☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Café La mort

Raiden
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos Angyal

Csüt. Május 11, 2017 1:05 pm írtam neked utoljára


Sea && Raiden
Ha szerelembe esel, fájdalomnak leszel kitéve.


Az emberek tekintette még mindig égeti a húsomat, és már csak remélni tudom, hogy a beszélgetésből semmit nem értenek. Nem akarok vadászokat ölni, sőt  semmilyen ember vére nem tapadjon a kezemre. Wallenbergről sokat hallottam már, hallottam, hogy kegyetlen. Nem olyan rég rúnákkal kínoztatta meg Manakielt, az angyalt, akire még barátként tekintettem anno. Ő semleges volt, nem ártott senkinek sem, menedéket keresett, ahogyan pár bukott is ebben a városban.

Sea szemei ide oda cikáznak az ajtó és köztem, látom, hogy nem akar menni én se akarnám, hogy menjen, de amit tett, hogy őt választotta. Soha nem találkoztam még Gabriellel, de félek, hogy neki rontok, ha meglátom. Mihály mindig is mondja nekem, hogy tanuljak ön uralmat.  De azt se tudom, hogy hogyan kezdjem el az egészet.
Az ajtó nyílik, és egy pillanatra a lány hajába mar. Még most se tudom megszokni sötét hajszínét, régen azok a tincsek annyit jelentettek nekem, fájó, hogy megvált tőlük, de nagyon jól áll neki.
- Mihály, nagyon megbocsájtó. Bár ő nem adhatja vissza, de apánk amit vissza tér megteheti azt. - Sajnos egy ark, se angyal, se harcos sem adhatja vissza azt, amit Sariel levágott, de apánk hamarosan vissza tér én bízok benne. Folytatom.
- Beszélek vele rám hallgat. Gabriel nem adná vissza, kihasznál téged. SF városban biztonságban lennél, ahogyan megannyi társunk is. - Veszek egy nagy levegőt.
- Még csak a szárnyadról, és a megbocsájtásroló vagyok hajlandó beszélni Sea. - Sütöm le a szemem.





Megjegyzés: IDE || Szószám: Ide ||  Credit


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Még a mennyország is rusnya hely,
ha egyedül vagyunk ott.





Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Május 11, 2017 10:53 am írtam neked utoljára


Szinte minden reményem szertefoszlik, amikor azt mondja, el kell, hogy menjek. Tekintetem hosszasan őt nézi, mintha nem értettem volna meg ebből a mondatból semmit. Csak elszomorít. Mint az is, hogy ilyen helyzetben kellett találkoznunk és nem tudtam előre felkészülni, tenni valami jót azért, hogy talán ismét megbecsüljön. Nem is tudom igazán mit kellene tennem. Legalábbis eszem ezt súgja, de legbelül, mélyen nagyon is tisztában vagyok mindennel. Csak hosszú volt ez az idő, és azt hiszem már elfelejtettem mindazt, ami voltam, régen.... réges-régen.
Hátrafordulok, az ajtó felé emelem tekintetem és még rövidebb ideig bámulok ki azon, szinte már egy lépést is teszek arra felé amikor ő ismét megszólal. Szavai halkak, mégis éles, jó fülemmel minden egyeset úgy hallok meg, mintha mellettem mondaná, mintha a fülembe suttogná azt. Vállam felett tekintek vissza. Fejemben felmerül több kérdés is: Megérné? Meg kellene tennem? Ködös gondolataimból most hirtelen nem látok más utat ki, egyszerűen csak nem szeretnék lealacsonyodni de tudom, nincs más választásom ha azt akarom, amit valójában akarok.
- Michael...Szerinted valóban visszaadná a szárnyaim azok után amit tettem? - Felvont szemöldökkel fordulok vissza, ismét közelebb sétálok Raidenhez, hogy a körülöttünk lévőknek még véletlenül se legyen furcsa a beszélgetésünk. Nem szeretnék feltűnést kelteni. Most nem. - Mind oly sokat ígértek és már nem tudom kiben bízhatnék. De ha te azt mondod, megérné, ha azt mondod, újra lenne esélyem nálad, akkor egy percig sem haboznék a döntésben... - Vallok, de nem tudom, mennyire őszinte ez a mondandóm. Most annak hangzik, de később is az lesz vajon?



Raiden
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos Angyal

Szer. Május 10, 2017 10:38 pm írtam neked utoljára


Sea && Raiden
Ha szerelembe esel, fájdalomnak leszel kitéve.


Régen boldogok voltunk, minden szép volt, atyánk még velünk volt, testvéreink még nem hullottak el mellőlünk, de mára mi lett? A keserű, sötét magány. Nekem még ott van Sofiel, de már ő se, hiszen mindig csatákban van el vonja a figyelmét arról, hogy Michael másba szerelmes, de ez nem megoldás. Én is volt, hogy más nők karjaiba menekültem, hogy igyekeztem újra szeretni valakit, de soha többé nem láttam mást úgy, mint Seát.

Szívem olyan hangosan zakatolt, hogy a fülemben hallom azt, és figyelem minden mozdulatát, a levegő vételt, ahogyan a szája mozog.
"nem akarok" visszhangzik a csilingelő hangja. Megforgatom szeme, s közelebb lépek.
- El kell, hogy menj.- Szorítom össze fogam, fáj, nagyon fáj, de nem tehetek róla. Ő volt a mindenem, s ez semmivé lett.
Megrázom a fejem, s akarnám, ha amardna, de mit kellene tennem?
- Miért nem hagyod el őt...- Gondolok Gabrielre.
- Vissza nyerhetnéd a szárnyad Michael oldalán. - Suttogom, talán akarom, hogy maradjon tudat alatt.





Megjegyzés: IDE || Szószám: Ide ||  Credit


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Még a mennyország is rusnya hely,
ha egyedül vagyunk ott.





Vendég
WHISPERING AMEN



Szomb. Május 06, 2017 5:13 pm írtam neked utoljára


Szavai mélyen belém hatolnak, tekintetem egyre csak komorodik és már őszintén úgy érzem, sokkal inkább beleolvadok a mögöttem lévő fehér falba. Lehajtom a fejemet. Most már úgy érzem, teljesen reménytelen a dolog, egyszerűen csak nem tudom már mit mondhatnék, mivel győzködhetném tovább. Elmerengek, hosszasan és akkor emelem fel ismét buksimat amikor ő arra kér, hogy menjek el. Fintorom kifejező, kicsit odébb is lépek és komolyan meg is fordul a fejemben, hogy elmegyek. Mit tehetnék még? Ettől már nem tudom, hogy van e tovább. Becenevem hallatán jólesően ráz ki a hideg. Mindig is szerettem ezt hallani az ő szájából.
- Nem akarok. - Suttogom. Ennyi idő után, miért is akarnék? Próbálok hosszan szemeibe meredni és elveszni bennük, mint a régi szép időkben. Aztán már csak felsóhajtok és mivel nincs mit mondanom, az ajtó felé intek. - De ha ezt szeretnéd... - Még nem indulok. Megvárom, hátha marasztal, hátha egy aprócska szikra felpattan ismét benne és mégis eltudunk beszélgetni. Csak kínozom az elmém.



Raiden
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos Angyal

Szomb. Ápr. 22, 2017 2:20 pm írtam neked utoljára


Sea && Raiden
Ha szerelembe esel, fájdalomnak leszel kitéve.



Belefojtottam a szót, talán jobb is. Azt akarom, menjen innen. Minek jött ide? Nem akarom látni, nem akarom látni a csodálatos bőrét, a meseszép szemeit, és azt a hajat, ami iszonyat jól áll neki.
Nagy levegőt veszek, igyekszem testem le higasztani.
Egy egyszerű, emberek így használják, közhellyel töri meg a csendet. Végig mérem.
- van még valami? – Emelem kérdően fel szemöldököm, kezeim még mindig a mellkasom előtt össze kulcsolva. Hiába a lélektelenség, ahogyan az emberek között élek, egyre jobban úgy érzem, nekem van. De talán atyánk azért tiltja a szerelmet, mert akkor elő kerül a lelkünk?
Figyelem az emberek tekintetét. Mindig, ha emberek közé tévedek, furán néznek rám, talán mert nagydarab vagyok, erős, masszív alkat, de most mást látok fel csillanni a szemükben. És nem tudom, hogy ezt minek nevezik. Itt vagyunk New Yorkban, itt nem tudják, hogy mi vagyok, alkatom, meg nem ilyen reakciókat vált ki.
- Sea, menj el. – Mondom fájóan a régi becenevén szólítva.





Megjegyzés: IDE || Szószám: Ide ||  Credit


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Még a mennyország is rusnya hely,
ha egyedül vagyunk ott.





Vendég
WHISPERING AMEN



Szer. Ápr. 12, 2017 8:07 pm írtam neked utoljára


Egyre csak rosszabbul érzem magam, főleg amikor furcsa válaszokat kapok kijelentésemre. Valamiért olyan érzést kelt bennem, mintha kicsit gúnyolódna rajtam, pedig már sok-sok év eltelt azóta, amióta a földre kerültem és megbuktam. Talán a mi korunkhoz képest kevésnek tűnik, és lehet hogy éppen ez itt a baj. Lehet, hogy éppen nem telt el még elég idő ahhoz, hogy elfelejtsük egymást s a kölcsönös vonzalmat, amit egymás iránt éreztünk hosszú időn át. Lehajtom a fejemet. Sokáig nem szólalok meg, és ebből azt hiszem még mindig gondolhatja, hogy igenis bűntudatom van amiért azt tettem annak idején. Minden másként lett volna ha nem lépek be a változás kapuján, ha nem esek csábításba. Mégis, már késő ezen gondolkodni. Egyszerűen csak megtörtént és most már nincs mit tenni.
- Sajnálom, most már nem tudom megváltoztatni a múltat. - Vonom meg a vállamat és úgy döntök, inkább helyet foglalok. Könyökömet az asztalra vetem, fejemet kezemmel támasztom meg: jól látszik rajtam a nyomás, amit Raiden jelenléte vált ki belőlem most. De már nem akarok szánakozni, már nem akarok többször bocsánatot kérni.
- Nem tudom, Raiden, akárhogy! Segíts és mondd meg te! Kettőnk közül most azt hiszem én vagyok a kiszolgáltatott, jól tudod. - Valóban tőle várom a választ. Hiszen én mit érek? A fejemben szívesen könyörögnék neki térdre borulva, de egyébként nem fogom megalázni magam ilyesmivel. Elkerekedett szemekkel figyelem őt, kérdő tekintetem le sem veszem róla.



Raiden
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos Angyal

Pént. Márc. 31, 2017 11:52 am írtam neked utoljára


Sea && Raiden
Ha szerelembe esel, fájdalomnak leszel kitéve.



Mintha megállt volna kettőnk között az idő, s a világ megszűnt volna létezni. Az emberek jelenlétét nem érzékelem, nem érzek mást csak haragot, ami át járja testemet, szívemet.

- Ez érdekes, akkor is, amikor elhagytál akkor is érdekelt? - Kérdezem, majd arra leszek figyelmes, hogy kezeim ismét ökölbe szorítom.
- Hát erre legalább jó a bukott lét. Az örökké tartó keserves bűntudat idézésére. - Mosolyodom el, majd mellkasom elé fonom karjaim, hogy kezdjek velük valamit. Hirtelen haragú vagyok, és forró fejű, de soha nem ütnék meg egy nőt sem.
"megtudok e bocsájtani" Arcom kezeimbe temetem, hogy kicsit észhez térjek, hogy jól hallok-e. De igen, jól hallottam.
- Hogy gondolod ezt? - Kérdezem, majd kérek egy sört, és abba bele kortyolok. bár nem hat rám, sajnos, de valamit kezdenem kell magammal, vagy megszegem a szabályom, és bántani fogom. Sofiel itt lenne tudná mit kell kezdjek, talán ő verné meg és az nem lenne annyira megalázó.




Megjegyzés: IDE || Szószám: Ide ||  Credit


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Még a mennyország is rusnya hely,
ha egyedül vagyunk ott.





Vendég
WHISPERING AMEN



Hétf. Jan. 30, 2017 3:17 pm írtam neked utoljára


Hosszú pillanatokig figyelem őt, ahogy nem mond semmi mást, csak egy értetlen "aha"-t. Még mindig nem mozdulok el az asztaltól, egyszerűen mintha a lábam is a földbe gyökerezett volna, ahogyan a tekintetem. Ahogy végigpillantok rajta, az arcát nézem, eszembe jutnak olyan emlékek, amelyek már rég nem gyötörtek, de valamelyest úgy érzem most hamar visszatérnek és ismét megkeserítik nyugodt álmomat. Valóban, évekig nem hagyott nyugodni a tény, amit tettem anno. Nem hagy még ma sem, hisz nincs olyan nap, hogy ne gondolnék újra és újra a régi mivoltunkra. Hiányzik. Őszintén.
- Tudod jól, hogy mindig is érdekelt, mi van veled. - Próbálok higgadtan és meggondoltan válaszolni kérdésére. Nyelek egy nagyot. - Miután ez lett velem, gyötrődtem és bántam minden tettemet. Nem múlik el úgy nap Raiden, hogy ne bűnhődnék... - Nem folytatom, inkább csak elkapom a tekintetemet és pillanatokig a mellettünk lévő asztalt nézegetem, ujjammal idegesen annak peremén játszadozom. Mély levegőt veszek, ismét.
- Valahogy megtudsz nekem bocsájtani? - Szinte suttogom.



Raiden
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos Angyal

Hétf. Dec. 19, 2016 5:53 pm írtam neked utoljára


Sea && Raiden
Ha szerelembe esel, fájdalomnak leszel kitéve.


Idegesít a jelenléte, hogy itt van, d emég se visz rá a lélek, hogy fogjam magam és elmenjek. Látni őt, megnyugvást jelent, hiszen tudom, hogy él és jól van akármennyire is utálom.
- Aha! - Mondom majd vissza fordulok, és kérem egy sört magamnak, ehez alkohol kell. Régen nem tehettem ezt meg 25 éve már minden földi nyöröt megtapasztaltam. Nőket, alkoholt és a hamburgert, az a legjobb az egészben.


Hirtelen, amikor meghallom miket mond újra felé fordulok.
- Miért érdekelne? - Mondom, majd számhoz emelem a sört és bele kortyolok. Miért kellett nekem  idejönni, Michael tudta, hogy ez vár rám? Tudta, hogy itt lesz Sea, és újra látom. Meg akart kínozni. Sofielre kellett volna hallgatnom, amikor azt mondta ne menjek, mert idő pazarlás. Mondjuk neki mindig ilyen véleményei vannak az életről, hogy minden idő pazarlás, s minden ami nem az ő javát szolgálja az rossz.




Megjegyzés: IDE || Szószám: Ide ||  Credit


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Még a mennyország is rusnya hely,
ha egyedül vagyunk ott.





Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Dec. 15, 2016 4:00 pm írtam neked utoljára




Semmit nem értek és fogalmam sincs arról, hogy mi történhetett, hogy ő itt van a földön. Nem tartottam huszonöt éven keresztül a kapcsolatot egyik Mennyországi lénnyel sem, nem találkoztam egy Pokoli démonnal sem... Egyszerűen csak próbáltam elfogadni azt, hogy immáron örökre itt kell lennem. Sokáig bezárkóztam, de végül kezdtem elfogadni a helyzetemet. Mondjuk szívesen visszatérnék még... ha lenne rá esély, de tudom nincs. Az pedig hogy visszakapjam a szárnyaim, mind csak Gabrieltől függ. Meglepett tekintetemet nem takarom, úgy nézem Raident, mint aki még sosem látott embert. Zavaromban kérdeztem, ő pedig közelebb lép. Nem mozdulok. Végignézek rajta, szinte semmit sem változott az évek során. Kicsit lehangol a válasza, de próbálom ezt nem kimutatni.
- Szóval még mindig ez életed célja... ez az ellenségeskedés... ennyi év után sem ült el benned? - Kérdem kicsit fintorogva. Pillanatokig csak a földet kémlelem, aztán tekintek vissza szemeibe; tudja jól, sosem hagynám, ha valamivel nem értek egyet.
- Nem is tudod, mi van velem, de te már rögtön ítélkezel! - Nem mintha lenne esélyem nála. Nem mintha bármi is változott volna... nem miattam jött és szerintem soha nem is fog majd. Pedig milyen szép álom lenne. Ahogy az is, hogy visszakapjam a szárnyaimat.



Raiden
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos Angyal

Csüt. Dec. 15, 2016 12:41 pm írtam neked utoljára


Sea && Raiden
Ha szerelembe esel, fájdalomnak leszel kitéve.


A fejemben millió gondolat cikáz, mint egy puska golyó, sé nem tudom hogy mit kezdjek. Itt áll elöttem a nő, akit titkon szerettem, de elárult engem, itt áll elöttem, akiért meghaltam volna, de most legszívsebben én ölném meg. A szívem lasabban kezd el verni, a torkomban oriási gomboc kezd el nőni, mint ha meg akarna folytani engem.

"Mit keresel itt" Még is miylen kérdés ez, le maradt volna a balhéról? Minden angyal a földön dekkol, vajon mit kereshetek itt, na jó nem mindegyik. Végig mérem őt, látom, hogy más a haja. A szőke tincsek most sötét barnában mutatkoznak meg. Tetszik, egészen más így az arca, de elgondolkoztam, s kalandoztam egy kicsit. Elfordítom a fejem, nem is méltatom ezt válasszal, de akkor folytatja.
- Ahol te vagy? - Teszem fel a kérdést, majd közelebb lépek.
- Ha tudom, hogy itt vagy még a környékére se jövök. Michael megbizatásából vagyok, de téged mit érdekel, Gabriel bizonyosan már hiányol. - Mondom.
Nem tudtam, hogy itt van, nem is akartam tudni, hogy hol van. Remekül megvoltam egyedül az életem során. Sofiel, Michael mellettem voltak, és ez nekem elég volt, nem kellett más, csak az, hogy valakivel barátok legyünk, és Sofielben a barátomat megtaláltam. Tudom, hogy Michaelt szereti, és tudom, hogy soha nem vallja be, de talán egyszer még is, és akkor nem csak én fogok a szerelmes dolgaimról nyavajogni neki, mert persze Sealiah-ról szoktam, hanem ő is, majd el mondja nekem gondait.




Megjegyzés: IDE || Szószám: Ide ||  Credit


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Még a mennyország is rusnya hely,
ha egyedül vagyunk ott.





Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Dec. 01, 2016 6:41 pm írtam neked utoljára




Tekintetem végigméri őt. Észreveszem az ökölbe szorított kezét is. Nem lépek közelebb, nem tudom, mit kellene tennem és kicsit zavarban is vagyok: amiről árulkodik az arcom vörös árnyalata. Ahogy a nevemet kiejti, egyszerűen csak végigfut rajtam a hideg, kezem libabőrös lesz ismerős hangja hallatán. Tényleg ő az. Szerintem a körülöttünk lévők már hülyén néznek ránk, amikor végre veszek erőt magamon és még egy picit közelítek, csak hogy ne halljon minket mindenki.
- Mit keresel itt? - Tekintetem az övét keresi. Hangom gyenge, a levegőt is nehezen veszem. Mit mondjak, huszonöt éve nem kellemesen váltunk el egymástól és ez őszintén bánt a mai napig. Igazából nem tudom, melyikünk hibája... talán mindkettőnké. Erről egyelőre nem szeretnék beszélni, nem is hozom fel témába, csak kérdőn pillantok felé. - Mármint...pont itt, New Yorkban... a Földön... ahol én is... - Nagyot nyelek. Amikor megbuktam, sokszor gondoltam rá. Éjről éjre csak róla álmodtam és az jutott eszembe, hogy milyen jó is lenne ha most itt lenne és átkarolna, azt mondaná újra, nem lesz semmi gond. Mégsem történt meg. Huszonöt éven keresztül semmi sem történt. Nem jött el, nem találkoztunk. Most pedig itt van: csak nem tudom kiolvasni belőle, hogy véletlenül vagy direkt. Erre szeretnék válasz kapni. Valamilyen szinten egyiknek s másiknak is örülnék. Az érzéseim már nem biztosak, de a szívem még mindig nagyot dobban.



Raiden
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos Angyal

Szer. Nov. 30, 2016 2:38 pm írtam neked utoljára


Sea && Raiden
Ha szerelembe esel, fájdalomnak leszel kitéve.


Mostanában minden időmet kitölti a munkám. Sofiel és én csak edzük az újakat, talán jobb is ez így, hisze eléggé sok démont láttak a városban.
Sofiel tudom, hogy szerelmes Michaelbe, de soha nem fogja be vallani. Ugyan azt a gyötrelmes képét látom, mint annak idején nálam a tükörben. Sznved, ahogyan én tettem annó, de erre más nincs csak a munka. Számomra az atta meg azt, amire szükségem volt.
Kavargatom a kávémat, és  végzetes multamra gondolok, hogy mikor ronthattam el, és hogyan? Zajok számomra olyanok, mint a csend semmit nem jelentenek, hiszen hozzá szoktam, de amint lépteket hallok közeledni felém, balra fordítom fejemet. Egy sötét haju lány közeledik, de nem tudtam ki az így hirtelen jobban szemügyre vettem a lány alakját.
- Sealiah! - Állok fel rémületemben, majd ökölbe szorítom magam mellett a kezemet.
Hangosan egy hang kiabál a fejemben. "ne gyere közelebb" de ajkaim képzelenek ezeket kiengedni.




Megjegyzés: IDE || Szószám: Ide ||  Credit


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Még a mennyország is rusnya hely,
ha egyedül vagyunk ott.





Vendég
WHISPERING AMEN



Szomb. Nov. 12, 2016 3:24 pm írtam neked utoljára




Minden nap ugyan az a monoton történés. Kezdem már megunni, hogy amióta New Yorkba költöztem, csak ugyan azt kell tennem: dolgozni és aludni, hiszen valamiből kénytelen vagyok megélni. Nem lehetek már az a tiszta és gondmentes angyal, mint régen voltam. Viszont már csak pár év, és ismét költöznöm kell, új személyazonosságot találnom és minden indulhat elölről. Ez az összes érdekesség az életemben.
A jól megszokott kávémért indultam el a kedvenc kávézómba, a Café La mortba. Munka után és munka előtt is mindig ez az első hely, amit meglátogatok, még mielőtt hazatérnék, és különben is, egyszerűen bármikor leugorhatok ide, hiszen majdnem hogy a szomszédságban lakom. Kellemes emlékek fűznek az itteniekhez, hisz mikor ide költöztem, oly segítőkészek voltak velem, hogy hirtelen megfordult a fejemben, hogy milyen jó is lenne ha én is tudnék ilyen kedves lenni más emberekhez, mint régen. Az emberi lét kikezdett velem.
A pultnál állok, és miután megkaptam a kávémat, már fordulok is meg, hogy kisétáljak az ajtón, de szerencsémre - vagy szerencsétlenségemre? - körülnézek, és azon nyomban megtorpanok. A kezemben lévő papírdobozos kávé a föld felé zuhan, én meg egyetlen szót tudok kiejteni a számon, értetlen pillantások közepette.
- Raiden...
Hirtelen térek magamhoz. Zavaromban felveszem a földről a félig kifolyt kávém dobozát, az egyik mellettem lévő asztalra teszem és két lépéssel közelebb megyek a férfihoz, életem nagy szerelméhez, akit idestova huszonéve nem is láttam. Fogalmam sincs, mit kellene mondanom.


Raiden
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos Angyal

Hétf. Okt. 24, 2016 6:37 pm írtam neked utoljára


Sea && Raiden
Ha szerelembe esel, fájdalomnak leszel kitéve.


Az életem egy katarzis, soha nem tudom, hogy mi lesz velem sodrodom az árra. Mihály fél, de nem tudom mit tehetnénk. Addig nem tudunk mit tenni, amig nem támad Gabriel. Lucifer beszökött a városba, láttam, láttam magát, de nem szóltam. Jól tettem? Nem tudom. New Yorkba jöttem. Mihály ide küdött engem, hogy meg győzzek pár angyalt, hogy ne rejtőzzenek, hanem térjenek oda hozzánk. De, aki ide jönn nem akar rést venni a háborúban, amit megértek. Már én is a nyugalomra vágyom. De a szerelem se talált meg, azt hittem Selene oldalán majd megtalál, de nme így lett, nem tudom miért vagyok el átkozva, sem azt merre járhat Sealiah. Egyszerűen bele fáradtam, olyan rég élek, hogy már meguntam az életet, meguntam, hogy éljek. Vagy azt, hogy nem éltem. Szólgállom 25 éve Mihályt, de hiába nem igazán érdeklem. Pedig hűségem áratlan, még a szerelelemet is hagytam vezi érte, de lehet jobb lett volna, ha vele bukom? Ha együtt élünk? Ha közös jövönk lesz, még akkor is, ha rossz oldalon állok? Nem tudom a választ, hiszen nem teszem fel, csupám magamnak így válasz sem érkezhet hozzá.
Jól esne egy kávé, igen mi is szeretjük a kávét, így be megyek az első ilyen helyre. HOgy itt minden békés, jól tették, hogy megvetik a természet feletit, ám bár laknak itt, d emég is ők is békében, és nyugalomban járják a várost.
Leültem, a kávémat vártam, közben elmeregtem még mennyien élhetnek így? Mi történt a világ többi részén? Teljes a káosz, vagy a béke uralkodik?




Megjegyzés: IDE || Szószám: Ide ||  Credit


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Még a mennyország is rusnya hely,
ha egyedül vagyunk ott.





Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára


 
Café La mort
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: