☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Irodaház és környéke

Saiva
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
15
☩ Reagok :
7
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Play by :
Cara Delevingne
☩ Pokol vagy menny? :
Egyértelműen Pokol



Vas. Szept. 17, 2017 1:50 pm írtam neked utoljára


Ramiél & Saiva
talking to you makes me feel like heaven

A lift felé közelítve sikerül kiszúrnom egy idős hölgyeményt a liftben, aki valami süteménnyel kínálgatja az embereket. Pontosabban az angyalkát, kinek jelenlététől szinte vibrál a levegő. Ahogy a nénike táljából áradó furcsa illatkeveréktől is, amely lassan elárasztja a lift környékét. Nem tűnik gyanúsnak, csupán nem hétköznapi aroma ez. A parfümömet ugyan nem tudja elnyomni, azért elég erős ahhoz, hogy távolról is megérezze valaki.
Mennybéli barátunk pedig kénytelen elfogadni, hogy végre leszálljon róla az öreg. Mikor először beleharap, lábam átlépi a felvonó küszöbét, közben megköszönöm az öreg fickónak, aki rám várt, hogy tartotta az ajtót. Hogy is tudhatna ellenállni a csábításnak, amikor egy ilyen bájos, csinos nő közeledik felé? Elég, ha rámosolygok, egyből elolvad, és a földre terül örömében.
Mikor Ramiél mellé érek, tekintetében furcsa homályt fedezek fel. A háttérben nevetgélők hangja és a sütemény furcsa illata egyértelmű magyarázatot ad, a kép összeáll a fejemben. Ezek a jómadarak ügyesen bedrogozhatták a szárnyast, aki egyre szánalmasabban fest ebben az állapotban.
Nem tudom megállni, hogy ne mosolyodjak el, szemeim kárörvendően csillannak fel.
- Ramiél kedvesem! Anyukád nem tanította meg neked, hogy idegenektől nem szabad elfogadni semmit? - kérdezem kuncogva.
Homlokom enyhén ráncba szalad, amikor Ramiél szélesen elmosolyodik. Mégis mit találhat annyira viccesnek? Talán már hallucinál is? Nevetséges, hogy fogadhatta el azt a süteményt, de komolyan?! Mindenki más tisztában van vele, hogy az ilyen kínálgatós vénasszonyokat el kell küldeni melegebb éghajlatra... Mondjuk mit is vártam el egy angyaltól?
- Szerintem ne egyél többet abból. - mutatok a lepényre, majd amikor Ramiél harap belőle egyet, kiveszem a kezéből és egy zsebkendőbe csomagolva a kistáskám mélyére süllyesztem. Nem hiányzik, hogy ilyen elmeállapotban kifecsegjen valamit az embereknek. Ha nem lennénk körülvéve halandókkal, hagynám, hogy a saját kárára eszegesse tovább ezt a nyavalyát, de így kénytelen vagyok közbeavatkozni.

bocsánat a késésért! :c ⌇ @


Ramiél
WHISPERING AMEN
avatar




☩ Történetem :
☩ Faj :
Arkangyal
☩ Posztok :
81
☩ Reagok :
59
☩ Rólam :
☩ Play by :
Johnny Depp
☩ Pokol vagy menny? :
Menny




Vas. Szept. 10, 2017 1:45 pm írtam neked utoljára


To Saiva

Türelmesen várunk a pokolbéli lényre. Én egyre inkább fojtogatónak érzem a légkört, főleg hogy a démon is mindjárt beszáll, de még a nénike is valamiért megmozdult hirtelen, a bal szemem sarkában észlelem a közeledését. Nem tetszik ez nekem. Odafordulok és azt látom hogy kedves mosollyal kínálgat valami műanyag tálból.
- Szilvás lepény..vegyen csak. Bátran!
Jaj hogy én ezt mennyire utálom, de tudom, ha elustasítom, akkor annál inkább rám akarja sózni. Úgyhogy szélesen elvigyorodom és kiveszek egy nagyobb szeletet.
- Köszönöm.
Amint elvettem, már tudom le fog kopni rólam és a sejtésem nem is csal, mert most eltűnik mellőlem, odalép a szemközti fiatal emberekhez és azokat noszogatja. Nem szagolhatom meg, és nem dobhatom el, hiszen a liftben vagyok..vele. Csak egy sütemény, mit árthat. Elkezdem azt majszolni, közben a démon már átlépi a küszöböt, bár még édelegnek egyet a fickóval az ajtóban. Rögtön a harmadik harapásnál érzem hogy valami nagyon nem stimel. Erős mellék íze van az ételnek, valami adalékanyag, de most úgy fejbe csapott. Először csak szédülök, aztán meg mintha lelassulna az idő körülöttem, pedig egyértelműen nincs ehhez képességem. A démon mellettem terem, közben távoli hangok röhögnek a nénikével együtt, arra vonatkozólag hogy mit is kevert a süteménybe.
- Mariska?
Gügyögöm bambán magam elé, elkezd fojni a nyálam. Nagy szemekkel pislogok Saina-ra.
- Sanya? Mit keresel te itt?
Juj, lehet meg sem kellett volna szólalnom, érzem. Ezért is halkulok el, nagy szemekkel nézek a démonra. Mögötte mintha egy kupidot látnék, aki éppen elkezdi kifigurázni, viccesen utánozva a beállását és a mozdulatait. Akaratlanul is mosolyoghatnékom van, teljes ívében szétterül az arcomon. Újabb szeletet harapok a sütiből.

Saiva
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
15
☩ Reagok :
7
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Play by :
Cara Delevingne
☩ Pokol vagy menny? :
Egyértelműen Pokol



Csüt. Aug. 31, 2017 2:35 pm írtam neked utoljára


Ramiél & Saiva
talking to you makes me feel like heaven

New York. Tudatlan kis emberek városa, olyanoké, akik jobb szeretnek kimaradni a természetfelettiek ügyeiből. Fogalmuk sincs, kik járnak közöttük, legyenek azok angyalok, démonok, vagy más hozzánk hasonló teremtmények. Ha valaki meghal, eltemetik. Ha valaki megszületik, elhalmozzák minden földi jóval, amit megadhatnak neki. Élik a kis életüket, dolgoznak akár a hangyák. Csakhogy ők egyáltalán nem olyan erősek és egységesek, mint ezek az aprócska lények. Az embereket könnyű eltaposni, észre se veszik és már el is tűntek az élők világából.
Bevallom, nem csak az vonzott ide, hogy sok a rossz útra térítendő lélek. A nagyvárosi nyüzsgés az, ami miatt ismét betettem a lában New York utcáira, az élet, ami itt vár. Szeretek elvegyülni a tömegben, úgy tenni, mintha egy lennék közülük. A régi időkre emlékeztet, amikor még azt tehettem, amit csak akartam... És senki nem szólt érte. Istennőt játszva járhattam népem közt, mind utat engedtek előttem, meghajoltak vagy épp csak nevemet kiáltozva üdvözöltek. Tiszteltek, ugyanakkor féltek is tőlem. Milyen szép időszak is volt az...
Utam egy magasabb épülethez vezet, azon belül is egyenesen a lift felé indulok. Már pont elindulnának, amikor az egyik szakállas alak észrevesz. Azonnal nyomni kezdi az egyik gombot, hogy lent tartsa nekem a liftet. Én pedig továbbra is kényelmes léptekkel közeledek nem törődve azzal, hogy mások haladnának.
Ahogy egyre csak közeledek, elfog egy ismerős érzés. Egy másik természetfeletti jelenléte izzik a levegőben, méghozzá angyalé, ha jól sejtem. Ó, micsoda váratlan fordulat! Végre valami izgalmas...
- Köszönöm, kedves. - csalfa mosollyal beszállok a liftbe, majd átpréselem magam két ember közt, hogy találjak magamnak egy kényelmes helyet. Fogalmam sincs, miért is jöttem ide. Talán a sors akarta, hogy összetalálkozzak egy angyallal?
Pillantásom az ismerős arcú férfi felé fordul, próbálom észrevétlenül szemügyre venni. Ezek a vonások, a szeme színe... A Pokol tüzére, csak nem..? Ramiél. Ez aztán a szerencsés fordulat! Ugyan nincs túlzottan nagy múltunk, mosolyom mégis egyből szélesedni kezd, amikor felismerem a tollast. Nem bírom megállni, hogy ne szóljak hozzá.
- Szép időnk van, nemde? - próbálom felvenni vele a szemkontaktust - Mennyei ez a napsütés. - pilláimat bájosan megrebegtetem.

remélem tetszik :3 ⌇ @


Ramiél
WHISPERING AMEN
avatar




☩ Történetem :
☩ Faj :
Arkangyal
☩ Posztok :
81
☩ Reagok :
59
☩ Rólam :
☩ Play by :
Johnny Depp
☩ Pokol vagy menny? :
Menny




Kedd Aug. 29, 2017 8:50 pm írtam neked utoljára


To Saiva
Magam sem tudom miért jöttem megint ebbe a városba. Az emberek zárkózottak, nem látják a fától az erdőt, és minden igyekezetük ellenére mi itt járkálunk, közöttük. Sosem fogom megérteni ezt a fajta makacsságot, mikor saját maguknak ártanak vele, de tudom jól, nem léphetek közbe, nem erőltethetek rájuk semmit sem. Más lapra tartozik hogy nem is tudnám. Túl sokan vannak, tele fegyverekkel és még ha erősebbnek is bizonyulnék, hát abszolút nem akarok konfrontálódni velük. Beszállok az épület liftjébe, vannak bent még rajtam kívül öten. Egyszer módszeresen körbenézek, de amúgy meg belépek közéjük. Nem kelthetek feltűnést, teljesen átlagos embernek kell tűnnöm a szemükben. Nem indulunk el rögtön felfelé, mert előttem a tagbaszakadt szakállas ember a gombbal szerencsétlenkedik. Ballomon az öreg néni reszketeg, ámde határozott hangja csendül, mint a rozsdás zárban a kulcs.
- Megyünk? Vagy mi lesz?
Nyugalomra inteném, ha eközben nem érezném meg azt a jól ismert, kénköves szagot és vele az érzést, mely egyre jobban fojtogat. Egy démon közeledik, jól tudom. Tényleg be kellene csukni a lift ajtaját, más sem hiányzott már a napomból. Inkább szerettem volna még egyszer Júdással találkozni, mint egy pokolfajzattal. Tőle tudtam mit várhatok el és közös nevezőre vergődtünk, de ezekkel. Ó! Most én lépek a tag mellé, nyomnám a gombot, ha az ő ujja nem lenne a pause-n. Mi a fene van? Kitekintek. Ismerősnek tűnő arcot pillantok meg, mely olyan csinos és művelt nő benyomását kelti, akinek bizony muszáj fogni az ajtót. Jah! Ezzel egy időben már tényleg a pokol kénköves bugyrai takarják be a fejemet. Nem rendezhetek jelenetet, akármennyire utálom is őket. Így hát visszalépek az öreg hölgy mellé, még éppen annyira hogy közöttünk nagyobb hely maradjon. Tudom, nem fogom megúszni a démon kekeckedését, de ha lehet elhatárolódom. Bár az arca egyébként ismerősnek tűnt. Vessek rá még egy pillantást? Kell ez nekem?

Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Ápr. 06, 2017 9:30 pm írtam neked utoljára



Gabriel & Lailah

I Don’t believe you…





Severide napok óta nyugtalan. Rója a kilométereket, tehetetlen, és az éjszaka közepén indul útnak, holott tudja, hogy egy magafajtának nem biztonságos, ha kint csatangol. Két alkalommal beszélgettem vele eddig. Az iskolaigazgató bemutatott, mint helyettesítő tanárt, illetve óravázlatot kért tőlem. Nem tagadhattam meg, de ennél közelebb nem jutottam ahhoz, hogy megismerjem. A játékszabályokban se vagyok biztos. Védenem kellene az elejétől kezdve, de hiba csúszott a gépezetbe, és a születése után lettem a kijelölt „gyámja”. Immár krisztusi korba lépett, harminchárom évesen előtte áll a választás lehetősége, de a sötétség mételyezte meg a lelkét. Egy hónapja temette el a feleségét, és a kislányát. Nem kirívó eset, elkaptak valami nyavalyát, és nem élték túl. Rajongásig szerette őket, nap, mint nap kapok emlékeztetőt erre, hiszen az íróasztalán ott áll a képkeret, és benne az idillikus családi portré. Nem beszél a tragédiáról, magába burkolózik. Fél, és nem tudja, hogy mitévő legyen, akárcsak én. El vagyok veszve a Teremtőm nélkül, nem látom a kiutat, egy reménysugarat. Abban se vagyok biztos, hogy jól csinálom a munkámat. Mi is a feladatom, hogy megvédjem, ne engedjem, hogy idő előtt lépje át a kaput? Mi lesz, ha egy őrangyal kudarcot vall, lefokozzák? Tudatlan fruskának érzem magam, akinek addig volt jó dolga, amíg minden a helyén volt, Isten a Mennyekben, irányító félként. Megremegnek ajkaim, ahogyan az ujjaimmal végigzongorázok szőke hajfürtjeim útvesztőjében. A szél felerősödik, és ki kell sétálnom a pékség feletti épület peremére, hogy lássam, merre kószál a védencem. Szerettem az esti sétáinkat, lopva követtem figyelemmel, hogy nem ólálkodik-e veszély rá, miközben én magam is felfedezhettem a környezetet. Ez a New York már nem olyan, mint hajdanán. A levegőben jajveszékelés, és kétely uralkodik. Az emberek megpróbálnak egy hamis illúziót kelteni a biztonságukról, de mélyen, legbelül az elméjük legféltettebb zugában ott rejlik a válasz. Közöttük járunk, vadászunk, védünk, harcot teremtünk. Az egyik utcai lámpa fénye kialszik, és a sarkon eltűnik a védencem. Ideje lenne csatlakoznom hozzá, de mielőtt belevetném magam a mélységbe, egy erősebb széllöket adja hírül, hogy társaságom akad hamarosan. A lépések belevesznek az éjszaka egyenletes morajlásába, de az aurája erősebb, mint bárki másé. Nem gondoltam volna, hogy viszontlátom a hanyatlás után.
- Gabriel… - fordítom felé az arcomat, de túl közel kerül hozzám. Húsos szirmainak játéka a fülem membránját cirógatják. Hangját ezer közül is felismerném, de ami igazán tudatta velem, hogy Ő az, az nem más, mint az illata. Eltéveszthetetlen, kellemesen bizsergető, az ember azonnal behódolna neki, de csak lustán pillantok fel rá hosszú szempilláim alól, amíg helyezkedve mellém nem ér.
- Olyan időket élünk, hogy nem lehetek biztos semmiben, de elvállaltam, és eddig ki is tartottam mellette. Miből gondolod, hogy ármánykodó, a többiekhez hasonlítva? – felszökik az egyik szépen ívelt szemöldököm, és most én változtatok testhelyzetet, hogy szembekerüljek egykori megmentőmmel, vagy éppen a pusztulásom végrehajtójával.
- Mi, milyenek vagyunk Gabriel? Egyformák? Odafent talán még így volt… - mutatok a csillagos égbolt felé, a hajamba kap a szél, de nem kerülöm el az arkangyal, a hírhedt hadvezér tekintetét. Edzettebb lett, acélos elszántság csillog a szemében. Nagy előrelépést ért el a háborúban, melynek egyik kirobbantója ő maga, de még nem mindenki hódolt be neki. Nem mindenki gondolja úgy, hogy az embereknek meg kellene halniuk.
- De idelent, te vagy az Úr. A Teremtőnk sehol, elhagyott minket, de erre nem kell, hogy emlékeztesselek. Ő volt a családom, a családunk… - erőteljesen burjánzik szét bennem a gyűlölet, az elhagyatottság érzete.
- Nem kellettünk neki…megtört, de nemcsak engem. – halkulok el, ahogyan a mellkasa közepébe bökök.
- Az a hír járja, hogy Las Vegasban ütötted fel a fellegváradat mostanában, igaz ez? – döntöm oldalra a fejemet, hogy jobban lássam. Felnéztem rá. Bíztam benne. Most nem tudom, hogy hihetek-e neki, ahogyan bárki másnak. Muszáj kissé elterelnem a témát, nehogy a dühöm kerekedjen felül. A meggondolatlanság nem kifizetődő.

Vendég
WHISPERING AMEN



Szer. Ápr. 05, 2017 9:50 pm írtam neked utoljára


Lailah & Gabriel
Éneked fonalát követve
New York. Az emberek túlértékelik a védelmét. Mitagadás, az erőfeszítéseik halvány mosolyt csalnak az arcomra, miközben az eget szelem. Mostanában nem hagytam el Las Vegast, és más esetben vagy Stamielt vagy az egyik harcosomat küldtem volna, de ez a találkozó olyasmi, amit nem bíznék másra. Nekem kell beszélnem Vele. Látnia kell, hogy a bizalmát rossz lényekbe fekteti.
Az idő megadja magát a hatalmamnak, meghajlik, s így a halandók érzékelése számára pillanatok alatt termek úti célomnál, az irodaház tetején.
- Hé, pajti, valamit eltévesztettél, itt én őrködök! - találkozik pillantásom egy féregével.
Tekintetem hűvös, arcom rezzenéstelen marad, s a mozgásban is megtorpanok. Előbb ajkaim egy alig észrevehető fintorra, majd fölényes mosolyra húzódnak. Nem mozdulok, csak lassan bólintok egyet, de várok még pár másodpercet, mielőtt megszólalnék. Hangom akkor is rideg marad és ettől a magabiztosság el is tűnik az emberféreg arcáról.
- Köszönöm az információt.... pajti. - nyomom meg az utolsó szót, de reagálni már nincs rá ideje. Az időt újra a magam oldalára állítom és elég a férfi egyetlen pillantása, hogy a következő pillanatban már előtte álljak, ujjaim a torkára fonódnak, az őkezei az enyémhez kapnak, próbálva lefejteni magáról. De neki már késő. Lábai az erő hatására a levegőben kapálóznak, hangosan reccsen egy csont,
én pedig félredobom a hullát a tetőn. Még hogy ez vadász!
Odasétálok a peremhez. Idefentről sok mindent belátni a városban. Azzal pedig tisztában vagyok, hogy a kis védenc erre lesz. Ami egyet jelent: Ő is a közelben van.
Nem is telik sokba, hogy megpillantsam alakját a csillagos égbolt alatt. Egy másik tetőn áll, ami alacsonyabb ennél, az egy pontra szegeződő figyelmét odalent pedig a védelme alatt állónak tulajdonítom. Még várakozok, elnézem a távolból, amint feladatát végzi. z angyal, kinek mennyei hangja oly' sok éve átszelte az otthonunkat és elért hozzám. Ha tudná, mennyire nem méltóak arra, hogy ezt tegye. De kitartó őrangyal és ezt becsülöm. Mégis ideje, hogy felnyissam a szemét.
Alászállok, megvárva, mikor a halandó már valamelyest eltávolodott odalent, de nem várva meg, hogy angyala kövesse. Nesztelenül érkezek meg mögötte, lépteim is halkak, de tudom, mostanra már tudja. Tudja, hogy itt vagyok.
- Biztos vagy benne, hogy méltó rá? Önző és ármánykodó, mint a többi... nem való a szárnyaid alá. - hozzá egészen közel állok meg, a háta mögül odahajolva hozzá súgom fülébe a szavakat, mielőtt mellé lépnék. Nem akarom, hogy úgy higgye, ártó szándékkal érkeztem. Csupán azt remélem, hogy ezúttal helyesen dönt. Szükség van Rá az oldalamon.



Vendég
WHISPERING AMEN



Pént. Nov. 11, 2016 11:08 am írtam neked utoljára


Sikolyom messze száll. Emeleteket zuhan, mint egy láthatatlan, törött szárnyú madár, ahogy az irodaház tetején állok és egy utolsót lépek hátra. Szőke hajamba belekap a szél.
Szemben áll velem Ő. A sátán egy utolsó kutyája, egy démon. Egy kegyetlen bestia. Kellek nekik? Ennyire szükségük lenne a képességemre?
Mindenki ismerni akarja a jövőt, hát pont nekik nem lenne fontos? De meddig mennek el? Vajon inkább elveszítenek, mint, hogy megkaparintsanak? Sejtik, hogy előbb ugrok a felmérhetetlen mélységbe, mint, hogy a karjukba boruljak?
Felém lép, száját a vérem festi groteszk módon vörösre. Pupilláim résnyire szűkülnek, még nem mozdulok. Nem. Nincs itt az ideje.
Milyen őrültség ez? Hol a béke a világban? A félelmek és a halál sikolya az, amit éjjelenként hallani…nincs már boldogság és nyugalom. Csak a harc létezik. Egy értelmetlen, áldozatokat követelő csata, ahol a könnyek nem számítanak.
Ez az én igazi csatám. Menekülnöm kellene előlük, de már rég nem próbálkozok vele. Hagyom, hogy a sötétség a bőröm alá kússzon, borzongasson, nevemen szólítson. Mert tudom, hogy az utolsó pillanatban, mielőtt bármit is tehetnének, törött szárnyú, sose létezett angyalként vethetek véget mindennek.
Közelít. Lehullt már róla rég a szépség máza, mosolya a halál maga.
Cipőm megbillen a párkányon, a szél erőszakosan a hajamba kap, átöleli vékony, törékeny testemet, kezemet fogja és mintha azt súgná a fülembe: nem lesz semmi baj…
Mielőtt megérinthetne, kicsúszik a lábam alól a talaj. Kiáltásom már nem hallatszik. Az éjszaka fekete örvénye magába szippant, csak testem körvonala fehérlik az ablakok mellett elsuhanva, a kemény beton felé zuhanva.
Már nem gondolkozok. Ruhám rám tapad, karjaimat kitárom, nem látom a démont sem.
Tudom, hogy az utolsó pillanatban át fognak karolni. Láttam. Éreztem a bőrének a melegségét, hallottam a szívének a dobogását. Nem félek. Nem. Vigyázni fog rám.
S ha nem jön el? Ha a látomásom hazudott és a jövő átíródott?
Lehunyom a szemeimet. Mindjárt vége. Egyetlen másodperc csupán.
Három…
Kettő…
Egy…

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára


 
Irodaház és környéke
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: