• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

 
Gráinne Mhaol
SzerzőÜzenet

Sealiah...
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Bukott angyal
☩ Posztok :
105
☩ Képességem :
Már nincsenek
☩ Rang :
Gabriel közelében szeretnék lenni
☩ Play by :
Emilia Clarke
☩ Korom :
851
☩ Pokol vagy menny? :
Semleges


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Okt. 31, 2016 2:17 pm írtam neked utoljára





Gratulálunk elfogadva
az oldal tagja lettél

Helló. Először is szeretném megköszönni, hogy kijavítottad azt, amit kértünk és bocsi, hogy kellett várnod. Tetszik a karaktered egyébként. Szépen felépített és örülök, hogy nem csak egy apró részt szakítottál ki, hanem több száz évet bemutattál nekünk. Aztán a végén ugyan hoztál egy elég rossz döntést... de mégis, mi az a 15 év az 1000-hez amit már megéltél? Wink Ne felejts el foglalózni, utána pedig irány a játéktér!


● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ●



Hell or Heaven vezetősége

Gráinne Mhaol
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Posztok :
55
☩ Rólam :
☩ Rang :
Golddigger
☩ Play by :
Kate Beckinsale
☩ Pokol vagy menny? :
A Pokolba kívánnak
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Okt. 30, 2016 10:27 am írtam neked utoljára


Granuaile aka Gráinne Mhaol
Pénz beszél, kutya ugat
Kate Beckinsale
Démon
Saját
-
Száműzött
Nagy-Britannia

Személyes adatok

Véleményem az emberekről:Nálam a pénztárca súlya számít!


Porhüvelyem neve: Gráinne Mhaol

Mióta élsz?: Kb 1000

Gabriel vagy mihály?: Lucifer.. Olyan van?

Vélemény a természetfelettiről? : Mostanában csak gondot okoznak nekem az angyalok és démonok…

Város: New Orleans

Család: Már meghaltak. Az új családomat, a Poklot inkább nem ölelem keblemre!

Beosztásod: Régebben kincstárnok voltam, most már száműzött vagyok.

Szakadár infó: -

23 éves
Vi
12 éve
Képességem


A száműzetéssel a démoni erők lepecsételése jár, szóval egyelőre semmilyen hatalmam sincs.




.
Ezt a történetet vérrel írják
Óóó hol is kezdhetném a mesémet. Olyan sok dolgot tudnék mondani. Mondjuk az elejétől, igaz? Nem jó egy mesét in medias res kezdeni. Hát jó, de hosszú lesz!
Nagyjából 1000 évvel ezelőtt születtem britt földön. Az első nevemre igazából nem emlékszem, azt a korszakot úgy is mindig el akarom felejteni. Szóval, egészen szegény parasztcsaládban nevelkedtem, papa, mama, gyerekek. Volt két testvérem, egy bátyám meg egy öcsém, alig tudtunk megélni, hűbérurunk által sanyargatott falu volt a mienk. Akkor telt be a pohár, mikor a bátyám teljesen legyengült a nélkülözés miatt, a kását, melyet kapott, mindig az öcsémnek adta. Egy nap nem jött haza, összeesett a mezőn.
Sosem hittem a boszorkányságban egészen addig a hétig, mert akkor megkeresett egy jósnő, s elmagyarázta, hogy ha szeretem a családomat, akkor véssek ilyen meg olyan jeleket a padlóba, szórjak némi pénzt egy tálkába, majd olajjal gyújtsam meg és mondjak el háromszor valami igét. Igazából eleinte hülyeségnek véltem és nem is csináltam meg, de pár napnyi éhezés után már eléggé elkeseredett voltam ahhoz, hogy megtegyem.
Akkora csinnadrattát még nem láttam! A démon szinte pénzesőben jelent meg, ruháját még a király is megirigyelte volna. Csak tátani tudtam a számat. Azt mondta, hogy a lelkemért cserébe elintézi, hogy a hűbérurunk engem válasszon magam mellé, és így én is és a családom is megkaphat bármit az életben. Ostoba voltam és nem becsültem meg eléggé a lelkem értékét, nem is kérdeztem rá a részletekre, csak rá bólintottam. Másnap egy hintó jött a faluba a nemessel, hogy válasszon maga mellé valakit. No persze nem házasságra vágyott, csak egy cselédre. Ennyire átverve még soha nem éreztem magamat, hiszen azt hittem feleséget keres, de végül is... a nemes engem választott és a fizetségből, amelyet kaptam munkámért, eltudtam tartani a családom, akik sosem vágytak ennél többre. 10 év után meghaltam, nem a legszebb módon: a torkomon akadt egy falat és megfulladtam. Ciki, de a legjobbakkal is előfordul.
A Pokol, hm... Hát mondjuk úgy, hogy nem olyan volt, mint vártam. Annál sokkal rosszabb volt, de azért nem kibírhatatlan. Mivel lelkemmel ennek a démonnak tartoztam, őt szolgáltam oda lent. Hát nem kerültem jobb helyzetbe, mint oda fent voltam... Na de legalább nagyjából 200 év alatt megtanultam lopni, csalni, hazudni, spórolni és kereskedni. Kezdtem úgy érezni, megtaláltam a hivatásom, mert nem volt olyan dolog, amit ne tudtam volna eladni, vagy olcsón megszerezni. Aztán megint jöttek a rossz idők, mikor az uram meghalt. Meglepődni mondjuk nem kell rajta, az aki démonokat ver át és rövidít meg általában csúf halált hal. Viszont én meg ott álltam egyedül, mint egy... mindegy. Kellett valami meló és ahogy körbe néztem, a legjobb lehetőségnek az első démonherceg tűnt. Fényűző palota, nagy terület, sok-sok pénz... ennél csábítóbb dolog egy kapzsi démonnak nem sok van. Szóval bepróbálkoztam. Eleinte voltak gondok, mert a herceg még is inkább harcos volt, mint politikus és a seregébe kerülve nem tűntem túl alkalmasnak úgy.. semmire az ő szemükben.
Nagyjából 10 évig próbáltam megtanulni normálisan harcolni, mikor megütötte a fülemet egy beszélgetés Asmodeus és az akkori kincstárnoka között. Akkora hülyeségeket, mint amit az a pasi mondott, még soha nem hallottam. Vettem a bátorságot, hogy oda menjek és pénzüggyel kapcsolatban kijavítsam, illetve kioktassam az illetőt. Persze a pofátlanságomért két hét szabit kaptam a kínzókamrába, de végül megérte, mert sikerült felhívni a démonherceg figyelmét. Miután kikerültem a börtönből, Asmodeus magához hivatott és röviden elbeszélgetett velem arról, hogy igazából honnan is érkeztem és miben vagyok jó. Azt feleltem neki, hogy ha időt ad nekem és addig a kincstárnoka helyére tesz, megfelezem a kiadásait és a beszerzett áru is jobb minőségű lesz. Azt felelte, hogy ellenkező esetben az életemmel fizetek. Necces üzletnek tűnt, de bele mentem. Persze voltak feltételek: katonáinak és szolgálóinak elégedettnek kellett maradniuk.
Kihívás volt, de a 200 éves kereskedelmi tapasztalat jól jött, mondjuk az is megkönnyítette a dolgom, hogy az akkori kincstárnok egy idióta volt és sok olyan dologra is kiadott, amire semmi szükség nem volt.
Természetesen, ahogy ígértem, megfeleztem a kiadásokat, jobb minőségű árut szereztem be ennek okán pedig a kincstárnoka is maradtam... a következő háromszáz évre.
Mondjuk akkor is voltak velem gondok... Sajnos szokásom volt lopni, és amikor a herceg rájött, hogy szarka módjára gyűjtögetek dolgokat... Mondjuk úgy, nem dicsért meg. Persze ennél nagyobb galibát sosem okoztam, az életem sokkal többet ér nekem, mint a pénz.
Az élet azonban a Pokolban rém unalmas, még akkor is, ha az első démonherceg keze alatt dolgozunk. Pár száz év után megbeszéltem Asmodeussal, hogy az 1500-as éveket a földön tölthetem, méghozzá egy dolog miatt: kalózok! Óóóó istenem, azok az idők... Még jó, hogy engedélyt kaptam rá, mert vétek lett volna kihagyni! Egy tizenéves ír lányt szálltam meg, mikor felkerültem a felszínre egy nemesi sarjat, egy kis hercegnőt, még hozzá Grace O'Malley akit Gráinne Mhaolnak, illetve Granuaile-nak becéztek.. A történelem során mondjuk még sokféleképpen neveztek: Gráinne O'Maly, Graney O'Mally, Grainne Ní Maille, Granny ni Maille, Grany O'Mally, Grayn Ny Mayle, Grane ne Male, Grainy O'Maly, és Granee O'Maillie.. Én mindig is a Granuaile-ra vagy a Gráinne Mhaolra hallgattam és inkább utóbbiról is voltam híres és az maradt meg démoni létem után is. Miután nagyobbacska lett testem, több időmet töltöttem a tengeren, mint a Rockfleet kastélyomban és általában az ex szeretőim és férjeim területeit fosztogattam. Áh, azok a kellemes évek... A fegyverropogás, a végtelen tenger, a nők, a férfiak, a pénz, a kincsek! Micsoda izgalmas, hatalomban és pénzben gazdag élet is volt. A poén az, hogy a nép szemében én még is hősként szerepeltem. Vicces, nem?
De aztán a kalózoknak leáldozott, én pedig visszamentem porosodni a Pokolba. Folytattam a munkámat, néha feljöttem a felszínre, ahol aztán műkincsekkel meg ereklyékkel kereskedtem és férfiakat forgattam ki a vagyonukból.
És egészen 5 évvel ezelőttig nem is történt semmi baj, csak hogy ráakadtam a piacon a Végzet Lándzsájára. A földműves szinte potom pénzért adta el nekem -khm a lelkével együtt-. Igazából tudtam, hogy Lucifernek kellene adnom, le kellett volna vinni, mert ez lett volna a kötelességem, de aztán elgondolkodtam azon, hogy két legyet is csaphatnék egyszerre: eladom a lándzsát, és rá küldök egy démont arra, akinek eladtam. Szóval... igen, eladtam a Végzet Lándzsáját.
Hát utána amit kaptam, soha nem felejtem el. Asmodeus úgy üvöltött velem, ahogy még soha, Harag valószínűleg a fél Pokolban érezhető lehetett. Lucifer pedig megkínzott és a démoni erőimet pecsét alá zárva 10-15 év vakációzásra ítélt a felszínen. Mindezt csak azért, mert nem egyből vittem el neki a lándzsát, hanem hasznot is húztam belőle.. Ajh.. hát igazságos ez..?
Most még csak 5 év telt le a büntimből, azóta New Orleansban poshadok és "fosztogatom" az embereket, miközben egyre nagyobb pénzeket halmozok fel és költök el hála a műkincs kereskedésnek és a feketepiacnak.

 
Gráinne Mhaol
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: