Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Régi gyárépület
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Natalie Rossmyra



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
100
☩ Play by :
Meghan Ory

Utolsó Poszt Csüt. Jan. 10, 2019 7:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


I'll catch you when i can
Volgan & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; menő az új kódod ^^ • Szószám; 377 • Zene; First Date»
« "It's a wonderful metaphor,
catching a wave,
for how you can look
at other challenges in your life. »
Elégedett mosoly ül az arcomra, amikor a fickó megáll. Csak szemem fordítom abba az irányba, ahonnan a tőr repül a kezébe. Kezeimet továbbra is keresztbe fonva a mellkasomon vigyorgok rá. Oh, de még mennyire tudja, hogy igazam van.
Valljuk be, nehezen lehetne vitatkozni a szavaimmal, ha bárki megtenné az már csak dacból tenné. Viszont, ő nem. Még nem. Vajon megöl, vagy…
Nyugodtan figyelem, ahogy lépdel felém. Tényleg mit tesz? Megöl? Megkínoz? Aranyom, hamarabb kell neked ehhez felkelned, hogy ezt megtedd.
Talán mindkettőnk meglepetésére a tőrt végül felém nyújtja. Szemöldökömet ráncolva bontom kezem tartását és veszem át a fegyvert. Hallgatom a szavait. Megvannak róla a véleményem, ezt mégsem mondom el neki. Még nem. Lássuk meg, hogy mi lesz ebből.
- A feltételeimet elmondtam. Azt mondtad, hogy Bármit kérhetek. Szerintem ezzel szúrtad el. Nem várhatod el egy embertől, hogy ne legyen mohó - vonom fel az egyik vállamat, közben ajkaimat is elhúzom, mintha sajnálnám az egészet. De hát… Lényegében ő vezetett ide. Ha azt az egyetlen kis apró mondatocskát nem mondja ki, akkor alkuképes is lehetne most. Fogaim között beszívom a levegőt, így sziszegek egy momentum erejéig. - De hát mindenkinek kell a tanulópénz, nem igaz? - egyértelmű, hogy ez a démon nem diplomáciából diplomázott. De még a nagy lelkeket sem látogatta meg a pokolban. Szomorú.
Viszont azt tényleg nem hiheti, hogy elhiszem azon szavait, hogy segítene nekünk, ha arra kerülne a sor? Oh, Wallenberg rögtön megölne, ha csak úgy megbíznék egy démonba. Na még csak azt kellene. De ezt egyelőre nem kell neki tudnia.
- Várlak a vadászbázisba. Ha be tudsz úgy jutni, hogy nem ölsz meg egy embert sem és meg sem szállod őket, és elhozod, amit kértem, akkor átgondolom, hogy nyújtok neked segítséget. Lásd be, az embernek bízni egy démonba? - halkan nevetek csak fel. - Főleg ha vadászról van szó. Előbb neked kell bizonyítani. Mint mondtam, nem én kérek segítséget tőled, nem nekem kell bizonyítanom - húzom el újra a szám és megint csak megvonom a vállam. Öljön meg most, ha akar. Azzal biztos, hogy bukta az alkupozícióját. Ennél nagyobb kárt nem is tudna bennem tenni.
Nem diplomata démon, de jól forgatja a fegyvert. Miként került hát ebbe a pozícióba? És ki volt az a marha, aki ezzel bízta meg őt és még azt is gondolta, hogy sikeres lesz? Rejtélyesek ezek a démonok.

Volgan



☩ Reagok :
56
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
22

Utolsó Poszt Csüt. Jan. 03, 2019 10:05 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Oh nice try
Natalie x Volgan
Fejét ismételten félre hajtja. Milyen furcsa szokása van az embereknek. Mondjuk ez érdekel a legkevésbé. Majd pofátlan vigyorral válaszol. Beszarás ez a nő. Sok fajta emberrel volt már dolgom, de ő az első Azu után aki kibír hozni a sodromból. Ami meg is látszik mikor „ kiakadva” elhagyni készülök a termet. Miközben megteszek pár lépést elkezd kioktatni. Majd újabb lépések. Majd folytatja, amitől szépen lassan megállok. Igaza van. Sajnos be kell vallani, hogy jelenleg ők a halhatatlanok. Veszek egy nagyobb levegőt. Majd lassan kifújom. Telekinézissel a falba ragadt pengét a kezembe rántom. Gyors szemforgatás után szembenézek vele és megindulok felé, kezemben a késsel. Mikor odaérek hozzá megfordítom a kezemben, és átnyújtom neki.
- Tudod komoly tervek vannak, arra amikor Lucifer meghal. Új vezető lesz aki a szövetségeseit megbecsüli. Szóval utána nem kell aggódnod a városkádért. Persze ehhez azt szeretnénk ha te, és még pár társad csatlakoznátok. Sőt akár lehetne ez egy hosszú távú szövetség is. Ti segítettek nekünk ha úgy van, és mi ezt viszonozzuk. - váltottam a modoromon. Még egy utolsó esély. Már előre látom a gúnyos arckifejezését, amikor azt hiszi, hogy a kioktatása miatt jöttem vissza. Hallhatatlan az tény, de ha kell újra, és újra megölöm, és az neki lesz nagyobb szenvedés nem nekem. Viszont most térjünk vissza eredeti tárgyra, kellenek a vadászok is. Minél többen vagyunk annál jobb.


Natalie Rossmyra



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
100
☩ Play by :
Meghan Ory

Utolsó Poszt Vas. Dec. 23, 2018 4:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


I'll catch you when i can
Volgan & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; menő az új kódod ^^ • Szószám; 424 • Zene; First Date»
« "It's a wonderful metaphor,
catching a wave,
for how you can look
at other challenges in your life. »
Próbálta szépen. Fejemet sokatmondóan hajtom félre, úgy tekintek rá. Persze, mert akit vadásznak nevelnek, azok csak úgy átállnak a másik oldalra, nem? Vagy csak úgy elhiszik egy démon szavát, mint ahogy én is teszem. Persze, hiszen erről vagyunk híresek. Nem állítom, hogy nincs közöttünk ilyen. A félvér háború pontosan rámutatott erre a problémánkra.
Azonban nem lennék ott, ahol vagyok, ha bármily démon két szép szavára beadnám a derekam. Még akkor sem, ha valamiféle tanácsadó. De biztos kezdő, majd belejön. Idővel.
- Oh, nem kell - legyintek kegyesen. - Azt megoldonom én - válaszolom neki pofátlan vigyorommal az arcomon. Hiszen ő mondta, hogy bármit. Melyik vadász ne kapna erre? De tényleg, ki nem? Fairség ide vagy, oda. Igen, tudom, kezdő. De nem tetszik neki. Legközelebb majd akkor háromszor meggondolja a szavait.
A vigyor az arcomról még akkor sem tűnik el, amikor tovább méltatlankodik. Oh, de még nem. Hogy nyeregbe érezném-e magamat? Nem mondanám teljesen, de hogy neki erről tudnia kell-e? Végülis jelenleg nem öljük egymást, társam, még ha úgy is, de életben van. Tény, tett érte egy apró gesztust, és miután félig kibelezte “megmentette az életét”.
A magam részéről továbbra sem aggódom. Nagy kárt nem tud bennem tenni. Megöl? Hát akkor majd feltámadok - tartja a mondás.
- Miért lenne bármi érdekünk abban, hogy megöljük Lucifert? A pokol ura, ha levágod a fejet, a kutyái elkezdenek ugatni, na az lenne igazán csak anarchia - hajtom oldalra a fejemet. - Nem értem, hogy a városnak ebben mi érdeke van. Mi célt szolgál számunkra? - hisz erre nem adott még választ.
Csak azt, hogy ő mit akar. Itt lehetett volna az ideje alkudozni nem akar. Ő is csak követelőzik. Én meg ezúttal értetlenkedem. Arcom nyugodt, ajkam szegletében mosoly bújkál.
Szánalmas vagyok.
Mondatára halk, torokköszörülő horkantás tör fel torkomból, mit azonnal köhögéssel próbálok leplezni.
- Csak hogy ne felejtsd el. Te kérted az Én, a Város segítségét. Te mondtad, hogy Bármit megkaphatok. Ha valójában nem így gondolod ne mondd - vonom meg a vállam. Nem az én érdekem eme szövetség. Velük, vagy nélkülük, de harcolonuk nem csak ellenük, de az angyalok ellen is. Eddig is így tettük, ezután is így fogunk. - Egy jó tanács, mielőtt elmész. Lásd, mily kegyes vagyok, ezt még ingyen is kapod - teszem karomat keresztbe mellkasom előtt, és ha visszafordul láthatja újra csak a pimasz mosolyomat. - Ti démonok most halandók vagytok, amíg mi halhatatlanok. Most nekünk kedvez a helyzet, régi játékaitok itt most semmit sem értek. Ha legközelebb alkut akarsz, vagy szövetséget, előtte gondold át, hogy mit ajánlanál, miért cserébe és a másik félnek mi lenne ebben a nyeresége - emberek vagyunk. Gyarlók. Mindenben a hasznot akarjuk.

Volgan



☩ Reagok :
56
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
22

Utolsó Poszt Szomb. Dec. 01, 2018 3:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Oh nice try
Natalie x Volgan
Elkezdem vázolni a kis dolgaimat, de úgy néz ki most ő bosszant engem.
- Próbáltam szépen! -vágtam közbe mondanivalójába, miközben széttártam a karjaimat. Igen tényleg próbáltam vele is beszélni, de meg se akart hallgatni ezért pofánvágtam, majd újra és újra. Próbálok változtatni a módszereimen, de a tárgyalás sose az én stílusom volt. Inkább a kínzás, igen azt sokkal jobban szeretem, jobban is csinálom sokkal mint a beszélgetést, de ez most nem számít, változtatni kell, és most egy erős tárgyalóféllel nézek szembe. Mikor közöltem vele, hogy bármit megkap, hangosan füttyentett egyet, és elkezdte sorolni a követeléseit. Hallgatom a nő szavait, de nem érzem azt, hogy ez egy hú de fair dolog lenne. Én adjak ki mindent magunkról, ő meg talán segít, talán nem… azért ennyire hülye én se vagyok. A fele dolgot föl se fogtam hirtelenjében annyira lesokkolt a „kérése”. Inkább követelésnek mondanám. Apró szünet után előáll még egy dologgal.
- Persze le ne vadásszam őket helyetted? - mordulok rá hirtelenjében. Fölállok kényelmesnek gondolt helyemről, és közelebb lépek hozzá.
- Tudod mit kezdjük azzal, hogy Lucifert megöljük utána lehetünk barátok is nem? - fintorodok el a végére.
- Kár volt azt hinni, hogy te méltó vagy rá… - fordítok hátat neki, és megcélzom az ajtót.
- Szánalmas vagy… - bököm neki oda, ám készen vagyok egy esetleges hátbatámadásra is.


Natalie Rossmyra



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
100
☩ Play by :
Meghan Ory

Utolsó Poszt Kedd Nov. 20, 2018 5:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


I'll catch you when i can
Volgan & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; menő az új kódod ^^ • Szószám; 367 • Zene; First Date»
« "It's a wonderful metaphor,
catching a wave,
for how you can look
at other challenges in your life. »
Tekintetem nem kerüli el, ahogy ökölbe szorítja a kezét. Mégsem mozdul, habár ezúttal az ő izmai feszülnek egészen a pattanásig. Hát igen. Ő akar valamit és ezt el kell érnie. Én pedig nem adom könnyen magamat. Igazából sehogy sem, de hagyom egy kicsit hadd izzadjon.
Szavaim pofátlanok lennének? A legtöbb természetfeletti egy pillanatig sem gondol abba bele, hogy mi miket élünk át miattuk. Emberek, esendőek és halandóak. De megvannak az elképzeléseik a világról, na meg… Bárki bármit mondd az egyik legerősebb faj. Az akaraterőnk, hogyha akarjuk, meginghatatlan. Persze mindig van valami, amire eladhatjuk a lelkünket, de aki nem teszi meg akkor sem?
Az övé az értékes. Neki sem kellene, hogy az első alkalma legyen, hogy egy olyan emberrel találkozzon mint én. Igaz máskor az emberek meghalhattak és vállalniuk kellett ezt a kockázatot.
De hát ki mondta, hogy én nem vállalom most is?
Aztán elkezd beszélni.
Az első mondata után azt kívánom, hogy bár ne tette volna meg. Szemöldökeimet összevonom és úgy tekintek rá.
- Ugye… Tudod, hogy nem kellene… - kezdek bele, de igazából köpni nyelni nem tudok.
Oké, nemrég nevezték ki, de…
- Most komolyan olyan idiótának nézted New York vadászait, hogy azt hitted, hogy kínzással - bökök fejemmel társam felé. - Támadással, majd a követeléseid elmondása után bizalommal hallgatják a szavaidat? - teszem fel, mert… valahol igen, megszántam szerencsétlent.
Majd pedig elhangzik az a mondat, amire minden tárgyalófél vár. Hangosan füttyentek ezt hallva.
- Rendben. Kérem az összes démon névsorát, ki jelen van New Yorkban, biztos nem lehet nehéz kideríteni számodra - mosolygok rá, miközben felemelt kezemmel mutogatok az ujjaimmal. - Aztán szükségem lenne a legtöbb rúnára, amit a démonok használnak, pecsétekre, de minden másra is. A démoni tudásra nagy szükség lenne, nézzük mi van még… Démonkutyák idomításáról egy kézikönyvre, az impeket könnyen le lehet vadászni. Tényleg egy holt biztos démoncsapda. Mh, nézzük mi van még - gondolkozok el azon, hogy mivel is húzhatnám le a démont.
Azt mondta, hogy bármit megkapunk. Én pedig a városra gondolok első sorban.
- Jaj igen! A démonok hiearchiájára is kell, névsorral együtt. Ki milyen tisztet tölt be, milyen képességei vannak, tudod, hogy mire gondolok. Ha ezekkel megvagy, hozd el és meglátjuk, hogy szövetségbe lépünk e - mosolygok rá negédesen.
Azt mondta, hogy bármit. Nekem pedig a bármi egy kimeríthetetlen forrás.

Volgan



☩ Reagok :
56
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
22

Utolsó Poszt Vas. Nov. 18, 2018 5:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Oh nice try
Natalie x Volgan
Szorításomra fogait összeszorítja, és szemhéjait összehúzza. Nézem őt, de semmi félelem. Nem olyan gyámoltalan mint a társa. Meglepő. Majd belekezd mondanivalójába. Kedvem támadna ismét megszorongatni, de az rontana az alapból elmérgesedett helyzeten, így inkább tűröm pofátlan szavait. Miután kényelembe helyeztem magam, és közöltem vele a helyzetet, de erre se úgy reagált, mint elvárná a démon. Hallgatom a hosszasra nyúlt történelem órát, és ismét kinyílt a bicska a zsebembe. Ökölbe szorítottam a kezem, azzal nyugtattam magam, hogy ne tépjem ki a szívét. Pedig gondolatban már buksi eszegette a darabkáit. Megrázza a fejét, és nevetni kezd. Idegesít, de a tény, hogy pofátlansága ellenére profi, megállít bármiféle agresszív cselekedetemben. Mikor befejezte egy pillanatra csöndbe maradok. Semmi magamba szállás vagy valami, csak úgy átgondoltam a dolgokat. Főleg azt, hogy egy két embert akit felsorolt, hát maradjunk annyiban, hogy volt közöm a halálukhoz.
- Szóval… Először is nem szívességet kérek hanem szövetséget ajánlok. A kettő nem ugyan az. Másodszor – tartok egy apró szünetet – Nagyon ügyes vagy, hogy tudod a történelmi személyek nevét, és munkásságukat, de az a múlt, most egyikük se tudna mit kezdeni ezzel a helyzettel ami van. Mi épp ezen vagyunk. Harmadszor. - teszem fel a kezemet hármast mutatva – Sokáig csak harcos voltam, kinevezésem nem olyan nagyon régen történt, de azóta se sokat tárgyaltam. - gondolkodok el egy pillanatra, és rájövök, hogy Azu többnyire piszkosabb munkákat adott, vagy olyan megbeszéléseket aminek a végén a másik félnek halnia kellett.
- Bármit megkaptok. - fejezem be mondanivalómat egy halk hümmögéssel kísérve.  


Natalie Rossmyra



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
100
☩ Play by :
Meghan Ory

Utolsó Poszt Kedd Nov. 13, 2018 5:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


I'll catch you when i can
Volgan & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; menő az új kódod ^^ • Szószám; 402 • Zene; First Date»
« "It's a wonderful metaphor,
catching a wave,
for how you can look
at other challenges in your life. »
Szemmel tartom őt is és társamat is. Gondolataimon átfut, hogy igen, az eszméletlen férfit akár meg is ölhetné. Sokat nem érne vele, ami azt illeti. Most még nyugodt vagyok. Most még nem engedem meg magamnak, hogy a vörös köd ellepje az elmémet. Most még kontrollálni tudom magamat. De félő, minél jobban játszadozik velünk, annál nagyobb és édesebb lesz az a bosszú, melyet neki szánok. Mert ne legyen senki előtt sem titok: az lesz.
Majd hirtelen mozdul és torkomat ragadja. Fogaimat összeszorítom, kapkodnám a levegőt, ám gégémet szorító mancsai miatt a légzésem… enyhén szólva is akadozottá válik. A fájdalom miatt, szemhéjamat összehúzom, mégis emelt fővel tekintek fel rá. Szemeimben a félelem szikrája sincs, ellenben elszántság és düh az irányába? Az megannyi.
- Csak hogy jól sejtem - köszörülöm meg a torkom, mielőtt megszólalnék. Akaratlanul is nyakamat tapasztom a kezem, mintha lemoshatnám az undorító démon nyomát onnan. - Te jössz ide, hogy szívességet kérsz, majd megfenyegetsz - vonom le a következtetést. Füttyszóm bezengi a teret.
Nem, ne hidd drága Démon, hogy hagyni fogom, hogy könnyű munkád legyen. Nagy a szám? Naná, és hogy ennek mi lesz a következménye? Majd kiderül.
De valamit nagyon elfelejtenek: mi emberek nem felejtünk. Életünk véges, mégis húsz éve mást sem hallok, másra sem neveltek, minthogy ezeket a férgeket írtsuk, az angyalokkal egyetembe. Ne várjon tőlünk senki csettintésre való változást.
A magam részéről nem ülök le, csak karba font kézzel állok. Immár. A távolság közöttünk pár lépésnyi. Bőven tudom bontani a tartásomat.
Figyelmesen hallgatom. Szemöldököm olykor megrándul, ajkam akaratlan mosolyra fakad, s mire befejezi?
- Wow! - vigyorodok hitetlenül, szinte megszólalni sem tudok. - Azt mondtad, hogy… valami… tanácsadó vagy? - hajolok kissé előrébb, kezemet felemelve forgatom meg a csuklómat, ezzel is alátámasztva kérdésemet. - Vagyis nem pár éve létezel igaz? Na nézzük csak. A világ kiadta magából a történelem legnagyobb diplomatáit. Főleg ez az ország, Roosevelt, Wilson! Kissingerről nem is beszélve, de még ha a világot is nézzük… Jaj hogy, hívták az angol pacákot. Churchill! Oké, még ha ők a jó oldalon is álltak, ahol vélhetőleg az angyalok, azért Sztálinba és Hitlerbe is jutott némi diplomáciai készség… De te, szinte semmit sem tanultál ezektől - rázom meg a fejemet, majd hitetlenkedve nevetem el magmat.
- Wow. Idejössz, megfenyegetsz, ártasz a társamnak és még azt kéred, hogy segítsek neked? A város segítsen Nektek? A félvér háború után? Na jó, rukkolj elő valamivel, de nagyon gyorsan - adom meg számára a lehetőséget újra, és hitetlenül kacagok fel. Ez a nap poénja, de komolyan.

Volgan



☩ Reagok :
56
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
22

Utolsó Poszt Szomb. Nov. 10, 2018 8:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Oh nice try
Natalie x Volgan
Szép beszédem teljesen feleslegesnek bizonyult. Makacs nőszemély azt meg kell hagyni. Az pedig, hogy azt állítja nem tudok vele mit kezdeni, egyenesen felháborít. Majd kérdezősködni kezd. Annyira nem ostoba, és hagyja, hogy a kollégáján segítsek, de ő nem mozdul. Izmai megfeszülnek, látszik rajta, hogy ingerült. Mindenre felkészült, csak arra nem gondolhatott, hogy nem támadok. Kényelmes mozdulattal visszafektetem a földre a társát, majd szembe állok vele. Hogy mondod? Ez nem tudja kivel beszél. Szavai hallatára sebesen előtte termek, és megragadom a torkát.
- Vigyázz a szádra. Kérdés nélkül letéphetném a karodat, melyen a pecsét van, és miután megszálltalak, nem lenne ilyen enyves a nyelved. - elengedem végül, egy aprót lehet lökök is rajta, de az nem számottevő. Hátat fordítok neki, telekinézissel egy ládát mozgatok magam elé, és ráhelyezem magam. Már ha nem tervez felelőtlen mozdulatokat a nő. Újra szembe vagyok vele, ha ő le akar ülni ott a szék melyen a haverja ült nem is olyan régen. Ha már haver, sérülései az italtól elkezdtek beforrni, és emberibb kinézete lett.
- Szóval… öhm hogy is hívnak? Na mindegy nem is lényeges. Változások vannak, és kellenek a vadászok képességei is. Egy ezt felülmúló dolog van készülőben, de erről még nem beszélek neked, amíg nem bizonyosodtam meg benne, hogy mellénk állsz. - fordítom komolyra a szót, és némiképp barátságosan beszélni, mint férfi a nővel, vagy mi.
- Te is egy katona vagy nem? Parancsokat teljesítesz, na én is ezt teszem, csak már most más osztogatja a lapokat. A háborút nem mi kezdtük, hanem egy bizonyos személy. Aki ha tenné a dolgát, akkor most nem kellene itt lennem. - osztok meg vele pár információt, hátha ettől jobban áll majd a dologhoz. Még mindig készen állok bármilyen támadásra, de remélem nem kerül sor további harcra.    


Natalie Rossmyra



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
100
☩ Play by :
Meghan Ory

Utolsó Poszt Pént. Nov. 09, 2018 7:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


[quote="Natalie Rossmyra"]
I'll catch you when i can
Volgan & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; menő az új kódod ^^ • Szószám; 355 • Zene; First Date»
« "It's a wonderful metaphor,
catching a wave,
for how you can look
at other challenges in your life. »
A köztünk lévő feszültség enyhülni látszik. De ez csak a látszat semmi több. Ugyanis a feszültség nem szűnik meg körülöttünk, én nem bízok benne. Vélhetőleg ő sem teszi. Ostoba lenne, ha megtenné. Mégis emelt fővel tekintek rá. Van, hogy el kell hitetnünk velük, hogy az ő oldalukon álljunk, ahhoz, hogy megnyerjünk egy háborút.
Oh, nem. Ezt a háborút elvesztettem. Ő egy erős démon. Én meg egyedül vagyok. Beismerem a vereségem, ha úgy adódik, de ez nem egyenlő azzal, hogy meghunyászkodnék. Remélem, hogy ezt ő is nagyon jól tudja.
- Ah, mennyire kényelmes. Előbb verjük szét az embert, majd mikor rájössz, hogy úgysem tudsz vele mit kezdeni, inkább üzletet ajánlasz - hajtom félre a fejemet. Kócos hajam lelóg a föld irányába. Kezem hátával letörlöm a rászáradt vért az orrom alól. Mosolyom jeges. - És mondd, miért akarna bárki ebből a városból egy magadfajtával alkut kötni? - fintorodik el az arcom, hangsúlyom is megváltozik. Szinte már undorodva ejtem ki a szavaimat.
Nem azért vagyok itt, hogy jópofizzak vele. S nem fogom szembe köpni magamat. Nem fogok egy mocskos démon előtt meghunyászkodni, noha nagyon is kíváncsi vagyok arra, hogy mit is akarna ajánlani. Mert adnia kellene nekünk cserébe bármit. S mégis mit tudna felajánlani nekünk?
Eddig is megvoltunk a démonok és angyalok segítsége nélkül.
- Meggondolnám, érdekes - ejtem ki a szavakat, majd figyelem, hogy mit is csinál. Szemeimmel követem minden mozdulatát. Izmaim megfeszülnek, vibrálnak bőröm alatt. Láthatja, hogy bármikor képes vagyok védekezni, támadni. Reagálni minden hirtelen mozdulatra. Mint egy bokor alján fekvő vadmacska, ki már kinézte a prédáját, csak a megfelelő pillanatra vár.
- Mindjárt összecsinálom magam, Volgan - mosolygok rá negédesen, mintha érdekelne a titulosok. - Engem rohadtul nem érdekel sem a neved, sem a titulosod, sem pedig, hogy kinek a csicskása vagy. Az egyetlen, ami érdekel, hogy mit keresel a városomba, mit akartál a társammal csinálni. S mégis mit hiszel, hogy azzal, hogy nem ölsz meg, megbocsátást nyer a hét évvel ezelőtti háború, mit ti indítottatok a város ellen? - vonom fel a szemöldököm. Szívesen keresztbe fonnám a mellkasom előtt a kezeimet, de balgaság lenne. Ha támadna, akkor nehezebben tudnék védekezni. Inkább kivárok. Nem lépek a társam mellé, hogy megnézzem, hogy van. Hallom hörgő légvételeit.

Volgan



☩ Reagok :
56
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
22

Utolsó Poszt Csüt. Nov. 08, 2018 1:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Oh nice try
Natalie x Volgan
Kérdésemre meglepően jól reagált, mondhatni nőiesen, de ez mit sem ér, ha vagyok olyan cseles mint ellenfelem. A taktika bevált, és a kése kint koppan valahol. Látszólag szíven ütötte a dolog, valószínűleg az a szép indulatszó is így kerekedett ki ajkaiból. Két pontosan elhelyezett rúgással távolodik el tőlem. Nem éreztem belőle sokat, leginkább csak a ruhám lett koszos tőle. Hangos gondolataira nem igazán reagálok, inkább azon gondolkozom, hogyan tovább. Igazán ügyes, és ott van fejben. Az alkuba biztos nem menne bele, fenyegetni meg nem tudom mivel, de kell nekem ez a nő. Vagyis inkább nekünk. Talán ő lehetne az a vadász aki segít nekünk Lucifer ellen? Megölni semmiképp nem akarom, főleg hogy nem is tudom. Kezeit lazán leengedi maga mellé. Na végre nem ugrál felesleges fegyverekért. Én is visszább veszek lássa, hogy nem feltétlen ártó szándékkal vagyok itt.
- Sajnálom a durva megoldást, és a látványt, de nem akarta elmondani amit tudni szerettem volna. Egyébként azért vagyok itt, hogy ajánlatot kössek a vezetőtökkel, vagy valakivel, aki elég erősnek bizonyul. Akár te is lehetnél az. - Mutatok felé kezemmel.
- A helyedben meggondolnám az ajánlatot, nem mindenki érdemli meg. - bököm oda neki, és megindulok felé. Kezeimet úgy tartom, hogy jól lássa, és a tisztes távolságot megtartom tőle. Odalépek a cimborája mögé, és eloldozom a kötelet. Zsebemből egy kis fiolát veszek elő, melyet megitatok vele, persze ha a nő hagyja.
- Ettől jobban lesz. Egyébként a nevem Volgan, és Azura tanácsadója vagyok, aki az első Lucifer után. - egy kecses meghajlást is beleviszek a mutatványba, hisz kezet úgyse fogna velem.


Natalie Rossmyra



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
100
☩ Play by :
Meghan Ory

Utolsó Poszt Kedd Nov. 06, 2018 6:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


I'll catch you when i can
Volgan & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; menő az új kódod ^^ • Szószám; 346 • Zene; First Date»
« "It's a wonderful metaphor,
catching a wave,
for how you can look
at other challenges in your life. »
A kérdés valóban elhagyja az ajkát, de én csak egy a fejem hajtom oldalra, szemöldökömet felvonom a magasba. De, hogy lássa kivel van dolga, még mosolygok is neki. Szám sarkára éppen hogy csak rászáradt a vér, varrt képezve vele. Máris felszakítom ezzel. Az apró szúró fájdalom elenyésző, amit a karjaim lezúzása éreztet velem.
De elenyésző ahhoz képest, amit a mögöttem lévő társamnak kellett emiatt a pokolfajzat miatt elviselnie. Így máris elviselhetőbb a fájdalom.
Egyik kezemmel hátratúrom a hajamat.
Jegyezd fel Nat, legközelebb nem indulsz útnak, úgy, hogy le van engedve. Csak a baj van vele. Talán le kellene vágnod.
A kés előkerül, ő pedig elindul felém. Hidegvér Natalie, ez legyen a fegyvered.
Persze, könnyű ezt mondani, miközben a vérembe dübörög az adrenalin, a szívem pedig egyenesen a fülemen keresztül akar kiszakadni. Vajon hasonlót a démonok is érezhetnek?
A só beválik, a szúrás nem. Talán egy másik taktika…
De nem csak én vagyok a cseles. Felém csapó kezét elkapom, pontosabban tenyeremen csattan az ökle és abban a pillanatban próbálom is kicsavarni a csuklóját, ám ő meg a késemért nyúl a másik kezével.
- Picsába - szúrom ki ajkaimon keresztül. Bárhogy próbálom tartani a fizika most ellenem dolgozik. De semmi gond
Még egy rúgás a hasára, mellkasára, mielőtt eltávolodnék tőle.
Az újabb fegyverem is az útra kerül, az épület elé… Ügyes Nati, hamarosan elfogy mindened.
- Mh, lássuk csak - gondolkozok el hangosan, nem törődve az ő fájdalmaival. Majd meg fog hatni. - Az Abyssban, már ami a démonokat illeti. Csak olyan vendégszeretőek vagyunk, amilyen vendégek ők maguk is - újabb álmosoly fut végig az arcomon. Ha azt hiszi, hogy megúszta, akkor téved. Viszont most előnyben van, én sem vagyok ostoba. Ezt belátom. Kezeimet lazán tartom magam mellett. Nem szorulnak az ujjaim ökölbe.
Nyugalom áraszt el, mégha a szívem a torkomba is dobog.
- Nem kérdezem meg, hogy egy magadfajta mit csinál itt, pontosan látom - mégsem nézek társam felé. Nem adom meg neki az örömöt, hogy figyelmetlennek lásson. - A kérdés inkább az, hogy mit vársz, mit érsz el vele? Lelkét nem adja, és oh. várj… Nem is tudunk meghalni! - teszem ajkam elé a kezemet, ijedten.

Volgan



☩ Reagok :
56
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
22

Utolsó Poszt Hétf. Nov. 05, 2018 10:20 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Oh nice try
Natalie x Volgan
Szegény nőn nagyobbat lökök mint gondoltam volna, és sokkal komolyabbak a sérülései is. Egyenesen meglep, mikor a vérét törli le ajka széléről.
- Na… most mért kell ilyen mogorvának lenni? - szítom egy kicsit a tüzet, mely ahogy látom alapból tombol benne. Nem is baj minél jobban felhúzom az agyát annál egyszerűbb dolgom lesz. Gondolatai elhomályosulnak, nem tud koncentrálni, meg ilyenek. Csupa jó dolog számomra. Bár még úgy tűnik tervezget, nem ösztönből cselekszik, ez néha jó is, de nem ellenem. Egy kis kést húz elő bakancsa szárából, mire saját vérrel fest rúnát. A fenébe is mért nem figyeltem jobban mikor Azu magyarázta melyik mit is jelent. Mindig máson járt az eszem, és most mennyivel jobb lenne, ha tudnám is miről van szó. Sebaj az a lényeg, hogy a késtől meg kell szabadítanom. Nem várok tovább megindulok. A pillanat töredéke alatt teszem meg a maradék távot, és észlelem, hogy egy kis tasak repül felém. Só basszameg, kezemet az arcom elé helyezem, hogy azt érje, közben a késével már bök is felém, de szerencsémre el bírtam kerülni, egy hátrébb ugrással. Egy pillanatra megállok, és kezemet lesem, mennyi baja lett, szerencsémre használni még tudom, csak az égető fájdalmat kell lebirkóznom. Ismét támadást indítok, ám most nem konkrétan ellene, hanem a kés ellen, egy hamis mozdulatot teszek az arca felé, a jobb kezemmel, majd a ballal megpróbálom a kést tartó kezét elkapni, és a kést megragadva testemmel lökni az ő testén egyet, úgy hogy a bicska nálam maradjon. Ezek után elhajítom azt, egyenesen ki az ajtón a szomszéd ház falán koppanhat.
- Hol marad a kedvesség? Tudod most nagyon ég a kezem. Ez nem volt túl szép. - próbálom hergelni, hátha elkapom egy óvatlan alkalomkor, és tudok vele beszélni.


Natalie Rossmyra



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
100
☩ Play by :
Meghan Ory

Utolsó Poszt Szomb. Nov. 03, 2018 6:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


I'll catch you when i can
Volgan & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; nope • Szószám; 360 • Zene; First Date»
« "It's a wonderful metaphor,
catching a wave,
for how you can look
at other challenges in your life. »
Fejelésem nem ér célba, de nagyon nem is csodálkozom ezen. Aljas húzás volt - másodjára is. S mint ilyen, kiszámítható. Emlékszem, voltak időszakok, amikor az egymással szemben álló felek betartottak valami lovagi kódexet. Ez alapján harcoltak az óvilágban - ne térjünk ki arra, hogy a helyi indiánok miként haltak ki. Szóval a fehér ember kiváltsága ez a fajta kódex. Még szerencsém, hogy már nem azt a kort éljük, így nem számít, hogy milyen aljas eszközöket vetünk be, annak érdekébe, hogy életben maradhassunk.
A démon felemel és messzire lök el. Hogy tompítsam az ütéseket, zúzódásokat, igyekszem az oldalamra megérkezni a földre, előbb a kezemet csapva le. Egyszerű fizika a legtöbb becsapódási erő így abba vándorol. S mivel az oldalamra érkezem sem a tüdőm, sem a bordám nem reped sok felé. Ellenben a lendület tovább visz, gurulva teszek meg egy-két métert még.
Nyögve érintem a homlokom a hűvös talajhoz. Fájdalmaim mondanám, hogy elviselhetetlenek, de az adrenalin túlontúl buzog bennem, hogy tudjak ezzel foglalkozni. Fogaimat szorítva támaszkodom alkaromra és tolom fel magam. Szám sarkából kezem hátával törlöm le a vért. Karomon több helyen is zúzódások nyomai ékesítenek, oldalam, csípőm is fáj. Mit ne mondjak, hajam is meghúzódott. De hát így jár az, aki kibontott hajjal megy terepre, nem,
Mi mindent tudok… Meglepetéseket. A tűzgömb fényt gyújt és megláthatom a démon ocsmány pofáját.
- Inkább haljak száz halált, minthogy egy démon barátja legyek - köpöm szinte a szavaim.
Nem tudom, hogy a legtöbb ember, vagy vadász miként van vele, nekem elveim vannak. S nem fogok meghunyászkodni egy előtt sem. Kiállok ellenük, ha kell a végsőkig, de reméljük addig nem jutunk el.
Szemeimmel a fegyverem keresem. Túl messze van.
Na nem baj.
Lassan hajolok le, hogy bakancsom szárából kisebb kést húzzak elő. Bicskát. Bánom is én, hogy minek monják. Óvatosan sebzem meg vele az ujjamat, ha még van időm, mielőtt a démon véglegesen csökkentené a kettőnk közötti távolságot. A vágóeszköz élére gyorsan felfestek egy rúnát. Legközelebb belekarcolom.
Majd a zsebembe nyúlok. És ha csak ekkor ér elém, akkor most kapja az arcába a sót.
- Boldog hanukát - közlöm vele mosolyogva és ha esélyem van, akkor késem is megmártom valamelyik testrészébe. Tervem szerint az oldalába. A felfestett rúna miatt erejét elnyomhatnám…

Volgan



☩ Reagok :
56
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
22

Utolsó Poszt Pént. Nov. 02, 2018 1:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Volgan X Natalie

Tervem egyrésze sikerült, ám a rúgása nem pont oda érkezett ahova vártam. Ágyékomnál hirtelen fájdalmat éreztem, ám nem mutatom ki. Esetleg egy halk szisszenés hangzik, de ennél nagyobb fájdalommal is megbirkóztam már. Mikor kezét kicsavarom ő fejével próbál támadni. Hatalmas erővel indítja meg fejét az orrom irányába, ám gyenge próbálkozás, szabad kezemmel könnyedén elkapom a fejét, és megállítom azt. Nem tartana sokból, kitörnöm a nyakát itt helyben, de nem akarom feltétlen megölni. Kezeim közt a tagjaival nem csinálok mást, mint egy hanyag mozdulattal a gyárépület közepébe küldöm. Egyenest a cimborája előtt landolt aki véres pofával mintha motyogna valamit felé.
- Kíváncsian várom mi mindent tudsz még. - sétálok be utána, majd egy jól helyezett tűzgolyóval, fényt gyújtok a hatalmas épületben. Néhány olajfoltos doboz elég nagy lángon ég, hogy lássunk odabenn. Kezeimet széttárom várva a következő mozdulatát.
- Akár barátok is lehetnénk – vetem oda gúnyos mosollyal a képemen. Majd csökkentem a kettőnk közt lévő távot pár lépéssel.

Natalie Rossmyra



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
100
☩ Play by :
Meghan Ory

Utolsó Poszt Csüt. Nov. 01, 2018 10:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


I'll catch you when i can
Volgan & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; nope • Szószám; 271• Zene; First Date»
« "It's a wonderful metaphor,
catching a wave,
for how you can look
at other challenges in your life. »
Lövésem után semmi sem történik. A fenébe, nem találhattam el. Máshoz kell folyamodnom, de vajon mihez. Még magam sem tudom, de akkor rögtönzünk. Nem ellenőrzöm a szenteltvizes kis üvegcsét a zsebembe, sem pedig a sóval teli hangtalan zacskót. Tudom, hogy ott vannak, biztonságot jelentenek számomra.
Valahol mélyen, legbelül reménykedem abban, hogy megöltem a társamat. Addig sem szenved és mire magához tér, ez a rémálom véget ér, ő pedig a kórházba fog felébredni. Talán, de csak talán egyre gyanúsabb leszek a személyzetnek, hogy mindig egy sérültet hagyok a küszöbükön.
De ezen nincs idő rágódni. Ő hátulról lep meg, én meg ösztönszerűen támadok. A rúgást sikerül bevinnem. Mivel a rúgásom sikerül, ezért ágyékon találom, de ennél ő taktikusabb.
A fenébe, a démonok nem érzik, ha tökön rúgják őket? Ez rohadtul nem ér. Kezemet kifacsarja - ismerős mozdulat. Mintha valaki ezt már megtette volna velem…
Majd a földre akar vinni. Oh, babám, én nem most jöttem le a falvédőről. Erőből fejelek hátra, remélve, hogy eltalálom legalább az orrát, vagy az állát. Az sem kellemes, ha a nyelvedet harapod el, nem? Persze az esélye megvan annak, hogy előbb püföli a képem a betonba.
Ha nem kerülök a földre, úgy szabad kezemmel veszem ki a zsebemből a sós zacskót és dobom hátra a képébe. Hihetetlen továbbra is, hogy ágyéka nem ég. Na de az arca majd most fog.
De ha mégis padlóra kerülök, akkor sziszegve hallgatom a szavait.
- Oh, és még nem láttál mindent - jegyzem meg. Erőt veszek magamon, alkarjaimmal rugaszkodom el, és ha sikerül, akkor átfordítom magunkat, úgy, hogy ezúttal ő kerüljön alulra, háttal. Talán még arra is lehetne időm, hogy felálljak, de ez nemsokára kiderül.

Volgan



☩ Reagok :
56
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
22

Utolsó Poszt Szer. Okt. 31, 2018 3:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Volgan X Natalie

Nem habozik rögtön lőtt, ahogy megszólaltam. Ügyes meg kell hagyni. Én könnyedén elhajoltam a golyó elől, de ha a társa egy magasan lenne velem, most alulról szagolná az ibolyát. Majd ismét próbál valamit mondani, de félúton megakad. Gondolom, eszébe jutott, hogy mégiscsak. Elhagytam az épületet, a tetőn keresztül. Nagyon szívesen megnéztem volna az arcát, mikor megijedt. Szerintem, csak egy kicsi választotta el a sikítástól. Hirtelen mozdulattal próbál támadni. Egyszerre rúg derék magasságba, és a felfegyverzett kezével üt a fejem felé. Ügyes mozdulat sor, de ennél több kell ellenem. A kezét megfogom, a rúgást beengedem, az nem lényeges. Majd kezét kitekerve a földre próbálom vinni. Kezemet a fején tartva nyomom a betonba, és a fegyvert kiveszem a kezéből. Ám, ha mégis valami csoda folytán nem sikerülne akkor további védekező mozdulatsort hajtok végre.
- Te ügyesebb vagy mint a cimborád. - mondom neki miközben történnek az események.
- Kár… hogy ugyan úgy semmit nem ér.

Natalie Rossmyra



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
100
☩ Play by :
Meghan Ory

Utolsó Poszt Kedd Okt. 30, 2018 6:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


I'll catch you when i can
Volgan & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; nope • Szószám; 326 • Zene; First Date»
« "It's a wonderful metaphor,
catching a wave,
for how you can look
at other challenges in your life. »
A kutya nagyon hamar kimúlt. Vagy legalább is elcsendesült, mit csak remélni tudok, hogy annak a jele, hogy megdöglött. Így egy gonddal kevesebb. Ellenben van egy másik. A démon maga. Most aztán észnél kell lenned Natalie! Nem követhetsz el hibát. Nem csak a te életed függ tőle.
Halk nyöszörgés, egy kard élének sikolya, mely megcsapja a fülemet. Abba az irányba tekintek. Próbálom a szemeimet a sötétséghez szoktatni. Ennek az egyik módja, hogy behunyom és elszámolok legalább harmincig. Addig is fülemmel kell érzékelnem mindent. A veszély itt van, nem lehet óvatlan.
Halk kattogó hang. Valami leesik. Testem megfeszül, karjaim mozognak, mégis visszafogom magam.
Démonok. Telepatikus képeségekkel rendelkeznek.
~Ne higgy ennyire ostobának.~
Szemeimet kinyitom. A tárgyak alakjait már ki tudom venni. A sötétben a még sötétebbet. Mint valami rossz fekete-fehér filmet néznék. Nagyob robajjal vágódik egy tárgy a földhöz. Visszhangot ver az épületben, több irányból is hallom, mégis észak felől a legerőssebb.
Nem csak fejemet, de testemet is arra fordítom. Két kézre fogom újra a fegyvert. Még kilenc golyóm van. Értékes kincs és nem fogom elherdálni.
De lássuk milyen képességei is vannak a démonoknak. Telekinézis, démoni lét felvétele, megszállás… Okkult tudás, de ezzel nem mindegyik él. Pofátlanság.
A hangra azonban odakapom a fegyvert. Nem érdekel a szövege, lövök. Vérfarkasok ellen akarok harcolni! Azok ellen tudnék ezüstgolyóval harcolni. Nem hiszem, hogy a szenteltvizzel megáldott golyók nagyon hatásosak lennének majd ellene.
- Veled ellentétbe mi nem halunk - még ha el is találom a társam… Igen, meghal, sajnálom érte, de ez most kevés vezsteség. Őt vissza tudom jelenleg hozni a halálból - vagyis nagyon remélem.
Majd újra néma csend. Nem tudom, hogy eltalált-e a lövedékem bárkit is. A hang irányába lőttem. A szája, feje irányába, velem egymagasan.
Ha el is találta és továbbra is mögém settenkedik, a hangjára érzem, hogy megfeszül a testem. Ugranék is, de helyette inkább csak hirtelen mozdulok. Szívem a torkomba dobog, a hátamon felállt a szőr az ijedelemtől -melyre számítanom kellett volna.
Hirtelen fordulok. Egyszerre rúgok öl magasságba és a fegyvert tartó kezemmel ütök az arca irányába, remélve, hogy az agyar eltalálja őket. Persze az egész képletes, sok mindentől függ, hogy sikerül-e, vagy sem.

Volgan



☩ Reagok :
56
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
22

Utolsó Poszt Vas. Okt. 21, 2018 3:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Volgan X Natalie

Úgy tűnik az áram hiánya nem riasztotta el a vadászomat. A kutya morgása bejárja a teret, majd egy szarkasztikus megjegyzést tesz. És egy lövés után a kutya elnémul, tökéletesen a szeme közé. Nem egy unalmas kis vadásztanonccal van dolgom, hanem egy profival. Majd ismét hergelni próbál. Ez viszont elég amatőrnek látszik. Próbálkozik hátha leleplezem hollétem. Tipikus sötétbe támadok technika. Haverom aki a terem közepén ül is ezzel próbálkozott, de láthatjuk, mi lett vele. Egy nagy adag véres gombóc, bár még lélegzik. Arra ügyeltem, hogy ne essen túl nagy baja. Ott termek mellette néma csendben, és az ajtó felé figyelve szépen lassan kihúzom kardom belőle. A fémes súrlódásnak van egy gyönyörű hangja ami zene füleimnek. Apró mosoly hagyja el számat miután visszaszereztem fegyveremet. Igaz, ezt nem látta senki, de én tudtam, hogy így van. Majd gondoltam egyet egye fene. Belemegyek a játékba. A teret bejárva apró hangokat adtam ki, hátha rámegy, és ellövöldözi a golyóit. Először egy dobozt, majd egy széket, és így folytattam tovább, és tovább. Majd odaálltam a társa mögé.
-Óvatosan lövöldöznék a helyedben. Fene tudja kit találsz el. - közlöm vele a tényeket, és elkezdtem a székkel zörögni melyen a vadászka ült. Majd mikor meguntam, kimásztam a tetőn lévő lyukon az épületből, és láttam a nőt. Ott guggolt az ajtónál arra várva, hogy történjen valami. Egy őrültség jutott eszembe, amit más zsigerből elfelejtett volna, de én mégis megcsináltam. Mögé lopóztam odahajoltam a füléhez, és egy halk „booo” -t mormoltam bele.

Natalie Rossmyra



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
100
☩ Play by :
Meghan Ory

Utolsó Poszt Szomb. Okt. 20, 2018 8:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


I'll catch you when i can
Volgan & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; nope • Szószám; 326 • Zene; First Date»
« "It's a wonderful metaphor,
catching a wave,
for how you can look
at other challenges in your life. »
Természetesen ráér később. Mert nyilván most kell, hogy elmenjen a világítás ebben a tetü épületben. Viszont valamivel nem számolt a természet - talán mert az akarta így. Kiment az áram, vagyis vélhetőleg elvonták az épület elől a szolgáltatást. Magam sem értem, hogy minek kell ezt fenntartani. Hát persze, egykor lőszergyár volt. Manapság is itt szereljük össze őket. Fene jó dolog ez.
Amit viszont ebből ki akartam hozni, az az, hogy a helyzeti előnyöm nagyobb, bárki is van itt. Ugyanis ismerem minden egyes zúgát a helynek. Minden búvóhelyét, minden kötelét, minden kábelját.
De ha valamit is máshova tettek nagy bajba…
Idáig sem jutok el a gondolatommal, mert morgást hallok meg. Mély sóhajt hallatva forgatom meg a szemeimet, miközben belépek a helyre.
- Komolyan? Egy démonkutya? Közhelyesebb nem lehetsz? - innentől kezdve viszont biztos vagyok abban, hogy démonnal van dolgom. Na jó, most már bevallom, hogy eddig csak tippeltem, hogy az lehet.
Az angyalok mellett, ők is az ellenségeink. És akkor még nem ejtettünk szót az aljadék félvérekről. Ironikus, hogy ezt Pont én mondom? Nem hinném, elég volt hét éve egy háború, nem kell még egy. Jó, nem kell mindenkit gyilkolni, aki félvér, csak aki rászolgált. Ez lenne a jó szó rá.
De ne térjünk el a tárgytól. Habár, hogy ezt megtettem a testem lenyugodott. Átvette felette a hatalmat a automata rendőr. Csak így hívom a jelenséget. Egyfajta külső szemlélőként figyelem végig, mi is történik körülöttem. A testem mégis tudja, hogy mit csináljon. Csap, rúg, harap, lő. Precíz mozdulatok. Muszáj vagyok, ember vagyok.
Halandó. Még ha most én is vagyok a halhatatlan.
Kezemet magam mellett tartva neszelek. A démonkutyára. A röhögéssel most nem törődöm. Az elég messziről jön, hogy ne tőle tartasak. A kutyától jobban. Találkoztam már a fajtájával. Nem, nem vérfarkasok, mégis könnyedén veszélyessé válhatnak. Nem sokban áldom azt, hogy bezárult a pokol, de az, hogy ennek hatására végre a rohadék dögök láthatóak lettek… Na azt csak áldani tudom.
A morgas irányába fülelek, majd hirtelen emelem fel a fegyvert és egyetlen lövéssel célzok arra. Nem kell a világosság, hogy hang irányába tudjak lőni. Mint már mondtam ismerem a helyet. Persze elugorhat, de akkor is megsebesült.
- Sajnos ez nálam már nem annyira jön be, ellenben… - kezdek bele, azonban nem folytatnom a vitát. Várom, hogy a drága démon méltoztasson közelebb jönni. Néha bánom, hogy nem vérfarkasokkal és vámpírokkal kell megküzdenem. Sokkal egyszerűbb lenne az életem egy ezüst golyóval.

Volgan



☩ Reagok :
56
☩ Play by :
Garrett Hedlund
☩ Korom :
22

Utolsó Poszt Pént. Okt. 12, 2018 9:53 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


VolganX Natalie

Egy impet idéztem meg azzal a céllal, hogy nézzen szét az épületen kívül. Majd csöndben vártam, és közben néztem a fickót aki vérben ázva ült megkötözve a széken. Olyan megtört, olyan szánalmas. Szinte könyörög azért, hogy megöljem. Ez még várhat. A kis nyomorult impem az ajtónak rohan, és hatalmas koppanással lepattan róla. A fejemet fogom. Ennyire, hogy lehet egy lény gyámoltalan. Vagy csak az én impjeim ilyen gyökerek? Gondoltam magamban, miközben visítva rohant be a nagy fémajtón. Látott valakit, ez tény. Mintha egy árnyékot látnék az ajtóba megjelenni. Vajon meglátott? Akkor már biztos lőtt volna. Kétségbeesett kijelentésére önkéntelenül is elnevetem magam. Ezzel felfedve, hogy tényleg van benn valaki. Démoni nevetésemtől zengett az üres gyárépület. Foglyomat, még  a hideg is kirázta. Az impet visszaküldöm, és várok mikor lép be a vadász. Kezemet tőrömre készítem, ha esetleg szükség lenne rá. És minő meglepetés, hogy a kis lámpa ami az épület tetejébe lógott pont most égett ki. Ezzel növelve az előnyömet, amire egyébként nem sok szükségem van. Mivel az imp nem igazán vállt be így egy pokolkutyát is megidézek, bár ő nem tud halkan lopakodni, de legalább van egy borsónyi esze. A gyárba csak egy kinti lámpa halovány fényei szűrődnek be ezek segítségével figyelem a kutyám mozgását. Lassan mozog, halk morgása bejárja a teret. Vajon hányan lehetnek? Esetleg volt olyan balga, hogy egyedül jött? Biztos azt hitte, hogy valami ügyefogyott kisrangú kölyökdémonnal van dolga, de erre ráfaragott, hiszen a pokol legjobb harcosával kell tudását összemérnie. Hirtelen az ajtóhoz kapom a fejem mintha hallottam volna valamit, olyasmi volt, mint amikor a cipő megcsúszik a kavicsokon.



Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon
Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
7/7
Leviatán
8/7
Angyal
2
Démon
9
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
7
Vadász
8
Nephilim
3