• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

 
SzerzőÜzenet

Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Dec. 16, 2016 3:54 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Online



Asmodeus & Astaroth
❝ ...Nulla potentia longa est... ❞
Két nap alatt másodjára kerülök ilyen szégyenletes helyzetbe Agramon miatt, most mégis fáradtnak érzem magam ahhoz, hogy bosszankodjak miatta. A harc, amelyet a mágiájával szemben vívtam -és elbuktam- kimerített. Valahogy... üresnek éreztem magam. Kedvetlennek és megfáradtnak. Tudtam, hogy ezután egy szembesítés fog következni: csak úgy, mint amikor a férfi rájött az alkumra Luciferrel. Sóhajtva hunytam le a szemem, hogy felkészítsem rá magam lelkileg. Asmodeus mély hangjára nyitom ki és nézek rá. Azt mondja, hogy találunk megoldást.. hogy biztosít. Rosszallóan ráncolom a homlokomat, mert az, hogy ő "biztosít" azt jelenti, tervez valamit.
- Nem akarom, hogy ennél jobban belefolyj. Ez az én háborúm, amit elvesztettem. Már csak az kellene, hogy az a fattyú téged is célba vegyen... - mondom egy megfáradt sóhajjal, s kardom telekinézissel visszateszem helyére. A férfi ezután karjaiba vesz, s én véres mellkasának döntve a fejem, magam elé bámulva hagyom, hogy cipeljen. Talán most aggódom úgy először igazán. Nem tudom, Agramon mit tervezett, mikor azt mondta, hogy ha nem maradok nyugton, megbüntet, de úgy sejtem, ez most kiderül.
A távolban, a lemenő nap fényében azért feltűnik a mozgó jármű és az általa okozott por. Asmodeus sietve tér velem a házak közé. Letesz, s megbújok vele az egyik távolabbi ház árnyékában a sötétben. Sérüléseim fájnak ugyan, de Háború és energiái már dolgoznak bennem az összeférceléseken. Ezután saját lábamon hagytuk el a községet és tértünk vissza a lovakhoz. Oda bicegtem Iumentumhoz, s habár látható vereséget szenvedtem, még is büszkén viseltem az egészet.. látszatra legalább is. A kérdésre, hogy feltudok-e rá szállni, hátra pillantottam a vállam felett.
- Természetesen. - ezután visszafordultam az állathoz, s a leengedett kezemmel kicsit megpaskoltam a mellső lábának az oldalát. A ló először fejét hajtotta le, majd behajlítva mellső lábait térdre ereszkedett, s végül fenekét is letette a földre, így nem kellett felmásznom a magasba a nyeregbe. Amint felültem, nyelvemmel csettintettem, s Iumentum azonnal kelt is fel. Összeszorítottam fogaimat, mert nem épp a legfinomabb módon áll fel az állat ilyenkor, s erősen kellett kapaszkodnom, hogy ne essek le. Amint felkel, még elhelyezkedtem a nyeregben, aztán még visszapillantok a kisvárosra egy fáradt pillantással. Végül elfordítva a fejem indítom meg a lovat léptetésben és elmerengek. Nincs kedvem ismét órákat lovagolni, inkább utolsó energiáimat is befektetem, hogy hazamenjünk. Előre nézve sziszegős, suttogó démonhangomon elmondok egy igét, mire a földből egy kisebb boltív emelkedik ki, s a benne kavargó porban megjelenik a Pokol jól ismert tája. Átügetve a kapun azonban se nem a keleti, se nem az északi régióba érkezünk: a kettő között, az észak-keletibe, talán egy órányira lehetünk Asmodeus régi kastélyától.
A miért igen egyszerű: Ha Agramon tudja, hogy a felszínen voltam, azt csak úgy lehetett, hogy felkeresett és nem talált otthon. Nem kívánok ilyen sebekkel elé állni, nem akarom jó kedvét fokozni látványommal.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Dec. 15, 2016 7:32 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Online



Ashtaroth & Asmodeus
Wrath, Rage and War

Kell pár másodperc, míg gyűlöletemtől bőszült elmém felfogja szavait. Azonnal megkeményednek arcvonásaim. Szóval megint amiatt a féreg miatt sérült meg és nem tudott harcolni. Arckifejezését látva, ahogy elönti őt a fájdalom, engem Harag öntene el, de most már nincs helye ebben a szituációban, ezért elzárom. Kivételesen nem akadékoskodik, szépen a helyére meg és elégedetten nyalja meg szája szélét a rengeteg kiontott vér miatt. Végre ő is kapott valamit, pedig én csak annyit éreztem belőle, hogy elönti az agyamat és megállíthatatlanul öldökölni kezdek. A nap végén elégedett, ahogyan én is. Szükségem volt már a bosszúra, még a végén az angyalok között híre megy, hogy az Első Herceg gyenge. Pedig minden vagyok, csak az nem.
Megszabadultunk az angyaloktól, közel vagyunk már a sikerhez. Kell egy perc, míg átfutnak agyamon a lehetséges végkimenetelek, végül megfogadom a nő szavait. Mennünk kell. Ha Agramon tisztában van jelenlétünkkel és az angyalok szállítmány is megérkezik, nem tudnék szembeszállni ennyi fattyúval és még a nővel is, ha úgy hozza a sors...
- Találunk megoldást. Valamit, amiről Agramon nem tud. Biztosítalak erről. -
Ígérem meg a nőnek, s már van is egy ötletem róla, hogyan tehetnénk helyre ezt az elbaszott helyzetet... De ezt nem fogom megosztani vele. Haza kell vinnem őt. Túl kell lépnem dühömön, csalódottságomon és gyűlöletemen. Utóbbit most éppen Agramon irányában táplálom. Ha vitatkoznom kellene magammal, hogy a Lordot vagy az angyalok gyűlölöm jobban, az előbbi lenne a nyertes, ami azért is szégyenletes, mert fajtám béli. Még is, ha arra lenne szükség, régiókat vennék rá, hogy csatlakozzanak hozzánk és a fél poklot indítanám meg palotája felé. Még ha saját vérem is.
- Menjünk. Bármikor megjöhetnek. -
Értem ezt a szállítmányra és a szárnyas dögökre. Hogy időt nyerjek, legalább, míg kiérünk a városból, karjaimba kapom a nőt. Előbbi arckifejezése biztosított róla, nem haladnánk könnyen, ha csak karját átdobnám vállamon.
Kilépek a nővel a karjaimban a hűvös levegőre azon a lyukon keresztül, amit a falba sikerült kreálnom. Pár lépés után egy furgont pillantok meg a távolban. Gyorsabban mozgok, eltűnök vele a házak között, majd mikor épp mellettünk az úton elhaladnának az újabb fattyak, leteszem a nőt lábaira és leguggolok vele egy messzebbi ház fala mellett a sötétben, takarásban. Pár pillanatig várok, hogy elhaladjanak és ne lehessenek motoszkálásra, mozgásra figyelmesek. Távol járnak már, mikor ismét elindulok és hamarosan elérkezünk lovainkhoz. Ekkor már hallatszik üvöltésük, ahogy megtalálják hét halott társukat. De mire megtalálnának minket, már messze járunk. Messze elkerülve a nő lovát nézek rá kérdően.
- Fel tudsz ülni? - -
Nézek rá, majd végig testén, sebein. A mai bukásunk minden haragomat elnyomta a nő irányába, most biztosan nem fogok vele elbeszélgetni bizalomról és kapcsolatokról. Épp eleget kell majd azon gondolkoznunk, hogyan tovább, noha nekem már van egy ötletem. Nem fog neki örülni, de távol kell tartanom őt Agramontól. Ha esélyem lenne rá, puszta kézzel tépném ki torkát, mert akkor talán egyenlő felek lennénk, de a Lord mágiájával szemben csak egy porszemnek számítok.

Megjegyzés: <3 ||  Credit

Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Dec. 15, 2016 4:26 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Online



Asmodeus & Astaroth
❝ ...Nulla potentia longa est... ❞
Ahogy sejtettem. Élvezettel nézem, ahogy a férfi a falon trancsírozza szét az angyal fejét, Háború viszont őrjöng, hiszen ez az ő feladata lett volna. Neki kellene az angyalok vérét ontania, nem Haragnak. Kicsit lecsitítom, mikor látom, hogy a másik angyal is rá támad Asmodeusra. Mintha megremegne a kardot markoló kezem, mikor a fattyú megvágja, de mivel jelenleg nem érzem testem, ezért nem tudhatom. Végül az az ellenfél is csúfos vereséget szenved. Csontjának törése, vérének spriccelése, halál hörgése zene füleimnek. Kifakult szemekkel nézem a férfit, s amikor elindul, még mindig magatehetetlen vagyok. Vállamból kihúzza a kardot, de derekamnál fogva megtart. Háború feszülten kavarodik össze Haraggal. Jelenleg mindenre és mindenkire mérges, amiért elvették az ő játékát. A férfi kérdésére nem tudok válaszolni, mert testem még mindig nem az enyém.
Talán fél perc telik el, mikor érzem, hogy érzek: fájdalmat. Megtépázott testemet ért traumák egyszerre öntik el az elmém. A vágott sebek, a kapott zúzódások, a felrepedt bőr, a szúrt sebek. Hirtelen ül ki a fájdalmas fintor az arcomra egy kelletlen nyögéssel egyetemben. Elengedem a kardom, amelyet eddig görcsösen markoltam, s az nagyot koppan a földön. Most, hogy nem vagyok bezárva Háború mellé, ismét én veszem át az irányítást. Szemem megtelik a jól ismert, gyilkos és komor élettel, s mivel a háttérbe parancsolom az energiát, az szépen lassan abbahagyja a hadakozást Haraggal és visszahúzódik. Úgy érzem magam, mintha száz csatát vívtam volna ezalatt a 15 perc alatt... Pedig csak elmebeli harc volt, amelyet el is vesztettem. A kínzó fájdalomtól kábán pillantok fel újra a férfire.
- Elkéstünk... Agramon már tudja, hogy itt vagyok. - mondom halkan, keserűen. Idegesít, hogy vesztettem vele szemben, ismét.
- Vissza kell mennünk.. ez csak figyelmeztetés volt. - pillantok magamra és a sebeimre. Tudom, hogy ha maradok, ha csak hozzányúlok valamelyik angyalhoz, ismét átveszi majd felettem az irányítást, azt pedig nem kockáztathatom meg, hogy célpont híján a férfinek ugrasszon neki.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Dec. 15, 2016 4:02 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Online



Ashtaroth & Asmodeus
Wrath, Rage and War

Eszemet vesztett ragadozó módjára, véres alakomban szaporán veszem a levegőt. Gyűlöletem tetőfokára hág és ezt az előttem álló két szerencsétlen fogja elszenvedni, legnagyobb örömömre. Harag energiái rázzák továbbra is a házat és a környéket, néhány helyen a magát a betonfalat megrepesztve. A fattyak előttem kissé habozva, talán tanácstalanul állnak először, de nem sokáig. Gondolhatják, hogy ketten az egy ellen lehet esélyük, de négy társukat gond nélkül küldtem a túlvilágra, hogy tűzben égjenek az idők végezetéig, mivel démoni kéz által haltak meg. Most sem lesz másként, úgy fogom bedarálni őket, ahogyan csak jólesik. Pusztíthatatlannak érzem magam, pedig nem vagyok az, csak bosszút akarok állni azért, ahogyan megaláztak a múltkor. Egyetlen szárnyas dög sem engedhette volna ezt meg magának, nem a hadseregem és nem a nő előtt.
Könnyedén kerülöm ki az első támadást, s amint lépek, azonnal a betonfalba is verem az egyik angyal fejét, hogy az teljesen szétfröccsen rajta, arcából nem sok felismerhető vonás marad, csak egy véres massza. Még a plafonra is fröccsen agyvelejéből, mire én csak gonoszan felnevetek. A másik angyal meghűlten figyeli a jelenetet és ordítva közelít felém, ezúttal pedig enyhén meg is vágja karomat pengéjével. Egyetlen hang nélkül tűröm a fájdalmat, ez is csak tovább korbácsolja így is elborult elmémet. Következő suhintásánál elkapom kardot tartó kezét, csuklóját természetellenesen töröm vissza, hogy kardja egyenesen szembe nézzen vele. Pár másodpercig élvezem, ahogy tekintetéből visszatükröződik a felismerés, miszerint másodpercek múlva meghal, majd egy erős mozdulattal küldöm csak kezében tartott kardját, hogy az száján keresztül döfje át hátul koponyáját és zuhanjon a földre élettelenül.
Zihálva fordulok a nő felé, Harag most örömében tombol elmémben, mintha csak kielégült volna. Azt is el tudom képzelni, hogy számára ez egy orgazmussal érhetett fel. Kéjből semmit nem érzek, szobájába zárkózott és fülét befogva hadarja hangosan, hogy 'blablabla'. Mintha ennek hála nem hallana vagy látna a jelenetből semmit. Számára ez inkább rémisztő, mint kielégítő. De hát nem véletlen a kettősség bennem.
Vérben ázva dobom el magam mellé az angyal kardját és indulok el a nő felé. Kissé csitul bennem Ashtaroth látványától a gyűlölet, Harag pedig megkapta, amire vágyott, így már nincs oka tovább hergelni engem. A célpontok egyelőre amúgy is elfogytak. Kihúzom a nő vállából a kardot és mit sem sejtve tartom őt meg derekánál. Sebesült, de nem vészesen. Értetlenül arckifejezést öltök magamra.
- Jól vagy? Mi történt? -
Nézek rá kérdőn. Háború furcsa, súlyos energiával telepszik rám, mire Harag veszett macska módjára fújni kezd fejemben, pedig ők ketten aztán kijönnek egymással. Valami furcsa aura lengi körbe a nőt, de magamtól nem találok választ kérdéseimre.

Megjegyzés: <3 ||  Credit

Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Dec. 15, 2016 3:03 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Online



Asmodeus & Astaroth
❝ ...Nulla potentia longa est... ❞
Feltudnék robbanni. Sosem gondoltam volna, hogy az elnyomott vérvágy, amelyet most érzek, mekkora erőre képes bennem. A nyomasztó energia, amely körbe leng, fintort fest az angyalok arcára. Bele sajdul elmém, annyira küzdök a tehetetlenség ellen, de nem segít. Energiáim lassú örvényként járnak körbe engem, a szobát és a környéket, szinte megmozdítva a port a földön, de mindhiába. A testem nem engedelmeskedik nekem. Épp azon tanakodnak, hogy mit tegyenek velem, mikor megérzem Haragot és üvöltés csapja meg a fülem. Egyik pillanatról a másikra Asmodeus mint egy felbőszült bivaly tör át a falon. Fakó, élettelen szemeimmel nézek rá, arcomról semmi sem olvasható le. Mintha csak egy marionett bábú nézne vissza rá, pedig belül olyan érzelmek és energiák tombolnak, amilyet még nem éltem át. Most azonban rab vagyok a saját testemben, amely szinte hanyagul lóg a vállánál fogva a falra szúrva. Csak részben nyugszom meg a férfi látványára, mert azzal, hogy így berontott, mind a három angyal figyelmét magára terelte, ők pedig tudják -látják-, hogy jelenleg tehetetlen vagyok.
Rettegni kezdek, hogy megismétlődik a történelem és a férfit újra leszúrják, én pedig ismét nem tehetek semmit ennek elkerülése érdekében. Magamban akár könyörögni is képes lennék jelenleg a lordnak, hogy ne hagyja meghalni őt, de úgy sem hallaná. Az egyre gyűlő, feszült energiáim szinte fekete aurát varázsolnak nekem: mintha tényleg csak Háború alakja venne körbe, azonban hiába próbálkozik, izmaimat ő sem tudja mozdítani. A következő pillanatban a férfi felé közeledő angyal rút halált hal: Asmodeus puszta kézzel tépi szét. A kifejezéstelen arcom mögött én és Háború kicsit meglepődünk. Ilyesmit nem láttunk még a hercegtől, pedig azért jó ideje ismerjük egymást. Látva vérrel borított bőrét, megfeszülő izmait, élettel és vérvágytól teli szemeit, rájövök, hogy feleslegesen féltem a férfit. Amikor a segítségemre sietett, akkor is gond nélkül gyilkolt meg többet is ezekből, most is tudom, hogy ez a két angyal hamarosan épp olyan rútul fog elpusztulni, ahogy társuk. Emlékszem arra a napra, amikor a férfi először tett magáévá. Pont azért engedtem neki, mert tudtam, hogy talpra esett félelmetes harcos, aki ha veszi a fáradtságot arra, hogy taktikázzon, bizonyosan letudna gyűrni a harcmezőn. Így, hogy elnézem őt, s szinte a fölötte tornyosuló Haragot... ismét megérzem azt az érzést, amelyet hetekkel ezelőtt New Orleansban, este, az ágyban, ő rá gondolva.
Az jut eszembe, hogy az ő karjaiba kerülnék, ajkát ízlelném, ágyába feküdnék, s mindezt büszkén. Mert ő kiemelkedik a többiek közül.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Dec. 15, 2016 2:26 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Online



Ashtaroth & Asmodeus
Wrath, Rage and War

Mit sem sejtve az út másik oldalán történtekről, bízva a nő képességeiben és abban az elhatározásban, ami a küldetés sikerességére sarkallja őt, a másik két fattyú keresésére indulok. Az egyik ház oldalában guggolva figyelem, ahogy engem keresnek és most lenne is lehetőségem támadni rájuk... Előkúszva a sötétből, hirtelen, a meglepetés erejével vehetném életüket, de Harag nem enged mozdulni. Ő táplálja bennem mérhetetlen gyűlöletem a szárnyasok iránt, az ő büszkesége jobban csorbult az elmúlt események következtében, ezért izmaimat, mikor indulnék a meglepetés erejével, hirtelen megfagyasztja. Szinte érzem, hogy nem elégíti ki a gondolat, amit végigfuttattam elmémben. Vérfürdőre, rémült tekintetekre, tehetetlen holtakra vágyik. És igazat kell neki adnom.
Csúfos vereségem óta nem elégítettem ki igényeit, nem figyeltem rá. Csak Kéj szeszélyeit helyeztem előtérbe, az ő kielégítése és a saját vágyaim előrébb valóak voltak számomra, mint Haraggal foglalkozni. Most lehetősége van bosszút állni a múltbéli megalázásunkon és én gyorsan akarom lerendezni. Legyen hát.
Ordítva lépek elő rejtekemből, felfedve alakomat. Haragot szabadon engedem, hogy energiái fojtogathassák a szárnyas fattyakat. Azonnal elégedettséget érzek Haragon az angyalok rémült, meglepődött arcát látva. Első támadásommal csak megsebesítem egyikőjüket, mire az felordítva rogy a földre. Kegyelmet nem ismerve következő csapásommal elmetszem fejét nyakától. Vér fröcsög arcomra és felső testemre, feje messzire repül. Társa megtorpan a látványra, majd dühösen, bosszúszomjasan tör irányomba, kardját lendítve. Elhajolok a kard elől, majd gyorsan alá kerülve szúrom tőrömmel szíven. A tűzben, forróságban edzett démoni penge könnyedén szeli át az angyali páncélzatot. Szemei kitágulnak, én vigyorogva nézek szembe vele, s forgatom meg a pengét szívében, mire térdre rogy. Egy bágyadt kísérletet még tesz, lendíti kezével kardját, mire társa élettelen kezéből kirántom kardját és lemetszem a fattyú alkarját. Keze, kardjával együtt esik a földre, ő pedig megadva magát értelmetlen életének hajtja le fejét. Kirántom tőrömet szívéből, s mintha még nem lenne elég a vérontás, megragadom haját és letépem fejét. Pulzusom az egekben, szaporán veszem a levegőt, szemeimet összeszorítom az érzésre. Harag elégedetten nevet elmémben.
Nekem pedig eláll a lélegzetem. Saját vérengzésemben annyira elvakítottak energiáim, hogy észre sem vettem a nőt körbelengő, kétségbeesett erőket. Azonnal megindulok visszafelé, s amint befordulok az útra, látom, hogy mindhárom angyal sértetlen, Ash pedig beesik az egyik ház ablakán.
Dühöm tovább égeti bőrömet, agyamat elönti Harag minden energiája. Üvöltve, rohanva indulok a ház felé, s ahelyett, hogy alkalmatosságot keresnék a bejutáshoz, egyenest a falnak rohanok, vállal érkezek a lapos felületnek, ami megadja magát erőmnek és lyukat fúrva a betonba kerülök a három meglepett angyal felé. A nőre nézve dühöm még tovább fokozódik, nem értem hirtelen, mi történhetett.
Az angyalok egymás között néhány hirtelen szót váltanak, de nem is figyelek szavaikra. Mind felém indulnak én pedig gyilkos vigyorral várom őket. Harag energiái elszabadulnak, amitől az épület és a környező vidék is megremeg, meglepve ezzel a fattyakat. Üvöltök, ahogy torkom szakadtából kifér és amint az egyik megérkezik elém, egyetlen pillanatig sem habozok. Puszta kezemmel tépem őt szét, hogy ismét vér borítsa be porcikáimat. Közben fel szemmel a nőt nézem és aggodalom is átjár, hogy mi történhet vele, de most az angyalok figyelme rajtam összpontosul. Már csak kettővel kell végeznem.

Megjegyzés: <3 ||  Credit

Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Dec. 15, 2016 9:56 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Online



Asmodeus & Astaroth
❝ ...Nulla potentia longa est... ❞
A férfi kissé értetlen pillantásáról elveszem a sajátom, tekintetem a mellkasán díszelgő heg felé kúszik, de aztán egy pillanat múlva azonnal elkapom a tekintetem és oldalra pillantok. Elszégyellem magam egy pillanatra, hiszen ez egyáltalán nem jellemző rám. Megfeszítve állkapcsom szedem össze magam, és bólintok a férfi szavaira. Az ötlet jó, bár kis kételkedés is van bennem, hiszen külön válva könnyebb célpontok is lehetünk.
- Rendben. - mondom halkan, s még mielőtt a férfi elmenne, alkarját elkapva állítom meg egy pillanatra és nézek rá.
- Ne halj meg! - hangom szinte parancsoló, arcom kemény, és pillantásomon is próbálom leplezni, hogy nem a taktika, nem Háború, hanem az érzés, amely zavarodott vadként kóvályog bennem, beszél belőlem. Ezután elengedem és előhúzva a kardom elfordulok tőle, vissza a célpontokhoz és várok. Talán egy-két perc telhetett el, mikor irdatlan csörömpölés és zajt hallottam. Az angyalok felkapták a fejüket, s néhányan -szám szerint négyen- már indultak is, hogy megnézzék, kicsoda, micsoda okozta a zajt.
Megvárom, amíg még eltűnnek a sarkon, aztán határozottan én is megindulok feléjük, a hátukba kerülve. A kardom erősen megmarkolva már lendülnék meg, hogy hirtelen lerövidítve a köztünk lévő távot megölhessem az első áldozatot.

Aztán hirtelen történt valami.
Zsibbadással kezdődött a hátam tájékán, aztán azzal folytatódott, hogy fülemben hallottam saját zilálásom. A lépteim lelassultak, a lendület megtört, s lassan éreztem, hogy a látáson és halláson kívül minden érzékem eltűnik: mintha csak egy megfigyelő lennék egy idegen testében.
Elkéstünk...
Az energiáim feltörnek belőlem, ahogy küzdeni kezdek a varázslat ellen, amely átvette felettem az irányítást, de hiába ordítok és küzdök magamban, semmi hatása. Az erők hullámzása felhívja az angyalok figyelmét és felém fordulnak, amint meglátnak, elő is húzzák ők is a kardjukat. Elkap a düh. Tudom, hogy ebben Agramon keze van, így azt is tudom, hogy most semmi jóra nem számíthatok. Lehet, hogy Asmodeus helyett magamat kellett volna féltenem: ha a lord úgy akarja, ma, itt és most meghalhatok. Idegesít ez a tehetetlenség, amellyel figyelem, ahogy a három angyal megindul. Ha meghalok, azt harc által akarnám elérni, nem pedig ilyen alattomos módon.
Kívülről persze nem látszik, hogy mi játszódik le bennem. Arcom nyugodt, az évek alatt beleivódott komorság fekszik csak rajta, fénytelenné vált szemeim az ellenséget fürkészik. Testtartásom egyáltalán nem támadó, se nem védekező. Egyszerűen csak állok és várok. És ez a várakozás megőrjít, az angyalokat pedig összezavarja. Ők se értik, mit csinálok, de végül közelebb jön az egyik. Amint megpróbál leszúrni, kezem automatikusan védekezik - vagy csak így irányítják. Tehát megölni nem akar... Legalább ebben biztos lehetek. Végül is megtehette volna már, ha úgy akarja.
A hárításra mintha csak felébrednének, a másik kettő is nekem támad. Amennyire így érzékelem, úgy tűnik, a halálos szúrásokat, vagy vágásokat mind elkerülöm, vagy kivédem, ellenben mindent, ami nem az, bekapok, de egy hang nélkül tűröm. Ütések, vágások, sőt, ez a mocsok, aki a testem felett rendelkezik még azt is hagyja, hogy behajítsanak egy ablakon át az egyik épületbe. Landolásom nyomán felkavarodik a nagy por, amely oda bent fogad. A bútortalan szoba olyan, mintha csak felújítás közben hagyták volna ott gazdái. A falakon se festék, se vakolat, itt-ott nagy fólia fekszik a földön. Feltápászkodnék, mikor egy rúgás az oldalamba hátrébb gurít a fal tövébe. Energiáim tombolnak, ahogy a lord felé érzett gyűlöletem és haragom mind nagyobb lángra kap. Ahogy felkelek. egyikük a falra szögez vállamnál fogva, s megpróbálja elvenni tőlem még mindig markolt kardomat, de nem hagyom. Közben azon gondolkodom, hogy vajon Asmodeusszal mi történik? Őt is így megleckéztette Agramon, vagy csak engem? Az elmémben egy apró szikra pattan, a félelem, hogy talán már nem is él. Nem érzem az energiáit... Szinte kétségbe esetten próbálok ismét küzdeni a testemért, hogy megölhessem ezt a három mocskot és megkereshessem a herceget.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Dec. 14, 2016 7:25 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Online



Ashtaroth & Asmodeus
Wrath, Rage and War

Míg a nő a tetőn mászva kémleli az angyalokat, amint diskurálnak a maguk szerencsétlen módján, én a fel mellé csúszva, guggolva feszült figyelésbe kezdek. Hallom, ahogy a nő mozog fent, de csak azért, mert erősen koncentrálok. Éppen csak rálátok a ház takarásából a fattyakra, arcom undorba torzul már csak a látványukra is. Démonként néha úgy érzem, sokkal erősebb gyűlölet járja át lényem a fehér szárnyas, repkedő mitugrászok iránt, mint társaimat. Ha róluk van szó, nincs józan ész, nincsen kegyelem, játszadozás, csak irtás van. Nekem is eszembe jut a pillanat, mikor egy harcos senkiházi átdöfte testemet dárdájával, majdnem elszakítva hercegi kötelességeimtől és a nőtől is. Talán ez fokozza bennem tovább amúgy sem szimpatizáns érzéseimet. Pusztulnia kell mindnek, sohasem lesznek elég jók hozzánk. Így létezésük, akár az embereké, fabatkát sem ér.
Ash mellém ugrik, én pedig rezzenéstelenül fogadom érkezését. Kezd nyomasztani a bujkálás és a megfontoltság, hisz nem erre képzem magam, ettől függetlenül viszont tudom határaimat és azt is, hogy most okosnak kell lennünk, mert nem az én bőröm épsége feltétlenül a tét. Ha rólam lenne szó, nem törődnék apró részletekkel, csak közéjük vetném magam és végeznék az összessel. Ha tíz másik jönne, hát őket is a túlvilágra küldeném, hogy magányos lelkekként sanyarogjanak a mennyországból kizárva.
Veszek egy mély levegőt és lassan mozdulva állok fel a ház takarásában, hogy szemben legyek a nővel. Értetlenül fogadom tekintetét, mintha csak olvasnék gondolataiban, de mivel még mindig nem sikerült túltennem magam a kettőnk közt őrlődő, kimondatlan káoszon, inkább nem említem meg. Bólintok, agyamban a tekervények forogni kezdenek.
- Szét kell őket választanunk. -
Nézek fel a nő szemeiből feje fölött a semmibe. Két lehetőség van, de mindkettőnek ugyan az a vége.
- Elterelem a figyelmüket. Észre fogod venni. A maradékot rád bízom. -
Elindulok a házak takarásában, kisebb kerülő úton, hogy a szemközti házak mögött lyukadhassak ki. Így az angyalok a két oldalról vannak "körbevéve". Terveim szerint az idegen haj hallatán, amivel megzavarom majd őket néhány angyal indul majd megnézni, mi okozza a zavargást. Hátulról támadni annyira ügyesen nem tudok, lépteim hangosak termetem miatt is, ezért bíztam inkább a nőre ezt a feladatot. Ha majd jönnek az angyalok, nyakukat tekerem, torkukat tépem ki és még a tekintetük és velem szemben fog állni. Amennyire nem volt ínyemre ez az egész küldetés, most annyira villanyoz fel a lehetőség, hogy kicsináljam őket... Menthetetlenül gyűlölöm a fajtájukat, nincs mit tagadni.
Elmosolyodom, ahogy tekintetem az egyik ház fala mentén húzódó állványzatra szökik. Kardokat tart a súlyosnak látszódó fém állványzat. Egy laza mozdulattal döntöm meg a szerkezetet, hogy az nagy csattanásokkal földet érjen, egészen megrázva a házak és az angyalok között húzódó néma csendet. A fal takarásába húzódom és pillanatokon belül lépteket hallok. Számolni kezdek, úgy tűnik a többség indult a hang irányába, így ez négy fattyút jelent nekem és hármat a nőnek, akik az utcán maradtak.
A léptek halkulnak, illetve a léptek száma hígul, vagyis többfelé indultak meg, nem néggyel kell azonnal farkasszemet néznem. Örültem volna egy hosszas, négy az egy ellen küzdelemnek. Nem veszthetek többé harcosokkal szemben, nem engedhetem meg nekik, hogy még egyszer megszégyenítsek társaim közt nevemet. Nekem ennél több hajtóerő nem is kell, de mindenképpen bónuszt jelent Ashtaroth céljának elérése.
Látom, ahogy a verőfényes napsütésbe árnyék vájja magát, s egyre csak közelít felém. Hirtelen, a meglepetés erejével lépek ki eddigi búvóhelyemről. Meglepettség töredékrészéhez van szerencsém, dühöm ugyanis élénken él bennem utolsó találkozásom óta az angyalokkal, így egyetlen, erős mozdulattal tépem le az első harcos fejét. Rémület a következő tekintet, amivel szembetalálom magam, ekkor Harag már szinte tűztáncot jár körülöttem és bennem is, annyira felpezsdíti bőrömet, hogy ölhetem őket. Két lépés, egy újabb határozott mozdulat oldalról, mivel kardcsapását védem ki, majd egy ismét, amivel torkát tépem ki az ígértek szerint. Éppen, mielőtt elkezdett volna üvölteni. Láttam, kezemmel szinte éreztem hangszálai rezgését, de lassú volt. Az életébe is került.
A másik két angyal reményeim szerint tudatlanul bóklászik, hogy megtalálja az idegent, vagy is engem. Tőröket rántva indulok utánuk, hogy még azelőtt megölhessem őket, hogy Asht elérnék. Közben reménykedek, hogy el tudja intézni a maradék három fattyat.

Megjegyzés: <3 ||  Credit

Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Nov. 25, 2016 2:52 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Online



Asmodeus & Astaroth
❝ ...Nulla potentia longa est... ❞
Én már hozzá szoktam ahhoz, hogy ha kell, mint egy faltörő kos rohanjak az ellenségnek, ha pedig úgy kell, akkor nesztelen léptekkel osonjak valaki hátába. Szeretni inkább az előbbit szoktam, Háborúhoz sokkal jobban illik az ilyesmi, de kétségtelen, hogy néha szükség van az ilyen típusú támadásokra is. Mint például most jobb, ha nem fejjel megyünk a falnak, hanem először körbe kémlelünk. A hét alakot meglátva Asmodeus mormogását hallom meg magam mögül. Bízom a megérzéseiben, s ha ő azt mondja, angyalok -aminek amúgy is nagy a valószínűsége-, akkor kérdés nélkül hiszek neki. Az ő gyűlölete sokkal érzékenyebbé tette őt rájuk, amelyet régebben haszontalannak tartottam, s most még is milyen jól jön. A tető felé pillantok, majd a férfire, aki karomnál fogva jelez, hogy kövessem, én pedig ezt is teszem. A ház mögé érve bakot tart és mondja, hogy nézzek körbe. Háború orrát felszegve morogna rá, hogy tudjuk a dolgunkat, de én inkább örülök, hogy sikerül összedolgoznom a férfivel. Biccentek, hátrálok pár lépést, majd neki lendülök. A férfi tartó kezeiről lököm fel magam, s ügyesen, mint egy nesztelen macska kapom el a lapos tető szélét, húzom fel magam, majd mászok fel rá, eltűnve Asmodeus szemei elől.
A tetőn szerencsére senki nem volt, bár így is lapulva sétáltam a közepe felé, s néztem körbe. A környező házak tetejét fürkésztem, az utcákat, házak ablakait, mozgást keresve. Talán egy-két perce lehetek fent. Megálltam, s mint egy várakozó ragadozó, figyeltem, ám sehol nem láttam semmit. Nem nagy ez a helység, talán ha három hosszabb utcából áll, még azt is eltudom képzelni, hogy tényleg csak ezen heten vannak. A kétség azonban még mindig bennem van. A házakba nem látok bele, azokban észrevétlenül meghúzódhatnak az angyalok. Elgondolkodom, hogy egy familiárist küldök körbe, hogy szét nézzen, de egy olyan retardált lényt könnyen észrevennének és megölnének, utána pedig már keresnének is minket. Megindulok a tető azon része felé, amely a 7 angyal felé esik. A szélénél lelapulok és óvatosan ki lesek. Azok ott állnak egy roncs mellett és beszélgetnek. Próbálom kihallgatni, hogy miről beszélgetnek, de csak szavakat kapok el.
"Teddy" "Szállítmány" "Nem sokára"
Több dologra gondolok ebből. Az angyalok várnak valakikre, akik hoznak valamit, és a kíváncsiság is felébred bennem, hogy vajon mi a frászt hozhatnak nekik ide. Ha lenne időm, kideríteném, de a gond az, hogy annak szűkében vagyok. Azonnal visszaindulok a tető azon részére, ahol Asmodeus maradt, majd még körbe pillantok, mielőtt leugranék, ha ott maradt, akkor a férfi mellé.
- Csak ezt a hetet láttam, de valószínűleg várnak valakire, vagy valakikre. Sietnünk kell, hogy még azelőtt megléphessünk innen, mielőtt azok ide érnek. - mondom halkan, a férfire pillantva. Ki kell találnunk valamit, hogyan gyűrjünk le ketten hetet. Arra gondolok, talán kellene egy kis figyelem elterelés, s hátba támadhatnánk őket. A meglepetés erejével könnyedén a mi oldalunkra billenhet a mérleg, de akaratlanul is bekúszik az emlékeimbe a látvány, ahogy az angyal leszúrta a dárdával. Az aggodalom, amellyel figyelem a férfit, talán kiülhet az arcomra. Ez az első érzelem a dühön kívül, amely most megjelent rajtam már legalább két napja. Tisztában vagyok a saját gyengeségeimmel és erősségeimmel, sőt, még a férfiével is, és még is féltem őt. Talán nem őt kellett volna magammal hozni. Talán egy kevésbé fontos szövetséges, vagy alattvaló jobb lett volna... azonban egy sincs olyan erős, ügyes és rendíthetetlen, mint Ő.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Nov. 25, 2016 10:40 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Online



Ashtaroth & Asmodeus
Wrath, Rage and War

Szorosan a nő mögött haladva ereszkedünk alá, hogy sompolygó alakjainkat elnyeljék a romos házak. Lopózva, figyelve osonunk, mint mikor egy nagymacska áldozatára vadászik. Nem kenyerem az ilyesmi. Saját hadseregem is a maga módján speciális, arra képzem őket, arról vagyunk híresek, hogy megzavarva az ellen stratégiai felállást rontsuk őrültek módjára közéjük. Ezért harcosaim erősek, ezért képzem én ki őket, mert semmilyen félelem ennek a hadviselésnek útjába nem állhat. Halt már meg katonáim kardom által, mert megtorpant. Egy hirtelen lendítés volt csupán fegyveremmel, ám ő lefagyott, én pedig bevégeztem a suhintást. Nem volt helye félelemnek sohasem a hadseregemben.
Éppen ezért sem zavar egyáltalán, hogy Ashtaroth vezeti az utat a kihalt, poros kis városkában. Jobban ismeri ezt a fajta harcmodort, én csupán az ösztöneimre hallgatok, minden mozdulatát figyelve, lemásolva. Egyként igyekszem mozogni vele, szorosan, de még sem túl közel, mert még akadályozhatnám egy esetleges hárító mozdulatban. Nem meghalni jöttünk ide ma, éppen ellenkezőleg. A túlélésért, jólétért küzdünk mindketten. Gondolataim a koncentrációnak hála háttérbe szorulnak, egyedül Harag áll lesben, hogy ha esetleges harcra kerül a sor, azonnal cselekedjen, vagy riasszon, ha hátba támadnának. Mint mikor Ash rajtaütésénél is felkeltett álmomból. Azóta sem álmondtam semmit.
Mivel figyelem a nő mozdulatait, mikor a ház oldalához simul, azonnal követem őt ebben. Hátamat a hűvös falnak döntöm és a nő felett elnézve pillantom meg a két alakot.
- Angyalok. -
Szagolok a levegőbe. Gyűlöletem miatt orrom érzékeny a szagukra, mint ahogy bizonyosan ők is érzik egy démon szagát esetlegesen. Mindkettő jellegzetes, emberekéhez nem hasonlítható, engem pedig különösen zavar a szárnyas fattyak orrfacsaró bűze. Ez mondjuk semmi ahhoz képest, amit egy nyertes háború utáni csatamező szaga nyújthat... Attól még hányni is képes lennék, pedig erősnek, keménynek tartom magam alapvetően.
Követve a nő tekintetét, ahogy a fal mentén az felkúszik a tetőre, mintha gondolataiban olvasnék. Két angyal nem okozhat különösebb problémát, de ha sokan vannak és hirtelen szemtől szembe találjuk velük magunkat, könnyen megismétlődhetnek a múlt eseményei, ami az amúgy is sértett férfi büszkeségemen életnek kés módjára kapargatná fel a sebeket. Kivételesen használnunk kell az eszünket, nekem legalábbis. Nem ronthatok szokásomhoz híven közéjük, minél tovább maradunk észrevétlenek, annál nagyobb esélyünk van. A tető viszont nem rossz ötlet.
Megragadom a nő karját, épp csak annyira, hogy a húzóerőnek köszönhetően kövessen engem. A ház hátába kerülök vele, majd bakot tartok neki. Súgva kommunikálok vele, lépteim nesztelenek.
- Nézz körül fent. Jelezz hány alakot látsz és hány óránál. Pontszerűen begyűjtjük őket. -
Hangom mély és komoly, de ahogy telnek a percek egyre kevésbé haragszom a nőre. Temperamentumom sosem engedné nekem, hogy előbb gondolkodjak, mint beszéljek vagy cselekedjek. Ezért is hibáztatom mindig őt először, bármi is történjen. Ez nem feltétlenül jelenti, hogy ő is a hibás mindenért.
Példának okáért most én érzem magam annak.
Meg kellene tudnom őt védeni bármilyen veszélytől. Nincs bennem félelemérzet, még ha félek is időnként. De bármivel képes vagyok szembenézni, ez alól pedig Agramon sem kivétel. Még is, kardforgatóként, harcosként a hókusz-pókuszai ellen semmi esélyem. Ez pedig nem lehet a nő hibája. Nekem kell férfinak lennem mellette.

Megjegyzés: <3 ||  Credit

Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Nov. 09, 2016 7:36 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Online



Asmodeus & Astaroth
❝ ...Nulla potentia longa est... ❞
Amodeus sértettségét idáig lehetett érezni, látni lehetett rajta, hogy legszívesebben megfeddne és valahol mélyen igazából megértem. Tudom, hogy aggódik értem, valószínűleg azt akarja, hogy biztonságot tudjon nyújtani nekem, de erre soha nem lett volna képes Agramonnal szemben: hiszen a saját biztonságomat már kivívtam volna magamnak, ha lehetne. Azonban Agramon hatalma olyan dolog, amelyen nem fog a kard. Habár a mágiához én is értek valamennyire, a pengét jobban forgatom a pecséteknél és a varázsszavaknál.
Azért sem beszéltem erről Asmodeusnak, mert eddig nem voltunk olyan kapcsolatban, hogy az orrára kössem. Azt amúgy ő is tudta, hogy a lord a nyakamra jár -hisz régebben sokszor húzta fel vele az agyamat-, de azt nem, hogy ilyen szinten megkeseríti a létem. Az egy hónapos hececárénk alatt pedig nem is volt alkalmam beszélni neki erről... nem is akartam. Kellemetlen téma, amely szégyen a fejemen, a szennyesét pedig senki sem teregeti ki önként és mosolyogva.
Hosszú utunk során egy szót sem szóltunk egymáshoz, talán jobb is, különben elszabadultak volna az indulatok. Ahogy ő is, úgy én is feszült voltam, s abból semmi jó nem származott volna, ha felszítjuk ezeket, netán egymásnak esünk.
Amint megálltunk az első lehetséges helyszínen, elmerengve néztem a házakat és kérdeztem Asmodeus véleményét. Kérdésére biccentettem egyet. Éreztem valamit, s az emberek hiánya is arra utalt, hogy vagy jártak erre angyalok, vagy vannak is még. Végül úgy dönt, hogy nézzük meg a helyet, így bólintva óvatosan, lapulva indulok meg vele lefelé.
Kardomat már a házak szélénél kivonom, s körültekintően lépek be az épületek közé, hogy körbe nézzük. A környék egyelőre élettelennek tűnik, a poros, betört üvegek, roncsautók, felborított szemetesek, koszos, tépett ruhák köszöntek vissza ránk az utcán.
Talán pár perce barangolhattunk, mikor hangok csapták meg a fülemet. Azonnal lehúzódtam a ház oldala mellé, s tudtam, hogy Asmodeus követni fogja a példám, így nem utasítottam erre külön. A sarkon kipillantva hét alakot láttam elsétálni, látszatra embereknek tűntek, de erre úgy is választ fogunk kapni, ha neki állunk harcolni. Felpillantottam és elmerengtem, hogy a tetőre másszak-e, ahonnan több dolgot látni. Talán többen is lehetnek, és egy esetleges felmentő csapat a részükről nem volna túl jó dolog.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Nov. 09, 2016 6:25 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Online



Ashtaroth & Asmodeus
Wrath, Rage and War

Kérdést vagy egyéb felesleges beszédet mellőzve indultam útnak a nővel, hogy minél hamarabb a felszínre juthassunk. Nem Harag táplálta tempómat, saját dühöm és csalódottságom vezetett ahhoz a vágtatáshoz, mit a nő lova éppen csak tud tartani. Túlságosan felrántottam az agyamat ahhoz, hogy a kapuhoz érve, a hirtelen megállással ne látszódjon rajtam valamiféle zavarodottság. Beszéltem volna, üvöltöttem volna, ráuszítottam volna legszívesebben a nőre mindent, de ismét visszafogtam magam annak érdekében, hogy Ash megnyugodhasson, mikor az angyalpenge már a kezében lesz. Ebben reménykedtem. Azt már most tudtam, engem nem fog olyan mértékű nyugalommal eltölteni. Segítek neki, de rengeteg mindent akarok a fejéhez vágni egy működő kapcsolat mivoltáról, még ha démonok játsszák is ezt a játékot és a helyszín pedig a pokol.
Átlépünk a kapun. A felszínre érve azonnal grimaszba torzul egész arcom. Nem szeretem sem a földet, sem lakóit, a lehető legkevesebb idő az, amit ideális esetben hajlandó vagyok itt eltölteni. Miután a nő életemet akarta venni, ide menekültem, teret adtam Kéjnek és játékainak. Most viszont annyi kedvem sincsen itt lenni. Még ha a cél maga nemes is.
Hűvös is van, fényesség is bántja szemem, de követem a nőt Las Vegas irányába. Sejtem, hogy oda tart, angyalokkal leginkább ott találkozhatunk. Gondolataim ahhoz az éjszakához hasonlóan ezer felé állnak, nehezen szedem őket össze, vagy igazodom ki rajtuk, de most nem is nagyon szeretnék. Szerezzünk egy angyalpengét a nőnek, hogy később végre levezethessem magamból a feszültséget. Így is izmai java részén látszik, hogy valami zavar, aminek még nem adtam hangot.
A dombtetőn guggolva figyelem az apró fénypontokat, mit a város széle enged mutatni magából. Enyhe szellő járja át az amúgy kopár, kissé homokos térséget, de engem csak akkor lenne képes megnyugtatni, ha forró, tűzforró lenne. Így csak simogat és ingerel tovább. Lovam messzebb áll tőlünk, sosem szerette a nő lovát, túlságosan kiszámíthatatlannak tartotta.
A nő szavaira igyekeztem jobban koncentrálni a küldetésre, mint sem saját érzéseimre. Jobban odafigyelve a kis településre sok mozgást nem látok. Kérdőn nézek a nőre, oldalra pillantok rá.
- Jó helyen járunk? -
Kissé kihúzom magam, ahogy guggolok, igyekszem látni, érezni valamit, ami angyali jelenlétre utalhat. Beleszagolva a levegőbe azonnal ismét grimaszolni kezdek. Az angyalok jellegzetes illata nekem döghúshoz hasonlít.
- Ereszkedjünk le. -
Mondom neki végül. A nőre, majd lovára pillantok. Iumentum nem jöhet velünk, mert valóban kiszámíthatatlan és nem a csendesség mintapéldánya. Viszont nehezen lehet egyedül hagyni, így a nőre bízom, hogyan akarja megoldani ezt. Ketten kell leereszkednünk, lehetőleg minél csendesebben. A rajtaütésnek frappánsnak kell lennie, ütősnek, váratlannak. Ashtaroth lova nem feltétlenül hordozza ezeket a jegyeket.

Megjegyzés: <3 ||  Credit

Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Okt. 29, 2016 4:41 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Online



Asmodeus & Astaroth
❝ ...Nulla potentia longa est... ❞
A férfi nem válaszol nekem, de Harag egy másodpercre erősebben jelenik meg, mint eddig volt. Épp hogy nem szabadul el, ez pedig megingatja az én energiáimat is. A vérvágy éppen hogy nem törik elő belőlem, s csak az a szerencsénk, hogy mérgemben erősen szorítom a kantárt, mert Iumentum két lábra ágaskodva nyerít fel és próbálja magát kitépni a markomból, hogy tombolhasson. Egy határozott mozdulattal visszarántom a földre, hogy aztán orrán a szíjat megfogva közelebb húzzam a fejét és szemébe meredve leállítsam. Mire visszapillantottam a férfire, az elzárta az energiáit s tovább is indult, így hát mi is mentünk utána. Láttam az arcán valami olyasmit, amit azelőtt soha, de túlságosan mérges vagyok ahhoz, hogy azzal, vagy zavaros pillantásával foglalkozzam... Ha nem lenne Háború ennyire előtérben, biztosan rákérdeznék, vagy rosszul érezném magam miatta, de jelenleg nem  hajt más, csak a bosszú.
Palotájába nem mentünk be, hanem oda kint várakoztunk. Mindannyiunk energiája láthatóan összezavarta a cselédsereget és az itt lévő katonákat. Szerencsére Háború energiáit érezve messze elkerültek minket az udvar lakói, bár ehhez hozzájárult az is, hogy Iumentum idegesen feléjük lépett, ha túl közel merészkedtek.
Gondolataimat megmérgezte a harag és az aggodalom, minden másodperc egy évnek tűnt ebben a feszültségben, de amikor láttam, hogy hozzák Asmodeus felnyergelt lovát, már tudtam, hogy hamarosan elindulunk.
Nem sokra rá a férfi is megjelent könnyű páncélzatában, s ha nem lennék jelenleg Háború és az események hatása alatt, még meg is nézném magamnak, ahogy magas, tiszteletparancsoló alakját tetőzi a páncél. Felszállunk a lóra, mikor jelez, s megindulunk a hegyek felé, amelyek lábánál a Pokol Kapuja pihen. Én nem gyakran használom, mert a mágiával nyitott kapuk gyorsabbak, nem kell keresztül loholnom a régiókon ahhoz, hogy kijussak, de most ez viszonylag közel volt és nem is akartam felhívni magunkra a figyelmet. Iumentum újra "szárnyra kapott", s habár nem volt olyan gyors, mint Asmodeus lova, azért tudta tartani a tempót, erős lábaival. Fél óra alatt már meg is látom a hatalmas, kétszárnyú kaput, amelyeket csontok és hullák díszítenek, démonok pedig őriznek. Amint látják, hogy jövünk, már nyitják is a kaput, amely nyikorogva tárul fel előttünk, majd mikor átléptünk rajta, hangos döndüléssel zárult be mögöttünk.  A Föld hűvösebb levegőjétől kiráz a hideg, de nem kell sok, hogy hozzá szokjak a hirtelen hőmérséklet változáshoz, vagy a fényességhez, amely fogad. Csak egy pillanatra kell körbe néznem, hogy tudjam, merre vagyunk. Angyalokat nehéz találni, de egy helyen és annak környékén biztosan lesznek, ez pedig Las Vegas... Nem véletlenül "öngyilkos küldetés", közel kell mennünk a tűzhöz ahhoz, hogy lophassunk a lángjából és remélhetőleg nem fogjuk megégetni magunkat.
Nem igazán beszéltem a férfivel út közben. Próbáltam megnyugodni, s most, hogy a felszínen voltunk, ez valamennyire sikerült is. Mintha csak látnám a fényt az alagút végén, bár még elég messze van.

Szemeim a felhős eget kémlelték, miközben a Nap lassan elindult lefelé a felhők felett. Út közben nem találkoztunk angyalokkal, amit rendkívül bántam, de hát nem lehet minden olyan könnyű, mint akarnám. Most azonban inkább azért nézegettem felfelé a dombtetőn guggolva, mert lent, a lejtő aljában egy kisebb helység feküdt. Elég közel voltunk már ahhoz, hogy itt akár angyalokat is találjunk, bár első ránézésre elég kihalt volt minden. Nem láttam mozgást, se járműt, se embert.
- Mit gondolsz? Körbe nézzünk? - kérdezem halkan a férfitől, miközben rá pillantok. Iuemntum  a háttérben ácsorgott és várakozott, bár füleit továbbra is hátracsapta, néha bele kapart patájával a zöld fűbe.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Okt. 28, 2016 8:48 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Online



Ashtaroth & Asmodeus
Wrath, Rage and War

Kifakad. Most már rám is mérges. Mondhatnám, hogy tökéletesen megértem őt, de hazudnék. Ashtaroth-nak továbbra is több a titka és kevesebbet láttat, mint amit én szeretnék. Hiába ismerem több ezer éve, mindez csak a felszín. Haború és természetének minden velejárója már akár egy nyitott könyv, de életének részleteit sötét fátyol takarja szemeim elől.
Elnémulok. Arcvonásaim megváltoznak, s lehet nem ismeri fel őket azonnal, de sokat sejtetnek. A csalódottság egy olyan formája látszódik rajtam, mit általában nem mutatok meg minden jöttmentnek. Harag visszavonul bennem, s bár legszívesebben szabadon engedném, úgy döntök, se a nőnek, se Háborúnak, se magának Haragnak nem adom meg ezt az örömet. Harag artikulálatlanul üvölt, miközben bevonszolom kis szobájába és rá zárom az ajtót. Kéj továbbra is összement kis gnómként gubbaszt takarója alatt, füleit befogva. Se látni, se hallani nem akar semmit.
Taszajt rajtam egyet, s ahogy hátralépek, hogy megtámasszam magam, elkerülve egy esetleges seggest, amint lábam a földet éri beleremeg a palota és környéke. Mintha villám suhant volna át testemet, hogy aztán a porba érve energiája szétáradjon. A másodperc töredékrésze alatt tört ki Harag lelakatolt szobájából, majd zártam őt vissza. Arcvonásaim nem változnak, nem is méltatom szóval tettét. Szokványos köztünk az erőszak, most valahogy másként érint. Becsapva érzem magam.
Tekintetemet ráemelem, s ahogy Haragnak nyoma sincsen, üres leszek. Az engem alkotó érzelmek bennem mélyen elzárva hallatják hangjukat, ki ki sajátját. Kéj reszkető fogcsikorgatása és Harag végtelen tombolása, amint elemeiben megakadályoztam abban, amiért született. Egyik energiám sem szereti, ha akkor zárom el őket, mikor leginkább kiteljesedhetnének. Mintha a szívemnek parancsolnám, hogy ne verjen, vagy tüdőmnek akadályoznám meg, hogy lélegezzen. Ilyenkor nem hálásak. Egy pár pillanatig még emésztem a hallottakat és a nőből áradó gyűlöletet, megvetést és haragot, majd szó nélkül átlépek palotám ajtaján, ami ahogy közeledek, kitárul előttem.
Szolgálóim készülődésem közben messzire elkerülnek. Fojtogató, gondterhes energiákat éreznek, mi rám egyáltalán nem jellemző. Haragot jól ismerik, akkor érdemes engem elkerülni, szavaikat jól megválogatni és hagyják, hogy levezessem energiáit olyasmiben, amit ő is kedvel. Kéj pedig huncutságot, jókedvet, életre való örömöt vált ki belőlem, mi hol pozitívan hat rájuk, hol elbújnak súlyos, gyönyört követelő energiái elől. De ha ily módon elzárva vannak, akkor a palota rendje megkavarodik. Az energiák áramlása zűrzavart okoz a fejekben. Ilyenkor még messzebbről elkerülnek.
Gyorsan öltözöm könnyed páncélzatba, a gladiátor viseletem nem alkalmas arra a harcra, mit készülünk megvívni. Fegyverein gondosan magamra csatolom, csizmámba tőreim rejtem, oldalamra kardom kerül. Közben egy szolgálónak kiadom parancsba, hogy nyergeljék fel lovamat, mire a palota kapujához kiérek. A nő régóta szolgál, s bár kedve sem volt a közelembe jönni, azonnal dolgára siet. Van három perce minderre.
Hamar visszaérek, ahogyan Ashtaroth kérte, nem húzom semmivel sem az időt. Kiérve a palota elé bízom benne, hogy megvárta ezt a pár percet és minden szolgálóm szerencséjére ébenfekete lovam már az útra készen vár.
A nő mellé lépek, tekintetem továbbra is zavaros.
- Indulhatunk -
Mondom határozottan neki, s várom, hogy lovára felülve útnak indulhassunk. Egy rövid, talán fél órás lovaglásra tőlünk van egy kapu, mi a felszínre vezet. Semmilyen mágikus kapuhoz nincsen most kedvem, nem kenyerem és nem is szeretem az utazásnak ezen fajtáját.

Megjegyzés: <3 ||  Credit

Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Okt. 28, 2016 4:46 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Online



Asmodeus & Astaroth
❝ ...Nulla potentia longa est... ❞
Asmodeus is ideges lesz már a lord nevének hallatán is. Hát még azután, hogy elmesélem neki, miért mennék öngyilkos akcióba. Harag energiáit megérezvén szinte szédülni kezdek, ahogy próbálom visszafogni Háborút. Ostoba módon megfeledkeztem arról, hogy akár pecsét alá zárjam, de mielőtt megtehetném, már el is uralkodik rajtam.
A férfi elém lép, megállít. Befeketülő szemekkel meredek rá, kérdése is mélységesen felháborít. Összeszorított fogakkal lépek hozzá közelebb, szinte az arcába hajolva sziszegek idegesen.
- Még is mit képzelsz?! Hogy hirdetni fogom a szerencsétlenségemet?!
Hogy majd eldicsekedek azzal, hogy egy mocskos féreg szavára alantasan porban mászom, akaratom ellenére?! Hogy kénytelen vagyok becsmérlő szavait, megalázó tetteit, idegesítéseit és kínzásait tisztelettel és csendben elfogadni?! Azt hiszed, hogy jobb lesz nekem, vagy neked, ha tudsz róla? Hát nem! Ha nem kaptam volna olyan feladatot, amelyet egyedül nem tudok megcsinálni, a sírba száll velem is ez a szégyen! - nyomatékosítom meg hangosabban az utolsó szót, miközben mellkasánál fogva ellököm. A vérvágy fokozatosan kezdi elborítani az agyam, s habár vissza akarom fogni, Harag az, amely előrángatja ezt az érzést. Nem akarom bántani a férfit, de érzem, hogy ezen energiák és események végpontja nem lehet más, mint hogy megint kitörjön belőlem, akárcsak tegnap, mikor is bárkit lemészároltam sajátjaim közül, aki a kezeim közé akadt. Az már csak a jéghegy csúcsa volt, hogy Háború energiái csatákat keltettek a régiómban.
Most azonban nem fecsérelhetem el az időmet verekedésre, vagy magyarázkodásra. Le kell nyugodnom és indulnunk kell, amíg nem késő.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Okt. 28, 2016 11:58 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Online



Ashtaroth & Asmodeus
Wrath, Rage and War

Ahogy elkezd Háború tombolni a nőben, úgy hozza Haragot is inkább a felszínre bennem. Lova is zaklatott lesz, én pedig csak értetlenül nézem őt, gesztikulációját, arcvonásait. Valami nagyon nincsen rendben, s ahogy kiejti annak a pokolfajzatnak a nevét, hirtelen torzul el Haragtól az arcom. Folytatnia sem kellene, olyan ideges leszek, amilyen régóta nem voltam. Valószínűleg nem okos szabadon engedni energiáimat, mert csak éltetni fogják a sajátjait, de nem tudom megállni. Már csak annak a féregnek a neve is olyan előszelet kavar bennem, hogy hallanom sem kellene a történetet, akkor is felhúznám magam rajta.
- Agramon?! -
Fújom ki ideges a levegőt, s sejtem, hogy nem záródik le ennyivel a történet. Igyekszem minden szavát elmémbe égetni, hogy sose feledjem és ahogy halad előre benne, arcom egyre inkább torzul a felgyülemlő, irányíthatatlan Haragtól. Harag bennem kétféleképpen működik. Vagy ő maga jön elő és mérgesít fel engem, vagy én magam leszek valamitől mérges és ő közrejátszik, reagál. Most a kettő keveréke játszódik le bennem, hisz Háború felébresztette őt, a nő története pedig annyira felbőszít, hogy Harag kénytelen reagálni érzéseimre. Nála ez természetes.
- Hogy micsoda?! -
Hangom gondolkodás nélkül emelem fel. Még, hogy egy férfi így megszégyenítse azt a nőt, ki számomra a legkedvesebb... Sosem kedveltem a figurát, tenyérbemászónak és sunyinak tartottam évezredek óta. Démonként nem sokat számít nekünk a becsület, de harcosként egészen másként vélekedek a harcról, mint ő.. Sosem lehetünk egyenlő ellenfelek, hisz amíg mágiával tör rám, javarészt tehetetlen vagyok, de ha nem lenne meg ez az ereje, pillanatok alatt vesztene kardommal szemben.
Talán ennek a gondolata tesz ennyire mérgessé. Mert ha másképpen lenne, azonnal lőre ülnék, hogy saját régiójában, saját palotája márványpadlóján belezzem őt is. Az sem érdekelne, ha Nagyurunk életemet venni, mert egy Lord életére mertem törni. Agramon sorsa így, vagy úgy megpecsételődött azzal, hogy a nő elmesélte, mire nem vetemedett vele szemben. De éppen ugyan így az enyém is.
Hangosan felmordulok, Harag energiái szivárognak belőlem, ami hatással lesz majd a nő lovára is, ahogy sejtem, de ez érdekel most a legkevésbé. Ashtaroth eddig is ügyelt rá, hogy köztünk legyen, bár a most felszabaduló energiamennyiségnek ez teljesen mindegy lesz perceken belül.
A történet másik oldala azért bőszít fel, mert ugyan nem régóta boldogítjuk egymást a nővel, nem gondolom, hogy erről most kellene értesülnöm. Próbálta jelezni, hogy sok ellensége van, de volt már nem egy olyan helyzet, mikor ezt elmesélhette volna. Tudom, hogy türelemmel kell lennem iránta, de ezt is csak egy bizonyos fokig adhatom meg neki.
Közelebb lépek hozzá, idegesen állok meg egészen előtte.
- Még is mikor akartad volna közölni velem mindezt? Ha nem szégyenít meg, akkor meg sem tudom? -
Nézek rá számonkérően, hangom is akaratos. Rá kell jöjjek arra, sokkal többet tud rólam a nő, mint amit én tudok róla. Ha eddig számára nyitott könyv voltam, hát ő nekem olyan, mint egy kincs, mit hat lakat őriz egy feltörhetetlen pincében. És ez dühít most leginkább.

Megjegyzés: <3 ||  Credit

Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Okt. 27, 2016 8:42 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Online



Asmodeus & Astaroth
❝ ...Nulla potentia longa est... ❞
Nem akartam erről beszélni. Nem akartam, hogy a férfi gyengének lásson, hogy tudjon a problémáimról. Nem csak azért, mert már a tudata is rosszul esett, hanem mert tudom, hogy nem hagyná annyiban a dolgot. "Az életét adná értem" és félek attól, hogy inkább Harag vezérelné, sem mint a józan ész. Még is, időt akarnék nyerni, hogy beszéljek erről, ezért még mielőtt kérdezne, megelőzve közlöm, hogy majd a felszínen elmondom, miért ez a felhajtás. A baj akkor kezdődik, amikor megtorpan. Magam is megállok, s megállítom a lovat is, ami bőszülten kezdi kapargatni a Pokol vörös földjét. Asmodeus határozottan közli velem, hogy sehova nem megy, amíg nem adok neki magyarázatot. A palotába nem megyek be vele, ebből nem engedek, nem hagyhatom ilyen állapotban magára a lovat, ráadásul az sem volna túl jó, ha sokan látnának a férfivel. A barakk katonái épp elég szemtanú volt egyelőre. Viszont ha magyarázatot akar és nem megyek be vele, hogy összekészülődjön, kénytelen leszek itt és most mesélni. Megfeszítem az állkapcsomat, Háború szinte felordít a fejem a dühtől, energiái erősebben törnek fel belőlem, ezúttal tényleg enyhe szellőt kavarva. Zilálni kezdek, s nem is a herceg kérdése zaklat fel, hanem az emlék, amelyet fel kell idéznem ahhoz, hogy közölhessem vele.
- Agramon... - kezdek bele, de nem tudom, hogy honnan kezdjem a történetet. Talán ahhoz, hogy a férfi megértsen mindent, jobb volna, ha az elejéről, sok-sok évvel ezelőttről kezdeném és nem egyből a mostani helyzettel. Kezem megremeg, próbálok nyugalmat erőltetni magamra, de ez a legkevésbé sem megy.
Elpillantok kicsit a távolba, próbálom összeszedni a gondolataimat, de nagyon nehéz, miközben ilyen harag és gyűlölet kering bennem oly erősen, akár a vér az ereimben.
- Nagyon régóta ellenszenvben állok vele. Meg nem tudom mondani az idejét, mikor kezdődött ez közöttünk. Talán azóta, hogy először találkoztunk, talán csak egy-két évezrede, de mindig is az agyamra ment, méghozzá készakarva. Akadályoz a munkában, több munkát ad, mint amit eltudok végezni, zaklat a szabadidőmben, s Phelgort is folyamatosan az őrületbe kergeti. De a minap... - szorítom össze a fogaimat és sziszegem a szavakat, mint egy dühödt kígyó.
- A minap minden határon túl ment. Nem volt számára elég az, hogy fojtogasson, vagy fájdalmat okozzon, az a szemétláda szó szerint kiakasztott a váramra és megszégyenített a saját udvaromban mindenki szeme láttára! - az érzelmeim Iumentumon is meglátszódnak, a ló felnyerít, hátra csapott fülekkel rázza meg és dobálja hátra fejét, hatalmas patáival nagyot dobbant a földre.
- Azért kell az angyalpenge, mert Luciferrel kötöttem egy alkut, hogy megkapom egyért Agramon pecsétjét. Ha pedig a kezemben van annak a senkiházi féregnek a pecsétje, megölöm. - mondom a férfire pillantva olyan izzó haraggal és gyűlölettel a tekintetemben és hangomban, amelyet még soha nem láthatott tőlem.
- De ehhez sietnem kell. Amint megtudja, hogy elindultam a pengéért, azonnal tenni fog ellene. - mondom dühödt fintorral az arcomon, majd tovább indulok, jelezve, hogy nem akarok több időt elfecsérelni.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Okt. 27, 2016 7:24 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Online



Ashtaroth & Asmodeus
Wrath, Rage and War

Épp csak kiérünk a barakkból, mikor közli velem, hogy csak a felszínen hajlandó bármit is közölni velem. Harag energiái ekkor apró szikrákat szórva szememen keresztül törnek fel belőlem. Ha egyszer agyvérzés visz el, annak valamelyik nőszemély lesz az oka... Pedig Lucifer rá a tanúm, hogy hősi halálra vágynék, mondjuk csatában. De azért ne egy rangon aluli, fattyú kis angyal legyen az, ki életemet veszi. Most még is úgy tűnik, hogy elpattan az agyamban egy ér majd és kidőlök, mint egy zsák krumpli. Szép kilátások.
Segíteni akarok, ebben biztos vagyok és a nőnek is tudnia kell. De több ezer év alatt már kitapasztaltam a nő legrosszabb tulajdonságait. Nem kezdeményeztem volna semmit, ha ezeket ne tudnám elfogadni, de kár lenne tagadni, hogy léteznek. Ez az egyik. Büszke démonként ha kérdezek valamit, szeretek rá választ kapni. Általában azonnal.
Felé fordulok, s nem vagyok hajlandó tovább menni. Így nem rángat fel a felszínre, az egészen biztos.
- Tisztázzunk valamit Ashtaroth. -
Hangom fenyegetően hathat, pedig csak Harag van a háttérben. Már árad belőlem energiája, ami azt jelenti, sikerült felbosszantania. Még nem hozott ki a sodromból, sőt, adok neki egy esélyt, hogy beszéljen, s ha ez nem következik be, na akkor... Akkor ki fog hozni a sodromból. Pár száz évente sikerül neki. Mondjuk az elmúlt időszakban felsűrűsödött, örültem volna egy kis szünetnek. Főleg, mert Jezebeth-el sem egyszerű. Jobb kezemet nehezen lehet átverni, biztosan sejt valamit. Most sem az zavarja, hogy elmegyek esetleg, amiről ő nem tud. De adjuk hozzá Ashtaroth-t ehhez a keverékhez és Düh már is előtör belőle.
- Elmondod a palotában, miért akarod kinyíratni magad, vagy se te, se én nem megyünk sehova. -
Tekintetem határozottnak bizonyul, arcizmaim megfeszülnek, homlokomon kidudorodnak ereim az idegtől. Ha nem érezném Háború energiáit, valószínűleg nem lennék ennyire ingerült. De valahol az, hogy nem akarja elmondani, felbőszít.
- Az életemet adnám érted, de jogom van tudni, miért. És nem a felszínen, hanem itt és most. -
Mély hangomon szinte követelem a választ. Talán az egész követelőzés mögött az aggódás áll. Ha bajban van, tudni szeretném és nem akarok a felszínig várni. Ha bajban van, már rég tudnom kellene róla, már ha tényleg elfogad párjának. Tudom mit jelent számára az, hogy segítséget kell kérnie és nem is kérne, ha nem lenne igazán fontos. Akárhogy csűröm-csavarom ezt a fejemben, csak oda tudok kilyukadni, hogy valamit hosszabb ideje elhallgat előlem.

Megjegyzés: <3 ||  Credit

Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Okt. 27, 2016 4:29 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Online



Asmodeus & Jezebeth
❝ ...Nulla potentia longa est... ❞
A férfi szerencsére nem utasítja el a segélykérésem, de egyértelműen kijelenti, hogy magyarázattal tartozom neki és igaza van. De az is biztos, hogy a problémáimat nem itt és nem most fogom vele megvitatni. Ez nem olyan dolog, amelyről mások előtt akarok beszélni, még ha nem is hallják. Egy gyenge pontot fednék fel, haragom pedig egyértelműen megnyilvánulna, amely jelezhetné, hogy gond van. Így is jelzi és ez nem jó. Már attól is tartanom kell, hogy a régiómban történt zavargásoknak úgy megy híre, hogy nem tudok rendet tartani. Csodálom, hogy a férfi még nem tud erről, legalább is nem adta jelét annak, hogy tudná, otthon gondjaim vannak. Végül elindul Jezebeth felé, akinek int is, hogy menjen oda hozzá. Idegesen álldogálva várok. Figyelem, ahogy a nő a földbe szúrja idegesen a kardot. Nem kell hallanom, hogy tudjam, szemtelen szavak hagyják el a száját, ez már az energiákból és a testbeszédéből is látszik. Nem mérgesedem fel ennél jobban, de azért levonom a következtetést, hogy Asmodeusnál mennyivel szigorúbb vagyok, s ez látszik is tanácsosainkon. Phelgor egy büszke, fegyelmezett katona és stratéga, Jezebeth pedig egy szájaló gyermek, aki ért a harchoz.
Képes elvégezni feladatokat, de nincs meg benne az a komolyság, elhivatottság és felelősség tudat, amely Phelgorban benne van. Egy ilyen labilis alakra én nem merném rá bízni a régióm, bár Asmodeusnak már régóta beválik a lány... kérdés, hogy hajt-e annyi hasznot, mint amennyi gondot okoz? Mert láthatóan gond az van vele. A katonák abba hagyták a gyakorlatot a felügyelete alatt, s ahelyett, hogy rájuk szólt volna, hogy folytassák, egyszerűen ő is elkezdett minket bámulni. Nem tudom, hogy a herceg miért tartja maga mellett a lányt, mikor nála rátermettebbet is találhatna a feladataira, ha nagyon keresne.
Szerencsére ezen gondolatokkal sikerül annyira elterelnem a figyelmem, hogy energiáim visszasüllyedjenek arra a szintre, mikor még csak ide érkeztem. Mire feleszmélek, a férfi már szinte mellém is ér és szól, hogy induljunk. Feszült tekintetem még végig futtatom egyszer Jezebethen és a katonákon, majd továbbra is ügyelve, hogy én Iumentum és Asmodeus között legyen, elindulok vele.
- Nem megyek be veled a palotába, nem biztonságos most magára hagynom. - bökök fejemmel a ló felé, miközben haladunk. Tudom, milyen könnyen tépi, vagy töri ki magát a ló bármilyen láncból, vagy épületből. A maga aranyos 230kgjával és démoni erejével akár falakat is képes lenne ledönteni. Ismerem már, tudom, milyen károkat képes okozni és nem csak épületekben, hanem démonokban is. Ha csak a betörésére gondolok, bele sajognak az akkor eltört és megrepedt csontjaim. Nem egy könnyű eset, de amíg fogom, viselkedik és ez a lényeg.
- És mielőtt megint kérdeznél, amint felértünk a felszínre, elmagyarázok neked mindent. De csak oda fent. - nem, arról még mindig nem ejtek egy szót se, hogy még is miért rángattam el. A Pokolban mindennek füle és szeme van, hála a sok okkultistának, akik orrba-szájba mágiát használnak.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Okt. 27, 2016 3:16 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Online



Ashtaroth & Jezebeth
Wrath, Rage and War

Több ezer éve van mellettem Jezebeth, s ha akarna sem tudna nekem hazudni, soha. Energiában, akár nyitott könyvben, úgy olvasok. Tisztán érzem, most is mennyire ingadozó, mennyire igyekszik elfojtani magában, hogy ne törjön felszínre. Nem örülök neki, hogy képtelen uralkodni magán, mert Ashtaroth-nak is nehezére esik. Meg vagyok áldva ezzel a két nővel, ez egészen biztos.
Hiába a két oldalról csapdosó, ostromló energiák, nem esik nehezemre Haragot magamban elzárni. Én is érzem, hogy legszívesebben kitörne belőlem, hogy Háborúval és Dühvel egyesülve leamortizálja a barakkot, de ebben a régióban én parancsolok. Se Jezebeth, se Ash nem fognak balhézni, amíg én itt vagyok. Ezt pedig igyekszem mindkettőjüknek energiáimmal jelezni. Jelenleg ellenmondást nem tűrően viselkedek. Tudom, hogy komoly baj lehet az egyik oldalon és mély sérelmek a másikon, de egyelőre csak két, önmagukból kikelve hisztiző óvodást látok. Egyáltalán nincs ínyemre a dolog.
Jezebeth tiszteletlen szavaira legszívesebben felkenném őt a barakk falára, de az egyértelmű üzenet lenne Ash számára. Így igyekszem megtartani a nyugodtság látszatát, még ha bennem is ingadozni kezd Harag maga.. Akkor sem fog kijönni szobájából, ha az ajtóban élezett körmeinek hangja sérti a fülemet.
- Vigyázz a szádra Jezebeth. -
Szólok rá erélyesebben, de nem olyan hangosan, hogy Háborúhoz elérjen hangom. Tekintetemmel ismét jelzem neki, hogy túlment egy határon. Erre pedig tekintetét átdöfő íriszeim adhatnak tanúbizonyságot.
- A jelenlétemben nem beszélhetsz így egy lovasról. -
Hangom még mindig nem emelem fel, de ismét erőteljesebben nyomom meg a szavakat. Azt hittem, ennyi év után már egyértelmű számára, kit és hogyan kell tisztelnie a rangsoron belül. Már Lovas meghallva szavait biztosan vérét venné, talán jelen állapotában Ashtaroth is. A türelmemnek is van egy határa. Viszont le kell foglalnom Dühöt eléggé, hogy ne uralkodjon el rajta. Katonáim bánnák, amit egyáltalán nem szeretnék.
- Hozd fel a tömlöcből a halálra ítélteket. Hajtsd rajtuk végre az ítéletet, nem érdekel, hogy hogyan. Amint visszajöttem megkapod a büntetésed a tiszteletlen beszédedért. -
Adom ki a parancsot. Nem vagyok ostoba... Ha most tömlöcbe zárom, nem tudna fedezni és nem tudnék elmenni sem, mert senki másra nem bíznám a régió irányítását. De megúszni nem fogja. Már egy ideje tervezem, hogy valamilyen módszerrel megleckéztetem jobb kezem. Az elmúlt időszakban rengeteg határt túllépett, de a körülmények sosem engedték, hogy igazán megbüntessem. Szükségem volt rá.
- Tedd amit mondtam. -
Szólok még oda neki, de ha ellenkezik, akkor akár Ashtaroth előtt is megbüntetem, de bízik valamennyire Jezebeth józan eszében és ítélőképességében. Visszaindulok Háborúhoz, hogy őt is végre számon tudjam kérni. Hitetlen, hogy ki tud hozni ez a két nő a sodromból. De szerintem más démonok nem is tudnának ennyire. Ők fontosak nekem, ezért is érint érzékenyebben, ha problémáik vannak. De az, hogy ketten két irányból ostromolnak energiáikkal...
- Induljunk. -
Mondom a nőnek, majd elindulok a palota irányába.

Megjegyzés: <3 ||  Credit

Vendég
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Okt. 27, 2016 2:03 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next



Ashtaroth & Asmodeus


Erőszakosan kellett viselkednem a Dühvel, és ez cseppet se tetszett neki, azt akarta, hogy hagyjam cselekedni. Nem mintha érdekelt volna ez a sok ifjonc démon, de, ha hagyom tombolni a fele se maradt volna meg. Aztán csak még többet akarna, úgyhogy vagy most ragadom meg a gyeplőt, vagy a tömlöcben ébredek, s a fene se tudja, hogy meddig vakációzhatok ott. A legutóbbi művemért se kaptam még meg a „kitüntetést”, szóval biztos sokáig üdülnék a legmocskosabb lyukban. Bár mit számít egy démon életébe egy-két évszázad? Tulajdonképpen semmit, maximum beleőrülök, aztán a Düh felemészt, egyszer majdnem sikerült neki, amikor Ő nem tért vissza. Keserűség ízét érzem a számban, végül egy újabb gyakorlóbábút küldök a halálba, képletesen. Kérdő tekintettel fordulok körbe, a katonák abbahagyják a gyakorlást, s a távolban lévő két démont nézik. Hát persze, a két energia ismeretlen számukra, főleg így együtt, a Haragot talán már ismerik, de a Háborút nem. Még az kéne, hogy egymásnak essenek miatta, kezd a nem létező hócipőm is teli lenni. Főleg, hogy alig bírom visszatartani Dühöt, tudom, hogy legszívesebben nekimenni a nőnek, és az sem érdekelné, ha belehalnánk, neki éppen elég lenne ennyi. Bánatára én még élni akarok.
Kissé fújtatva indulok el Asmodeus felé, amikor int. Megcsinálod Jez, nem lesz baj, nem csinálsz hülyeséget, se te, se Düh, és boldog békeidők következnek. Feszülten figyelek a férfira mikor megállok előtte. Fogalmam sincs mit akar, viszont az energiáim megint ingadozni kezdenek, amint meghallom, a kardot, amit a kezemben fogok villámgyorsan szúrom a földbe, még mielőtt valaki feje lerepülne.
- Vele? – sziszegem halkan, s szorítom össze a szemem egy pillanatra. – Már megint itt hagysz. A francba, legyen, ahogy akarod. De elvinnéd a közelemből? Mert pusztakézzel is nekiesnék. – pillantok rá, két hajszálnyi választ el, hogy engedjem Dühnek a irányítást, s mint mondtam a következmények nem fognak érdekelni, ha legalább a haját megtéphetem.



megjegyzés; <3 kinézet; így

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Okt. 26, 2016 7:06 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Online



Ashtaroth & Jezebeth
Wrath, Rage and War

Több ezer éve van mellettem Jezebeth, s ha akarna sem tudna nekem hazudni, soha. Energiában, akár nyitott könyvben, úgy olvasok. Tisztán érzem, most is mennyire ingadozó, mennyire igyekszik elfojtani magában, hogy ne törjön felszínre. Nem örülök neki, hogy képtelen uralkodni magán, mert Ashtaroth-nak is nehezére esik. Meg vagyok áldva ezzel a két nővel, ez egészen biztos.
Hiába a két oldalról csapdosó, ostromló energiák, nem esik nehezemre Haragot magamban elzárni. Én is érzem, hogy legszívesebben kitörne belőlem, hogy Háborúval és Dühvel egyesülve leamortizálja a barakkot, de ebben a régióban én parancsolok. Se Jezebeth, se Ash nem fognak balhézni, amíg én itt vagyok. Ezt pedig igyekszem mindkettőjüknek energiáimmal jelezni. Jelenleg ellenmondást nem tűrően viselkedek. Tudom, hogy komoly baj lehet az egyik oldalon és mély sérelmek a másikon, de egyelőre csak két, önmagukból kikelve hisztiző óvodást látok. Egyáltalán nincs ínyemre a dolog.
Jezebeth tiszteletlen szavaira legszívesebben felkenném őt a barakk falára, de az egyértelmű üzenet lenne Ash számára. Így igyekszem megtartani a nyugodtság látszatát, még ha bennem is ingadozni kezd Harag maga.. Akkor sem fog kijönni szobájából, ha az ajtóban élezett körmeinek hangja sérti a fülemet.
- Vigyázz a szádra Jezebeth. -
Szólok rá erélyesebben, de nem olyan hangosan, hogy Háborúhoz elérjen hangom. Tekintetemmel ismét jelzem neki, hogy túlment egy határon. Erre pedig tekintetét átdöfő íriszeim adhatnak tanúbizonyságot.
- A jelenlétemben nem beszélhetsz így egy lovasról. -
Hangom még mindig nem emelem fel, de ismét erőteljesebben nyomom meg a szavakat. Azt hittem, ennyi év után már egyértelmű számára, kit és hogyan kell tisztelnie a rangsoron belül. Már Lovas meghallva szavait biztosan vérét venné, talán jelen állapotában Ashtaroth is. A türelmemnek is van egy határa. Viszont le kell foglalnom Dühöt eléggé, hogy ne uralkodjon el rajta. Katonáim bánnák, amit egyáltalán nem szeretnék.
- Hozd fel a tömlöcből a halálra ítélteket. Hajtsd rajtuk végre az ítéletet, nem érdekel, hogy hogyan. Amint visszajöttem megkapod a büntetésed a tiszteletlen beszédedért. -
Adom ki a parancsot. Nem vagyok ostoba... Ha most tömlöcbe zárom, nem tudna fedezni és nem tudnék elmenni sem, mert senki másra nem bíznám a régió irányítását. De megúszni nem fogja. Már egy ideje tervezem, hogy valamilyen módszerrel megleckéztetem jobb kezem. Az elmúlt időszakban rengeteg határt túllépett, de a körülmények sosem engedték, hogy igazán megbüntessem. Szükségem volt rá.
- Tedd amit mondtam. -
Szólok még oda neki, de ha ellenkezik, akkor akár Ashtaroth előtt is megbüntetem, de bízik valamennyire Jezebeth józan eszében és ítélőképességében. Visszaindulok Háborúhoz, hogy őt is végre számon tudjam kérni. Hitetlen, hogy ki tud hozni ez a két nő a sodromból. De szerintem más démonok nem is tudnának ennyire. Ők fontosak nekem, ezért is érint érzékenyebben, ha problémáik vannak. De az, hogy ketten két irányból ostromolnak energiáikkal...
- Induljunk. -
Mondom a nőnek, majd elindulok a palota irányába.

Megjegyzés: <3 ||  Credit

Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Okt. 26, 2016 6:13 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Online



Asmodeus & Jezebeth
❝ ...Nulla potentia longa est... ❞
Feszülten várakoztam a férfire, aki végül egy pillantással megfegyelmezve katonáit oda is lépett hozzám. Kertelés nélkül elmondtam, hogy a segítsége kell ahhoz, hogy egy angyalpengét szerezhessek meg magamnak. Természetesen azt a reakciót kaptam, amire számítottam. Elégedetlen volt és mérges, emellett nem értette, minek megyek ilyen veszélyes küldetésre. Idegesen helyezem át egyik lábamról a sújt a másikra, Iumentum fejét megrázva prüszköl.
- A saját szabadságomért bármit megteszek, szóval ha angyalpenge kell hozzá, akkor elmegyek egy kurva angyalpengéért! - sziszegem halkan, szinte felvillanó szemekkel. Elmémben ismét lejátszódik a jelenet, ahogy Agramon pecsétet kreálva "kínozni" kezdett, majd kilógatott a várfalamra. Ismét megugrik bennem egy szintet a feszültség, eddig ökölbe szorított kezeim megremegnek. Szinte zilálni kezdek, mert a vérvágy igen csak próbálja magát kierőszakolni magamból, de most nem szabadulhat el.
Háború energiái megnehezednek körülöttem, lovam idegesen rántja meg a kantárát. Asmodeusnak meg kell értenie engem. Ő tudja, milyen szolgának lenni, még az emberi korszakából, mikor gladiátorként mások utasítására kellett ugrania és ölnie. Azt ugyan nem tudhatja, milyen, mikor marionettbábúként kontrollják testét, de remélem, soha nem is fogja megtudni... Mert az egy dolog, hogy mi Lucifert szolgáljuk, ez inkább olyan, mint egy munka, mellette meg van a szabad akaratunk és az, hogy mit csinálunk. De nálam...
Az energiák felborzolódnak és próbálom elterelni a figyelmemet, hogy ne törjön ki belőlem a dolog úgy, mint a minap otthonomban. Talán egy-két katona így is komolyabban veszi már a gyakorlatot mint kellene.
- Többet itt nem vagyok hajlandó mondani. Ha nem segítesz, egyedül indulok el, mivel senki máshoz nem fordulhatok. Nincs sok időm, amit elvesztegethetek, szóval dönts! Segítesz, vagy sem? - kérdezem határozottan, de még mindig halkan. Láthatja rajtam, hogy többet biztos nem vagyok hajlandó itt elmondani, így is alig bírom visszafogni magam és sanszos, hogy ha most bele kezdek a történetbe, akkor a vérvágy, vagy Háború menthetetlenül előfog törni belőlem. Nem kívánom sem őt, sem katonáit bántani, szóval remélhetőleg bele megy a dologba és hamarosan elindulhatunk. Az idővel versenyzek jelenleg, s minél többet vagyok itt, annál nagyobb az esélye a lebukásomnak, akkor pedig... nem tudom, mi fog történni, de semmi jó.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Okt. 26, 2016 5:32 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Online



Ashtaroth & Jezebeth
Wrath, Rage and War

Egy pillanatra megfeszül állkapcsom, hisz ismerem jobb kezem, ahogyan energiáit is. Tudom mit jelent apró, annál többet mondó mosolya, de szerencsére kivételesen szó nélkül hagyja a nő jelenlétét. Ekkor a bennem lévő feszültség is egy pillanatra alább hagy, mert Ashtaroth energiái fenyegetőek, szinte fojtogatóak és nem akartam volna semmivel sem tetézni ezt, még ha érzek is benne kilengést Jezebeth viselkedésére. Ez semmi nem volt ahhoz képest, amit produkálni szokott. Egészen büszke is vagyok rá.
Elveszi a kardot, majd visszamegy katonáimhoz, kik érdeklődve vizsgáltak bennünket. Nem mindenki újonc, ismerik már Ash energiáit, még is kíváncsiak, miért hozta Háborút erre a szél. És nem csak látogatóba jött, ezt a benne lakozó, kifelé szivárgó erő is egyértelműen közli mindenkivel. Végül folytatják, mit elkezdtek, miután egy komorabb, hosszabb légvételű, morcos tekintettel jelzem nekik, nem illik az én katonáimnak így bámulni egy Lovast.
Elsétálok a nővel elég messzire ahhoz, hogy bármit is mondjon, csak kettőnk között maradhasson. Harag, mintha csak érezne valamit, valaminek az előszelét, vigyázzban áll bennem, felkészülve bármire, ami jöhet. Nem is sejtek semmit, de amint lovához érünk, már egészen súlyos lesz Háború és Harag energiáinak keveredése, még ha nem is szabadult el egyik sem. Ezt pedig a nő feszültsége okozza.
Figyelmesen hallgatom őt, s ha nem is vártam tőle mást, mint munka jellegű látogatást, valahol csalódott vagyok. Szinte biztos voltam benne, hogy csak úgy nem jönne el hozzám, hogy együtt töltsünk időt, de elég hét eltelt már ahhoz, hogy igényem legyen a társaságára. Még sem emiatt érkezett. Arcom elkomorodik, ahogy feltárja előttem látogatásának valódi okát, s mikor szóba kerül az angyalpenge, egyik szemöldököm, mintha nem is tudnék parancsolni neki, felugrik. Lehet egy pillanatig értetlenül nézek rá, mert valóban ez az érzés járja át elmémet.
- Angyalpengét...? -
Kérdem tőle úgy, hogy kijelentésnek is hangozhat szavam. Még ízlelgetem, mintha fel sem akarnám fogni. Angyalpengét szerezni nem éppen a biztonságos, egyszerű küldetések közé tartozik, hisz védik őket.. Még is csak ez az egyetlen eszközök egyike, mivel el lehet őket könnyedén pusztítani, a lelkükkel együtt.
Haragnak egyáltalán nem tetszik, hogy egy őt is veszélyeztető bevetés ennyire lóg a levegőben. S nekem sem. Édes kevés az információ, s nem úgy tűnik, hogy Ashtaroth további morzsákat akarna elhinteni ezzel kapcsolatban. Ha pedig nyomós oka van rá, akkor erről már régen tudnom kellett volna, nem csak most, hogy segítség kell neki, vagy elhatározásra jutott.
- Még is minek kell neked angyalpenge? -
Arcomra kiül nem tetszésem és Harag is egyszerre, nem is akarom leplezni előtte azt, amit kiváltott belőlem kérése.
- Becsomagolhatod bármilyen díszpapírba ezt a történetet, de rosszat sejtek. Tudni akarom, miért tennéd kockára az életedet. Más módja is van annak, hogy angyalokat kaszaboljunk le, s talán akkor szórakozásnak is hívhatnák. -
Szándékosan nyomatékosítom azt, hogy tudni akarom, mert egyébként képes addig színezni a történetet, míg kedvet kapok hozzá és gondolkodás nélkül beleugrok, lesz ami lesz. De ismerem már. Csak nyomós oka lehet annak, hogy felmenjen a felszínre érte, ráadásul segítséget is kérjen hozzá.

Megjegyzés: <3 ||  Credit

Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Okt. 26, 2016 5:05 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Online



Asmodeus & Jezebeth
❝ ...Nulla potentia longa est... ❞
A katonák kíváncsian méregetnek, ők is érzik Háborút, nem csak a herceg és keze. Asmodeus látszólag érzelem mentesen néz rám, és engem ez kifejezetten boldoggá ... tenne, ha nem lenne úgy felcseszve az agyam, hogy ne állandóan a gyilkolás járjon a fejemben. A férfi bele egyezik, hogy arrébb álljunk kicsit, közben közli jobb kezével, hogy mit csináljon. Nem tehet róla, de a nő tenyérbe mászó arca és mosolya láttán is ökölbe szorul a kezem, finoman megropogtatva a bőrkesztyűt kezemen. Most valahogy bármi képes tovább dühíteni, még ennek az utálatos nőszemélynek a műmosolya is, pedig alapjáraton rá se hederítenék.
Azonban ennél többet nem is akartam különösebben foglalkozni a dologgal, azonnal elindultam kicsit arrébb. Legalább annyira, hogy a katonáktól és Jezebeth-től 100 méter elválasszon, különben erősebben háborgó energiáim kifognak hatni rájuk: a békés gyakorlásból könnyen válhat vérre menő harc. Megvártam a férfit, közben pedig próbáltam úgy helyezkedni, hogy Iumentum körül senki se lehessen, s én is közte és a herceg között legyek. Tartottam attól, hogy idegességében, amely most is tisztán látszódik rajta is, neki menne akár a démonnak is. A kantárat továbbra is erősen fogtam puha szája alatt, néha bele pillantottam a vörösen izzó, dühödt szemekbe, majd mikor Asmodeus is végre oda ért, felé fordultam.
- Sajnálom, hogy rád török, de szükségem van a segítségedre. - kezdek bele visszafogott hangon, amelyen egyértelműen érezhető a feszültség, akár csak testemen, amely szintén pattanásig feszült már, szinte a fejem bele sajdul. Mielőtt folytatnám, körbe nézek, hogy biztos legyek abban, senki sincs olyan közel, hogy hallhassa beszélgetésünket.
- Ez egy.. igen diszkrét akció volna, amelyről senki sem tudhat. - nyomatékosítom a "senki" szót, majd végül mély levegőt veszek.
- Fel kell mennem a felszínre egy angyal pengéért, ám tartok attól, hogy egyedül Mammon sorsára jutnék, vagy talán rosszabbul is járnék. Phelgort nem vihetem magammal, neki addig a helyemet kell átvennie, és rajta kívül csak benned bízom meg. Ráadásul tudtommal te úgy is imádod ontani a belüket, nem volna ez számodra több, egy kis szórakozásnál. - mondom olyan halkan, hogy lehetőleg csak ketten halljuk. Nem mondom ki, de jelenleg ő az egyetlen, akire támaszkodni tudok, s ha ő nemet mond -mivel ez egy kérés, nem parancs, tehát akár el is utasíthat-, akkor egyedül kell majd elindulnom. Egyedül pedig fene se tudja, hogy visszatérek-e egyáltalán. Nem fűlik hozzá a fogam, de inkább próbálnám meg magányosan megszerezni a pengét, mint hogy úgy ugráljak, ahogy Agramon fütyül.
Arról nem beszélek a férfinek, hogy miért nem jelentkeztem idáig, vagy hogy ki is rendelte el a küldetést és milyen célból, pedig sejtem, hogy érdekelni fogja, ha már őt is bele akarom vonni. Az igazság az, hogy nem szívesen beszélek a régiómban történt károkról, gondokról, arról a szégyenről végképp nem, amelybe a lord taszított engem, így egyelőre ezeket elhallgatom. Talán út közben, ha segít nekem, elmesélem, mi történt.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Sponsored content
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


 
Barakk
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: