Régi gyárépület

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Régi gyárépület - Page 3 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Régi gyárépület - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 03, 2018 6:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


I'll catch you when i can
Volgan & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; nope • Szószám; 360 • Zene; First Date»
« "It's a wonderful metaphor,
catching a wave,
for how you can look
at other challenges in your life. »
Fejelésem nem ér célba, de nagyon nem is csodálkozom ezen. Aljas húzás volt - másodjára is. S mint ilyen, kiszámítható. Emlékszem, voltak időszakok, amikor az egymással szemben álló felek betartottak valami lovagi kódexet. Ez alapján harcoltak az óvilágban - ne térjünk ki arra, hogy a helyi indiánok miként haltak ki. Szóval a fehér ember kiváltsága ez a fajta kódex. Még szerencsém, hogy már nem azt a kort éljük, így nem számít, hogy milyen aljas eszközöket vetünk be, annak érdekébe, hogy életben maradhassunk.
A démon felemel és messzire lök el. Hogy tompítsam az ütéseket, zúzódásokat, igyekszem az oldalamra megérkezni a földre, előbb a kezemet csapva le. Egyszerű fizika a legtöbb becsapódási erő így abba vándorol. S mivel az oldalamra érkezem sem a tüdőm, sem a bordám nem reped sok felé. Ellenben a lendület tovább visz, gurulva teszek meg egy-két métert még.
Nyögve érintem a homlokom a hűvös talajhoz. Fájdalmaim mondanám, hogy elviselhetetlenek, de az adrenalin túlontúl buzog bennem, hogy tudjak ezzel foglalkozni. Fogaimat szorítva támaszkodom alkaromra és tolom fel magam. Szám sarkából kezem hátával törlöm le a vért. Karomon több helyen is zúzódások nyomai ékesítenek, oldalam, csípőm is fáj. Mit ne mondjak, hajam is meghúzódott. De hát így jár az, aki kibontott hajjal megy terepre, nem,
Mi mindent tudok… Meglepetéseket. A tűzgömb fényt gyújt és megláthatom a démon ocsmány pofáját.
- Inkább haljak száz halált, minthogy egy démon barátja legyek - köpöm szinte a szavaim.
Nem tudom, hogy a legtöbb ember, vagy vadász miként van vele, nekem elveim vannak. S nem fogok meghunyászkodni egy előtt sem. Kiállok ellenük, ha kell a végsőkig, de reméljük addig nem jutunk el.
Szemeimmel a fegyverem keresem. Túl messze van.
Na nem baj.
Lassan hajolok le, hogy bakancsom szárából kisebb kést húzzak elő. Bicskát. Bánom is én, hogy minek monják. Óvatosan sebzem meg vele az ujjamat, ha még van időm, mielőtt a démon véglegesen csökkentené a kettőnk közötti távolságot. A vágóeszköz élére gyorsan felfestek egy rúnát. Legközelebb belekarcolom.
Majd a zsebembe nyúlok. És ha csak ekkor ér elém, akkor most kapja az arcába a sót.
- Boldog hanukát - közlöm vele mosolyogva és ha esélyem van, akkor késem is megmártom valamelyik testrészébe. Tervem szerint az oldalába. A felfestett rúna miatt erejét elnyomhatnám…


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Volgan


Régi gyárépület - Page 3 Tumblr_p3g8fl9Rjq1uutgwwo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
98
☩ Rang :
Tanácsadó
☩ Képességem :
Szokásos, meg egy kicsit több
☩ Multi :
Raphael
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
23
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 02, 2018 1:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Volgan X Natalie

Tervem egyrésze sikerült, ám a rúgása nem pont oda érkezett ahova vártam. Ágyékomnál hirtelen fájdalmat éreztem, ám nem mutatom ki. Esetleg egy halk szisszenés hangzik, de ennél nagyobb fájdalommal is megbirkóztam már. Mikor kezét kicsavarom ő fejével próbál támadni. Hatalmas erővel indítja meg fejét az orrom irányába, ám gyenge próbálkozás, szabad kezemmel könnyedén elkapom a fejét, és megállítom azt. Nem tartana sokból, kitörnöm a nyakát itt helyben, de nem akarom feltétlen megölni. Kezeim közt a tagjaival nem csinálok mást, mint egy hanyag mozdulattal a gyárépület közepébe küldöm. Egyenest a cimborája előtt landolt aki véres pofával mintha motyogna valamit felé.
- Kíváncsian várom mi mindent tudsz még. - sétálok be utána, majd egy jól helyezett tűzgolyóval, fényt gyújtok a hatalmas épületben. Néhány olajfoltos doboz elég nagy lángon ég, hogy lássunk odabenn. Kezeimet széttárom várva a következő mozdulatát.
- Akár barátok is lehetnénk – vetem oda gúnyos mosollyal a képemen. Majd csökkentem a kettőnk közt lévő távot pár lépéssel.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Régi gyárépület - Page 3 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Régi gyárépület - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 01, 2018 10:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


I'll catch you when i can
Volgan & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; nope • Szószám; 271• Zene; First Date»
« "It's a wonderful metaphor,
catching a wave,
for how you can look
at other challenges in your life. »
Lövésem után semmi sem történik. A fenébe, nem találhattam el. Máshoz kell folyamodnom, de vajon mihez. Még magam sem tudom, de akkor rögtönzünk. Nem ellenőrzöm a szenteltvizes kis üvegcsét a zsebembe, sem pedig a sóval teli hangtalan zacskót. Tudom, hogy ott vannak, biztonságot jelentenek számomra.
Valahol mélyen, legbelül reménykedem abban, hogy megöltem a társamat. Addig sem szenved és mire magához tér, ez a rémálom véget ér, ő pedig a kórházba fog felébredni. Talán, de csak talán egyre gyanúsabb leszek a személyzetnek, hogy mindig egy sérültet hagyok a küszöbükön.
De ezen nincs idő rágódni. Ő hátulról lep meg, én meg ösztönszerűen támadok. A rúgást sikerül bevinnem. Mivel a rúgásom sikerül, ezért ágyékon találom, de ennél ő taktikusabb.
A fenébe, a démonok nem érzik, ha tökön rúgják őket? Ez rohadtul nem ér. Kezemet kifacsarja - ismerős mozdulat. Mintha valaki ezt már megtette volna velem…
Majd a földre akar vinni. Oh, babám, én nem most jöttem le a falvédőről. Erőből fejelek hátra, remélve, hogy eltalálom legalább az orrát, vagy az állát. Az sem kellemes, ha a nyelvedet harapod el, nem? Persze az esélye megvan annak, hogy előbb püföli a képem a betonba.
Ha nem kerülök a földre, úgy szabad kezemmel veszem ki a zsebemből a sós zacskót és dobom hátra a képébe. Hihetetlen továbbra is, hogy ágyéka nem ég. Na de az arca majd most fog.
De ha mégis padlóra kerülök, akkor sziszegve hallgatom a szavait.
- Oh, és még nem láttál mindent - jegyzem meg. Erőt veszek magamon, alkarjaimmal rugaszkodom el, és ha sikerül, akkor átfordítom magunkat, úgy, hogy ezúttal ő kerüljön alulra, háttal. Talán még arra is lehetne időm, hogy felálljak, de ez nemsokára kiderül.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Volgan


Régi gyárépület - Page 3 Tumblr_p3g8fl9Rjq1uutgwwo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
98
☩ Rang :
Tanácsadó
☩ Képességem :
Szokásos, meg egy kicsit több
☩ Multi :
Raphael
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
23
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 31, 2018 3:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Volgan X Natalie

Nem habozik rögtön lőtt, ahogy megszólaltam. Ügyes meg kell hagyni. Én könnyedén elhajoltam a golyó elől, de ha a társa egy magasan lenne velem, most alulról szagolná az ibolyát. Majd ismét próbál valamit mondani, de félúton megakad. Gondolom, eszébe jutott, hogy mégiscsak. Elhagytam az épületet, a tetőn keresztül. Nagyon szívesen megnéztem volna az arcát, mikor megijedt. Szerintem, csak egy kicsi választotta el a sikítástól. Hirtelen mozdulattal próbál támadni. Egyszerre rúg derék magasságba, és a felfegyverzett kezével üt a fejem felé. Ügyes mozdulat sor, de ennél több kell ellenem. A kezét megfogom, a rúgást beengedem, az nem lényeges. Majd kezét kitekerve a földre próbálom vinni. Kezemet a fején tartva nyomom a betonba, és a fegyvert kiveszem a kezéből. Ám, ha mégis valami csoda folytán nem sikerülne akkor további védekező mozdulatsort hajtok végre.
- Te ügyesebb vagy mint a cimborád. - mondom neki miközben történnek az események.
- Kár… hogy ugyan úgy semmit nem ér.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Régi gyárépület - Page 3 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Régi gyárépület - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 30, 2018 6:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


I'll catch you when i can
Volgan & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; nope • Szószám; 326 • Zene; First Date»
« "It's a wonderful metaphor,
catching a wave,
for how you can look
at other challenges in your life. »
A kutya nagyon hamar kimúlt. Vagy legalább is elcsendesült, mit csak remélni tudok, hogy annak a jele, hogy megdöglött. Így egy gonddal kevesebb. Ellenben van egy másik. A démon maga. Most aztán észnél kell lenned Natalie! Nem követhetsz el hibát. Nem csak a te életed függ tőle.
Halk nyöszörgés, egy kard élének sikolya, mely megcsapja a fülemet. Abba az irányba tekintek. Próbálom a szemeimet a sötétséghez szoktatni. Ennek az egyik módja, hogy behunyom és elszámolok legalább harmincig. Addig is fülemmel kell érzékelnem mindent. A veszély itt van, nem lehet óvatlan.
Halk kattogó hang. Valami leesik. Testem megfeszül, karjaim mozognak, mégis visszafogom magam.
Démonok. Telepatikus képeségekkel rendelkeznek.
~Ne higgy ennyire ostobának.~
Szemeimet kinyitom. A tárgyak alakjait már ki tudom venni. A sötétben a még sötétebbet. Mint valami rossz fekete-fehér filmet néznék. Nagyob robajjal vágódik egy tárgy a földhöz. Visszhangot ver az épületben, több irányból is hallom, mégis észak felől a legerőssebb.
Nem csak fejemet, de testemet is arra fordítom. Két kézre fogom újra a fegyvert. Még kilenc golyóm van. Értékes kincs és nem fogom elherdálni.
De lássuk milyen képességei is vannak a démonoknak. Telekinézis, démoni lét felvétele, megszállás… Okkult tudás, de ezzel nem mindegyik él. Pofátlanság.
A hangra azonban odakapom a fegyvert. Nem érdekel a szövege, lövök. Vérfarkasok ellen akarok harcolni! Azok ellen tudnék ezüstgolyóval harcolni. Nem hiszem, hogy a szenteltvizzel megáldott golyók nagyon hatásosak lennének majd ellene.
- Veled ellentétbe mi nem halunk - még ha el is találom a társam… Igen, meghal, sajnálom érte, de ez most kevés vezsteség. Őt vissza tudom jelenleg hozni a halálból - vagyis nagyon remélem.
Majd újra néma csend. Nem tudom, hogy eltalált-e a lövedékem bárkit is. A hang irányába lőttem. A szája, feje irányába, velem egymagasan.
Ha el is találta és továbbra is mögém settenkedik, a hangjára érzem, hogy megfeszül a testem. Ugranék is, de helyette inkább csak hirtelen mozdulok. Szívem a torkomba dobog, a hátamon felállt a szőr az ijedelemtől -melyre számítanom kellett volna.
Hirtelen fordulok. Egyszerre rúgok öl magasságba és a fegyvert tartó kezemmel ütök az arca irányába, remélve, hogy az agyar eltalálja őket. Persze az egész képletes, sok mindentől függ, hogy sikerül-e, vagy sem.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Volgan


Régi gyárépület - Page 3 Tumblr_p3g8fl9Rjq1uutgwwo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
98
☩ Rang :
Tanácsadó
☩ Képességem :
Szokásos, meg egy kicsit több
☩ Multi :
Raphael
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
23
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 21, 2018 3:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Volgan X Natalie

Úgy tűnik az áram hiánya nem riasztotta el a vadászomat. A kutya morgása bejárja a teret, majd egy szarkasztikus megjegyzést tesz. És egy lövés után a kutya elnémul, tökéletesen a szeme közé. Nem egy unalmas kis vadásztanonccal van dolgom, hanem egy profival. Majd ismét hergelni próbál. Ez viszont elég amatőrnek látszik. Próbálkozik hátha leleplezem hollétem. Tipikus sötétbe támadok technika. Haverom aki a terem közepén ül is ezzel próbálkozott, de láthatjuk, mi lett vele. Egy nagy adag véres gombóc, bár még lélegzik. Arra ügyeltem, hogy ne essen túl nagy baja. Ott termek mellette néma csendben, és az ajtó felé figyelve szépen lassan kihúzom kardom belőle. A fémes súrlódásnak van egy gyönyörű hangja ami zene füleimnek. Apró mosoly hagyja el számat miután visszaszereztem fegyveremet. Igaz, ezt nem látta senki, de én tudtam, hogy így van. Majd gondoltam egyet egye fene. Belemegyek a játékba. A teret bejárva apró hangokat adtam ki, hátha rámegy, és ellövöldözi a golyóit. Először egy dobozt, majd egy széket, és így folytattam tovább, és tovább. Majd odaálltam a társa mögé.
-Óvatosan lövöldöznék a helyedben. Fene tudja kit találsz el. - közlöm vele a tényeket, és elkezdtem a székkel zörögni melyen a vadászka ült. Majd mikor meguntam, kimásztam a tetőn lévő lyukon az épületből, és láttam a nőt. Ott guggolt az ajtónál arra várva, hogy történjen valami. Egy őrültség jutott eszembe, amit más zsigerből elfelejtett volna, de én mégis megcsináltam. Mögé lopóztam odahajoltam a füléhez, és egy halk „booo” -t mormoltam bele.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Régi gyárépület - Page 3 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Régi gyárépület - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 20, 2018 8:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


I'll catch you when i can
Volgan & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; nope • Szószám; 326 • Zene; First Date»
« "It's a wonderful metaphor,
catching a wave,
for how you can look
at other challenges in your life. »
Természetesen ráér később. Mert nyilván most kell, hogy elmenjen a világítás ebben a tetü épületben. Viszont valamivel nem számolt a természet - talán mert az akarta így. Kiment az áram, vagyis vélhetőleg elvonták az épület elől a szolgáltatást. Magam sem értem, hogy minek kell ezt fenntartani. Hát persze, egykor lőszergyár volt. Manapság is itt szereljük össze őket. Fene jó dolog ez.
Amit viszont ebből ki akartam hozni, az az, hogy a helyzeti előnyöm nagyobb, bárki is van itt. Ugyanis ismerem minden egyes zúgát a helynek. Minden búvóhelyét, minden kötelét, minden kábelját.
De ha valamit is máshova tettek nagy bajba…
Idáig sem jutok el a gondolatommal, mert morgást hallok meg. Mély sóhajt hallatva forgatom meg a szemeimet, miközben belépek a helyre.
- Komolyan? Egy démonkutya? Közhelyesebb nem lehetsz? - innentől kezdve viszont biztos vagyok abban, hogy démonnal van dolgom. Na jó, most már bevallom, hogy eddig csak tippeltem, hogy az lehet.
Az angyalok mellett, ők is az ellenségeink. És akkor még nem ejtettünk szót az aljadék félvérekről. Ironikus, hogy ezt Pont én mondom? Nem hinném, elég volt hét éve egy háború, nem kell még egy. Jó, nem kell mindenkit gyilkolni, aki félvér, csak aki rászolgált. Ez lenne a jó szó rá.
De ne térjünk el a tárgytól. Habár, hogy ezt megtettem a testem lenyugodott. Átvette felette a hatalmat a automata rendőr. Csak így hívom a jelenséget. Egyfajta külső szemlélőként figyelem végig, mi is történik körülöttem. A testem mégis tudja, hogy mit csináljon. Csap, rúg, harap, lő. Precíz mozdulatok. Muszáj vagyok, ember vagyok.
Halandó. Még ha most én is vagyok a halhatatlan.
Kezemet magam mellett tartva neszelek. A démonkutyára. A röhögéssel most nem törődöm. Az elég messziről jön, hogy ne tőle tartasak. A kutyától jobban. Találkoztam már a fajtájával. Nem, nem vérfarkasok, mégis könnyedén veszélyessé válhatnak. Nem sokban áldom azt, hogy bezárult a pokol, de az, hogy ennek hatására végre a rohadék dögök láthatóak lettek… Na azt csak áldani tudom.
A morgas irányába fülelek, majd hirtelen emelem fel a fegyvert és egyetlen lövéssel célzok arra. Nem kell a világosság, hogy hang irányába tudjak lőni. Mint már mondtam ismerem a helyet. Persze elugorhat, de akkor is megsebesült.
- Sajnos ez nálam már nem annyira jön be, ellenben… - kezdek bele, azonban nem folytatnom a vitát. Várom, hogy a drága démon méltoztasson közelebb jönni. Néha bánom, hogy nem vérfarkasokkal és vámpírokkal kell megküzdenem. Sokkal egyszerűbb lenne az életem egy ezüst golyóval.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Volgan


Régi gyárépület - Page 3 Tumblr_p3g8fl9Rjq1uutgwwo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
98
☩ Rang :
Tanácsadó
☩ Képességem :
Szokásos, meg egy kicsit több
☩ Multi :
Raphael
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
23
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 12, 2018 9:53 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


VolganX Natalie

Egy impet idéztem meg azzal a céllal, hogy nézzen szét az épületen kívül. Majd csöndben vártam, és közben néztem a fickót aki vérben ázva ült megkötözve a széken. Olyan megtört, olyan szánalmas. Szinte könyörög azért, hogy megöljem. Ez még várhat. A kis nyomorult impem az ajtónak rohan, és hatalmas koppanással lepattan róla. A fejemet fogom. Ennyire, hogy lehet egy lény gyámoltalan. Vagy csak az én impjeim ilyen gyökerek? Gondoltam magamban, miközben visítva rohant be a nagy fémajtón. Látott valakit, ez tény. Mintha egy árnyékot látnék az ajtóba megjelenni. Vajon meglátott? Akkor már biztos lőtt volna. Kétségbeesett kijelentésére önkéntelenül is elnevetem magam. Ezzel felfedve, hogy tényleg van benn valaki. Démoni nevetésemtől zengett az üres gyárépület. Foglyomat, még  a hideg is kirázta. Az impet visszaküldöm, és várok mikor lép be a vadász. Kezemet tőrömre készítem, ha esetleg szükség lenne rá. És minő meglepetés, hogy a kis lámpa ami az épület tetejébe lógott pont most égett ki. Ezzel növelve az előnyömet, amire egyébként nem sok szükségem van. Mivel az imp nem igazán vállt be így egy pokolkutyát is megidézek, bár ő nem tud halkan lopakodni, de legalább van egy borsónyi esze. A gyárba csak egy kinti lámpa halovány fényei szűrődnek be ezek segítségével figyelem a kutyám mozgását. Lassan mozog, halk morgása bejárja a teret. Vajon hányan lehetnek? Esetleg volt olyan balga, hogy egyedül jött? Biztos azt hitte, hogy valami ügyefogyott kisrangú kölyökdémonnal van dolga, de erre ráfaragott, hiszen a pokol legjobb harcosával kell tudását összemérnie. Hirtelen az ajtóhoz kapom a fejem mintha hallottam volna valamit, olyasmi volt, mint amikor a cipő megcsúszik a kavicsokon.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Régi gyárépület - Page 3 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Régi gyárépület - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 11, 2018 5:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


I'll catch you when i can
Volgan & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; nope • Szószám; 326 • Zene; First Date»
« "It's a wonderful metaphor,
catching a wave,
for how you can look
at other challenges in your life. »
A hangok bentről továbbra is tompán hallatszódnak. Szívem fülembe dobog, fejemet enyhén megrázva próbálom kiűzni onnan. Még ennyi év után is az izgatottság teljes mértékben úrrá lesz rajtam. Az adrenalin a vérembe kering. Tenyerem izzad, megcsúszik benne a fém, melynek szaga egyenesen orromba hatol.
Lassan fújom ki a levegőt, majd veszek még egy mélyet. Lepillantok karomra, ellenőrzöm, hogy az alkaromra pontosan rajzoltam-e fel a rúnát.
A halványan derengő fényben láthatom, hogy igen. Mire nem jó, ha az ember fejből ismeri ezeket, nem igaz? Tökéletes.
Az ordítás újra betölti a teret. Szívemet szorongatja a fájdalom, legszívesebben becsörtetnék. Viszont nem hallok más hangot. A legtöbb kínzó szokott beszélni a fogolyhoz, nem? Az eddigi tapasztalataim pont ezt…
Gondolataimba tovább mennék, ám ekkor velem szembe egy imp bukik elő egy bokorból. Nem kibukik, egyenesen a gyárépület ócska vas ajtajának szalad, egész testtel. Fejét beveri, és mint egy zsák úgy dől hátra, széttárt karokkal.
Szívem egyre hevesebben ver a mellkasomba. Szemeimet kidüllesztve meredek a lényre, ki bármikor lebuktathat. De ha kilépek a fényre, meglátnak. Ha ez a mitugrász felfedez, lebukok úgyszintén. Viszont ha kijönnek.
Füleljünk csak?
Továbbra sem hallok lépteket… Ha nem démon, akkor angyal, ki szárnyaival közlekedik. Nem hunyom le a szemeimet, nem leszek ennyire amatőr és…
Gondolatom továbbra sem tudom befejezni mert a kis denevér hirtelen eszmél fel. Hatalmas, ostoba szemeit rám mereszti, majd éles kiáltással, karjait felemelve és lóbálgatva rohan be az épületbe, más sem ordibálva, minthogy “Veszély, Veszély, Veszély”.
Lemondóan sóhajtom el magamat. Azt hiszem így végleg lebukok. A fegyverem mégsem engedem el, csak az egyik kezemet veszem le róla.
Szinte már megadóan fordulok be az ajtóba, ám nem lépek be. Az első dolog, amit látok, hogy a terem közepén van az áldozat. Ismerem. Számba keserűvé válik a nyál. Lazán lógatom magam mellett a karjaimat. Viszont a kínzó nincs ott. Amilyen gyorsan csak tudom körbejárom a tekintetemmel a helyet…
Viszont a mocskos denevérfülű pokolyfajzat továbbra is kornyikál.
- Most öljelek meg, vagy ráér később? - vetem neki oda félhangosan.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Volgan


Régi gyárépület - Page 3 Tumblr_p3g8fl9Rjq1uutgwwo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
98
☩ Rang :
Tanácsadó
☩ Képességem :
Szokásos, meg egy kicsit több
☩ Multi :
Raphael
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
23
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 29, 2018 11:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


VolganX Natalie

New York elég veszélyes környék a magam fajtának, attól függetlenül, hogy valószínűleg én vagyok a legjobb harcos az összes démon közül. Alaposan kidolgozott tervel készültem erre az akcióra. Egy régi gyárépületet szemeltem ki magamnak melyben már nagyon rég nem járt senki, sőt az emberek nagy többsége inkább elkerüli jó messziről. Itt vertem tanyát itt tartózkodásom idejére. Figyeltem a biztonsági óvintézkedésekre ezért hangjelzőket, és csapdákat helyeztem el szerte az épület körül. Kiszemeltem magamnak a helyi vadászok közül egy gyengébb egyedet, hogy információt szerezzek tőle. Fegyverezettségükre, stratégiájukra voltam kíváncsi leginkább. Sose rossz, ha a démon többet tud. Például, hogy ellenségei mire készülnek. Hosszadalmas elmeháborgatás után a vadász végre erre tévedt. Nekem több se kellett lecsaptam rá, és foglyul ejtettem. Egy pár napig csak enyhe módszerekkel próbálkoztam, alkudoztam vele, de nem adta be a derekát. Nagyobb akarata van mint gondoltam volna. Az egyik napon meguntam a játszadozást, és komolyabb kínzáshoz kezdtem neki. Egy asztalon előkészítettem az eszközöket. Végig soroltam neki, hogy mi mire való. Láttam rajta a rettegést, de nem igazán érdekelt. Még ha színt vallott volna mindenről akkor is megkínoztam volna kissé a saját szórakoztatásom, és a nosztalgia kedvéért. Nem mostanában csináltam ilyet, de szerintem egészen jól ment. Több napon át végeztem a kínzást. Mindig csak annyit foglalkoztam vele, hogy szépen lassan elkezdett csicseregni mint egy jól nevelt madárka. Egy belső sugallat éreztette velem, hogy lehet messzire megyek, de nem foglalkoztam vele. Egyszerűen elkapott a hév. Egy hét körül lehetett mióta fogva tartom a vadászt. Este felé járt ezért egy üres hordóba tüzet gyújtottam. Éreztem ahogy retteg. Kétségbeesett, és könyörgött. A tűz fényében félelmetesebbnek tűntem bármelyik démonnál. Apró mosollyal a szám szélén vettem elő pengéimet, hogy megadjam neki az utolsó kenetet. Teljes páncélzatba voltam, hogy még jobban megrémítsem. Lassú léptekkel haladtam felé, és láttam rajta ahogy egyre jobban izzad, és fél. Nem álltam meg egy pillanatra sem. Viszont megmakacsolta magát, és nem válaszolt a kérdéseimre. Éles pengémet a testébe fúrtam, ott ahol a legjobban fáj neki, viszont nem hal bele. Hangosan felüvöltött mire én még jobban belé mártottam a fegyveremet. Még mindig semmi válasz. Úgy látom már elfogadta a halált. Kihúztam belőle a pengéket, a sebekből kibuggyant a vére. Egy zörgő hangot hallottam, mintha az egyik jelző készülék lett volna. Lebuktam. Túl sokáig húztam az időt, és a vadászok rám találtak. A gyárépület egyik áthidalójára teleportáltam, beláttam az egész teret. Csendben hallgattam a további neszeket, és meg is érkezett. Az ajtó aprót nyikorgott. Nem voltam benne biztos, hogy a szél volt, vagy egy vadász készül besettenkedni. Telekinézissel az egyik pengémet ismét a foglyomba mártom, és ő ismét egy hatalmasat üvöltött a fájdalomtól. Biztos voltam benne, hogy erre a hangra, ha van is valaki az ajtónál az be nyit.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Régi gyárépület - Page 3 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Régi gyárépület - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 29, 2018 7:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


I'll catch you when i can
Volgan & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; ide • Szószám; ide • Zene; First Date»
« "It's a wonderful metaphor,
catching a wave,
for how you can look
at other challenges in your life. »
Apró nyomok, melyek egyre közelebb visznek egy démon feltételezett rejtekhelyéhez. Előbb csak hátrahagyott démonkutyák és impek. Furcsa rúnák a falon, melyek egyértelműen démontól eredeztethetőek. Hogy honnan tudom?
A démonkutyák ritkán szagolják őket, úgy mint rendes kutyák a saját gazdájukat.
Szerencsénkre azon kutyák már nem fognak több gondot okozni a városnak. Ahogy az impek sem, egy részüket elvittük a bázishoz. A többiek majd elszórakoznak rajtuk.
Engem viszont nem hagyott nyugodni a tudat, hogy van egy vadász a városba. Szinte a megszállotta lettem. Apró nyomokat hagyott, olyan… Mintha játszana velem.
De nem sokáig engedheti ezt meg magának. Az éj feketéjében tekintek a régi gyárépület sziluettjére. A hold sápadtan világítja meg. Mielőtt kinyitnám a kocsim ajtaját még ellenőrzöm, hogy pisztoly nálam van-e. Övembe tűzök egy apró üvegnyi szenteltvizet.
Nem elég felkészülni mindenre. Kézfejemet megnyalva öntök rá egy kis sót. Ha szerencsém van egy fél óráig egy-két szem megtapad.
Vélhetőleg nem egy idióta démonnal van dolgom, de azt ő maga sem tudja, hogy én sem most jöttem le a felvédőről. Én tudok a lehető legtöbbet a démonokról, így hát…
Nincs is más hátra.
Halkan nyitom ki a jármű ajtaját. Tudom hogy nekem is tudnak meglepetéseket okozni. Ezért is lehet, hogy amilyen kicsire csak tudom, úgy húzom össze magamat. Egyszerre próbálok minden irányba figyelni. Persze ez lehetetlen, de óvatosan lépkedek. Nem is lépek, inkább csak simítom a lábaimat, hogyha valami zajforrásnak ütköznének bakancsaim, időbe észrevegyem ezt.
Kezem ügyébe kerül a fegyver is, azt magam mögött tartva tartok egyre előrébb. Tűz fénye lobban fel az épületbe.
Majd egy sikítás.
Emberé.
Nagy levegőt véve, igyekszem szívemet nyugalomra inteni. Nem fogok most kapkodni és odarohanni. Lassan, megfontoltan közelítek, mikor is nem figyelek egy pillanatra. Egy drótkerítésnek ütődik a könyököm és a rajta lévő fémedények csilingelő hangot hallatnak.
Összehúzva a szemem, hallgatom a benti neszeket, vajon felfigyeltek-e rám? Egy újabb ordítást hallok. Fájdalmas, szenvedéssel teli. Szívem összeszorul.
Átfut egy pillanatra az elmémen, hogy ez nem más, mint egy csapda.
A farzsebembe tartott szemceruzámat előhúzva csuklómra rajzolok fel láthatatlanba - és reményeim szerint jól - egy pecsétet, mely megtiltja bármilyen élőlénynek, hogy belémszálljon.
Nagy levegőt veszek és a nyikordó zsanérral ékeskedő ajtóhoz simul a hátam.
Hallgatózom.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Régi gyárépület - Page 3 Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
686
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 23, 2018 2:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Régi gyárépület - Page 3 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Régi gyárépület - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 15, 2018 10:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Be kind to every kind
Rick & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; puppies everywhere• Szószám; 746• Zene; Raise your glass»
An animal’s eyes have the power
to speak a great language
Tetszésére csak tovább nevetek. Istheni ötleteim egyikébe felveszem ezt is. Mennyinél is tartok már? Már legalább száz felett járhatok.
- Ha majd kiöregszem a munkából, akkor belevágok az ezernyi ötletemből az egyikbe. Tuti kasszasiker az összes. Az egyik a peepshowos bowling - vonogatom fel szemöldökeimet. Van egy olyan sejtésem, hogy ez még az ő tetszését is el fogja nyerni.
Hisz miért is ne nyerné el?
- Kész öröm, mily könnyedén lehet másoknak örömet okozni. Várj, akkor ez most dupla öröm? De ez nem öli ki a másikat? - mélázok el, eltekintve a férfi válla fölött. Túl sok az információ, vagy épp túl kevés?
Jaj most mégis mit tegyek? Mit is kellene? Ajajaj.
- Idén nem halottak napját csapunk, stílusosan igazodjunk ahhoz, ha már nem tudunk meghalni… Hanem az élők napját! Ezt pedig nyáron! Uh, ezt komolyan meg kellene szervezni. Élők karneválja! Várj, hogy mit akarsz te szerezni? - vonom össze szemöldököm az ismeretlen valami hallatán. - Orera? - pislogok rá nagyokat. Fogalmam sincs miről beszél.
Nem mintha nagy édesszájú lennék. Lényegében semmi édességet nem eszek. Inkább sós szájú vagyok, fú, de az nagyon. Ha egy démon belém akarna költözni, nagy bajba lenne, mert a szervezetem só szintje sokkal nagyobb, mint bárki másnak. Ebben szentül hiszek.
- Persze beöltözök én. Majd én leszek Mrs Halál, te meg Mr Halál. Felveszek egy frankensteinné gúnyát és máris leszek legalább annyira szép, mint te - vigyorgok rá pofátlan vigyorral arcomon.
Pimaszságért sem kellett elmennem a szomszédba annak idején. Azt hiszem, hogy ezt már nem először tapasztalhatta nálam. Hasonlatán hangosan nevetnem kell és meg is teszem. Fejemet ehhez lehajtom kezemet homlokomhoz tapasztom. Isthenem, milyen hasonlat ez?
- Kezdjek aggódni, hogy mégis honnan tudsz ennyit az éjszakai fertő életről? - nevetve tekintek fel újra rá. Nem kell ezt szégyellni.
Néha még én is szolgáltatásba veszek egy-egy ilyen fiúcskát. Vagy lánykát. Évek óta nem válogatok. Az, amim volt már nem kapom meg senkitől. De enyhíteni a hiányt tudom.
- Persze, én mindenkinek elhiszek mindent, főleg ha azt mondják is nekem - vigyorgok rá. - Ja, várj! Mégsem, azt hiszem. Bocsiiii - vágok oly arcot, mint aki tényleg sajnálja saját szavait.
Dehogy sajnálom! Farkastörvények uralkodnak a világba, de főleg a városba. Nem fogom elvenni, ami nem az enyém, de azt tudom, hogy szinte senkiben sem bízhatok meg. Főleg nem egy idegenbe, kivel először találkozom és állítása szerint a városba lakik. És így néz ki!
Ugyan már, legalább egyszer! Egyetlenegyszer meg kellett volna látnom! És megjegyeznem. Ilyen cuki pofit mégis ki nem jegyezne meg?
- Ebből illik!? - hajolok közelebb és hirtelen nem tudom, hogy felháborodjak vagy inkább röhögjek. - Azt hiszem, most nyomom el a feminsita énemet…
Nem azt állítom, hogy sose próbáltam volna ki. Négy fal között. Vagy őrült, részeges estén, egy asztal tetején… Az utóbbinál azért tegyük hozzá, hogy az az asztal összetört alattam. Egyenesen Alex ölébe sikerült huppanom. Szegénykém, a tizennyolcat töltötte. Szebb ajándékot sem kaphatott volna tőlem, minthogy hazavihet matt részegen - és nem hánytam soha a szemére, hogy úgy röhögött ki, mint egy veszett kutya.
Ahogy a kutyákat nézi, fejem félrehajtva szemlélem most őt. Valami nyomja lelkét, de fogalmam sincs, hogy mi lehet az. Meglehet vadászságom oly téma ez nála, mint nálam a kórház? Nem lennék meglepve. Nem egy közkedvelt szakma a miénk - mégis, ha nem lennénk, meg az lenne a baj. Tipikus esete annak, hogy bármit csinálsz ezzel a ténnyel, csak még rosszabb lesz.
Válaszára hangosan nevetem el magamat.
- Hogyne! De nem tudom, hogy Kajlával miként fognak ellenni, de biztos élvezné őket - hajolok le a blökikhez és vakarom meg mindhárom fülét. Szokatlan kérdésére, szokatlan módon bólogatok. Mégis végig hallgatom, ahogy előadja magát. Egy pillantra mintha még el is érzékenyülnék. Persze ne vegye be ezt senki, főleg nem Zombi.
- Persze, üljetek be… - hajolok le a csöppségért, ki életét velem kívánja megosztani, s előzékenyen kinyitom a férfinak az anyósülés ajtaját. Két kutyával belátom, hogy nehezen menne neki. Én pedig átszambázok a másik oldalra. - Majd máskor visszajövök - tekintek a régi gyárépület irányába. Már megint kiment a fejemből, hogy miért jövök ide.
- Esküszöm, hogy ezen a helyen átok ül. Bármikor jövök ide, valami mindig elterel ama szándékomtól, hogy bemenjek - rázom meg a fejemet elhelyezkedve az ülésen. Kajlát közénk teszem, tesókáihoz. Akik pedig úgy döntenek, hogy felfedezik a kocsi belső terének minden egyes zúgát.
- Uh! Ne engedd őket az ülés alá! Tele van sóval, meg szenteltvízzel. És azt hiszem, hogy pár napja ott robbant szét egy kar, ne nyalják fel a vért, nem takarítottam még ki! - nyúlnék én a csöppségekért, de épp a göcsörtös terepen próbálok kivezetni. Nyilván az összes kátyút megtalálom, majd hirtelen fékezem.
- Hova is megyünk? - nézek rá a tetovált fickóra.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 12, 2018 3:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Natalie & Rick
A legjobb dolgok a világon nem dolgok
Érdekes meglátásai vannak, amik egyáltalán nem rosszak. Noha nem egyezik gondolat menetünk minden részlete, mégsem lehetne azt mondani, hogy ne volna neki is igaza. Mert akárhogy is vesszük, az van neki. Éppen csak, más szemszögből közelíti meg a dolgokat, aminek oka lehet az is, hogy míg én nephilim vagyok - nyilván teljesen más érték rendekkel - ő ember - legalábbis bízom benne, hogy nem rosszabb-. Tetszik, hogy mindenről meg van a maga véleménye, s leginkább, hogy ennyire különbözünk, mégis úgy tűnik senki sem szándékozik a másik nyakának ugrani. Mosolyom nem lankadt, noha ennél többet jómagam sem tudtam volma hozzáfűzni a meglátásainkhoz.
 - Jaj ez jó! Ez nahgyon jó! - hahotázok a kamera felvetése és az új közös becenevünk hallatán.
 - Nack! Jahj, de rég nevettem ilyen jót. - törölgettem könnyeim, a röhögést is alig tudtam abbahagyni.
 - Végtére is csaphatunk egy nyári halloweent. Meg is érdemeljük már. Mégha szegényes is lesz a felhozatal, talán még egy doboz oreot is bezsebelhetünk. Már megérné. - pillantok el félre biccentve fejem, államat simogatva, komoly fontolót játszva.
 - De akkor úgy lenne szép, ha te is beöltöznél. - pillantok rá szemeimmel, várva a reakcióját. Ugyanakkor újabb kérdése némi fennakadást okoz a számomra.
 - Hogy mii? Mármint, amikkel a dominák lépkednek a szerencsétlen bácsikon?! Na nem, nem köszönöm. Azt inkább kihagyom. Micsoda bokatörésem lenne tőle, te jó ég. Ennyit talán még az oreo sem érne. - vágtam fájdalmas képet, szinte érezve a lábfejemen azt a kínt, amit az a sátáni kiegészítő okozna. Még a hideg is kiráz a gondolatától!
Csípőre vágott kezekkel néztem rá. Hol itt a fer játék, kérem?
 - Jaj ne csináld már! Elég rám nézni és a homlokomra van írva, hogy teljesen ártatlan srác vagyok. Csak azért nem látod, mert a tetkó eltakarja, de hidd csak el. - vigyorodom el új fent szélesen, de értem én, ha nem hát nem.
- Ne viccelj! Ez lenne ám csak igazán átlagos. Manapság már ebből illik megélnie egy csinos csajnak. - öltöttem ki pindurit a nyelvem, mert volt már, hogy nem sikerült időben visszahúznom, és kis híján elvitte a nem is olyan vékony kiscica.
Azért az éttermet tényleg észben tartom, egyszer mindenképp be kell néznem, hogy piszkerálhassam a csini egyenruhájában.
Ami a kórházas témát illeti, hamar elálltunk tőle, már csak azért is, mert én se tudnék több információval szolgálni, s szem látomástneki sincs szüksége a ki tudja milyen mély sebek felszakítására. Így én sem hoztam fel többet. Maximum, ha ismét rá kérdez vele kapcsolatosan valamire.
Amúgyis közben már a kocsinál jártunk, s ő is vizet keresett a kis blökiknek, akik perpill egy más szaglászásával és fül harapdálásával voltak elfoglalva, illetve engem is jobban aggasztott, hogy mire fel ez a sok kacat, amik akár fegyver alkatrészek is lehetnek. Rá is kérdeztem ezért, s hát bizony akaratlan is feszélyezve éreztem magam a válaszát illetően. S csak úgy a magam szadizására - s mert kíváncsi voltam mind erre - kérdezgettem róla. Na ettől csak még rosszabb lett. A pindúrkák lefetyelő versengését figyelve töprengek el dolgokon. Nem szeretek ítélkezni, olykor azonban akaratlan ejt csapdába az érzés. Éppen ezért volt szükségem az őszinte válaszára. S őszintén szólva, óriási kő esett le a szívemről. Igaznak tűnt, én meg amúgyis naív neph vagyok. Rögtön megnyugodtam és a jókedvem is fel-fel támadt. Ismét elmosolyodtam. Visszakérdezésére legszívesebben én is őszintén rávágta, volna, hogy tartottam tőle, hogy ha rá jön, hogy nem egy fajból származunk, bizony bizony öyszeakad a bajszunk. De most attól tartottam, hogy ő hozna túl elhamarkodott ítéletet felettem. Ígyhát kézenfekvőbb volt a füllentés.
 - Csak hogy tudjam, hogyha leakarnék passzolni egy doboz cicát, akkor csak az ajtód elé kell tennem. - poénkodtam el, s ezt széles vigyorommal igazoltam. S hogy mielőbb le zárjuk ezt a kissé kellemetlen témát, a kocsinak támaszkodvam udvariasan rákérdeztem.
 - Tudom, nem is kellene megkérdeznem, mert te a jószívűség hercegnője vagy, de nincs kedved kidobni hazáig? Mondanám, hogy nem lakom messze, csak egy köpésnyi, de akkor neki indulnék gyalog. De vagy fél óra gyalog, ha nem több, és így a kölykök is előbb vacsizhatnak. Cserébe meghívlak hozzám vajas kenyeret enni. Tudom, tudom, ez már majdnem olyan, mint az lenne, de nem az. És ha nekem nem sikerült meggyőznöm téged, nézz a tesókra és mond nekik, hogy inkább gyalogoljanak. Nem tennéd ki a pici-pihe-puha-pamacs lábikóikat annyi gyaloglásnak, ugye?

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Régi gyárépület - Page 3 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Régi gyárépület - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 10, 2018 3:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Be kind to every kind
Rick & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; puppies everywhere• Szószám; 933• Zene; Raise your glass»
An animal’s eyes have the power
to speak a great language
Kacér mosollyal az ajkamon vonom fel az egyik vállamat, államat afelé közelítve. Ennyit kap csak válaszul, na meg csalfán csillanó tekintetemet. Nem vagyok oly személy, ki rögtön békességbe helyezi az embert. Hagyom egy kicsit hadd izzadjon meg, elgondolkozva azon, hogy most vajon tényleg kell tőlem félnie?
Áh, dehogy kell, de tehetek én róla, hogy olykor imádok az emberekkel szórakozni?
- Alulról tudsz a legjobban és leggyorsabban beépülni. Levághatod a fejet, az újra nőhet, mást ültetnek oda, akiben megbíznak. A sakkba is előbb az előőrsön kell átrágnod magad, hogy eljuss a királyig. Ugyanez vonatkozik a való életre is. Néha komolyan elgondolkozok azon, hogy a sakkot valójában a démonok találták ki - pislogok rá nagyokat saját eszmefuttatásomon magam is meglepődve. Néha magam sem tudom, hogy honnan jutnak ilyen dolgok az eszembe, de ezt egyelőre engedjük el. Ez az apróság viszont szöget ütött a fejembe. Aggódnom kellene a Payne kurva miatt? Vélhetőleg igen. De hogy démon szállta volna meg?
- Uh! Szerezzünk be hozzá egy kamerát is! Ezt fel kell vennem, ahogy az emberekre hozod a frászt! - nevetem el magamat jókedvűen.-  Aztán a Times Square-n kivetítjük. Rick és Nat, vagy Nack ijesztgetős műsora! - nyitom szét a tenyereim arcom előtt, miközben ívesen fordítom el őket, emlegetve nevünk keresztezéséből született legújabb tévéműsort. Valahogy sikerült egy műholdat visszaállítani, így a kommunikáció részlegesen működik. Akkor a rádiónak is kellene, de ha nem, akkor az újságokba majd lehozzuk.
- És a magassarkú? - próbálkozom enyhén előrehajolva szemöldökeimet vonogatva. Ez nem volt a kitételek között, így még ez is bejátszhat nála.
Megjegyzésére csak sokatmondóan mosolyodom el. Egy darabig félrehajtott fejjel hallgatom, majd nagy levegőt véve szólalok meg.
- Ez nem a félelmen múlik. Egyszerűen öt perc után nincs jogosultságod azt látni - kacsintok rá ezúttal én. Persze, próbálja itt nekem a bizonyítási elvet alkalmazni. Amikor megmondják az embernek, hogy úgyse mered megcsinálni és akkor bizonyítani akarja, hogy de megtudja. Ez is ilyen, csakhogy én sem most jöttem le a falvédőről.
Szemöldököm magasra vonva hallgatom okfejtését. Végül is van abban ráció, hogy amilyen mázlisták vagyunk, pont akkor nyílna ki…
- Lehet, hogy észre venné a világ, hogyha a Sötétség elpusztulna - vonom fel végül a vállamat, gondolataimba pedig elraktározom eme apró elszólalást. Ki nem szúrják, hogy nem oda való. Mire célozhat? Ennyire egoista lenne, hogy azt hiszi automatikusan a mennybe kerülne, mert szent életű? Végül is… nem ő lenne az első ilyen. Így csak vállamat vonom meg inkább.
Megjegyzésére, hogy lelőtte a poént, csak könnyedén vonom meg a vállamat.
- Kell a titokzatosság, nem igaz? Amúgy meg hogy tarthatnám fenn az érdeklődést? A piciken kívül - mutatok le a lábunknál lévő pöttöm kis lényekre.  Elképzelésére mégis elnevetem magamat. - Túl perverzek a vágyaid - vonom össze nevetve szemöldököm fejem megrázva egy pillanatra. Hát persze mi mást is néznének ki belőlem. Mondjuk ez még mindig bók, mint a legtöbb, amit kapok… Sebaj.
- Ha szépen pislogsz biztos, hogy elkészítik neked - igazán családias kis hely, azért szeretik annyian. Én meg azért mert jó jattot tudott adni és ezáltal tényleg ismertem mindenkit. Arról meg már nem is beszélve, hogy a legtöbb átutazó is odajárt. Kettőt egy csapással. A munkámba ezt még ma is sok segítséget nyújt.
- Mindenféleképpen - hazudom szemrebbenés nélkül. Nem az ő hibája, hogy ennyire szótlan vagyok a munkájával kapcsolatban. Hét éve nem jártam kórházba és ha tehetem el sem megyek még jó sokáig. Inkább vágják le a lábam, minthogy betegyem oda a lábam. De ez érthető is, ha valaki jól ismer. S mégis magam részéről is ostobaságnak tartom.
Ehelyett áttérünk az én munkámra, de mivel háttal állok neki nem láthatom arckifejezését. Valójában ez a szakma ebben a városban olyan, mint az angyali űzések előtt a rendőrség vagy katonaság. Most nem egymás ellen harcolunk, hanem a természetfeletti ellen.
- Ühm… - felelem határozottan keresve azt a fránya vizet! Minden koncentrációm ezé, nem pedig bizonytalan visszakérdezéséé. Számomra annyira egyértelmű, hogy mi vagyok. De hát ennek neveltek.
- Attól függ. Egyáltalán hogyan jutunk annak a tudás birtokába, hogy van egy a városba. Habár most már ez könnyebb lesz azt hiszem - az elmúlt idők tárgyalásainak eredménye az a város körüli pecsét mely jelöli, ha egy természetfeletti tartózkodik a városba. A helyét és faját nem tudja megmondani, de a jelenlétét igen. Hihetetlen egyébként, hogy mennyien vannak. - Ha ártani akar a városnak és az embereknek természetesen végzünk velük - fordulok felé mosolyogva. Nem szamaritánusok vagyunk. Nem dédelgetjük a kígyót a keblünkön. Ha ártani akar nekünk, kíméletlenek vagyunk velük szembe. Így éltük túl az elmúlt éveket. Ezeken nem változtathatnánk.
Megjegyzését nem szívom mellre. Nem is ő lenne az első, ki el akarna ítélni emiatt. Bezzeg ha a hátsójában egy démon futkorázna, tuti értünk sikítana. Vagy nem, ki tudja, nem olyannak tűnik, mint aki nem tud magára vigyázni.
- Csak. Azért ez még mindig több, mint amit bárki más megtenne értük - hiszen valószínű nem véleltenül kerültek ide. Ha pedig az anyjuk sincs itt, azt jelenti, hogy elszakították őket tőle. Ez pedig emberi műnek tűnik. Egy picit belém költözik a harcikedv, de feszengő volta megszakítja ezt.
Kedves mosollyal az arcomon várom azt a bizonyos kérdést, s mikor felteszi akaratlanul is elkuncogom magam. Hogyne egy ilyen nem természetes, nem igaz? Főleg nem ma.
- Persze - válaszolom magabiztosan. - Nincs szőrös szívem, ártatlan lények ők, nem akartak senkinek sem ártani. Mindenki megérdemli az életre az esélyt. Mindenki maga is dönti el, hogy miként viselkedik, így ők is. Elvittem volna, addig kerestem volna egy embert, aki meg nem tudja mondani, hogy jól vannak-e. De a sors keze volt, hogy veled futottam össze - fonom keresztbe mellkasomon karomat.
- Miért?
- bukik ki most belőlem a kérdés. Ki tudja, hogy miért kérdezte ezt, ennyire feszengve.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 05, 2018 6:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Natalie & Rick
A legjobb dolgok a világon nem dolgok
Kíváncsian hallgattam saját eszméjét a dologról, s hát meg kell mondjam, ez sem egy rossz szemszög. Eleinte felvont szemöldökkel hallgattam, de minél inkább elmerült a témában, annál inkább összébb vontam az amúgy már nem létező szemöldököm.
- Akkor most kezdjek el félni tőled? Ez egy burkolt figyelmeztetés volt? - vonom hátra kicsit a fejem, rá játszva az ijedségemre. Bár tény, azért megfordult a fejemben, hogy talán valóban nem emberi lény. És ha bizony démon, akkor csúnyán megszívtam. De ha e fajta sötét, lélektelen valami lenne, a kutyusok nem bíznának benne vakon. Így újfent a naivitásom kerekedik bennem felül.
- Szerinted élveznék, ha pont minket, szürke egereket akarnának kinyiffantani a nagy kutyák helyett? - kérdeztem, mert egy részről kiderülne, hogy valóban csak egy szürke egérke, vagy pedig annál jóval több, s nem árt az óvatosság.
Az elgondolkodtató beszélgetést követően, azért áttértünk a kevésbé komoly dolgokra is. El is mosolyodtam, sőt visszafogottabban el is nevettem magam.
- Ezen ne múljon! Csak szólj mikor és hol. Teszünk egy kört a város élettel telibb részén és meglátjuk... - vigyorogtam, de valójában is komolyan gondolva. Ugyan, hiszen járok én a városba, most is onnan jöttem el, csak gyalog vagyok. Biztos össze is futnánk egy-két ismerős arccal, aztán ő is nevetve kikkel össze nem cimboráltam.
Újfent elnevetem magam.
- A toppot elviselem, de a ruha és szoknya kíméljen. - nevettem, ezúttal viszont tényleg tréfálva. Nem ám itt tényleg topban kell végig flangálnom. Bár ki tudja, lehet manapság ezt sem vennék olyan poénosnak.
És sikerült megint nevetésre bírnia, még ha ezt kínomban is kéne tennem.
- Hogy te milyen ennivalóan pimasz vagy! És jogos. Így illene megmutatnod, ha van. Vagy félsz? - kacsintok, bár kétlem, hogy egy ilyen kaliberű csajt zavarba lehetne hozni ilyen kis semmiséggel. Piszkálódtam pöppet, de nyilván nem kényszer, pusztán móka az egész. Ami meg a hegeket illeti, örülök, hogy ennyiben maradtunk. Jól néznek ki, de azért vért áldozni emiatt...? Áh, azért annyira még én sem vagyok zokni.
 - Oké, de élőholtként sem szívesen végezném s ami azt illeti, lehet pont olyan balszerencsébe részesülnék, hogy mikor kiadom a lelkem, éppen megnyílik a Pokol kapuja. Na persze én ott is otthonosan érezném magam. Legalábbis míg ki nem szúrják, hogy nem közéjük való vagyok... - somolygok. Nyilván a sötétek sem olyan sötétek, de ami azt illeti, simán tennék egy próbát. Túl nagy veszteni valóm már nem lenne.
Lassan pedig rá is térhettünk a foglalkozására. Viccet félretéve, én tényleg kinézem belőle, hogy az a bizonyos Keresztapa pici lánya. A pincérkedéssel viszont alaposan meglep. Nem is tudom, valahogy nem tudnám elképzelni egy kis kajáldába ilyen stílussal. Inkább pultosnak egy kocsmába.
 - Öhm... hű... de a főállásod, akkor még mindig titok. Én bezzeg rögtön lelőttem a poént. - vonom fel egyik szemöldököm játszva a feszült gyanakvót.
 - Gondolom túl szép lenne, ha főállásban sztriptízbárban táncolnál. - vetem fel az egyébként elképzelhető ötletet. De ő az a tipikusan magát megvédő iskolás ruhás lányka lenne. Nem lenne szüksége gorillákra.
 - Mindenesetre azért majd benézek abba az étterembe. Remélem csináltok francia palit is vagy gofrit.
Nem tagadom szeretem az édes dolgokat, s bár ritka számban megy, még is csak egy étterem, kétlem, hogy oreojuk volna. Áttérve az én munkámra, már koránt sem olyan játékos a mosolya, ami számomra azt jelzi, hogy rossz emlékek fűződnek vagy a kórházhoz vagy az orvosokhoz. Vagy mindkettőhöz, bár ebben az időszakban ez nem is annyira meglepő. Halálok, balesetek? Mindennaposak. De azért sajnálom, még ha nem is tudok semmit róla. Bárki s bármi elvesztése is járhat fájdalommal. Nagy fájdalommal, amit ha lenne belőle bőven, az idő begyógyítana. De sajnos mire odáig jutnánk, hogy igazán gyászoljunk jön a következő tragédia.
 - Amelyikbe épp kellenek orvosok. De elvileg a Harlem-i kórházba vagyok beosztva. A 2-es rendelő, ha esetleg arra járnál vagy oltás kell a feltehetőleg tetoválatlan hátsódba. - kacsintok, bár tartok tőle, ilyesmivel nem hozom vissza azt a kicsapongó jó kedvét.
Én viszont annak már nagyon is örülök, hogy biztatásom odáig jut, hogy végül még meg is itatjuk a piciket. A kocsiját vizslatva töprengek el, hogy nekem is szükségem lenne már az otthonira, csak hát meg kéne szerelni, ahhoz meg lusta vagyok. Ám eme kis probléma egyből eltörpül amellett, amikor közli, hogy vadász. S nem az aki a vaddisznókra pályázik.
 - I-igen? - próbálok nem gyanúsnak tűnni, s érdeklődő fejet vágni.
Tudom, hogy legtöbbjük nem válogat. Ha démon, ha angyal, félvér vagy nephilim, mindegy nekik.
 - És mit kezdtek velük, mikor... khm elejtitek őket? - érdeklődtem csak úgy mellékesképp, hogy legyen róla fogalmam rám mi várhat a közel jövőben.
Szerencsémre az akaratlan borzongatás alább hagy, mikor lassan visszatérünk az állatok gondozására, amibe eltudok merülni annyira, hogy megnyugtasson.
 - Csak doktorkodom és rájuk vigyázom. Nekem nincsenek ilyen... nos... gyilkos munkáim... - mosolyodtam el halványan.
Jól van Ricky fiú, de ijedezz, ne ítélkezz. Eddig olyan szimpi volt a kislány. Ne csinálj elefántot a bolhából. Vannak kivételek. Szeretném ezt hinni. A kérdésem adott válasza ugyanakkor sokat elárulhat. Nem is tudom, hogy kérdezzek rá, mert tartok tőle, hogy jobban fog fájni a válasza, semmint, hogy meg se tudja soha. Nem is poénkodom el, kissé kényelmetlenül is teszem fel.
 - Akkor is elvitted volna őket, ha én nem jövök? - kérdem most aztán válasz után kutakodva tekintetében, bármi is legyen az első reakciója.
Jogosan bizonytalanodtam el, mert bár nem olyannak tűnik, mégis csak vadász, vannak szabályaik, és bizonytalan is volt, mikor csak az egyikről volt szó. De valóban itt hagyta volna mindhármat éhenhalni?

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Régi gyárépület - Page 3 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Régi gyárépület - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 03, 2018 9:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Be kind to every kind
Rick & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; puppies everywhere• Szószám; 1167• Zene; Raise your glass»
An animal’s eyes have the power
to speak a great language
Ajkaim enyhén elnyílnak, fejemet enyhén oldalra fordítom. Tudnék vitatkozni az állításával. Akarnék is. De tényleg, már csak a tapasztalataim miatt is, de inkább ezt passzolnám. Nem kell idő előtt kiderülnie, hogy ehhez talán picit jobban értek. A lényeg a lényegbe, hogy összefutottam már magukat punknak, vagy épp skineheadnek mondó fazonokkal, kik a balhét keresték.
S a parkba sétáló ártatlannak tűnő öregembernek, ki nem akart mást, csak sakkozni. Ilyen világot élünk, nem tudhatjuk, hogy kiben is bízhatunk igazából.
A témától mégsem kanyarodunk el annyira, így magam sem tehetem meg, hogy teljesen közömbös legyek irányába.
- Ez szerintem sokszor attól is függ, hogy milyen személyt próbálnak lépre csalni. Téged elnézve, elég lenne egy hasonló küllemű, vagy épp csak vagány csaj és srác, ki azt a képzetet keltetné benned, hogy biztonságban vagy mellette. Épp emiatt. Egy szerény, ám átlagos embernek, ki csak mindennél jobban figyelemre vágyik elég lenne egy jóképű, megnyerő fazonú egyén. Ám egy skienhead csak egy másik skinheadbe fog megbízni és így tovább és így tovább - hajtom végül oldalra a fejemet. Anyám, mennyi ilyen esetekbe futottunk már bele az évek folyamán. Nem lehetne egyöntetűen megmondani, hogy ki a démon, kit szállt meg a démon. Vannak esetek, amikor hetekig elhisszük, hogy nem az az egyén, ki valójában az. Agyrém az egész.
Épp ezért jó, hogy vannak pecsétek, mi segítségünkre lehetnek.
Kezét mégsem fogadom el, nem azért mert tartanék tőle, hanem mert túl későn veszem észre és a lendületet pedig megszereztem már ahhoz, hogy felálljak. Egy hálás mosolyt mégis küldök irányába. Ne érezze úgy, hogy udvariatlan voltam felé. Habár, ma még élnek ezek a gesztusok? Fene sem tudja.
- Hidd el nagyon menő ahogy kinézel. De sétálj így végig az utcán éjszaka. Már csak szociológiai szemmel is megtekinteném, hogy reagálnának rád az emberek - még mindig a külsőségekre adunk. Persze, az első benyomás mindig is fontos lesz, minden ember számára. De ha soha nem adunk második esélyt…
És igen, hölgyeim és uraim. Én egy vadász lennék, ilyen felfogással.
- Női ruhát is felveszel? - vonogatom szemöldökömet, nem zavartatva magam azon, hogy Kajla ujjaimról rátért a hajam végének rágcsálására. Ez csak haj, nem fogok kiakadni ezért. Na meg azért sem, mert igazából ha levágnám is pár hét múlva visszanőne. Ha valamiért hálás lehetek, akkor a hajam rugalmassága.
Apró örömök rothadandó életünkben.
Tetetett meglepődöttséggel tekintek rá. Olyannyira igyekszem ezt álcázni, hogy még szám is tátva marad. Hogy miket nem mondd. Kiben is van a nagyobb önbizalom benne vagy bennem? Mindjárt kiderül. Láthatja, hogy kiborulásom - vagy nevezzük bárminek is - nem lehet valódi, szemem csillogása mindent elárul rólam. Nem véletlenül mondják, hogy a szem a lélek tükre.
- Mondd, hogy legalább annyira színes, hogy egy kígyót ábrázol. Mégpedig egy egyszeműt - vigyorodok el, hangosan elnevetve magamat. Elég magas labda volt, valljuk be. S ki vagyok én, hogy ne csapjam ezt le?
- Látod ezzel van a baj. Illik, mert „ez a divat” - macskakörmöznék, ha az egyik kezemet nem foglalná le egy folyamatosan izgő-mozgó jószág. - Mellesleg meg nem tudhatod, hogy hol van rajtam - kacsintok rá. Nem azt mondom, hogy sokat fed a ruhám, szoknyám is majdnem leér a térdemig! Toppom is eltakarja, amit kell, de hát… Még így is sok felfedezetlen terület van. Arról jelenleg nem beszélnék, hogy amit tervezek azt sem éppen a szépsége, mintsem a praktikussága miatt tervezem.
Aranyos kis pecsét a lapockámra. Megszállás ellen. Remélem fog működni. - A hegekből inkább nem kérnék. Ahhoz már én is túl hiú vagyok - persze nem mintha nem okozott volna egy-két baleset már heget a testemen. De ezeket helyesen őrzöm. Mint a farpofám alját ékesítő golyó nyoma. Igen. Seggbe lőttek. Egyszer.
Vigyorom továbbra sem szakad le az arcomról. Könnyedén legyintek csak szabad kezemmel, mikor kifejti, hogy bizony ő maga a halál.
- Nem halsz meg - mondom, mintha már ezerszer próbáltam volna. Ami azt illeti nem, de láttam, hogy miként támadnak újra az emberek az elmúlt időszakba. A lelkünkből sem a menny, sem a pokol nem kér.
- Csak a jobb keze - vigyorodok továbbra, egyre szélesebbre húzva ezt a mosolyt. Lehetnék akár az is, ha épp itt lenne. De Wallenberg úgy döntött, hogy elhúzza a csíkot ránk bízva a városát, mely lassan kezd szétesni. Néha olyannak érzem magam, mint Atlas… - Mellékállásba pincérkedem, a Sevillaban. Igazából mindenki oda tér be, az egyetlen étterem, ahol nem kapsz manapság ételmérgezést - büszkélkedem. Még hét éve szereztem ezt az állást. Ha van időm, beugrok segíteni. Két idős házaspár vezeti. Annyira aranyosak négyen…
A kórház szó említésére akaratlanul is árnyék suhan át arcomon. Ajkamon elterülő mosoly korán sem annyira önfeledt, mint ezelőtt volt.
- Nem járok kórházba, ez azért lehet. Melyikbe vagy? - érdeklődöm azért kedvesen, noha nem kívánok ennél több szót pazarolni rá. Életem egyik részét ott töltöttem, majd…
Mindent elvett tőlem.
Elfacsaruló szívvel hallgatom, hogy gazdátlanná váltak ezek az állatok. Győzköd, hogy fogadjam örökbe Kajlát, vigyem haza, de…
- Nem hinném, hogy a munkarendem megengedné, habár… - egy apró, parányi gondolat fogalmazódik meg elmémbe. Talán. Talán, de csak talán kiképezhetném. Ha nem áll ellen és szívesen töltené velem idejét a bázison. Még sose képeztünk ki házi kedvencet vadásznak, de… miért is ne lehetne?
Nekünk nem rendőrkutyáink lennének, hanem vadászkutyáink. Csakhogy most nem kacsára és jércére vadásznának, hanem démonokra és angyalokra. Az ő érzékeik amúgy is…
- Nem lenne szívem itt hagyni - teszem hozzá, parányi mosollyal ajkamon, ahogy lenézek a kis csöppségre. Ahogy közelebb hajol hozzám, érzem nyelvét orrom hegyén. Halk kuncogás fog el.
Fontosabb dolgaink is akadnak, mint itt állni. A kocsihoz hamar követ ő is én pedig annál is hamarabb előkaparok mindent, ami szükséges ahhoz, hogy megitassuk a piciket.
- Részben - felelem neki a kesztyűtartóba kutatva, behajolva a kocsiba. Mit is mondhatnék, teljesen értelmesen nézhetek így ki. - Vadász vagyok. A legtöbb fegyverből remek pecséteket tudunk készíteni, vagy épp csapdákat - magyarázom. Ha amúgy tényleg ártalmas lenne rám, itt minden van, amivel védekezhetek ellene. Sose árulok zsákba macskát és csak ritkán hazudok. - A démonok utálják a vasat. Ez a gyár pedig tele van vele. Lehet, hogy ezért jöttem? - emelem fel a fejemet. Igazából a tudatom alattiból kinézem, hogy ezért járattam le a lábam ideáig. Vállam könnyedén megvonom, és voálá.
A picik máris isznak. Én pedig, mint aki jól végezte dolgát, derekamra simult kezeimmel hallgatom mennyire is jól ért amúgy a házi kis kedvencekhez.
- A város sok mindent kivetett már magából - jön egy apró dicséret tőlem. Tényleg ritka dolog, hogy valaki így foglalkozzon ne csak saját magával. Kevesen maradtunk, kik sok mindent feláldoznának a társadalmunk, vagy épp más élőlények érdekébe. - És te mivel foglalkozol, ha nem épp elveszett állatokat pesztrálsz? - dőlök neki kocsim oldalának. Karjaim még mindig a csípömön pihennek. Könyökkel támaszkodok. Nem aggódom, hogy behorpadna, majd kijavítják.  
- Már meg is tetted - vigyorgok rá, amikor újra rám tekint. - De lásd kivel van dolgod, feltehetsz még egy kérdést. De jól vigyázz öreg halász. A három kívánságok kora már lejárt - nevetem el magamat halkan. Előbb utóbb megtanulja, hogy ne dobjon fel nekem magas labdákat… Mert nem vagyok rest lecsapni őket.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 03, 2018 4:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Natalie & Rick
A legjobb dolgok a világon nem dolgok
Talán kissé elhamarkodott s naiv gondolat, ám azt hiszem ez egy gyümölcsöző barátság szép kezdete, ami manapság ritka számban megy, hiszen bizalom hiányában, nehéz befogadni másokat. Na nem mintha már is totál bíznék benne, erről szó sincs. Ugyanakkor érzem, hogy ennek az ismeretségnek esélyt kell adnom. Az állatbarátokat amúgy is mindig jó embernek tartottam.
 - Ugyan, én jobban tartok egy gyanúsan ártatlannak tűnő vénségtől, semmint egy bőr mellényes, agyon tetovált palitól. - somolyogtam, mert azért lassan kiderül az is mikben különbözünk. És ez nem baj, sőt jó. A közös dolgok sokszor unalmasak. Ha más a zenei stílusa vagy nem az oreo keksz a kedvence, az teszi az egész barátságunk különlegessé.
 - A legtöbb szörnyeteg ugyanis általában egy jó küllemű, vonzó, mindenben tökéletességre igyekvő nő vagy férfi. Az én megállapításaim szerint legalábbis. Így könnyebben bíznak meg bennük és szórakozhatnak kedvükre. Na nem mintha olyan nagy tapasztalattal rendelkeznék e téren, s remélem nem is lesz, de na, ez így tűnik logikusnak. - vontam vállat, s látva, hogy már nem szívesen ücsörög a koszban és bámészkodna fel, kezemet nyújtom, amit ha elfogad, fel is segítem. Ha ugyan akkor úgy látom, hogy feszélyezve érzi magát a közeledésemmel, úgy kihagyom e udvarias mozdulatot, mert nem áll szándékomban elijeszteni. Mindazon által a csevejt folytattuk, amivel igyekeztem minél inkább oldani a talán fel sem merülő feszültségeket köztünk. A viccen még nevetett is, amire nekem is el kellett vigyorodnom az ő reakciója végett.
 - Mii? Ijesztő vagyok? Ne már. Pedig nagyon megy a grimaszolás. - kacsintottam egyet játékosságom jeléül.
 - De meg van ennek is a jó oldala. Halloweenkor nincs szükségem jelmezre.
Nehezen fordultunk volna át másik témában, ugyanis látszólag nagyon felkeltette érdeklődését a tetoválásos dolog, ami nem baj. Ki az a hülye, aki ilyen helyzetben nem élvezni a figyelmet...?
 - Hát ami azt illeti nem a legtisztább környezetben, de azért még akadnak. Eddig legalábbis akadtak. Rég voltam. Már nem igazán van hely rajtam több tetkónak, szóvaal... - mondatom feleslegesnek találtam volna befejezni. A következő reakcióján viszont kénytelen voltam most már én is elnevetni magam.
 - Ajajj, de még mennyire! Bár többsége valóban a halált ábrázolja, akad egy, egyetlen egy, aminek nem hogy köze sincs hozzá, de még színes is. De azt nem is láthatja ám akárki. Mármint... olyan helyen van, érted... - bökök le a fejemmel, mielőtt még nehezményezné vagy félreértené. Annyira azért nem vagyok mutogató bácsi. Oké, valójában nincs olyan gáz helyen, de akkor is. Azért a gatyám így sem szívesen tolnám le.
 - De ha már itt tartunk. Neked, hogy-hogy nincs? 18 év felett illik csináltatni. Ha nem is egy mocskos szalonban, de sokkal menőbb, ha őskori felszereléssel oldják meg. Ennél már csak a hegtetoválás menőbb, de ahhoz még nekem sincs olyan fájdalom küszöböm. - magyaráztam, s bevallom őszintén, tényleg beledöglenék, ha mind ezt, ami rajtam van, hegtetoválással oldották volna meg.
Az ő magyarázata is érdekes volt Miss Halálról. Elgondolkodva rajta, össze is vontam szemöldököm.
 - Ez amúgy nem hülyeség, sőt nagyon is helyes dolog. - értettem egyet, ugyanakkor rám is átragadt az a pimasz vigyora.
 - Nagyon szeretnéd, ha az lennék, igaz? Nem bánom, bevállalom eme megtisztelő dolgot. Még akkor is, ha tulajdonképp hölgy az illető. De azért ne kísérletezzünk vele, hogy meghalok e ha karót döföl a szívembe.
Felnevetek.
 - Maffia vezér vagy? Vagy mégis honnan ismersz mindenkit? Akarom mondani, majdnem mindenkit. Ugyanakkor én is furcsállom, mert amúgy az egyik gyakorló kórházban ügyeskedem, szóval fura, hogy sosem találkoztunk még ott, legalább egy szuri erejéig. - motyogom így belegondolva, mennyi esély is van rá, hogy így elkerülje egymást két ember.
A bemutatkozásig csak most jutottunk el, de örültem, hogy cseppet sem távolságtartó. Sőt, ami azt illeti, kézfogása is határozottságát erősítette. Bolondos, de magabiztos csaj. Ezt nevezem! Így hamar öribarikká válunk. Én is hasonló erővel - vagy nálam épp finomsággal - rázok kezet vele, majd el is engedjük. Bemutatkozásunkkal bezárólag a kiskutyákra terelődik a szó.
 - Nagyon valószínű. De nem tűnnek soványnak, talán csak egy-két napja hagyhatták magukra őket.
Nagy meglepetésemre arra, hogy befogadhatná a nála lévőt, bizonytalanságot véltem felfedezni hangjában és szemeiben is.
 - Ne már... hiszen látszik, hogy neki jó nálad. Ha gondolod szívesen segítek, adok ezt azt, plusz tanácsokat. De ha már így hozzád nőtt 5 perc alatt... - erősítettem meg, miszerint lehet belőle jó gazda. Nem nagy tudomány. Igaz, azért lesznek kihívások, lévén, hogy nem azt a világot éljük, ahol az ember nyugiban élhet, de azért nehogy már egy kis akadály probléma legyen. Nem tűnik könnyen feladós lánynak, talán csak némi biztatásra van szüksége. Ezt tőlem meg is kapja. S azt hiszem végül bele is ment vagy csak azért hív magával, hogy kinyiffantson és megtartsa ezeket a kis sózsákokat. Viccelek, nem bizonytalanodtam el, nyugodtan követtem a gazos úton, minek végén egy kocsihoz értünk. Én is letettem a földre a kölyköket, nyilván nem mennek messze, ha egyikük ott marad. Így viszont volt lehetőségem bekukkantani a kocsiba. Összevont szemöldökkel láttam, hogy sokkalta komolyabb ügyekben lehet része. A nagy keresgélése közben el is kezdtem érdeklődni.
 - Na éés... Te mivel is foglalkozol? Mire kell ez a sok holmi? Bombát gyártasz? - pillantottam hol rá, hol a letakart, de itt ott kilógó fém darabokra, alkatrészekre. Esélyes, hogy valami katonai munkája van, esetleg valami harcos banda tagja, ami nem tudom, rám nézve nem feltétlenül megnyugtató. Már csak az hiányzik, hogy kiderüljön, hogy a fajunkra vadászó egyik csoport tagja.
Közben talál egy kis edényt, vizet és amint ki is önti, a kicsik nem haboznak uralmuk alá venni a vizes tálat. Látszik, hogy szomjasak voltak, bár a kölykök alapból falánkak... Most már egy pinduri aggodalommal elgondolkodva figyeltem a három törpét. A kérdésre viszont felkapom fejem, nem sokat töprengve a kérdésen.
 - Mióta a káoszok káoszát éljük, hobbimmá vált a kóbor állatok befogadása. Különösen kutyákat és macskákat gondozok, de persze futottam már össze más állatokkal is. - válaszoltam, még ha valahogy rövidre is sikerült, hol ott ódákat tudnék mesélni, miért teszem, de ilyenkor valahogy mindig eszembe jut, mennyire önző lett a világ, és ez még nephilimként is nagyon elszomorít.
 - Kérdezhetek valamit? - pillantottam fel rá a kölykökről.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Régi gyárépület - Page 3 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Régi gyárépület - Page 3 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 02, 2018 4:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Be kind to every kind
Rick & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; puppies everywhere• Szószám; 607• Zene; Raise your glass»
An animal’s eyes have the power
to speak a great language
Sok mindent lehetne mondani az előttem álló alakra, de azt, hogy átlagos lenne. Nem igazán. Röpke döbbenetem gyorsan tovaszáll, átadja helyét a kíváncsiságnak. Ezért lehet, hogy enyhén szólva is csapongok a mondandóim között, noha.
Santa Muerte. Gyerekkorom „réme”. Akarták, hogy az legyen, mégis valahogy vonzódtam a tudatához, hogy létezik egy ilyen lény. Na persze, nem mintha nem tudnám, hogy a legtöbb mitológiai kreálmány nem más, mint a démonok, vagy épp angyalok műve. Ezért is kell őket pusztítanunk. Veszélyesek ránk nézve. De mielőtt újra csak elkalandoznának gondolataim.
- Csodálkozol!? Ezzel a kinézettel csoda, hogy nem koncoltak még fel az első fára. Manapság elég rossz ómen, ha a halálnak öltözöl - rázom meg a fejemet könnyedén. Nem feszélyez egy komplett idegen jelenléte. Már csak azért sem, mert a közöttünk lévő kutyák barátságosak vele. Nem ismerem annyira az állati lelket, de abban biztos vagyok, hogyha fenyegetettséget árasztana magából a férfi, akkor ők sem ily barátságosan mennének oda hozzá.
Magyarázatára először hangosan nevetem el magamat. Kajla mit sem zavartatva magát rágcsálja ujjaimat, fogainak nyomát bőrömön hagyva. Ez sem zavar jelenleg. Inkább csak lassan felállok.
- Igazán kedves tanítványok voltak - nem, mégsem azok voltak. Maga készítette, de ez valami… fantasztikus. De tényleg! Kinek jutna ez ma eszébe!? A legjobb védekező módszer. Vagy épp támadó, attól függően, hogy mi is ő valójában. Azt hiszem, hogy ez hamarosan majd kiderül. Mosolya azonban… - Gondolom bármilyen arcot is vágsz az elég ijesztő tud lenni, nem igaz? - vonom fel szemöldökömet. Mit is mondjak, tényleg ijesztő a mosolya. Nem tükröz bizalmat, mégsem érzem, hogy valóban tartanom kellene tőle.
De akkor minek csinálta?
- Tetkó? Hol… Miként… Hogy működhetnek még ilyen helyek!? Kinek jut eszébe manapság ez? - jó persze Alexnak. Meg Karmának, ahogy láttam. De nekik is a bázison készítették el. Azt hiszem, de ebbe nem vagyok jelenleg biztos, ne is menjünk bele. - Miiiiiii? - jön egy hangos, elnyújtott kérdés, mosolyra húzott számmal, tündöklő tekintettel. - Többi? Azt mondod, hogy nem csak az arcod, karod és nyakad van kikreálva? - hitetlenkedek boldog érdeklődéssel. Na nem, ezt nem fogom bevenni. Ki az a komplett idióta aki ezt megtenné?
De egek, hogy mennyire menőn néz ki! Ilyet még soha, sehol sem láttam!
- Nem, mert ez mexikóban a Santa Muerte tiszteletének a sminkje! Aki maga a halál. Te magad vagy a halál? - pislogok rá nagyokat, egy szavamat sem gondolván őszintének. Inkább csak nevetek egyet, de ahogy Kajla a lábamon tapos és vádlimon próbál felmászni, hirtelen jut eszembe, hogy…
Lehajolva hozzá veszem fel karomba, ő pedig boldogan harap rá alkaromra. Egyelőre hagyom neki, nem foglalkozom azzal, hogy nem kellene engedni. Későbbiekben még bajok lehetnek ebből. De…
- Most hogy mondod, ezt magamtól is megkérdezhetném… Hol jártam én eddig!? - vigyorodom pofátlanul. Persze az emberek sokszor nem erre a reakcióra számítanak, de mégis mit várnak? Ez olyan, amikor a nevelőm meglepődve tapasztalta, hogyha hazamentem és újra és újra ez a kérdés csúszott ki a száján: Hát te itthon? Holott szemmel láthatóan otthon voltam. - Kérlek és a város legtöbb lakosát ismerem. Innen, vagy onnan, de erre a pofira, tuti, hogy emlékeznék - mutatok arcára. Tuti. Ennek bele kellett volna égnie a fejembe. Késő, már bele is égett.
- Natalie - nyújtom ki magam is a kezem, de előtte még kényelmesen elhelyezem másik felkaromon Kajlát, fenekét fogva kezemmel. Szorításom magabiztos és erős, ahogy az évek során ez kialakult. Kiráz a hideg, ha olyan emberekkel kell kezet fognom, ki épp hogy csak megszorítja az enyém, amúgy meg eltörne a legkisebb fuvallattól is.
Brrr.
De sokkal égetőbb kérdés, hogy merre vannak a jószágok anyja. A választ hamar megkapom a fickótól, kit szerintem hamar el fogok nevezni Muertának. Kár, hogy női név.
- Egyedül maradtatok, édesem? - hajolok az apró kis háziállathoz, megvakarva annak állát. Szemmel láthatóan tetszik neki. Azonban fülemet üti meg, hogy… - Akkor ezek szerint egy jó ideje már nem is ette, vagy ittak? - kapom fel a fejem. Tekintetem autóm irányába réved. Van nálam víz… Talán még tálszerű is akad valahol.
- Meg? - kapom fel újra a fejemet. Tekintetem első ízben tükröz némi bizonytalanságot. - Nem is tudom… Soha életemben nem volt háziállatom. Ha a ház patkányait nem számítjuk annak, de még ők is éhen haltak mellettem - majd újra letekintek az apró csöppségre és… Azok a gombnyi szemek, teli játékos kedvvel.
- Gyere - intek fejemmel a kocsi irányába, majd magam is elindulok. A csapásként szánt lépteim nyoma már eltűnt a gazba, így újra dacolhatok a természettel.
Az autóhoz érve, kinyitom az anyós ülés ajtaját, könnyedén ejtem az ülésre Kajla apró testét. A régi kesztyűtartót kinyitva egy ma palackozott vizet veszek ki belőle. Majd feltúrom az egész belső teret -ami nem nagy, igazából a sofőr mellett egy ember fér még el. Viszont a nyitott plató miatt ezernyi dolgot lehet rá pakolni. Vannak is rajta most cuccok, főként a bázisra viszek kelléket, mikből fegyvereket tudunk majd gyártani. Ezeket egy olajzöld vízhatlan fóliával takartam le.
Azonban…
- Lehet, hogy hátul van valami - használható. Fel sem tűnik, hogy magamba beszélek igazából. Gyorsan a jármű mögé lépve leengedem a hátulját, és máris kutatok a ponyva alatt valami… tálszerűséget.
És voálá!
Régi edény - ne kérdezd, hogy miért van nálam. Ruhám ujjával kissé áttörlöm a belsejét. A vizet beleöntöm és lerakom a kiskutyák elé. Kajlát is kiveszem a kocsiból, és lerakom a tál elé, hadd igyon.
- Honnan tudsz ennyit a kutyák természetéről? - teszem csípőre a kezemet, dolgom végeztén.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 02, 2018 1:21 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Natalie & Rick
A legjobb dolgok a világon nem dolgok
Tartottam tőle, hogy nem sikerül jól az első benyomás, és akkor lőttek a következőnek. Tapasztalatból tudom, hogy az ember akkor is kétkedve nézne rám - ki tudja miféléknek gondolva - ha nem potyognának angyalok az égből, s a föld poraiból sem támadnának fel a démonok. De úgy érzem mind ez egy fajta álca is a számomra. Ugyan ki gondolná, hogy valóm a nephilimekhez köthető. A démonok pedig szerintem szívesebben bújnak ártatlan kinézetűek bőrébe, semmint, akinek konkrétan homlokára vagyon írva. Szóvl van előnye s némi hátránya is, annak aki, s ami vagyok.
Igyekesztem nem a frászt hozni rá, de ez egy elhagyatott roncsok közt, a háta mögött megjelenve igen nagy kihívás. Még én is betojnék, pedig valahol tudom, hogy sosem hagyhat alább a figyelmem. Noha az ebekért jöttem, úgy látom nimcsenek nagy veszélyben, na meg egy ismeretlen, de talán veszélyes hölgynek sem szokás hátat fordítani. Ám ahogy rajta a döbbenet látszik, én először értetlenkedő pillantással válaszolok, amikor is hamarost választ kaptam. Erre szintén egy "hah?!" grimaszt vágtam, de csak leesett. Egy ilyen csontinak minimum ismernie kell az ilyen legendákat, misztikumokat. Csak épp a hirtelensége miatt értetlenkedtem a név hallatán.
- Ó, hát ezt bóknak veszem, de csak mert manapság inkább az ellentetjéket vágják a fejemhez idegenek. - vakartam néhányat csupasz tarkómon zavartan, miközben egy pillanatra lepillantottam a figyelmemet elterelő kiskópékra. Hát hogy van képes valaki ki dobni ezeket a cukorpofákat?
- A Szent Halál... szépen is hangzana, de nem, ennél sokkalta egyszerűbb a magyarázat. Hagytam, hogy a tanuló tetoválók kiélhessék magukat rajtam, míg bealudtam néhány órácskára. - itt hagytam némi szünetet, és csak aztán lőttem le a poént.
- Viccelek ám. Én vágtam bele. - mosolyodtam el, ne mondhassa, hogy nem vagyok egy aranypofa.
Tény a ritka reakció gyanánt pöttömöt zavarba hozott a nagy bámészkodásával, de hülye lennék rászólni. Egyrészről mert totál érthető, másrészről pedig mert valahol még élvezem is, azt hiszem. Kérdését hallva előbb némi kényelmetlenség kucorodik a gyomromba, de ez hamar átcsap egy amolyan "juj, mekkora sztár vagyok" érzésbe. Nem szokásom kétségbe esni, csak az új dolgok lepnek meg kicsit.
- Ez tetkó, nincs szükség sminkre. Na jó, neked bevallom, hogy a szemeim körül azért húznom kell egy-egy csíkot, de ennyi. Azért nem álltam be pávának. Tetszik? Látnád a többit. - vigyorodtam el kajánul, s eme pillanatban éreztem, hogy talán kezdek túlzásba esni, s lehet, hogy ez neki sem tetszene annyira. Noha, ami azt illeti, nekem bejön az ő őszinte és vagány beszéd stílusa.
- Igen..., vagyis nem! Hát... végülis ez is egy szemszög. - bólogattam végül valamelyest helyeselve.
Így lehetőséget kapva, én is szemrevételeztem s be kell lássam, valahol sok közös vonást érzek magunk közt. Nem csupán a beszéd stílusa, de a kissé kirívó frizurája is arról árulkodik, hogy ő sem veti meg a talán túl feltűnő, de attól még neki tetsző dolgokat. Ez egy újabb mosolyt csalt az arcomra. Túl nagy kérés lenne vagy túl szép volna, ha naívságomban azt szeretném, ha ő pont nem valami ellenféllé alakulna? Valahol kizártnak tartom, hogy démon lakozzék benne, ugyan akkor ezernyi más lehet még, aki veszélyt jelenthet. Lehetne mázlim? Hát... nem jellemző.
Újabb kérdése, újfent meglepettséget okoz. Nem is értettem, hogy most mi van.
- M-mi? Mármint én? H-hát erre arra... Talán csak puszta véletlen, hogy ezidáig nem szaladtunk egymásba. Ha csak nem valamiféle átutazóban vagy a városban, mert akkora nem pusztán a véletlen számlájára írható. - vetettem fel elgondolkodó fejet vágva a végére. Ilyen képpel nem nehéz komolytalan pofákat vágni. Na nem mintha kisfiús sármommal akarnám ledönteni a lábáról. Ha flörtölök, azt érezhetően teszem. Most inkább csak... ismerkedem.
- Rick vagyok... - mutatkoztam be, kezemet is nyújtva felé. Mégis csak társalgunk és hát na, ideje, hogy én is információhoz jussak róla.
Válasza - miszerint itt kívánta csak úgy tölteni idejét - meglepett, de persze pont én nem tarhatom furcsának. Elég csak tükörbe néznem. De nincs is benne kétely vagy ítélet. Ugyanakkor hamar nyilvánvalóvá vált az is, hogy nem csupán engem érdekelnek a kicsik sorsa. Ebből pedig újfent azt a következtetést vonnám le, hogy jó játszótársak lennénk, amennyiben nem hívják Mrs. Sátánnak és nem kormosodik be a szeme az emberi vér láttán. Le is guggolok az említett kis pamacsokhoz és a két szabadlábon lévőt egy-egy karomba veszem.
- Tartok tőle, hogy már egészen távol. A kicsik sose hagynák el a helyüket engedély nélkül. Ha viszont a mami napok óta nem jelentkezett, bizony-bizony a szomjúság, éhség, de legfőképp a mami hiánya kalandra hívja a kicsiket. Fogalmuk sincs még a túlélésről. Ezért viszem haza őket magamhoz. - magyaráztam a lehetséges esetet, miközben hol a hölgyeményre pillantok, hol a nálam lévő két hiperaktív kis szőrcsomóra. Persze nem kerülte el figyelmem az ő lábánál ficánkoló kis füles sem.
- Ugyanakkor itt már nincsenek túl nagy biztonságban. Izé... tudom, nem vagyok abban a helyzetben, hogy bebizonyítsam, miszerint nem vagyok egy elmebeteg sorozat gyilkos, de nem lenne kedved... öhm, segíteni? Kettő ficánkolóval még elbírok, de nincs harmadik kezem. És amúgyis úgy veszem észre, hogy veled inkább szimpatizál, mint velem. Ha gondolod meg is tarthatod, csak adok nekik ezt azt... - kértem, s nem, nem tervezek semmi rosszat vele vagy ellene. De tényleg nincs harmadik karom. És hát ő meg nagy állatbarátnak és kedvesnek tűnik. Ráadásul egy csöppet talán naívnak is. Én meg magányosnak...
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/6
Angyal
5
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
5
Harcos Angyal
6
Vadász
13
Nephilim
3