Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Loki


Irodaház Original
☩ Történetem :
☩ Reagok :
99
☩ Rang :
Főbűn
☩ Play by :
Ben Barnes
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 10, 2019 3:14 am
Következő oldal


-Próbálom számolgatni, de nem vagyok csillagász... - Sóhajtok fel színpadiasan, ezzel leplezve, hogy egyébként ez korán sem olyan vicces téma a számomra. Mondjuk értékelem a dolog iróniáját, mi szerint nekem 8 évezred alatt nem sikerült annyi ellenséget gyűjtenem, Mint Faye-nek a...20 éve alatt? Ja várjunk, az ilyen bókoknak csak akkor van értelme, ha ki is mondjuk. Na sebaj.
-Nyaralni? Különleges? Nyaralni? - Hápogom, és megrázom a fejem. - Te nem vagy semmi...
Inkább feladom a dolgot, és csak átadom magam az érzésnek. Az ajkai után a halántékára is kap egy csókot, ahogy látjuk a shotgun szamurájok behatolását, és a fülébe súgom:
-Megérte ennyit foglalkoznod velük. Ha ember lennék, tuti ide költöznék.
Mondjuk az, hogy minket nem fülelnek le annyira nem vet jó színt rájuk, de szeretném azt hinni, hogy én túl trükkös vagyok még ennek a városnak is, arról nem is beszélve, hogy könnyen lehet, az én kézre kerítésem sosem volt óriási prioritás, annak ellenére, hogy a polgármester évek óta mindig pontosan tudta hol találjon meg.
-Lehet egyszerre csinálja a kettőt. Az ördögűzés már csak a hobbija, vagy...lehet szenteltvízből főzi a fagyit....hát remélem nem. az állati gonosz húzás lenne egy olyan aranyos lánytól.
Odabent azonnal helyet foglalunk, és már épp rendelni készülnék, amikor megragadja a kezem. Akkor a málnafagyi még vár. A szavait hallva rögtön reagálnak arcizmaim, és a hüvelykujjam is elkezdi simogatni őt.
-Igen, tudom. És tejszínhabot is, egy hegynyit. És én is imádlak. Annyira...annyira jó, hogy végre megtaláltalak. A francért nem tudtál néhány évezreddel előbb megszületni?
Játékosan megrázom felé az ujjam, majd gyengéden rákoppintok az orra hegyére is.
-Minden esetre, most már nem szabadulsz tőlem.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Faye Cartelle


Irodaház Tumblr_n8d9e1zYVY1r0xw5zo2_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
91
☩ Rang :
SF vezetője (?)
☩ Multi :
-
☩ Play by :
Natalie Portman
☩ Korom :
31
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 01, 2019 8:41 pm
Következő oldal


Te most komolyan azt számolgatod, hányan akartak végezni velem? - kérdezek vissza szemöldökráncolva, de az ajkaimon még mindig ott bújkál a mosolyom, amit képtelen vagyok rejteni. - Csak egy különleges helyen akartam nyaralni....Különben a pokol tényleg nyugisabb, mint idefent polgármesterkedni. - Ezzel nem mondok semmi újat, hiszen, mióta kirakták a szűrünket onnan, egyfolytában csak problémamegoldunk. Semmi kedvem most átgondolni, hogy mi minden van még a nyakamon, mert szeretnék egy kicsit lazítani, mielőtt újra belevetem magam a munkába. Loki mellett ez nem persze nem nehéz. Ahogy magához ölel, kifújom a levegőt, és a nyomasztó gondolatokat is magamból. A csókja pedig azt is elfeledteti, hogy egyáltalán foglalkozni akartam bármi mással is rajta kívül. Nem is akarok. Azért visszafordulok a mellettünk eltrappoló katonák után, és elismerőn csettintek a nyelvemmel. - A SWAT hozzájuk képest a lassú reagálású egység... - büszkén állíthatnám, hogy az én művem ez is, de Lokinak már nem sok újat tudok mondani, úgyhogy nem is fáradok ilyesmivel. Úgy egyáltalán, most semmi olyannal, aminek bármi köze is van a régi életemhez. Inkább a fagyi. Az bármikor úgyis. Azért azon, amit Loki mond, kicsit elképedek. - Azt akarod mondani, hogy Lia már nem ördögűz, hanem fagyit gyárt? - Elgondolkodom kicsit ezen az információn és csak utána felelek a kérdésre. - Amíg nem tudja,hogy mik vagyunk, kapunk puszira is. -
Kicsit félve lépek be az ajtón, de gyermekkori barátnőmet sehol sem látom. Kicsit megkönnyebülök, de valahol csalódottságot is érzek. Leülök, és ahogy Loki is helyet foglal velem szemben, elmosolyodom. - Hogy találtad meg ezt a helyet? Annyira... - megrázom a fejem és elmosolyodom. A keze után nyúlok, és a kézfejére simítva a tenyerem rászorítok kicsit. - Imádlak, tudod? és azt is, hogy Málna fagyit kérek, ugye?- - kérdezem mosolyogva, egy pillantást sem vetve a kínálatra.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Loki


Irodaház Original
☩ Történetem :
☩ Reagok :
99
☩ Rang :
Főbűn
☩ Play by :
Ben Barnes
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 11, 2019 4:44 pm
Következő oldal


Már épp megjegyezném, hogy pedig jobb, ha megbarátkozik a gondolattal, mert az, aki újjá építtette a könyvtárakat, és feltámasztotta a sajtót azt nem feledik el, de a végső megjegyzése megnevettet, és egyben elfelejtet velem mindent, amit mondani akartam.
-Nem-e? ÉS mi van azzal az óriással aki meg akart enni? Vagy a fickóval aki virágokat hozott neked, és kiderült, hogy kést rejtett a csokorba? Meg persze a tanácsos aki meg akarta kérni a kezed, de később inkább úgy döntött Amy-t választja téged meg megölet...hmmm...Azért jöttél velem a pokolba mert nyugalomra vágytál?
Szorosan ölelem magamhoz fél kézzel a csók után, és indulok meg vele. Az irodaházat magunk mögött hagyva újra magamhoz vonom, és egy fal takarásában hajolok hozzá ismét, jóval tovább tartva őt ebben a helyzetben, mint amennyi ideig a katonák elszaladnak mellettünk, be a házba, ahonnan kijöttünk. Nagy cuppanással húzódok el tőle, és mint ha mi sem történt volna húzom őt tovább magammal.
-Egyik sem. Egy régi barátnőd kézműves cukrászdát nyitott három sarokra innen. Egyébként lehet nem ártana megnövelned az őrséget ezen a környéken...miatta most sokkal kevesebben akarják majd eladnia lelküket egy fagyiért...
Megtorpanok a cégér, és az alatta lógó ártábla láttán, és sóhajtok egyet.
-Bár meglehet a lélek még így is olcsóbb. Na mindegy. Füstölőt elfogad szerinted fizunak?
Kissé szaporábbra veszem a lépteim, mert tetszik vagy sem, egy hírességgel randizom. Faye-t sokan felismerik, és a fenének sem hiányzik, hogy mindenki hozzánk csapódjon, ezért rögtön bemegyek vele az épületben, és ott is inkább felmegyünk a lépcsőn, egy olyan asztalhoz, amit jól elválasztanak a falak a bolt többi részétől. Végre megint kettesben lehetünk. Csak ő, én, és az étlap...

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Faye Cartelle


Irodaház Tumblr_n8d9e1zYVY1r0xw5zo2_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
91
☩ Rang :
SF vezetője (?)
☩ Multi :
-
☩ Play by :
Natalie Portman
☩ Korom :
31
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 04, 2019 3:42 am
Következő oldal




Édes kis mosolyt villantok Lokira, aztán megrázom a fejem. Mint általában, most is bebizonyosodik, hogy sokkal többet lát bennem, mint valaha bárki is, vagy akár én saját magamban. Többek között ezért is imádom annyira. - nem rajongok a gondolatért, hogy legenda váljon belőlem, de hogy elnevezzenek rólam egy szexi csizmát.... na az már valami! - vágyakozón sóhajtok egyet és az oltárhoz sétálok, hogy megnézzem magamnak. A bűzölgő füstölők annyira irritálják az orromat, hogy nem is tudok sokáig a közelükben maradni. Igaz, nincs is rá okom. Semmi érdekeset nem hagytak itt nekünk a kölykök. Elmosolyodom az állítólagos udvarlóim említésére és épp akkorra érek oda hozzá, amikor befejezi a mondatot. - rejtélyes alakok lehetnek, mert én eggyel sem találkoztam, mióta téged ismerlek. - mosolyogva simulok hozzá és a derekát átölelve nézek fel rá. Az arcom látványosan felvillanyozódik az első találkozásunk említésére. - szerintem is. És még el sem szaladtam ijedtemben. - az igazság megkövetelné, hogy hozzátegyem, hozzám nem hozott pokolkutyát, de fölöslegesnek érzem. Inkább szemügyre veszem az álomcsapdát és halkan felnevetek. Vagyis nevetnék, ha az édes kis csók belém nem fojtaná. Nem, mintha bánnám! - Emlékszel akár egyetlen alkalomra is, mikor nemet mondtam volna a fagyira? - kérdezem vigyorogva, aztán gondolatban még megjegyzem, emellett a csókja az egyetlen, amivel ugyanígy vagyok, mióta csak ismerem. - És hová megyünk? A pingvinekhez vagy a jegesmedvékhez? -

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Loki


Irodaház Original
☩ Történetem :
☩ Reagok :
99
☩ Rang :
Főbűn
☩ Play by :
Ben Barnes
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 26, 2019 5:50 pm
Következő oldal


-Teeee..... - Hangzik el a számból a nem túl ötletes visszavágás, kissé morogva a beszólásáért, de persze mosolygok is közben. Nem igazán van választásom, hisz arcizmaim valamiért mindig ezt teszik, ha belép a szobába.
-Majd ha ezer év múlva téged idézgetnek, mert a legenda szerint feláldoztad a lelked, hogy Michael arkangyal mellett harcolhass az apokalipszis háborújában, vagy ilyesmi, és mellesleg tűsarkú csizmát neveznek el rólad visszatérünk erre rendben?
Hogy mit akarhattak a srácok? Ha ennyire kíváncsi rá, feljegyzem magamnak, hogy legközelebb megkérdezzük, de van egy olyan érzésem, hogy szokás szerint fel sem merült bennük, hogy sikerülni fog. Úgy értem, már rég feladták a reményt, hogy Asgard valódi. A többi istenségnek könnyű. Odin nem létezik ugye, vagy nem úgy. Thor sem. Baldir pláne. És általában ekkorra szoktak eljutni hozzám. Hozzám, aki csak merő véletlenségből Loki. Hogy én ihlettem-e a legendákat nem tudhatom, az viszont biztos, hogy amikor születtem ez a név hétköznapi volt, mint most a james,vagy a Tom, vagy az Ethan...
-Hmm? Milyen pincérnő? Fel sem tűnt...de ha igaz, legalább van egy rajongóm nekem is. Kártyavárat tudnék építeni az udvarlóid telefonszámaiból, ha nem hajtogatná magát mindegyik origami kukivá rejtélyesen a kezükben...
Próbálok könnyedén állni a dologhoz, de tény ami tény, sokaknak akad meg a szeme rajta. Ami érthető. Én magam is közel húzódom hozzá, és a derekát átkarolva húzom magamhoz.
-A tiéd sokkal menőbb volt. És ezek még csapdát sem állítottak nekünk. Kivéve ha az lenne az...
A plafonra mutatok, ahol egy furcsa, álomcsapdára emlékeztető valami lóg. Hogy mennyire működik egy igazi Asgardi istenen az sosem fog kiderülni, de minket nem villanyoz fel az biztos. Lopok is inkább egy csókot gyorsan tőle. Már Faye-től, nem az álomcsapda izétől.
-Fagyizunk egyet hercegnőm?

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Faye Cartelle


Irodaház Tumblr_n8d9e1zYVY1r0xw5zo2_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
91
☩ Rang :
SF vezetője (?)
☩ Multi :
-
☩ Play by :
Natalie Portman
☩ Korom :
31
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 26, 2019 4:00 pm
Következő oldal


Nem mondom, hogy nem csiklandozná az egómat, ha valaki engem is megidézne már egyszer, de látva, hogy Lokira milyen hatással van a dolog, annyira mégsem bánom, hogy az én nevem nem kerül elő a furcsa népek kántálós estjein.

Ahogy belépek a szobába, azért kicsit meglep, hogy a bohócnak öltözött gyerekek reakciója. Sóhajtok egyet, ahogy megjelenik a kutyus, és Lokira pillantok. - és még csodálkozol, miért maradt ilyen kevés hívünk, drága Lordom? - incselkedő hangomat elnyomja a kölykök jajveszékelése, de tudom, hogy Loki azért nagyon is jól hallja minden szavam. Ahogy egyedül maradunk, az oltárhoz sétálok, és megemelem a serleget. - Szerintem aranyosak. Én azért megkérdeztem volna tőlük, mit akarnak. - jegyzem meg vigyorogva, majd a kupától megszabadulva egy intéssel eloltom a gyertyákat és a füstölőket. - Sosem kedveltem a füstölőket. Az a borzalmas teaház jut eszembe róluk, ahol még a teának is szantál illata volt, és az a kis csitri pincérnő állandóan az öledbe akart ülni. - Arcom egy rosszul leplezett fintorba rendeződik, de épp csak egy-két pillanat erejéig. Lépteim halkan koppannak a mostanra igénytelenül szétviaszozott hajópadlón, ahogy Lokihoz lépek. - Mehetünk már, vagy megcsodálod te is a rémesen kreatív oltárt? - akaratlanul is ciccentek egyet. Az enyém sokkal menőbb volt.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Loki


Irodaház Original
☩ Történetem :
☩ Reagok :
99
☩ Rang :
Főbűn
☩ Play by :
Ben Barnes
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 24, 2019 2:26 pm
Következő oldal


Sötét van a szobában. Csak a gyertyák, és füstölők szolgálnak némi fénnyel, a fekete csuhát viselő alakoknak, kik körbe állják az oltárt, és egyenként mint felsértik az ujjuk, hogy egy csepp vérrel adakozzanak a közös serlegbe, ami aztán visszakerül középre. Kántálásuk egyre hangosabb lesz, míg végül megüti azt a szintet, hogy vetekszik a szomszéd tetszőleges hangos szerszámával egy fejfájós vasárnap délelőttön...
-Lord Loki! Asgard igaz ura! Hát eljöttél hozzánk!
...számomra legalábbis mindig ez jutott eszembe egy démoni megidézésről. A fúrógépek feltalálása óta mindenképpen.
-Kezdtek az agyamra menni...Szóval megtennétek, hogy kerestek magatoknak valami más hobbit? A pokol zárva szóval még a lelketeket sem vehetem meg egy kosár golden almáért, Ráadásul egy perc múlva randim van, szóval...
A monológom Faye érkezése szakítja félbe, meg persze a csuhás tinik csodálata, kik egy emberként fordulnak felé, és ámulva mutatnak rá.
-Lady Sigyn! Hát te is eljöttél!
-Na jól van, ennyit a szép szóról...Bruti, kaja!
A pokolkutyám ugyan láthatatlan a számukra, de karmai nyoma a padlón, és az,a hogy egyesével letépi róluk a csuhákat már igencsak feltűnő. bántani nem bántja őket persze, csak alaposan megkergeti a bagázst, így némi sikoly és jajveszékelés után csend lesz itt végre, és a fejemben sem hallom már az istenverte inkantációt.
-Átkozott Yggdrasil szektésok...

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Irodaház Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
718
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 05, 2018 9:47 am
Következő oldal


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 15, 2017 2:13 pm
Következő oldal


Sophie & Gabriel
I won't let you get me down
I'll keep gettin' up when I hit the ground

Kezdem úgy érezni, hogy boszorkány vagyok… illetőleg, mint egy utcai jósdás, aki mellett ha elmész odasúgja, hogy rossz előérzete van. De már megint úgy keltem fel, hogy sejtettem, valami nincs rendben. Vagy legalábbis nem lesz… de el is hessegettem a dolgot. Kicsit még mindig fel vagyok kavarva apámmal való találkozás miatt. Olyan furcsa részemről ez az egész, hiszen tudom, hogy nem ok nélkül mondta nekem azt a rengeteg dolgot, amit reflexből, főleg dacból elutasítottam. De egyelőre nem akarom az ő oldaláról nézni a dolgokat, csak a magaméról. Lehetek a történtek után olyan önző, hogy magamra gondoljak, ne másra, még ha nem is ilyen egyszerű a dolog és nem csak magamat védeném ezzel.
Nem…ki kell ürítenem a fejem egy kicsit. Nem akarok ezzel foglalkozni egy kicsit. Ezzel az egésszel, azzal se, hogy én mi vagyok, hogy milyen világban élünk, hogy ki, mi az apám… egyszerűen csak önmagam akarok lenni. Kár, hogy ezek nélkül már nem is lehetek igazán az.
Szinte kivágom az ajtót, ahogy az utcára lépek, egy-két ember meglepődve fordul utánam, de nem érdekelnek. Csak megyek, amerre a lábam visz, gondolkodás nélkül indulok el.
Egy jó fél órát sétálok, mire rá kell jöjjek merre is indultam el… ahol újra láttam anyámat. Nevetséges ez, mert nem is hiányzik… nem is érdekel már, az se kavart fel túlságosan, amit Rafael mondott róla. Akármennyire is meg akar hazudtolni, vagy az ellenkezőjét állítani, ha nem is érzett úgy anyám, ahogy azt felém kimutatta, akkor se tudok megbocsájtani neki. Hiszen az eltitkolt érzelmektől nekem nem lesz jobb… én azt láttam, amit mutatott, az pedig messze volt attól, amit apám próbált bemagyarázni számomra.
Hirtelen megállok, veszek egy nagy levegőt, a hirtelen mozdulattól, illetve a mozdulatok megállításától egy férfi nekem is ütközik, az én hibám, mégis ő kér elnézést. Elmosolyodok és zavartan megrázom a fejem, nem is fogom fel ezt a pár másodpercnyi eseményt és inkább megfordulok, átmegyek az úton és egy teljesen más irányba kezdek el menni, ahol egy idő után igencsak megcsappan a körülöttem lévők száma.
Lehet azért, mert esteledik már… nem figyeltem igazából az időt ma se, csak tettem a dolgom, miközben megpróbáltam nem az elmúlt nap eseményeire gondolni.
A reggeli rossz érzés hirtelen tör rám ismét, meg is állok egy pillanatra. Körbe nézek, de már senki nincs körülöttem… jócskán kijöttem a belvárosból.
A hátam mögött zajt hallok, amire automatikusan válok láthatatlanná. Ez már egy olyan reflex bennem, mint a levegővétel. Ha egy kicsit is fenyegetve érzem magam, még meg nem győződök az ellenkezőjéről nem válok ismét láthatóvá.
- Van ott valaki? – Kiáltom el maga… ez is önkéntelen reflex, még ha hülyeség is… sőt, ahogy kimondom, rögtön rájövök. Illetve, csak akkor hülyeség, ha bárki olyannal van dolgom, aki nekem ártani akar. Nyilván nem fogja azt mondani, hogy igen, itt vagyok, azért jöttem, hogy megöljelek.
Egy rövid ideig várok, körbenézek, de mivel nem látok senkit, teszek pár lépést a mellettem lévő ajtóig, ami legnagyobb meglepetésemre nyitva van. Valami irodaháznak tűnik, kihalt, feltehetőleg max egy portás van bent. Óvatosan nyitom ki az ajtót, s még mindig láthatatlanul lépek be rajta. Lépek pár lépést hátra, utána fedem csak fel magam meredten nézve az ajtót.

kinézetzene©
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 26, 2016 8:57 pm
Következő oldal


The Lord&&Zakhiel
Az "elkerülhetetlen" az én világomban csak egy szinonima a küzdelemre.


Lassan már nem lesz a Földön két egyforma naplemente. Nem mintha eddig bármelyik is egyforma lett volna. Nem is tudom miért foglalkoztat ez engem. Unatkoznék? Aligha. Bár azt hiszem, hogy ott ahol a testvéreim ölik egymást és én tehetetlennek érzem magam nem igazán nevezhető izgalom mentesnek. Sosem emelek kezet egyikükre sem, kizárólag akkor ha a parancsom így kívánja. Csak az árulóknak jár büntetés és az aljasabbaknak méltatlan halál. Nézem a várost, valahol a toronyházak mattfekete árnyékában és próbálok nem gondolni arra, hogy mostanra mivé lett Jóatyám teremtett élete. Adott nekik mindent amit nekünk nem, ők mégsem tudták használni. Az emberek. És mivé váltak a gyermekei? Ugyanolyanokká. Titkon talán mind azért akartunk olyanokká válni mint az emberek, hogy közelebb legyünk az ő nagy kegyelméhez. De én nem. Én csak az akaratát lestem, azt amit elvár tőlem, hogy fegyverem és életem a Mennyeknek áldozzam. Ma már nem tudom, hogy mit is védelmezek pontosan. Melyikünk Mennyországát? Vannak mostanában kétségeim nem tagadom, és ilyenkor szeretek egy kicsit elvonulni a hangok elől, azt gondolva, hogy ezeken a magas helyeken még a testvéreim sem találnak rám. Azt hiszem ez valami cég épülete és az ablak ahol éppen állok, amelyen át lenézek a színes fényekkel átszőtt városra az igazgató irodája. Mögöttem kontúros árnyékokban az asztal, drága tapéta a falon. Minden hívság és luxus amelyet csak el lehet képzelni. A lelküket olcsón eladják arra érdemtelen kufároknak. Ostobák. Szeretném megérteni mi az ami motiválja őket, ami miatt ennyire nem számít nekik semmi, de azt hiszem ha még ugyanennyit leélnék akkor sem foghatnám fel a szándékaikat. Kabátom zsebébe süllyesztem mindkét kezem, megfordulok és öles léptekkel indulok a tetőkijárat irányába. Az ajtót egy hangos dörrenéssel nyitom ki magam előtt, a szél esőt permetezve fújja a hajamat az arcomba. Egy fejmozdítással és a széllel szembe tartva orcámat egy pár percig még élvezem a természet jótékony ajándékát. Ma egy feladat hozott ide, de már nem ez az ami itt tart. Már jó régóta nem. Crossel leszármazottja. Miatta vagyok még itt, és bár nem feladatom vigyázni rá mégis megteszem. Nem vagyok az őrangyala, nem próféta, és nincs semmi ami miatt különösebb figyelmet kellene neki szentelni semmint a többi angyali ivadéknak. Nem hibáztatom a társam, hogy egykor nem tudott az emberek vonzerejének ellenállni. Csak éppen nem értem. Az erőt sem amely mozgatta és azt sem még igazán, ami engem mozgat. Nem tudom megfejteni a mibenlétét. Még nem. Útmutatás kellene, tanács, hogy mitévő legyek. Megerősítés, hogy nem vétek Atyám ellen azzal, hogy ennek a lánynak az életében jelen vagyok testetlen árnyékként. Még. Nem volt bennem annyi mersz, hogy megjelenjek neki. Én, aki ezer Pokollal szembe száll ha úgy hozza a szükség mintha félni látszanék egy Isteni teremtménytől. Magyarázatot nem leltem rá, sem imáim között sem a saját gondolataim között. Pedig a megfejtésen azóta fáradozom, hogy először néztem végig hogyan álmodik. A tetőn haladok előre, bakancsom alatt ropogva adja meg magát a keménnyé dermedt kátrány. Nem megyek közel a párkányhoz, valahol három lépésnyire attól megállok és előre nézek, mintha onnan várnék feleletet a ki nem mondott szavaimra. Az eső szemerkélése lassan alább hagy, keserű füstszaggal száll tova az éjjel. Nem kell imára kulcsolni a kezeimet, nekem nincs szükségem az emberek hamis mozdulataira. Őt szólítom, hozzá kezdek beszélni félhangosan, mintha itt állna mellettem. Bár szerintem így is hallani fogja. Remélem. Hiszem. Akarom hinni. Ajkaim akaratlan formálnak szavakat.
- Nagy szükségem lenne most Rád Jóatyám! Egy ideje már nem tudom, hogy az út amelyen járok helyes még vagy eltévedtem? Te ismersz engem, tudom és hiszem, hogy még mindig figyelsz rám, ahogyan egyetlen gyermeked sem hagytad még magára. Hiába mondta egykor Crossel, hogy nem törődsz már velünk. Hagyod, hogy a tieid egymást írtsák. Én tudom, hogy nem így van. Még mindig bölcs parancsaidat követem….csak már abban nem vagyok biztos, hogy az irány helyes amerre tartunk. Egy ideje nem szólítottalak már, nem volt hozzád egyetlen panaszom sem, pengém és életem Téged védelmezett, a mesterműved, mindent amit magadénak tudhatsz és jól tudod egyetlen pillanatra sem kételkedtem soha benned. Nem kértem sosem, csak elfogadtam. De most nagyon kellenél Uram!- tekintetem kétségbeesetten emelem az ég felé, aztán magam elé a víztócsára. Önnön arcmásom néz vissza rám. Emberi vagyok, angyali gondolatokkal és magasztos hittel, érzések nélkül Isten tökéletessé kovácsolt katonája. Rendíthetetlenül. Egészen eddig. Csak egyszerűen tudni akarom, hogy helyes amit teszek, hogy egy angyali lány életének ismeretlen részesévé válok, és gondolataimat, tisztánlátásomat gyakorta összezavarja az a féltő gondoskodás, ahogyan őt figyelem. Nem akarnám, hogy bántódása essen. Megvédeném. De nem tehetem. Nem kaptam rá engedélyt, sem parancsot. Ugyanakkor nem tudom, hogy képes lennék elviselni, ha megtehetném és mégsem segítettem neki. Mint egykor atyjával. Különleges és tiszta teremtés. Isten egy olyan alkotása amely egy angyal harciasságából és egy ember érzékenységéből született.
- Kérlek Jóatyám, ha hallod a szavaim segíts most nekem ezek között a gondolatok között. Adj lehetőséget, engedélyt, parancsot arra, hogy megtehessem amit kívánok!- elhallgatok, hiszen már így is többet engedtem meg magamnak mint eddig bármikor. Csak a csendet hallom. Legbelül is. Mintha egymagam lennék. Testvéreim halk moraját magához öleli az ég, és csendesen elringatja a megszülető hajnal. Lehajtom fejem, két kezem magam mellé ejtem, szárnyamat kitárom, és ragyogó arccal az ég felé kiáltok.Emberi fülnek nem hallható, de odafenn nagyon is érzékelhető. Ha ott van egyáltalán.
- Hallasz engem? Figyelsz még rám?- nem mondom, hogy mindent neki adtam eddig amim volt. Tudja ő ezt magától is. A háztetőn lassan a hátamra simuló szárnyakkal, és felszegett fejjel nézek előre. Csendességbe temetkezem. Aztán megérzem az apró levegő változást és a virág illatot. A füstös ködön keresztül is jól érzékelhető. Felkészülten várakozom, de talán először mióta beszélni kezdtem hozzá most bizonytalanodom el először a szavaim jogosságát illetően. Engedelmességemen esett csorba, ami még sosem fordult elő eddig.
- Jóatyám…- súgom magam elé de nem fordulok meg. Szükségtelen. Még.





Megjegyzés:  3  || Zene: The Hero Within ||  Credit
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/5
Leviatán
8/4
Angyal
6
Démon
11
Bukott Angyal
2
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
9
Nephilim
3