• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

 
Revithan tetőlakása
SzerzőÜzenet

Vendég
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Nov. 21, 2016 5:34 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2


Gráni & Revi

*Sejtelme beigazolódni látszott, a nő intelligens volt, s nem az eredeti nevét használta, hisz ha valaki azért jön egy emberi buliba, hogy szórakozzon, avagy feltűnés nélkül tegyen valamit, cseppet sem fogja hangoztatni, hogy ő márpedig démon és a pokol legmélyebb bugyraiból érkezett, hogy szórakoztassa magát az emberek kicsinyességén.
Neki természetesen nem is az volt a célja, hogy kikényszerítse Gilianból az igazi válaszokat, hisz azokat úgyis csak akkor kaphatja meg, ha a gyönyörű nő szeszélye úgy kívánja. *
- Nos… én vagyok a viskó tulaja valóban… *itt tartott egy rövid szünetet, s kezeit összekulcsolva maga mögött rövid mosollyal fúrta a szemét a másikéba, várva, hogy milyen reakciót vált ki belőle.*
- Szerintem mindenkinek arra kell szánnia a figyelmét, akit érdemesnek tart rá, és nem arra, aki igényli… Így alakulnak ki olyan kapcsolatok, amelyet az adott személy értékel is, és nem csak félredob, ha úgy esik kedve. -
* Kifejezése arról árulkodott, hogy tisztában van vele, hogy ki is a nő, de cseppet sem törődik a ténnyel. Természetesen nem szerzett még bizonyítékot a dologról, s talán nem is fog, de ez nem zavarta, hisz egy bulit tartott épp egyben, s intett az ajtónál álló figuráknak, hogy tessékeljék levegőre az okádós figurát a sarokban, akik erre egyből meg is indultak arra, ezzel a probléma le is volt tudva. *
- Szóval azt mondja, ki tud tölteni réseket olyan gyűjteményekben, melyek hiányosak… Ehhez magam is értek egy kicsit. -
* Arcán egy pillanatra vigyor jelent meg, majd visszaváltott a szokásos Showman arckifejezéshez, mely a védjegyévé vált az évek során.
Gilian nagy érdeklődést mutatott a falon lévő kép iránt, melyet még tavaly egy út során szerzett, s odaérve szemei a kép vizsgálatába kezdtek…
Revi nem tudta, hogy meglovasítani szeretné a képet, vagy csak ekkora műértő, de nem izgatta a kérdés, hisz bőven volt pénze, ha az összes dolog egyszerre tűnne el a lakásból, az is csak minimális veszteség lenni, mivel ezt a lakást csak akkor használta ha New Yorkban akadt dolga.
Közelebb lépve a nőhöz, mellette állt meg, s maga is vizsgálni kezdte a festményt… *
- Szörnyű egy hamisítvány… de megtetszett, megvan a maga bája… -


Gráinne Mhaol
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Posztok :
54
☩ Rólam :
☩ Rang :
Golddigger
☩ Play by :
Kate Beckinsale
☩ Pokol vagy menny? :
A Pokolba kívánnak
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Nov. 21, 2016 10:11 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2



Revithan & Gráinne
❝ ...Est quadam prodire tenus, si non datur ultra... ❞
Vadászó tekintetem lassan fürkészte a bulizókat. Néhányan a medence által vizesen jöttek be, hogy igyanak valamit, mások már inkább a sok alkoholtól voltak elázva. Egy srác a sarokban éppen a nagyobb cserepű virág tövébe adta vissza gyomra tartalmát. A legtöbb nő fintorog rajta, én csak elmosolyodom. Emlékszem azokra a dorbézolásokra, amelyeket a kikötőkben élveztem. Ott az ilyesmi teljesen természetesnek számított. Ha lenne egy kis lövöldözés, vagy késelés, már egészen otthon érezném magamat. Ám ez nem az a fajta buli, mint a régi idők kalóz ivászatai. A tekintetem megakad egy férfin, s egy mosollyal ki is dobom elé a mézes madzagot és elfordulva várok. Nem kell sok, a halacska a horogra akad, s egy pillanat múlva már mellettem is terem, tartva az illedelmes távolságot. Két italt kér, egyet nekem, a szám sarkában megjelenik egy apró mosoly, ám rögtön el is tűntetem.
Kissé felé fordulok, mikor beszélni kezd hozzám, s elém tolja az italt. Szó használata megüti a fülem, de megállom, hogy elmosolyodjak...játszani akarok vele, nem leplezem le magam ily hamar. Az italra pillantok, majd vissza rá.
- Szóval Ön a ház ura? Megtisztel, hogy rám szánja a figyelmét, hol ott mások talán jobban áhítoznak rá. - mondom, miközben vállam felett hátra pillantok az ott hagyott női társaságra. Magamban azonban kárörvendek, s élvezem gyilkos arckifejezésüket.
- A nevem Gilian. A meghívást pedig vétek lenne visszautasítanom. - veszem magam elé a vodka martinit egy kis somolygással. Hiába, egy jó alkoholt nem tudok visszautasítani. A valódi nevem egyelőre szándékosan nem árulom el, ki tudja, a végén még kiderül, hogy járatos az alvilági körökben -ahogy a legtöbb gazdag ember- és elárulnám magamat, ha a rendes nevem használnám. A kérdésre, hogy miért vagyok itt, egyelőre nem válaszolok, először a kapott italba kortyolok, a férfi arcát fürkészve. Van benne valami, ami biztos nem földi. Ha meglennének a képességeim, könnyedén kideríthetném, hogy mi is a Mr. azonban erő híján vagyok, hála a zárópecsétnek a jobb csuklómon. Az emberek átlagosan tetoválásnak nézik, ha meglátják. Csak azok tudják azonban jelentését, akiknek köze van a természetfelettihez. Most éppen egy vörös selyemszalag rejti ezt, olyan rajtam, mint egy csinos dísz.
- Noha jó hangulatú a parti, én inkább munkaügy miatt vagyok itt. Értékbecslek, eladok, veszek... Potenciális vásárlókat keresek. - mondom a fél igazságot kis mosollyal, majd a bárszékkel hátra fordulva a falon lévő festményre pillantok.
- Ahogy látom, itt is találni kincseket... - pillantok a Van Gogh festményre a falon. Fel is kelek az itallal egyutta székről és kecses, légies léptekkel sétálok a "Négy elvirágzott napraforgó" elé. Bal kezem keresztbe teszem testemen, hogy jobb könyököm rá tehessem, s úgy tartsam tovább a poharat. Értő szemeim azonnal az eredetiség jeleit keresik, vagy épp a hamisításét. Nincs kétségem afelől, hogy a férfi utánam fog jönni. Talán dicsekedni fog, mond pár szót a képről, vagy arról, hogyan jutott hozzá. Igazából nem is bánnám, noha mindent tudok már erről, még pedig azért, mert ez talán az első lépés, hogy még több kincset felfedezhessek itt, vagy ő maga mutasson nekem.


Vendég
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Nov. 21, 2016 12:45 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2


Gráni & Revi

*New Yorkban elterjedt tény, hogy Johnny Rocks, avagy Reviathan állati nagy bulikat szokott tartani, s állandóan a város krémje jelent meg a bulijain, rengeteg gazdag és befolyásos szórakozni vágyó ember, akikben rengeteg potenciál volt, hogy még több pénz keressen. Ő volt a hivatalos vendéglátója ezeknek a halandóknak, s mindüknek megadta amire vágytak, pont ezért imádták, s bálványozták őt… szinte olyan érzése támadt mintha kissé istenitenék is, természetesen nem ez volt a célja.
Bár tény, hogy nem sokat törődött az anyagi javakkal, hiszen nem szenvedett semmiben hiányt, mégis csinálta, mivel kihívást látott a dologban, s mint mindig, itt is csak a szórakozásnak élt.
Történetesen egy ilyen bulit tartott épp aznap, rengeteg gazdag férfivel és nővel, s mindük kereste a társaságát, mind része akart lenni annak a fényűzésnek, amit az ő cseppet sem szerény szermélye tudott nyújtani. Már mikor belépett a bulira, akkor felfigyelt a nőre, aki láthatóan hasonló személyiségjegyekkel rendelkezett, mint ő maga, ebből is leszűrhető volt, hogy nem átlagos halandó, talán félangyal, talán démon, ebben nem volt biztos, de minek utána ez egy buli volt, és valószínűleg szórakozni jött, cseppet sem zavarta ez a dolog.
Helyből le is koptatott egy férfit, aki bepróbálkozott nála, s incselkedve várta, hogy ő csatlakozzon hozzá. Ezen egyértelmű jeleket még egy vak is kiszúrta volna, hisz a csábos mosoly, majd az ignoráló hozzáállás ősi csalogató technika volt, s mindketten jól ismerték a játék szabályait.
Revi a korából adódóan is régi vágású férfi volt, így tudta, hogy mindenképp neki kell odamenni.
Át sétált tehát a bulizók tömegén, s alig fél méterre a nőtől a pultra támaszkodott, majd a csapos felé fordult.*
- Estét, Rob, két vodka-martinit, az egyiket nekem, a másikat a hölgynek… -
*Még nem fordult felé, megvárta míg az italok megérkeznek, aztán lassú de magabiztos mozdulattal odafordult, s így szólt.*
- Pokoli hőség van ma, nem igaz… Ms… * itt tartott egy kis szünetet. A szóhasználatát direkt így választotta meg, mert 80%ig biztos volt benne, hogy Pokolból érkezett a vendége, ez a csábító és csinos kinézet, és ez a mosoly nem lehet sem emberi sem angyali. *
- Vajon mi csábított egy ilyen gyönyörű nőt az én szerény hajlékomba? -
* Tette fel következő kérdését, közben mosolyogva a nő elé tolja az italt. *
- Remélem elfogadja tőlem. -

Gráinne Mhaol
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Posztok :
54
☩ Rólam :
☩ Rang :
Golddigger
☩ Play by :
Kate Beckinsale
☩ Pokol vagy menny? :
A Pokolba kívánnak
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Nov. 20, 2016 10:28 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2



Revithan & Gráinne
❝ ...Est quadam prodire tenus, si non datur ultra... ❞
Sokszor mondják rám, hogy szarka vagyok, és nem véletlenül. Mindenféle szép, értékes tárgyat magam köré gyűjtök, majd eladok. Ezeket általában gazdagabb pasik, nők lakásain szedem össze, miután beédeskedtem magukat oda. Egy jó buli kellemes keretet tud adni egy ilyen akciónak, de ha éppen nincs kedvem valakivel odáig eljutni, megelégszem az ékszerekkel és a karórákkal is.
Nem is olyan rég találtam erre a partira, ahova ugyan nem engem, de azt a nőt aki épp mögöttem fekszik félig lelógva az ágyról, részegen, igen. Miután elolvastam az e-mailt, megjegyeztem a dolgokat, töröltem is azonnal, hiszen nem volna mókás, ha megjelenne ott és leleplezne. Jobb, ha nem tud erről a dologról. Felkeltem, összeszedtem az ékszereket, a pénzt és egy porcelán elefántot. Cukin nézett ki, azt ki is rakom a polcomra. Másnap még elintéztem egy aukciót a fekete piacon néhány ritka festményre, aztán a következőnap pedig pihentem. Kellett, mert aznap este várt a "Hawaii" témájú buli, annak a gazdag fószernek a tetőlakásán. Kiválasztottam magamnak egy vörös, csinos ruhát, hozzá egy szép magassarkút, ahhoz illő kis táskát. Kis smink, finom parfüm, szép hajkorona és ápolt kezek. A tükörbe nézve úgy néztem ki, mint akármelyik gazdag picsa és ennyi nekem elég is volt. Nem azért megyek oda, hogy kiemelkedjek, hanem hogy beépüljek. Minél láthatatlanabb vagyok, annál könnyebb eliszkolni a zsákmánnyal.

Este felnéztem az épületre, ahol a buli van. New Yorkhoz képest átlagos, ha a gazdagabb negyedet nézzük. Be is sétáltam, nem én voltam az egyetlen, aki épp oda tartott, így másokkal együtt szálltam be a liftbe. Míg a két nő előttem viháncolt, én csak csendben álltam és figyeltem őket... no meg az ékszereiket. Amint a liftajtó kinyílt, azonnal a lakásba értünk, ahol már bőven folyt a parti. Rengeteg ember volt, főleg nők, ami azt illeti. A zene hangos volt, és sikongás is, kintről csobbanások hangját lehetett hallani. Néhány srác épp most ugrott be, levéve magukról az öltönyt. Első utam a bárpulthoz vezetett. Kértem magamnak egy martinit, aztán hátra fordulva körbe néztem a tömegen. Kerestem az első áldozatom, s mikor megtaláltam, letéve a kiürült poharat mentem oda hozzá. Egy gyors, incselkedő simítás a kezén egy csábító mosoly, s észre se vette, hogy gyűrűje oda. Visszasétáltam a pulthoz, kértem egy újabb italt. Persze a pasi jött utánam, de addigra ékszerét már a táskámba süllyesztettem.
- Öm.. szia. A neve...
- Nem vagy az esetem. - fojtom belé azonnal a szót, mire meghökkenten rám néz.
- Én azt hittem, az előbb...
- Rosszul hitted. Összetévesztettelek valakivel. - mondom teljesen komoly arccal rá pillantva.
- De hát... - láthatóan nem akarja felfogni, hogy nem kívánok vele beszélgetni, ezért kicsit hangosabban szólalok meg.
- Azt mondtam nem! Ne zaklass, vagy segítségért kiáltok! - a pultos már meg is köszörüli a torkát, mire a sértett férfi mély levegőt vesz és távozik is. Köszönetképpen a shakerre mosolygok, és kérek még egy martinit. Aztán tekintetem újra körbe jár, s megakad egy jól fésült, igazán felhőtlenül szórakozó körszakállas férfin, néhány lány társaságában. Egy apró mosolyt villantok, mikor találkozik a tekintetünk, aztán mintha nem is érdekelne, visszafordulok a pultos felé, s vörös ajkaimhoz emelve a poharam ismét bele iszok.


Vendég
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Nov. 09, 2016 8:52 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2





Revithan & Andariel


Azt hittem, hogy idővel könnyebb lesz, hogy képes leszek majd megszokni, hogy nincs erőm, se szárnyaim, de ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Mindezek nélkül olyan vagyok, mint az emberek, annyi különbséggel, hogy halhatatlanságom megmaradt, de számomra így is borzasztó ez a létezés, főleg úgy, hogy Rosier se képes viszonozni érzéseimet. Naív voltam, amikor nekiadtam magam, amikor mindent eldobtam a kedvéért, de a szomorú az ebben az egészben, hogyha visszamehetnék a múltba és újból dönthetnék, ugyanígy cselekednék. Arcom megrándul, amikor Revithan tippjeit meghallom, ugyanis tökéletesen eltalálta, a Bujaság volt az én bűnöm, bár azóta a Kapzsiság is megkörnyékezett. Na nem szó szerint, de eszem ágában sincs csóróként élni ezen a földön.
- Semmi közöd hozzá! – húzom fel nózimat, miközben kezeimet is tiltakozóan összefűzöm magam előtt. Eszem ágában sincs beavatni őt a valóságba, elmondani neki, hogy mi történt, nem ezért vagyok itt. A televíziót kikapcsolom, majd mivel elfekszik a kanapén, így csak annak karfájára ülök le, majd onnan figyelem a másikat, várva, hogy meghallgasson végre. Miért ilyen elutasító velem szemben? Jó, nem jelentkeztem be hozzá, hanem végülis majdnem betörtem, de ettől függetlenül még lehetne normálisabb, ha már mind a ketten bukott angyalok vagyunk, legalább mi összetarthatnánk. Áh, kell ez nekem? Inkább csak legyünk túl ezen az egészen, tényleg egyszerűbb lesz.
- Emberi fegyver nem árthat neked, szóval ha akarnálak se tudnálak megölni, de ne aggódj, nem vagy az ellenségem, nincs okom, hogy ártsak neked. Egyszerűen információkat akarok. – nem tudom, hogy meddig lennék képes türelmesen itt várni, de érzem, hogy erre nem is lesz szükség. Revithan se fogja rám pazarolni az idejét, talán ő is észreveszi, hogy jobb lesz, ha enged a beszélgetésnek, úgy előbb lépek le innen és hagyom végre békén, mivel az biztos, hogy nem élvezi túlságosan a társaságomat. A kérdés végül elhangzik tőlem, amely elegendő ahhoz, hogy átlássa, mit is akarok tőle valójában. Fájó, ahogy velem beszél, de szavaiból kezdem kivenni, hogy nem is tudna segíteni nekem, még akkor se, ha akarna. Tehát feleslegesen jöttem ide.
- Csak azt reméltem, hogy hátha tudsz valami kiskaput. Elég régóta élsz, ezért próbáltam hozzád fordulni, de ne aggódj, nem tartalak fel tovább. – kelek fel lassan, nem tagadva csalódottságomat. Nem éppen ilyen jellemű férfira számítottam. Annyit hallottam már róla, még fent, a Mennyben is és úgy örültem, hogy végre rátaláltam és eljuthatok hozzá, de hatalmas csalódás volt. Jól elvan ő a saját kis életével, nem akar többet ennél, ellentétben velem. Ahogy felkel, kissé felhúzott szemöldökkel, mozdulatlanul figyelem, ahogy közelít hozzám, de még mielőtt orromra koppinthatna, mint valami gyermeknek, hirtelen ütöm félre kezét.
- Ne szórakozz velem! – morgom oda. Nem vagyok ám olyan gyenge nő, mint amilyennek tűnök, így végül hátat fordítok neki, miközben Revithan ismét az italával kezd el foglalkozni. Nincs értelme maradnom, megtudtam azt, ami érdekelt, és ahogy jeleztem is már felé, nem fogom feltartani.
- Kössz a semmit! – felemelve kezem intek neki már az ajtóban állva, és mivel kitalálok – ahogy be is találtam -, így nem kérek segítséget. Feleslegesen utaztam ide, egy potya kör volt, de legalább most már tudom, hogy milyen ez a férfi. Kíváncsi voltam rá, előbb vagy utóbb meg akartam volna találni, már csak a története miatt is, most legalább ezt kipipáltam.



Vendég
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Okt. 19, 2016 11:00 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2


Természetesen tisztában volt azzal, hogy miféle elmejátékot folytat a nő. Ha nem kinyírni, kirabolni, vagy visszakönyörögni jött a mennybe, akkor valami olyasmire van szüksége, amit mástól nem kaphat meg. Ha nyíltan nyomta neki a showdert, akkor el is hitte, hogy bármit kiszedhet belőle probléma nélkül, de sajnos az elmúlt 4000 év megtanította, hogy legyen szemfüles, és soha nem higgye el, amit hall vagy lát, mindig van hátsószándék még egy angyal esetében is.
- Szóval Apuci pici lányát leküldték a földre, mert nem viselkedett jól. Had tippeljek, bujaság vagy kapzsiság? Talán mindkettő? -
A gondolat rövid mosolyt csalt az arcára, majd a tévé kikapcsolása után egyszerűen fekvőmódba vetette magát, és egy ideig a társalgópartnerére sem hederített.
Nem volt ostoba, de abból mindig előny származott, ha a vele társalgó ember előnyben érezte magát, ha elbízza magát ezzel kapcsolatban, az csak jó, emellett valószínűleg túl fiatal volt még ahhoz, hogy átlássa az idősebb angyalok észjárását.
- Tehát, ha nem válaszolok itt fogsz ülni és nézni, míg meg nem unom a csendkirályozást? Vagy esetleg megtámadsz valamilyen emberi fegyverrel? - Röviden mosolygott – Mit gondolsz mi történne, ha meghalnék itt? Vagy le, vagy fel kerülnék, esetleg a Purgatóriumba pár száz évre… Halhatatlan vagyok -
Ásított egy jóízűt és feltűrve az ingje ujjait újabbat kortyolt a kellemes nedűből.
- Mond meg őszintén, mit vársz? Hogy kitalálok neked valami univerzális módot, hogy repkedhess? Vannak kapcsolataim, tudom hol keressem, amire szükséged van, de nem igazán áll érdekemben bármiben is segíteni neked, nem vagyok angyal. Sőt, mostanában inkább állok közel az Ördöghöz, mint a Papushoz… -
Gondolkodott hangosan, aztán újratöltve a poharát nagyot nyújtózott. Tudta, hogy bármikor fordulhatna Luciferhez képességek ügyében, amiket rögtön használhatna is, amint démonná válik, de akkor megint csak egy felsőbb, vagy épp alsóbb erő szolgálatába állna, ami nem hiányzott. Nem lustaság volt ez, inkább afféle undorodás az uralkodó felsőbbrendűektől, akik parancsokat oszthatnának számára. Sokkal nagyobb volt a szabadságvágya, mint hogy újra beálljon a sorba.
- Ha képességeket akarsz, nem jó helyen jársz, mert ha még meg is tehetném, akkor sem tenném. -
Kacsintott rá. Nem is értette, milyen alapon akarja a nő ezt a beszélgetést lefolytatni, hisz nincs a kezében olyan lap, ami meggyőzné őt arról, hogy segítsen.
- Emellett közölném, hogy azt az elmejátékot, amit játszol, nekem még az ősidőkben tanították és azóta használom… -
Itt egy pillanatra felállt, majd a nő orrára koppintott, aztán visszaülve a székébe, mint egy kiskirály iszogatta az italát.

Vendég
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Okt. 18, 2016 10:14 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2





   Revithan & Andariel


Meglehetősen sokat iszik, ez már az első percekben nyilvánvalóvá válik a számomra, egy ittas férfivel viszont csak a baj van. Bár… talán még az előnyömre is tudnám fordítani, hiszen aki részeg, könnyedén befolyásolható, az esetek többségében legalábbis ezt tapasztaltam. De nem feltétlen van nekem erre szükségem, de ki tudja, hogy mit hoz még ez az este a számunkra. Az öltözetem lehet, hogy kissé túl sötétre sikeredett, valóban jobban hasonlítok most egy betörőre, mint egy üzletasszonyra, akivé váltam az emberek világában, de talán nem is olyan nagy baj, ha másnak néz, mint aki vagyok.
- Nem ez volt a célom, ugyanis tudom, hogy mi vagy. Pusztán az érdekel, hogy maradt-e benned még bármi a régi énedből vagy olyanná váltál, mint az emberek. – nem kertelek, elmondom hát, hogy mire vagyok kíváncsi, mert ezen információk nélkül nem léphetünk tovább. Fogalmam sincs, hogy milyen ez a férfi, de azt tudom, hogy nagyon régóta él már, így jobb óvatosnak lennem. Következő szavai viszont hozzásegítenek az információkhoz, rögtön nyilvánvalóvá válik a számomra, hogy nagyon is él még benne az, aki egykoron volt, és nem vágyik vissza a Mennyországba, ahogy én magam se. Ami pedig szintén nem elhanyagolható információ az az, hogy angyalnak néz.
- Ha tehetném se térnék vissza oda. – talán ez a válasz elég lesz Revithan számára. Benne van minden, így azt is tudhatja, hogy valamilyen oknál fogva már nem térhetek oda vissza, így pedig szinte egyértelművé válik, hogy már nincsenek szárnyaim, se pedig képességem, mégis, ha meglennének is kerülném azt a helyet. Meseország, mulattató elnevezés, de minden volt számomra az a hely, csak meseszerű nem. Szerencsére a bukott angyal nyílt személyiségnek tűnik, vagy legalábbis olyannak, aki szereti jártatni a száját – akár csak az emberek -, így tudom meg azt is, hogy talán feleslegesen kerestem ma fel. Nincsenek képességei… Bizonyára, ha tudna tenni ellene, akkor lennének, így utam zsákutcába vezetett. Mégis, ha már itt vagyok, talán egy kérdést megérne a dolog, bár… túlságosan emberi még mindig, a meccs oly fontosnak tűnik neki, mint egy egyszerű halandónak. Nem zavartatom most már magam, nem érdekel, hogyha nem örül nekem, így végül megindulok a televízió felé, majd miután azt kinyomtam, a kanapé másik oldalán foglalok helyet, tekintetemmel pedig a férfit fürkészem.
- Amíg nem válaszolsz a kérdéseimre, addig nem megyek innen sehová! – jelentem ki magabiztosan, és egy pillanatra se csinálok problémát abból, hogy miattam most lemarad valamiről. Majd letölti az Internetről és megnézi a jövőben, ha annyira érdekli, de amíg én itt vagyok, addig jobb, ha rám figyel, nem pedig arra az átkozott készülékre. Az ital még hátráltathat a feladatomban, de attól egyelőre nem fosztom meg, félő, hogy akkor túllőnék a célon, így inkább türelmesen várok, amíg végül hajlandó lesz rám figyelni, ha pedig ez megtörténik, akkor folytatom csak.
- Ha tehetnéd, vissza akarnád kapni a képességeidet és a szárnyaidat úgy, hogy nem térsz vissza a Mennybe? – ha válaszol, akkor már tudni fogom, hogy megéri-e maradnom a továbbiakban vagy inkább hagyjam, hogy élvezze tovább az emberi életet. Nincs más dolgom vele, ha nem tud nekem segíteni, akkor nincs már itt több keresnivalóm.


Vendég
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Okt. 17, 2016 3:59 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2


Andariel & Revithan

Ahogy azt a korábbiakban is gondolta, a látogatója nem csevegni vagy iszogatni jött, tehát nem lehetett egy szórakoztató személyiség. Sok éve élt már az emberek között, de nem felejtette el, hogy hogyan viselkedett angyalként, azonban nem látta értelmét, hogy előadja a bölcs idős angyalt, aki jó cselekedetek és emelkedett kijelentések ezreit zúdítja az emberekre. Egyszerűen taszította az, ha úgy referáltak rá, mint bukott angyal.
Mivel a szőke betörője láthatóan azon gondolkodott mit tegyen, csak folytatta.
- Ha nem hát nem. - töltötte meg újra a poharát, majd lehuppant az egyik fotelba, amely pont szembe nézett a betörővel.
- Szóval azért baktattál ide, macskanőnek öltözve az éjszaka közepén, hogy rákérdezz, hogy ember vagyok-e? –
Itt egy alig észrevehető pillanatig elmerengett, és a gondolatai azon pörögtek, hogy vajon megint zaklatóval van-e dolga.
- Megfordítom a kérdést, Apám küldött, hogy megint valami magasztos és fennkölt beszéddel rábírj, menjek vissza Meseországba? -
Kicsit megvakarta az állát, és hátradőlt az ülőalkalmatosságban. Az évek során számtalanszor volt rá próbálkozás, hogy Isten rávegye az ő eltévelyedett bárányát, hogy térjen jóútra és legyen újra a Mennyei csapat tagja, ezzel az volt az egyetlen probléma, hogy Revithan Angyal lokátora olyan jól működött, hogy rögtön kiszúrta, mikor ilyen személlyel találkozott.
- Ha igazam van, akkor szépen bontogasd a szárnyad és menj fel a Hatalmas Mindenhatóhoz, aztán mond meg neki, hogy köszönöm az ajánlatot, de köszi NEM. -
Kicsit talán már idegesen is fejezte be a mondatát, de rögtön ezek után újra teljesen nyugodttá vált, és pár másodpercig a tévének szentelve a figyelmét tesztelte, hogy vajon az Angyalka mit fog lépni erre a dologra. Ha igaza volt, akkor remélhetőleg szedi a sátorfáját és már megy is haza, hogy elújságolja a már ezerszer elmondott üzenetet odafenn, ha nem, akkor viszont valami más van a háttérben.
- Vagy ha valami más lenne, ami miatt Bukott Angyalt keresnél, akkor rossz helyen jársz, mert egy deka képességem sincs, szóval nem tudom semmilyen természetfelettit, csak pont annyit, mint egy átlag halandó ember. -
Visszatért a pulthoz, majd az üveggel együtt tért vissza a foteljába.
- Bizonyára valakire vigyáznod kell, ha már a földön vagy a menny helyett, akkor menj és tedd a dolgod, és ne nálam héderezz… lemaradok a meccsről.. -
Teljesen meg volt győződve róla, hogy mennylakóval van dolga, de azt nem tudta, hogyha nem az ő piszkálására küldték ide, akkor mi dolga lenne vele.

Vendég
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Okt. 17, 2016 7:52 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2





   Revithan & Andariel


A fekete, testhez simuló ruha nem jelent alulöltözöttséget, így tökéletesen fedi mindenemet. Azért, mert a Bujaság taszított le a földre és fosztott meg szárnyaimtól, még nem lettem könnyűvérű nőcske, legalábbis próbálom ezt gondolni magamról. Az ajtót tehát finoman tolom be, majd ahogy teszek pár lépést a lakásban, nemsokára hangokra leszek figyelmes, melyek egyre erősödnek, ahogy közeledem a férfihez, hiszen a televízió nem éppen halkan szó. Kezdek biztos lenne benne, hogy itt van, így bár lépteim továbbra is óvatosak és felkészülök mindenre, mégis, némileg magabiztosabban haladok, célirányosan az a bizonyos szoba felé, ahol ő is megtalálható. Még mielőtt beléphetnék az ajtón, már hallom is az invitálását, minek hatására kissé elhúzom a számat – amit a másik még nem láthat -, majd előlépve mutatom meg magam. Tisztában vagyok vele, hogy hogy néz ki az, akit keresek, így amikor kék íriszeim felé vetülnek, tudom, hogy jó helyen járok, igen, ő az! Nem hátrálok, amikor közelebb lép, inkább csak ösztönösen nyújtom ki kezeimet, így kapva el a telefont, amelyet felém dob. Lehetne persze valami más is és rendesen megjárhatnám, de ilyen veszély most nem fenyeget, így még mindig csendben tekintek rá a készülékre, így szúrom ki azt a bizonyos közelített felvételt.
~ Meglehet, hogy ő már nem az, akire nekem szükségem van. ~ - fut át a gondolat az agyamon, mivel nem éppen ilyen viselkedésre számítottam. De akkor vajon mire? Úgy csinál, mintha ember lenne… Helyzetelőnyben vagyok, ő még egyelőre nem tudja, hogy én ki vagyok, így talán kiadhatnám magam másnak is. Ahogy jön ez a hirtelen gondolat, úgy tűnik tova, nincs kedvem játszadozni, nem tűnik túl szimpatikusnak a pasas.
- Nem azért jöttem, hogy iszogassak egy kéjenc férfival, azt máshol is meg tudnám tenni. – nem lépek közelebb, az ajtó közelében valahogy jobbnak tűnik a tartózkodás, az pedig biztos, hogy semmit se fogadok el tőle, még a végén valami drogot keverne az italomba. A naívságom eltűnt, de helyette talán túlságosan is bizalmatlanná váltam.
- Az érdekelne, hogy egy emberrel találkoztam-e ezen az estén vagy egy bukott angyallal. – in medias res. Nincs kedvem húzni a saját időmet feleslegesen, ideje hát megtudnom, hogy volt-e értelme ide jönnöm. Ha ő csak egy olyan férfi, mint a többi ember, akkor távozhatom is, de ha maradt benne még valami, ami egykor angyal volt, akkor talán megéri még egy kicsit maradnom. Testem feszült, szemeimben kíváncsiság csillog, miközben le se veszem róla szemeimet.


Vendég
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Okt. 16, 2016 10:32 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2


Andariel & Revithan


Mint minden átlagos embernek, vagy egyéb kevésbé átlagos exangyal bukott srácnak, neki is megvolt az a jó szokása, hogy szívesen lustálkodott, ha az ideje engedte, s sosem kételkedett abban, hogy ez is egy olyan tulajdonság egy hosszú listán, ami miatt nem illik a Menny lakói közé, de mivel csöppet sem akart visszaköltözni olyan magasra, tudomásul vette ezen szokásait, s ki is elégítette őket.
Emellett a bujaság és az alkoholizmus is elég nagy idejét elfoglalták, tehát szeretett a Földön élni, sok érdekes személyiséget megismerni, emellett pedig természetesen megtenni amit akart.
A sok éve alatt a földön belefért pár év katonaság, egy világcég megalapítása és még jó pár dolog. Ezeket mind úgy könyvelte el, mint a jó dolgok amik itt érték. Történetesen ő maga akart lekerülni így minden napját kiélvezte a szenteskedés nélküli szabadságnak.
Pár napja érkezett a városba, hogy elintézzen pár dolgot, de mivel úgysem járt pár hónapja New York-ban úgy döntött, végre lesz alkalma elmenni a kedvenc hamburgerezőjébe, és beülni egy bárba.
A mai nap azonban még korai volt ezekhez a tervekhez, mert egy rakás dolog szakadt a nyakába, több lemezszerződést és egy rakás emberrel való tárgyalást is el kellett intéznie, amik teljesen felemésztették az idejét.
De délután 6-7 felé, végre volt ideje elszabadulni, és visszatérni a nyugodt lakásába, jó magasan és jó távol az utcától, meg mindenki mástól. Imádta a zsongást ami a városból áradt, de egy hosszú nap után inkább csak töltött magának egy whiskey-t és nézett egy meccset.
Ez történt aznap este is, nyugodtan ledőlt a kanapéra, és állati hangosan nézte a meccset, egy üveg whiskey és egy szivar társaságában, míg nem rövid idő múlva érdekes dologra lett figyelmes.
A tetőre szerelt mozgásérzékelők egyike jelzett, ami elég furcsa, mert ilyen magasságban általában még a madarak sem járnak.
Előkapva az okostelefonját szájában a szivarral böngészte a kamerák képeit, melyből az egyiken meg is találta a betörőjét. Rövid mosoly kíséretében kimerevítette a telefon kijelzőjén a képet, majd várta hogy vajon mikor találja meg az alulöltözött Ninja.
Beletelt pár percbe, és óvatosan közeledett, de ha valakit várnak valahol akkor tudják mikor érkezik meg, így Revi nyugodtan relaxálva a kanapén intézte a szavakat a nőhöz, mikor még nem is voltak egymás látóterében.
- Gyere beljebb, van sör a hűtőben, meg van egy rakás csatorna a tévén… -
Nem tudta milyen hatást fognak kiváltani a szavai a settenkedő nőszemélyből, de nem is várta meg a reakciót, felkelt és szembenézett a látogatóval…
- Nézd csak mire bukkantam a kertemben… -
Odadobta a telefont Anda kezébe, aminek a kijelzőjén a kamera által felvett kép volt, azon belül is az ő delkoltázsára zoomolva.
- Elég csini… kérsz egy italt valamit? - A kérdést után megindult a bárpult felé, és a választ csak azután várta, hogy újratöltötte a saját poharát.

Vendég
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Okt. 16, 2016 10:10 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2





   Revithan & Andariel


Hiába telt el már egy évszázad azóta, hogy elvesztettem a szárnyaimat, az emlékeim megmaradtak és a mai napig bennem élnek. Angyalként sokat hallottam Revithan-ról, most pedig végre megtaláltam őt! Soha se gondoltam volna, hogy valaha szükségem lesz rá, egy másik bukott angyalra, de kora miatt ő lehet az egyik legjobb esélyem arra, hogy visszakapjam mindazt, amit elvesztettem. Lehet, hogy zsákutcába futok, de muszáj megpróbálnom! Talán Rosierhez is fordulhatnék, de a Bujaságnak milyen előnye származna abból, hogy segít nekem? Számára jobb, hogy nincsenek képességeim, így gyengébb vagyok, ő pedig képtelen átérezni azt, amit én érzek. Többé nem láthat gyengének, úgy, mint az első években, most már erősnek kell maradnom, csak így tarthatom fenn az érdeklődését.
Hosszú időbe telt, de végre ráleltem a bukott angyal otthonára, ahova most már gond nélkül be tudok jutni. Bizonyára őrzik, de nekem is megvannak a segítőim, így tudok eljutni a tetőtéri lakás bejáratához, amely jelentene némi gondot a számomra, ha nem lenne nyitva. Kissé meglep a tény, nincs félnivalója? Végül csak finoman tolom beljebb az ajtót, hogy besétálhassak rajta. Itt kell lennie, nem jöhettem ide potyára, de nem hagyom figyelmen kívül azt se, hogy veszély fenyegethet, így csak óvatosan sétálok beljebb, miközben jobb kezemet bal combom környékén tartom, ahol fekete, hosszú szárú bőrcsizmámba bújtatott késem várja, hogy vérbe mártsam, ha a szükség úgy hozza. Már nem riadok meg én se a vérontástól, rég nem vagyok már szent, a Menny kitagadott, én pedig elég sok mindenre képes vagyok azért, hogy boldoguljak ebben az életben. Öltözetemet tekintve egyébként jelen pillanatban teljesen feketébe vagyok, mint valami betörő, igen… Fekete bőrnadrágom csábítóan feszül formás combjaimra és fenekemre, a hosszú bőrcsizma pedig talán még előnyösebbé teszi a megjelenésemet. Mégis, most nem ez a célom, inkább az óvatosság, bár nem tagadom, fekete, V kivágású felsőm is hozzásegít a tökéletes összképhez.
Az éjszaka mellettem van, így elrejt a kíváncsi szemek elől, bár ha a lakásban világos van, akkor biztosan hamar fel fog tűnni a házigazdának a jelenlétem. Ez a lényeg, hogy itt bent legyen, de nem ismerem a természetét, ahogy azt se tudom, hogy vannak-e testőrei, ezért is van az a bizonyos éles fegyver a lábbelimben. Hosszú, szőke tincseim egyébként kibontva omlanak végig vállaimon és hátamon, ragyogó, kék szemeim pedig oly tisztán csillognak, mint angyal koromban.
Nem terveztem betörni hozzá, egyszerűen bekopogtam volna, ha az ajtó zárva, bár öltözetem tudom jól, hogy mást sugall. Nem voltam biztos benne, hogy felengednének a lakásáig, így az idejutás tűnt a nehezebbnek, de most, hogy már itt vagyok, ideje némileg megnyugodnom. De vajon hol van ő? Nem szólalok meg, inkább a lakás átvizsgálásával kezdem, hátha meglátom valahol, de ha sehol se lelem, akkor a kanapén foglalok helyet, kényelmesen félig eldőlve rajta, úgy várom meg a házigazdát, akinek biztosan fel fog tűnni, hogy vendége érkezett. Nem tágítok, amíg ide nem ér, mindenképpen beszélnem kell vele!


Vendég
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Okt. 16, 2016 9:29 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2



A helyi Revithan lak

Sponsored content
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2


 
Revithan tetőlakása
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Milyen jövő vár az emberiségre, a földi ökoszisztémára, az életre?

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: