☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Café La mort

Dommiel Sloan
WHISPERING AMEN
avatar




☩ Faj :
half demon, half human
☩ Reagok :
13
☩ Keresett személy :
not yet

Kedd Okt. 24, 2017 11:54 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



dommiel & kaitlyn
easy on me little girl

Zavarodottan nézek fel rá. Ezt ő sem gondolhatta komolyan. Mármint nem értem, hogy mire akar kilyukadni.
Стана случайно? - Nem mondhatom azt, hogy így terveztünk, mert egyáltalán nem szerepelt a bakancs-listámon, hogy ilyen csúnyán megjárjuk. Márpedig ez elég nagy baki volt. Mondjuk tudhatjuk jól mind a ketten, hogy nem készültünk fel eléggé rá. De nem hiszem, hogy nagyon volt még mit tenni ebben az ügyben igazából. Elhibáztuk és már nem tudunk rajta javítani maximum annyit tehetünk, hogy legközelebb sokkal jobban odafigyelünk. Mert bele is pusztulnék abba, ha Alex-nek valami baja esne. Nem is értem, hogy miért gondolná bárki is, hogy ne próbálnék mindent megtenni annak érdekében, hogy épségben tudhassam.
- Megoldjuk valahogy nélküle is szerintem. Nem vagyunk annyira kétségbeesetten borzalmasak. - Problémák vannak és lesznek is, de az, hogy most egy ember elsétál nem kell azt jelentenie, hogy minden romba is dől mögötte. Persze van, hogy egyetlen egy ember szinte a lüktető ereje valaminek, de nem minden esetben. Mert néha még képesek vagyunk talpra állni egy nagyobb veszteség után is. Csak akarni kell. Még akkor is, ha nehéz főleg azok után, hogy egy szívünknek kedves személy távozik. Az ő esetében pedig azt hiszem pontosan erről van szó.
- Szeretnél esetleg velem edzeni? Mert szíves örömest segítek, ha tényleg ennyire elveszettnek érzed magad ezen a téren. - Lehet, hogy az apámnak elég kemény módszerei voltak, amikor arról volt szó, hogy edzeni kell valakivel, de én úgy gondolom, hogy én nem igazán ugyanezt az elvet követném. Mert, ha nem az apám lett volna, akkor valószínűleg régen leléceltem volna. De nekem volt hozzá egy kötődésem. Csak ő volt nekem, hiszen az anyám meghalt. Az egyetlen családtagomat pedig nem hagyhatom csak úgy hátra.


♥️

Kaitlyn Zoé Payne
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
℘ Vadász / Ember
☩ Reagok :
21

Pént. Okt. 13, 2017 5:55 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Cseszd meg!
Dom XxX Kaitlyn
zene • szószám: xXx • Credit:

 


Értetlen arcot vágok, majd megrázom a fejem és nem foglalkozom a hülyeségeivel.
- Ha annyira megvéded, miért robbantatok fel? – méreg át járja a testem, mérges vagyok rá, de közben meg valamiért vonzz engem ez a férfi.
- Leülhetek? – Kérdezem, majd nem várom meg a válaszát, és helyet foglalok.
- Most, hogy elment Wallenberg, mihez fogtok kezdeni? – Kérdezem tőle, majd kérek egy sört, hiszen már nincs kedvem a nyugtató teához.

Mikor elment olyan volt, mint ha belőlem is elvitt volna valamit. Volt értelme az életemnek, amikor itt volt, hiszen fel elltem és edzett engem, most nincs aki edzem engem. El vagyok veszve, el vagyok keseredve. Félek, hogy mi lesz, ha anyámék teljesen át veszik az uralmat, és minden káoszba fullad. Így is érkeztek hírek a fal másik oldaláról.
A söröm idő közben megérkezik, össze kulcsolom a lábam, és bele kortyolok a sörbe. Utálom, de talán megnyugtat.
- Nekem csak az edzések a bajaim, nem tudom, hogy velem ki fog edzeni. – Motyogom, miközben ismét lehúzom a keserű italom, ami egyre jobban és jobban esik nekem, hiszen nem iszom alkoholt így a fejembe száll. 26 éve már máshogyan készítik, így erősebb is.
Körbenézek, az emberek engem bámulnak, ahogyan sejtettem, anyám elkezdett akciózni. Remek.




✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Stend up and fight

Dommiel Sloan
WHISPERING AMEN
avatar




☩ Faj :
half demon, half human
☩ Reagok :
13
☩ Keresett személy :
not yet

Kedd Okt. 03, 2017 12:46 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



dommiel & kaitlyn
easy on me little girl

Néha elgondolkozom, hogy mennyivel lenne másabb az életem, ha nem az apám nevel fel. Talán nem lennék képes olyan könnyedén elsétálni egy ilyen balul elsült dolog után. Persze tudom jól, hogy nem teljesen a mi hibánk, mert a démon valószínűleg csak jóízűen nevetett rajtunk és jót szórakozott azon, hogy ellátta a bajunkat, de ettől még hibásnak érzem magam. Én könnyebben összekaparom magam, mint Alex, hiszen mondhatjuk azt is, hogy erre lettem nevelve. Hogy mindig felálljak még akkor is, ha fél lábam hiányzik. Vagy esetleg mindkettő. Mert fél lábon is meglehet állni. Ha valaki igazán akar, megteszi. Nincs olyan, hogy lehetetlen. Újra meg újra neki kell vágni valaminek ameddig nem sikerül. Ha egy kudarc meghatározhat mindent, akkor nem is érdemes nekivágni. Hiszen akkor nem akarjuk igazán azt, amit olyan hevesen kergetünk.
Egy kellemes kis kikapcsolódásra vágytam. Egy meleg teára, amit békében elszürcsölhetek anélkül, hogy rosszalló pillantásokkal jutalmaznák a semmitevésemet. Már az is szerintem nagy szó, hogy képes voltam lábra állni és kimozdulni. De a fájdalom és én már olyan régóta barátok vagyunk, hogy néha észre sem veszik mennyire elpusztítjuk a másikat.
Azonban a békés pillanatomat egy roppantul ideges arcvonású szépség zavarja meg. Kaitlyn. Hát persze. Már számítottam arra, hogy mikor kapok tőle fejmosást. Bár nem, mintha különösebben eljutna az agyamig. Mert nem igazán tud olyat mondani, amit ne tudnék már magamtól.
- You know damn well that I would protect him with my life. Han er viktig for meg. - Az életem igazság szerint nem sok mindent jelentene nélküle. Nem tudom, hogy mégis miért érzem azt, hogy mindennek igazából Ő ad jelentőséget, de ez most nem is számít. Csak az, hogy mindig ott leszünk egymásnak, mert ha az egyikünk meghal.. Akkor a másik is ugyanúgy. Az egy olyan fájdalom lenne, amit még az apám sem tanított meg kezelni. Csak elnyomni. Viszont azt, amit a halála hozna magával semmi nem tudná legyűrni.
S'il meurt, vous pouvez me tuer. - Nem is akarnék tovább élni egy olyan életet, amiben Ő már nincs. Az igazság az, hogy nem tudnám elképzelni nélküle, hogyan tovább. Az apám csak körberöhögne, amiért gyászolnám. A Payne család meg elküldene a francba. Nem lenne senkim.
♥️

Kaitlyn Zoé Payne
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
℘ Vadász / Ember
☩ Reagok :
21

Szomb. Szept. 30, 2017 6:08 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Cseszd meg!
Dom XxX Kaitlyn
zene • szószám: xXx • Credit:

 


Még csak most hagyott itt Drake haza fele igyekszem, hogy anyáméknak vagy bemossak, vagy helyre tegyem őket, de amekkora mázlim van nem most lesznek otthon. Le kell higgadnom. Valami készül a városban és meg kell tudnom, hogy mi az. Mindenki a fekete füstről beszél, amit én is beszippantottam. Démonnak véltem, de a démonnak már át vette volna a testem felett az irányítást.   Kellene valami amitől megnyugszom, jó lenne egy kamilla tea vagy valami hasonló.
Így fogtam magam és betértem a Café La mortba. Idióta neve van neki. Be sietek és leülök az egyik asztalhoz. Szeretem New Yorkot, igyekeznek azt a látszatt kellteni, mint ha nem egy apokaliptikus őrült világban élnék, de én sjanos tudom az igazat. Minden perszben masiroznak a vadászok az utcán, hiszen Drake megbízta őket ezzel, szegények még nem tudják, hogy anyám mit tervez. Engem le is néznek meg nem is. Lenéznek, hiszen Payne a neve, elveszettem én is, ahogyan a családom is az irányítást, de tisztelnek is, persze azt apámnak köszönhetem. A háborúban ő volt az egyik, aki kiállt és megvédte, majd felemelte a falat New York köré.

Nyugalmamat megzavarta egy ismerős arc, amikor éppen jobbra fordítottam a fejemet.
- Az istenit! - Suttogom, majd fel pattanok, és a pincér lány ijedtében majdnem eldobja a nyugatnak szánt teámat. Dommiel Sloan, ki más. Elindulok felé, ahol az asztalnál ül, ideges vagyok, hiszen majdnem kinyírta az öcsém magát, amikor vele volt.
- Ha még egyszer veszélybe sodrod a testvérem, a késemet beléd vágom... - Meredek rá, miközben az asztal támasztom.
- Vili? - Kérdezem, hogy világos e számára. Szinte vicsorogva pillantok a szemeibe. Hiába a jóképűsége, hiába a bája, majdnem kinyiffant Alex.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Stend up and fight

Raiden
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos Angyal
☩ Reagok :
32

Csüt. Május 11, 2017 1:05 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Sea && Raiden
Ha szerelembe esel, fájdalomnak leszel kitéve.


Az emberek tekintette még mindig égeti a húsomat, és már csak remélni tudom, hogy a beszélgetésből semmit nem értenek. Nem akarok vadászokat ölni, sőt  semmilyen ember vére nem tapadjon a kezemre. Wallenbergről sokat hallottam már, hallottam, hogy kegyetlen. Nem olyan rég rúnákkal kínoztatta meg Manakielt, az angyalt, akire még barátként tekintettem anno. Ő semleges volt, nem ártott senkinek sem, menedéket keresett, ahogyan pár bukott is ebben a városban.

Sea szemei ide oda cikáznak az ajtó és köztem, látom, hogy nem akar menni én se akarnám, hogy menjen, de amit tett, hogy őt választotta. Soha nem találkoztam még Gabriellel, de félek, hogy neki rontok, ha meglátom. Mihály mindig is mondja nekem, hogy tanuljak ön uralmat.  De azt se tudom, hogy hogyan kezdjem el az egészet.
Az ajtó nyílik, és egy pillanatra a lány hajába mar. Még most se tudom megszokni sötét hajszínét, régen azok a tincsek annyit jelentettek nekem, fájó, hogy megvált tőlük, de nagyon jól áll neki.
- Mihály, nagyon megbocsájtó. Bár ő nem adhatja vissza, de apánk amit vissza tér megteheti azt. - Sajnos egy ark, se angyal, se harcos sem adhatja vissza azt, amit Sariel levágott, de apánk hamarosan vissza tér én bízok benne. Folytatom.
- Beszélek vele rám hallgat. Gabriel nem adná vissza, kihasznál téged. SF városban biztonságban lennél, ahogyan megannyi társunk is. - Veszek egy nagy levegőt.
- Még csak a szárnyadról, és a megbocsájtásroló vagyok hajlandó beszélni Sea. - Sütöm le a szemem.





Megjegyzés: IDE || Szószám: Ide ||  Credit


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Még a mennyország is rusnya hely,
ha egyedül vagyunk ott.





Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Május 11, 2017 10:53 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Szinte minden reményem szertefoszlik, amikor azt mondja, el kell, hogy menjek. Tekintetem hosszasan őt nézi, mintha nem értettem volna meg ebből a mondatból semmit. Csak elszomorít. Mint az is, hogy ilyen helyzetben kellett találkoznunk és nem tudtam előre felkészülni, tenni valami jót azért, hogy talán ismét megbecsüljön. Nem is tudom igazán mit kellene tennem. Legalábbis eszem ezt súgja, de legbelül, mélyen nagyon is tisztában vagyok mindennel. Csak hosszú volt ez az idő, és azt hiszem már elfelejtettem mindazt, ami voltam, régen.... réges-régen.
Hátrafordulok, az ajtó felé emelem tekintetem és még rövidebb ideig bámulok ki azon, szinte már egy lépést is teszek arra felé amikor ő ismét megszólal. Szavai halkak, mégis éles, jó fülemmel minden egyeset úgy hallok meg, mintha mellettem mondaná, mintha a fülembe suttogná azt. Vállam felett tekintek vissza. Fejemben felmerül több kérdés is: Megérné? Meg kellene tennem? Ködös gondolataimból most hirtelen nem látok más utat ki, egyszerűen csak nem szeretnék lealacsonyodni de tudom, nincs más választásom ha azt akarom, amit valójában akarok.
- Michael...Szerinted valóban visszaadná a szárnyaim azok után amit tettem? - Felvont szemöldökkel fordulok vissza, ismét közelebb sétálok Raidenhez, hogy a körülöttünk lévőknek még véletlenül se legyen furcsa a beszélgetésünk. Nem szeretnék feltűnést kelteni. Most nem. - Mind oly sokat ígértek és már nem tudom kiben bízhatnék. De ha te azt mondod, megérné, ha azt mondod, újra lenne esélyem nálad, akkor egy percig sem haboznék a döntésben... - Vallok, de nem tudom, mennyire őszinte ez a mondandóm. Most annak hangzik, de később is az lesz vajon?



Raiden
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos Angyal
☩ Reagok :
32

Szer. Május 10, 2017 10:38 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Sea && Raiden
Ha szerelembe esel, fájdalomnak leszel kitéve.


Régen boldogok voltunk, minden szép volt, atyánk még velünk volt, testvéreink még nem hullottak el mellőlünk, de mára mi lett? A keserű, sötét magány. Nekem még ott van Sofiel, de már ő se, hiszen mindig csatákban van el vonja a figyelmét arról, hogy Michael másba szerelmes, de ez nem megoldás. Én is volt, hogy más nők karjaiba menekültem, hogy igyekeztem újra szeretni valakit, de soha többé nem láttam mást úgy, mint Seát.

Szívem olyan hangosan zakatolt, hogy a fülemben hallom azt, és figyelem minden mozdulatát, a levegő vételt, ahogyan a szája mozog.
"nem akarok" visszhangzik a csilingelő hangja. Megforgatom szeme, s közelebb lépek.
- El kell, hogy menj.- Szorítom össze fogam, fáj, nagyon fáj, de nem tehetek róla. Ő volt a mindenem, s ez semmivé lett.
Megrázom a fejem, s akarnám, ha amardna, de mit kellene tennem?
- Miért nem hagyod el őt...- Gondolok Gabrielre.
- Vissza nyerhetnéd a szárnyad Michael oldalán. - Suttogom, talán akarom, hogy maradjon tudat alatt.





Megjegyzés: IDE || Szószám: Ide ||  Credit


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Még a mennyország is rusnya hely,
ha egyedül vagyunk ott.





Vendég
WHISPERING AMEN



Szomb. Május 06, 2017 5:13 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Szavai mélyen belém hatolnak, tekintetem egyre csak komorodik és már őszintén úgy érzem, sokkal inkább beleolvadok a mögöttem lévő fehér falba. Lehajtom a fejemet. Most már úgy érzem, teljesen reménytelen a dolog, egyszerűen csak nem tudom már mit mondhatnék, mivel győzködhetném tovább. Elmerengek, hosszasan és akkor emelem fel ismét buksimat amikor ő arra kér, hogy menjek el. Fintorom kifejező, kicsit odébb is lépek és komolyan meg is fordul a fejemben, hogy elmegyek. Mit tehetnék még? Ettől már nem tudom, hogy van e tovább. Becenevem hallatán jólesően ráz ki a hideg. Mindig is szerettem ezt hallani az ő szájából.
- Nem akarok. - Suttogom. Ennyi idő után, miért is akarnék? Próbálok hosszan szemeibe meredni és elveszni bennük, mint a régi szép időkben. Aztán már csak felsóhajtok és mivel nincs mit mondanom, az ajtó felé intek. - De ha ezt szeretnéd... - Még nem indulok. Megvárom, hátha marasztal, hátha egy aprócska szikra felpattan ismét benne és mégis eltudunk beszélgetni. Csak kínozom az elmém.



Raiden
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos Angyal
☩ Reagok :
32

Szomb. Ápr. 22, 2017 2:20 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Sea && Raiden
Ha szerelembe esel, fájdalomnak leszel kitéve.



Belefojtottam a szót, talán jobb is. Azt akarom, menjen innen. Minek jött ide? Nem akarom látni, nem akarom látni a csodálatos bőrét, a meseszép szemeit, és azt a hajat, ami iszonyat jól áll neki.
Nagy levegőt veszek, igyekszem testem le higasztani.
Egy egyszerű, emberek így használják, közhellyel töri meg a csendet. Végig mérem.
- van még valami? – Emelem kérdően fel szemöldököm, kezeim még mindig a mellkasom előtt össze kulcsolva. Hiába a lélektelenség, ahogyan az emberek között élek, egyre jobban úgy érzem, nekem van. De talán atyánk azért tiltja a szerelmet, mert akkor elő kerül a lelkünk?
Figyelem az emberek tekintetét. Mindig, ha emberek közé tévedek, furán néznek rám, talán mert nagydarab vagyok, erős, masszív alkat, de most mást látok fel csillanni a szemükben. És nem tudom, hogy ezt minek nevezik. Itt vagyunk New Yorkban, itt nem tudják, hogy mi vagyok, alkatom, meg nem ilyen reakciókat vált ki.
- Sea, menj el. – Mondom fájóan a régi becenevén szólítva.





Megjegyzés: IDE || Szószám: Ide ||  Credit


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Még a mennyország is rusnya hely,
ha egyedül vagyunk ott.





Vendég
WHISPERING AMEN



Szer. Ápr. 12, 2017 8:07 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Egyre csak rosszabbul érzem magam, főleg amikor furcsa válaszokat kapok kijelentésemre. Valamiért olyan érzést kelt bennem, mintha kicsit gúnyolódna rajtam, pedig már sok-sok év eltelt azóta, amióta a földre kerültem és megbuktam. Talán a mi korunkhoz képest kevésnek tűnik, és lehet hogy éppen ez itt a baj. Lehet, hogy éppen nem telt el még elég idő ahhoz, hogy elfelejtsük egymást s a kölcsönös vonzalmat, amit egymás iránt éreztünk hosszú időn át. Lehajtom a fejemet. Sokáig nem szólalok meg, és ebből azt hiszem még mindig gondolhatja, hogy igenis bűntudatom van amiért azt tettem annak idején. Minden másként lett volna ha nem lépek be a változás kapuján, ha nem esek csábításba. Mégis, már késő ezen gondolkodni. Egyszerűen csak megtörtént és most már nincs mit tenni.
- Sajnálom, most már nem tudom megváltoztatni a múltat. - Vonom meg a vállamat és úgy döntök, inkább helyet foglalok. Könyökömet az asztalra vetem, fejemet kezemmel támasztom meg: jól látszik rajtam a nyomás, amit Raiden jelenléte vált ki belőlem most. De már nem akarok szánakozni, már nem akarok többször bocsánatot kérni.
- Nem tudom, Raiden, akárhogy! Segíts és mondd meg te! Kettőnk közül most azt hiszem én vagyok a kiszolgáltatott, jól tudod. - Valóban tőle várom a választ. Hiszen én mit érek? A fejemben szívesen könyörögnék neki térdre borulva, de egyébként nem fogom megalázni magam ilyesmivel. Elkerekedett szemekkel figyelem őt, kérdő tekintetem le sem veszem róla.



Raiden
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos Angyal
☩ Reagok :
32

Pént. Márc. 31, 2017 11:52 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Sea && Raiden
Ha szerelembe esel, fájdalomnak leszel kitéve.



Mintha megállt volna kettőnk között az idő, s a világ megszűnt volna létezni. Az emberek jelenlétét nem érzékelem, nem érzek mást csak haragot, ami át járja testemet, szívemet.

- Ez érdekes, akkor is, amikor elhagytál akkor is érdekelt? - Kérdezem, majd arra leszek figyelmes, hogy kezeim ismét ökölbe szorítom.
- Hát erre legalább jó a bukott lét. Az örökké tartó keserves bűntudat idézésére. - Mosolyodom el, majd mellkasom elé fonom karjaim, hogy kezdjek velük valamit. Hirtelen haragú vagyok, és forró fejű, de soha nem ütnék meg egy nőt sem.
"megtudok e bocsájtani" Arcom kezeimbe temetem, hogy kicsit észhez térjek, hogy jól hallok-e. De igen, jól hallottam.
- Hogy gondolod ezt? - Kérdezem, majd kérek egy sört, és abba bele kortyolok. bár nem hat rám, sajnos, de valamit kezdenem kell magammal, vagy megszegem a szabályom, és bántani fogom. Sofiel itt lenne tudná mit kell kezdjek, talán ő verné meg és az nem lenne annyira megalázó.




Megjegyzés: IDE || Szószám: Ide ||  Credit


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Még a mennyország is rusnya hely,
ha egyedül vagyunk ott.





Vendég
WHISPERING AMEN



Hétf. Jan. 30, 2017 3:17 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Hosszú pillanatokig figyelem őt, ahogy nem mond semmi mást, csak egy értetlen "aha"-t. Még mindig nem mozdulok el az asztaltól, egyszerűen mintha a lábam is a földbe gyökerezett volna, ahogyan a tekintetem. Ahogy végigpillantok rajta, az arcát nézem, eszembe jutnak olyan emlékek, amelyek már rég nem gyötörtek, de valamelyest úgy érzem most hamar visszatérnek és ismét megkeserítik nyugodt álmomat. Valóban, évekig nem hagyott nyugodni a tény, amit tettem anno. Nem hagy még ma sem, hisz nincs olyan nap, hogy ne gondolnék újra és újra a régi mivoltunkra. Hiányzik. Őszintén.
- Tudod jól, hogy mindig is érdekelt, mi van veled. - Próbálok higgadtan és meggondoltan válaszolni kérdésére. Nyelek egy nagyot. - Miután ez lett velem, gyötrődtem és bántam minden tettemet. Nem múlik el úgy nap Raiden, hogy ne bűnhődnék... - Nem folytatom, inkább csak elkapom a tekintetemet és pillanatokig a mellettünk lévő asztalt nézegetem, ujjammal idegesen annak peremén játszadozom. Mély levegőt veszek, ismét.
- Valahogy megtudsz nekem bocsájtani? - Szinte suttogom.



Raiden
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos Angyal
☩ Reagok :
32

Hétf. Dec. 19, 2016 5:53 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Sea && Raiden
Ha szerelembe esel, fájdalomnak leszel kitéve.


Idegesít a jelenléte, hogy itt van, d emég se visz rá a lélek, hogy fogjam magam és elmenjek. Látni őt, megnyugvást jelent, hiszen tudom, hogy él és jól van akármennyire is utálom.
- Aha! - Mondom majd vissza fordulok, és kérem egy sört magamnak, ehez alkohol kell. Régen nem tehettem ezt meg 25 éve már minden földi nyöröt megtapasztaltam. Nőket, alkoholt és a hamburgert, az a legjobb az egészben.


Hirtelen, amikor meghallom miket mond újra felé fordulok.
- Miért érdekelne? - Mondom, majd számhoz emelem a sört és bele kortyolok. Miért kellett nekem  idejönni, Michael tudta, hogy ez vár rám? Tudta, hogy itt lesz Sea, és újra látom. Meg akart kínozni. Sofielre kellett volna hallgatnom, amikor azt mondta ne menjek, mert idő pazarlás. Mondjuk neki mindig ilyen véleményei vannak az életről, hogy minden idő pazarlás, s minden ami nem az ő javát szolgálja az rossz.




Megjegyzés: IDE || Szószám: Ide ||  Credit


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Még a mennyország is rusnya hely,
ha egyedül vagyunk ott.





Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Dec. 15, 2016 4:00 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Semmit nem értek és fogalmam sincs arról, hogy mi történhetett, hogy ő itt van a földön. Nem tartottam huszonöt éven keresztül a kapcsolatot egyik Mennyországi lénnyel sem, nem találkoztam egy Pokoli démonnal sem... Egyszerűen csak próbáltam elfogadni azt, hogy immáron örökre itt kell lennem. Sokáig bezárkóztam, de végül kezdtem elfogadni a helyzetemet. Mondjuk szívesen visszatérnék még... ha lenne rá esély, de tudom nincs. Az pedig hogy visszakapjam a szárnyaim, mind csak Gabrieltől függ. Meglepett tekintetemet nem takarom, úgy nézem Raident, mint aki még sosem látott embert. Zavaromban kérdeztem, ő pedig közelebb lép. Nem mozdulok. Végignézek rajta, szinte semmit sem változott az évek során. Kicsit lehangol a válasza, de próbálom ezt nem kimutatni.
- Szóval még mindig ez életed célja... ez az ellenségeskedés... ennyi év után sem ült el benned? - Kérdem kicsit fintorogva. Pillanatokig csak a földet kémlelem, aztán tekintek vissza szemeibe; tudja jól, sosem hagynám, ha valamivel nem értek egyet.
- Nem is tudod, mi van velem, de te már rögtön ítélkezel! - Nem mintha lenne esélyem nála. Nem mintha bármi is változott volna... nem miattam jött és szerintem soha nem is fog majd. Pedig milyen szép álom lenne. Ahogy az is, hogy visszakapjam a szárnyaimat.



Raiden
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos Angyal
☩ Reagok :
32

Csüt. Dec. 15, 2016 12:41 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Sea && Raiden
Ha szerelembe esel, fájdalomnak leszel kitéve.


A fejemben millió gondolat cikáz, mint egy puska golyó, sé nem tudom hogy mit kezdjek. Itt áll elöttem a nő, akit titkon szerettem, de elárult engem, itt áll elöttem, akiért meghaltam volna, de most legszívsebben én ölném meg. A szívem lasabban kezd el verni, a torkomban oriási gomboc kezd el nőni, mint ha meg akarna folytani engem.

"Mit keresel itt" Még is miylen kérdés ez, le maradt volna a balhéról? Minden angyal a földön dekkol, vajon mit kereshetek itt, na jó nem mindegyik. Végig mérem őt, látom, hogy más a haja. A szőke tincsek most sötét barnában mutatkoznak meg. Tetszik, egészen más így az arca, de elgondolkoztam, s kalandoztam egy kicsit. Elfordítom a fejem, nem is méltatom ezt válasszal, de akkor folytatja.
- Ahol te vagy? - Teszem fel a kérdést, majd közelebb lépek.
- Ha tudom, hogy itt vagy még a környékére se jövök. Michael megbizatásából vagyok, de téged mit érdekel, Gabriel bizonyosan már hiányol. - Mondom.
Nem tudtam, hogy itt van, nem is akartam tudni, hogy hol van. Remekül megvoltam egyedül az életem során. Sofiel, Michael mellettem voltak, és ez nekem elég volt, nem kellett más, csak az, hogy valakivel barátok legyünk, és Sofielben a barátomat megtaláltam. Tudom, hogy Michaelt szereti, és tudom, hogy soha nem vallja be, de talán egyszer még is, és akkor nem csak én fogok a szerelmes dolgaimról nyavajogni neki, mert persze Sealiah-ról szoktam, hanem ő is, majd el mondja nekem gondait.




Megjegyzés: IDE || Szószám: Ide ||  Credit


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Még a mennyország is rusnya hely,
ha egyedül vagyunk ott.





Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Café La mort
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: