☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Revithan tetőlakása

Gráinne Mhaol
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
49

Kedd Dec. 06, 2016 8:13 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Online



Revithan & Gráinne
❝ ...Est quadam prodire tenus, si non datur ultra... ❞
El kell ismernem, hogy a férfi is ért ahhoz, hogy más kedvében járjon. Először jön a sármos mosolyával, aztán elküldi a vendégeit csak miattam, majd a kedvemben jár zenével és végül a koronát is rá teszi az egészre néhány drágakővel. Ez a férfi a spontaneitás és improvizáció mestere, ez látszódott ezekből a dolgokból. A motivációi ugyan számomra továbbra is érthetetlenek voltak, de én elfogadom azt, hogy van, amihez kevés vagyok, hogy megértsem. Ha ember lennék, sokkal sokrétűbb lenne az érzelmi világom, s bizonyára az empátiám is, ami által megérthetném indíttatásait. Azonban démonként ezek számomra korlátozottak, és szerintem nem is baj. Nem kell mindent megérteni a világban.
A férfi szavait, hogy nem lesz energiám a többi dolgomra, csak egy vigyorral nyugtázom. Túl bátor kijelentésnek érzem ezt a dolgot, bár bukottal még nem csináltam. Lehet, hogy képes ténylegesen kifárasztani, nem tudhatom... De úgy sejtem, ez nem sokára kiderül. Miután elfogadom az ajánlatát, hogy megmutassa, ki is ő, kaján vigyorral áll a szolgálatomra. Kissé felemelve szorít neki az egyik falnak és csókol meg, amit kellemesen felmorranva viszonozok, átölelve a férfi nyakát. Ismét megérzem magamon a simítást és a víz miatt lehűlt bőrömnek egészen jól esik a férfi meleg, simogató tenyere. Nem maradunk sokáig azonban a falnál, az ágyhoz vezet, amin elfekve magához húz, én pedig engedelmesen simulok hozzá. Újabb szenvedélyes csókokat ad, amelyeket forrón viszonozok, és ezúttal az én kezem simít végig hátán lefelé, majd felfelé, át a vállán, le a mellkasán, végül hideg tenyerem tovább kúszik oldalára. Nem sokáig marad ott, hátra nyúlva markolok a férfi fenekébe, s egy finom, harapással az alsó ajkára szakítom meg a csókot, majd nézek rá tüzes pillantással, és egy halvány vigyorral. Csak egy pár másodpercre hagyom szabadon ajkait, majd ezúttal én csókolom meg őt, mert azért el kell ismernem, hogy érti a dolgát ebben.


Vendég
WHISPERING AMEN



Kedd Dec. 06, 2016 2:23 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Mindkettőjüknek megvoltak az okai, hogy miért akarták együtt tölteni az éjszakát, Revi személy szerint a szenvedély és az izgalom érdekelte, míg Grace az anyagiak miatt akart vele lenni.
Tudta, hogy az ajándékozás mint olyan levesz a lábáról bárkit aki kapzsi… természetesen ezt is csak természetes ráérzésből adódóan.
Kettőjük kis játéka a lehetőségek és a leleményesség kiaknázásáról szólt, s mindketten profitáltak belőle, ki így ki úgy, de mindenki megkapta amit akart. Valószínűleg Grace-t anélkül is be tudta volna cserkészni, hogy meglépte volna a gyémántos dolgot. De akkor közel sem emlékezett volna rá a későbbiek folyamán. Az évek alatt megtanulta, ha mindenkinek megadja amire vágyik, akkor sokkal több lehetősége lesz, a szórakozásra. Ennek a nyílt titoknak a tudatában minden kapu kinyílt előtte.
- Szóval beleférek a napirendbe… - Itt egy kis szünetet tartott, majd kuncogva folytatta – Remélem nem veszik majd el az energiád az összes többi dolgodhoz… -
Természetesen tudta, hogy Grace-nek mint démonnak aki hosszú ideje él a földön rengeteg kitartása és állóképessége van, de bízott a saját képességeiben is, hisz volt ideje tanulni és csiszolgatni a képességeit minden téren.
- Ahogy kívánod… -
Vigyorgott, s felemelve a nőt először a legközelebbi falnak szegezte, s megcsókolva őt végigsimított az oldalán, aztán magával húzta az ágyhoz, s letelepedtek rá… Ott közel húzta magához s testük összesimult az vizes inggel kettőjük között, de ez nem zavarta, tovább bombázta szenvedélyes csókjaival…

Gráinne Mhaol
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
49

Kedd Dec. 06, 2016 1:46 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Online



Revithan & Gráinne
❝ ...Est quadam prodire tenus, si non datur ultra... ❞
Mondani sem kell, hogy a férfinek sikerült levennie a lábaimról... De ilyen egyszerűen még senkinek sem ment. A dolog váratlansága annyira meglepett, hogy még az is megfordult a fejemben, hogy csak hülyéskedik velem. Szépen a kezembe adja a drágaságokat, aztán később meggondolná magát. Mondanám, hogy megharcolnék érte, de a meséi alapján sokkal több tapasztalata van kiforgatni a beleimet, mint nekem fordítva, így biztos nem kockáztatnék.. De akkor is fájna érte a szívem. De nem. A férfi komolynak tűnik a dolgot illetően, én pedig elégedett leszek. Ha nem akarnék többet és többet, most leülnék és vagy egy órán keresztül csak falnám tekintetemmel a három gráciát -igen, így neveztem el őket-, azonban a nagyobb értékek lehetősége tovább csalta szarka énemet. Elmondása szerint bármikor szerezhetne még több ilyet, amitől érzem, hogy testemet átjárja a kapzsiság mindent magának akaró energiája. A lehetőség, hogy jól megszedhessem magamat mellette, egyszerűen kihagyhatatlan!
Csendesen hallgattam a véleményét a pénzről, miközben a pici ösztönözésre rögvest átölelt. A pénzégetés gondolatára ismét rázott a hideg, de nem szenteltem több figyelmet ennek, hiszen  -kivételesen- itt volt egy olyan férfi, aki képes volt megragadni a figyelmem. Hallgattam őt, s mikor közelebb húzott, s oda hajolt, lágyan, puhán viszonoztam a csókot. A kérdésre, hogy vajon ráérek-e, kis mosolyt fakasztott az arcomra.
- Azt hiszem, tudok rád szánni egy kis időt szorgos teendőim között. - mondom egy huncut mosollyal rá pillantva. Valójában nincs semmilyen dolgom, de nem szokásom túl sokáig maradni senkinél. Általában jobb is, hiszen nem túl felemelő érzés a meglopottak haragjával találkozni... noha egyelőre Revithantól még lopnom se kellett, mert ő halmozott el. Még mindig kicsit fura érzés.. Mintha megrészegítene, ahogy az itt rejlő lehetőségek is.
- Mutasd meg nekem, ki vagy. - suttogom szenvedéllyel a férfi ajkára, miközben ujjain finoman bele túrnak kissé még vizes hajába a tarkójánál. Noha főleg a pénz motivál, sosem mondanám magamat érzéketlennek. Nagyon is tudok érzelmes, szenvedélyes, tüzes lenni és úgy érzem, ő pont erre vágyik, ezt igényli... nekem pedig -ha azt akarom, hogy kötődjön-, a kedvében kell járnom. Nem fog nehezemre esni.


Vendég
WHISPERING AMEN



Kedd Dec. 06, 2016 1:12 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Minek utána teljesen szenvtelen volt a köveket illetően valóban kidobta volna az ablakon, mivel rengeteg bánya tulajdonosa volt, ami aranyat vagy gyémántot termelt ki. Természetesen csak ritkán fordult elő, hogy ekkora darabok kerültek elő, de neki mind egyforma volt, emellett azért költötte kétkézzel a pénzt, mert sosem fogyott el. Olyan bombabiztos üzleti hátteret állított össze, hogy még ha az össze pénze elúszna a tőzsdén, akkor is felállna két három hónap alatt nagy maximumban.
Ő pont ellentéte volt Grace-nek abban, hogy míg ő tudatos manipulátor volt, Revi tudatalattian, természetesen volt ilyen személyiség, legalábbis amikor szükség volt rá, automatikusan tette amit tennie kell. Így érzett rá arra, hogy a gyémántok mit fognak jelenteni Grace-nek, de persze könnyű szívvel kihajította volna őket.
- Tudom, hogy pont pár ilyet akartál… és mint mondtam, bármikor szerezhetek újat… -
Vont vállat, s Grace közelebb húzódott hozzá. Közelről a szeméből kiolvasható volt, hogy a démon énjét olyan szinten sikerült felszítani, hogy már a végleteket latolgatja. Vigyorogva engedte át az italt a nőnek, s miután ivott belőle lehelyezte az asztalra a kövekkel együtt, tehát valami más dolga akadt hirtelen az új kövei helyett.
Szemébe nézett, s nem kellett sok motiváció, hogy átölelje őt.
- A pénz csak egy eszköz… az ember arra használja amire akarja, én néha ajándékozom, néha csak elégetem, néha pedig fürdök benne… -
Vigyorgott, s folytatta.
- Talán furcsának találod a látásmódom, mert nem ismersz… de ülhetsz nagy kincseskamrával a házadban úgy is, ha nem akarsz minden centet megtartani… -
Kicsit közelebb húzza magához szelíden, s lassú és forró csókot nyom a nő szájára.
- De ha nem sietsz nagyon megmutatom ki vagyok… -

Gráinne Mhaol
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
49

Kedd Dec. 06, 2016 12:36 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Online



Revithan & Gráinne
❝ ...Est quadam prodire tenus, si non datur ultra... ❞
Habár tudom, hogy a férfi nem dobná ki ténylegesen az ablakon azokat -inkább csak remélem-, még is a szívroham kerülget, amikor úgy tesz, mint aki ezt akarja tenni. Így elpocsékolni valamit... Még a hideg is kiráz annak a gondolatától, hogy így ki szórja a semmiért azokat a szépségeket. Nem tudtam volna sehogy sem leplezni a reakcióimat, mert nem ismerem annyira Revithant, hogy tudjam, nem tenné meg. Ha egy emberrel állnék szemben, akiről tudnám, hogy a pénzért üzletel, arról tudnám, hogy nem tenné meg és könnyebben venném, de Ő... túlságosan ismeretlen még számomra. Csak akkor ötlik fel bennem a gondolat, hogy még is kidobta volna őket, mikor a tenyerem kinyitva bele teszi a köveket.
A következő reakciómat sem tudom leplezni, ami egyrészt meglepettség, egyrészt sugárzó öröm,. Egy pillanatra leesik az állam, szemeim elkerekednek, aztán szélesen elvigyorodom, majd végül kissé hitetlenül nézek a férfire, mint aki csapdát észlel.
- Ajándékozol... - fürkészem a sármos mosolyt, érzékelem a simítást a kezemen, de valahogy nem fogom fel ésszel. Miért..? Tény, hogy megvehető vagyok, de sosem gondoltam volna, hogy ennyit kiadna értem. Látszik, hogy mennyire hasonlóak és még is mások vagyunk. Ő könnyen elherdálja a pénzt -mint látni-, míg én centre pontosan kiszámolom mire mennyit költök. Talán emiatt a különbség miatt nem tudom megérteni, miért ajándékoz nekem ilyen értéket. De aztán eszembe jut az is, hogy "Kit érdekel?! Ha egyszer adott, talán ad még, ha jó kedvében lesz..." Megfordul a fejemben, hogy beédeskedjem magam mellé, ami annyira nem is volna nehéz, hisz azért közös is van bennünk: az izgalmat keresi mindenben, én beérem, ha néha kalandozok kicsit. Még is, a fő vonalak egybe vágnak. Szeretjük a pénzt és szeretünk néha oda is csapni másnak. Kicsit kizökkentett a tette, de nem hagyom, hogy sokáig uraljon ez az érzés. Megfogom a férfi kezében a poharat, az ajkamhoz emelve magam is kortyolom belőle Revithan szemeibe nézve. A tenyeremben szinte bizseregnek a kövek, s rendkívül jó érzés fogni őket, most még is leteszem a közeli asztalra a pohárral egyetemben. Ezután oda lépve hozzá megfogom kezeit és átöleltetem magamat velük.
- Mondták már rád, hogy talán túlságosan nagylelkű vagy? - kérdezem somolyogva, s ha átölel, átkarolom a nyakát.
- Vagy csak engem tisztelsz meg ezzel? - cirógatom meg a tarkóját egy fürkésző, kissé huncut pillantással.


Vendég
WHISPERING AMEN



Hétf. Dec. 05, 2016 11:54 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Úgy látszik ténylegesen a kapzsiság a bűne gyönyörű társának, s a sok közül ez lett volna az első tippje látván a kis tolvaj akciót még a parti alatt. ahogy játszott a hatalmas drágakövekkel, valóban nem érzett semmit irántuk, talán őt pont a kapzsiság nem érintette meg annyira, szerette a pénzt, de tudta hogy mindig is lesz elég, s hogy az ő képességeivel sosem fog hiányt szenvedni semmiben. A korábban felvázolt gondolata a gyémántokról is igaz volt, nem érzett mást az óriási rengeteget érő csillogó drágakövek iránt, csak annyit hogy kövek… egyszerű szén, ami tűz esetén ugyan úgy reagál mint bármelyik más társa. Az akció és az erotika miatt bőven idevaló volt, de csak arra kellett a pénz hogy megteremthesse magának az első két dologhoz az alapot.
Grace ezzel szemben egészen máshogy állat a dolgokhoz, hisz ő inkább szerette a drága dolgokat, de kevésbé igényelte hogy veszélyes és akciódús helyzetek vegyék körül. Mikor előhozakodott a gyémántok kihajításával, a nő rögtön reagált, még magán kívül is, s már a területére is merészkedett.
- Nem hamarkodtam el… felesleges kacat itt.. -
Folytatta miközben az ablakhoz sétált, de egy két megállította, s csuklójánál fogva Grace meggátolta, hogy megszabaduljon a szajrétől. Ezek után felvázolta, hogy ismer valakit aki nagyon örülne a köveknek. Minden kétséget kizáróan bárki ismerne ilyen személyt, de tudta, hogy ő pont most magára értette a dolgot.
- És ez az ismerősöd az én ismerősöm is? Esetleg a közelben van? Mert akkor vele kéne alkudoznom…-
Vigyorgott rá játékosan, s hosszú levegőt véve megforgatta a markában a köveket, ahogy a pókerben a zsetonnal szokták tenni. Úgy tett, mintha gondolkodna és kalkulálna fejben, s húzta a száját…
- Nem is tudom… olyan csábító az az ablak… Persze, nekem bányám van, szóval oda is adhatom őket ajándékba… -
Mosolyog szórakozottan, s szép lassan át fordítva s kinyitva Grace tenyerét, a kezébe nyomja a három méretes drágaságot.
- Nem üzletelek… csak ajándékozom… -
Újra arcára kúszik a sármos mosolya, s visszatelepedve a jakuzzi szélére végigsimított a nő kézfején.

Gráinne Mhaol
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
49

Hétf. Dec. 05, 2016 11:18 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Online



Revithan & Gráinne
❝ ...Est quadam prodire tenus, si non datur ultra... ❞
A megjegyzésre, hogy nem vagyunk öregek, csak az emberek élnek kevés ideig, elvigyorodom. Végül igen, így is lehet nézni a dolgot. Meg persze az is kiderül, hogy a férfi harcos, katona volt. Amit ki nem néztem volna belőle ebben a luxus környezetben, henyélésben, még ha fegyvereket is árul, akkor se. Általában azok, akik kereskednek, távol maradnak a harcoktól. Így viszont már értem, hogy miért rabja az izgalomnak, az adrenalinnak. Ő egész életében így élt, én viszont csak az 1500as években szerettem meg... Vajon hány évszázadot ölelhet fel élete? Ha az ereklyék helyeiről is tudd, legalább 1000, de talán 2000 éves is meglehet. A bókra, hogy jól áll neki a vizes ingem, halkan elnevettem magam, s kis vigyorral figyeltem a kacsintás után, ahogy tölt magának egy pohárral inni.  
Csendben élveztem elkalandozó, méregető pillantást, amelyet rám vetett a jakuzzi mellett. Huncut félmosolyomon látszódott, hogy tetszik, ahogy rám néz... Mindig is élveztem, hogy hatni tudok másokra, az ujjaim köré tudom tekerni őket, ha akarom, s lám, most is. Aztán oda lépett az éjjeli szekrényhez, amelyből három gyönyörű követ vett elő. A mosoly kicsit halványult az arcomon, ahogy szinte megszállott szikra csillant meg a szemeimben. Amint ott játszott a drágakövekkel, s mondta, hogy talán ki kéne dobnia őket, szinte megállt bennem az ütő. Már egyet beljebb is léptem, mikor kezdtem felfogni, hogy mindez csak csali. Kicsit egy helyben toporogva, alsó ajkamat rágva próbáltam ellenállni a kapzsiságomnak... Az isten verje meg, akkor is kellenek!
- Nem kellene ennyire gyorsan elhamarkodnod ezt a döntést. - fogom meg a karját, még mielőtt elérhetné az ablakot. Szemeim alig tudom visszaemelni a férfi arcára, de végül csak sikerül, legalább pár másodpercig ott is tartom, amíg vissza nem vonzza a tekintetem a drágakövek csillogása.
- Történetesen.. ismerek valakit, aki örülne néhány ilyen... gyönyörűségnek. Aki értékelni tudja a szépségüket. - mondom, s kicsit kénytelen vagyok nyelvemmel benedvesíteni kiszáradt ajkaimat. Újra a férfire pillantok, tekintetem mélyen az övébe mélyesztve közelebb lépek hozzá, szabad kezem ujjbegyeivel megcirógatom a mellkasát.
- Talán megtudnánk egyezni... - búgom halkan, miközben kezem, amely karját fogja, lassan végig simítva bőrén a köveket markoló kézfejére simul.


Vendég
WHISPERING AMEN



Hétf. Dec. 05, 2016 10:13 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Szépen lassan átlépték az ismerkedés határát, s elkezdtek afelé haladni, hogy mélyebb benyomást szerezzenek egymásról.. Legalábbis Grace tőle. Revi meg nem szűnő vigyorral nyugtázta, hogy sikerült visszafordítania az épp ”távozó” nőt a folyosóról, s visszacsalogatta az ajtóba, ahol megtámaszkodva nézett rá.
- Nem vagyunk öregek… az emberek élnek túl röviden… de talán pont ez az, ami miatt sokkal jobban ki tudják élvezni a dolgokat. Én pont ezért jöttem le ide… sok zenésszel dolgoztam, sok fegyvert vettem és adtam el, és sok háborút vívtam meg… -
Vigyorgott, visszagondolva hogy az egész fegyver bizniszt két katonatársával kezdték a második világháború alatt, de ahogy azok öregedtek, kicsit korszerűsíteni kellett a dolgokat, így ő lepattant nehogy észre vegyék, hogy egy percet sem öregedett. Imádott harcolni, már a mennyei időkben is a pokol és menny háborúinak szerves része volt, de ahogy telt múlt az idő megunta a dolgot, s ezért váltott erre. Az emberek annyi érdekes játékszert vetnek be a háborúikban, érdekelte, hogy mi hajtja ezeket a dolgokat, és hogyan működnek.
- Tudom, hogy nem kell bemutatnom… hisz itt vagy abban a szexis dresszben… akarom mondani voltál… most pedig a vizes ingemben, ami amúgy remekül áll, főleg vizesen… -
Kacsint rá, s végre kitöltötte az italt, ezért megízlelve a drága és amúgy jó ízű nedűt kellemes sóhajt engedett el. Megtámaszkodva a jakuzzi sarkán méregetni kezdte a nőt, s kis kéjes mosoly ült ki az arcára, nemsokkal ezután rájött hogy megint elkalandozott, s újra Grace szemébe nézett.
- Hm… tudod nem vagyok jó meggyőzésben… de gondolom akkor ezek az ökölnyi méretű gyémántok már senkinek nem kellenek… -
Kezdett el zsonglőrködni 3 ténylegesen ökölnyi nagyságú drágakővel, amiket az éjjeliszekrény fiókjából vett elő…
- Nem tudom mihez kezdjek a hasonló bizsukkal… számomra nagyon nincs értékük… de az emberek megvesznek érte… -
Kapta el egyszerre a hármat, majd összehúzva a szemöldökét így szólt…
- Lehet csak ki kéne dobnom… egy kis jótékonyság… a hajléktalanok jól berúghatnak és kajálhatnak…-
Ezzel a gondolattal meg is indult az ablak felé, hogy jótékonykodjon a szegényeknek…

Gráinne Mhaol
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
49

Hétf. Dec. 05, 2016 9:26 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Online



Revithan & Gráinne
❝ ...Est quadam prodire tenus, si non datur ultra... ❞
Amikor elmesélem neki, én miféle izgalmakat szeretek, válaszából lekövetkeztethető, hogy elég idős ahhoz, hogy mindenféle ereklye helyét tudja.
- Hát, ez van, ha valaki öreg. - vigyorgom, kicsit csipkelődve.
- Én elég fiatal vagyok ahhoz, hogy ne tudjam mindenféle kincs helyét és elég öreg ahhoz, hogy ismerjem már a világot annyira, hogy ne jelentsenek túl nagy kihívást megtalálni és megszerezni. - mondom, majd mikor a jakuzziról beszél, elvigyorodom.
- Nem kell bemutatni az emberi szokásokat. Magam is elég sok időt töltök köztük. - emelem fel csuklóm, hogy láthassa rajta a pecsétet. Hát igen.. enélkül talán most is a Pokolban lennék, de csak mert szerintem nem ezek a legfényesebb évek a földön. Még akkor is, ha van benne luxus és pazar pénzmennyiség, akkor sem. Túl veszélyes... még nekem is. Amikor a szegény, tiszta lelkem meg nem rontásáról beszél, én is halkan elnevetem magam, mert már nem bírom visszatartani. Kettőnk közül -hiába bukott-, én vagyok a rosszabb, bárhogy is nézzük.  
Aztán séta közben meghallom a zenét halkan elnevetve magam fordulok meg és indulok vissza. Megállva az ajtóban, vállamat az ajtófélfának döntve nézek be. Figyelem, miként veszi elő a pezsgőt, bontja kis és tölt a pohárba.
- A zene nem rossz, megfogott ugyan, de megtartani nem fog sokáig. - kuncogtam, s nem mozdultam beljebb, jelezve ezzel, hogy egy pici kis ösztönözésre lesz szükség. Ha azt akarja, hogy átlépjem a küszöböt, ezzel végérvényesen megpecsételve az estét, egy kicsit többet kell tennie egy sármos mosolynál és zenénél... Ugyan is onnantól, hogy belépek, már nem az lesz a kérdés, hogy ágyba kerülünk-e, hanem hogy mikor, én pedig kíváncsi vagyok, vajon miféle ravasz, vagy körmönfont, esetleg egyenes dologgal csábít be magához. Végig gondolva a lehetőségeket, valójában nem volna nehéz dolga. Hathat a női énem vágyaira, vagy a démoniakra, felkeltheti a kíváncsiságom. Probléma megoldó férfinek tűnik, nem hiszem, hogy gondja lesz a makacsságommal.


Vendég
WHISPERING AMEN



Hétf. Dec. 05, 2016 8:16 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Érezte, hogy kettőjük közt megvan az a kis szikra, ami életben tartja ezt az incselkedő játékot, hisz mindketten nagy játékosok voltak a maguk nemében. Revi személy szerint élvezte, hogy a nő nem támadja le rögtön, hisz mi abban az élvezet, ha fél pillanat múlva egy csöpp ruha sem lenne rajtuk.
Na jó ez talán kicsit erős, hiszen azt is szereti szinte mindenki, de ennek az agyhúzásnak is megvan a szépsége.
- Indiana Jones… érdekes.. szóval a régészet és a kutatás érdekel, de remélem azt tudod, hogy ha már itt éltél mikor a legendák születtek, akkor nem kihívás megtalálni azokat a dolgokat, amiket anno talán te magad rejtettél el. Ezért ezeket a dolgokat inkább az emberek kalandjainak tartom… Bár van egy két olyan dolog, amit apám rejtett el itt a korai időkben, azokat izgalmas lehetne megtalálni… -
Mikor a nő kibújik a karjai közül, csak egy huncut mosolyt tud ölteni az arcára, hiszen neki is megvoltak a maga vágyai, ezek között a kéjvágy volt az egyik legerősebb, de tagadhatatlan hogy a bukott angyalokban szintén erősen fellelhetők hasonló vonások a démonokhoz, hisz sokkal erősebben képesek elhajlani ezen érzések felé, s sokkal intenzívebben képesek átélni azokat. Csodálkozott is, mikor lekerült ide, s rengeteg orgia és minden este tucatnyi nő sem tudta csillapítani az éhségét. Igaz, mikor lekerült még szűznek számított a maga nemében, de bőven bepótolta 200 év alatt a lemaradását talán még rá is húzott egy adaggal.
- A jakuzzi nélkül nem lenne ugyan olyan ez a szoba, és imádok éjszakánként csak beülni ázni egyet. Főleg ha sokáig dolgozom.. ez is afféle emberi szokás, ami ráragad az emberre, ha gazdag és sokat időzik ezen a síkon… -
Vigyorog rá, s közben végighallgatja a démoni beszédet a tisztességes lányokról. Erre egy rövid nevetés és egy kis bólintással reagált.
- Eszem ágában sincs, megrontani a makulátlan gyermeki lelked… milyen csúnya, rossz ember lennék… -
Kuncogott, miközben végignézte ahogy lekerül a melltartó, s a földön köt ki. Félmosolyt öltve támaszkodott továbbra is az ajtóban, s benézve a szobájába egy felkapta a kapcsolót, majd benyomva itt is egy kis Electroswinget, s a dallamos zenét olyan hangszintre állította, hogy normálisan tudjanak beszélgetni…
- Ezzel sem tudlak meggyőzni, hogy csatlakozz egy italra a szerény szobámban? -
Nézett vigyorogva a távolodó nő felé, s közben belépett a szobába, hogy előkapja az egyik poharat a kettő közül, s töltsön bele a behűtött pezsgőből.

Gráinne Mhaol
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
49

Hétf. Dec. 05, 2016 1:20 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Online



Revithan & Gráinne
❝ ...Est quadam prodire tenus, si non datur ultra... ❞
Mikor rákérdeztem, mitől függ, hogy valaki izgalmas, elmondja, hogy az adrenalin, vagy a beindultság mértéke határozza meg. Kicsit somolyogtam az orrom alatt. Én nem voltam ugyan az adrenalin és a kalandok megszállottja - hazugság -, de néha elviseltem egy-két lövöldözést és izgalmat magam körül -szakad a plafon-.
- Én az Indiana Jones-féle kalandokat kedvelem. Tele kutatással, rejtvényekkel és némi izgalommal. - válaszoltam még, aztán elindultam befelé, de a férfi nem követett egyelőre. Végig néztem a szobákat, s találtam egyet, amelyben egy jakuzzi is díszelgett. Olyannyira szokatlan volt a látványa egy ilyennek egy hálószobában, hogy elsőre fel se tűnt, mekkora az ágy. Mindezek ellenére tudtam, hogy itt alszik, nap mint nap. Szinte éreztem is az illatát a szobában. Kis mosollyal konstatálom, hogy végül megérkezik ő is és megszólal mögöttem.
A kijelentésre egy mosoly terül az arcomra, főleg mikor megérzem magamon a határozott karokat, felfedező kezeket.
- A jakuzzit túlzásnak tartom, egyébként tényleg nem rossz. - nevetek halkan. A mű meglepettségre elvigyorodtam.
- Miért, ez a te szobád? - játszom én is a meglepettet.
- Ha ezt tudom, előbb kerestem volna neked másik szobát.. - folytatom, de aztán a játék kis vigyorba fordul, ahogy a férfi a nyakamra csókol.
Ölelés, simogatás, csók a nyakra. Mind a ketten tudjuk, hova vezet ez a dolog, s a legtöbb démon már fordulna is meg, hogy birtokba vegye őt. Ám én nem vagyok a legtöbb démon. Én szeretek macska-egér játékot játszani, s addig húzni a férfiak agyát, míg csak lehet.
- De mint hogy erről lemaradtam, lehet inkább választok másik szobát... Anyám szerint nem illendő rögtön az első estén más ágyában aludni. - mondom szemérmesen begombolva kicsit az inget...ám ezután tetteim még is szöges ellentétben állnak szavaimmal: egy ügyes, szinte légies mozdulattal bújok ki karjai közül, vissza a folyosóra. Benyúlok a vizes ing alá mellkasomnál, hogy melltartómból kiszedjem a pántokat, s végül hátra nyúlva kikapcsolom, így könnyedén levetem magamról úgy, hogy az inget meg sem mozdítottam. A földre dobom a fehérneműt, hátrálok pár lépést a férfitől egy kicsit, miközben hagyom, hogy megnézzen magának. A vizes ruha amolyan "takar is meg nem is" dolog épp rajtam, de ezt a látványt is csak pár másodpercig hagyom, mert utána hátat fordítok, s mintha tényleg csak egy másik szobát keresnék magamnak, lassú léptekkel elindulok a folyosón, hogy utol érhessen, ha akar.


Vendég
WHISPERING AMEN



Vas. Dec. 04, 2016 10:48 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Nem volt sem szent, sem bűnmentes, legalábbis már jó ideje nem, s íj módon a legjobb játszópajtásokat számára démonok jelentették, vagy emberek akik ugyan úgy élvezték a nagyvilági életet mint ő maga. Pont ezért adott óriási bulikat, pont ezért vágott bele szinte mindenbe ami kihívást vagy szórakozást jelentett.
Grace kiváló játszótársnak bizonyult ezen a téren, szexi volt, intelligens és rettentően tüzes, legalábbis az alapján amit ő eddig le tudott szűrni a dolgokból. Hisz még csak egy rövid beszélgetésen voltak túl. Mosolyogva nézett végig a kisportolt testű nőn, aki vele szembe fordulva támaszkodott.
- Igen, mondhatjuk így, olyan téren keresem az izgalmat, hogy minél több extrém helyzetbe kerüljek, vagy minél jobban felpörögjön az adrenalin… vagy épp tud a legjobban beindítani testileg… ezek mind olyan dolgok, amikért érdemes utazgatni, bajba keveredni, és embernek lenni… -
Fejezte be a gondolatot. Rég óta nem gondolkodott azon mi is pontosan az a dolog, amit ő izgalomnak hív, de ezúttal sikerült egészen remekül körbe írnia a dolgot.
Grace láthatóan fellelkesült, hogy itt aludhat, bár a vendégszobás részt amúgy is csak poénból mondta, de a nő nem is vette komolyan, felvéve az ingjét elindult a beltér felé, ahol végigsétálva a lakáson megkereste a szobát, melyet ő használt. Nem volt nehéz dolga, mivel egyetlen olyan szoba volt a lakásban, amelyben egy extra nagy ágy és egy jakuzzi volt…
Hagyott még pár pillanatot mielőtt maga is elindult befelé, hiszen akármilyen kellemes volt a klíma mégis csak éjszaka közepe volt, s hűvösnek ígérkezett.
Tett egy pár lépést befelé, s felfedezve a lábnyomokat nem volt nehéz dolga kitalálni merre tartott. Emellett természetesen sejtette mi lesz a helyszín, így megkereste a szobáját, s lám csak kit talált ott.
- Szóval tetszik a szoba… Szerintem ízlés dolgában is nagyban hasonlítunk… -
Vigyorog a háta mögül, s odalépve karjaival átölelte a hóna alatt, majd először végigsimította a testét felfelé, majd végigsimította lefelé…
- Ezek szerint egy ágyban kell majd aludnunk… -
Váltott kamu meglepődött hangra, s nyomott egy csókot a nyakára..

Gráinne Mhaol
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
49

Vas. Dec. 04, 2016 10:10 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Online



Revithan & Gráinne
❝ ...Est quadam prodire tenus, si non datur ultra... ❞
Habár kíváncsivá tett, hogy ki lehetett a férfi exfőnöke, nem igazán akarom tovább húzni a témát, mivel láthatóan kellemetlenül érinti. Az mondjuk meglep, hogy Istenről úgy beszél, mint aki visszaakarja csalni. Ennyi bűn után... Lássuk csak, kapzsiság, büszkeség, jóra való restség... s ahogy a melleimre markol, biztos vagyok abban, hogy a bujaság is megfertőzte már. A mozdulatát egy sokat mondó vigyorral nyugtázom, aztán kijjebb ülve eldőlök az oldalamra, felkönyökölve tartom meg kezemmel a fejemet és figyelem az elheverő férfit. Szavaira, hogy sokáig mesélhetnénk, biccentek.
- Ez így van. - biccentettem mosolyogva, majd szinte elvigyorodva hallgattam, hogy ő csak az izgalmasnak tűnő afférokat preferálja.

- Ó, szóval válogatós vagy. Na és mitől függ, hogy valaki izgalmas-e? Munka? Vagy szeszély? - vigyorgom tovább, figyelve a férfit. Aztán szavaimra, hogy nem tudna csak úgy kitessékelni, felajánlja, hogy itt alhatok, mire egy elégedett félmosoly húzódik az arcomra.
- Ez esetben... - ülök fel, majd a vízbe ugorva azzal a lendülettel át is úszom a túl oldalára, ahol felbukkanva a felszínen kecsesen ki is sétálok, kiemelkedve a vízből. Hátra simítom hajamat, aztán lehajolok Revithan ingéért, amit ő is csak ledobott, s vállam felett, szemem sarkából hátra pillantva, huncut mosollyal kapom magamra. Nem gombolom össze, csak bele bújok, s hagyom, hogy a víz rám tapassza, kissé áttetszővé tegye.
- ...kiválasztom a szobámat. - tovább indulok, elhúzom a tolóajtót, majd vizes lábnyomokat és kisebb pacsákat hagyva a padlón indulok meg a lakásban. Igazából nem érdekelnek a vendégszobák, egyből azt keresem meg, amelyről tisztán látszik, hogy a férfi használja. Amint meg van, s talán követett, neki támaszkodom az ajtófélfának, felfuttatva fajta jobb kezem, jobb lábam kissé behajlítva, kecsesen kicsit oldalra tartva csípőm nézek a szobára. Bal kezem derekamra teszem és egy apró vigyor kúszik az arcomra.
- Ez tökéletes lesz.


Vendég
WHISPERING AMEN



Vas. Dec. 04, 2016 8:23 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


A víz különösen kellemesnek ígérkezett, legalábbis ő így érezte, bár már eléggé megázott ahhoz, hogy megunja a körbe körbe úszkálást, így megindult a part felé, s nem messze Grace-től maga is kiült a partra.
- Az én exfőnököm mindenkivel háborúzna ha megtehetné… az apám meg egy öntelt tuskó, aki csak akkor beszél velünk ha valami óriási világigazságot akar megosztani, és mióta idelenn élek, valahogy sokkal több figyelmet szentel a ténynek hogy nem vagyok nyájjal, mint előtte… -
Húzta fel az orrát egy pillanatra, de gyorsan ki is verte a fejéből az érzést hiszen felesleges volt ezen agyalnia, már régóta lejátszódott ez a történet, és régóta próbál vele dűlőre jutni az apja, de valahogy sosem beszéltek egy nyelvet, s míg ő szabadságra vágyott, addig isten a rendet akarta visszaállítani, hisz eléggé kirívó eset, hogy egy angyal magától távozik a mennyből és nem kitagadják azért mert bűnt követett el.
Kikászálódva a vízből Grace mögé sétál, s teljes lelki nyugalommal ő is megnyomkodja a melleit…
- Így már biztosan távozott belőle a víz… -
Mosolygott szelíden, miközben felállva az egyik közeli napágy felé vette az irányt, s bár nem volt nap, a fűtés egész jó időt biztosított még a tetőn is. Ledobta magát, s kényelmesen elhelyezkedve figyelte a gyönyörű látványt aki még mindig a medence mellett ücsörgött…
- Igazából feleslegesen beszélgetünk erről, mind a kettőnknek megvan a saját sztorija meg a saját szemszöge. -
Vonta le végül a következtetést, s miután kis szünetet tartott folytatta.
- Én pedig csak azokkal fekszem le, akikben látok fantáziát, és izgalmat… Mert ami tetszik a szememnek, az nem biztos hogy izgalmasnak is hat… De természetesen, az is egy fontos kelléke az egésznek… -
Rázta meg a fejét, így a hajából kissé távozott a víz. Nem akart tovább dumálni az ég és pokol közti ellentétekről, sem a származásról, se semmi olyanról ami elronthatja az estét, végülis azért rendezte így a dolgokat hogy jól szórakozzon és nem hogy múltidéző estét tartson, ami időnként akarva akaratlanul amúgy is előjön.
- Szóval a lakás miatt maradsz itt, huh? - Vigyorog rá, közben a feje mögött összekulcsolja a kezeit. – Nyugodtan alhatsz itt ha szeretnél, rengeteg vendégszobám van… -
Vigyorog kekeckedve.

Gráinne Mhaol
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
49

Vas. Dec. 04, 2016 8:01 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Online



Revithan & Gráinne
❝ ...Est quadam prodire tenus, si non datur ultra... ❞
Csak egy néma kis mosollyal hallgatom, ahogy Revithan arról beszél, nem az ő dolga eldönteni, ki él és ki hal, mióta magától ott hagyta a mennyeket. Ejnye.. nem túl népszerűek mostanában az égiek, úgy tűnik, még önmaguk között sem. A mosolyom kitart, miközben a férfi tovább beszélve kezd el háton úszkálni. Persze ekkor -létemből fakadóan- különböző csínyek jutnak eszembe, de egyiket sem váltom valóra, csupán úszok egy hosszt könnyed, ráérős mellúszásban. Kissé elgondolkodtat, hogy a férfi miért örül ennyire emberré válásának, de aztán rájöttem, hogy ez is lehet haszon. Én is megszedtem magamat a földön, szinte emberi életre kárhoztatva. Most szinte királynő vagyok a sok ostoba ember között és élvezem. A Pokolban sose lenne ekkora sikerem. Aztán a férfi felteszi a jó kérdést: miért ölné meg, ha démonok nélkül az angyalok sem számítanak jónak, s így fordítva?
Két hossz után végül kiülök a medence szélére és kicsavarom hajamból a vizet, aztán rámarkolva melleimre kicsit megnyomom, hogy a melltartó apró szivacsából is kitessékeljem a vizet. A férfi felvetésére, hogy undorodnék tőle, hangosan elnevetem magam.
- Undorodni? Dehogy. Ha hasznom származna belőle, még Jabbával is összefeküdnék! - vigyorgom rá.
- Az ex főnököm ki nem állhatja a szárnyasokat, már a szaguktól is rosszul van. Én inkább kihasználok mindenkit és minden lehetőséget. - vigyorgom tovább, mindenféle köntörfalazás nélkül elárulva, hogy ez bizony vele is így van. De hát egy démontól mást nem is igazán várhat. Nem vagyunk sem barátkozósak, sem a kedvesek úgy általában, ha csak nem haszon nyílik belőle. A hátam mögé támaszkodva figyeltem kis mosollyal, miközben lassan tempóztam a vízbe lógó lábaimmal.
- Mindenesetre, ha akarnál sem tudnál már lerázni. Túlságosan tetszik a kéglid, nem megyek el innen ilyen hamar. - viccelődöm kis vigyorral. Sejtem, hogy nem akarja, hogy elmenjek, már rég megpróbált volna kitenni a küszöbön.


Vendég
WHISPERING AMEN



Vas. Dec. 04, 2016 6:14 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Végül kiteregette a dolgokat amiket eddig tudott, leszámítva azt a tényt, hogy azzal is tisztában volt, hogy Gilian, avagy mint kiderült Grace azért érkezett, hogy megfossza az ingóságaitól, de ez nem is befolyásolta annyira a jelenlegi helyzetet, sokkal fontosabb volt, hogy Grace megadta a válaszokat, és nem lepődött meg azon, hogy tisztában van a helyzettel.
Társa láthatóan meglepődött azon, hogy tud a démoni mivoltáról, és mégsem irtózik tőle. Lopott szépség nem lopott szépség, démonok, angyalok, háború, Pokol, Menny, Föld… rengeteg ideje volt gondolkodni az ilyesmiken, s az évek alatt arra jutott, ha folyamatosan fennakadna azon hogy valaki/valami, ilyen olyan vagy amolyan, akkor az egész örökkévalóságot leélhetné bosszankodva és idegeskedve mint egy durcás tizenéves…
- A kérdésedre a válasz roppant egyszerű… én saját döntésem miatt hagytam el az eget, és most hogy itt vagyok, immár jó sok éve, nem zavar sem az, hogy valaki angyal, sem hogy ember, sem hogy démon... nem az én dolgom eldönteni, hogy ki milyen és mennyire jogosult az életre… -
Itt kis szünet keretében közvetlen közelről vette szemügyre a nőt, s míg az megosztotta vele a gondolatait, ő egy lenge félmosoly keretében ellökte magát a medence peremétől.
- Nem akarlak megölni, nem vagyok érdekelt egy démon vagy angyal halálában sem, nem vagyok többé angyal, és örökké ember maradok… -
Ezt nem szomorkodva, inkább büszkén közölte, hisz attól hogy erejét vesztette a bukástól, még mindig megmaradt a hallhatatlansága és továbbra is azt tett amit akart. Felvértezve hosszú évek tapasztalatával, tudta hogy végig fogja nézni ahogy az emberek kiirtják magukat a háborúikkal, avagy változtatnak a gondolkodás módjukon és egészen új irányba indulnak, amely végre valamilyen béke párti irány lesz. Akármi is fog történni, ő profitálni fog belőle és élvezni fogja a műsort.
- Kérlek… minél több a tapasztalatod annál jobban rá kell jönnöd, hogy amennyire próbáljuk tagadni, ti és mi két érem két oldala vagyunk, ami nem létezhet egymás nélkül, tehát miért undorodnék tőled, ha szükséges vagy a létezésemhez? … -
Teszi fel a kérdést miközben hátúszásban rója a medence vizét, s tekintetével a csillagokat vizslatja egy rövid ideig.
- Azért alakítottam így ezt az estét, mert jól éreztem magam a társaságodban, és tovább akartam folytatni… de azt sem akartam, hogy egész este találgassunk egymás kilétét illetően, így ezt elintéztem ennyivel… Persze, ha te undorodsz egy bukott angyaltól, azon nem tudok segíteni… -
Ropogtatja kicsit ki a nyakát miközben újabb körre indul a medencében.

Gráinne Mhaol
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
49

Vas. Dec. 04, 2016 5:35 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Online



Revithan & Gráinne
❝ ...Est quadam prodire tenus, si non datur ultra... ❞
Alig hogy kiejtettem a számon az electroswinget, a férfi már úszott is a medence egyik széléhez, ahol felkapva egy távirányítót azonnal be is kapcsolta a hifit. A kellemes, ritmusos dal hallatán elnevetem magamat.
- Pontosan ilyenre gondoltam. - vigyorgom, majd a sármos mosolyra egy huncuttal válaszolok miután végig mértem, majd figyelem, miként úszkál és végül jön oda mellém. A bátor mosolyom csak akkor halványodik egy pillanatra, mikor megfogja csuklómat. Amikor elmondja, tudja, mi van alatta, a mosoly ismét szélesedik, s hagyom, hogy leszedje rólam. Fura. Ez alatt rejtem gyengeségeim, s így, hogy a férfi egy lassú, de határozott mozdulattal leszedi, kicsit úgy érzem, mintha meztelenre vetkőznék. Az egyetlen előnyöm, hogy bizonytalanságban tartom, szertefoszlik, s fegyvert -tudást- adok a kezébe. De ha tudja, hát tudja, felesleges már hadakozni, hagyom, hogy feltűnjön a zárópecsét a szalag alól. Mosollyal figyelem, ahogy kiteszi a medence szélére, majd bemutatkozik: igazi nevén. Egy kis félmosollyal figyelem, ahogy úszik, miközben végig futnak bennem a lehetőségek, hogy micsoda is lehet ő. Démon és "törvénybeli" angyal kilőve. Akkor érezném az energiáin, szinte rázna a hideg.  
 Valami van ugyan benne, megfordult a fejemben, hogy talán félvér. Azonban féldémonnak túl helyes, nefilimnek pedig túl tapasztalt és -a törvényen kívüli munkát tekintve- "alattomos". Valahogy valószínűtlennek tűnt azt gondolni, hogy még is csak bukott angyal, pedig bárhogy futom végig magamnak a dolgokat, még is ehhez lyukadok ki minden alkalommal. Amint a férfi a medencének támaszkodik és nevem után érdeklődik, egy sunyi mosoly kúszik az ajkaimra. Mellé úszom, s közvetlenül mellé támaszkodom.
- Gráinne Mhaol vagyok. De ha nehéz kiejteni, nevezhetsz Grace-nek is. Sok nevem van és mindre hallgatok. - nos igen, az ír származás hátránya, hogy nehéz kiejteni a neveket, s maga a nyelv se könnyű. De hála a briteknek, annyiféle és fajta nevem van, hogy nem győzök válogatni. Grany, Granny, Grace, Granuaile, a vezetéknevet is körülbelül ennyiféleképpen alakították, s ha ezt mind összepárosítjuk egyszer-egyszer... Bárkit elaltatok, ha a neveim sorolásába kezdek. Közben persze tegezni is elkezdtem, hiszen az a fajta játék véget ért.
- Tulajdonképpen, azon gondolkodtam... - könyökölök a medence szélére és nézek rá ravasz pillantással a férfire.
- ...hogy hogyan élhetek még, ha tudtad, mi vagyok. Aztán arra jutottam, hogy A, vagy nincs angyalpengéd és ezért inkább jó pofizol, vagy B, a bukásod nagyobb volt annál, mint hogy megtartsd angyali kötelességeid. - somolygom, majd körbe pillantok.
- Aztán látva a fényűzést, a bulit, az illegális munkát, a flörtölést, s azt, ahogy élvezed az életet, arra az utóbbira tettem a voksomat. Bár az is lehet, hogy mind a két opció igaz. - pillantok vissza a férfire egy apró, sokat sejtető mosollyal. Igazából tényleg érdekel, vajon van-e angyalpengéje. Nem mindegy, mennyire vagyok veszélyben itt, vagy egyáltalán mennyire bízhatok meg a szavában, bármit mond a kérdésemre. Mondjuk éppen ez adja a hangulat izgalmát, de azért még se most akarok kipurcanni. Épp csak egy kicsivel húzódom közelebb, hogy incselkedően rá pillantva és mosolyogva, halkabban oda búghassam neki:
- Tapasztaltnak tűnsz, s még is.. nem undorodsz tőlem. Ez fura a magadfajtától, még ha bukott is vagy. - mondom felvéve a szemkontaktust. Ha idős, tudnia kell, hogy az, amit lát, valószínűleg egy gúnya, amelyet -ha nem lenne rajtam a pecsét- akármikor levethetnék. Tudnia kell, hogy az arc mögött valójában csak egy fekete füsthalmaz bújik meg, amely bábként irányítja ezt a húst. Az angyalok szánni, sajnálni szokták a testet, s valahogy csodálkozom, hogy ő úgy beszélget és flörtöl velem, mintha nem is tudná, hogy loptam a szépségem.


Vendég
WHISPERING AMEN



Vas. Dec. 04, 2016 2:41 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Míg partnere körbeúszta a medencét, ő felkapta a medence szélén heverő kapcsolót, s egy gomb megnyomását követően a kint álló hatalmas hifi Electroswinget kezd játszani.
Igazság szerint minden zenei stílussal foglalkozott, mivel úgy ítélte, ha már egy fedősztori jó, akkor legyen tökéletesen kiterjedt is.
- Remélem valami hasonlóra gondolt. – Itt tartott egy rövid szünetet, s visszahelyezte a kapcsolót a padlóra, majd teljesen a nőnek szentelte a figyelmét. – Ugyan, ez nem becézgetés, csak egyszerű kedveskedés. -
Engedett el egy sármos mosolyt válaszul Gilian végigmérő pillantására és mosolyára. Látva, hogy bevizezi magát, Revi sem marathatott kinn a vízből, így lebukott egy pillanatra, majd a víz alatt a nő mellé úszott, majd érzéki mozdulattal megfogta a csuklóját…
- Szép szalag, de semmi szükség rá… tudom mi van alatta… -
Ezzel meghúzva azt a szárat, ami kioldja, ha a nő engedte, megszabadította a felesleges anyagtól, majd a medence mellé helyezte, hogy Gilian megtalálja, ha szüksége van rá.
- A nevem, Revithan… -
Mosolygott rá, s közben hátúszásba beúszott a medence közepére, s szemeivel közben Gilian reakcióját vizsgálta. Valószínűleg tisztában volt vele, hogy ő tud a származásáról, de nem volt benne biztos, így lehetséges, hogy meglepetés érte.
Mindenesetre, Revi tett egy kört a medencében, majd visszatért mellé.
- Remélem megtudhatom a nevét hölgyem… -
Támaszkodik kíváncsian a medence oldalára, hisz ő kiteregette a kártyáit, most a partneren a sor.

Gráinne Mhaol
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
49

Vas. Dec. 04, 2016 2:10 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Online



Revithan & Gráinne
❝ ...Est quadam prodire tenus, si non datur ultra... ❞
Kérdéseimre sorra kapom a válaszokat, de persze közben én is kapok kérdéseket. Úgy tűnik, Mr. Rocks sem unja még ezt a burkolt beszélgetési formát, s igazából én sem, bár elgondolkodtat, hogy ezen kérdésére miként válaszoljak.
- Electroswing. - vigyorodom el végül. A modern keverése a klasszikussal, ráadásul pörgős. És ami azt illeti, tényleg szeretem azt a zenei stílust. A férfi jelére a személyzet el is tűzött. Kár, így kénytelen leszek magamat kiszolgálni majd. De hát ez legyen a legnagyobb gondom a világon.
- Biológiai viták? Ez egész érdekesen hangzik! - Kis mosollyal figyelem, ahogy a férfi tölt nekem inni, bár igazából nem nyúlok a pohárhoz ismét. Sokkal jobban leköti a medence a figyelmem, s mivel mindenki elment, birtokba is veszem, levetkőzve, bár a csuklómon ott marad a vörös szalag, amely zárópecsétemet hivatott takarni. Nem zavar, ha a hajam vizes lesz, annyi smink sincs rajtam, hogy pandává változzak, ha vizes lesz az arcom, szóval nyugodtan úszom a végébe és megfordulva figyelem, ahogy a férfi halk nevetéssel felhajtja az italát.
 Nem telik bele egy pillanatba, s már vetkőzik is, amit mosolyogva nézek végig. Amint ide úszik hozzám és megszólal, először elvigyorodom, aztán halkan elnevetem magam.
- Még nem is tegeződünk, de már becézget. - vigyorogtam rá.
- Egyébként köszönöm. - kuncogtam halkan, valahol sejtettem, hogy itt megint csak a felszín alá kell pillantani, s nem közvetlen venni szavait. Közben végig pillantottam én is rajta, de ő tőlem nem kap bókot a pillantáson és a huncut somolygáson kívül, amely az arcomra ül.
- Hogy is volt azzal a biológiai vitával? - kérdezem, miközben kicsit oldalra fordulok, félkézzel a medence szélébe kapaszkodva, s hátra dőlve bevizezem teljes hajkoronámat. Kényelmesebb, ha az egész vizes, mintha csak a vége volna az. Az egyetlen, amit nem szerettem a vízben, hogy általában -hacsak nem termálfürdőről beszélünk- hideg. Itt, a tetőn még a szél is fúj, így akaratlanul is kiráz néha a hideg, s ki liba bőrösödöm. Mondjuk megéri, ezért az élményért és a végén haloványan derengő jutalomért. Amíg a válaszokra várok, még gyorsan újra megigazítom a kissé kilazult szalagot a csuklómon.


Vendég
WHISPERING AMEN



Vas. Dec. 04, 2016 1:40 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Figyelték ahogy az emberek szépen lassan eloldalognak a partiról, volt aki csalódottan, volt aki felpörögve, volt aki azt sem tudta hogy vége a bulinak, csak megindult amerre a többiek is. A lényeg, hogy mind távoztak, s nem zavarták Revi magánügyeit, közben folytatták a beszélgetést.
- A feldolgozások nem az én stílusom, csak az eredeti zene, amit a saját stúdiómban felvéve… -
Csalóka mosolya mögött, tisztában van vele, hogy ezzel a célozgatással Gilian tisztában van vele, hogy itt nem zenéről van szó, de mivel mind a ketten imádták ezt a burkolt játékot, folytatta.
- És milyen zenei stílus iránt rajong? -
Fordult felé érdeklődően, s közben szemével néha néha ellenőrizte, hogy a vendégek milyen létszámban vannak még jelen, de lassan teljesen kiürült a hely.
Miután az utolsó személy is elhagyta a termet, Revi intett az őrök és a személyzet felé, s mindenki elindult a kijárat felé. Mind visszatértek a szállásaikra.
Természetesen biztos volt benne, hogy Gilian szeretné megkaparintani magának a dolgokat a lakásból, de ezzel a dologgal most cseppet sem foglalkozott, hisz egyrészt a lakás nagyrésze hamisítványokkal volt tele, a felszerelés ami pedig nagyobb értéket képviselne nagyobb volt, mint amit csak úgy el lehet innen tűntetni.
Más szempontból pedig, mint mindig, most is csak a saját szórakozása érdekelte és nem holmi cuccok, amik pótolhatók. Ő és Gilian sokban hasonlítottak, többek között abban is, hogy nagyon szerették a szórakoztató estéket, és ez roppantul tetszett neki.
- Nem vagyok a bonyolult megoldások híve… -
Vigyorgott a nőre, majd töltött magának és neki is még egy italt. Pár másodperc elteltével Revi felfigyelt arra, hogy Gilian a medencét elemzi, aztán kijelenti, hogy akad ötlete az estével kapcsolatban. Szemei végigkövetik a nőt, ahogy elindul a medence irányába, közben választ adott a kérdésére.
- Imádok biológiai vitákat folytatni, különösen intelligens és gyönyörű nőkkel -
Lassan felállt, s jobbjában az itallal magabiztos léptekkel követte a nőt, s figyelte, ahogy megszabadul a felesleges ruházattól, majd egy csábító vörös fehérneműben megmártózik a medencében..
Kis kacajjal ő is megszabadult az öltönytől, a cipőtől és a nadrágtól, na meg minden más feleslegestől, s megállva a medence mellett lehörpintette az utolsó korty italt, majd besétálva a medencébe, Gilian mellé úszott s megtámaszkodott a medence szegélyén…
- Tetszik a fehérneműje, kedves.

Gráinne Mhaol
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
49

Vas. Dec. 04, 2016 12:56 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Online



Revithan & Gráinne
❝ ...Est quadam prodire tenus, si non datur ultra... ❞
Van sejtésem arról, hogy talán a vendéglátóm tudtában van annak -nem emberi mivolta miatt-, hogy mit csinálok, bár azért bízom közel 500 éves tapasztalatomban. Meg hát, amíg nem szól, addig nincs gond. És ha szólna is, mire ide érnek a zsaruk, én már rég nem leszek itt. Egyelőre viszont úgy tűnik, Mr. Rocks nem neszelt meg semmit. Kérdésemre hogy még is mit írnak a szerencsétlenek, azt mondja, hogy karácsonyi üdvözlőlapokat. Elnevetve magamat csóválom meg a fejemet.
- Remélem abból én is kapok egyet! - vigyorogtam rá kicsit a férfire. Aztán amikor rákérdeztem, mennyire fogy ilyenkor a dolog, már meg is kaptam azt az apró információ morzsát, amitől összerakhattam a képet. Háborúban két dolog fogy nagyon: a gyógyszer és a fegyver. Valahogy az utóbbit inkább nézem ki ebből a férfiből. Egy határozott, mosollyal figyelem tovább.
- Szívesen meghallgatnék...egyet-kettőt a dalokból. - somolygok kicsit az orrom alatt. Nem mondanám magam fegyverkedvelőnek, legalább is, ha a moderneket nézzük, ettől függetlenül elkél néha.
- Feldolgozásokat is csinál? - kérdezem továbbra is határozottan mosolyogva. Egyszerű kérdés arra, hogy átalakít, vagy módosít-e néha. Talán, ha igen a válasz, még vennék is tőle egy "számot".
Incselkedő pillantásom és érintéseim a férfi pozitívan fogadja, ami jó jel. Ha tetszem neki, könnyebben ültetem el a figyelmét. A kérdésemre, hogy meddig szokta a bulijait tartani, elsőre nem jön válasz. Int a beosztottjainak, mire már meg is hallom bentről, ahogy takarodót fújnak, én eleinte meglepve nézek befelé az üvegajtón, aztán kissé elmosolyodva Mr. Rocksra a szemem sarkából és végül elnevetem magamat.
- Hát, nem mondanám, hogy sokáig tartott. - vigyorgom, majd a szomorú arcra és a panaszkodásnak álcázott kérésre halkan elnevetem magam.
- Talán, akad... - tettem le a poharam a dohányzóasztalra, majd figyelem, ahogy távoznak az emberek. Kicsit elmerengek, szemem megakad egy dolgon az emberek lábai között, ahogy haladnak. Ebből a szögből csak a sarka látszik, hiszen a tetőn van, srégen innen.
Fogalmam sincs, mikor voltam utoljára úszni. New Orleans ugyan víz melletti város, ott jobb inkább meghúznom magam és nem pancsikolni. Ráadásul valami huncutság is eszembe jutott, amely ki is ült az arcomra. Ezzel a pillantással, mosollyal néztem a férfire.
- És miről akarna beszélgetni? - kérdezem, miközben lassan felkelek a fotelből és ráérős léptekkel megyek be a lakásba. Most lép ki az utolsó adag ember is a lakásból, a biztonságiak szépen terelgetik őket. Én addig ismét megállok az ablak előtt, ahonnan rálátni a medence tiszta vizére, amely csak a csempe miatt tűnik kéknek. Körülötte itt-ott poharak, üvegek, de engem ez a legkevésbé sem zavar. Egy lépés, kettő, s már ki is szálltam a magassarkúimból. A következő mozdulattal a megüresedett kanapéra dobom táskám, aztán elhúzva a tolós üvegajtót kilépek a tetőre. Lépteim közben nyúlok a szoknyám aljához és kezdem el lehúzni magamról. Egy pillanat múlva már landol is a földön, én pedig vörös fehérneműmben sétálok be a medencébe, s csak annak lépcsőin pillantok hátra egy kis félmosollyal. Láthatóan nem érdekel, hogy a személyzet hány tagja, vagy éppen a férfi lát így. Nem vagyok egy szívrohamos fajta.


Vendég
WHISPERING AMEN



Vas. Dec. 04, 2016 12:11 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Miközben a tömegben haladnak, és Gilian láthatóan azzal van elfoglalva, hogy a kézügyességét próbálgassa, Revi egy pillanatra sem mutatja, de tisztában van azzal mi folyik itt. Nem mintha zavarná, hisz a részegek fele arra sem fog emlékezni, hogy miben jöttek, vagy hogy hogy kerültek haza. Valamennyire kialakította már a profilját Gilianról, s úgy találta, hogy a démoni tolvaj egészen csábító kombinációnak ígérkezik. Azzal is tisztában volt, hogy valószínűleg nem csak a két szép szeme miatt szentel ennyi figyelmet neki, hisz munka ügyben érkezett.
Lassan akár nyílt lapokkal is játszhattak volna, hiszen biztos volt benne, hogy a csinos hölgy társasága is tisztában van azzal, hogy nem túl emberi. Bár ki tudja, még érhetik meglepetések.
- Természetesen a karácsonyi üdvözlő lapjaimat írják az ismerőseimnek… Igaz nem tudnak angolul, de betanítottam nekik egy alap üzenetet, amit elküldök mindenkinek… még a kézírásomat is egész jól utánozzák… de nem tökéletesen… -
Itt egy rövid szünet erejéig elérkezettnek tartotta az időt, hogy eleresszen egy kicsit sármosabb mosolyt az eddigieknél.
- Így a háború csendjében talán mégjobban fogynak a… zenék… mindenki kapható egy kis minőségi hallgatni valóra… -
Mind a ketten helyet foglalnak, s mint akármelyik férfi ezen az óriási világon, ő sem tudta megállni hogy megcsodálja Gilian kétség kívül gyönyörű és csábító hosszú lábait…
Pont csak egy pillanatra pillantott le, majd újra felvette a szemkontaktust. Pár pillanat telik el, s érzi az érintést az asztal alatt, s kis hamis mosoly keretében válaszol a nő elnézést kérésére.*
- Ugyan már, egyszerű véletlen, bárkivel előfordulhat. -
Vigyorodott el egy pillanatra, miközben egyik karját a fotel karfájára helyezte, és végignézett a tömegen. Gilian feltett egy kérdést, amire először nem válaszolt, hanem felemelte az egyik kezét, és mutató ujjával elkezdett körözni a levegőben, amire a bent lévő emberei bólintottak, s Jack, az ügyvédje, egy jól öltözött és jó kiállású fickó, felkapta a mikrofont és mély hangon beleszólt.
- Nos, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, a partinak sajnos vége szakad, mivel Mr. Rocksnak fontos elfoglaltságai révén, le kell pihennie, reméljük remekül érezték magukat és máskor is megtisztelnek a jelenlétükkel. -
Ezt a záróbeszédet végighallgatva közben néha néha a nőre pillantott majd így szólt…
- Körübelül eddig… öt percen belül csak én leszek itt… egyedül… magányosan… -
Egy pillanatra elveszett és szomorú arcot vágott, majd vigyorogva hátradőlt, és lehajtotta az itala maradékát..
- Talán akad valaki…. aki itt marad és beszélget velem… -

Gráinne Mhaol
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
49

Szomb. Dec. 03, 2016 11:00 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Online



Revithan & Gráinne
❝ ...Est quadam prodire tenus, si non datur ultra... ❞
Arra, hogy szerinte sok közös vonásunk lehet, s hogy szerinte nem érdemes ilyen kis lakásba értéket venni, mert még ellopják, egy hozzá hasonlatos, titokzatos mosollyal válaszolok, majd tovább indulok. Nincs okom kételkedni abban, hogy Mr. Rocks megfog találni, ha kell neki valamilyen antik dolog. Amíg a férfi a tömeget kémlelte, az én fürge ujjaim a tömegben tevékenykedtek, amelyben haladtunk, az ablakok mellett. Senki se vehette észre, hogy a mellettem egy pasival éppen smacizó nő kezéről leszedem azt a gyönyörű, apró köves aranykarkötőt. Ő sem vette észre, hiszen keze partnere fenekét markolászta, amely éppen elég figyelem elterelő volt. Az ékszer azonnal eltűnt a táskám titkos kis zsebében, közvetlen a gyűrű mellett. Az erkélyre sétálva körbe néztem, s újabb kérdéseket fűztem a házigazdához.
Viccelődő válaszán halkan elnevettem magam, s mikor hellyel kínált, le is ültem a kényelmes fotelek egyikébe. Kecses lábaimat keresztbe tettem, amelyből ülve több látszódott a térd fölé csúszó ruha miatt, mint álldogálva.
- Na és milyen leveleket kell megírniuk? - kérdezem vigyorogva. Még ha vicc is volt, talán lesz még valami csattanója a dolognak. Közben meg hallgatom, hogy zenében utazik.
- Zene, hmm? - kis félmosolyra húzom a számat és kicsit megemelve a fejem figyelem mosolyogva.
- Nem nehéz eladni a terméket, ilyen.. fél-posztapokaliptikus környezetben? A háború csendjében, előszelében? - kérdezem egy mindent tudó félmosollyal. Noha a csempészetet viccnek szánta, minden viccnek van alapja és sejteni vélem, hogy van valaki fekete emögött a sok pénz mögött. Gondolataim végül arra kóricálnak, hogy vajon menjek el a pici kis csellék értékeivel, vagy nyúljak bele a nagy hal zsebébe? Kihívást jelentene egy ilyen férfit meglopni, s úgy hiszem, ez sokkal jobban szórakoztatna, mintha csak oda bent elcsórnék még néhány dolgot és mennék is. Ráadásul... Mr. Rocks úgy tűnik, igényli a társaságom, s mellette nehéz volna észrevétlenül lopkodni, még ha idáig sikerült is.
Mélyen a szemébe pillantva veszem fel a szemkontaktust és kezdem tartani, míg megigazítva keresztbe tett lábam az "véletlenül" hozzásimítom a kis üveg dohányzó asztal alatt, amely előttünk fekszik. Aztán mintha tényleg csak véletlen lenne -hol ott mindketten tudjuk, hogy ez közel sincs így- megszólalok.
- Bocsánat. - mondom halkan, s egy pillanatra még le is sütöm a pillantásom, csak hogy utána egy kis somolygó pillantással nézhessek vissza a férfire.
- Meddig szokta tartani a partijait? - kérdezem miközben szabad kezemmel oda nyúlok lábamnál a ruhához, s picit lejjebb húznám rajta. Jól tudom, hogy úgy is visszacsúszik a helyére, hiszen ez ilyen rugalmas anyag, de azt is tudom, hogy a férfi pillantását ha nem is sokra, de legalább egy-két másodpercre lábaimra terelem.


Vendég
WHISPERING AMEN



Szomb. Dec. 03, 2016 9:19 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Miután lerendeződött a kis incidens a férfiúval aki a kukába töltötte a bár tartalmát, gyorsan körbenézett a teremben, s láthatóan mindenki más jól érezte magát. Sajnos még a legelitebb helyekre is bejut néhány olyan személy, aki nem tudja hol a mérték, és asztal alá issza magát, majd ajándékot hagy a házigazdának a vécében, a kukában, vagy ahol épp eléri a vég.
Ő az ilyesmit kimondottan nem preferálta, hisz akármennyire érdekesnek találta az emberi életet, akkor is utálta, ha ilyen illetlenül tönkreteszik más emberek szórakozását.
No de vissza a párosunkhoz. Gilian láthatóan nagy érdeklődéssel figyelte a képet, amelyről az imént felvilágosította, hogy hamis, majd kifejtette, hogy ő képes a vendéglátástól függően beszámított kedvezménnyel beszerezni az eredetit.
Láthatóan a művészettörténeti ismeretei nagyon kifinomultnak ígérkeztek, talán több is volt mint egyszerű tanult ismeret. Megkockáztatta, hogy a nő talán azokban a korokban is itt a földön ténykedett, bár erre nem volt konkrét bizonyítéka még. Nem mintha nagyon érdekelte volna a származás, hisz az évek alatt találkozott démonokkal, vadászokkal, angyal félszerzetekkel, és konkrét bukott angyalokkal a partijain pont mint jómaga, tehát nem lett volna számára nagy meglepetés, ha a hölgy akinek a társaságát élvezi, szintén démon lenne, avagy bukott angyal, ki tudja.
Mindenesetre, a szeméből sugárzó tűz és vágy inkább az előbbire utalt, mint az utóbbira. Valószínűleg bármely halandó rögtön eszét vesztve beleszeretne az amúgy rettentően vonzó nőbe.
- Biztos vagyok benne, hogy rengeteg közös vonást találnánk, ha jobban megismernénk egymást… -
Mosolygott rá sejtelmesen, miközben maga is szemügyre vette a medencében bulizó tömeget.
- Ha alkalom adódik, rögtön tudom majd kinek kell szólnom, ha egy eredeti festményre lesz szükségem… - Tartott kis szünetet újra megvillantva a mosolyát. – De jelenleg úgy hiszem nincs értelme egy ilyen kis lakásban olyan dolgokat tartanom, amik értékesek… Hátha lába kélne… -
Valószínűsítette, hogy Gilian talán azért járt hasonló partikra, hogy embereket szabadítson meg az értékeiktől, s ámbár ez másokat arra sarkallna, hogy hívja a rendőrséget, ő maga sosem volt ennek a híve, hisz ő is törvényen kívülinek számított. A zenei üzlet csak mint álca, fedezte az ügyleteit, miközben egy egészen másfajta üzletet intézett, s mi sem jobb, mint egy világhírű zenei stúdióval az emberek szeme előtt csinálni az illegális dolgokat. Erre mondják, hogy ha valamit el akarsz rejteni, tedd közszemlére és senkinek nem tűnik fel.
Valamivel később sétájuk az egyik korláthoz vezetett, ahol a szédítő magasság és a gyönyörű kilátás ötvözete lélegzet elállítóan hatott, talán pont ez volt az oka, hogy megvette ezt a lakást, felemelő érzés volt időnként kijönni és lenézni a magasból…
- Történetesen… Mexikóiakat csempészek át a határon, aztán mint egy diktátor dolgoztatom őket a pincémben, napi 10000 levelet kell megírniuk… -
Vigyorgott a nőre, de a viccet félretéve válaszolt.
- Emellett természetesen van civil munkám is… a zenei ipar biztosítja nekem ezt a szerény hajlékot… -
*Fejével a bőrfotelekre bökött, melyek tőlük nem messze voltak. *
- Nincs kedve leülni? -
*Tette fel a kérdést, s megkínálva hellyel a nőt, maga is leült.*

Gráinne Mhaol
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
49

Hétf. Nov. 21, 2016 8:09 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Online



Revithan & Gráinne
❝ ...Est quadam prodire tenus, si non datur ultra... ❞
Kell pár másodperc, hogy visszaemlékezzek az e-mailben szereplő névre, amely a meghívón szerepelt. Johnny Rocks rémlik fel, s már csak emiatt sem kérdezek rá a férfi nevére: a meghívottak tudják, kinek a bulijára térnek be. A férfi megerősíti állítását, miszerint ő a tulaj, s e mellé még farkasszemezést is kezdeményez, amelyet nem vagyok rest viszonozni. Vörös ajkaimon egy haloványan megjelenő mosollyal, de a pillantásom, mellyel állom az övét, közel sem ennyire visszafogott. Nehéz lehetne körbe írni azt a tüzet, amelyet magában rejt a szemen, hiszen a lélek tükre, s személyiségem főleg abban mutatkozik meg, nem pedig mozdulataimban, vagy mimikámban, hangomban, melyet tökéletesen uralok. Az övében sok tapasztalat és valamiféle kíváncsiság lakozik. Azonban nem feszegetem tovább ezt a témát, ha szóbeli reakciót vár tőlem, hát sajnálom, hogy csak egy kis mosollyal szolgálhattam. Más nők talán már rá is hajtottak volna, de én... nekem nem szükséges. Látom rajta, hogy az a fajta, aki inkább megharcol a dolgaiért, s kiérdemli azokat. Miért is nyújtanám oda magam akkor? Nincs abban semmi szórakozás - se neki, se nekem.
Ezután röviden kifejtette, hogy érdemesebbnek talál engem a társaságára, mint másokat, minek után már nem tudtam az elégedett mosolyt visszafogni arcomról. Ez a fajta bók nagyon is tetszett, de a férfi nem csak a modorát mutatta meg, hanem egyből ezután a humorát is. Elvigyorodva nevettem halkan azon, hogy "bizonyos réseket ki tud tölteni" és elfordítva a tekintetem, a poharamra pillantottam, majd bele ittam. Egy amolyan mindentudó pillantással és félmosollyal néztem rá vissza.
- Nos úgy tűnik, hogy van akkor bennünk valami közös. - ezután néztem, ahogy kiviszik a részeget, majd megpillantva a képet, felkeltem és oda sétáltam hozzá. Nem kellett pár másodpercet se várnom, hogy Johnny mellém lépjen. Szavaira halkan elnevetem magamat.
- Ha akarja, megszerzem magának az eredetit, a vendéglátástól függően bizonyos akciókkal. - mondom viccelődő hangon. Ugyan viccelek -hiszen a férfi dúsgazdag, ha akarná az eredetit, bizonyára az lógna a falán, s nem ez-, de minden viccnek van alapja, nálam pedig épp az, hogy képes is volnék megszerezni az eredetit bizonyos határidőre. De ez a kép talán olyan volt neki, mint nekem az a porcelán elefánt. Nem illet túlságosan a képbe, de még is tetszett. Azonban nem sokáig maradtam egy helyben, sétáltam rögtön tovább. Még körbe sem néztem úgy igazán a lakásban, pedig már itt vagyok vagy 15-20 perce. A hely amúgy pazar, igényes és jól felszerelt. A város felé eső falakon hatalmas ablakok díszelegtek, egy-némelyek között üvegajtók voltak, amelyek kivezettek a szépen berendezett tetőre, ahol egy hatalmas medence is feküdt. Most még voltak is benne bulizók, és a pancsolás miatt inkább nem mentem ki. Nem kívántam -egyelőre- vizes lenni. Ehelyett egy másik üvegajtón kiléptem az erkélyre, amely a másik oldalon volt. A szél azonnal belekapott a hajamba, szabad kezemmel ki is söpörtem arcomból. A poharamba kortyoltam és közelebb lépve a korláthoz, letekintettem. Szinte szédítő volt a magasság, de szerencsére nem vagyok tériszonyos fajta. Ezután felemeltem a pillantásom a városra, amely alattunk terült el. A sötétben New York fényei úgy csillogtak, mint a fekete éjszakában a csillagok. Ha a férfi ide is eljött velem, kissé elmosolyodva nézek rá.
- Szép kilátás. Jól ki fogta ezt a lakást. - mondom, s ismét a martinibe kortyolok, ezzel ki is ürítve a poharat.
- Mivel is foglalkozik, Mr. Rocks? - kérdezem, mert azért még is csak érdekel, miféle munkája van, amivel megengedheti magának ezt a kócerájt és a fergeteges partit.


Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Revithan tetőlakása
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Milyen jövő vár az emberiségre, a földi ökoszisztémára, az életre?

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: