☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Kísérleti laboratórium

Loki
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
56

Csüt. Nov. 09, 2017 6:47 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kiszámítható reakciójuk, a közönnyel vegyített undor a szerelmi életem említésére szinte már túl könnyűvé teszi ezt a játszmát. Kár, hogy nem teljes hazugságon alapszik. Csak tudnám miért pazarlom rájuk a humorom, komolyan, szinte jobban fáj rezzenéstelen arcuk, mint a harcokban szerzett sebek. Azok beforrnak, de ez az állandó katonás csend...Legalább azzal vigasztalhatom magam, hogy a napló iránt érdeklődést mutat, és bele is firkant, hogy kipróbálja.
-Ó, igen, a háború....hát persze. - Sóhajtok, és tovább rajzolom a megkezdett rúnákat, egy sebész kezével. - Mindazonáltal, meg kell mondjam, kicsit csalódott vagyok. Ez a kar lehetne sokkal több is, mint egy borzasztó kemény, ám de mégis egyszerű kar. Vegyük például ezt a rúnát...
Az animáló rúna kellős közepébe egy másik, sokkal kisebbet rajzolok. A legtöbb rúna elég absztrakt. Leginkább a modern művészethez hasonlít, amiben a többség csak vonalakat, meg durva színeket lát, mások meg úgy tesznek, mintha látnák benne azt, amit a művészettörténet órán tanultak szerint látniuk kéne benne. Az animáló rúna például állítólag úgy néz ki, mint egy fa, rengeteg ággal, és rengeteg gyökérrel, legalábbis az, amit én rajzolok.
-Úrnőm...ne vedd sértésnek, de a múltkori óta elneveztek egy szárnyat rólad a város köztemetőjében. Akiben az arcod nem éleszt félelmet, abban az új karod sem fog. Minden esetre, ha ez a vágyad, megoldom, ám az még jobban lecsökkenti a rúnák élettartamát. Addig viszont...
Befejezem a rajzolást, és leülök a háborúval szemben, magam elé húzva a tenyerét, mintha jósolnék belőle, helyette azonban újabb rúnát vések, ugyanazt,. amit az animáló odvába pingáltam, csak nagyobbat. Közben magyarázok.
-A szimbólum önmagában csak egy rajz. A mögötte álló energia...na ez az, amit pótolni kell, ha elhasználódik. Az én varázserőm jelentős, de ha bőségesebb forrásra van szükség, a démonvér mindig megoldás.
A pingálás végeztével magamhoz repítek egy kést, megvágom a tenyerem, majd Ashtaroth tenyeréhez tapasztom. Láthatóan egyre sápadtabb vagyok, főleg a kezem, főleg amikor a fémujjak maguktól megmozdulnak, és kis híján összeroppantják azt. nagy nehezen húzom csak ki a kezem, a véremnek pedig nyoma sincs, csupán a rúna izzik vörösen az új tenyérben, mielőtt kialudna. A kissé elgörbült ujjaim simogatva lépek hátrébb, és támasztom a hátam a falnak.
-Áú...khmm...szóval...a másik rúna táplálja az animálót. A működéséhez csak démonvérre van szükség. Heti...mondjuk...egy újonc elég, csatában a duplája, de biztos ami biztos, napi egy démon megölése puszta kézzel bőven elég kell, hogy legyen bármilyen igénybevételre...
Kissé még sziszegve lebegtetek egy fekete tollat az egyik gyertyám lángjába, és kenem be szépen lassan a hamvakkal a karomat. a sápadtság alig múlik, de legalább a kezem formája kezd normalizálódni.
-Felteszem ez nem jelent problémát...viszont, lehet arra kell kérnem, hogy az álcázó rúna felvésését máskor ejtsük meg...Az úrnőm új kézfogása háborúhoz méltó.

Phelgor
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
35
☩ Keresett személy :
Még nincs.

Kedd Aug. 22, 2017 12:43 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





Ashtaroth, Loki & Phelgor
I feel it everyday, it's all the same...

Loki panaszára csak a szemem forgatom, de nem szólok semmit. Nem is tudtam, hogy van nője... Illetve, már csak volt. Nem mintha különösebben érdekelnének az efféle pletykák, ki kinek a szeretője és hódolója, így ennek az egy esetnek sem szentelek több figyelmet. Talán Loki is rájön egyszer, hogy felesleges az ilyesféle érthetetlen és talán túl bonyolult, drogszerű, ártó, figyelemelterelő és kellemetlen dolgokba belemenni, mint egy párkapcsolat. Elég, ha Úrnőnk példáját vesszük alapul, aki a az egész jobb karját adta zálogba a történtekért cserébe. Rettenetes volt végignézni, ahogy belefolyik ebbe az egészbe, majd hirtelen lecsap rá a Szörnyeteg és megtépázza. Nem értem, egyszerűen felfogni is képtelen vagyok, hogy történhetett ez PONT ővele... Mi volt az, ami egyáltalán ezt a változást elindította? ... Azóta... Azóta, hogy egyszer a seregekkel valami történt, felütötte fejét a káosz és Asmodeus rátört Ashtaroth-ra. ott történt valami -hm, vajon mi-, amitől az egész régiót kéjhullám rázta meg. Még szerencse, hogy akkor nem tartózkodtam ott - Agramonnak vittem el személyesen pár papírtömböt, néhány fontos kérdéssel együtt, amit meg kellett akkor beszélnem vele. Nem volt könnyű dolgom, de még mindig inkább nyűglődök vele, semmint hogy akkor a katonáink helyében legyek... Ki tudja, mit indított volna el bennem is az az este...
Gondolataim ekkor visszaterelődnek a jelenbe, mikor Loki a könyvet és annak használatát kezdi ismertetni. Biccentéssel jelzem, hogy értettem, majd írok is pár sort a lapokba, figyelmen kívül hagyva a viccnek szánt címet, amit belefirkantott... Értem a célzást... Majd én is megcélzom egyszer valamijét, aztán meglátjuk, ki nevet a végén. Eztán becsukom a könyvet, egy kisebb sóhajt hallatva. Úrnőnk majd megnézheti a saját könyvét, hogy lássuk, valóban működnek-e a megbűvölt kötetek.
Hallgatom a párbeszédük, de érdemben nem igazán tudok mit mondani. Sosem értettem úgy a mágiához... Az viszont tény, hogy elhanyagoltuk a közös edzéseket mostanában, és az igen helytelen. Nem is értem, hogy történhetett ez...
- Minden lehetséges módon próbára tesszük majd az új kart. Mindenféle fegyverforgatás kívánó helyzetben helyt kell állnia, ha nem akarunk bajt a közelgő háborúban.
Nem lenne túl előnyös, ha pont egy párbaj közepette adná fel a szerkezet... Kivéve, ha erre is kitalálunk valami stratégiát, amit bizonyára meg fogunk majd tenni.
Minden esetre, hátamat a falnak döntve, kezemben a könyvvel figyelem, ahogy Loki ügyködik. Hmm, Agramon már gyorsabban és 99% biztosra végzett volna az animálással, de ahhoz a féreghez talán jobb is, hogy nem mentünk. Maradjunk csak a saját berkeinken belül, biztonságosabb bizonyos szempontokból... Ki tudja, Agramon milyen titkos rúnákat vésett volna még arra a karra...


Over And OverOutfit ↟ 411 ↟


Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Vas. Júl. 02, 2017 12:26 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Phelgor, LoKi & Ashtaroth
❝ ... Non quisquam levior medicus, quam fidus amicus ... ❞
Kérdésemre Loki olyan választ ad, amire nem egészen számítottam. Azt hittem, valaki betört a laborba, hasonlók. Ahhoz volna közöm, lévén a férfi egyelőre az én védelmem alatt áll. Az, hogy kivel veszett össze, ki szakított kivel, az nem az én dolgom, így tényleg nem is firtatom tovább a témát. Egy egyszerű
- Értem. – mel le is zárom a témát a magam részéről. A párkapcsolati dolgokba amúgy sem szívesen megyek bele, de úgy főleg nem, hogy saját problémáimra emlékeztetnek. Próbálok nem gondolni a herceg eltűnésére.
A lent feltett kérdéseimre a válasz egyáltalán nem tetszik. Pár naponta átjönni ide, újra bűvölni és vissza menni... Ez nagyon sok időt vesz el.
- A pár nap nem elegendő. Legalább egy hétnek kell lennie. Hetente egyszer még csak időt tudok szakítani erre, de két három nap nagyon szűkös. A háborúval, képzésekkel kell foglalkoznom, nem rohangálhatok fel-alá, mikor Phelgorral így se látunk ki a papírmunkák közül. – a rossz hír morgósságán kívül nincs szigor a hangomban. Tudom, hogy Loki nem tehet arról, ha így tudja megcsinálni. Nem a legerősebb mágus a Pokolban, de Agramonhoz még sem akarok fordulni.
A további szavaira Phelgorra pillantok és biccentek egyet.
- Ezzel a felével úgy hiszem nem lesz gond. Phelgorban megbízom, vele gyakorlok majd. Úgy is elhanyagoltuk ezt a tevékenységet egy ideje. Majd most behozzuk. – ez persze azt jelenti, hogy meg kell tanulnom úgy is harcolni, ha hirtelen nem működne a karom. Tehát bal kézzel küzdeni, úgy, hogy a másik feleslegesen lóg. Vagy majd azt is megnézem, mennyire lehet gyorsan levenni harc közben, hogy ne zavarjon. Bár eltudok képzelni egy-egy olyan mozdulatsort, amelyben még úgy is hasznomra válhat, ha nem tudom mozgatni, csak "lobog" rajtam, tulajdonképpen.
- Akkor próbáljuk ki. Animáld meg, és lehetőleg olyan bűbájt is tegyél rá, amitől az emberek szemében normális karként jelenik meg. Nem akarok feltűnést kelteni, ha netalán a felszínre megyek. – mondom halkan sóhajtva.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Loki
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
56

Hétf. Május 15, 2017 6:36 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


-Reachel megint elhagyott...- vallom be szomorúan Ashtaroth-nak. - A működő rúnáimat mind ismeri...legalábbis azt hiszi, ezekkel viszont meggyűlik majd a baja.
Ahogy ismerem, nem fog többet kérdezni. Ha személyes dolgokba avatom be, szinte érzem az undorát, és közönyét. Az undorát is csak azért, mert utál mindent, amivel nem lehet gyilkolni. A lényeg, hogy nem számítok több kérdésre amíg leérünk.
A Phelgor kezében tartott könyv belsejében lapul a Loki által szerzett könyvek közül a legkevésbé ismert, melynek címe: " Okok arra, miért a Cölibátus, és Absztinencia vezet az igazi boldogsághoz". Más szóval, minden lap üres az elsőtől az utolsó oldalig, még.
-Ha valamit beleírsz, megjelenik a könyv ikertesójában is. Ha abba írnak, a tiédbe. Viszont, mostantól senki más nem érhet hozzá a könyvhöz.
Magyarázat közben rúnákat rajzolok a protézisre.
-Nem tudom mennyi ideig fogja bírni, ilyet még sosem csináltunk.  Pár napnál semmiképpen sem több. Valamivel később aztán ha kitapasztaltuk többet tudok mondani, és talán tovább is tudjuk fejleszteni a dolgot.
Az igazság az, hogy már most lenne ötletem, de a múltban történtek után nem vagyok benne biztos, mennyire éri meg nekem segítőkészebbnek lenni, mint feltétlenül szükséges, és egyébként is...nem bánom, ha többe látom itt őt.
-Legjobb lenne tesztelni valakin akiben megbízol úrnőm. Aki bírja ha püfölöd, de nem fogja kihasználni az alkalmat, ha lemerül a karod. Illetve, ha javasolhatom, szükséged lenne pár kevésbé nemes fegyverre a bal kezedbe is, biztos ami biztos.

Phelgor
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
35
☩ Keresett személy :
Még nincs.

Vas. Május 14, 2017 2:34 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





Ashtaroth, Loki & Phelgor
I feel it everyday, it's all the same...
A földrajzi viszontagságok nem igazán engedik, hogy kellő tempóban haladhassunk, de lovaink így sem állnak meg, céltudatosan haladunk Loki laboratóriuma felé. A kisebb városok és falvak sorra haladnak el mellettünk, de van, hogy egyen-egyen át kell haladnunk. A lakosok általában nem zavartatják magukat, illendően meghajolnak és köszöntik úrnőjüket. Legalábbis, a nagyobb településeken ez a jellemző, viszont a kis falvak démonai nem mind ismerik Ashtaroth arcát, ahogy anno én magam sem, mikor még egyszerű közkatona voltam. Látják, hogy magasabb rangúak vagyunk, mint ők, de így is valaki csak bámul ránk, míg más inkább otthonába rejtőzik, hogy még véletlenül se kelljen a szemünkbe néznie. Előfordul, hogy találkozunk veterán harcosokkal is, akik szintén karjukat vagy lábukat vesztették egy-egy küzdelme során, viszont nem volt se pénzük, se hatalmuk ahhoz, hogy úrnőjükhöz hasonlóan pótolni tudják a veszteségeket. Ők általában engem ismernek fel elsőként, hiszen többet láttak maguk között, mint Ashtaroth-t, viszont sejtik, hogy őt kísérhetem, így ők is megadják a kellő tiszteletet, még akkor is, ha nincs annyira ínyükre a dolog... Mert természetesen mindig vannak és lesznek olyanok, akik nincsenek megelégedve sorsukkal. Nyomorékká lettek, elszegényedtek, de egy háború során gyakran előfordulhat az ilyesmi. Nem sokat tehetünk értük, Ashtaroth pedig nem az az adakozó típus, aki számukra is protézist készíttetne...
Gondolataimból megérkezésünk ráz fel. Szemügyre veszem a látszólag nem túl feltűnő, labornak tűnő épületet. Magam is biccentéssel köszöntöm Lokit, majd lovam kantárját átadva szolgájának, magam is belépek Ashtaroth után. A jelekről viszont nem értesültem, így kissé gyanakodva méregetem a falakat, viszont Ashtaroth minden gond nélkül halad előre, ezért magam is így teszek. Nem szólok, nem kérdezek, hiszen csak kísérőként jöttem el, de a karral kapcsolatban úgyis lesz majd egy-két gondolatom, amit megosztok velük, ha netán ők maguk nem ejtenek hamarabb szót róluk. A liftben viszonozom Tábornokom pillantását, s rejtett kíváncsisággal várom, hogy leérkezzünk.
Odalent körbepillantok, de nincs sok időm nézelődni, mert Loki egy naplóra irányítja a figyelmem. Biccentéssel jelzem, hogy megértettem, miközben segítek Ashtaroth-nak a tőrrel, bár tudom jól, hogy egymaga is megoldaná a feladatot.
- Nincs mit.
Ahogy felteszi az első kérdést úrnőnk, pillantásom ismét a könyvre esik és odalépve hozzá megvágom ujjam, hogy egy csepp vért csepegtethessek rá. Megnézem, mi van benne, ha már Loki a nap folyamán el akarta juttatni hozzánk.


Over And OverOutfit ↟ 368 ↟


Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Szer. Márc. 22, 2017 11:47 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Phelgor, LoKi & Ashtaroth
❝ ... Non quisquam levior medicus, quam fidus amicus ... ❞
Amint a férfi megérkezett és köszöntött, felszállt a lovára, elindultunk. Laza vágtával mentünk, nem hajtottuk túl a lovakat, de azért hamar ott akartam lenni. Utunk a keleti széltől a régió belsejébe vezetett. A települések között a Pokol vörös földjéről felemelkedő por, viharos szelek kicsit lassítottak ugyan rajtunk, de még is sikerült pár óra alatt oda érni. Az épület kívülről kevésbé érdekes. Az egyik szolga már nyitja is az ajtót, míg mi leszállunk a lovakról a kezembe véve a ládát, annak fogantyújánál lépek be Loki mellett, és Phelgor előtt az építménybe. Szemem egyből körbe jár. Az új rúnákról már tudok, Loki ezúttal hajlandó volt küldeni egy üzenetet, amelyben részletesen kifejtette, hogy a legtöbb csupán egy hatástalan rajz, a betolakodók megfélemlítésére, míg az újak a rejtett fegyvereket jelzik számára. Példának rajzolt is néhányat a papírra, melyet küldött, így ismerősként fogadom a falakon lévő jeleket.
A képhez sétálva csak egy pillantást vetek rá, majd hátra nézek a bejárat felé, végig újra a falakon.
- Kezdesz talán te is paranoiás lenni, hogy ennyi ál-rúna szükséges, vagy van valami kifejezett oka annak, hogy ilyesmit csináltál? – kérdezem. Ki tudja, lehet betörtek ide, vagy csak unatkozott. Még ezt is kinézem a férfiből, nem mintha nem lenne elég dolga, a kísérletei és egyebek mellett. A liftbe szállva Phelgorra pillantok, majd Lokira, ahogy meggyújtja a gyertyát. Végül elindulunk lassan lefelé, elmémben pedig olyan kérdések zakatolnak, hogy vajon hány alkalommal kell majd az animálást frissíteni, milyen időközönként. Hiszen a mágia, a tárgyak tulajdonsággal való felruházása csak ideig-óráig tart, még a legjobbaknak is. A kardom szétválását, lángolását évenként kell frissíteni. Vajon egy kar, amelyet mindennap használok majd, s megterhelek, mennyi idő alatt "merül" le?
A szobába érve az asztalra teszem a ládát. Amint Loki elém teszi a tőrt és a tálkát, majd tovább megy, halkan sóhajtok. Félkézzel nehezen meg telekinetika nélkül. Kezem kinyújtom, hogy a ruhaujjam kissé visszább csússzon. Ha Phelgor nem jön ide most segíteni, akkor már emelem is a kést telekinézissel, hogy tenyerem vágjam, és vörös véremet a tálba engedhessem.
Ha az ezredes segít, biccentek neki egy aprót.
- Köszönöm. – amint Loki a "szerkezet" felől érdeklődik, fejemmel a ládára biccentek az asztalon. Szerkezetnek ugyan nem nevezném, de nekem édes mindegy, ő mit gondol róla.
- Ha meganimálod, hogy akaratomra mozogjon, mennyi idő, míg újra kell bűvölni? – kérdezem a tudóst fürkészve.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Loki
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
56

Hétf. Márc. 20, 2017 11:11 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


-HOGY MI???
Hirtelen feltörő hangom rémületet kelt a csendes őrültséghez szokott házam népében. Béla össze is húzza magát, minden egyes visszhangra, ami máshol elgondolkodtatna azon, miféle agresszív baromnál szolgálhatott, mielőtt ide osztotta be a balsors vagy ezer éve? Most azonban csak idegesen járkálok körülötte, és azt is csak azért, mert a szoba közepén kuporog, én meg kénytelen vagyok kerülgetni.
-Valaki levágta az úrnő karját? És erről én miért csak most hallok?
Aztán csak a szemeimet forgatva morgok a gyenge kifogásra, amit válaszként motyog a szolgám. Halványan rémlik, hogy amikor megint elkezdtem az "eszközön" dolgozni néhány napja, és áttörést értem el, akkor meghagytam, hogy megbánja aki zavar, ha csak nem nagyon-nagyon fontos.
-És úgy gondoltad, ez egy elhanyagolható apróság, nem igaz? Béla-Béla....
Elgondolkodva nézek szerencsétlenre, aki csak mostanra egyenesedik fel, és megfigyelem sármos arcát, hófehér bőrét, izmos karjait, karcsú lábait...na nem azért, mert csapatot váltottam volna, inkább mert Ashtaroth is látta ezt a szolgámat legutóbbi látogatásakor, igaz némileg hiányosan. Félek, ha most látná, visszavarrt végtagokkal, az után, hogy őt órákig csavarozták...
Félek az úrnő heves természetét nem csak Béla szenvedné meg. Egy laza mozdulattal a kezembe lebegtetek egy kardot, és kedvesen mosolyogva szólok hozzá.
-Gyere csak ide egy kicsit...


Az érkező úrnőt, és ezredesét Consuela fogadja, ki láthatóan nem örül ennek az előléptetésnek. Sokáig mondjuk nem kell elviselnie vendégeimnek a kocsonya imitáló számát, mert amint ajtót nyit, már megjelenek én is, és biccentek nekik üdvözlésképpen.
-A szolgám majd gondoskodik a lovakról, addig is, a labor már készen vár, kövessetek.
Hajam kissé kócosabb a szokásosnál, és a kezeimről is a vért törölgetem, ahogy megindulunk befelé otthonom előszobájában. A múltkori rúnák mellé felkerült még fél tucat apróbb a falakra, és kettő igencsak kicsi, amit csak a legszemfülesebbek vehetnek észre, kivéve azt, ami vörösen izzik, amikor a két vendégem elhalad előtte. Másoknál azt jelezné, hogy elrejtett magánál egy fegyvert, ám a jelenlegi társaságnál ezzel nem árult el semmi újat attól tartok.
Szó nélkül haladok el az ajtó előtt, ami mögött ott rejtőzik a lépcső, amin a múltkor mentünk le, és tovább haladok a folyosó végéig, ahol egy új, meglepően részletesen kidolgozott Boleyn Anna festményhez lépek. Pár gombnyomás, és a képpel együtt az álfalat is arrébb húzom, feltárva előttük egy üres szobát, melyet két vastag lánc keretez be, a végén középen meg valamiféle oltár áll magában. Leveszek egy gyertyát a falról, és meggyújtom a benne lévő olajat, mire azonnal erőteljes lángok kelnek életre benne. Betessékelem őket a szobába, majd visszateszem a gyertyát a helyére, és magunkra csukom az ajtót, épp mielőtt a szerkezet életre kelne, és megindulnánk lefelé.
-Szükségem lesz vérre. Minden más már elő lett készítve.
A lift lassan halad, bár az én véleményem szerint jó időt futunk ahhoz képest, hogy milyen mélyre megyünk. Odalent azonnal egy munkaasztalhoz vezetem az úrnőt, majd egy széket tolok mellé, és miután leült, átnyújtom neki az egyik tőrömet, és egy kupát, majd ha már itt van, Phelgor kezébe is nyomok egy kést, és egy bőrkötéses fekete naplóra mutatok az asztal végében.
-Reggel akartam elküldeni, de ha már így alakult. Csak egy csepp vér kell a naplóra, és aztán meg lehet érinteni. Addig pedig...megkaphatom a szerkezetet?

Phelgor
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
35
☩ Keresett személy :
Még nincs.

Vas. Márc. 12, 2017 8:23 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ashtaroth, Loki & Phelgor
I feel it everyday, it's all the same...


Nem tudom, mennyi ideje lehetek lent. Két perc? Három? Érzem, ahogy a tüdőm egyre jobban sajog és nő bennem a légszomj, de valahogy nem akaródzik a felszínre jönni. Szemeim előtt színes foltok táncolnak, s lassan talán eszméletemet is elvesztem... De meghalni nem fogok. Ily módon nem vagyok képes rá, s az életösztön kellőképpen nagy is bennem, hogy ne akarjak végezni magammal. Soha nem is gondoltam arra, hogy ilyen könnyedén feladjam az életem, vagy olyan ostobaságokat kövessek el, amik akár halálközeli élményekhez vezethetnének.
Van azonban valaki, aki mostanában mégis a tűzzel játszott és majdnem megcsapta a halál szele. Szerencséje, hogy azonban "csak" a karját veszítette el, mert ha meghalt volna, esküszöm, hogy én magam...!
Ekkor kopogás tompa zaja üti meg a fülem. Feljövök a vízből, veszek pár mély levegőt.
- Ki az?
- Elnézést a zavarásért, ezredes úr... A Tábornok hívatja, lent várja az istállónál. Azt kívánja, hogy az ezredes úr elkísérje az új kar felrögzítésére.
- Máris indulok!
Amint meghallom, hogy csukódik az ajtó, sóhajtok egyet. Azt hittem, hogy a reggelem zavartalanul telhet s lesz egy kis nyugalmam, amíg bele nem vetem magam ismét a munkába. Sok feladat szakadt a nyakamba, amíg felettesem a protézis ügyében járt el. Kikászálódok a medencéből, megtörülközöm és magamra kapom vértem és kardom, mindezt kb. tíz perc alatt. Megtanultam gyorsan összekészülni az évek során, egy katonának pedig szüksége is van az efféle tempóra. Nem hiába gyakoroltatom ezt az újoncokkal is. Valami furcsa oknál fogva ez még egész jól is megy nekik... Bár, mostanában nehéz volt őket bármire is rávenni. A régióban csökkent egy keveset a munkamorál, köszönhetően annak, ami történt. Remélhetőleg hamarosan lecseng ez az ügy és minden visszaáll a normál kerékvágásba...
Még én sem érzem teljesen magamat annak, aki vagyok. Ashtaroth szenvedését és a karjával történteket látva rég elfeledett érzések kavarognak bennem. Olyan ez, mintha ismét közkatona lennék, egy a seregnyi hangya közül, akire nem figyelnek nagy intenzitással, s nem foglalkoznak azzal, hogy éppen miféle gondolat, avagy érzések járják át. A katonának küzdenie kell. Nincs más célja, nincs más értelme az életének. Erre gondolva próbálom magamból kiszorítani azokat a halovány kis csírákat, amik gyökeret verni akarnának bennem. Nem engedhetem, hogy ez megtörténjen, hiába érzem úgy, hogy legszívesebben magamhoz ölelném és vigaszt nyújtanék neki... Nem, neki az lenne a legjobb, ha újra önmaga lehetne, s ehhez nekem is áldozatot kell hoznom. Legutóbbi elválásunk óta pedig mintha ez látszatra meg is történt volna. Háború ismét előtérbe került, rendbe tette az udvartartást, a munka és a katonák kiképzése ismét helyreállt és megindult. Bárcsak Háború belőlem is kitépné ezeket az apró magvakat, de túlságosan is rejtegetem őket ahhoz, hogy észrevegye. Magamnak kell elpusztítanom őket, ő nem teheti meg helyettem. Ez a saját belső harcom, amit magamnak kell megvívnom. Harc talán segít is majd nekem ebben.
Leérek az istállóhoz, ahol Ashtaroth, Iumentum és a saját felnyergelt lovam fogad.
- Ashtaroth...
Biccentek neki, viszonozva köszöntését, s pillantásom a ládára kúszik. El sem tudom mondani, micsoda megkönnyebbülés, hogy találtunk biztos megoldást erre a problémára. Remélem, nem lesz semmi probléma és kitűnően fog működni a protézis. A kovácstól megtudakoltam két ügyintézés között, hogyan haladtak a munkafolyamatok és elégedett voltam a válasszal. Már csak Loki tudása kell ahhoz, hogy tökéletes legyen minden, így az előkészületek után magam is nyeregbe ülök, s egy bólintást követően indulok is Ashtaroth után a labor felé. Nem sűrűn jártam ott, nem is emlékszem már nagyon rá. Talán pont most jött el az ideje annak, hogy ismét felfedezzem.


▲ You make me fall for you... ▲ Over And OverOutfit ▲ 569 szó ▲

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Vas. Feb. 12, 2017 11:38 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Phelgor, LoKi & Ashtaroth
❝ ... Non quisquam levior medicus, quam fidus amicus ... ❞
Nem volt jó a hangulatom. Egyáltalán. Egyre több dolog nyomta a vállamat. Belpolitika, külpolitika, érzelmek, fájdalmak. Probléma probléma hátán, amely mind-mind elsimításra várt. Ebben az állapotban nem voltam rá képes. Tulajdonképpen azt, amit eddig felépítettem magamban, porig romboltam. A férfi által ösztönözött vágyak és akarat értelmét vesztette, sőt, csak ártott azóta. Előtérbe kerülésem nem hozott hasznot számomra, és a régióm számára sem. Így hát, tulajdonképpen visszaadtam a staféta botot az energiáknak, Háborúnak, míg jó magam mélyen, valahol a tudat legaljára bezárkóztam átkaimmal és érzelmeimmel.
Tettemnek azonnali hatása volt, de nem csak bennem, hanem környezetemben is. A munka gördülékenyebben ment, a koncentrációmat nem zavarta sem tárgy, sem személy. A lángot ugyan el nem tapostam, de olyan messzire elzártam magamban, amennyire csak lehetett. Nem volt időm és erőm a szenvedély kiölésére magamból, fontosabb dolgokra kellett koncentrálnom. Egy háború küszöbén állok, félkarral, amely nem megengedhető számomra.
Phelgorral már elmentem a minap a kovácshoz. Másnap még be kellett mennem, hogy a részleteket is kidolgozza. Oda érve teljesítettem a kéréseit, végül egy gyógyászt keríteni kellett, hogy a kar alapját, amellyel a vállhoz rögzítik, rám tehessék. Két lehetséges opció volt számomra:
Az első az volt, hogy pántokkal oldjuk meg a rögzítést, amely olyan, akár csak az emberek karprotézisénél. A mellkason és a háton keresztül tartja a vállamnál a kart. Ez azonban számomra nem előnyös, mert harc közben könnyen elcsúszhat, vagy elvághatják. Így hát a második opcióban maradtunk: tulajdonképpen a vállcsúcshoz, a hollócsőrnyúlványhoz és a kulcscsont végéhez rögzítenek csavarosan egy alapot, amelyre aztán rátehető a kar. Nagyobb stabilitása lesz, de ha beszorulna, ugyan úgy levehetem. Azonban a jobb "felfüggesztés" nagyobb fájdalommal és munkával is jár. Mivel arra az időre kiestem a munkából, Phelgornak adtam át addig a munkámat. És mivel nem volt mellettem, azt sem hagytam, hogy elkábítsanak. Fájdalmat ugyan csillapítottak, de a hús és izom feltárása, a csontba behatoló csavarok és fémrögzítések így is ordítást váltottak ki belőlem. Amíg én a szerszámok alatt feküdtem, addig a kovácsok nem álltak meg a munkával. Hárman is dolgoztak a lemezeken, amelyek felkaromat, alkaromat, tenyerem, kézfejem, ujjaim alkotják. A kalapácsok csengése, a vízbe mártott forró fém sistergése töltötte meg elmémet, hogy ne érezzem magam valami kísérlet alanyának.
Végül az alap, elkészült. Egy nap, ennyi kellett az utolsó simításokhoz és beépítésekhez. A vállam az éjszaka alatt meggyógyult. Másnap ismét mentem a kovácshoz. Az üllők és kalapácsok megállás nélkül csengtek és dolgoztak. Elégedett tekintettel figyeltem, ahogy lassan, de kezdett összeállni a kar. Szemeimben megcsillant a fény, ahogy elképzeltem harc közben. Izgatottá váltam, már magaménak akartam tudni, kipróbálni, ellenségeim, ellenfeleim vérét venni vele. Estére el is készült, elhozták a lakrészembe. Kivettem a ládából, az asztalra tettem. Kezemmel megérintettem a hideg, fekete fémet, ujjaimat lesimítottam rajta, egészen a karomszerű végekig. Hegyesek. Tökéletes fegyvertelen harchoz. Egy elégedett mosoly került az ajkamra, mikor feltettem a vállamra. Ugyan, mozgatni még nem tudom, de ki kellett próbálnom, hogy rendesen fel és lecsatolható. Ezután visszatettem a ládába és elmentem aludni.
Másnap reggel Phelgorért küldettem. Kellett a segítsége, hogy a kart elvigyem Lokihoz, hogy megbűvölje működőképesre. Kérhettem volna egy rangtalant is, de mostanában feszült volt a karomat ért veszteség miatt. Azt akartam, hogy megnyugodjon, lássa, nincs semmi gond, a probléma meg van oldva. Az istállóhoz érve a jobb kezem lova és Iumentum már felnyergelve várt, ahogy parancsomra elő is készítették. A nyereg oldalára elkezdték a ládát rögzíteni. Szemeim a narancs-vörös tájat fürkészték, mikor megéreztem az ezredes jelenlétét. A kastély felé pillantottam és ahogy megláttam közeledni, biccentettem neki.
- Ezredes. – üdvözöltem, majd tekintetem ismét visszatereltem a tájra. Nem szóltam többet, hacsak nem kérdez. Nem volt mondanivalóm. Egy egyszerűbb öltözet volt rajtam, amely katonalétemet hivatott derengetni azoknak, akik rám pillantottak. A vörös-bordó ruhák és köpeny színét csak a fekete lovaglócsizma és kesztyű törte meg, kontyba fogott hajam nem fog zavarni a lovaglásban. A szigorú arc, az érzelemmentes tekintet visszaköltözött arcomra, ahogy Háború is visszaköltözött az előtérbe. Amint a láda a helyére került a férfire néztem.
- Induljunk. – azzal felszálltam a lóra és határozottan elindítva az állatot a keleti régió szíve felé vettem az irányt Loki laborjába, az ezredessel együtt.

//Ilyen a kar.//



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Pént. Feb. 10, 2017 5:34 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
szabad a játéktér


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Szer. Jan. 25, 2017 6:51 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



LoKi & Ashtaroth
❝ ...Dummodo sit dives barbarus, ipse placet... ❞
Amikor azt mondja, megoldható és hármat már el is tud készíteni, bólintok egyet. Az egyik polchoz lépek, leveszek róla egy üres poharat, majd tőröm elővéve az oldalamról, meg vágom a tenyerem. Addig folyatom bele a vérem, míg az magától el nem áll, a seb pedig be nem gyógyul. A kezem az arcomhoz emelve nyalom le tenyeremről a vért.
A férfire pillantok, majd fejemmel az asztalán lévő pohár felé biccentek.
- Ennyinek elégnek kell lennie. - mondom, aztán meghallgatom, hogy még is mit akar a bulin. Tekintetem a rózsaszín lötty felé terelődik, majd vissza rá. Végig hallgatom azt is, amit a cerberusokról mondd, bár a kijelentéseim nem vita tárgyai. Nem kívánom egyik almot sem "feláldozni" úgy mond. Csak azért, mert a második alom kezelhetőbb, az elsőt nem fogom eldobni.
- Majd számolj be arról, mit tudtál meg. - mondom végszóul. Minden ellenőriztem, érdeklődtem és végül elégedetten távozok innen. Miközben kilépek a folyosóra, tekintetem még a falakon lévő pecsétekre téved, majd vissza magam elé. Felsétálok a lépcsőn, ha Loki felkísér, még egy búcsú biccentést kap tőlem, majd elhagyom az épületet és a kint várakozó lovamra felszállva elindulok haza. Fel kell készülnöm a következő utazásomra.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Loki
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
56

Szer. Jan. 25, 2017 6:22 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


-Megoldható - mondom rövid gondolkodás után. Magamban már el is kezdem számolgatni, mire lesz szükségem a feladat végrehajtásához. Szerencsémre kevesebbet kért, mint amennyire elsőre számítottam, de nincsenek illúzióim afelől, hogy gyorsan lesz majd szükség utánpótlásra. Pontosan olyan gyorsan, mint azokéra, akik a kezükbe kapnak egy ilyen naplót.
-Jobban mondva, hárommal már most is tudok szolgálni. Ami azt illeti, a rituálé oroszlánrészét meg tudom oldani itthon, hozzárendelni valaki véréhez pedig annyira egyszerű, hogy egy majom is meg tudná csinálni. Majmom persze nincs, de Béla is megbirkózik vele. Pár napon belül elküldöm vele az utolsó kötetet.
Csak tudnám miért próbálkozom a humorizálással. Minden esetre, legalább nem mondott nemet a partira. Angyal buli...soha jobbat! Habár, talán jól tudom érezni magam egy olyan rendezvényen is, ahol szinte biztosan nem lesz vetkőzős twister.
-Ne aggódj, elve nem a társaság miatt készültem oda. Remélem páran elhagynak pár tollat. Kétlem, hogy láthatok majd arkangyalt részegen, de ki tudja, hátha épp most. Minden esetre, ha sikerül becsempésznem azt ott, érdekes buli lesz azt garantálom.
Egy rózsaszínű folyadékkal töltött üvegcse felé biccentek. Fogalmam sincs, milyen hatása van az angyalokra, ha egyáltalán, de majd biztos távolból figyelem, ha valamelyik esetleg megszomjazna. A bestiákkal kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. Egyrészt, ha valaki más problémájává válnak az üdítő persze, de bevallom, kellemes a nyugalom a környéken, amióta mindenki tudja, ide nem érdemes betörni.
-Ezzel még ráérünk úrnőm. Pár hónap, és megszületik a második alom. Ha minden jól megy, az már kevésbé lesz antiszociális. Mondhatni, épp csak annyira, amennyire kell.
Aztán csak várok. Úgy érzem, mást már nem kell megbeszélnünk ma, de mégsem dobhatom ki. Meg nem is akarom, de ha meg azt jegyezném meg, hogy tőlem itt is alhat, arra is rá jellemző módon reagálna. Csak tudnám mi baja a nőknek a berendezéssel...

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Kedd Dec. 13, 2016 9:46 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



LoKi & Ashtaroth
❝ ...Dummodo sit dives barbarus, ipse placet... ❞
Kicsit elmerengek a szavain, aztán bólintok. A sajátomat már tudom, merre fogom tartani, és külön örülök, hogy még telekinézissel sem lehet majd olvasni a könyveket. Ez tökéletes eszköz arra, ha mondjuk Phelgornak akarok parancsokat adni úgy, hogy épp távol vagyunk, esetleg helyet és időpontot megbeszélni Asmodeussal. Könnyebb, mint átlovagolni a fél régión, vagy familiárist idézni és elküldeni. Ez időhatékonyabb, én pedig rendkívül szeretem, ha valami hatékony.
- Rendben. Egyelőre 4 könyvet kell majd ezek szerint csinálnod. Tőlem már most is kaphatsz vért hozzá, a többi donortól majd később hozok. Addig kérlek gondoskodj arról, hogy el is tudjam vinni azokat, amelyek nem hozzám kötöttek. Csak párban legyenek összekötve a könyvek. - mondom, majd amikor elkéredzkedik egy földi bálra, kicsit ráncolni kezdem a homlokomat.
Ilyesmi bálokat azért már elég rég nem szerveznek az emberek, főleg háborús időszakban, ami azért fura. Végül is mit érdekel engem... Én nem szeretem az ilyen estéket, nem mennék el rájuk. De ha Loki figyelmét felhívta ilyesmi, talán másokét is. Ötvözhetnénk a kellemest a hasznossal.
- Rendben, megengedem, hogy elmenj. De azért tartsd nyitva a szemed és a füled, hátha valami számunkra hasznos információhoz juthatsz. - mondom biccentve, aztán elmerengek a cerberusok ügyén.
- Visszatérve a bestiákra.. Mindenképpen kell valaki, akivel kiképezzük őket. Sok értelme nincs olyan vadállatoknak, amelyek irányíthatatlanok és azt is megtámadják, akit nem kéne. Nem tudjuk őket használni, hogyha nem engedelmeskednek egyszerű parancsoknak. - mondom. Még is hogy vigyem például csatába a cerberusokat, hogyha boldog-boldogtalanra rátámadnak? Még ha valamivel oda is szállítjuk őket a helyszínre, amint kiengedjük őket, ránk támadhatnak, ami csak a saját esélyeinket rontja.
- Hmmm... Tudod mit, egyelőre csak folytasd a nevelésüket, majd én keresek egy idomárt. - nem, igazából ezt se bíznám olyan démonra, akit nem ismerek.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Loki
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
56

Csüt. Nov. 24, 2016 4:44 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Csendben figyelem, ahogy Ash játszik tovább azzal az üveggel, ami Dulifulit tartja fogva, akár egy macska a beszélő egérrel, ami éppen a szabadságáért könyörög, és magamban megjegyzem, hogy ezek szerint megtaláltam a főnök karácsonyi ajándékát. Az igazi persze az lenne, ha Agrammon-t tudnám bezárni egy hógömbbe, de egyenlőre kár erről álmodozni. lesz még idő rá bőven...
-Egy csepp bőven elég. Mármint könyvenként persze. És ládában lehet szállítani igen, dobozban nem ajánlott...és úgy általában nem érdemes gyúlékony cuccok tartani amennyire lehetséges.
Beszéd közben felmutatom a megmaradt könyvet, és bezárom azt a fedelén található kis kapcsolóval. Lakat nincs rajta, egy asztmás démon is simán összeroppantana bármilyen zárat, szóval fölösleges is lenne.
-Extra kedvességként, akkor is lángra lobban, ha miközben kinyílik, nem tartja a tulajdonosa a kezében, szóval érdemes lezárva tartani, és ott, ahol nem piszkálja valami inkompetens szolga kíváncsiságból.
Mintha csak ezt akarnám demonstrálni, fel is teszem a polcra, egy nagy fehér kódex fölé, hogy látni se lehessen. Aztán visszafordulok az úrnő felé.
-A cerberusok is szépen cseperednek, az első alom úgy számolom heteken belül bevethető lesz minden olyan helyzetben, ahol nem akarunk foglyokat. Rendes kiképző híján sajnos nem sikerült annál többre megtanítanom őket, hogy ne tépjék szét azt, aki önszántából enni ad nekik.
Aztán megfordulok, egyenesen Ashtaroth felé, és a a karjaimat összefonva nézek rá.
-Más újdonsággal egyenlőre nem tudok szolgálni. Viszont, ha már itt vagy, szeretném bejelenteni, hogy részt kívánok venni egy álarcos bálon a földön. Ezer éve nem mozdultam ki innen.....valójában lehet még régebben is. Mindegy, a lényeg, hogy lehet épp ideje lenne. Hátha megihlet a föld.

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Vas. Nov. 20, 2016 7:13 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



LoKi & Ashtaroth
❝ ...Dummodo sit dives barbarus, ipse placet... ❞
Némán gurigatom tovább a démont, mikor hagyom Lokit beszélni. Egy módról beszél, amely megvédhetne, de őszintén szólva nem sok hitet látok ebben. Lehet, hogy Lokinak van tehetsége a mágiához és a tudományhoz, de Agramon a Pokol Főmágusa. Veleszületett képessége, hogy úgy használja ezeket az erőket, ahogy akarja. Kétségem se fér ahhoz, hogy amint megállapítaná, milyen védelem van rajtam -ami úgy sem tartana sokáig neki-, azonnal megtörné és folytatná tovább az ármánykodását. Halkan sóhajtok és felállítva hallgatom tovább Loki válaszait a kérdéseimre.
Magamban összegezem a dolgokat, a hallottakat és levonom a következtetéseket. Tehát a könyvek tökéletesek lesznek azonnali információ átadásra, tulajdonképpen bárhonnan a világból. Remek, remek. Már egészen biztos vagyok abban, hogy a két bizalmasomnak és Asmodeusnak. Phelgortól könnyű lesz vért szerezni, illetve kérni, a másik kettőtől már egy kicsivel nehezebb.
- Mennyi az a minimum mennyiség a vérből, amennyi szükségeltetik a könyvek elkészítéséhez? - kérdezem felpillantva az üvegről a férfire. - Ha elvégzed a dolgot, akkor utána már csak az érhet hozzá, akihez kötve van, nem igaz? Dobozban szállítható-e még ilyenkor, vagy jobb lenne, ha személyesen lennének jelen? - kérdezek tovább. Hiszen nem biztos, hogy egy dobozban végig tudja csinálni ezt a dolgot, vagy hogy annak birtoklásától nem gyullad meg a könyv. A mágia érzékeli valamely módon azt, ha illetéktelenhez kerül, mert ha csak idegen bőr érintésére aktiválódna, akkor kesztyűvel is meglehetne fogni. Remélem legalább is, hogy van ennyi erős védelme, különben sokat nem ér majd nekem.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Kísérleti laboratórium
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: