⊂ War is peace. Freedom is slavery.⊃
Black as the devil, hot as hell, pure as an angel, sweet as love.

 
Régi gyárépület
The devil's voice is sweet to hear.

Ophilia
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Angel with... a big heart

Utolsó Poszt Szomb. Dec. 23, 2017 10:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Nathaniel & Ophilia
Kaland az élet. Vagy talán hosszabb-rövidebb túlélőtúra eleve vesztes figurákkal


Óvatosan lépek át egy kidőlt fa rönkje felett. A gyárépületbe vezető utat néhány akadály keresztezi. Kidőlt fatörzsek, rönkök, rozsdássá vált autó alkatrészek, gyári kellékek. Régen volt, hogy használták már eme helyet. Ha mégis… Akkor sem maradtak itt sokáig az emberek.
Egy körfűrész asztal mellett elhaladva látom a lapján megcsillanó alvadt vért. Ajkaimra szomorú mosoly kúszik. Az emberek megőrültek. Az sem lehetetlen, hogy egykoron itt démonokat, angyalokat kínoztak a vadászok. Könnyedén megtisztíthatnám az utat erőmmel, mégsem kérkedek vele.
Bentről halk csörömpölés hallatszódik, fejem felkapva nem érkezik válasz kérdésemre. Mégis egyre jobban nő bennem az a belső késztetés, hogy bemenjek. Mert van ott valaki. Vagy valami. Meglehet, hogy csak egy riadt borz család. Vagy egy tucat farkas, miért is ne? Vagy pár megvadult ember és én könnyedén sétálok be a csapdába.
Akkor is megteszem, nagy levegőt véve. Első látásra senki sincs itt.
- Talán tévedtem - motyogom magamba, halkan járva a hatalmas épületben. Lépteim visszhangot vernek a kitört ablakú falak között. Az idő kezd jobbára fordulva, a tavasz közeledtét jelzi. - Furcsa hely ez megbújni - beszélek magamnak, mit sem sejtve arról, hogy valóban van itt egy kósza, nem is annyira ismeretlen lélek. - Persze, aki azt akarja, hogy ne találják meg, ez a legjobb hely. No meg még pár más épület a város környékén - sóhajtom el magamat. - Vajon mennyien lehetnek még ilyen helyen? - és ezen területen kívül? A nagyvilágban?

Vendég
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt Szomb. Dec. 16, 2017 9:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kaland az élet. Vagy talán hosszabb-rövidebb túlélőtúra eleve vesztes figurákkal
Ophilia xXx Nathaniel

Blasphemy • szószám: 757 • Credit:

 






Elegem van már a bujkálásból. Az életem eddigi huszonhat éve másról sem szólt. És mit kaptam érte? A nagy büdös semmit. A magányt, a bizalmatlanságot, a rettegést, hogy megélem-e a holnapot egyáltalán, nem találnak-e épp ma rám azok az istenverte angyalok. Ja, meg hat éve van két szárnyam is. Hát ezért igazán megéri. Pláne, hogy miattuk üldöznek mióta élek, ha azt nézzük. Állítólag Isten igazságos az angyalok pedig a rendet, a békét felügyelik. Óvják az emberiséget. Csakhogy én ebbe nem tartozom bele. Mert félig angyalvér csörgedezik bennem. A létezésem a rend ellen való. És ez az én bűnöm. Kíváncsi lennék, vajon az apám, a nemzőm kapott-e bármi büntetést azért, mert vétett a rend ellen és paráználkodott (gondolom ezt ilyen magasztosan mondhatják ők) egy fiatal halandó nővel. Bármiben fogadni mernék, hogy nem. Mert neki lehet. Mert ő angyal. Nem olyan nagy bűn az, hogy megkívánt egy halandó nőt. Na de a kölyke, az aztán már bűnös a javából... Ez aztán az igazságos ítélkezés mondhatom...
Nekem azonban már elegem van ebből. Élek, mert egy "jóságos" angyal elbukta a feladatot, hogy megöljön még csecsemőként. Milyen naiv kisgyerek is voltam, hogy egy percig is hősnek láttam azt az anyám elmondása szerint álomszép fiatal lányt, amilyennek ő leírta a "megmentőmet"! Ő hozott New Yorkba, hogy élhessek. De milyen életet? Titokkal, bujkálással terhes lét ez. Elegem van belőle, hogy nem tarthatok fenn kapcsolatot sokáig senkivel, nem maradhatok huzamosabb ideig sehol, egyszerűen nem lehet normális életem. Ezért is döntöttem úgy néhány éve, hogy elhagyom az anyámat. Velem az ő élete sem lehetett teljes. Feláldozott értem mindent, de sokat így sem tudott nekem adni. Hálátlannak tűnhet, de úgy érzem, ezzel tettem érte a legtöbbet. Szabadabban élhet, nélkülem. A fiatalságát ugyan eltékozolta rám, tovább sem tanult, de a maga egyszerűségében is egy értelmes, csupa szív asszony, aki még a negyvenes évei elején járva úgy hiszem, nem olyan öreg, hogy ne kezdhessen egy új, jobb életet. Nélkülem.
Ami pedig engem illet... hazudnék, ha azt mondanám, nem fordult meg az öngyilkosság gondolata soha a fejemben. Mikor kinőttek a szárnyaim és nyilvánvalóvá vált, hogy én tényleg nem lehetek soha olyan, mint a többi normális ember, igencsak felerősödött bennem az érzés, de aztán rájöttem, ezzel pont azt adnám meg az angyaloknak, amit annyira szeretnének. Márpedig én gyűlölöm őket annyira, hogy ne tegyem ilyen egyszerűvé a dolgukat. Ha valaki meg akar ölni, igenis küzdjön meg érte. Legalább annyira, hogy egy pengét belém kelljen mártania. Ahogy már huszonhat évvel ezelőtt annak az egynek is meg kellett volna tennie. Egyébként biztos vagyok benne, hogy nem jóságból mentett meg, hiába mondogatta anyám. Állítólag még fel is keresett minket néhányszor itt New Yorkban, hogy rendben megy-e a sorunk. Én mégis biztos vagyok benne, hogy összetettebb oka lehetett annak, hogy nem ölt meg végül. Gondolom be akart tartani valakinek. Vagy egyszerűen csak gyáva volt a feladathoz. Bár nem tudom, mit lehet várni egy angyaltól, aki még egy csecsemőt sem képes eltenni láb alól.
Mindenesetre az életem sehogy sem könnyű, ezért miért is lennék hálás bárkinek az anyámon kívül? Legalább már érte nem kell aggódnom, nélkülem biztonságban van. Én azonban továbbra is igyekszem kevéssé szem előtt lenni. Ezt pedig úgy tudom leginkább elérni, ha csak alkalmi, kevéssé felelős, inkább kisegítő jellegű, vagy fizikai munkákat vállalok és kevésbé frekventált helyeken húzom meg magam, időről-időre változtatva a tartózkodási helyemet. Ez azonban azzal jár, hogy olykor sötétebb, bűnözéstől igencsak terhelt helyeken vagyok kénytelen élni, ami viszont a balhékat is hozza magával rendszeresen. Nem mintha bánnám, rendőr akadémiát végeztem, ha nagyon muszáj, meg tudom védeni magamat. Más kérdés, hogy hacsak nem kényszerülök tényleg rá, nem mutatom ki, mit tudok.
Így kerültem ebbe a régi, elhagyottnak vélt, lepukkant gyárépületbe is, ahol meghúztam magam az elmúlt hetekben. Egyébként is forrong bennem valami megmagyarázhatatlan vérszomj azóta a pár héttel ezelőtti furcsa eset óta, mikor az az angyal megölt, aztán valahogy mégis visszatértem az életbe. Jobbnak látom nem találkozni senkivel, mert úgy érzem néha, mintha nem lennék a magam ura. Azonban a helyet úgy tűnik, valaki más is kinézte most magának.
Mikor meghallom a mozgást, lejjebb húzódom a gépsorok között és próbálok semmilyen zajt sem csapni, viszont feszülten figyelek. Meglehet, hogy észrevette az előbb a mozgásomat, de talán ha most sikerül észrevétlennek maradnom és az illető nem szándékozik itt maradni, elkerülhetem a találkozást. Nem akarok látni senkit. A saját és az ő érdekében sem. Egy női hangot hallok, majd közeledő lépteket. Hogy a fene vinné el! Menj már innen, akárki is vagy! De nem szólok semmit, csak kushadok ott, remélve, hogy tovább áll. Mert ha nem, abból fogalmam sincs, a jelenlegi lelkiállapotomban mi fog kisülni...


Ophilia
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Angel with... a big heart

Utolsó Poszt Pént. Nov. 03, 2017 8:33 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Nathaniel & Ophilia
Kaland az élet. Vagy talán hosszabb-rövidebb túlélőtúra eleve vesztes figurákkal


A város, de még az emberek is teljesen kifordultak önmagukból. Ez érthető is, ily katasztrófa után ritkán tudják magukat épeszű lényként tartani. Természetesen akadnak kivételek, s az ilyen emberekből válnak végül vezetők. Ennek a városnak pedig szüksége is van ilyen emberekre. Főleg most, hogy majd a fele elpusztult.
Az emberek nagy része meghalt, a maradék része sebesült, éhes, bizonytalan. Hitetlen, habár ez a város eddig sem a hitéről volt híres. Mindazonáltal minden joguk megvan ahhoz, hogy kételkedjenek. Ha hitem nem lenne sziklaszilárd én is megtenném.
Mégsem ezért vagyok itt.
Az elpusztult várorészben vannak még túlélők. Tudom, hogy jelenlétem veszélyes lehet itt, nem tűrik a magamfajtát, mégsem tudtam csak úgy elhagyni a várost. Segíteni akarok. Kutatócsoportok indultak útnak, hogy még eleven élőlények után kutassanak.
Csakhogy van egy kis bökkenő. A csapatom elhagyott, vagy én hagytam el őket, már nem is tudom. A lényegen nem változtat. Olyannyira a gondolataimba temetkeztem, hogy észre sem vettem, hogy két porig rombolt utca között elhagytam őket. Egy parkosított rész közé tévedve mit sem adtam fel abból, amiért kijöttünk. Egyedül vagy többedmagammal, számít ez?
A fák lombozata töretlen fényükkel ragyogják be környezetüket. Zöldes leveleik meghajolnak, egy gyenge szellő segíti megszabadítani őket terhüktől. Apró vízcseppek ezernyi darabja úgy zenél az avaron, mintha finom gyöngyök lejtenének táncot a márványon. Zenéjük békés, nyugalmat áraszt. Valahol egy rigó fakad énekre nem messze tőlem.
A természet háborítatlan. Visszaszerezte területét, mely jogosan őt illeti. Mit zavarja őt a sok szenvedő lélek. Ha megállnál itt egy percre, szemeidet lehunynád és hallgatnád a természetet gyönyörű hangját, azonnal elfelejtenéd, hogy mi is történik a világba.
Mégis van valami, mely eme idillt megzavarja. Földre hulló faág hirtelen reccsenése. Szemem kinyitva nézek körbe. Nem messze tőlem egy omladozó raktárépületet pillantok meg, s egy árnyat elsuhanni falai között.
Óvatos léptekkel közelítem meg az épületet, nem kívánván elijeszteni - még - az itt felelhető élőlényt. Lehet, hogy csak egy állat, de lehet, hogy nem.
- Hahó? - állok meg a beomlott bejárat mellett. A hatalmas épületet régen belepte a borostyán, belsejébe is a természet visszakövetelte magának ami jár. - Van itt valaki? - lépek óvatosan beljebb. Egy-egy növény ága, levele végigsimít karomon, lábamon, ruhámon. Nem zavartatom magam, élvezem a természet lágy ölelését.




Vendég
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt Pént. Jún. 09, 2017 9:23 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next




***
szabad a játéktér

Vendég
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt Pént. Jún. 09, 2017 9:22 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Nem éreztem semmit, duruzsolja felém, mire az arcomon apró mosoly fut át, mely inkább hasonlít ahhoz a fajta ránduláshoz, amit nem feltétlenül lehet hova tenni és nem feltétlenül őszinte. Az ajkaimat összezárva mélyet sóhajtok, az angyal lenyesett fejét pedig lazán a holttesthez hajítom. Megalázva az emlékét. Nem is érdemel mást az ignoranciája miatt. Nekem meg fel kellett szabadítanom a kezeimet, kétlem, hogy a lány értékelné, ha frissen szerzett testrészekkel táncolnám körbe. Így hát véres, de üres kezekkel lépek oda hozzá, viszonylag közel, a jó ízlés határait még tartva. Valahol mélyen én is érzem, hogy Mammon az oka az indokolatlan brutalitásomnak, mégsem próbálok tenni ellene. Képtelen vagyok.
- Nem? - Szólok érdekes tónusban, a fiatal szemekbe nézve. A hangom hitetlen, mintha azzal, hogy visszakérdezek, lehetőséget adnék neki, hogy kijavítsa magát. Rövid gondolkodási időt adok neki, mielőtt indokolnék. - Érezned kell. Ez különböztet meg tőlük. - A vállam felett hátratekintek a holttestre, célozva ezzel minden angyalra és démonra, de nagyobb indoklást nem adok neki. Azt nem határozhatom meg, hogy mit érezzen, de biztos vagyok benne, hogy idővel megtalálja majd azt, ami hajthatja.
- Te itt végeztél. - Adom a tudtára, hogy elmehet. A hangom nem kifejezetten csalódott, de érezheti rajta, hogy nem úgy teljesített, ahogy elvártam volna tőle. Kezdve azzal, hogy hagyta kiszabadulni az angyalt, ami így, vagy úgy de Manakel csúf halálához vezetett. Elfordulok tőle, hogy újra kezeimbe vegyem a levágott fejet, ez a kis idő pedig arra is jó, hogy csitítsam a gondolataim közt őrjöngő lovast. Próbál Kaitlyn ellen hangolni, elvárva, hogy itt tartsam és nyers megjegyzésekkel, még nyersebb szemre hányásokkal kínozzam a vadászlányt. Szívesen megtenném. Részben azt is elhiteti velem, hogy megérdemelné. De nem ment el az eszem. Ha Kaitlynt lekapom a tíz körméről, az akkor lesz, amikor képes leszek tisztán gondolkodni és a saját gondolataimat átadni neki a démon haragja helyett.
- Nem trófea. Figyelmeztetés. - Ennél többet nem kötök az orrára, megtudja majd idővel. Most jobb, ha megy.

Kaitlyn Zoé Payne
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
℘ Vadász / Ember
☩ Reagok :
29

Utolsó Poszt Csüt. Május 25, 2017 5:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kiképzés
Drake && Kaitlyn
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:



Csücsörítek a színészi képességeim hallatán, néha kell a cicázás, hogy megértessem magam, hogy ne csak egy csitrit lássanak. Pillantása néha néha elkapom, de így a szárnyas testével egy helyen nem éppen a romantikusság élő példája lenne, ami egy regénybe is belekerülne. A nő és férfi hirtelen egymásra néz angyal bűzölgő tetettem felett. Nem! Sehol nem kezdődik így.
az ujjamon lévő gyűrűvel kezdek babrálni, és pillantok a férfira.
- Másnak ennyi se menne. - Mondom egy kedves mosoly kíséretében. Érdekes, hogy egy vadász előállít egy pecsétet, izgalmas és érdekes. Remélem majd én is képes leszek rá. Rá pillantok a csuklómra, ahol még mindig alig hiszem el,, hogy egy hasonló pecsét van. Démonok ellen. Azért be vallom ez a gesztus örökké velem marad, hogy ezt megtette értem.
Feje lekerül barátunknak, én pedig ismét a rideg tekintettem veszem elő, hiszen nem mutathatom ki, hogy undorító, mert nekem is ezt kell majd tennem. Vagy ölsz, vagy téged ölnek, ennyi. Ilyen ez a világ. A férfi megtörli fegyverát, majd rám veti pillantását.
- Nem éreztem semmit. - Pontosabban nem akartam, kivontam a világot, és elvonatkoztattam, ő egy angyal én lettem erre a földre teremtve. Lassan talán megváltozik a nézőpontom.
- És most? Trófea? - Vonom fel szemöldököm mutató ujjammal rá bökök az új szerzeményére.






✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Stend up and fight

Vendég
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt Kedd Május 16, 2017 3:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Menten berosálok. A vadászlány játszadozására reagálva, egyik tenyerem az arcomhoz emelem, hogy beletemethessem azt. Mint egy jó nevelő. Kínosan megdörzsölöm a két szemöldököm, csak ez után nézek fel a lányra. - Micsoda színésznő vagy, Payne. - Duruzsolom utána, hallhatóan megjátszott gyűlölködéssel. Az a szórakozott fajta. Nem szeretem, amikor így viselkedik, de mégis. Valahol abban a korban lehet, ahol összemosódik a kamaszlány, aki volt és a nő, akivé válik. Engem meg az őrületbe kerget vele. Nincs neki anyja, aki megmondja, hogy ne viselkedjen így? Főleg velem ne.
- Mint mondtam, még dolgozom rajta. – Felelem, amikor Kait kiemeli a pecsét hibáit. És közben azt csinálja a kezével. Tudod, azt. A hangom a megszokottnál is dörmögősebb. Látszólag rá sem nézek, a tekintetem futólag mégis oda téved. Hihetetlen, hogy ilyen helyzetben képes ezt csinálni. Mikor vált ennyire nővé? De mint már említettem, nem az én dolgom, hogy megneveljem. Ridegen figyelem, ahogy megöli az angyalt. Kielemzem a szúró technikáját, a döfés erejét, megjegyzem magamnak, hogy később javíthassunk rajta. Mielőtt Manakel eldőlhetne, odalépek és megtartom a vállánál fogva, egyensúlyba helyezve élettelen testét a széken. Az ülőalkalmatosság elég súlyos és stabil ahhoz, hogy így megtartsa az elmúlt angyalt, az alatt is, amire készülök.
- Még nem végeztünk. – Felelem Kaitnek úgy, hogy közben rá sem nézek. Láthatóan Manakellel vagyok elfoglalva. Előveszem a machetémet és egy gyakorlott mozdulattal csapom le a fejét. A vére az arcomra és a ruhámra fröccsen, de nekem szemem sem rebben. Az angyalpengét és az imént használt fegyverem beletörlöm egy rongyba, hogy a helyére tehessem őket, ez után pedig az angyal lehullott fejét veszem fel, hajánál fogva tartva az ujjaim közt. Így fordulok végre Kaitlyn felé.
- Milyen érzés volt megölni?

Kaitlyn Zoé Payne
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
℘ Vadász / Ember
☩ Reagok :
29

Utolsó Poszt Csüt. Május 04, 2017 4:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kiképzés
Drake && Kaitlyn
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:



Látom Drake arcán a megdöbbenést, ami megmosolyogtatott. A vonzódásom nem szokatlan, hiszen elég jóképű, és tudásáért nagyon felnézek rá. Miután az angyal megkötve én pedig Drake mondatán elégedetten mosolyogok, közelebb lépek hozzá, hajamat megigazítom, a hajgumit, ami össze fogta hullámos fürtyeim, most a csuklómra helyezem. Közel, arába ismét cicázom vele, s mondom.
- Ha ezzel végeztünk.. – harapok ajkaimba, pillantok bele ismét méreg zöld szemeibe, amik már bele égtek a memoriába..
- kezdheted. – Lépek el, és ismét ráncba szedem hajamat, és fogom össze azt. Néhány kósza tincset vissza igazgatok. Majd mesterem mellé lépek, össze kulcsolom magam előtt a kezem és a szárnyast nézem, látom, ahogyan szenved, és szinte érezhető a perszelt hús szaga, olyan, mint a csirke és kezdek lassan megéhezni.
- Igaz, tévedtem- Kerekedik el szemem, és pillantok tanáromra, majd ismét az angyalra.Tekintettem mélyen bele vésődik Manakielbe. Tetszett a látvány, érdekesnek találtam, és már nem sajnáltam a barátunkat, főleg, amikor meg akart ölni.
Grimaszát látva, nem számított ilyen hatásra.
- Lehet, hogy finomítani kellene? – Kérdezem egyik kezem még kulcsolva van, másik vendégünkre mutat, majd nyakamnál pihen meg, ezzel is cicázva.

Drake parancsára, kezeim magam mellé teszem, és pillantok érzelem mentesen arcára, hogy véletlen se legyen kifogása, akár mit is mutatok ki.
- Legyen. – Mondom, majd elveszem az angyal pengét, különös érzés azt markolni, felemelem arcomhoz, akár egy szamuráj kardot, megvizsgálom, a fény megtörik rajta, és megcsillan, a csillogás szemeimben is feltűnik, s elkap a hatalma.
Össze ráncolom szemöldököm, s úgy vágom az angyal mellkasába azt, akár a vajon a forró kés úgy halad át. Manakiel utolsó lélegzetet veszi, majd kihúzom a pengét, és elterül, még össze kötözött kézzel.

- Szóval, akkor most? – Harapok ismét ajkamba, majd adom oda a kést. A vetkőzésre utaltam. Neki támaszkodom a falnak, ismét össze kulcsot kézzel, és várom mi lesz még, vagy mára ennyi, mehetek a dolgomra, ami mostanában az őrjáratozáson kívül nem sok minden. Jace is kicsinál engem, folyamatos gyűlölködése, a pillantások.








✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Stend up and fight

Vendég
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt Kedd Május 02, 2017 1:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



- Lám lám, Wallenberg. Hova tűnnek a szép rajzaid? - Horkan fel a bennem vendégeskedő lovas, amikor Kaitlyn felhívja a figyelmem a falakon végbe menő folyamatra. Mammon hangját nehéz lenne leírni. Sokkal inkább egy nyálkás, gyomorforgató érzés, mint tényleges szavak. - Hallottad a kés, villa, ollós mondókát? Ezért nem kellene olyan erőkkel játszadoznod, - itt pedig megjelenik előttem a démon, az én arcomat viselve, ébenfekete szemekkel, gusztustalanul közel lihegve az arcomhoz. Eltorzult, alvilági hangon fejezi be a mondatot - amik kárt tehetnek benned. - A hirtelen közelségére meghökkenek, de egy futó másodperc az egész. Ha lehet, most még inkább készenlétben tartom magam, hogy közbe léphessek, ha Kaitlyn bajba kerülne. Addig viszont nem, amíg nem muszáj. Meg kell tanulnia önállóan cselekedni. Ez jó bemelegítő hozzá.
Na de ha már a meghökkenésnél tartunk, ha Mammon nem is tudott kizökkenteni a komor, hidegvérű vadász szerepéből, a Payne lány megteszi helyette. Épp elégedetten, kimérten figyelem a történéseket, amikoris a vadászlány hozzám lép és a csípőm köré fonódnak a kezei. A szemeim háromszorosára nőnek, akkorára nyitom őket, értetlenül meredek le rá az akcióját figyelve. Indulatosan rándulnak meg az ajkaim, de végül nem szólok semmit. Nehéz úgy bármire koncentrálni, hogy irreális sebességgel varázsolja le az övem a helyéről, miközben érzem a forró leheletét a nyakamon. Sértetten húzom a szám, de a fél szemem így is az eseményeken tartom. Fokozott készenlétben maradok, hogy megvédhessem a lányt, ha kellene. Nem mintha nem látnám, hogy jól boldogul. Az akció befejztével sem szólok semmit, csak némán figyelem Kaitylnt, még mindig az öves dolog miatt játszva csendkirályt. Egy halk morranással kapom ki a kezéből az övemet és gondosan visszafűzöm a helyére. Csak ezután lesz övé a figyelmem.
- Ha legközelebb azt akarod, hogy vetkőzzek, csak szólj. - Hogy ez egy zavaros poén lenne-e, vagy szavamon foghat, az nem tűnik ki a hangomból. Egyedül a tekintetem, az ajkaim sarkában megbúvó halvány mosoly árulkodik arról, hogy tetszett az elegáns kivitelezés, piros pont. De egy hatalmas fekete pont, hogy ilyesmivel húzta az időt. Nem mintha olykor nem lehetne játszani.
- Drakie, Drakie, Drakie. - Szólal meg ismét Mammon, a hangja pedig kísértetiesen hasonlít arra, amikor mind a tíz megnövesztett körmöd végig húzod az iskolai táblán. A tekintetemen fájdalom fut át, de nem adok lehetőséget Kaitnek, hogy megjegyezze.
- Azt hiszem nem. - Biccentek az angyal felé, aki némán, de annál erőteljesebben szenved. A pecsétek, amik a falon nem rég felszívódtak, most az ő bőrébe égve kezdenek megjelenni. Nem mondom, sokat látott vadász vagyok és az én gyomrom bírja, de ezt nézni is rossz.
Erős grimasz ül ki az arcomra. Mindenre számítottam, de erre nem. De én voltam az ostoba. Mammon erejét felhasználni bármihez... Feszülten dörzsölgetem meg a halántékom, amíg gyorsan átfuttatom a lehetőségeinket. A két nap vallatás során minden információt megszereztünk már Manakeltől. Szükségünk van még rá? Nem. Okozhat gondot, ha itt mindenféle dolgokat magába szív? Igen. Egyszerű a képlet. Kihúzom az övemre erősített angyalpengét és átnyújtom Kaitnek.
- Öld meg. - Ez parancs. Majd lesz másik angyalunk, akin gyakorolhat...unk.

Kaitlyn Zoé Payne
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
℘ Vadász / Ember
☩ Reagok :
29

Utolsó Poszt Pént. Ápr. 28, 2017 8:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kiképzés
Drake && Kaitlyn
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:



Drake arca elsötétül látva, hogy mi lett, a falra pillantok, ahol szépen lassan az angyali rúnák be ivódnak a vakolatba. Talán a pecsét volt, amit használtam, talán rosszul készítette el. Kérdően tekintek mesteremre, majd a fara pillantok, hogy lássa, hogy valami itt nem oké, valaki szórakozik velünk. Egészen keskeny vonallá húztam össze az ajkam, állkapcsom mereven tartottam, ideges voltam. Kérdésére nem tudok reagálni, hiszen azonnal megteszem, amire kér.

Villámsebességgel mozdultam, és nyitott tenyerével az angyal mellkasára csaptam. Akkora volt az ütés, hogy egy ember levegő után kapkodva terült volna el a földön, de Manakel üveges tekintettel bámult rá. Kezemben megjelent egy kés, amely aranylóan csillant meg, ahogy lesújtottam vele, az bele mélyed húsába. Szerencsémre éppen elég fáradt volt, hogy leterítsem. Keze fel lendült, és tudtam, mi következik, kicsit még támolygott, s kihasználva Drake jelenlétét hozzá siettem. Rá mosolyogtam, majd közel léptem hozzá, felhúztam Polóját, és dereka felé indult a kezem, Már azt hinné, az ember rosszat teszek, közel, szinte bele lihegve arcába, nem mozdulok, kezem dolgozik, s kirántom az övét, majd az övvel az angyal lábát célzom meg, ami így ostorként használ. Az szárnyas elterül, és ismét igyekszem gyorsan megkötözni őt. Ha nem lett volna ilyen kába, szinte biztosan több tapasztalat kellett volna nekem, hogy leterítsem, de ezt kihasználtam, jár a keksz!
A szárnyas ismét láncra verve, elégedett mosollyal szambázok Drake felé, és felmutatom szerzeményem.
- Azt hiszem ez a tiéd.- Jelentem ki, majd arcom ismét komor lesz, és össze kulcsolom kezem a férfi mellett.
- És most? Vissza rajzoljuk őket? – Kérdezem.







✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Stend up and fight

Vendég
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt Pént. Ápr. 28, 2017 1:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Nem szívesen hagytam egyedül Kaitlynt a foglyunkkal, de neki is meg kell tanulnia, hogy nem leszek mindig mellette, hogy megmondjam mit csináljon. Ez pedig különösen most lett aktuális, mióta megütköztem a lovassal és magamba záram. Bármikor hajlandó lennék feláldozni magam a városom érdekében. Még ha az ár nagy is.
Tehát húsz percnyi séta után térek vissza a szobába, ahol kettesben hagytam őket. És nem tetszik, amit beléptemkor látok. A szemeim zöld szikrákat szórnak, ahogy előbb lenézek az angyalra, majd a mellettem álló Payne lányra. Mégis hogy engedhette ezt meg? Dühös vagyok, mert ostoba és felelőtlen volt. Mert mi van ha... baja esik? Azt már nem, az én felügyeletem alatt semmiképp.
Indulnék az angyal felé, de még azelőtt visszanyelem a kezdődő mozdulatot, hogy bármit tehetnék. Készenlétben ugyan, de maradok ott, ahol eddig, az ajtótól nem messze. Nyilván nem fogom hagyni, hogy bántsa Kaitlynt, de a lány helyett sem fogom megoldani a problémát.
- Ezt mégis mire véljem? - Teszem fel Kaitnek a kérdést. Biztos vagyok benne, hogy jól rögzítettük az angyalt, hisz két napja ott ül. Az persze meg sem fordul a fejemben, hogy ő engedte  volna el, bármennyire is próbálja Mammon ezt az érzést táplálni belém jelen pillanatban. Szavak helyett a lány igéző szemeibe nézek és a feltápászkodó vendégünk felé biccentek. Már ennyiből is tudhatja, mi a parancs. Juttassa vissza a székbe. Lássuk, elbír-e vele.

Kaitlyn Zoé Payne
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
℘ Vadász / Ember
☩ Reagok :
29

Utolsó Poszt Szer. Ápr. 26, 2017 6:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kiképzés
Drake && Kaitlyn
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:



Érzem hangjában a dorgálást, de én nem magunkra céloztam, hanem rá. Hiszen talán azért nem sikerült, mert mint ember nem tudta rendesen befejezni azt a pecsétet. Démoni erő kell ehhez, s mi nem vagyunk elegek.
Ingatom meg fejemet a válaszra.
- Nem- Suttogom közelebb hozzá, ismét belepillantok méreg zöld szemeibe, ajkamba harapok, és közelebb lépek. Nem tudom mit cselekszem, de testemet nem tudom irányítani.
Átlagosak? Huszonöt éve azt se tudták, hogy vannak természetfelettiek. Manakel közbe szól, pillantásom most az angyalra szegeződik, majd Drakere, ahogyan a fejéhez üt. Közelebb lépek, hogy Drakehez álljak szorosan, mielőtt elmegy, szemébe pillantok, és valami vissza tükröződik róla, amit nem tudok hova tenni.
Majd vezetőm kisétál. Egyedül maradok az angyallal. Késem ismét a kezembe veszem, majd elindulok irányába.
- Te ennél jobb vagy Kaitlyn- Suttogja, majd vért köp felém. Ügyes, manipulál engem, s tudom, hogy azért teszi, hogy meghagyjuk az életét.  Gonosz tekintettel kémlelem őt, s elindilok felé, majd a hátába vágok egyet.
- Nem.- Mondom. Manakel, pedig egy hatalmasat ránt kikötözött testét, és hiába a pecsétek elszabadul. Ott áll előttem, nagyobb nálam, de nem érdekel. Nekem támad, és én kihasználom hajlékonyságom, hogy a padlóra lökjem. Majd hallom Drake közeledését, és ahogyan lent fekszik, én Drake mellé állok.
„Nos” jön be ő is, és pillantja meg, hogy az angyal talán megtámad minket.







✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Stend up and fight

Vendég
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt Kedd Ápr. 25, 2017 3:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Csodálom, hova lett Kaitlyn magabiztossága. Hol a tökös vadászlány, aki kellene hogy legyen? Persze azt teszi, amit mondok, igyekszik megfelelni. De érzem a bizonytalanságát, amit bevallom nem is tudok hova tenni.
- Kaitlyn. - Az angyal még kissé kába, így a Payne lányhoz fordulok. A hangom kissé dorgáló. Ember nem tud mit kezdeni a pecséttel? Egyrészt van alapja annak, amit mond. Másrészt meg, szerinte azért vagyunk itt, hogy felesleges körökkel üssük el az időt és olyan mágiával, amit nem tudunk használni? Kérlek. - Egy átlagos ember valóban nem lenne rá képes. Talán egy átlagos vadász sem. De mondd csak, mi átlagosak vagyunk? - Teszem fel a költői kérdést. Had gondolkozzon. Majd az angyal is hamar közbeszól. Úgy tűnik, valaki elég erőt gyűjtött a kakaskodáshoz.
- Állatok vagytok mind! Erre büszke a közösségetek? Egy ilyen vezetőre? A teremtés koronájának kellene lennetek erre nézzetek magatokra! Tudod mit, vezető? Megérdemlitek, amit... - Tudom én, hogy végződne. Amit tettek velünk, az emberiséggel. De Manakel már nem kap esélyt, hogy befejezze fájdalmában a szitkozódást. Szinte a szó közepén hajolok oda, és a kéz fejemmel olyan ütést kap az arcára, hogy kis híján borul, székestől.
- Vigyázz a szádra. - Sziszegem felé. Mammon elzárása miatt egyébként is könnyebb nálam kihúzni a gyufát. Nem kell, hogy olajat öntsön a tűzre. Az meg főleg nem, hogy Kaitlyn azt az oldalamat lássa.
- Puhítsd meg kicsit. - Paskolom meg biztatóan a vadászlány vállát. - Könnyebb lesz neki, ha nem küzd ellene. - Meg nekünk is. Azzal pedig az ajtó felé veszem az irányt. Nem szabom meg Kaitlynnek, hogy mit tegyen és hogy tegye. Csak elmegyek egy ráérős sétára a gyártelep köré és majd' húsz perc elteltével térek vissza.
- Nos?

Kaitlyn Zoé Payne
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
℘ Vadász / Ember
☩ Reagok :
29

Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 24, 2017 8:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kiképzés
Drake && Kaitlyn
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:



Hiába vagyok Payne, nem érzem magam annak. Nem érzem, hogy harcosnak születttem, csak azt, hogy jól kitanultam, azért mert muszáj volt. Mások a gyerekeiket, normális emberi életre nevelik, de ez itt más. New Yorkban, vagy harcolsz, vagy meghalsz, törvények uralkodnak. Én pedig alkalmazkodom, és játszom a szerepem, még akkor is, amikor nem hiszem, hogy helyes lenne.
Nem értem miért tekint rám máshogyan, úgy értem nem lája bennem a nőt, csak a potenciális kiképző alanyt, amit gyúrni lehet. Sokáig azt sem értettem, hogy miért kaptam tőle ezt a pecsétet.
Nem szeretem magamon hordani, de muszáj. A családban, viszont ezért igazi hős vagyok. Sokakat megváltoztat egy ilyen pecsét, kiszipolyozza a lelküket, de engem nem, csak olyan, mint ha nem hozzám tartozna ez az egész.  

Drake ott áll keresztbe kulcsolt kézzel, s érzem, tekintete lyukat üt belém. Miért pont én? Fordul meg ismét a fejemben, miközben érzem a meleget a kezem alatt, és a férfi fájdalmát.
Hirtelen elkapom a kezem, s rémülten pillantok rá. Nem azért, mert félnék a fájdalomtól csak meg még nem volt dolgom a kezemen kívül pecséttel.
- Talán ember nem tud mit kezdeni egy pecséttel, még ha félkész is. – Törlöm le a vért, látom a férfinek azért fájt, de nem azt a hatást értük el, amit akartunk.
Nézem Drake arcát, ahogyan bosszankodik, és ahogyan agyal, ilyenkor mindig van egy tipikus nézése.






✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Stend up and fight

Vendég
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 24, 2017 1:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Nem vagyok teljesen őszinte Kaitlynnel. Ha erősen akarunk fogalmazni, mondhatnánk azt is, hogy kihasználom őt. De meg kell tudnom, hogy egy vadász - az már csak bónusz, hogy kifejezetten egy Payne sarj - hogy bánik a pecsétemmel. Amiről persze tudom, hogy még nincs kész. Egyszerűen csak látnom kell működés közben, kívülről szemlélve, hogy javíthassak rajta. Ehhez pedig ő és egy kósza angyal tökéletes alanyok, na meg neki is jó lecke lesz a mai alkalom. Nem lesz könnyű és nem lesz szép. De épp erre van szüksége, még ha nem is tud róla. Én majd tudom, hogy mi a jó neki. Azt pedig még inkább, hogy mi a jó... nekem. Olykor talán túl kemény is vagyok Kaittel, de ez az egyetlen módja annak, hogy a legjobb kiképzést kapja. Ahogy annak is, hogy vadászként tudjak rá tekinteni, ne pedig nőként. Mert ismerjük be, szépen felcseperedett az utóbbi néhány év során.
Amikor a terveimről mesélek, elkapom a furcsálló pillantását. Tudom, hogy nem ejtették a fejére, hogy tudja ő is, egy emberben nincs elég szufla ahhoz, amit én állítok. Mégsem adok neki magyarázatot. A felettese vagyok, nem a haverja. Itt és most mindenképp. Másrészt meg elég természetesen viselkedek ahhoz, hogy az átmeneti furcsállás mellett ne gyanakodjon. Majd túllendül rajta.
Amikor Kaitlyn dolgozni kezd, néhány nagyobb lépésnyire, átlósan mögötte állok meg, ahonnan jól rálátok mindenre. Karba tett kezekkel, türelmesen figyelek, de a homlokom hamar ráncolódni kezd. A pecsét jelenlegi állapotában agresszívabb, mint hittem és teljesen használhatatlan.
- Állj le. - Szólok a vadászlánynak, ha pedig képtelen elengedni, akkor odalépek és ujjaim a vékony csuklója köré fonva húzom el az angyal mellkasától a kezét. - Elég lesz. - Ezután csalódottan méregetem az angyalt. - Ez siralmasabb, mint gondoltam. - Természetesen nem a lány munkájára gondolok, hanem a sajátomra, a pecsétre.

Sponsored content
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Régi gyárépület
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: