☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Ashtaroth kastélya

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Vas. Feb. 05, 2017 5:37 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Leviathan & Ashtaroth
❝ ... Cuius edis panem, illius et adspice nutum... ❞
Nem nézek rá, de a döbbent csend, ami a kérdésemet követi, elég beszédes ahhoz, hogy tudjam, mit gondol... Ugyan azt, mint Phelgor, mikor először megtudta. Visszakérdez, én pedig tovább kutatom az emlékeket. Azt a sok évszázadot és összhangot, amelyben harcoltam vele. A polctól ellépve ülök le az egyik díványra. A pillantásom a kémre kúszik, miközben az asztalra támaszkodva elmondja, hogy az ilyesféle érzelem csak gyengeség és a férfiak csak szemétládák, akikkel úgy is kell viselkedni, Háború energiái szinte kígyó módjára suttognak a fülébe, hogy ő megmondta. Neki igaza volt.
Igen... régen én is így vélekedtem. Az effajta érzéseket gyengeségnek véltem és féltem attól, hogy így érezzek.
- Amikor megéreztem magamon a változást, pánikba estem. Az első dolgom az volt, hogy megpróbáljam megölni Őt... nem ment. - nézek rá komoran.
- Nem azért, mert erősebb lett volna... Egyszerűen... nem voltam képes megtenni. Próbáltam felidegesíteni, előhúzni belőle Haragot, hogy vagy vele, vagy velem vége legyen a dolognak. - mondom, kis sóhajtással, és ismét az orrnyergem kezdtem masszírozni.
A nőnek fogalma sem lehet róla valószínűleg, hogy kiről beszélek, hacsak nem hallotta a pletykákat rólam és Asmodeusról, meg a heves vitáinkról.
- De ő sem tudott megölni. Sőt... Később megmentette az életem és közölte, hogy nem bírna egy olyan világban élni, amelyben én már nem létezem. - Levire pillantok és pár másodpercig hallgatok.
- Általában felismerem, ha hazudnak nekem, róla pedig még egy gyerek is leolvashatná, ha füllent... Már ha hazudna. Túl szabadszájú, forró fejű és őszinte ahhoz, hogy hazudjon. Azt mondta, csak azért gyengít el az érzés, mert félek tőle és előnyömre is kovácsolhatnám, akár csak ő. - halkan sóhajtva hajtom hátra a fejem a kanapé támlájára, pillantásom felemelem a plafonra.
- Megpróbáltam megölni. Megpróbáltam megérteni. Elfogadni. Ő hozta ezt elő belőlem, de soha nem tanított meg kezelni ezt. És most, mikor nincs mellettem, ez az egész elszabadul... Nem tudom, mit tehetnék. Próbálom elterelni a figyelmem valahogy, de még... az se megy rendesen. - tartoztam a nőnek ennyi magyarázattal, ha már a bal kezem és tanácsokat fogadok el tőle. Akkor már illene az egész történetet ismernie.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
87

Vas. Feb. 05, 2017 4:56 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Ashtaroth & Leviathan
A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg.


Semmi reakció. Szinte már várnám, hogy felemeli hangját, hogy csendre int, széttöri a berendezést, de semmi. Valami nagy baj van, és itt nem csak a karja elvesztésére gondolok. Másnak is kell lennie a háttérben, mert egy harci sérülés nem valószínű, hogy így hazavágná a csatatér úrnőjét. Egyszerűen nem találok szemernyi élvezetet sem a mai társalgásban. Máskor legalább érezni a fenyegetést jelenlétében, de most... akár a depressziós emberek. Szelleme csupán önmagának.
- Szerelmes? - kérdem, mint aki nem hallotta tisztán elsőre.
Inkább arról van szó, hogy nem akartam hallani a kérdést. Kis híján ez helyett egy jól megformált "He?" jött ki a számon, de az mégiscsak másképp hangzott volna. Emlékeimben kutatok, hátha találok olyan alkalmat, amikor magamról meséltem neki. Nem emlékszem, tehát vagy nagyon régen volt, vagy nem voltam teljesen magamnál, esetleg elő sem fordult hasonló. Most is elkerülhetném a kérdést, mint számos alkalommal, csakhogy úgy érzem, rájöttem, mi a nagy baj. Elkomorodva meredek rá, jó néhány másodpercig, újra és újra megrágva a kapott kérdést. Ugye nem? Mondja valaki, hogy nem ez a baj! Az én Ashtarothom szerelmes? A pokol kifordult önmagából? Egyik sokk ér a másik után. Nemhogy sebezhető, de még érzelmes is lett? Talán el kellene kezdenem Istenhez fohászkodni...
- Igen. Talán... Meglehet, hogy csak azt hittem. Még emberként - felelek őszintén.
Most mi a francot csináljak? Elmondjam neki? Bajom nem lehet belőle. Nem valami nagy titok, végtére is, ráadásul ennyit megtudhat rólam. Ha segít rajta, ha kiszabadítja ebből a csökött elmeállapotból, a depresszióról nem is beszélve, ami agyatlan agresszióra készteti, ám legyen. Felkelek, majd egyszerűen asztalának támaszkodom, mert ezt már nem bírom tovább helyemen ülve.
- Jól van, figyelj ide! A szerelem elmúlik. Gondolj rá úgy, mint egy betegségre. Valójában ez a világ legnagyobb betegsége. Hazavágja az ítélőképességet, elpusztítja az épeszű gondolkodást és legyengít. A férfiak önző szemétládák, akikkel szemben az a helyes magatartás, ha te is úgy kezeled őket. Sose gondolj bele többet! Ha pedig már elkéstél, verd szét a fejét - magyarázom észrevételeimet.
Nekem bevált. Mikor realizálódott bennem kegyetlen volt, de könnyen meggyőztem magam arról, hogy előnyömre vált, s lám, azóta is élek. Itt vagyok, jól vagyok és majdhogynem azt csinálok, amit akarok.





Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Vas. Feb. 05, 2017 3:16 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Leviathan & Ashtaroth
❝ ... Cuius edis panem, illius et adspice nutum... ❞
Kérdőre von olyan tekintettel, mintha csak két pofont akarna adni nekem, én pedig csendesen, nyugodtan állom a pillantását. Hagyom, hogy elmondja amit elakar. A katonák közé olvadásra aprót biccentek. A seregem eddig sérthetetlennek hitt, és most egy világ dőlhetett össze bennük, noha nekik is tisztában kell lenniük a harc veszélyeivel... A veszélyekkel, amelyek rám is érvényesek. Amint meglesz a karom, a katonák bátorsága -vagy épp félelme tőlem- úgy is visszatér. Nem mintha ne tudnám félkézzel bármelyiket legyűrni. Talán csak Phelgornak lenne esélye ellenem. Sőt, úgy hiszem, csak ő tudna maga alá küzdeni. Phelgor nagyon jó tanítvány... Nem tudom már meglepni őt semmi újdonsággal harcközben, ismer már mint a tenyerét. Még is, félkézzel harcolva más taktika kell. Leleményesség, új dolgok felfedezése. Még a földről felkelni se könnyű félkézzel, főleg ha abban a kardod szorongatod.
De Levinek igaza van valahol. Szólhattam volna neki, de nem akartam. Magam sem tudom, miért... Csak csendben merengek ezen egy kicsit magam elé pillantva. Egy érzést próbálok eltüntetni.. egy lyukat próbálok betömni. Egy űrt, amely bennem tátong egy ideje. A keserű szájízt mikor felrémlik az arca, a mellkasomban egyre súlyosodó érzést. Nem tudja már a rendes munkám elterelni a figyelmem, nem képes elnyomni az egyre erősebb hiányérzetet. A fájdalom, amely lassan addig növekszik bennem, míg szét nem szakítja az elmém és őrületbe taszít. Most, hogy bele gondoltam, tudom, miért cselekszem ostobaságokat.
A nőre pillantva elgondolkodom, vajon ő élt-e át ilyet. Eszembe jut, hogy milyen keveset is tudok róla, pedig már évezredek óta engem szolgál. A múltját még is homály fedi. Soha nem érdekelt eddig. Háborút csak az érdekli, hogy az eszköz, amit használ, megfelelő legyen. Az soha, hogy hol és hogyan gyártották, vagy hogy került a kezébe. De változunk... változom. Halkan sóhajtva indulok meg a dolgozószobám könyves polcai felé.
- Voltál valaha szerelmes? - kérdezem kissé halkabb hangom, de nem pillantva rá. Szemeim a könyveim felé néznek, ám nem látom őket, mert emlékeimbe merülök. Felidézve az arcát ismét érzem az előtörő fájdalmat, amely meggondolatlan tettekre sarkal... mert bármit megtennék, csak hogy egy percre is elfeledhessem végre.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
87

Vas. Feb. 05, 2017 11:28 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Ashtaroth & Leviathan
A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg.


Mérges vagyok, dühös, de nem csak azért, mert nem keresett meg. Tény és való, hogy sért, amiért nem velem intéztette el, de az még megbocsátható lenne, végtére is ő maga intézte a munkát. Mégis, az eredményt látva jobban örültem volna, ha mást küld. Ha nem ő megy, mert láthatóan közel sincs ahhoz, hogy ésszerűen gondolkozzon. Visszafogja magát egy angyallal szemben? Kapkod? Eddig úgy ismertem, mint aki csatában a leghiggadtabb, ha pedig eluralkodik rajta a vágy, hát tombol. Lehet, hogy akkor figyelmetlenebb, de vadabb, sokaknak pedig pont ez okozza a vesztét. Amikor egy mennybéli összeütközik egy pokolbélivel, a csendes harcról szó sem lehet. Annak mindig rombolás lesz a vége, így szinte már mindegy, hogy eleve teljes gőzzel indítunk, vagy visszafogottan. Így is, úgy is nagy lesz a lárma. Vagyis nem mindegy. Ha nagyobb gőzzel indul neki, nem azon agyal, hogy visszafogja magát, könnyebben megúszhatta volna.
- "Mondhatjuk úgy is"? Ennyi?
Most komolyan gondolja? Tényleg képes felfogni, vagy csak le akar állítani? Nem, ennyivel nem ússza meg. Tudom, hogy ehhez van most a legkevésbé hangulata, de éppen ezért kell most tisztázni benne a dolgokat. A kapkodó agyában, aminek hála talán legközelebb épp a feje lesz az, amit a csatatéren hagy.
- Még ha azt is hitted, hogy dolgom van, akkor is számtalanszor elmondtam, hogy meg kell tudnod, mire képesek ténylegesen az embereid. Más után is képes lettem volna eltakarítani, épp úgy, ahogy az akciód után vissza fogom szerezni a fegyvereket - váltok ridegebb hanghordozásra.
Mintha egész eddig a falnak beszéltem volna. Meglehet, az többet megfogadott volna a tanácsaimból, mint Ashtaroth.
- Egyébként meg ha most tudtál üzenni, akkor megtehetted volna korábban is. Ha én megyek, mostanra nemhogy halott lenne az eltakarított dezertőr, de azt is tudnánk, kinek adta el a fegyvereket. A karod pedig meglenne - sóhajtok.
Mostanra kicsit nyugodtabb lettem. Nekem jót tett, hogy kioktathattam. Realizálódott bennem Úrnőm sebezhetősége, de nem csak erről van szó. Azt hiszem, most már tényleg tudja, hogy lehetne néha több esze is. Nem ostoba ő, szó sincs róla. Olyasmikre képes, amikre én nem, ugyanakkor ez vissza szintén igaz. Ha osonásról van szó, vagy elvegyülésről, ott rajtam kellene, hogy legyen a sor. Amennyiben harcra, izgalomra vágyott, úgy mehetett volna máshova is. Tombolhatott volna a pokolban, vagy mit tudom én... Annak nagyobb haszna lett volna. Talán még a seregre is pozitív hatása lett volna, a mostani helyett.
- Miután összeszedtem a fegyvereket és jelentek róluk, egy időre elvegyülök a katonáid között. Várhatóan több lesz a távozni vágyó, akiket meg kell fékezni. Nem kell sok, csak egy-kettő, akit elkapok. Híre fog menni az eredménynek, azt garantálom - térek inkább a feladatra.
Semmi értelme többet rágódni a múlton, vagy legalábbis most nincs értelme. Majd ha pihentebb lesz, ha megtalálja a megoldást saját magától, mert láthatóan itt most senkinek nincs beleszólása. Most így gondolom.





Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Pént. Feb. 03, 2017 9:13 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Leviathan & Ashtaroth
❝ ... Cuius edis panem, illius et adspice nutum... ❞
A háborgására halkan sóhajtva és nyomatékosan rá pillantok. Végül csendben marad, amit köszönök is. Ilyen fáradtan talán még ideges sem tudok lenni arra, hogy így beszél velem. Valahol még is megérdemlem és ezzel tisztában vagyok vele. Pillantásából látom a döbbenetet és a felháborodást az angyalok iránt. Szerintem mérges, hogy nem őt küldtem, de nem azért, mert én megsérültem. Tudom, hogy szereti hasznosnak érezni magát, és szó se róla, tényleg az. De mindenesetre neki is tisztában kell lennie azzal, hogy akkor hívom, amikor szükségesnek látom és nem akkor, amikor ő úgy gondolja. Ha úgy érzem, egyedül is megy egy ilyen dolog, nincs okom magyarázkodni és neki joga se volna szemrehányást tennie ez ügyben. Ha megteszi, az még is megbocsátható, mert legalább szereti a munkáját, azt pedig jutalmazni kell. Mondjuk azzal, hogy hagyom megfedni magamat. Ismét sóhajtok, ha eszembe jut, hogy ha tőle már ilyen hangnemet kapok, akkor Phelgortól mit várhatok.
Tudom, hogy nem kerülhetem el az ő leszúrását. Ha még nem is hallotta, vagy ő se vette komolyan a pletykákat, akkor amint a barakkba megyek, realizálni fogja ő is a rideg valóságot, ahogy Leviathan. A kérdésére, hogy tulajdonképpen a türelmetlenségem miatt volt ez az egész, elmerengek.
Talán. Talán csak a veszélyt kerestem. Talán csak kurvára unatkoztam.
- Mondhatjuk úgy is. - a reményére, hogy az angyal meghalt, nem reagálok. Én nem tekintem ellenségeknek az angyalokat, csak vetélytársaknak, akik az emberek lelkéért harcolnak. Hiszen miért tekintenék ellenségre azokra, akik közül való a Pokol ura is? Arról nem beszélve, hogy a mostani civakodásuk, a piti kis háborújuk is engem éltet... és igazából ez jó. Ha a saját érdekeimet nézném és nem a Pokolét, tőlem aztán elháborúskodhatnának a világ végéig, de sajnos ezt nem engedhetem meg magamnak. Feladataim és kötelezettségeim vannak, ahogy mindenkinek ebben a fertőben.
- Egyéb kérdés, kérés, óhaj, sóhaj? - kérdezem egy halk szusszanással. Ha nem akar mást, lassan indulnom kéne a barakkba, hogy a karom miatt intézkedjek. Már vannak terveim.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
87

Pént. Feb. 03, 2017 4:44 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Ashtaroth & Leviathan
A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg.


A munka jelentősége hátra sorolódik jelenleg. Amint elkezdem, úgysem állok le vele, amíg vissza nem szerzem az elbitorolt fegyvereket. Én sem szimpatizálok azzal, hogy a mi eszközeinkkel rohangáljanak a halandók. Nagy erő az egy kis embernek, arról nem is beszélve, hogy egyes tagjaik így is veszélyesek. Gondolok itt az önjelölt vadászokra, akik szentül hiszik, hogy övék a világ, holott egyáltalán nem. A világ mindig is a miénk volt. Az emberek csak eszközök boldogulásunkhoz, semmi más. Talán az angyalok teremtője is pont ezért találta ki őket. Na meg azért, mert nem akadt jobb dolga.
- Más dolgom? Talán kiírtam az órádra, hogy "Ne zavarj, dolgom van!"? - háborodok fel kicsit.
Nem volt semmi egyéb dolgom. Semmi halaszthatatlan. Az általa kijelölt munkákat a lehető leghamarabb el szoktam végezni, így legtöbb esetben túltengek szabadságügyileg. Ne is csodálkozzon hát, hogy ennyi energiám marad, amit önkéntes munkavállalásra fordítok, hátha hallok valami érdekeset, ami... nos, most is akad. Ezt azonban majd később. Bár lehet az én hibám. Talán én jelentkeztem túl rég, ezért hitte, hogy elfoglalt vagyok. Ebben tényleg lehet valami, úgyhogy inkább elhallgatok kicsit. Harcos angyal. Hogy tépnék ki a tollait az összesnek! Mi jogon hiszik azt, hogy méltók megküzdeni magával a Háborúval? Mindig csak a baj van velük, épp úgy, legyenek azok bármilyen csoportból, holott nem hiszem, hogy jobbak lennének nálunk. Épp ellenkezőleg. Mi vagyunk jobbak náluk. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy az emberek hozzánk fordulnak? Nem hiába lett kereslet démonfegyverekre, miként az sem vitatható tény, hogy az utóbbi időkben megnőtt az alkukötések száma.
Hogy az a... Még jó, hogy ezt nem mondom ki hangosan, mikor meglátom a válltól általában kiinduló testrész hűlt helyét. Ugyan sok esetben elragadtatnám magam a látványra, ha egy általam gyötört démonnal, vagy emberrel történt volna mindez, esetleg angyallal, most közel sem annyira élvezetes. Ha Ashtaroth helyére vágynék, minden bizonnyal örülnék a ténynek, hogy domináns testrésze hiányzik. Éppen ezért nem mehet híre ennek. Nem nagy körökben, bár ahogy tapasztaltam, nem áll szándékában leplezni. Igaz, az árulók most mutatkoznának meg csak igazán. Ebből előnyt is lehet kovácsolni, nézőpont kérdése.
- Azért én remélem, hogy meghalt - bököm ki - Ugyanakkor ha jól értem, az egész azért történt, mert túlságosan türelmetlen voltál - oktatom ki.
Eljutottunk ahhoz a részhez, amikor az elkövetett hibái kerülnek terítékre. Nem sajnálom tőle ezt a fajta információt, de gondolom már hozzászokott, így készen áll kritikámra.





Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Pént. Feb. 03, 2017 3:56 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Leviathan & Ashtaroth
❝ ... Cuius edis panem, illius et adspice nutum... ❞
Látom rajta, hogy többször megszólalna, de csendben végig hallgat, amit értékelek. Nem szeretem, ha szavaim közbe ugatnak, és ezt ő is nagyon jól tudja, a határokkal együtt, amely még ha neki távolabb is húzódnak, mint másnál, még is csak ott húzódnak, ha ideges vagyok, akkor mindenkinek szűkösebben. A tiszteletet, ahogy tőle, úgy Phelgortól és mindenkitől megkövetelem. Ennek ellenére nem átall szinte már számonkérően rá kérdezni szavaim után, hogy miért én mentem. Ezt úgy fogom fel, hogy a feladatát megértette és el is fogja végezni, továbbá, hogy azzal kapcsolatban nincsenek kérdései, csak másról. Halkan sóhajtva ülök vissza a székembe és pillantok rá. Kérdése, valamilyen szinten végül is jogos.
- Neked más dolgod volt, én pedig nem akartam ezt akárkire rábízni. - alaposság. Mondhatnám így is, de igazából a bizalom kérdése az egész. Az a pár alak, akikben bízom ebben a vörös, tüzes sivatagban, nem mind alkalmas arra, hogy elvégezzen egy ilyen feladatot. És ha az, aki erre megfelelne, éppen más munkát végez, marad a következő elérhető opció.
Ez esetben én. Ahogy figyelem őt, látom a sok kérdést a szemében. Tudom, hogy észre vette karom hiányát, és hogy arra is rá akarna kérdezni. Inkább megelőzöm őt ebben. Pár másodperc múlva ismét megszólalok.
- Semmi gond nem volt addig, míg egy harcos angyal meg nem jelent. - nem elhanyagolandó részlet, hogy ezek az angyalok képesek felvenni a kesztyűt a démonlordok erejével. Lucifer még sem teremthetett minket oly erősre, mint ő maga. Akkor könnyebb lett volna, de sajnos nem adathatik meg minden az életben.
- Ha nem akartam volna visszafogni magam, ha nem kapkodtam volna, épen megúszom a túrát... a körülmények azonban nem az én oldalamra játszottak jelen esetben. A jobb karomat sikerült levágnia az angyalnak. - mondom és közben lelököm vállamról a szürkés köpenyt, hogy láthassa, ingemnek a jobb ujja be van fordítva, nyilván azért, hogy ne lógjon rajtam összevissza.
- A válaszom egy halálos döfés volt, de nem hiszem, hogy meghalt. A társai akkor már felénk tartottak, úgy hogy gondolom ellátták a sebét. - mondom elmerengve pillantva az asztalomon heverő papírokra, viaszra, pecsétre. Ezután ismét rá emelem a tekintetem. Gondolom a történettel a kérdéseinek egy részét megválaszoltam.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
87

Pént. Feb. 03, 2017 3:31 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Ashtaroth & Leviathan
A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg.


Alig vártam, hogy hívjon, hogy ne érkezzek hozzá hívatlanul, erre erre kell visszatérnem? Nincs itt az ideje a vicceknek és szórakozásnak. Tudom, hogy néha az agyára megyek az életfelfogásommal. Azzal is, hogy sokszor vigyorgok előtte, amikor nem kellene, mégis elvisel azért, amire képes vagyok, ezt pedig méltányolom. Nincs kedvem kihozni őt sodrából, bár sejtem, hogy az idővel elkerülhetetlen lesz, ha faggatózni kezdek, márpedig fogok. Később. Most csak csendben hallgatom őt, miközben le sem veszem róla tekintetem. Dezertőr. Egyre gyakrabban fordul elő ilyesmi, nem egyet én tettem el láb alól, miután kiszedtem belőle, miket árult el rólunk, mégis... Olyanról nem sűrűn hallani, hogy ő megy utánuk. Nincs is rá szükség, amíg én itt vagyok, de akkor miért? Hajt a kényszer, hogy szóljak, én viszont még várok vele. Sejtésem szerint nem ennyi a történet, ráadásul még feladatom sem tárta elém.
- Nem probléma - közlöm vele komolyan.
A légkör még a megszokottnál is fagyosabb, azonban ez érthető. Teljesen érthető. Pillantásommal kísérem az ablakhoz. Fel akarok állni helyemről, s valójában az sem lenne ellenemre, ha megnézhetném sérülését. Talán megnyugtatna, eltüntetve jelenlegi feszültségem. Az emberek és angyalok között egész könnyen járok, feltűnésmentesen. Erre szakosodtam, végtére is. A várva várt pillanat pedig elérkezett. Kérdezhetek, de mivel kezdjem? Nem kellene hogy azonnal kitörjön a háború.
- Miért te mentél ahelyett, hogy elküldtél volna valakit, hogy intézze el? - kérdem, bár valószínűleg nem ez a legjobb első kérdés, amit feltehetnék.
Zavart vagyok, még mindig. Számomra alig felfogható ami történt. Mi lesz így? Ashtaroth fél karral? Minden bizonnyal megoldja, de hogyan? Arról nem is beszélve, hogy ha ennek híre megy, még több lesz a távozni vágyó. Résen kell lennem és el kell kapnom őket. Talán egy ideig a katonái közt kellene letáboroznom, hogy a lehető leghamarabb értesüljek a dolgokról, persze csak miután összeszedtem a fegyvereket. Szavaim vehetné számonkérésnek is, ugyanakkor nem feltételezné ezt rosszul. Tényleg számon kérem, ez is egy olyan hatáskör, amivel élhetek, és mivel megtehetem, hát megteszem. Ki teszi, ha nem én?





Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Pént. Feb. 03, 2017 2:34 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Leviathan & Ashtaroth
❝ ... Cuius edis panem, illius et adspice nutum... ❞
A démonok pletykás népek. Lehetnek akármilyen szigorúak velük, fejezhetnék le akárhányat, a szóbeszédet, hogy félkarom hiányzik, úgy sem állíthatnám meg, így nem is foglalkoztam vele különösebben. Magas rangú tisztek előtt úgy hiszem, nem mernek ilyesmiről beszélni, de igazából ki tudja... A dolgomat végezvén a kapu megjelenik, s benne Leviathan, aki szöges ellentétem. Jelenesetben főleg. Energikus és pattogós, vidám, szinte vigyorog, míg én fáradt, egyhangú, és ahogy az asztalomra dobja a zsákot, egyre idegesebb. Megfeszült állkapoccsal, hideg, metsző pillantással nézek rá. A vigyor úgy olvad le az arcáról, ahogy a serpenyőbe rakott vajszelet. Helyet is foglal én pedig pár másodpercig némán figyelem, fürkészem őt.
A nő... Mások irigyelhetnék. Mint látható az előbbi példából is, olyan dolgokat enged meg magának, amelyekért másoknak a kezét töröm el. Elviselem, sőt, néha megnevettetnek a viccei és fogadok, hogy még talán ezt a zsákot is tudnám értékelni, ha a pletyka nem volna komoly. Azonban így a vicc értéke számomra leredukálódik valamiféle gúnnyá, bár látom rajta, hogy ez nem direkt van. Ő tényleg nem hiszi azt, hogy a Háború elvesztheti tagjait. Kitöréseit, néha csípős szavait, vicceit és amúgy jellemét azért viselem el, mert amúgy kiváló munkaerő és az évek során még egyszer sem okozott csalódást.
Halkan sóhajtok, kezemmel kicsit megmasszírozom az orrnyergem.
- San Franciscoban egy dezertőr démonfegyvereket adott el, mindenféle engedély nélkül. Az árulót elintéztem kisebb veszteségekkel, de a fegyverek még mindig ott vannak. - mondom és tartok egy kis szünetet és felkelek a székből és az ablakhoz sétálva kinézek rajta. Már órák óta ott ülök, jól esik egy kicsit mozogni. A mozdulatokkal igazából némán fedem fel neki, hogy a pletyka, valójában nem kacsa. Ez a rideg valóság.
- A látogatásom, hála egy angyalnak, feltűnő volt, így egészen biztosan megerősítették a védelmet, de kétségem sincs afelől, hogy neked gyerekjáték átjutni a falon. - mondom és rá pillantok.
- A dolgod az, hogy az összes fegyvert, amelyet eltulajdonítottak tőlem, ellopd, vagy megsemmisítsd, lehetőleg áldozatok és feltűnés nélkül. - Nem akarok az emberek kezén tudni démonfegyvert. Bőven elég, hogy az angyalok segítik őket és akár még fel is fegyverzik. A leendő démonoknak nehéz lesz embereket megszállniuk, ha képesek lesznek megsebezni, megölni minket. A vadászok tekintetében már így is túlságosan erősek.
- Van kérdésed?



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
87

Csüt. Feb. 02, 2017 11:18 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Ashtaroth & Leviathan
A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg.


Egy ideje nem voltam hívatva, így szinte már vártam, mikor kerül rá sor. Sokáig tartott, túl sokáig. Az órát nézve átpillantok egy másikra, hogy megtudjam a tényleges időt. Korán van még, ugyanakkor nincs is jobb, mint korábban érkezni. Jelenlétem rúnákkal rejtem el, úgy megyek a kastélyba, legalábbis először. Sok dolgot hall az ember, ha járja a világot. Főleg, ha a pokolba és az emberek közé is bejárása van. Mi lenne még, ha feljebb is mehetnék? Az lenne az igazi buli! Ezt viszont félretéve, ma meghallottam a világ legostobább viccét. Ashtaroth fél karral... Nevetnem kell! Az nem létezik, hogy elhagyja a kezét, mikor a háborúk levezetésén kívül jóformán ránk bízza a dolgok elintézését. Ha pedig mocskos, hát pontosan rám. Igaz, akadt más elfoglaltságom is az elmúlt időkben, de az már inkább azért volt, hogy ne unatkozzak és felhalmozzak magamnak néhány szívességet, amik jól jöhetnek a későbbiekben. Ez az Úrnőmnek is hasznos. A poénon azonban időbe telt átrágnom magam. Hajnali négykor a kastély kóborjaitól azt hallani, hogy a vityilló gazdájának egy karra van szüksége? Ki az, aki ezen nem röhögne?
Ennek ellenére, ha arra van szüksége, hát adok neki. Az épületet éppen úgy hagytam el, ahogy bejutottam, csak ahelyett hogy oda nyitottam átjárót, hát most vissza. Az időn tartottam a szemem, még véletlen sem akartam elkésni a tényleges találkozóról, éppen ezért fél órával előtte abbahagytam hirtelen beiktatott teendőmet. A kapu nyílt, ezúttal azonban a megfelelő szobába, én pedig kivárva a megfelelő időt, szinte már izgatottan toporogva az átjáró bejáratánál, átmentem rajta.
- Úrnőm! - üdvözlöm egy főhajtással.
Azért ennyi formalitást még megadhatok, főleg, hogy ha mást nem is, hát a tiszteletet megérdemli. Lehet, hogy néha nem tudja, hogy mit csinál, vagy hogy kivel kellene megcsináltatni, de tartozom neki. Vagy valami olyasmi.
- Úgy hallottam, szükséged lenne egy karra - tárom elé az általam felfedezett pletykát, amin kis híján megint elnevetem magam, aztán előveszem a köpenyem alá rejtett zsákot és átadom, akár valami nagy ajándékot, a csokorra való végtaggal együtt, ami benne van - Ezek közül válogathatsz kedvedre, bár igazán nem tudom, minek ez neked - folytatom, mint aki tényleg nem hiszi el, hogy elveszítette volna a sajátját.
A biztonság kedvéért alaposabban megnézem magamnak, figyelve mozdulatait, többek közt intését is, ami... Álljunk csak meg, miért integet nekem bal kézzel? Általában a legegyszerűbb ostobaságra is jobbal suhint, hát még a levágandó fejekre. Leülök. Ugye nem? Nem lehet, hogy az az oltári nagy baromság igaz legyen. Mégis hogy? Mikor? Kialvatlan szemeibe nézek, tele kérdésekkel, de mielőtt bármi újabbat mondanék, bölcsen hallgatva várom, hogy beavasson abba, amibe akar. A többit majd utána, bár pillantásom ezúttal hagyom beszélni, lényegében tudatva vele, hogy hallottam jobbja levágásáról. Ez még mindig nagy baromság!





Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Csüt. Feb. 02, 2017 10:45 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Leviathan & Ashtaroth
❝ ... Cuius edis panem, illius et adspice nutum... ❞
Nem a tegnapi volt életem legjobb napja. Leviathan helyett magam mentem egy dezertőr után San Franciscoba. A kis kiruccanásnak az lett a vége, hogy leromboltam egy épületet, harcba keveredtem egy angyallal és levágták a jobb karom... Hát, nem ilyennek terveztem, de végül is, amiért mentem, azt elintéztem. Amint elhagytam a várost, Iumentum már várt a városfal tövében. Nehéz volt rá elgyengülten és fél kézzel felszállni, de megoldottam. A várostól arrébb lovagolva mágiával kaput nyitottam, s haza lovagoltam. A Pokolba visszatérve a sötétség azonban nem zavart, így is könnyedén átlovagoltam a régiómat és elértem a kastélyomat. Az udvarház már nagyjában pihent, Phelgor is, ezért nem keltettem fel. Az üres folyosókon csak egy-egy őr járt elvétve, de még ők sem szóltak hozzám, mikor elmentem mellettük, még is láttam, hogy a sisakjuk mögött kérdő és döbbent a tekintetük. A karomat -illetve annak hiányát- nem tudtam és nem is akartam elrejteni. Mi a francnak? Holnap úgy is híre menne. Csak egynek volt bátorsága ahhoz, hogy oda lépjen hozzám és megkérdezze, ébressze-e az ezredest, de erélyesen visszaküldtem a helyére.
Nem kell sem az ő, sem a vajákos a segítsége. A lakrészembe érve előkeresem az ellátáshoz szükséges dolgokat. Telekinézissel látom el magam a tükör előtt, noha így összevarrni egy sebet kurvára kényelmetlen... Végül be is kötözöm, hogy ne dörzsölhesse ki a ruha és átsétálva a dolgozószobámba az asztalom alsó fiókját kihúzom. Annak rejtett rekeszéből elő veszem azt a zsebórát, amellyel Leviathannak szoktam üzenni. Az első, amit láthat rajta az ember, hogy az óra áll... Nem működik. Legalább is nem úgy, ahogy ők gondolják. Egyszerű a bájolt tárgy mechanizmusa és az üzenés menete: nála is van egy pont ugyan ilyen óra. Egyszerűen beállítom rajta az időt. Jelenleg ez 8 óra. Ha másodperc mutatót, 60ra állítom, reggelt jelent, ha 30-on áll, akkor délutánt. Tehát a jelenlegi állással megüzentem neki, hogy reggel 8-kor látni akarom.
Hogy elkerüljük a feltűnést, általában egy átjárót szokott nyitni a szobámba és azon át érkezik meg, így senki sem látja érkezni és távozni. Miután megüzentem neki amit akartam, visszatettem az órát a helyére, és elmentem aludni. Mondanom se kell, hogy az éjszaka is olyan volt, mint a sebvarrás. Félig éberen feküdtem és minden egyes pillanatban attól tartottam, hogy valaki rám ront. Francos paranoia... Lehet, hogy még is szólni kellett volna Phelgornak, de már mindegy.
Reggel fáradtan, láthatóan kialvatlanul ébredek. Lefürdök, megnézem, hogy gyógyul a seb, átkötöm, majd felöltözök egy olyan ruhába, amelyben nem túl feltűnő, hogy nincs meg a jobb karom. Ezután átsétálok a dolgozó szobámba és közlöm a cselédnek, aki az ajtó előtt áll, hogy dolgom van és senki se zavarhat Phelgoron kívül. Ezután jószerivel bezárkóztam a szobába és dolgozni kezdtem... Legalább is próbáltam, de mivel jószerivel jobb kezes vagyok, az aláírások nehezen mentek bal kézzel. Kénytelen voltam mindenhez telekinézist használni. Amikor pedig végre megérkezett Leviathan, hátra dőltem a székemben és rápillantottam az általa már megszokott kifejezéstelen arccal, hideg tekintettel.
- Pontos vagy, mint mindig. Remek. Ülj le. - mutatok balommal az asztalom túloldalán lévő kényelmesnek aligha mondható, de új bútorzatra. Nálam gyakran cserélődnek a dolgok, ugyan is dühömben gyakran szoktam őket tönkre tenni.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Csüt. Feb. 02, 2017 8:49 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


***
szabad a játéktér


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Kedd Jan. 10, 2017 2:07 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Agramon & Ashtaroth
❝ ... Veritas o dium parit... ❞
Az ütéssel majdnem telibe kapom az arcát, azonban a férfi reflexei miatt csak az állát találom el. Ez még is épp elég, hogy kizökkentsem a démont, aki végül elengedve az undorító ölelésből oda nyúl arcához. Zilálva meredek rá és közben azon pörög az agyam, hogy ez vajon a megfelelő lépés volt-e...? Használni fogja-e azt az átkozott medált, vagy túl lendül ezen? Agramon azonban nem várja meg a következő ütést, a láncot a nyakamról a kezeimre, lábaimra tekeri mágiával, s mivel így megfoszt egyensúlyomtól, elvágódom a földön. Egy pillanat múlva azonban lábaimnál fogva fel is emelkedem, s rögzülök a csillárra. Újra bele kerültem ebbe a borzasztó helyzetbe, s még is, sokkal megnyugtatóbb így lógni, mint a férfi karjai között állni. Zilálva hallgatom ezt a férget, és nem válaszolok neki. Még akkor sem nyitom ki a számat, mikor forogni kezdek.
Csendben és némán tűröm ezt a fajta megaláztatást, noha Háború energiái ismét megjelennek, kellőképpen idegesen. Amint Agramon jókedvűen elhagyta a lakrészemet, mély levegőt vettem. Telekinézissel leszedtem magam a csillárról és megpróbáltam magamról leszedni ezt a szart, de sajnos a férfi erre is gondolt, s hamarosan ismét fent lógtam. Mély levegőt véve ismét nyugtattam magam és mivel mást nem tudtam csinálni, vártam, hogy Phelgor visszatérjen... hogy utána szinte azonnal indulhassak is tovább ismét északra.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Agramon
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
25
☩ Keresett személy :

Kedd Jan. 10, 2017 1:49 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Ashtaroth & Agramon

... Mi a...?!
Az újabb támadásra nem igazán számítok. Majdnem, hogy sikerül Ash-nek bemosnia egyet, de szerencsémre az ütés még sem ér olyan erővel, mint amilyennel szánta azt, köszönhetően a valamelyest kései reflexeimnek. Huh... Meglepve kapok így is az arcomhoz, de ahogy realizálom, hogy komolyabb sérülést nem szenvedtem, megint csak felnevetek.
- Úgy látom, hogy kezdesz magadhoz térni, kedvesem. Pedig azt hittem, ellenállhatatlan látványommal ennél hosszabb időre képes leszek elszédíteni téged. Hát, ha ezzel nem, akkor mással fogok próbálkozni.
Azzal a láncon egy energiahullám megy végig, minek hatására villámgyorsan letekeredik a nő nyakáról, de helyette hátrafogja a kezeit és összeköti a lábait. Utóbbi végtagjainál a lánc vége, ami felakaszkodik a szobában lévő csillárra és felaggatja Ash-t, fejjel lefelé.
- Tudom, hogy ezt már egyszer elsütöttem másféleképpen, de akkor is annyira tetszettél, ahogy szinte lebegtél a várfalon, hogy újra ki kellett próbálnom... Egy kis módosítással.
A csillár mozdul, forogni kezd, amivel együtt az én húsom-bogaram is.
- Remélem, bírod a szédülést! Phelgor ki tudja, mikor fog magához térni a lova hátához kötözve valahol a régió egy távolabb eső pusztáján, hogy kiszabadíthasson... Minden esetre, figyelni fogok, és ha egy órán belül nem jelentkezik, akkor becsődítem az egész udvarnépét, hogy láthassanak ismét lógva... És persze leszedhessenek, ha tudnak.
Felnevetek, majd elfelé indulok elégedetten, kezemben az immár lánc nélküli medállal, amire bármikor tudok szerezni másikat, ha azon múlik.
- Ne feledd, amit korábban mondtam és az esküdet! Figyelni foglak, csibém, mind a kettőtöket, és az első gyanús jelnél jelentkezni fogok.
Utoljára hátrapillantok még rá, majd egy ördögi kacajjal távozok is, amennyiben nincs más, amiért még maradnom kellene. Jobb lesz, ha az ölebe siet majd vissza. A lánc ugyanis visszatekeredik és visszaaggatja a nőt a csillárra, ha netán szabadulni próbálna tőle, így másnak a mágikus segítsége kell majd ahhoz, hogy végleg lejuthasson onnan. Feltöltődve fogok hazaérni. Ha ezt Morganának elmesélem, a könnye is ki fog csordulni a nevetéstől. Jó volt ez a mai nap... Méltó befejezés a Lord számára.



Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Kedd Jan. 10, 2017 1:37 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Agramon & Ashtaroth
❝ ... Veritas o dium parit... ❞
Lassan, de biztosan kezdek megnyugodni, ahogy kezd tudatosulni bennem az a dolog, hogy már csak játszik, de nem fogja befejezni a fenyegetését. Aztán még is elkezdi, hogy számára a félelmem és ellenkezésem csak vonzó, ami miatt a kezdetben elül pánik ismét felüti a fejét. Most, hogy szemben vagyok vele, már sokkal könnyebb védekeznem,
s ahogy lassanként elül a bénulás, úgy mozdul meg a kezem. A kardom ugyan nincs elérhető közelségben, de egy hirtelen támadáshoz nem is kell. Kezem ökölbe szorítva próbálok bemosni egyet a férfinek, remélve, hogy betalál.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


 
Ashtaroth kastélya
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
 Similar topics
-
» Magyarország misztikus helyei

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: