• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

 
Alexiel lakása
SzerzőÜzenet

Vendég
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Okt. 19, 2016 6:04 pm írtam neked utoljára



Alexiel & Rosier


Rosier egy fáradt sóhaj kíséretében lépett a hatalmas ablakhoz. Kezében egy pezsgőspoharat tartott, melyből olykor-olykor kortyolt egy kisebbet, hogy megízlelje a minőségi italt, miközben tekintetével szemügyre vette a New York utcáin ide-oda siető embereket. Mint megannyi apró bogár, egyben játékszer - Rosier számára csupán csak ennyit jelentettek ezek az ostoba teremtmények, nem többet. Imádott velük játszadozni, elhúzni előttük a mézesmadzagot, hogy aztán elégedetten figyelhesse a lelkükben lezajló, általában igencsak kínzó harcokat és önmarcangolást. Azonban az utóbbi időben már ez sem volt az igazi, ezt neki is be kellett látnia. Eme gondolat egy fanyar mosolyt - már ha azt lehetett annak nevezni -, csalt az ajkára. Az utóbbi évtizedekben az erkölcsök csak egyre lazábbak és lazábbak lettek, s így neki, mint Bujaságnak nem kellett annyit erőlködnie ahhoz, hogy valakit átcsábítson a bűn útjára. A kis játéka már nem tartogatott számára annyi izgalmat, mint anno, ez pedig igazán elkeserítette, még akkor is, ha nem vallotta volna be. Sem magának, sem pedig másnak. A nők úgy nyitották szét előtte, vagy akár mások előtt a lábaikat, mintha azok között nem lenne valami igazán fontos dolog, valami, amit régen annyira megbecsültek, és amiért Rosiernek érdemes volt megtörni a gyenge lelkeket. A férfiak pedig ha csak egy kis támogatást kaptak a Bujaságtól, csak egy aprócska biztatást, azonnal a farkukra bízták az irányítást, s úgy tették magukévá a kívánt nőt, hogy bele sem gondoltak a következményekbe. Szinte már nem is volt szükségük Bujaságra ahhoz, hogy a bűnt lelkükbe fogadják.

Egy újabb sóhaj tört ki a férfiból, miközben megfordult, hogy elinduljon a fürdőszoba felé. Egyáltalán nem zavartatta magát attól a ténytől, hogy Alexiel otthonában van, s úgy mozog benne, mintha a sajátja lenne. Szokása volt ez, pontosan így tett Andariel luxuslakásában is pár nappal ezelőtt. A két nő annyira nem díjazta ezeket az alkalmakat, de Rosiert ez pont nem érdekelte - még akkor sem, ha a szeretői voltak, és bizonyos pontig kötődött hozzájuk, törődött velük. Útközben egy gyors mozdulattal tette le a nappali asztalára a félig üres poharat, majd inge gombjait kezdte kigombolni, felfedve izmos felsőtestét. Fürödni szeretett volna, megszabadulni azoknak a nőknek a szagától, akikkel az elmúlt pár órában kapcsolatba került, azonban, mikor már épp beállt volna a zuhany alá, meghallotta Alexiel hangját. Megtehette volna, hogy figyelmen kívül hagyja, és inkább nyugodtan lefürdik, hogy megtisztíthassa a testét, de tudta, hogy a szeretője ezt nem hagyná. Egyrészt, mert nem olyan típus, másrészt mert pedig valószínűleg magyarázatokat várt tőle - miért volt olyan sokáig távol, miért hanyagolta el, és miért nem rögtön hozzá jött Andariel helyett? Így hát inkább elzárta a csapot, egy hanyag mozdulattal törölközőt tekert csípője köré, s ilyen egyszerűen lépdelt ki a fürdőből, egyenesen a nappaliba. Ahogy meglátta a kanapén csücsülő, gyönyörű szőkeséget, egy vigyor jelent meg arcán, megállt, vállával pedig megtámaszkodott a falnál.
- Eddig a fürdőszobában voltam, de most már itt vagyok. Előtted. - tekintetét végigfuttatta a másik testén, minden egyes porcikáját tüzetesen megvizsgálva, mintha nem emlékezett volna rá tisztán még ennyi hónap távollét után is. - Csini ruci. Valami puccos rendezvényen voltál, cicám?

remélem megfelel♥ §§ 499 szó §§

Vendég
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Okt. 18, 2016 2:39 pm írtam neked utoljára


Rosier && Alexiel
how can you say this without breaking?
öltözék
● megjegyzés ; sok szeretettel <3
● szószám; fogalmam sincs

A mai napon úgy gondoltam, hogy részt veszek az egyik divatbemutatón, amit New Yorkban tartottak. Hogy miért? Mert annyi büszkeség van azon a helyen, hogy öröm ott lenni, na meg szeretem nézni, a modellek civakodását, a legutóbb is hajtépés történt, viccesek az emberek. Bevallom, nemcsak emiatt vagyok itt, a másik fontosabb dolog Rosier. Amint megtudtam, hogy itt van muszáj volt jönnöm, annak meg nem örültem, hogy valami bukotthoz ruccant ki. Pfej…Attól sokkal, de sokkal jobb vagyok, nem értem mit eszik benne, bár lehet szemügyre kéne vennem azt a kopasz tyúkot. A Büszkeség tombolt bennem, nem engedtem szabadon, én uralom őt, és nem fordítva. Majd Rosieren kitöltöm a haragom, ilyen egyszerűen lecserélni? Ő se gondolhatja komolyan., hogy majd csak úgy hagyom magam lerázni. Még a végén a büszkeségem sértettsége miatt olyat tennék vele, amit nem akarok. Mármint tudom, hogy főbűn vagyok, és nem is úgy érzek iránta, mint egy ember a másik ember iránt. Szimplán csak ragaszkodom hozzá, amióta világ, a világ, ő volt az első mindenben..talán ezért.
A bemutató végén, egy-két új holmival indulok a keresésére, habár nem lesz nehéz megtalálni, a szokásos helyen szokott lenni. vagyis remélem, nincs kedvem most a hülye játékaira, amit velem szokott csinálni. Válaszokat akarok, nem holnap, nem jövő héten, hanem ma. Ha kell végigüldözöm a Pokol összes régióján, aztán kapom el, mérges vagyok. Még akkor is, ha én vagyok a legrégebbi szeretője. Talán megunt, de akkor mondja meg, nincs abban semmi rossz..Ja, de van. Sérül a büszkeségem, ami egyáltalán nem lesz jó. Mindegy is, majd megtudom, amikor előttem lesz. Hazudni úgysem fog nekem, átlátok rajta.

Kiszállok a taxiból, intéssel hajtom el a hebegő-habogó taxist a túl sok borravalóért, engem aztán nem érdekelnek a kicsinyes dolgok, mint a pénz. Ha kell egy zsákkal adok neki a fuvarért. Tűsarkaim ütemesen kopognak az ajtóhoz vezető lépcsőhöz, végül a liftbe szállok. Türelmetlenül sóhajtok, olyan lassúak tudnak lenni ezek a vackok, az is igaz, hogy az utolsó emeletre kell mennem, de akkor is. Az előtérben lévő asztalkára leteszem a papírtáskát, amiben a legújabb divatnak megfelelő ruhadarabok lapulnak.
Sietősen sétálok a nappaliba, az üvegasztalra helyezett félig üres üveg, s pohár jelzi, hogy van itt valaki.
- Rosier? Merre vagy? – huppanok le a kanapéra, és magamhoz veszem a poharat, hogy belekortyoljak.

●●●
 
Alexiel lakása
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Milyen jövő vár az emberiségre, a földi ökoszisztémára, az életre?

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: