• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

   
Új topikot nyitok
Bátran nyiss friss topikot
Új hozzászólást írok
Válaszolj hozzászólással
 
SzerzőÜzenet

Cassael
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Harcos Angyal
☩ Posztok :
205
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Júl. 03, 2017 12:50 am írtam neked utoljára


In union there is strength
Az arkangyal újabb rendelését hallva nem regulázom meg arcizmaim játékát; hagyom, homlokomat ráncba szedjék, szemöldökeimet egymáshoz vonják, míg szemhéjaimat résnyire húzzák össze. Újabb, kínos korttyal maratva végig torkomat a humanoid testemre alig ható itallal, várom, hogy meghozza az újabb pohárnyi furcsaságot a csapos, majd távozzon. Kétkedéssel telt íriszeim még egy ideig a minket szintén gyanakvóan szemmel tartó alakon pihentetem, majd érezvén mellettem Ramiél enyhe mozdulatát, rá fordítom pillantásomat.
Kérdése várható volt, máskülönben nem is érdeklődött volna Jofielről. Máskülönben nem érdeklődött volna róla éppen tőlem, révén még a halandók sem szoktak bizalmas információkat hasra ütésszerűen kiválasztott egyénekből kipuhatolni. Egy arkangyal tenné mégis? Ugyan. Már csupán az a kérdés, miképpen feleljek? Faggatózzak még indítékairól, vagy egyszerűen bólintsak neki? Netán fejemet rázzam? Voltaképpen a lehetőségekben nem bővelkedem, egyszerűen kiolvashatná gondolatvilágomból a megidézéséhez szükséges összetevőket, rúnákat és pecséteket... Egyelőre mégsem teszi, és ez némi bizalommal tölt meg. Ramiél arkról amúgy sem hírlik, Gabriel szolgálatában állna, az pedig végtére is mindegy, Mihály vagy a Semlegesek táborában szervezkedik. A kíváncsiság ennek ellenére ott fészkelődik bennem.
~Tudom a módját. Csupán az a kérdés, elég tiszták-e a szándékaid egy semleges angyal előhívásához?~ Érdeklődöm meg, kérdésemben több mindent rejtegetvén. Egyrészt teszem nyilvánvalóvá a háborúban elfoglalt helyemet, elvégre ha nem állnánk egy oldalon Jofiellel, s emiatt nem fogalmaznék meg - légből kapott - kételyt Ramiél irányába, akkor maradna még két lehetőség az arkangyal elméjében arra, melyik tábort gyarapítom. A sajátos feltevéseken alapuló elképzeléseknek pedig itt nincsen helye. Másrészt tudni kívánnám azt is, milyen indokból kutatja egykori társamat, s hogy maga pontosan hol áll a világ méretes sakktáblájának mezői közül.
Intézhetnék még felé további kérdéseket, mégsem teszem, hanem elfordítom róla a tekintetemet, és visszaegyengetem a minket továbbra is mustráló pultosra. Nos, azon nem lepődöm meg, egyre furcsábban néz ránk, ugyanis angyaltársam megállapítása még az én fejemben sem fér meg.
- Mit óhajtasz ezzel mondani?  - ráncolom a homlokomat, mielőtt újabb kortyot tudnék le a whiskymből. Csupán a következő adag reményében hörpintve tűnik fel, az előző egyben az utolsó is volt; poharam alja immáron üresen díszeleg.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Grace only exists to be fallen from

Ramiél
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar




☩ Történetem :
☩ Faj :
Arkangyal
☩ Posztok :
75
☩ Rólam :
☩ Play by :
Johnny Depp
☩ Pokol vagy menny? :
Menny



•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Máj. 17, 2017 6:52 pm írtam neked utoljára


to Cassael

Cassael utalása az italomra bogarat ültet a fülembe. Rettenetesen semmilyen íze van, azazhogy édes keserű és olyan szinten aromás, ami engem taszít. Emellett semmit sem érzek, mert a múltkori piát legalább megéreztem. Magamban dörmögök egy sort, viszont tanulva a földi létből inkább nem kötök bele a pultosba, már megtanultam jobb szó nélkül lehúzni amit adott és azzal nem bántom meg. Más kérdés hogy amíg én a homlokom redőzöm az angyal társam szavaira, addig a pultos immáron távolról néz felénk olyan ábrázattal, mintha csak két részeg disznót látna. Ha már idenézett, én most intek neki, közben az elhangzottakon gondolkodom. Nem tanácsos rögtön kitálalni mindent, nem tudhatom Cassaelt merre húzza a meggyőződése.
- Egy Mennydörgést kérek!
Mondom a csaposnak, aki elviszi előlem a szörnyűség maradványait, aztán mikor megint négyszemközt vagyunk, folytatom két csatornán. Felé fordulok, a pulton könyökölve, várva az italomat. ~És te tudod a módját?~ Hogy a megtalálása nem lesz egyszerű, azt sejtettem, viszont Cassael szavai mögött valós tartalmat érzek, olyant, ami azt sugallja tudnia kell. Meg kell tudnom hogyan, vagy pedig rá kell vennem hogy segítsen megkeresni, valamelyik lehetőség a kettő közül. Persze csak akkor, ha bizton tudom hogy nem Gabriel csatlósa.
- Olyan világban élünk, amelyben a limonádé mesterséges aromákat tartalmaz, ellenben a bútorápoló szerek valódi citromot.
A csapos közben meghozza a rendelésem, rám néz a szemét húzkodva, majd megszólal.
- Öregem, te ma már ne igyál többet!
Egy ideig bambán pislogok magam elé, aztán Cassaelre, nem igazán értem mire célzott az ember, vagy mit akart mondani, de a lényeg hogy ne igyak többet. Ezt sikerült leszűrnöm belőle. Azért ezt az italt legurítom, meg is ragadom a poharat és belehúzok.

Cassael
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Harcos Angyal
☩ Posztok :
205
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Máj. 14, 2017 7:10 pm írtam neked utoljára


Ramiél & Cassael
In union there is strength
Fejemet leheletnyire oldalra billentve fogadom az ark sejtelmes válaszát, majd kiélezett figyelemmel kísérem, miként tudja le torkán a démonok lelkével vetekedő kinézetű szörnyűséget, melynek édeskés aromája idáig facsarja az orromat. Rettenet. Meglep hát, képes újabbat rendelni belőle.
- Bizonyos vagy benne, tanácsos még egy olyat innod…? Még a tulajdonosa sincs jó véleménnyel róla - suttogom utóbbi megjegyzésemet, szemtanújaként a csapos elhűlt ábrázatának. Olyasféle italt nem hinném, hogy birtokolnának, mi káros lehetne egy angyalra, hát még egy arkra, mégis fenntartással vagyok a fekete lötty iránt.
- Ohh… Nem tudtam, hogy a piacokon kívül is csinálnak ilyesmit - tűnődök el a leárazáson egy röpke momentumra, s midőn kitölti nekem a következő pohárnyi whiskyt a pultos, a zsebeim mélyére nyúlva tökélem el, mára elég volt a halandók mocskaiból. Mindezt leginkább fizetség képében mutathatom ki, szóval előkotrok néhány darab összegyűrt papír fecnit - melyeknek oly nagy értéket tulajdonítanak az emberek -, és a márványlapra helyezem a tulajdonos elé. Arcizmai leheletnyire összerándulnak, majd orra alatt morogva holmi kiérthetetlent szedegeti össze a jutalmát.
Figyelmem nem ragad sokáig rajta, Ramiél kérdése érthető mód zökkent ki, s vonzza magára koncentrációmat. Tekintetemmel sietősen végigfutom ábrázatát, aztán kortyolok az italomból, alaposan megfontolva válaszomat.
~Voltaképpen láttam, ám egy helyen soha sem marad meg kitartón. Akár a halandók által kergetett kósza álmok, tünékeny.~ Felelem gondolataim közvetítésében, ismételten visszatérve poharam ide-oda csúsztatgatásához. Érdekelne, milyen ügyben keresi éppen Jofielt, arra azonban nem vetemednék, rögvest az indokai között kezdjek áskálódni.
- Elég rá nézni - rántom meg vállaimat hetykén, majd ajkaimhoz emelve italomat, lassú kortyolgatásába kezdek.
~Felkutatásának megvannak a módjai. Körülményesek, s csupán akkor vezetőek célra, ha tiszta szándékból fogantak.~ Teszem hozzá végezetül, elvégre nincsen aggódni valóm. Amennyiben Jofiel úgy kívánja, ne találja meg valaki, akkor senki nem is fogja.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Grace only exists to be fallen from

Ramiél
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar




☩ Történetem :
☩ Faj :
Arkangyal
☩ Posztok :
75
☩ Rólam :
☩ Play by :
Johnny Depp
☩ Pokol vagy menny? :
Menny



•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Máj. 14, 2017 12:22 pm írtam neked utoljára


to Cassael
Érdeklődésem tárgya felfigyelt rám, míg a csapos elém rakja a fekete színű lét egy kerek, lapos kis csészében, azon agyalok, hogy a fenébe is, most lehet tényleg belenyúltam és ez valami ördögi nedű lehet, ha csak ennyit szabad inni belőle. Megforgatom magam előtt, megszagolom, Cassael pedig megérkezik mellém.
- Őszintén szólva én sem értem.
A csapos pont elcsípte a szavaink súlyát, és nagyjából olyan nézést ereszt felénk, mintha ufókat látna, előtte meg amúgy is csúnya pillantásokat kaptam tőle. Fogalmam sincs miért bámult meg, de lássa kivel van dolga, most fogom és jól meghúzom a pohár tartalmát. Édeskés, keserű, erős ízű innivaló, de egyébként semmit sem érzek tőle. Gyanakodva pislogok felfelé, aztán mivel Cassael is kért, gyorsan intek én is.
- Még egy kört!
A csapos megrökönyödve pislog az irányunkba, aztán elvonul magának intézni a rendeléseinket. Azt hiszem most talán átválthatok magunk közé, nem akarom hogy más is hallja.
- Leárazás van, jöttem szétnézni.
Vágom rá egyből amit egy szupermarket előtt hallottam egy ember férfitól, úgy vélem ez megteszi válasznak. Közben a csapos egy üveggel tér vissza, valamint nekem még egy adag ilyen fekete színű löttyel. Cassaelnek kezdte el kiönteni az italát, amikor meghallja a válaszom és megremeg a keze egy pillanatra. Kapok egy lesajnáló pillantást tőle, de aztán úgy dönt, magunkra hagy minket. ~Jofielt keresem. Nem láttad errefelé?~ Nem szeretek rébuszokban beszélni, és azt hiszem semmi sincs abban, hogy őt keresem. Bármiért kereshetem. Van némi fenntartásom Cassael irányába is, ez amolyan egészséges gyanakvás, manapság már nehéz megítélni kiben lehet megbízni. Megint belekortyolok az italba és magam elé mormogom.
- Valami baj van ezzel?
Olyan, mintha vizet innék. De tényleg. Ez lenne a Sötét Szerenád? Olyan érzés kerít hatalmába, mely szerint engem átvertek.

Cassael
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Harcos Angyal
☩ Posztok :
205
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Máj. 07, 2017 9:35 pm írtam neked utoljára


Ramiél & Cassael
In union there is strength
Mély sóhaj szakad fel ajkaim közül, miként hol jobbra, hol balra tologatom kiürült whiskey-s poharamat az asztalon. Pusztán akkor hagyok fel kényszeres, hosszú percek óta tartó mozdulatsorommal, amikor az egyik, hozzám hasonlóan magányos szomszédom rosszallóan cisszegve rácsap a kezemre. Jutalma nem több mint szemöldökeimnek lágy ívelődése, ám ha őszinte kívánnék lenni, ahhoz sem érzek kedvet, felháborodást mímeljek tette okán. Komolyabb terhek foglalkoztatnak, egy ilyen apróság már igazán képtelen volna kizökkenteni rezignáltságomból.
Ráadásképp az italom pótlása sem érkezik meg magától, kipuhatolva gondolataim közül óhajomat egy következő körre, szóval nyúzottan eltekintek a pult felé, mentálisan edzve magamat a közeljövőben esedékes felkelésemhez, és rendelésemhez. Pozitívum, jelenleg nem tolonganak tízen a csapos körül, egymást túlkiabálva gyakorolván az érdekérvényesítést, mielőtt azonban a megnyugvás valamiképpeni, halovány formája megtelepedhetne bensőmben, összeakad tekintetem egy jól ismert alakkal. Ramiél… Személyesen nincsen problémám az arkkal, a háború óta viszont amilyen úton-módon csak lehet, messzire kerülöm őket. Ők az elsők, a legerősebb testvérek, szerény mértékű csoportjuk olyasféle zártságot és összeköttetést képvisel, amelyhez felérni lehetetlen. Bizton veszem, Gabriel ámokfutása felett is jó szívvel hunynának szemet, amennyiben Mihállyal megbékélnének, s akár az emberiség pusztulásra ítéltetésében állapodnának meg. Végtére, Lucifer is közülük került ki, semmi meglepő nem lenne ebben.
Általánosítani mindenesetre nem óhajtok, s ha már ilyen kitartással figyel, összekötöm a kellemest a hasznossal, és végre megeredek a pult irányába. Közelébe érvén nem pazarolja az időt, rögvest beszédbe kezd, noha mondanivalójának első része kiváltképpen megzavar. Résnyire húzott szemhéjaim mögül pillantok rá, majd egyik szemöldökömet kimérten megemelve fogadom meglátását a tartásomra vonatkozóan.
- Fogalmam sincs, miről beszélsz - jegyzem meg őszinte értetlenséget hordozva arcvonásaimon, majd a csaposhoz fordulok. - Még egy kört, legyen szíves - csúsztatom elé a kiürült poharat, s míg várakozom a kiszolgálásra, újfent Ramiélra vezetem íriszeimet.
- Rég nem találkoztunk. Mi járatban? - kezdeményezek beszélgetést, s révén, ő sem rontott azonnal nekem, én is megadom neki a bizalmat. Persze, semleges területen elviekben nem kellene baj érje a kívülállónak titulált angyalokat, ám a gyakorlatban már egészen máshogyan működik minden. Démonmentes övezeteket fertőznek a pokol teremtményei, angyal támad angyalra, nyilvánvalóan ez a hely sem mentesülhet a világ tökéletlensége alól.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Grace only exists to be fallen from

Ramiél
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar




☩ Történetem :
☩ Faj :
Arkangyal
☩ Posztok :
75
☩ Rólam :
☩ Play by :
Johnny Depp
☩ Pokol vagy menny? :
Menny



•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Máj. 07, 2017 1:02 pm írtam neked utoljára


to Cassael
Egykedvűen nyitok be ezen az estén ebbe a kocsmába. Néhány napja azzal indítottam útra Nasargielt, hogy szedje össze a katonáit, addig én felkutatom Jofielt. Azóta semmit sem haladtam, ideje bekeményíteni, azaz a semleges terület minden zugát végig látogatom ha kell ezerszer, míg rá nem akadok a nyomára. Mókás, de valahol tudtam nem lesz egyszerű őt megtalálni, viszont logikusnak tűnt, hogyha megjelenik akkor valahol itt, hiszen itt érintkezhet a legtöbb olyan testvérével aki nem akarja besorozni, megölni vagy meggyőzni az igazáról, ergo én is ide jönnék, no nem pont ebbe a lebujba de az esély megvan rá. Nem hallottam olyan híreket amelyek arról árulkodnak mely szerint fogságba esett, vagy Gábriel oldalára állt volna és hát odafent sem láttam. Azt sem gondolom hogy ma találkozom vele, azonban én olyan vagyok hogy a remény hal meg utoljára nálam, avagy a hülyeségem szorgalommal párosul, ahogy az emberek mondanák.
Végig csörtetek a helyiség belsejében, olykor kósza pillantást vetve a halandókra, az angyalokra, ha valakit felismerek bólintok egyet neki köszönésképp, de csak a pultnál állok meg.
- Nyugodalmas, szép estét!
Szárnyaim eltüntettem már mikor útnak indultam a kanyargós, hosszú utcákon, így hát csupán egy embernek gondolhatnak a sok közül ezek a botor halandók. Persze testvéreim biztosan egyből felismernek.
- Beléd is! Mit adhatok?
Helyet foglalok, aztán látva a pultos szőrös, barázdákkal tarkított, karakteres képét, egyből dezsávű érzésem kerekedik. Mintha már egyszer megtörtént volna egy hasonló eset. Azóta okosabb lettem, tudom, ez nem pusztán felebaráti szeretet vezérelte kérdés. Megköszörülöm a torkom, úgy tekintek rá kérdően, felhúzott szemöldökkel.
- Mid van?
Most már tudom vagy ételt, vagy italokat kezd el nekem sorolni, úgyhogy mondjak le a hatásos belépőm háttér történéséről, igaz, most nem akarnék mennydörgést hozzá. Jó ideig sorolja a neveket, én meg találomra, amelyik éppen megtetszik, felvillanyozott képpel, kiguvadó szemekkel rábökök, mintegy "eltaláltad, pajtás!" felszólalás helyett.
- Azaz, Sötét Szerenád!
Megengedek egy félmosolyt, a férfi pedig fancsali képet vág. Igazából fogalmam sincs mit kértem, de például nem oly rég a Mennydörgés ital az igazán kedvemre való volt. Hátha most sem lőttem bakot. Amíg szervírozza sunyi mód körbenézek, megakad a tekintetem Cassaellen. Mit csinál itt? Attól függően hogy éppen hol tartózkodik, feltűnően nézem, majd amint a közelembe keveredik, megszólítom.
- Az ember mindig úgy toporog a fülke előtt, mintha pisilnie kellene és vécére várna, aztán odabent rádöbben, hogy hoppá, átlátszóak a falak. Te is úgy mászkálsz itt, mintha szorulásod volna.
Persze nincs így, mégsem nyithatok számunkra egyértelmű témával az több fülre lelne mint ahogy akarom, ahhoz odébb kellene mennünk, és nem biztos hogy így kezdésre rá tudom venni, marad tehát a számomra értelmetlen, ámde kellő kommunikáció ahhoz, hogy valamerre haladjak vele. Ugyanakkor ha rögtön telepátiával indítok, még a végén elzavarom innen, azt sem akarom, épp kapóra jön hogy itt észrevettem.

Leviathan
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
91
☩ Rang :
Ashtaroth árnyéka
☩ Play by :
Jaimie Alexander
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol

I'm everyman

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Feb. 26, 2017 12:44 pm írtam neked utoljára


Alexandra & Leviathan
Ha az alkohol akadályoz a munkában, hagyd abba a munkát!


Az elmúlt két napban állandóan a várost jártam titokban, hogy az elszórt démonfegyvereket összeszedhessem és visszavihessem őket a pokolba. Már vagy két tucat vissza lett szállítva, ugyanakkor gőzöm sincs, mennyi lehet még szerteszét. Könnyebb lett volna, ha Ashtaroth nem végez a csempésszel, hanem inkább elfogja és kifaggatja, de... Ekkora csodát nem várok tőle. Főleg azok után, hogy képes volt eljönni ebbe a betonketrecbe. Jelenlétem szokás szerint elrejtem, így nem tudnak különbséget tenni köztem és egy ember között. Fegyvereim is csupán egyszerű kések, miket itt-ott elrejtettem magamnál. Nincs arra szükség, hogy komolyabb felszereléssel járjam a várost. Egyrészt feltűnést keltenék ha elő kellene venni, másrészt nincs abban móka, ha azonnal meghal az áldozat.
Egyik nyomról a másikra haladok, így kötök ki az ír pubban. Egyesek szerint itt is van olyasvalaki, ki mostanában kisebb tételben démoni fegyvereket vett egy pokolbélitől. Ha nem élvezném túlzottan a vadászatot, minden bizonnyal megelégeltem volna már, hogy állandóan kártevők után takarítok, vagy épp rovarokat irtok. Jelen esetben a kettő megy egyszerre, bizonyos idő után. Azután, hogy gyors, időhiányomat mutató kínzással megszerzem az információt, megígérve, hogy elengedem utána az illetőt. El is engedem. Akkor kezdődik az igazi móka. Árnyékként száguldani az épületek között, láthatatlan manőverezve a járókelők tengerében, miközben a rémült prédának jelezve, menekülésre késztetem őt. Riadalmukban akaratlan törik előttem a feléjük vezető utat, mikor egy-egy alakot félre söpörnek maguk elől. Aztán az esetek jelentős százalékában végül egy olyan helyen kötünk ki, ahol saját magukat szorítják sarokba, holott azt hitték, csupán megszabadulnak az idegesítő "tömegtől".
Valami ír löttyöt tartalmazó poharat forgatok ujjaim közt, egyedül ücsörögve egy asztalnál. Démonokra aligha ártalmas a kotyvalék, az íze azonban tűrhető, s valljuk be, ez az egyetlen módja annak, hogy ne tűnjek ki. Mégis ki jön ilyen helyre olyan szándékkal, hogy nem iszik? Az más kérdés, hogy egyedül vagyok, de hát bárkinek lehet egy rosszabb napja, amikor magányra kárhoztatja önmagát, látszólag új barátságot kötve a piásüveggel. Vagy akár kettővel, ha nem lenne túl árulkodó a halhatatlanokra nézve. Két üveg töményt aligha bír elviselni egy egyszerű emberi szervezet.





Vendég
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Nov. 24, 2016 11:08 pm írtam neked utoljára


NEM VAGYOK IDEGES,FŐ A NYUGALOM
Vannak ilyen rohadt jólsikerült esték. Akár még ez is lehet az. Annyiban hagyom a csajt, megbékítem a kétajtós ír szekrényt és minden megy tovább a maga útján, na de a szekrény magától nem békül. Próbálom szépen, csúnyán nyilván nem érdemes, de azért nyilván erélyes is voltam, de nem billentek pozitív irányba az események, azt meg semmiképp nem akartam, hogy elszabaduljon itt a kredenc és esetleg letépje a fejecskémet a nyakamról, aztán bezúzza a koponyámat stresszoldás végett. Sok mindent szeretnék még csinálni az életben, de erősen úgy voltam vele, hogy meghalni azt még valahogy nem, tehát egyetlen opció maradt, egyetlen jövőkép, amiben több fogam van, mint fülem.
Indul a porhintés, illúziókeltés ezerrel, nem nagyon van más választásom, hiába fogadtam meg, hogy próbálom minimalizálni a használatát, időnként beüt a ménkű és kénytelen vagyok azt tenni, amit nem szeretnék.
Szerencsém persze megint nincs, elég rég elhagyott, így Alexis pont a rossz jelenetnél kerül képbe, mikor is azt látja, hogy épp megfélemlítem ezt a hatalmas vörös állatot, nagyjából a puszta tekintetem használva. Mindketten a pulthoz megyünk a kis közjáték után, kérdésére pedig egy kicsit zavartan vakaródzom, mert nem nagyon tudom milyen magyarázattal lenne a legkézenfekvőbb előrukkolnom vagy egyáltalán mi hangzana a legkevésbé hülyén.
-Semmiség, apró félreértés történt, de megoldódott-legyintettem nagyvonalúan és helyet foglaltam a mellette lévő széken. A megjegyzésére csak nevettem, mivel mindketten tudtuk, ha felébresztettem volna inkább menekültem volna az ír óriás karjaiba, minthogy vele fussak véletlenül össze.
-Megvagyok-vonok vállat kérdésére-…mint látod szokás szerint nem én keresem  a bajt, az keres engem-mosolygok.
-Na de a legfontosabb kérdés-jut eszembe hirtelen egy remek figyelemelterelő tényező- mit fizethetek a bájos hölgynek?-udvariaskodom színpadiasan.




THANKS HANNAH OF CAUTION, ATF & SHINE

Vendég
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Nov. 07, 2016 1:27 pm írtam neked utoljára



Dustin && Alexis
Party hard

Nem terveztem ma estére semmit. Szó szerint, már időnap előtt az ágyban feküdtem. Mégsem vettem rossz néven amikor Dustin felhívott, hogy menjek el az Ír pubba. Mindig kapok az ilyen alkalmakon, hiszen én is tini vagyok -még ha furcsa is-, kevés időt szeretek otthon tölteni. A barátaim pedig mindig az elsők... vagyis, az ikrem után. Felpattantam az ágyból, felöltöztem, nem túl kihívóan, de mégis egy Ír pubhoz méltóan, a szokásos helyekre feltűztem az önvédelmi fegyvereket -aprók és mégis sokat érnek, na meg nőként ilyen helyen nem tapperolnak át, plusz pont- aztán az autóba pattantam, de megkértem az ikrem, hogy dobjon ki útközben. Általában nem egy helyre jártunk szórakozni, más a társaságunk de ettől még nagyon is imádjuk egymást, még ha ez nem is látszik annyira kívülről. De ő a lázadóbb, ez egyértelmű. A pub előtt még megigazítottam a ruhám, az ablakba belenézve a hajam és úgy léptem csak be, Dustint keresve. Ekkor látom meg, a pasassal való értetlennek tűnő 'kötekedését'. Felemelem két kezem, kérdőn tekintek felé, összeráncolt homlokkal, de addigra már mellém is suhan.
- Szia! Hát ez meg mi volt? - Gyanús tekintetemen egy apró mosoly is megjelenik, miközben a pulthoz lépek, és az egyik bárszékre mászom fel. - Szerencséd volt, hogy még nem aludtam, mert ha felkeltettél volna... tudod mi lenne. - Magyaráztam közben, persze a beígért italomat is be fogom hajtani, hiszen csak nem üldögélhetek itt szárazon. - Veled mizu? -Kérdezek vissza unalmasan és egyöntetűen. Majd kell egy kis idő, még témába kerülünk és addig hátha Dustin is elmondja, mit láttam az imént.

Megjegyzés: bocsi a késésért || Szószám: xxx ||  Credit

Vendég
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Okt. 28, 2016 11:12 pm írtam neked utoljára


NEM VAGYOK IDEGES,FŐ A NYUGALOM
Mikor az ember  a pohár fenekére néz könnyen keveredik bajba! Rám ez hatványozottan igaz, ami azt illeti folyamatosan ugyanaz történik velem. Jelenleg egy ír pubban szeretne agyonverni egy jókorára nőtt Cormac vagy Fergus, méghozzá kifejezetten jó indokkal és gigantikus öklökkel.
Több hibát is vétettem a mai nap során, számszerint négyet, bár ebben a szép pillanatban, némileg értetlenül bámulva a vörös óriásra, csak hármat tudok számbavenni.
Először: Ugyebár mondani szokás, ne igyon, aki nem bírja. Emellé be kellene vezetni a „ne igyon, aki hülyén viselkedik”-et is, mint aranyszabályt, hátha akkor képes lennék megfogadni és egy ideig be is tartani. Az utóbbi időben abszolút nem mozdultam ki, így nem is alkoholizáltam, szégyen, vagy nem ilyen esetekben nekem öt sör bőven elég a boldogsághoz és az azt követő balhéhoz. Az ember (meg a nephilim is) először jókedvűre issza magát, aztán pedig bátorra. Én ma este indokolatlanul heroikus állapotba söröztem magam, ami normális esetben nem egészséges, ha 178 cm-es, 71 kg-os, nyalka ázsiai fiatal vagy nulla harctéri tapasztalattal. Az én esetem ettől természetesen eltér, ugyanis a képességem mindig marha jól jön, ha meg kell oldani a felmerülő problémákat.
Hol a probléma? A problémát egy goth lány jelenti, aki miután testembe elég alkohol került, szinte a megszólításig hasonlított Fedrára, bennem pedig értelemszerűen megelevenedtek az emlékek. Ha valaki nem tudta volna, egyetlen faszi sem túl elégedett és kiegyensúlyozott, ha a csajával más smárol nagy energiákkal, mikor megérkezik.  Itt a második hiba! Nem kellene azt keresnem, ami nincs és minden fekete hajú, nagy szemű lányba Fedrát látni, aztán lelkesen megpróbálni ágybavinni, nem érdeklődve afelől, hogy tart-e otthon ilyen szépszál hurkás tarkójú állatot, avagy nem.
Hol a harmadik hiba? Már az elég szar ötlet volt, hogy egyáltalán megindultam berúgni, méghozzá az is, hogy egyedül, bár hamar sikerült társaságot találnom, mégha nem is jártam vele túl jól. Tiszta sor, idióta vagyok, ezt vitatni sem kell.
Négyet mondtam ugye? Jön a négyes, mint a nátha! Felhívtam Alexist, hogy rég láttuk egymást és szívesen meghívnám egy bármire, ő pedig nagy dünnyögve igent mondott. Kombinált pirospont Dustnak! Illúziókeltés indul, hatalmas barátunk egy nálánál is magasabb és szélesebb vállakkal rendelkező fazont lát maga előtt kis testem helyett.
-Nincs erre szükség, igaz?-kérdezem mély, kissé fenyegető hangon.  Az ír rázza a fejét.
-Nincs testvér, ugyan, mindketten ugyanonnan jöttünk, miért is lenne itt vita?-mentegeti magát, mintha legalábbis ő lenne a hibás, nem pedig én lennénk indokolatlan faszfej.
-Remek…testvér-vigyorodom el…és négy. Ennél a pontnál látom meg Alexis értetlenkedő arcát a pasas válla mögött és még akkor sem tudom levenni róla a szemem, mikor „testvérem” meglapogatja a hátam és írül hadovál.
-Hey!-lépek oda hozzá arcomon szikrázó mosollyal- Miújság?
Okéé, csak próbáljunk meg a lehető legártatlanabbnak tűnni, aminek csak lehet. Nincs baj, ismétlem, semmi baj nincs!



THANKS HANNAH OF CAUTION, ATF & SHINE

Sponsored content
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

írtam neked utoljára


 
Ír pub
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Új téma nyitása   Hozzászólás a témáhozUgrás: