☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Ashtaroth kastélya

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Szomb. Márc. 11, 2017 7:56 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Leviathan & Ashtaroth
❝ ... Cuius edis panem, illius et adspice nutum... ❞
Némán, kifejezéstelen arccal figyelem a nőt, ahogy felkel, fejet hajt, majd tovább is lép. Én ettől még kényelmesen elhelyezkedem és felteszem kérdéseim, miközben szemeim nyugodtan követik lépteit. Elmondása szerint nem tudta, mikor tud jönni, ezért nem szólt. Ezen kicsit ráncolom a homlokom, hiszen az idővel magunk gazdálkodunk. Hacsak nem minél előbb akart találkozni, de nem tudta, hogy előbb tud-e végezni valamivel, ami... mi is? Figyelem, ahogy közelebb jön és át nyújt egy kardot. Kezembe veszem, megnézem a tokot, majd a keresztvasnál megnyomva hüvelykemmel kipattintom egy kicsit a pengét a hüvelyéből. Amint meglátom a fém csillanását, valami olyasmit érzek, amely zárópecsétekkor fordul elő.
Érzem, ahogy erőm egy része mintha eltávozna. Homlokomra azonnal egy mély ránc ül ki, és vissza is csúsztatom a kardot a hüvelyébe. Mély levegőt veszek és felkelek a fotelből.
- Ezt akarja Abaddon az emberek kezébe nyomni? - kérdezem, hangomból pedig kiérezhető a nem tetszést jelentő él. Háború energiái lassú, de biztos, hideg örvényként keringenek a szobában. Ez a fegyver... Nem maradhat emberek kezén, de még Abaddonban sem bízom annyira, hogy ilyesmi legyen nála. Ezzel a karddal Lovast lehetne ölni, ha valaki elég ügyesen forgatja... Már pedig ismerem Abaddon harci képességeit és ha valamire, akkor arra nem lehet panasza. Eddigi nyugalmam szerte foszlik. A karddal a kezemben kezdek fel és alá járkálni. Valahogy nehezemre esik kiadni a kezemből, átnyújtani neki egy ekkora erőt, mikor titkolózik és fogalmunk sincs, mit csinál. Ez a téma annyira a vállamra zuhan, hogy még az is elhalad a fülem mellett, hogy visszatért San Franciscoból és visszahozta a fegyvereket is.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
87

Pént. Márc. 10, 2017 10:16 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Ashtaroth & Leviathan
Amit én megígérek, azt vagy teljesítem, vagy elfelejtem.


Miután betérek ide, egyetlen szolga sem merészkedik a környékre. Nem tudom, mit hallottak rólam, de kecsegtető, hogy eleget tesznek kérésemnek. Türelmesen várok, nincs más dolgom azon kívül, leszámítva az ébren maradást. Nem alszok túl sűrűn, így olyan számomra, mintha ritka tárgyat találnék a szemétdombon. Néha nem árt.
Aztán belibben. Egy szál köntösben, vérszagot árasztva magából. Inkább nem jegyzem meg. Még nem. Helyette felkelek, s egy főhajtással üdvözlöm úrnőmet, megadva neki eme tiszteletet. Nem ülök vissza. Helyette kerülök egyet, meg-megállva az ablakoknál, hátha kapok onnan egy kis friss levegőt, ugyanakkor nem állapodom meg arrafelé, visszakanyarodik utam korábbi ülőhelyemhez.
- Nem szóltam, mert nem tudtam, mikor lesz időm arra, hogy eljöjjek. Szerencsére még ma sikerült - közlöm vele az értesítés elmulasztásának okát.
Úgy veszem észre, nincs semmi probléma, úgyhogy megszabadulok köpenyemtől. Jó dolog a rejtőzködés, de van, amikor felesleges, ahogyan most is. Mikor köpenyem lekerül, egy ismeretlen kardot pillanthat meg. Pengéje hosszú hüvelybe bújtatott, markolata egyszerű, ám erős. Már ránézésre látni, hogy démoni fegyver, nem holmi ember alkotta acél. Lecsatolom oldalamról, két kezemre fektetem és elé tartom, egy kicsit tartva attól, hogy elő is húzza.
- Azért jöttem, hogy ezt megmutassam, mielőtt odaadom Abaddonnak. És hogy elmondjam, összeszedtem a fegyvereket. Időbe tellett, de mind megvan, ami hiányzott. Több is - közlöm vele a jó hírt, majd leülök.
A rossz hírt meghagyom arra az időre, mikor megnézi magának a fegyvert. Sejtésem szerint úgysem bír magával, meg akarja majd nézni, minek nyomok a kezébe egy kardot, mikor sajátja is van. Azért, amilyen. Átkozott. Egy olyan rúnát birtokol, mi aktiválódik, amint kikerül a hatást blokkoló hüvelyből. Mikor pedig ez megtörténik, Ashtaroth, sőt, maga Háború is érezheti, miként zuhan meg ereje. Az én mosolyom sem lesz tőle őszinte. Egy ideje már kénytelen vagyok elviselni ezt. Pedig megvan az ellenszere. Egyszerűen csak... Nem használhatom addig, amíg le nem tudom a következő találkozást a választottal.





Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Pént. Márc. 10, 2017 9:30 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Leviathan & Ashtaroth
❝ ... Cuius edis panem, illius et adspice nutum... ❞
Próbálom űzni a fájdalmat. Elterelni a figyelmem. Az új karom remekül működik, már most sok életet elvett. És most fogja nem sokára a következőt.
A tágas, oszlopokkal díszített, római stílusó fürdőmben ülök, a széles és hosszú, maximum 1 méter mély medencémben. A víz gőzölög, megtölti a teret, a világos üvegű, nagy ablakokon, a plafonon csapódik le. Az összegyűlő vízcseppek apró csepegő hanggal érnek a vörös vizű medencébe, ezen kívül teljes a csend. A barna kövezeten ruhák és páncél darabok hevernek, de egyik se az enyém, hanem azé a katonáé, akit ma választottam. Azé, akinek csendes, szét tépett hullája némán lebeg el mellettem a medence oldalára. Egyetlen, testéhez gyengén ragaszkodó karja hozzáér a vízben a lábamhoz, mire arrébb rúgom. Másik karja valahol a medence alján időzik. Még volt ereje harcolni, azok után, hogy jobbommal felhasítottam hasát és kiforgattam beleit. Üvöltve mart arcomba, mire a karját is letéptem testéről. Ordítása zavarta a fülemet.. így az alsó állkapcsa valahol a medence környékén van. Csendben behunyt szemmel relaxálok, s hagyom, hogy a víz kiáztassa bőrömet.
Már egy órája bent lehetek, mikor lépteket hallok kintről. Lassan felnyitom kék szemeimet és az érkező cselédre nézek, amely félve húzza el a bejáratnál a félig áttetsző függönyt.
- Mit akarsz? - kérdezem komoran. Tudják, hogy nem szeretem, ha megzavarnak így este, mielőtt még kiengedhetném a fáradalmakat.
- Elnézést úrnőm, de.. látogatója van. Hollow az. - mondja kissé félve nyekeregve, mire a névre összeráncolom a szemöldökömet. Ezt Leviathan használja, mikor épp ő jön, de nem talál a dolgozó szobámban.
- Hozd a köntösöm és takarítsátok el a hullát. - mondom felállva a vízből. Habár a vérfoltok leáztak rólam, mivel ma a víz is vérrel keveredett, így annak szaga bőven körbe leng. Általában egy tiszta fürdőt is szoktam ilyenkor venni, hogy ettől megszabaduljak, de ezt már csak akkor, amikor végeztem a bal kezemmel. A szolgáló, látva, hogy nem fogom letépni a fejét, bátrabban lép oda és adja rám a köntöst. Én magára hagyom, és átsétálok a fürdőből a hálóm előterébe. Onnan kilépek a folyosóra, hogy átsétáljak a dolgozószobámba. Meztelen lábaim nesztelenül visznek át oda, belépve Leviathan kényelmesen, szinte már szundikáló alakja fogad. Egy intéssel bezárom az ajtót, hogy illetéktelenek még véletlenül se nyissanak ránk.
- Nem szóltál, hogy jössz. Mi ilyen sürgős? - kérdezem, miközben közelebb sétálok és leülök szembe vele egy másik fotelbe.
- Találtál valamit? - kérdezem, hiszen legutóbb úgy küldtem el, hogy Abaddon után kémkedjen. Talán fontos dolgot fedezett fel, amelyet meg kell osztania velem.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
87

Pént. Márc. 10, 2017 2:53 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Ashtaroth & Leviathan
Amit én megígérek, azt vagy teljesítem, vagy elfelejtem.


Ezúttal bejelentés nélkül érkezem. Nem volt időm arra, hogy hívására várjak, vagy hogy előre jelezzem jövetelem. Így is épphogy meg tudom ejteni ezt a kis találkát számos teendőm közben. Hamarosan mennem kell, hogy átadjam a fegyvert Abaddonnak, a választottnak, akinek ötlete megkeserítette az elmúlt két napomat, miután elváltunk az emberi világban. Az elmúlt időszak túl sűrűre sikeredett, ráadásul... Pihenni sem volt időm közben, erre nincs itt.
Láthatatlan megyek végig folyosóján, szolgáival férfiasra változtatott hangon közölve ittlétem. Meghagytam nekik, hogy amint Ashtaroth előkerül, szóljanak neki, hogy itt vagyok, addig pedig ne zavarjanak. Dolgozószobájába vezet utam. Szinte azon nyomban helyet foglalok, pihentetve megfáradt tagjaimat. Most nagyon jól jönne egy alvás, de majd holnap. Akkor minden bizonnyal lesz rá időm, tekintve, hogy fő feladatom mostantól új megbízóm követése és terveinek kitalálása. Csak előtte gondoltam jelzem, hogy még élek. És hogy hozzá is eljutok a mai nap. Csupán arra az esetre, ha holnaptól nem bukkannék fel, hívjon úrnőm bármikorra.
Varázserőm szintje mostanra a béka segge alatt, hála az ide is elcipelt játékszernek, mit szándékomban áll bemutatni valódi felettesemnek, hogy tudja, mivel találhatja magát szembe. Nem árt rá felkészülni, s még ha Abaddon csak az angyalok ellen is igyekezne használni, akkor is legyengítené a démonokat is. Én erre voltam képes, bár tény, hogy az enyém csak a recept és a prototípus. A most nálam lévő átkozott kardot egy másik démonnal csináltattam meg, aki már nincs az élők között. Furcsák ezek a balesetek, főleg, ha az áldozat egy másik démon nőjével próbált összefeküdni. Előfordul, hogy ennek hasonló következményei lesznek, hála egy kismadárnak.
Láthatatlanságom megszűnik. Köpenybe csomagolt alakom feje néha előre billen egy pillanatra, mielőtt magamhoz térve egyenesbe rántom várakozás közben. Olykor felkelek, hogy ébren tartsam magam, sétálva egyet az ülőgarnitúra körül, majd visszaülök. Van még időm, bőségesen. Azért is jöttem ilyen későn, hogy legyen idő mindent megbeszélni, meg pihenni egy keveset, mielőtt esetleg halálba sétálnék.





Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Csüt. Márc. 09, 2017 11:06 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


***
szabad a játéktér


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Márc. 09, 2017 2:17 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Ashtaroth & Asmodeus
Nothing ever goes away until it teaches us what we need to know.


Sosem volt vele egyszerű. De gyönyörű az biztos. Minden vonásával és alaptermészetével együtt vonzott, vonz magához, akár a mágnes. Még Háború borzongató energiái alatt is láttam Őt. A nőt, a tüzet, a szerelmet. Mintha Lucifer szándékosan úgy teremtette volna, hogy az nekem való legyen. Mint egy kirakós két, teljesen egymásba forró alakja. Talán szerencsés vagyok, hogy megadatott ez nekem, ha csak rövid ideig is. Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy küzdenem kellett volna, de olyan hamar illan el, ahogyan érkezett. Ashtaroth így lesz egész. Mert amíg engem ő egészített ki, benne találtam meg életem párját, addig én púp voltam a hátán. Ezt pedig el kell fogadnom.
Szavai nem lepnek meg, bár az, hogy sosem voltam méltó hozzá, megforgatja a kést a szívemben. Magamra veszem, de semmi mást nem érdemlek azok után, amiket mondtam neki, hisz én is ugyan úgy forgattam őbenne a kést. Ha hisz nekem, ha nem, így lesz a legjobb. Nekem nem, ez egyértelmű, de kivételesen azt szeretném, ha ő találhatná meg a nyugalmat. Ha most fáj is, az igazságnak hitt maszlag majd bőre alá mászik és amint elhiszi, hogy így lehet, már sokkal könnyebb lesz. A tudatlanság fáj, a kész tények hamarabb megnyugvást hoznak, mint bárki gondolná.
Az ajtó kivágódik, én magam a folyosóra kerülök. Elkerget, mint egy rossz kutyát, de megértem. A mondandóm után amúgy is távoztam volna, mert kitudja, meddig tudnám egyben tartani magam. Fájdalmat érzek, szörnyű súlyt a mellkasomon, mintha bordáim eltörtek volna, tüdőm pedig összeomlott volna. Olyasmi érzés ez, mint amit fogságom elején éreztem. Akkor hetekig üvöltöttem. Talán most sem lesz másként.
Mint aki tudja és megértette, hol a helye a rangsorban, meghajolok Háború előtt.
- Ahogy óhajtod. - Mondom neki röviden, majd hátat fordítva neki és mindennek, amit megéltünk, elindul a kapuhoz. Lépteim határozottak, arcom rezzenéstelen, de ami bennem tombol, azt szavakkal nehéz lenne leírni. Fájdalom dühvel, de nem olyasmivel, amit Harag nyújt nekem. Ez valami egészen más.
Jó katona módjára elhordom az irhámat. A bejárat előtt már lovam vár rám. Felpattanok hátára, továbbra is teljesen egyben tartva lelkemet. Mielőtt elvágtatnék, még veszem a bátorságot, hogy visszanézzek lakosztályának ablakára. Csak egy pillantás, hogy jobban érezzem magam, de semmi... Csak egyre hatalmasodik el rajtam az érzés, hogy összeomlok, ezért vágtára fogom lovamat és elhagyom a régiót.






Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Csüt. Márc. 09, 2017 1:47 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ... Dulcibus est verbis alliciendus amor ... ❞
Valahol, mélyen örültem annak, hogy látom. Hogy életben van, mert így legalább nem lógtam a levegőben, semmit se tudva arról, hogy mi történt vele. De a megkönnyebbülés elenyésző volt a haragomhoz, fájdalmamhoz képest. Nem tudom, mit vártam volna tőle. Talán egy bocsánatot, azt, hogy hozzám érjen és elmondja, ő is szenvedett, és látni akart. Ezt akartam hallani. Még is, ahogy megszólal, csak újabbat forgat az amúgy is szívembe állt tőrön. A sarkaimra ülve pillantok oldalra, felé. Felnézve rá, testének állapota szöges ellentétben áll mondandójával. Kék pillantásom telve van mind azzal a fájdalommal, amelyet eddig átéltem. Még is, ahogy megszólalok, lassan megfakul, mintha csak az élet távozna belőle.
- Hazudsz! - sziszegem démoni hangomon. Felkelek a földről, szemeim befeketednek a mozdulatok közben. Háború energiái betöltik a kastélyomat, egy távoli folyosóról csörömpölés és dulakodás hangjai szűrődnek el hozzánk. Az ajtó hirtelen csattanva tárul ki, Asmodeust pedig egy erős telekinetikus lökés kényszeríti a folyosóra.
- Sohasem voltál méltó hozzám, s most ilyen alattomosan akarsz véget vetni ennek! Ám legyen. Takarodj vissza a régiódba, vagy oda, ahonnan jöttél, nem érdekel! Nem fogjuk egymás látni a csatákon és megbeszéléseken kívül. Ha csak megközelítesz, engedély nélkül, az új karommal tépem le a fejedet! Remélem megértettük egymást, Választott. - katonás megvetéssel köpöm neki oda a szavakat, szinte már kis fintor is az arcomra kerül. Ha Háborút akarta, megkapta. Az érzelem mentes arcon, a fekete szemek mögött az energia elégedetten ül, míg a démon megtörten, saját bánatában fulladozva húzódik vissza újfent a mélybe.
Nem is tudom, miben reménykedett. Hogy majd ugyan olyan lehet, mint bárki más. Hogy Asmodeus oldalán büszkén fog majd állni. Talán fel is fedte volna a kapcsolatot, megerősítette volna a szövetséget. Erősebb, hatalmasabb régiót, seregeket hoztak volna létre. Álmodott, magasan, emiatt pedig bukása még nagyobb, s most a kardjába dől. Nem különösebben érdekel már a férfi mondanivalója. Sem az, hogy hol volt. Az egyetlen, ami újra érdekel, hogy tudja a helyét a rangsorban, és kövesse a parancsokat. Ha nem teszi, úgy is leváltják. Talán már most is alkalmatlan. Az még elválik: ha szeretőnek pocsék is, harcosnak mindig is jó volt.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Márc. 09, 2017 1:08 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Ashtaroth & Asmodeus
Nothing ever goes away until it teaches us what we need to know.


Sejtettem, hogy ennyire keserédes lesz a viszont látás, de ahogy végignézem, mennyire küszködik önmagával a nő, egy érzés ismét összefacsarja a szívemet. Visszagondolok másodpercek tört része alatt, hogy mennyi bajt okoztam a nőnek, aminek hátterében a saját önző szerelmem állt. Ha békén hagyom, ha túllépek rajta és az érzéseimen, nem lenne most ilyen helyzetben. Nem kéne önmagával küszködnie, nem kérdőjeleznék meg rangját, erejét és elméjét sem.
Arcom sem rebben, ahogy az asztal darabjaira esik a falba csapódástól. Szörnyű így látnom őt, de nem hibáztathatom érte egyetlen percig sem. Támaszt kellene nyújtanom neki, ahogy a földre esik s bár arról nem tehetek, hogy elraboltak - ha csak saját magam gyengeségét nem kezdem hangoztatni -, de arról igen, hogy hiányomat ennyire rosszul élte meg, vagy éli meg most. Le kellene térdelnem hozzá, hogy elmondjam mi történt valójában, miért voltam távol, de hogy itt vagyok és minden a régi lesz. Hogy majd segítek neki. Miattam döntötte le a falait és zabolázta meg Háborút, hogy aztán a köd nyeljen el és ő feleslegesnek érezze mindezt.
Meg kell őt szabadítanom ettől. Egy ideje már bőröm alá mászott a gondolat, hogy amit rá erőltettem, az fele annyi gyönyört és örömet adott neki, mint amennyi bosszúságot. A mérleget pedig nem tudom kiegyensúlyozni, hiába is próbálom. Eddig küzdöttem, hogy átbillenjen, hogy működhessen köztünk mindez. Ha száz évbe telt volna, addig küzdök, de végül megszokta volna mindenki és normalizálódott volna a helyzet. Agramonnal is ölre mentem volna még akkor is, ha semmi esélyem nincs ellene. Mert arra gondoltam, hogy ez nekem jó lesz. De arra nem, hogy neki mi lesz jó. Pedig teljesen egyértelmű.
Fél percem van talán ezt az egészet végiggondolni, de jelenlegi helyzetemben nincs választásom. Ha most össze is töröm a világát, hosszútávon ezzel teszem neki a legnagyobb szívességet. Beletelik egy kis időbe, míg képes vagyok megszólalni, mert amit mondani fogok, akkor sem tenném önszántamból, ha valaki a szívemet tartaná a kezében, hogy összeroppantsa. Pedig pontosan erre készülök.
- Azért jöttem, hogy megtudd az igazat. - Kezdek bele, hangomban nem sok érzelem csendül fel, talán csak türelmetlenséget igyekszem magamra erőltetni, hogy közömbösnek tűnjek. De legszívesebben addig verném magam egy lapáttal, amíg lélegzem.
- Sok volt nekem. Nem tudtam már kezelni mindazt a drámát, amit a kapcsolatunkkal járt Ashtaroth. - Mély hangom ellentmondást nem tűrő. Harag egyelőre csendesen figyel, Kéj visítása azonban épp, hogy nem tereli el a figyelmemet. Kéjnek Ash minden álma és vágya és az, hogy készülök tőle ezt teljesen megvonni, pánikra készteti. Ezt a pánikot én is kezdem érezni, simogat, libabőrt okoz, szívverésem felgyorsul. Pár mély levegő és jobb lesz. Ráérek a régiómban tombolni.
- Megkerestem a pokol legelhagyatottabb részét és kósza démonokkal küzdöttem. Átadtam testem Haragnak és hagytam, hogy irányítson, ameddig kedve tartja. - Hirtelen sóhajtanék, de sikerül leküzdenem az ingert.
Semmi másra nem vágyom, mint, hogy megölelhessem. Még ha üvöltene is velem, addig küzdenék, míg magamhoz nem ölelhetem. Míg csókolhatnám... De nem ezt a döntést hoztam meg.
- Megtaláltak és rábírtak, hogy jöjjek vissza. El akartam ezt mondani neked. Végül is Kéjdémon vagyok. - Próbálok rávilágítani, hogy a kéjdémonok sosem maradnak sokáig egy helyben. Csapodárok, állandó mozgásban vannak, szükségük van mindenféle kielégülésre a szexuálison kívül is. És hát... A küzdelmek, drámák és nehéz helyzetek nem a kedvenceik.






Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Csüt. Márc. 09, 2017 11:24 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ... Dulcibus est verbis alliciendus amor ... ❞
Feladtam a reményt, hogy újra láthatom a férfit. Álmatlan éjszakáimon magam előtt láttam az arcát, míg álmaimban a vele vívott csatákat éltem újra. A kín elviselhetetlen mértékeket öltött, még akkor is, ha ott volt mellettem valaki, hogy át segítsen a dolgon. Egészen addig őrültnek kezdtem magam hinni, míg végül inkább rázártam érzelmeimre az ajtót elmém mélyén.
Most pedig itt áll előttem, véresen, az út porától koszosan. De hiába fedi bőrét a mocsok, a kínzások sebei nem kerülik el a figyelmemet. Kezdeti sokkomat az egyre nagyobb és nagyobb düh kezdi átvenni, miközben az érzelmek úgy törnek fel a gondosan elzárt részükből. Ökölbe szorulnak kezeim, jobb karom szinte csikorog, ahogy a karmok a tenyérlapot karistolják, mikor megszólal. Nem lehet ábránd. Ahhoz túl élethű.
- Még is... hol a francban voltál idáig?! - feszült, dühtől remegő hanggal kezdem, míg szinte már kiabálok a mondat végére. Nem tudom, kire legyek mérges. Ő rá, vagy az általam még nem ismert kínzóira. Hónapok óta gyűlő feszültség tör fel belőlem, és nekem tombolhatnékom van. Mészárolni akarok, amiért eltűnt, amiért elvették tőlem. Mindeközben elfordulok és remegve, zilálva támaszkodom az asztalra, ami tőlem pár lépésnyire áll, eldobva a kendőt, a szélébe kapaszkodó ujjaim alatt a fa fájdalmasan recseg, ahogy szorítom. Meg sem próbálom elnyomni a feltörő vérvágyat, s a kezeim közt lévő tárgyat üvöltve vágom megfordulva a falhoz. A tárgyak, papírok lendületét követve hullanak le róla útjában. Az asztal darabjaira esik, de alig ér földet, már repül is tovább telekinetikus markom által, hogy egy másik falon szilánkjaira robbanjon.
Ölni akarok! Azt akarom, hogy valaki megfizessen a szenvedésért, amelyet átéltem. Tízszeresen, százszorosan meg akarom neki fizetni, életben tartva, hogy kínjai évekig húzódjanak. Ha pedig mindezt a férfi okozta... Leviathan szavai sejlenek fel bennem. Hogy ez egy "betegség", amelyet le kell gyűrnöm, mert legyengít. Ismét harcolni kezdek magammal. Felsejlik bennem az a boldogság, amelyet a férfivel éreztem, de a sötét gondolatok és a fájdalom még ezt is eltorzítja jelenleg. Koppanásra figyelek fel. A fém tenyerem találkozása a padlóval, ahogy térdre zuhanva megtámaszkodom a kőpadlómon. Ez az érzelmi hullámvasút felkészületlenül ért. A többi démon érzelmekkel született, vagy emberként így nőtt fel. Én eleve felkészületlenül ugrottam fejest ebbe a világba Asmodeus oldalán, és ennek láthatóan meg is ittam a levét. De egyelőre nem ítélkezem felette. Egyelőre tudni akarom, hogy hol volt és hogy került oda.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Márc. 09, 2017 10:00 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Ashtaroth & Asmodeus
Nothing ever goes away until it teaches us what we need to know.


Nem ma történt. Hónapokig egyetlen fekete pincerész volt az otthonom, bár vendéglátóim sosem kínáltak finom ételekkel vagy szomjoltó vízzel. Szagukat mindig megéreztem már azelőtt, hogy a pince zárrészén a kulcs csörgése elért volna hozzám. A kínzás fájdalma kevésbé érintett meg, még ha karomnál kifeszítve tartani magam éjjel s nappal nem is tartozott kedvenc elfoglaltságaim közé. Üvöltésem hetekig tartott szüntelen, a szárnyas fattyak azonban csak a képembe nevettek. Kikötözve, gyengén, álmatlanul aligha hoztam rájuk a frászt. Nem értek a mágiához, de ezen hosszú idő alatt Harag és Kéj energiáinak nyomát sem érzékeltem. Eltűntek, erejük nem támogatta szökésemet.
Pár hónap elteltével kiürült az elmém. Már nem gyötörtek az emlékek, vagy a nő hiánya. Úgy tűnt, nem akarnak eltenni láb alól, sokkal jobban élvezték folyamatos kínzásomat. Egyedül kacajaik háborgatták néhanapján lelkemet, de hamar ki tudtam zárni. Az állandó fájdalom segített mindebben. Képes voltam csak arra koncentrálni, hogy minden más feledésbe merüljön. Könnyebb volt így, hisz tudtam, egyszer kijutok innen és akkor szükségem lesz a józan eszemre.
Végül megtörtént. Leviathan segítségével szabad lehettem ismét. Ahogy a láncok lekerültek rólam, Harag elsöprő ereje vette át felettem a hatalmat. Szemeim feketébe fordultak, s az összessel végeztem egy órán belül. Igyekeztem palástolni azt a szégyent, amit szabadulásomkor éreztem. Hónapokig angyalok által elzárva, kínozva élni legrosszabb rémálmaimban kísértettek, talán a kezdetek kezdetén. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer idáig jutok. Méltatlannak éreztem magam, egy senkinek. Valamelyest sikerült kompenzálnom ezeket az érzéseket, a rám tapadó forró angyalvér nyugtatóan hatott rám.
Némán igyekeztünk a pokol felé, s mikor átléptük annak tűzforró kapuját és végre otthon éreztem magam, üvölteni kezdtem. Harag minden energiáját a környező régiókra küldtem, enyémmel legközelebb. Szinte hallani lehetett, ahogy seregem egyként üvölt fel. Visszatértem.
De hová is vezethetett volna utam, ha nem őhozzá. A legtöbb kínom okozója sosem egy éppen korbácsoló angyal volt, hanem Ashtaroth. Hiánya még Kéj távollétében is borzasztóan hatott rám. Eltűnésem előtt ráadásul félte Agramont, így még nehezebb volt tétlen lógni két láncon... Mikor tudtam, hogy szüksége van rám és bennem bízik.
Alig egy órán belül már látom a nő kastélyát. Figyelmemet csak ez köti le, embereinek, katonáinak meglepődött arca ezt teljesen elkerüli. Látni akarom, élve akarom őt látni, még ha gyűlöl is, amiért ennyi időre magára hagytam.
Rám jellemző módon nem várom meg, hogy engedélyt kapjak a belépésre, a cseléd pedig hamarost távozik. Az ajtó záródik mögöttem és kezdeti hévem, ahogy szinte betörtem a nő kastélyába hamar alábbhagy. Tekintete sok mindent elárul és nem tudom eldönteni, hogy örül-e nekem vagy sem. Arcom megkeményedik, igyekszem a rám tóduló érzelmeket palástolni, valamint Harag energiáit visszaszorítani, már amennyire lehet. Háborút ugyan úgy habozni érzem, mint az őt megtestesítő gyönyörűséget. Jobban megfigyelve őt a fémkarra leszek figyelmes és szívemet azonnal összefacsarja egy érzés, ami talán arcomra is kiül.
- Ash... - Semmi mást nem tudok kiejteni ajkaimon, nem tudok mit mondani. Gyengének gondolhat, s jogosan teszi. Nincs indok, amiért ennyi időre elszakadhattam kötelességeimtől s ha megtudja, kiknek rabja voltam hosszú időn át, összemegyek szemeiben egyetlen csettintés ideje alatt. Nincs mentségem, talán rangomra sem vagyok a továbbiakban méltó, nem hogy az előttem álló Lovas figyelmére. Már oktondinak érzem, hogy rohantam hozzá, ismerve őt nem számíthatok tárt karokra. De talán jobb most szembesülni mindezzel, mint gyáván régiómban bujkálni és később haragja elé állni. Tőle még a teljes megszégyenítést is képes lennék elfogadni, csak mondjon valamit, halljam a hangját.





Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Szer. Márc. 08, 2017 8:23 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ... Dulcibus est verbis alliciendus amor ... ❞
A napok hosszúra nyúlva telnek.
Pár hónapja eltűnt mellőlem valaki, én pedig úgy éreztem, mintha a világ dőlt volna össze bennem. Nem tudtam koncentrálni és a halált kerestem minden csatában. Astarte azonban nem sújtott le rám kaszájával egyszer sem, még ha egyszer-kétszer közel is álltam hozzá. Bizalmasaim értetlenül álltak a dolog előtt. Illetve csak a kémem, mivel neki nem beszéltem magánügyeimről. Phelgor volt az, aki jószerivel életben tartott. Aki karom alá nyúlva lábra állított, mikor már térdre esve feladtam mindent. Az utolsó csepp neki -is- a pohárban az volt, mikor San Franciscoban elvesztettem egy harcban a jobb karomat. Talán két hete, hogy csináltattam egy másikat: fekete démon fémből készült, anatómiailag pontos mása a karomnak, csupán ujjaim végén hegyes karmokban végződik, hogy közel harcra minél alkalmasabb legyen. Amíg nem volt kész, az udvarom mintha csak észre vette volna azt, hogy gyengülök. Hogy valami történt.
Amikor Phelgor szembesített a hibáimmal, elmondtam neki, hogy miért keresem a veszélyt. Hogy az űr, amelyet érzek, a fájdalom, a kín, csak akkor tűnik el, ha a vérszomj elborítja az agyamat. Ezért egyre csak kerestem a harcokat. Minél többet beszéltem neki róla, annál rosszabb lett, míg végül talán egy könnycseppet is elejtettem.

Nem bírtam tovább. Elviselhetetlennek éreztem így a létezést. Az érzések, amelyeket felépítettem Asmodeus miatt, olyanok voltak mint egy tőr a szívemben, amelyet rendesen meg is forgattak. Összedöntöttem ezt a frissen épült várat. Ledöntöttem, és ott hagytam a trónt is, hogy inkább visszatérhessen a régi rend: Háború ült fel újra testem trónjára.
A fájdalom ugyan nem szűnt meg, de mélyre temettem magamban mindennel, ami hozzá tartozott. Újra a munkára összpontosítottam, a katonák kiképzésére, a kémemre, a tanácsadómra. Az új karral újra meg kellett tanulnom harcolni. Sokkal pontosabb és gyorsabb volt, mint a normális karom, hiszen mágia működteti, de nehezebb is, ami miatt könnyebben billentettek ki az egyensúlyomból. Éjjel nappal viselem, noha letudom venni vállamról, ha akarom.

A mai nap végét is ezzel töltöttem. Gyakoroltam a külön erre kialakított termemben az egyik elit katonámmal. Gyorsan fejlődtem, így nem volt végül nehéz legyűrnöm őt. Megvágva karján vére kissé összemocskolt, én pedig torkának szegeztem a kardot.
- Mára ennyi elég volt. - eddig jobb kezes voltam, ám átszoktam arra, hogy bal kézzel küzdjek. Elteszem a kardot a fegyver állványra, majd vissza megyek kastélyom keleti szárnyába, a lakrészembe. Alig pár perccel azután, hogy belépek, egy cseléd jelenik meg az ajtóban.
- Ajánlom, hogy fontos legyen. - fordulok oda színtelen hangon, éppen karomról letörölve katonám vérét.
- Úrnőm, az Első Választott kívánja látni. - szinte megfagyok arra, amit mondd.
- Mit mondtál?! - kérdezem szinte suttogva, szinte felháborodott hangsúllyal. Valahogy képtelen vagyok elhinni, amit mond. Szinte kitörne belőlem a vérvágy, hisz nem játszhat velem ilyen mocskos játékot senki, de ekkor meglátom Őt belépni, szokásához híven meg sem várva, hogy behívják. Eddig is fehér bőröm tovább sápad, ahogy pislogás nélkül meredek rá és próbálom feldolgozni, amit éppen látok. A szolga -arcomat nézve- jobbnak látja, ha most kilép, még mielőtt véráldozattá válna, ahogy szokása volt az embereimnek, a magam alatti időszakban.
Meg akarok szólalni. Hozzá vágni valamit, leordítani a fejét, hogy hol volt idáig. Még Háború is csendben, feszülten figyel. Megfordul a fejemben, hogy ez valami csalóka ábránd... Agramon játéka. Vagy csak hallucinálok.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Szer. Márc. 08, 2017 7:10 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


***
szabad a játéktér


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
87

Szer. Feb. 22, 2017 11:06 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Ashtaroth & Leviathan
A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg.


Az én dolgom az, hogy megszerezzem az információt. Az, hogy mit kezd utána vele, már az ő dolga, így nincs beleszólásom abba, mikor véli elégnek a kutatásomat. Ha túl korán lép, meglehet, hogy Abaddon kimagyarázza magát, ez azonban... már nem az én bajom, ha az ajánlásom ellen cselekszik. Minden bizonnyal rosszul esne, hogy nem hallgat rám, miközben én kockáztatom a bőröm, mégis, közel sem esne annyira szarul, mint következő szavai, mikkel egy pillanat alatt eltünteti hirtelen előtörő naivitásom. Mintha csak mellbe rúgott volna teljes erejével, vagy felképelt volna egykori jobb kezével.
Az érzés pedig csak mélyül, miként folytatja mondandóját. Egy másik kém? A francokat! Egészen idáig fejlődtem, erősödtem, vagy épp eltűntem a világ és még az ő szeme elől is. Szolgáltam őt, névtelen bal kezévé váltam, erre csak így lecserélne? Ilyen könnyen? Akkor mégis minek gürcöltem ennyit démoni létemben? Persze tudom... A kémek eldobhatóak. Nem mások, mint kétélű fegyverek. Információt szereznek, eszközt adnak uruk, vagy úrnőjük kezébe, ezt azonban ellenük is fordíthatnák, amint úgy hozza kedvük. Ez az, amire én képtelen lennék. Nem, ha róla van szó, mégis, ezúttal dühös vagyok. A harag pedig egyre gyűl bennem, miközben fogaim erőteljesen összeszorulnak, kellemetlenséget okozva állkapcsaimnak.
- Azt teszed, amit jónak látsz - mondom végül közömbösre vált hangon, erőt véve magamon a megszólaláshoz - Nekem ebbe nincs beleszólásom.
Mivel tényleg nincs más, így egyszerűen biccentek felé egyet, amolyan elköszönés gyanánt, aztán hátat fordítok neki. Nem nyitok átjárót, bár legszívesebben elmennék egy egészen távoli helyre, ahol kedvemre kitombolhatom magam. Hogy mivel, az még kérdéses. Vadászat, kínzás, piálás, vagy orgia, most lényegében egyre menne. Bármi megfelelne. Ahogy elindulok a korábban bemutatott kijárat felé, mormolni kezdek. Előbb Ashtaroth szeme elől tűnök el, köddé válva, álcám elkezdve magamra ölteni, majd egy újabb rúna aktiválásával jelenlétem is elveszíti. Nem marad más, mi tudatja velem távozásom, csupán a nyíló, majd csukódó ajtó.





Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Szer. Feb. 22, 2017 12:09 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Leviathan & Ashtaroth
❝ ... Cuius edis panem, illius et adspice nutum... ❞
A nő szavaira felvonom a szemöldököm.
- Ha elég információt nyerek tőled ahhoz, hogy bizonyíthassam a Pokollal szembeni árulását, nem fogok várni. - A legelső bizonyítékra lecsapok rá. A Pokol és érdeke számomra az egyik elsődleges dolog, amelyet védenem kell. Ha a démon ezt bármilyen módon veszélyezteti, köteles vagyok ez ellen tenni. Lucifert nehézkes volna elérni, hiszen ő New Orleansban lógatja a lábát, de ettől függetlenül, bármilyen árulási szándékot észlelek, cselekedhetek. Már csak a rangomból kifolyólag is. Ha pedig az nem lenne elég, még mindig fordulhatok ahhoz a féreg Agramonhoz, hogy döntsön a dologról. Leviathannak pedig nem kell aggódnia azzal kapcsolatban, hogy neki baja esne-e. Amíg az ő és az én szemszögemből olyan dolgokat tesz, amely ugyan káros, de lebuktatja a démonlordot, addig megbocsátható a dolog.
A szavaira, mikor mondja, hogy közel sem biztos, hogy Abaddon tenné el láb alól, legyintek.
- Ne légy nevetséges. Tökéletes az álcád. Ha pedig még sem, és vannak, akik ismernek, az csak téged minősít. Ha más eltud tenni láb alól, de az egyik legravaszabb démon nem, akkor talán rossz kémre bíztam eddig a dolgaimat. - mondom szigorú, komor pillantással figyelve őt. De most komolyan.. Azt akarja nekem mondani, hogy az egyik legnagyobb démon jobb kezeként, munkák mellett még képes volt a saját arcával ellenségeket is gyűjteni magának? Hogy lehet ennyire ostoba és felelőtlen? Van fogalma róla, mennyi időbe telne megint találni egy másik, megfelelő kémet?
- De ha tényleg úgy érzed, hogy túl sok az ellenséged ahhoz, hogy úgy gondolhassam, a fejedelem vette a nyakad, akkor keresek melléd valakit, aki talán jobban az árnyékokba olvad majd. - ez csak részben fenyegetés. Tudom, hogy Leviathan nem bírná elviselni annak a gondolatát sem, hogy még egy olyan "magas rangú" kémet vegyek magam mellé, mint amilyen Ő maga. Félne szerintem attól, hogy lecserélem, azonban nekem tényleg nem hiányzik az, hogy egyik pillanatról a másikra 800 démon miatt eltűnjön egy láthatóan létfontosságú emberem. Inkább képzek ki egy újat, hogy megelőzzem az ebből fakadó, lehetséges katasztrófákat.
- Más mondanivalóm és parancsom nincs. Légy leleményes és oldd meg a jelentést. Elmehetsz. - bökök fejemmel kifelé.
Remek. Ha nem lenne így is elég gondom, most még jött rá néhány. Legalább lesz mibe ölnöm a bánatom.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
87

Kedd Feb. 21, 2017 3:45 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Ashtaroth & Leviathan
A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg.


Valamiért egészen feldob, hogy parancsokat kezd osztogatni. Azt jelenti, kell neki a tudásom. Végre ismét szüksége van rám, nem csupán abban, hogy összeszedjem a szétszórt fegyvereket, de másban is. Már ezért megérte eljátszani a nagy varázslót, aki készségesen ajánlja szolgálatait megbízóinak. Igaz, legközelebb nem kérhetem azt, amit most. Valami sokkal kézzelfoghatóbb fizetséget kell igényelnem, mert a végén még tényleg végem lesz. Most az egyszer azonban merésznek kellett lennem. Meg kellett tudnom, mennyire akarja azt, amit. Vagy mennyire akarja fontosnak titulálni, mert vélhetően erről van szó Abaddon esetében.
Azért az kicsit bánt, hogy megfosztanak a menekülni vágyók üldözésének örömétől, de elviselem. Tény, hogy ha jobban belemerülök az általam talált, Ashtaroth számára is gyanúsnak tűnő ügybe, akkor nem tudnék a csapatai közt henyélni állandóan. Kénytelen vagyok rájuk hagyni, bár... Azért remélem, egy-két nyulat számomra is félretesznek.
- Értettem, de... lehetőleg ne ugorj neki, ha hirtelen olyat hallasz, ami feldühít. És nekem se - teszem hozzá elvigyorodva.
Valószínűleg tennem kell olyasmit, ami nem fog neki tetszeni. Olyat is, ami nekem sem tetszik, sőt, már most is valami hasonlón kell majd ügyködnöm, persze... Az embereknek éppen elég lesz olyan fegyver, ami ellenáll az angyalok pengéinek. Többet nem tudunk értük tenni. Az erejüket nem tudjuk növelni, vagy hasonlók. Az emberfeletti erő nem épp... tanulható dolog.
Rajta maradni a radaron és rendszeresen jelenteni már közel sem lesz annyira egyszerű. Minél többet jövök erre, annál nagyobb az esélye annak, hogy egyszer valaki rájön kilétemre. Én se járnék jól vele, de úrnőm sem. Én azért nem, mert ha kitudódna, miket művelek a pokol bármely szegletében, vagy akár a poklon kívül, ugrásszerűen megnövekedne a fejemre utazók száma. Talán enyém lenne a legnagyobb vérdíj a démonok történelmében. A másik, hogy Ashtaroth elveszítene egy kémet. Jobban mondva engem, mint árnyékot. Onnantól kezdve nem lennék több, mint egy ügyes katona. Többé-kevésbé.
- Az, hogy eltesznek láb alól, közel sem biztos, hogy Abaddon műve lenne. Gyűjtöttem pár rosszakarót az évek során, ugyanakkor egyik sem olyan vészes. Erre még kitalálok valamit, ahogy a jelentésekre is.
Azt hiszem, mindent megtárgyaltunk, ami hirtelen szükségesnek tűnt. Vagy nem? Türelmesen várom, hogy utamra engedjen, ha nincs semmi egyéb, ha pedig mégis akadna, úgy csupa fül vagyok. Jó ideje nem beszéltem már ennyit vele. Valahogy olyan érzésem lesz tőle, mintha az általában véltnél valamivel több jelentőséggel bírnék Háború életében. Ez persze csak ideiglenes. Hamarosan újra visszatérek normális önmagamhoz, mi sokkal okosabb annál, minthogy ilyesmivel álltassa elkárhozott lelkét.





Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


 
Ashtaroth kastélya
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
 Similar topics
-
» Magyarország misztikus helyei

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: