⊂ War is peace. Freedom is slavery.⊃
Black as the devil, hot as hell, pure as an angel, sweet as love.

 
Victoria otthona
The devil's voice is sweet to hear.

Vendég
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt Pént. Nov. 11, 2016 12:10 pm
Következő oldal


A hideg novemberi szél követelőzően simul mezítelen lábaimhoz, ahogy a korláthoz hajolva a várost figyelem, miként telepszik rá a sötétség és gyulladnak ki a halovány fények a távolban.
Fázva húzom össze magamon a fekete szatén köntöst. Túlságosan fáradtan túrok bele hátamra omló szőke hajamba. Egyedül vagyok. Mérhetetlen félelmet és a lelkem mélyén ürességet érzek.
Egy hete már, hogy nincsenek látomásaim. Nem látom, hogy mit tartogat a jövő és ez kétségbe ejt. Egyik napról a másikra, minden elsötétült. Olyan ez, mint amikor a cirkuszi fények végleg kialszanak. A retinákba égeti magát előtte.
Ajkaimhoz emelem a meleg teát rejtő csészét, ami eddig a párkányon pihent. Mézként olvad el nyelvem hegyén, ahogy kortyolok belőle és jólesően karolom magam át közben.
Ahogy tekintetem a csillagokra függesztem, a pohár kiesik ujjaim öleléséből, hangosan törik össze az erkélyen.
Végre...jóleső izgalom jár át.
Arra van csak időm, hogy megtámaszkodjak ismételten a korlátban. Melegség önti el a testemet és a lelkemet.
Kirajzolódik egy különleges szempár a sötétségben. Érzem a meleg bőr érintését. Látom az arcát, a mosolyát, hallom az ígéreteit…a neve az elmémbe égeti magát. Annyira…csodálatos. A testét, mintha az ókori Rómában faragták volna, a hangja pedig a gerincemet simogatja.
„Hívj ha szükséged van rám…”

Lassan térek vissza a jelenbe, bár a lelkem a látomástól még mindig vágyakozva remeg.
Hangos sóhaj szakad fel belőlem, értetlenül dörzsölöm meg szemeimet, keresve a kimondatlan kérdéseimre a válaszokat. Csak állok, megkövülten a jéghideg szél ölelésében.
Ez lenne hát a vágyaimra a válasz? A hangja? A mosolya? Mégis ki a fene lehet…?
Samael.
Őrült ötletem támad. Fellobban a lelkemben a tűz, a visszavonhatatlan akarat. A tombolás, amit olyan régen elzártam a világ elől. A vágyaim, a kívánságaim, az egész valós lényem.
- Samael! – suttogom halkan magam elé, szinte remegve, mintha valami rosszat tennék. Mintha félnem kellene.
Csend…még mindig csak a némaság a társam. Az utca túloldalán egy macska nyervog hangosan. Csalódottan sóhajtok még egyet. Nincs értelme ennek az egésznek…tudom jól, de a kíváncsiság és az előbbi látomás nem hagy nyugodni.
- Samael! – kicsit hangosabban koppannak a szavaim az éjszakában. Több erővel, elszántsággal ejtem most ki a nevét.
Magam sem számítok rá, hogy valóban megjelenne…lehet, hogy évek távlatába nyertem belátást? Fogalmam sincs.
Üres szívvel és lélekkel, szinte már gyermeki csalódottsággal hajolok le a csésze darabjaiért, majd kinyitom az erkély ajtaját, hogy beléphessek végre a meleg szobába.
Sose hazudtak még a látomásaim…de talán még nem állok készen arra, amit mutatott? Vagy csak egy aprócska aranyfonál a jövőben, ami már most elszakadt?
Samael.
Ki vagy te?
 
Victoria otthona
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: