☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Pént. Dec. 16, 2016 3:54 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Asmodeus & Astaroth
❝ ...Nulla potentia longa est... ❞
Két nap alatt másodjára kerülök ilyen szégyenletes helyzetbe Agramon miatt, most mégis fáradtnak érzem magam ahhoz, hogy bosszankodjak miatta. A harc, amelyet a mágiájával szemben vívtam -és elbuktam- kimerített. Valahogy... üresnek éreztem magam. Kedvetlennek és megfáradtnak. Tudtam, hogy ezután egy szembesítés fog következni: csak úgy, mint amikor a férfi rájött az alkumra Luciferrel. Sóhajtva hunytam le a szemem, hogy felkészítsem rá magam lelkileg. Asmodeus mély hangjára nyitom ki és nézek rá. Azt mondja, hogy találunk megoldást.. hogy biztosít. Rosszallóan ráncolom a homlokomat, mert az, hogy ő "biztosít" azt jelenti, tervez valamit.
- Nem akarom, hogy ennél jobban belefolyj. Ez az én háborúm, amit elvesztettem. Már csak az kellene, hogy az a fattyú téged is célba vegyen... - mondom egy megfáradt sóhajjal, s kardom telekinézissel visszateszem helyére. A férfi ezután karjaiba vesz, s én véres mellkasának döntve a fejem, magam elé bámulva hagyom, hogy cipeljen. Talán most aggódom úgy először igazán. Nem tudom, Agramon mit tervezett, mikor azt mondta, hogy ha nem maradok nyugton, megbüntet, de úgy sejtem, ez most kiderül.
A távolban, a lemenő nap fényében azért feltűnik a mozgó jármű és az általa okozott por. Asmodeus sietve tér velem a házak közé. Letesz, s megbújok vele az egyik távolabbi ház árnyékában a sötétben. Sérüléseim fájnak ugyan, de Háború és energiái már dolgoznak bennem az összeférceléseken. Ezután saját lábamon hagytuk el a községet és tértünk vissza a lovakhoz. Oda bicegtem Iumentumhoz, s habár látható vereséget szenvedtem, még is büszkén viseltem az egészet.. látszatra legalább is. A kérdésre, hogy feltudok-e rá szállni, hátra pillantottam a vállam felett.
- Természetesen. - ezután visszafordultam az állathoz, s a leengedett kezemmel kicsit megpaskoltam a mellső lábának az oldalát. A ló először fejét hajtotta le, majd behajlítva mellső lábait térdre ereszkedett, s végül fenekét is letette a földre, így nem kellett felmásznom a magasba a nyeregbe. Amint felültem, nyelvemmel csettintettem, s Iumentum azonnal kelt is fel. Összeszorítottam fogaimat, mert nem épp a legfinomabb módon áll fel az állat ilyenkor, s erősen kellett kapaszkodnom, hogy ne essek le. Amint felkel, még elhelyezkedtem a nyeregben, aztán még visszapillantok a kisvárosra egy fáradt pillantással. Végül elfordítva a fejem indítom meg a lovat léptetésben és elmerengek. Nincs kedvem ismét órákat lovagolni, inkább utolsó energiáimat is befektetem, hogy hazamenjünk. Előre nézve sziszegős, suttogó démonhangomon elmondok egy igét, mire a földből egy kisebb boltív emelkedik ki, s a benne kavargó porban megjelenik a Pokol jól ismert tája. Átügetve a kapun azonban se nem a keleti, se nem az északi régióba érkezünk: a kettő között, az észak-keletibe, talán egy órányira lehetünk Asmodeus régi kastélyától.
A miért igen egyszerű: Ha Agramon tudja, hogy a felszínen voltam, azt csak úgy lehetett, hogy felkeresett és nem talált otthon. Nem kívánok ilyen sebekkel elé állni, nem akarom jó kedvét fokozni látványommal.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Dec. 15, 2016 7:32 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Ashtaroth & Asmodeus
Wrath, Rage and War

Kell pár másodperc, míg gyűlöletemtől bőszült elmém felfogja szavait. Azonnal megkeményednek arcvonásaim. Szóval megint amiatt a féreg miatt sérült meg és nem tudott harcolni. Arckifejezését látva, ahogy elönti őt a fájdalom, engem Harag öntene el, de most már nincs helye ebben a szituációban, ezért elzárom. Kivételesen nem akadékoskodik, szépen a helyére meg és elégedetten nyalja meg szája szélét a rengeteg kiontott vér miatt. Végre ő is kapott valamit, pedig én csak annyit éreztem belőle, hogy elönti az agyamat és megállíthatatlanul öldökölni kezdek. A nap végén elégedett, ahogyan én is. Szükségem volt már a bosszúra, még a végén az angyalok között híre megy, hogy az Első Herceg gyenge. Pedig minden vagyok, csak az nem.
Megszabadultunk az angyaloktól, közel vagyunk már a sikerhez. Kell egy perc, míg átfutnak agyamon a lehetséges végkimenetelek, végül megfogadom a nő szavait. Mennünk kell. Ha Agramon tisztában van jelenlétünkkel és az angyalok szállítmány is megérkezik, nem tudnék szembeszállni ennyi fattyúval és még a nővel is, ha úgy hozza a sors...
- Találunk megoldást. Valamit, amiről Agramon nem tud. Biztosítalak erről. -
Ígérem meg a nőnek, s már van is egy ötletem róla, hogyan tehetnénk helyre ezt az elbaszott helyzetet... De ezt nem fogom megosztani vele. Haza kell vinnem őt. Túl kell lépnem dühömön, csalódottságomon és gyűlöletemen. Utóbbit most éppen Agramon irányában táplálom. Ha vitatkoznom kellene magammal, hogy a Lordot vagy az angyalok gyűlölöm jobban, az előbbi lenne a nyertes, ami azért is szégyenletes, mert fajtám béli. Még is, ha arra lenne szükség, régiókat vennék rá, hogy csatlakozzanak hozzánk és a fél poklot indítanám meg palotája felé. Még ha saját vérem is.
- Menjünk. Bármikor megjöhetnek. -
Értem ezt a szállítmányra és a szárnyas dögökre. Hogy időt nyerjek, legalább, míg kiérünk a városból, karjaimba kapom a nőt. Előbbi arckifejezése biztosított róla, nem haladnánk könnyen, ha csak karját átdobnám vállamon.
Kilépek a nővel a karjaimban a hűvös levegőre azon a lyukon keresztül, amit a falba sikerült kreálnom. Pár lépés után egy furgont pillantok meg a távolban. Gyorsabban mozgok, eltűnök vele a házak között, majd mikor épp mellettünk az úton elhaladnának az újabb fattyak, leteszem a nőt lábaira és leguggolok vele egy messzebbi ház fala mellett a sötétben, takarásban. Pár pillanatig várok, hogy elhaladjanak és ne lehessenek motoszkálásra, mozgásra figyelmesek. Távol járnak már, mikor ismét elindulok és hamarosan elérkezünk lovainkhoz. Ekkor már hallatszik üvöltésük, ahogy megtalálják hét halott társukat. De mire megtalálnának minket, már messze járunk. Messze elkerülve a nő lovát nézek rá kérdően.
- Fel tudsz ülni? - -
Nézek rá, majd végig testén, sebein. A mai bukásunk minden haragomat elnyomta a nő irányába, most biztosan nem fogok vele elbeszélgetni bizalomról és kapcsolatokról. Épp eleget kell majd azon gondolkoznunk, hogyan tovább, noha nekem már van egy ötletem. Nem fog neki örülni, de távol kell tartanom őt Agramontól. Ha esélyem lenne rá, puszta kézzel tépném ki torkát, mert akkor talán egyenlő felek lennénk, de a Lord mágiájával szemben csak egy porszemnek számítok.

Megjegyzés: <3 ||  Credit

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Csüt. Dec. 15, 2016 4:26 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Asmodeus & Astaroth
❝ ...Nulla potentia longa est... ❞
Ahogy sejtettem. Élvezettel nézem, ahogy a férfi a falon trancsírozza szét az angyal fejét, Háború viszont őrjöng, hiszen ez az ő feladata lett volna. Neki kellene az angyalok vérét ontania, nem Haragnak. Kicsit lecsitítom, mikor látom, hogy a másik angyal is rá támad Asmodeusra. Mintha megremegne a kardot markoló kezem, mikor a fattyú megvágja, de mivel jelenleg nem érzem testem, ezért nem tudhatom. Végül az az ellenfél is csúfos vereséget szenved. Csontjának törése, vérének spriccelése, halál hörgése zene füleimnek. Kifakult szemekkel nézem a férfit, s amikor elindul, még mindig magatehetetlen vagyok. Vállamból kihúzza a kardot, de derekamnál fogva megtart. Háború feszülten kavarodik össze Haraggal. Jelenleg mindenre és mindenkire mérges, amiért elvették az ő játékát. A férfi kérdésére nem tudok válaszolni, mert testem még mindig nem az enyém.
Talán fél perc telik el, mikor érzem, hogy érzek: fájdalmat. Megtépázott testemet ért traumák egyszerre öntik el az elmém. A vágott sebek, a kapott zúzódások, a felrepedt bőr, a szúrt sebek. Hirtelen ül ki a fájdalmas fintor az arcomra egy kelletlen nyögéssel egyetemben. Elengedem a kardom, amelyet eddig görcsösen markoltam, s az nagyot koppan a földön. Most, hogy nem vagyok bezárva Háború mellé, ismét én veszem át az irányítást. Szemem megtelik a jól ismert, gyilkos és komor élettel, s mivel a háttérbe parancsolom az energiát, az szépen lassan abbahagyja a hadakozást Haraggal és visszahúzódik. Úgy érzem magam, mintha száz csatát vívtam volna ezalatt a 15 perc alatt... Pedig csak elmebeli harc volt, amelyet el is vesztettem. A kínzó fájdalomtól kábán pillantok fel újra a férfire.
- Elkéstünk... Agramon már tudja, hogy itt vagyok. - mondom halkan, keserűen. Idegesít, hogy vesztettem vele szemben, ismét.
- Vissza kell mennünk.. ez csak figyelmeztetés volt. - pillantok magamra és a sebeimre. Tudom, hogy ha maradok, ha csak hozzányúlok valamelyik angyalhoz, ismét átveszi majd felettem az irányítást, azt pedig nem kockáztathatom meg, hogy célpont híján a férfinek ugrasszon neki.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Dec. 15, 2016 4:02 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Ashtaroth & Asmodeus
Wrath, Rage and War

Eszemet vesztett ragadozó módjára, véres alakomban szaporán veszem a levegőt. Gyűlöletem tetőfokára hág és ezt az előttem álló két szerencsétlen fogja elszenvedni, legnagyobb örömömre. Harag energiái rázzák továbbra is a házat és a környéket, néhány helyen a magát a betonfalat megrepesztve. A fattyak előttem kissé habozva, talán tanácstalanul állnak először, de nem sokáig. Gondolhatják, hogy ketten az egy ellen lehet esélyük, de négy társukat gond nélkül küldtem a túlvilágra, hogy tűzben égjenek az idők végezetéig, mivel démoni kéz által haltak meg. Most sem lesz másként, úgy fogom bedarálni őket, ahogyan csak jólesik. Pusztíthatatlannak érzem magam, pedig nem vagyok az, csak bosszút akarok állni azért, ahogyan megaláztak a múltkor. Egyetlen szárnyas dög sem engedhette volna ezt meg magának, nem a hadseregem és nem a nő előtt.
Könnyedén kerülöm ki az első támadást, s amint lépek, azonnal a betonfalba is verem az egyik angyal fejét, hogy az teljesen szétfröccsen rajta, arcából nem sok felismerhető vonás marad, csak egy véres massza. Még a plafonra is fröccsen agyvelejéből, mire én csak gonoszan felnevetek. A másik angyal meghűlten figyeli a jelenetet és ordítva közelít felém, ezúttal pedig enyhén meg is vágja karomat pengéjével. Egyetlen hang nélkül tűröm a fájdalmat, ez is csak tovább korbácsolja így is elborult elmémet. Következő suhintásánál elkapom kardot tartó kezét, csuklóját természetellenesen töröm vissza, hogy kardja egyenesen szembe nézzen vele. Pár másodpercig élvezem, ahogy tekintetéből visszatükröződik a felismerés, miszerint másodpercek múlva meghal, majd egy erős mozdulattal küldöm csak kezében tartott kardját, hogy az száján keresztül döfje át hátul koponyáját és zuhanjon a földre élettelenül.
Zihálva fordulok a nő felé, Harag most örömében tombol elmémben, mintha csak kielégült volna. Azt is el tudom képzelni, hogy számára ez egy orgazmussal érhetett fel. Kéjből semmit nem érzek, szobájába zárkózott és fülét befogva hadarja hangosan, hogy 'blablabla'. Mintha ennek hála nem hallana vagy látna a jelenetből semmit. Számára ez inkább rémisztő, mint kielégítő. De hát nem véletlen a kettősség bennem.
Vérben ázva dobom el magam mellé az angyal kardját és indulok el a nő felé. Kissé csitul bennem Ashtaroth látványától a gyűlölet, Harag pedig megkapta, amire vágyott, így már nincs oka tovább hergelni engem. A célpontok egyelőre amúgy is elfogytak. Kihúzom a nő vállából a kardot és mit sem sejtve tartom őt meg derekánál. Sebesült, de nem vészesen. Értetlenül arckifejezést öltök magamra.
- Jól vagy? Mi történt? -
Nézek rá kérdőn. Háború furcsa, súlyos energiával telepszik rám, mire Harag veszett macska módjára fújni kezd fejemben, pedig ők ketten aztán kijönnek egymással. Valami furcsa aura lengi körbe a nőt, de magamtól nem találok választ kérdéseimre.

Megjegyzés: <3 ||  Credit

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Csüt. Dec. 15, 2016 3:03 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Asmodeus & Astaroth
❝ ...Nulla potentia longa est... ❞
Feltudnék robbanni. Sosem gondoltam volna, hogy az elnyomott vérvágy, amelyet most érzek, mekkora erőre képes bennem. A nyomasztó energia, amely körbe leng, fintort fest az angyalok arcára. Bele sajdul elmém, annyira küzdök a tehetetlenség ellen, de nem segít. Energiáim lassú örvényként járnak körbe engem, a szobát és a környéket, szinte megmozdítva a port a földön, de mindhiába. A testem nem engedelmeskedik nekem. Épp azon tanakodnak, hogy mit tegyenek velem, mikor megérzem Haragot és üvöltés csapja meg a fülem. Egyik pillanatról a másikra Asmodeus mint egy felbőszült bivaly tör át a falon. Fakó, élettelen szemeimmel nézek rá, arcomról semmi sem olvasható le. Mintha csak egy marionett bábú nézne vissza rá, pedig belül olyan érzelmek és energiák tombolnak, amilyet még nem éltem át. Most azonban rab vagyok a saját testemben, amely szinte hanyagul lóg a vállánál fogva a falra szúrva. Csak részben nyugszom meg a férfi látványára, mert azzal, hogy így berontott, mind a három angyal figyelmét magára terelte, ők pedig tudják -látják-, hogy jelenleg tehetetlen vagyok.
Rettegni kezdek, hogy megismétlődik a történelem és a férfit újra leszúrják, én pedig ismét nem tehetek semmit ennek elkerülése érdekében. Magamban akár könyörögni is képes lennék jelenleg a lordnak, hogy ne hagyja meghalni őt, de úgy sem hallaná. Az egyre gyűlő, feszült energiáim szinte fekete aurát varázsolnak nekem: mintha tényleg csak Háború alakja venne körbe, azonban hiába próbálkozik, izmaimat ő sem tudja mozdítani. A következő pillanatban a férfi felé közeledő angyal rút halált hal: Asmodeus puszta kézzel tépi szét. A kifejezéstelen arcom mögött én és Háború kicsit meglepődünk. Ilyesmit nem láttunk még a hercegtől, pedig azért jó ideje ismerjük egymást. Látva vérrel borított bőrét, megfeszülő izmait, élettel és vérvágytól teli szemeit, rájövök, hogy feleslegesen féltem a férfit. Amikor a segítségemre sietett, akkor is gond nélkül gyilkolt meg többet is ezekből, most is tudom, hogy ez a két angyal hamarosan épp olyan rútul fog elpusztulni, ahogy társuk. Emlékszem arra a napra, amikor a férfi először tett magáévá. Pont azért engedtem neki, mert tudtam, hogy talpra esett félelmetes harcos, aki ha veszi a fáradtságot arra, hogy taktikázzon, bizonyosan letudna gyűrni a harcmezőn. Így, hogy elnézem őt, s szinte a fölötte tornyosuló Haragot... ismét megérzem azt az érzést, amelyet hetekkel ezelőtt New Orleansban, este, az ágyban, ő rá gondolva.
Az jut eszembe, hogy az ő karjaiba kerülnék, ajkát ízlelném, ágyába feküdnék, s mindezt büszkén. Mert ő kiemelkedik a többiek közül.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Dec. 15, 2016 2:26 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Ashtaroth & Asmodeus
Wrath, Rage and War

Mit sem sejtve az út másik oldalán történtekről, bízva a nő képességeiben és abban az elhatározásban, ami a küldetés sikerességére sarkallja őt, a másik két fattyú keresésére indulok. Az egyik ház oldalában guggolva figyelem, ahogy engem keresnek és most lenne is lehetőségem támadni rájuk... Előkúszva a sötétből, hirtelen, a meglepetés erejével vehetném életüket, de Harag nem enged mozdulni. Ő táplálja bennem mérhetetlen gyűlöletem a szárnyasok iránt, az ő büszkesége jobban csorbult az elmúlt események következtében, ezért izmaimat, mikor indulnék a meglepetés erejével, hirtelen megfagyasztja. Szinte érzem, hogy nem elégíti ki a gondolat, amit végigfuttattam elmémben. Vérfürdőre, rémült tekintetekre, tehetetlen holtakra vágyik. És igazat kell neki adnom.
Csúfos vereségem óta nem elégítettem ki igényeit, nem figyeltem rá. Csak Kéj szeszélyeit helyeztem előtérbe, az ő kielégítése és a saját vágyaim előrébb valóak voltak számomra, mint Haraggal foglalkozni. Most lehetősége van bosszút állni a múltbéli megalázásunkon és én gyorsan akarom lerendezni. Legyen hát.
Ordítva lépek elő rejtekemből, felfedve alakomat. Haragot szabadon engedem, hogy energiái fojtogathassák a szárnyas fattyakat. Azonnal elégedettséget érzek Haragon az angyalok rémült, meglepődött arcát látva. Első támadásommal csak megsebesítem egyikőjüket, mire az felordítva rogy a földre. Kegyelmet nem ismerve következő csapásommal elmetszem fejét nyakától. Vér fröcsög arcomra és felső testemre, feje messzire repül. Társa megtorpan a látványra, majd dühösen, bosszúszomjasan tör irányomba, kardját lendítve. Elhajolok a kard elől, majd gyorsan alá kerülve szúrom tőrömmel szíven. A tűzben, forróságban edzett démoni penge könnyedén szeli át az angyali páncélzatot. Szemei kitágulnak, én vigyorogva nézek szembe vele, s forgatom meg a pengét szívében, mire térdre rogy. Egy bágyadt kísérletet még tesz, lendíti kezével kardját, mire társa élettelen kezéből kirántom kardját és lemetszem a fattyú alkarját. Keze, kardjával együtt esik a földre, ő pedig megadva magát értelmetlen életének hajtja le fejét. Kirántom tőrömet szívéből, s mintha még nem lenne elég a vérontás, megragadom haját és letépem fejét. Pulzusom az egekben, szaporán veszem a levegőt, szemeimet összeszorítom az érzésre. Harag elégedetten nevet elmémben.
Nekem pedig eláll a lélegzetem. Saját vérengzésemben annyira elvakítottak energiáim, hogy észre sem vettem a nőt körbelengő, kétségbeesett erőket. Azonnal megindulok visszafelé, s amint befordulok az útra, látom, hogy mindhárom angyal sértetlen, Ash pedig beesik az egyik ház ablakán.
Dühöm tovább égeti bőrömet, agyamat elönti Harag minden energiája. Üvöltve, rohanva indulok a ház felé, s ahelyett, hogy alkalmatosságot keresnék a bejutáshoz, egyenest a falnak rohanok, vállal érkezek a lapos felületnek, ami megadja magát erőmnek és lyukat fúrva a betonba kerülök a három meglepett angyal felé. A nőre nézve dühöm még tovább fokozódik, nem értem hirtelen, mi történhetett.
Az angyalok egymás között néhány hirtelen szót váltanak, de nem is figyelek szavaikra. Mind felém indulnak én pedig gyilkos vigyorral várom őket. Harag energiái elszabadulnak, amitől az épület és a környező vidék is megremeg, meglepve ezzel a fattyakat. Üvöltök, ahogy torkom szakadtából kifér és amint az egyik megérkezik elém, egyetlen pillanatig sem habozok. Puszta kezemmel tépem őt szét, hogy ismét vér borítsa be porcikáimat. Közben fel szemmel a nőt nézem és aggodalom is átjár, hogy mi történhet vele, de most az angyalok figyelme rajtam összpontosul. Már csak kettővel kell végeznem.

Megjegyzés: <3 ||  Credit

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Csüt. Dec. 15, 2016 9:56 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Asmodeus & Astaroth
❝ ...Nulla potentia longa est... ❞
A férfi kissé értetlen pillantásáról elveszem a sajátom, tekintetem a mellkasán díszelgő heg felé kúszik, de aztán egy pillanat múlva azonnal elkapom a tekintetem és oldalra pillantok. Elszégyellem magam egy pillanatra, hiszen ez egyáltalán nem jellemző rám. Megfeszítve állkapcsom szedem össze magam, és bólintok a férfi szavaira. Az ötlet jó, bár kis kételkedés is van bennem, hiszen külön válva könnyebb célpontok is lehetünk.
- Rendben. - mondom halkan, s még mielőtt a férfi elmenne, alkarját elkapva állítom meg egy pillanatra és nézek rá.
- Ne halj meg! - hangom szinte parancsoló, arcom kemény, és pillantásomon is próbálom leplezni, hogy nem a taktika, nem Háború, hanem az érzés, amely zavarodott vadként kóvályog bennem, beszél belőlem. Ezután elengedem és előhúzva a kardom elfordulok tőle, vissza a célpontokhoz és várok. Talán egy-két perc telhetett el, mikor irdatlan csörömpölés és zajt hallottam. Az angyalok felkapták a fejüket, s néhányan -szám szerint négyen- már indultak is, hogy megnézzék, kicsoda, micsoda okozta a zajt.
Megvárom, amíg még eltűnnek a sarkon, aztán határozottan én is megindulok feléjük, a hátukba kerülve. A kardom erősen megmarkolva már lendülnék meg, hogy hirtelen lerövidítve a köztünk lévő távot megölhessem az első áldozatot.

Aztán hirtelen történt valami.
Zsibbadással kezdődött a hátam tájékán, aztán azzal folytatódott, hogy fülemben hallottam saját zilálásom. A lépteim lelassultak, a lendület megtört, s lassan éreztem, hogy a látáson és halláson kívül minden érzékem eltűnik: mintha csak egy megfigyelő lennék egy idegen testében.
Elkéstünk...
Az energiáim feltörnek belőlem, ahogy küzdeni kezdek a varázslat ellen, amely átvette felettem az irányítást, de hiába ordítok és küzdök magamban, semmi hatása. Az erők hullámzása felhívja az angyalok figyelmét és felém fordulnak, amint meglátnak, elő is húzzák ők is a kardjukat. Elkap a düh. Tudom, hogy ebben Agramon keze van, így azt is tudom, hogy most semmi jóra nem számíthatok. Lehet, hogy Asmodeus helyett magamat kellett volna féltenem: ha a lord úgy akarja, ma, itt és most meghalhatok. Idegesít ez a tehetetlenség, amellyel figyelem, ahogy a három angyal megindul. Ha meghalok, azt harc által akarnám elérni, nem pedig ilyen alattomos módon.
Kívülről persze nem látszik, hogy mi játszódik le bennem. Arcom nyugodt, az évek alatt beleivódott komorság fekszik csak rajta, fénytelenné vált szemeim az ellenséget fürkészik. Testtartásom egyáltalán nem támadó, se nem védekező. Egyszerűen csak állok és várok. És ez a várakozás megőrjít, az angyalokat pedig összezavarja. Ők se értik, mit csinálok, de végül közelebb jön az egyik. Amint megpróbál leszúrni, kezem automatikusan védekezik - vagy csak így irányítják. Tehát megölni nem akar... Legalább ebben biztos lehetek. Végül is megtehette volna már, ha úgy akarja.
A hárításra mintha csak felébrednének, a másik kettő is nekem támad. Amennyire így érzékelem, úgy tűnik, a halálos szúrásokat, vagy vágásokat mind elkerülöm, vagy kivédem, ellenben mindent, ami nem az, bekapok, de egy hang nélkül tűröm. Ütések, vágások, sőt, ez a mocsok, aki a testem felett rendelkezik még azt is hagyja, hogy behajítsanak egy ablakon át az egyik épületbe. Landolásom nyomán felkavarodik a nagy por, amely oda bent fogad. A bútortalan szoba olyan, mintha csak felújítás közben hagyták volna ott gazdái. A falakon se festék, se vakolat, itt-ott nagy fólia fekszik a földön. Feltápászkodnék, mikor egy rúgás az oldalamba hátrébb gurít a fal tövébe. Energiáim tombolnak, ahogy a lord felé érzett gyűlöletem és haragom mind nagyobb lángra kap. Ahogy felkelek. egyikük a falra szögez vállamnál fogva, s megpróbálja elvenni tőlem még mindig markolt kardomat, de nem hagyom. Közben azon gondolkodom, hogy vajon Asmodeusszal mi történik? Őt is így megleckéztette Agramon, vagy csak engem? Az elmémben egy apró szikra pattan, a félelem, hogy talán már nem is él. Nem érzem az energiáit... Szinte kétségbe esetten próbálok ismét küzdeni a testemért, hogy megölhessem ezt a három mocskot és megkereshessem a herceget.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Szer. Dec. 14, 2016 7:25 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Ashtaroth & Asmodeus
Wrath, Rage and War

Míg a nő a tetőn mászva kémleli az angyalokat, amint diskurálnak a maguk szerencsétlen módján, én a fel mellé csúszva, guggolva feszült figyelésbe kezdek. Hallom, ahogy a nő mozog fent, de csak azért, mert erősen koncentrálok. Éppen csak rálátok a ház takarásából a fattyakra, arcom undorba torzul már csak a látványukra is. Démonként néha úgy érzem, sokkal erősebb gyűlölet járja át lényem a fehér szárnyas, repkedő mitugrászok iránt, mint társaimat. Ha róluk van szó, nincs józan ész, nincsen kegyelem, játszadozás, csak irtás van. Nekem is eszembe jut a pillanat, mikor egy harcos senkiházi átdöfte testemet dárdájával, majdnem elszakítva hercegi kötelességeimtől és a nőtől is. Talán ez fokozza bennem tovább amúgy sem szimpatizáns érzéseimet. Pusztulnia kell mindnek, sohasem lesznek elég jók hozzánk. Így létezésük, akár az embereké, fabatkát sem ér.
Ash mellém ugrik, én pedig rezzenéstelenül fogadom érkezését. Kezd nyomasztani a bujkálás és a megfontoltság, hisz nem erre képzem magam, ettől függetlenül viszont tudom határaimat és azt is, hogy most okosnak kell lennünk, mert nem az én bőröm épsége feltétlenül a tét. Ha rólam lenne szó, nem törődnék apró részletekkel, csak közéjük vetném magam és végeznék az összessel. Ha tíz másik jönne, hát őket is a túlvilágra küldeném, hogy magányos lelkekként sanyarogjanak a mennyországból kizárva.
Veszek egy mély levegőt és lassan mozdulva állok fel a ház takarásában, hogy szemben legyek a nővel. Értetlenül fogadom tekintetét, mintha csak olvasnék gondolataiban, de mivel még mindig nem sikerült túltennem magam a kettőnk közt őrlődő, kimondatlan káoszon, inkább nem említem meg. Bólintok, agyamban a tekervények forogni kezdenek.
- Szét kell őket választanunk. -
Nézek fel a nő szemeiből feje fölött a semmibe. Két lehetőség van, de mindkettőnek ugyan az a vége.
- Elterelem a figyelmüket. Észre fogod venni. A maradékot rád bízom. -
Elindulok a házak takarásában, kisebb kerülő úton, hogy a szemközti házak mögött lyukadhassak ki. Így az angyalok a két oldalról vannak "körbevéve". Terveim szerint az idegen haj hallatán, amivel megzavarom majd őket néhány angyal indul majd megnézni, mi okozza a zavargást. Hátulról támadni annyira ügyesen nem tudok, lépteim hangosak termetem miatt is, ezért bíztam inkább a nőre ezt a feladatot. Ha majd jönnek az angyalok, nyakukat tekerem, torkukat tépem ki és még a tekintetük és velem szemben fog állni. Amennyire nem volt ínyemre ez az egész küldetés, most annyira villanyoz fel a lehetőség, hogy kicsináljam őket... Menthetetlenül gyűlölöm a fajtájukat, nincs mit tagadni.
Elmosolyodom, ahogy tekintetem az egyik ház fala mentén húzódó állványzatra szökik. Kardokat tart a súlyosnak látszódó fém állványzat. Egy laza mozdulattal döntöm meg a szerkezetet, hogy az nagy csattanásokkal földet érjen, egészen megrázva a házak és az angyalok között húzódó néma csendet. A fal takarásába húzódom és pillanatokon belül lépteket hallok. Számolni kezdek, úgy tűnik a többség indult a hang irányába, így ez négy fattyút jelent nekem és hármat a nőnek, akik az utcán maradtak.
A léptek halkulnak, illetve a léptek száma hígul, vagyis többfelé indultak meg, nem néggyel kell azonnal farkasszemet néznem. Örültem volna egy hosszas, négy az egy ellen küzdelemnek. Nem veszthetek többé harcosokkal szemben, nem engedhetem meg nekik, hogy még egyszer megszégyenítsek társaim közt nevemet. Nekem ennél több hajtóerő nem is kell, de mindenképpen bónuszt jelent Ashtaroth céljának elérése.
Látom, ahogy a verőfényes napsütésbe árnyék vájja magát, s egyre csak közelít felém. Hirtelen, a meglepetés erejével lépek ki eddigi búvóhelyemről. Meglepettség töredékrészéhez van szerencsém, dühöm ugyanis élénken él bennem utolsó találkozásom óta az angyalokkal, így egyetlen, erős mozdulattal tépem le az első harcos fejét. Rémület a következő tekintet, amivel szembetalálom magam, ekkor Harag már szinte tűztáncot jár körülöttem és bennem is, annyira felpezsdíti bőrömet, hogy ölhetem őket. Két lépés, egy újabb határozott mozdulat oldalról, mivel kardcsapását védem ki, majd egy ismét, amivel torkát tépem ki az ígértek szerint. Éppen, mielőtt elkezdett volna üvölteni. Láttam, kezemmel szinte éreztem hangszálai rezgését, de lassú volt. Az életébe is került.
A másik két angyal reményeim szerint tudatlanul bóklászik, hogy megtalálja az idegent, vagy is engem. Tőröket rántva indulok utánuk, hogy még azelőtt megölhessem őket, hogy Asht elérnék. Közben reménykedek, hogy el tudja intézni a maradék három fattyat.

Megjegyzés: <3 ||  Credit

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Pént. Nov. 25, 2016 2:52 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Asmodeus & Astaroth
❝ ...Nulla potentia longa est... ❞
Én már hozzá szoktam ahhoz, hogy ha kell, mint egy faltörő kos rohanjak az ellenségnek, ha pedig úgy kell, akkor nesztelen léptekkel osonjak valaki hátába. Szeretni inkább az előbbit szoktam, Háborúhoz sokkal jobban illik az ilyesmi, de kétségtelen, hogy néha szükség van az ilyen típusú támadásokra is. Mint például most jobb, ha nem fejjel megyünk a falnak, hanem először körbe kémlelünk. A hét alakot meglátva Asmodeus mormogását hallom meg magam mögül. Bízom a megérzéseiben, s ha ő azt mondja, angyalok -aminek amúgy is nagy a valószínűsége-, akkor kérdés nélkül hiszek neki. Az ő gyűlölete sokkal érzékenyebbé tette őt rájuk, amelyet régebben haszontalannak tartottam, s most még is milyen jól jön. A tető felé pillantok, majd a férfire, aki karomnál fogva jelez, hogy kövessem, én pedig ezt is teszem. A ház mögé érve bakot tart és mondja, hogy nézzek körbe. Háború orrát felszegve morogna rá, hogy tudjuk a dolgunkat, de én inkább örülök, hogy sikerül összedolgoznom a férfivel. Biccentek, hátrálok pár lépést, majd neki lendülök. A férfi tartó kezeiről lököm fel magam, s ügyesen, mint egy nesztelen macska kapom el a lapos tető szélét, húzom fel magam, majd mászok fel rá, eltűnve Asmodeus szemei elől.
A tetőn szerencsére senki nem volt, bár így is lapulva sétáltam a közepe felé, s néztem körbe. A környező házak tetejét fürkésztem, az utcákat, házak ablakait, mozgást keresve. Talán egy-két perce lehetek fent. Megálltam, s mint egy várakozó ragadozó, figyeltem, ám sehol nem láttam semmit. Nem nagy ez a helység, talán ha három hosszabb utcából áll, még azt is eltudom képzelni, hogy tényleg csak ezen heten vannak. A kétség azonban még mindig bennem van. A házakba nem látok bele, azokban észrevétlenül meghúzódhatnak az angyalok. Elgondolkodom, hogy egy familiárist küldök körbe, hogy szét nézzen, de egy olyan retardált lényt könnyen észrevennének és megölnének, utána pedig már keresnének is minket. Megindulok a tető azon része felé, amely a 7 angyal felé esik. A szélénél lelapulok és óvatosan ki lesek. Azok ott állnak egy roncs mellett és beszélgetnek. Próbálom kihallgatni, hogy miről beszélgetnek, de csak szavakat kapok el.
"Teddy" "Szállítmány" "Nem sokára"
Több dologra gondolok ebből. Az angyalok várnak valakikre, akik hoznak valamit, és a kíváncsiság is felébred bennem, hogy vajon mi a frászt hozhatnak nekik ide. Ha lenne időm, kideríteném, de a gond az, hogy annak szűkében vagyok. Azonnal visszaindulok a tető azon részére, ahol Asmodeus maradt, majd még körbe pillantok, mielőtt leugranék, ha ott maradt, akkor a férfi mellé.
- Csak ezt a hetet láttam, de valószínűleg várnak valakire, vagy valakikre. Sietnünk kell, hogy még azelőtt megléphessünk innen, mielőtt azok ide érnek. - mondom halkan, a férfire pillantva. Ki kell találnunk valamit, hogyan gyűrjünk le ketten hetet. Arra gondolok, talán kellene egy kis figyelem elterelés, s hátba támadhatnánk őket. A meglepetés erejével könnyedén a mi oldalunkra billenhet a mérleg, de akaratlanul is bekúszik az emlékeimbe a látvány, ahogy az angyal leszúrta a dárdával. Az aggodalom, amellyel figyelem a férfit, talán kiülhet az arcomra. Ez az első érzelem a dühön kívül, amely most megjelent rajtam már legalább két napja. Tisztában vagyok a saját gyengeségeimmel és erősségeimmel, sőt, még a férfiével is, és még is féltem őt. Talán nem őt kellett volna magammal hozni. Talán egy kevésbé fontos szövetséges, vagy alattvaló jobb lett volna... azonban egy sincs olyan erős, ügyes és rendíthetetlen, mint Ő.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Pént. Nov. 25, 2016 10:40 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Ashtaroth & Asmodeus
Wrath, Rage and War

Szorosan a nő mögött haladva ereszkedünk alá, hogy sompolygó alakjainkat elnyeljék a romos házak. Lopózva, figyelve osonunk, mint mikor egy nagymacska áldozatára vadászik. Nem kenyerem az ilyesmi. Saját hadseregem is a maga módján speciális, arra képzem őket, arról vagyunk híresek, hogy megzavarva az ellen stratégiai felállást rontsuk őrültek módjára közéjük. Ezért harcosaim erősek, ezért képzem én ki őket, mert semmilyen félelem ennek a hadviselésnek útjába nem állhat. Halt már meg katonáim kardom által, mert megtorpant. Egy hirtelen lendítés volt csupán fegyveremmel, ám ő lefagyott, én pedig bevégeztem a suhintást. Nem volt helye félelemnek sohasem a hadseregemben.
Éppen ezért sem zavar egyáltalán, hogy Ashtaroth vezeti az utat a kihalt, poros kis városkában. Jobban ismeri ezt a fajta harcmodort, én csupán az ösztöneimre hallgatok, minden mozdulatát figyelve, lemásolva. Egyként igyekszem mozogni vele, szorosan, de még sem túl közel, mert még akadályozhatnám egy esetleges hárító mozdulatban. Nem meghalni jöttünk ide ma, éppen ellenkezőleg. A túlélésért, jólétért küzdünk mindketten. Gondolataim a koncentrációnak hála háttérbe szorulnak, egyedül Harag áll lesben, hogy ha esetleges harcra kerül a sor, azonnal cselekedjen, vagy riasszon, ha hátba támadnának. Mint mikor Ash rajtaütésénél is felkeltett álmomból. Azóta sem álmondtam semmit.
Mivel figyelem a nő mozdulatait, mikor a ház oldalához simul, azonnal követem őt ebben. Hátamat a hűvös falnak döntöm és a nő felett elnézve pillantom meg a két alakot.
- Angyalok. -
Szagolok a levegőbe. Gyűlöletem miatt orrom érzékeny a szagukra, mint ahogy bizonyosan ők is érzik egy démon szagát esetlegesen. Mindkettő jellegzetes, emberekéhez nem hasonlítható, engem pedig különösen zavar a szárnyas fattyak orrfacsaró bűze. Ez mondjuk semmi ahhoz képest, amit egy nyertes háború utáni csatamező szaga nyújthat... Attól még hányni is képes lennék, pedig erősnek, keménynek tartom magam alapvetően.
Követve a nő tekintetét, ahogy a fal mentén az felkúszik a tetőre, mintha gondolataiban olvasnék. Két angyal nem okozhat különösebb problémát, de ha sokan vannak és hirtelen szemtől szembe találjuk velük magunkat, könnyen megismétlődhetnek a múlt eseményei, ami az amúgy is sértett férfi büszkeségemen életnek kés módjára kapargatná fel a sebeket. Kivételesen használnunk kell az eszünket, nekem legalábbis. Nem ronthatok szokásomhoz híven közéjük, minél tovább maradunk észrevétlenek, annál nagyobb esélyünk van. A tető viszont nem rossz ötlet.
Megragadom a nő karját, épp csak annyira, hogy a húzóerőnek köszönhetően kövessen engem. A ház hátába kerülök vele, majd bakot tartok neki. Súgva kommunikálok vele, lépteim nesztelenek.
- Nézz körül fent. Jelezz hány alakot látsz és hány óránál. Pontszerűen begyűjtjük őket. -
Hangom mély és komoly, de ahogy telnek a percek egyre kevésbé haragszom a nőre. Temperamentumom sosem engedné nekem, hogy előbb gondolkodjak, mint beszéljek vagy cselekedjek. Ezért is hibáztatom mindig őt először, bármi is történjen. Ez nem feltétlenül jelenti, hogy ő is a hibás mindenért.
Példának okáért most én érzem magam annak.
Meg kellene tudnom őt védeni bármilyen veszélytől. Nincs bennem félelemérzet, még ha félek is időnként. De bármivel képes vagyok szembenézni, ez alól pedig Agramon sem kivétel. Még is, kardforgatóként, harcosként a hókusz-pókuszai ellen semmi esélyem. Ez pedig nem lehet a nő hibája. Nekem kell férfinak lennem mellette.

Megjegyzés: <3 ||  Credit

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Szer. Nov. 09, 2016 7:36 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Asmodeus & Astaroth
❝ ...Nulla potentia longa est... ❞
Amodeus sértettségét idáig lehetett érezni, látni lehetett rajta, hogy legszívesebben megfeddne és valahol mélyen igazából megértem. Tudom, hogy aggódik értem, valószínűleg azt akarja, hogy biztonságot tudjon nyújtani nekem, de erre soha nem lett volna képes Agramonnal szemben: hiszen a saját biztonságomat már kivívtam volna magamnak, ha lehetne. Azonban Agramon hatalma olyan dolog, amelyen nem fog a kard. Habár a mágiához én is értek valamennyire, a pengét jobban forgatom a pecséteknél és a varázsszavaknál.
Azért sem beszéltem erről Asmodeusnak, mert eddig nem voltunk olyan kapcsolatban, hogy az orrára kössem. Azt amúgy ő is tudta, hogy a lord a nyakamra jár -hisz régebben sokszor húzta fel vele az agyamat-, de azt nem, hogy ilyen szinten megkeseríti a létem. Az egy hónapos hececárénk alatt pedig nem is volt alkalmam beszélni neki erről... nem is akartam. Kellemetlen téma, amely szégyen a fejemen, a szennyesét pedig senki sem teregeti ki önként és mosolyogva.
Hosszú utunk során egy szót sem szóltunk egymáshoz, talán jobb is, különben elszabadultak volna az indulatok. Ahogy ő is, úgy én is feszült voltam, s abból semmi jó nem származott volna, ha felszítjuk ezeket, netán egymásnak esünk.
Amint megálltunk az első lehetséges helyszínen, elmerengve néztem a házakat és kérdeztem Asmodeus véleményét. Kérdésére biccentettem egyet. Éreztem valamit, s az emberek hiánya is arra utalt, hogy vagy jártak erre angyalok, vagy vannak is még. Végül úgy dönt, hogy nézzük meg a helyet, így bólintva óvatosan, lapulva indulok meg vele lefelé.
Kardomat már a házak szélénél kivonom, s körültekintően lépek be az épületek közé, hogy körbe nézzük. A környék egyelőre élettelennek tűnik, a poros, betört üvegek, roncsautók, felborított szemetesek, koszos, tépett ruhák köszöntek vissza ránk az utcán.
Talán pár perce barangolhattunk, mikor hangok csapták meg a fülemet. Azonnal lehúzódtam a ház oldala mellé, s tudtam, hogy Asmodeus követni fogja a példám, így nem utasítottam erre külön. A sarkon kipillantva hét alakot láttam elsétálni, látszatra embereknek tűntek, de erre úgy is választ fogunk kapni, ha neki állunk harcolni. Felpillantottam és elmerengtem, hogy a tetőre másszak-e, ahonnan több dolgot látni. Talán többen is lehetnek, és egy esetleges felmentő csapat a részükről nem volna túl jó dolog.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Szer. Nov. 09, 2016 6:25 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Ashtaroth & Asmodeus
Wrath, Rage and War

Kérdést vagy egyéb felesleges beszédet mellőzve indultam útnak a nővel, hogy minél hamarabb a felszínre juthassunk. Nem Harag táplálta tempómat, saját dühöm és csalódottságom vezetett ahhoz a vágtatáshoz, mit a nő lova éppen csak tud tartani. Túlságosan felrántottam az agyamat ahhoz, hogy a kapuhoz érve, a hirtelen megállással ne látszódjon rajtam valamiféle zavarodottság. Beszéltem volna, üvöltöttem volna, ráuszítottam volna legszívesebben a nőre mindent, de ismét visszafogtam magam annak érdekében, hogy Ash megnyugodhasson, mikor az angyalpenge már a kezében lesz. Ebben reménykedtem. Azt már most tudtam, engem nem fog olyan mértékű nyugalommal eltölteni. Segítek neki, de rengeteg mindent akarok a fejéhez vágni egy működő kapcsolat mivoltáról, még ha démonok játsszák is ezt a játékot és a helyszín pedig a pokol.
Átlépünk a kapun. A felszínre érve azonnal grimaszba torzul egész arcom. Nem szeretem sem a földet, sem lakóit, a lehető legkevesebb idő az, amit ideális esetben hajlandó vagyok itt eltölteni. Miután a nő életemet akarta venni, ide menekültem, teret adtam Kéjnek és játékainak. Most viszont annyi kedvem sincsen itt lenni. Még ha a cél maga nemes is.
Hűvös is van, fényesség is bántja szemem, de követem a nőt Las Vegas irányába. Sejtem, hogy oda tart, angyalokkal leginkább ott találkozhatunk. Gondolataim ahhoz az éjszakához hasonlóan ezer felé állnak, nehezen szedem őket össze, vagy igazodom ki rajtuk, de most nem is nagyon szeretnék. Szerezzünk egy angyalpengét a nőnek, hogy később végre levezethessem magamból a feszültséget. Így is izmai java részén látszik, hogy valami zavar, aminek még nem adtam hangot.
A dombtetőn guggolva figyelem az apró fénypontokat, mit a város széle enged mutatni magából. Enyhe szellő járja át az amúgy kopár, kissé homokos térséget, de engem csak akkor lenne képes megnyugtatni, ha forró, tűzforró lenne. Így csak simogat és ingerel tovább. Lovam messzebb áll tőlünk, sosem szerette a nő lovát, túlságosan kiszámíthatatlannak tartotta.
A nő szavaira igyekeztem jobban koncentrálni a küldetésre, mint sem saját érzéseimre. Jobban odafigyelve a kis településre sok mozgást nem látok. Kérdőn nézek a nőre, oldalra pillantok rá.
- Jó helyen járunk? -
Kissé kihúzom magam, ahogy guggolok, igyekszem látni, érezni valamit, ami angyali jelenlétre utalhat. Beleszagolva a levegőbe azonnal ismét grimaszolni kezdek. Az angyalok jellegzetes illata nekem döghúshoz hasonlít.
- Ereszkedjünk le. -
Mondom neki végül. A nőre, majd lovára pillantok. Iumentum nem jöhet velünk, mert valóban kiszámíthatatlan és nem a csendesség mintapéldánya. Viszont nehezen lehet egyedül hagyni, így a nőre bízom, hogyan akarja megoldani ezt. Ketten kell leereszkednünk, lehetőleg minél csendesebben. A rajtaütésnek frappánsnak kell lennie, ütősnek, váratlannak. Ashtaroth lova nem feltétlenül hordozza ezeket a jegyeket.

Megjegyzés: <3 ||  Credit

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Szomb. Okt. 29, 2016 4:41 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Asmodeus & Astaroth
❝ ...Nulla potentia longa est... ❞
A férfi nem válaszol nekem, de Harag egy másodpercre erősebben jelenik meg, mint eddig volt. Épp hogy nem szabadul el, ez pedig megingatja az én energiáimat is. A vérvágy éppen hogy nem törik elő belőlem, s csak az a szerencsénk, hogy mérgemben erősen szorítom a kantárt, mert Iumentum két lábra ágaskodva nyerít fel és próbálja magát kitépni a markomból, hogy tombolhasson. Egy határozott mozdulattal visszarántom a földre, hogy aztán orrán a szíjat megfogva közelebb húzzam a fejét és szemébe meredve leállítsam. Mire visszapillantottam a férfire, az elzárta az energiáit s tovább is indult, így hát mi is mentünk utána. Láttam az arcán valami olyasmit, amit azelőtt soha, de túlságosan mérges vagyok ahhoz, hogy azzal, vagy zavaros pillantásával foglalkozzam... Ha nem lenne Háború ennyire előtérben, biztosan rákérdeznék, vagy rosszul érezném magam miatta, de jelenleg nem  hajt más, csak a bosszú.
Palotájába nem mentünk be, hanem oda kint várakoztunk. Mindannyiunk energiája láthatóan összezavarta a cselédsereget és az itt lévő katonákat. Szerencsére Háború energiáit érezve messze elkerültek minket az udvar lakói, bár ehhez hozzájárult az is, hogy Iumentum idegesen feléjük lépett, ha túl közel merészkedtek.
Gondolataimat megmérgezte a harag és az aggodalom, minden másodperc egy évnek tűnt ebben a feszültségben, de amikor láttam, hogy hozzák Asmodeus felnyergelt lovát, már tudtam, hogy hamarosan elindulunk.
Nem sokra rá a férfi is megjelent könnyű páncélzatában, s ha nem lennék jelenleg Háború és az események hatása alatt, még meg is nézném magamnak, ahogy magas, tiszteletparancsoló alakját tetőzi a páncél. Felszállunk a lóra, mikor jelez, s megindulunk a hegyek felé, amelyek lábánál a Pokol Kapuja pihen. Én nem gyakran használom, mert a mágiával nyitott kapuk gyorsabbak, nem kell keresztül loholnom a régiókon ahhoz, hogy kijussak, de most ez viszonylag közel volt és nem is akartam felhívni magunkra a figyelmet. Iumentum újra "szárnyra kapott", s habár nem volt olyan gyors, mint Asmodeus lova, azért tudta tartani a tempót, erős lábaival. Fél óra alatt már meg is látom a hatalmas, kétszárnyú kaput, amelyeket csontok és hullák díszítenek, démonok pedig őriznek. Amint látják, hogy jövünk, már nyitják is a kaput, amely nyikorogva tárul fel előttünk, majd mikor átléptünk rajta, hangos döndüléssel zárult be mögöttünk.  A Föld hűvösebb levegőjétől kiráz a hideg, de nem kell sok, hogy hozzá szokjak a hirtelen hőmérséklet változáshoz, vagy a fényességhez, amely fogad. Csak egy pillanatra kell körbe néznem, hogy tudjam, merre vagyunk. Angyalokat nehéz találni, de egy helyen és annak környékén biztosan lesznek, ez pedig Las Vegas... Nem véletlenül "öngyilkos küldetés", közel kell mennünk a tűzhöz ahhoz, hogy lophassunk a lángjából és remélhetőleg nem fogjuk megégetni magunkat.
Nem igazán beszéltem a férfivel út közben. Próbáltam megnyugodni, s most, hogy a felszínen voltunk, ez valamennyire sikerült is. Mintha csak látnám a fényt az alagút végén, bár még elég messze van.

Szemeim a felhős eget kémlelték, miközben a Nap lassan elindult lefelé a felhők felett. Út közben nem találkoztunk angyalokkal, amit rendkívül bántam, de hát nem lehet minden olyan könnyű, mint akarnám. Most azonban inkább azért nézegettem felfelé a dombtetőn guggolva, mert lent, a lejtő aljában egy kisebb helység feküdt. Elég közel voltunk már ahhoz, hogy itt akár angyalokat is találjunk, bár első ránézésre elég kihalt volt minden. Nem láttam mozgást, se járműt, se embert.
- Mit gondolsz? Körbe nézzünk? - kérdezem halkan a férfitől, miközben rá pillantok. Iuemntum  a háttérben ácsorgott és várakozott, bár füleit továbbra is hátracsapta, néha bele kapart patájával a zöld fűbe.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Pént. Okt. 28, 2016 8:48 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Ashtaroth & Asmodeus
Wrath, Rage and War

Kifakad. Most már rám is mérges. Mondhatnám, hogy tökéletesen megértem őt, de hazudnék. Ashtaroth-nak továbbra is több a titka és kevesebbet láttat, mint amit én szeretnék. Hiába ismerem több ezer éve, mindez csak a felszín. Haború és természetének minden velejárója már akár egy nyitott könyv, de életének részleteit sötét fátyol takarja szemeim elől.
Elnémulok. Arcvonásaim megváltoznak, s lehet nem ismeri fel őket azonnal, de sokat sejtetnek. A csalódottság egy olyan formája látszódik rajtam, mit általában nem mutatok meg minden jöttmentnek. Harag visszavonul bennem, s bár legszívesebben szabadon engedném, úgy döntök, se a nőnek, se Háborúnak, se magának Haragnak nem adom meg ezt az örömet. Harag artikulálatlanul üvölt, miközben bevonszolom kis szobájába és rá zárom az ajtót. Kéj továbbra is összement kis gnómként gubbaszt takarója alatt, füleit befogva. Se látni, se hallani nem akar semmit.
Taszajt rajtam egyet, s ahogy hátralépek, hogy megtámasszam magam, elkerülve egy esetleges seggest, amint lábam a földet éri beleremeg a palota és környéke. Mintha villám suhant volna át testemet, hogy aztán a porba érve energiája szétáradjon. A másodperc töredékrésze alatt tört ki Harag lelakatolt szobájából, majd zártam őt vissza. Arcvonásaim nem változnak, nem is méltatom szóval tettét. Szokványos köztünk az erőszak, most valahogy másként érint. Becsapva érzem magam.
Tekintetemet ráemelem, s ahogy Haragnak nyoma sincsen, üres leszek. Az engem alkotó érzelmek bennem mélyen elzárva hallatják hangjukat, ki ki sajátját. Kéj reszkető fogcsikorgatása és Harag végtelen tombolása, amint elemeiben megakadályoztam abban, amiért született. Egyik energiám sem szereti, ha akkor zárom el őket, mikor leginkább kiteljesedhetnének. Mintha a szívemnek parancsolnám, hogy ne verjen, vagy tüdőmnek akadályoznám meg, hogy lélegezzen. Ilyenkor nem hálásak. Egy pár pillanatig még emésztem a hallottakat és a nőből áradó gyűlöletet, megvetést és haragot, majd szó nélkül átlépek palotám ajtaján, ami ahogy közeledek, kitárul előttem.
Szolgálóim készülődésem közben messzire elkerülnek. Fojtogató, gondterhes energiákat éreznek, mi rám egyáltalán nem jellemző. Haragot jól ismerik, akkor érdemes engem elkerülni, szavaikat jól megválogatni és hagyják, hogy levezessem energiáit olyasmiben, amit ő is kedvel. Kéj pedig huncutságot, jókedvet, életre való örömöt vált ki belőlem, mi hol pozitívan hat rájuk, hol elbújnak súlyos, gyönyört követelő energiái elől. De ha ily módon elzárva vannak, akkor a palota rendje megkavarodik. Az energiák áramlása zűrzavart okoz a fejekben. Ilyenkor még messzebbről elkerülnek.
Gyorsan öltözöm könnyed páncélzatba, a gladiátor viseletem nem alkalmas arra a harcra, mit készülünk megvívni. Fegyverein gondosan magamra csatolom, csizmámba tőreim rejtem, oldalamra kardom kerül. Közben egy szolgálónak kiadom parancsba, hogy nyergeljék fel lovamat, mire a palota kapujához kiérek. A nő régóta szolgál, s bár kedve sem volt a közelembe jönni, azonnal dolgára siet. Van három perce minderre.
Hamar visszaérek, ahogyan Ashtaroth kérte, nem húzom semmivel sem az időt. Kiérve a palota elé bízom benne, hogy megvárta ezt a pár percet és minden szolgálóm szerencséjére ébenfekete lovam már az útra készen vár.
A nő mellé lépek, tekintetem továbbra is zavaros.
- Indulhatunk -
Mondom határozottan neki, s várom, hogy lovára felülve útnak indulhassunk. Egy rövid, talán fél órás lovaglásra tőlünk van egy kapu, mi a felszínre vezet. Semmilyen mágikus kapuhoz nincsen most kedvem, nem kenyerem és nem is szeretem az utazásnak ezen fajtáját.

Megjegyzés: <3 ||  Credit

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Pént. Okt. 28, 2016 4:46 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Asmodeus & Astaroth
❝ ...Nulla potentia longa est... ❞
Asmodeus is ideges lesz már a lord nevének hallatán is. Hát még azután, hogy elmesélem neki, miért mennék öngyilkos akcióba. Harag energiáit megérezvén szinte szédülni kezdek, ahogy próbálom visszafogni Háborút. Ostoba módon megfeledkeztem arról, hogy akár pecsét alá zárjam, de mielőtt megtehetném, már el is uralkodik rajtam.
A férfi elém lép, megállít. Befeketülő szemekkel meredek rá, kérdése is mélységesen felháborít. Összeszorított fogakkal lépek hozzá közelebb, szinte az arcába hajolva sziszegek idegesen.
- Még is mit képzelsz?! Hogy hirdetni fogom a szerencsétlenségemet?!
Hogy majd eldicsekedek azzal, hogy egy mocskos féreg szavára alantasan porban mászom, akaratom ellenére?! Hogy kénytelen vagyok becsmérlő szavait, megalázó tetteit, idegesítéseit és kínzásait tisztelettel és csendben elfogadni?! Azt hiszed, hogy jobb lesz nekem, vagy neked, ha tudsz róla? Hát nem! Ha nem kaptam volna olyan feladatot, amelyet egyedül nem tudok megcsinálni, a sírba száll velem is ez a szégyen! - nyomatékosítom meg hangosabban az utolsó szót, miközben mellkasánál fogva ellököm. A vérvágy fokozatosan kezdi elborítani az agyam, s habár vissza akarom fogni, Harag az, amely előrángatja ezt az érzést. Nem akarom bántani a férfit, de érzem, hogy ezen energiák és események végpontja nem lehet más, mint hogy megint kitörjön belőlem, akárcsak tegnap, mikor is bárkit lemészároltam sajátjaim közül, aki a kezeim közé akadt. Az már csak a jéghegy csúcsa volt, hogy Háború energiái csatákat keltettek a régiómban.
Most azonban nem fecsérelhetem el az időmet verekedésre, vagy magyarázkodásra. Le kell nyugodnom és indulnunk kell, amíg nem késő.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Barakk
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: