☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Azazel, the broken-hearted

Sariel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Angyal
☩ Reagok :
9
☩ Keresett személy :

Szer. Nov. 02, 2016 3:53 am írtam neked utoljára





Azazel


Mihály, Gabriel, vagy semleges?
Ezt nehéz megmondani. Alapjáraton Lucifer oldalán állsz, de hogy mit gondolsz a háborúról, az senki számára sem ismert. // avagy szeretném ezt a kedves regelőre bízni Very Happy //
● ● ● ● ● ● ● ● ●

Bukás okai
"Mikor az Úr azt mondta pár angyalának, hogy szálljanak alá a Földre és kísérjék figyelemmel az emberek tevékenységeit, valamint tanítsák őket, élükre Azazelt választotta, egy Vezetőt. A feladata az volt még ezelőtt, hogy ha valaki meghal, annak lelkét kísérje el a Mennyek országába - ezért is nevezték sokszor őt a halál angyalának. Az ítélet végrehajtás mellett akkoriban nekem kellett a Mennybe jutott lelkekre is felügyelnem, hogy rend legyen és békesség közöttük, így sokszor találkoztam Azazellel, és jó barátok lettünk. Ő talán többet is érzett irántam, mint barátság, de ezt eltitkolta mások elől, sőt, egészen magába fojtotta érzéseit. Én pedig csak sejtettem a dolgot, de nem fordítottam túl nagy figyelmet felé sosem. Viszont nem ez a lényeg most. Mikor a Virrasztók, azaz Azazel csapata ellátogatott a Földre, az embereknek rendkívül szép leányaik, és jóképű fiaik születtek azokban az időkben. Olyan gyönyörűek s vonzók voltak, hogy az angyalok mind beléjük szerelmesedtek, így a rájuk kiszabott feladatot hátra hagyva elcsábították azokat a halandókat, s akkor jöttek a világra az első nefilimek. Viszont akkoriban nagy viharok voltak, a jégeső elverte a termést, és nem volt elég élelmük, hogy a sok félangyal teremtést eltartani tudják. Énoch könyve szerint a nefilimek az embereket kezdték el enni emiatt, de valójában nem így történt. Az emberek más falvakba kezdtek járni, fosztogatni másokat, hogy elég ellátmányuk lehessen. Azazel ugyanis megtanította őket a különböző kovácsmesterségekre, a fegyverkészítésre, s hogy a szép hölgyek még szebbek lehessenek s hiúbbak, megtanította őket a különböző illatszerek és szemhéjfestékek, hajszínezők elkészítésére. Az Úr ezt már nem bírta tovább nézni, s engem küldött, hogy az angyaloknak mind szárnyát szegjem. Az összeset felkerestem, mind könyörgött, de nem mutattam számukra kegyelmet. Tudtam, hogy a Jó nevében cselekszem, még ha fájt is saját, de bűnös társaimat a biztos halálba küldenem. Így ragadt végül rám is a "halál angyala" elnevezés. Akkor pillantott rám Azazel is úgy... Állítólag az emberi nőkbe próbálta elfojtani az irántam érzett szeretetét. Viszont nem volt számára sem irgalom: megfosztottam őt szárnyaitól, majd a Dudáel sivatagba száműzték, ahova Raphael bátyám vitte el. Bizonyára már sikerült onnan kijutnia, vagy a Pokol szolgájává vált, esetleg meghalt... Semmit nem tudni róla."
// Idézet az előtörténetemből //
● ● ● ● ● ● ● ● ●

Feljebb már kifejtettem, hogy miért buktál el, s azzal együtt sok mást információt is elárultam, ami fontos lehet. Mit lehetne akkor még elmondani rólad, rólunk?
A barátságunk anno nem volt felhőtlen, hiszen jómagam mindig is távolságtartó voltam mindenkivel, így veled is. Legalább is, eleinte. Később azonban tényleg kezdtem rád igazi és egyetlen barátomként, társamként gondolni, hiszen sokszor kellett összedolgozunk és ezáltal közelebbről is megismertelek. Igazi angyal voltál. Szeretted Atyánk, szeretted a Teremtését és tisztelted a társaid. Mindig is fegyelmezetten, lelkiismeretesen végezted a munkádat. Ezért is volt számomra érthetetlen, hogy miért fordultál ki végül önmagadból. Csalódtam benned és talán pont emiatt nem is gondoltam bele abba, hogy azért tetted azt, amit, mert nem fordítottam rád még több figyelmet. Sose hittem volna, hogy valaki a zárkózottságom ellenére is képes rám szerelemmel tekinteni. Nem vettem észre az apró kis jeleket, rezdüléseket, amiket felém küldtél. Túlságosan is el voltam foglalva azzal, hogy megfeleljek Atyánknak és az általam kiszabott szabályaimnak. Így is engedtem azokból, mikor kezdtelek jobban megismerni... És ezért is fájt annyira a bukásod. Ahogy rám néztél... Láttam a szemedben, hogy arra kérsz, kíméljelek meg. Egy pillanatra mintha láttam volna a szereteted is, amit elfojtottál bánatodban a Mennyben, majd beleölted azt embernők buja vágyaiba... Még sem kíméltelek, ahogy a társaidat sem. Téged még nagyobb büntetés is ért, hiszen te indítottad el ezt a hullámot a Virrasztók között. Száműztek, hogy kínok kínjai közt szenvedj az árulásodért, te pedig elfogadtad az ítéletet... Legalábbis látszatra, hiszen mindenki tudta nélkül sikerült megszöknöd börtönödből és egyenest a Pokolba mentél, hogy Lucifer oldalára állhass. Haragszol Atyánkra, amiért ezt az ítéletet mondta ki ellened, ahelyett, hogy a szívedbe tekintett volna és látta volna az igazságot. Legalábbis te úgy gondolod, hogy nem tette meg, pedig ki tudja... Hiszen az Ő útjai kifürkészhetetlenek.
Hogy azóta mi történt? Nos, nem akartam újra átélni az elvesztésed okozta kínt, így utánad nem is választottam más segítőt. Inkább egyedül cipeltem tovább ezt a lelki terhet, amit társaim elvesztése nyomott rám. Próbáltalak elfelejteni, több-kevesebb sikerrel, de talán inkább kevesebbel.
Ami téged illet, vígan éled napjaid, ahogy azt egy magadfajtának "illik". Megízlelve az élet ezen oldalát, a korlátlansághoz közeli állapotot, nagyvilági életbe kezdtél, és szépen beilleszkedtél a többi bukott sorába. Nőzöl, szórakozol, szolgálod új uradat minden tudásoddal... Még sem vagy boldog. Sokszor eszedbe jutok, hiszen benned is fájdalmas emlékként él utolsó találkozásunk, amelyről senkinek sem beszéltél eddig. Sem magáról az emlékről, sem az érzéseidről. Nem is lehetne rólad megmondani, hogy téged ez bármilyen formában is rosszul érint. Mindig azt mutatod, hogy minden rendben van... Pedig ki tudja... Lehet azt tervezed valójában, hogy bosszút állsz és megölsz, hiszen úgy érzed, elárultalak. Aztán az is lehet, hogy elakarod érni a bukásom, hogy az én szememben is láthasd azt a szenvedést, amit anno te éltél át... Vagy talán azt akarod csak elérni ezzel, hogy a Földön együtt lehess velem, akár akarom, akár nem? Esetleg tisztában vagy azzal, hogy csak a kötelességem tettem és nem hibáztatsz semmiért? Fogalmam sincs, hisz azt se tudom, hogy élsz-e még, vagy a sivatag elemésztett-e már örökre...
Minden esetre, az az angyal, akit megismertem, nincs már többé. A kapcsolatunk emléke az utolsó, ami megmaradt belőle, s amely benned is és bennem is él. A háború kirobbanásával pedig reménykedsz is abban, hogy majd összehoz minket a Sors egyszer. Ki tudja... Lehet, hogy már figyelsz is engem. Ott lapulsz a sötétben és a megfelelő alkalomra vársz, hogy lecsaphass rám. Hogy milyen értelemben... Az a Te döntésed.

// Remélem, hamar megérkezel! fanolos Várlak sok szeretettel! I love you //

   


Szabad
Josh Hartnett (ha tudsz jobbat, lehet alkudozni)
Kora: egy idős az emberiséggel
Bukás ideje: annak már több ezer éve...
 
Azazel, the broken-hearted
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: