☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Raguel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Angyal
☩ Reagok :
108

Hétf. Jún. 26, 2017 12:15 pm írtam neked utoljára


Ramiél & Raguel
Dont leave me lost in the dark
Angel • Üzenet: <3 • Credit:

Lelki szemeim előtt végig futtatom, hogy mit reagálnának a többiek. És tudom, hogy Gabriel nem ülne tétlenül, s nem hagyná veszni a pozícióját oda fent.
- Így soha nem lesz biztonságos az otthonunk... Hiába lesz a kezeden, nem lesz jobb a helyzet, mint most. Mert az ártatlanokat védened kell majd. Ők sem lehetnek nyugodtak oda fent. Aki kiakar majd maradni ebből, az akaratán kívül belekeveredik majd. - nem jó ez a megoldás, de Ramiél nem hallgat rám. Nem erőltetem, úgy sem tudnám megállítani, haragudni még sem haragszom rá. Ahogy nekem is, úgy neki is megvannak a módszerei arra, hogy a legjobbat hozza ki ebből a katasztrófából. Megpróbálhatom azonban megelőzni ezt az egészet azzal, ha sikerül Gabrielt és Michaelt valamennyire kibékíteni. Visszaölelek és halkan szusszanok egyet. Tegyenek bármit, nem állok meg szeretni egy testvéremet se.
- Én is téged. - egy apró puszit adok arcára, még mielőtt elengedném, s figyelem, ahogy felkelve hátrál. Sarielről nem sokat tud ő sem, ellenben Urielt San Franciscoban találom, Michael oldalán.
- Köszönöm. Megkeresem majd Sarielt... aggódom érte. - sok ellensége van kint a világban, anélkül, hogy megérdemelné. A legtöbb bukott őt hibáztatja, hol ott az ítéletet nem ő hozza, csak végre hajtja. És most, hogy nincs meg a Mennyek biztonsága, neki is a földön kell lennie...ami elég veszélyes hely, tapasztaltam. Remélem nem azért tűnt el ő is, mert rabságban van valahol, akárcsak én. Habár ő sokkal erősebb nálam, egy seregnyi démon ellen is megállná a helyét.
- Majd még találkozunk. Beszéljünk is. De nem feltétlenül munkáról. Hiányoznak a régi idők, mikor még nem kellett ennyi gonddal szembe néznünk. Jó volna egyszer nosztalgiázni róla. - mosolygom rá haloványan. Tovább azonban nem tartom fel. Ha dolga van, menni szeretne, úgy elengedem. Talán nekem se ártana végre találni valami menedéket, s aztán neki kezdeni a küldetésemnek. Eleget pihentem.




✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



White light fades to Red

Ramiél
WHISPERING AMEN
avatar




☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
64

Szomb. Jún. 24, 2017 9:44 am írtam neked utoljára


To Raquel
Részben egyetértek húgom szavaival, részben nem. Bámulok a messzeségbe, elkallódik néha a gondolatom rajtuk. Vajon tényleg bukottak leszünk? Ha nem a miénk a szabad akarat, akkor atyánk miért tűnt el? Miért nem osztott ki feladatokat előtte, ahogy tette régen is..oly sokszor? Csomó megválaszolatlan kérdés, melyeknek nem adok hangot, tekintve hogy húgom sem lenne képes megválaszolni őket, csupán a saját meglátásait, megérzéseit csapta arcomba. Legyen hát, ha amiatt bukok el, mert úgy éreztem tennem kell valamit, még pedig azt kell tennem, amit helyesnek vélek. Nos, legalább megpróbáltam. Mindenesetre fancsali képpel adózom ezen mély értékű szavainak, nem akarok "lecsúszni", de ha ha csak a fele igaz annak amit ezekről mondott, már rég elvesztünk. Ha pedig így van, akkor nem sok jelentése van a további tetteinknek, nem igaz? Ha csak nem az, hogy békésebbé formáljuk velük a világot, mely az én célom, és szerintem ezt úgy érem el, ha nem engedem meg Gabrielnek hogy kizárjon minket az otthonunkból. Mert szükségünk van rá, mindannyiunknak ahhoz, hogy ahogy Raguel is fogalmazott, magasztosak maradjunk.
- Nem félek, csak nem látom értelmét. Látod, amikor úgy éreztem van értelme, magam mentem Gabriel elébe. De hidd el, ezt szép szavakkal nem fogod elrendezni vele. Ez az állapot tűrhetetlen és ha kell, harc által vetek véget ennek! Nem akarok pusztítani, nem az a szándékom hogy megöljem őket, csupán ki akarom rúgni mindet onnan, hogy végre nyugalom legyen. Tőlem visszajöhetnek, fegyver nélkül, talán még a többi általuk elnyomott testvérünk is megengedi majd nekik, de az biztos, hogy többet nem uralkodik atyánk országán, az otthonunkon, ami a miénk is.
Túl optimista a kijelentésem, ugyanis az biztos hogy megpróbálja visszafoglalni, és ha visszaengedjük őket, hát számtalanszor megpróbálja majd. Olyan mint a korsó esete a kúttal, de nekem tényleg nem célom bárkit is kitiltani onnan, csak azt akarom, hogy helyreálljon a rend. Ráadásul a negatív folyamatok már elindultak, Gabriel maga indította el őket, sok angyalt megöltünk köztük ártatlanokat is, ezeket a dolgokat pedig  mi nem tudjuk helyrehozni..talán az idő...vagy atyánk, amikor visszatér. Kérlelő tekintetébe fúrom az enyém, neki még új az élmény, épphogy csak kiszabadult a hosszú, kínkeserves fogságból. Úgy vélem helyes az is, ha ő a saját eszközeivel próbál hatni fivéreinkre, így eszem ágában sincs lebeszélni róla. Tegyen, amit jónak lát. Feléje dőlök, finoman átölelem.
- Szeretlek, húgom.
Elengedem és lassan felállok. Nem tudok neki egyebet mondani, már közöltem vele hogyha kell segítség, rám számíthat. No meg azt is, hogy mit tervezek és ha nem is ért velem egyet, nagyjából megvitattuk. Kétlem hogy ezzel az információval rögtön Gabrielhez szaladna, de ha így tesz, akkor igazából csak újabb lavinát indít el amiben én fogom a rövidebbet húzni. Tiszta élvezet! Felállok, mert lassan ideje mennem, csupán látni akartam őt, beszélni akartam vele. Megvolt. Kérdéseire még válaszolok.
- Sariel kétkedve viseltet mind Gabriel, mind Mihály irányába, szerintem fogalma sincs mihez kezdjen, de nem akar egyikük oldalára sem állni. Jómagam is beszélnék vele, ám nem tudom hol rejtezik. Ellenben Uriel..nos..őt megtalálod San Francisco-ban, Mihály oldalán.
Nem megyek el rögtön, várok egy kicsit, hátha még kérdésekkel él felém, ezért csak lassan hátrálni kezdek, kitárva szárnyaim.

Raguel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Angyal
☩ Reagok :
108

Kedd Jún. 20, 2017 2:29 pm írtam neked utoljára


Ramiél & Raguel
Dont leave me lost in the dark
Angel • Üzenet: <3 • Credit:

Sóhajtok egyet.
- Gabriel bűnt követett el, mikor embert ölt. Már ettől bukottá válna, ha itt lenne Atyánk. De azzal, hogy Michael nem hagyta, hogy tegye, amit akar, hanem egy olyan ellentétet hozott létre, amely angyalok életébe kerül, még ártatlanokéba, pártatlanokéba is, az is bűn. Az ő kardja által is vesztek oda.... ez nem helyes. Csak még többeket sodort a bukásba emberekért. Az emberek erősek. Isten alkotta ilyennek őket, s ha úgy akarja, túl élik Gabriel csapását. De Michaelnek láthatóan nincs ebben bizalma és inkább a saját feje után megy. És mások is hibások.. amiért követik őket, amiért mögéjük állnak ahelyett, hogy követnék Atyánk útját, elhatárolódnának a gyűlölettől, harctól, gyilkolástól, ahelyett, hogy megállítanák őket. Javíthatatlan sebeket ejtettünk Atyánk teremtésén és a mi létezésünk magján. És ez a seb egyre tágabb lesz, egyre több sebből vérzik. Félek, hogy semmi nem fog maradni abból, ami valaha voltunk. - osztom meg a véleményemet kissé fancsali arccal. Rossz látni, hogy egyik testvérem után bukna a másik, ha Atyánk hirtelen úgy döntene, hogy visszatér. Mert amióta elment, mindenki rengeteget változott. A Menny kisajátítása miatt angyalok menekültek a Földre, ahol emberekkel találkozva megváltoztak és nem a javukra. Elfelejtenek angyalnak lenni.. magasztosnak lenni, egy közös, nálunk magasabb, értékesebb célért élni, küzdeni és halni. Nem azt teszik, amit kell, hanem amit akarnak.
- Ez a szabad akarat átka... amelyet nekünk nem jogunk birtokolni. És nem azért, mert kevesebbek lennénk az embereknél. Azért, mert mások vagyunk. Erősebbek. Lásd, mit tett Gabriel, mert szabad akaratából cselekedett. Vagy Michael. De feltudnék még sorolni megannyi példát. Bűnből bűnbe esünk, démonok kezére játszunk, egymást mészároljuk. A szabad akarat nem nekünk van. Hanem nekik. - pillantok újra a kirakat felé, egy halk sóhajjal.
- Éppen ezért sem tartom jó ötletnek, hogy erőszakkal vegyétek vissza a Mennyeket. Értem én, hogy az otthonunk.. nekem is hiányzik. Én is ott akarok élni. Ott akarom álomra hajtani a fejem, mikor az átok kifáraszt. Leakarok ülni a négy folyó partjára és csodálni az emberi mennyország sokszínűségét. Körbetáncolni Isten csarnokát és meglátogatni Ophiliát a könyvtárban. Nekem is hiányzik a hazám... de mitől leszel te jobb bárkinél, ha ugyan azokat a módszereket használod? Vér vért követel majd. A harc bosszút szül. Egy olyan esemény sorozatot hoztok majd így létre, amelynek sosem lesz vége. Így is vérrel szentségtelenítik Atyánk trónját, nem engedhetjük, hogy ez így folytatódjon. Nem vihetsz te is káoszt és pusztulást a béke és harmónia otthonába, csak mert mások ezt teszik. Félre ne érts, Ramiél. Megértem, mit és miért teszel. De te ark vagy. Rangod van... tekintélyed van. Erőd van. Múltad van. Fényed van. Isten angyala vagy, nem Michaelé. Emelkedj felül rajtuk. Találj megoldást, de ne kard által. Tudom, azt hiszed, nincs érzéked a beszédhez. De ez nem igaz. Néha, mikor elmerengsz, olyan kérdéseket teszel fel, amely elgondolkodtatja azokat, akik valóban oda figyelnek rád. - mondom, kissé elmerengve emlékeimben. Habár szavaim komolyak, egyáltalán nem nehezek, lehordóak, vagy rosszallóak. Egyszerűen, könnyedén jönnek ki ajkaimon, semmiféle negatív hanggal. Szeretem őt. Nem akarom elveszíteni és azt akarom, hogy érezze ezt. Sugárzom felé ezt, apró érintésekkel, energiákkal, a harmónia simításával az arcán.
- Ha még is félsz szavakkal élni, akkor cselekedj. De a cselekvésnek is ezer olyan útja van, amely nem ér véget halálban. Tedd meg nekem azt a szívességet, hogy megkeresed és megpróbálod először ezeket, mielőtt a pusztítás útjára lépsz... - nézek rá kérően. Michaelt féltő szavaira aprót bólintok.
- Szomorú voltam, amiért nem jött el. Noha így is túlerőben voltatok, örültem volna, ha a család megtapasztalja milyen egy közös célért harcolni... újra. Szándékomban áll minden testvéremet felkeresni. Te vagy az első, akivel találkoztam visszatértem után. - mosolygom rá halványan, kedvesen.
- Beszélek majd Michaellel is. Megpróbálom észhez téríteni a két "veszekedőt". Aztán Rafael jön, az ő véleményére is kíváncsi vagyok. Sarielről, vagy Urielről nem tudsz valamit? Merre találom őket, hogy vannak? Őket is jó lett volna látni akkor. - sóhajtok halkan. Hiányoznak a nővéreim.




✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



White light fades to Red

Ramiél
WHISPERING AMEN
avatar




☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
64

Szomb. Jún. 03, 2017 10:16 am írtam neked utoljára


To Raquel
Húgom nevetésére rosszallóan barázdálom a homlokom s húzom össze a szemöldököm. Én vele ellentétben nyughatatlan vándor vagyok, még szép hogy nem ismerem a kifejezést. Sokszor megfordultam a Földön, ehhez azonban nem eléggé. Nem veszem rossz néven ezt tőle, hamar megenyhülnek vonásaim, látva megnyugvó arcát, melyet mindig körbeleng kedves mosolya. Már nagyon hiányzott ez nekem. Szavai mégsem nyugtatnak meg, bár tudom egy cipőben járunk.
- Tehát azt mondod, hogy Mihálynak hagynia kellett volna hogy Gabriel eltörölje az emberiséget a Föld színéről, hogy írmagjuk se maradjon.
Elmerengve figyelem a messziséget, egyébként van igazság a szavai mögött, ha így történik, akkor nem lenne mi miatt veszekedniük és nem kellene nekünk sem az emberekért aggódnunk. Aggódni..de furcsa kifejezés ez számomra, pedig találó..vannak emberek, akik megérdemlik az aggódásunkat. Adott esetben megérdemlik a segítségünket is. De ha így történt volna, akkor tényleg nem is kellene velük foglalkoznunk sem. Atyánk öröksége köddé vált volna, leszámítva a Földet, de ugye élőlények nélkül, teljesen üres lenne, nem volna értelme ezen civakodniuk egyiküknek sem.
- Sok mindent nem kellett volna, például nekem sem kellett volna Mihály oldalára állnom, de megtettem, ahogy megtette bátyánk is a lépéseit az emberiség kiirtása felé. Itt a kérdés már nem a kellett vagy sem, hanem a hogyan tovább?
Lemondó sóhajjal tekintek Raquelre, aki megrökönyödve néz rám, miután közöltem vele hogy vissza akarom venni az otthonunkat. Felrakom a kezeimet, behajlított könyökkel magam elé, úgy érzem szavai vádaskodóak, pedig még semmi rosszat se tettem.
- Igaz, nem sokat vagyok otthon, de a többiek igen és rossz volt megtapasztalnom azt, amit Gabriel és harcosai művelnek velük. Ráadásul Nasargiel harcosainak kisebb része odafent rekedt. Veszélyben az életük. Már lassan mindenkinek veszélyben az élete. Megalázza és elnyomja őket, ehhez pedig nincs joga! Ha már szabadságot adott Atyánk nekünk, akkor legyenek szabadok..legyen szabad mindenki!
Tör fel belőlem egy parányi indulat, ám ez olyan gyenge, akár a nyári szellőcske fuvallata. Jobban dühít az hogy nem tudok hazamenni én se, mint hogy elnyomja őket és ők tűrik ezt. Persze utóbbi is kellően megadja ennek a módját, örömest képen törölném vele Gabrielt. De ugyanakkor az az igazság, megértem őt, míg Mihályt egyre inkább nem értem. Kezdem elveszíteni a fonalat, a kapcsolatot vele. Ezen gondolatok keverednek fel bennem miután kiadtam magamból az indulatot, és azt most mindinkább átveszi az aggódás. Finoman megérintve húgom vállát, ennek hangot is adok.
- Félek Mihálynak nagyobb szüksége lenne rád, mint Gabrielnek.
Ha azt nézzük Gabriel eljött segíteni nekünk, míg Mihály nem. Úgy tesz, mint akinek a családja az emberek és nem mi.
- Belenéztem mind a kettőjük szemébe...és...Mihályéban semmit sem láttam, mikor bátyánkról és rólad beszéltem vele.
Van amikor nem sikerül kifejeznem magam úgy, ahogy szeretném, és most érzelmekről beszéltem..olyasmiről, amit eddig mi sosem tapasztaltunk igazán, bár én már 25 évvel ezelőtt is éreztem a haragot...bennem volt. A többiek gőgjét, ami bennük volt, húgom kedvességét, ami benne volt..ott volt akkor is. Csak akkor fogtam ezt fel, mikor lejöttünk a Földre, és az ingerszegény környezetünkből hirtelen pottyantunk bele a mindenségbe, ami maga a Föld. Sandán nézek olykor rá, olykor a tájra előttünk, lehet most elmeháborodottnak titulál. Megpróbálhatom jobban összeszedni a szavakat hozzá hogy megértse, ha ebből nem értette meg, úgyhogy csendben gondolkodom, magamban remélve hogy nem kell ezt még egyszer megpróbálnom. Én nem vagyok a szavak embere, sokszor hülyeséget beszélek és nem az jön ki, amit mondani akartam igazából.

Raguel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Angyal
☩ Reagok :
108

Hétf. Május 22, 2017 7:52 pm írtam neked utoljára


Ramiél & Raguel
Dont leave me lost in the dark
Angel • Üzenet: <3 • Credit:

Halkan elnevetem magamat Ramiél reakcióján. Nem ismeri még ezt a szót..? Jó, mondjuk én az életem felét a földön éltem le.
- Poszt-a-po-ka-lip-ti-kus. Apokalipszis utáni, ha így jobban tetszik. - mosolygom jó kedvűen. Fura, hogy még én tanítom a nálamnál idősebb bátyámat valamire, de ez örömmel tölt el. Hasznosnak érzem magamat, főleg, hogy mostanában nem vagyok képes arra, amire képesnek kellene lennem... Figyelem, miként gyógyítja be a sebet tenyeremen, majd a szemébe pillantok, ahogy kifejti a kérdésemre a véleményét. Örülök annak, amit hallok, a megnyugvás látható az arcomon.
- A régi út messzi, de elérhető. Csak dolgozni kell rajta. Mind ketten hibát követnek el. Gabrielnek nem volt joga az emberek ellen hadjáratot indítani, és Michaelnek sem kellett volna szembeszállni vele, ezzel előidézve azt a hatalmas szakadékot, amely a két oldal között tátong... és nekem ezt kéne összefoltozni... - sóhajtok fel, s habár még csak most tértem vissza a testvéreim közé, már szinte a gondolattól is fáradtnak érzem magamat. Egy szinte lehetetlen akadály áll előttem, mert a két legmakacsabb testvéremet kellene ismét összhangra emelni.
- Az emberek jobb esetben sose lesznek felkészülve ránk. Soha nem is kellett volna épp ránk felkészülniük, hiszen ha Atyánknak betelik a pohár, nekünk kell elmosnunk őket, hogy újra kezdhesse a munkát, ahogy már több is tette. - csóválom a fejem magam elé meredve, majd rá pillantok a merengésből.
- A tettek beszédesebbek a szavaknál, Ramiél. "Vizet papol, bort iszik" mondás nálunk is működik. - mondom azon szavaira, hogy ő nem a szavak angyala. Nem kell beszélnie... csak hátráljon el a konfliktustól, ami homlokegyenest van azzal, amit utoljára mond, így kissé aggodalmasan nézek rá.
- "Vissza vennünk"? Csak nem akartok bemasírozni a Mennybe és... - már a gondolattól is elsápadok, hogy azon a szent helyen, a mi otthonunkban és Atyánk székhelyén újabb vér folyjon. Hát nem volt már így is több, mint elég?




✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



White light fades to Red

Ramiél
WHISPERING AMEN
avatar




☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
64

Vas. Május 14, 2017 10:42 am írtam neked utoljára


To Raquel
- Poszt..akalipikus?
Dadogom magam elé, mert életemben nem hallottam ezt a kifejezést és egyébként nem mondd nekem semmit se. Úgyhogy ízlelgetem a szót. Húgom terveit és meglátásait csendben taglalom, még egy hümmögés is belefér. Jó terv, szerintem, csak nem tudom a bátyáimra ez mennyire lesz hatással. Abban biztos vagyok, rám lenne hatása, és kiüldözne vele a világból, mennék egyet kirándulni az univerzum többi szegletébe. Csak az a probléma nem engem kell meggyőznie. A kérdése előtt még bárgyún vigyorogva forgatom a törékeny kezét az enyémben, erőmet használva a sebére, aztán a kérdésére ismét felfelé emelem a tekintetem a járda burkolatáról, beletekintve a kedves szempárba.
- A régi út messzinek tűnik. De igen, másra sem vágyom! Nem szeretem az embereket, nem szeretem a világukat és nem értem őket. Ez nem a mi otthonunk. Ez csak egy kényszer megoldás. Azért szegődtem Mihály mellé, mert úgy érzem szüksége van a támogatásra és nem értek egyet Gabriellel. Nem utálom a Földet, Atyánk öröksége, amit nekünk nincs jogunk elpusztítani, de itt nem maradhatunk.
Tömören és velősen kimondtam a véleményem és az álláspontomat, ha Gabriel nem lenne ennyire arrogáns, eszembe se jutott volna lejönni ide. Azonban tombolásának senki sem tud gátat emelni. Atyánk elhagyott minket.
- A jelenben ezt az utat kell járnunk. Az emberek nincsenek még felkészülve és bátyám hajthatatlan az irányukba, eltapossa az összeset amelyik az útjába kerül.
Őszintén szólva néha nekem is nagy kedvem lenne helyrerázni az agyukat, de tudom, ez sem a mi dolgunk, mi csak utat mutathatunk, segítő jobbot emelhetünk eléjük, vagy adott esetben tovább sétálhatunk észre sem véve őket. De idelent másképp működik minden.
- Nekem nem kenyerem a beszéd. Ne kérdd tőlem hogy megpróbáljam őket jobb belátásra téríteni, mert az nagyon hosszú folyamatnak ígérkezne!
Amúgy próbáltam, Mihállyal. Süket fülekre találtam. Akkor mit akarjak Gabriellel? Szerintem az a beszélgetés elfajulna, azt hiszem. Főleg mert az én habitusom tényleg mindenkinek az agyára megy.
- Először az otthonunkat kell vissza vennünk tőle, azzal némiképp vissza állíthatunk valamit a régi rendből. És azt szép szavakkal, félek, nem lehetne elérni már...

Raguel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Angyal
☩ Reagok :
108

Hétf. Május 08, 2017 6:08 pm írtam neked utoljára


Ramiél & Raguel
Dont leave me lost in the dark
Angel • Üzenet: <3 • Credit:

Szavait hallva egyszerre buggyanna ki belőlem a nevetés és tátanám el a számat. A kettő egyvelege furcsa elnyomott hangokat vált ki belőlem, miközben elkerekednek a szemeim.
- Ramiél! - szólok rá végül kedves "szigorral", amit egyáltalán nem lehet komolyan venni, mert közben kitör belőlem a nevetést. Soha nem hallottam még így beszélni bátyámat, így ez teljesen meglepetésként ér. Mennyi minden változott 25 év alatt, te jó ég.
- Nem véletlenül nevezik ezeket a kondíciókat posztapoklatiptikusnak. - mondom még utolsó érvként, de igazándiból felesleges ezen huzavonázni. Szó szerint tényleg nincs vége a világnak, viszont nem is úgy folytatódik, ahogy ők azt várták. Simítását arcomon halovány, gyengéd mosollyal fogadom. Bólintására kissé még csendben maradok, de következő szavaira egy halovány kis görbület kerül ajkamra.
- Olyanban nem lehet inni, aminek a létezéséről tudunk. Csodálkozol hát, hogy hitüket ostobaságokba ölik? Nem mintha régen nem csinálták volna ezt... - ebben a tekintetben igazából nem túl sokat változtak az emberek... Régebben kevesen hittek bennünk, legtöbbször akkor fordultak felénk, mikor halál közeli élményben lett részük, vagy tapasztalták, látták a csodákat, a mi hibáinkból. Következő kérdésére felemelem a fejem és kissé rosszallóan nézek rá.
- Nem üldözött el az otthonunkból. Egyik testvérem sem üldözött el... a .. szó szoros értelmében. - sóhajtok. Kár is ezen mit szépíteni, vagy takargatni a sebet a kezemen. A szó gyorsabban szárnyal mint én, nem csodálom, hogy a bátyám tud róla. Bár azt nem tudom, hogyan... Tudtommal oda fent Gabriel pártiak vannak túlnyomó részt.
- Amúgy azt tervezem, hogy a bátyáim nyakára járok és addig csiripelek a fülükbe, míg észre nem veszik magukat. - utalok itt Michaelre és Gabrielre.
- Eszükbe juttatom a tanításokat. Szembesítem őket hibáikkal. Újabb teóriákat vetek fel Atyánkkal kapcsolatban, hogy megingassam a háborús vágyaikat... és remélhetőleg magam köré gyűjtök egy akkora tömeget, amely elég ahhoz, hogy más testvérem is a békét szomjazza. Elcsalnám az angyalokat a seregből, hogy a lehető legkevesebb legyen a veszteség, ha netán nem sikerülne megállítani a katasztrófát. - mondom komolyan. Tudom, hogy az erőszak csak erőszakot és tovább fonódó ellentéteket szül, ezért használom szándékosan a "csalni" szót. Egy háborút nem lehet harcokkal megállítani....
- Mondd, ha lenne lehetőséged rá, nem akarnál te is visszalépni a régi útra? - kérdezem arcát fürkészve, komoly arccal.




✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



White light fades to Red

Ramiél
WHISPERING AMEN
avatar




☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
64

Szomb. Május 06, 2017 10:35 pm írtam neked utoljára


To Raquel
Töprengve figyelem a levél ingatag útját a szélben, tudom a vége a föld, amin tovább vándorol. Közben húgom a vállamra hajtja fejét és kifejti miért gondolta úgy hogy ez a korszak az emberek számára a világ vége lenne, amivel nem értek egyet.
- A változás nem jelenti semminek a végét, és ezt az emberek tudják a legjobban, mert nekik nap mint nap alkalmazkodniuk kell. Szerintem inkább úgy érzik, hogy a nyakukba szakadt az ég és hogy Isten bassza meg..már bocsánat a kifejezésért.
A végét csúnyán elröhögöm, ez nem az én stílusom, de legnagyobb megdöbbenésemre kezdem érteni Júdás gondolat menetét. Sosem jutna azonban eszembe ilyent mondani atyánk szemébe, és valószínűleg az életben nem fogok többet így beszélni róla, de nézzük csak az embereket. Sajnos pont így állnak hozzá, ez az amiért előbb utóbb meg fognak támadni minket, válogatás nélkül, tekintet nélkül arra hogy ki és mennyit áldozott közülünk a biztonságuk érdekében, avagy ellenben épp azért hogy írmagjuk se maradjon. Annak viszont örülök, hogy Raquel is hasonlóan vélekedik ahogy én is. Ellenségeink a pokol szolgái és nem az emberek. De ha nem vigyázunk, mi lehetünk a legnagyobb vesztesei ennek a cirkusznak. Mélyet felsóhajtók, jobb kezemmel gyengéden végig simítok a jól ismert arcocskán. Arcul köp a valóság, így érzem, mert vele ellentétben én a tettek erejében bízok és nem a szavakban, számomra a "segítek" szónál sokkal többet ér az, ha az illető valóban segít annak, akinek mondta. Ha az üres ígéretek és jól csengő szavak helyett inkább tettekben mutatkozik meg az egyén. Olyan békésen ülünk itt, hogy nem akarom elrontani ezt, csendben bólintok rá, mintegy "tudomásul vettem, te miben bízol húgom, csak engem ne nyaggass vele", közben ujjaim finoman leperegnek az álláról, hogy aztán hátradőlve megtámaszkodhassak. A nő a boltban csak folytatja a munkát, neki teljesen természetes a napjából x időt erre pazarolni, hogy kapjon néhány papírfecnit, amit igazából a hátsója kitörléséhez is használhatna, kb. annyira hasznosak, miközben a fontos dolgokról lemarad és talán lehet nem is fogékony már rájuk, annyira beleszokott ebbe a hétköznapi "rutinba". Ez vezethetett ahhoz hogy így eltávolodtak Istentől?
- A legtöbbjük már nem hisz semmiben...talán az Ufókban. Nem tudnom Mihály kiképzése mennyire lesz hasznos a számukra a démonok ellen...de jól mondod húgom. Az ellenségeink ők, és nem az emberek..legfőképp nem a saját a véreink.
Búgom mély, keserű és elhaló hangon, mert még gondolkodnom kell ezen is, valamint azon hogy Raquel miért nem akar felgyógyulni hamar. A válasza logikus, de akárhogy nézem, így jó darabig sebezhető marad. Az ő döntése, úgyhogy szokásomhoz híven ennyiben hagyom a témát.
- Mondd, mi a terved most hogy Gábriel elüldözött otthonunkból?
Már jó előre eldöntöttem hogy segítek neki, a kérdés az megbízik-e bennem annyira hogy bele avasson? A híreket meg már én is hallottam, csak hozzávetőlegesen tudom elképzelni mi történhetett odafent. Ha szépen akarom megfogalmazni magamnak, akkor az "ejnye-bejnye" kezdetű mondatok leperegtek bátyám képzeletbeli falán, ahogy a "kérlek szépen", "jó lenne ha", "ezt nem kéne", "én úgy gondolom" és társai is. De abban is biztos vagyok hogy húgom szótára még korántsem apadt ki, elvégre a szavaknak túlajdonít elsöprő fölényt és végül is ha a megfelelő személyt tudja meggyőzni a megfelelő időben, akkor eléri a célját.

Raguel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Angyal
☩ Reagok :
108

Hétf. Ápr. 24, 2017 1:50 pm írtam neked utoljára


Ramiél & Raguel
Dont leave me lost in the dark
Angel • Üzenet: <3 • Credit:

Nem sokszor fordult elő velem, hogy hazudnom kellett volna a testvéreimnek. Egyszer kétszer előfordult, akkor is az Ő akarata miatt, épp úgy, mikor Ophiliával beszéltem terveimről és arról, hogy a rendet vissza kell állítani. Most azonban, mikor Ramiél azt mondja, épségben lent vagyok, majdnem kibuggyan ajkaimon, hogy ez csak erőmön múlt, s nem azért, mert örömmel fogadtak vissza testvéreink. De nem akarok haragot, vagy még több keserűséget szítani bátyám szívében, így inkább csak mosolyogva bólintok egyet. Közben megosztom vele gondolatom egy darabját. Válaszára, aggodalmára, meleg, védelmező kezének fogására halványan elmosolyodom. A levelet, melyet fogtam, szélnek eresztem, hogy megfoghassam Ramiél kezét, fejemet a vállára hajtom. Ügyelek, hogy a vágott seb a tenyeremen ne nagyon tűnhessen fel neki.
- Az a világ, amelyet ismertek, s amelyet kialakítottak maguknak, megszűnt létezni. Habár élnek, és újra építkeznek, ez már egy újvilág. Angyalokkal... démonokkal... De a réginek vége. - mondom nyugodtan, kifejtve, miért is gondolom úgy, hogy világvége van.
- Ha pedig a szememre gondolsz... nem szeretném,
ha megtörnék az átkot. Még nem.
- mondom határozottan, egy halk sóhajjal felemelem a fejem válláról és felpillantok az égre.
- Jól jöhet még, ha védtelennek hisznek... Hiszen tudod,
hogy ha tudok is harcolni, akkor sem ér fel az erőm a tiétekhez. És különben is a szavak erejében bízok jobban. Ráadásul... ez ékes jele annak, hogy nem egymás ellen kellene harcolnunk, hanem a démonok ellen...
- mondom kissé lesütve a pillantásom. Ez az egyik oka, amiért örülök, hogy ma találkoztunk. Először a rangosokkal kell beszélnem, hogy ők hogyan állnak a háborúhoz, s őket meggyőzni először. Ha nem sikerül, jöhetnek a kisebb tömegek. Sok kicsi sokra megy, szokás mondani. A másik oka pedig az, hogy nagyon hiányzott nekem, ahogy a többiek is. Be kell pótolnom az elmaradt időt, és tudást. Megtudni, mik történtek pontosan, s hogy a többiek hol vannak, mik a kilátások.




✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



White light fades to Red

Ramiél
WHISPERING AMEN
avatar




☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
64

Hétf. Ápr. 24, 2017 10:03 am írtam neked utoljára


To Raquel
Csendben érkezem, lépteim a lágy szellő kíséri, bár az akit észrevettem idelent, biztosan  megérezte jöttömet. Azt mondják az emberek is képesek erre miután elvesztik a látásukat, ha valóban így van az egy újabb párhuzam köztünk. Szárnyaim apró mozdulatokkal kavarják fel a tető porát, mialatt Raquel mellé érkezem.
- Én pedig örülök hogy épségben idelent vagy!
Aggódtam érte annak ellenére hogy tudtam Gábriel nem volna képes úgy bántani őt, ahogy tették azt a démonok, no meg a húgomat sem kell ennyire félteni a mi fajtánktól. Hangom mély tónusai lágyan csendülnek, közben igyekszem helyet foglalni mellette a tetőn egy halovány mosoly kíséretében. Ő addig a környezetet figyeli és hangot ad az éppen felmerülő gondolatainak. Miután leültem és lábaim ugyancsak a föld felé meredve lógnak mint az övéi, én is megbámulom a kirakatot, figyelem miként segíti a nőt aki ott dolgozik. Elmerengek azon mi lett volna ha nem támasztja alá a szék lábát, megsérül talán? Vagy nyakát szegi és ott leli halálát? A sors még számunkra is ismeretlen titkokat tartogat.
- A világ vége még nem jött el a számukra és Atyánk csupán annyit várt el tőlük hogy betartsák parancsolatait, a világukat saját maguk nehezítették meg ennyire. Rengetegszer jártam már köztük, de még most sem értem meg őket.
Lemondó sóhajjal adózom szavaimnak, aztán apró mozdulattal megfogom a húgom kezét, lágyan az ölembe húzom.
- Látom még nem gyógyultál fel teljesen. Mit tudok tenni ezért?
Próbálkozhatom a gyógyítással, de nekem a köddé válás sokkal jobban megy, azt már mesteri fokon űzöm. Viszont talán hamarabb regenerálódik akkor. Nem értek jól ehhez, pedig egy csomó súlyos sérülést elszenvedtem magam is, ezért kérdem tanácstalanul. Mintha méreg ment volna a szemébe, azt meg lehet nem is gyógyítani kéne csupán kivonni? Hm, inkább megvárom a válaszát.

Raguel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Angyal
☩ Reagok :
108

Szomb. Ápr. 22, 2017 2:36 pm írtam neked utoljára


Ramiél & Raguel
Dont leave me lost in the dark
Angel • Üzenet: <3 • Credit:

Rég jártam már itt. Bár, hogy mi a rég, az relatív. Egy ember szemében 25 év az hosszú idő, a mienkben csak pillanatok. Még is, régnek mondom, hiszen a fogságban úgy éreztem, mintha háromszor, négyszer annyi idő telt volna el. Élvezem a szabadságot. A benzinkút lapos tetején üldögélve figyelem az embereket és angyalokat, ujjaim közt a tetőn pihenő száraz levelek egyikét forgatom száránál fogva. Otthon borzasztó volt. Alig vártam, hogy hazatérjek, mikor a többiek értem jöttek, erőt gyűjteni és regenerálódni, és még is kellemesebben érzem magamat ide lent, mint oda fent. Nagyon, nagyon sok dolgom lesz, ha helyre akarok tenni mindent... Amíg oda fent voltam, megtettem mindent, amit tudtam, majd lejöttem, mielőtt újra megtámadtak volna.
A támadás emlékére keserű lesz az arckifejezésem... Hát idáig jutottak az angyalok. Innen visszahúzni őket, talán egy örökkévalóság is kevés volna, de... nem. Nem szabad erre gondolnom, és nem szabad, hogy ellepjen a bánat. Küldetésem van... fontos küldetésem, amihez erősnek kell lennem!  Ophiliának már felvázoltam, mit és hogyan fogok csinálni, hát véghez is viszem. Ebben segítségemre van a "sors" is.
Amint megérzem valaki jelenlétét, rendezem az arcvonásaimat, majd hátra pillantva vállam felett megnézem, ki csatlakozott hozzám. Szemeim még mindig feketék és fizikálisan még mindig nem látok velük, de legalább szárnyaim röpképesek most már.. Amint észreveszem, hogy bátyám tért mellém, elmosolyodom.
- Ramiél! Örülök, hogy látlak! - köszöntöm kedvesen, habár a "látlak" talán túlzás a részemről. Bármely testvéremnek örültem volna, de Ramiélnek jobban örülök most bárki másnál. Talán azért, amit értem tett, talán azért, mert láttam, miként reagált, mikor kivetülésemmel először találkozott. Mind a ketten különcök vagyunk a magunk módján. Én már-már emberi vagyok, ő pedig kicsit magának való és a legtöbb angyal azt mondja rá, hogy "fura". Pedig ő inkább csak.. elvont. Sok időt tölt a buksijában, ami bárcsak igaz lenne sok más testvérünkre is... Ahelyett, hogy kardot ragadnak. Tekintetem visszafordítom az emberekre, a tető szélén lógó lábaimat himbálni kezdem.
- Még a világ vége után is képesek épp úgy dolgozni,
mint azelőtt, ahogy azt elvárta tőlük valaha Atyánk... Ebben is látszik,
hogy mennyire erős faj is az ember.
- talán erősebb, mint mi angyalok. Ezt persze nem teszem hozzá, csak gondolom. Tekintetem az egyik bolt nagyobb üveg kirakatára összpontosul. Oda bent egy varrónő igazgatja a portékáját az ablakban, az egyik bábúra, egy háromlábú sámlin állva. Innen is látom, mennyire bizonytalan, ingatag. Valószínűleg ki van lazulva az egyik lába, a sok éves használat miatt. Én már előre látom, hogy ki is csuklani alóla, de ezt megakadályozva telekinézissel ékelem alá a lábat, hogy stabil legyen, legalább addig, amíg végez.




✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



White light fades to Red

Vendég
WHISPERING AMEN



Vas. Okt. 30, 2016 5:59 pm írtam neked utoljára


Rooker's Benzinkút

Benzin, gázolaj, gáz, elektromos-jármú töltőállomás. Fizetés a non-stop boltban.


Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára


 
Benzinkút
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: