Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Aethiops non albescit - Loki & Raguel
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

avatar



☩ Reagok :
87
☩ Play by :
Ben Barnes

Utolsó Poszt Kedd Feb. 28, 2017 2:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


-Nem tudom, sok rajongóm van - tovább simogatom a gyönyörű angyal lány arcát, és elgondolkodva figyelem, hatalmas, csillogó szemeit. A pokolba is, nagyon hiányzott már! Nem is érdekel, hogy szinte biztosan minden testvére nekem esne, ha tudnák hol vagyok, és nem a jó értelemben. Aztán viszont szabályosan megrémülök attól amit hallok. Igen, nemrég még arról ábrándoztam, hogy ő segít majd feljebb jutni a pokol ranglétráján, és hiába nem a pokolban teremtettek, vele az oldalamon eljuthatok a legmagasabb pozícióig. Bármennyire is jól állna neki azonban a páncél, amiben elképzeltem, azóta meggondoltam magam, túlságosan is.
-Nem fogsz elbukni. Te vagy a legcukibb angyal, és a cuki angyalokat nem küldik pokolra. De ne beszéljünk erről most. Gyere velem.
Ujjaim átkulcsolom az ú ujjain, és magammal húzom, be a házba, aminek a tetején találkoztunk. A szobába lépve meggyújtok egy gyertyát, mire lángra lobban mind a kétszáz, amit szétszórtam itt a különböző poncokon, és szekrényeken. Az túlzás, hogy a terem fényárban úszik, de szerintem egészen hangulatos ez a világítás így. A szoba közepén lévő asztalon csak két gyertya pihen, ezeket külön gyújtom meg. alatta ott vár Raguelre egy csokor rózsa, és a sült hús, ami tényleg jobb, ami tényleg jobb, mint a konzervek, amikkel a "kolostor" volt megtömve.
-Mielőtt megkérdeznéd, nem, nem tudtam, hogy pont ma jársz majd erre.
Kihúzom előtte a széket, majd én magam is helyet foglalok vele szemben. A kukorica...nos az sajnos tényleg konzerv, ám a főfogást egész jól megcsináltam. Nem csoda, most készítettem el huszadszorra legalább.
Továbbra sem tudom levenni a szemem vendégemről. Jól eső sóhaj hagyja el az ajkaim, és mosolygok rá. Olyan hihetetlen, hogy végül minden a terv szerint ment...egy dolgot kivéve.

avatar



☩ Reagok :
108

Utolsó Poszt Vas. Feb. 26, 2017 8:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Loki & Raguel
Az elmúlt hetekben, hónapoban ha éppen nem a munkám végeztem, rá gondoltam. Vártam már, hogy elindíthassam azt a láncreakciót, amely mindent megold, de ahhoz is sokakkal kellett beszélnem, még többekkel egyezkedni és arról nem is beszélek, hogy mennyi angyalnak kellett a problémájában segítenem. Minden nap minden percét idáig csak ezzel töltöttem. Több száz angyal viszont úgy hiszem elég ahhoz, hogy felkavarjam az állóvizet. Halkan sóhajtva simulok karjaiba, ahogy átölel. Fogalmam sem volt, hogy az ilyesmi milyen jó érzés tud lenni. És tudom: ha az én helyzetemben egy másik angyal lenne, azt mondanám neki, hogy a többiekre kell gondolnia. De valahogy el is fáradtam. Megtettem, amit tudtam. A változások végbe mennek immár nélkülem is: akkor miért ne élvezhetném végre kicsit a szabadságot? Az életet? A szabad akaratot, amelyet kaptunk? Csak most, csak egy picit, szeretnék önző lenni és gondolni magamra... Viszonozni a csókot, amelyet a cinkos mosoly után ajkamra nyom. Elmélyíteni azt, játszani nyelvével. Élvezni a pirultságot, a zavart, mert végre érzem, hogy élek.
A simogatást, a halk suttogást. Érzem bensőmben, hogy majd szétvet ez a fajta érzés, energia. Amikor szerencséjéről beszél, szélesen rámosolyogom.
- Más miért keresett volna? – kérdezek vissza, aztán elmerengek. Vajon, ha én bújnék el itt... Engem megtalálnának? Meghallgatom, ahogy arról beszél, Eris le lett váltva. Halvány mosollyal jutalmazom ezt. Sosem kedveltem, érthető okokból. A kérdésére, hogy én megváltottam-e már a világot, picit megrázom a fejem.
- Az nem ilyen egyszerű. Elindítottam a folyamatot, amely végül elvégzi a dolgot. Remélhetőleg az angyalok kibékülnek, akkor pedig Atyám visszatér majd. Ha pedig visszatér, visszaáll a rend... Úgy hogy... Sajnos szembe kell néznem a ténnyel, hogy bukott leszek, ha eljön ez az idő. – mondom, s ajkaimon még is halovány mosoly pihen. Finoman megsimítom az arcát. Tudom, hogy elfogok bukni, amint lesz, aki ítéletet mondjon felettem. Azonban elfogadom ezt a sorsot, ha ez azt jelenti, hogy időm többi részét ezzel a férfivel tölthetem.





- s4h4h -
x

avatar



☩ Reagok :
87
☩ Play by :
Ben Barnes

Utolsó Poszt Pént. Feb. 24, 2017 12:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Kicsit bánom, hogy sosem fordítottam igazán időt az emberi oldalamra, mert akkor talán nem lenne ilyen meglepő, hogy hogyan válhatott valaki ennyire fontossá a számomra ilyen rövid idő alatt. Kezdetben úgy álltam ehhez, mint egy nagy svindlihez, ez hatalmas átveréshez, most pedig úgy érzem, mintha én estem volna csapdába, és semmi sem tehetne boldogabbá. Az elmúlt hetekben háborúkat vívtam, és nyertem meg. Ellenségektől szabadultam meg örökre, és az egész nem érdekelt kicsit sem, csak az, hogy mikor jelenik meg végre újra az angyal.
-Ez egészen biztosan nem búcsú... - suttogom mosolyogva az ajkaira, s az arcát simogatom, homlokom még mindig az övének támasztva. Aztán viszont valami szöget üt a fejembe, és pár centire hátra húzódom tőle, állánál fogva felemelve az arcát, hogy a szemeimbe nézzen. - Illetve, várjunk. Ha ez a múltkori búcsú volt, ez azt jelenti, hogy még nem üdvözöltelek illendően?
Cinkosan mosolygok rá, mielőtt ajkaink újra találkoznának, hogy most már bátrabban csókoljam meg őt, most, hogy tudom, nem fog ellökni magától. Hosszan játszom ajkaival, végül pedig még nyelvem is befúrom közéjük, hogy aztán kergetőzzön az ő nyelvével. Továbbra is megdöbbent mennyire puha, és selymes a lány mindenhol. Őt érinteni, és csókolni összehasonlíthatatlanul jó érzés.
-Egy búvóhely, ahol csak egy arkangyal talál rám. Közel sem hangzik biztatón...még szerencse, hogy a legkedvesebb keresett. - Újra megsimogatom az arcát, képtelen vagyok abbahagyni. - A pokolban kicsit forró lett a talaj. Miután megszöktél, és ez gyengének állította be Eris-t, sokan felmerültek a régi sérelmeik. Rövidre fogva, a pokolnak van egy új hercege, csak sok munkámba került, hogy idáig eljussunk.
Megpuszilom a homlokát, majd mosolyogva megkérdem.
-És te, megmentetted már a világot?

avatar



☩ Reagok :
108

Utolsó Poszt Szer. Feb. 22, 2017 2:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Loki & Raguel
Nem tudom, hogy mire számítsak tőle. Reményeim vannak, hasonlóak, mint mikor elmentem, de a démonoknál sose lehet tudni. Lehet, hogy csak kinevet, kigúnyol. Feszülten figyelem ahogy rám néz. Látom rajta a pillanatnyi hezitálást, végül a csésze, amely a kezében van megborul, szétloccsantva tartalmát eltörik a földön. Amikor visszapillantok a férfire, már sietős léptekkel közeledik. Mielőtt átfutna az agyamon, hogy esetleg támadó szándéka van, megragad, magához ölel és megcsókol.
A meglepettségtől eleinte megfagyok, de egy-két másodperc után bátortalanul átölelve nyakát, viszonozom a csókot. A tea csak édesebbé tette az ajkakat, amely szinte az enyémre forr. Érzem, hogy rossz az, amit teszek. Hiba. Ha eddig valamiféle ismerősként tekintettem rá, ez mostantól megváltozik. Még is jó érzés, kellemesen borzongató, mint mikor a tollaim közé férkőzik a szél. Amikor elhúzza fejét, kissé kipirultan nézek rá. Ez volt életem első csókja. Egy démontól. Aprót nyelek, mert tudom, mennyi mindent veszíthetek. Még is, ahogy az enyémnek dönti a homlokát, gyengének érzem magam ahhoz, hogy nemet mondjak.
Köszönésére halkan elnevetem magam, ahogy arra is, hogy a látásommal viccelődik.
- Azt láttam eddig is, ha úgy vesszük. De ez... Ez a múltkori búcsúd, vagy a mostani üdvözlésed volt...? – kérdezem egészen halk hangon, szinte suttogva, arcát, szemeit fürkészve, néha ajka felé pillantva. Habár tudom, hogy nem követtek, és úgy tűnik, Lokinak sincsenek ártó szándékai, még is megfordul a fejemben, hogy manipuláljam a valóságot, hogy eltüntessem magunkat a világ és a kíváncsiskodó szemek elől. Még se teszem. Nem akarok két felé koncentrálni, csak rá. Az onix barna szemekre, amelyek úgy csillognak, ahogy még nem láttam őket. Kivetüléssel más a világ egy kicsit. Így, a két szememmel látva még is másabb, úgy hogy minden egyes centiméterét megfigyelem arcának, miközben elengedve nyakát, kezeim közé fogom állkapcsánál fejét. Fura ilyen közel lenni valakihez. Egy férfihez. Zavarba ejtő, de kellemes, még az is, ahogy borostája finoman tenyeremet dörzsöli.
- Jól elbújtál a világ elől. Alig találtalak meg. – mondom halkan, szemeibe pillantva.





- s4h4h -
x

avatar



☩ Reagok :
87
☩ Play by :
Ben Barnes

Utolsó Poszt Hétf. Feb. 20, 2017 6:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


A hatalmas szárnyak susogására kissé összerezzenek. A fiatalabb démonok szerint ennek az az oka, hogy még éltem, mielőtt a Pterodactyl kihalt volna, de valójában ez egy ösztönös félelem minden emberben, épp mint a nyolc lábú dolgoktól való irtózás. Ó, és azok a fiatal démonok...nos igen, a pokolra általában nem a kedves emberek kerülnek, ki gondolta volna. Minden esetre a kezdeti ijedtség után izgatottan fordultam a hang felé.
Tudtam, éreztem, hogy egyszer még újra látom. Teljesen biztos voltam benne, hogy Raguel újra eljön hozzám, azok után, ahogy rám nézett az utolsó közös estén. Pontosan elterveztem, mit fogok tenni, ha újra találkozunk. Csak ülök majd lezseren, bárhol is vagyok, még akkor is, ha egy csata kellős közepén lép mellém, lassan felé fordulok, és amikor megdorgál, mert nem illik levélben elköszönni, csak azt felelem, biztosra akartam menni, hogy ha másért nem is, azért hogy ezt elmondja újra felkeres.
Hetekkel ezelőtt így is tettem volna, de aztán valahogy elpárolgott az önbizalmam. Nem voltam benne biztos, hogy amint hazaér nem döbben rá, mennyire nincs kedve démonok társaságában lenni annál tovább, amíg lefejezni tart őket, vagy netán, valami baja esett mégis. Bizarr érzés volt aggódni valakiért, aki szemmel láthatóan nem én vagyok.
Így aztán, amikor megjelenik a háztetőn, az első hang felőlem egy csörömpölés, az elfelejtett teásbögrém halálsikolya, mit egyetlen gondolatra sem méltatok, miközben odalépek az angyalkához - kissé sietve - aztán szorosan megölelem, és végre jó helyre adom azt a csókot.

Nem tudom mennyi idő telik el, mire meg tudok szólalni, talán pillanatok, talán percek, talán órák? Ha rajtam múlik az utóbbi. Minden esetre aztán csak nagyon halkan szólok hozzá, homlokom neki támasztva, még mindig csukott szemmel.
-Szia.
Ennyi maradt az előre kitervelt mondókámból. Talán nem is baj. Még mindig ölelem, mikor elhúzódok tőle, és a szemébe nézek.
-A szemeid...khmm...végre láthatod, milyen jóképű vagyok...ideje - mondom, zavaromban még mindig nevetve.

avatar



☩ Reagok :
108

Utolsó Poszt Hétf. Feb. 20, 2017 6:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Loki & Raguel
Másnap reggel egy levél várt az ajtó előtt. Elolvasva halkan sóhajtottam. Elment, pedig nem kellett volna. Időt akar nekem nyerni, ezek szerint a többi démon talán már a közelemben jár. Összekapom magam, és végül én is elhagyom a katedrálist. Nem számoltam a napokat, ami alatt elértem a Mennyek első útba eső kapuját. Talán egy hét, sétálva ennyi lehetett, de végül elértem a célomat. Persze az otthon nem igazán úgy fogadott, ahogy azt akartam. Voltak, akik kétkedve, voltak, akik erőszakosan, mások kétségbe esve és örömmel fogadtak.
Amint felépültem, visszanyertem erőmet, újra növesztettem sérült tollaim és az átkot is sikeresen megtörtük a szememről. Fura volt annyi év után újra látni vele... Még is, a színek élénksége, a mozgás, a tájak gyönyörűsége hiányzott már.
Az ez utáni hónapban neki álltam rendbe tenni a családi helyzetet. Illetve próbáltam. Elhintettem a kellő gondolatokat, megtettem, amit kellett. Az, hogy ezután mi történik, hogy a testvéreim hogy döntenek, már nem rajtam múlik. Amíg ezzel foglalkoztam, az eszem nem járt más körül. Ezzel ébredtem és ezzel feküdtem, ha éppen alvásra adtam a fejem. Próbáltam angyalokat az ügyem érdekébe állítani, néhányakat sikerült is. Úgy hiszem, hogy elindítottam egy olyan láncreakciót, aminek végül pozitív lesz a vége.
És azóta pihenek. Legalább is olyasmi, inkább készenlétben állok, miközben elfoglalom magam. Talán fura elfoglaltság épp őt figyelnem. Mintha csak valami rossz dologban sántikálnék, titokban, messziről nézni, mit csinál. Nehéz volt rátalálnom, de nem lehetetlen. Már vagy két hete próbálom rá venni magamat, hogy oda menjek, hogy ismét találkozzak vele. Valamiféle izgatottság fog el, és az utolsó együtt töltött perc pillanata. A semmilyen búcsú... Ma éppen csillagokat figyel, teával a kezében, a kastély tetején. Ideális időpont, hogy végre "szembesítsem". Kell pár perc, amíg végül rá veszem magamat.
Szárnysuhogás hallatszik, majd tőle nem messze, jobbra már meg is láthat, ha a hangra oda pillant. Igazából fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék. Szólhatnék a csillagokról, ha már azokat nézi. Kicsit zavartan bámulok rá, aztán mély levegőt veszek.
- Nem tudom, honnan vetted, hogy nem láthatsz többet... De azért most mondom, hogy levélben nem illik elbúcsúzni... – mondom kicsit halk, bizonytalan hangon. Fogalmam sincs, hogy fog reagálni. Lehet, hogy ismét csapdába sétálok, lehet hogy nem. Minden esetre most már fel vagyok készülve.





- s4h4h -
x

avatar



☩ Reagok :
87
☩ Play by :
Ben Barnes

Utolsó Poszt Hétf. Feb. 20, 2017 2:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Hátam a falnak döntve figyelem Raguel távolodó alakját. Kicsit bánom, hogy végül nem tettem meg. Na jó, nem kicsit. Nem tudom, jó ötlet-e hagyni elmenni, de így döntöttem, és most már muszáj ezen a szálon haladni tovább. Ez így logikus, és mégis, valahogy nem tűnik helyesnek. Amint becsukódik az ajtaja, lemegyek az itteni dolgozószobámba, tollat ragadok, és végül pecséttel zárom le a papírt, amit aztán becsúsztatok a lány ajtaja alatt, mielőtt tovább állnék.

Drága Raguel!

Nem vagyok jó búcsúzásban, mint ahogy azt meg is tapasztalhattad. Bár elszomorít, hogy többet nem láthatlak, a tudat, hogy hazatérhetsz végre, és biztonságban leszel kárpótol.
Mivel kevesebb mint egy nap múlva haza tudsz térni, úgy döntöttem jobb, ha addig nem vagyok itt. Bőven elég ideig távol tudom őket tartani ahhoz, hogy hozzád már ne jussanak el. Ne aggódj, vigyázni fogok magamra.
Nagyon fogsz hiányozni, de örülök, hogy találkoztam valakivel, aki tényleg megérdemli az angyali jelzőt.

Sok szeretettel,
Loki


Aztán tényleg magára hagyom. Nehéz szívvel, de útnak indulok.


A csapda remekül beválik. akad pár malőr közben, de némi improvizációval sikerül győzedelmeskedni, és pár hónappal később már nyugodtan teázgatok egy elhagyatott kastély tetején, a csillagokat bámulva. Régen azt hittük, ezek az angyalok, vagy valami ilyesmit. Kíváncsi vagyok, melyik lenne ő...

avatar



☩ Reagok :
108

Utolsó Poszt Hétf. Feb. 20, 2017 12:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Loki & Raguel
Úgy tűnik, végre egyszer nekem is sikerül őt megnevettetnem, nem csak fordítva. Figyelem vidám arcát, amihez ez sokkal jobban illik, mint az a búskomorság, ami az előbb uralkodott rajta. Végül közli, hogy kb 8000 lehet. Halkan elnevetem magam.
- Gondoltam, hogy nem a súlyodra gondolsz. Túl vékony vagy ahhoz. – mondom mosolyogva. Mondjuk ilyen idős kort nem néztem volna ki a jelleméből. Egy-kettőt, de hogy 8 ezer...Legalább ő nem keseredett meg az évek alatt, nem úgy ahogy sok angyal, vagy démon szokott, mikor elérnek egy bizonyos kort. Egyedül, barátok és család nélkül pedig még nehezebb lehetett. Arra a gondolatra, hogy azt hittem, elakar kísérni, felnevet. Kicsit elszégyellve magam pillantok félre. Nem tudom miből gondoltam. Talán abból, hogy a legtöbb démon szeretné tudni a kapuk helyét, hogy majd egyszer, ha eljön az ideje, talán megpróbálják meghódítani a hazámat. Ebből kifolyólag gondoltam, hogy talán Ő is velem tartana, vagy legalább is egy ideig. Bár lehet, hogy inkább más miatt kívántam..?
Kissé meglepetten nézek fel a csalódására "Helben." Ki gondolná, hogy egy démon egyszer majd saját otthona ellen szól? Én nem tudnék a Menny ellen beszélni. Egyes angyalokról igen, de magáról az otthonomról..? Ekkor még mindig ölel, amelyet nem bánok, még ha tovább is tart, mint egy jó baráti ölelés. Halkan sóhajtok, mikor elenged, legalább is vállaimra teszi a kezét.
A szemeimbe pillant, én pedig most először sajnálom, hogy más milyen érzékekkel figyelem a világot magam körül. Hosszú másodperceken át tartó fürkészése, vacilálása már-már zavarba ejt. Sejtem, hogy mit szeretne, de nem akarok az elméjében olvasni ahhoz, hogy megtudjam. Ajkaim kissé elnyílnak, ahogy arcomhoz ér. Ez nem olyan, mint mikor testvéreim simítanak meg. Ez.. annál közelibb, intimebbnek hat.
Végül közelebb hajol, én pedig szinte lélegzet visszafojtva várok. Egy homlokcsók. Halkan sóhajtok, ahogy elenged. Talán a megkönnyebbülés, talán a csók váratlan helye miatt. Szavaira halványan elmosolyodom.
- Bárcsak ilyen könnyű lenne, mint kimondani. De a dolog nagyrészt nem rajtam áll... Mindenképp visszajövök majd. – mondom halkan, egy alig látható mosollyal, és elpillantva róla megindulok a szobámba. Ha holnap el akarok indulni - már pedig miért ne tegyem, ha képes vagyok rá? -, akkor jobb, ha pihenek éjszaka.





- s4h4h -
x

avatar



☩ Reagok :
87
☩ Play by :
Ben Barnes

Utolsó Poszt Hétf. Feb. 20, 2017 10:55 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Nevetve megrázom a fejem. Vajon minden angyal ilyen lenne valójában? Kedves, szerethető, és úgy általában kellemes társaság, ha sikerül túltenni magunkat azon az apróságon, hogy a többség nyitott mellkasi szívműtétet akar végezni a fajtámon, minimális vagy kevesebb sebészi felkészültséggel? Na nem mintha a démonok sokkal több időt töltenének az orvosi egyetemen...
-8000. Mármint, az életkorom, nem a testsúlyom! Arról az igazat megvallva fogalmam sincs. 15-20 kő lehet....vagyis, 80 kiló durván na.
Ez mondjuk csak becslés. Lehet több vagyok. Az igazat megvallva, nehéz pontosan belőni, hisz a naptár feltalálása előtt születtem, de ebbe most ne menjünk bele, fölösleges is lenne, ő sem éppen olyan fiatal,mint amilyennek egy halandó szeme látná. A feltételezésre, hogy vele akarnék menni a mennybe kicsit talán túl korán nevetek fel, és túl hangosan, de ha csak önmagában gondolunk a mennyországra, mint úticélra, akkor ja...nincs az az isten, hogy betegyem oda a lábam.
-Hel-ben már csalódtam, nem szeretnék a Valhalla-ban is. Felelem halkan, és ezúttal komolyan, bár nem a mondandó miatt. Picit talán tovább ölelem, mint illendő lenne, és amikor elhúzódom tőle, kezeim még akkor is a vállain figyelnek, tekintetem pedig elveszik az ő két szép szemében. Nem tudom, meddig maradok még így, azt fontolgatva, meg merjem-e lépni azt, amit szeretnék, miközben mintha az egész kastély izgatottan, lélegzet visszafojtva figyelné, vajon merek-e megint közeledni az arcához. A síri csendben szinte hallani lehet, ahogy a kezem suhan a levegőben, és megérinti Raguel arcát, miközben azon gondolkodom, vajon hallgatózik-e most, és tudja-e, mi az, amit annyira szeretnék megtenni, mi az, amiért alig tudom megállni, hogy ne remegjenek a lábaim, és az ajkaim, s amiről tudom, hogy eléggé veszélyes lenne. Végül hozzá hajolok, és finoman megpuszilom a homlokát, mielőtt elengedném, és ellépnék tőle.
-Úgy lesz. Ha megmentetted a világot, és van kedved utána valamihez...hát, keress fel nyugodtan. Esküszöm, jobb kaját is tudok produkálni, ha nem kell bujkálnunk.

avatar



☩ Reagok :
108

Utolsó Poszt Vas. Feb. 19, 2017 1:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Loki & Raguel
A kérdésemre egy viccel válaszol, amit halkan meg is nevetek. De mindegy is, nem fontos, hogy mennyi idős, a lényeg, hogy nagyon régóta él ilyen stílusban, szóval biztosan nem ez az első alkalom, hogy magára haragítja a fél Poklot.
- Hát, a súlyod nem foglalkoztatott, de ha már felhoztad, megmondhatod azt is. – viccelődöm kis mosollyal, aztán elmondom, hogy lassan utazásképes vagyok. A reakció nem felhőtlen, hiába próbálja annak leplezni. Egészen könnyű olvasni testbeszédében, de én sose azt figyeltem. Nem a szavak, vagy a gesztusok, a testbeszéd foglalt le, hanem az érzések, amelyek körbe járják.
Mint a harmónia angyala, pontosan tudom, hogy mikor érzi valaki rosszul magát. Az elmúlt napokban Loki hangulatát is épp úgy megfigyeltem, mintha csak egy angyaltársam lenne. Ha kiegyensúlyozott nem is feltétlenül volt, nem éreztem felőle kellemetlenséget. Most, azonban, mikor közöltem, hogy hamarosan útnak indulhatok, mintha megremegett volna az a biztos talaj, amelyen eddig állt.
Sóhajtozva közli, hogy hiányozni fogok neki, mert ilyen "lakótársa" még egy sem volt. Ezután hozzám lép és megölel. Talán csak egy másodpercig gondolkodom azon, hogy visszaöleljek-e. Megteszem. Lehet ez akár a hálám jele is. Súgására halványan elmosolyodom.
- Azt hittem, velem akarsz majd jönni. Egy csomó indokot kerestem, hogy ez miért nem jó ötlet. – mondom ki őszintén. Nem is csak azért, mert nem akarnám, hogy egy démon a Mennyek kapujára találjon, de ez különösen veszélyes lett volna számára. Azt hiszem, így is túl sokkal tartozom neki, nem kellene még testőrt is játszania mellettem.
-Vigyázni fogok magamra. – pillantok rá kissé komolyabb, de hálás pillantással. Kár magam előtt tagadnom, hogy kedvelem őt. Az idióta vicceit, a fura modorát.
- De ezt én is elvárom tőled. – teszem hozzá egy apró mosollyal.





- s4h4h -
x

avatar



☩ Reagok :
87
☩ Play by :
Ben Barnes

Utolsó Poszt Szer. Feb. 15, 2017 1:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Felvont szemöldökkel nézek rá, és bár a fájdalom picit formálja még az arcomon lévő grimaszt, azért próbálok egy könnyed mosolyt is erőltetni oda, meg némi gúnyt a hangomba, az általános agónia mellé.
-Hány éves vagyok? Mi jöhet még, rákérdezel a súlyomra?
Csak amikor már kezeltem magam, és a lány eltette a könyvet, s a fájdalom vöröses rózsaszínes köde kezd elhúzódni a szemeim elől, merül fel bennem, hogy amúgy marhára nem szoktam megbízni annyira senkiben, hogy egyáltalán megmutassam neki azt a könyvet, pláne, hogy még ki is nyissam neki. Van ott olyan üveg, amiről még én sem tudom pontosan, mi a hatása, csak az a biztos, hogy nálam rosszabb kezekbe már nem szabad kerülnie, ha jót akarunk.
-Ó...az jó...
Nem vagyok valami meggyőző, ezt én is hallom, ezért még gyorsan hozzáteszem:
-Ez szuper! Akkor, még egy ideig itt rejtőzhetsz, aztán már mehetsz is haza? Remek, épp ideje...
Aztán sóhajtok, és elkezdem kerülni a pillantását. ÉS ez csak félig meddig színjáték, talán még annyira sem.
-Hiányozni fogsz....egészen megszoktam hogy itt vagy. Még sosem volt olyan lakótársam aki...kitakarított magam után, nem lopta el a cukrom, és nem próbált megölni álmomban.
Újabb sóhaj, aztán nagy nehezen felállok, és szorosan magamhoz ölelem, majd a fülébe súgom:
-Csak ígérd meg, hogy mostantól vigyázol magadra rendben? Sokkal jobban áll neked a szabadság.

avatar



☩ Reagok :
108

Utolsó Poszt Kedd Feb. 14, 2017 1:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Loki & Raguel
Látom rajta, hogy fáradt és fáj a sebe, még ha megrögzötten próbálja ezt leplezni. Nem hozom szóba, nem mondom neki, hogy lazítson. Nem töröm össze a férfiúi büszkeségét. Ha ő erősnek akar látszani, hát had látszódjon erősnek. Kérdésemre kijelenti, hogy nem fél, én pedig aprót bólintok.
- Végül is... elég régóta csinálod ezt, nem igaz? Mennyi is vagy? – kérdezem, miközben kezeim próbálják a vérző sebet leszorítani. Halkan sóhajtok és közlöm, hogy fogalmam sincs, mit kellene csinálnom. Azt mondja, hogy ő gyakorlottabb ebben -amin valahogy nem tudok meglepődni...- szóval azt mondja, hogy vigyek oda neki egy vastag, piros könyvet a polcról. Bólintok, kezét addig a sebre szoríttatom, majd felkelek és sietve a polchoz lépek. Szemem végig futtatom rajta, kicsit talán meg is jelenik aurámként a kivetülésem, amellyel valójában figyelek. Amint megláttam a könyvet, lekapom a polcról. Jó nehéz... Sietve viszem oda a férfinek, vérétől piszkos ujjaimmal bemocskolva a furcsa borítót.
Figyelem, ahogy kulcsával kinyitja a könyvet, majd "ellapoz" a fiolákig. Egy kicsit hátrébb húzódom, mert egyik sem néz ki túl jól, főleg az nem, amelyik úgy bugyog, mintha csak forrna a tartalma. Továbbra is figyelem a mozdulatokat. Ki tudja, lehet máskor is szükség lesz rá. Elteszi a kulcsot, megköszöni, én pedig biccentek. A szavaira egy apró mosoly jelenik meg a számon, kérdésére megforgatom a szemeim.
- Csak ugyan olyan, mint eddig minden másik, amelyet itt töltöttem. Azt hiszem, stagnál az állapotom. Lehet, hogy nem lesz szükség harmadik félre ahhoz, hogy haza juthassak. – mondom, miközben felkelek kezembe veszem a könyvet és visszateszem a helyére, majd a véres gézt is megragadom, és elindulok, hogy kidobjam őket. Miután kész vagyok ezzel, egy tiszta rongyot hozok, hogy feltakaríthassak. Nem vagyok itt szolga, s nem volna kötelező ilyesmit csinálnom, de egyrészt zavar a tudata, másrészt pedig aligha tudom másként meghálálni a férfinek az elmúlt napokat és heteket. Legalább az ilyesmiben segítek, nem félek bepiszkolni ilyesmivel a kezem.





- s4h4h -
x

avatar



☩ Reagok :
87
☩ Play by :
Ben Barnes

Utolsó Poszt Szer. Feb. 01, 2017 3:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Néha felmerül bennem, mit gondolna rólam ez a test, ha valaha lettek volna gondolatai. Általam megtapasztalhatott pár dolgot, ami ezzel az arccal amúgy sem lett volna elérhetetlen a számára, ha nem olyan szellemi képességekkel jön a világra, és olyan hajlamokkal, amikre alapítani kéne egy új poklot. Szerencsére már réges-rég elhallgatott. Ugyanakkor, egy olyan napon, mint a mai, jogosan panaszkodna. Mindössze annyi a mentségem, hogy ez mind szükséges, és nekem sem leányálom.
-Nem félek... - nyöszörgöm halkan, és bár érzem ahogy a lelkem még néhány dologgal együtt ki akar szivárogni az oldalamon tátongó lyukon, magamra erőltetek egy állati magabiztos, igaz halvány mosolyt. Viking vagyok, nem hiszem, hogy nagyon ragoznom kéne, a vikingek mivel orvosolják a halálfélelmet. A dögös angyalnak viszont igaza van, jobb lesz kezdeni ezzel valamit.
-Semmi baj, én gyakorlott vagyok ebben...van egy vastag, piros könyv a felső polcon, hozd ide kérlek. Én addig itt várok...
Megvárom, amíg megkapom a kódexet, aztán előveszek egy apró kulcsot, ami pont beleillik a könyvben lévő zárba, és az angyalka kezébe adom. A borítón rengeteg fura dísz éktelenkedik, miknek semmi közük egymáshoz, belül viszont az oldalak nemhogy üresek, de még üregesek is. 5 fiola rejtőzik a kivágott hasábok közt. Az egyikben angyaltollak gyülekeznek. Egy másikban vérre emlékeztető lötty fortyog. A harmadik tartalma valami fura fekete izé, ami mintha pezsegne időnként. A negyedik tartalma tejre emlékeztet színben, és állagban is. Az ötödik látszólag teljesen üres.Kicsit remegő kezekkel nyúlok a fekete pezsgő izé felé, ami azonnal erőszakosan reagál az érintésemre, és vergődni kezd üvegbörtönében. Ugyanakkor, amint leszedem a kupakot, mintha menekülne előlem, míg hozzá nem érek. Csak egy ujjnyit kenek az oldalamra, és máris füstölni kezd tőle a sebem, pár centire fölötte azonban az egész szertefoszlik, és mire visszateszem a dugót a helyére, az egésznek nyoma sem marad. Még mindig nem csodálatos élmény mozogni, de azért gyorsan visszazárom a kódexet, és a lány kezébe adom.
-Köszönöm. - zsebre vágom a kulcsot, aztán hátra döntöm a fejem. A bőröm ugyan újra egyben van, és a vér is eltűnt, ám a nyomában még mindig haragos vörösen izzik a testem azon a folton. El fog ez még tartani pár percig.
-Egyébként, csak akkor lenne őrült, ha nem működne. Na de elég rólam, és neked milyen napod volt?
Nagyon nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy megvakarjam az oldalam. A seb eltűnt, de a fájdalom még megmarad egy darabig, és minduntalan eszembe jut a pillanat, ahogy belém döfik a tőrt, és persze az is, ahogy pár perccel előtte ha csak egy mosollyal is, de felfedte magát minden olyan démon a teremben, akit boldoggá tenne, ha sikerülne a vállalkozásom, és egy bizonyos démonherceg emiatt szégyenbe kerülne. Most, hogy tudom kik azok, a harmadik fázis egyszerűbb lesz.


avatar



☩ Reagok :
108

Utolsó Poszt Kedd Jan. 31, 2017 11:11 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Loki & Raguel
Néha nem tudom eldönteni, hogy a férfi mérhetetlenül ostoba, vagy egy zseni. A dolgok, amelyekkel foglalkozik, zseniként mutatják őt nekem, de az a baj, simán kinézem belőle azt, hogy tényleg sértegetni kezdte azokat, akik már így is pikkelnek rá. Ez pedig ostobaság, ha nem egyenesen őrültség, ez pedig a jelenlegi eredményben mutatkozik ki. Bár a nagy tudással és IQval rendelkezők általában mind különcök, akik hasonló attitűddel rendelkeznek, mint ez a démon. Érzem rajta, hogy fájdalmai vannak, de azt leplezni próbálja egy újabb könnyed viccel, azzal, hogy elcserélt kindertojásokra, és hogy vetkőztetés előtt hívjam meg vacsorázni. Halkan sóhajtva csóválom meg a fejem.
- Nem tartasz attól, hogy egyszer megölnek? Most láthatóan nem jártak messze tőle. – kérdezem, miközben a segítségével leveszem róla az utolsó felső ruhadarabot is. A sebe nem néz ki jól, és félek, hogy nem rendelkezek a kellő tudással ahhoz, hogy segítsek.
 Az angyalok, ha megsérülnek, tollaik segítségével gyógyítják meg magukat, vagy az embereket. De nem tudom, démonra ez hatásos lenne-e, elvégre ők nem Isten gyermekei, máshogy működnek, mint mi. Az is lehet, hogy csak rontana a dokgokon. Az előbbiekből kifolyólag nekem soha nem kellett például sebet összevarrni, noha ősrégi, gyógyhatású növényeket ismerek... A kérdés az, hogy van-e itt egyáltalán olyan. Azt tudom, kötszert merre találok, így el is sietek érte. A vérzés el kell állítani valamivel, különben a test meghal. Nem akarom, hogy újat keressen magának, még egy ember életét elvéve. Amikor visszaérek hozzá, elé guggolva próbálok olyan kötést rá tenni, amely elszorítja a sebet.
- Figyelj, nem mondanám, hogy sok tapasztalatom van ellátás tekintetében, így a segítséged kell! Van olyan őrült találmányod, bájitalod, tudom is én bármi, ami segíthet? Mondd, hogy mit tegyek... – kérem őt aggodalmasan, a sebről felpillantva rá. Remélem nem veszti el az eszméletét, mert akkor nagy bajban leszek... Kénytelen leszek improvizálni.





- <3  -
x

avatar



☩ Reagok :
87
☩ Play by :
Ben Barnes

Utolsó Poszt Csüt. Jan. 26, 2017 6:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Hagyom magam felkapni, és cipelni. Na nem mintha sokat tehetnék ellene. efelől alapból sincsenek illúzióim, de ahogy belém markol azokkal az erős kis ujjakkal, rögtön felmerül bennem, hogy vajon hogy állna ennek a lánynak egy sötét színű bőrpáncél. jó tudni, hogy a testemnek vannak prioritásai, és ha sok vért is vesztek, oda mindig jut...
-Nem, azt már megszokták. - persze, nem ennyire ékesen szólok. akad benne némi töredezés, halk nyögés, és köhögés helyenként. A mosolyom azonban töretlen, még ha meg is kell szakítanom időnként a már felsorolt okok miatt. Amúgy igaz amit mondok, aki a lustaság főbűnétől pontosságot vár, az megérdemli.
-De aztán elsütöttem egy viccet arról, hogy a körülöttem lévők nem is igazi ördögök, csak félig marhák, és valamiért a szívükre vették...meg a vesémre.
Enyhén felnyögök, amikor leültet. Tényleg nagyon megpróbálok macsózni, és úgy tenni, mint akinek nem fáj, de...hát mit mondjak, ebben az életemben egész jól megúsztam az ilyesmit. Mondhatni, egészen lepuhultam, amióta senki sem töri el a kezem naponta.
-Utólag belegondolva, lehet nem volt jó ötlet ezt bedobni, már azért is elég zabosak voltak, mert azt mondtam hazaküldtelek 5000 doboz kindertojásért cserébe. Hülye agresszív banda...hé..te mit művelsz? Legalább előbb meghívhatnál vacsorára vagy ilyesmi....
Persze segítek neki a csupaszításomban. Próbálom nem nagyon kimutatni azt, hogy gyanakodva sandítok minden cafat ruhára amit a vérem érint, annak ellenére, hogy aligha kéne attól tartanom, hogy ő felhasználná ezt valamiféle rituáléra. Hiába, a fekete mágus reflexek mindig élnek.
-És neked milyen napod volt?

avatar



☩ Reagok :
108

Utolsó Poszt Csüt. Jan. 26, 2017 1:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Loki & Raguel
Halkan sóhajt és megnyugtat, hogy majd kitalálunk valamit. Megveregeti a vállamat és elenged, aztán jön egy újabb viccel, hogy holnap a Pokolba kell mennie és lehet, hogy nekem kell főzni. A gondolatra mosolyogva megcsóválom a fejem. Nem tudom, hogy képes mindig viccelődni, de igazából felemelő érzés nem egy mogorva alakkal összezárva lenni. Egy kacsintást még kapok, aztán kimegy. Én halkan szusszanva ülök feljebb az ágyon, majd felhúzva lábaimat eldőlök rajta. Az álom hamar elnyom, szinte betakarózni sincs erőm, időm. A következő nap nem tudom eldönteni, hogy Loki elfelejtette a találkozóját, vagy nem állt szándékában elmenni. Ennek ellenére nem emlegettem fel, sokkal inkább a magam gondjára koncentráltam és arra törekedtem, hogy minél kevesebb idő alatt merüljek le, hogy energiát nyerjek valahonnan és kiheverjem a sebeimet... a lelkieket és testieket egyaránt. Nem volt nehéz dolgom, mert Loki nem zavart meg benne. Meglepődtem, mennyire illedelmesen kezelt, és figyelt oda arra, hogy ne legyen egy rossz szavam se. Könyveket adott, halkan beszélt és alapjáraton nem zaklatott.
 Járhattam, kelhettem az épületben, amelyet a második nap már ki is használtam és felfedeztem belőle a lehető legtöbb zugot. Ami Lokit illeti, próbálok vele néha kicsit beszélgetni. Arról, hogy pontosan mit is csinál, mi a dolga a démonoknál, hogy miért van itt és persze próbálom belőle kihúzni, hogy miért teszi azt velem, amit. Miért akar elengedni, miért segít?
Végül egyik nap közli, hogy másnap megy majd a találkozóra. A három napos fáziskésésen nevetek egy kicsit, aztán másnap egyedül maradtam. Könyvekkel és sétálással foglaltam el magamat, a környező mezők nagyon tetszettek a számomra. Amikor meguntam és visszatértem, ismét Asimov olvasásával foglaltam el magam.. egészen addig, amíg nem hallottam meg, ahogy Loki visszatér. Azonban fura zajokat hallottam. Mintha elesne. Letettem a könyvet és kisétáltam, hogy lássam, mi történt. Vér szaga fogad, a férfi pedig a földön fekszik. Nyugodtan lépek oda hozzá, halkan sóhajtva, komoly arccal mérem végig. Hagyhatnám meghalni. Szinte kötelességem volna, ha már én magam nem szúrtam le éjszaka álmában, vagy bármikor, mikor lehetőségem lett volna rá. Azonban tetszik vagy sem, tartozom ennek a démonnak és kellemetlen bevallani, de kedvelem is. Lassan leguggolok hozzá, megfogom a karját, átemelem a nyakam felett és óvatosan lábra húzom, hozzá közelebbik kezemmel átkarolom. Lehet, hogy nem vagyok épp erőm teljében, de ettől még így is nagyobb erővel rendelkezem, mint egy átlag ember, így nem esik nehezemre elsegíteni őt a csarnokon át a legközelebbi teremig, ahol egy díványra ültetem.
- Nem tetszett nekik, hogy három napot késtél? – kérdezem, miközben elkezdem levetkőztetni felső testét, hogy megnézhessem és elláthassam majd a sebét.





- <3  -
x

avatar



☩ Reagok :
87
☩ Play by :
Ben Barnes

Utolsó Poszt Pént. Jan. 20, 2017 4:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Felsóhajtok. Mindig is tudtam, hogy az angyalok körülményes egy banda, de azt hittem csak amolyan élve nyúzós értelemben. Fene sem gondolta, hogy emellett ennyire törékenyek is tudnak lenni. Tényleg azt hittem, hogy kastélyból kihozni a könnyebbik része lesz ennek a kalandnak.
Szerencsére azért nem voltam teljesen elveszve. Ha csak egy angyal kell ahhoz, hogy előrelendítsük ezt a tervet, akkor majd kerítek egyet. Mára viszont épp eleget haladtam vele, nem kell túlfeszíteni a húrt. Megveregetem hát csak a vállát biztatóan, és elengedem.
-Valamit majd kitalálunk.
Persze megfordul a fejemben, hogy rengeteg ereklyét ismer, amit senki sem őriz, és segíthetne rajta, de inkább meghalna, minthogy ezek az én kezembe kerüljenek, ami valahol érthető. Én sem bíznék magamban, hogy a Szent Ferenc hereszőrzetéből készült port nem valami gonosz mágiához használnám fel.
Másfelől, ha tényleg az az ereklye segítene, simán kinézem belőle, hogy csak túl szégyenlős azt szóba hozni, abból ítélve ahogy reagált az érintésemre.
-Nos, holnap jelenésem lesz a pokolban, ahol el kell majd magyaráznom, hogy fogalma sincs hova tűntél, addig pedig nem fognak többet próbálkozni, szóval használd ki, hogy pihenhetsz, holnap már lehet neked kell főzni.
Rákacsintok, aztán magára hagyom tényleg a hálóban. Extra szívességként van zár ugyan az ajtaján, sőt retesz is, ám ezúttal az ő oldalán. Ha akarja bezárkózik, ha nem nem. Ugyanez igaz az ablakra is.


A következő pár napban abszolúte úriember vagyok. Csak halkan szólok hozzá, hagyom pihenni, és még olvasnivalót is kap. A rabsága miatt lemaradt a Harry potter könyvekről, ezért mind a hét kötetet odaadom neki egyszerre. Aligha értékelheti a helyzet komikumát, de persze úgysincs sok köze a bolond egyházhoz ami istenkáromlásnak ítélte ezeket a történeteket.
Ha rólam kérdez, őszintén válaszolok, bár kétlem, hogy nagyon érdekelné egy démon.


A harmadik napon egyedül kell boldogulnia a lakásban. Előző este figyelmeztetem erre, mielőtt még elmegyek arra ma bizonyos találkozóra, de aztán eltart egy jó ideig amíg visszaérek. Szeretném azt mondani, hogy csak egy csel az egész, de az oldalamon tátongó nyílás nagyon is valódi érzést kelt, és a hölgy aki megbontott szintén csak erős fizikai késztetésre hagyta abba a szurkálásom. Ő most rosszabbul fest mint én...vagy jobban, attól függően, hogy a semmi mennyivel szebb látvány mint az oldalát szorongató, összegörnyedt, térdre eső démon aki pofára esik, miután kinyitotta az ajtót.

avatar



☩ Reagok :
108

Utolsó Poszt Pént. Jan. 20, 2017 3:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Loki & Raguel
Halkan sóhajtok, nem adja fel, s újabb dolgokat sorol fel. Templom, gyógyfürdő, misebor... Keserűen felnevetek.
- Ezek ember alkotta dolgok, Loki. Nem segíthetnek egy olyan lényen, akinek semmi köze az emberekhez azon kívül, hogy parancsra néha bele szólnak a dolgaikba. – mondom és oda fordítva a fejem halványan rá mosolygom.
- De köszönöm az igyekezeted. – sóhajtok halkan, mikor is kissé átölel. Nem tudom, hogy miként reagáljak erre, eléggé.. összezavaró. Valahogy tudom, hogy csak vigaszt akar nyújtani, de még is démon. Úgy döntök, nem tolom el, de nem is viszonozom. Egyszerűen csak hagyom, hogy megmutassa, hogy érdekli őt a sorsom, amelyet végül is azért köszönök is magamban.
Kérdésére, hogy tudok-e valakit, aki nem ölné meg őt egyből.
- Senkit sem tudok, aki ne vágna fel egyből... A bátyáim és nővéreim meglehetősen hevesen reagálnak a démonokra, s nekem is úgy kellene, de.. elfáradtam. Az Eris elleni harcom oly hosszú volt és kimerítő... – sóhajtok fáradtan, majd a kérdésre kissé elmosolyodom.
- Talán később eszem pár szemet. Most inkább aludnék egyet, így, hogy nem húzza a lánc a karomat és szárnyamat, talán fogok is tudni. – pillantok le az ölembe.





- <3  -
x

avatar



☩ Reagok :
87
☩ Play by :
Ben Barnes

Utolsó Poszt Pént. Jan. 20, 2017 2:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Őszintén elkezdem sajnálni ezt a törött szárnyú madárkát. Igaz, őt könnyebb is, mint a legtöbb ismerősöm. Ha egy démon feküdne itt kitört lábakkal, tudnám, hogy megérdemelte, és valószínűleg nem is annyira akarna hazamenni, mint ez az angyalka. Sajnos azonban bármit is hisznek egyesek, nincs közvetlen repülőgép a mennybe, szóval ezzel várnia kell.
-És ha nem az otthonod lenne, csak egy szálloda? Mit tudom én, valami templom vagy ilyesmi? Szent gyógyfürdő, pár pohár misebor, vagy ilyesmi?
Kétlem, hogy értékelné, ha felajánlanám a fekete mágiát mint segítséget. nem mintha eddig ne profitált volna belőle jócskán, de biztosan van egy határ erre is. Végül jobb híján picit átölelem óvatosan, hátha ezzel tudom vigasztalni egy kicsit. Komolyan, rossz nézni mennyire maga alatt van szegény lány. Esküszöm, mintha így megtisztálkodva még elveszettebbnek tűnne, mint eddig.
-Jól van, nem lesz semmi baj. ha minden kötél szakad majd megpróbálom értesíteni valamelyik szárnyas fejvadász tesódat. Van tipped rá, melyiknél lenne esélyem arra, hogy túléljek egy találkozást?
Folyamatosan hallom visszhangzania fejemben: "az arkangyalok nem harcolnak, ők csak kinyírnak. továbbra sincs kedvem megtudni, hogy néz ez ki a gyakorlatban.
-Egyébként nem vagy éhes? Egész jó...szőlőm van, szőlővel. A kertben van pár almafa is, de gondoltam az nagyon rossz vicc lenne, több okból is.

avatar



☩ Reagok :
108

Utolsó Poszt Szomb. Jan. 14, 2017 5:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Loki & Raguel
Feltártam a gyengeségem. Mintha egy sárkány csak megmutatná gyenge hasát ellenségének, hogy ott kéne megszúrnia ahhoz, hogy megölhesse. Más választásom azonban nincs. Tetszik vagy sem, Loki az egyetlen, akire jelen esetben támaszkodhatok. Látom rajta, hogy meglepődik a szavaimon. Az ónix szemekben azonban felfedezni vélek valamifajta lelkes csillogást is. Egy újabb vicc a gondoskodásomról, még mielőtt becsukná az ajtót és leülne mellém. Nem fordítom felé a fejem, vagy tekintetem, nem kell ez ahhoz, hogy érzékeljem rajta, komollyá vált.
Nem tudom, hogy miként reagáljak erre. Ha elviccelődné ezt az egészet, biztosra venném, hogy soha nem jutok ki innen. Viszont hiába tűnik úgy, hogy érdekli őt a szabadságom, lehet, hogy csak átverés az egész. Megtudja, amit akar, aztán megint visszakerülök oda, ahonnan elhozott: démonok markába. Kérdésére halkan sóhajtok.
- Olyan tárgyak tölthetnének még fel, amelyekben isteni erő lapul. Ereklyék, amelyeket Atyám megáldott, de ezekből elvonni a hatalmat tilos. Nekünk őrizni és védenünk kell ezeket, nem felhasználni. Erősen védik is őket a harcosok, szóval a közelükbe se tudnál kerülni. Úgy hogy az egyetlen lehetőség, az az otthonom... a Mennyország. – adom meg neki a választ halkan.





- <3  -
x


Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 26 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/6
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
5
Félvér
3
Harcos Angyal
8
Vadász
8
Nephilim
3