Régi gyárépület

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Régi gyárépület - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Régi gyárépület - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 02, 2019 10:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


An unpleasant visitor
Gabriel & Natalie
──────────── ────────────
«Szószám; 725 • Zene; Fuck Authority»
« "Ant the angel answered her,
"I am Gabriel. I stand in the
presence of God, and I was sent to
speak to you and to bring
you this good news."»
Mindkét vállamat egyszerre húzom fel, kezeimet is felemelem. Tenyeremmel felfelé nézve görbítem be enyhén az ujjaimat, így vágok amolyan értetlen arcot.
- Amennyien maradtunk, ahhoz képest az a két lény is tömegnek számít. Egyébként is nem hallottad még? - húzom ajkaimat vigyorgásra. - Két ember, már tiszta tömeg. Hát még ha az egyikük nem is igazán ember - vigyorgásom nem lankad, akkor sem, amikor megerősít abban a hitemben: márpedig ő angyal.
Jobb kezemet ökölbe zárva hajlítom a könyökömet, örülve annak, hogy legalább ennyi találatom volt.
- Kár, hogy már nincs lottó. Te ma biztos, hogy meghoznád a szerencsémet - vicceskedek vele.
Nem tudom, hogy a Tanács akar-e tesztelni, hogy ideküld egy angyalt. Mire számítanak, hogy rátámadok? Persze az izmaimban ott van a mozdulat, hogy rávetődjek az ülésen hagyott fegyverre. Hogy meghúzzam a ravaszt, még ha igazán nem is árthatok vele. A várost erős védelem tartja. Ha itt kószálhat szabadon, akkor vélhetőleg Micahel angyala. Remélhetőleg San Franciscoból jött.
Legyünk hát nyitottak feléjük, nem igaz? Ez az új politikánk. És én bizony nem fogok csalódást okozni a Tanácsnak. Egy pillanatig sem gondolhatják, hogy fogást találhatnak rajtam. Na meg a…
Figyelem, ahogy óvatosan közlekedik. Szemöldököl felhúzom és kedvesen nevetek rajta.
- Ne aggódj, a világ legpocsékabb vadásza vagyok. Itt nincsenek csapdák - rázom meg enyhén a fejemet.
Persze ő maga lenne a legbalgább, ha még el is hinné a szavamat. Holott nem hazudok! Becsszóra! A legutóbbi démoni látogatás után sem helyeztem el egy csapdát sem. Persze, mondhatja bárki, hogy nem vagyok kellően elővigyázatos. És minden joga meg is lenne hozzá. Még igazat is adnék neki. De ezen most ne akadjunk le. Egyik kezemet a kocsi oldalán tartom, a másikat az oldalamon. Így szemlélem az angyalt, ki szemmel láthatóan nem nagyon találja a helyét eme helységbe.
Még talán jól is fogom magam szórakozni. Nem hagynak egyedül a gondolataimmal és még szórakoztatnak is. Azt hiszem, ez a haszon napom.
- Várj, ácsi! - emelem fel figyelmeztetőleg a mutatóujjamat. Sűrű pislogásokkal tekintek rá. - Nem tudod, hogy mi az a Napelem? - tekintek rá hökkenten. Kell néhány pillanat mire felfogom a hallottakat, majd újra elfüttyentem magam. De ezúttal elismerően.
- Az a hír járja, hogy az angyalok a legbölcsebb teremtmények. Tudom, a bölcsesség nem egyenlő a tudással, de… Tényleg nem tudod mi az? - kérdezem döbbenten. Hangomban nincs semmi bántó, őszinte értetlenkedés hallatszódik ki. Eme információt fel kell fognom.
Ehhez azonban… Közelebb sétálok hozzá, de leginkább a platóhoz megyek. Felhatjva rajta a vászontakarót veszek ki egy hatos csomagolású sört. Közben enyhén felvillan a láncom. Egyre élesebb a fénye, melyet még mindig nem veszek észre. Nem nézem én a saját keblemet, látószögembe sem kúszik be eme fény.
Egy üveget kiveszek és… Körültekintően nem dobom az angyalnak. Inkább közelebb sétálva hozzá, szinte már izzó medállal nyújtom át neki az egyik üveget.
- Szóval - remélem elfogadja és akkor visszamegyek a platóhoz. Könnyedén csavarom le a sörös üveg kupakját. - A napelem egy olyan szerkezet, mely összegyűjti a nap energiáját és átkonvertálja energiává. Ezáltalá elektromosságot képes adni különböző eszközöknek, mint a villany, sokszor a fűtés is. Legtöbbször ezeket használjuk. Ám előferdül, hogy autókhoz is használják. Így kiküszöböljük a gázolaj okozta hiányokat. Ezek általában egy-egy panelből állnak. Egy ilyen panelből sokat helyeznek egy szerkezetre. Szólj ha valahol lemaradsz - igyekszem a lehető legnagyobb tudással átadni eme információt. Habár a mélységeibe nem merültem még el. De lassan el kell, ha tényleg fel akarom turbózni a kicsikémet.
Csípős megjegyzéseknek azonban ő sincs híján. Örömmel teszem szívem helyére a kezemet és tekintek körbe a kihalt gyáron.
- Ugye? Igazán nincs mit, bármikor szívesen segítek - fejemet kissé előrébb tartom, még a fejemet is oldalra fordítom, jelezve, hogy bizony nem tudom a nevét, így megszólítani sem tudok. - Faragatlanságom tudd be meghökkenésemnek. Natalie vagyok - hajtom meg fejemet az angyal előtt, nem gúnyosan, inkább játékosan.
Vidámságom percről-percre nő. Miközben belekortyolok a sörbe, tekintetemmel figyelem a férfit. Csípőmmel a platónak dőlök. Mindkét szemöldököm a magasba reppen.
- Egy vadásszal? Fura egy ízlésed van - kerekednek el szemeim, de vállaimat azon nyomban megvonom. Mindenkinek meglehet a maga heppje. - És mégis miről tudna egy angyal és egy vadász beszélgetni? Ne is gondold, hogy nincs ezermillió kérdésem feléd, egyszerűen csak érdekel, hogy a te elmédbe mi is jár - mosolygok rá kedvesen, majd visszasétálok a motorházhoz. Egy közeli asztalról elveszek egy rongyot. Mellette számos vércsepp díszeleg, a legutóbbi látogatóm emlékére. Ajkamrom ezúttal, elsőként tűnik el a mosoly.
Ahelyett, hogy ezen rágódnék, már vissza is sétálok a gépházhoz és félig el is tűnök benne egy-két dolgot megbütykölni a drágámon.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Gabriel


Régi gyárépület - Page 2 Tumblr_p3qyqhOapT1r0cy9wo6_540
☩ Történetem :
☩ Reagok :
63
☩ Rang :
Erkölcs lovag
☩ Képességem :
Mindennek IS tudása, hamisítatlan erkölcs lovag, mindig ragyogó szőke haj
☩ Multi :
Mr. Monopoly Monster
☩ Play by :
Joel Kinnaman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 02, 2019 8:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Humans... disgusting
Natalie & Gabriel
zenei aláfestés • szószám: 823• Credit:

Szemöldököm felvonva hallgatom az ember asszony méltatlankodását, miközben ajkaimat fintorba húzva, lefitymálóan tekintek körbe az ő kis privát, kisajátított életterében. Leginkább azon lepődöm meg, hogy ide bárki betette rajta kívül a lábát és nem csak megállt a bejáratnál, ahogy én.
'El tudom képzelni a tömeget...' - jegyzem meg fél hangosan, majd elindulok beljebb lassú léptekkel, mintha attól tartanék, hogy valamiféle csapda kellős közepén találom magam egy óvatlan pillanatban, ami nem lepne meg egyáltalán, tekintettel arra, hogy már alig maradt ember gyakorlatilag, aki ne tudna legalább egy ördögcsapdát különféle rúnákkal ellátva felrajzolni életterületének bármely pontjára. Lépteim koppanásának visszhangját egy elnyújtott füttyszó szakítja félbe, aminek hallatán megtorpanok a nőszemélytől kissé távolabb és homlokomat ráncokká gyűrve, majdhogynem sértetten pillantok rá, hogy megjelenésem ilyesfajta alantas elismerésben részesíti.
'Fogadjunk, hogy az vagyok.' - és ez maradjon is így ennyiben jelenleg. Nevem hallatán nagy valószínűséggel kevésbé viselkedne barátságosan, annál is inkább az ellenkezőjét váltaná ki belőle, hacsak nem felbátorodna a tényen, hogy úgysem tehetek olyasfajta kárt benne, ami a halálát eredményezné és garantálná, hogy a sírban marad örökre és az emberekre jellemző kárörvendéssel emlékeztetne erre a tényre minden egyes itt eltöltött másodpercben. Fejemet lehajtva szemlélem bakancsom poros, megkopott orrának hegyét és erőltetem meg magam, hogy ne forduljak sarkon és hagyjam el ezt a kietlen gyárat, ne tűnjek el rögvest és bukkanjak fel az irodámban, hogy a székembe roskadva, kezdjem masszírozni a homlokomat, mialatt emésztem a tényt és a tudatot, hogy önként kezdeményeztem társalgást egy emberrel, aminek a java nem gúnyos kacajból és kifigurázásból állt, legalábbis még egyelőre nem. Ha Michael itt lenne, most könnybe lábadt szemekkel figyelné a jelenetet, azt nem tudom, hogy a meghatódottságtól, hogy a béke és a segítség kedvéért föladtam elveimet és kérésének eleget téve igyekszem megtalálni ezekben a teremtményekben a jó oldalukat, még ha az nagyon mélyen is van elrejtve, vagy a nevetéstől, hogy úgy nézhetek most ki, mint egy idétlen valaki, aki leginkább elmenekülne a kellemetlen szituációból és ez érződik minden porcikájából, de nem teheti meg, mert ahhoz túlságosan sok forog kockán. Inkább az utóbbira szavaznék, ha lehetne, bár a humorérzéke sosem volt a helyén és nem is változott majdhogynem semmit, míg az asszonya életben volt. És nem csak ebben az egyben kell megkeresnem, hogy Atyánk miért teremtette, mit látott benne értékesnek és szépnek, hanem az összesben, ami még megmaradt belőlük! Azt hiszem a saját poklommal nézek épp farkasszemet és nem állok valami fényesen.
'Hogy napelemmel működjön a gépjárműved? Ha a katonának van, ahogy te is mondtad, akkor tudunk ezen a gondon segíteni. Már csak azt kéne megtudnom, hogy mi az a napelem és hogy néz ki.' - nézek a négy kerékkel fölszerelt roncsra. Bármi is az a napelem, kár ebbe kupac kacatba és szemétbe, lehetséges, hogy nem indok nélkül nem adnak ilyet mindenkinek, csak akiknek fontos, hogy a használatukban legyen, de ha a nőszemélynek ez minden vágya, Gabriel segíthet ezen. Meg kéne festeni ezt a pillanatot. Gabriel feladja az elveit, vagy Gabriel segítséget nyújt az ismeretlen nőnek, vagy Gabriel önmeg..., áh mindegy. A második verzió amúgy is drámaibb.
'Tényleg? Azt hittem, hogy virág korát éri, köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmem.' - biccentek elismerősen és úgy tekintek körbe, mintha azt várnám, hogy a gépek hirtelen beinduljanak, megjelenjenek a dolgozók, felpezsdüljön az élet, a gépek zajánál már csak az egymásnak keresztbe kiáltások legyenek hangosabbak, de az egyetlen dolog, ami megtöri a gyár makacs, töretlen némaságát, az az emeleti korláton fészkelődő, helyezkedő galamb, aminek körmei a koszos vasrudat kaparásszák, igyekezve, hogy találjon rajta egy olyan fogáspontot, ahol nem akar majd se előre, sem pedig hátra dőlni, hanem egy helyből, nyugodtan tudja figyelni a lent zajló eseményeket. Remélem nem ez a nő fajtájának legeszesebbike, mert akkor menten föladom a béke hadjáratomat és zúduljon minden a nyakamba mindenki oldaláról, de egy teremtett lélek nem marad életben.
'Beszélgetni jöttem. Vadász vagy, ha nem tévedek én sem.' - ne kutakodj a fejében, nem szabad! Kell valami, ami motiváljon, hogy semmit nem tudok erről az emberről és megvan az esély legalább rá, hogy némi érdekességgel szolgálhat gyakorlatilag bármiről. Például nem tudom, hogy mi az a napelem, de majd ő megmondja! És végig ostoba emberi dolgokról fogunk fecsegni, de az is lehet, hogy neki nincs kedve a társasághoz, akkor viszont tovább állhatok és megmondhatom, hogy én megpróbáltam mindent. Életem leghosszabb percei, órái, nap hátralévő része lesz a következő időintervallum.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Régi gyárépület - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Régi gyárépület - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 01, 2019 8:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


An unpleasant visitor
Gabriel & Natalie
──────────── ────────────
«Szószám; 646 • Zene; Fuck Authority»
« "Ant the angel answered her,
"I am Gabriel. I stand in the
presence of God, and I was sent to
speak to you and to bring
you this good news."»
A tekintetem a plafonra emelve figyelem egy hajszálrepedést a tetőn. A cserepek között lustán süt be a nap, próbál magának utat törni. Nem akarok Wallenbergre és szavaira gondolni. Hogy csak azt tett, amit tennie kellett, hogy minket védjen. Ez az egész baromság. Elmondhatta volna. Igen, megpróbáltam volna megállítani, talán utána is akartam volna menni, ahogy úgy is, hogy nem tudtam, hogy merre ment. De megérettük volna. Fenn tarthattuk volna a városban a békét. Nem engedtük volna, hogy éket verjenek közénk, ahogy most is.
Mély sóhajom nem engedem ki. Inkább kellemesebb emlékek felé vezetem gondolataimat. Alexen jár az eszem, ám ahelyett, hogy mosolyt csalna az arcomra, ehelyett inkább nagyobb gond  nehezedik a vállamra. Aggódom érte. Nem tudom, hogy mi van vele, hogy mit tehetnék, hogy megkönnyítsem a helyzetét.
Sokszor szeretném csak fogni és elráncigálni a családjától. Méregként hatnak rá. Mérgezik szerencsétlen gyermeket, még ha már fel is nőtt. Eme gondolatot nem tudom megszokni. Vigyáznom kell rá, nem engedhetem, hogy több gond érje. Mégsem tudok mindig ott lenni mellette. Érzem, tudom, hogy fog történni valami. Az utóbbi időben annyira nem volt kellemes az életem, hogy tudom, hogy valami történni fog.
Ujjam köré csavarom a nemrégiben vett medál láncát. Az apró kő nem nehezedik súlyként nyakamra, sokszor észre sem veszem, hogy ott van. Mégis magával ragad a formája, a színe, ahogy a vörös és a fekete keveredik egymással. Úgy tartják, hogy tűz lapul benne. Igyekeztem utánaolvasni. Sok legenda kering körülötte, tán ezért is választottam egykor a boltba.
Bárcsak hasonlóval segíteni tudnék szegény, árva gyermeken is. Egy apró tárggyal, mely könnyebbé tenné az életét. Sokszor elgondolkozom, hogy mivel érdemeltük ki. De a legutóbb is elmondtam neki: az emberek betegek. Nem csodálkozom az apokalipszisen, mégha ezt soha, senkinek sem fogom bevallani.
A hang hirtelen érkezik mögülöm.
Vállaimat megrázom, egész testem megremeg. Talán meg is ugrok egy keveset. Azt a kezemet, mely eddig a láncot piszkálta a szívem helyére helyezem.
- De most már tényleg - csattanok fel, miközben megfordulok. - Éveken keresztül, senki sem járt ide, magányomba ellehettem, gondolkozhattam nyugodalmasan. Az utóbbi időben, nagyobb átjáró ház lett, mint egy kórház - még ha kellemetlenkedő is a mondatom, hangomba egy csepp rosszindulat nincs. Igazából örülök, hogy nem vagyok egyedül hagyva a gondjaimmal és gondolataimmal.
Amennyire időre van szükségem, annyira nem akarom, hogy egyedül legyek. Paradox egy helyzet, egyszer tán majd meg is fogom oldani.
Megfordulva mégis gyanakvón tekintek végig a magas férfin. Ezeddig nem láttam a városba, így szemöldököm egy pillanat alatt kúszik a homlokom közelébe. Mondhatnák, hogy miért ismernem kellene mindenkit ott? A válasz erre természetesen az lenne, hogy nem. Mégis egy ilyen figurát biztos, hogy kiszúrna magának az ember, de még meg is jegyezne.
Ezért is lehet, hogy egy apró fütty hagyja el ajkaimat? Na hát, a jól megmunkált embert, igenis meg kell dicsérni, nem igaz?
- Fogadjunk - fordulok meg, hogy megálljak a jármű mellett. A nyitott elejére támasztom az egyik kezem, míg a másikat előbb a csípőmre teszem, majd újra a láncomat kezdem birizgálni. Fel sem tűnik, hogy halványan felsejlik. Nem, mert nem is azt nézem - és mert távol is van tőlem, azért valljuk be. - Az utóbbi időben járt már itt félvér, démon. Szóval, csak hogy egy kicsit is változatosak legyünk és - fejemet egy pillanatra előre meresztem. - A statisztikát sem hagyjam cserbe. Angyal? - teszem fel a kérdést, buksimat ezúttal félig oldalra fordítva. Persze a pimasz vigyor máris ott van a szám sarkába. Egyik lábamat felpakolom a térdemre, akár egy balerina. - A kérdés már csak az, hogy miként segítenél? - ejtem ki ujjaim közül a láncot és a medál a ruhámon kívül landol a trikómon. Kezemet kérdőn emelem fel.
- Két lehetőség van… - gondolkozom el, hogy mégis miként lehetne egy angyal a segítségemre… Számtalan módszer az eszembe idéződik, de egyik sem olyan, amelyet most szívesen meghallgatnék, így ezt el is engedem.
- Miben lehetek a segítségedre? Eme gyár már régen kihalt - tudatom, mintha valami recepciós fogadná a férfit, úgy beszélek. Felajánlhatom a termékünket? Hozhatok esetleg egy kávét is?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Gabriel


Régi gyárépület - Page 2 Tumblr_p3qyqhOapT1r0cy9wo6_540
☩ Történetem :
☩ Reagok :
63
☩ Rang :
Erkölcs lovag
☩ Képességem :
Mindennek IS tudása, hamisítatlan erkölcs lovag, mindig ragyogó szőke haj
☩ Multi :
Mr. Monopoly Monster
☩ Play by :
Joel Kinnaman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 01, 2019 8:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Humans... disgusting
Natalie & Gabriel
zenei aláfestés • szószám: 900• Credit:

Ahhh New York! A hely, amitől egyszerre kezd forogni a gyomrom és mégis úgy vágytam ide, mint totyogós gyerek az édességekkel teli boltba. Az a sok ember. Az a sok pokolra küldhető ember, az a sok ember, akiknek megtört és meggyötört teste lesz a vörös szőnyeg Las Vegas bejáratában, akiknek a vérét fogja inni a szomjazó, poros föld. Az a sok ember, akiket Michael nem enged eltenni láb alól, mert 'Meg kell bocsájtanunk nekik, hiszen nem tudják, hogy rosszat cselekszenek'. Hogyne tudnák! Mondanám, hogy ezért van agy a fejükben és lelkük, amihez tartozik egy lelkiismeret is, de ezek amennyit használnak az Isten adta ajándékokból, csodálkozom, hogy nem haltak ki már jóval korábban. Ő is kezd elbutulni, mármint Michael. 'Menj el és ismerd meg őket, beszélgess velük. Nem olyan rosszak, csak adj nekik egy esélyt, Atyánk és a béke kedvéért!'
'Nem olyan rosszak, hanem sokkal rosszabbak! - meredek az odébb rúgott konzerv dobozra, ami először csak hangosan kopácsolva pattog végig a töredezett betonon, majd esik az élére, fordul párat saját maga körül és végleg elnémulva áll meg egy helyben. Mintha hívogatna, hogy 'Csak ennyit tudsz? Béna.', szinte kéri még az ütést, hogy minden dühömet rajta vezessem le. Béna? Jobbomat ökölbe szorítom a zsebemben, mire a konzerv egyetlen egyet roppanva rándul össze kis torz golyóbissá, amit immáron könnyedebben tudok odébb rugdalni az utamból. Atyánk és a béke kedvéért. Na persze. Ugyanaz, mintha őt a halott nőszeméllyel zsarolgatnám. Állj fejtetőre és szavald el a finn himnuszt visszafelé és akkor esetleg segítek abban, hogy az emberszabásúd ismét az a nő legyen, aki a szürkeállományodat fogta, kitekerte a helyéről és elhajította jó messzire, de annyira, hogy neked kedved ne legyen soha utána menni. Persze nem is volt, amíg élt, most holtában meg már minek. Ebből látszik, hogy abba sem gondolt bele, hogy az emberek nem fognak engem süteményekkel és árt karokkal fogadni, hogy de jó, megjött a Pusztító Gabriel, hanem a legtöbbjük vonyítva, visítva menekül egészen addig, amíg a látótávolságából nézve csak egy aprócska pont nem leszek, a vadászok pedig jönnek a pecsétjeikkel és a ráolvasásaikkal meg a késeikkel. Nekik aztán lehet magyarázni, hogy most nem azért jöttem, hogy a koponyájukból készítsek kandalló díszt, hanem egyszerűen Michael ötlete volt, hogy békéljek meg a fajtájukkal és kevésbé nézzek úgy rájuk, mint csúszómászó férgekre. Pedig azok.
'Vigasztaljon a tudat, hogy ezek a testvérednek sem örülnének. Mint a barbárok, fegyverekkel és harciasan ordítva rohannának felé is. De nekem aztán, huhú! Én leszek a főnyeremény, az első az elsők között! Aki megöli Gabrielt az onnantól kezdve örökké élni fog, szobrot állítanak neki, úgy élhet, mint egy király, vagy még akár sokkal jobban!' - vagy nem ilyenekkel lelkesítik a népet? Ingerülten kifújva a levegőt állok meg az út közepén és pillantok körbe az üres területen, ahol gyakorlatilag az előttem elguruló megsárgult, szakadt, mocskos újságpapír az egyetlen társaságom. Ezért jöttem ide? Jó, mind tudjuk, hogy a nagy tömegek beljebb laknak, de odáig hála Atyánknak nem nagyon kell és szabad elmennem. Azok a fránya rúnák és pecsétek! Ahhh, de kár, pedig úgy igyekeztem! Megyek és szólok is Michaelnek, hogy ideje kitalálni mást. Elégedett mosollyal az arcomon fordulok sarkon és indulok el arrafelé, amerről bejutottam a városba, nyakam viszont hamar a vállaim közé ugrik és akár egy teknősbéka, úgy fordulok egy régi, hatalmas épület felé, ami az idő vasfogának ellenállva büszkén feszít borostyán ruhájába burkolózva. Mi volt ez a csattanás? Biztos volt csattanás? Lehet csak a szél fújta odébb a konzervdobozt!
'Amikor nincs is szél, ugye...?' - dörmögök magamnak az orrom alatt és bosszús pillantásokat vetek a törött ablakok irányába, melyek mint megannyi sötét szemek merednek rám, héj és pislogás nélkül. A fejhez és a szemekhez általában tartozik egy száj is, ami mindenbizonnyal szólt akkorát az imént, hogy San Francisco - ban is hallani. Adj erőt jó Uram! Az undortól megborzongva, hogy hozzá kell szólnom egy bundátlan majomhoz indulok sietős léptekkel az épület felé és némán fohászkodom Atyámhoz, hátha meghallja és odafigyel a kicsi fiacskája kérésére, hogy csak egy macska legyen az egész épületben, ami lelökött valamit valahonnan. Kérlek, kérlek, kérlek...
Mire számítottam mégis? Megkérdezném magamtól őszintén. Két karomat mellkasom előtt összefonva dőlök neki az épület jobb oldali vaskapujának a széléhez és komor arckifejezéssel figyelem, ahogy az ember magában morfondírozva tesz - vesz. Még nem késő itt hagyni, ahogy nem vette észre, hogy itt teremtél az ajtóban, úgy azt sem fogja, hogyha egy csettintésre el is tűnsz. Amilyen ostoba azt fogja hinni, hogy a saját képzelete játszik vele, vagy valaki más szórakozik vele. De sajnos nem lehet.
'Azon, hogy vége legyen, én nagyon könnyen tudok segíteni.' - szólalok meg és készülök föl fejben az őrjöngésre, sikoltozásra, vagy az esztelen lövedékpazarlásra, esetleg arra, hogy a nőszemély késdobálónak gondolja magát és megpróbál angyalpengével koponyán találni. Vajon a felsoroltakból mit valósít meg?


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Régi gyárépület - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Régi gyárépület - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 01, 2019 6:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


An unpleasant visitor
Gabriel & Natalie
──────────── ────────────
«Szószám; 553 • Zene; Fuck Authority»
« "Ant the angel answered her,
"I am Gabriel. I stand in the
presence of God, and I was sent to
speak to you and to bring
you this good news."»
Az utóbbi napokban elég sok mindent át kell gondolnom és ehhez csend kell és nyugalom. Nincs más megoldás. Nem akarok gondolkozni rajta, mégis muszáj vagyok. Ez a kettősség jellemzi az utóbbi időmet - nem beszélve arról, hogy egyébként még a lakásom is romokban áll, hála egy zongorának.
Így kézenfekvőnek tűnt a választásom. Az autóm halkan püfögve gurul a régi gyárépület ajtaja elé. Ajtaját kinyitva könnyedén szállok ki, az ablakba kapaszkodva. Végre itt a tavasz, a finom levegőjű, mely teljes mértékben megrészegíti az embert. A nap melege süt, így végre megszabadulhatok kabátomtól, mit a platós autó anyósülésén is hagyok.
A kétszárnyú ajtóhoz lépve könnyedén töröm fel a lakatot két hajtűt használva, nincs nehéz dolgom, hiszen lényegében én vagyok az egyetlen, ki használja ezt a helyet.
Legalább is nekem kellene lennie az egyetlennek. Ennek ellenére az utóbbi időben nagyobb átjáró ház lett, mint maga a vadászbázis. Előbb egy fura tetovált fazon, majd pedig a démon.
A lakat halkan kattanva válik kettővé, a lánc csörgése csatlakozik a madarak kellemes veszekedéséhez. Nem is olyannyira könnyedén tolom szét az ajtót, mely nyikorogva csatlakozik a trilliákhoz. Ellépve előbb a jobb, majd a bal oldalit tárom ki teljesen, hogy drága kocsim beférjen rajta. Ráfér már egy kis bütykölés és lássuk be, távolabb a város nyüzsgésétől, jobb helyet aligha találnék hozzá.
Visszaülve a járműbe hajtok be a poros, elhagyatott helyre. Régen fegyvergyár volt, azonban mára már mindent elvittek. Persze akad még elvétve egy-egy sarokba, de már ritkán. Már én sem találok, pedig a puskaporra nagy szükségem lenne a fegyverekhez, amiket tesztelek. Amíg ugyanis nem találom fel, miként tudnék szenteltvizet beletölteni, hogy hasson a démonok ellen, addig nincs sok mozgásterem. Csak egy-két trükk.
Gondatlanságból a kabátom mellett hagyom a fegyveremet, melynek inkább megnyugtató szerepe van. Nem vagyok annyira agyatlan, hogy elpazaroljam a drága lőszert.
- Hjaj - sóhajtom el magam, amikor újra kiszállok és az előttem lévő vértócsára meredek. Itt kínozta meg a démon a társamat, hogy aztán egy ajánlattal álljon elém.
Vajon él azzal, amit mondtam neki? Érdekelne, hogy vajon néhány démon miért megy a teremtője ellen? Egyébként is, ha megölik, ki teremtette őket, akkor ők nem porladnak el? Vagy miként is van ez? Különös, valljuk be.
Még egy sóhajt hallatok, ahogy elviszem szememet és inkább a gyárépület belsejére emelem azt. Az elmúlt huszonöt évben ami egykor fényes volt, az már rozsdás. A téglafalakba illesztet ablakok nagy részét betörték a környező fák ágai. Kívül-belül elvetette magját a természet. Borostyán nőtt már több helyen és úgy tör a magasba, mintha az élete múlna rajta. Idebent is apró csermelyek nőtték ki magukat.
Az autó elejéhez sétálva felpattintom a jármű elejét. Még hibrid verzióban működik, de az üzemanyag fogytán van.
- Ki kellene már teljesen fejleszteni, hogy önjáró legyél - sóhajtom. - Valahogy majd ellopom a katonáktól miként járnak napelemmel - nem járja, hogy a vadászok nem járhatnak ilyen autókkal. Kicsit könnyebb lenne a falakon kívülre menni és ott rosszalkodni, összeszedni néhány holmit, melyre szükségünk lehet.
Előbb csak körbejárom a teret és igyekszem nem Wallenbergre gondolni és a történekre. Még mindig sok, amit meg kell emésztenem, de mindent hallanom kellett. Ezt tudom. Mégis… Valahol csalódott vagyok, ha be sem akarom vallani.
- Vége lesz ennek valaha? - teszem el a költői kérdést az ég felé emelve tekintetem. A törött ablakokon keresztül süt be a nap, megvilágítva a port, mely ellepi a helyet. A madarak csiripelésével, a nap melegével mindez olyannyira békés és megnyugtató.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Régi gyárépület - Page 2 Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
686
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 25, 2019 11:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Régi gyárépület - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Régi gyárépület - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 25, 2019 6:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


I'll catch you when i can
Volgan & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; köszönöm a játékot  luvu  • Szószám; 343 • Zene; First Date»
« "It's a wonderful metaphor,
catching a wave,
for how you can look
at other challenges in your life. »
Pofátlan vigyorom nem tűnik el arcomról, még akkor sem, amikor újra megszólal. Szerencsémre nem tudom, hogy mi jár a fejébe, de meglehet, hogy nem is nagyon ijednék meg tőle. De ez mellékes. Elég a szemeire néznem, hogy lássam a halálom kívánja. Csodálkozunk? Mennyire piszkálhatja az egóját, hogy idejön, démon léttére képes lenne egy emberrel szövetkezni, én mégsem adok neki szabad utat.
Oh, de nem.
- Aranyom, mit vársz egy olyan városba, ahol azt neveték belénk, hogy, várj! Most meg fogsz lepődni! - igen egy kicsit túltolom a szerepet, főleg, akkor, amikor kezeimet kinyújtva megállásra késztetetem. - Gyilkolni kell titeket is. És ne felejtsük el, hogy hat éve rontást hoztatok a városunkra is, nem épp a kedvenc fajunk vagytok. Egy szó, mint száz, azt hiszed, hgoy megbízunk bennetek? Még akkor is ha megkapom a listát? - orromat kissé felvonom, ráncok képződnek mellette. Fogaimon keresztül szívom be a levegőt.
Nem, nem bízunk meg bennük. Nem csak démonokban, de angyalokban sem, de még emberekben sem. Nem bízunk meg senkibe, ki nem ad arra okot, hogy megbízzunk benne. Ő pedig nem adott. Megkínozta egy társamat, engem kis híján meg akart ölni, majd alkut ajánlott. Amit kértem nem is teljesítené, így akkor mégis mit akarunk a jövőbe?
Sem ő, sem én nem most jöttünk le a felvédőről. Ő nem tud engem meggyőzni, ahogy én sem őt. Normális esetben tartanom kellene tőle, de valahol szórakoztat az ipse. Még ha tisztelem is a bátorságáért, amit kínálni akart.
De nem. Ostobaság lenne. Nem is értek vele egyet, egyébként sem, Wallenberg nélkül meg…
- Oh, de még mennyire, hogy várni foglak - fonom karomat újra karba. Fenekemet egy közeli oszlopnak döntöm, fejemet félrehajtva pedig figyelem, ahogy lassan távozik. - Csak nehogy Luciferrel az oldalamon várjalak - mondok még ennyit. Üres fenyegetőzés, de tán sejti. Ha nem szövetkezünk démonokkal úgy angyalokkal sem. Jah, de. Valami háború volt itt, kit Lucifer küldött. Ennek jobban utána kellene járnom.
Érdkesebb volt ez a találkozó, mint hittem volna. Sokkal több mindent tudtam meg, mint azt képzeltem. Innentől már csak fel kell zárkóznom az információkkal és eldöntenem, hogy miket is kezdek ezekkel. Mert ezzel bizony kell.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Volgan


Régi gyárépület - Page 2 Tumblr_p3g8fl9Rjq1uutgwwo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
98
☩ Rang :
Tanácsadó
☩ Képességem :
Szokásos, meg egy kicsit több
☩ Multi :
Raphael
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
23
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 25, 2019 3:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Oh nice try
Natalie x Volgan
Érezhetően megelégedett magával, hogy kioktatására megálltam. Miközben sétáltam felé megfordult a fejembe, hogy egy mozdulattal le kéne csapnom a fejét, és a világ másik felén elásni, úgy éledjen újra. Úgy lehet nem okoskodna, és nem kellene néznem azt az önelégült mosolyát. Mocskos halandók, szánalmas élete legnagyobb szövetségét ajánlom neki, és ő egy aprócska szón van fönnakadva. Hosszasan hallgatok. Nézem a szemben álló nőt, és azon gondolkozom milyen szomorú lesz a halála, ha esetleg egymás ellen kerülünk a harcmezőn. Tény, hogy a legügyesebb mind közül akikkel eddig találkoztam, de a legpofátlanabb is.
- Hm átnyújtom neked a listát amivel levadászhattok mindenkit, és még utána gondolkodsz, hogy segítesz-e? Azért ne nézz teljesen bolondnak, csak azért mert nem erősségem a diplomácia. - válaszolom neki miközben ő ismét húzogatja a száját. Mintha ez valami berögzült mozgás lenne nála, hogy mond valamit aztán húzogassa a száját.
- Tudod mit. Várj rám a vadászbázison… - egy fél mosoly után ismét elindulok a kijárat felé, de hatalmas dolognak kell történnie, hogy ismét megállítson. Kár volt gondolnom, hogy egy beosztott vaszászkával lehet szövetséget kötni. Miközben hagyom el az épületet a fény amit gyújtottam, lassan kialszik, és az utolsó pár lépést már csak a holdfényben teszem meg. Egy hanyag mozdulattal a kezemet felemelem, és kezemmel intek neki.
- Csak várj míg megérkezek.      


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Régi gyárépület - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Régi gyárépület - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 10, 2019 7:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


I'll catch you when i can
Volgan & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; menő az új kódod ^^ • Szószám; 377 • Zene; First Date»
« "It's a wonderful metaphor,
catching a wave,
for how you can look
at other challenges in your life. »
Elégedett mosoly ül az arcomra, amikor a fickó megáll. Csak szemem fordítom abba az irányba, ahonnan a tőr repül a kezébe. Kezeimet továbbra is keresztbe fonva a mellkasomon vigyorgok rá. Oh, de még mennyire tudja, hogy igazam van.
Valljuk be, nehezen lehetne vitatkozni a szavaimmal, ha bárki megtenné az már csak dacból tenné. Viszont, ő nem. Még nem. Vajon megöl, vagy…
Nyugodtan figyelem, ahogy lépdel felém. Tényleg mit tesz? Megöl? Megkínoz? Aranyom, hamarabb kell neked ehhez felkelned, hogy ezt megtedd.
Talán mindkettőnk meglepetésére a tőrt végül felém nyújtja. Szemöldökömet ráncolva bontom kezem tartását és veszem át a fegyvert. Hallgatom a szavait. Megvannak róla a véleményem, ezt mégsem mondom el neki. Még nem. Lássuk meg, hogy mi lesz ebből.
- A feltételeimet elmondtam. Azt mondtad, hogy Bármit kérhetek. Szerintem ezzel szúrtad el. Nem várhatod el egy embertől, hogy ne legyen mohó - vonom fel az egyik vállamat, közben ajkaimat is elhúzom, mintha sajnálnám az egészet. De hát… Lényegében ő vezetett ide. Ha azt az egyetlen kis apró mondatocskát nem mondja ki, akkor alkuképes is lehetne most. Fogaim között beszívom a levegőt, így sziszegek egy momentum erejéig. - De hát mindenkinek kell a tanulópénz, nem igaz? - egyértelmű, hogy ez a démon nem diplomáciából diplomázott. De még a nagy lelkeket sem látogatta meg a pokolban. Szomorú.
Viszont azt tényleg nem hiheti, hogy elhiszem azon szavait, hogy segítene nekünk, ha arra kerülne a sor? Oh, Wallenberg rögtön megölne, ha csak úgy megbíznék egy démonba. Na még csak azt kellene. De ezt egyelőre nem kell neki tudnia.
- Várlak a vadászbázisba. Ha be tudsz úgy jutni, hogy nem ölsz meg egy embert sem és meg sem szállod őket, és elhozod, amit kértem, akkor átgondolom, hogy nyújtok neked segítséget. Lásd be, az embernek bízni egy démonba? - halkan nevetek csak fel. - Főleg ha vadászról van szó. Előbb neked kell bizonyítani. Mint mondtam, nem én kérek segítséget tőled, nem nekem kell bizonyítanom - húzom el újra a szám és megint csak megvonom a vállam. Öljön meg most, ha akar. Azzal biztos, hogy bukta az alkupozícióját. Ennél nagyobb kárt nem is tudna bennem tenni.
Nem diplomata démon, de jól forgatja a fegyvert. Miként került hát ebbe a pozícióba? És ki volt az a marha, aki ezzel bízta meg őt és még azt is gondolta, hogy sikeres lesz? Rejtélyesek ezek a démonok.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Volgan


Régi gyárépület - Page 2 Tumblr_p3g8fl9Rjq1uutgwwo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
98
☩ Rang :
Tanácsadó
☩ Képességem :
Szokásos, meg egy kicsit több
☩ Multi :
Raphael
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
23
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 03, 2019 10:05 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Oh nice try
Natalie x Volgan
Fejét ismételten félre hajtja. Milyen furcsa szokása van az embereknek. Mondjuk ez érdekel a legkevésbé. Majd pofátlan vigyorral válaszol. Beszarás ez a nő. Sok fajta emberrel volt már dolgom, de ő az első Azu után aki kibír hozni a sodromból. Ami meg is látszik mikor „ kiakadva” elhagyni készülök a termet. Miközben megteszek pár lépést elkezd kioktatni. Majd újabb lépések. Majd folytatja, amitől szépen lassan megállok. Igaza van. Sajnos be kell vallani, hogy jelenleg ők a halhatatlanok. Veszek egy nagyobb levegőt. Majd lassan kifújom. Telekinézissel a falba ragadt pengét a kezembe rántom. Gyors szemforgatás után szembenézek vele és megindulok felé, kezemben a késsel. Mikor odaérek hozzá megfordítom a kezemben, és átnyújtom neki.
- Tudod komoly tervek vannak, arra amikor Lucifer meghal. Új vezető lesz aki a szövetségeseit megbecsüli. Szóval utána nem kell aggódnod a városkádért. Persze ehhez azt szeretnénk ha te, és még pár társad csatlakoznátok. Sőt akár lehetne ez egy hosszú távú szövetség is. Ti segítettek nekünk ha úgy van, és mi ezt viszonozzuk. - váltottam a modoromon. Még egy utolsó esély. Már előre látom a gúnyos arckifejezését, amikor azt hiszi, hogy a kioktatása miatt jöttem vissza. Hallhatatlan az tény, de ha kell újra, és újra megölöm, és az neki lesz nagyobb szenvedés nem nekem. Viszont most térjünk vissza eredeti tárgyra, kellenek a vadászok is. Minél többen vagyunk annál jobb.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Régi gyárépület - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Régi gyárépület - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 23, 2018 4:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


I'll catch you when i can
Volgan & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; menő az új kódod ^^ • Szószám; 424 • Zene; First Date»
« "It's a wonderful metaphor,
catching a wave,
for how you can look
at other challenges in your life. »
Próbálta szépen. Fejemet sokatmondóan hajtom félre, úgy tekintek rá. Persze, mert akit vadásznak nevelnek, azok csak úgy átállnak a másik oldalra, nem? Vagy csak úgy elhiszik egy démon szavát, mint ahogy én is teszem. Persze, hiszen erről vagyunk híresek. Nem állítom, hogy nincs közöttünk ilyen. A félvér háború pontosan rámutatott erre a problémánkra.
Azonban nem lennék ott, ahol vagyok, ha bármily démon két szép szavára beadnám a derekam. Még akkor sem, ha valamiféle tanácsadó. De biztos kezdő, majd belejön. Idővel.
- Oh, nem kell - legyintek kegyesen. - Azt megoldonom én - válaszolom neki pofátlan vigyorommal az arcomon. Hiszen ő mondta, hogy bármit. Melyik vadász ne kapna erre? De tényleg, ki nem? Fairség ide vagy, oda. Igen, tudom, kezdő. De nem tetszik neki. Legközelebb majd akkor háromszor meggondolja a szavait.
A vigyor az arcomról még akkor sem tűnik el, amikor tovább méltatlankodik. Oh, de még nem. Hogy nyeregbe érezném-e magamat? Nem mondanám teljesen, de hogy neki erről tudnia kell-e? Végülis jelenleg nem öljük egymást, társam, még ha úgy is, de életben van. Tény, tett érte egy apró gesztust, és miután félig kibelezte “megmentette az életét”.
A magam részéről továbbra sem aggódom. Nagy kárt nem tud bennem tenni. Megöl? Hát akkor majd feltámadok - tartja a mondás.
- Miért lenne bármi érdekünk abban, hogy megöljük Lucifert? A pokol ura, ha levágod a fejet, a kutyái elkezdenek ugatni, na az lenne igazán csak anarchia - hajtom oldalra a fejemet. - Nem értem, hogy a városnak ebben mi érdeke van. Mi célt szolgál számunkra? - hisz erre nem adott még választ.
Csak azt, hogy ő mit akar. Itt lehetett volna az ideje alkudozni nem akar. Ő is csak követelőzik. Én meg ezúttal értetlenkedem. Arcom nyugodt, ajkam szegletében mosoly bújkál.
Szánalmas vagyok.
Mondatára halk, torokköszörülő horkantás tör fel torkomból, mit azonnal köhögéssel próbálok leplezni.
- Csak hogy ne felejtsd el. Te kérted az Én, a Város segítségét. Te mondtad, hogy Bármit megkaphatok. Ha valójában nem így gondolod ne mondd - vonom meg a vállam. Nem az én érdekem eme szövetség. Velük, vagy nélkülük, de harcolonuk nem csak ellenük, de az angyalok ellen is. Eddig is így tettük, ezután is így fogunk. - Egy jó tanács, mielőtt elmész. Lásd, mily kegyes vagyok, ezt még ingyen is kapod - teszem karomat keresztbe mellkasom előtt, és ha visszafordul láthatja újra csak a pimasz mosolyomat. - Ti démonok most halandók vagytok, amíg mi halhatatlanok. Most nekünk kedvez a helyzet, régi játékaitok itt most semmit sem értek. Ha legközelebb alkut akarsz, vagy szövetséget, előtte gondold át, hogy mit ajánlanál, miért cserébe és a másik félnek mi lenne ebben a nyeresége - emberek vagyunk. Gyarlók. Mindenben a hasznot akarjuk.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Volgan


Régi gyárépület - Page 2 Tumblr_p3g8fl9Rjq1uutgwwo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
98
☩ Rang :
Tanácsadó
☩ Képességem :
Szokásos, meg egy kicsit több
☩ Multi :
Raphael
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
23
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 01, 2018 3:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Oh nice try
Natalie x Volgan
Elkezdem vázolni a kis dolgaimat, de úgy néz ki most ő bosszant engem.
- Próbáltam szépen! -vágtam közbe mondanivalójába, miközben széttártam a karjaimat. Igen tényleg próbáltam vele is beszélni, de meg se akart hallgatni ezért pofánvágtam, majd újra és újra. Próbálok változtatni a módszereimen, de a tárgyalás sose az én stílusom volt. Inkább a kínzás, igen azt sokkal jobban szeretem, jobban is csinálom sokkal mint a beszélgetést, de ez most nem számít, változtatni kell, és most egy erős tárgyalóféllel nézek szembe. Mikor közöltem vele, hogy bármit megkap, hangosan füttyentett egyet, és elkezdte sorolni a követeléseit. Hallgatom a nő szavait, de nem érzem azt, hogy ez egy hú de fair dolog lenne. Én adjak ki mindent magunkról, ő meg talán segít, talán nem… azért ennyire hülye én se vagyok. A fele dolgot föl se fogtam hirtelenjében annyira lesokkolt a „kérése”. Inkább követelésnek mondanám. Apró szünet után előáll még egy dologgal.
- Persze le ne vadásszam őket helyetted? - mordulok rá hirtelenjében. Fölállok kényelmesnek gondolt helyemről, és közelebb lépek hozzá.
- Tudod mit kezdjük azzal, hogy Lucifert megöljük utána lehetünk barátok is nem? - fintorodok el a végére.
- Kár volt azt hinni, hogy te méltó vagy rá… - fordítok hátat neki, és megcélzom az ajtót.
- Szánalmas vagy… - bököm neki oda, ám készen vagyok egy esetleges hátbatámadásra is.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Régi gyárépület - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Régi gyárépület - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Nov. 20, 2018 5:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


I'll catch you when i can
Volgan & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; menő az új kódod ^^ • Szószám; 367 • Zene; First Date»
« "It's a wonderful metaphor,
catching a wave,
for how you can look
at other challenges in your life. »
Tekintetem nem kerüli el, ahogy ökölbe szorítja a kezét. Mégsem mozdul, habár ezúttal az ő izmai feszülnek egészen a pattanásig. Hát igen. Ő akar valamit és ezt el kell érnie. Én pedig nem adom könnyen magamat. Igazából sehogy sem, de hagyom egy kicsit hadd izzadjon.
Szavaim pofátlanok lennének? A legtöbb természetfeletti egy pillanatig sem gondol abba bele, hogy mi miket élünk át miattuk. Emberek, esendőek és halandóak. De megvannak az elképzeléseik a világról, na meg… Bárki bármit mondd az egyik legerősebb faj. Az akaraterőnk, hogyha akarjuk, meginghatatlan. Persze mindig van valami, amire eladhatjuk a lelkünket, de aki nem teszi meg akkor sem?
Az övé az értékes. Neki sem kellene, hogy az első alkalma legyen, hogy egy olyan emberrel találkozzon mint én. Igaz máskor az emberek meghalhattak és vállalniuk kellett ezt a kockázatot.
De hát ki mondta, hogy én nem vállalom most is?
Aztán elkezd beszélni.
Az első mondata után azt kívánom, hogy bár ne tette volna meg. Szemöldökeimet összevonom és úgy tekintek rá.
- Ugye… Tudod, hogy nem kellene… - kezdek bele, de igazából köpni nyelni nem tudok.
Oké, nemrég nevezték ki, de…
- Most komolyan olyan idiótának nézted New York vadászait, hogy azt hitted, hogy kínzással - bökök fejemmel társam felé. - Támadással, majd a követeléseid elmondása után bizalommal hallgatják a szavaidat? - teszem fel, mert… valahol igen, megszántam szerencsétlent.
Majd pedig elhangzik az a mondat, amire minden tárgyalófél vár. Hangosan füttyentek ezt hallva.
- Rendben. Kérem az összes démon névsorát, ki jelen van New Yorkban, biztos nem lehet nehéz kideríteni számodra - mosolygok rá, miközben felemelt kezemmel mutogatok az ujjaimmal. - Aztán szükségem lenne a legtöbb rúnára, amit a démonok használnak, pecsétekre, de minden másra is. A démoni tudásra nagy szükség lenne, nézzük mi van még… Démonkutyák idomításáról egy kézikönyvre, az impeket könnyen le lehet vadászni. Tényleg egy holt biztos démoncsapda. Mh, nézzük mi van még - gondolkozok el azon, hogy mivel is húzhatnám le a démont.
Azt mondta, hogy bármit megkapunk. Én pedig a városra gondolok első sorban.
- Jaj igen! A démonok hiearchiájára is kell, névsorral együtt. Ki milyen tisztet tölt be, milyen képességei vannak, tudod, hogy mire gondolok. Ha ezekkel megvagy, hozd el és meglátjuk, hogy szövetségbe lépünk e - mosolygok rá negédesen.
Azt mondta, hogy bármit. Nekem pedig a bármi egy kimeríthetetlen forrás.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Volgan


Régi gyárépület - Page 2 Tumblr_p3g8fl9Rjq1uutgwwo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
98
☩ Rang :
Tanácsadó
☩ Képességem :
Szokásos, meg egy kicsit több
☩ Multi :
Raphael
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
23
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 18, 2018 5:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Oh nice try
Natalie x Volgan
Szorításomra fogait összeszorítja, és szemhéjait összehúzza. Nézem őt, de semmi félelem. Nem olyan gyámoltalan mint a társa. Meglepő. Majd belekezd mondanivalójába. Kedvem támadna ismét megszorongatni, de az rontana az alapból elmérgesedett helyzeten, így inkább tűröm pofátlan szavait. Miután kényelembe helyeztem magam, és közöltem vele a helyzetet, de erre se úgy reagált, mint elvárná a démon. Hallgatom a hosszasra nyúlt történelem órát, és ismét kinyílt a bicska a zsebembe. Ökölbe szorítottam a kezem, azzal nyugtattam magam, hogy ne tépjem ki a szívét. Pedig gondolatban már buksi eszegette a darabkáit. Megrázza a fejét, és nevetni kezd. Idegesít, de a tény, hogy pofátlansága ellenére profi, megállít bármiféle agresszív cselekedetemben. Mikor befejezte egy pillanatra csöndbe maradok. Semmi magamba szállás vagy valami, csak úgy átgondoltam a dolgokat. Főleg azt, hogy egy két embert akit felsorolt, hát maradjunk annyiban, hogy volt közöm a halálukhoz.
- Szóval… Először is nem szívességet kérek hanem szövetséget ajánlok. A kettő nem ugyan az. Másodszor – tartok egy apró szünetet – Nagyon ügyes vagy, hogy tudod a történelmi személyek nevét, és munkásságukat, de az a múlt, most egyikük se tudna mit kezdeni ezzel a helyzettel ami van. Mi épp ezen vagyunk. Harmadszor. - teszem fel a kezemet hármast mutatva – Sokáig csak harcos voltam, kinevezésem nem olyan nagyon régen történt, de azóta se sokat tárgyaltam. - gondolkodok el egy pillanatra, és rájövök, hogy Azu többnyire piszkosabb munkákat adott, vagy olyan megbeszéléseket aminek a végén a másik félnek halnia kellett.
- Bármit megkaptok. - fejezem be mondanivalómat egy halk hümmögéssel kísérve.  


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Régi gyárépület - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Régi gyárépület - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Nov. 13, 2018 5:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


I'll catch you when i can
Volgan & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; menő az új kódod ^^ • Szószám; 402 • Zene; First Date»
« "It's a wonderful metaphor,
catching a wave,
for how you can look
at other challenges in your life. »
Szemmel tartom őt is és társamat is. Gondolataimon átfut, hogy igen, az eszméletlen férfit akár meg is ölhetné. Sokat nem érne vele, ami azt illeti. Most még nyugodt vagyok. Most még nem engedem meg magamnak, hogy a vörös köd ellepje az elmémet. Most még kontrollálni tudom magamat. De félő, minél jobban játszadozik velünk, annál nagyobb és édesebb lesz az a bosszú, melyet neki szánok. Mert ne legyen senki előtt sem titok: az lesz.
Majd hirtelen mozdul és torkomat ragadja. Fogaimat összeszorítom, kapkodnám a levegőt, ám gégémet szorító mancsai miatt a légzésem… enyhén szólva is akadozottá válik. A fájdalom miatt, szemhéjamat összehúzom, mégis emelt fővel tekintek fel rá. Szemeimben a félelem szikrája sincs, ellenben elszántság és düh az irányába? Az megannyi.
- Csak hogy jól sejtem - köszörülöm meg a torkom, mielőtt megszólalnék. Akaratlanul is nyakamat tapasztom a kezem, mintha lemoshatnám az undorító démon nyomát onnan. - Te jössz ide, hogy szívességet kérsz, majd megfenyegetsz - vonom le a következtetést. Füttyszóm bezengi a teret.
Nem, ne hidd drága Démon, hogy hagyni fogom, hogy könnyű munkád legyen. Nagy a szám? Naná, és hogy ennek mi lesz a következménye? Majd kiderül.
De valamit nagyon elfelejtenek: mi emberek nem felejtünk. Életünk véges, mégis húsz éve mást sem hallok, másra sem neveltek, minthogy ezeket a férgeket írtsuk, az angyalokkal egyetembe. Ne várjon tőlünk senki csettintésre való változást.
A magam részéről nem ülök le, csak karba font kézzel állok. Immár. A távolság közöttünk pár lépésnyi. Bőven tudom bontani a tartásomat.
Figyelmesen hallgatom. Szemöldököm olykor megrándul, ajkam akaratlan mosolyra fakad, s mire befejezi?
- Wow! - vigyorodok hitetlenül, szinte megszólalni sem tudok. - Azt mondtad, hogy… valami… tanácsadó vagy? - hajolok kissé előrébb, kezemet felemelve forgatom meg a csuklómat, ezzel is alátámasztva kérdésemet. - Vagyis nem pár éve létezel igaz? Na nézzük csak. A világ kiadta magából a történelem legnagyobb diplomatáit. Főleg ez az ország, Roosevelt, Wilson! Kissingerről nem is beszélve, de még ha a világot is nézzük… Jaj hogy, hívták az angol pacákot. Churchill! Oké, még ha ők a jó oldalon is álltak, ahol vélhetőleg az angyalok, azért Sztálinba és Hitlerbe is jutott némi diplomáciai készség… De te, szinte semmit sem tanultál ezektől - rázom meg a fejemet, majd hitetlenkedve nevetem el magmat.
- Wow. Idejössz, megfenyegetsz, ártasz a társamnak és még azt kéred, hogy segítsek neked? A város segítsen Nektek? A félvér háború után? Na jó, rukkolj elő valamivel, de nagyon gyorsan - adom meg számára a lehetőséget újra, és hitetlenül kacagok fel. Ez a nap poénja, de komolyan.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Volgan


Régi gyárépület - Page 2 Tumblr_p3g8fl9Rjq1uutgwwo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
98
☩ Rang :
Tanácsadó
☩ Képességem :
Szokásos, meg egy kicsit több
☩ Multi :
Raphael
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
23
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 10, 2018 8:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Oh nice try
Natalie x Volgan
Szép beszédem teljesen feleslegesnek bizonyult. Makacs nőszemély azt meg kell hagyni. Az pedig, hogy azt állítja nem tudok vele mit kezdeni, egyenesen felháborít. Majd kérdezősködni kezd. Annyira nem ostoba, és hagyja, hogy a kollégáján segítsek, de ő nem mozdul. Izmai megfeszülnek, látszik rajta, hogy ingerült. Mindenre felkészült, csak arra nem gondolhatott, hogy nem támadok. Kényelmes mozdulattal visszafektetem a földre a társát, majd szembe állok vele. Hogy mondod? Ez nem tudja kivel beszél. Szavai hallatára sebesen előtte termek, és megragadom a torkát.
- Vigyázz a szádra. Kérdés nélkül letéphetném a karodat, melyen a pecsét van, és miután megszálltalak, nem lenne ilyen enyves a nyelved. - elengedem végül, egy aprót lehet lökök is rajta, de az nem számottevő. Hátat fordítok neki, telekinézissel egy ládát mozgatok magam elé, és ráhelyezem magam. Már ha nem tervez felelőtlen mozdulatokat a nő. Újra szembe vagyok vele, ha ő le akar ülni ott a szék melyen a haverja ült nem is olyan régen. Ha már haver, sérülései az italtól elkezdtek beforrni, és emberibb kinézete lett.
- Szóval… öhm hogy is hívnak? Na mindegy nem is lényeges. Változások vannak, és kellenek a vadászok képességei is. Egy ezt felülmúló dolog van készülőben, de erről még nem beszélek neked, amíg nem bizonyosodtam meg benne, hogy mellénk állsz. - fordítom komolyra a szót, és némiképp barátságosan beszélni, mint férfi a nővel, vagy mi.
- Te is egy katona vagy nem? Parancsokat teljesítesz, na én is ezt teszem, csak már most más osztogatja a lapokat. A háborút nem mi kezdtük, hanem egy bizonyos személy. Aki ha tenné a dolgát, akkor most nem kellene itt lennem. - osztok meg vele pár információt, hátha ettől jobban áll majd a dologhoz. Még mindig készen állok bármilyen támadásra, de remélem nem kerül sor további harcra.    


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Régi gyárépület - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Régi gyárépület - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 09, 2018 7:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


[quote="Natalie Rossmyra"]
I'll catch you when i can
Volgan & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; menő az új kódod ^^ • Szószám; 355 • Zene; First Date»
« "It's a wonderful metaphor,
catching a wave,
for how you can look
at other challenges in your life. »
A köztünk lévő feszültség enyhülni látszik. De ez csak a látszat semmi több. Ugyanis a feszültség nem szűnik meg körülöttünk, én nem bízok benne. Vélhetőleg ő sem teszi. Ostoba lenne, ha megtenné. Mégis emelt fővel tekintek rá. Van, hogy el kell hitetnünk velük, hogy az ő oldalukon álljunk, ahhoz, hogy megnyerjünk egy háborút.
Oh, nem. Ezt a háborút elvesztettem. Ő egy erős démon. Én meg egyedül vagyok. Beismerem a vereségem, ha úgy adódik, de ez nem egyenlő azzal, hogy meghunyászkodnék. Remélem, hogy ezt ő is nagyon jól tudja.
- Ah, mennyire kényelmes. Előbb verjük szét az embert, majd mikor rájössz, hogy úgysem tudsz vele mit kezdeni, inkább üzletet ajánlasz - hajtom félre a fejemet. Kócos hajam lelóg a föld irányába. Kezem hátával letörlöm a rászáradt vért az orrom alól. Mosolyom jeges. - És mondd, miért akarna bárki ebből a városból egy magadfajtával alkut kötni? - fintorodik el az arcom, hangsúlyom is megváltozik. Szinte már undorodva ejtem ki a szavaimat.
Nem azért vagyok itt, hogy jópofizzak vele. S nem fogom szembe köpni magamat. Nem fogok egy mocskos démon előtt meghunyászkodni, noha nagyon is kíváncsi vagyok arra, hogy mit is akarna ajánlani. Mert adnia kellene nekünk cserébe bármit. S mégis mit tudna felajánlani nekünk?
Eddig is megvoltunk a démonok és angyalok segítsége nélkül.
- Meggondolnám, érdekes - ejtem ki a szavakat, majd figyelem, hogy mit is csinál. Szemeimmel követem minden mozdulatát. Izmaim megfeszülnek, vibrálnak bőröm alatt. Láthatja, hogy bármikor képes vagyok védekezni, támadni. Reagálni minden hirtelen mozdulatra. Mint egy bokor alján fekvő vadmacska, ki már kinézte a prédáját, csak a megfelelő pillanatra vár.
- Mindjárt összecsinálom magam, Volgan - mosolygok rá negédesen, mintha érdekelne a titulosok. - Engem rohadtul nem érdekel sem a neved, sem a titulosod, sem pedig, hogy kinek a csicskása vagy. Az egyetlen, ami érdekel, hogy mit keresel a városomba, mit akartál a társammal csinálni. S mégis mit hiszel, hogy azzal, hogy nem ölsz meg, megbocsátást nyer a hét évvel ezelőtti háború, mit ti indítottatok a város ellen? - vonom fel a szemöldököm. Szívesen keresztbe fonnám a mellkasom előtt a kezeimet, de balgaság lenne. Ha támadna, akkor nehezebben tudnék védekezni. Inkább kivárok. Nem lépek a társam mellé, hogy megnézzem, hogy van. Hallom hörgő légvételeit.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Volgan


Régi gyárépület - Page 2 Tumblr_p3g8fl9Rjq1uutgwwo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
98
☩ Rang :
Tanácsadó
☩ Képességem :
Szokásos, meg egy kicsit több
☩ Multi :
Raphael
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
23
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 08, 2018 1:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Oh nice try
Natalie x Volgan
Kérdésemre meglepően jól reagált, mondhatni nőiesen, de ez mit sem ér, ha vagyok olyan cseles mint ellenfelem. A taktika bevált, és a kése kint koppan valahol. Látszólag szíven ütötte a dolog, valószínűleg az a szép indulatszó is így kerekedett ki ajkaiból. Két pontosan elhelyezett rúgással távolodik el tőlem. Nem éreztem belőle sokat, leginkább csak a ruhám lett koszos tőle. Hangos gondolataira nem igazán reagálok, inkább azon gondolkozom, hogyan tovább. Igazán ügyes, és ott van fejben. Az alkuba biztos nem menne bele, fenyegetni meg nem tudom mivel, de kell nekem ez a nő. Vagyis inkább nekünk. Talán ő lehetne az a vadász aki segít nekünk Lucifer ellen? Megölni semmiképp nem akarom, főleg hogy nem is tudom. Kezeit lazán leengedi maga mellé. Na végre nem ugrál felesleges fegyverekért. Én is visszább veszek lássa, hogy nem feltétlen ártó szándékkal vagyok itt.
- Sajnálom a durva megoldást, és a látványt, de nem akarta elmondani amit tudni szerettem volna. Egyébként azért vagyok itt, hogy ajánlatot kössek a vezetőtökkel, vagy valakivel, aki elég erősnek bizonyul. Akár te is lehetnél az. - Mutatok felé kezemmel.
- A helyedben meggondolnám az ajánlatot, nem mindenki érdemli meg. - bököm oda neki, és megindulok felé. Kezeimet úgy tartom, hogy jól lássa, és a tisztes távolságot megtartom tőle. Odalépek a cimborája mögé, és eloldozom a kötelet. Zsebemből egy kis fiolát veszek elő, melyet megitatok vele, persze ha a nő hagyja.
- Ettől jobban lesz. Egyébként a nevem Volgan, és Azura tanácsadója vagyok, aki az első Lucifer után. - egy kecses meghajlást is beleviszek a mutatványba, hisz kezet úgyse fogna velem.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Régi gyárépület - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Régi gyárépület - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Nov. 06, 2018 6:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


I'll catch you when i can
Volgan & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; menő az új kódod ^^ • Szószám; 346 • Zene; First Date»
« "It's a wonderful metaphor,
catching a wave,
for how you can look
at other challenges in your life. »
A kérdés valóban elhagyja az ajkát, de én csak egy a fejem hajtom oldalra, szemöldökömet felvonom a magasba. De, hogy lássa kivel van dolga, még mosolygok is neki. Szám sarkára éppen hogy csak rászáradt a vér, varrt képezve vele. Máris felszakítom ezzel. Az apró szúró fájdalom elenyésző, amit a karjaim lezúzása éreztet velem.
De elenyésző ahhoz képest, amit a mögöttem lévő társamnak kellett emiatt a pokolfajzat miatt elviselnie. Így máris elviselhetőbb a fájdalom.
Egyik kezemmel hátratúrom a hajamat.
Jegyezd fel Nat, legközelebb nem indulsz útnak, úgy, hogy le van engedve. Csak a baj van vele. Talán le kellene vágnod.
A kés előkerül, ő pedig elindul felém. Hidegvér Natalie, ez legyen a fegyvered.
Persze, könnyű ezt mondani, miközben a vérembe dübörög az adrenalin, a szívem pedig egyenesen a fülemen keresztül akar kiszakadni. Vajon hasonlót a démonok is érezhetnek?
A só beválik, a szúrás nem. Talán egy másik taktika…
De nem csak én vagyok a cseles. Felém csapó kezét elkapom, pontosabban tenyeremen csattan az ökle és abban a pillanatban próbálom is kicsavarni a csuklóját, ám ő meg a késemért nyúl a másik kezével.
- Picsába - szúrom ki ajkaimon keresztül. Bárhogy próbálom tartani a fizika most ellenem dolgozik. De semmi gond
Még egy rúgás a hasára, mellkasára, mielőtt eltávolodnék tőle.
Az újabb fegyverem is az útra kerül, az épület elé… Ügyes Nati, hamarosan elfogy mindened.
- Mh, lássuk csak - gondolkozok el hangosan, nem törődve az ő fájdalmaival. Majd meg fog hatni. - Az Abyssban, már ami a démonokat illeti. Csak olyan vendégszeretőek vagyunk, amilyen vendégek ők maguk is - újabb álmosoly fut végig az arcomon. Ha azt hiszi, hogy megúszta, akkor téved. Viszont most előnyben van, én sem vagyok ostoba. Ezt belátom. Kezeimet lazán tartom magam mellett. Nem szorulnak az ujjaim ökölbe.
Nyugalom áraszt el, mégha a szívem a torkomba is dobog.
- Nem kérdezem meg, hogy egy magadfajta mit csinál itt, pontosan látom - mégsem nézek társam felé. Nem adom meg neki az örömöt, hogy figyelmetlennek lásson. - A kérdés inkább az, hogy mit vársz, mit érsz el vele? Lelkét nem adja, és oh. várj… Nem is tudunk meghalni! - teszem ajkam elé a kezemet, ijedten.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Volgan


Régi gyárépület - Page 2 Tumblr_p3g8fl9Rjq1uutgwwo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
98
☩ Rang :
Tanácsadó
☩ Képességem :
Szokásos, meg egy kicsit több
☩ Multi :
Raphael
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
23
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 05, 2018 10:20 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Oh nice try
Natalie x Volgan
Szegény nőn nagyobbat lökök mint gondoltam volna, és sokkal komolyabbak a sérülései is. Egyenesen meglep, mikor a vérét törli le ajka széléről.
- Na… most mért kell ilyen mogorvának lenni? - szítom egy kicsit a tüzet, mely ahogy látom alapból tombol benne. Nem is baj minél jobban felhúzom az agyát annál egyszerűbb dolgom lesz. Gondolatai elhomályosulnak, nem tud koncentrálni, meg ilyenek. Csupa jó dolog számomra. Bár még úgy tűnik tervezget, nem ösztönből cselekszik, ez néha jó is, de nem ellenem. Egy kis kést húz elő bakancsa szárából, mire saját vérrel fest rúnát. A fenébe is mért nem figyeltem jobban mikor Azu magyarázta melyik mit is jelent. Mindig máson járt az eszem, és most mennyivel jobb lenne, ha tudnám is miről van szó. Sebaj az a lényeg, hogy a késtől meg kell szabadítanom. Nem várok tovább megindulok. A pillanat töredéke alatt teszem meg a maradék távot, és észlelem, hogy egy kis tasak repül felém. Só basszameg, kezemet az arcom elé helyezem, hogy azt érje, közben a késével már bök is felém, de szerencsémre el bírtam kerülni, egy hátrébb ugrással. Egy pillanatra megállok, és kezemet lesem, mennyi baja lett, szerencsémre használni még tudom, csak az égető fájdalmat kell lebirkóznom. Ismét támadást indítok, ám most nem konkrétan ellene, hanem a kés ellen, egy hamis mozdulatot teszek az arca felé, a jobb kezemmel, majd a ballal megpróbálom a kést tartó kezét elkapni, és a kést megragadva testemmel lökni az ő testén egyet, úgy hogy a bicska nálam maradjon. Ezek után elhajítom azt, egyenesen ki az ajtón a szomszéd ház falán koppanhat.
- Hol marad a kedvesség? Tudod most nagyon ég a kezem. Ez nem volt túl szép. - próbálom hergelni, hátha elkapom egy óvatlan alkalomkor, és tudok vele beszélni.

Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/6
Angyal
5
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
5
Harcos Angyal
6
Vadász
13
Nephilim
3