☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Vendég
WHISPERING AMEN



Szer. Okt. 26, 2016 3:47 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Ashtaroth & Asmodeus


Miután Asmodeus hazaért, és sikeresen elcincáltam az utolsó idegszálát is, elküldött a fenébe. Ami egyébként rosszul esett, de én voltam a hibás, nem bírtam befogni a cseppet se kicsi számat. Bár legalább mindenki békén hagyott, és nem kellett annyit a katonákkal lennem, nem mintha bántam volna, de az utóbbi elég időt töltöttem velük. Egyedül nem szerettem kiképezni őket, na jó az igazság,ha ketten voltunk jelen akkor nem történt halálos kimenetelű baleset.. Szerencsémre ma erre nem is volt szükség, már nem volt annyira mérges, hogy a szobámban keljen a falat bámulnom.
Szerettem vele gyakorolni, nem kellett az esetleges fejvesztéstől aggódnom, vagy bármi mástól, ami fontos lehet, mint egy kézfej, vagy egy láb. És én is fejlődtem, mert az újoncok megsebezni se tudtak, az ő szerencséjükre, Dühöt sose tudtam jól elzárni, s annyi is elég volt neki egy időben, hogy megkarcoljanak, már ugrott is, hogy pusztítson, aztán, mint egy jóllakott macska visszahúzódjon egy időre.
Ahogy mondtam, olyan, mint egy macska. Most is ugrott, ahogy érzékelte a Háború közelségét, a közelünkben lévő katonák hátráltak egy pár lépést. Még idejében teszem a kardomat az övembe, mert egy közelebb merészkedő démonnak majdnem lecsapom a kezét,a kíváncsisága majdnem megölte. Összehúzott szemekkel meredek rá, legalább a célzást érti. Sziszegve követem Asmodeust, próbálom magam lenyugtatni, de sosem ment, ha ez a nő megjelent, rühelltem, gyűlöltem őt. A Háborút is, és Dühnek persze kapóra jött mindig az ellenszenvem, csak most még képes voltam visszafogni. Valójában nem akartam a kínzókamrában senyvedni, képes vagyok parancsolni neki, ha nagyon akarom, és most valóban akartam.
- Háború. – összeszedem magam annyira, hogy rövid meghajlással üdvözöljem, pedig legszívesebben a nyelőcsövét vakargatnám a csizmámba dugott tőrrel, de nem tehetem. Elveszem Asmodeus kardját, majd ezzel folytatom a munkát.
- Úgy lesz. Csak semmi ellenszenv, tudom. – mosolyodok el szélesen, és úgy pislogok fel rájuk, na igen, kicsi vagyok, nagyon kicsi egy démonhoz képest.
- Hallottátok a herceget, folytassátok, mintha semmi se történt volna. – végül csak kettévágok egy gyakorlóbábút, inkább ezeket, mint az ifjoncokat, nem? Mert a Düh még mindig ólálkodik, egész addig amíg meg nem kapja amit akar. De ma nem fogja..



megjegyzés; <3 kinézet; így

Asmodeus
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
166

Szomb. Okt. 22, 2016 12:24 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Ashtaroth & Jezebeth
Wrath, Rage and War

Visszatértem palotámba, hogy dolgos teendőim között kicsit eltereljem a figyelmem a nő hiányáról. Azt kérte tőlem, ne találkozzunk rendszerességgel, mert feltűnő lehet és bár kérését, miszerint tartsuk titokban a viszonyt megértem, még sem tetszik egyáltalán. Napokig rágódtam ezen a gondolaton, mint egy rágós, csontos húscafaton, de minél tovább tartott ez, a húscafatot annál nehezebben tudtam rád, végül undorodva köptem oldalra, hogy megszabaduljak tőle. Nem akartam gondolni erre, nem akartam szembenézni sértett férfiúi büszkeségemmel. Volt ennél sokkal fontosabb, előrébb való dolgom is.
Miután tehát napokig sebeimet nyalogattam, inkább katonáim képzésébe vetettem bele magam. Hazatértemet követően saját jobb kezemnek is sikerült kihoznia a sodromból, így napokig rá sem voltam kíváncsi. Nem ejteném ki számon, de még is csak olyan ő nekem, mintha húgom volna, ezért sem tudok rá hosszabb ideig haragudni. Tudnia kellene, hol vannak határaim, még is minden adandó alkalommal tovább feszegeti azokat. Azért is vagyok vele olyan türelmes, mert Jezebeth-et néha önmagától is védenem kell. Más nem tenné meg helyettem.
Több napja, kevés pihenéssel, de annál nagyobb lelkesedéssel oktattuk az újoncokat a barakkban. A pokol minden kis zugában tudják rólam, katonáimat én magam képzem, mikor csak időm engedi, ráadásul most kellően el is terelte figyelmemet a nőről. Amennyire hiányzott, épp annyira tett jót egy kis távolság. Néhány hirtelen eső mozdulat közben még sajognak tagjaim, s mivel hír sem jött régiója felől - és az ő szabályai szerint játszunk -, már csak az hiányozna büszkeségemnek, ha üzennék neki. Kétségbeesettnek semmiképp sem szeretnék tűnni.
Épp Jezebeth-el közösen mozogva mutatunk be néhány mozdulatsort, mik bekerítés, sarokba szorulás, vagy túlerő esetén életmentőek lehetnek. Szeretek bármilyen harctechnikát vele bemutatni, mert ugyan vannak kiváló ellenfelek számomra a pokol bugyrain belül, ő abban más, hogy ismer már. Csak vele tudok újabb technikákat begyakorolni, mert mikor a szemeiben megcsillan a kíváncsiság, tudom, jó úton járok.
Fojtogató energiákat érzek közeledni, mire Harag, hosszú csendet követően kidugja fejét kis szobájából és mintha csak valamiféle eb lenne, ki ismerős szagot érez, szimatolni kezd kíváncsi természetével. Homlokom ráncolva intek Jezebeth-nek, hogy várjon, mert én magam is figyelni kezdek. Már egy kilóméteren belül megismerem az energiát, s ahogy egyre közelebb ér, annál erősebb. Rég volt szerencsém Háborút erejének teljében érezni, talán utoljára akkor történt, mikor az angyalok rajtunk ütöttek és együtt harcoltunk. Most még is erőteljes, még sem rejtőzködik. Valószínűleg nem kell tartanunk tőle.
Mire a nő megérkezik, Jezebeth energiái már össze és vissza átjárják a barakkot. Sosem szerette a nőt, sem a benne lakozó energiákat. A legrosszabbat hozta ki Háború ereje jobb kezemből, most is megérzem ennek hatását, pedig még Ashtaroth elé sem értünk. Pár lépéssel a nő előtt állok meg, tudom, Jezebeth miatt okosabb lenne tartanom a távolságot, mielőtt ostobaságot csinál. Kéj energiáinak nyoma sincsen, inkább Harag fülel bennem nyomasztóan.
- Háború -
Köszöntöm őt egy biccentéssel. Nem szeretem őt így nevezni, sokkal édesebb, szerelmesebb szavak jutnak róla eszembe, de tanácsadóm előtt semmilyen jelét nem mutathatom annak, hogy lenne köztünk valami. Persze mindez a nő kérdésére.
Ezekkel a gondolatokkal kettős érzelmek uralkodnak el rajtam. Hívesen hevesebben dobog, hogy ismét láthatom, de aggódom is energiái miatt, bár semmi sem látszik rajtam. És ott van még a tény is, hogy úgy kell tennem, mintha hivatalos ügyben járna itt... Bár még ez sem kizárt.
- Természetesen. -
Kezemből a kardot jobb kezemnek nyújtom, majd felé fordulok.
- Gyakoroljátok, amit eddig is. Két-három napon belül néhányukat az Arénába küldjük. Válaszd ki őket... Lehetőleg ne ellenszenv alapján. -
Adom ki az utasítást, s várok a válaszra. Tekintetemmel igyekszem jelezni, hogy lehetőleg ne tegyen megjegyzést a nő jelenlétére, s energiáival se zavarja meg amúgy is nyugtalan erejét.

Megjegyzés: <3 ||  Credit

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
267

Pént. Okt. 21, 2016 10:47 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Asmodeus & Jezebeth
❝ ...Nulla potentia longa est... ❞
Iumentum sebesen vágtat alattam. A ló jelenleg élettel teli, vörös testét bőrpáncélzat fedi. A kevesebb súly miatt gyorsabb, mint amilyen szokott lenni, de tény, hogy még mindig lassabb, mint a legtöbb ló. Jó magam sem a megszokott nehéz-páncélzatot viselem, s azok, akik ismernek, tudják, hogy ez mit jelent: messzebb merészkedek a Pokolnál. Amilyen gyorsan csak lehetett, átszeltük a dombságot az Északi régió felé. A váramat szinte titokban hagytam el. Lezártam a szobát mágiámmal, Phelgornak kiadtam a parancsokat, és más nem is tudja, hogy eljöttem onnan. A paranoiám a tetőfokára hágott, mióta Agramon meglátogatott... ahogy a gyűlöletem is. Az egyetlen személy, akiben bíztam, az csak az ezredes volt, ő tudja egyedül, hogy most miért tartok Asmodeushoz. Az energiák, amelyek körbe vesznek, megnehezítik körülöttem a levegőt. Próbálom visszafogni Háborút, hogy azokat a démonokat, amelyek mellett elhaladunk, nem uszítsa egymásnak, de a levegő így is remeg körülöttem, mintha csak lángolna a bőröm, amely valójában hideg még most is. Iumentum is inkább idegből szalad, minden izmát megfeszítve, erősen elrúgva magát a talajtól hatalmas patáival, szemei szinte vörösen izzanak. Nem telik túl sok időbe, hogy meglássam a kastélyt. Oda érve azonban közlik, hogy Asmodeus a barakknál van, katonái közt.
Nem kellene meglepődnöm, hiszen a férfi mindig is több időt tölt sajátjaival, mint én. Ő maga képzi és felügyeli őket. Én inkább meghagyom katonáimnak az önállóságot, az én seregemben ez szükséges a rangokhoz és az elvégzendő feladatokhoz. Emiatt engem nem gyakran látnak, ha viszont valamiért oda kell mennem, tudják, hogy baj van.
Még mindig nehéz visszafognom energiáimat. Olyan vagyok jelenleg, mint palack, amelybe folyamatosan töltik a vizet, de a nyomás miatt már megrepedt oldala, s a repedésen keresztül szökik a víz... Nálam ez esetben Háború energiái, amelyet olyan mértékű harag gerjeszt, amivel még soha nem volt dolgom. Ha Háború nem emésztené fel a dühöt, amit érzek, egészen biztos, hogy már két napja csak gyilkolnék. Nagy szó ez nálam, mert ez csak a töredéke annak, amit tegnap éreztem, s amely egész régiómra kiterjedt, harcokat indítva el benne. Ez a töredék is túl nagy azonban a szokásosnál. Sosem szoktam sokáig dühödt lenni, főleg nem ennyire, de ezt jelenleg nem tudom kezelni. Komor, villogó tekintettel és nehéz aurával érkezem meg a barakkhoz. Nem csodálkoznék, ha Jezebeth és Asmodeus már messziről érezné és tudná, hogy megérkezem: ők azok, akiknek elemei azok az érzések, amelyek bennem kavarognak, s akik a legapróbb jelét is észreveszik a közelükben. Nem hogy ekkora mennyiségben.
Leszállok Iumentumról, de nem adom át a közeledő démonnak, mert tapasztalat, hogy a ló azonnal megbokrosodik, amint eleresztem a kantárat. Így is egy helyben toporogva, kaparva fújtat és prüszköl, farkát hevesen csapkodja, vagy rázza meg fejét. Az érzelmek, amelyek bennem vannak, részben az övéi is. Egy démon már lép is oda hozzám, de amint rá villantom tekintetem, már egy lépést hátrál is.
- Asmodeust keresem. Hívd ide. - törnek fel belőlem Háború ellentmondást nem tűrő szavai. Jelenleg úgy vagyok itt, mint lovas, nem mint vendég, s noha nem köteles teljesítenie a parancsot, most nem vagyok olyan hangulatban, mint akivel vitatkozni lehet, s ezt látva már rohan is. A lovam amúgy sem hagynám magára, azzal a tömegbe menni pedig egyenesen ostobaság volna, mikor ilyen vad. A katonák ívesen elkerülnek minket, s jobban is teszik, mert a hátasom mint valami ragadozó, már méregeti a hozzá közel kerülőket. Szemeim azonnal a laktanya udvarát pásztázza, ahol a katonák jelenleg is gyakorolnak, mikor végre meglátom, ahogy közeledik, Jezebeth-el egyetemben.
- Asmodeus, Jezebeth. - köszöntöm őket röviden, kis biccentéssel. Általában megtisztelem őket egy hosszabbal, de most annyi feszültség van a testemben, hogy csoda, nem remegek.
- Beszélhetnénk esetleg egy nyugodtabb helyen? - szegezem egyből a kérdésemet a démonhercegnek. Nem kívánok itt a katonák előtt  a tárgyra térni.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Barakk
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: