Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Régi gyárépület
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
86
☩ Play by :
Meghan Ory

Utolsó Poszt Yesterday at 5:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


I'll catch you when i can
Volgan & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; menő az új kódod ^^ • Szószám; 402 • Zene; First Date»
« "It's a wonderful metaphor,
catching a wave,
for how you can look
at other challenges in your life. »
Szemmel tartom őt is és társamat is. Gondolataimon átfut, hogy igen, az eszméletlen férfit akár meg is ölhetné. Sokat nem érne vele, ami azt illeti. Most még nyugodt vagyok. Most még nem engedem meg magamnak, hogy a vörös köd ellepje az elmémet. Most még kontrollálni tudom magamat. De félő, minél jobban játszadozik velünk, annál nagyobb és édesebb lesz az a bosszú, melyet neki szánok. Mert ne legyen senki előtt sem titok: az lesz.
Majd hirtelen mozdul és torkomat ragadja. Fogaimat összeszorítom, kapkodnám a levegőt, ám gégémet szorító mancsai miatt a légzésem… enyhén szólva is akadozottá válik. A fájdalom miatt, szemhéjamat összehúzom, mégis emelt fővel tekintek fel rá. Szemeimben a félelem szikrája sincs, ellenben elszántság és düh az irányába? Az megannyi.
- Csak hogy jól sejtem - köszörülöm meg a torkom, mielőtt megszólalnék. Akaratlanul is nyakamat tapasztom a kezem, mintha lemoshatnám az undorító démon nyomát onnan. - Te jössz ide, hogy szívességet kérsz, majd megfenyegetsz - vonom le a következtetést. Füttyszóm bezengi a teret.
Nem, ne hidd drága Démon, hogy hagyni fogom, hogy könnyű munkád legyen. Nagy a szám? Naná, és hogy ennek mi lesz a következménye? Majd kiderül.
De valamit nagyon elfelejtenek: mi emberek nem felejtünk. Életünk véges, mégis húsz éve mást sem hallok, másra sem neveltek, minthogy ezeket a férgeket írtsuk, az angyalokkal egyetembe. Ne várjon tőlünk senki csettintésre való változást.
A magam részéről nem ülök le, csak karba font kézzel állok. Immár. A távolság közöttünk pár lépésnyi. Bőven tudom bontani a tartásomat.
Figyelmesen hallgatom. Szemöldököm olykor megrándul, ajkam akaratlan mosolyra fakad, s mire befejezi?
- Wow! - vigyorodok hitetlenül, szinte megszólalni sem tudok. - Azt mondtad, hogy… valami… tanácsadó vagy? - hajolok kissé előrébb, kezemet felemelve forgatom meg a csuklómat, ezzel is alátámasztva kérdésemet. - Vagyis nem pár éve létezel igaz? Na nézzük csak. A világ kiadta magából a történelem legnagyobb diplomatáit. Főleg ez az ország, Roosevelt, Wilson! Kissingerről nem is beszélve, de még ha a világot is nézzük… Jaj hogy, hívták az angol pacákot. Churchill! Oké, még ha ők a jó oldalon is álltak, ahol vélhetőleg az angyalok, azért Sztálinba és Hitlerbe is jutott némi diplomáciai készség… De te, szinte semmit sem tanultál ezektől - rázom meg a fejemet, majd hitetlenkedve nevetem el magmat.
- Wow. Idejössz, megfenyegetsz, ártasz a társamnak és még azt kéred, hogy segítsek neked? A város segítsen Nektek? A félvér háború után? Na jó, rukkolj elő valamivel, de nagyon gyorsan - adom meg számára a lehetőséget újra, és hitetlenül kacagok fel. Ez a nap poénja, de komolyan.

avatar



☩ Reagok :
47
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
22

Utolsó Poszt Szomb. Nov. 10, 2018 8:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Oh nice try
Natalie x Volgan
Szép beszédem teljesen feleslegesnek bizonyult. Makacs nőszemély azt meg kell hagyni. Az pedig, hogy azt állítja nem tudok vele mit kezdeni, egyenesen felháborít. Majd kérdezősködni kezd. Annyira nem ostoba, és hagyja, hogy a kollégáján segítsek, de ő nem mozdul. Izmai megfeszülnek, látszik rajta, hogy ingerült. Mindenre felkészült, csak arra nem gondolhatott, hogy nem támadok. Kényelmes mozdulattal visszafektetem a földre a társát, majd szembe állok vele. Hogy mondod? Ez nem tudja kivel beszél. Szavai hallatára sebesen előtte termek, és megragadom a torkát.
- Vigyázz a szádra. Kérdés nélkül letéphetném a karodat, melyen a pecsét van, és miután megszálltalak, nem lenne ilyen enyves a nyelved. - elengedem végül, egy aprót lehet lökök is rajta, de az nem számottevő. Hátat fordítok neki, telekinézissel egy ládát mozgatok magam elé, és ráhelyezem magam. Már ha nem tervez felelőtlen mozdulatokat a nő. Újra szembe vagyok vele, ha ő le akar ülni ott a szék melyen a haverja ült nem is olyan régen. Ha már haver, sérülései az italtól elkezdtek beforrni, és emberibb kinézete lett.
- Szóval… öhm hogy is hívnak? Na mindegy nem is lényeges. Változások vannak, és kellenek a vadászok képességei is. Egy ezt felülmúló dolog van készülőben, de erről még nem beszélek neked, amíg nem bizonyosodtam meg benne, hogy mellénk állsz. - fordítom komolyra a szót, és némiképp barátságosan beszélni, mint férfi a nővel, vagy mi.
- Te is egy katona vagy nem? Parancsokat teljesítesz, na én is ezt teszem, csak már most más osztogatja a lapokat. A háborút nem mi kezdtük, hanem egy bizonyos személy. Aki ha tenné a dolgát, akkor most nem kellene itt lennem. - osztok meg vele pár információt, hátha ettől jobban áll majd a dologhoz. Még mindig készen állok bármilyen támadásra, de remélem nem kerül sor további harcra.    


avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
86
☩ Play by :
Meghan Ory

Utolsó Poszt Pént. Nov. 09, 2018 7:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


[quote="Natalie Rossmyra"]
I'll catch you when i can
Volgan & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; menő az új kódod ^^ • Szószám; 355 • Zene; First Date»
« "It's a wonderful metaphor,
catching a wave,
for how you can look
at other challenges in your life. »
A köztünk lévő feszültség enyhülni látszik. De ez csak a látszat semmi több. Ugyanis a feszültség nem szűnik meg körülöttünk, én nem bízok benne. Vélhetőleg ő sem teszi. Ostoba lenne, ha megtenné. Mégis emelt fővel tekintek rá. Van, hogy el kell hitetnünk velük, hogy az ő oldalukon álljunk, ahhoz, hogy megnyerjünk egy háborút.
Oh, nem. Ezt a háborút elvesztettem. Ő egy erős démon. Én meg egyedül vagyok. Beismerem a vereségem, ha úgy adódik, de ez nem egyenlő azzal, hogy meghunyászkodnék. Remélem, hogy ezt ő is nagyon jól tudja.
- Ah, mennyire kényelmes. Előbb verjük szét az embert, majd mikor rájössz, hogy úgysem tudsz vele mit kezdeni, inkább üzletet ajánlasz - hajtom félre a fejemet. Kócos hajam lelóg a föld irányába. Kezem hátával letörlöm a rászáradt vért az orrom alól. Mosolyom jeges. - És mondd, miért akarna bárki ebből a városból egy magadfajtával alkut kötni? - fintorodik el az arcom, hangsúlyom is megváltozik. Szinte már undorodva ejtem ki a szavaimat.
Nem azért vagyok itt, hogy jópofizzak vele. S nem fogom szembe köpni magamat. Nem fogok egy mocskos démon előtt meghunyászkodni, noha nagyon is kíváncsi vagyok arra, hogy mit is akarna ajánlani. Mert adnia kellene nekünk cserébe bármit. S mégis mit tudna felajánlani nekünk?
Eddig is megvoltunk a démonok és angyalok segítsége nélkül.
- Meggondolnám, érdekes - ejtem ki a szavakat, majd figyelem, hogy mit is csinál. Szemeimmel követem minden mozdulatát. Izmaim megfeszülnek, vibrálnak bőröm alatt. Láthatja, hogy bármikor képes vagyok védekezni, támadni. Reagálni minden hirtelen mozdulatra. Mint egy bokor alján fekvő vadmacska, ki már kinézte a prédáját, csak a megfelelő pillanatra vár.
- Mindjárt összecsinálom magam, Volgan - mosolygok rá negédesen, mintha érdekelne a titulosok. - Engem rohadtul nem érdekel sem a neved, sem a titulosod, sem pedig, hogy kinek a csicskása vagy. Az egyetlen, ami érdekel, hogy mit keresel a városomba, mit akartál a társammal csinálni. S mégis mit hiszel, hogy azzal, hogy nem ölsz meg, megbocsátást nyer a hét évvel ezelőtti háború, mit ti indítottatok a város ellen? - vonom fel a szemöldököm. Szívesen keresztbe fonnám a mellkasom előtt a kezeimet, de balgaság lenne. Ha támadna, akkor nehezebben tudnék védekezni. Inkább kivárok. Nem lépek a társam mellé, hogy megnézzem, hogy van. Hallom hörgő légvételeit.

avatar



☩ Reagok :
47
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
22

Utolsó Poszt Csüt. Nov. 08, 2018 1:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Oh nice try
Natalie x Volgan
Kérdésemre meglepően jól reagált, mondhatni nőiesen, de ez mit sem ér, ha vagyok olyan cseles mint ellenfelem. A taktika bevált, és a kése kint koppan valahol. Látszólag szíven ütötte a dolog, valószínűleg az a szép indulatszó is így kerekedett ki ajkaiból. Két pontosan elhelyezett rúgással távolodik el tőlem. Nem éreztem belőle sokat, leginkább csak a ruhám lett koszos tőle. Hangos gondolataira nem igazán reagálok, inkább azon gondolkozom, hogyan tovább. Igazán ügyes, és ott van fejben. Az alkuba biztos nem menne bele, fenyegetni meg nem tudom mivel, de kell nekem ez a nő. Vagyis inkább nekünk. Talán ő lehetne az a vadász aki segít nekünk Lucifer ellen? Megölni semmiképp nem akarom, főleg hogy nem is tudom. Kezeit lazán leengedi maga mellé. Na végre nem ugrál felesleges fegyverekért. Én is visszább veszek lássa, hogy nem feltétlen ártó szándékkal vagyok itt.
- Sajnálom a durva megoldást, és a látványt, de nem akarta elmondani amit tudni szerettem volna. Egyébként azért vagyok itt, hogy ajánlatot kössek a vezetőtökkel, vagy valakivel, aki elég erősnek bizonyul. Akár te is lehetnél az. - Mutatok felé kezemmel.
- A helyedben meggondolnám az ajánlatot, nem mindenki érdemli meg. - bököm oda neki, és megindulok felé. Kezeimet úgy tartom, hogy jól lássa, és a tisztes távolságot megtartom tőle. Odalépek a cimborája mögé, és eloldozom a kötelet. Zsebemből egy kis fiolát veszek elő, melyet megitatok vele, persze ha a nő hagyja.
- Ettől jobban lesz. Egyébként a nevem Volgan, és Azura tanácsadója vagyok, aki az első Lucifer után. - egy kecses meghajlást is beleviszek a mutatványba, hisz kezet úgyse fogna velem.


avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
86
☩ Play by :
Meghan Ory

Utolsó Poszt Kedd Nov. 06, 2018 6:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


I'll catch you when i can
Volgan & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; menő az új kódod ^^ • Szószám; 346 • Zene; First Date»
« "It's a wonderful metaphor,
catching a wave,
for how you can look
at other challenges in your life. »
A kérdés valóban elhagyja az ajkát, de én csak egy a fejem hajtom oldalra, szemöldökömet felvonom a magasba. De, hogy lássa kivel van dolga, még mosolygok is neki. Szám sarkára éppen hogy csak rászáradt a vér, varrt képezve vele. Máris felszakítom ezzel. Az apró szúró fájdalom elenyésző, amit a karjaim lezúzása éreztet velem.
De elenyésző ahhoz képest, amit a mögöttem lévő társamnak kellett emiatt a pokolfajzat miatt elviselnie. Így máris elviselhetőbb a fájdalom.
Egyik kezemmel hátratúrom a hajamat.
Jegyezd fel Nat, legközelebb nem indulsz útnak, úgy, hogy le van engedve. Csak a baj van vele. Talán le kellene vágnod.
A kés előkerül, ő pedig elindul felém. Hidegvér Natalie, ez legyen a fegyvered.
Persze, könnyű ezt mondani, miközben a vérembe dübörög az adrenalin, a szívem pedig egyenesen a fülemen keresztül akar kiszakadni. Vajon hasonlót a démonok is érezhetnek?
A só beválik, a szúrás nem. Talán egy másik taktika…
De nem csak én vagyok a cseles. Felém csapó kezét elkapom, pontosabban tenyeremen csattan az ökle és abban a pillanatban próbálom is kicsavarni a csuklóját, ám ő meg a késemért nyúl a másik kezével.
- Picsába - szúrom ki ajkaimon keresztül. Bárhogy próbálom tartani a fizika most ellenem dolgozik. De semmi gond
Még egy rúgás a hasára, mellkasára, mielőtt eltávolodnék tőle.
Az újabb fegyverem is az útra kerül, az épület elé… Ügyes Nati, hamarosan elfogy mindened.
- Mh, lássuk csak - gondolkozok el hangosan, nem törődve az ő fájdalmaival. Majd meg fog hatni. - Az Abyssban, már ami a démonokat illeti. Csak olyan vendégszeretőek vagyunk, amilyen vendégek ők maguk is - újabb álmosoly fut végig az arcomon. Ha azt hiszi, hogy megúszta, akkor téved. Viszont most előnyben van, én sem vagyok ostoba. Ezt belátom. Kezeimet lazán tartom magam mellett. Nem szorulnak az ujjaim ökölbe.
Nyugalom áraszt el, mégha a szívem a torkomba is dobog.
- Nem kérdezem meg, hogy egy magadfajta mit csinál itt, pontosan látom - mégsem nézek társam felé. Nem adom meg neki az örömöt, hogy figyelmetlennek lásson. - A kérdés inkább az, hogy mit vársz, mit érsz el vele? Lelkét nem adja, és oh. várj… Nem is tudunk meghalni! - teszem ajkam elé a kezemet, ijedten.

avatar



☩ Reagok :
47
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
22

Utolsó Poszt Hétf. Nov. 05, 2018 10:20 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Oh nice try
Natalie x Volgan
Szegény nőn nagyobbat lökök mint gondoltam volna, és sokkal komolyabbak a sérülései is. Egyenesen meglep, mikor a vérét törli le ajka széléről.
- Na… most mért kell ilyen mogorvának lenni? - szítom egy kicsit a tüzet, mely ahogy látom alapból tombol benne. Nem is baj minél jobban felhúzom az agyát annál egyszerűbb dolgom lesz. Gondolatai elhomályosulnak, nem tud koncentrálni, meg ilyenek. Csupa jó dolog számomra. Bár még úgy tűnik tervezget, nem ösztönből cselekszik, ez néha jó is, de nem ellenem. Egy kis kést húz elő bakancsa szárából, mire saját vérrel fest rúnát. A fenébe is mért nem figyeltem jobban mikor Azu magyarázta melyik mit is jelent. Mindig máson járt az eszem, és most mennyivel jobb lenne, ha tudnám is miről van szó. Sebaj az a lényeg, hogy a késtől meg kell szabadítanom. Nem várok tovább megindulok. A pillanat töredéke alatt teszem meg a maradék távot, és észlelem, hogy egy kis tasak repül felém. Só basszameg, kezemet az arcom elé helyezem, hogy azt érje, közben a késével már bök is felém, de szerencsémre el bírtam kerülni, egy hátrébb ugrással. Egy pillanatra megállok, és kezemet lesem, mennyi baja lett, szerencsémre használni még tudom, csak az égető fájdalmat kell lebirkóznom. Ismét támadást indítok, ám most nem konkrétan ellene, hanem a kés ellen, egy hamis mozdulatot teszek az arca felé, a jobb kezemmel, majd a ballal megpróbálom a kést tartó kezét elkapni, és a kést megragadva testemmel lökni az ő testén egyet, úgy hogy a bicska nálam maradjon. Ezek után elhajítom azt, egyenesen ki az ajtón a szomszéd ház falán koppanhat.
- Hol marad a kedvesség? Tudod most nagyon ég a kezem. Ez nem volt túl szép. - próbálom hergelni, hátha elkapom egy óvatlan alkalomkor, és tudok vele beszélni.


avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
86
☩ Play by :
Meghan Ory

Utolsó Poszt Szomb. Nov. 03, 2018 6:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


I'll catch you when i can
Volgan & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; nope • Szószám; 360 • Zene; First Date»
« "It's a wonderful metaphor,
catching a wave,
for how you can look
at other challenges in your life. »
Fejelésem nem ér célba, de nagyon nem is csodálkozom ezen. Aljas húzás volt - másodjára is. S mint ilyen, kiszámítható. Emlékszem, voltak időszakok, amikor az egymással szemben álló felek betartottak valami lovagi kódexet. Ez alapján harcoltak az óvilágban - ne térjünk ki arra, hogy a helyi indiánok miként haltak ki. Szóval a fehér ember kiváltsága ez a fajta kódex. Még szerencsém, hogy már nem azt a kort éljük, így nem számít, hogy milyen aljas eszközöket vetünk be, annak érdekébe, hogy életben maradhassunk.
A démon felemel és messzire lök el. Hogy tompítsam az ütéseket, zúzódásokat, igyekszem az oldalamra megérkezni a földre, előbb a kezemet csapva le. Egyszerű fizika a legtöbb becsapódási erő így abba vándorol. S mivel az oldalamra érkezem sem a tüdőm, sem a bordám nem reped sok felé. Ellenben a lendület tovább visz, gurulva teszek meg egy-két métert még.
Nyögve érintem a homlokom a hűvös talajhoz. Fájdalmaim mondanám, hogy elviselhetetlenek, de az adrenalin túlontúl buzog bennem, hogy tudjak ezzel foglalkozni. Fogaimat szorítva támaszkodom alkaromra és tolom fel magam. Szám sarkából kezem hátával törlöm le a vért. Karomon több helyen is zúzódások nyomai ékesítenek, oldalam, csípőm is fáj. Mit ne mondjak, hajam is meghúzódott. De hát így jár az, aki kibontott hajjal megy terepre, nem,
Mi mindent tudok… Meglepetéseket. A tűzgömb fényt gyújt és megláthatom a démon ocsmány pofáját.
- Inkább haljak száz halált, minthogy egy démon barátja legyek - köpöm szinte a szavaim.
Nem tudom, hogy a legtöbb ember, vagy vadász miként van vele, nekem elveim vannak. S nem fogok meghunyászkodni egy előtt sem. Kiállok ellenük, ha kell a végsőkig, de reméljük addig nem jutunk el.
Szemeimmel a fegyverem keresem. Túl messze van.
Na nem baj.
Lassan hajolok le, hogy bakancsom szárából kisebb kést húzzak elő. Bicskát. Bánom is én, hogy minek monják. Óvatosan sebzem meg vele az ujjamat, ha még van időm, mielőtt a démon véglegesen csökkentené a kettőnk közötti távolságot. A vágóeszköz élére gyorsan felfestek egy rúnát. Legközelebb belekarcolom.
Majd a zsebembe nyúlok. És ha csak ekkor ér elém, akkor most kapja az arcába a sót.
- Boldog hanukát - közlöm vele mosolyogva és ha esélyem van, akkor késem is megmártom valamelyik testrészébe. Tervem szerint az oldalába. A felfestett rúna miatt erejét elnyomhatnám…

avatar



☩ Reagok :
47
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
22

Utolsó Poszt Pént. Nov. 02, 2018 1:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Volgan X Natalie

Tervem egyrésze sikerült, ám a rúgása nem pont oda érkezett ahova vártam. Ágyékomnál hirtelen fájdalmat éreztem, ám nem mutatom ki. Esetleg egy halk szisszenés hangzik, de ennél nagyobb fájdalommal is megbirkóztam már. Mikor kezét kicsavarom ő fejével próbál támadni. Hatalmas erővel indítja meg fejét az orrom irányába, ám gyenge próbálkozás, szabad kezemmel könnyedén elkapom a fejét, és megállítom azt. Nem tartana sokból, kitörnöm a nyakát itt helyben, de nem akarom feltétlen megölni. Kezeim közt a tagjaival nem csinálok mást, mint egy hanyag mozdulattal a gyárépület közepébe küldöm. Egyenest a cimborája előtt landolt aki véres pofával mintha motyogna valamit felé.
- Kíváncsian várom mi mindent tudsz még. - sétálok be utána, majd egy jól helyezett tűzgolyóval, fényt gyújtok a hatalmas épületben. Néhány olajfoltos doboz elég nagy lángon ég, hogy lássunk odabenn. Kezeimet széttárom várva a következő mozdulatát.
- Akár barátok is lehetnénk – vetem oda gúnyos mosollyal a képemen. Majd csökkentem a kettőnk közt lévő távot pár lépéssel.

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
86
☩ Play by :
Meghan Ory

Utolsó Poszt Csüt. Nov. 01, 2018 10:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


I'll catch you when i can
Volgan & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; nope • Szószám; 271• Zene; First Date»
« "It's a wonderful metaphor,
catching a wave,
for how you can look
at other challenges in your life. »
Lövésem után semmi sem történik. A fenébe, nem találhattam el. Máshoz kell folyamodnom, de vajon mihez. Még magam sem tudom, de akkor rögtönzünk. Nem ellenőrzöm a szenteltvizes kis üvegcsét a zsebembe, sem pedig a sóval teli hangtalan zacskót. Tudom, hogy ott vannak, biztonságot jelentenek számomra.
Valahol mélyen, legbelül reménykedem abban, hogy megöltem a társamat. Addig sem szenved és mire magához tér, ez a rémálom véget ér, ő pedig a kórházba fog felébredni. Talán, de csak talán egyre gyanúsabb leszek a személyzetnek, hogy mindig egy sérültet hagyok a küszöbükön.
De ezen nincs idő rágódni. Ő hátulról lep meg, én meg ösztönszerűen támadok. A rúgást sikerül bevinnem. Mivel a rúgásom sikerül, ezért ágyékon találom, de ennél ő taktikusabb.
A fenébe, a démonok nem érzik, ha tökön rúgják őket? Ez rohadtul nem ér. Kezemet kifacsarja - ismerős mozdulat. Mintha valaki ezt már megtette volna velem…
Majd a földre akar vinni. Oh, babám, én nem most jöttem le a falvédőről. Erőből fejelek hátra, remélve, hogy eltalálom legalább az orrát, vagy az állát. Az sem kellemes, ha a nyelvedet harapod el, nem? Persze az esélye megvan annak, hogy előbb püföli a képem a betonba.
Ha nem kerülök a földre, úgy szabad kezemmel veszem ki a zsebemből a sós zacskót és dobom hátra a képébe. Hihetetlen továbbra is, hogy ágyéka nem ég. Na de az arca majd most fog.
De ha mégis padlóra kerülök, akkor sziszegve hallgatom a szavait.
- Oh, és még nem láttál mindent - jegyzem meg. Erőt veszek magamon, alkarjaimmal rugaszkodom el, és ha sikerül, akkor átfordítom magunkat, úgy, hogy ezúttal ő kerüljön alulra, háttal. Talán még arra is lehetne időm, hogy felálljak, de ez nemsokára kiderül.

avatar



☩ Reagok :
47
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
22

Utolsó Poszt Szer. Okt. 31, 2018 3:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Volgan X Natalie

Nem habozik rögtön lőtt, ahogy megszólaltam. Ügyes meg kell hagyni. Én könnyedén elhajoltam a golyó elől, de ha a társa egy magasan lenne velem, most alulról szagolná az ibolyát. Majd ismét próbál valamit mondani, de félúton megakad. Gondolom, eszébe jutott, hogy mégiscsak. Elhagytam az épületet, a tetőn keresztül. Nagyon szívesen megnéztem volna az arcát, mikor megijedt. Szerintem, csak egy kicsi választotta el a sikítástól. Hirtelen mozdulattal próbál támadni. Egyszerre rúg derék magasságba, és a felfegyverzett kezével üt a fejem felé. Ügyes mozdulat sor, de ennél több kell ellenem. A kezét megfogom, a rúgást beengedem, az nem lényeges. Majd kezét kitekerve a földre próbálom vinni. Kezemet a fején tartva nyomom a betonba, és a fegyvert kiveszem a kezéből. Ám, ha mégis valami csoda folytán nem sikerülne akkor további védekező mozdulatsort hajtok végre.
- Te ügyesebb vagy mint a cimborád. - mondom neki miközben történnek az események.
- Kár… hogy ugyan úgy semmit nem ér.

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
86
☩ Play by :
Meghan Ory

Utolsó Poszt Kedd Okt. 30, 2018 6:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


I'll catch you when i can
Volgan & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; nope • Szószám; 326 • Zene; First Date»
« "It's a wonderful metaphor,
catching a wave,
for how you can look
at other challenges in your life. »
A kutya nagyon hamar kimúlt. Vagy legalább is elcsendesült, mit csak remélni tudok, hogy annak a jele, hogy megdöglött. Így egy gonddal kevesebb. Ellenben van egy másik. A démon maga. Most aztán észnél kell lenned Natalie! Nem követhetsz el hibát. Nem csak a te életed függ tőle.
Halk nyöszörgés, egy kard élének sikolya, mely megcsapja a fülemet. Abba az irányba tekintek. Próbálom a szemeimet a sötétséghez szoktatni. Ennek az egyik módja, hogy behunyom és elszámolok legalább harmincig. Addig is fülemmel kell érzékelnem mindent. A veszély itt van, nem lehet óvatlan.
Halk kattogó hang. Valami leesik. Testem megfeszül, karjaim mozognak, mégis visszafogom magam.
Démonok. Telepatikus képeségekkel rendelkeznek.
~Ne higgy ennyire ostobának.~
Szemeimet kinyitom. A tárgyak alakjait már ki tudom venni. A sötétben a még sötétebbet. Mint valami rossz fekete-fehér filmet néznék. Nagyob robajjal vágódik egy tárgy a földhöz. Visszhangot ver az épületben, több irányból is hallom, mégis észak felől a legerőssebb.
Nem csak fejemet, de testemet is arra fordítom. Két kézre fogom újra a fegyvert. Még kilenc golyóm van. Értékes kincs és nem fogom elherdálni.
De lássuk milyen képességei is vannak a démonoknak. Telekinézis, démoni lét felvétele, megszállás… Okkult tudás, de ezzel nem mindegyik él. Pofátlanság.
A hangra azonban odakapom a fegyvert. Nem érdekel a szövege, lövök. Vérfarkasok ellen akarok harcolni! Azok ellen tudnék ezüstgolyóval harcolni. Nem hiszem, hogy a szenteltvizzel megáldott golyók nagyon hatásosak lennének majd ellene.
- Veled ellentétbe mi nem halunk - még ha el is találom a társam… Igen, meghal, sajnálom érte, de ez most kevés vezsteség. Őt vissza tudom jelenleg hozni a halálból - vagyis nagyon remélem.
Majd újra néma csend. Nem tudom, hogy eltalált-e a lövedékem bárkit is. A hang irányába lőttem. A szája, feje irányába, velem egymagasan.
Ha el is találta és továbbra is mögém settenkedik, a hangjára érzem, hogy megfeszül a testem. Ugranék is, de helyette inkább csak hirtelen mozdulok. Szívem a torkomba dobog, a hátamon felállt a szőr az ijedelemtől -melyre számítanom kellett volna.
Hirtelen fordulok. Egyszerre rúgok öl magasságba és a fegyvert tartó kezemmel ütök az arca irányába, remélve, hogy az agyar eltalálja őket. Persze az egész képletes, sok mindentől függ, hogy sikerül-e, vagy sem.

avatar



☩ Reagok :
47
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
22

Utolsó Poszt Vas. Okt. 21, 2018 3:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Volgan X Natalie

Úgy tűnik az áram hiánya nem riasztotta el a vadászomat. A kutya morgása bejárja a teret, majd egy szarkasztikus megjegyzést tesz. És egy lövés után a kutya elnémul, tökéletesen a szeme közé. Nem egy unalmas kis vadásztanonccal van dolgom, hanem egy profival. Majd ismét hergelni próbál. Ez viszont elég amatőrnek látszik. Próbálkozik hátha leleplezem hollétem. Tipikus sötétbe támadok technika. Haverom aki a terem közepén ül is ezzel próbálkozott, de láthatjuk, mi lett vele. Egy nagy adag véres gombóc, bár még lélegzik. Arra ügyeltem, hogy ne essen túl nagy baja. Ott termek mellette néma csendben, és az ajtó felé figyelve szépen lassan kihúzom kardom belőle. A fémes súrlódásnak van egy gyönyörű hangja ami zene füleimnek. Apró mosoly hagyja el számat miután visszaszereztem fegyveremet. Igaz, ezt nem látta senki, de én tudtam, hogy így van. Majd gondoltam egyet egye fene. Belemegyek a játékba. A teret bejárva apró hangokat adtam ki, hátha rámegy, és ellövöldözi a golyóit. Először egy dobozt, majd egy széket, és így folytattam tovább, és tovább. Majd odaálltam a társa mögé.
-Óvatosan lövöldöznék a helyedben. Fene tudja kit találsz el. - közlöm vele a tényeket, és elkezdtem a székkel zörögni melyen a vadászka ült. Majd mikor meguntam, kimásztam a tetőn lévő lyukon az épületből, és láttam a nőt. Ott guggolt az ajtónál arra várva, hogy történjen valami. Egy őrültség jutott eszembe, amit más zsigerből elfelejtett volna, de én mégis megcsináltam. Mögé lopóztam odahajoltam a füléhez, és egy halk „booo” -t mormoltam bele.

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
86
☩ Play by :
Meghan Ory

Utolsó Poszt Szomb. Okt. 20, 2018 8:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


I'll catch you when i can
Volgan & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; nope • Szószám; 326 • Zene; First Date»
« "It's a wonderful metaphor,
catching a wave,
for how you can look
at other challenges in your life. »
Természetesen ráér később. Mert nyilván most kell, hogy elmenjen a világítás ebben a tetü épületben. Viszont valamivel nem számolt a természet - talán mert az akarta így. Kiment az áram, vagyis vélhetőleg elvonták az épület elől a szolgáltatást. Magam sem értem, hogy minek kell ezt fenntartani. Hát persze, egykor lőszergyár volt. Manapság is itt szereljük össze őket. Fene jó dolog ez.
Amit viszont ebből ki akartam hozni, az az, hogy a helyzeti előnyöm nagyobb, bárki is van itt. Ugyanis ismerem minden egyes zúgát a helynek. Minden búvóhelyét, minden kötelét, minden kábelját.
De ha valamit is máshova tettek nagy bajba…
Idáig sem jutok el a gondolatommal, mert morgást hallok meg. Mély sóhajt hallatva forgatom meg a szemeimet, miközben belépek a helyre.
- Komolyan? Egy démonkutya? Közhelyesebb nem lehetsz? - innentől kezdve viszont biztos vagyok abban, hogy démonnal van dolgom. Na jó, most már bevallom, hogy eddig csak tippeltem, hogy az lehet.
Az angyalok mellett, ők is az ellenségeink. És akkor még nem ejtettünk szót az aljadék félvérekről. Ironikus, hogy ezt Pont én mondom? Nem hinném, elég volt hét éve egy háború, nem kell még egy. Jó, nem kell mindenkit gyilkolni, aki félvér, csak aki rászolgált. Ez lenne a jó szó rá.
De ne térjünk el a tárgytól. Habár, hogy ezt megtettem a testem lenyugodott. Átvette felette a hatalmat a automata rendőr. Csak így hívom a jelenséget. Egyfajta külső szemlélőként figyelem végig, mi is történik körülöttem. A testem mégis tudja, hogy mit csináljon. Csap, rúg, harap, lő. Precíz mozdulatok. Muszáj vagyok, ember vagyok.
Halandó. Még ha most én is vagyok a halhatatlan.
Kezemet magam mellett tartva neszelek. A démonkutyára. A röhögéssel most nem törődöm. Az elég messziről jön, hogy ne tőle tartasak. A kutyától jobban. Találkoztam már a fajtájával. Nem, nem vérfarkasok, mégis könnyedén veszélyessé válhatnak. Nem sokban áldom azt, hogy bezárult a pokol, de az, hogy ennek hatására végre a rohadék dögök láthatóak lettek… Na azt csak áldani tudom.
A morgas irányába fülelek, majd hirtelen emelem fel a fegyvert és egyetlen lövéssel célzok arra. Nem kell a világosság, hogy hang irányába tudjak lőni. Mint már mondtam ismerem a helyet. Persze elugorhat, de akkor is megsebesült.
- Sajnos ez nálam már nem annyira jön be, ellenben… - kezdek bele, azonban nem folytatnom a vitát. Várom, hogy a drága démon méltoztasson közelebb jönni. Néha bánom, hogy nem vérfarkasokkal és vámpírokkal kell megküzdenem. Sokkal egyszerűbb lenne az életem egy ezüst golyóval.

avatar



☩ Reagok :
47
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
22

Utolsó Poszt Pént. Okt. 12, 2018 9:53 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


VolganX Natalie

Egy impet idéztem meg azzal a céllal, hogy nézzen szét az épületen kívül. Majd csöndben vártam, és közben néztem a fickót aki vérben ázva ült megkötözve a széken. Olyan megtört, olyan szánalmas. Szinte könyörög azért, hogy megöljem. Ez még várhat. A kis nyomorult impem az ajtónak rohan, és hatalmas koppanással lepattan róla. A fejemet fogom. Ennyire, hogy lehet egy lény gyámoltalan. Vagy csak az én impjeim ilyen gyökerek? Gondoltam magamban, miközben visítva rohant be a nagy fémajtón. Látott valakit, ez tény. Mintha egy árnyékot látnék az ajtóba megjelenni. Vajon meglátott? Akkor már biztos lőtt volna. Kétségbeesett kijelentésére önkéntelenül is elnevetem magam. Ezzel felfedve, hogy tényleg van benn valaki. Démoni nevetésemtől zengett az üres gyárépület. Foglyomat, még  a hideg is kirázta. Az impet visszaküldöm, és várok mikor lép be a vadász. Kezemet tőrömre készítem, ha esetleg szükség lenne rá. És minő meglepetés, hogy a kis lámpa ami az épület tetejébe lógott pont most égett ki. Ezzel növelve az előnyömet, amire egyébként nem sok szükségem van. Mivel az imp nem igazán vállt be így egy pokolkutyát is megidézek, bár ő nem tud halkan lopakodni, de legalább van egy borsónyi esze. A gyárba csak egy kinti lámpa halovány fényei szűrődnek be ezek segítségével figyelem a kutyám mozgását. Lassan mozog, halk morgása bejárja a teret. Vajon hányan lehetnek? Esetleg volt olyan balga, hogy egyedül jött? Biztos azt hitte, hogy valami ügyefogyott kisrangú kölyökdémonnal van dolga, de erre ráfaragott, hiszen a pokol legjobb harcosával kell tudását összemérnie. Hirtelen az ajtóhoz kapom a fejem mintha hallottam volna valamit, olyasmi volt, mint amikor a cipő megcsúszik a kavicsokon.


avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
86
☩ Play by :
Meghan Ory

Utolsó Poszt Csüt. Okt. 11, 2018 5:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


I'll catch you when i can
Volgan & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; nope • Szószám; 326 • Zene; First Date»
« "It's a wonderful metaphor,
catching a wave,
for how you can look
at other challenges in your life. »
A hangok bentről továbbra is tompán hallatszódnak. Szívem fülembe dobog, fejemet enyhén megrázva próbálom kiűzni onnan. Még ennyi év után is az izgatottság teljes mértékben úrrá lesz rajtam. Az adrenalin a vérembe kering. Tenyerem izzad, megcsúszik benne a fém, melynek szaga egyenesen orromba hatol.
Lassan fújom ki a levegőt, majd veszek még egy mélyet. Lepillantok karomra, ellenőrzöm, hogy az alkaromra pontosan rajzoltam-e fel a rúnát.
A halványan derengő fényben láthatom, hogy igen. Mire nem jó, ha az ember fejből ismeri ezeket, nem igaz? Tökéletes.
Az ordítás újra betölti a teret. Szívemet szorongatja a fájdalom, legszívesebben becsörtetnék. Viszont nem hallok más hangot. A legtöbb kínzó szokott beszélni a fogolyhoz, nem? Az eddigi tapasztalataim pont ezt…
Gondolataimba tovább mennék, ám ekkor velem szembe egy imp bukik elő egy bokorból. Nem kibukik, egyenesen a gyárépület ócska vas ajtajának szalad, egész testtel. Fejét beveri, és mint egy zsák úgy dől hátra, széttárt karokkal.
Szívem egyre hevesebben ver a mellkasomba. Szemeimet kidüllesztve meredek a lényre, ki bármikor lebuktathat. De ha kilépek a fényre, meglátnak. Ha ez a mitugrász felfedez, lebukok úgyszintén. Viszont ha kijönnek.
Füleljünk csak?
Továbbra sem hallok lépteket… Ha nem démon, akkor angyal, ki szárnyaival közlekedik. Nem hunyom le a szemeimet, nem leszek ennyire amatőr és…
Gondolatom továbbra sem tudom befejezni mert a kis denevér hirtelen eszmél fel. Hatalmas, ostoba szemeit rám mereszti, majd éles kiáltással, karjait felemelve és lóbálgatva rohan be az épületbe, más sem ordibálva, minthogy “Veszély, Veszély, Veszély”.
Lemondóan sóhajtom el magamat. Azt hiszem így végleg lebukok. A fegyverem mégsem engedem el, csak az egyik kezemet veszem le róla.
Szinte már megadóan fordulok be az ajtóba, ám nem lépek be. Az első dolog, amit látok, hogy a terem közepén van az áldozat. Ismerem. Számba keserűvé válik a nyál. Lazán lógatom magam mellett a karjaimat. Viszont a kínzó nincs ott. Amilyen gyorsan csak tudom körbejárom a tekintetemmel a helyet…
Viszont a mocskos denevérfülű pokolyfajzat továbbra is kornyikál.
- Most öljelek meg, vagy ráér később? - vetem neki oda félhangosan.

avatar



☩ Reagok :
47
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
22

Utolsó Poszt Szomb. Szept. 29, 2018 11:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


VolganX Natalie

New York elég veszélyes környék a magam fajtának, attól függetlenül, hogy valószínűleg én vagyok a legjobb harcos az összes démon közül. Alaposan kidolgozott tervel készültem erre az akcióra. Egy régi gyárépületet szemeltem ki magamnak melyben már nagyon rég nem járt senki, sőt az emberek nagy többsége inkább elkerüli jó messziről. Itt vertem tanyát itt tartózkodásom idejére. Figyeltem a biztonsági óvintézkedésekre ezért hangjelzőket, és csapdákat helyeztem el szerte az épület körül. Kiszemeltem magamnak a helyi vadászok közül egy gyengébb egyedet, hogy információt szerezzek tőle. Fegyverezettségükre, stratégiájukra voltam kíváncsi leginkább. Sose rossz, ha a démon többet tud. Például, hogy ellenségei mire készülnek. Hosszadalmas elmeháborgatás után a vadász végre erre tévedt. Nekem több se kellett lecsaptam rá, és foglyul ejtettem. Egy pár napig csak enyhe módszerekkel próbálkoztam, alkudoztam vele, de nem adta be a derekát. Nagyobb akarata van mint gondoltam volna. Az egyik napon meguntam a játszadozást, és komolyabb kínzáshoz kezdtem neki. Egy asztalon előkészítettem az eszközöket. Végig soroltam neki, hogy mi mire való. Láttam rajta a rettegést, de nem igazán érdekelt. Még ha színt vallott volna mindenről akkor is megkínoztam volna kissé a saját szórakoztatásom, és a nosztalgia kedvéért. Nem mostanában csináltam ilyet, de szerintem egészen jól ment. Több napon át végeztem a kínzást. Mindig csak annyit foglalkoztam vele, hogy szépen lassan elkezdett csicseregni mint egy jól nevelt madárka. Egy belső sugallat éreztette velem, hogy lehet messzire megyek, de nem foglalkoztam vele. Egyszerűen elkapott a hév. Egy hét körül lehetett mióta fogva tartom a vadászt. Este felé járt ezért egy üres hordóba tüzet gyújtottam. Éreztem ahogy retteg. Kétségbeesett, és könyörgött. A tűz fényében félelmetesebbnek tűntem bármelyik démonnál. Apró mosollyal a szám szélén vettem elő pengéimet, hogy megadjam neki az utolsó kenetet. Teljes páncélzatba voltam, hogy még jobban megrémítsem. Lassú léptekkel haladtam felé, és láttam rajta ahogy egyre jobban izzad, és fél. Nem álltam meg egy pillanatra sem. Viszont megmakacsolta magát, és nem válaszolt a kérdéseimre. Éles pengémet a testébe fúrtam, ott ahol a legjobban fáj neki, viszont nem hal bele. Hangosan felüvöltött mire én még jobban belé mártottam a fegyveremet. Még mindig semmi válasz. Úgy látom már elfogadta a halált. Kihúztam belőle a pengéket, a sebekből kibuggyant a vére. Egy zörgő hangot hallottam, mintha az egyik jelző készülék lett volna. Lebuktam. Túl sokáig húztam az időt, és a vadászok rám találtak. A gyárépület egyik áthidalójára teleportáltam, beláttam az egész teret. Csendben hallgattam a további neszeket, és meg is érkezett. Az ajtó aprót nyikorgott. Nem voltam benne biztos, hogy a szél volt, vagy egy vadász készül besettenkedni. Telekinézissel az egyik pengémet ismét a foglyomba mártom, és ő ismét egy hatalmasat üvöltött a fájdalomtól. Biztos voltam benne, hogy erre a hangra, ha van is valaki az ajtónál az be nyit.


avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
86
☩ Play by :
Meghan Ory

Utolsó Poszt Szomb. Szept. 29, 2018 7:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


I'll catch you when i can
Volgan & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; ide • Szószám; ide • Zene; First Date»
« "It's a wonderful metaphor,
catching a wave,
for how you can look
at other challenges in your life. »
Apró nyomok, melyek egyre közelebb visznek egy démon feltételezett rejtekhelyéhez. Előbb csak hátrahagyott démonkutyák és impek. Furcsa rúnák a falon, melyek egyértelműen démontól eredeztethetőek. Hogy honnan tudom?
A démonkutyák ritkán szagolják őket, úgy mint rendes kutyák a saját gazdájukat.
Szerencsénkre azon kutyák már nem fognak több gondot okozni a városnak. Ahogy az impek sem, egy részüket elvittük a bázishoz. A többiek majd elszórakoznak rajtuk.
Engem viszont nem hagyott nyugodni a tudat, hogy van egy vadász a városba. Szinte a megszállotta lettem. Apró nyomokat hagyott, olyan… Mintha játszana velem.
De nem sokáig engedheti ezt meg magának. Az éj feketéjében tekintek a régi gyárépület sziluettjére. A hold sápadtan világítja meg. Mielőtt kinyitnám a kocsim ajtaját még ellenőrzöm, hogy pisztoly nálam van-e. Övembe tűzök egy apró üvegnyi szenteltvizet.
Nem elég felkészülni mindenre. Kézfejemet megnyalva öntök rá egy kis sót. Ha szerencsém van egy fél óráig egy-két szem megtapad.
Vélhetőleg nem egy idióta démonnal van dolgom, de azt ő maga sem tudja, hogy én sem most jöttem le a felvédőről. Én tudok a lehető legtöbbet a démonokról, így hát…
Nincs is más hátra.
Halkan nyitom ki a jármű ajtaját. Tudom hogy nekem is tudnak meglepetéseket okozni. Ezért is lehet, hogy amilyen kicsire csak tudom, úgy húzom össze magamat. Egyszerre próbálok minden irányba figyelni. Persze ez lehetetlen, de óvatosan lépkedek. Nem is lépek, inkább csak simítom a lábaimat, hogyha valami zajforrásnak ütköznének bakancsaim, időbe észrevegyem ezt.
Kezem ügyébe kerül a fegyver is, azt magam mögött tartva tartok egyre előrébb. Tűz fénye lobban fel az épületbe.
Majd egy sikítás.
Emberé.
Nagy levegőt véve, igyekszem szívemet nyugalomra inteni. Nem fogok most kapkodni és odarohanni. Lassan, megfontoltan közelítek, mikor is nem figyelek egy pillanatra. Egy drótkerítésnek ütődik a könyököm és a rajta lévő fémedények csilingelő hangot hallatnak.
Összehúzva a szemem, hallgatom a benti neszeket, vajon felfigyeltek-e rám? Egy újabb ordítást hallok. Fájdalmas, szenvedéssel teli. Szívem összeszorul.
Átfut egy pillanatra az elmémen, hogy ez nem más, mint egy csapda.
A farzsebembe tartott szemceruzámat előhúzva csuklómra rajzolok fel láthatatlanba - és reményeim szerint jól - egy pecsétet, mely megtiltja bármilyen élőlénynek, hogy belémszálljon.
Nagy levegőt veszek és a nyikordó zsanérral ékeskedő ajtóhoz simul a hátam.
Hallgatózom.

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
511
☩ Play by :
Raiden, Cassael, Ophilia

Utolsó Poszt Csüt. Aug. 23, 2018 2:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
86
☩ Play by :
Meghan Ory

Utolsó Poszt Pént. Jún. 15, 2018 10:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Be kind to every kind
Rick & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; puppies everywhere• Szószám; 746• Zene; Raise your glass»
An animal’s eyes have the power
to speak a great language
Tetszésére csak tovább nevetek. Istheni ötleteim egyikébe felveszem ezt is. Mennyinél is tartok már? Már legalább száz felett járhatok.
- Ha majd kiöregszem a munkából, akkor belevágok az ezernyi ötletemből az egyikbe. Tuti kasszasiker az összes. Az egyik a peepshowos bowling - vonogatom fel szemöldökeimet. Van egy olyan sejtésem, hogy ez még az ő tetszését is el fogja nyerni.
Hisz miért is ne nyerné el?
- Kész öröm, mily könnyedén lehet másoknak örömet okozni. Várj, akkor ez most dupla öröm? De ez nem öli ki a másikat? - mélázok el, eltekintve a férfi válla fölött. Túl sok az információ, vagy épp túl kevés?
Jaj most mégis mit tegyek? Mit is kellene? Ajajaj.
- Idén nem halottak napját csapunk, stílusosan igazodjunk ahhoz, ha már nem tudunk meghalni… Hanem az élők napját! Ezt pedig nyáron! Uh, ezt komolyan meg kellene szervezni. Élők karneválja! Várj, hogy mit akarsz te szerezni? - vonom össze szemöldököm az ismeretlen valami hallatán. - Orera? - pislogok rá nagyokat. Fogalmam sincs miről beszél.
Nem mintha nagy édesszájú lennék. Lényegében semmi édességet nem eszek. Inkább sós szájú vagyok, fú, de az nagyon. Ha egy démon belém akarna költözni, nagy bajba lenne, mert a szervezetem só szintje sokkal nagyobb, mint bárki másnak. Ebben szentül hiszek.
- Persze beöltözök én. Majd én leszek Mrs Halál, te meg Mr Halál. Felveszek egy frankensteinné gúnyát és máris leszek legalább annyira szép, mint te - vigyorgok rá pofátlan vigyorral arcomon.
Pimaszságért sem kellett elmennem a szomszédba annak idején. Azt hiszem, hogy ezt már nem először tapasztalhatta nálam. Hasonlatán hangosan nevetnem kell és meg is teszem. Fejemet ehhez lehajtom kezemet homlokomhoz tapasztom. Isthenem, milyen hasonlat ez?
- Kezdjek aggódni, hogy mégis honnan tudsz ennyit az éjszakai fertő életről? - nevetve tekintek fel újra rá. Nem kell ezt szégyellni.
Néha még én is szolgáltatásba veszek egy-egy ilyen fiúcskát. Vagy lánykát. Évek óta nem válogatok. Az, amim volt már nem kapom meg senkitől. De enyhíteni a hiányt tudom.
- Persze, én mindenkinek elhiszek mindent, főleg ha azt mondják is nekem - vigyorgok rá. - Ja, várj! Mégsem, azt hiszem. Bocsiiii - vágok oly arcot, mint aki tényleg sajnálja saját szavait.
Dehogy sajnálom! Farkastörvények uralkodnak a világba, de főleg a városba. Nem fogom elvenni, ami nem az enyém, de azt tudom, hogy szinte senkiben sem bízhatok meg. Főleg nem egy idegenbe, kivel először találkozom és állítása szerint a városba lakik. És így néz ki!
Ugyan már, legalább egyszer! Egyetlenegyszer meg kellett volna látnom! És megjegyeznem. Ilyen cuki pofit mégis ki nem jegyezne meg?
- Ebből illik!? - hajolok közelebb és hirtelen nem tudom, hogy felháborodjak vagy inkább röhögjek. - Azt hiszem, most nyomom el a feminsita énemet…
Nem azt állítom, hogy sose próbáltam volna ki. Négy fal között. Vagy őrült, részeges estén, egy asztal tetején… Az utóbbinál azért tegyük hozzá, hogy az az asztal összetört alattam. Egyenesen Alex ölébe sikerült huppanom. Szegénykém, a tizennyolcat töltötte. Szebb ajándékot sem kaphatott volna tőlem, minthogy hazavihet matt részegen - és nem hánytam soha a szemére, hogy úgy röhögött ki, mint egy veszett kutya.
Ahogy a kutyákat nézi, fejem félrehajtva szemlélem most őt. Valami nyomja lelkét, de fogalmam sincs, hogy mi lehet az. Meglehet vadászságom oly téma ez nála, mint nálam a kórház? Nem lennék meglepve. Nem egy közkedvelt szakma a miénk - mégis, ha nem lennénk, meg az lenne a baj. Tipikus esete annak, hogy bármit csinálsz ezzel a ténnyel, csak még rosszabb lesz.
Válaszára hangosan nevetem el magamat.
- Hogyne! De nem tudom, hogy Kajlával miként fognak ellenni, de biztos élvezné őket - hajolok le a blökikhez és vakarom meg mindhárom fülét. Szokatlan kérdésére, szokatlan módon bólogatok. Mégis végig hallgatom, ahogy előadja magát. Egy pillantra mintha még el is érzékenyülnék. Persze ne vegye be ezt senki, főleg nem Zombi.
- Persze, üljetek be… - hajolok le a csöppségért, ki életét velem kívánja megosztani, s előzékenyen kinyitom a férfinak az anyósülés ajtaját. Két kutyával belátom, hogy nehezen menne neki. Én pedig átszambázok a másik oldalra. - Majd máskor visszajövök - tekintek a régi gyárépület irányába. Már megint kiment a fejemből, hogy miért jövök ide.
- Esküszöm, hogy ezen a helyen átok ül. Bármikor jövök ide, valami mindig elterel ama szándékomtól, hogy bemenjek - rázom meg a fejemet elhelyezkedve az ülésen. Kajlát közénk teszem, tesókáihoz. Akik pedig úgy döntenek, hogy felfedezik a kocsi belső terének minden egyes zúgát.
- Uh! Ne engedd őket az ülés alá! Tele van sóval, meg szenteltvízzel. És azt hiszem, hogy pár napja ott robbant szét egy kar, ne nyalják fel a vért, nem takarítottam még ki! - nyúlnék én a csöppségekért, de épp a göcsörtös terepen próbálok kivezetni. Nyilván az összes kátyút megtalálom, majd hirtelen fékezem.
- Hova is megyünk? - nézek rá a tetovált fickóra.


Utolsó Poszt Kedd Jún. 12, 2018 3:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Natalie & Rick
A legjobb dolgok a világon nem dolgok
Érdekes meglátásai vannak, amik egyáltalán nem rosszak. Noha nem egyezik gondolat menetünk minden részlete, mégsem lehetne azt mondani, hogy ne volna neki is igaza. Mert akárhogy is vesszük, az van neki. Éppen csak, más szemszögből közelíti meg a dolgokat, aminek oka lehet az is, hogy míg én nephilim vagyok - nyilván teljesen más érték rendekkel - ő ember - legalábbis bízom benne, hogy nem rosszabb-. Tetszik, hogy mindenről meg van a maga véleménye, s leginkább, hogy ennyire különbözünk, mégis úgy tűnik senki sem szándékozik a másik nyakának ugrani. Mosolyom nem lankadt, noha ennél többet jómagam sem tudtam volma hozzáfűzni a meglátásainkhoz.
 - Jaj ez jó! Ez nahgyon jó! - hahotázok a kamera felvetése és az új közös becenevünk hallatán.
 - Nack! Jahj, de rég nevettem ilyen jót. - törölgettem könnyeim, a röhögést is alig tudtam abbahagyni.
 - Végtére is csaphatunk egy nyári halloweent. Meg is érdemeljük már. Mégha szegényes is lesz a felhozatal, talán még egy doboz oreot is bezsebelhetünk. Már megérné. - pillantok el félre biccentve fejem, államat simogatva, komoly fontolót játszva.
 - De akkor úgy lenne szép, ha te is beöltöznél. - pillantok rá szemeimmel, várva a reakcióját. Ugyanakkor újabb kérdése némi fennakadást okoz a számomra.
 - Hogy mii? Mármint, amikkel a dominák lépkednek a szerencsétlen bácsikon?! Na nem, nem köszönöm. Azt inkább kihagyom. Micsoda bokatörésem lenne tőle, te jó ég. Ennyit talán még az oreo sem érne. - vágtam fájdalmas képet, szinte érezve a lábfejemen azt a kínt, amit az a sátáni kiegészítő okozna. Még a hideg is kiráz a gondolatától!
Csípőre vágott kezekkel néztem rá. Hol itt a fer játék, kérem?
 - Jaj ne csináld már! Elég rám nézni és a homlokomra van írva, hogy teljesen ártatlan srác vagyok. Csak azért nem látod, mert a tetkó eltakarja, de hidd csak el. - vigyorodom el új fent szélesen, de értem én, ha nem hát nem.
- Ne viccelj! Ez lenne ám csak igazán átlagos. Manapság már ebből illik megélnie egy csinos csajnak. - öltöttem ki pindurit a nyelvem, mert volt már, hogy nem sikerült időben visszahúznom, és kis híján elvitte a nem is olyan vékony kiscica.
Azért az éttermet tényleg észben tartom, egyszer mindenképp be kell néznem, hogy piszkerálhassam a csini egyenruhájában.
Ami a kórházas témát illeti, hamar elálltunk tőle, már csak azért is, mert én se tudnék több információval szolgálni, s szem látomástneki sincs szüksége a ki tudja milyen mély sebek felszakítására. Így én sem hoztam fel többet. Maximum, ha ismét rá kérdez vele kapcsolatosan valamire.
Amúgyis közben már a kocsinál jártunk, s ő is vizet keresett a kis blökiknek, akik perpill egy más szaglászásával és fül harapdálásával voltak elfoglalva, illetve engem is jobban aggasztott, hogy mire fel ez a sok kacat, amik akár fegyver alkatrészek is lehetnek. Rá is kérdeztem ezért, s hát bizony akaratlan is feszélyezve éreztem magam a válaszát illetően. S csak úgy a magam szadizására - s mert kíváncsi voltam mind erre - kérdezgettem róla. Na ettől csak még rosszabb lett. A pindúrkák lefetyelő versengését figyelve töprengek el dolgokon. Nem szeretek ítélkezni, olykor azonban akaratlan ejt csapdába az érzés. Éppen ezért volt szükségem az őszinte válaszára. S őszintén szólva, óriási kő esett le a szívemről. Igaznak tűnt, én meg amúgyis naív neph vagyok. Rögtön megnyugodtam és a jókedvem is fel-fel támadt. Ismét elmosolyodtam. Visszakérdezésére legszívesebben én is őszintén rávágta, volna, hogy tartottam tőle, hogy ha rá jön, hogy nem egy fajból származunk, bizony bizony öyszeakad a bajszunk. De most attól tartottam, hogy ő hozna túl elhamarkodott ítéletet felettem. Ígyhát kézenfekvőbb volt a füllentés.
 - Csak hogy tudjam, hogyha leakarnék passzolni egy doboz cicát, akkor csak az ajtód elé kell tennem. - poénkodtam el, s ezt széles vigyorommal igazoltam. S hogy mielőbb le zárjuk ezt a kissé kellemetlen témát, a kocsinak támaszkodvam udvariasan rákérdeztem.
 - Tudom, nem is kellene megkérdeznem, mert te a jószívűség hercegnője vagy, de nincs kedved kidobni hazáig? Mondanám, hogy nem lakom messze, csak egy köpésnyi, de akkor neki indulnék gyalog. De vagy fél óra gyalog, ha nem több, és így a kölykök is előbb vacsizhatnak. Cserébe meghívlak hozzám vajas kenyeret enni. Tudom, tudom, ez már majdnem olyan, mint az lenne, de nem az. És ha nekem nem sikerült meggyőznöm téged, nézz a tesókra és mond nekik, hogy inkább gyalogoljanak. Nem tennéd ki a pici-pihe-puha-pamacs lábikóikat annyi gyaloglásnak, ugye?


Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
7/7
Leviatánok
8/8
Angyal
3
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
3
Harcos Angyal
7
Vadász
9
Nephilim
2