• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

 
Ashtaroth kastélya
SzerzőÜzenet

Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Márc. 10, 2017 9:30 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Online



Leviathan & Ashtaroth
❝ ... Cuius edis panem, illius et adspice nutum... ❞
Próbálom űzni a fájdalmat. Elterelni a figyelmem. Az új karom remekül működik, már most sok életet elvett. És most fogja nem sokára a következőt.
A tágas, oszlopokkal díszített, római stílusó fürdőmben ülök, a széles és hosszú, maximum 1 méter mély medencémben. A víz gőzölög, megtölti a teret, a világos üvegű, nagy ablakokon, a plafonon csapódik le. Az összegyűlő vízcseppek apró csepegő hanggal érnek a vörös vizű medencébe, ezen kívül teljes a csend. A barna kövezeten ruhák és páncél darabok hevernek, de egyik se az enyém, hanem azé a katonáé, akit ma választottam. Azé, akinek csendes, szét tépett hullája némán lebeg el mellettem a medence oldalára. Egyetlen, testéhez gyengén ragaszkodó karja hozzáér a vízben a lábamhoz, mire arrébb rúgom. Másik karja valahol a medence alján időzik. Még volt ereje harcolni, azok után, hogy jobbommal felhasítottam hasát és kiforgattam beleit. Üvöltve mart arcomba, mire a karját is letéptem testéről. Ordítása zavarta a fülemet.. így az alsó állkapcsa valahol a medence környékén van. Csendben behunyt szemmel relaxálok, s hagyom, hogy a víz kiáztassa bőrömet.
Már egy órája bent lehetek, mikor lépteket hallok kintről. Lassan felnyitom kék szemeimet és az érkező cselédre nézek, amely félve húzza el a bejáratnál a félig áttetsző függönyt.
- Mit akarsz? - kérdezem komoran. Tudják, hogy nem szeretem, ha megzavarnak így este, mielőtt még kiengedhetném a fáradalmakat.
- Elnézést úrnőm, de.. látogatója van. Hollow az. - mondja kissé félve nyekeregve, mire a névre összeráncolom a szemöldökömet. Ezt Leviathan használja, mikor épp ő jön, de nem talál a dolgozó szobámban.
- Hozd a köntösöm és takarítsátok el a hullát. - mondom felállva a vízből. Habár a vérfoltok leáztak rólam, mivel ma a víz is vérrel keveredett, így annak szaga bőven körbe leng. Általában egy tiszta fürdőt is szoktam ilyenkor venni, hogy ettől megszabaduljak, de ezt már csak akkor, amikor végeztem a bal kezemmel. A szolgáló, látva, hogy nem fogom letépni a fejét, bátrabban lép oda és adja rám a köntöst. Én magára hagyom, és átsétálok a fürdőből a hálóm előterébe. Onnan kilépek a folyosóra, hogy átsétáljak a dolgozószobámba. Meztelen lábaim nesztelenül visznek át oda, belépve Leviathan kényelmesen, szinte már szundikáló alakja fogad. Egy intéssel bezárom az ajtót, hogy illetéktelenek még véletlenül se nyissanak ránk.
- Nem szóltál, hogy jössz. Mi ilyen sürgős? - kérdezem, miközben közelebb sétálok és leülök szembe vele egy másik fotelbe.
- Találtál valamit? - kérdezem, hiszen legutóbb úgy küldtem el, hogy Abaddon után kémkedjen. Talán fontos dolgot fedezett fel, amelyet meg kell osztania velem.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Leviathan
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
91
☩ Rang :
Ashtaroth árnyéka
☩ Play by :
Jaimie Alexander
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol

I'm everyman

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Márc. 10, 2017 2:53 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Ashtaroth & Leviathan
Amit én megígérek, azt vagy teljesítem, vagy elfelejtem.


Ezúttal bejelentés nélkül érkezem. Nem volt időm arra, hogy hívására várjak, vagy hogy előre jelezzem jövetelem. Így is épphogy meg tudom ejteni ezt a kis találkát számos teendőm közben. Hamarosan mennem kell, hogy átadjam a fegyvert Abaddonnak, a választottnak, akinek ötlete megkeserítette az elmúlt két napomat, miután elváltunk az emberi világban. Az elmúlt időszak túl sűrűre sikeredett, ráadásul... Pihenni sem volt időm közben, erre nincs itt.
Láthatatlan megyek végig folyosóján, szolgáival férfiasra változtatott hangon közölve ittlétem. Meghagytam nekik, hogy amint Ashtaroth előkerül, szóljanak neki, hogy itt vagyok, addig pedig ne zavarjanak. Dolgozószobájába vezet utam. Szinte azon nyomban helyet foglalok, pihentetve megfáradt tagjaimat. Most nagyon jól jönne egy alvás, de majd holnap. Akkor minden bizonnyal lesz rá időm, tekintve, hogy fő feladatom mostantól új megbízóm követése és terveinek kitalálása. Csak előtte gondoltam jelzem, hogy még élek. És hogy hozzá is eljutok a mai nap. Csupán arra az esetre, ha holnaptól nem bukkannék fel, hívjon úrnőm bármikorra.
Varázserőm szintje mostanra a béka segge alatt, hála az ide is elcipelt játékszernek, mit szándékomban áll bemutatni valódi felettesemnek, hogy tudja, mivel találhatja magát szembe. Nem árt rá felkészülni, s még ha Abaddon csak az angyalok ellen is igyekezne használni, akkor is legyengítené a démonokat is. Én erre voltam képes, bár tény, hogy az enyém csak a recept és a prototípus. A most nálam lévő átkozott kardot egy másik démonnal csináltattam meg, aki már nincs az élők között. Furcsák ezek a balesetek, főleg, ha az áldozat egy másik démon nőjével próbált összefeküdni. Előfordul, hogy ennek hasonló következményei lesznek, hála egy kismadárnak.
Láthatatlanságom megszűnik. Köpenybe csomagolt alakom feje néha előre billen egy pillanatra, mielőtt magamhoz térve egyenesbe rántom várakozás közben. Olykor felkelek, hogy ébren tartsam magam, sétálva egyet az ülőgarnitúra körül, majd visszaülök. Van még időm, bőségesen. Azért is jöttem ilyen későn, hogy legyen idő mindent megbeszélni, meg pihenni egy keveset, mielőtt esetleg halálba sétálnék.





Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Márc. 09, 2017 11:06 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Online


***
szabad a játéktér


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Márc. 09, 2017 2:17 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Online


Ashtaroth & Asmodeus
Nothing ever goes away until it teaches us what we need to know.


Sosem volt vele egyszerű. De gyönyörű az biztos. Minden vonásával és alaptermészetével együtt vonzott, vonz magához, akár a mágnes. Még Háború borzongató energiái alatt is láttam Őt. A nőt, a tüzet, a szerelmet. Mintha Lucifer szándékosan úgy teremtette volna, hogy az nekem való legyen. Mint egy kirakós két, teljesen egymásba forró alakja. Talán szerencsés vagyok, hogy megadatott ez nekem, ha csak rövid ideig is. Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy küzdenem kellett volna, de olyan hamar illan el, ahogyan érkezett. Ashtaroth így lesz egész. Mert amíg engem ő egészített ki, benne találtam meg életem párját, addig én púp voltam a hátán. Ezt pedig el kell fogadnom.
Szavai nem lepnek meg, bár az, hogy sosem voltam méltó hozzá, megforgatja a kést a szívemben. Magamra veszem, de semmi mást nem érdemlek azok után, amiket mondtam neki, hisz én is ugyan úgy forgattam őbenne a kést. Ha hisz nekem, ha nem, így lesz a legjobb. Nekem nem, ez egyértelmű, de kivételesen azt szeretném, ha ő találhatná meg a nyugalmat. Ha most fáj is, az igazságnak hitt maszlag majd bőre alá mászik és amint elhiszi, hogy így lehet, már sokkal könnyebb lesz. A tudatlanság fáj, a kész tények hamarabb megnyugvást hoznak, mint bárki gondolná.
Az ajtó kivágódik, én magam a folyosóra kerülök. Elkerget, mint egy rossz kutyát, de megértem. A mondandóm után amúgy is távoztam volna, mert kitudja, meddig tudnám egyben tartani magam. Fájdalmat érzek, szörnyű súlyt a mellkasomon, mintha bordáim eltörtek volna, tüdőm pedig összeomlott volna. Olyasmi érzés ez, mint amit fogságom elején éreztem. Akkor hetekig üvöltöttem. Talán most sem lesz másként.
Mint aki tudja és megértette, hol a helye a rangsorban, meghajolok Háború előtt.
- Ahogy óhajtod. - Mondom neki röviden, majd hátat fordítva neki és mindennek, amit megéltünk, elindul a kapuhoz. Lépteim határozottak, arcom rezzenéstelen, de ami bennem tombol, azt szavakkal nehéz lenne leírni. Fájdalom dühvel, de nem olyasmivel, amit Harag nyújt nekem. Ez valami egészen más.
Jó katona módjára elhordom az irhámat. A bejárat előtt már lovam vár rám. Felpattanok hátára, továbbra is teljesen egyben tartva lelkemet. Mielőtt elvágtatnék, még veszem a bátorságot, hogy visszanézzek lakosztályának ablakára. Csak egy pillantás, hogy jobban érezzem magam, de semmi... Csak egyre hatalmasodik el rajtam az érzés, hogy összeomlok, ezért vágtára fogom lovamat és elhagyom a régiót.






Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Márc. 09, 2017 1:47 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Online



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ... Dulcibus est verbis alliciendus amor ... ❞
Valahol, mélyen örültem annak, hogy látom. Hogy életben van, mert így legalább nem lógtam a levegőben, semmit se tudva arról, hogy mi történt vele. De a megkönnyebbülés elenyésző volt a haragomhoz, fájdalmamhoz képest. Nem tudom, mit vártam volna tőle. Talán egy bocsánatot, azt, hogy hozzám érjen és elmondja, ő is szenvedett, és látni akart. Ezt akartam hallani. Még is, ahogy megszólal, csak újabbat forgat az amúgy is szívembe állt tőrön. A sarkaimra ülve pillantok oldalra, felé. Felnézve rá, testének állapota szöges ellentétben áll mondandójával. Kék pillantásom telve van mind azzal a fájdalommal, amelyet eddig átéltem. Még is, ahogy megszólalok, lassan megfakul, mintha csak az élet távozna belőle.
- Hazudsz! - sziszegem démoni hangomon. Felkelek a földről, szemeim befeketednek a mozdulatok közben. Háború energiái betöltik a kastélyomat, egy távoli folyosóról csörömpölés és dulakodás hangjai szűrődnek el hozzánk. Az ajtó hirtelen csattanva tárul ki, Asmodeust pedig egy erős telekinetikus lökés kényszeríti a folyosóra.
- Sohasem voltál méltó hozzám, s most ilyen alattomosan akarsz véget vetni ennek! Ám legyen. Takarodj vissza a régiódba, vagy oda, ahonnan jöttél, nem érdekel! Nem fogjuk egymás látni a csatákon és megbeszéléseken kívül. Ha csak megközelítesz, engedély nélkül, az új karommal tépem le a fejedet! Remélem megértettük egymást, Választott. - katonás megvetéssel köpöm neki oda a szavakat, szinte már kis fintor is az arcomra kerül. Ha Háborút akarta, megkapta. Az érzelem mentes arcon, a fekete szemek mögött az energia elégedetten ül, míg a démon megtörten, saját bánatában fulladozva húzódik vissza újfent a mélybe.
Nem is tudom, miben reménykedett. Hogy majd ugyan olyan lehet, mint bárki más. Hogy Asmodeus oldalán büszkén fog majd állni. Talán fel is fedte volna a kapcsolatot, megerősítette volna a szövetséget. Erősebb, hatalmasabb régiót, seregeket hoztak volna létre. Álmodott, magasan, emiatt pedig bukása még nagyobb, s most a kardjába dől. Nem különösebben érdekel már a férfi mondanivalója. Sem az, hogy hol volt. Az egyetlen, ami újra érdekel, hogy tudja a helyét a rangsorban, és kövesse a parancsokat. Ha nem teszi, úgy is leváltják. Talán már most is alkalmatlan. Az még elválik: ha szeretőnek pocsék is, harcosnak mindig is jó volt.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Márc. 09, 2017 1:08 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Online


Ashtaroth & Asmodeus
Nothing ever goes away until it teaches us what we need to know.


Sejtettem, hogy ennyire keserédes lesz a viszont látás, de ahogy végignézem, mennyire küszködik önmagával a nő, egy érzés ismét összefacsarja a szívemet. Visszagondolok másodpercek tört része alatt, hogy mennyi bajt okoztam a nőnek, aminek hátterében a saját önző szerelmem állt. Ha békén hagyom, ha túllépek rajta és az érzéseimen, nem lenne most ilyen helyzetben. Nem kéne önmagával küszködnie, nem kérdőjeleznék meg rangját, erejét és elméjét sem.
Arcom sem rebben, ahogy az asztal darabjaira esik a falba csapódástól. Szörnyű így látnom őt, de nem hibáztathatom érte egyetlen percig sem. Támaszt kellene nyújtanom neki, ahogy a földre esik s bár arról nem tehetek, hogy elraboltak - ha csak saját magam gyengeségét nem kezdem hangoztatni -, de arról igen, hogy hiányomat ennyire rosszul élte meg, vagy éli meg most. Le kellene térdelnem hozzá, hogy elmondjam mi történt valójában, miért voltam távol, de hogy itt vagyok és minden a régi lesz. Hogy majd segítek neki. Miattam döntötte le a falait és zabolázta meg Háborút, hogy aztán a köd nyeljen el és ő feleslegesnek érezze mindezt.
Meg kell őt szabadítanom ettől. Egy ideje már bőröm alá mászott a gondolat, hogy amit rá erőltettem, az fele annyi gyönyört és örömet adott neki, mint amennyi bosszúságot. A mérleget pedig nem tudom kiegyensúlyozni, hiába is próbálom. Eddig küzdöttem, hogy átbillenjen, hogy működhessen köztünk mindez. Ha száz évbe telt volna, addig küzdök, de végül megszokta volna mindenki és normalizálódott volna a helyzet. Agramonnal is ölre mentem volna még akkor is, ha semmi esélyem nincs ellene. Mert arra gondoltam, hogy ez nekem jó lesz. De arra nem, hogy neki mi lesz jó. Pedig teljesen egyértelmű.
Fél percem van talán ezt az egészet végiggondolni, de jelenlegi helyzetemben nincs választásom. Ha most össze is töröm a világát, hosszútávon ezzel teszem neki a legnagyobb szívességet. Beletelik egy kis időbe, míg képes vagyok megszólalni, mert amit mondani fogok, akkor sem tenném önszántamból, ha valaki a szívemet tartaná a kezében, hogy összeroppantsa. Pedig pontosan erre készülök.
- Azért jöttem, hogy megtudd az igazat. - Kezdek bele, hangomban nem sok érzelem csendül fel, talán csak türelmetlenséget igyekszem magamra erőltetni, hogy közömbösnek tűnjek. De legszívesebben addig verném magam egy lapáttal, amíg lélegzem.
- Sok volt nekem. Nem tudtam már kezelni mindazt a drámát, amit a kapcsolatunkkal járt Ashtaroth. - Mély hangom ellentmondást nem tűrő. Harag egyelőre csendesen figyel, Kéj visítása azonban épp, hogy nem tereli el a figyelmemet. Kéjnek Ash minden álma és vágya és az, hogy készülök tőle ezt teljesen megvonni, pánikra készteti. Ezt a pánikot én is kezdem érezni, simogat, libabőrt okoz, szívverésem felgyorsul. Pár mély levegő és jobb lesz. Ráérek a régiómban tombolni.
- Megkerestem a pokol legelhagyatottabb részét és kósza démonokkal küzdöttem. Átadtam testem Haragnak és hagytam, hogy irányítson, ameddig kedve tartja. - Hirtelen sóhajtanék, de sikerül leküzdenem az ingert.
Semmi másra nem vágyom, mint, hogy megölelhessem. Még ha üvöltene is velem, addig küzdenék, míg magamhoz nem ölelhetem. Míg csókolhatnám... De nem ezt a döntést hoztam meg.
- Megtaláltak és rábírtak, hogy jöjjek vissza. El akartam ezt mondani neked. Végül is Kéjdémon vagyok. - Próbálok rávilágítani, hogy a kéjdémonok sosem maradnak sokáig egy helyben. Csapodárok, állandó mozgásban vannak, szükségük van mindenféle kielégülésre a szexuálison kívül is. És hát... A küzdelmek, drámák és nehéz helyzetek nem a kedvenceik.






Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Márc. 09, 2017 11:24 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Online



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ... Dulcibus est verbis alliciendus amor ... ❞
Feladtam a reményt, hogy újra láthatom a férfit. Álmatlan éjszakáimon magam előtt láttam az arcát, míg álmaimban a vele vívott csatákat éltem újra. A kín elviselhetetlen mértékeket öltött, még akkor is, ha ott volt mellettem valaki, hogy át segítsen a dolgon. Egészen addig őrültnek kezdtem magam hinni, míg végül inkább rázártam érzelmeimre az ajtót elmém mélyén.
Most pedig itt áll előttem, véresen, az út porától koszosan. De hiába fedi bőrét a mocsok, a kínzások sebei nem kerülik el a figyelmemet. Kezdeti sokkomat az egyre nagyobb és nagyobb düh kezdi átvenni, miközben az érzelmek úgy törnek fel a gondosan elzárt részükből. Ökölbe szorulnak kezeim, jobb karom szinte csikorog, ahogy a karmok a tenyérlapot karistolják, mikor megszólal. Nem lehet ábránd. Ahhoz túl élethű.
- Még is... hol a francban voltál idáig?! - feszült, dühtől remegő hanggal kezdem, míg szinte már kiabálok a mondat végére. Nem tudom, kire legyek mérges. Ő rá, vagy az általam még nem ismert kínzóira. Hónapok óta gyűlő feszültség tör fel belőlem, és nekem tombolhatnékom van. Mészárolni akarok, amiért eltűnt, amiért elvették tőlem. Mindeközben elfordulok és remegve, zilálva támaszkodom az asztalra, ami tőlem pár lépésnyire áll, eldobva a kendőt, a szélébe kapaszkodó ujjaim alatt a fa fájdalmasan recseg, ahogy szorítom. Meg sem próbálom elnyomni a feltörő vérvágyat, s a kezeim közt lévő tárgyat üvöltve vágom megfordulva a falhoz. A tárgyak, papírok lendületét követve hullanak le róla útjában. Az asztal darabjaira esik, de alig ér földet, már repül is tovább telekinetikus markom által, hogy egy másik falon szilánkjaira robbanjon.
Ölni akarok! Azt akarom, hogy valaki megfizessen a szenvedésért, amelyet átéltem. Tízszeresen, százszorosan meg akarom neki fizetni, életben tartva, hogy kínjai évekig húzódjanak. Ha pedig mindezt a férfi okozta... Leviathan szavai sejlenek fel bennem. Hogy ez egy "betegség", amelyet le kell gyűrnöm, mert legyengít. Ismét harcolni kezdek magammal. Felsejlik bennem az a boldogság, amelyet a férfivel éreztem, de a sötét gondolatok és a fájdalom még ezt is eltorzítja jelenleg. Koppanásra figyelek fel. A fém tenyerem találkozása a padlóval, ahogy térdre zuhanva megtámaszkodom a kőpadlómon. Ez az érzelmi hullámvasút felkészületlenül ért. A többi démon érzelmekkel született, vagy emberként így nőtt fel. Én eleve felkészületlenül ugrottam fejest ebbe a világba Asmodeus oldalán, és ennek láthatóan meg is ittam a levét. De egyelőre nem ítélkezem felette. Egyelőre tudni akarom, hogy hol volt és hogy került oda.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Márc. 09, 2017 10:00 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Online


Ashtaroth & Asmodeus
Nothing ever goes away until it teaches us what we need to know.


Nem ma történt. Hónapokig egyetlen fekete pincerész volt az otthonom, bár vendéglátóim sosem kínáltak finom ételekkel vagy szomjoltó vízzel. Szagukat mindig megéreztem már azelőtt, hogy a pince zárrészén a kulcs csörgése elért volna hozzám. A kínzás fájdalma kevésbé érintett meg, még ha karomnál kifeszítve tartani magam éjjel s nappal nem is tartozott kedvenc elfoglaltságaim közé. Üvöltésem hetekig tartott szüntelen, a szárnyas fattyak azonban csak a képembe nevettek. Kikötözve, gyengén, álmatlanul aligha hoztam rájuk a frászt. Nem értek a mágiához, de ezen hosszú idő alatt Harag és Kéj energiáinak nyomát sem érzékeltem. Eltűntek, erejük nem támogatta szökésemet.
Pár hónap elteltével kiürült az elmém. Már nem gyötörtek az emlékek, vagy a nő hiánya. Úgy tűnt, nem akarnak eltenni láb alól, sokkal jobban élvezték folyamatos kínzásomat. Egyedül kacajaik háborgatták néhanapján lelkemet, de hamar ki tudtam zárni. Az állandó fájdalom segített mindebben. Képes voltam csak arra koncentrálni, hogy minden más feledésbe merüljön. Könnyebb volt így, hisz tudtam, egyszer kijutok innen és akkor szükségem lesz a józan eszemre.
Végül megtörtént. Leviathan segítségével szabad lehettem ismét. Ahogy a láncok lekerültek rólam, Harag elsöprő ereje vette át felettem a hatalmat. Szemeim feketébe fordultak, s az összessel végeztem egy órán belül. Igyekeztem palástolni azt a szégyent, amit szabadulásomkor éreztem. Hónapokig angyalok által elzárva, kínozva élni legrosszabb rémálmaimban kísértettek, talán a kezdetek kezdetén. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer idáig jutok. Méltatlannak éreztem magam, egy senkinek. Valamelyest sikerült kompenzálnom ezeket az érzéseket, a rám tapadó forró angyalvér nyugtatóan hatott rám.
Némán igyekeztünk a pokol felé, s mikor átléptük annak tűzforró kapuját és végre otthon éreztem magam, üvölteni kezdtem. Harag minden energiáját a környező régiókra küldtem, enyémmel legközelebb. Szinte hallani lehetett, ahogy seregem egyként üvölt fel. Visszatértem.
De hová is vezethetett volna utam, ha nem őhozzá. A legtöbb kínom okozója sosem egy éppen korbácsoló angyal volt, hanem Ashtaroth. Hiánya még Kéj távollétében is borzasztóan hatott rám. Eltűnésem előtt ráadásul félte Agramont, így még nehezebb volt tétlen lógni két láncon... Mikor tudtam, hogy szüksége van rám és bennem bízik.
Alig egy órán belül már látom a nő kastélyát. Figyelmemet csak ez köti le, embereinek, katonáinak meglepődött arca ezt teljesen elkerüli. Látni akarom, élve akarom őt látni, még ha gyűlöl is, amiért ennyi időre magára hagytam.
Rám jellemző módon nem várom meg, hogy engedélyt kapjak a belépésre, a cseléd pedig hamarost távozik. Az ajtó záródik mögöttem és kezdeti hévem, ahogy szinte betörtem a nő kastélyába hamar alábbhagy. Tekintete sok mindent elárul és nem tudom eldönteni, hogy örül-e nekem vagy sem. Arcom megkeményedik, igyekszem a rám tóduló érzelmeket palástolni, valamint Harag energiáit visszaszorítani, már amennyire lehet. Háborút ugyan úgy habozni érzem, mint az őt megtestesítő gyönyörűséget. Jobban megfigyelve őt a fémkarra leszek figyelmes és szívemet azonnal összefacsarja egy érzés, ami talán arcomra is kiül.
- Ash... - Semmi mást nem tudok kiejteni ajkaimon, nem tudok mit mondani. Gyengének gondolhat, s jogosan teszi. Nincs indok, amiért ennyi időre elszakadhattam kötelességeimtől s ha megtudja, kiknek rabja voltam hosszú időn át, összemegyek szemeiben egyetlen csettintés ideje alatt. Nincs mentségem, talán rangomra sem vagyok a továbbiakban méltó, nem hogy az előttem álló Lovas figyelmére. Már oktondinak érzem, hogy rohantam hozzá, ismerve őt nem számíthatok tárt karokra. De talán jobb most szembesülni mindezzel, mint gyáván régiómban bujkálni és később haragja elé állni. Tőle még a teljes megszégyenítést is képes lennék elfogadni, csak mondjon valamit, halljam a hangját.





Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Márc. 08, 2017 8:23 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Online



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ... Dulcibus est verbis alliciendus amor ... ❞
A napok hosszúra nyúlva telnek.
Pár hónapja eltűnt mellőlem valaki, én pedig úgy éreztem, mintha a világ dőlt volna össze bennem. Nem tudtam koncentrálni és a halált kerestem minden csatában. Astarte azonban nem sújtott le rám kaszájával egyszer sem, még ha egyszer-kétszer közel is álltam hozzá. Bizalmasaim értetlenül álltak a dolog előtt. Illetve csak a kémem, mivel neki nem beszéltem magánügyeimről. Phelgor volt az, aki jószerivel életben tartott. Aki karom alá nyúlva lábra állított, mikor már térdre esve feladtam mindent. Az utolsó csepp neki -is- a pohárban az volt, mikor San Franciscoban elvesztettem egy harcban a jobb karomat. Talán két hete, hogy csináltattam egy másikat: fekete démon fémből készült, anatómiailag pontos mása a karomnak, csupán ujjaim végén hegyes karmokban végződik, hogy közel harcra minél alkalmasabb legyen. Amíg nem volt kész, az udvarom mintha csak észre vette volna azt, hogy gyengülök. Hogy valami történt.
Amikor Phelgor szembesített a hibáimmal, elmondtam neki, hogy miért keresem a veszélyt. Hogy az űr, amelyet érzek, a fájdalom, a kín, csak akkor tűnik el, ha a vérszomj elborítja az agyamat. Ezért egyre csak kerestem a harcokat. Minél többet beszéltem neki róla, annál rosszabb lett, míg végül talán egy könnycseppet is elejtettem.

Nem bírtam tovább. Elviselhetetlennek éreztem így a létezést. Az érzések, amelyeket felépítettem Asmodeus miatt, olyanok voltak mint egy tőr a szívemben, amelyet rendesen meg is forgattak. Összedöntöttem ezt a frissen épült várat. Ledöntöttem, és ott hagytam a trónt is, hogy inkább visszatérhessen a régi rend: Háború ült fel újra testem trónjára.
A fájdalom ugyan nem szűnt meg, de mélyre temettem magamban mindennel, ami hozzá tartozott. Újra a munkára összpontosítottam, a katonák kiképzésére, a kémemre, a tanácsadómra. Az új karral újra meg kellett tanulnom harcolni. Sokkal pontosabb és gyorsabb volt, mint a normális karom, hiszen mágia működteti, de nehezebb is, ami miatt könnyebben billentettek ki az egyensúlyomból. Éjjel nappal viselem, noha letudom venni vállamról, ha akarom.

A mai nap végét is ezzel töltöttem. Gyakoroltam a külön erre kialakított termemben az egyik elit katonámmal. Gyorsan fejlődtem, így nem volt végül nehéz legyűrnöm őt. Megvágva karján vére kissé összemocskolt, én pedig torkának szegeztem a kardot.
- Mára ennyi elég volt. - eddig jobb kezes voltam, ám átszoktam arra, hogy bal kézzel küzdjek. Elteszem a kardot a fegyver állványra, majd vissza megyek kastélyom keleti szárnyába, a lakrészembe. Alig pár perccel azután, hogy belépek, egy cseléd jelenik meg az ajtóban.
- Ajánlom, hogy fontos legyen. - fordulok oda színtelen hangon, éppen karomról letörölve katonám vérét.
- Úrnőm, az Első Választott kívánja látni. - szinte megfagyok arra, amit mondd.
- Mit mondtál?! - kérdezem szinte suttogva, szinte felháborodott hangsúllyal. Valahogy képtelen vagyok elhinni, amit mond. Szinte kitörne belőlem a vérvágy, hisz nem játszhat velem ilyen mocskos játékot senki, de ekkor meglátom Őt belépni, szokásához híven meg sem várva, hogy behívják. Eddig is fehér bőröm tovább sápad, ahogy pislogás nélkül meredek rá és próbálom feldolgozni, amit éppen látok. A szolga -arcomat nézve- jobbnak látja, ha most kilép, még mielőtt véráldozattá válna, ahogy szokása volt az embereimnek, a magam alatti időszakban.
Meg akarok szólalni. Hozzá vágni valamit, leordítani a fejét, hogy hol volt idáig. Még Háború is csendben, feszülten figyel. Megfordul a fejemben, hogy ez valami csalóka ábránd... Agramon játéka. Vagy csak hallucinálok.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Márc. 08, 2017 7:10 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Online


***
szabad a játéktér


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Leviathan
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
91
☩ Rang :
Ashtaroth árnyéka
☩ Play by :
Jaimie Alexander
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol

I'm everyman

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Feb. 22, 2017 11:06 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Ashtaroth & Leviathan
A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg.


Az én dolgom az, hogy megszerezzem az információt. Az, hogy mit kezd utána vele, már az ő dolga, így nincs beleszólásom abba, mikor véli elégnek a kutatásomat. Ha túl korán lép, meglehet, hogy Abaddon kimagyarázza magát, ez azonban... már nem az én bajom, ha az ajánlásom ellen cselekszik. Minden bizonnyal rosszul esne, hogy nem hallgat rám, miközben én kockáztatom a bőröm, mégis, közel sem esne annyira szarul, mint következő szavai, mikkel egy pillanat alatt eltünteti hirtelen előtörő naivitásom. Mintha csak mellbe rúgott volna teljes erejével, vagy felképelt volna egykori jobb kezével.
Az érzés pedig csak mélyül, miként folytatja mondandóját. Egy másik kém? A francokat! Egészen idáig fejlődtem, erősödtem, vagy épp eltűntem a világ és még az ő szeme elől is. Szolgáltam őt, névtelen bal kezévé váltam, erre csak így lecserélne? Ilyen könnyen? Akkor mégis minek gürcöltem ennyit démoni létemben? Persze tudom... A kémek eldobhatóak. Nem mások, mint kétélű fegyverek. Információt szereznek, eszközt adnak uruk, vagy úrnőjük kezébe, ezt azonban ellenük is fordíthatnák, amint úgy hozza kedvük. Ez az, amire én képtelen lennék. Nem, ha róla van szó, mégis, ezúttal dühös vagyok. A harag pedig egyre gyűl bennem, miközben fogaim erőteljesen összeszorulnak, kellemetlenséget okozva állkapcsaimnak.
- Azt teszed, amit jónak látsz - mondom végül közömbösre vált hangon, erőt véve magamon a megszólaláshoz - Nekem ebbe nincs beleszólásom.
Mivel tényleg nincs más, így egyszerűen biccentek felé egyet, amolyan elköszönés gyanánt, aztán hátat fordítok neki. Nem nyitok átjárót, bár legszívesebben elmennék egy egészen távoli helyre, ahol kedvemre kitombolhatom magam. Hogy mivel, az még kérdéses. Vadászat, kínzás, piálás, vagy orgia, most lényegében egyre menne. Bármi megfelelne. Ahogy elindulok a korábban bemutatott kijárat felé, mormolni kezdek. Előbb Ashtaroth szeme elől tűnök el, köddé válva, álcám elkezdve magamra ölteni, majd egy újabb rúna aktiválásával jelenlétem is elveszíti. Nem marad más, mi tudatja velem távozásom, csupán a nyíló, majd csukódó ajtó.





Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Feb. 22, 2017 12:09 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Online



Leviathan & Ashtaroth
❝ ... Cuius edis panem, illius et adspice nutum... ❞
A nő szavaira felvonom a szemöldököm.
- Ha elég információt nyerek tőled ahhoz, hogy bizonyíthassam a Pokollal szembeni árulását, nem fogok várni. - A legelső bizonyítékra lecsapok rá. A Pokol és érdeke számomra az egyik elsődleges dolog, amelyet védenem kell. Ha a démon ezt bármilyen módon veszélyezteti, köteles vagyok ez ellen tenni. Lucifert nehézkes volna elérni, hiszen ő New Orleansban lógatja a lábát, de ettől függetlenül, bármilyen árulási szándékot észlelek, cselekedhetek. Már csak a rangomból kifolyólag is. Ha pedig az nem lenne elég, még mindig fordulhatok ahhoz a féreg Agramonhoz, hogy döntsön a dologról. Leviathannak pedig nem kell aggódnia azzal kapcsolatban, hogy neki baja esne-e. Amíg az ő és az én szemszögemből olyan dolgokat tesz, amely ugyan káros, de lebuktatja a démonlordot, addig megbocsátható a dolog.
A szavaira, mikor mondja, hogy közel sem biztos, hogy Abaddon tenné el láb alól, legyintek.
- Ne légy nevetséges. Tökéletes az álcád. Ha pedig még sem, és vannak, akik ismernek, az csak téged minősít. Ha más eltud tenni láb alól, de az egyik legravaszabb démon nem, akkor talán rossz kémre bíztam eddig a dolgaimat. - mondom szigorú, komor pillantással figyelve őt. De most komolyan.. Azt akarja nekem mondani, hogy az egyik legnagyobb démon jobb kezeként, munkák mellett még képes volt a saját arcával ellenségeket is gyűjteni magának? Hogy lehet ennyire ostoba és felelőtlen? Van fogalma róla, mennyi időbe telne megint találni egy másik, megfelelő kémet?
- De ha tényleg úgy érzed, hogy túl sok az ellenséged ahhoz, hogy úgy gondolhassam, a fejedelem vette a nyakad, akkor keresek melléd valakit, aki talán jobban az árnyékokba olvad majd. - ez csak részben fenyegetés. Tudom, hogy Leviathan nem bírná elviselni annak a gondolatát sem, hogy még egy olyan "magas rangú" kémet vegyek magam mellé, mint amilyen Ő maga. Félne szerintem attól, hogy lecserélem, azonban nekem tényleg nem hiányzik az, hogy egyik pillanatról a másikra 800 démon miatt eltűnjön egy láthatóan létfontosságú emberem. Inkább képzek ki egy újat, hogy megelőzzem az ebből fakadó, lehetséges katasztrófákat.
- Más mondanivalóm és parancsom nincs. Légy leleményes és oldd meg a jelentést. Elmehetsz. - bökök fejemmel kifelé.
Remek. Ha nem lenne így is elég gondom, most még jött rá néhány. Legalább lesz mibe ölnöm a bánatom.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Leviathan
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
91
☩ Rang :
Ashtaroth árnyéka
☩ Play by :
Jaimie Alexander
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol

I'm everyman

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Feb. 21, 2017 3:45 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Ashtaroth & Leviathan
A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg.


Valamiért egészen feldob, hogy parancsokat kezd osztogatni. Azt jelenti, kell neki a tudásom. Végre ismét szüksége van rám, nem csupán abban, hogy összeszedjem a szétszórt fegyvereket, de másban is. Már ezért megérte eljátszani a nagy varázslót, aki készségesen ajánlja szolgálatait megbízóinak. Igaz, legközelebb nem kérhetem azt, amit most. Valami sokkal kézzelfoghatóbb fizetséget kell igényelnem, mert a végén még tényleg végem lesz. Most az egyszer azonban merésznek kellett lennem. Meg kellett tudnom, mennyire akarja azt, amit. Vagy mennyire akarja fontosnak titulálni, mert vélhetően erről van szó Abaddon esetében.
Azért az kicsit bánt, hogy megfosztanak a menekülni vágyók üldözésének örömétől, de elviselem. Tény, hogy ha jobban belemerülök az általam talált, Ashtaroth számára is gyanúsnak tűnő ügybe, akkor nem tudnék a csapatai közt henyélni állandóan. Kénytelen vagyok rájuk hagyni, bár... Azért remélem, egy-két nyulat számomra is félretesznek.
- Értettem, de... lehetőleg ne ugorj neki, ha hirtelen olyat hallasz, ami feldühít. És nekem se - teszem hozzá elvigyorodva.
Valószínűleg tennem kell olyasmit, ami nem fog neki tetszeni. Olyat is, ami nekem sem tetszik, sőt, már most is valami hasonlón kell majd ügyködnöm, persze... Az embereknek éppen elég lesz olyan fegyver, ami ellenáll az angyalok pengéinek. Többet nem tudunk értük tenni. Az erejüket nem tudjuk növelni, vagy hasonlók. Az emberfeletti erő nem épp... tanulható dolog.
Rajta maradni a radaron és rendszeresen jelenteni már közel sem lesz annyira egyszerű. Minél többet jövök erre, annál nagyobb az esélye annak, hogy egyszer valaki rájön kilétemre. Én se járnék jól vele, de úrnőm sem. Én azért nem, mert ha kitudódna, miket művelek a pokol bármely szegletében, vagy akár a poklon kívül, ugrásszerűen megnövekedne a fejemre utazók száma. Talán enyém lenne a legnagyobb vérdíj a démonok történelmében. A másik, hogy Ashtaroth elveszítene egy kémet. Jobban mondva engem, mint árnyékot. Onnantól kezdve nem lennék több, mint egy ügyes katona. Többé-kevésbé.
- Az, hogy eltesznek láb alól, közel sem biztos, hogy Abaddon műve lenne. Gyűjtöttem pár rosszakarót az évek során, ugyanakkor egyik sem olyan vészes. Erre még kitalálok valamit, ahogy a jelentésekre is.
Azt hiszem, mindent megtárgyaltunk, ami hirtelen szükségesnek tűnt. Vagy nem? Türelmesen várom, hogy utamra engedjen, ha nincs semmi egyéb, ha pedig mégis akadna, úgy csupa fül vagyok. Jó ideje nem beszéltem már ennyit vele. Valahogy olyan érzésem lesz tőle, mintha az általában véltnél valamivel több jelentőséggel bírnék Háború életében. Ez persze csak ideiglenes. Hamarosan újra visszatérek normális önmagamhoz, mi sokkal okosabb annál, minthogy ilyesmivel álltassa elkárhozott lelkét.





Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Feb. 19, 2017 5:13 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Online



Leviathan & Ashtaroth
❝ ... Cuius edis panem, illius et adspice nutum... ❞
Halkan sóhajtok és leülve az asztalomhoz, kissé elmerengve figyelem őt, miközben kifejti nekem a véleményét, és hogy eddig miket kellett csinálnia, illetve hogy mit kell csinálnia.
Magamban elmerengek, hogy mire volna jó egy ilyen csapás. Az angyalokat és embereket is felmérgesítheti, ha rosszul van tálalva. Az angyalokkal - legalább is Gabrielékkel- nem baj, ha rossz viszonyt ápolunk, de az emberek más tészta. Továbbá az sem biztos, -hogyha tegyük fel, Pokol ellenes dolog készül,- hogy Gabrielék ellen irányulna a dolog. Túl sok a kérdőjel ezzel kapcsolatban. Azonban, ha oda mennék és nyíltan rákérdeznék, azzal semmire sem mennék. Nem, bizonyítékok és alapos tudás nélkül nem állíthatok oda. Gondolataimból visszatérve Levire pillantok ismét.
- Hagyd a katonákat. Szerezd vissza a fegyvereket a városból, aztán minden erőddel azon légy, hogy Abaddon terveiről minél többet megtudj. Lehetőleg maradj életben és minden egyes kéréséről, parancsáról tudni akarok. - mondom határozottan.

- Az itteni helyzetet Phelgorral a helyére tesszük. Ma már megrendeljük a karomat, nem tart majd soká, hogy elkészüljön, akkor majd teszek arról, hogy a katonák szemében ismét erőssé váljak. Emiatt nem kell aggódnod. Arra koncentrálj, hogy fény derüljön Abaddon terveire. Ha a Pokol érdekei ellen tesz, időben tudnunk kell róla, hogy megállíthassam. - ebben nem ismerek viccet. Ha kell, fogom a seregem egy részét a felszínről, visszairányítom a Pokolba, és lerohanom a régióját. Ehhez azonban biztosnak kell lenni a dolgunkban.
- Egyezzünk meg abban, hogy rendszeresen jelentesz nekem, rajta maradsz a radaron. Ha eltűnsz, nem jelentkezel, akkor azt úgy fogom venni, hogy bajban vagy, hogy Abaddon tett veled valamit. - amit lássuk be, nem fogok szó nélkül tűrni. Nem csak azért, mert a démon valami rosszban sántikál, hanem mert Leviathan, ha kimondatlanul is, de értékes számomra. Páratlan tudása és ügyessége mellett azért kedvelem is viszonylag annyira, hogy bosszantani tudjon elvesztése. Noha közel sem volna akkora nagy veszteség, mint Phelgor, azt sem tagadhatom, hogy a háborúk kreálásakor, illetve a "hétköznapi problémákban" elengedhetetlennek éreztem néha a jelenlétét. Egy ilyen fegyvert, egy ilyen démont nem fogok csak úgy kiengedni a kezeim közül.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Leviathan
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
91
☩ Rang :
Ashtaroth árnyéka
☩ Play by :
Jaimie Alexander
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol

I'm everyman

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Feb. 18, 2017 12:31 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Ashtaroth & Leviathan
A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg.


Ráncolja a homlokát. Nem tudom, hogy ez jót, vagy rosszat jelent, bár az előbbit aligha. Úgy értem... Miért ráncolná valaki a homlokát jó dolgok miatt, miközben totálisan komoran les a másikra? Pillantása sokkal inkább olyan, mintha fenyíteni akarna valami csínytevés után. A különbség az, hogy nála ez nagy valószínűséggel tagvesztéssel járna, ha nem fővesztéssel. Legszívesebben odabökném, hogy "Ne nézz így rám, tudom, hogy kockázatos amit művelek", de akkor biztos, hogy leszedné a fejemet. Inkább hagyom gondolkodni, láthatóan az jobban lefoglalja.
Ahogy őt nézem, mintha saját magam egy részét látnám. Valószínűleg hasonló kérdések fogalmazódnak meg benne, mint bennem korábban, ugyanakkor attól tartok, sokukra még képtelen vagyok választ adni. Ahhoz idő kell, meg az, hogy jobban belemerüljek. Észrevétlen, akár egy jól szórakozó sunyi dög. Bevallom, tényleg mókás. Néha van olyan üdítő, mint üldözni egy szökevényt az éjszaka közepén. Lesni a rémült ábrázatot, mikor meglátják sötétbe burkolódzott alakomat. Magyarázatára végül bólintok. Számomra is furcsa volt, hogy még nem hallottam erről, viszont tény, hogy nem hiába van több választott. Nem mindig szükséges a lovasokat, vagy épp saját kezeit használnia a pokol urának, de azt várná az ember, hogy azért beavatja őket terveiről, hogy ne húzzanak egymásnak keresztbe.
- Az egész valószínűleg egy nagy átverés. Elmondása szerint, ez egy szörnyen titkos megbízás, amiről senki másnak nem beszélhetnék. Ami azt illeti, meg is ígértem, hogy csak annak beszélek róla, akire tartozik. Az ilyen esetekben a legtöbb ranggal bíró démon tudja, kihez forduljon, ha fejlettebb mágiára van szüksége, tehát ő vagy kinyírta a saját ilyen emberét, vagy olyat keresett, akit feláldozhat. Végső esetben akár bűnösnek is kikiálthat - mondom, magam elé meredve.
Tekintetemen láthatja, hogy már egészen máshol járnak gondolataim. Egy egészen sötét helyen, mi lényegében teljesen fekete. Nyugodt és csendes, de ahelyett, hogy bezárva érezném ott magam, végtelennek tűnik üressége, egészen addig, míg meg nem elevenednek ott az emlékeimből előszökő jelenetek és gondolatok.
- Számos tesztnek kell majd megfelelnem. Az elsőt megoldottam. Megbízott a következővel, ezek a tesztek azonban nem biztos, hogy csupán azok. Biztos vagyok benne, hogy minden egyes lépés elősegíti őt valamihez, amibe esze ágában sincs beavatni, hacsak nem felelek meg véglegesen. Egyetlen fegyver. Ennyit kell neki elkészítenem a következő találkozásig, amit saját maga akar kipróbálni. Az is lehet, hogy végül pont rajtam - mosolyodom el.
Épp ettől olyan élvezetes ez a dolog. A találgatások ugyan néha felkavaróak, a baklövések egyenesen bosszantóak, de mikor végül valamit eltalálok, az egyenesen felemelő érzés. Mindennek van oka, mindennek van értelme, ugyanakkor az is lehet, hogy az értelme pont a semmi. Tehát van is, meg nincs is. Abban viszont biztos vagyok, hogy Abaddon rafinált fickó, meglehetősen óvatos, amit leplezvén túlzóan idiótának akar tűnni. Vagy egyszerűen megvan benne mindkettő, épp úgy, ahogy bennem is sok minden elvész.





Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Feb. 15, 2017 11:04 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Online



Leviathan & Ashtaroth
❝ ... Cuius edis panem, illius et adspice nutum... ❞
Kissé ráncolva a homlokomat hallgatom végig a nőt. Az első benyomásra ezek a ráncok mélyülnek egy kicsit, aztán a továbbiakra hátra dőlök. Mély levegőt veszek és kifújom miközben igen szigorú pillantást vetek Levire. Az egy dolog, hogy az egyik electorat mágia tudót keres és erről tudomást szerez... De hogy ő maga menjen el? Nem tetszik ez nekem. Abaddon ravasz, ahogy a legtöbb választott is. Nem véletlenül ülnek ők a régiók trónján, és a legkevésbé sem tetszik, hogy a nő ilyen sok dolgot kockáztat a maga kedvére. Mindegy, ami történt, megtörtént. Ha azt mondja, nem tudja visszakövetni, úgy elhiszem, azonban nem tudom, mi történne, ha kiderülne a kapcsolatunk a harmadik választott számára. Valószínűleg számonkérne, hogy miért küldök kémeket a kastélyába. Amikor a Luciferrel ellentétes dologról beszél, a ráncok a homlokomon ismét mélyülnek.
Nem válaszolok elsőre semmire sem. Nem azért, mert Levi ajkai elé tette ujját, hanem azért, mert a fejemben ezer meg ezer terv, taktika és stratégia fut át. Még több parancs, és ehhez hasonlók. Az emlékeim közt Lucifer parancsai után kutatok, de olyasmit, hogy fegyverezzük fel a halandókat, soha nem kaptunk. Felkelek a székből és járkálni kezdek.
Lucifer említette volna, ha ilyen tervei lennének... Én vagyok a legjobb harcosa, ha egy rajtaütést szervezne, arról egészen biztosan tudnék. Ám az is meglehet, hogy csak olyan apró dolognak tartja, hogy nem akar vele terhelni..?
Ez a dolog meglehetősen bűzlik.
- Lucifer ideiglenesen, egy csapda erejéig talán adna a halandóknak fegyvereket, de örökre egészen biztosan nem. Ha egy ilyen rajtaütést szervezne, abban több démonnak kellene részt vennie. A szakasz kiválasztását is olyanra bízná, akiben egyrészt megbízik, másrészt tudja a dolgát. Még is, ha tervezne egy ehhez hasonló támadást, azt vagy velem, vagy Agramonnal szervezné le. Mi vagyunk a rangidős parancsnokok a Pokolban. - mondom és megállva a járkálásba rápillantok.
- Mit tudtál még meg? - kérdezem, hangomban immár hallatszik, hogy nem kívánom belőle a részleteket kihúzogatni, szóval részletesen számoljon be mindenről, ha nem akar felidegesíteni.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Leviathan
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
91
☩ Rang :
Ashtaroth árnyéka
☩ Play by :
Jaimie Alexander
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol

I'm everyman

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Feb. 14, 2017 4:22 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Ashtaroth & Leviathan
A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg.


Itt az ideje, hogy áttérjünk arra a dologra, amit mindeddig halogattam. Fontosabbnak tűnt Ashtaroth lelki állapota, mi talán az elkövetkezendő néhány perc hatására még jobb lesz. Sose lehet tudni. Arra se mertem volna fogadni, hogy egyszer elkapja azt a kínkeserves járványt, de hát ez van. Talán az emberekkel való egyre gyakoribb érintkezések az oka. A démonok egy része elpuhul, bár ezt... Nem biztos, hogy neki kellene mondanom. Tudja már eléggé.
Szavait hallgatva elgondolkodom. Az Abaddonnal megejtett találkozót próbálom felidézni, s így a kettő együtt még jobban érdekel. Valami van benne. Nem olyan, mint a sok pojáca, még ha annak is tűnt. Sokkal inkább olyan, mint aki szándékosan akarja hülyének tettetni magát, hogy leplezze valódi erősségeinek azon részét, mit nem áll szándékában megosztani még a pokol urával sem.
- Az első benyomásom az volt róla, hogy egy idióta. Már-már túlzóan - jegyzem meg.
Várok egy keveset. Tudom, hogy ha már belekezdtem, folytatnom kell és el kell mondanom azt, amit megtudtam. Nem is áll szándékomban titkolni, elvégre még akár fontos is lehet a dolog. A kérdés azonban az, jelenlegi állapotában Ashtarot miként fogja fogadni? Főleg nekem kiadott parancsa után. Nem vacillálok sokat. Előbb, vagy utóbb értesül róla, ráadásul mindenre van megoldásom. Fogjuk rá, hogy van.
- Gondolom azt már sejted, hogy elmentem hozzá. Túl nagy lehetőség volt ez ahhoz, hogy kihagyjam. Mielőtt amiatt aggódnál, rúnákkal elfedtem a kilétem. Nem látott belőlem semmit, és a gyengécske jelenlétem is eltüntettem. Én voltam maga a láthatatlan ember - vigyorodom el - Na de a lényeg... Lucifer mennyire szokott eltérő feladatokat adni az embereinek? Mármint... Te azt parancsoltad nekem, hogy szedjem össze az eladott fegyvereket, ő viszont... Ha nem hazudik, vagy szánja átverésnek az egészet, akkor fel akarja fegyverezni őket. Egy kisebb csoportot, mondván, hogy csalinak használja őket az angyalok emberirtó fele ellen. - mesélem a történteket, majd várok.
Hogy mire, azt még nem tudom. Kérdésekre, hitetlenkedésre, vagy esetleg dühöngésre? Alighanem mindhárom előfordulhat. Vajon egy karral mekkora kárt képes tenni a szobában? Nem, ezt inkább nem tudnám meg, bár meg kell hagyni, elég szép erődemonstráció lehetne a dologból. Most azonban mégis az lenne a legjobb, ha csendben folyna le a beszélgetés ezen fele. A pokolban mindenhol fülek és szemek vannak. Egyeseknek több is, mint kellene. Nem ajánlott, hogy ez idő előtt kitudódjon, ezért mielőtt bármit is mondhatna úrnőm, jelentőségteljesen szám elé emelem mutatóujjam, jelezve, hogy ha lehet, csendesen fejtse ki véleményét, hogy ne zengje szavait a pokol.





Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Feb. 14, 2017 3:35 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Online



Leviathan & Ashtaroth
❝ ... Cuius edis panem, illius et adspice nutum... ❞
Szavaira biccentek. Minden apró tanács jól jön ebben a helyzetben, amelyet elég nehezen, sőt, semennyire se tudnék megcsinálni egyedül. A helyzet ismeretlensége miatt túl nagy kihívás egyedül legyűrnöm ezeket az érzéseket. Néha úgy érzem, egészen bele őrülök és inkább állnék neki gyilkolni, mint hogy tovább érezzem. Néha megfordult a fejemben a halál gondolata, de Háború erősen elnyomja az efféle vágyódást.
Élnem kell.
Az életösztön erősebb mindennél, főleg bennem.
Visszaülök az asztalomhoz és megmondom Levinek, hogy elmehetek, mert nekem több mondanivalóm nincs neki. A kérdésére kicsit ráncolni kezdem a homlokom. Hogy Abaddonról mit tudok?

- Túl jól nem ismerem. Harcoltam már vele, ott volt a háborúk és csaták tervezésénél. Jó harcos, elég vérszomjas és erős. Tulajdonképpen csak harci tapasztalataim vannak róla, semmi egyéb. - mondom és elmerengve fürkészem a nő arcát. Azt mondja, varázstudót keresett. Nem értem, mi ebben a furcsa, vagy problémás, hiszen azok a választottak, akik kevésbé értenek a mágiához -mint például én-, másokat keresnek meg olyan munkára, amelyhez kell. Nekem ugyan ott van Lustaság, hogyha mágikus gondjaim támadnának, bár a paranoia erősen jelez bennem, ahogy Leviathan felhozza ezt a témát.
- Talán megtudtál megtudtál valami fontosat? - kérdezem komoly pillantással, megkeményítve vonásaimat, továbbra is fürkészve az arcát. A nő nem szokott bájcsevegni, tudja jól, hogy az üres fecsegést nem szeretem. Csak úgy, a semmiért, egy mese kedvéért nem hozná fel Abaddont.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Leviathan
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
91
☩ Rang :
Ashtaroth árnyéka
☩ Play by :
Jaimie Alexander
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol

I'm everyman

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Feb. 10, 2017 4:39 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Ashtaroth & Leviathan
A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg.


Csendben várok, ugyanakkor cseppet sem nyugodtan. Állandóan Ashtaroth arcát fürkészem, kíváncsian arra, vajon mi járhat fejében, ugyanakkor nem árulja el. Egyszerűen végiggondolja magában a dolgokat, mint oly gyakran, ennek ellenére, ez valamelyest megnyugtat. Talán megtalálta a saját útját, de az is lehet, hogy nem. Fogalmam sincs. A témát azonban lezárjuk, ezt nyilvánvalóvá teszi. Elfojtok magamban egy sóhajt, nem engedve kitörni azt, majd én esem gondolkodóba.
- Nincs mit! Ha segítségedre volt, hát örömömre szolgált! - mosolygom azért, egy újabb hallgatás előtt.
Van még miről beszélnünk? Ó, igen, akad. Nem tudom, hogy mennyire lehet érdekes még, végtére is alighogy belekezdtem a dologba, de talán nem árt, ha értesül az ügyről. Meg talán én is megtudok valamit azzal kapcsolatban. Hogy csökkentsek valamelyest a korábban felgyülemlett feszültségen, amit szokatlan kérdése idézett elő, eltolom magam asztalától és most én megyek az asztalhoz. Ügyelek arra, hogy a fal takarásában maradjak, ne mutatva ki valómat. Nem lenne kedvező, ha valaki meglátna, vagy később felismerne, persze az is tény, hogy nem én lennék az első vendégdémon errefelé. A kellemetlenség inkább az ebből származó kérdések zöme lenne. Mit kerestem itt? Mióta ismerem az Úrnőt, meg hasonlók... Kell a francnak ennyi macera. Persze nem lenne rossz villogni vele, hogy én vagyok az egyik keze, jelenleg a háromból, de mégis... Pont azért lehetek az, mert erről senki nem tud.
- Mit tudsz Abaddonról, a harmadik választottról? - teszek fel egy egyszerű kérdést.
Ez már eleve sok mindent elárul. Először is, hogy van még miről társalognunk, másodszor pedig, hogy az, akiről beszélnünk kellene, kicsoda. Na meg hogy azért nem csak henyéltem az elmúlt időszakban, hanem önmagamtól végeztem a dolgomat.
- Nemrég tehetséges mágiahasználó után kutatott - említem meg, arra az esetre, ha felmerülne benne a kérdés, hogy miért faggatózom róla.
Tény, hogy kérdezősködtem már a környékén, de mégiscsak más, amit egy magas rangban lévő tudhat róla, és más, amit a pórnép. Én pedig... mindent tudni akarok róla.





Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Feb. 10, 2017 4:02 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Online



Leviathan & Ashtaroth
❝ ... Cuius edis panem, illius et adspice nutum... ❞
Csendesen hallgatom a nőt, miközben elmerengek a szavain. Tehát a szerelmét és csalódottságát dühhé formálta át, minden hibát, amelyet elkövetett, a szerelmének tulajdonított. Én ugyan nem tehetem meg, hogy a felelősséget másra tereljem saját hibáimért, de a düh talán tényleg segíthet. Emlékszem még, milyen volt, amikor először fedeztem fel magamon ezen érzelmek nyomát. Dühös voltam rá. Meg akartam ölni. Emlékszem, hogy mélyen legbelül nem akartam ezt, de Háború nem hagyott más választást, mert ez gyengeség. Egy gyenge pont, és ezt az eset a példa arra, hogy mennyire sebezhetővé tesz valakit. Ez? Nem csak ez. Az is, amikor nem tudtam elmeríteni szívében a tőrömet, mert szinte hagytam, hogy elkapja a kezem. Hagytam, hogy szinte elverjen, pedig két lehetőség is adódott arra, hogy halálos döfést vigyek be oldalába, nyakába. Még sem tudtam megtenni. Aztán ott van az az eset, amikor a megmentésemre közém és egy lándzsa közé vetette magát. Akkora dühöt és fájdalmat nem éreztem, mint mikor fölöttem lógva, haldokolva beterített vérével. Azután is érzelmekből cselekedtem, nem józan ésszel. Sokáig gondolkodtam régebben, hogyan volt lehetséges az, hogy ezt tehesse. Arra jutottam, hogy mivel Haraggal korábban is jól kijöttem, Kéjjel kihasználta az adódó alkalmat, hogy elcsavarja a fejemet. Én magam voltam, aki utat nyitott neki... A bajtársias érzést változtatta át.
Azt hiszem, sikerülni fog ez a módszer, hogy haragudjak rá. Azért, mert rám erőltette a véleményét és azt. Hogy szükségem van férfire az oldalán, hogy nem élhetek az energiám árnyékában érzelem mentes porhüvelyként. Haragudhatok rá azért, mert a saját képére akart formálni, miközben semmi joga nem volt rá. Még is... Ha arra gondolok, hogy életemben először éreztem magamat boldognak. Vagy hogy képes volt beteljesíteni a vágyaimat, míg más nem. Bárhogy is, nem csak egy szerelmet veszítek így el, hanem egy erős szövetségest is. Ostoba voltam, hogy mikor felajánlotta a lehetőséget a merénylet kísérlet után, hogy maradjon a régiben minden, nem fogadtam el. Többet akartam tudni erről, és róla. Beleakartam kóstolni abba az örömbe, amelyet még húgom, maga a Halál is oly lendületesen űz. Nem gondoltam volna, hogy szinte a vesztemet okozza majd. Talán ez azért van, mert sokban különbözök a többiektől. Lucifer nem érzésekre teremtett, hanem stratégiára és gyilkolásra.
Halkan sóhajtok. A gondolataim... túlságosan elkalandoztam, az érzések pedig ismét lefognak rántani a mélybe, ha ezt folytatom.
- Rendben. Köszönöm a tanácsokat. - mondom rápillantva.
- Ha egyéb mondanivalód nincs, elmehetsz. - kelek fel a kanapéról és lépek vissza az asztalomhoz. Be kell fejeznem ezeket, még mielőtt lemegyek a kovácshoz, hogy megrendelhessem a karomat.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Leviathan
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
91
☩ Rang :
Ashtaroth árnyéka
☩ Play by :
Jaimie Alexander
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol

I'm everyman

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Feb. 08, 2017 10:32 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Ashtaroth & Leviathan
A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg.


Annyira talán mégsem reménytelen a helyzet, ez azonban háborúnak köszönhető. Nem volt egyszerű beszélnem múltam ezen részéről, még akkor sem, ha látszatra könnyedén özönlöttek belőlem a szavak. Meglehet, most úgy véli, csupán azért nem meséltem neki magamról, mert nem kérdezett, vagy nem merült fel olyan beszélgetés, ami igényelte volna. Valójában így is van. Nem titkolom előle eredetem, tisztában kell lennie vele. Még az én gyenge pontjaimmal is, ami... Nos, elsősorban a nélkülözhetetlenné válás hajkurászása. Aztán mondhatnánk azt is, hogy kicsit adrenalinfüggő vagyok. Vagy annak egy démoni verziója, mert egyenesen élvezem, ha hajszálon függ az épségem. Ehhez párosul még a nagy szám, az alkalomadtán frissítésre szoruló közelharci tudásom és emberi létemben rejlő nyomorúságom, mi még engem is komorrá tesz.
- Szerintem sikerült - állapítom meg, némi gondolkodás után.
Hogy hogyan, az egy nagy kérdés. Mostanra nem a szerelem elvesztése a fájó, sokkal inkább az akkori naivitásom és a tény, hogy piszkosul átvertek és kihasználtak.
- Ha úgy vesszük, szerencsém volt. A nagymértékű csalódás elegendő kezdő löketet adott, utána már csak az akaraterőmön múlt és ép elmém erősségén. Az észérvek váltak számomra fontossá és az élethez való ragaszkodás. Ha rá gondoltam, csak figyelmetlenné tett, hát megtiltottam magamnak. Minden egyes fájdalmat az ő hibájának tituláltam, végül pedig... rögződött. Az emberi elme azonban kijátszhatóbb, mint egy démoné - elmélkedem hangosan, elmerülve saját emlékeimben - Lényegében haraggá és dühvé formáltam, amit akkor és ott engedtem szabadjára, amikor szükségesnek véltem. Ellenségeim arcai őt mutatták, megkönnyítve a rajtuk való keresztülhaladást, elnyomásukat, kijátszásukat... Idővel pedig semmivé foszlott, ahogy csillapodtam - folytatom.
Az ő esete más, mint az enyém. A csapda ugyanaz, az áldozat viszont merőben eltér. Hogy is lehetne összehasonlítani egy esetlent egy cselekvőképessel? Egy vakot egy látóval, egy halandót a halhatatlannal? Ugyan minden ilyen jelző hasonlításon alapszik, mégis, ha felfogásukba mérjük a jellemzetteket, mást kapunk.
- Neked ott van Háború. Segíteni fog téged, ahogyan mi is. Nem kell egyedül végigmenned rajta, csak hagyatkozz ránk, amíg jobban nem leszel. Amíg tisztábban nem látsz. A hiánya okozta fájdalomért pedig okold őt. Én a karodat is a rovására írnám - mosolyodom el.
Remélem ez segítségére lesz, bár... Furcsa, hogy pont tőlem kér efféle tanácsokat, már ha annak lehet ezt nevezni egyáltalán. Valójában nem volt több egy mesénél, egy történetnél, ami rólam szólt. A hibámról, vagy betegségemről, ha már egyszer annak tituláltam, hozzátenném teljesen helyesen.





Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Feb. 07, 2017 7:42 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Online



Leviathan & Ashtaroth
❝ ... Cuius edis panem, illius et adspice nutum... ❞
Kicsit elmerengek a kérdésére. Amikor Asmodeus a szemem előtt sérült meg és halt meg majdnem, úgy éreztem, hogy valami olyan erőborul rá az elmémre, amelyet nem tudtam megfékezni. Ennek a kárát az az angyal látta, amely kis híján megölte őt. Ha nem értettem volna a mágiához annyira, mint akkor, akkor a férfi egészen biztos ott hal meg. A következmények.. nem tudom, hogy mik lettek volna. Nem látok sem adott, sem párhuzamos jövőkbe. Az biztos, hogy akkor a szar nagyon elöntötte az agyamat. Halkan sóhajtok. A történetére felpillantok. Nem beszélt nekem még a múltjáról, így most figyelmesen meghallgatom annak egy részletét.
- Nem tudom. Nem állítanám ezt olyan biztosan, hogy nem tudnék nélküle élni. A háború a hódításról és a csaták túléléséről szól. Ebből a szempontból bennem sokkal nagyobb a túlélési ösztön: nem áldoznám fel magam senkiért sem. Háború nem engedné. De ez az érzés úgy érzem, hogy képes lenne lassan, apránként elvenni az eszem. Vagy ez elmúlhat? Kiheverhető ez a "betegség?" - nézek rá.

- Neked sikerült túl esni rajta? - kérdezem a nő arcát fürkészve. Tudnom kell, hogy sikerülhet-e, vagy csak, mint Phelgor esetében, elnyomható a dolog. Nem mindegy, hogy életem végéig valahol mélyen, ez a tüske szúrni fog, vagy csak egyszerűen kihúzható a sebből, ami gyógyulhat. Nem vagyok szakavatott a témában. Sosem foglalkoztam a szerelemmel, se a magaméval, se máséval. Annyit tudtam róla, hogy az emberek harcolni is képesek érte és nekem ennyi bőven elég volt. Csak az érdekelt, hogy felhasználhassam. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer én is beleesek ebbe a csapdába és amikor még is, magamra lettem hagyva vele. Felfedezni sem tudtam rendesen, vagy rájönni, hogy működik. Leviathan tapasztaltnak tűnik ebben, remélem megtudja válaszolni a kérdésemet.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Leviathan
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
91
☩ Rang :
Ashtaroth árnyéka
☩ Play by :
Jaimie Alexander
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol

I'm everyman

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Feb. 06, 2017 7:41 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Ashtaroth & Leviathan
A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg.


A helyzet rosszabb, mint elsőre hittem. Szentségtelen pokolbéli atyaúristen! Ez a nő tényleg annak a jeleit mutatja, hogy elkapta. Megmérgezte romlott lelkét, megfertőzte alig leküzdhető vírusával, min jobbára csak a halál segít, vagy a mérhetetlen csalódás. Hogy melyiket kellene előteremteni jelen esetben, kérdéses. Meglehet, a halál könnyebb lenne, bár ez attól is függ, kiről van szó. Őszintén szólva, pont annak nem néztem utána, akinek ténylegesen dolgozom. Gondoltam így érdekesebb, na meg... Még ha érdekel is, közel sem annyira, mint a számára fontosnak ítélt információk.
- Te is úgy érzed? Nem tudnál nélküle élni? - kérdem, érdeklődve várva a választ.
Közben azon gondolkodom, miféle gyógymód létezik erre. Biztos van valami ellenszer, az általam ismerteken kívül. Kell lennie, hogy Ashtaroth újra az lehessen, akinek évek óta ismerem. Jobban mondva évezredek óta. Valamivel több lehet, mint kettő, ha jól számolom, de ki tartja már nyilván? Én sokat tanulok más kárán. Megjegyzem azokat, megtalálom rá a megoldást, s ügyelek, hogy ne essek bele. Meglehet, számára is ez lenne a megoldás, csakhogy azokról az időkről... Nem szívesen beszélek. Gyenge voltam. A valaha élt legjelentéktelenebb nő, a föld kerekén, ami nekem akkor még többnyire lapos volt. Egy ideig, ugyanakkor az éppenséggel nem foglalkoztatott. Nem akartam, hogy tudja, voltam olyan is, mégis... egyelőre nem látok más megoldást. Az elkövetkezendőkben minden bizonnyal a szerelem után is fogok érdeklődni, hátha látok az enyémtől eltérő példákat. Nem a démonok körében, mert ott nem hiszem, hogy lenne.
- Rómában születtem és éltem emberként. Tizenhat évesen eladtak egy negyven feletti alaknak. Így lettem a felesége. A harmadik. Akkor már volt két lánya, de ő mindenképp akart egy fiút is, aki majd örökli vagyonát, csakhogy... Nem jött össze. Egy gyermeket sem szültem neki, mikor pedig beleunt, üzletfeleinek adott egy-egy alkalomra, hogy magasabb árakat kérhessen, vagy éppenséggel alacsonyabbakat kelljen fizetnie. Ha általuk mégis teherbe estem, hát addig vert, míg el nem vetéltem, lévén nem övé lett volna a gyerek - kezdek el mesélni.
Nos, az a férfi még most, démoni mércéimmel nézve is a pokolba illett volna. Alighanem kiemelkedő helyen lenne a pokolbéli ranglistán. A hierarchia csúcsán, vagy közel ahhoz, ha csupán kegyetlenséget és esztelenséget nézünk.
- Akkor ismertem meg egy férfit. Az egyik rabszolgánk volt. Kedves volt, törődő... És elhagyott, amint megkapott. Szabad választása volt. Uram akkorra már rám sem nézett. A szolga mindaddig hitegetett, elhitette velem, hogy úgy szeret, ahogy én őt, de mikor magával vihetett volna, meglett volna a lehetőségünk, hogy elszökjünk, elhagyott. Nem vettem észre semmit. Csak őt láttam és a boldogabbnak hitt jövőt, ami végül rosszabb lett, mint előtte volt. Rá nem sokkal találkoztam egy démonnal és elintéztem magamnak, hogy boldogan éljek, amíg... Nos, még most is, azt hiszem. Boldogabban, mindenesetre - fejezem be.
A boldog végkifejlet mégiscsak jobb, de ebből talán megérti, milyenek a férfiak. Bizonyára vannak kivételek, démonok körében azonban még egyel sem találkoztam. Egy dolog a hűség, mi ugyancsak ritkaságszámba megy, ha engem kérdeztek, más dolog az érzelmi rész. Nekem ezt az emberi lét megtanította, ő azonban a pokolban született. Érthető, hogy egyes dolgokkal nincs tisztában.





Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Feb. 05, 2017 5:37 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Online



Leviathan & Ashtaroth
❝ ... Cuius edis panem, illius et adspice nutum... ❞
Nem nézek rá, de a döbbent csend, ami a kérdésemet követi, elég beszédes ahhoz, hogy tudjam, mit gondol... Ugyan azt, mint Phelgor, mikor először megtudta. Visszakérdez, én pedig tovább kutatom az emlékeket. Azt a sok évszázadot és összhangot, amelyben harcoltam vele. A polctól ellépve ülök le az egyik díványra. A pillantásom a kémre kúszik, miközben az asztalra támaszkodva elmondja, hogy az ilyesféle érzelem csak gyengeség és a férfiak csak szemétládák, akikkel úgy is kell viselkedni, Háború energiái szinte kígyó módjára suttognak a fülébe, hogy ő megmondta. Neki igaza volt.
Igen... régen én is így vélekedtem. Az effajta érzéseket gyengeségnek véltem és féltem attól, hogy így érezzek.
- Amikor megéreztem magamon a változást, pánikba estem. Az első dolgom az volt, hogy megpróbáljam megölni Őt... nem ment. - nézek rá komoran.
- Nem azért, mert erősebb lett volna... Egyszerűen... nem voltam képes megtenni. Próbáltam felidegesíteni, előhúzni belőle Haragot, hogy vagy vele, vagy velem vége legyen a dolognak. - mondom, kis sóhajtással, és ismét az orrnyergem kezdtem masszírozni.
A nőnek fogalma sem lehet róla valószínűleg, hogy kiről beszélek, hacsak nem hallotta a pletykákat rólam és Asmodeusról, meg a heves vitáinkról.
- De ő sem tudott megölni. Sőt... Később megmentette az életem és közölte, hogy nem bírna egy olyan világban élni, amelyben én már nem létezem. - Levire pillantok és pár másodpercig hallgatok.
- Általában felismerem, ha hazudnak nekem, róla pedig még egy gyerek is leolvashatná, ha füllent... Már ha hazudna. Túl szabadszájú, forró fejű és őszinte ahhoz, hogy hazudjon. Azt mondta, csak azért gyengít el az érzés, mert félek tőle és előnyömre is kovácsolhatnám, akár csak ő. - halkan sóhajtva hajtom hátra a fejem a kanapé támlájára, pillantásom felemelem a plafonra.
- Megpróbáltam megölni. Megpróbáltam megérteni. Elfogadni. Ő hozta ezt elő belőlem, de soha nem tanított meg kezelni ezt. És most, mikor nincs mellettem, ez az egész elszabadul... Nem tudom, mit tehetnék. Próbálom elterelni a figyelmem valahogy, de még... az se megy rendesen. - tartoztam a nőnek ennyi magyarázattal, ha már a bal kezem és tanácsokat fogadok el tőle. Akkor már illene az egész történetet ismernie.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Leviathan
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
91
☩ Rang :
Ashtaroth árnyéka
☩ Play by :
Jaimie Alexander
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol

I'm everyman

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Feb. 05, 2017 4:56 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Ashtaroth & Leviathan
A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg.


Semmi reakció. Szinte már várnám, hogy felemeli hangját, hogy csendre int, széttöri a berendezést, de semmi. Valami nagy baj van, és itt nem csak a karja elvesztésére gondolok. Másnak is kell lennie a háttérben, mert egy harci sérülés nem valószínű, hogy így hazavágná a csatatér úrnőjét. Egyszerűen nem találok szemernyi élvezetet sem a mai társalgásban. Máskor legalább érezni a fenyegetést jelenlétében, de most... akár a depressziós emberek. Szelleme csupán önmagának.
- Szerelmes? - kérdem, mint aki nem hallotta tisztán elsőre.
Inkább arról van szó, hogy nem akartam hallani a kérdést. Kis híján ez helyett egy jól megformált "He?" jött ki a számon, de az mégiscsak másképp hangzott volna. Emlékeimben kutatok, hátha találok olyan alkalmat, amikor magamról meséltem neki. Nem emlékszem, tehát vagy nagyon régen volt, vagy nem voltam teljesen magamnál, esetleg elő sem fordult hasonló. Most is elkerülhetném a kérdést, mint számos alkalommal, csakhogy úgy érzem, rájöttem, mi a nagy baj. Elkomorodva meredek rá, jó néhány másodpercig, újra és újra megrágva a kapott kérdést. Ugye nem? Mondja valaki, hogy nem ez a baj! Az én Ashtarothom szerelmes? A pokol kifordult önmagából? Egyik sokk ér a másik után. Nemhogy sebezhető, de még érzelmes is lett? Talán el kellene kezdenem Istenhez fohászkodni...
- Igen. Talán... Meglehet, hogy csak azt hittem. Még emberként - felelek őszintén.
Most mi a francot csináljak? Elmondjam neki? Bajom nem lehet belőle. Nem valami nagy titok, végtére is, ráadásul ennyit megtudhat rólam. Ha segít rajta, ha kiszabadítja ebből a csökött elmeállapotból, a depresszióról nem is beszélve, ami agyatlan agresszióra készteti, ám legyen. Felkelek, majd egyszerűen asztalának támaszkodom, mert ezt már nem bírom tovább helyemen ülve.
- Jól van, figyelj ide! A szerelem elmúlik. Gondolj rá úgy, mint egy betegségre. Valójában ez a világ legnagyobb betegsége. Hazavágja az ítélőképességet, elpusztítja az épeszű gondolkodást és legyengít. A férfiak önző szemétládák, akikkel szemben az a helyes magatartás, ha te is úgy kezeled őket. Sose gondolj bele többet! Ha pedig már elkéstél, verd szét a fejét - magyarázom észrevételeimet.
Nekem bevált. Mikor realizálódott bennem kegyetlen volt, de könnyen meggyőztem magam arról, hogy előnyömre vált, s lám, azóta is élek. Itt vagyok, jól vagyok és majdhogynem azt csinálok, amit akarok.





Sponsored content
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


 
Ashtaroth kastélya
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 6 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
 Similar topics
-
» Magyarország misztikus helyei

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: