☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Vendég
WHISPERING AMEN



Vas. Dec. 04, 2016 6:57 pm írtam neked utoljára


Az az igazság, hogy nem számítottam vendégre, így kissé kupisnak látszott a nappali. Belemélyedve a nap fontosabb történéseibe nem fedeztem fel semmi olyat, ami talán természetfeletti jelenséggel függhetett össze. Az elnök beszédet mondott a Fehérházban a háborúval kapcsolatban, Amerikai katonákat vonnak ki Afganisztánból. Az egyik metróvonalat teljes egészében át kell alakítani, mert az új korszerűsítési alap támogatása első pontként ezt jelölte meg.
Nem sokkal később kinyomtam a tévét, s meghallva a kopogás halk zaját, megindultam az ajtó felé. Sejtelmem sem volt, hogy ki lehet odakinn, talán a pizzafutár, mivel rendeltem magamnak egy 40 centiméteres szalámis pizzát lassan két órával ezelőtt, de fél órája már le is mondtam róla, mostanra pedig teljesen el is felejtettem.
Megindulva az ajtó felé, magammal viszem a pénztárcámat, s lassú kimért léptekkel megérkezem az ajtó elé, s ott feltárva az ajtót meglepődve pislogok kettőt, mert nem tudtam hova tenni a pillanatot és a velem szemben álló nőt.
- Szia Numie… hm… mi újság? -
Vetem fel az első eszembe jutó kérdést, hisz nem tudtam eldönteni hogy miért érkezett ma hozzám. Gyorsan zsebre vágom a pénztárcám, és félreállok az útból, hogy utat engedjek neki.
- Kérsz egy üdítőt esetleg, vagy egy kávét? -
Az igazat megvallva Numie személyisége felett még mindig nem tudtam dülőre jutni, hiszen szilárdan hiszem, hogy minden természetfeletti rossz, de más szempontból időnként azon kapom magam, hogy szimpatizálok a lánnyal, hisz nem épp egy csodálatos élet adódott neki abból a szempontból, hogy a lakótársa egy csapni való paraszt, aki rászolgálnak egy kiadós verésre, nem elég hogy nőkkel erőszakoskodik, de még egy lusta naplopó is. Ezen elmélkedve engedem be, már ha van kedve bejönni.
- Andrea elment… úgy hiszem vásárol, aztán egy barátnőjével kávéznak… valami ilyesmit hallottam foszlányosan… -
Vakarom meg a halántékom, mivel tényleg fogalmam sincs pontosan merre jár a hugi, de nem is nagyon szoktam kifaggatni róla, hiszen pontosan ezzel lehet kiakasztani, ha túlságosan bele próbálok mászni az életébe, ebből több vitánk volt a múltban.
- És amúgy, hogy érzed magad? Minden rendben? -
Teszem fel érdeklődve a kérdésem, s ez nem csak udvariasság, valóban érdekel a válasz, de természetesen még mindig igyekszem elhatárolódni érzések szintjén, hogy ne befolyásoljanak, mikor tennem kell a kötelességem… Habár egy másik vadász azt mondaná, hogy most van a megfelelő alkalom hogy lecsapjak rá, én azonban nem fogom egy ilyen pillanatában megtámadni. Attól hogy vadász vagyok még van bennem tartás, és nem harcolok árnyékokból, és nem akkor amikor nem számítanak rám, mint egy patkány. Akkor harcolok, mikor nem számítanak rám, de az ellenfél nem védtelen, és fel tudja venni a harcot. Ez talán ostobaságnak tűnhet más szemmel, de nekem is megvan a saját kódexem, ami szerint élek, és ez az egyik ilyen szabályom.
- Szeretnél akkor kávézni vagy valamit inni? -
Kérdi, miközben elindul hogy elkészítse az italt a választól függően, már ha kér.

Vendég
WHISPERING AMEN



Szomb. Nov. 26, 2016 9:52 am írtam neked utoljára



Andrew & Numie


Vasárnap van. Pont olyan bágyadt a valóság, mint amilyenek az álmaim voltak éjszaka. Semmitmondóak, és egyszerűek. Hulla fáradtan feküdtem le minden este és ugyanígy keltem fel a reggeleim többségében is. Nem tudom, hogy hol úszott el ennyire a kipihentségem, de idejét sem tudom már annak mikor aludtam egy jót. Talán akkor, amikor még egyedül éltem és az sem most volt. Az évek összemosódtak egy szürke pacává amibe csak néha fénylett fel egy kis sárga napfény és zöld környezet mely örömmel tudott szolgálni. Más színek azonban csak a testem különböző pontján voltak fellelhetők a lelkemben már kevésbé.
Farkasszemet nézek magammal a megcsillanó tükörben és szomorúan konstatálom, hogy egy icipicit sem lettek kisebbek a szemem alatti karikák a tegnaphoz képest, talán még nőttek is és sötétebbek is lettek. Pár réteg korrektorral próbálom elfedni őket ami persze csak még jobban a problémás területre vonja a tekintetet így megszabadulok a sminkterméktől és csak cserepes számat kenem át valami névtelen krémmel, hogy mégse nézzek ki annyira hajléktalannak mint amennyire jelenleg érzem magamat. Fájó testrészeimet egy farmerba, tornacipőbe, hófehér pólóba bújtatom és csak az előszobafalnál kanyarintom magamra a fekete bőrkabátomat egy ugyanilyen színű sál kíséretében. Az ajtót halkan húzom be magam mögött, hogy ne keltsem fel a hangosan horkoló lakótársamat, aki hajnalban ismét részegen tántorgott haza, telehányta a fürdőszobát próbálta feszegetni a kulcsra zárt ajtómat majd, mint aki jól végezte dolgát lefeküdt aludni. Hát így teltek az én estéim.
Nem kell ma dolgoznom és ezt most igazán sajnálom, így a boltba se tudok bemenni, hogy Andreát szórakoztassam – vagy inkább ő engem -, pakolni se kell mert tegnap a 10 órai zárás helyett 12-kor fordítottam el a zárva táblát. Otthon pedig végképp nincs kedvem lenni, mert tudom, hogy annak csak én innám meg a levét, így a legközelebb kávézó felé veszem az irányt, hogy egy frissen őrölt lat tét vegyek magamhoz és sétáljak egyet a kellemes őszi időben.
Hamar megunom a mozgolódó tömegeket, a síró gyermekek hangját és az idősödő házaspárok képét így ráveszem magamat, hogy a park védelméből kilépjek a nyomasztó kipufogógázba és egy buszt gyorsan elcsípve veszek új irányt. Andrea mindig szívesen lát és van is hozzám pár jó szava és nekem most pont erre van szükségem, hogy valaki simogassa a lelkemet. Holott nekem kéne ő rá vigyáznom. Csapnivalóan végeztem a feladatomat és gyakran éreztem úgy, hogy ő az én őrangyalom nem pedig fordítva, de amíg ő ápolja az érzéseimet és távol tudok tartani tőle mindent ami árthat neki.
Csontos kezem kopogni kezd az ajtajukon és a kihűlt kávémat úgy szorongatom mintha az életem múlna rajta. Nem tudom, pontosan mitől félek, a gyomrom azonban vészesen görcsbe szorul, s amikor az ajtó kitárul előttem rögtön tiszta lesz a kép.
- Andrew! -  pillogok rá mint egy ijedt vad a vadászra. A levegőt is elfelejtem kifújni így egy pillanatra megszédülök de sikerül összeszednem magamat ahhoz, hogy ne essek össze a lábai előtt. Hogy lehet az, hogy egy ember így nézzen ki, mint egy félisten? Ha eddig nem zavart volna, hogy ennyire leharcoltan nézik ki most jött volna elő belőlem a szorongás és ez most pontosan így történt. Ahogy végigmérem őt, elkap a szégyen, hogy ő még egy melegítőnadrágban is jobban néz ki mint én elvileg normális ruhában, méteres karikákkal a szemem alatt.
- Én…én… - kezdek dadogni mint egy félkegyelmű és rögtön megbánom annak a gondolatnak a szikráját is, hogy ide jöjjek. Inkább néztem volna még a nyáladzó párokat a parkban mint, hogy megszégyenítsem magamat még jobban Andrea testvére előtt, újra…és újra.
- Én igazából a húgodat keresem. – egy nagy levegővel szinte szünet nélkül hadarom el a mondatot és végképp nem vagyok abban biztos, hogy értette mit akarok.


köszönöm a türelmedet! <3 §§ 601 §§

Vendég
WHISPERING AMEN



Kedd Nov. 01, 2016 12:56 pm írtam neked utoljára


Álmok… mostanában elég gyakran rémálmok kínoznak, átélem a napokat és estéket, melyeken vadászatot tartottuk. Fogalmam sincs mi a célja az egésznek, de próbálom ezeket a dolgokat inkább magamba zárni, mintsem, hogy engedjem hogy eleméssze a tudatomat és bátorságomat.
Azt hittem ez csak egy rövid időszak miatt van, de minél tovább tartott, minél több este telt el így, annál jobban élt bennem a tudat, hogy valami nincs rendben.
Talán csak azért vagyok feszült, mert a húgom új főnöke egy Természetfeletti, méghozzá egy angyal, ami az én lénytáramban a legrosszabbak egyike. Apám is egy angyalnak vált áldozatává.
Nem vagyok kibékülve a gondolattal, hogy csalinak használom Andreát, de talán még könnyebb lesz becserkészni Numie-t… mivel ugye így hívják, ha nem sejti ki vagyok, és a húgommal kapcsolatban sem teszek lépéseket. Könnyen kiderülne a terv, ha hirtelen ok nélkül kimenteném Andreát, és lehet hogy örökre elveszne a lehetőség, hogy elintézzek egy újabb fertőt a világra nézve…
Bár az angyalokkal kapcsolatban régen nagyon szkeptikus voltam, hiszen elvileg ők a jót szolgálják, az apámmal történtek után megszilárdult a meggyőződésem, hogy az angyalok semmivel sem jobbak mint a démonok, talán annyiban hogy nemes eszmék mögé rejtik az önző és kapzsi szándékaikat.
Pont mint az emberek… Isten nevében háborúztak, és halomra ölték egymást, hogy a saját önös érdekeiket érvényesítsék, s Isten nem lépett semmit az ügyben.
Felébredve ráeszmélek, hogy igazából már nincs is éjszaka, nappal van, méghozzá kora délután. Az éjszakai vadászat után nem csoda hogy ki vagyok merülve és végig alszom a fél napot, bár Andrea nem értette miért vagyok ilyen, hisz ő nem tud a családi vállalkozásról, és ez így is fog maradni, nem tehetem ki annak, hogy bármit megtudjon a világ igazi arcáról, inkább hagyom hogy abban a kellemes tudatlanságban éljen mint az emberek 99,9%-a… Annak ellenére, hogy az ördög nem igazán rejtegeti, hogy ki ő, mégis kevesen értik meg mi is folyik igazán ezen a sárgolyón.
Szépen lassan felkelek a kanapéról, melyre bevetődtem az esti dolgom után, majd ledobálva a ruháimat, elindulok a fürdőbe. Tisztában vagyok vele, hogy Andrea még órákig, nem fog hazaérni, mivel anyának segít valamiben, amire persze engem akkor sem hívott volna, ha az élete múlna rajta. Hiányzik az anyámmal való közeli kapcsolat, de sajnos ez nagyon úgy látszik, csak egyoldalú. Berobogok a zuhanyzóba, majd egy 20-25 percet állok a melegvíz alatt, hogy lemossam magamról a tegnapi mocskot, ami rám tapadt, hisz egy elég hosszú éjszakán vagyok túl.
Kilépve a zuhanyzóból megtörölközöm, majd felveszek egy tiszta póló, melegítőnadrág, és papucs kombinációt.
Visszatérek a kanapéhoz, majd benyomva az egyik hírcsatornát lehuppanok, és tanulmányozni kezdem a nap híreit.

Vendég
WHISPERING AMEN



Kedd Nov. 01, 2016 12:55 pm írtam neked utoljára



Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára


 
Bradley lakosztály
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: