☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Kyara Gilberung
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Félvér
☩ Reagok :
31

Hétf. Júl. 31, 2017 7:20 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Loki & Kyara
Fejemben halkan dúdolok egy dalt, hogy honnan ismerem? Most nem tudnám megmondani, igazából nem is érdekel. Hiszen csak én vagyok a végtelen és nyomasztó sötétség. A magány. Egy apró fénypont semmi sem igazgat útba. Ide tartozok, ide akarok tartozni, most mégis menekülök ebből a forgó, kavargó világból.
De szemeimet is hiába nyitom ki, a plafonon lógó csillár előbb nagyobbodik, majd elkezd összemenni, egyre kisebbé, majd eltávolodik onnan, végül csigaként kezd el tekeredni. Fejem félrehajtva szemlélem csak, ám a jelenség mit sem változik. Ahogy az sem, hogy az onnan kijövő két fekete füstgomolyag egyre nagyobb utat tör magának.
Ez csak hallucináció lenne?
- A sötétben bármi megtörténhet veled. Olyan is, melyről álmodni sem mertél, nem hogy annak létezéséről tudj. A valódi gonosz lakhelye ez - felelem kissé komolyabban az eddigiekhez. A csillár lassan átalakul egy maszkos arccá, majd egy fakereszté.
Elég a melankóliából.
Visszakérdezésére csak a kezemet emelem fel, jelezve számára, hogy csak egy pillanatnyi türelmet kérek. A következő kicsit sem nőies viselkedésemet pedig tudja be az italának. Csoda, hogy ha tényleg ilyen erős, eddig magába tartotta a szervezetemet.
Az ablakból lecsúszva teljes kommandó állásba araszolok vissza hozzá, a nevetésem egy pillanatra sem hagyva abba. Talán teljesen őrültnek tűnök? De hát papírom is van erről!
- Most miért? - könyökölök fel lassan, szemeim majdnem felakadnak, ahogy megpróbálok ránézni. S persze közben még a ház is forog. - Kis csinike lehetnél, és amúgy is ezek csak kifogások. Próbáltad már? Nem? Hát akkor meg mi veszíteni valód lehet. Léééégysziiiiiii - fordulok immár újra csak hátra. Innen nézve… sokkal kényelmesebb az egész. Kezeimet lassan emelem fel, s bár úgy tűnik, hogy a semmibe rajzolgatok, az egyik késsel épp a falba vésem be Loki alakját apró kis szarvakkal és angyalszárnyakkal. - Így még az Ördög címre is pályázhatnál - nevetem el magam újra.
De okfejtésére, hogy miért is nem sikerülne értetlenül pislogok rá. Torkomat megköszörülöm, mielőtt újra szólnék.
- Na jó, viselkedjünk immár normálisan - nézek fel rá komoly ábrázattal, de nem sokáig bírom ki nevetés nélkül. - Bevetted! - hogy tényleg így van, vagy csak én képzeltem be?
- Naaaaa!!!!! - nézek rá kérlelőn. - Lééégysziii, hadd nyisszantsak le egy szárnyikót! Csak egyet! A másikat meghagyom neked, naaaaaaa - nyöszörgöm, mint egy kisgyerek. A szekrény - természetesen az én tudtom nélkül táncba kezd az ablak előtt a fal szomszédságában. Jó, most mi van, ennek semmi köze ahhoz, hogy a fejemben a Szépség és a Szörnyeteg azon jelenete jár, ahol a szekrény és a többi bútor táncra kel? Ne nézzetek így a háború árrobbanásakor már létezett a mese, csak leadni nem volt már idejük.
- Ha! Te vagy a harmadik kerék? - nézek rá teljesen elképedve. Arcom megnyúlik. - Ez… - nem fejezem be, mert hirtelen valami sokkal fontosabb jut eszembe. Megfordulva ülök fel lassan és tekintek mélyeeeen Loki… arcán elhelyezett pórusaira. Közelebb araszolva akaratlanul is meggyömöszkélem kezemmel azt.
- Vajon milyen íze lehet? - kérdem fennhangon az önmagamnak tartogatott kérdést. - Éhes vagyok. Vajon az kannibalizmus, ha angyalhúst eszünk? - meredek elképedve a velem szemben ülő férfira.

Loki
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
56

Hétf. Júl. 31, 2017 11:17 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Újra előveszem a jegyzeteim, hogy felírjam ezt az új tünetet, amit a hölgy produkál. Igen, eddig is folyamatosan jegyzeteltem, csak eddig ügyeltem arra, hogy olyankor tegyem, amikor a leányzó másra figyel, vagy semmire. Ezen a ponton viszont úgy döntök tojok rá észreveszi-e. Ha problémázna majd rákenem egy másik Lokira. A kézírásom egyébként tökéletesen olvashatatlanná vált. Jobb híján inkább egy cicát rajzolok, zizi szemekkel.
Egyre jobban kételkedek benne, hogy a szervezete nem tud megbirkózni a mérgemmel. Az érzékszervi zavarok, viselkedésbeli anomáliák, és nagyobb hajlam a filozófiára mind teljesen normális tünet a démonoknál is....igaz nem ilyen intenzitással, sem pedig ilyen korán.
-Az én tapasztalataimban a sötétség az egyetlen, ahol nem bízhatsz benne, hogy tényleg magad vagy.
Tényleg van valami nyomasztó ebben a gondolatmenetben. Újra felelevenedik előttem az első pár év, amit a pokolban töltöttem. 15 éves koromig többek közt azért is lenéztek, mert még érintetlen voltam. Odalent az első 15 évemben borzasztó nagy kihívás volt, hogy ez így is maradjon. Eleinte én is azt hittem, hogy a sötét barlangok közt rejtőzni jó stratégia. Nem sokon múlott, hogy én vagyok az egyetlen, aki tanult abból az esetből...
-Huhh...? - kapom fel a fejem, amikor közli, hogy rájött. Kicsit félek, hogy mire, de nem tart sokáig kétségek közt. Hangosan felnevetek ezen. angyalszárnyakat varrni egy démonra....szépen is néznék ki.
-Jól hangzik, de sajnos megfogadtam, hogy az ilyesmivel megvárom józanul is jól hangzik-e...
Azért csak lerajzolja magát nagy fekete angyalszárnyakkal. Nem túl részletes a rajz, de vázlatnak majd megteszi a következő faragáshoz.
-Egyébként, az angyal anatómia bonyolult....ahogy a démon is. Szigorúan nézve nem kéne, hogy tudjanak repülni, főleg nem olyan gyorsan. Isten kibúvót enged nekik a gravitáció alól, a magunkfajtának viszont a legkisebb botlást sem nézné el. Bááár....
A szekrényre sandít, amit fél kézzel tett arrébb, annak ellenére, hogy van vagy 100 kiló.
-Na jó...a mi képességeinknek sincs sok értelme szigorúan véve. De elfogni egy angyalt a kísérletekhez....tényleg jóban lennétek Ba'al-al.
Igen, ide jutottam, annyira ittas vagyok, hogy már nem is Bélázom. Nincs több pia nekem mára. Már csak azért sem, mert a végén még olyat mondok, amit megbánok.
-Titkos, mindenek előtt. A pasija megölne, ha rájönne. Te meg ne kíváncsiskodj. Inkább...nem, ne igyál többet te sem, mert kezdesz problémát jelenteni az épület szerkezetére.

Kyara Gilberung
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Félvér
☩ Reagok :
31

Szomb. Júl. 29, 2017 11:37 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Loki & Kyara
- Nem lehet! - emelem fel mutatóujjam az égnek, miközben kihúzom magam. - Hanem így van! - próbálok egy pillanat erejéig komoly maradni, de csak hangos nevetésbe török ki, miközben újra csak összeomlok a padlón. Kezemet újra kinyújtom előre. Akár balerina is lehetnék, vagy ezt már említettem? Hátamat kidomborítom, így meg akár emberi macska is lehetnék. Nem is tudom, hogy ezzel van-e összefüggésben, de halk nyávogást hallatok egy pillanat erejéig. Hirtelen ülök fel, persze fejemnek ez nem tetszik.
Kezeimet oldalra letéve magam mellé próbálom megtartani súlyomat. Legalább egy pillanatig bírjak már ülve maradni. Vagy valami hasonlót művelni. Látásom tovább romlik, már lassan hármat látok belőle.
Jé tényleg osztódással szaporodik! Vajon mennyi Loki lehet még a világba? - Lehet, hogy mindenki egy Loki, mert csak Lokik léteznek - mondom szememet kidüllesztve. Upsz, hogy gondolataim ilyenkor olykor szavak formájában találnak utat? Bocsika. Jah, hogy nem. Újra csak nevetésbe török ki, figyelve mily tökéleteset alkottam a szarvaival kapcsolatban.
Fejemet félrehajtva tekintek rá, közben pedig oldalra dülöngélek. Jobbra és balra, egyenletesen. lábaimat keresztbe fonom egymásba, kezemmel térdeimet szorongatom.
Művemet nem sokáig szemlélem, mert már dőlök is hátra, szemeimet lehunyva tartva.
Zavaros tekintettel nyitom ki lassan, a plafont bámulva. A világ forgása most sem fejeződik be. Mi az, talán az egész ház egy kacsalábon forgó kastély valójában? És most járja éjféli táncát? Ezen újra csak nevetnem kell és nevetek is. Kérdésére azonban megköszörülöm a torkomat.
- A mélységesen nyomasztó, üres és magányos sötétséget. Egy apró fényvilágosságot sem - hunyom le újra a szememet, koncentrálva arra az egy fénypontra, de mindhiába. Miért is próbálkozik a magamfajta? Teljesen felesleges. Sötétség és a pusztulás gyermeke vagyok, a fény számomra csak egy idill, mely igazából még csak nem is érdekel, csak a gyomrom forgatja fel. Mint most is. Még akkor is azt hiszem, ha talán nem is a gondolattól forog.
- Megvan! - fejtem meg az újabb talányt és pattanok fel. Viszont ez most már tényleg nem kellett volna. Gyomrom liftezésbe kezd, én pedig mély levegőt veszek és nézek magam körül körbe… Végül az ablakon állapodi meg tekintetem. Amilyen gyorsan lehet odakúszok hozzá. A reteszt kiakasztva tolom fel, fejemet pedig kihajtom rajta.
Gyomrom tartalma hamar a földre ér egy hangos placcs! hanggal egyetembe. No meg lehet, hogy néhány ember fejére is. Számat elhúzva kúszok vissza az ablak alá. - Szerezzünk egy angyalt! Élve! Megfejtjük, hogy anatómiailag melyik izmukhoz csatlakozik szárnyuk, majd levágjuk! és feloperáljuk neked! Egy kis kísérlet, nah? - fekszek vissza háttal a földre, lábamat immár az ablakpárkányra pakolgatom. Innen nézek rá. Azt hiszem, hogy most már nem kellene többet innom, hangulatom már így is tetőfokára hágott.
- Szóval. Milyen kapcsolatod is van? - faggatózom. Nem aggódok amiatt, hogy holnap erre az egészre emlékeznek. Kizárt dolog.

Loki
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
56

Kedd Júl. 25, 2017 11:29 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kissé megdöbbenek, amikor a hosszas politikai elemzésem első kötetének bevezetőjére rávágja, hogy unalmas. Felvont szemöldökkel nézek rá, de aztán jóízűen elnevetem magam. Lehet túl sok időt töltök az ilyen arisztokratikus machinációkkal, és még ha évezredek alatt is, de én is kezdek besavanyodni tőle egy picit? A végén még kiderül, hogy nem csak a munka miatt tesz majd jót ez a kirándulás. Szinte már sajnálom, hogy annak esélye, hogy véres vízesés indul meg Kyara minden pórusából, amíg ki nem szárad továbbra is fennáll. Sőt, ha jobban belegondolok, ilyen ütemmel lehet a vér-szökőkútra hajt mint halálnem.
-Igazad lehet. - bólintok, miután csendben végighallgattam a véleményét az érdekházasságokról, és a néma szociopatákról. A gondolatmenete felével nem értek egyet, és van egy sanda gyanúm, hogy ő maga sem, amikor józan. Más kérdés, hogy a politika már csak olyan, hogy nem is fontos. Értelmetlen zagyválásának épp annyi értelme lenne mint a legjobb szónok értelmes...zagyválásának. Ba'al-al viszont tuti jól kijönnének. Hát...ő odalenne a lányért az biztos...talán jobb, ha nem mutatom be neki. Nincs kedvem megismételni a múltkorit.
-Talán. Egy embert már rég megölt volna, te szívósabb vagy.
Mondjuk kezd végre sok lenni az egész neki is. Mire észbe kapok, két pohár zuhan a fejem felé. Szerencsére magunk vagyunk, így nem kell megjátszanom a halandót, ki rothadó testének börtönében próbál navigálni a világban, mint egy öreg rozsdás autó a tenger mélyén. Két kezem tökéletes szinkronban mozogva kapja el a poharakat, és mozdul úgy, hogy elkapja a lefelé zuhanó nedű minden cseppjét. Magam elé emelem őket, és össze öntöm a két poharat, immár elférnek egyben is, hiszen sajnos az, ha ninjának képzeli magát valaki az ittasság egyik első jele, és a hajamból a nyakamba csurgó léből egyre inkább arra következtetek, hogy lehet mégsem volt annyira sikeres a mozdulatom az előbb.
-Mit látsz?
Ezúttal tényleg érdeklődöm a válasz iránt. Kétlem, hogy azt látná, hogy repülni akar, de minden esetre bólintok.
-Én szárnyakat szeretnék. Nem igazság, hogy csak az angyalok kapják. Legalább olyan rosszak vagyunk mi is mint ők.

Kyara Gilberung
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Félvér
☩ Reagok :
31

Kedd Júl. 18, 2017 6:35 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Loki & Kyara
- Uncsiiii - nyújtom el a végét szavamnak, mely nevetésbe torkollik át, miközben teljesen előre dőlök ültembe. Lábaim mellé fektetem felsőtestem, miközben kezeimet kinyújtom messzire. Némi nyújtózkodás még ilyenkor sem árt. Fejemet újra csak felemelem, szemeimbe a végtelen jókedv és persze az alkohol mámora keveredik. Nevetve ülök fel és próbálok valami értelmesebb választ is adni azért ennél. - Nem szeretem a csendes embereket, azok ijesztőek. Ki tudja, hogy mi játszódik le az elméjükbe - fordulok hátamra a földön és úgy tekintek fel Lokira. - Ijesztőek - ismétlem, ha esetleg elsőre nem mondtam volna.
Már nem is emlékszem arra, hogy mit mondtam egy pillanattal ezelőtt, vagy hogy mi is történik itt valójában. De valami mégis megragadja az elmém rögös tekervényeit. Oh persze a házasság.
- Politikai? - ásítom el magam. - Azt hittem inni jöttem és nem uncsi történeteket hallgatni - nyafogok, lassan újra ülő helyzetbe tekerve vissza magamat. Nyakamat megropogtatom, de nem is enyhe szédülésemen ez mit sem segít. - Tudod az egész, amit mondasz egy bullshit. Nem kell házasság két szövetséges között. Elég egy oly szerződés, melyet aztán végül egyik sem akarja átrágni. Minden további csak maszlag, és ha a démonok tényleg házasodnak, akkor a fajtátok lassan kihal, mert ily "eszményi" életképet nem érhettek el. Nektek ezeket kellene romba dönteni - fejtem ki pillanatnyi komolyságomat kihasználva, de kezemet már rögtön kapom is ajkam elé - Upsz! - nyitom tágra szemeimet és már-már szememet lesütve nézek el a démon mellett, bűnbánóan. Elhitted? Ha! Újra csak nevetésbe kezdek, hisz ezt még én sem sajnálom. Én csak kimondom, amit másoknak nincs merszük, ennyi az egész. Ez még nem faragatlanság.
Szememet szűkítve figyelem a sok poharat, melyet nekem kellene meginni. Mh, ez azért… Várjunk.
- Mit is mondtál erről? - fakadnak ki gondolataim ajkaimon keresztül, szinte nem is tudatosulva bennem, hogy kérdezek. - Hogy ettől meghalok? - gondolkodok, de az ilyen ilyenkor kit érdekel?
Amúgy is jobban izgat, hogy merre hagyta szarvait.
Lebigyesztett ajkakkal ülök vissza a földre, lehajtva fejemet, még csak az sem érdekel, hogy egy pohár kiborult. Nincsenek szarvak. Otthon hagyta őket.
- Tudom már! - kapom fel hirtelen fejemet, már-már oda sem figyelve arra, hogy mit is mond nekem. Khm, néha ilyenkor sose jutnak el agyamig a hozzám intézett szavak, csak nagy ritkán. Amit az eszem úgy gondol, hogy érdekes megtartani.
Szóval ott tartottam, hogy tudom. Az egyik poharat gyorsan felhajtom és mielőtt a keserű nedű végig márna a torkomat és a feje tetejére nem állít engem, addig az ő kezében lévőket is kikapom kezéből és gondolataimmal máris a feje felé varázsolom őket. - Kész…
S mint aki ezzel be is fejezte művét, dőlök hanyat, lehunyt szemekkel. Fejem nagyot koppan a fapadlón. A világ forog velem és úgy érzem magam mintha repülnék. Hosszú pillanatok után a nevetés az, ami elsőként felcsendül ajkaim mögül. Kezeimet széttárva teszek szárnyaló mozdulatokat. De hamarosan ez is abbamarad, ám szemeimet továbbra is csukva tartom.
- Ha becsukod a szemed a végtelen sötétséget látod… Azonba ha sokáig nézed, ha csak egy pontra koncentrálsz, akkor egy idő után meglátod a fényt. Én tudod, hogy mit látok? - kérdem hirtelen, majd szemeim is ilyen gyorsan pattannak ki.
- Repülni akarok - jelentem ki komoly határozottsággal és a következő pillanatban már ülök is fel. Csakhogy gyomrom liftként ugrál, elmém szédülése csak fokozódik én pedig röhögve omlok vissza a padlóra és próbálok megfordulni. Mindeközben a polcon lévő tárgyak, úgy mint: baseball ütő, hanginga, szemfesték, könyv, minecraft figurák kezdenek szép lassan lepotyogni, vagy épp a másik falhoz vágódni.

Loki
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
56

Kedd Júl. 18, 2017 11:10 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


-Á, nem érdekes... - legyintek. Úgyis alaptalan a vád, hogy el akarnám csábítani. Pláne ilyesmivel. Ez van, én romantikus démon vagyok, jobb szeretem, ha a csokoládé 3 az egyhez arányban van legalább a megkínzott lelkekhez.
-Csendes....de az ellentétek vonzzák egymást, szóval emiatt ne aggódj.
Hogy miért tettszene neki? Nos, a nyilvánvalón túl, Béla valamiért mindig a zűrös csajokért volt oda...mondom ezt én. Na mindegy, a lényeg, hogy Kyara abszolút az esete lenne. Ha ilyen józanul is, akkor pláne. Ha sosem józan, akkor meg főleg! Ha még vedel pár pohárral a piámból könnyen beállhat az az állapot.
-Nem mindenki bulizni megy le a pokolba...tudom, szerintem is marhaság. Na, d e a lényeg, hogy akadnak bonyolult jellemek, akiknek csak a hatalom és hasonlók ad értelmet az életének az orgiák helyett, szóval egy erős politikai házasság nagyon sokat tud segíteni. Kertváros az viszont nincs, ezen a melegebb éghajlaton nem megoldható.
Úgy tűnik kezdek arra a szinte jutni, amikor marha bölcsnek hiszem magam, és túl sokat beszélek. lehet jobb lesz lassítani.
-Gyerek sem jellemző, több okból sem. A hűség meg...a pokol elég reménytelen hely, szóval ha mégis megtalálod ott a szerelmet...el tudja venni az eszed. De túl sok a kísértés lent, szóval szinte sosem tartanak ezek sokáig.
Különösebben nem érdekel, mi a helyzet a tulajjal...viszont a poharak tényleg megszaporodtak. Nem ittuk volna meg az előző kettőt? Megpróbálok úgy tenni, mint akit ez kicsit sem lep meg, és magabiztosan mosolyogva szólok hozzá:
-Ó nem, ez mind neked lesz. Egy pillanat, csak megkeresem a tölcsért.
Aztán elnevetem magam, és felhajtom az egyik poharat. Mialatt az erős pia hatásától pislogok, ő megint újabb marhaságot kérdez tőlem. Kezdem megkedvelni azt hiszem...
-Inkognitóban vagyok, úgyhogy otthon hagytam őket. Te pedig ne aggódj, csak azért, mert még nem nőttek meg, nem jelenti azt, hogy nem vagy szép krampuszlány. Ha eljön az ideje biztos kinőnek.
Aztán szomorúan nézek a teli pohárra, amit fellök, mikor nagy robajjal leül.
-Enyje...ezért duplán kell innod...tessék.
Már nyújtom is felé a megmaradt két poharat.

Kyara Gilberung
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Félvér
☩ Reagok :
31

Szomb. Júl. 15, 2017 3:07 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Loki & Kyara
- Ez a beszéd aranyapám! - kiáltok fel, hirtelen felemelkedve, felsőmet kissé lehúzva, hisz már lassan a nyakamba jár. Még kezemet is feltartom hozzá.
Valójában fogalmam sincs, hogy mire mondtam igent, vagy mire mondtam mindezt. Tudatom zsibbad és néha kihagy egy-egy percet, momentumot. Hangok eljutnak hozzám, de hogy néha azok mit takarnak? Mindegy is. Kószán vonok vállat saját gondolataimra, de nem hinném, hogy Loki értené, hogyha neki szánom, akkor milyen indíttatásból. Semmit sem mondott. Vagy mégis?
-Hogy hogy mi!? - kérdek vissza hüledezve, saját szavaimat félbeszakítva. Jó, akkor magyarázzuk el neki. Picit gyorsabban pörög a nyelvem, mint máskor és még néha meg is akad a nyelvem közben. De a lényeg, hogy nagy nehezen csak kifejtem, hogy mire is gondoltam valójában és… Bingó! Megértette. - Mh, és mégis miféle a te testőröd? - könyökölök újra az asztalra, kissé előre hajolva, államat a tenyerembe ejtve. - Miért lenne oda értem? Oh, ne is mondd, hisz mindenki oda van - pillogok ártatlanul, habár némileg kancsán. Ennyi alkohol után már annyira azért nem érzem át az ártatlan kislány szerepet.
Ezért is nevetek fel inkább hangosan, s ezt még akkor is folytatom, amikor a házasság témáról esik szó.
- Meg nem tudom, egy démon mióta hűséges Ennyire? - fanyalodok el, de nevetek is közbe, amolyan gúnyosan. Nah igen, az orgia mellett sok mindenről le kell mondania, és… - Uh! És aki a pokolban házasodik az kap kertvárosi házikót is kicsi kis fehér kerítéssel meg mindennel? És mi van a gyerekkel? Fel lehet azt nevelni? - kíváncsiskodom tovább, egyre izgatottan, mintha fantáziámat megmozgatta volna ez a tény.
Ha világunk nem ily elbaszott lenne már rég írtam volna erről egy könyvet. Vagy holnap kezdenék neki, miután kijózanodom…
Ahha, persze, ezen is hangosan nevetek fel.
S már fent is vagyunk. Mily gyorsan telik az idő. Szinte észre sem vettem, hogy ide kerültem.
Félrehajtott fejjel figyelem, ahogy Loki valamiket rajzolgat a szekrény elé.
- Azt hiszem a tulaj ennek nem fog örülni - ingatom meg a fejemet - de beleszédülve lehuppanok a földre, hangos csattanással. Kezeimet két oldalt tartva ujjaimmal rajzolgatok a földön. - Pedig aranyos fickó, biztos sokan annak tartják. Nekem néha ad szállást. Üdv a szobámba, amiben ha bármit eltörök az a vadbarom rajtam veri le… Már ha merné, szerencsére nem mer hozzám érni - vigyorodok szemtelenül.
- Nem vagyok az a dolgozós fajta - szűröm le a lényeget, majd figyelem, ahogy újabb poharat tölt, de immár egyet. - Lehet, hogy nem vagyok józan, de talán számolni még tudok. Az előbb töltöttél két poharat, én még azt meg sem… Oh, hogy ezt magadnak töltötted, mert tudod, hogy hátrányban vagy velem szemben! Így már mindent értek, oly figyelmes vagy! - teszem kezem játékosan a szívemre. Vagy szívem a kezemre? Mi van?
Kérdésére kissé dülöngélek jobbra balra, halkan dúdolva egy random dalt, amit legutoljára hallottam a bárban. A krampusz szóra csak újra elnevetem magam és ujjaimmal két ördögszarvat formálok magamnak. - De nekem nincsenek is szarvaim - biggyednek le ajkaim - Így milyen krampusz vagyok én? A tied hol vannak? - araszolok hozzá közelebb, majd feltérdelve, ujjaimmal túrok hajába, teljesen átforgatva azt. Hol vannak a szarvak!? Kell lenniük!
Mindent átkutatok a fején, de semmi. Csalódottan huppanok le, a teli poharam még valahol a közelembe van. - Hol vannak?

Loki
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
56

Pént. Júl. 14, 2017 1:48 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Szerencsére hűséget fogadtunk nem vakságot....vagy hűséget sem? A lényeg, hogy abban még nincs semmi, ha megnézem magamnak a leányzót, ahogy mélyen előre dől. Azt hiszem ez az a helyzet, amikor még egy nő sem tudná levenni a szemét az elé táruló látványról.
-Nos, akkor néha jobb felgyorsítani a dolgokat, nem igaz? - kérdem, ugyanazzal a hangszínnel, mint eddig. Csak mert tettszik a látvány, nem vesztek a lendületemből, és nem vonja el a figyelmem a kísérletről. Jól láthatóan kár bele több pia. Lebeszélni mondjuk nem fogom róla, ha nagyon inni szeretne tőlem...
-Hogy...mi....? - Kérdem, kicsit bután pislogva, amikor azzal vádol, hogy csábítom. Nem mondom, előfordulnak ilyen balesetek, de szoktam tudni róla azért, most pedig biztos vagyok benne, hogy nem kezdtem ki vele. Ábrázatom nem lesz intelligensebb akkor sem, amikor kifejti miről van szó.
-Ha lejutottál, és unatkoznál szólj, a testőröm odalenne érted.
Továbbra sem fűlik a fogam a házasságos témához. Ashtaroth esküvője...na arra is könnyen írnék egy top 10-es listát, miért ne leszek ott.
-Maradjunk annyiban, hogy osztom a véleményed a témában. Annyi orgiáról lemaradni...
Megpróbálom egy mosoly mögé rejteni álszentségtelenségem. ha úgy vesszük, én is lemondtam erről. A Thor dolgot inkább ráhagyom. Az az őstulok úgyis utálná, hogy nem tudják az igazi nevét, ez pedig még csak nem is hasonlít rá, szóval legyen. Nemsokára elfelejti úgyis ezt. Borzasztóan szórakoztat egyébként amiket illuminált állapotban művel. Még nem olyan vészes, mint egy bizonyos szuperhős, de már közel van hozzá. Nevetve vonszolom fel a szobába.
-Gondolod? - kérdem odabent, és a szekrény elé még egy rúnát is rajzolok a földre. Aki itt be akar jönni, annak rohadt egy estélye lesz. Aztán megint nevetek. Ha ő nyer? Akár a fele királyságom is neki ígérhetném ezen a ponton, de inkább nem kísértem a sorsot.
-Tudod mit, ha túléled, tiéd lehet az üveg, már nem ez, egy teli. Ha pedig nem....megüresedett pár hely a csapatomban, szóval tudok neked munkát adni, ha érdekel.
Leülök elé a földre, és megint teletöltöm a poharát, az enyémet viszont már nem. Többé kevésbé józanul szeretném látni, mi lesz ennek a vége.
-Mesélj magadról kis krampusz addig. Biztos vagyok, hogy érdekes történeteid vannak.

Kyara Gilberung
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Félvér
☩ Reagok :
31

Csüt. Júl. 13, 2017 9:13 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Loki & Kyara
Kérdésére végigdőlök felsőtestemmel az asztalon, karjaimat kinyújtom magam előtt. Nem érdekel túlzottan az ott felgyűlt szemét, a kiöntött sör áporodott illata, ahogy keveredik a dohány érdes illatával, no meg némi fehér porral. Oh, hogy ezek még ilyennel is kényeztették magukat, nekem meg a galádok nem is szóltak?
Jhajj, kezdem elveszteni a fonalat, szóval ott jártunk, hogy kérdezett, én pedig úgy teszek, mint aki elgondolkozik rajta, holott erről szó sincs.
Hirtelen csapok az asztalra és egyenesedek fel. A fejemnek ez nem tett jót.
- Természetes, hogy repülnék! - nyújtom ki az egyik kezem oldalra, míg a másikat az ég irányába tartom, fogalmam sincs arról, hogy milyen pozitúrát kívánok felvenni. Egyszerűen csak elképzelem, ahogy szárnyakat bontok és a végtelen mélysötét éjszakába repülök. Mily mámorító.
Rövidre sikeredett leírására, visszakönyöklök az asztalra, ajkaimat lebiggyentem egy röpke pillanat erejéig.
- Te csábítasz engem. Galád! - dobok felé - kezemmel! kizárólag azzal! - egy kiürült poharat. - Hogy mondhatsz nekem ilyen kínokkal teli csodálatosságokat! Megmondtam, hogy még nem akarok csatlakozni! Majd ha el jön az ideje, ne türelmetlenkedj… - teszek hessegető mozdulatot, miközben immár hátra dőlök. Szemmel láthatóan nem tudok megülni a helyemen és a folytonos mozgáskényszer kezd kiülni rajtam. Mindeközben tikkasztó hőség is van, s ahelyett, hogy panaszkodnék, elkezdem élvezni. Hiszen egyszer ez is fog majd rám várni, jobb ha felkészülök.
- Mi ez a reakció? - fintorodom el, hátra húzva a fejemet. Hisz szemmel láthatóan úgy ért egyet, mint aki tapasztalatból teszi ezt. S ha úgy teszi, az már régen rossz. Régen! Rossz! A pokol is megért volna egy apokalipszisre, nem csak a föld és a menny?
- Kap eleget, csak alám nem gyújt… Mily önző démon vagy te! - csóválom meg a fejemet, mely hatására, mindenből kettőt kezdek el látni. Oh, ez mi szórakozató is lesz már előre látom. Kezdjük mondjuk… az egyik pohár elkapásával, na menni fog? Az egyik pohár után nyúlok, de… ujjaim erősen koppannak az asztal lapján. - Jól van már, értem én hogy Thor, miért kell akadékoskodni, mint egy idiótával? - csattanok fel hirtelen, aztán rájövök, hogy ezt nem szabad. Itt és most nem lehetne. - Mer mégis mi mással? Gondold el, hogy… uh! látod! mint most! Tudtam én, hogy megy ez neked! Máris kettő van belőled! - nézek a két Lokira, kik egymás mellett ülnek, mégis félig egymásba vannak olvadva. - Nah, fejezd be rendesen! - szólok rá röhögve. - Így olyan absztrakt vagy! - nevetem továbbra is, megtámaszkodva az asztalon nevetésbe törve ki.
Elfogadva felkért segítségét, ölelem át vállát és kapaszkodok bele öt körömmel.
- Mindent érzek belőle, csak a mézet nem, még a gumicsizma szagát is… Vá… vá… vááááárj! - hajolok még hátra, hogy szabad kezemmel kabátom után kapjak. Melyet… sikerül a kocsmaközönség felé dobnom. - Upsz… - húzom el a számat. Lépteim kacsásak, ide-oda teszem őket, de az biztos, hogy nem egymás után. Néha tán még Loki lábára is rátaposok. Ráadásul lépten nyomon meg is akarok állni, valami égetően fontos dolgot meglátva, mint egy lány hajába lógó pillangós hajgumit, melytől akkor szabadítom meg, amikor egy fickó valami nagy puffanással valahol leesik. A lány arca ekkor ismerkszik meg a pulttal. S ha már ott vagyok. Újra csak szabad  kezemmel egy üveg másik piát is elcsaklizok.
A következő pillanatra, amire hirtelen feleszmélek, hogy egy szobába vagyok, egy újabb pohár ital a közelembe, az ajtó előtt meg… egy szekrény? Mikor esett ki bármennyi idő is?
A világ forog körülöttem, ajkaim bizseregni és bőröm sem érzi már az érintéseket.
- Feladni? - biggyesztem le ajkaimat, aztán miközben feltekintek rá hangosan nevetem el újra magamat. - Soha! - jelentem ki előre görnyedve nevetésembe, dőlök egyenesen a padlóra. Összegörnyedve csak a nevetésem hallatszódik egy darabig, majd hirtelen bukik fel kócos kobakom az asztal mögül. - Mit is mondtál, mit kapok, ha legyőzlek? - noha erre esély sincs, de kit izgat? Csak a jussomat akarom tudni. - És mit, ha túlélem? - ráncolom össze homlokomat, ám ez most fájdalommal tölt el, így azokat el is tüntetem őket. Felállva, inkább a hosszabb utat választva indulok meg a poharak felé. - Még a végén megijednek ha nem tudnak bejutni a szobába - intek fejemmel a furcsa mód bezárt ajtó felé.

Loki
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
56

Hétf. Júl. 10, 2017 11:36 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Felvonom a szemöldököm a kérdésén, bár igazándiból nem a szavai váltják ki belőlem ezt a hatást, inkább csak elgondolkodom rajta, egész biztos ő-e a tökéletes kísérleti alany. Annyiból mondjuk mindenképpen, hogy senki sem fog meglepődni, ha alkoholmérgezést kap ma este. Azért válaszolok neki:
-Ha választhatnál a séta és a repülés közt, hogy döntenél?
Nem mintha egyikünket is az a veszély fenyegetne, hogy szárnyakat növesztünk, de mégis...csábító a gondolat, hogy sebesen szárnyaljak a magasban, amíg szembe nem jut a régi vicc, a repülő nyúlról.
-Ha halandó lélekként kerülsz oda, örökre úgy érzed, mintha egy pillanat választana el tőle, hogy belefulladj a lángokba. Marha kényelmetlen, és a társaság is hagy kívánni valót maga után. Nem ajánlom.
Valamiért bárgyú vidámság ül ki a képemre a karikagyűrűs megjegyzésre, de aztán el is hessegetem a gondolatot. Szép is lenne...más sem hiányozna, mint, hogy kiderüljön. mindkettőnk feje bánná. Nekem egyéb testrészeim is. Ezt viszont nem vele fogom megbeszélni.
Azonban gyorsan túl is esik ezen, és közli, hogy a démoni házasság kiábrándító lenne. Akaratlanul is egy közelgő eseményre gondolok, ami nem tehetek róla, most is rossz hatással van rám. Tudok uralkodni magamon persze, és csak egy meggyötört sóhaj hagyja el az ajkaim, ami tényleg elég enyhe reakció ha valakinek az első szerelme házasodik az orra előtt.
-Ne is mond...
A kiábrándító enyhe kifejezés. Furcsa, hogy ezek után Leviethan-re terelődik a szó. Meglepő mennyire egyetértünk ebben...más kérdés, hogy belőle kinézem, hogy objektív okokból van gondja, velem ellentétben. No mindegy, inkább koncentrálok a kísérletre, ezen úgyis ideje túltennem magam. Abban mondjuk igaza van a lánynak, hogy a legtöbb halandó nem gondolná kedvesnek. Eleinte én sem gondoltam.
-Csak leszúrtam, aztán végignéztem ahogy elvérzik. De ne aggódj, ahol most van, kap tűzet bőven.
Bővebben nem fejtem ki mivel érdemelte ki ezt a bátyám. Nem vagyok különösen erőszakos démon. Szeretem persze az okos szerkezeteket és csapdákat, amik tartós rémálmokat keltenek a túlélőikben, de általában aki ezekbe sétál kiérdemelte valamivel.
-Mondom nem Thor...na mindegy. Azt mondod osztódással mi?
Kezd érdekes lenni a helyzet. Érdeklődve figyelem ahogy energiái elszabadulnak, és elkezdik szolidan átrendezni a helyet. Persze a sajátjaim is bevetem, hogy azért ne verje szét a kocsmát. Egészen megkedveltem ebben a negyed órában, és nem örülnék, ha romba döntené. A polgármester asszony talán el tudná simítani a dolgot, ha mégis megtörténne, de minek a szükségesnél több fejfájást okozni neki?
-Méz...és még néhány dolog, amiről nem akarsz tudni.
Beszéd közben felállok, és átkarolom, hogy így támogatva őt menjünk, amerre mutatja...vagyis amerre gondolom, hogy szeretné mutatni. Kezd kicsit beszámíthatatlan lenni. Kitűnő.
Út közben kiszúr minket a lány egyik "hódolója", és felfújt mellkassal, kihúzva magát indul el felém, hogy megvédje Kyara-t. Nem vagyok benne biztos, hogy egy lovagra, vagy egy gorillára  emlékeztet jobban. Akárhogy is, egy óvatlan pillanatban egy láthatatlan kéz meglök valakit a közelében, és így mire túlteszi magát azon, hogy undorító sörszagú ragacs borítja be a testét, már eltűntünk a szeme elől. A szobában segítek leülni a lánynak, aztán töltök még két pohárral az italból, másik kezemmel pedig a szekrényt az ajtó elé húzom. Fontos a magánszféra.
-Nos, feladod lassan?

Kyara Gilberung
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Félvér
☩ Reagok :
31

Szomb. Jún. 24, 2017 11:59 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Loki & Kyara
Hangosan nevetek fel mondatára, hogy mi is olyan vicces ezen? Igazából már magam sem tudom, egyszerűen csak vicces. Talán az tetszik annyira, hogy pont egy démonnal sodor össze a sors és az éjszaka? És én még azt hittem, hogy unalmas estében lesz részem.
- Valóban csak gáláns úriember, mi sem tagadás. Csak felgyorsítja a folyamatot, de hé! Abban mégis mi a buli!? - kérdezem nevetve. A korábbi italok már mind a fejembe szálltak, érzem az enyhe szédülést, ajkaim bizsergését. Hogy egyensúlyom sem a régi magabiztos, de ez mind csak átmeneti. Amíg elfeledtet velem mindent, kit érdekel?
Nah jah, de ilyenkor szoktak bajok történni a koncentrációmmal is.
- Odalent tényleg minden ég? - kérdezem hirtelen, de hát tudom én a választ erre, nem igaz? Hiszen most mondja. - No, akkor lassan jöhet a karikagyűrű - fintorodok el - Mily kiábrándító lenne, ha démonok házasodnának - nyújtom ki a nyelvemet, orromat enyhén felhúzva. Még csak a gondolat is, hogy ilyenre vetemednének példaképnek tartott ördögi fajzatjaim. Menten elkap a hányinger.
Oh, hogy nem csak emiatt?
- Veled. Viszonyítás kérdése az egész. Nem hinném, hogy egy halandó oly kedvesnek találná - vigyorodok el. No nem mondom, hogy nekem is tünci minden démoncika. Azért az nem.
Lelkem elvételére adott fejrázása csak még jobban elborzaszt. Egy pillanatra lebiggyednek ajkaim, tekintetembe végtelen szomorúság és csalódottság költözik.
S mindez tart alig pár másodpercig. Magam sem tudom ilyenkor sokáig megjátszani magamat, jókedvem kezd felhőtlen lenni és újra csak nevetésbe török ki.
- Amúgy sem adnám - öltöm rá a nyelvemet. Szükségem van még rá, és fene se akar 10 év múlva fixen elpatkolni. Még van dolgom a földön és ha el is patkolok idő előtt, akkor az azért legyen, mert én csesztem el az egészet, nem egy átkozott alku miatt.
De én azért szívesen lennék lélekközvetítőt, tényleg!
Na majd…
Most inkább az italt húzom le, mely marja a torkomat, belsőmet, mégis melegséggel tölt el. De valami nincs rendben. Szavaira alig tudok koncetrálni, mintha alig jutnának el tudatomig. Oh, hát persze a hangos zaj miatt.
- És miként tetted ezt? Felgyújtottad, légyszi mondd, hogy igen! Uh, karóba húztad!? Egyáltalán mit vétett? - faggatózom. Most legalább számomra is kedves téma van, még ha néha nem is hallok meg egy-egy szót. S a fejem is… Mintha zavarosabb lenne.
- Tudom, hogy Thornak hívják - rázom meg a fejem, ügyet sem vetve arra, hogy volt ott egy negatív jelzőcske is. De hát most mondta, hogy néha kiesik egy szó. A fejrázás pedig nem épp a legjobb ötlet, hisz immár mindenből kettőt látok.
- Áh! - kiáltok fel hirtelen. - Osztódással szaporodsz! - tapsikolok ültömbe kettőt. -  Pedig igazán jól bánok a fegyverekkel - vigyorodom el szemtelenül, és gondolataimba már egy újabb mészárláson járok. Ajaja, ennek nem lesz jó vége itt.
S azért sem, mert egy részeges ember nekiesik aszalunknak. Meglökve a poharakat, üvegeket. Egy üveg fel is borul, hangosan törve el. Kezem akaratlanul szorul ökölbe, szemeim egy pillanatra megvillannak. Oh, no.
- Mh, igazából ismerem a tulajt és van egy sokkal csendesebb része ennek a helynek. S áll az alku. Leiszlak és enyém az üveged. Uh, ez perverzül hangzik, nem? - pillantok oldalra egy pillanatra. Az asztalra tenyerelve próbálok felállni, hogy felbattyogjak az emeletre. Az ám, de mintha az ital most csapna meg és rögtön vissza is szédülök a székre.
- Mh… - jegyzek meg ennyit a nagy zajban és ebben a pillanatban az egyik "csillár" a krimó távolabbi végén csattanva érkezik egy asztalra, meglehet, hogy nem mindenki marad körülötte épségben.
- Upsz… - kerekednek el szemeim, hisz lehet, hogy ezt éppenséggel én okoztam? Nem ez lenne az első alkalom. - Azt hiszem, hogy tényleg jobb lenne eltűnnöm innen… - kedvelem ezt a helyet, remek lerészegedési kocsma ez. Nem tenném tönkre véletlenül. - Azt hiszem, hogy beütött a piád. Mi van ebben? - nézek nagy szemekkel Lokira. - Lényegtelen most, inkább segíts felállni, vagy tudatlanul döntöm romba a helyet - vigyorodom el, újra megpróbálva felállni. - Fent van egy elkerített részleg, lényegében csak én szoktam használni… - magyarázom tovább, még akkor is ha amúgy rohadtul nem érdekli.  

Loki
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
56

Csüt. Jún. 22, 2017 1:05 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Vállat vonok a hálálkodására. Nincs sok kedvem belemenni, hogy valójában az egyenlőségre alapuló társadalmi rend az, ami elavult a korunkban, csak éppen természetfeletti lények esetében mindig más volt a helyzet. Búgó hangjára viszont megengedek magamnak egy ártatlan mosolyt.
-Ne vedd magadra, de a lerészegedésed önkéntes, és csak idő kérdése. Az én közbenjárásom legfeljebb felgyorsítja ezt.
Más kérdés, hogy ebben nincs semmi legfeljebb. inkább arra vagyok kíváncsi, milyen gyorsan hat majd a félvélre az ital. Egy halandón megölne egy korty, egy erős démon pedig egy szál pokrócban rohangál tőle mint egy nudista szuperhős. Vajon a démonvér megvédi attól, hogy idő előtt pokolra jusson?
-Tűz? Ez tettszik. És láthatóan ez áll a legközelebb az igazsághoz, mint tudod. Nős viszont nem vagyok,és kapcsolatban sem olyan rég óta.
Sigyn...na igen, ez a második leginkább légből kapott része a mitológiámnak. Sosem ismertem semmilyen Sigyn-t, vagy ha igen, nem hagyott akkora nyomot bennem, hogy emlékezzek rá, akkorát meg pláne, hogy feleségül vegyem. Ó nem, csupán összemosták a legendáját az enyémmel, hogy elmagyarázzák, miért vannak nappalok és éjszakák. Elképesztő az emberek mennyi baromságot találnak ki, ha pár száz évre magára hagyom őket.
-Velem kedves. És a szörny tényleg túlzás.
Aztán megrázom a fejem. Minek nekem az ő lelke? Mióta fölösleges titkolózni, és őszintén beszélhetünk a halandókkal olyan könnyű beszerezni őket, mint elvenni egy nyalókát egy csecsemőtől, aki utálja a nyalókát. Aztán csak figyelem, ahogy iszik. Nem hoz zavarba, ahogy ő mustrálgatott engem. Nézzen csak, ha szeretne, amíg még lát....
Nagyon érdekes, mennyire jól bírja. Arra számítottam, legalábbis eszméletét veszti, de ezek szerint a sima kamiont is adhatom félvéreknek. Érdekes, nagyon érdekes.
-Tartok tőle csalódnál, ha találkoznál a bátyámmal, az előtt se volt jóképű, hogy végeztem vele.
Beszéd közben újratöltöm mindkettőnk poharát, és tovább mesélek.
-És nem Thor-nak hívták. Az igazi Thor legalább évezredekkel előttem élt, ha létezett egyáltalán.
Persze nem kerüli el a figyelmem a vetkőzése. Tényleg helyes démonka...de vajon csak nekem produkálja magát, vagy kezd átmelegedni az italtól? Vagy legalábbis úgy érzi.
-Fegyvert nem szívesen adnék a kezedbe, de tudod mit? Van nálam még egy ilyen üveg. Ha az asztal alá tudsz inni, a tiéd lehet, ehhez mit szólsz?

Kyara Gilberung
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Félvér
☩ Reagok :
31

Szer. Jún. 07, 2017 7:52 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Loki & Kyara
- Köszönöm! – adok hálát neki válasza miatt, s egy pillanat erejéig összekulcsolom kezemet. Persze amint rájövök, hogy mit is tettem el is engedem amazokat s úgy rázom meg őket, mintha sarat akarnék eltüntetni róla. Azért ilyen szentségtelen dolgokra nincs szükségem. – Végre valaki, aki képes minket nem valami elavult társadalmi rendbe besorolni – fintorodok el, néha már magam sem tudva, hogy mit miért mondok. Mit is mondjak? Pár körrel már megelőztem a férfit.
- Aww – teszem le lábaimat az asztalról könyökeimmel pedig megtámaszkodom rajtuk. – Nem akarna épp leitatni még azt gondolnám, hogy maga csupa bókokkal próbál elhalmozni – vigyorodom el szemtelenül, tán kissé zavaros tekintettel, utalva az előbbi esetlenes megszólítását. No persze gondolhatnám, hogy nem ostoba, hisz ha már régóta itt van, pontosan láthatta, hogy miként iszok egy suhancot az asztal alá.
- Oh, hát hogyne. No meg a tűz istene is, nem? A mindennek véget vető tűzé és aki minden embernek és istennek a baját okozza – sóhajtozom ábrándozással teli hanggal, kifejezve, hogy mily szimpátiát érzek minden hasonló lény iránt. – Azt mondják, hogy van egy felesége is – szemöldökömet hirtelen vonom össze, ahogy gondolataimba mélyedek. Államat a tenyerembe hajtom, égő cigarettám szűrőjét pedig ütemesen kopogtatom a halántékomnak.-  Syign… Nem, Sirigy… Sarigy… Sarugy… Mh… - gondolkozok továbbra is magam elé mélyedve egy pillanatra elfeledve a külvilágot is. Azonban a férfi – ez esetben talán nevét is sejtem már – hangja hamar visszaránt.
- Már amennyire kedvesnek lehet hívni egy szörnyet, de hát… Minden csak viszonyítás kérdése, nem igaz? – vigyorodok el ismételten kajánul, miközben újra csak kiegyenesedem.
- Nem? – lepődöm meg őszintén, sűrűket pislogva rá, egy pillanatra kizökkentve a gondtalannak tetsző lány szerepéből. – Miért nem? Miért nem kell a lelkem? – talán… Talán imáim meghallgatásra találtattak volna? Nem, ő biztos nem lehet az. Mondjuk furcsa is lenne az öregemmel inni, kinek az az első próbatétele, hogy tudom-e vele tartani az iramot. De aztán ki tudja?
Végül aztán szemöldököm ráncolva figyelem mily könnyedén húzza le amúgy az „ütős” piát. Pf, ez még nekem is menni fog. Nem lehet rosszabb annál amiket mostanában alkoholnak csúfolnak. Így hát hasonló könnyedséggel húzom le a mérget és…
A torkomra fagy minden szó. Hatalmasat kiáltok fel s a körülöttünk lévők mind felvont szemöldökkel tekintenek párosunk felé. Ujjaim közül kicsúszik a pohár, mely hatalmas csattanással koppan az asztalon. Annak lapjára simítom mindkét tenyeremet, körmömet pedig amíg tudom, addig vájom a falapba.
- Azta… - kezdek bele rekedt hangon, szemeimet kidüllesztve meredve a velem szemen ülőre. – Ez mégis mi? – hallom saját elvékonyult hangomat. Kész, vége, biztos, hogy ez a cucc teljesen végig marta a torkomat, minden egyes sejtjeimet elpusztítva, lassan lyukat üdve a nyakamon.
- Hát ez kibaszott jó – vigyorodom el, mint egy nem normális. De tényleg, ennek hogy örülhetne bárki más ennyire, rajtam kívül?
- Ugyan mááár, legalább egyetlen egy ujjmegnyalásos ajánlatot tegyél. Legalább egyet, amitől picit is komolyabban venném ezt a „versenyt” – nevetem el magamat, ahogy hirtelen pillanatokon alatt támadt jó kedvem felszínre bukik. Mh, tényleg ilyen ütős lenne a pia.
- Na várj, hadd találgassak, mi lehet ilyen… - dőlök hátra a széken, de gyorsan meggondolva magam dőlök újra előre. Mindezt csak azért, hogy levegyem rám melegedett dzsekimet, felfedve az alatta viselt lezser fekete atlétát. – Szóval… - dőlök újra hátra. – Tudom! Megismertetsz az isteni kinézetű, de kissé kelekótya bátyáddal Thorral, igaz? Nem mondanám, hogy az esetem, nekem túl idealista és jószerű, de hát, egy menetre talán beleegyezek vele… - vonom meg hetykén a vállamat, ajkaimon azonban máris ott figyel a Kyara féle kaján félmosoly.

Loki
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
56

Kedd Jún. 06, 2017 12:40 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


-Egy átlagos...? - kérdem kicsit értetlenül. Alapvetően elég naprakész vagyok, ha a halandó világ nyűgjeiről van szó, de a szexizmust sosem értettem igazán. Első kézből tudom, hogy női vezetővel sem jár jobban senki. Ha pedig valaki komolyan elhiszi, hogy egy férfi feltétlenül jobban bírja a piát, mint egy nő...Más kérdés, hogy jelen esetben nem lesz nehéz dolgom. Szegény félvér alaposan ráalapozott...de jól fogalmaztam itt...a lényeg, hogy ezen a futóversenyen én a rajtnál állok, ő pedig fél pályával előttem ül egy versenyautóban aminek jár a motorja.
Egyébként szemrevaló teremtés ez a krampusz, ráadásul a bőrhatású nadrágja....a 21. század divatját néha mintha kizárólag a fétiseimre alapoznák. Először a bőrdzsekik, most meg ez... Szerencséje, hogy már van valakim, különben eléggé kiszámítható választ adnék a kérdésére...
-Az esetlent erősen kétlem, ami pedig a többit illeti, biztos vagyok benne, hogy meg tudunk egyezni.
Aztán lehet mégis kiszámítható volt ez is? Minden esetre nyugodtan töltöm tele mindkettőnk poharát, és közben bólintok. Szóval ismeri a legendákat.
-És a csínyeké. Azt valahogy mindig kihagyják. Leviathan meg...ha jobban megismered meglepően kedves...én legalábbis bírom.
Ebből talán nyilvánvaló én ki lehetek. Nem tervezem titkolni. Kizárt, hogy feldobna, ha meg mégis? Azok a puritán szárnyasok cikk cakkban repkednének pusztán a leheletétől, szóval nem aggódom kimondottan.
-Nem is a lelkedre pályázom, több okból sem. Viszont, ha nem sürgős hátrahagynod a földi létet, ajánlom először óvatosan igyál bele. Nagyon ütős.
Hogy demonstráljam, felhajtom az italt, és már meg is jelenik az arcomon a szokásos grimasz. Először persze az ital édes ízét érzem, a valódi ereje csak pár másodperccel az után jelenik meg, hogy lenyeltem. Nagyokat pislogva csapom le a poharat fejjel lefelé fordítva.
-Rengeteg tudnék neked ajánlani, a tíz ujjad megnyalnád utána, de fölösleges, úgyis veszteni fogsz.

Kyara Gilberung
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Félvér
☩ Reagok :
31

Kedd Május 30, 2017 9:30 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Loki & Kyara
- Nocsak, mégis milyen férfi akar leinni egy nőt? - mosolyodok el gonoszkásan, ahogy nézem a pár asztallal arrébb felálló figurát. Lábaimat az asztalra pakolva dőlök hátra a széken teljesen kényelmesen. Kezeimet összekulcsolva simítom tarkómra. A cigaretta lazán lóg ki ajkam sarkából, semmiben sem akadályoz, hogy beszélni tudjak. Sőt. Még beleszívni is tudok úgy, hogy mellette kifújjam és ne essen ki onnan. Na persze a hamuzás már külön műfaj, ha otthon lennék, akkor egyszerűen meg tudnám oldani az elmémmel.
De mivel most híján vagyok a magánynak, így hagyom, hogy bőrhatású nadrágomra hulljon a szürke hamu. Sok kárt amúgy sem tud benne tenni, nem igaz?
Amíg a férfi az asztalhoz fárad és leül velem szemben, a többiek csak némán figyelik. No persze, aki még tulajdonában van néhány agysejtnek. Egy pillanatra feléjük pillantva tessékelem el őket, nem lesz itt gond, mégis mi lenne?
Tökéletesen tudok magamra vigyázni.
- Mh, hadd gondolkozzam. Mit tud egy szegény, árva, esetlen leány adni, egy férfinak? Mh, túl nehéz a válasz, hisz nincs semmim. Még a piára is meghívatom magam - sóhajtok letargikusan, ajkaim egy pillanatra lebiggyednek, mintha valóban aggasztana eme dolog. A hatás kedvéért még szemeimet is lesütöm, hogy aztán egy pillanat múlva hangosan nevessek fel. -Nem, nem csak viccelek - legyintek egyszerűen. - Vágy tán mégsem? - vonom fel egyik szemöldökömet, lassan már magam sem tudva, hogy mibe kezdtem bele és mikor és miért. Túl sok az alkohol, túl kevés idő alatt. Az a baj, hogy a manusnak nem lesz nehéz dolga. De rendben, a drága kicsinyeimen kívül bármit felajánlhatok. Csak a késecskéimet nem.
De ekkor az asztalra teszi az átlátszónak ható italt. Szemeim azon nyomban felcsillannak, főleg amikor meglátom rajta a koponyát. Ajkaimat enyhén megnyalva teszem le lábaimat a földre.
- Nocsak, nocsak... - figyelem lenyűgözve az itókat, egy pillanatra sem levéve róla a szememet. - Loki, mint az árulás istene? - vonom fel kérdőn szemöldököm. - És Leviathan, mint a tengeri szörny? - nevetem el magamat, aztán csak megvonom a vállamat. - Érdekes párosítás mit ne mondjak.
Jegyzem meg enyhén gúnyoros mosollyal az ajkamon, ami szinte sose de sose akar eltűnni onnan.
- Legyen hát, ne szórakozzunk holmi gyerekitalokkal - könyökölök az asztalra. Ajkaim közül végre kiszedem a dohányt, a füstöt egyenesen az üvegre fújom. Egy könnyed mozdulattal oltom el az asztal lapján a még parázsló cigarettát.
Már-már mohó pillantással figyelem, ahogy kiönti az italokat, s amikor felpillantok. Ha ajkaim nem húzódtak volna eddig is aljas mosolyra, hát akkor most még jobban elhúzódnának. De érzem, hogy nem mozdulnak tovább arcizmaim. Inkább csak ajkamba harapok. Tényleg érdekes estének nézek elébe.
S ha már ilyen engedékeny volt, hát én is megmutatom neki magamat. A pohártól pár centire teszem le kezemet az asztalra. Kitartott markomba pillanatokon belül beleszáguld a teli pohár.
- Úgy érzem, hogy újra át kellene tárgyalnunk, ezt a győzelmi trófeát. Sajnálatodra a lelkemmel nem sokra mész - vonom meg a vállamat hetykén s felemelem a poharat. - S mégis egy magadfajta mit tudna nekem ajánlani, amitől komolyan is venném ezt a vetélkedőt? - csillannak meg szemeim aljasul, ahogy előbb a pohárra, majd újra rátekintek.

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Philosophers Club
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: