We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
Goldfish Bar
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME


Utolsó Poszt Szer. Nov. 09, 2016 12:58 am
Következő oldal



Coralyn & Cassael
Each contact with a human being is so rare, so precious
Egészen különleges jelensége a világnak, hogy egyéni sorsoknak milliói váltakoznak, alakulnak, formálódnak nap nap után, még sincs közvetlen, azonnal érzékelhető hatásuk a történelem leghatalmasabb fogaskerekének mozgására. Kétséget kizáró, hogy a legapróbb tetteknek is megvan a foganatjuk, s előbb-utóbb ha a halandók által nem is érzékelhető mód, de igazgatják a létezésük irányát, ám ezúttal, hogy immáron nem a Mennyekből figyelmesen szemlélődő angyalként tapasztaljuk mindezt, hanem lassan több, mint huszonöt éve ebben élünk, komolyan megreformálja a szemléletmódunkat ezen legalapvetőbbnek tetsző szegmentumairól is az univerzumnak. Sokáig még itt is kitartottam az elgondolás mellett, igyekeztem, s többnyire még igyekszem a történések teljét, kerek egészét vizslatni, de most, hogy rövid idő óta odafigyelek egy aprónyi porszemére is a világnak, átértékelődött bennem sok minden. Fontossá vált, hogy napjában egyszer látogatást tegyek védencemnél, még ha amaz megannyiszor nincs is tudatában jelenlétemnek, aztán fontossá vált, hogy ne csupán a segítő szándékot érezzem, hanem a valós törődést az irányában. Lényegessé vált az is, hogy szívemen viseljem a sorsát, komoly együttérzéssel várjam az újabb levelet egy esetleges munkahelyéről, melyben remélhetőleg végre az elfogadás áll, s leendő elfoglaltságának részletei.
S amikor mindez bekövetkezett? Őszinte mosolyra fakadtam, személyesen viszont nem gratuláltam sikeréhez, nehogy holmi angyali közbeavatkozásnak vélje önnön eredményeit. Még mindig nem ismerem behatóan Coralynt, azonban azt bizton állíthatom, minimum kirepítene az ablakon, ha kiderülne, az én közbenjárásom az oka frissen szerzett állásának, és nem az ő szakmai tudása, amelynek máskülönben nincsen híján. De hogy mindez változtatna bármit a világunkban dúló háborún? Visszahozná Istent? Szó sincs róla, és sajnálatos a létemből fakadó legfontosabbnak vélt küldetésemet még ennek a derűs halandónak a kedvéért sem napolhatom, amennyiben a szükség rögvest magához szólít.
A mai napon sem történt másként, pedig örömmel megszemléltem volna legelső pillanatait a vágyott munkahelyen, de midőn a környéken roppant mód felszaporodott a démoni jelenlét, s ezzel együtt a békésebb angyalok irtása, nincs vacillálni való idő arra, hogy eldöntsem, menjek-e a fivéreim megsegítésére, vagy inkább tekintsem áldott semmittevésben védencem életének egyik jelentős pontját. Sajnálatos mindig a sajátjaimat választom, pedig tudom, jogom nincs arra, hogy mérleget állítsak egyik vagy másik ügynek. Coralyn létének mérföldkövei éppoly fontosak, mint a káosz áldozatainak megsegítése, azt viszont nem hittem volna, hogy Mennyei feladatom véghezvitele közben épp a körültekintően védett halandónak akad szüksége rám.
Kétségbeesett kiáltása, nevem fáradhatatlan ismétlése valahol a tarkóm hátulján ver éket, mialatt pengémet egy megátalkodott démon szívébe hasítom, és ha szeretném, sem tudnám mellőzni a kényszert; tüstént útnak induljak. Szerencsére a veszélybe keveredett testvért immáron nem fenyegeti közvetlen bántalom, bár szívesen segítettem volna a gyógyulásban, ő is megértheti egyéb ügyeimnek halaszthatatlan voltát. Pengémet végül tisztított állapotában a kabátom belsejébe csúsztatva, szárnyaimat pedig szélesre tárva indulok tehát útnak. A valóság összetevőinek finom machinálása által elérhetem, hogy hosszú perceknek megfelelő repülésem csupán pillanatoknak hasson Coralyn számára, és egyúttal én se maradjak le az idő közben netán bekövetkezendő eseményekről.
Azonban még így is váratlanul ér a helyszín és maga a látvány, ami elém tárul a bár kopottas ajtajának magam mögött tudásával. Ábrázatomon akaratomon kívül lejtenek táncba vonásaim, amint értetlenséggel ölelkezve igyekszem megfejteni; vajon mi keresnivalója itt a lánynak a munkahelye rovására, és miért fest ilyen… furcsán? Néhány kérészéltű másodpercig eltöprengek a zavarosnak ható jeleneten, míg aztán rá nem döbbenek, mi olyan rendkívül különös Coralyn kisugárzásán. Már megint egy démon, bár ez az egyed túl ment azon a bizonyos határon... Mégsem ronthatok csak úgy rá, kockáztatva védencem életét, körültekintőbben kell eljárnom a pokoli förmedvénnyel, ha igazán meg kívánom menteni a szívemben külön helynek örvendő halandó törékeny létét.
Mindezen elhatározásaim előtt adózván indulok meg a társaság felé, majd eszközölve egy kényszeredett mosolyt - s egyúttal mellőzve a suhancokat -, finoman megérintem a lány vállát.
- Cora, micsoda meglepetés - nyögöm ki nagy nehezen a féligazságot, mert kétségkívül váratlanul ért ez a fordulat, mégis tudom, hogy meg kell játszanom magamat a nagyobb jó érdekében, amihez viszont csekély a hozzáértésem. Ráadásul, ha nem óvja gondolatait Coralyn, nagy eséllyel lebuktat a mivoltomat illetően még azelőtt, hogy végigsuhanna az elmémen bármilyen terv. - Öhm, nem szeretnél meginni valamit? Ismerek egy jobb helyet - vetem fel az ötletet, amelynek megformálása körülbelül olyan érzés, mintha satuban szorongatnának, nekem mégis ellenkező irányú erőt kellene kifejtenem a fém eszközre…



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖




Grace
only exists to be fallen from


Utolsó Poszt Hétf. Nov. 07, 2016 12:37 am
Következő oldal


Cassael && Coralyn
"May there always be an angel by your side."
Még mindig alig tudom elhinni, de úgy tűnik, a dolgok végre tényleg jobbra fordulhatnak, hiszen az egyik utóbbi állásinterjúmról most visszajeleztek, és visszahívnának egy újabb beszélgetésre. Érzem, hogy ez jól fog menni, és rózsát hozhat a türelmem, illetve egy egész jól fizető munkát, amit még szeretni is fogok. Ennek az intézetnek ráadásul vannak továbbképzései is, ami nekem szintén nagyon is számít. Ha minden jól megy, végre tényleg újra egyenesbe jöhetnek az dolgaim. Újra? Valljuk be, nagyjából tíz éves korom óta nem mennek túl jól a dolgok. Amióta édesapám meghalt, egyenes úton haladtam lefelé, de épp itt az ideje, hogy irányt váltsak, és most már csak a jó dolgokra koncentráljak. A szüleim is ezt szeretnék, tudom.
Teljesen optimista és pozitív vagyok, miközben az interjúra készülök. Ez persze nem jelenti az, hogy nem izgulnék. Nagyon izgatott és kicsit ideges is vagyok, azt hiszem, erről árulkodik az is, hogy legalább három összeállítást végigpróbálok, mire megtalálom a megfelelő ruhákat az alkalomra. Rosszabb vagyok, mintha randira készülnék. Amire szintén nem igazán volt példa az életemben mostanság, de talán ez is megváltozhat hamarosan. Mire úgy ítélem meg, hogy elkészültem, máris kissé késésben vagyok, hiszen pénzszűkében muszáj lesz gyalog megtennem a nem is kis utat az intézetig. És mivel semmiképpen nem akarok elkésni, muszáj levágnom az utat egy veszélyesebb környék felé. Szerencsére még csak kora délután van. Jobb, mintha, késő éjjel, koromsötétben vágnék keresztül azon a területen. Csak céltudatosan, szapora léptekkel haladok előre, arra koncentrálva, ami rám vár. Ám egyszer csak egy kihívó öltözetű nő lép elém az egyik nem túl népszerű bár mellől.
- Hmm... tökéletes – Mielőtt bármit mondhatnék, vagy megkérdezhetném, miről beszél, sűrűn gomolygó, fekete füst távozik az ajkai közül, és esélyem sincs megakadályozni, hogy ez a sötétség bennem találjon új gazdára. Amint ez a művelet befejeződik, mintha valami hideg, bénító masszába kerülnék. Úgy érzem, képtelen vagyok menekülni, vagy csak megmozdítani a végtagjaimat, és valahogy mégis megindulok a bár felé. Belépve egyenesen egy középkorú férfi felé veszem az irányt, majd elé lépve körbe fordulok, mintha valami divatbemutatón lennék.
- Nos, hogy tetszem? - Hagyják el a szavak a számat, pedig eszem ágában sem volt ezt kérdezni. Mégis mi történt velem? Megszállt valami? Az angyalok képesek ilyesmire? Még sosem hallottam hasonlóról. Én ezt nem értem.
- Nahát, micsoda ártatlan őzike szemek. Mint egy iskolai tanítónő. Jobbat nem is találhattál volna a feladatra. Imádni fogják – dicsér meg a másik, amitől a zavarom csak tovább nő. Mozdulni akarok, menekülni ismét, de képtelen vagyok rá. Nem engedelmeskedik nekem a testem. Kezdek igazán kétségbeesni.
- Ebből talán kicsit lejjebb gombolhatnál – pattintja ki a férfi az ingem két felső gombját teljesen szenvtelenül. - És csinálj valamit a hajával is, aztán munkára – hangzik az utasítás, és ahelyett, hogy rémülten, értetlenül pislognék rá, csak bólintok, és megindulok a női mosdó felé. Odabenn a koszos tükörben a saját arcomat látom, mégsem vagyok teljesen önmagam. Megszállt valami. Istenem, mi történik?
- Ő nem fog segíteni – szólalok meg ajkaimon szokatlan, gunyoros mosollyal. - És eltaláltad, megszállt valami. Egy démon, hogy pontosak legyünk – közben a táskámban rúzs és szemceruza után kutatok, majd pillanatok alatt olyan erős sminket varázsolok magamnak, amilyet normális esetben sosem festenék fel. - Hidd el, ez így tökéletes. A te ártatlan pofiddal ez a kihívó pillantás... azok a kanos tinik pont az ilyen szexi tanárnős külsejű nőkre buknak. Megkötünk pár alkut, aztán ígérem, gyorsan és kíméletesen végzek veled. De csak ha befogod a szád, és hagysz dolgozni. Ha sokat rikácsolsz a fejemben, ígérem, hogy olyan kínzásban lesz részed, hogy percek után már a halálodért fogsz könyörögni – jelentem ki kacsintva a tükörképemnek, majd kiengedem a gondosan feltűzött kontyomat, kicsit megrázom a hajam, aztán visszatérek a bárba, és egyenesen a biliárdasztaloknál kötök ki, ahol egy kisebb csapat 16-17 éves srác szórakozik.
- Helló fiúk! Játszhatok én is veletek? - kérdezem, és előre dőlve megtámaszkodom a zöld asztal szélén. A fiúk végigpillantanak rajtam, kicsit elidőzve a dekoltázsomon, amit eléjük tártam a mozdulattal, és már körül is vesznek ketten-hárman, lelkesen ajánlgatva, hogy nyugodtan használhatom a dákójukat. Kezd ez az egész helyzet nagyon-nagyon ijesztő lenni. Megszállt egy démon, akinek feltett szándéka rávenni valamire ezeket a srácokat, az én testemet használva, aztán pedig meg fog ölni engem. Tudom, hogy isten elvileg eltűnt, de most tényleg nagyon örülnék egy isteni beavatkozásnak. Vagy angyalinak. Hol van Cassael, amikor ennyire szükségem lenne rá? Elvileg folyton megfigyel engem... Vajon meghallhatna valami csoda folytán, ha most hívnám. Cassael! Cassael, kérlek! Segíts!

monster


Utolsó Poszt Hétf. Nov. 07, 2016 12:36 am
Következő oldal


***


Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek

fontos linkek
MINDEN AMI KELLFONTOS, GYORSAN ELÉRHETŐ LINKEK



friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Riena Love
Today at 4:21 pm
☽ Riena Love

Calypso
Today at 3:27 pm
☽ Ancient Baths

Hell or Heaven
Today at 11:26 am
☽ Queens




Ki van itt?
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/7
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
12
Bukott Angyal
3
Ember
7
Félvér
5
Harcos Angyal
6
Vadász
11
Nephilim
5