkáról már nem is beszélve.
Vérzik érted a szívem – horkantom együttérzésem leghalványabb jele nélkül, gúnytól csöpögő hangon, mielőtt azonban gondolatban kitéphetnénk egymás légcsövét, hangos kopogtatás ráz vissza a valóságba. Ösztönösen nyúlok fegyverem irányába, nyirkosodó ujjaim rámarkolnak. Az ismerős súly és hőmérséklet egyből visszaadja nyugalmamat, úgy érzem hirtelen, mintha egy egész sereg állna mögöttem. Az ajtóhoz lépek hát, ellenőrizve az érkező kilétét a leselkedőn át, mielőtt egyáltalán megfordulna fejemben kinyitni azt. A látványra meglepetten ráncolom homlokomat, fogalmam sincs, ki lehet a férfi, márpedig sok ismeretlen ide nem érkezik, ha pedig mégis, azoknak konkrét és általában nekem nem tetsző okuk van. Ellenérzéseim ellenére szabaddá teszem a bejáratot mégis, miután fegyverem késre cseréltem, mit hátam mögött elrejteni könnyebb, s hirtelen baj esetén is jobb szolgálatot tesz.
Segíthetek valamiben?Szerinted? Nyilván igen. Mégis ki lenne akkora idióta, hogy véletlenül keveredik egy ilyen helyre? Bár persze már önmagában megkérdőjelezhető annak az értelmi szintje, aki egyáltalán megközelít egy ilyen ocsmány porfészket. Arckifejezésem változatlan, érdeklődő mosolyom is a helyén van, annak, nem stimmelne valami velem, semmi jelét nem mutatom, s ez így van jól. Belegondolni se akarok, milyen reakcióban lenne részem, ha nekiállnék veszekedni a fejemben szóló, mások számára észlelhetetlen hanggal.
Attól függ, ki kérdeziJaj, Ördög és Pokol, minek keménykedsz? Örülhetnél inkább, hogy valaki véletlenül téged keres. Miért nem invitálod be, mint egy jó kis házigazda? Úgysincs jobb dolgod, csak lógatod a lábad, én meg, ha lenne hajam, kitépkedtem volna mindet unalmamban. Aprót szusszantva állok el az útból végül, szabad kezemmel a szoba belseje felé legyintve. A nagyszájú marhának igaza van, semmi feladatom nem volt mostanában, s ideiglenes otthonom egyébként is fel van szerelve minden lehetséges, vagy legalábbis általam ismert lény ellen.
Igen, én vagyok Drake. Mit akarsz tőlem? – mostanáig nem igen használt, csálén álló, üres szék felé intek, de meg akkor se sértődök, ha marad állva inkább. Helyében pontosan ezt tenném én is.



 

Cassael
'Cause we're hot like hell
avatar


☩ Faj :
Harcos Angyal
☩ Reagok :
137

Utolsó Poszt Vas. Nov. 20, 2016 4:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5


Drake & Cassael
Feathers appear when angels are near
Mikor lettem én ilyenné, ó Uram? Üldözötté testvéreim, üldözötté a Pokol szolgái, üldözötté végtelen szeretetedből fogant teremtményeid által? Mondd hát, még mindég a jó úton haladok, valóban a tisztaság kristállyal övezett tégláit taposom, vagy valahol éppúgy eltévelyedtem, mint meggyötört fivéreim s nővéreim? Helyes-e, hogy érted jöttem, mégis egy halandót tervezek hát szárnyam alá venni? Ez lenne eltűnted végső kiteljesedése, lépteid nyomonkövetése által törékeny gyermekeid védelmét szolgálni? Bárcsak biztos lehetnék benne, bárcsak küldenél vajmi jelet, hogy ne mardossa lelkemet a kétkedés, ám jelenléted legcsekélyebb bizonyságát sem kínálod.
Üldözötté lettem, torkomat a magány eddig nem tapasztalt jelensége szorongatja, emberi testemet belülről akarja szétmarcangolni a tanácstalanság. Eddig oly’ biztos voltam küldetésemben, Téged kerestelek minduntalan, kikerülve testvéreim értelmetlen vérengzését, igyekezve megérteni világodat, mégsem túlzottan belefolyni amannak történéseibe, s most mégis azon kapom magamat, jó ideje formálok emberi és angyali sorsokat. Ha nem szólsz hozzám, segíteni fogok továbbra is, meglelésed helyett teremtményeid menekítését fogom szem elé helyezni. Csupán remélni merem, így lesz helyes cselekednem.

Apró sóhajt fújva ki ajkaim közül, ujjaimat összekulcsolom térdeimen pihentetve, háborgó bensőmet a csodálatraméltó halandók megfigyelésével csillapítva egy árva padon ücsörögve. Meglehet, a nem régen esett, kocsmai történéseknek hála vadászok zöme kívánja halálomat, s tán a Halál is megneszelte ellenlábasságomat, mikor a különös vadászról mesélt, ám mindezen problémák fényében sem lennék képes elfordulni Isten nyájától. Létem végének pillanatáig örömömet fogom lelni a gyermeki ártatlanságban, a szoros kötelékekben, amelyekkel egymásba kapaszkodnak ezek az esendő lények, s bizony most, hogy csupán ide-oda sétáló alakjukat figyelem, megnyugvás kerít hatalmába. Leheletnyi mosollyal adózok ajándékuk előtt, melynek köszönhetően kusza gondolataim s céljaim közül az égen tündöklő Napnál is világosabban emelkedik ki a jelen legfontosabb küldetése, melyben magában foglalatik Drake Wallenberg neve.

Vizsgálódó tekintetemet az oldalvást fekvő motelra vezetem, tudva lévén, amannak egyik szobájában a pórul járt, mégis eltökélt s bátor vadász rejtezik. A legkevesebb, mit tehetek halandó lelkéért, hogy felajánlom szolgálatomat, és némi szerencsével, kellő utánajárással talán még a démontól is megszabadíthatom. Ilyen távlatokba azonban még kár lenne bocsátkozni, elébb meg kell tudnom, hajlandó-e velem megosztani terhét.
Ezen elgondolásom előtt fejet hajtván végül felkelek a padról, és higgadt, biztos lépteimmel, a parkoló járművek között lavírozva sétálok az ajtóhoz, amely mögött a pletykák szerint megtalálható remélhetőleges védencem.
Két erőteljes, hangzatos kopogás, s a szívem azonnal a torkomban kezd lüktetni. Ennyi idő, és még mindig nehezen szokom az új ismeretségeket, a változatos lehetőségeket a mivoltomra adott reakciókban, vagy épp az azonnali elutasítást, hiszen azokból is akadt már bőven. Egyáltalában azt sem tudom, hogyan fogjak hozzá… Az Astarte által tanultakat alkalmazva leplezzem angyal létemet? Sohasem volt erényem a hazugság, a legcsekélyebb mértékben sem, bizton veszem, ha megkísérelném alkalmazni, rögvest lebuknék. Másrészt jól tudom, a bizalom az őszinteségen alapul, ettől nemes egyszerűséggel nem foszthatom meg sem a vadászt, se magamat.
Effajta gondolatokkal és kétségekkel ölelkezve várom, hogy kinyissa az ajtaját, s megbizonyosodhassak róla, valóban a megfelelő halandót zargatom.
- Drake Wallenberg? - szólalok meg, adva némi löketet a fogadásom esélyének azáltal, tudatom vele, legalább a nevét ismerem.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Grace only exists to be fallen from

Cassael
'Cause we're hot like hell
avatar


☩ Faj :
Harcos Angyal
☩ Reagok :
137

Utolsó Poszt Vas. Nov. 20, 2016 4:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5


***


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Grace only exists to be fallen from

Sponsored content
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5


 
Motel a város szélén
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: