Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Philosophers Club
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
492
☩ Play by :
Raiden, Cassael, Ophilia

Utolsó Poszt Csüt. Okt. 04, 2018 8:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Utolsó Poszt Csüt. Júl. 05, 2018 10:15 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Our Father...DEVIL?!
Papocska & Az Ördög
──────────── ────────────

"I hear a lot of little secrets
Tell me yours, and I'll keep it
You wanna know my name by now
Better think twice, 'cause being evil has a price!"

Éppen a nyomozót keresem. Van egy sanda gyanúm, mi szerint bujkál előlem! Úgy vélem, most már elég időt hagytam neki a látottak feldolgozásához - magyarán türelmetlen lettem - , szóval úgy gondoltam, ha a Mohamedes hasonlattal élünk: Ha a nyomozónő nem megy az Ördöghöz, akkor az Ördög megy a nyomozónőhöz! Nemes egyszerűséggel. Értem én, meglátta az Ördög Arcát, ami nem éppen a legbarátságosabb jelenés...na jó, piszkosul taszító látvány! Úgy látszik még így a világvége-időkben is...pedig már azt hihetné az angyal, hogy hozzá szoktak a jónépek a hasonló dolgokhoz, a szárnyakhoz, a démonokhoz. De a Sátán valódi ábrázata úgy látszik másik szint és máig kiveri a biztosítékot. Ami nem zavarna, ha nem Chloe látta volna meg: rosszkor volt rossz helyen. Így, sajnálatos módon úgy vélem annak esélye, hogy még is ágyba bújna velem nagyjából nullára redukálódott. Sebaj, idővel megpróbálom feljebb tornázni ezt az arányt! Mondjuk ő még elég jól viselte ahhoz az egyik pacákhoz képest, akit még öcsém őrjöngése előtt riogattam képemmel, mivel az a fószer a zártosztályon végezte. És ott se sokáig, mert neki rontott homlokkal a biztonsági üvegnek és addig csapkodta bele a fejét rólam hadoválva, míg ki nem nyúlt s vihették a hullaházba...Erről ennyit, a detektívet szerencsére keményebb fából faragták. És meglehetősen ügyes, hogy ilyen jól elbújt előlem! Már órák óta császkálok a városban, hogy megleljem. Szóval úgy gondolom megkérdezek pár bűnözőt, hátha ők látták, jobb híján, persze. Kifogástalan mélyvörös öltönyt viselek kis magánakciómhoz, olaj-fekete inggel. Apokalipszis ide vagy oda, mindig is ügyeltem a megjelenésemre. És igen, az Ördög Prada-t visel! Szép kis lábbeli, kár, hogy már többet nem gyárthatnak! Á, meg is van a kiszemeltem! Tuti rosszban sántikál, látom a bugyuta fején! Felcsillan kátrány-fekete íriszem, látom ahogy kiles az ablakon, majd eltűnik a házban. Várok egy egészen kicsit, majd zsebre tett kézzel rúgom rá az ajtót, csak stílusosan!
- Hát Hell-Oh, rosszfiú!
Köszöntöm negédesen, nem éppen klasszikus angyali üdvözlet! Az alacsony, kopaszodó és pocakos alak össze rezzen s kiejti kezéből az újságot, amit szorongatott éppen. "K-Ki maga? M-mit keres a házamban?!" - rebegi. Én meg sem várva az invitálását belépek, kissé lehajtott fejjel, hogy ne verjem be a fejemet az ajtófélfába, égimeszelő révén.
- Decker nyomozót keresem, nem láttad?
Kérdem ördögi vigyorral az arcomon, az emberke pedig már most maj' összecsinálja magát, látom a fején. Úgy reszket, mint akit áramütés ért. "Maga zsaru?!" - próbál keménykedni, de nem nagyon sikerül neki.
- Nem, dehogy! Úgy nézek én ki?! Ugyan már...de civil tanácsadó az volnék a gyilkosságiaknál. De nem figyeltél, kérdeztem valamit!
Nem emelem fel hangom, mézes-mázosan faggatom a szerencsétlent, miközben egyre csak közeledek felé, fölé magasodva. Kósza pillantásom az ocsmányul berendezett lakhelyről az elpottyantott lapra esik. Lehajolok, hogy felvegyem.
- Hm, csak nem valami szaftosat készültél nézegetni, te huncut kis halandó!
Jegyzem meg szórakozottan, ahogy kézbe veszem az irománynak nem igen mondható nyomtatványt. Már előre megörültem, hogy valami jó kis Playboy magazinra bukkantam, amit elcsaklizhatok, de ahogy megpillantom a borítót, lehervad arcomról páratlan mosolyom. Szeszélyes vagyok, határozottan. Olyan gyorsan és radikálisan változik meg a hangulatom, hogy ez a kis "törpének" is szemet szúr. Hogy honnan tudom? Érzem az orromat facsaró bűzt, amit áraszt: maga alá vizelt. Undorító! De nem csak ennek ténye, hanem az is, amit kezemben tartok és az ő kis játékszere. Megvonaglik arcom ahogy kiejtem a kezemből az újságot és rátaposva lépem át, immáron kárnyújtásnyira a férfiak eme szégyenétől. Pusztán a dohányzóasztal választ el minket s én szép lassan lehajolok hozzá az üveglapra támaszkodva két kezemmel. Ahogy lassan közeledek így arcának vonalába, úgy kezd ismét kiszélesedni mosolyom. Az emberi hulladék előttem immáron úgy verejtékezik, mint akiből Mózes vizet fakasztott. Sőt, már a könnyei is patakokban folynak. Gusztustalan egy látvány, de révén én vagyok a Pokol Királya, hozzá vagyok szokva a söpredékhez.
- Tudod kik a "kedvenceim" a Pokolban? Az ilyen pedofil állatok, mint te!
A kérdés költői, szóval meg is válaszolom a szerencsétlennek, mert elment a kedvem a babusgatásától. Az arcom egy eszeveszett pillanat erejéig eltorzul s vibrálás-szerűen felsejlik valódi kilétem. Fekete szemeim vörösen villannak fel és ez az enyhe izzás az után is megmarad, hogy a "káprázat" eltűnik s jó öreg angyali arcom néz továbbra is farkasszemet a pasassal. Ő pedig...torka szakadtából ordít a félelemtől. Egy pillanatig azt hiszem, el is ájul tőle, de nem ez történik. Valahogy működésbe lép az állati túlélési ösztön és a ránézésre mozdulni sem bíró hájas test úgy kapja össze magát, hogy az még engem is meglep. Olyan fürgén szedi a lábát az utca felé, hogy Kafka: Átváltozásának becses óriásrovarja, Gregor Samsa is megirigyelné. Csakhogy az ördög elől nem lehet ilyen könnyen meglépni...Sarkon fordulok hát és komótosan kezdem követni. Ahogy kilépek a házból, a pajzán szennylap lángokra kap a földön.
- Az Ördög elől úgy sem futhatsz!
Kiáltom utána jó kedélyűen és termetemnek hála, még sétálva is szinte beérem. Ő hátra-hátra sandít rám s mind untalan kiabál és pánikol, miközben rohangászik. Nos, igen: Az emberek egészen félre szokták értelmezni az Ördögöt. Sunyi kis dögök, akik rám kennék minden mocskos kis bűnüket és gyengeségüket. Pedig én első sorban nem a megrontójuk vagyok, hanem a kínzómesterük, aki egy örökkévalóságon át sanyargatja majd őket, amiért nem éltek elég tisztes életet, Atyám akarata szerint. És az ilyen ehhez hasonló férgek...őket mindig is előszeretettel gyötörtem. Legyűröm hát a pillanatnyi undort, amit a címlap látványa okozott, ami sajnos az agyamba égett s aminek láttán rögtön az jutott eszembe furcsa mód, hogy ez a lányka itt...lehetne a nyomozó ivadéka is, ha éppen őt környékezik meg mocskos alakok és kényszerítik ilyen gyomorforgató dolgokra! És ez a gondolat, ez volt az, ami miatt végképp dühbe gurultam. Azt hiszem, valójában ezért nem hagyom futni ezt a nyomorultat. Mert Trixie is lehetett volna...kiráz a hideg a gondolattól s csak még jobban szét akarom tépni az ürgét. Ahogy érzéseim hullámoznak, most ismét az önelégült és kínzásra éhes énem kap teret. Ó, előlem úgy sem menekülhet! Bár a Pokol zárva, elhozom én neki a földi magán poklát!
- Tikk-takk, tikk-takk!
Mondom a háta mögött kuncogva. Néha még el is vágódik, de fel pattan. Elég jól bírja! Már a második utcán át szalad. És...most kikanyarodik a fő utcára. Azt hiszi ez majd megvédi tőlem? Ne nevettessen! Halkan röhögni kezdek mögötte, amitől csak még jobban jajveszékel. Nem igazán érdekel, hogy emberek mellett haladunk el, úgy se szeretik bele ütni az orrukat a más dolgába, főleg nem, ha ilyen szemmel láthatóan kényes dologról van szó! Nem lassítok, mikor arra leszek figyelmes, hogy a pedomaci egy helyben kapálózik egy fekete ruhás hapsi társaságában, kisebb halandó-gyűrűvel körbe véve. Persze tovább rikácsol.
- Ejnye-bejnye! Még én vagyok a "gonosz"? Hallod te magad, ember?
Vetem oda neki, a többiek előtt. Hiszen neki lenne nagy szégyen, ha ocsmány kis titka kitudódna. De mire majdnem nyakon csípném, a sötét ruhás férfi elengedi. Sóhajtok egyet s megállok a fickó mellett, ha oda értem.
- Maga tényleg futni hagyta?!
Kérdezem tőle kissé bőszülten, de azért vigyorogva. Ahogy pedig felé fordulok...Hoppá! Szurok-fekete szemeim rögtön megakadnak gallérján. Kolláré. Vegyes érzelmek suhannak át arcomon, majd ismét a szemébe nézek. Vagyis kissé le, hiszen közel két méter magas vagyok.
- Atyám...vagyis atyám. Á, inkább maradjunk a "Papocskánál"!
Próbálom megszólítani, ami kissé kacifántosra sikerül és bizony szemrebbenés nélkül kezdem igazgatnia fehér gallérját.
- Az ott egy bűnös, akiből ki kéne verni a lelket is és jól megkínozni! Maga meg hagyta csak úgy elmenni...
Vetem a szemére, de inkább csak finoman dorgálva. Természetesen bármikor beérhetném a dagit, ha akarnám, szóval semmi akadálya, hogy most leálljak kicsit piszkálni ezt a csuhást. Körbe pillantok azét, megszeppent halandókat látok.
- Tündés, vus-vus! Nincs itt mit bámészkodni! Menjetek haza!
A "vus-vus"-ra olyan mozdulatot teszek a karjaimmal, ami egyértelműsíti, hogy kotródjanak, mintha el akarnám söpörni őket az útból. Szememet forgatom, de azért végül vissza fordulok a szentfazékhoz és várom hüledező válaszát.
- Mellesleg ügyes trükk volt, de azt hittem nektek nem szabad mágiát használni, mert tiltja a Nagyturbános.
Jegyzem meg végül, a "Nagyturbán" alatt persze a triregnum-ra gondolok, a pápai tiarára-süvegre. Magyarán piszkálódok, de tény, azért felkeltette az érdeklődésemet. Hiszen nem hiába kötik hozzám többnyire az ilyen sunyi varázsolgatásokat s tiltják is e miatt már jó régen Atyám követői.






Being Evil has a Price:
 

avatar



☩ Keresett személy :

&

☩ Reagok :
2
☩ Play by :
Dominic Cooper

Utolsó Poszt Kedd Júl. 03, 2018 9:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Our Fathe...Devil?!
Lucifer & Noah
──────────── ────────────
« Comment;remélem megfelel :3 »
"Az ember nem isten. Nem csak az ereje véges, de olykor ő maga az ördög."
- Kösz! - biccentettem egyet a csapos felé, aki csak összevonta a szemöldökét, ahogy a nyakamat fixírozta. Igen, pap vagyok, igen, iszok és igen, sokat! Nem tudom, hogy ez egyeseket miért zavar, miért lennének a papok a megtestesült szentek, csak haladjunk végig a keresztény, katolikus egyházon, azért voltak mély pontjai, nem csak a szent háború, de a régen felröppent hírek a molesztálókról, vagy a búcsú cédulák, miszerint pénzért megmenekülnek szegény lelkek a Pokoltól... Inkább sztereotípiákban hisznek, mint az Istenben.
Elengedtem a figyelmét, majd megszokja, ha ide is elkezdek gyakran járni, amíg egyáltalán a városban vagyok, hiszen New Yorkhoz vagyok leginkább kötve, noha az államokban, már ha beszélhetünk így egy apokaliptikus világban. Tehát az államokban is szoktam járni-kelni véletlen, röpke időre, ide csak a testvéreim vonzottak, mármint most a vadászokról beszélek... tudod, nekem az egész világ a nagy családom, kivéve azokat akik nem.
Drake eltűnt, és igazság szerint fogalmam sincs hol keressem, mit tegyek, lehet, kellett volna próbálkozni démonűzéssel? Nem tudom, nem voltam benne biztos, de ha ezzel ne tűnt volna el... Tudom, tisztában vagyok, azért távozott, mert így akart védelmet biztosítani a számunkra, de a NY-i csapat éle akkor is ő volt. Teljes a káosz! Vezető és jó barát volt, megfullaszt a gondolat, hogy tehetetlenül csak várakozom. Vagyis nem pont, mert van, vagy lenne nekem elég feladatom, mégis inkább elmentem "nyaralni".
San Francisco jobb helyzetben van, azt hiszem, mint New York, legalábbis, ahogy ma jártam a várost. de persze a látvány semmit sem jelent, az idők alatt megtanultam, ahogy a démonok is oly tökéletesen veszik fel az emberi alakokat...
Sóhajtva dőltem hátra, néztem a címet, amit ma kaptam. Mintha tűt keresnék a szénakazalban. Hogy szakadna rád az ég, Drake. Kellett neked a faszba elmászkálnod! És erre a kikapott sörömből nagyot húztam, mire majdnem a két harmada is eltűnt a számban. Végül elfogyasztva távozok csak.
Azonban kinn ahelyett, hogy nyugodt sétám lett volna, sikoltozás felé fordulok, egy megrémült pojáca sprintel végig, üvöltözve, vagy habogva, fogalmam sincs, alig lehetett a félelmét lehámozni szavairól, ahogy nagy szemeket meresztve rohant és csak rohant, mint egy őrült, többször is elesve.
- A...A gonosz... gonosz! Köztünk jár!
Nem mintha éppen újat mondott volna, de komolyan ilyen rettegést rég láttam utoljára. Démon okozta volna?
- Állj! - zengtem mélyen, csak annyira hangosan, hogy meghallja. Nephilim képességemet még én sem tudtam tökéletesen behatárolni, de emberekre egyes hangsúlyozású szavaim tökéletesen hatottak, mire meg is torpant a férfi de csak még rémültebben, hogy miért nem viszi tovább a lába. Uhh, elhamarkodott ötlet lett volna. Tovább sápítozott.
- Megtámadtak... segítség! Nem látják.... Ez a gonosz! És már jön is... - hebegte eszét vesztve. Jön? Meg sem mozdultam még, kire gondolt? Körbe pillantottam, de az érkező bámészkodókból egyelőre még nem tudtam kiszúrni senkit sem. Jobb lesz innen minél előbb elmozdítani, mielőtt teljesen magára vonja a figyelmet... De két lépést sem tettem ordítozása nélkül felé. Basszus! Csak magadra vonsz itt mindenkit, hallgass már el!
- Uram... - mosolyogva, nyitott kezekkel mentem felé óvatosan. - Nyugodjon meg... Nincs itt semmi - szavaim azonnal hatottak rá, mire el is engedtem dermedtségéből. Máris nem ordítozott. Remek!  - jól van?
Mire csak sürgősen bólogatott, és sietős léptekkel távozott. Utána kéne menni? Sötét tekintetem csak újra a bámészkodókra siklott. Mitől ijedt úgy meg, mint aki menten összehugyozza magát? Bármi is volt, ügyesen bújt a valóság díszletébe, az is szent!
-

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
492
☩ Play by :
Raiden, Cassael, Ophilia

Utolsó Poszt Kedd Jún. 05, 2018 9:51 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




avatar



☩ Reagok :
87
☩ Play by :
Ben Barnes

Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 09, 2018 10:08 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Elismerően hümmögök, bár szerintem Kyara mindössze pár órás ismeretségünkkel is meg tudja állapítani, hogy ez ebben az esetben csupán gúny a részemről. Ha esetleg mégsem, nem sokáig hagyom kétségek közt:
-Úgy! Eddig úgy próbáltál nyerni, hogy szédületes sebességgel megittad az én poharam tartalmát is, most pedig taktikát váltasz, és engem is itatnál? De legyen....
Sajnos ahhoz már eleget ittam, hogy ne lehessek benne biztos, vajon az emlékezetem valósága, és a valódi valóság mennyiben egyezik. Minden esetre, egy féldémon szavának nem fogok hinni, hisz legalább fele annyira megbízhatatlan, mint én, elvégre legalább fele annyi gonosz démon mágia van a vérében. Ez puszta tudomány, kár is vitatni!
Bár elképzelhető, hogy ezek után ő lesz a helyi üvegesek védőszentje. Túlságosan jól működő terrorfrizbim a szemközti ablakot is tönkreteszi, és már hallom is valaki szentségelését, meg fenyegetőzését. A mellette lévő lakában is felsír egy baba, majd a kórusba becsatlakoznak a helyi kutyák - ami őszintén meglep, azt hittem már mindet megették - végül pedig minden villany felgyullad.
-Na jó, talán jobb lesz, ha elhúzunk inn...
Ekkor veszem csak észre, hogy szegény krampuszlány diszkvalifikálta magát....vagy vesztett? Az ivóversenyt folytatni minden esetre nem tudja, hacsak nem hozok egy tölcsért. Végignézek alvó alapján, és így ittasan bevallom magamnak, kicsit sajnálom, hogy nem akar alkut kötni a klasszikus módon, majd az ablakon kimászva átugrom szembe a frizbimért. A telekinézis ellen védő rúna általában hasznos egy fegyveren, csak akkor okoz fejtörést, ha az ember használat után, vagy előtt nem tudja kényelmesen magához reptetni az eszközt emiatt. Amikor a kezemben van a fegyver, megindulok hazafelé. Szegény krampuszlányt lehet nem szép dolog a szószban hagyni, de ugyanakkor, fél éjszaka arról panaszkodott, hogy nem vagyok vele elég gonosz. Vagy másokkal? Nos, akárhogy is, amikor a tulajnak félre kell majd tolnia a szekrényt az útból, hogy úgy ébressze a lányt, mint Csipkerózsikát kéne, azt hiszem egyikük szemében sem leszek népszerű.


Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 05, 2018 10:59 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Loki & Kyara
Arcom egyre nagyobb és nagyobb fintorba fordul át. Képtelen vagyok tenni ellene, de nem, ez nem lehet csak és kizárólag a pia hatása. Noha az is csiklandozza orromat. Mintha tüsszögni akarna, de mégsem jön semmi. Csak és kizárólag az inger van meg. Mily kínzás ez valójában. Mily kegyetlenség ez.
Mh, talán ez is egy kínzási módszer odalent? De jó is lenne, ha így lenne. Bármennyire is élvezném ezt odalent, itt mégis torzításra kényszeríti arcomat, mely ellen nem tudok tenni.
A lényeg a lényegbe, hogy arcom már oly grimaszba fordul, melynek hatására embertelen arcom támad. Az vajon milyen lehet? Uh, arcevő manó, kell egy olyan! Mondjátok nekem, hogy van olyan! Kérlek, minden démonok démona!
Az meg ki lehet? Meg kell keresnem, ám most mg van egy elintézetlen ügyem.
- Te csalsz, mert nem iszol - öltöm ki rá a nyelvemet. - Így nehéz leinni téged, uh! Vagy csaljak én is! Öntsem mindet a pofádba - röhögöm el magamat, kissé előrehajolva, őrült módjára. Ha eddig nem esett volna le neki, akkor lassan megtanulja, hogy a piája nélkül is az vagyok. Upsz, ahhoz látnia kellene józanul. Ezt az örömöt meg nem adom meg neki.
- Alkut biztos nem veled fogok kötni - közlöm nem csak az arcomon, de hangomban is undorral. Ha valaha is alkut kötnék az csak egy démon fogja nálam elérni. Mindenki más meg túl kicsi ehhez. Túl… alantas ehhez.
- Veled? - nevetem el magamat, újra csak, hasonló őrülten mint eddig bármikor. A szórakozástól… na jó nem állítom, hogy messze vagyok, de hogy ebben a fickóban semmi démoni sincs, az is biztos. Lemerem fogadni, hogy több romlottság és buja, gonosz gondolat fogan meg az én agyamban, mint az övében az elmúlt évezredeken keresztül. Vagy tudja a bánat, hogy mióta él.
Természetesen költői kérdésemre nem várok választ
A frizbijét pedig könnyedén kapom ki gondolataim síkján a kezéből és vágom az egyik üveghez… pontosabban az ablakhoz, hagyva, hogy kizuhannon rajta, az ezernyi darab pedig betöltse a szobám padlóját.
- Upsz - vonom meg a vállamat. - De azt mondtad, hogy üveget - vigyorodok el, hátradőlve és…
Szavai már nem érnek el, haloványan fogom fel őket, válaszolni nincs erőm, teljes mértékben magába szippant a sötétség. A fáradtságnak megadja magát törékeny testem, no meg az elmúlt órák masszív ivászata is.
A padlón elterülve ér el az álomvilág, messze repítve a valóság peremétől, melyben magára hagyok testemmel egy démont, de hát… mégis mi félni valóm lenne?
Majd másnap megtudom.
Credit € Köszöntem a játékot ^^


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I looked in the mirror and said to myself

Why are you so serious?

It's time to confront my demon

avatar



☩ Reagok :
87
☩ Play by :
Ben Barnes

Utolsó Poszt Kedd Ápr. 03, 2018 11:58 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Nevetve tolom el magamtól a kezét, vagy az arcát, ami közelebb van, meg sikerül eltalálni elsőre. Be kell időzíteni egy második kísérletet, ami során kiderül, mennyire bolond ez a krampuszka, ha nem az én piám hatása alatt van. Illetve, komolyan kezdek aggódni, hogy lehet mégis a rokonom...
-Úgyis visszamentem volna a pokolba. Ott van minden cuccom.
A kezét azért megfogom, ahogy elkezdene keresztet vetni nekem. Annyira nem figyeltem, hogy most simát, vagy fordítottat próbált, de valójában egyik rosszabb mint a másik.
-Na...én Odin hívő vagyok, ne üldözd a vallásom...ha meg fordított keresztet akartál...főleg ne.
Ennek csak a fele komoly, de az nagyon. Ijesztő, mennyi kezdő sátánista próbált a kedvemre tenni a fejjel lefelé fordított kereszttel, amikor megidézett, aztán még ő volt megsértődve, amikor elmagyaráztam, hogy az a Pápa jelképe...lehet rosszul csinálom, amiért nem a hulláiknak magyarázom ezt, mint egyesek.
-Tíz...de ahhoz az asztal alá kell innod kicsi krampuszka...egyébként sem rémlik, hogy alkut kötöttünk volna.
- Oké, össze vissza beszélek, mert tényleg gőzöm sincs, miben fogadtunk. Újra töltöm az ő poharát biztos ami biztos, hátha ő is kevésbé lesz magabiztos. Vagy éber.
-A lustaságé...de ha szórakozni akarsz...
Előveszem a kabátom rejtekéből azt a furcsa fémfrízbit, amit rúnák díszítenek, és bár elsőre nem látszik, apró pengék rejtőzködnek benne, csak arra várva, hogy előugorva beleálljanak abba, aminek ütközik a fegyver.
-Mit gondolsz, el tudod ezzel találni az üveget?
Ezzel persze csak a figyelmét akarom elterelni A talizmán ötlete valamiért felvillanyoz. Aztán lehet csak az ittasságom miatt tűnik ez most éppen fantasztikusan izgalmas kihívásnak. Igaz, kissé remegő kezeimmel az is lenne. Borzasztó ötlet lenne most megpróbálni alkotni valamit, nem igaz...?
-Vagy...ha nagyon bátor vagy....akár megcsinálhatjuk most is...ha mersz követni a laboromba.


Utolsó Poszt Szomb. Márc. 24, 2018 10:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Loki & Kyara
- Naná! - nevetem el magamat hangosan. Persze, hogy ez az oka! De minek is? Nevetésembe és kiáltásomba emelem fel kezemet a magasba, melyek úgy hanyatlanak le, mint a marionettbabák karjaik az előadás végén.
Ajkamat előbb csak lebiggyesztem, majd egyre nagyobb és nagyobb undor kerekedik arcomra. Fintorba is fordul, hallgatva a démon újabb szavait. Komolyan én ettől rosszul leszek. Mármint úgy értem. Amúgy is rosszul vagyok, de ettől… csak még jobban rám jön a rosszullét. Hogy lehet ilyet mondani.
- Ugye te is tudod, hogy te egy démon vagy? - puhatolózom, mintha csak egy foggyos emberrel beszélnék, ki nem is tudja, hogy merre is van valójában. Jobb tudni az igazat, mit ne mondjak, de… Amiket mondd. Az elég aggodalomra ad okot. Kezem szíve helyére teszem. - És ezennel, drága Loki, meggyógyítalak. Kiűzök belőled minden jóságot, mi valami beléd ültetett, szavaid… nem kerülnek megbocsátásra, száz évig fogsz a pokol tüzében égni - vetek keresztet a végén, ahogy azt szokás Lucifer köreibe, nem igaz? Gyorsan meg kell tisztítani ezt a példányt, vagy elvész az örökkévalóságba! Mily undorító lenne már, ha egy démon végül a mennybe kerülne, mert szimpatizál egy ropógos angyalszárnyikóval?
- De, de, tisztán emlékszem, hogy valami tízet említettél. S mi más lett volna, ha nem ez? - hajtom enyhén félre a fejemet. Mi más, mi más? Semmi más. Tudom, hogy semmi más, ez volt az. Még, hogy más. Tíz volt. Pont. - Tíz volt. Pont - öltöm ki rá a nyelvemet.
- Meggondolatlan? Erőszakos? - csillannak fel szemeim. Szinte iszom minden szavát. Most jön az éjszaka legjobb része? Egy démoncika megpróbálna megkínozni! Igen, igen! Ez az igazi… A férfiban gyönyörködtető tekintetem rögtön lelohad. Arcom megint csak fintorba fordul. Szemeimből minden fény kialszik, érdeklődésem végképp elvesztettem eme példány iránt. Karjaimat keresztbe fonva görnyed háttal ülök a padlón. - Nálad unalmasabb démont sem szült még a világ. Mi vagy te az unalom démona? - pimaszkodom, nyelvem kiöltve rá. De már nem is érdekel. A világ csak forog körülöttem egyre gyorsabban és nem tudok ellene harcolni.
Oldalra dőlök a padlón.
- Akkor csinálj nekem egy medált, mely által nem láthat be senki buksikámba - nem kérem, egyenesen parancsolom tőle ezt. Sóhajtva hunyom le a szemem… és vesztem el tudatomat eme világgal, hogy átadjam magamnak a rémálommanónak. A mumusnak, vagy hogy hívják a szörnyet az ágyikónk alatt.  


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I looked in the mirror and said to myself

Why are you so serious?

It's time to confront my demon

avatar



☩ Reagok :
87
☩ Play by :
Ben Barnes

Utolsó Poszt Kedd Márc. 20, 2018 10:55 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


-Biztos vagyok benne, hogy ez a helyes válasz, és semmi köze hozzá, hogy különben a fejem veszteném...
Mondom ezt úgy, mint aki sosem csinált olyasmit, amiért simán a fejét vehetné egy dühös angyal. Vagy épp Odin személyesen. Szinte lepereg az életem a szemeim előtt, ahogy rágondolok...vagy legalábbis ennek kéne történnie a bárgyú mosoly helyett amiért még az alkoholt sem okolhatom igazán. Egek...
-Nem minden angyal álszent...higgy nekem, az igazi szentek sokkal idegesítőbbek. Cserébe...akad köztük olyan, aki tényleg jó társaság, kár, hogy ha így folytatja el fogja veszteni a szexi szárnyait...
Kicsit bánom, hogy nincs kamerám, mert az utolsó aksik is évekkel ezelőtt tönkrementek. Bánom, mert ezt fel kéne venni, amit művel, és levetíteni mindenkinek. Tuti feldobná a hangulaton a pokol borúsabb napjain, amik nem meglepő módon elég gyakoriak. Aztán viszont úgy hátrahőkölök, hogy majdnem hanyatt esek, és csodálkozva pislogok Kyara-ra.
-10 dolgot, azért, hogy meghívhassalak piára? Na ne marháskodj kis csillag! Vagy...várjunk...nem arról volt szó, hogy az asztal alá kell innod ehhez....?
Megvakarom a fejem. Saqjnos elfogyott Lucrecia méregtelenítő főzete, és még nem jöttem rá a pontos receptre, ezért aztán sajnos nem tudok két kortyra kijózanodni, pedig lehet lassan nem ártana. Az üveget minden esetre messze tolom magamtól.
-Nézd krampuszkám, gondolod van most nálam varázstőr? Alkoholos befolyás alatt a legtöbb démon meggondolatlan és erőszakos, szóval még szép, hogy nem jöttem fegyvertelenül, de amiket most felsoroltál, egyenként a lelkedbe kerülnének mind. Vagy, hogy megnyerd a fogadást....egek de nehéz visszaemlékezni....s egyébként tudok ékszert gyártani igen!
Megállom, hogy kinyújtsam rá a nyelvem. Borzasztó büszke vagyok, amiért legalább ezt sikerült elérni. De mi a halál lehet a démonpálcika...lehet a kamion miatt összemosódott a fejében a biblia és a Harry Potter?


Utolsó Poszt Vas. Márc. 18, 2018 3:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Loki & Kyara
- Miért, miért, miért - illegetem a fejem hol jobbra, hol balra. Hogy lehet ám ilyen kérdést feltenni. Oh, de miről is tesszük fel ezt a kérdést? Teljes mértékben nem tudom, hogy miről van szó! De ezene mindenképpen jót mulatok és ezt hangos nevetésbe is kifejezem. Lefeküdve a földre hempergek a hátamon, de egyre homályosabb tekintetemet le nem veszem a démoncikáról. - Hát azért mert ilyen kis butuska vagy! - nevetem továbbra is, kezemet pedig felemelve próbálom meg megtapizni újra az arcát. Nem mondom, kevés sikerrel megy, de nem adom meg. - Te is osztódással szaporodsz, igaz? - sóhajtom elgyötörten. Amikor már azt hinném, hogy hozzá értem, az arcához nyúltam, akkor kell rájönnöm, hogy ez nem jött össze. Elvándorolt onnan. Elteleportált a kis senkiházija. Így mégis miként tapicskózzam össze?
Lehetetlenség.
- Ajj, te buta, nem a szex - forgatom meg a szememet, de lehet, hogy ezt nem kellett volna? Ha eddig nem forgott volna velem együtt a világ, hát akkor… most teljes mértékben forog. Pörög. Meg kavarog. Mintha egy ilyen izén ülnék. Amik vannak a vidámparkokba. Persze, amik sosem üzemelnek, de azért ott vannak és pörögnek, dee nagyooooon gyorsan. Jaj mi annak a neve? Jajajajaj, nem tudom. Valami kis forgó-borgóka. Na kb ilyen most a szobám is. - Repülj Kyr, repülj! - kiáltom el magamat, élvezve a forgó repülést, mely akár hányingert is okozhatna - vélhetőleg fog is. - Álszent kis férgecskék - emelem fel kezemet, mutatóujjaimat mozgatom hol balra, hol jobbra. Nevetésem betölti a teret. - Szentségtelen. A pokol tüzében kellene égned, mert hozzájuk értél - fintorodom el. Nem kedvelem a tollasokat. No persze, ez sem teljesen igaz. Késem alatt szórakoztatóak. Szárnyaik pedig kirántva ízletesek lehetnek.
Erre még hasam is megkordul, ajkaimat megnyalva fordulok meg. Felkönyökölve kissé szűnik a szoba mozgása. Pedig olyan muris volt. Erre enyhén lekonyulnak ajkaim.
- Tíz dolgot ígértél - röhögök a képébe. Igen. Határozottan volt, valami tíz dolog, amit ígért ha kiállom a próbát. Tíz újról biztos, hogy beszélt. Megint csak felülve törökülésbe vergődök. - Akkor vegyük sorba - illesztem jobb kezem mutatóujját a bal kezem hüvelykujjára. - Sárkányszárnyak - s ezzel megyek tovább a többi ujjamra is sorba és sorba. - démonpacika, démonkutyuka. Mh, mi legyen még? Oh! Elkophatatlan kések! Na de mesélj, mit tudsz még ajánlani. Valami csili vili, bűbájos ékszerkét? - vonogatom meg szemöldökömet. Ne mondjátok nekem, hogy egy démon nem ért ehhez, mert akkor menten kiugrok az ablakon ám!


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I looked in the mirror and said to myself

Why are you so serious?

It's time to confront my demon

avatar



☩ Reagok :
87
☩ Play by :
Ben Barnes

Utolsó Poszt Szer. Márc. 14, 2018 9:45 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


A tudományos feljegyzéseim kezdenek egyre több elírást, smily-t és pálcikaembert tartalmazni, ám a lényeg abszolút kiolvasható belőlük:
ismerve a félszerzetek...félvérek..? Mindegy, szóval ezeknek a lényegnek a hobbijait....biológiáját? Szóval a lényeg, hogy a piám úgy hat rájuk, mint az alkoholnak kell, és bár láthatóan gyorsabban, és hosszabb időre kerülnek tőle bódult állapotba, meg nem öli őket.
Vajon közöltem vele, hogy a kísérlet célja megtudni, túléli-e ha iszik ebből? Á, úgyis elve túl ittas volt, hogy felelős döntést hozzon, szóval mindegy.
-Ja, ha nem ér levágni az mindjárt más, akkor tuti senki sem fogja..hogy erre én miért nem gondoltam...
Megpróbálom felírni a "dementoros" szót, hogy később utána nézzek, mi a fenére gondolhat. Ismerősen cseng, és az egyértelmű, hogy nem bóknak szánta, de ezen túl most nem ugrik be, mit jelenthet. Hirtelen kifakadására vissza összerezzenek, és majdnem kiejtem a noteszt a kezemből, a tollamból kiugrik a mini rejtett penge, amit aztán szemforgatva nyomok vissza a helyére.
-Miért lenne a szex démontalan? Egyébként meg mi értelme végezni egy angyallal, aki ilyen kedves veled? Ráadásul akkor ugrott az ismétlés lehetősége, igaz ha levágod a fejük ellenkezni nem fognak utána, és nem is mozognak kevésbé de....ugye eleget ittál már arra, hogy ne emlékezz erre?
Furcsamód van egy olyan érzésem, hogy még mindig azt találná a legmorbidabbnak, hogy nem akarnám bántani az említett angyalkát. De mondjuk nem csoda, a félvérek általában nagyon rajonganak értünk, és olyanok akarnak lenni, mint mi vagyunk...hát, a többi démon.
-Nos, én azt hiszem megtudtam mindent amit szerettem volna. Miben is egyeztünk meg, mit kapsz, ha túléled ezt?


Utolsó Poszt Pént. Jan. 26, 2018 9:37 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Loki & Kyara
Hátamon fetrengve próbálok túlleni a szédülésen és a forgáson, de ha őszinte akarok lenni, akkor tetszik eme állapot. Vajon ha felállnék és pörögnék, akkor a kétszeres pörgés kioltaná egymást? Vagy gyorsan falba vágnám a fejszémet - fejemet.  Apró kis faragásom nem éri el azt a hatást, amiben reménykedem. Nem tetszik meg neki. Fekvő helyzetből tekintek rá. Jééé, így fejjel lefelé látom.
Aztán fordulok hasra és araszolok oda hozzá. Felkönyökölve államat a tenyereimbe ejtve tekintek a férfira. Lábaimat lóbálgatva vágom vele a levegőt. Fejem enyhén félrehajtva figyelem a férfi arcát és azon… Kezdenek megjelenni a szarvacskák. De komolyan! Ott vannak. Elnyíló ajkakkal figyelem, szavait már meg sem hallom.
Lassan emelkedek fel és tapogatom meg a fejét - talán újra, vagy még mindig? Magam sem tudom, ám amikor a piros szervekhez érek, azok hirtelen válnak füstté és tűnnek el.
- Eltűnt - lehelem elhalóan, csalódottan huppanva le. Ajkaim lebiggyednek egy pillanatra. Már épp visszanyerné eredeti vigyorát, amikor szigorúan szólnak. Újra lebiggyednek.
- A fejem tabu, minden nyisszantómnak! - nyújtom ki nyelvemet. - Egy angyica szárnyikát meg bármikor eltalálnék - nyújtom ki újra a nyelvemet, gyermeki játékossággal.
- Veszély az élet, minek hát sebváltó, teljes erővel kell menni - felelem újra elhasalva, s a plafon újra mozgásba kezd, de az egész világ is körülöttem. Nagyot nyelve ülök fel újra. A férfi arca is kezd elmosódni.
- Uh tiszta Dementoros vagy! - de… mi az a Dementor!? De komolyan, ez a szó, most honnan jött nekem? És miért? És honnan? És kiért?
Arcának tapizását meggátolja, énpedig óvatosan nyalom meg ujjaimat, ízlelve bőrének ízét. Ami… Talán rájönnék, hogy milyen, ha hangjai nem váltanák ki a teljes undort belőlem.
- Hogy mi van? - kérdezem hátrálva tőle. Lassan a maradék hitem is elvesztem az démonságba. Gyomrom hirtelen fordul fel, ahogy elképzelem, hogy egy angyallal hempereg. - Hát ez merőben undorító és démontalan… Legalább a végén megölted? Mondd, hogy megölted! - pillantásom már-már esdeklő, hiszen nem lehet, hogy a démonok és angyalok összeálljanak, hogy aztán repülő sátánocskákat csináljanak és azokkal töltsék meg a világot!
- Nem! - teszem szám elé a kezemet. - Ez a világ legmorbidabb dolga - holott szeretem a morbidat, de ez?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I looked in the mirror and said to myself

Why are you so serious?

It's time to confront my demon

avatar



☩ Reagok :
87
☩ Play by :
Ben Barnes

Utolsó Poszt Hétf. Jan. 22, 2018 1:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Leteszem a noteszkémet. Azt hiszem fölösleges újabb 20 metaforát írnom arra, hogy bár nem halálos az italom egy félszerzetre - hisz nem produkálja a mérgezés egyik tünetét sem - teljesen megkergül tőle. Roppant szórakoztató! Semmi kétség, mostantól gyakrabban fogok gyanútlan féldémonokat, és nefilimeket kínálni ezzel, viszont tudományos értéke ezeknek aligha lesz. Ó, sebaj.
Közben csak bólogatok, ahogy kibukik belőle a fizikus, majd tovább követem a tekintetemmel ahogy mozog össze vissza, és többször hangosan kinevetem. A leghangosabban akkor nevetek, amikor elböfögi magát. Komolyan, elképesztő, mennyire gyorsan, és erősen hatott rá ez a cucc. A legjobb, hogy ráadásul még kicsit felületesen nézve hasonlít is Ashtaroth-ra, szóval duplán vicces a kínlódása.
-Ördög címre? Nem kösz,  láttam mi történt a legutóbbival, aki pályázott rá. Egyébként meg, ha meg is nyerem, mire megyek vele? Akar a halál ördög lenni.
Vajon nagyon rossz szóvicc lenne azt mondani, hogy  a pokolba vele? A jelenlegi közönségem mondjuk nagyon lelkesnek tűnik, de azért biztos nála is van egy határ. A jelek szerint azonban önmaga veszélyeztetése nincs ezen túl. Levágni egy szárnyat. Még jó, hogy bezártam magunkat, viszont komolyan gondolkodom rajta, hogy valamit tolni kéne az ablak elé is.
-Nincs szárnyvagdalás! - Szólok rá szigorúan - Főleg, mert nincs itt egyetlen angyal sem...de részben azért is, mert jelenleg lehet a saját fejed vágnád le véletlen.
Aztán csak sóhajtok. lehet inkább innom kéne nekem is, mielőtt azon kapnám magam, hogy én vagyok a bébiszittere. Ugyanakkor, annyiból kimondottan kellemes beszélgetni vele, teljes tudatában annak, hogy ebből semmire sem fog emlékezni, hogy vele őszinte lehetek. Persze nem vagyok, de másoknak ennyit sem szoktam mondani arról, hogy mi nyomja a lelkem.
-Harmadik kerék...én inkább a sebváltó vagyok, szóval emiatt ne aggódj. Jól érzem magam így, csak veszélyes.
Mondjuk, kissé eltorzul a hangom beszéd közben, mert ugye ujjai tesznek róla, hogy így legyen. Nem igazán tudom, miért hagyom ezt neki. Azt hiszem elmondhatjuk, hogy eléggé türelmes alkat vagyok. Csak miután elhallgattam fogom meg a kezeit, és húzom el őket az arcomtól. Addigra talán ő is rájött, hogy nem adok ki sípoló hangokat, és nem fogja bánni, hogy le kell állnia ezzel.
-Ha a szárnyait az szerintem nem. Az ember része már neccesebb. Amúgy nem tudom...sokáig azt hittem, hogy számunkra mérgező, de mint kiderült a testnedveik nem azok...sőt, az ágyban kimondottan kellemes társaság tudnak lenni.
Megvonom a vállaim, és ártatlanul mosolygok.
-Mintha egy bazinagy selyempárnát ölelgetnél...egy újat ami még jó puha is. És persze frissen mosott. Maga az aktus része viszont pont ugyanolyan. Szóval gondolom az ízük is ugyanolyan, mint az emberhúsnak, a szárny meg....tudja a franc, de tuti baromi rágós.
Elgondolkodom, vajon mekkora sikerem lenne, ha elkezdenék angyal nuggets-et árulni, a kamion mellett persze. biztos sok lüke démon lenne, aki meg akarná kóstolni. Vajon rájönnének, ha csirkéből csinálnám, hogy jusson mindenkinek? Végül is a szárny az szárny! No ezen még el kell gondolkodnom, mielőtt megvalósítanám.
-Jól érzed magad?


Utolsó Poszt Hétf. Júl. 31, 2017 7:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Loki & Kyara
Fejemben halkan dúdolok egy dalt, hogy honnan ismerem? Most nem tudnám megmondani, igazából nem is érdekel. Hiszen csak én vagyok a végtelen és nyomasztó sötétség. A magány. Egy apró fénypont semmi sem igazgat útba. Ide tartozok, ide akarok tartozni, most mégis menekülök ebből a forgó, kavargó világból.
De szemeimet is hiába nyitom ki, a plafonon lógó csillár előbb nagyobbodik, majd elkezd összemenni, egyre kisebbé, majd eltávolodik onnan, végül csigaként kezd el tekeredni. Fejem félrehajtva szemlélem csak, ám a jelenség mit sem változik. Ahogy az sem, hogy az onnan kijövő két fekete füstgomolyag egyre nagyobb utat tör magának.
Ez csak hallucináció lenne?
- A sötétben bármi megtörténhet veled. Olyan is, melyről álmodni sem mertél, nem hogy annak létezéséről tudj. A valódi gonosz lakhelye ez - felelem kissé komolyabban az eddigiekhez. A csillár lassan átalakul egy maszkos arccá, majd egy fakereszté.
Elég a melankóliából.
Visszakérdezésére csak a kezemet emelem fel, jelezve számára, hogy csak egy pillanatnyi türelmet kérek. A következő kicsit sem nőies viselkedésemet pedig tudja be az italának. Csoda, hogy ha tényleg ilyen erős, eddig magába tartotta a szervezetemet.
Az ablakból lecsúszva teljes kommandó állásba araszolok vissza hozzá, a nevetésem egy pillanatra sem hagyva abba. Talán teljesen őrültnek tűnök? De hát papírom is van erről!
- Most miért? - könyökölök fel lassan, szemeim majdnem felakadnak, ahogy megpróbálok ránézni. S persze közben még a ház is forog. - Kis csinike lehetnél, és amúgy is ezek csak kifogások. Próbáltad már? Nem? Hát akkor meg mi veszíteni valód lehet. Léééégysziiiiiii - fordulok immár újra csak hátra. Innen nézve… sokkal kényelmesebb az egész. Kezeimet lassan emelem fel, s bár úgy tűnik, hogy a semmibe rajzolgatok, az egyik késsel épp a falba vésem be Loki alakját apró kis szarvakkal és angyalszárnyakkal. - Így még az Ördög címre is pályázhatnál - nevetem el magam újra.
De okfejtésére, hogy miért is nem sikerülne értetlenül pislogok rá. Torkomat megköszörülöm, mielőtt újra szólnék.
- Na jó, viselkedjünk immár normálisan - nézek fel rá komoly ábrázattal, de nem sokáig bírom ki nevetés nélkül. - Bevetted! - hogy tényleg így van, vagy csak én képzeltem be?
- Naaaaa!!!!! - nézek rá kérlelőn. - Lééégysziii, hadd nyisszantsak le egy szárnyikót! Csak egyet! A másikat meghagyom neked, naaaaaaa - nyöszörgöm, mint egy kisgyerek. A szekrény - természetesen az én tudtom nélkül táncba kezd az ablak előtt a fal szomszédságában. Jó, most mi van, ennek semmi köze ahhoz, hogy a fejemben a Szépség és a Szörnyeteg azon jelenete jár, ahol a szekrény és a többi bútor táncra kel? Ne nézzetek így a háború árrobbanásakor már létezett a mese, csak leadni nem volt már idejük.
- Ha! Te vagy a harmadik kerék? - nézek rá teljesen elképedve. Arcom megnyúlik. - Ez… - nem fejezem be, mert hirtelen valami sokkal fontosabb jut eszembe. Megfordulva ülök fel lassan és tekintek mélyeeeen Loki… arcán elhelyezett pórusaira. Közelebb araszolva akaratlanul is meggyömöszkélem kezemmel azt.
- Vajon milyen íze lehet? - kérdem fennhangon az önmagamnak tartogatott kérdést. - Éhes vagyok. Vajon az kannibalizmus, ha angyalhúst eszünk? - meredek elképedve a velem szemben ülő férfira.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I looked in the mirror and said to myself

Why are you so serious?

It's time to confront my demon

avatar



☩ Reagok :
87
☩ Play by :
Ben Barnes

Utolsó Poszt Hétf. Júl. 31, 2017 11:17 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Újra előveszem a jegyzeteim, hogy felírjam ezt az új tünetet, amit a hölgy produkál. Igen, eddig is folyamatosan jegyzeteltem, csak eddig ügyeltem arra, hogy olyankor tegyem, amikor a leányzó másra figyel, vagy semmire. Ezen a ponton viszont úgy döntök tojok rá észreveszi-e. Ha problémázna majd rákenem egy másik Lokira. A kézírásom egyébként tökéletesen olvashatatlanná vált. Jobb híján inkább egy cicát rajzolok, zizi szemekkel.
Egyre jobban kételkedek benne, hogy a szervezete nem tud megbirkózni a mérgemmel. Az érzékszervi zavarok, viselkedésbeli anomáliák, és nagyobb hajlam a filozófiára mind teljesen normális tünet a démonoknál is....igaz nem ilyen intenzitással, sem pedig ilyen korán.
-Az én tapasztalataimban a sötétség az egyetlen, ahol nem bízhatsz benne, hogy tényleg magad vagy.
Tényleg van valami nyomasztó ebben a gondolatmenetben. Újra felelevenedik előttem az első pár év, amit a pokolban töltöttem. 15 éves koromig többek közt azért is lenéztek, mert még érintetlen voltam. Odalent az első 15 évemben borzasztó nagy kihívás volt, hogy ez így is maradjon. Eleinte én is azt hittem, hogy a sötét barlangok közt rejtőzni jó stratégia. Nem sokon múlott, hogy én vagyok az egyetlen, aki tanult abból az esetből...
-Huhh...? - kapom fel a fejem, amikor közli, hogy rájött. Kicsit félek, hogy mire, de nem tart sokáig kétségek közt. Hangosan felnevetek ezen. angyalszárnyakat varrni egy démonra....szépen is néznék ki.
-Jól hangzik, de sajnos megfogadtam, hogy az ilyesmivel megvárom józanul is jól hangzik-e...
Azért csak lerajzolja magát nagy fekete angyalszárnyakkal. Nem túl részletes a rajz, de vázlatnak majd megteszi a következő faragáshoz.
-Egyébként, az angyal anatómia bonyolult....ahogy a démon is. Szigorúan nézve nem kéne, hogy tudjanak repülni, főleg nem olyan gyorsan. Isten kibúvót enged nekik a gravitáció alól, a magunkfajtának viszont a legkisebb botlást sem nézné el. Bááár....
A szekrényre sandít, amit fél kézzel tett arrébb, annak ellenére, hogy van vagy 100 kiló.
-Na jó...a mi képességeinknek sincs sok értelme szigorúan véve. De elfogni egy angyalt a kísérletekhez....tényleg jóban lennétek Ba'al-al.
Igen, ide jutottam, annyira ittas vagyok, hogy már nem is Bélázom. Nincs több pia nekem mára. Már csak azért sem, mert a végén még olyat mondok, amit megbánok.
-Titkos, mindenek előtt. A pasija megölne, ha rájönne. Te meg ne kíváncsiskodj. Inkább...nem, ne igyál többet te sem, mert kezdesz problémát jelenteni az épület szerkezetére.


Utolsó Poszt Szomb. Júl. 29, 2017 11:37 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Loki & Kyara
- Nem lehet! - emelem fel mutatóujjam az égnek, miközben kihúzom magam. - Hanem így van! - próbálok egy pillanat erejéig komoly maradni, de csak hangos nevetésbe török ki, miközben újra csak összeomlok a padlón. Kezemet újra kinyújtom előre. Akár balerina is lehetnék, vagy ezt már említettem? Hátamat kidomborítom, így meg akár emberi macska is lehetnék. Nem is tudom, hogy ezzel van-e összefüggésben, de halk nyávogást hallatok egy pillanat erejéig. Hirtelen ülök fel, persze fejemnek ez nem tetszik.
Kezeimet oldalra letéve magam mellé próbálom megtartani súlyomat. Legalább egy pillanatig bírjak már ülve maradni. Vagy valami hasonlót művelni. Látásom tovább romlik, már lassan hármat látok belőle.
Jé tényleg osztódással szaporodik! Vajon mennyi Loki lehet még a világba? - Lehet, hogy mindenki egy Loki, mert csak Lokik léteznek - mondom szememet kidüllesztve. Upsz, hogy gondolataim ilyenkor olykor szavak formájában találnak utat? Bocsika. Jah, hogy nem. Újra csak nevetésbe török ki, figyelve mily tökéleteset alkottam a szarvaival kapcsolatban.
Fejemet félrehajtva tekintek rá, közben pedig oldalra dülöngélek. Jobbra és balra, egyenletesen. lábaimat keresztbe fonom egymásba, kezemmel térdeimet szorongatom.
Művemet nem sokáig szemlélem, mert már dőlök is hátra, szemeimet lehunyva tartva.
Zavaros tekintettel nyitom ki lassan, a plafont bámulva. A világ forgása most sem fejeződik be. Mi az, talán az egész ház egy kacsalábon forgó kastély valójában? És most járja éjféli táncát? Ezen újra csak nevetnem kell és nevetek is. Kérdésére azonban megköszörülöm a torkomat.
- A mélységesen nyomasztó, üres és magányos sötétséget. Egy apró fényvilágosságot sem - hunyom le újra a szememet, koncentrálva arra az egy fénypontra, de mindhiába. Miért is próbálkozik a magamfajta? Teljesen felesleges. Sötétség és a pusztulás gyermeke vagyok, a fény számomra csak egy idill, mely igazából még csak nem is érdekel, csak a gyomrom forgatja fel. Mint most is. Még akkor is azt hiszem, ha talán nem is a gondolattól forog.
- Megvan! - fejtem meg az újabb talányt és pattanok fel. Viszont ez most már tényleg nem kellett volna. Gyomrom liftezésbe kezd, én pedig mély levegőt veszek és nézek magam körül körbe… Végül az ablakon állapodi meg tekintetem. Amilyen gyorsan lehet odakúszok hozzá. A reteszt kiakasztva tolom fel, fejemet pedig kihajtom rajta.
Gyomrom tartalma hamar a földre ér egy hangos placcs! hanggal egyetembe. No meg lehet, hogy néhány ember fejére is. Számat elhúzva kúszok vissza az ablak alá. - Szerezzünk egy angyalt! Élve! Megfejtjük, hogy anatómiailag melyik izmukhoz csatlakozik szárnyuk, majd levágjuk! és feloperáljuk neked! Egy kis kísérlet, nah? - fekszek vissza háttal a földre, lábamat immár az ablakpárkányra pakolgatom. Innen nézek rá. Azt hiszem, hogy most már nem kellene többet innom, hangulatom már így is tetőfokára hágott.
- Szóval. Milyen kapcsolatod is van? - faggatózom. Nem aggódok amiatt, hogy holnap erre az egészre emlékeznek. Kizárt dolog.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I looked in the mirror and said to myself

Why are you so serious?

It's time to confront my demon

avatar



☩ Reagok :
87
☩ Play by :
Ben Barnes

Utolsó Poszt Kedd Júl. 25, 2017 11:29 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kissé megdöbbenek, amikor a hosszas politikai elemzésem első kötetének bevezetőjére rávágja, hogy unalmas. Felvont szemöldökkel nézek rá, de aztán jóízűen elnevetem magam. Lehet túl sok időt töltök az ilyen arisztokratikus machinációkkal, és még ha évezredek alatt is, de én is kezdek besavanyodni tőle egy picit? A végén még kiderül, hogy nem csak a munka miatt tesz majd jót ez a kirándulás. Szinte már sajnálom, hogy annak esélye, hogy véres vízesés indul meg Kyara minden pórusából, amíg ki nem szárad továbbra is fennáll. Sőt, ha jobban belegondolok, ilyen ütemmel lehet a vér-szökőkútra hajt mint halálnem.
-Igazad lehet. - bólintok, miután csendben végighallgattam a véleményét az érdekházasságokról, és a néma szociopatákról. A gondolatmenete felével nem értek egyet, és van egy sanda gyanúm, hogy ő maga sem, amikor józan. Más kérdés, hogy a politika már csak olyan, hogy nem is fontos. Értelmetlen zagyválásának épp annyi értelme lenne mint a legjobb szónok értelmes...zagyválásának. Ba'al-al viszont tuti jól kijönnének. Hát...ő odalenne a lányért az biztos...talán jobb, ha nem mutatom be neki. Nincs kedvem megismételni a múltkorit.
-Talán. Egy embert már rég megölt volna, te szívósabb vagy.
Mondjuk kezd végre sok lenni az egész neki is. Mire észbe kapok, két pohár zuhan a fejem felé. Szerencsére magunk vagyunk, így nem kell megjátszanom a halandót, ki rothadó testének börtönében próbál navigálni a világban, mint egy öreg rozsdás autó a tenger mélyén. Két kezem tökéletes szinkronban mozogva kapja el a poharakat, és mozdul úgy, hogy elkapja a lefelé zuhanó nedű minden cseppjét. Magam elé emelem őket, és össze öntöm a két poharat, immár elférnek egyben is, hiszen sajnos az, ha ninjának képzeli magát valaki az ittasság egyik első jele, és a hajamból a nyakamba csurgó léből egyre inkább arra következtetek, hogy lehet mégsem volt annyira sikeres a mozdulatom az előbb.
-Mit látsz?
Ezúttal tényleg érdeklődöm a válasz iránt. Kétlem, hogy azt látná, hogy repülni akar, de minden esetre bólintok.
-Én szárnyakat szeretnék. Nem igazság, hogy csak az angyalok kapják. Legalább olyan rosszak vagyunk mi is mint ők.


Utolsó Poszt Kedd Júl. 18, 2017 6:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Loki & Kyara
- Uncsiiii - nyújtom el a végét szavamnak, mely nevetésbe torkollik át, miközben teljesen előre dőlök ültembe. Lábaim mellé fektetem felsőtestem, miközben kezeimet kinyújtom messzire. Némi nyújtózkodás még ilyenkor sem árt. Fejemet újra csak felemelem, szemeimbe a végtelen jókedv és persze az alkohol mámora keveredik. Nevetve ülök fel és próbálok valami értelmesebb választ is adni azért ennél. - Nem szeretem a csendes embereket, azok ijesztőek. Ki tudja, hogy mi játszódik le az elméjükbe - fordulok hátamra a földön és úgy tekintek fel Lokira. - Ijesztőek - ismétlem, ha esetleg elsőre nem mondtam volna.
Már nem is emlékszem arra, hogy mit mondtam egy pillanattal ezelőtt, vagy hogy mi is történik itt valójában. De valami mégis megragadja az elmém rögös tekervényeit. Oh persze a házasság.
- Politikai? - ásítom el magam. - Azt hittem inni jöttem és nem uncsi történeteket hallgatni - nyafogok, lassan újra ülő helyzetbe tekerve vissza magamat. Nyakamat megropogtatom, de nem is enyhe szédülésemen ez mit sem segít. - Tudod az egész, amit mondasz egy bullshit. Nem kell házasság két szövetséges között. Elég egy oly szerződés, melyet aztán végül egyik sem akarja átrágni. Minden további csak maszlag, és ha a démonok tényleg házasodnak, akkor a fajtátok lassan kihal, mert ily "eszményi" életképet nem érhettek el. Nektek ezeket kellene romba dönteni - fejtem ki pillanatnyi komolyságomat kihasználva, de kezemet már rögtön kapom is ajkam elé - Upsz! - nyitom tágra szemeimet és már-már szememet lesütve nézek el a démon mellett, bűnbánóan. Elhitted? Ha! Újra csak nevetésbe kezdek, hisz ezt még én sem sajnálom. Én csak kimondom, amit másoknak nincs merszük, ennyi az egész. Ez még nem faragatlanság.
Szememet szűkítve figyelem a sok poharat, melyet nekem kellene meginni. Mh, ez azért… Várjunk.
- Mit is mondtál erről? - fakadnak ki gondolataim ajkaimon keresztül, szinte nem is tudatosulva bennem, hogy kérdezek. - Hogy ettől meghalok? - gondolkodok, de az ilyen ilyenkor kit érdekel?
Amúgy is jobban izgat, hogy merre hagyta szarvait.
Lebigyesztett ajkakkal ülök vissza a földre, lehajtva fejemet, még csak az sem érdekel, hogy egy pohár kiborult. Nincsenek szarvak. Otthon hagyta őket.
- Tudom már! - kapom fel hirtelen fejemet, már-már oda sem figyelve arra, hogy mit is mond nekem. Khm, néha ilyenkor sose jutnak el agyamig a hozzám intézett szavak, csak nagy ritkán. Amit az eszem úgy gondol, hogy érdekes megtartani.
Szóval ott tartottam, hogy tudom. Az egyik poharat gyorsan felhajtom és mielőtt a keserű nedű végig márna a torkomat és a feje tetejére nem állít engem, addig az ő kezében lévőket is kikapom kezéből és gondolataimmal máris a feje felé varázsolom őket. - Kész…
S mint aki ezzel be is fejezte művét, dőlök hanyat, lehunyt szemekkel. Fejem nagyot koppan a fapadlón. A világ forog velem és úgy érzem magam mintha repülnék. Hosszú pillanatok után a nevetés az, ami elsőként felcsendül ajkaim mögül. Kezeimet széttárva teszek szárnyaló mozdulatokat. De hamarosan ez is abbamarad, ám szemeimet továbbra is csukva tartom.
- Ha becsukod a szemed a végtelen sötétséget látod… Azonba ha sokáig nézed, ha csak egy pontra koncentrálsz, akkor egy idő után meglátod a fényt. Én tudod, hogy mit látok? - kérdem hirtelen, majd szemeim is ilyen gyorsan pattannak ki.
- Repülni akarok - jelentem ki komoly határozottsággal és a következő pillanatban már ülök is fel. Csakhogy gyomrom liftként ugrál, elmém szédülése csak fokozódik én pedig röhögve omlok vissza a padlóra és próbálok megfordulni. Mindeközben a polcon lévő tárgyak, úgy mint: baseball ütő, hanginga, szemfesték, könyv, minecraft figurák kezdenek szép lassan lepotyogni, vagy épp a másik falhoz vágódni.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I looked in the mirror and said to myself

Why are you so serious?

It's time to confront my demon

avatar



☩ Reagok :
87
☩ Play by :
Ben Barnes

Utolsó Poszt Kedd Júl. 18, 2017 11:10 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


-Á, nem érdekes... - legyintek. Úgyis alaptalan a vád, hogy el akarnám csábítani. Pláne ilyesmivel. Ez van, én romantikus démon vagyok, jobb szeretem, ha a csokoládé 3 az egyhez arányban van legalább a megkínzott lelkekhez.
-Csendes....de az ellentétek vonzzák egymást, szóval emiatt ne aggódj.
Hogy miért tettszene neki? Nos, a nyilvánvalón túl, Béla valamiért mindig a zűrös csajokért volt oda...mondom ezt én. Na mindegy, a lényeg, hogy Kyara abszolút az esete lenne. Ha ilyen józanul is, akkor pláne. Ha sosem józan, akkor meg főleg! Ha még vedel pár pohárral a piámból könnyen beállhat az az állapot.
-Nem mindenki bulizni megy le a pokolba...tudom, szerintem is marhaság. Na, d e a lényeg, hogy akadnak bonyolult jellemek, akiknek csak a hatalom és hasonlók ad értelmet az életének az orgiák helyett, szóval egy erős politikai házasság nagyon sokat tud segíteni. Kertváros az viszont nincs, ezen a melegebb éghajlaton nem megoldható.
Úgy tűnik kezdek arra a szinte jutni, amikor marha bölcsnek hiszem magam, és túl sokat beszélek. lehet jobb lesz lassítani.
-Gyerek sem jellemző, több okból sem. A hűség meg...a pokol elég reménytelen hely, szóval ha mégis megtalálod ott a szerelmet...el tudja venni az eszed. De túl sok a kísértés lent, szóval szinte sosem tartanak ezek sokáig.
Különösebben nem érdekel, mi a helyzet a tulajjal...viszont a poharak tényleg megszaporodtak. Nem ittuk volna meg az előző kettőt? Megpróbálok úgy tenni, mint akit ez kicsit sem lep meg, és magabiztosan mosolyogva szólok hozzá:
-Ó nem, ez mind neked lesz. Egy pillanat, csak megkeresem a tölcsért.
Aztán elnevetem magam, és felhajtom az egyik poharat. Mialatt az erős pia hatásától pislogok, ő megint újabb marhaságot kérdez tőlem. Kezdem megkedvelni azt hiszem...
-Inkognitóban vagyok, úgyhogy otthon hagytam őket. Te pedig ne aggódj, csak azért, mert még nem nőttek meg, nem jelenti azt, hogy nem vagy szép krampuszlány. Ha eljön az ideje biztos kinőnek.
Aztán szomorúan nézek a teli pohárra, amit fellök, mikor nagy robajjal leül.
-Enyje...ezért duplán kell innod...tessék.
Már nyújtom is felé a megmaradt két poharat.


Utolsó Poszt Szomb. Júl. 15, 2017 3:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Loki & Kyara
- Ez a beszéd aranyapám! - kiáltok fel, hirtelen felemelkedve, felsőmet kissé lehúzva, hisz már lassan a nyakamba jár. Még kezemet is feltartom hozzá.
Valójában fogalmam sincs, hogy mire mondtam igent, vagy mire mondtam mindezt. Tudatom zsibbad és néha kihagy egy-egy percet, momentumot. Hangok eljutnak hozzám, de hogy néha azok mit takarnak? Mindegy is. Kószán vonok vállat saját gondolataimra, de nem hinném, hogy Loki értené, hogyha neki szánom, akkor milyen indíttatásból. Semmit sem mondott. Vagy mégis?
-Hogy hogy mi!? - kérdek vissza hüledezve, saját szavaimat félbeszakítva. Jó, akkor magyarázzuk el neki. Picit gyorsabban pörög a nyelvem, mint máskor és még néha meg is akad a nyelvem közben. De a lényeg, hogy nagy nehezen csak kifejtem, hogy mire is gondoltam valójában és… Bingó! Megértette. - Mh, és mégis miféle a te testőröd? - könyökölök újra az asztalra, kissé előre hajolva, államat a tenyerembe ejtve. - Miért lenne oda értem? Oh, ne is mondd, hisz mindenki oda van - pillogok ártatlanul, habár némileg kancsán. Ennyi alkohol után már annyira azért nem érzem át az ártatlan kislány szerepet.
Ezért is nevetek fel inkább hangosan, s ezt még akkor is folytatom, amikor a házasság témáról esik szó.
- Meg nem tudom, egy démon mióta hűséges Ennyire? - fanyalodok el, de nevetek is közbe, amolyan gúnyosan. Nah igen, az orgia mellett sok mindenről le kell mondania, és… - Uh! És aki a pokolban házasodik az kap kertvárosi házikót is kicsi kis fehér kerítéssel meg mindennel? És mi van a gyerekkel? Fel lehet azt nevelni? - kíváncsiskodom tovább, egyre izgatottan, mintha fantáziámat megmozgatta volna ez a tény.
Ha világunk nem ily elbaszott lenne már rég írtam volna erről egy könyvet. Vagy holnap kezdenék neki, miután kijózanodom…
Ahha, persze, ezen is hangosan nevetek fel.
S már fent is vagyunk. Mily gyorsan telik az idő. Szinte észre sem vettem, hogy ide kerültem.
Félrehajtott fejjel figyelem, ahogy Loki valamiket rajzolgat a szekrény elé.
- Azt hiszem a tulaj ennek nem fog örülni - ingatom meg a fejemet - de beleszédülve lehuppanok a földre, hangos csattanással. Kezeimet két oldalt tartva ujjaimmal rajzolgatok a földön. - Pedig aranyos fickó, biztos sokan annak tartják. Nekem néha ad szállást. Üdv a szobámba, amiben ha bármit eltörök az a vadbarom rajtam veri le… Már ha merné, szerencsére nem mer hozzám érni - vigyorodok szemtelenül.
- Nem vagyok az a dolgozós fajta - szűröm le a lényeget, majd figyelem, ahogy újabb poharat tölt, de immár egyet. - Lehet, hogy nem vagyok józan, de talán számolni még tudok. Az előbb töltöttél két poharat, én még azt meg sem… Oh, hogy ezt magadnak töltötted, mert tudod, hogy hátrányban vagy velem szemben! Így már mindent értek, oly figyelmes vagy! - teszem kezem játékosan a szívemre. Vagy szívem a kezemre? Mi van?
Kérdésére kissé dülöngélek jobbra balra, halkan dúdolva egy random dalt, amit legutoljára hallottam a bárban. A krampusz szóra csak újra elnevetem magam és ujjaimmal két ördögszarvat formálok magamnak. - De nekem nincsenek is szarvaim - biggyednek le ajkaim - Így milyen krampusz vagyok én? A tied hol vannak? - araszolok hozzá közelebb, majd feltérdelve, ujjaimmal túrok hajába, teljesen átforgatva azt. Hol vannak a szarvak!? Kell lenniük!
Mindent átkutatok a fején, de semmi. Csalódottan huppanok le, a teli poharam még valahol a közelembe van. - Hol vannak?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I looked in the mirror and said to myself

Why are you so serious?

It's time to confront my demon


Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/5
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
5
Félvér
3
Harcos Angyal
8
Vadász
8
Nephilim
3