☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Revithan tetőlakása

Vendég
WHISPERING AMEN



Vas. Dec. 04, 2016 6:14 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Végül kiteregette a dolgokat amiket eddig tudott, leszámítva azt a tényt, hogy azzal is tisztában volt, hogy Gilian, avagy mint kiderült Grace azért érkezett, hogy megfossza az ingóságaitól, de ez nem is befolyásolta annyira a jelenlegi helyzetet, sokkal fontosabb volt, hogy Grace megadta a válaszokat, és nem lepődött meg azon, hogy tisztában van a helyzettel.
Társa láthatóan meglepődött azon, hogy tud a démoni mivoltáról, és mégsem irtózik tőle. Lopott szépség nem lopott szépség, démonok, angyalok, háború, Pokol, Menny, Föld… rengeteg ideje volt gondolkodni az ilyesmiken, s az évek alatt arra jutott, ha folyamatosan fennakadna azon hogy valaki/valami, ilyen olyan vagy amolyan, akkor az egész örökkévalóságot leélhetné bosszankodva és idegeskedve mint egy durcás tizenéves…
- A kérdésedre a válasz roppant egyszerű… én saját döntésem miatt hagytam el az eget, és most hogy itt vagyok, immár jó sok éve, nem zavar sem az, hogy valaki angyal, sem hogy ember, sem hogy démon... nem az én dolgom eldönteni, hogy ki milyen és mennyire jogosult az életre… -
Itt kis szünet keretében közvetlen közelről vette szemügyre a nőt, s míg az megosztotta vele a gondolatait, ő egy lenge félmosoly keretében ellökte magát a medence peremétől.
- Nem akarlak megölni, nem vagyok érdekelt egy démon vagy angyal halálában sem, nem vagyok többé angyal, és örökké ember maradok… -
Ezt nem szomorkodva, inkább büszkén közölte, hisz attól hogy erejét vesztette a bukástól, még mindig megmaradt a hallhatatlansága és továbbra is azt tett amit akart. Felvértezve hosszú évek tapasztalatával, tudta hogy végig fogja nézni ahogy az emberek kiirtják magukat a háborúikkal, avagy változtatnak a gondolkodás módjukon és egészen új irányba indulnak, amely végre valamilyen béke párti irány lesz. Akármi is fog történni, ő profitálni fog belőle és élvezni fogja a műsort.
- Kérlek… minél több a tapasztalatod annál jobban rá kell jönnöd, hogy amennyire próbáljuk tagadni, ti és mi két érem két oldala vagyunk, ami nem létezhet egymás nélkül, tehát miért undorodnék tőled, ha szükséges vagy a létezésemhez? … -
Teszi fel a kérdést miközben hátúszásban rója a medence vizét, s tekintetével a csillagokat vizslatja egy rövid ideig.
- Azért alakítottam így ezt az estét, mert jól éreztem magam a társaságodban, és tovább akartam folytatni… de azt sem akartam, hogy egész este találgassunk egymás kilétét illetően, így ezt elintéztem ennyivel… Persze, ha te undorodsz egy bukott angyaltól, azon nem tudok segíteni… -
Ropogtatja kicsit ki a nyakát miközben újabb körre indul a medencében.

Gráinne Mhaol
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
50

Vas. Dec. 04, 2016 5:35 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



Revithan & Gráinne
❝ ...Est quadam prodire tenus, si non datur ultra... ❞
Alig hogy kiejtettem a számon az electroswinget, a férfi már úszott is a medence egyik széléhez, ahol felkapva egy távirányítót azonnal be is kapcsolta a hifit. A kellemes, ritmusos dal hallatán elnevetem magamat.
- Pontosan ilyenre gondoltam. - vigyorgom, majd a sármos mosolyra egy huncuttal válaszolok miután végig mértem, majd figyelem, miként úszkál és végül jön oda mellém. A bátor mosolyom csak akkor halványodik egy pillanatra, mikor megfogja csuklómat. Amikor elmondja, tudja, mi van alatta, a mosoly ismét szélesedik, s hagyom, hogy leszedje rólam. Fura. Ez alatt rejtem gyengeségeim, s így, hogy a férfi egy lassú, de határozott mozdulattal leszedi, kicsit úgy érzem, mintha meztelenre vetkőznék. Az egyetlen előnyöm, hogy bizonytalanságban tartom, szertefoszlik, s fegyvert -tudást- adok a kezébe. De ha tudja, hát tudja, felesleges már hadakozni, hagyom, hogy feltűnjön a zárópecsét a szalag alól. Mosollyal figyelem, ahogy kiteszi a medence szélére, majd bemutatkozik: igazi nevén. Egy kis félmosollyal figyelem, ahogy úszik, miközben végig futnak bennem a lehetőségek, hogy micsoda is lehet ő. Démon és "törvénybeli" angyal kilőve. Akkor érezném az energiáin, szinte rázna a hideg.  
 Valami van ugyan benne, megfordult a fejemben, hogy talán félvér. Azonban féldémonnak túl helyes, nefilimnek pedig túl tapasztalt és -a törvényen kívüli munkát tekintve- "alattomos". Valahogy valószínűtlennek tűnt azt gondolni, hogy még is csak bukott angyal, pedig bárhogy futom végig magamnak a dolgokat, még is ehhez lyukadok ki minden alkalommal. Amint a férfi a medencének támaszkodik és nevem után érdeklődik, egy sunyi mosoly kúszik az ajkaimra. Mellé úszom, s közvetlenül mellé támaszkodom.
- Gráinne Mhaol vagyok. De ha nehéz kiejteni, nevezhetsz Grace-nek is. Sok nevem van és mindre hallgatok. - nos igen, az ír származás hátránya, hogy nehéz kiejteni a neveket, s maga a nyelv se könnyű. De hála a briteknek, annyiféle és fajta nevem van, hogy nem győzök válogatni. Grany, Granny, Grace, Granuaile, a vezetéknevet is körülbelül ennyiféleképpen alakították, s ha ezt mind összepárosítjuk egyszer-egyszer... Bárkit elaltatok, ha a neveim sorolásába kezdek. Közben persze tegezni is elkezdtem, hiszen az a fajta játék véget ért.
- Tulajdonképpen, azon gondolkodtam... - könyökölök a medence szélére és nézek rá ravasz pillantással a férfire.
- ...hogy hogyan élhetek még, ha tudtad, mi vagyok. Aztán arra jutottam, hogy A, vagy nincs angyalpengéd és ezért inkább jó pofizol, vagy B, a bukásod nagyobb volt annál, mint hogy megtartsd angyali kötelességeid. - somolygom, majd körbe pillantok.
- Aztán látva a fényűzést, a bulit, az illegális munkát, a flörtölést, s azt, ahogy élvezed az életet, arra az utóbbira tettem a voksomat. Bár az is lehet, hogy mind a két opció igaz. - pillantok vissza a férfire egy apró, sokat sejtető mosollyal. Igazából tényleg érdekel, vajon van-e angyalpengéje. Nem mindegy, mennyire vagyok veszélyben itt, vagy egyáltalán mennyire bízhatok meg a szavában, bármit mond a kérdésemre. Mondjuk éppen ez adja a hangulat izgalmát, de azért még se most akarok kipurcanni. Épp csak egy kicsivel húzódom közelebb, hogy incselkedően rá pillantva és mosolyogva, halkabban oda búghassam neki:
- Tapasztaltnak tűnsz, s még is.. nem undorodsz tőlem. Ez fura a magadfajtától, még ha bukott is vagy. - mondom felvéve a szemkontaktust. Ha idős, tudnia kell, hogy az, amit lát, valószínűleg egy gúnya, amelyet -ha nem lenne rajtam a pecsét- akármikor levethetnék. Tudnia kell, hogy az arc mögött valójában csak egy fekete füsthalmaz bújik meg, amely bábként irányítja ezt a húst. Az angyalok szánni, sajnálni szokták a testet, s valahogy csodálkozom, hogy ő úgy beszélget és flörtöl velem, mintha nem is tudná, hogy loptam a szépségem.


Vendég
WHISPERING AMEN



Vas. Dec. 04, 2016 2:41 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Míg partnere körbeúszta a medencét, ő felkapta a medence szélén heverő kapcsolót, s egy gomb megnyomását követően a kint álló hatalmas hifi Electroswinget kezd játszani.
Igazság szerint minden zenei stílussal foglalkozott, mivel úgy ítélte, ha már egy fedősztori jó, akkor legyen tökéletesen kiterjedt is.
- Remélem valami hasonlóra gondolt. – Itt tartott egy rövid szünetet, s visszahelyezte a kapcsolót a padlóra, majd teljesen a nőnek szentelte a figyelmét. – Ugyan, ez nem becézgetés, csak egyszerű kedveskedés. -
Engedett el egy sármos mosolyt válaszul Gilian végigmérő pillantására és mosolyára. Látva, hogy bevizezi magát, Revi sem marathatott kinn a vízből, így lebukott egy pillanatra, majd a víz alatt a nő mellé úszott, majd érzéki mozdulattal megfogta a csuklóját…
- Szép szalag, de semmi szükség rá… tudom mi van alatta… -
Ezzel meghúzva azt a szárat, ami kioldja, ha a nő engedte, megszabadította a felesleges anyagtól, majd a medence mellé helyezte, hogy Gilian megtalálja, ha szüksége van rá.
- A nevem, Revithan… -
Mosolygott rá, s közben hátúszásba beúszott a medence közepére, s szemeivel közben Gilian reakcióját vizsgálta. Valószínűleg tisztában volt vele, hogy ő tud a származásáról, de nem volt benne biztos, így lehetséges, hogy meglepetés érte.
Mindenesetre, Revi tett egy kört a medencében, majd visszatért mellé.
- Remélem megtudhatom a nevét hölgyem… -
Támaszkodik kíváncsian a medence oldalára, hisz ő kiteregette a kártyáit, most a partneren a sor.

Gráinne Mhaol
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
50

Vas. Dec. 04, 2016 2:10 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



Revithan & Gráinne
❝ ...Est quadam prodire tenus, si non datur ultra... ❞
Kérdéseimre sorra kapom a válaszokat, de persze közben én is kapok kérdéseket. Úgy tűnik, Mr. Rocks sem unja még ezt a burkolt beszélgetési formát, s igazából én sem, bár elgondolkodtat, hogy ezen kérdésére miként válaszoljak.
- Electroswing. - vigyorodom el végül. A modern keverése a klasszikussal, ráadásul pörgős. És ami azt illeti, tényleg szeretem azt a zenei stílust. A férfi jelére a személyzet el is tűzött. Kár, így kénytelen leszek magamat kiszolgálni majd. De hát ez legyen a legnagyobb gondom a világon.
- Biológiai viták? Ez egész érdekesen hangzik! - Kis mosollyal figyelem, ahogy a férfi tölt nekem inni, bár igazából nem nyúlok a pohárhoz ismét. Sokkal jobban leköti a medence a figyelmem, s mivel mindenki elment, birtokba is veszem, levetkőzve, bár a csuklómon ott marad a vörös szalag, amely zárópecsétemet hivatott takarni. Nem zavar, ha a hajam vizes lesz, annyi smink sincs rajtam, hogy pandává változzak, ha vizes lesz az arcom, szóval nyugodtan úszom a végébe és megfordulva figyelem, ahogy a férfi halk nevetéssel felhajtja az italát.
 Nem telik bele egy pillanatba, s már vetkőzik is, amit mosolyogva nézek végig. Amint ide úszik hozzám és megszólal, először elvigyorodom, aztán halkan elnevetem magam.
- Még nem is tegeződünk, de már becézget. - vigyorogtam rá.
- Egyébként köszönöm. - kuncogtam halkan, valahol sejtettem, hogy itt megint csak a felszín alá kell pillantani, s nem közvetlen venni szavait. Közben végig pillantottam én is rajta, de ő tőlem nem kap bókot a pillantáson és a huncut somolygáson kívül, amely az arcomra ül.
- Hogy is volt azzal a biológiai vitával? - kérdezem, miközben kicsit oldalra fordulok, félkézzel a medence szélébe kapaszkodva, s hátra dőlve bevizezem teljes hajkoronámat. Kényelmesebb, ha az egész vizes, mintha csak a vége volna az. Az egyetlen, amit nem szerettem a vízben, hogy általában -hacsak nem termálfürdőről beszélünk- hideg. Itt, a tetőn még a szél is fúj, így akaratlanul is kiráz néha a hideg, s ki liba bőrösödöm. Mondjuk megéri, ezért az élményért és a végén haloványan derengő jutalomért. Amíg a válaszokra várok, még gyorsan újra megigazítom a kissé kilazult szalagot a csuklómon.


Vendég
WHISPERING AMEN



Vas. Dec. 04, 2016 1:40 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Figyelték ahogy az emberek szépen lassan eloldalognak a partiról, volt aki csalódottan, volt aki felpörögve, volt aki azt sem tudta hogy vége a bulinak, csak megindult amerre a többiek is. A lényeg, hogy mind távoztak, s nem zavarták Revi magánügyeit, közben folytatták a beszélgetést.
- A feldolgozások nem az én stílusom, csak az eredeti zene, amit a saját stúdiómban felvéve… -
Csalóka mosolya mögött, tisztában van vele, hogy ezzel a célozgatással Gilian tisztában van vele, hogy itt nem zenéről van szó, de mivel mind a ketten imádták ezt a burkolt játékot, folytatta.
- És milyen zenei stílus iránt rajong? -
Fordult felé érdeklődően, s közben szemével néha néha ellenőrizte, hogy a vendégek milyen létszámban vannak még jelen, de lassan teljesen kiürült a hely.
Miután az utolsó személy is elhagyta a termet, Revi intett az őrök és a személyzet felé, s mindenki elindult a kijárat felé. Mind visszatértek a szállásaikra.
Természetesen biztos volt benne, hogy Gilian szeretné megkaparintani magának a dolgokat a lakásból, de ezzel a dologgal most cseppet sem foglalkozott, hisz egyrészt a lakás nagyrésze hamisítványokkal volt tele, a felszerelés ami pedig nagyobb értéket képviselne nagyobb volt, mint amit csak úgy el lehet innen tűntetni.
Más szempontból pedig, mint mindig, most is csak a saját szórakozása érdekelte és nem holmi cuccok, amik pótolhatók. Ő és Gilian sokban hasonlítottak, többek között abban is, hogy nagyon szerették a szórakoztató estéket, és ez roppantul tetszett neki.
- Nem vagyok a bonyolult megoldások híve… -
Vigyorgott a nőre, majd töltött magának és neki is még egy italt. Pár másodperc elteltével Revi felfigyelt arra, hogy Gilian a medencét elemzi, aztán kijelenti, hogy akad ötlete az estével kapcsolatban. Szemei végigkövetik a nőt, ahogy elindul a medence irányába, közben választ adott a kérdésére.
- Imádok biológiai vitákat folytatni, különösen intelligens és gyönyörű nőkkel -
Lassan felállt, s jobbjában az itallal magabiztos léptekkel követte a nőt, s figyelte, ahogy megszabadul a felesleges ruházattól, majd egy csábító vörös fehérneműben megmártózik a medencében..
Kis kacajjal ő is megszabadult az öltönytől, a cipőtől és a nadrágtól, na meg minden más feleslegestől, s megállva a medence mellett lehörpintette az utolsó korty italt, majd besétálva a medencébe, Gilian mellé úszott s megtámaszkodott a medence szegélyén…
- Tetszik a fehérneműje, kedves.

Gráinne Mhaol
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
50

Vas. Dec. 04, 2016 12:56 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



Revithan & Gráinne
❝ ...Est quadam prodire tenus, si non datur ultra... ❞
Van sejtésem arról, hogy talán a vendéglátóm tudtában van annak -nem emberi mivolta miatt-, hogy mit csinálok, bár azért bízom közel 500 éves tapasztalatomban. Meg hát, amíg nem szól, addig nincs gond. És ha szólna is, mire ide érnek a zsaruk, én már rég nem leszek itt. Egyelőre viszont úgy tűnik, Mr. Rocks nem neszelt meg semmit. Kérdésemre hogy még is mit írnak a szerencsétlenek, azt mondja, hogy karácsonyi üdvözlőlapokat. Elnevetve magamat csóválom meg a fejemet.
- Remélem abból én is kapok egyet! - vigyorogtam rá kicsit a férfire. Aztán amikor rákérdeztem, mennyire fogy ilyenkor a dolog, már meg is kaptam azt az apró információ morzsát, amitől összerakhattam a képet. Háborúban két dolog fogy nagyon: a gyógyszer és a fegyver. Valahogy az utóbbit inkább nézem ki ebből a férfiből. Egy határozott, mosollyal figyelem tovább.
- Szívesen meghallgatnék...egyet-kettőt a dalokból. - somolygok kicsit az orrom alatt. Nem mondanám magam fegyverkedvelőnek, legalább is, ha a moderneket nézzük, ettől függetlenül elkél néha.
- Feldolgozásokat is csinál? - kérdezem továbbra is határozottan mosolyogva. Egyszerű kérdés arra, hogy átalakít, vagy módosít-e néha. Talán, ha igen a válasz, még vennék is tőle egy "számot".
Incselkedő pillantásom és érintéseim a férfi pozitívan fogadja, ami jó jel. Ha tetszem neki, könnyebben ültetem el a figyelmét. A kérdésemre, hogy meddig szokta a bulijait tartani, elsőre nem jön válasz. Int a beosztottjainak, mire már meg is hallom bentről, ahogy takarodót fújnak, én eleinte meglepve nézek befelé az üvegajtón, aztán kissé elmosolyodva Mr. Rocksra a szemem sarkából és végül elnevetem magamat.
- Hát, nem mondanám, hogy sokáig tartott. - vigyorgom, majd a szomorú arcra és a panaszkodásnak álcázott kérésre halkan elnevetem magam.
- Talán, akad... - tettem le a poharam a dohányzóasztalra, majd figyelem, ahogy távoznak az emberek. Kicsit elmerengek, szemem megakad egy dolgon az emberek lábai között, ahogy haladnak. Ebből a szögből csak a sarka látszik, hiszen a tetőn van, srégen innen.
Fogalmam sincs, mikor voltam utoljára úszni. New Orleans ugyan víz melletti város, ott jobb inkább meghúznom magam és nem pancsikolni. Ráadásul valami huncutság is eszembe jutott, amely ki is ült az arcomra. Ezzel a pillantással, mosollyal néztem a férfire.
- És miről akarna beszélgetni? - kérdezem, miközben lassan felkelek a fotelből és ráérős léptekkel megyek be a lakásba. Most lép ki az utolsó adag ember is a lakásból, a biztonságiak szépen terelgetik őket. Én addig ismét megállok az ablak előtt, ahonnan rálátni a medence tiszta vizére, amely csak a csempe miatt tűnik kéknek. Körülötte itt-ott poharak, üvegek, de engem ez a legkevésbé sem zavar. Egy lépés, kettő, s már ki is szálltam a magassarkúimból. A következő mozdulattal a megüresedett kanapéra dobom táskám, aztán elhúzva a tolós üvegajtót kilépek a tetőre. Lépteim közben nyúlok a szoknyám aljához és kezdem el lehúzni magamról. Egy pillanat múlva már landol is a földön, én pedig vörös fehérneműmben sétálok be a medencébe, s csak annak lépcsőin pillantok hátra egy kis félmosollyal. Láthatóan nem érdekel, hogy a személyzet hány tagja, vagy éppen a férfi lát így. Nem vagyok egy szívrohamos fajta.


Vendég
WHISPERING AMEN



Vas. Dec. 04, 2016 12:11 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Miközben a tömegben haladnak, és Gilian láthatóan azzal van elfoglalva, hogy a kézügyességét próbálgassa, Revi egy pillanatra sem mutatja, de tisztában van azzal mi folyik itt. Nem mintha zavarná, hisz a részegek fele arra sem fog emlékezni, hogy miben jöttek, vagy hogy hogy kerültek haza. Valamennyire kialakította már a profilját Gilianról, s úgy találta, hogy a démoni tolvaj egészen csábító kombinációnak ígérkezik. Azzal is tisztában volt, hogy valószínűleg nem csak a két szép szeme miatt szentel ennyi figyelmet neki, hisz munka ügyben érkezett.
Lassan akár nyílt lapokkal is játszhattak volna, hiszen biztos volt benne, hogy a csinos hölgy társasága is tisztában van azzal, hogy nem túl emberi. Bár ki tudja, még érhetik meglepetések.
- Természetesen a karácsonyi üdvözlő lapjaimat írják az ismerőseimnek… Igaz nem tudnak angolul, de betanítottam nekik egy alap üzenetet, amit elküldök mindenkinek… még a kézírásomat is egész jól utánozzák… de nem tökéletesen… -
Itt egy rövid szünet erejéig elérkezettnek tartotta az időt, hogy eleresszen egy kicsit sármosabb mosolyt az eddigieknél.
- Így a háború csendjében talán mégjobban fogynak a… zenék… mindenki kapható egy kis minőségi hallgatni valóra… -
Mind a ketten helyet foglalnak, s mint akármelyik férfi ezen az óriási világon, ő sem tudta megállni hogy megcsodálja Gilian kétség kívül gyönyörű és csábító hosszú lábait…
Pont csak egy pillanatra pillantott le, majd újra felvette a szemkontaktust. Pár pillanat telik el, s érzi az érintést az asztal alatt, s kis hamis mosoly keretében válaszol a nő elnézést kérésére.*
- Ugyan már, egyszerű véletlen, bárkivel előfordulhat. -
Vigyorodott el egy pillanatra, miközben egyik karját a fotel karfájára helyezte, és végignézett a tömegen. Gilian feltett egy kérdést, amire először nem válaszolt, hanem felemelte az egyik kezét, és mutató ujjával elkezdett körözni a levegőben, amire a bent lévő emberei bólintottak, s Jack, az ügyvédje, egy jól öltözött és jó kiállású fickó, felkapta a mikrofont és mély hangon beleszólt.
- Nos, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, a partinak sajnos vége szakad, mivel Mr. Rocksnak fontos elfoglaltságai révén, le kell pihennie, reméljük remekül érezték magukat és máskor is megtisztelnek a jelenlétükkel. -
Ezt a záróbeszédet végighallgatva közben néha néha a nőre pillantott majd így szólt…
- Körübelül eddig… öt percen belül csak én leszek itt… egyedül… magányosan… -
Egy pillanatra elveszett és szomorú arcot vágott, majd vigyorogva hátradőlt, és lehajtotta az itala maradékát..
- Talán akad valaki…. aki itt marad és beszélget velem… -

Gráinne Mhaol
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
50

Szomb. Dec. 03, 2016 11:00 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



Revithan & Gráinne
❝ ...Est quadam prodire tenus, si non datur ultra... ❞
Arra, hogy szerinte sok közös vonásunk lehet, s hogy szerinte nem érdemes ilyen kis lakásba értéket venni, mert még ellopják, egy hozzá hasonlatos, titokzatos mosollyal válaszolok, majd tovább indulok. Nincs okom kételkedni abban, hogy Mr. Rocks megfog találni, ha kell neki valamilyen antik dolog. Amíg a férfi a tömeget kémlelte, az én fürge ujjaim a tömegben tevékenykedtek, amelyben haladtunk, az ablakok mellett. Senki se vehette észre, hogy a mellettem egy pasival éppen smacizó nő kezéről leszedem azt a gyönyörű, apró köves aranykarkötőt. Ő sem vette észre, hiszen keze partnere fenekét markolászta, amely éppen elég figyelem elterelő volt. Az ékszer azonnal eltűnt a táskám titkos kis zsebében, közvetlen a gyűrű mellett. Az erkélyre sétálva körbe néztem, s újabb kérdéseket fűztem a házigazdához.
Viccelődő válaszán halkan elnevettem magam, s mikor hellyel kínált, le is ültem a kényelmes fotelek egyikébe. Kecses lábaimat keresztbe tettem, amelyből ülve több látszódott a térd fölé csúszó ruha miatt, mint álldogálva.
- Na és milyen leveleket kell megírniuk? - kérdezem vigyorogva. Még ha vicc is volt, talán lesz még valami csattanója a dolognak. Közben meg hallgatom, hogy zenében utazik.
- Zene, hmm? - kis félmosolyra húzom a számat és kicsit megemelve a fejem figyelem mosolyogva.
- Nem nehéz eladni a terméket, ilyen.. fél-posztapokaliptikus környezetben? A háború csendjében, előszelében? - kérdezem egy mindent tudó félmosollyal. Noha a csempészetet viccnek szánta, minden viccnek van alapja és sejteni vélem, hogy van valaki fekete emögött a sok pénz mögött. Gondolataim végül arra kóricálnak, hogy vajon menjek el a pici kis csellék értékeivel, vagy nyúljak bele a nagy hal zsebébe? Kihívást jelentene egy ilyen férfit meglopni, s úgy hiszem, ez sokkal jobban szórakoztatna, mintha csak oda bent elcsórnék még néhány dolgot és mennék is. Ráadásul... Mr. Rocks úgy tűnik, igényli a társaságom, s mellette nehéz volna észrevétlenül lopkodni, még ha idáig sikerült is.
Mélyen a szemébe pillantva veszem fel a szemkontaktust és kezdem tartani, míg megigazítva keresztbe tett lábam az "véletlenül" hozzásimítom a kis üveg dohányzó asztal alatt, amely előttünk fekszik. Aztán mintha tényleg csak véletlen lenne -hol ott mindketten tudjuk, hogy ez közel sincs így- megszólalok.
- Bocsánat. - mondom halkan, s egy pillanatra még le is sütöm a pillantásom, csak hogy utána egy kis somolygó pillantással nézhessek vissza a férfire.
- Meddig szokta tartani a partijait? - kérdezem miközben szabad kezemmel oda nyúlok lábamnál a ruhához, s picit lejjebb húznám rajta. Jól tudom, hogy úgy is visszacsúszik a helyére, hiszen ez ilyen rugalmas anyag, de azt is tudom, hogy a férfi pillantását ha nem is sokra, de legalább egy-két másodpercre lábaimra terelem.


Vendég
WHISPERING AMEN



Szomb. Dec. 03, 2016 9:19 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Miután lerendeződött a kis incidens a férfiúval aki a kukába töltötte a bár tartalmát, gyorsan körbenézett a teremben, s láthatóan mindenki más jól érezte magát. Sajnos még a legelitebb helyekre is bejut néhány olyan személy, aki nem tudja hol a mérték, és asztal alá issza magát, majd ajándékot hagy a házigazdának a vécében, a kukában, vagy ahol épp eléri a vég.
Ő az ilyesmit kimondottan nem preferálta, hisz akármennyire érdekesnek találta az emberi életet, akkor is utálta, ha ilyen illetlenül tönkreteszik más emberek szórakozását.
No de vissza a párosunkhoz. Gilian láthatóan nagy érdeklődéssel figyelte a képet, amelyről az imént felvilágosította, hogy hamis, majd kifejtette, hogy ő képes a vendéglátástól függően beszámított kedvezménnyel beszerezni az eredetit.
Láthatóan a művészettörténeti ismeretei nagyon kifinomultnak ígérkeztek, talán több is volt mint egyszerű tanult ismeret. Megkockáztatta, hogy a nő talán azokban a korokban is itt a földön ténykedett, bár erre nem volt konkrét bizonyítéka még. Nem mintha nagyon érdekelte volna a származás, hisz az évek alatt találkozott démonokkal, vadászokkal, angyal félszerzetekkel, és konkrét bukott angyalokkal a partijain pont mint jómaga, tehát nem lett volna számára nagy meglepetés, ha a hölgy akinek a társaságát élvezi, szintén démon lenne, avagy bukott angyal, ki tudja.
Mindenesetre, a szeméből sugárzó tűz és vágy inkább az előbbire utalt, mint az utóbbira. Valószínűleg bármely halandó rögtön eszét vesztve beleszeretne az amúgy rettentően vonzó nőbe.
- Biztos vagyok benne, hogy rengeteg közös vonást találnánk, ha jobban megismernénk egymást… -
Mosolygott rá sejtelmesen, miközben maga is szemügyre vette a medencében bulizó tömeget.
- Ha alkalom adódik, rögtön tudom majd kinek kell szólnom, ha egy eredeti festményre lesz szükségem… - Tartott kis szünetet újra megvillantva a mosolyát. – De jelenleg úgy hiszem nincs értelme egy ilyen kis lakásban olyan dolgokat tartanom, amik értékesek… Hátha lába kélne… -
Valószínűsítette, hogy Gilian talán azért járt hasonló partikra, hogy embereket szabadítson meg az értékeiktől, s ámbár ez másokat arra sarkallna, hogy hívja a rendőrséget, ő maga sosem volt ennek a híve, hisz ő is törvényen kívülinek számított. A zenei üzlet csak mint álca, fedezte az ügyleteit, miközben egy egészen másfajta üzletet intézett, s mi sem jobb, mint egy világhírű zenei stúdióval az emberek szeme előtt csinálni az illegális dolgokat. Erre mondják, hogy ha valamit el akarsz rejteni, tedd közszemlére és senkinek nem tűnik fel.
Valamivel később sétájuk az egyik korláthoz vezetett, ahol a szédítő magasság és a gyönyörű kilátás ötvözete lélegzet elállítóan hatott, talán pont ez volt az oka, hogy megvette ezt a lakást, felemelő érzés volt időnként kijönni és lenézni a magasból…
- Történetesen… Mexikóiakat csempészek át a határon, aztán mint egy diktátor dolgoztatom őket a pincémben, napi 10000 levelet kell megírniuk… -
Vigyorgott a nőre, de a viccet félretéve válaszolt.
- Emellett természetesen van civil munkám is… a zenei ipar biztosítja nekem ezt a szerény hajlékot… -
*Fejével a bőrfotelekre bökött, melyek tőlük nem messze voltak. *
- Nincs kedve leülni? -
*Tette fel a kérdést, s megkínálva hellyel a nőt, maga is leült.*

Gráinne Mhaol
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
50

Hétf. Nov. 21, 2016 8:09 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



Revithan & Gráinne
❝ ...Est quadam prodire tenus, si non datur ultra... ❞
Kell pár másodperc, hogy visszaemlékezzek az e-mailben szereplő névre, amely a meghívón szerepelt. Johnny Rocks rémlik fel, s már csak emiatt sem kérdezek rá a férfi nevére: a meghívottak tudják, kinek a bulijára térnek be. A férfi megerősíti állítását, miszerint ő a tulaj, s e mellé még farkasszemezést is kezdeményez, amelyet nem vagyok rest viszonozni. Vörös ajkaimon egy haloványan megjelenő mosollyal, de a pillantásom, mellyel állom az övét, közel sem ennyire visszafogott. Nehéz lehetne körbe írni azt a tüzet, amelyet magában rejt a szemen, hiszen a lélek tükre, s személyiségem főleg abban mutatkozik meg, nem pedig mozdulataimban, vagy mimikámban, hangomban, melyet tökéletesen uralok. Az övében sok tapasztalat és valamiféle kíváncsiság lakozik. Azonban nem feszegetem tovább ezt a témát, ha szóbeli reakciót vár tőlem, hát sajnálom, hogy csak egy kis mosollyal szolgálhattam. Más nők talán már rá is hajtottak volna, de én... nekem nem szükséges. Látom rajta, hogy az a fajta, aki inkább megharcol a dolgaiért, s kiérdemli azokat. Miért is nyújtanám oda magam akkor? Nincs abban semmi szórakozás - se neki, se nekem.
Ezután röviden kifejtette, hogy érdemesebbnek talál engem a társaságára, mint másokat, minek után már nem tudtam az elégedett mosolyt visszafogni arcomról. Ez a fajta bók nagyon is tetszett, de a férfi nem csak a modorát mutatta meg, hanem egyből ezután a humorát is. Elvigyorodva nevettem halkan azon, hogy "bizonyos réseket ki tud tölteni" és elfordítva a tekintetem, a poharamra pillantottam, majd bele ittam. Egy amolyan mindentudó pillantással és félmosollyal néztem rá vissza.
- Nos úgy tűnik, hogy van akkor bennünk valami közös. - ezután néztem, ahogy kiviszik a részeget, majd megpillantva a képet, felkeltem és oda sétáltam hozzá. Nem kellett pár másodpercet se várnom, hogy Johnny mellém lépjen. Szavaira halkan elnevetem magamat.
- Ha akarja, megszerzem magának az eredetit, a vendéglátástól függően bizonyos akciókkal. - mondom viccelődő hangon. Ugyan viccelek -hiszen a férfi dúsgazdag, ha akarná az eredetit, bizonyára az lógna a falán, s nem ez-, de minden viccnek van alapja, nálam pedig épp az, hogy képes is volnék megszerezni az eredetit bizonyos határidőre. De ez a kép talán olyan volt neki, mint nekem az a porcelán elefánt. Nem illet túlságosan a képbe, de még is tetszett. Azonban nem sokáig maradtam egy helyben, sétáltam rögtön tovább. Még körbe sem néztem úgy igazán a lakásban, pedig már itt vagyok vagy 15-20 perce. A hely amúgy pazar, igényes és jól felszerelt. A város felé eső falakon hatalmas ablakok díszelegtek, egy-némelyek között üvegajtók voltak, amelyek kivezettek a szépen berendezett tetőre, ahol egy hatalmas medence is feküdt. Most még voltak is benne bulizók, és a pancsolás miatt inkább nem mentem ki. Nem kívántam -egyelőre- vizes lenni. Ehelyett egy másik üvegajtón kiléptem az erkélyre, amely a másik oldalon volt. A szél azonnal belekapott a hajamba, szabad kezemmel ki is söpörtem arcomból. A poharamba kortyoltam és közelebb lépve a korláthoz, letekintettem. Szinte szédítő volt a magasság, de szerencsére nem vagyok tériszonyos fajta. Ezután felemeltem a pillantásom a városra, amely alattunk terült el. A sötétben New York fényei úgy csillogtak, mint a fekete éjszakában a csillagok. Ha a férfi ide is eljött velem, kissé elmosolyodva nézek rá.
- Szép kilátás. Jól ki fogta ezt a lakást. - mondom, s ismét a martinibe kortyolok, ezzel ki is ürítve a poharat.
- Mivel is foglalkozik, Mr. Rocks? - kérdezem, mert azért még is csak érdekel, miféle munkája van, amivel megengedheti magának ezt a kócerájt és a fergeteges partit.


Vendég
WHISPERING AMEN



Hétf. Nov. 21, 2016 5:34 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Gráni & Revi

*Sejtelme beigazolódni látszott, a nő intelligens volt, s nem az eredeti nevét használta, hisz ha valaki azért jön egy emberi buliba, hogy szórakozzon, avagy feltűnés nélkül tegyen valamit, cseppet sem fogja hangoztatni, hogy ő márpedig démon és a pokol legmélyebb bugyraiból érkezett, hogy szórakoztassa magát az emberek kicsinyességén.
Neki természetesen nem is az volt a célja, hogy kikényszerítse Gilianból az igazi válaszokat, hisz azokat úgyis csak akkor kaphatja meg, ha a gyönyörű nő szeszélye úgy kívánja. *
- Nos… én vagyok a viskó tulaja valóban… *itt tartott egy rövid szünetet, s kezeit összekulcsolva maga mögött rövid mosollyal fúrta a szemét a másikéba, várva, hogy milyen reakciót vált ki belőle.*
- Szerintem mindenkinek arra kell szánnia a figyelmét, akit érdemesnek tart rá, és nem arra, aki igényli… Így alakulnak ki olyan kapcsolatok, amelyet az adott személy értékel is, és nem csak félredob, ha úgy esik kedve. -
* Kifejezése arról árulkodott, hogy tisztában van vele, hogy ki is a nő, de cseppet sem törődik a ténnyel. Természetesen nem szerzett még bizonyítékot a dologról, s talán nem is fog, de ez nem zavarta, hisz egy bulit tartott épp egyben, s intett az ajtónál álló figuráknak, hogy tessékeljék levegőre az okádós figurát a sarokban, akik erre egyből meg is indultak arra, ezzel a probléma le is volt tudva. *
- Szóval azt mondja, ki tud tölteni réseket olyan gyűjteményekben, melyek hiányosak… Ehhez magam is értek egy kicsit. -
* Arcán egy pillanatra vigyor jelent meg, majd visszaváltott a szokásos Showman arckifejezéshez, mely a védjegyévé vált az évek során.
Gilian nagy érdeklődést mutatott a falon lévő kép iránt, melyet még tavaly egy út során szerzett, s odaérve szemei a kép vizsgálatába kezdtek…
Revi nem tudta, hogy meglovasítani szeretné a képet, vagy csak ekkora műértő, de nem izgatta a kérdés, hisz bőven volt pénze, ha az összes dolog egyszerre tűnne el a lakásból, az is csak minimális veszteség lenni, mivel ezt a lakást csak akkor használta ha New Yorkban akadt dolga.
Közelebb lépve a nőhöz, mellette állt meg, s maga is vizsgálni kezdte a festményt… *
- Szörnyű egy hamisítvány… de megtetszett, megvan a maga bája… -


Gráinne Mhaol
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
50

Hétf. Nov. 21, 2016 10:11 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



Revithan & Gráinne
❝ ...Est quadam prodire tenus, si non datur ultra... ❞
Vadászó tekintetem lassan fürkészte a bulizókat. Néhányan a medence által vizesen jöttek be, hogy igyanak valamit, mások már inkább a sok alkoholtól voltak elázva. Egy srác a sarokban éppen a nagyobb cserepű virág tövébe adta vissza gyomra tartalmát. A legtöbb nő fintorog rajta, én csak elmosolyodom. Emlékszem azokra a dorbézolásokra, amelyeket a kikötőkben élveztem. Ott az ilyesmi teljesen természetesnek számított. Ha lenne egy kis lövöldözés, vagy késelés, már egészen otthon érezném magamat. Ám ez nem az a fajta buli, mint a régi idők kalóz ivászatai. A tekintetem megakad egy férfin, s egy mosollyal ki is dobom elé a mézes madzagot és elfordulva várok. Nem kell sok, a halacska a horogra akad, s egy pillanat múlva már mellettem is terem, tartva az illedelmes távolságot. Két italt kér, egyet nekem, a szám sarkában megjelenik egy apró mosoly, ám rögtön el is tűntetem.
Kissé felé fordulok, mikor beszélni kezd hozzám, s elém tolja az italt. Szó használata megüti a fülem, de megállom, hogy elmosolyodjak...játszani akarok vele, nem leplezem le magam ily hamar. Az italra pillantok, majd vissza rá.
- Szóval Ön a ház ura? Megtisztel, hogy rám szánja a figyelmét, hol ott mások talán jobban áhítoznak rá. - mondom, miközben vállam felett hátra pillantok az ott hagyott női társaságra. Magamban azonban kárörvendek, s élvezem gyilkos arckifejezésüket.
- A nevem Gilian. A meghívást pedig vétek lenne visszautasítanom. - veszem magam elé a vodka martinit egy kis somolygással. Hiába, egy jó alkoholt nem tudok visszautasítani. A valódi nevem egyelőre szándékosan nem árulom el, ki tudja, a végén még kiderül, hogy járatos az alvilági körökben -ahogy a legtöbb gazdag ember- és elárulnám magamat, ha a rendes nevem használnám. A kérdésre, hogy miért vagyok itt, egyelőre nem válaszolok, először a kapott italba kortyolok, a férfi arcát fürkészve. Van benne valami, ami biztos nem földi. Ha meglennének a képességeim, könnyedén kideríthetném, hogy mi is a Mr. azonban erő híján vagyok, hála a zárópecsétnek a jobb csuklómon. Az emberek átlagosan tetoválásnak nézik, ha meglátják. Csak azok tudják azonban jelentését, akiknek köze van a természetfelettihez. Most éppen egy vörös selyemszalag rejti ezt, olyan rajtam, mint egy csinos dísz.
- Noha jó hangulatú a parti, én inkább munkaügy miatt vagyok itt. Értékbecslek, eladok, veszek... Potenciális vásárlókat keresek. - mondom a fél igazságot kis mosollyal, majd a bárszékkel hátra fordulva a falon lévő festményre pillantok.
- Ahogy látom, itt is találni kincseket... - pillantok a Van Gogh festményre a falon. Fel is kelek az itallal egyutta székről és kecses, légies léptekkel sétálok a "Négy elvirágzott napraforgó" elé. Bal kezem keresztbe teszem testemen, hogy jobb könyököm rá tehessem, s úgy tartsam tovább a poharat. Értő szemeim azonnal az eredetiség jeleit keresik, vagy épp a hamisításét. Nincs kétségem afelől, hogy a férfi utánam fog jönni. Talán dicsekedni fog, mond pár szót a képről, vagy arról, hogyan jutott hozzá. Igazából nem is bánnám, noha mindent tudok már erről, még pedig azért, mert ez talán az első lépés, hogy még több kincset felfedezhessek itt, vagy ő maga mutasson nekem.


Vendég
WHISPERING AMEN



Hétf. Nov. 21, 2016 12:45 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Gráni & Revi

*New Yorkban elterjedt tény, hogy Johnny Rocks, avagy Reviathan állati nagy bulikat szokott tartani, s állandóan a város krémje jelent meg a bulijain, rengeteg gazdag és befolyásos szórakozni vágyó ember, akikben rengeteg potenciál volt, hogy még több pénz keressen. Ő volt a hivatalos vendéglátója ezeknek a halandóknak, s mindüknek megadta amire vágytak, pont ezért imádták, s bálványozták őt… szinte olyan érzése támadt mintha kissé istenitenék is, természetesen nem ez volt a célja.
Bár tény, hogy nem sokat törődött az anyagi javakkal, hiszen nem szenvedett semmiben hiányt, mégis csinálta, mivel kihívást látott a dologban, s mint mindig, itt is csak a szórakozásnak élt.
Történetesen egy ilyen bulit tartott épp aznap, rengeteg gazdag férfivel és nővel, s mindük kereste a társaságát, mind része akart lenni annak a fényűzésnek, amit az ő cseppet sem szerény szermélye tudott nyújtani. Már mikor belépett a bulira, akkor felfigyelt a nőre, aki láthatóan hasonló személyiségjegyekkel rendelkezett, mint ő maga, ebből is leszűrhető volt, hogy nem átlagos halandó, talán félangyal, talán démon, ebben nem volt biztos, de minek utána ez egy buli volt, és valószínűleg szórakozni jött, cseppet sem zavarta ez a dolog.
Helyből le is koptatott egy férfit, aki bepróbálkozott nála, s incselkedve várta, hogy ő csatlakozzon hozzá. Ezen egyértelmű jeleket még egy vak is kiszúrta volna, hisz a csábos mosoly, majd az ignoráló hozzáállás ősi csalogató technika volt, s mindketten jól ismerték a játék szabályait.
Revi a korából adódóan is régi vágású férfi volt, így tudta, hogy mindenképp neki kell odamenni.
Át sétált tehát a bulizók tömegén, s alig fél méterre a nőtől a pultra támaszkodott, majd a csapos felé fordult.*
- Estét, Rob, két vodka-martinit, az egyiket nekem, a másikat a hölgynek… -
*Még nem fordult felé, megvárta míg az italok megérkeznek, aztán lassú de magabiztos mozdulattal odafordult, s így szólt.*
- Pokoli hőség van ma, nem igaz… Ms… * itt tartott egy kis szünetet. A szóhasználatát direkt így választotta meg, mert 80%ig biztos volt benne, hogy Pokolból érkezett a vendége, ez a csábító és csinos kinézet, és ez a mosoly nem lehet sem emberi sem angyali. *
- Vajon mi csábított egy ilyen gyönyörű nőt az én szerény hajlékomba? -
* Tette fel következő kérdését, közben mosolyogva a nő elé tolja az italt. *
- Remélem elfogadja tőlem. -

Gráinne Mhaol
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
50

Vas. Nov. 20, 2016 10:28 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



Revithan & Gráinne
❝ ...Est quadam prodire tenus, si non datur ultra... ❞
Sokszor mondják rám, hogy szarka vagyok, és nem véletlenül. Mindenféle szép, értékes tárgyat magam köré gyűjtök, majd eladok. Ezeket általában gazdagabb pasik, nők lakásain szedem össze, miután beédeskedtem magukat oda. Egy jó buli kellemes keretet tud adni egy ilyen akciónak, de ha éppen nincs kedvem valakivel odáig eljutni, megelégszem az ékszerekkel és a karórákkal is.
Nem is olyan rég találtam erre a partira, ahova ugyan nem engem, de azt a nőt aki épp mögöttem fekszik félig lelógva az ágyról, részegen, igen. Miután elolvastam az e-mailt, megjegyeztem a dolgokat, töröltem is azonnal, hiszen nem volna mókás, ha megjelenne ott és leleplezne. Jobb, ha nem tud erről a dologról. Felkeltem, összeszedtem az ékszereket, a pénzt és egy porcelán elefántot. Cukin nézett ki, azt ki is rakom a polcomra. Másnap még elintéztem egy aukciót a fekete piacon néhány ritka festményre, aztán a következőnap pedig pihentem. Kellett, mert aznap este várt a "Hawaii" témájú buli, annak a gazdag fószernek a tetőlakásán. Kiválasztottam magamnak egy vörös, csinos ruhát, hozzá egy szép magassarkút, ahhoz illő kis táskát. Kis smink, finom parfüm, szép hajkorona és ápolt kezek. A tükörbe nézve úgy néztem ki, mint akármelyik gazdag picsa és ennyi nekem elég is volt. Nem azért megyek oda, hogy kiemelkedjek, hanem hogy beépüljek. Minél láthatatlanabb vagyok, annál könnyebb eliszkolni a zsákmánnyal.

Este felnéztem az épületre, ahol a buli van. New Yorkhoz képest átlagos, ha a gazdagabb negyedet nézzük. Be is sétáltam, nem én voltam az egyetlen, aki épp oda tartott, így másokkal együtt szálltam be a liftbe. Míg a két nő előttem viháncolt, én csak csendben álltam és figyeltem őket... no meg az ékszereiket. Amint a liftajtó kinyílt, azonnal a lakásba értünk, ahol már bőven folyt a parti. Rengeteg ember volt, főleg nők, ami azt illeti. A zene hangos volt, és sikongás is, kintről csobbanások hangját lehetett hallani. Néhány srác épp most ugrott be, levéve magukról az öltönyt. Első utam a bárpulthoz vezetett. Kértem magamnak egy martinit, aztán hátra fordulva körbe néztem a tömegen. Kerestem az első áldozatom, s mikor megtaláltam, letéve a kiürült poharat mentem oda hozzá. Egy gyors, incselkedő simítás a kezén egy csábító mosoly, s észre se vette, hogy gyűrűje oda. Visszasétáltam a pulthoz, kértem egy újabb italt. Persze a pasi jött utánam, de addigra ékszerét már a táskámba süllyesztettem.
- Öm.. szia. A neve...
- Nem vagy az esetem. - fojtom belé azonnal a szót, mire meghökkenten rám néz.
- Én azt hittem, az előbb...
- Rosszul hitted. Összetévesztettelek valakivel. - mondom teljesen komoly arccal rá pillantva.
- De hát... - láthatóan nem akarja felfogni, hogy nem kívánok vele beszélgetni, ezért kicsit hangosabban szólalok meg.
- Azt mondtam nem! Ne zaklass, vagy segítségért kiáltok! - a pultos már meg is köszörüli a torkát, mire a sértett férfi mély levegőt vesz és távozik is. Köszönetképpen a shakerre mosolygok, és kérek még egy martinit. Aztán tekintetem újra körbe jár, s megakad egy jól fésült, igazán felhőtlenül szórakozó körszakállas férfin, néhány lány társaságában. Egy apró mosolyt villantok, mikor találkozik a tekintetünk, aztán mintha nem is érdekelne, visszafordulok a pultos felé, s vörös ajkaimhoz emelve a poharam ismét bele iszok.


Vendég
WHISPERING AMEN



Szer. Nov. 09, 2016 8:52 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next





Revithan & Andariel


Azt hittem, hogy idővel könnyebb lesz, hogy képes leszek majd megszokni, hogy nincs erőm, se szárnyaim, de ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Mindezek nélkül olyan vagyok, mint az emberek, annyi különbséggel, hogy halhatatlanságom megmaradt, de számomra így is borzasztó ez a létezés, főleg úgy, hogy Rosier se képes viszonozni érzéseimet. Naív voltam, amikor nekiadtam magam, amikor mindent eldobtam a kedvéért, de a szomorú az ebben az egészben, hogyha visszamehetnék a múltba és újból dönthetnék, ugyanígy cselekednék. Arcom megrándul, amikor Revithan tippjeit meghallom, ugyanis tökéletesen eltalálta, a Bujaság volt az én bűnöm, bár azóta a Kapzsiság is megkörnyékezett. Na nem szó szerint, de eszem ágában sincs csóróként élni ezen a földön.
- Semmi közöd hozzá! – húzom fel nózimat, miközben kezeimet is tiltakozóan összefűzöm magam előtt. Eszem ágában sincs beavatni őt a valóságba, elmondani neki, hogy mi történt, nem ezért vagyok itt. A televíziót kikapcsolom, majd mivel elfekszik a kanapén, így csak annak karfájára ülök le, majd onnan figyelem a másikat, várva, hogy meghallgasson végre. Miért ilyen elutasító velem szemben? Jó, nem jelentkeztem be hozzá, hanem végülis majdnem betörtem, de ettől függetlenül még lehetne normálisabb, ha már mind a ketten bukott angyalok vagyunk, legalább mi összetarthatnánk. Áh, kell ez nekem? Inkább csak legyünk túl ezen az egészen, tényleg egyszerűbb lesz.
- Emberi fegyver nem árthat neked, szóval ha akarnálak se tudnálak megölni, de ne aggódj, nem vagy az ellenségem, nincs okom, hogy ártsak neked. Egyszerűen információkat akarok. – nem tudom, hogy meddig lennék képes türelmesen itt várni, de érzem, hogy erre nem is lesz szükség. Revithan se fogja rám pazarolni az idejét, talán ő is észreveszi, hogy jobb lesz, ha enged a beszélgetésnek, úgy előbb lépek le innen és hagyom végre békén, mivel az biztos, hogy nem élvezi túlságosan a társaságomat. A kérdés végül elhangzik tőlem, amely elegendő ahhoz, hogy átlássa, mit is akarok tőle valójában. Fájó, ahogy velem beszél, de szavaiból kezdem kivenni, hogy nem is tudna segíteni nekem, még akkor se, ha akarna. Tehát feleslegesen jöttem ide.
- Csak azt reméltem, hogy hátha tudsz valami kiskaput. Elég régóta élsz, ezért próbáltam hozzád fordulni, de ne aggódj, nem tartalak fel tovább. – kelek fel lassan, nem tagadva csalódottságomat. Nem éppen ilyen jellemű férfira számítottam. Annyit hallottam már róla, még fent, a Mennyben is és úgy örültem, hogy végre rátaláltam és eljuthatok hozzá, de hatalmas csalódás volt. Jól elvan ő a saját kis életével, nem akar többet ennél, ellentétben velem. Ahogy felkel, kissé felhúzott szemöldökkel, mozdulatlanul figyelem, ahogy közelít hozzám, de még mielőtt orromra koppinthatna, mint valami gyermeknek, hirtelen ütöm félre kezét.
- Ne szórakozz velem! – morgom oda. Nem vagyok ám olyan gyenge nő, mint amilyennek tűnök, így végül hátat fordítok neki, miközben Revithan ismét az italával kezd el foglalkozni. Nincs értelme maradnom, megtudtam azt, ami érdekelt, és ahogy jeleztem is már felé, nem fogom feltartani.
- Kössz a semmit! – felemelve kezem intek neki már az ajtóban állva, és mivel kitalálok – ahogy be is találtam -, így nem kérek segítséget. Feleslegesen utaztam ide, egy potya kör volt, de legalább most már tudom, hogy milyen ez a férfi. Kíváncsi voltam rá, előbb vagy utóbb meg akartam volna találni, már csak a története miatt is, most legalább ezt kipipáltam.



Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


 
Revithan tetőlakása
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
 Similar topics
-
» Milyen jövő vár az emberiségre, a földi ökoszisztémára, az életre?

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: