Café La mort

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Café La mort Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
16
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 03, 2019 8:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Cara 5
☽ A though morning

Natalie & Cara
zene: Passive  szószám: 663 • Credit:

 


Amilyen rosszul indult a nap, annyival jobbnak igérkeztek a hátralévő órák. A kávé éltető ereje már az eremimben zakazolt, és úgy éreztem készen állok mindenre. Szinte ki csattantam az energiától. Már amennyire ez lehetséges néhány órányi alvás után. A koffeinen kívül persze az üzlet lehetősége is felvillanyozott. Nem mintha nem tennék meg amúgy is mindent, hogy Natalienak beszerezzem, amit kell, de így, hogy ezzel esélyt kaphatok akár komolyabb körökbe is bekerülni, különösen motivált voltam. Igen sajnos kapzsi vagyok, ezt dobta a gép. De azért másokon sosem gázolnék át. Egy kicsit talán pontosítva: sosem gázolnék át ártatlanokon. Viszont ha adódik egy lehetőség azt megragadom két kézzel és összeszorított farpofákkal.
A démonokkal kapcsolatban csak helyeslően bólógatok, és megfogadtam magamnak, hogyha egy kicsit nyugalom lesz, akkor komolyan elgondolkodom majd védekezésen a természetfeletti ellen. Bevallom őszintén még sohasem találkoztam démonnal, vagy ha  mégis akkor nem tudtam róla, és ezéltal nem volt velük konfliktusom. Mindíg abban bíztam, hogyha egyszer összefutok eggyel, akkor majd kidumálom magam a helyzetből, mert biztos hogy an démonoknak is van valami gyengéjük, amire mindennél jobban vágynak. Ez volt legalábbis az elméletem. Persze abszolút nem bánom, ha sohasem kell tesztelni az elméletem. Azt inkább meghagyom az olyan kemény csajoknak mint Natalie.
– Sajnos valóban gyarlók vagyunk, és ha megszokunk valamit, akkor arról nagyon nehezen tudunk lemondani. Csak adj egy kis hatalmat valaki kezébe akár rövid időre is és sohasem fog tudni lemondani róla. – Sóhajtottam egyet, majd tovább folytattam. – Tényleg mást nem tehetünk csak azt, hogy elfogadjuk és alkalmazkodunk.
Nagyon szerettem Natalieban azt, hogy bár a végletekig különbözőek vagyunk, de az alapvető világnézetünk rettentően hasonló volt. A nőkkel mindig is nagyon nehezen jöttem ki, de vele sosem volt vitám.  Talán rajta kívül még két embert tudnék mondani, akivel szintén nem szoktam összeakasztani a bajszom. Tekintve a népes ismeretségi körömet, ez igen csekély szám, tehát igyekeztem megbecsülni az ilyen embereket a környezetemben. Sőt, ha férfi ügyekről volt szól, egyedül vele mertem őszinte lenni. Nem mintha szégyenlős lennék, de a férfiak és a nők is hajlamosak ítélkezni, ha megosztom velük a kalandjaimat. Már pedig én nem szeretem, ha az alapján ítélnek meg, hogy kivel gyűröm össze a lepedőt.
– Én csak egyszer futottam pasi után, de akkor még csak hatéves voltam. Még egy plüss kutyát is vittem neki. Persze neki Maggie Wilkins tetszett, úgy hogy kikosarazott. Azóta sem hevertem ki. - vigyorogtam huncutul Natalira. A történet teljesen igaz volt, kivéve persze azt a részét, hogy azóta se hevertem ki. A valóságban már a következő héten a fiú meggondolta magát és engem választott, de akkorra én már tovább léptem. A plüss kutyát pedig vissza loptam és elcseréltem egy műanyag lovacskára. Most hogy így belegondolok ez volt az első businessem. Fúú de menő.
– Megígérem, hogy elmegyek veled a klubba és beöltözöm dominának. – emeltem fel a kezemet, ahogy az esküknél szokás. – Egy jó csizmiért mindent. – Nem bírtam sokáig a póker arcot és kibukott belőlem a nevetés. Viszont komolyan gondoltam, hogyha segít tuti, hogy ott lesz, amikor először felveszem. Nagyon reméltem, hogy ha magamra applikálom azt a szerelést, amit ő megálmodott, akkor nem kell a pasikat hajkurászni, hanem maguktól odatalálnak hozzám. Már nagyon ráfért volna az egómra, és persze más részeimre is.
A mai napra viszont más programot terveztünk. Valami beteg ötlettől vezérelve igent mondtam, arra, hogy a falakon túlra merészkedjünk. Vagy a fáradtság késztetett erre a hülyeségre, vagy pedig Natalie bátorsága fertőzött meg, de már nem akartam visszakozni. A megjegyzése, hogy az ellenség már úgyis a falakon belül van inkább már nem is reagáltam. Már így is elég ijedt voltam, nem akartam még tovább gondolni a dolgot. Mikor Natalie felállt tudtam, hogy innen már nincs visszaút, tényleg meg fogom csinálni. Rövid habozás után én is felálltam.
– Akkor csak utánad cimbora, én követlek bárhová. – mondtam teljesen kamu magabiztossággal. Félelem és izgatottság, ez a két érzés kavargott bennem szédítő tempóval. Viszont kész voltam Nataliet követni, és ha megcsinálom, legalább az önéletrajzomba majd ezt is beírhatom. Sosem árt a frissítés.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Café La mort Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Café La mort Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
283
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 10, 2019 7:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


What can I do for you?
Cara & Nat
──────────── ────────────
« Szószám; 895 • Zene; Anima I have become»
«We're all
working together;
that's the secret.»
Kevés olyan ember van, akivel jól kijövök. Ez nem igaz, kevés olyan nő van, akivel jól kijövök. Van egy alacsonyabb korosztály, a kislányok, tőlük totálisan a falra mászok. Kényesek, vinnyognak, hercegnőnek, vagy épp amazonnak képzelik magukat és a nyávogós hangjukkal az őrületbe kergetnek. Vannak a velem egykorúak, akiknak az életcéljuk a család, a gyerek, mert hát a demográfiát ugye vissza kell állítani. Velük nem sok mindenről lehet beszélgetni, ami nem a házvezetés és imádják a pletykákat, és a semmitmondó beszélgetéseket. Közben meg úgy másznak be a privát szférádba, hogy legszívesebben lenyomnál egy citromot a torkukon, csak hogy hagyjanak már békén. A hideg kiráz tőlük és kerülöm a társaságukat. És van az idősebb korosztály, na belül van, akit kedvelek. Mint Abigail, aki részben felnevelt. Ő kedves és hálás mindenért. Nem az a fajta, aki nyavalyog az elmúlt ifjúsága miatt, vagy hogy a mai fiatalok milyenek, bezzeg az ő idejükbe!!
Na igen, az ő idejükbe normális világrend volt.
Így hát, amikor van valami különleges virágszál a világba, egy apró reménycsillag, mint Cara, szeretem megragadni az alkalmat. Vele el tudok vonatkoztatni a munkámtól, nem ismerjük igazán egymás magánéletét, de eddig még mindig a segítségemre volt. Persze jó pénzért cserébe, de még én sem adtam fel, noha illegális, amit csinál és ahogy csinálja. Ettől függetlenül élveztük egymás társaságát és el tudtunk szórakozni.
Óóó, és ez a mosoly. Ez mindent visz. Huncutul kacsintok rá, csak hogy értse, veszem én a poént és az iróniát. Visszavonni mégsem fogom a szavaimat.
- Ha mégis, bármikor, hálás lennék – húzom el a számat, de a kérésre, csak bólintok. – Ez csak természetes. Hála vadászlétemnek azért belelátok a tanácsba is, meg a más magasabb körökbe. Tudom, hogy kit érdekelne egy kis üzlet – vonom meg a vállamat. – Az ember még mindig önző és saját vágyait kívánja kielégíteni – de hát neki magyarázzam, amikor ő is ezt használja ki és ebből keresi a kenyerét? Egy pillanatig sem ítélem el őket. Ilyenekre is szükségünk van, ők az ellenpéldáim, amikor az emberi jóságról beszélek. Miattuk – is – robbant ki ez az egész. De most emiatt haragudjak rájuk?
- Meglepően hatékony tud lenni – tekintek rá sokatmondóan. – Még ha dulakodás közbe is, időt nyersz, hogy elmenekülj és tudj szólni. Ha csak úgy belebotlasz egybe, félő, hogy nem lenne elég időd szólni – vonom meg a vállamat. Tud magára vigyázni, ebben nem kételkedem. Kétes az üzlete, és veszélyes játszmát űz. Ezért nézem ki belőle, hogy tudhat valamit, ha képes tenni elleni.
- Ó, eddig egy másodpercig sem kételkedem – nevetem el magamat jókedélyűen, ahogy azt taglaljuk, hogy miként mennének az emberek ölre egy wc papír miatt. Ha csak emiatt. Még az oxigén miatt is. – Gyarlók vagyunk – nevetem tovább. – De hát ilyen a természetünk, fogadjuk el, mi? – nincs mit ezen szépíteni, én pedig jót tudok magunkon szórakozni. Olykor. Persze vannak pillanatok, amikor inkább dühít, ez a viselkedés, de hát… mégis mit tehetnék ellene? Nem sokat, nem igaz?
Mindketten alkalmazkodtunk eme világhoz. Beleszülettünk, nekünk ez a normális. Ez az, amihez viszonyulni tudunk és meg is tesszük a tőlünk legtöbbet, nem igaz? Igyekszünk legalább is. Nem vagyunk szentek, egyikünk sem. De ez így is van rendjén.
- Ez igaz – tekintek rajta végig szemtelenül, ajkamon ott a kaján vigyor. – De azért nem olyan jó, ha vérző karral, fejjel kényeztet – fintorodok el, mégpedig orrom melletti bőrt húzom össze. – S cserébe egy egész éjszakán át tartó kéjt kaphatsz, hálájuk jeléül – kacsintok rá. A férfinépet könnyű elcsábítani, könnyű játszani velük és még észre sem veszik. Azt hiszik, hogy ők a teremtés csúcsai, a legokosabbak. Holott néhány olyan ostoba, hogy sírni tudnék rajtuk csak.
- Uh, combig érő csizma – csücsörítek számmal, ahogy elképzelem és halkan felszisszenek. – De csakis fényes bőrhatással. Hátul fűzős, masnisan – sziszegek tovább, ahogy elképzelem benne. – És legyen sarka, nem nagy, elég öt centi, uh te – rázom meg a fejemet, ahogy kiráz tőle a hideg. – Mindenféle képpen elviszlek, de csak ha velem veszed fel először és elmegyünk vele a Never Clubba – jön tőlem az alku. Látni akarom, hogy mit tudna művelni egy olyan csizmával a lábán. Az egész klub a lába előtt térdepelhetne. – Vegyél fel csalafinta trikót. Csónak nyakút – mutatom, hogy mennyire is gondolok. Ujjamat a melleim fellett húzom el. – Mutat is és nem is. Kiemeli a domborulatokat, de nem láttat semmit. A pasik megőrülnek értük – biztosítom róla. Főleg ha még fel is tudja a melleit nyomni valamivel, na akkor nyert ügye van. De ez csak egy apró tanács, ami nekem ment az utóbbi évekbe. Persze a fűző is jó megoldás lehet, de rohadt mód kényelmetlen egyébként!
Bizonytalansága mégis korbács az ötleteimre. Szemeim megvillannak, szemöldökeimet fel-fel vonogatom. Még ha totálisan őrült is lennék, akkor még nyelvemet is kidugnám, de ezt nem teszem.
Szeretek veszélyesen élni, ezt sosem tagadtam. Az adrenalin hajt sokszor, akkor érzem csak, hogy igazán élek. Ilyen ez, aki az életében is holt, nem igaz? Keresi az apró kibúvókat.
- Ez a beszéd! – vigyorgok rá. Nem vagyok felelőtlen. Legalábbis nem mások életével. – Ne aggódj, nem lesz baj, biztonságos helyre megyünk – kacsintok rá azért. Mások életével soha nem játszanék. Nem az övével, nem máséval. Ó, az enyémet ezerszer vásárra viszem, ha erről van szó.
- Heti szinten ellenőrizzük a környékeket, hogy ne legyenek kellemetlen meglepetéseink. Az ellenség meg már úgyis a falakon belül van – vonom meg a vállam. Néha hiszem, hogy a falakon túl biztonságosabb, mint idebent. Közben mégis felállok és megvárom, hogy ő is, bár ha visszakozna, sem fog problémát okozni. Falakon belül is ki tudunk találni valamit, ebben biztos vagyok


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Café La mort Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
16
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 07, 2019 11:03 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☽ A though morning

Natalie & Cara
zene: Passive  szószám: 771 • Credit:

 

Kezdtem egy kicsit jobban érezni magam. Még mindig elképesztően fáradt voltam, a halmozódó alváshiány miatt, de legalább a hangulatom javult Natalienak hála. Igazság szerint nem ismertem túl jól, de mégis néha-néha úgy éreztem, mintha barátok lennénk. Na jó talán barátok erős kifejezés, mert bajban ismerszik meg a jó barát, és eddig én még nem szorultam a segítségére, hogy bizonyítson, de akkor mondjuk úgy, hogy én úgy éreztem, hogy haverok vagyunk. Nagyon remélem, hogy ő is így gondolja, mert ha nem, akkor bizony cserben hagy az emberismeretem, amit oly nagyra tartok magamban.
Nat megjegyezte, hogy a mosolyom lehetett az, amivel már gyerekként is sikereket értem el. Nem szóltam semmit, csak villantottam rá egy 100 wattos mosolyt. Nem a csábító fajtából, hanem az ijesztő, horrorfilmes változatból. Bíztam benne, hogy érezni fogja az iróniát így is. Ezután viszont ismét üzletre terelődött a szó. Egy pillanat alatt, mintha átkapcsolt volna bennem valami. Bolondozásnak vége, a maminak kell egy új lakás, ahhoz pedig sokat kell még hajtani.
– Igazán nincs mit így előre. Nem biztos, hogy közeljövőben sikerül. Viszont ha mégis, hálás lennék, ha szólnál egy két jó szót az érdekemben. A szívélyes ajánlás a megfelelő személytől mindig megkönnyíti a dolgokat. – tartottam egy kis hatásszünetet, majd tovább folytattam.
– Só? De mit kezdenék vele, szórjam a szemükbe? Tartok tőle, hogyha találkoznék eggyel, kénytelen lennék téged segítségül hívni. – finoman megveregetem Natalie vállát. Reméltem, hogy nem veszi tolakodásnak, de akartam, hogy érezze, kettőnk közül nem én vagyok az erő ember. Nekem természetfeletti veszély esetén is csak a meggyőző erőm lenne az egyetlen fegyverem. Eddig bevált. De annyira érzem, hogy egyszer majd cserben hagy. Remélem, majd csak akkor, amikor már annyira öreg leszek, hogy minden idomom a gravitáció áldozata lett.
Elmosolyodtam, amikor az aranyszélű wc-papírt megemlítette. Kétségtelenül elég mókás volt, hogy az illemhelység eme rendkívül prominens kellékéről folytatunk diskurzust, de sajnos ilyenné vált a világunk. Megváltoztak a prioritások.
– Most még igen persze. De figyeld csak meg, hogy néhány év múlva az emberek egymást fogják meggyilkolni a wc papír hiány miatt. Jobb, ha az ember előre betáraz, amíg van. – szólok Nataliehoz totális póker arccal. Ezért remélem nem tudta eldönteni, hogy viccelek-e vagy sem. Én magam sem tudtam igazából. Talán, ha éltem volna az előző világban más lennék. De én ennek a világnak a gyermeke vagyok. Én már úgy nőtem fel, hogy alkalmazkodtam. Anyámnak nem ment. Van ilyen.
– Izmos pasik egymást verik? Ez elég jól hangzik. – vigyorodok el kajánul. - – De én bizony egyik sebét se ápolom le. Inkább engem kényeztessenek. Tökre megérdemlem, mert aranyos vagyok. – Elővettem a legártatlanabb mosolyomat. Bármilyen meglepő, nekem van olyanom is. Oh, ha tudta volna Natalie milyen rég kényeztettek már. Talán megkopott a vonzerőm. Ha igen akkor nagy szarban vagoyk.
– Cipőm már van az estére a dekoltázs a bibi. Sosem tudom eldönteni előre, hogy mennyit akarok mutatni. – kortyoltam egyet a kávémba majd tovább folytattam.
- Viszont, ahhoz a cipészhez el kell egyszer vinned. Akarok egy combig érő csizmát. Ne kérdezd minek, csak kell és kész. – Összefontam magam előtt a karomat, mint egy durcás kislány. Már régóta vadásztam egy jó kis csizmára. Egyszer már majdnem meg volt, de valaki szintén szeretett volna egyet és dupla árat ajánlott érte, mint amennyiért én szereztem. Nem tudtam ellenállni a 100 százalékos haszonnak és tovább adtam. Kétségtelen, hogy időnként egy idióta vagyok.
– Ó jaj, én is ettől féltem. – mondtam neki kissé bizonytalanul. Lehet, hogy tényleg nem volt a legjobb ötlet, hogy Natalietól várjak ötletet. Mert szeretem az őrült dolgokat, de az életet még jobban. Tovább folytatta és megosztotta velem a konkrét program ötletét. Nyilvánvalóvá vált, amit eddig is éreztem belül. Natalie nem százas. Persze a jó értelemben, és én is szeretem az adrenalin dübörgését, de biztos, hogy nem annyira, mint Nat. Ahogy viszont kimondta, hogy a falon túlra, izgalmas bizsergés fogott el. Még sosem hagytam el New Yorkot. Igazából még a fal közelében sem jártam. Többször volt már rá lehetőségem, de mindig megfutamodtam az utolsó pillanatban. Anyám szinte már a DNS-embe beleverte, hogy nem szabad kilépni a városból mert nem biztonságos. De most itt volt egy újabb lehetőség, ráadásul Natalieval mennék. Ha van ember, akiben megbízom annyira, hogy próbát tegyek a fal másik oldalával, az ő. Kissé bizonytalanul, de válaszoltam neki.
– Legyen a fal. Ideje, hogy valami hülyeséget csináljak. – Mélyen Natalie szemébe néztem. Sajnos nem tudtam olvasni belőle, pedig nagyon szerettem volna. A magabiztosságát akartam látni, hogy egy picit enyhüljön a gyomorgörcs, ami hirtelen rám tört, amikor kiejtettem a fal szót. A kezdeti izgalmam, immár inkább félelemmé kezdett válni. De már kimondtam, és nem akartam visszavonni.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Café La mort Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Café La mort Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
283
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 19, 2019 10:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


What can I do for you?
Cara & Nat
──────────── ────────────
« Szószám; 796 • Zene; Anima I have become»
«We're all
working together;
that's the secret.»
Magabiztos kijelentésére csak jóízűen nevetem el magamat. Nem is ő lenne, ha nem hasonló megjegyzést tenne meg, de hát miért is kicsinyelje le magát, nem igaz? A szakmájában jó, ezt ő is tudja és akkor már miért ne legyen ennyire… Ó, miként is mondják mások? Beképzelt? Legyen csak. Egy ennyire férfiak által uralt világban kellenek a hozzá, hozzánk hasonló nők. Még akkor is, ha az én hangom nem ilyen erőteljes vele ellentétben.
- Már akkor is kiverted a biztosítékot a mosolyoddal, igaz? – cukkolom, szemöldökömet játékosan fel-felvonogatva.
Talán ez az, ami mindig is vonzott benne. Ez a karizma, melyet magából sugároz. Az emberek akaratukon kívül megbíznak benne, elhiszik a szavait, még akkor is, ha sejtik, hogy hazudik. Nem állítom, hogy nem kaptam már rajta én is, de hát… Mit is mondhatna erre az ember? Ami kellett, azt megkaptam tőle, hogy most miként szerezte ezt meg? Addig jó mindkettőnknek, amíg nem tudok róla.
Nem kell tudnom arról, ha tilosba jár, mert az mindkettőnknek rosszat jelent. Neki az üzletének, nekem meg, hogy kikerüljem ezeket a cukker törvényeket.
- Köszönöm, igazán hálás lennék – meresztem rá szemeimet, fejemet is enyhén elfordítom hozzá. – Az utóbbi időbe elszaporodtak a démonok szóval! – emelem fel figyelmeztetőleg mutatóujjamat. – Legalább só legyen nálad mindig – vonom meg a vállamat. A démonkutyákat már inkább meg sem említem, jobb ha nem hozom rá a frászt. Elég, ha engem kerülget az éjszakai utcákat járva.
Persze ezt sem említem meg neki, hogy ne tegye ki éjszaka a lábát. Na persze, annyi értelme lenne, mint eső alatt locsolni a kertet.
- Ha tudod, hogy hol keresd – kacsintok rá. – Még aranyszegélyű wc-papírt is találhatsz – nevetek pofátlanul. Ajánlatom mégis áll. Tudom, hogy kik a nagykutyák, kivel üzletelhet. Én már csak a vadászi létem miatt sem igazán mehetnék a közelükbe. Túl gyanús lenne, a Payne kurva szeme az utóbbi időbe, mintha nyomkövetőt tett volna rám. Idegesítő. Persze egy baráti csevely a kávézóba még sose gyanús, főleg amikor az ablakod vesztetted el az éjszaka. Hajnalban.
Jézusom, tényleg ennyire reggel van?
Meg sem szólalok és lehanyatlok az asztalra, homlokom a lapját érinti, hűvöse némileg felébreszt.
- Az egyetlen szabadnapom – nyögöm szinte, nem is tudván, hogy holnap mennyire meg fog bennem minden változni. De!
Nincs idő az önsajnálatra. Szedd össze magad Natalie! Így ni, emeld fel szépen a fejedet, húzd ki magad, hiszen mindjárt hozzák neked a kávét.
- Eh! – húzom csak el a számat. Na hát igen nők nemi élete. Az örökös kérdés, hogy mégis miként kellene ezt megélnünk. Ha túl sok van, de mással, nyilván megszólnak – habár ez meg kit érdekel? Ha meg nincs, akkor meg te szenvedsz. Ha meg lekötöd magad egy pasinál…
Na igen.
- Egyszer gyere el velem a Never Clubba. Egy-két éjszaka fogadásos bunyó megy, szép szál legények verik egymást agyon, egy-kettő engedi, hogy utána a sebeit ellátsd – vonom meg hetykén a vállamat. Nem mondom ki, de ott lóg a mondat végén, hogy no meg sok minden mást is. Félmosolyra húzódott ajkam is árulkodik erről. Ha máshol nem, ott legalább lehet egy kis nemi életet élni. Egy-egy éjszakára megteszi, az űrt nem tölti be a lelkembe, de arra jó, hogy ágyékom folyamatos viszketését enyhítse pár hétre.
- Csakis bőrszerkót – vonogatom fel a szemöldököm pajkosan. – Ó! Van egy remek cipőm, már ha tudsz magasabb sarkúba járni. Nem tűhegyes, inkább ilyen, öt centi széles lehet? – mutatom neki, rácsapva a témára. Már ha divatnál járunk, nem is jöhetett volna jobb emberhez.
Igaz-igaz. Nem is jött. Mindegy is. – Bokacsizma, van egy isteni cipész a harmadik utcába, öreg már a fickó, de aranykezei vannak. Eddig bármilyen megálmodott cipőkölteményemet meg tudta varrni. Néha azt hiszem, hogy miattam hullik a haja – vallom be, ajkaimat elhúzva. Persze aztán lehet, hogy nem, hanem genetikailag, de tény, hogy nem adok neki egyszerű munkát.
Viszont a szépségért és a divatért mindig is meg kellett küzdenünk, főleg nekünk nőknek.
Felajánlására mégis megvillannak a szemeim, ajkaim vészjóslóan húzom szélesre, ezernyi fogaim villog rájuk.
- Csak őrültségek jutnak az eszembe – kezdek bele, ám ekkor jön vissza a pincérnő a bögrényi kávéval. Az arcomról a huncut mosoly eltűnik, szinte mohón nyúlok a bögre után, nem érdekel, ha a nyelvem égeti le. – Várj, nem kellene leszérülnöd esztig, mih? – kérdezem tőle, bár kissé sejpítve. Meleg ez a kávé, végigégette a nyelvem. Még bele is borzongok.
- Szóval… - kezdek bele, megköszörülve a torkomat. Őrült ötlet. – Kilences szektori kiruccannás – nem fogom mondani, hogy démonűzés, isten ments. Ma szabadnapom van. – Á! Van egy remek földalatti hely, ahol beengednek a csatornahálózatba és éld túl. Nem is értem, miért függnek rá az emberek az apokalipszis nyakán az adrenalira? – teszem fel inkább csak költőin a kérdésem. Mégis egyelőre puhatolózom, hogy mégis mely irányba menjek el vele.
- Delfineket láttak a csatornába – vigyorgok rá. – Talán ki tudlak csempészni a falakon túlra – teszem még hozzá, enyhén kinyújtva a nyelve. Itt a nyár eleje, legalább használjuk már ki.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Café La mort Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
16
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 17, 2019 4:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☽ A though morning

Natalie & Cara
zene: Passive  szószám: 607 • Credit:

 


A vadászok mindig is lenyűgöztek. Nem is az a része, hogy mire képesek, hanem az, hogy egyáltalán miért vállalják önként a folyamatos életveszélyt. Persze biztos, hogy nem mindegyikük önként teszi ki a céltáblát a homlokára, de én sosem tudtam megérteni a motivációjukat. Főleg az újoncokra csodálkozom mindig rá, hiszen nekik még lenne választásuk. Az biztos, hogy nekem eszembe se jutna kockáztatni a saját életem. Ahhoz túlságosan is szeretem magamat.
– Ohh, én már a születésem pillanatában kiváló voltam, akár csak most. – válaszolok Natalienak egy száz wattos mosoly keretében.
Fő az önbizalom, ahogy mondani szokták. Szerencsére nekem ezzel nem volt gondom. Vagy legalábbis a külvilág számára mindig baromi magabiztosnak tudtam mutatkozni. Az üzleti életben, főleg, ha egy szolgáltatást kínálsz elengedhetetlen, hogy biztosítsd az ügyfeledet arról, hogy nálad jobbat nem talál a piacon. Természetesen az önbizalom önmagában kevés, ha nincs meggyőző erőd. És még persze sok minden másra is szükség van a sikeres üzlethez, de majd ezt akkor listázom, amikor fizetnek is érte. Ingyen, én bizony tuti nem fogok megosztani a tudásom, ahhoz túl értékes.
Amikor Natalie megemlítette, hogy puskaporra lenne szüksége, egy pillanatra elmerengtem, hogy kitől is tudnék szerezni. Hirtelen senki nem jutott eszembe, ezért, nem akartam rögtön álltatni. Előbb utóbb persze biztosan tudok szerezni, a kérdés, hogy az nem lesz-e késő.
– Hmm, puskapor. Rendben meglátom mit tehetek. – mondtam Natalienak semleges hangon. Nyilvánvalóan nagy szüksége volt rá, ezért mindent befogok vetni, hogy megszerezzem, de a piac kiszámíthatatlan. A kapcsolataim, pedig finoman szólva megbízhatatlanok.
–  Attól tartok, hogy a becsület az manapság majdnem annyira luxus cikk mint a wc papír. – mondtam neki egy vidám mosoly kíséretében.
Bár viccnek szántam, de sajnos volt valóság alapja. Én mindig próbáltam becsületesen élni, de ha választanom kellett, hogy a saját életemet mentem, vagy hősi halált halok egy olyan elavult eszme, mint a becsület nevében, hát én bizony mindig magamra szavaztam. És nem én vagyok az egyetlen, aki így véli. Sajnos ez van.
Amikor arról kérdezett, hogy egy pasival töltöttem-e az éjszakát leolvadt a mosolyom. Pontosan ettől féltem bassza meg. Mégis mit kellene erre mondanom? Közöljem vele, hogy az apácáknak szaftosabb a nemi élete, mint amilyen nekem volt az elmúlt pár hónapban? A hírnevemnek totálisan betenne. Végül úgy döntöttem, csak diszkréten válaszolok, és nem teregetem ki a szennyest.
–  Sajnos tegnap este nem.  - válaszoltam egykedvűen. Tényleg nem szerettem volna beszélni róla, de hazudni nem fogok neki. Elhallgatni információt azt mindenféle bűntudat nélkül, de hazudni azt nem. Nat már kiérdemelte nálam azt, hogy nem hazudok neki. Csak nagyon-nagyon-nagyon indokolt helyzetben. Ezt pedig nyilvánvalóan nem volt az.
Csodálkoztam is rajta, hogy Natalieval éppen egy kávézóban futottam össze, de amikor mondta, hogy szabadnapos összeállt a kép. Nem is sejtettem, hogy neki olyan is van. Az én szememben a vadászok robotok, akinek a nap 24 órájában készen kell állniuk.  
–  Az átlag emberek? Nem is tudom. Én annak számítok? Ha igen, akkor én ma pihenni fogok hogy felkészüljek két esti tárgyalásra. Na és persze ki kell választanom mit vegyek fel. – nevetek fel diszkréten.
Elgondolkodtam rajta, hogy vajon én most tényleg átlagember vagyok vagy nem? Talán a mai világban már senki sem számít átlagosnak, mivel mindenkinek túl kell élnie, és ehhez változni kellett. Kisebb vagy nagyobb mértékben persze, de mindenkinek van valamilyen új feladata, vagy kihívása, amivel szembe kell néznie. Az élet pedig túl rövid ahhoz, hogy elfecséreljük azt a kevés időt, ami megadatott.
– Tudod mit, még rengetek időm van estig, csináljunk valami hasznos és/vagy őrült dolgot. Benne vagy? Van valami ötleted? – kérdeztem huncut mosolyal az arcomon. Bíztam benne, hogy Natalienak vannak vad ötletei. Ahhoz túl keveset aludtam, hogy az én fantáziámra bízzuk a dolgot.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Café La mort Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Café La mort Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
283
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 20, 2019 5:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


[quote="Natalie Rossmyra"]
What can I do for you?
Cara & Nat
──────────── ────────────
« Szószám; 600 • Zene; Anima I have become»
«We're all
working together;
that's the secret.»
Figyelem miként kerekednek ki a szemei. Erre az enyémek csak mosolyognak, ajkam nevet. Még ki is színesíteném a történetet, hihetné is azt, hogy a fele kamu, viszont olykor a valóság sokkal csúfosabb, mint bármilyen kitaláció. Így nem is csoda, hogy hitetlenkedik. Vagy nem, ez rossz szó, mert nem hitetlen, csak hát…
Nem egyszerű vadásznak lenni. Rohadt nehéz, rohadt frusztráló és olykor több fájdalommal jár, mint örömmel. Jó, lássuk be, rohadtul nincs benne semmi öröm, mégis csináljuk napról napra, újra és újra. Az emberekért, értük, hogy viszonylagos békében tudjanak élni.
Mi meg majd megdöglünk pár éven belül, mert sokáig nem lehet vinni ezt a munkát. Legalább is nem élve.
- Egyszer belejönnek, gondolom te sem voltál a legjobb a legelején – nyújtom ki rá a nyelvemet játékosan. Nem maradtunk sokan a városba, mégis hiába kutakodok emlékeim között nem igazán lelem meg a fiatalkori Carát. Vagy nem így hívták, vagy nem így nézett ki, vagy az élet különös területein mozogtunk teljesen. Bárhogy, a magam részéről örülök, hogy összehozott vele az élet. Na, nem vagyunk ám olyan nagy barátok, de az is tény, hogy nem igazán jövök ki a nőkkel. Ő azon ritka fazonok egyike, akivel mégis ki tudok. Kölcsönös érdek fűz egymáshoz.
Felajánlására könnyedén legyintek.
- Hüvelyt meg lehet oldani, olvasztunk, nem is azzal van a baj, azonban… - itt megvillannak a szemeim. Oh, még meg sem ittam a kávém, de máris az üzlet. Nekem is lehet valami szép ebben a napban, nem igaz? Nem lehet, hogy csak rossz történjen velem. Ám mielőtt még folytatnám könnyedén kortyolok a tűzforró kávéból. Égeti a nyelvemet, torkomat, gyomromat, most mégsem érdekel. Az sem, ha nem fogok ízeket érezni a nap hátralévő részében. Melegséggel tölt el a koratavaszi időben.
- Puskapor. Kezd kifogyni a hivatalos készlet. Az eddigi beszállítóm sem tud mindig ígérni – húzom el a számat. Kevesen merészkednek messzebb New Jersey-nél, pedig… annál kintebb, lehetnének. – James meg már kezd gyanakodni, hogy lenyúlom, pedig most épp próbálok kifejleszteni egy új technológiát – persze könnyebb lenne, ha a férfit kérném meg, ha már ez a szakmája. És tán kevesebb puskapor is menne miattam a kukába. De akkor is rá akarok jönni, hogy miként tudom a szenteltvízzel egy golyóba tenni.
- Na, még most is képesek az emberek átverni a másokat? – kerekednek ki őszintén a szemeim, majd megrázom a fejemet. – Hová lett a betyárbecsület? – sóhajtom el magamat. Persze, hová lett? Kérdésem és sóhajtásom is őszinte. Ha már… - Talán össze tudlak hozni néhány befolyásos emberrel. Tudod, szakmámból adódóan tudom, hogy ki mit csinál a városba – ajánlom fel neki. Nincs okom, hogy ne tegyek neki szívességet. Nem egyszer húzott már ki a csávából. Nem egyszer számíthattam már rá. Megbízható, még ha kétesek is a módszerei. Tudom, hogyha bajba lennék, megpróbálna segíteni. Az ilyen embereket pedig meg kell tartanunk.
- Remélem egy izmos hasú, keményfenekű foglalt le – vonogatom fel és le pajkosan a szemöldökömet, ahogy kezeimmel rákönyöklök az asztalra és közelebb húzódom hozzá. – Mesélj, ha már az én életemben nincs pasi, legalább máséból hadd táplálkozzak – vigyorgok rá szemtelenül és magabiztosan. Tőlem kelljen a legkevésbé tartani, ha pasikról szeretne beszélgetni.
Persze bárhogy is dönt, vagy válaszol, vagy nem, akkor is továbblépünk és az én terveimről kérdezget. Itt pedig nagy levegőt veszek, hogy belekezdjek, de igazából nem jutok tovább.
- Azt hiszem ma szabadnapos vagyok – fújom ki végül a bentrekedt oxigént, ezzel tudok csak válaszolni. Láthatja rajtam a döbbenetet, mint aki nem igazán volt tisztában ezzel a ténnyel. Lássuk be elég unalmas az életem, hogy a munkámon kívül nem sok minden van. – Hogy őszinte legyek nem volt ilyen már úgy… pár hónapja… Mit csinálnak az átlagemberek ilyenkor? – nevetek fel, szintén csak őszintén. Kezdek elveszni.  


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Café La mort Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
16
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 15, 2019 2:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☽ A though morning

Natalie & Cara
zene: Passive  szószám: 534 • Credit:

 

Az éltető kávé erejének, és Natalie érkezésének köszönhetően, már épp úton voltam a tökéletes zen állapot felé, amikor közölte a pincérnő, hogy elfogyott a kávé. A szar elöntötte az agyamat. Nem mintha akartam volna még egy kávét, de a tény, hogy már nem is kérhetek többet haraggal teli pánikkal töltött el. Az én egyetlen fegyverem ebben a csúnya gonosz világban az agyam, és ha az nem működő képes, akkor nagy bajban vagyok. Bár kár lenne tagadnom, hogy időnként a testi adottságaimat is be kell vetnem, egy-egy elintézendő ügyben, de a jó cickók semmit sem érnek, ha nem tudod kinek kell megmutatni őket. Mindenesetre a pincérnőnek szerencsés napja van. A napi leoltás adagomat Philnek tartogatom, így nem szólok neki, csak egy nagyot sóhajtok, és igyekszem póker arcot felvenni. Tartok tőle nem annyira sikerült.
Amikor Natalie elmeséli mi történt vele kikerekedik a szemem. Az még hagyján, hogy kishíján otthagyta a fogát tudom, hogy az ő élete ilyen. Ezen nem lepődtem meg. De hogy ilyen lazán meséli, hogy törték darabokra őt ámulattal töltött el. Én az ő helyében biztos, hogy folyamatosan nyavajognék, és még akár évekkel a sérülések után is frontérzékenységről panaszkodnék mindenkinek, akivel csak találkozom. Már, amikor megismerkedtünk akkor is rá kellett eszmélnem, hogy Natalie kemény csaj, de csak most kezdtem el ténylegesen felfogni, hogy mennyire. Hirtelen nem is tudtam, hogy mit mondhatnék erre.
– Az újoncokkal mindig csak a baj van.
Gondolatban adtam magamnak egy tisztes tockost, amiért ennyire buta válasszal álltam elő. Hiába, reggel volt morcos is voltam, ennyi tellett. Na de mégis. Próbáltam pörgetni az agyamat, hogy valami okosabbal álljak elő, de szellemes beszólás része az agyamnak, még mindig az ágyikómban pihent otthon. Ezért inkább arra koncentráltam, amihez még akkor is értek, ha a legrosszabb formámat hozom: az üzletre.
– Mondanám, hogy szerzek neked töltényhüvelyt, de az most erősen hiánycikk. Esetleg megpróbálhatok, valamilyen cserével szerezni, de időbe telik kitalálni, milyen árut szerezzek helyette. No meg mostanság, rá kellett jönnöm, hogy azok, akiket én eddig befolyásos kapcsolatnak ítéltem meg, annyira mégsem nagykutyák mint gondoltam, csak jó a marketingjük.
Kicsit elmosolyodtam, amiért értelmesen hozzá tudtam szólni a kalandjaihoz. A hangulatom még mindig borús volt, de határozottan javuló tendenciát mutatott. De nyilván az arcomra kiült minden, ezért várható volt, hogy Natalie előbb utóbb kérdezni fog arról, miért vagyok a szokásosnál is mogorvább. Azonban nem tudtam mit mondhatnék neki. Ha elmesélem, hogy azért vagyok zabos, mert elfogyott otthon a kávé, egy elkényeztetett libának fog nézni. Hiszen hol van ez az ő gondjaihoz képest? Végül úgy döntöttem titokzatosra veszem a válaszom.
– Hosszú éjszakám volt.
Reméltem, hogy nem fog kérdezni, miért aludtam keveset. Ha egy jóképű pasival töltöttem volna az éjszakát büszkén mesélném az élményeimet, de sajnos nem erről volt szó. Az ágyamat már jó ideje csak egy nagyon régi plüss unikornissal osztottam meg. Elég szánalmas, de mostanság ennyi jutott nekem. Talán ez is szerepet játszott az álmatlanságomban. Ideje lenne megfejtenem már mi okozza, mielőtt teljesen kimerülök.
– És mára milyen terveid vannak?
Érdeklődtem, egy kedves mosoly kíséretében. Majd végig gondoltam, hogy nekem milyen teendőim vannak. Két potenciális ügyfél, de csak az esti órákban. Addig semmi dolgom. Aludhattam volna békésen, de kidobott az ágy. Miért akar mindenki az esti órákban találkozni?



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Café La mort Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Café La mort Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
283
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 14, 2019 9:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


What can I do for you?
Cara & Nat
──────────── ────────────
« Szószám; 579 • Zene; Anima I have become»
«We're all
working together;
that's the secret.»
Még ha ellenkezne is a bizonyára nagyon kedves és általában udvarias lány a pult mögött, most mégsem teszi. Arcomról mindent leolvashat: vérét veszem, ha csak közém és egy nagy adag kávé közé áll. Igaz talán egyszerűbb lenne, ha rögtön nyugtatóval kezdeném ezt a napot. De akkor már rögtön egy dobozzal és egyszerre.
Mondanám, hogy lényegtelen, ám nem az. Az élet azonban megy tovább, így nekem is illene, ezért is nézek körbe a helyen, hogy megtaláljam a tökéletes ülőalkalmatosságot, ahol elbújhatok és mélabú magányomba esve gondolkoznék el az életem rohadt értelmén. Ehelyett azonban sokkal jobbat találok. S mintha a rossz hangulatom azonnal el is múlt volna? Azt azért nem mondanám, mégis egy parányi napsugár költözött mélysötét lelkembe.
Hangneme azonban meglep. Szemöldökömet parányit felhúzom, ám nem tágítok innen. Továbbra is a vele szemben elhelyezkedő szék támláján támaszkodom, majd pedig látványosan tekintek körbe, hogy biztos nekem szólt-e így.
Nem állítom, hogy ez lenne az első alkalom, hogy így nyilvánul meg, ám most minden istenre megesküszöm, hogy semmi rosszat nem akarok tőle. Végképp nem hátsó szándékot! Biztos nem lehet túl kellemes, hogy a pihenőnapján is sokszor keresik meg az emberek a saját maguk ügyes bajos gondjaikkal. De lássa kivel van dolga, velem szemben ilyentől nem kell tartania.
- Úgy tűnik, hogy a mai nap egy rugóra jár az agyunk. Nem mintha általában ez nem így lenne - illegetem hol balra, hogy pedig jobbra a fejemet, majd könnyed nevetés csúszik ki az ajkamon. Közben pedig az amúgy bizonyára kedves pincérnő, ki vélhetőleg a pokol legmélyebb bugyrába kíván engem, egy táncál billegve hozza ki nekem a kávét. Unott hangon szólal meg.
- Gratulálok hölgyeim a mai napra kivégezték a kávékészletünket - néz rám, majd Carara bosszúsan. Szemöldököm vészjóslóan vonom fel, ám mielőtt még bármit mondhatnék elmegy. Ajkaimat nyitom, ám azok úgy is maradnak. Félig a pincérnő után fordulok. Így ér Cara kérdése, persze ha még felteszi őket.
Ezért csak fejemet rázva fordulok vissza felé.
- Öhm… - kezdek bele, ám még át kell gondolnom, hogy mit is kértem tőle, ezért lehet, hogy akár egy percig is értetlenül pislogok rá. Korán van még, nincs koffein a szervezetembe és túl fontos dologról kérdez. Ekkor kínál hellyel én meg ostoba lennék nem elfogadni, így már csüccsennek is le. - Egy pillanat - emelem fel mutatóujjamat és magamhoz húzom magam is a kávésbödönt és beleiszok a méregfekete italba. Már az illata is melegséggel tölt ám, azonban keserű íze?
Nyammogva tekintek fel újra Carára, szemeim fehérjét is megmutatom neki, lássa csak mennyire élvezem a kávé nyújtotta élvezeteket. De persze nem sokáig teszem mindezt, torkomat megköszörülve gondolok vissza a kérdésre, hogy válaszolhassak rá.
- Hát… - kezdek bele őszintén. - Sikerült? Végülis elintéztem, hogy kijussak a városból, de a nyakamba akasztottak egy újoncot, ki meghalt, engem két démon fagyasztott le, törte kezemet, vállamat és majdnem felzabáltattak minket két démonkutyával - összegzem a legutóbbi ügyem esetét. Pedig esküszöm csak néhány töltényhüvelyért akartam kimenni. Kezdek kifogyni belőlük. - Azonban a felfedezésem még várat magára. Túlságosan is elméleti ember vagyok, mint gyakorlati. Elméletben tudom, hogy mit kellene csinálnom, ám gyakorlatba? - vonom fel az egyik vállamat. Természetesen nem mindent mondtam el Caranak. Egyelőre csak annyit tud, hogy egyszerű kilenc miliméteres töltényekre van szükségem, mert kísérletezek egy új fajta golyó kivitelezésével. Az, hogy pontosan mit szeretnék? Jelenleg egy ablakot a lakásomra.
- S te mitől vagy ilyen paprikás ma reggel? - vonom fel újra csak az egyik szemöldököm, ajkam szegletében mégis ott játszik egy kaján mosoly. Igen! Legalább nem csak az én napom lett elrontva!


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Café La mort Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
16
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 11, 2019 11:06 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☽ A though morning

Natalie & Cara
zene: Passive  szószám: 803 • Credit:

 


Nagyon rosszul indult a reggelem. Még mindig álmatlanság gyötört, így amikor felébredtem éreztem, hogy egyedül egy finom kávé lehet az, ami beindítja a napomat. Bár ma semmi halaszthatatlan dolgom nem támadt, de az utóbbi időben annyira keveset aludtam, hogy már lassan az egyszerű ébrenlét is komoly kihívást okozott egy jó erős fekete kávé nélkül. Addig nem is volt semmi gond, amíg oda nem értem a konyhám pultjához. Szinte még csukott szemmel nyúltam fel a szekrénybe, hogy kivegyem a kávéport, ami manapság igazi kincsnek számított. A kezemmel úgy matattam a szekrényben, mintha az életem múlna rajta, de csalódnom kellett. A polcomon nem volt semmi.
Oh, hogy basznád meg Phil  – mondtam ki hangosan az első gondolatomat. Már tegnap elfogyott a kávé, de Phil biztosított róla, hogy mire reggel felébredek már itt lesz egy újabb zacskó. Megmondtam neki, hogy ez a „küldetés” mindennél fontosabb. Nos, mint kiderült, nem volt képes megoldani ezt az egyszerű kis feladatot. Biztosan megint kártyázott az este. Ha kiderítem, hogy valóban elkártyázta a kávémat nagyon pipa leszek.
Nem volt más választásom szereznem kellett valahonnan kávét. Van egy kávézó a városban, ahol többször jártam már, de hogy oda eljussak fel kell öltözni, és el kell sétálnom oda. Ahhoz pedig energia kell. Igazi ördögi csapda. Lassú, kimért léptekkel odasétáltam a ruhás szekrényemhez.  Annak a pár méternek a megtétele is felért egy maraton futás győzelemi mámorával. Kivettem az első szettet, ami a kezembe akadt. Aztán azzal a lendülettel vissza is raktam, mert a ruha pasztell kék színe nem igazán ment a borús hangulatomhoz. Egy picit keresgéltem, mire megtaláltam a megfelelő öltözetet. Fekete farmer, és egy fekete póló „Unicorns will kill us all” felirattal. Tökéletes. A hajamat lófarokba fogtam, hogy ne kelljen bajlódnom a fésülködéssel. Felkaptam a fekete edzőcipőmet, és elindultam kifelé az ajtón.
Másesetben, amikor a városban sétálok rengeteg gondolat kavarog a fejemben. Most viszont nem tudtam másra gondolni, csak a kávéra, amit a megváltást vártam, és arra, hogy mit fog kapni tőlem ezért Phil. Tudom, időnként túl sokat várok tőle, de ha egyszer valamit megígér, azt illene betartani. Óráknak éreztem (talán annyi is volt), de végül oda értem a kávézóba. Helyet foglaltam az első üres asztalnál, amit megláttam. Vártam, hogy valaki jöjjön és megkérdezze mit kérek, akkor rá kellett jönnöm, hogy bizony nekem oda kell tipegnem a pulthoz és rendelni, ha szeretnék valamit.
Na még egy utolsó erőfeszítés – gondoltam magamban. Odavánszorogtam a pulthoz, és kértem egy erős fekete kávét. Csak néztem ki a fejemből, és vártam, hogy végre kiszolgáljanak. Úgy éreztem, hogy még sohasem szenvedtem ennyire. Nyilván ez nem igaz, de mindig az adott problémánkat érezzük a legsúlyosabbnak, és a korábbiak elhalványulnak.  Pár perc után, megkaptam végre a gőzölgő csészét, én pedig őszinte és boldog mosollyal fordultam meg, hogy visszatérjek az asztalomhoz. Időközben persze elfoglalta azt egy csapzott szőke liba, de most ez sem vette el a kedvemet. Végre volt kávém, az ég újra kék, a madarak újra csicseregnek. Kerestem egy másik asztalt és helyet foglaltam ott.
Már épp a számhoz emeltem volna a csészét, hogy az első éltető kortyokat magamba fogadhassam, amikor valaki a nevemen szólított. Felpillantottam, de a kávés csészét nem emeltem el a számtól.
– Natalie   – válaszoltam neki egy kicsit sötétebb hangnemben mint amit terveztem. Egyáltalán nem volt szándékomban, hogy megbántsam, csak pont rossz pillanatban szólított meg. A vadászokkal mindig is furcsa volt a viszonyom. Jó néhányukat kihúztam már komoly mélységű szarkupacokból, mégsem tudtak engem igazán elfogadni, pláne nem megbecsülni. Nem igazán értettek egyet az én erkölcsi mércémmel. Pedig, a szükség törvényt bont, ezt nekik pontosan kellene tudniuk. Egy kicsit mindig lenéztek engem, amirét nem a fizikai erőmet használtam arra, hogy megszerezzem, amit akarok. Natalie viszont más volt. Ő sohasem éreztette velem, hogy kevesebbet érnék, mint ő. Szerintem tudta, hogy lényegében ugyanazt akarjuk, csak a módszereink nagyban eltérnek. Legalábbis bíztam benne, hogy ezen a véleményen van.
– Nos mi tagadás, nem sűrűn járok ide, csak volt egy kis incidens ma reggel így, kénytelen voltam ide jönni kávéért. – válaszoltam neki, miután bele kortyoltam a kávémba. Szinte éreztem, ahogy áramlik belém az energia, amit ez a sűrű fekete ital szolgáltatott. Nem akartam neki részletezni, hogy a reggeli incidens az csupán annyi volt, hogy elfogyott a kávém. És azt sem terveztem vele megosztani, hogy az igazi incidens majd este lesz, amikor kiosztom Philt.
– Hogy  vagy mostanság? Sikerült elintézned azt az ügyet, amiről legutóbb meséltél? – Őszintén kíváncsi voltam, hogy mi a helyzet vele. Az én napjaim is igen izgalmasan szoktak telni, de neki sokkal vadabb történetei vannak.
– Jaj bocs, de bunkó vagyok, kérlek foglalj helyet. – mutattam a velem szemben lévő székre. Kicsit lassan jutott eszembe, hogyha beszélni szeretnék vele, akkor illene hellyel kínálnom, de a kávé még nem fejtette ki a hatását, így le voltam lassulva fizikailag és szellemileg is. Reméltem, hogy ez az állapot, hamar elmúlik, és újra teljes hatásfokkal tudok működni.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Café La mort Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Café La mort Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
283
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 12, 2019 9:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


What can I do for you?
Cara & Nat
──────────── ────────────
« Szószám; 599 • Zene; Anima I have become»
«We're all
working together;
that's the secret.»
Nincs is jobb egy kellemes szabadnapnál, nem igaz? Amikor felkelsz és a hatalmas ablakokon besütő napfény cirógatja a bőrödet. A madarak csicsergése boldogsággal tölt el és elhiszed nekik, hogy az élet szép. Végignyújtózva az ágyon kellemes illatokkal áraszt el a minap frissen mosott lepedő illata. Motyogva, mosolyogva oldalra fordulva öleled magadhoz a kispárnát és élvezed a csendet, a magányt, a békés, városi hangokat.
Milyen szép is egy szabadnap.
A fejembe.
A valóságba ez a reggel egy kicsikét másképp zajlott le. Az előbb leírt, padlótól a plafonig terjedő hatalmas ablakon nem a napfény áradt be. Oh, nem, hiszen árnyékot vetett egy…
Egy kötélhez rögzített kanapé. Igen egy kanapé, mely a fizika törvényeinek engedve próbált aláesni az épületnek ám a felettem lakók úgy gondolták, hogy megállítják. A kötél engedett is a fogásnak, csakhogy nem gondolták, hogy a lendület itt nem fog abbamaradni.
Hatalmas csörömpölések közepette törte be ablakom, melyek a szélrózsa minden irányába repültek a lakásba. Sikítva és késemért kapkodva pattantam fel egy szál pólóba. A rögtönzött szívinfarktus eszembe juttattam megrepedt karomat, az elmúlt napok eseményét és azt, hogy mennyire is egy büdös világban élünk.
Ilyenképp kezdve a napomat, mondhatni teljes boldogságomba indultam el otthonomból, mely jobban hasonlított egy katasztrófa sújtotta területhez, mint egy lakáshoz. Természetesen a szomszédaim nagyon megbánták amit tettek, főként, amikor sérült vállam és karom ellenére is úgy támadtam rájuk, mint egy veszett fúria.
De már vége.
Az élet szép, az élet jó.
Mantrázom magamba, hajamat hátrasimítva az utcán. Kabátomat összehúzom magaman, hirtelen felkapott ruháimon végig sem nézek. Habár, tudjuk, hogy divatdiktátorként, bármibe is jelenek meg, rögtön divatot teremtek. Így lehet ez alig öt centis csizmámmal, szűkös bőrnadrágommal és vérpiros, buggyos ingemmel. Az utóbbi elfedi a vállkötésemet, a kezemét. Kevésbé. Rohadt démonok. Persze a városba kell garázdálkodniuk mely lelakottabb nem is lehetne.
- Nem találnak jobb helyet? - számos város van még a világon, ahova mehetnének. Nem, ezeknek a kihívás kell. A vadászok és a lepusztult város, ahol lassan már moccanni sem lehet a falra festett rúnáktól, a sikátorokba rajzolt pecsétektől. Az utcák nagy része néptelen, járgány ritkán jár már. Kevesen engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy benzinnel hajtsák meg gépjárműveiket. Persze vannak páran, kik az új energiában hisznek, de a víz most mindennél nagyobb kincs. Napfény meg… Szelet pedig… Ez nem az a város. Ezért sem használom most az egyszerű platós kocsimat. Hozzászoktam már a gyalogláshoz és hogy az előbbit csak akkor használom, amikor akcióra megyünk.
A következő sarkon befordulva már meg is pillantom a kávézó félreismerhetetlen alakját. A kinti, csípős hideg miatt, alig állnak most előtte- értelmes ember ma fel nem kell és ki nem mozdul a lakásából. Jah, hogy nekem nincs ablakom és ömlik be a hideg?
Remek…
Ezért is lehet, hogy kissé felpaprikázva csapom ki az üvegajtót, mely nyikorogva vágódik az egyik székhez. Az eladó rám tekint, mondana valamit, ám amikor tekintetünk összeakad, inkább csendben marad. Szeretem az ilyet, mégis a megszokott kávém nélkül nem leszek jobban.
Mh, luxus, de ennyit megérdemlek.
- Egy kávét. Jó sokat és feketén - mosolygok pengeélesen a pult mögött állóra. Máskor kedvesebb szoktam lenni, azt szokták meg. Félfordulatot téve nézek körbe a helyen és…
Pillantásom megakad egy barna hajú szépségen.
- Cara - lépek hozzá közelebb, ép kezemmel - vagyis a ballal - megtámaszkodva a vele szemben elhelyezkedő szék támláján. Mosolyom, a napon először, őszinte. - Nem gondoltam volna, hogy lehet még látni téged manapság - utalok erre, hogy az utóbbi időben eléggé eltűnt. Legalább is az én szemem elől. Jó, valljuk be, nem is nagyon volt időm nézelődni, főleg ha nőkről volt szó. Szemeim csak egy magas, morcos férfit kutattak mindenkiben. Drága Főnököm, hogy rohadnál el.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Café La mort Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
700
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 12, 2018 10:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 29, 2017 1:18 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kaitlyn Zoé Payne


Café La mort Tumblr_ov3mnwv88V1sn8m9wo1_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Café La mort Tumblr_puk5ntmaLe1vfg7u3o6_540
℘ Jade - my sister
"Démoni apád céljaira akar használni. Két éve vagy a fogja, két éve viseli gondod, s képez téged ki a rosszra, tanít téged. Vajon újabb félvér háborút akarna? A célja mindenképpen az, hogy megbolygassa New York város "nyugalmát." Most new York felé tartasz abba a reményben hogy megsajnállak és elmond, hogy testvérem vagy, miről én mit sem tudok."

☩ Reagok :
92
☩ Play by :
℘ Alycia Debnam-Carey
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 24, 2017 11:28 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Cseszd meg!
Dom XxX Kaitlyn
zene • szószám: xXx • Credit:

 


Értetlenül meredek rá. Gondolataim szanaszét cikáznak, meg vagyok zavarodva semmi kétségem sincs felőle. Rá pillantok, majd megrázom a fejem válaszul wallenbergre.
Elveszettnek érzem magam, hiszen Drake volt az egyetlen, aki nem nézett úgy rám, mint a családom egyik besúgojára, pedig nem én vagyok az, aki folyton nálunk van, hanem Mason.

- Köszi. - Eresztek el egy mosolyt, majd hajolok közelebb megfogom a kezét. Hirtelen elrántom, hiszen tiszta örültségéket teszek.  A többiek is zavartan állnak Wallenberg elvesztésén. A csapat kezd széthullni. Nem tudom, hogy mihez kezdünk, főleg, hogy ha megtudják, amit megtudtam Alextől. El kell mondanom. Ők azok, akik képesek lennének megmenteni.  Ki tudunk találni valamit, hogy Mammon örökre eltűnjön.

- Mikor van kedved kezdeni? - Zavart mosolyt engedek, valami vonzz ebben a fickóban,
nem tudom meg magyarázni. De vajon ő mit gondol rólam? Adam még  képben van, de ő tiszta idiótán viselkedik, pedig azt hittem barátok lehetünk, így az ellenségeskedés után is,
de tévedtem. Mostanában minden annyira zavart.


#Kaitlynjatekvege


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



it's time for your examination
Profil szerkesztése Tumblr_inline_pdrkaioSGH1tw2m0e_250Profil szerkesztése Tumblr_inline_pdrk5qaWGC1tw2m0e_250
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 24, 2017 11:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kaitlyn Zoé Payne


Café La mort Tumblr_ov3mnwv88V1sn8m9wo1_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Café La mort Tumblr_puk5ntmaLe1vfg7u3o6_540
℘ Jade - my sister
"Démoni apád céljaira akar használni. Két éve vagy a fogja, két éve viseli gondod, s képez téged ki a rosszra, tanít téged. Vajon újabb félvér háborút akarna? A célja mindenképpen az, hogy megbolygassa New York város "nyugalmát." Most new York felé tartasz abba a reményben hogy megsajnállak és elmond, hogy testvérem vagy, miről én mit sem tudok."

☩ Reagok :
92
☩ Play by :
℘ Alycia Debnam-Carey
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 13, 2017 5:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Cseszd meg!
Dom XxX Kaitlyn
zene • szószám: xXx • Credit:

 


Értetlen arcot vágok, majd megrázom a fejem és nem foglalkozom a hülyeségeivel.
- Ha annyira megvéded, miért robbantatok fel? – méreg át járja a testem, mérges vagyok rá, de közben meg valamiért vonzz engem ez a férfi.
- Leülhetek? – Kérdezem, majd nem várom meg a válaszát, és helyet foglalok.
- Most, hogy elment Wallenberg, mihez fogtok kezdeni? – Kérdezem tőle, majd kérek egy sört, hiszen már nincs kedvem a nyugtató teához.

Mikor elment olyan volt, mint ha belőlem is elvitt volna valamit. Volt értelme az életemnek, amikor itt volt, hiszen fel elltem és edzett engem, most nincs aki edzem engem. El vagyok veszve, el vagyok keseredve. Félek, hogy mi lesz, ha anyámék teljesen át veszik az uralmat, és minden káoszba fullad. Így is érkeztek hírek a fal másik oldaláról.
A söröm idő közben megérkezik, össze kulcsolom a lábam, és bele kortyolok a sörbe. Utálom, de talán megnyugtat.
- Nekem csak az edzések a bajaim, nem tudom, hogy velem ki fog edzeni. – Motyogom, miközben ismét lehúzom a keserű italom, ami egyre jobban és jobban esik nekem, hiszen nem iszom alkoholt így a fejembe száll. 26 éve már máshogyan készítik, így erősebb is.
Körbenézek, az emberek engem bámulnak, ahogyan sejtettem, anyám elkezdett akciózni. Remek.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



it's time for your examination
Profil szerkesztése Tumblr_inline_pdrkaioSGH1tw2m0e_250Profil szerkesztése Tumblr_inline_pdrk5qaWGC1tw2m0e_250
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 03, 2017 12:46 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kaitlyn Zoé Payne


Café La mort Tumblr_ov3mnwv88V1sn8m9wo1_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Café La mort Tumblr_puk5ntmaLe1vfg7u3o6_540
℘ Jade - my sister
"Démoni apád céljaira akar használni. Két éve vagy a fogja, két éve viseli gondod, s képez téged ki a rosszra, tanít téged. Vajon újabb félvér háborút akarna? A célja mindenképpen az, hogy megbolygassa New York város "nyugalmát." Most new York felé tartasz abba a reményben hogy megsajnállak és elmond, hogy testvérem vagy, miről én mit sem tudok."

☩ Reagok :
92
☩ Play by :
℘ Alycia Debnam-Carey
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 30, 2017 6:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Cseszd meg!
Dom XxX Kaitlyn
zene • szószám: xXx • Credit:

 


Még csak most hagyott itt Drake haza fele igyekszem, hogy anyáméknak vagy bemossak, vagy helyre tegyem őket, de amekkora mázlim van nem most lesznek otthon. Le kell higgadnom. Valami készül a városban és meg kell tudnom, hogy mi az. Mindenki a fekete füstről beszél, amit én is beszippantottam. Démonnak véltem, de a démonnak már át vette volna a testem felett az irányítást.   Kellene valami amitől megnyugszom, jó lenne egy kamilla tea vagy valami hasonló.
Így fogtam magam és betértem a Café La mortba. Idióta neve van neki. Be sietek és leülök az egyik asztalhoz. Szeretem New Yorkot, igyekeznek azt a látszatt kellteni, mint ha nem egy apokaliptikus őrült világban élnék, de én sjanos tudom az igazat. Minden perszben masiroznak a vadászok az utcán, hiszen Drake megbízta őket ezzel, szegények még nem tudják, hogy anyám mit tervez. Engem le is néznek meg nem is. Lenéznek, hiszen Payne a neve, elveszettem én is, ahogyan a családom is az irányítást, de tisztelnek is, persze azt apámnak köszönhetem. A háborúban ő volt az egyik, aki kiállt és megvédte, majd felemelte a falat New York köré.

Nyugalmamat megzavarta egy ismerős arc, amikor éppen jobbra fordítottam a fejemet.
- Az istenit! - Suttogom, majd fel pattanok, és a pincér lány ijedtében majdnem eldobja a nyugatnak szánt teámat. Dommiel Sloan, ki más. Elindulok felé, ahol az asztalnál ül, ideges vagyok, hiszen majdnem kinyírta az öcsém magát, amikor vele volt.
- Ha még egyszer veszélybe sodrod a testvérem, a késemet beléd vágom... - Meredek rá, miközben az asztal támasztom.
- Vili? - Kérdezem, hogy világos e számára. Szinte vicsorogva pillantok a szemeibe. Hiába a jóképűsége, hiába a bája, majdnem kinyiffant Alex.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



it's time for your examination
Profil szerkesztése Tumblr_inline_pdrkaioSGH1tw2m0e_250Profil szerkesztése Tumblr_inline_pdrk5qaWGC1tw2m0e_250

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raiden


Café La mort Tumblr_pxmsqfELRn1wqzz0io1_540
I spent my whole life chained to the wall
Hungry for more.
I had to cut a man down to get where. And someone had to stand
Café La mort Tumblr_pxmsqfELRn1wqzz0io4_540
☩ Reagok :
76
☩ Rang :
Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 11, 2017 1:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Sea && Raiden
Ha szerelembe esel, fájdalomnak leszel kitéve.


Az emberek tekintette még mindig égeti a húsomat, és már csak remélni tudom, hogy a beszélgetésből semmit nem értenek. Nem akarok vadászokat ölni, sőt  semmilyen ember vére nem tapadjon a kezemre. Wallenbergről sokat hallottam már, hallottam, hogy kegyetlen. Nem olyan rég rúnákkal kínoztatta meg Manakielt, az angyalt, akire még barátként tekintettem anno. Ő semleges volt, nem ártott senkinek sem, menedéket keresett, ahogyan pár bukott is ebben a városban.

Sea szemei ide oda cikáznak az ajtó és köztem, látom, hogy nem akar menni én se akarnám, hogy menjen, de amit tett, hogy őt választotta. Soha nem találkoztam még Gabriellel, de félek, hogy neki rontok, ha meglátom. Mihály mindig is mondja nekem, hogy tanuljak ön uralmat.  De azt se tudom, hogy hogyan kezdjem el az egészet.
Az ajtó nyílik, és egy pillanatra a lány hajába mar. Még most se tudom megszokni sötét hajszínét, régen azok a tincsek annyit jelentettek nekem, fájó, hogy megvált tőlük, de nagyon jól áll neki.
- Mihály, nagyon megbocsájtó. Bár ő nem adhatja vissza, de apánk amit vissza tér megteheti azt. - Sajnos egy ark, se angyal, se harcos sem adhatja vissza azt, amit Sariel levágott, de apánk hamarosan vissza tér én bízok benne. Folytatom.
- Beszélek vele rám hallgat. Gabriel nem adná vissza, kihasznál téged. SF városban biztonságban lennél, ahogyan megannyi társunk is. - Veszek egy nagy levegőt.
- Még csak a szárnyadról, és a megbocsájtásroló vagyok hajlandó beszélni Sea. - Sütöm le a szemem.





Megjegyzés: IDE || Szószám: Ide ||  Credit


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I’m here to rumble
I’ve got danger in my favor like a razor
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 11, 2017 10:53 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Szinte minden reményem szertefoszlik, amikor azt mondja, el kell, hogy menjek. Tekintetem hosszasan őt nézi, mintha nem értettem volna meg ebből a mondatból semmit. Csak elszomorít. Mint az is, hogy ilyen helyzetben kellett találkoznunk és nem tudtam előre felkészülni, tenni valami jót azért, hogy talán ismét megbecsüljön. Nem is tudom igazán mit kellene tennem. Legalábbis eszem ezt súgja, de legbelül, mélyen nagyon is tisztában vagyok mindennel. Csak hosszú volt ez az idő, és azt hiszem már elfelejtettem mindazt, ami voltam, régen.... réges-régen.
Hátrafordulok, az ajtó felé emelem tekintetem és még rövidebb ideig bámulok ki azon, szinte már egy lépést is teszek arra felé amikor ő ismét megszólal. Szavai halkak, mégis éles, jó fülemmel minden egyeset úgy hallok meg, mintha mellettem mondaná, mintha a fülembe suttogná azt. Vállam felett tekintek vissza. Fejemben felmerül több kérdés is: Megérné? Meg kellene tennem? Ködös gondolataimból most hirtelen nem látok más utat ki, egyszerűen csak nem szeretnék lealacsonyodni de tudom, nincs más választásom ha azt akarom, amit valójában akarok.
- Michael...Szerinted valóban visszaadná a szárnyaim azok után amit tettem? - Felvont szemöldökkel fordulok vissza, ismét közelebb sétálok Raidenhez, hogy a körülöttünk lévőknek még véletlenül se legyen furcsa a beszélgetésünk. Nem szeretnék feltűnést kelteni. Most nem. - Mind oly sokat ígértek és már nem tudom kiben bízhatnék. De ha te azt mondod, megérné, ha azt mondod, újra lenne esélyem nálad, akkor egy percig sem haboznék a döntésben... - Vallok, de nem tudom, mennyire őszinte ez a mondandóm. Most annak hangzik, de később is az lesz vajon?



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raiden


Café La mort Tumblr_pxmsqfELRn1wqzz0io1_540
I spent my whole life chained to the wall
Hungry for more.
I had to cut a man down to get where. And someone had to stand
Café La mort Tumblr_pxmsqfELRn1wqzz0io4_540
☩ Reagok :
76
☩ Rang :
Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 10, 2017 10:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Sea && Raiden
Ha szerelembe esel, fájdalomnak leszel kitéve.


Régen boldogok voltunk, minden szép volt, atyánk még velünk volt, testvéreink még nem hullottak el mellőlünk, de mára mi lett? A keserű, sötét magány. Nekem még ott van Sofiel, de már ő se, hiszen mindig csatákban van el vonja a figyelmét arról, hogy Michael másba szerelmes, de ez nem megoldás. Én is volt, hogy más nők karjaiba menekültem, hogy igyekeztem újra szeretni valakit, de soha többé nem láttam mást úgy, mint Seát.

Szívem olyan hangosan zakatolt, hogy a fülemben hallom azt, és figyelem minden mozdulatát, a levegő vételt, ahogyan a szája mozog.
"nem akarok" visszhangzik a csilingelő hangja. Megforgatom szeme, s közelebb lépek.
- El kell, hogy menj.- Szorítom össze fogam, fáj, nagyon fáj, de nem tehetek róla. Ő volt a mindenem, s ez semmivé lett.
Megrázom a fejem, s akarnám, ha amardna, de mit kellene tennem?
- Miért nem hagyod el őt...- Gondolok Gabrielre.
- Vissza nyerhetnéd a szárnyad Michael oldalán. - Suttogom, talán akarom, hogy maradjon tudat alatt.





Megjegyzés: IDE || Szószám: Ide ||  Credit


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I’m here to rumble
I’ve got danger in my favor like a razor
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/4
Angyal
5
Démon
10
Bukott Angyal
2
Ember
1
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
3