☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Ashtaroth kastélya

Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
86

Kedd Ápr. 11, 2017 3:52 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Ashtaroth & Leviathan
Tudod mikor szűnik meg mesének lenni a mese? Mikor elkezdenek hinni benne.


Teljes mértékben egyetértek vele. Amint lehet, azt a fegyvert meg kell semmisíteni, vagy minimum vissza kell szerezni. A gond nem itt van, sokkal inkább ott, amit láttam. Amit akkor tapasztaltam, amikor legutóbb tovább maradtam Abaddon házában, mint kívánta. Időbe telt eljönni onnan, várva, mikor hagyja el maga is a kúriát. Türelmesen vártam mindaddig, kifigyelve hova teszi el a kardot, ugyanakkor nem annak holléte aggaszt jelenleg. Nem az zavar legjobban.
- A kardot visszaszerzem ha itt lesz az ideje, de szerintem nem ez a legnagyobb gond. Úgy vélem... Abaddon sokkal jártasabb a mágiában, mint azt mutatja. Amikor elvittem neki a fegyvert, ott maradtam a tudta nélkül és figyeltem mit csinál. Hosszasan vizsgálgatta a kardot, mintha csak azt akarná kitalálni, hogyan készült. Ha ez így van, akkor nem csupán attól az egytől kell tartanunk - sóhajtom - Ráadásul amennyiben készít egy másikat, az elől talán az sem véd meg, ami az én példányomtól igen. Jobban mondva nem az enyémtől, mert nem én végeztem annak a bűvölését, hogy ne vezethesse vissza hozzám, de ez a lényegen mit sem változtat - tájékoztatom a teljes helyzetről.
Amíg én távol tartom magam tőle, talán nem ártana néhány másik kémet rá állítani. Legalább kettőt, vagy talán hármat, hogy ne kelljen ugyanannak végig követnie. Sokkal jobb, ha váltják egymást menet közben. Pihenhetnek, na meg nem kell túl nagy területre figyelniük. Amíg egyik-másik követi, a maradék szétnézhet nála, vagy azon a helyen, ahol éppenséggel tartózkodott. Az én dolgom viszont ennyi volna mára. Hallhatóan nincs rám szüksége a továbbiakban. Nem most, nem ma... Ha jól vettem ki szavaiból. Nincs más dolgom, mint várni újabb jelentkezését, na meg Abaddonét. Az üvegcsét gondosan elrejtettem. Egy tükörrel képes vagyok azt figyelemmel kísérni, így nem szükséges mellette maradnom, ami valljuk be, előnyös. Még nem vizsgáltam meg eléggé ahhoz, hogy biztonságban érezzem magam, ha nálam van. Így egy elhagyatott helyen van a föld alatt egy kis dobozban.
- A soraiba mindenképpen mást kellene küldened. Ha róla van szó, nem lehetek egyszerre Óz, és valaki más az emberei közül. Jelezz, ha kellenék! - lépek az ajtóhoz - Úrnőm! - biccentek még felé, majd magamra vonom álcám, mielőtt magára hagynám őt.
Itt az ideje a megérdemelt pihenésnek!





Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
267

Szomb. Ápr. 08, 2017 8:29 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Leviathan & Ashtaroth
❝ ... Cuius edis panem, illius et adspice nutum... ❞
Pár másodpercig figyelem Leviathant, mintha a gondolatait akarnám az iménti kérdésekről kiolvasni a fejéből. Nem tudom, hogy mi ütött belé. Vagy esetleg velem volt valami, amit nem vettem észre? Még egy kicsit némán figyelem, de végül arra jutok, hogy jobb, ha nem terhelem magamat még több dologgal. Így is ki vagyok fáradva, és pihenni sem tudok rendesen. Abaddon említésére morranok egyet és két kezemmel megdörzsölöm egy kicsit arcomat, hogy összeszedjem a gondolataim.
- Az a kard... Nem létezhet tovább, mint szükséges. El kell pusztítani. - sóhajtom halkan. Ez persze csak a jövő zenéje, nem küldhetem egyből vissza a nőt a kardért, még ha legszívesebben ezt is tenném. Felkelek és járkálni kezdek. Figyeltetnem kell. Meg kell tudnom, hogy használja-e, ha igen, mikor, ki ellen, és hogy mennyire válik be.
- Nem... Most nincs... Majd értesítelek, ha szükségem volna rád. Lehet, hamarabb, mint gondolnád. Gondolkodom még azon, hogy téged, vagy egy általános kémet küldjek a soraiba. - kétségtelen, hogy Leviathan a legjobb kémem, de egy ilyen átlagos megfigyelő munkára más, alacsonyabb rendű is elég lesz. Másra viszont kellhet még, fontosabbra akár, így jobb, ha most őt nem terhelem ezzel a feladattal. Úgy is feltűnő volna, ha ott lenne, majd hirtelen eltűnne.
- Elmehetsz, de maradj elérhető. - mondom végül, megállva, rá pillantva a terem sötétjében.
Ha Leviathan elmegy, én még az ablakhoz lépve kinézek a halott tájra és merengek egy kicsit. Pár perc után visszasétálok a fürdőbe, ahonnan már eltakarították a hullát és a vért is, a kád épp most telik meg újra. Ismernek már, tudják, hogy megy a járás. Ledobva a köntöst újra megmártózom, az ezúttal tiszta vízben. Kellemes, nyugtató illatú szerekkel mosom le magamról a maradék vért és annak szagát, majd ha tisztának érzem magam, kikászálódva megtörülközöm, és a hálóba átsétálva megpróbálok pihenni. De úgy sem fog menni.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
86

Pént. Ápr. 07, 2017 6:49 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Ashtaroth & Leviathan
Tudod mikor szűnik meg mesének lenni a mese? Mikor elkezdenek hinni benne.


Visszaváltozott. Az iménti akármi, amit pontosan meg sem tudnám mondani hogy micsoda, mintha egy csapásra elmúlt volna. Mégis mi folyik itt? Valaki nagy nagyon jól játszik, vagy Úrnőmnek vannak... problémái. Felháborodása ellenére csendben vizsgálom. Semmi. Sehol a korábbi zavar. Talán csak fáradt. Igen, biztosan így van, végtére is mi más lehetne? Az egy dolog, hogy elmegy és levágatja a karját, de hogy más legyen a testében? Kizárt! Lehet, hogy nekem sem ártana a pihenés. Mivel végeztem eddigi dolgaimmal, éppenséggel rá is érek egy kicsit. Nincs sokra szükségem, csupán néhány nap kikapcsolódásra, utána pedig állok is vissza a munkába.
- Eszemben sincs játszadozni. Főleg, mikor tudom, hogy nincs jó kedved - sóhajtom.
Ezt tudhatja ő is. Tudom, néha képes vagyok túlzásba esni, de akkor sincs bennem rossz szándék. Hogy is lehetne? Ha ő jól van, akkor nekem is jól mehet sorom. Rosszkedv esetén, nos... általában az emberei látják kárát, ahogy nyilvánvalóan látta az a szerencsétlen is, kinek a vérétől szaglik.
- Abaddon megkapta a kardját. Még nem láttam hogy használta volna azóta, de birtokában van annak a pecsétnek is, amit te is kaptál tőlem - közlöm vele.
A tájékoztatás ezen része is lezárult, azt hiszem. Többel nem szükséges terhelni, van min bosszankodnia, nekem pedig ruhát kell vennem a hamarosan megrendezésre kerülő árverésre. Mégsem jelenhetek meg páncélban, vagy szokványos munkaruhában. A láthatatlanság megint kilőve, mégis... Tanulságos lesz, úgy érzem. A démonok krémje, akik még háborús időkben is arra pazarolják idejüket, hogy vagyonokat költsenek bizsukra, amiket aztán jó, ha egyszer felvesznek. Persze még odébb van, de jobb időben túlesni a szükséges lépéseken, arra az esetre, ha a későbbiekben nem lenne rá időm.
- Van valami, amit tehetek érted? - kérdem, hátha akad újabb megbízása.
Ha nincs, úgy teszem ami tetszik, aztán visszaállok Abaddonra. Még mindig nem tudjuk mit tervez, úgyhogy jobb résen lenni. Azt hiszem. Alighanem időm nagy részét ki fogja tölteni, bár... Ha az ő vérével is sikerülne egy nyomkövetős festményt készítenem, sokkal egyszerűbb lenne a dolgom. Talán az is lesz. Akkor nem kell állandóan a nyomában járnom, egyszerűen elég ránéznem a lapra és feljegyezni merre járt. Onnantól kezdve jöhet a többi. Persze néha az sem árt, ha konkrétan látja és hallja a démon, hogy merre jár a választott.





Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
267

Pént. Ápr. 07, 2017 11:06 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Leviathan & Ashtaroth
❝ ... Cuius edis panem, illius et adspice nutum... ❞
Egy pillanatra, mintha elmerengenék. Vagy mintha elbambultam volna, se kép, se hang. A kép jár a fejemben, rémlik is, mintha felvetettem volna róla valamit, de már nem is tudom, hogy micsodát... Elég fáradt lehetek, ha még ilyenekre sem emlékszem. Kérdésére ráncolni kezdem a homlokom, leengedem eddig karba tett kezem és leülök újfent a kanapéra.
- Te meg miről beszélsz? Hogy érted, hogy ki vagyok? - ráncolom a homlokom, kezem kényelmesen a kanapé karfájára teszem. Eddigi feszült testbeszédem újra normális lesz.
- Nem nagyon van kedvem a játékaidhoz, Leviathan. - Így is pihenés közben, egy újabb csalódás után jelent meg. Még le kell mosnom magamról a vér szagát, még ha én komfortosnak is tartom ezt az illatot. Orr nyergemet kissé megmasszírozom, majd ránézek.
- Szóval van még valami? Vagy csak a kép? - hangom határozott, pillantásom pedig szigorú. Holnap rengeteg dolgom van, addig ki akarom pihenni magam, már amennyire ezekben a feszült időkben tudok. Megint eszembe jut Ő és a vele kapcsolatos összes dolog, amely jelenleg a vállaim nyomja, én pedig sóhajtok egyet. Tudom, hogy felesleges Leviathant siettetni, mivel úgy sem fogok tudni pihenni. Ahhoz túlságosan zavar ez az egész. Hiányzik. De még is próbálom magam hitegetni, vagy úgy tenni, mintha. Talán ha nagyon akarom, akkor a végén sikerülhet is elengednem és pihennem egy kicsit.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
86

Kedd Ápr. 04, 2017 12:06 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Ashtaroth & Leviathan
Tudod mikor szűnik meg mesének lenni a mese? Mikor elkezdenek hinni benne.


Nem gond? Persze, hogy nem az. Így is, úgy is megkapná mindenkihez a nyomkövetőjét akihez szeretné. S még ha csupán ahhoz a porhüvelyhez vezet is el, amitől vért sikerül vennünk, az is valami. Eleve nem szokásunk naponta cserélgetni testünket, úgyhogy nem lehet olyan nagy gond. Ha mégis... Nos, azzal majd akkor foglalkozom. A további dicséret jól esik. Végre elismerte, hogy túlteljesítettem magamon és még a kép is tetszik neki. Várjunk! Mi ez a sok dicséret egyszerre? Általában letudja egy köszönöm elhintésével, vagy valami rövidebb, tárgyilagosabb akármivel. Főleg Háború, márpedig érkezésemkor ő volt jelen. Aztán pedig megérkezik. Az aprócska elszólás, melyből tudhatom, nem Ashtaroth áll velem szemben. Nem teljes egészében.
Kissé feszültebbé válok belül, ám kívülre még mindig nyugalmat mutatok. Nem kell látnia, hogy ideges lettem. Figyelem őt, minden egyes rezdülését, jobban, mint valaha. A köntös húzogatását, mi úrnőmet aligha foglalkoztatna. Nem úgy, mint őt. Mintha csak félne megnézni egy női testet. Aztán ott a tény, hogy Úrnőmnek nevezte saját testét. Még Háború sem vetemedne ilyenre. Meglehet, még alárendeltjeként is tekintene a neki szánt démonra.
Két lehetőség áll fenn. Első, hogy elment az esze, mint nem is olyan rég, amikor egymaga ment az emberek és angyalok városába. Nem túl jó, de kellő felügyelet mellett megúszhatja épen a dolgot, ráadásul kiheverhető. A másik... Hogy nem ő irányít. Hogy valaki más van testében, akkor viszont nagy baj van. Ki van ott? Kinek a műve és miért tette? Persze, azért pont jár a leleményességért és merészségért, mégis... Most olyasmiket tudhatott meg, amit nem lett volna szabad. Akkor pedig le kell szedni a bűvölést a képről és másikat csinálni. Kisebbeket, amik egyenként vezethetnek el hozzánk, mindezt a Lovas tudta nélkül. Akkor meg nincs értelme! Mi a franc folyik itt?
- Az attól függ... Ki vagy te? - kérdem határozottan, cseppet sem fenyegető hangon.
Ó, pedig ha tudná... Ha nem az, akinek kellene és a kezeim közé kapom, előbb megtudom hogy csinálta, utána meg kifilézem. Egyesével veszem ki csontjait, miközben kínkeservesen rimánkodik, bömböl és üvölt. Megvárom amíg begyógyul sebe és csak utána nyúlok a következőhöz, ügyelve arra, hogy minél tovább éljen. Az pedig, hogy miért tennék ilyet, az én dolgom.





Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
267

Szomb. Ápr. 01, 2017 9:50 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Leviathan & Ashtaroth
❝ ... Cuius edis panem, illius et adspice nutum... ❞
A levegőbe szagolva vérszagot érzek meg. A tenyerembe szimatolva leesik, hogy ez belőlem jön. Kissé meglepetten futtatom karomon végig a pillantásom és veszem észre, hogy köntösben vagyok. Egy szál köntös... Köntös?! Még hozzá.. Ez... Ashtarothé! Kissé elsápadva nézek körbe, mert fogalmam sincs, hogy kerülök ide. A nő szavai mintha késve érnének el az agyamig. Gyorsan rendezem az arcvonásaimat, mert úgy tűnik, neki nem tűnt fel semmi... Mintha azt hinné, én vagyok Ő. Kicsit szorosabban húzom össze magamon a köntöst, habár az alatta lévő dolog igen csak piszkálja a fantáziámat. Nem nem nem! Koncentrálj. Tégy úgy, mintha Ő lennél!
Figyelembe véve, hogy Leviathan mennyit dolgozik amúgy is és még ezt a képet is megcsinálta Ashtarothnak... Igazán lenyűgöző teljesítmény. Ráadásul mindezt parancs nélkül, csak azért, mert törődik velünk. Legalább is nagyon úgy néz ki, máskülönben miért csinált volna ilyet? Ha nem érdekelné, hogy Ashtaroth, vagy egy másik démon ül a Lovon és játszik, vagy éppen másik jobb kézzel kell összejátszania.
- Nem gond, így is túl tettél magadon. Ez a festmény minden tekintetben jó. Illik ide, maga a hangulata és még hasznos is. Az Úrnő is kedveli, ebben biztos vagyok. - fel sem tűnik, hogy elszóltam magam. Említésére kicsit elkomorodom. Mostanában eléggé maga alatt van, nem igazán tetszik ez nekem. Rejtheti magát Háború álarca mögé, látom, tudom, hogy mennyire meg van törve a felszín alatt. Még ha minden rendben is megy, látszatra. Tudom, hogy mennyire rosszul érinti a démonherceg tette, ismerem már, mint a tenyeremet. Aggódom érte, nem akarom, hogy ismét olyan ostobaságot műveljen magával, mint a karja... Baah rá gondolni is idegesítő! Meg arra a baromra, aki miatt történt az egész! Remélem az ő vérét nem akarja majd bele kevertetni a festménybe...
- Van még valami, amiről beszélnünk kell? - kérdezem felé fordulva, bár igencsak kényelmetlenül érzem magam, ismét összébb húzom magamon a köntöst, és próbálok nem lefelé nézni... Persze ehhez nagy akaraterő kell, érzem is, ahogy egy izzadság csepp elindul a halántékomon.
Ez most álom? Vagy Agramon műve? Inkább az utóbbira tippelek.. Csak kapjam el a férget, megszorongatom a torkát!

//Ezt a reagot az Áprilisi Bolondok támogatták!//



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
86

Szomb. Ápr. 01, 2017 11:22 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Ashtaroth & Leviathan
Tudod mikor szűnik meg mesének lenni a mese? Mikor elkezdenek hinni benne.


Csendben ücsörgök, amint megválaszoltam kérdéseit, egészen magamba merülve. Nem vagyok képes többre jelenleg. Ha nem tetszik neki, dobja ki, nem érdekel, ez csupán egy ötlet volt, amit megvalósítottam. Valami, ami bár erősen korlátozott, és erre én magam is rájöttem kérdései által, mégis hasznosnak bizonyulhat. Igaz, jobb mindig a legrosszabbra számítani, de éppen ezért néha nem látjuk meg az egyszerűbb dolgokra a megoldást. Ez egy kisebb probléma orvoslására megfelelő eszköz. Mikor viszont közli, hogy örül neki, egy kicsit megnyugszom. Talán mégsem lesz kidobva, talán mégiscsak hasznos voltam, ami miatt nőhetett értékem szemében. Egy kevéssel.
- Ha minden igaz, jó ideig használható lesz újabb bűvölés nélkül, ennek ellenére rendszeresen fogom ellenőrizni. Ami a többit illeti... mint már mondtam, hozzá lehet adni másokat, akár egy új porhüvely esetében, de nem ajánlanám. Így is van egy festményed, ami alapján mindhárman megtalálhatóak vagyunk. Nem kellene másokat hozzá keverni. Inkább hozok néhány kisebbet, esetleg rendes térképeket, hogy ne legyen feltűnő, ha előveszed őket - fejezem be az újabb magyarázatot.
Igen, talán az lenne a legjobb. Amennyiben mások nyomára akar bukkanni, úgy legközelebb térképeket kap. A vászon egyik oldalán a Pokol, vagy épp az emberek világának egy része lesz látható, míg a másik oldal ugyanolyan funkciókkal lenne ellátva, mint a festmény.
Kérdését hallva elgondolkodom. Akár hazudhatnék is, mégis... van esze, látja az összefüggéseket. Túlontúl nagy véletlen lenne, ha pont Asmodeus kiszabadítása után állítanék be egy ilyennel. Nem lehet más, csupán szándékos, végtére is olyasvalakiről van szó, aki kivette a részét a dologból, nem egy tudatlanról. Persze ez nem azt jelenti, hogy csakis neki van köze hozzá. Ez azonban nem volt a kérdés része, így... akár őszintén felelhetek is. A másikat inkább nem említeném, még mindig. Fogalmam sincs, miként reagálna rá, ráadásul amíg nem jutok semmire azon a részen, nem is lényeges annyira.
- Egy ideje már gondolkodtam rajta, de... Igen. Lényegében ő volt az, aki előre mozdított az ügyben. Rájöttem, hogy ideje lenne megalkotni.
Ez az igazság. Tényleg köze volt hozzá, valóban terveztem és már szükségszerű volt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az elmúlt napok eseményei. Háborúban állunk, az emberek és angyalok egyre rafináltabbak, így nem árt felkészülni. Legalább az eltűnések eshetőségére. Azért nem olyan egyszerű minket kilakoltatni egy-egy testből, de ha mégis sikerülne... Ha mást nem, azt tudnánk, hol van az elhagyott porhüvely. Az is valami. Onnantól kezdve pedig más módszerekhez kell folyamodni, de még mindig több a semminél. Egy biztosnak mondható nyom.





Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
267

Pént. Márc. 31, 2017 6:50 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Leviathan & Ashtaroth
❝ ... Cuius edis panem, illius et adspice nutum... ❞
Sorban teszem fel a kérdéseimet. Először Phelgorról, amelyre a gyakorlás a válasz. Igen, eközben nyilvánvalóan megsérülünk. Számos alkalommal folyt már nekem is vérem a vele való "harcban", ahogy neki is. De sosem gondoltam volna arra, hogy ilyen könnyű volna valakinek ellopni, felhasználni. Ha Leviathannak ment, akkor másnak is mehet. Talán csak a túl nagy paranoia beszél belőlem, de ezzel kezdeni kell valamit. Mi van, ha legközelebb egy ellenséges alak kaparintja meg, beférkőzve a katonáim közé? Mi van, ha az enyémet szerzi meg? Gondolni is kellemetlen volna rá.
De ezzel később foglalkozom, mert a képet látva rengeteg kérdés ötlik fel, amelyet fel is sorolok egyenként, lassan a nőnek. A válaszaim előtt azonban sóhajt és leül, mintha csak egy hosszú monológba kezdene. Magam is leülök és figyelmesen végig hallgatom, hogy mire képes és mire nem képes. A lényeg, hogy bármilyen módosításhoz új képet kellene csinálnia.
- Örülök neki, félre ne érts, de attól még tudni szeretem, hogy mire képes az a bűvölt tárgy, amit kapok. Hogy meddig feszegethetem a határait, vagy hogy meddig aktív. - mondom, aztán felkelve kezembe fogom az eddig lebegő képet. A falhoz lépek, ahol eddig egy térkép pihent, ám lekapva onnan hamar a kapott festményt teszem fel a helyére. Elég nagy, hogy kitöltse a teret, a vérvörös színek pedig illenek a fehér szobához.
- A Választott hatására alkottad meg ezt? - kérdezem, ismét megszemlélve a vonalakat. Ha nemet mondana, valahogy akkor se hinnék neki. Egy eltűnt démon után küldtem, majd rá pár napra, megkapom tőle ezt, egy élő nyomkövetőt hozzám, hozzá és az ezredeshez. Ha egy olyan erős démont, mint én, eltudtak kapni, akkor ez velünk is megeshet.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
86

Hétf. Márc. 27, 2017 7:36 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Ashtaroth & Leviathan
Tudod mikor szűnik meg mesének lenni a mese? Mikor elkezdenek hinni benne.


Ez a kép több kérdést hoz ki belőle, mint egy több feladatot érintő jelentésem. Egyszerre esik jól és rosszul faggatózása, mert bár örülök hogy ennyire érdekli a dolog, kicsit zavaró, hogy ehhez egy festmény kellett. Igaz, más esetben nyilvánvalóan zavaró lenne a rengeteg kérdés, ráadásul nem épp ráérő idejében szoktunk találkozni. Van, hogy csupán néhány perc áll rendelkezésünkre, mégis...
- Nem csak te szoktál vele gyakorolni. Alkalomadtán nekem is sikerül. Vagy tíz évente egyszer. A legutóbbi edzésünk alkalmával sikerült szereznem tőle egy keveset - magyarázom, ha annyira kíváncsi rá.
Másként aligha tudtam volna szerezni tőle, hacsak nem várom meg, míg újra egymásnak esnek az úrnővel és szétverik egymást. Minden esetre, áldom az eszem, hogy ilyesmikből mindig eltárolok egy keveset ahelyett, hogy eltüntetném. Sosem lehet tudni mikor kell, most viszont oda a készlet. Az összes a festményben van, aminek hála viszont nem valószínű, hogy egyhamar vérre lenne szükségem valamelyikük kereséséhez. Elég eljönnöm ezért a remekműért. Mert bizony az, az egyik legjobb alkotásom. A hosszadalmas faggatózás miatt megeresztek egy kisebb sóhajt, majd inkább kényelembe helyezem magam. Felesleges állva megbeszélni a továbbiakat.
- Mi lenne, ha egyszer csak úgy örülnél valaminek? Tudod nem volt egyszerű megfesteni, főleg nem megbűvölni. Ennek ellenére... Nem vagyok profi mágiahasználó. Még nem. Örülök hogy eddig eljutottam. Ami a véres dolgot illeti... Meglepő lenne, ha két helyre cseppre pontosan ugyanannyi vér kerülne egyetlen testből. A többin nem tudok segíteni. Tőlem ennyire tellett jelenleg. Ez is több, mint a semmi. Új porhüvely esetén pedig az új vérét bele kell fonni a bűvölésbe. Ugyanez igaz másokra is, kapacitása pedig... Nem tudom. Ha nyomon szeretnél még követni valakit, úgy készítek neked egy másikat. Ennél többre azonban az sem lesz képes - magyarázom kicsit elkomorodva.
Ezek szerint ez sem elég, hiába örültem annyira magamnak, hogy ezt ilyen szépen megalkottam. Ha többre vágyik, nem tudok vele mit kezdeni. Ez van. Adok neki egy festményt, erre egy komplett galériára vágyik. A kisujj és a kar esete. Azt hiszem, minden eddigi kérdésére választ adtam. Amennyiben mégsem, úgy bizonyára felteszi majd azokat újra. Vagy nem. Csakis rajta áll, nem rajtam. Én legjobb tudásom szerint próbálok majd felelni, miként eddig is.





Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
267

Hétf. Márc. 27, 2017 9:54 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Leviathan & Ashtaroth
❝ ... Cuius edis panem, illius et adspice nutum... ❞
Nem tudom eldönteni, hogy ilyen könnyű-e megszerezni a vérünket, vagy csak Leviathan számára gyerekjáték az egész. Jó, nyilván az enyémet nem nehéz, ha egyszer egy liternyivel locsoltam tele San Francisco utcáját, miután levágták a karomat. Na de Phelgor?
- Phelgorét hogy szerezted meg pontosan? - nem akarom, hogy az ilyesmi megismétlődhessem, így szólni fogok az ezredesnek, ha kiderült a módja. Veszélyes játék ez, még akkor is, ha csak nagyon kevesen értenek a vérmágiához a Pokol falain belül. Jobb biztosra menni mindig, minden körülmények között.
Közben tovább hallgatom, ahogy mutatja a használatot, satöbbit és kissé ráncolva a homlokom nézem, ahogy a vonalak mozogni kezdenek.
- Tehát a vér mennyiségét követi. És ha egyenlő mennyiségben vannak két helyen? Vagy mi van akkor, ha megváltoztatod a porhüvelyt? Ha megváltozik a véred? Vagy ha elhagyod a porhüvelyt, tehát eleve vérrel sem fogsz rendelkezni? Ez esetben hogy talál meg? - teszem fel a következő kérdéseket. Egy démonnál számolni kell azzal, hogy változtat az elképzelésén, testén. Mi van, ha füstformájában utazik valahova, vagy esett csapdába? Nem véletlenül nehéz minket nyomon követni, hisz nálunk a test is csak egy fajta ruha, amit levethetünk és felvehetünk egy másikat.
- Hozzá lehet adni a festményhez mást is, vagy ha már készen van, nem módosítható? Van kapacitása? - hasznos dolog ám ez, ha teljeskörűen lehet használni. Sokakat megfigyelnék vele, az biztos.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
86

Szomb. Márc. 25, 2017 2:52 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Ashtaroth & Leviathan
Tudod mikor szűnik meg mesének lenni a mese? Mikor elkezdenek hinni benne.


A kép úgy tűnik, elnyeri tetszését. Én láttam már eleget, így egész végig őt és a reakcióit figyelem, miközben próbálom elmagyarázni, mire is jó. Mikor megfordítja azért mellé lépek, hogy láthassam, amit ő. A kép apránként mozog odébb, ahogy a vöröslő jel mozog vonalai között. Ez ugyan nem olyan látványos küllemű mint a festmény, de mégiscsak egy térképről van szó. Nem szabad elveszni a részletekben. A lényege nem a benne lévő gyönyörködés, hanem mások megtalálása. Aztán érkeznek a kérdések is. Önelégülten elmosolyodom egy pillanatra, hiszen nem volt egyszerű úgy megszerezni elejtett vércseppjeik, hogy ne tudjanak róla. Annyira. Egyiket megbízásom megkönnyítette, a másikat pedig a rendszeres gyakorlás szokása.
- A tiédet akkor, amikor visszaküldtél a városba. A csatád helyszínéről. Phelgorét a barakkból, az enyémet meg mindig magammal hordom, úgyhogy az nem volt nehéz - magyarázom.
Lényegében ennyi a hogy és a honnan is. Másik kérdése már valamivel hosszabb magyarázatot igényel. Vagy kérdései, elvégre van még neki több is. Egy kicsit elgondolkodom, hogyan lehetne a legegyszerűbben bemutatni, hogyan is működik. Attól, hogy most azonnal triónk távolabbi tagjára fókuszál a térkép, nem jelenti azt, hogy nem tud minket is megmutatni. A kérdés számára, hogy hogyan.
- Nem mutatná egyikünket sem, de most például át tudod irányítani, egyszerűen csak... - kezdek bele, majd mutató ujjamba harapok egy jókorát, hogy vérem fakasszam ujjbegyemből, amivel felrajzolok egy, a Phelgort jelképezőhöz hasonló rajzot.
Az rúnákra és pecsétekre emlékeztető vérrajz eltűnik a vásznon, ami ezzel egy időben átcsoportosítva vonalait, pontosan a mi környezetünk térképére vált, tartózkodási helyünkön az újonnan felrajzolt, vérvörös rajzzal.
- Ugyanígy tudod aktiválni, ha egymagad vagy és keresed valamelyikünket. Mintha csak egy rúnát rajzolnál fel. Mindhármunknak megvan a saját jele. Ha felrajzolsz egy másikat, a hozzá tartozó vérét keresi, viszont csak a sajátoddal tudod aktiválni. Mások csak akkor láthatják, ha előtte használjuk. Ha egymagában ácsorog előtte, nem fog látni semmit, csak egy festmény sima hátulját.
Most pedig újra várok. Hol a térképet, hol őt figyelem, miközben odébb állok. Ezzel együtt a vörös rajz is megindul, lassan, de biztosan. Ebből tudhatja, hogy a sajátomat rajzoltam fel példaként, és hogy bizony ez a része is működik. Egyszerűen zseni vagyok! Ennek ellenére iszonyú fárasztó ilyenekkel babrálni, miközben más dolgom is van. Igaz, most adtam magamnak egy kis pihenőt, mielőtt újra Abaddon nyomába erednék. Vagy nyomai után, hogy tudjam, merre járt a választott.





Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
267

Szomb. Márc. 25, 2017 1:30 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Leviathan & Ashtaroth
❝ ... Cuius edis panem, illius et adspice nutum... ❞
Némán figyelem kérdésem után a pár pillanatig a nőt, aki mintha tanácstalanul álldogálna pár másodpercig. Karba teszem kezeimet, és türelmetlen sóhajtást hallatok. Sose volt bajom Leviathan társaságával, értelmes és okos nő, akire büszke tudok lenni munkája nyomán is, de akaratossága néha már képes kihozni a sodromból. Tudja, hogy nem akarok erről az egészről beszélni, még is rám erőlteti. Ha nem lenne fontos és megbecsült tagja a triónknak, képes lennék áthajítani most a falon. Pár mély levegő és ennek a gondolatnak a csírája is eltűnik. Főleg, ahogy végül oda nyújtja nekem a hengert, amelyet elveszek. A tetejét lepattintva húzom ki belőle a vászon anyagot, aztán telekinézis segítségével magam elé lebegtetem a képet. Kissé meglepve nézek a festményre. Egészen képes elterelni a gondolataimat, ahogy figyelem a vörös vonalakat, foltokat. Az embereket, démonokat, angyalokat. Mintha csak San Francisco falánál, verbuvált szövetségünkkel küzdenénk Gabrielék ellen. Valami hasonló lehet a jövőben, igen... Bár nem szívesen harcolnék azalatt a város alatt. Túl kevés a szárazföld, én pedig nem szeretek mély víz közelében harcolni.
A magyarázatára kissé ráncolom a homlokom, s egy intéssel megfordítom a festményt a levegőben, hogy láthassam a hátulját. Nem csak esztétikus, de hasznos. Ezt már szeretem.
- Hogy szerezted meg a vérünk hozzá? És ha egyedül figyelem, akkor kettőtöket mutat? - kérdezem, figyelve a pecsétet.
- Mások is láthatják ezt? - kissé ráncolva a homlokomat fürkészem tovább az alkotást. Ha csak bele gondolok, hogy egy ilyen tárgy valamelyik rosszakaróm kezére jut... Meglehetősen kellemetlen élmény lenne. Főleg Leviathan számára, aki inkognitóban dolgozik.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
86

Pént. Márc. 24, 2017 3:40 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Ashtaroth & Leviathan
Tudod mikor szűnik meg mesének lenni a mese? Mikor elkezdenek hinni benne.


Első néhány mondatom érezhetően tovább szította haragját, amire lényegében számítani lehetett. Nem fogalmaztam a legmegfelelőbben. Az én hibám. Jobban mondva, nem az enyém. Azé a választotté, akinek az érzelmi és agyi kapacitása sértő lenne a gyökerekre nézve. Mintha idővel azért enyhülne, ahogy belekezdek a beszámoló tartalmasabb részébe, ez azonban nem változtat sokat. Ugyanolyan komor marad, sejtem, hogy miért. Lényegében a képébe hazudtak, azt pedig nem szívleli túlzottan. Nekem sem tetszene, főleg azok után, hogy engem mozgósítottak a kiszabadításáért. Legalább ne cseszte volna el ennyire!
Hirtelen csendben maradok, hogy átgondoljam, miért vagyok még itt, ahelyett, hogy keresnék egy vak ivartalanítót Asmodeusnak. A jelentésem azon része letudva, elég csekély mértékű üdvrivalgást eredményezve. Valami más kellene, valami olyan, ami kicsit feldobhatja. Aztán áttérhetünk a kevésbé kellemesre, mint például Abaddonra és arra a tényre, hogy megkapta áhított fegyverét, ami valószínűleg egyikünkben sem hagyott kellemes emlékeket.
- Ezt neked hoztam - jut eszembe a bőrhenger.
Átnyújtom neki, bár lehet, nem épp a legjobb alkalom az ajándékosztásra, de sebaj. Talán jobban örül neki, ha megtudja, mi haszna a benne lapuló festménynek. Rég volt már, hogy megfestettem. Mostanra átesett még néhány módosításon, mi a kép hasznos részét adja, amellett, hogy szerintem kiváló dísz lehet a falon, egy megfelelő keretben. Ha engem kérdeznek, cseppet sem elfogulatlan véleményem szerint, Háborúhoz illő a rajta szereplő csatajelenet. Angyalok és démonok, valamint elvétve emberek teteme díszíti a csatatér földjét. Felettük a még állva lévők csatáznak, két táborba verődve. Egyiken angyalok hada, másikon angyalok, démonok és emberek vegyülnek egy nagy fal előtt és fölött. Akár egy jövőkép a jósolt csatáról, mi vár ránk, hacsak nem fúj visszavonulót a csirkeól embereket mészárolni vágyó fele. A vörös az alap szín. Különböző árnyalatokban, akár a vér, mi foltokban alvad, itt-ott egészen elsötétedve. Ha pedig megnézte magának, csak akkor kezdek majd bele a tárgy mágikus felének magyarázásába.
- Jó néhány térkép bele lett olvasztva, valamint a vérünk. A tiéd, az enyém és Phelgoré. Arra az esetre, ha valamelyikünk eltűnne. Meg tudja mutatni, merre található a vérünk legnagyobb mennyiségben. Mivel mi ketten itt vagyunk a festmény mellett, automatikusan Phelgor hollétét mutatja. A hátulján kirajzolódott térképrészleten lévő vörös pecsét - magyarázom, igyekezve minél érthetőbben előadni, mi haszna is ennek az eszköznek.
Gondolom rájött, hogy mi miatt döntöttem az elkészítése mellett. Egyrészt köze volt hozzá Asmodeusnak. Jobb is, ha csak ennyit tud. Azt inkább nem említem neki, hogy szó nélkül elmentem Agramonhoz, amint adódott egy megfelelő lehetőségem rá. Alighanem jelenlegi állapotában kitekerné a nyakam, megvárná hogy új testbe költözzek és annak is kitekerné. Vagy lefejezné, a változatosság kedvéért, valami olyan vassal, ami nem öli meg démoni füstfelhőm.





Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
267

Pént. Márc. 24, 2017 2:51 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Leviathan & Ashtaroth
❝ ... Cuius edis panem, illius et adspice nutum... ❞
Az első két mondatától nem nyugszom meg, sőt, most már nem csak arcizmaim merevednek be, hanem egész testemben megfeszülnek az izmok. Azt hittem, egyértelmű voltam, mikor jeleztem neki, hogy erről nem akarok beszélni, de úgy tűnik, most az idegeimen akar táncolni. Már éppen küldeném el egy sokkal hűvösebb éghajlatra, amikor neki áll hadarni. Szavai nem lepnek meg. Nem dühítenek tovább, inkább csak zavarnak, mert immár bizonyítottan biztos leszek abban, hogy a férfi az arcomba hazudott. Csak azt nem tudom, miért. Szörnyű sorsát hallva azonban keserűséggé válik minden dühöm. Egyetlen kérdés visszhangzik a fejemben. Ugyan az. Semmilyen racionális magyarázatot, logikus lépést nem találok tettében. Orrnyergemet masszírozva hallgatok egy percig. A tömlöcbe vetett angyal gondolata sem vidít fel különösebben. Ő nem hiszem, hogy választ adhat egyszerű kérdésemre. Arra csak is a férfi adhatja meg a választ.
- Remek. Majd kikérdezem. Ennyi az egész? - szólalok meg végül komoran, visszaengedve a kezemet az asztalomra. Habár szívesen rombolnék és ölnék, nem teszem meg. A kötelesség tudattal próbálom átvészelni ezt az egészet, Háború köpenye alá bújva. Neki köszönhetem az ép eszemet, már ha még az épelméjű kategóriába tartozom még. Szerintem sokan megkérdőjeleznének ebben a tekintetben. Talán két kezem is már őrültnek gondol már... Hiszen a szerelem megtalált. Háborút... Mindig is próbáltam távol tartani magamtól ezt az érzést. Úgy tűnik, nem próbáltam eléggé, most meg csak a baj van vele. Mindez megint miért? Miért? Csináltam valamit? Mondtam valamit? Megbántottam valamivel? Azon kívül, hogy későn küldettem érte... Azt hiszem, ezt soha nem fogom magamnak megbocsátani.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
86

Csüt. Márc. 23, 2017 9:49 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Ashtaroth & Leviathan
Tudod mikor szűnik meg mesének lenni a mese? Mikor elkezdenek hinni benne.


Nem jó ez így! Nagyon nem jó! Valahányszor meglátom így, úgy érzem, mintha gyilkolási vágya mindent körbelengene. Lehet, hogy így van, lehet, hogy csupán képzelem, ennek ellenére kihat a lelki világomra. Mintha újra ott lennénk. Azokban a percekben, mikor saját életemért kellett magyarázkodnom előtte. Tétje volt, nem is kevés. Nem egy egyszerű jelentés, hanem sokkalta több. Ez a fajta izgalom pedig utolér, akár akarom, akár nem. Lám, hiába bármi, nem veszett ki belőle az akkori nő. Sőt, most mintha még erőteljesebb lenne, annyi különbséggel, hogy talán egy fokkal nehezebben venné rá magát nyakam kettészelésére.
Hogy egy vak metélné körbe a kéjéhes tökét annak a rohadéknak! Mikor meghallom hogy miket mondott, nem sokon múlik, hogy ezt hangosan kikiabáljam. Nagy levegőt veszek és átgondolom a hallottakat. Nem mondta el az igazat. Biztos vagyok benne, hogy nem azt mondta amit kellett volna. Ha úgy lenne, most nem állna fenn ez a helyzet és nem egy fenevadat kellene szelídítenem.
- Tényleg győzködni kellett, és hát... a lotyó elmés megfogalmazás - szökik ki számon, mi valljuk be, nem biztos, hogy a legjobb megjegyzés jelen esetben - Bár pasas több volt.
Nem biztos, hogy így kellett volna folytatnom. Veszek egy nagy levegőt, aztán járkálni kezdek, hátha úgy megfontoltabban szólalok meg legközelebb, aztán arra jutok, hogy talán többet segítene, ha inkább regélni kezdenék. Végtére is ki tudja, mi belőle a fontos számára?
- Nem volt ám egyszerű. Tudod milyen nehéz volt őt meggyőzni, hogy próbáljon meg csendesen kisurranni velem abból az egérlyukból? Persze ehhez az is kellett, hogy meggyőzzem, nem veszem le róla a láncokat, amikkel az angyalok kordában tartották energiáit. Azokkal nem volt ereje tombolni, ami valljuk be, kettőnket elnézve, előnyösebb volt. Mire viszont rávettem, hogy csendesen szökjön ki velem, odáig jutottam, hogy jobbnak véltem levenni a láncok maradékát. Szétvertük őket, elváltak útjaink és ennyi - tartok egy gyors mesedélutánt, szinte levegőt se véve, nehogy ideje legyen megszólalni, vagy épp... közbekiabálni.
Ugyan hadarva mondtam a történetet, nyugodt vagyok. Nem mintha meglepne ezek után, ha elszállna az agya. A nyakamat sem hatná meg az esetleges szorongatás. Egyébként is van benne része bőven. Miért van az, hogy a legtöbb démonnak annak elkapása jut először eszébe? Ebből a szempontból rohadtul hasonlítanának a választotthoz.
- Ó, ha már a lotyókról volt szó. Az egyik mostanra már a tömlöcödben van - teszem hozzá mellékesen.





Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
267

Csüt. Márc. 23, 2017 8:08 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Leviathan & Ashtaroth
❝ ... Cuius edis panem, illius et adspice nutum... ❞
A nő pillantása elégedetlenségről árulkodik. Nem tetszik neki valami abban, amit lát. Talán a sok papír, talán, hogy egyedül vagyok. Talán a kettő együtt. Ismer már, tudja, hogy ezek miknek a jelei. Általában annak, hogy ha a saját embereim közé megyek, akkor nem sokan távoznának mellőlem élve. Azt pedig nem engedhetem meg magamnak, hogy még több vérét ontsam. Egy háború küszöbén minden toborozható, vagy harcképes személy jelentőséggel bírhat. Nem pazarolhatok, nincsen már bőség. Az emberiség szinte kihalt, így a démonok száma is stagnál: ha nem csappant meg. Leviathan kijelenti a számára egyértelműt. Nincs jó kedvem.
Idő húzására egy türelmetlen pillantást vetek rá, ám mielőtt megszólalhatnék, folytatja.
A választott nevére állkapcsom megfeszül, kezeim lassan ökölbe szorulnak. Épp róla próbálok megfeledkezni, és lám, megjelenik bal kezem, mivel indít...
- Igen, köszönöm is. Habár a herceg szerint győzködni kellett, hogy a lotyóitól elszakítsák. - hát.. nem pont a lotyó kifejezést akartam használni, de kicsúszott a számon. Mély levegőt véve dőlök neki az asztalomnak.
- Csak ezért jöttél, vagy van valami fontos is? - kérdezem, remélve, hogy terelni tudom a témát. Nem akarok erről beszélni. Idegessé tesz és nem akarom bántani Leviathatnt... új az asztalom is...



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
86

Csüt. Márc. 23, 2017 7:38 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Ashtaroth & Leviathan
Tudod mikor szűnik meg mesének lenni a mese? Mikor elkezdenek hinni benne.


Még jó, hogy Ashtaroth olyan magas, amilyen, különben ki sem látszódott volna a jókora papírhalmok közül. Ezt látva nem csodálom, hogy a szolgálók oly rémülten jártak fel-alá, én magam is aggasztónak találom. Ilyenkor sosincs jó kedve, de mégis miért? Ha ehhez annak a gyantázott barbárnak van köze, elmegyek és elintézem, hogy ne kelljen többé a lába közével foglalkoznia. Ujjaim megszorulnak egy pillanatra a bőrhenger szíján. Mély levegőt veszek, hallgatva rövid, ám annál többet követelő megjegyzését, mielőtt bármit is mondanék.
Végigmérem őt újra és újra. Ez közel sem az az eredmény, amire számítani lehetett volna. Ő maga háború. Tömör és lényegre törő, miközben a munkájára koncentrál. Bevallom, egy kicsit már hiányzott. Kedvelem munkamorálját és a tényt, miként értékeli a megfelelő információkat, de most... Szívesebben látnám másik oldalát, kinek ajkairól könnyebben folynak a szavak. Mivel ilyen állapotban van, tudni akarom, hogy mi történt.
- Nincs jó kedved - állapítom meg a nyilvánvalót.
Erre minden bizonnyal egy szúrós, vagy halállal fenyegető pillantást fogok kapni, ha a Lovas van előtérben. Az időhúzásnak nincs helye szemében, s lám, én mégis azzal kísérletezem. Nem is igazán azzal, inkább csak szeretném tudni, mi ennek a katasztrófának az oka. Utána felőlem visszaülhet az íróasztal mögé.
- Azt hittem, jobb hangulatban leszel most, hogy kérésedre felkerestem, és ki is szabadítottam Asmodeust - toldom meg korábbi szavaim.
Ha előbbi megjegyzésem nem lett volna elég beszédes, hát mostanra minden bizonnyal érti, hogy szeretnék hallani erről valamit. Aztán előfordulhat, hogy a reakció egy "Tudd, hogy hol a helyed, ne követelőzz kutya!" típusba tartozó morranás lesz.





Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
267

Csüt. Márc. 23, 2017 7:20 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Leviathan & Ashtaroth
❝ ... Cuius edis panem, illius et adspice nutum... ❞
Papírhalmok tornyosodtak az asztalomon. Általában Phelgorral nézem át őket, de most inkább kimenőt adtam neki. Nem akartam hamar végezni. Elakartam foglalni magamat, hogy ne gondolhassak Ő rá egy percig sem. Nem bírtam arra gondolni, hogy miattam senyvedett fél évig az angyalok markában. És amikor visszatért, az első az volt, hogy az arcomba hazudott. A munkába temetkeztem, szinte szó szerint. Még akkor is, mikor Leviathan jelezte, hogy jönni fog.
A tollam hangja sercegett a papíron, miközben aláírtam azt. Egy tompa puffanás, a viasz, minek szaga terjengett a szobában, címerem viselve dermedt meg. Összehajtottam, egy borítékba tettem, majd azt a többi közé. Újabb lap, átolvasás, rövid válasz. Aláírás, pecsét, elrakás. Ennyiből állt a dolog. Csak akkor tettem le a tollam, mikor nyílt az ajtó. Látszólag senki nem jött be, de én tudtam, hogy Leviathan volt szíves beengedni magát. Egy intésemre kattant a zár. Felkelek, a sok ülésben macskásodott tagjaim kiropognak kissé. Köszöntésképp biccentek, arcom kifejezéstelen. Mivel Háború van előtérben, hangomon se hallatszódnak a bennem lezajló érzelmek.
- Hallgatlak. - mondom, miközben a papírtartó hengerre pillantok a kezében. Nem tudom mi az, de úgy gondolom, hamarosan választ kapok rá.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
86

Csüt. Márc. 23, 2017 6:13 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Ashtaroth & Leviathan
Tudod mikor szűnik meg mesének lenni a mese? Mikor elkezdenek hinni benne.


Gondoltam nem árthat, ha adok néhány napot Úrnőmnek, mielőtt megérkeznék. Minden bizonnyal volt miről társalognia Olaffal az északival, ha már egyszer kiszabadítottam neki. Én pedig addig lefoglaltam magam. Hiába az angyalok elintézése utáni nyugalom és béke, hamar eluralkodott rajtam valami, ami mondhatni őrültségbe kergetett. Elmentem Agramonhoz. Erről inkább nem nyilatkozom a mai nap. Korábban, mindössze néhány órája küldtem egy üzenetet érkezésemről, de hamarabb nem jeleztem. Egyébként is, minden bizonnyal várja már a jelentést, hacsak nem Asmodeuson ücsörög. Még a gondolattól is kiráz a hideg. Nem, nem akarom elképzelni, mit művelhettek ezek ketten a kastély falain belül, vagy akárhol máshol. Dühös vagyok arra az alakra, amiért volt olyan béna és elkapatta magát. Az egója pedig azóta sem hagyott alább, holott bedugták egy tömlöcbe és ott lógott a galambszarban hónapokig. Talán le is vizelték. Persze nem feledhetem, hogy angyalokról van szó. Nincs szükségük ilyesmire, ahogy talán önmaguknak sem engednének meg effélét.
Azon szokásomhoz híven, mikor nem azonnal dolgozójába nyitok kaput, láthatatlan közlekedek az épületben, nagy hangot teremtve lépteimnek, mintha csak egy kolosszus közlekedne a folyosókon. Úrnőm jelenlétéről férfiasra változtatott hangon érdeklődöm, amíg útbaigazítást nem kapok az első szolgálótól. Nem kellett sokat kérdeznem, ugyanakkor valami nem stimmel. Nyomottabbak és rémültebbek a szokásosnál. Tekintetük bár emelik hangom irányába, hamar le is sütik. Előfordult ez máskor is néhányakkal, kék félték közeledtem, de nem egyszerre mindenkivel.
Előbb kopogok, s csak utána nyitok be. Az ajtó záródik mögöttem, az állítólagos három méteresnél jóval kisebb alakom pedig előtűnik, rögvest egy illedelmes főhajtással.
- Úrnőm! Jöttem, hogy jelentést tegyek az elmúlt napokról - tájékoztatom jövetelem okáról.
Nem mintha nem tudná. Ahogy már üzentem is neki jövetelemről, szándékomról is. Ha jobban belemélyedek Abaddon ügyébe, kevesebb alkalmam lesz erre. Tegyük hát meg addig, amíg csak lehetséges. Ráadásul van nálam valami, amit neki szánok. Henger alakú tárolóban, mikben térképeket is szokás cipelni, ez azonban hosszabb. Az egész Pokol térképe ráférne, elég szép méretben a benne lévő vászonra.





Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
267

Csüt. Márc. 23, 2017 5:02 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


***
szabad a játéktér


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
86

Vas. Márc. 12, 2017 11:44 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Ashtaroth & Leviathan
Amit én megígérek, azt vagy teljesítem, vagy elfelejtem.


Nem ellenkezek. Ha megtenném, csak feleslegesen idegesíteném, amihez most nekem sincs kedvem. Néha jobb uralkodni magamon, saját érdekemben. Persze ha nem lennék hullafáradt, más lenne a helyzet. Egyszerűen nekiállnék faggatózni, mit sem törődve azzal, hogy dühös lesz. Tovább tarthat így, hogy nem faggatom ki Asmodeusról, de nem érdekel. Most nem. Arról nem is beszélve, hogy közben továbbra sem ártana figyelnem Abaddont. Vagy legalább valakit ráállítani arra az időre, míg távol vagyok.
Látom, hogy zavarja valami, mégsem kérdezek. Helyette elfogadom a kiszabott feladatot és összeszedem magam. Kész vagyok az indulásra. Majdnem. A köpeny és az átok ellenszere hátra van. Nem is húzom utóbbival az időt, gyorsan megosztom úrnőmmel az információt és hogy mit kellene tennie. Szerencsére el is fogadja. Nagyszerű! Bár tény, hogy ilyesmivel kapcsolatban nem szokott ellenkezni. Többnyire megfogadja a hasonló tanácsokat, ugyanakkor minden bizonnyal közrejátszott az is, hogy ő és Háború megtapasztalhatták a fegyver undorító erejét.
- Igenis! - maradok engedelmes szerepemnél.
Nem sűrűn fordul elő ilyesmi. Az, hogy egyáltalán nem szájalok és faggatózom, ami... a végén még megkedveli a fáradt oldalamat. Remélem nem! Köpenyem csuklyáját ugyan fejemre húzom, de hogy fenntartsam férfias álcámat, el is tüntetem alakom egy látványos, gyorsan szertefoszló fekete füstfelhőben.
- Majd jelentkezem - mondom még férfiasra vált hangon - Engedelmeddel... Jó éjszakát, Úrnőm! - egy újabb fejhajtás, mit nem láthat, de vélhetően tisztában van vele az elmúlt évezredek után.
Gyorsan távozom, egyenesen egyik rejtett odúmba masírozva, nagy hangot adva kastélyon belüli lépteimnek. Néha nem árt egy kis színjáték. Had maradjanak abban a tévhitben, hogy férfi vagyok. Egy monstrum, nem mellékesen, aki minden bizonnyal közel áll úrnőjéhez, ha az siet hozzá, amint hall érkezéséről az éjszaka közepén.





Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
267

Vas. Márc. 12, 2017 10:56 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Leviathan & Ashtaroth
❝ ... Cuius edis panem, illius et adspice nutum... ❞
A nő nem szájal vissza és nem is ellenkezik, mikor kimondom a nevet. Láthatóan kell neki pár másodperc, míg felfogja, kire gondolok, de amikor látom az arcán a megvilágosodást, akkor sem kezdi húzni a száját. Helyes. Nem vagyok abban a hangulatban, hogy most részletesen kifejtsem neki, miért van szükségem az egyik legerősebb választottra... ha még él. A gondolatra enyhe görcs ugrik a gyomromba. Tudom, hogy Leviathan megfogja találni. A kérdés az, hogy milyen kondícióban. Néha ostobának érzem magam, amiért ennyi ideig vártam. Amiért egy ilyen fontos, politikát érintő probléma kellett ahhoz, hogy utána küldessek. Azonban megpróbáltam bízni Jezebeth embereiben - láthatóan teljesen feleslegesen.
Lehet, hogy ostoba várakozásom ölte meg. Ki tudja.. lehet, hogy ha csak pár nappal, vagy pár hónappal előbb elküldöm Leviathant, akkor megmenthetem. A bűntudat olyan erősen kezd marni, mint sav az acélt. Figyelem, ahogy a fáradt nő összekapja magát és engedelmesen elfogadja a parancsot. Végül közelebb lép és oda nyújt egy pergament, rajta utasítások, recept. Meg is kapom a magyarázatot hozzá, mire bólintok.
- Holnap első dolgom lesz. - hangom továbbra is kemény és hideg, épp úgy, mint arckifejezésem. Előbbi érzéseimnek nyoma sincs bőrömön, vagy hangomban, tartásomban. A papírt összehajtom, majd az asztalomhoz lépve elteszem a felső fiókba.
- Most menj. Minél hamarabb legyünk túl ezeken. - utasítom rá pillantva. Amint eltűnt, én lerogyok a székemre az asztalom mögött és a karfára könyökölve ugyan azon kezemmel államat kezdem tartani, ujjaimmal masszírozni. Magam elé meredve gondolkodom, hogy vajon a démon régiójába is küldjek kémeket, akik az alacsony rangú démonok között kémkednek. A paranoia nem hagy nyugodni... majd holnap megbeszélem Phelgorral.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
86

Szomb. Márc. 11, 2017 10:36 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Ashtaroth & Leviathan
Amit én megígérek, azt vagy teljesítem, vagy elfelejtem.


Amíg Ashtaroth magában gondolkodik, lecsukom szemeim pihenés gyanánt. Örülök, hogy nem hadonászott sokáig a kivont pengével. Mikor mégis megengedek magamnak egy pillantást arcára, látom rajta az idegesség nyomait. Nem csodálom, én is az lennék. Van egy választott, aki ki tudja, mit tervez? Úrnőm dolga pedig az, hogy gondoskodjon róla. Minden egyes eszközt a kezébe akarok adni. Ha már egyszer belemásztam és ezt követően ráállított Abaddonra, meg kell tennem. Meg is akarom. Le akarom törölni a képéről az állandóan előkerülő, önelégült mosolyt.
Megállom, hogy megszólaljak. Mindent elmondtam, amit jelenleg tudok. A többi csupán feltételezés, s bár szoktak lenni jó megérzéseim, én sem vagyok tévedhetetlen. Legnagyobb sajnálatomra. Nem ismerem annyira a célszemélyt, hogy pontosan tudjam, mikor mire gondolhat. Ha így lenne, máris közölhetném, hogy mire készül, de jelenleg... lényegében gőzöm sincs. Mikor megkapom az utasításokat, összekapom magam. Felkelek, végtére is nincs szükség időhúzásra. Az átkozott kardot visszaveszem magamhoz és övemre csatolom, hol biztos helyen pihen. Közel kezem ügyéhez, távol az illetéktelen mancsoktól.
Szíves örömest elbeszélgetek Háborúval, máskor. Nem most, mikor leginkább arra van szükségem, hogy pihenjek egyet a vámpírfészek előtt. A hallott név viszont elgondolkodtat. Mintha már hallottam volna, s valóban, hamarosan be is ugrik, honnan. Ó, szentségtelen Pokolura. Hát róla van szó. Gőzöm sincs, mennyire lehet ez hasznos, de a parancs, az parancs. Pedig legszívesebben hagynám elrohadni. Talán még segítenék is lemállasztani csontjairól a húst. Őt okolom azért, mert Ashtaroth elhagyta kezét. Úrnőm fájdalmáért és veszteségéért, mit jogosan követelhetne vissza rajta. A munka viszont munka. Ha meg kell találnom, megteszem. Talán azért kell ennek megtörténnie, hogy az előttem lévő lovas képes legyen lezárni életének ezen fejezetét. Szíves örömest végignézném, miként cincálja darabokra, kár, hogy erre aligha látok esélyt. Van oka annak, hogy miért pont most ad parancsot.
- Ahogy óhajtod! - fogadom el utasításait egy főhajtással.
Zsebembe nyúlva egy papírt veszek elő. Egyik felén néhány utasítás, másik felén egy rúna rajza. A rajta lévő recept alapján szükség van ritkább és egészen hétköznapi alapanyagokra is, egy tinta kikeveréséhez. Azzal kell felrajzolni, vagy épp tetoválni a jelet.
- Ezt amint lehet, tetesd magadra. Ha nem probléma, úgy Phelgorra is. Ez képes megvédeni titeket az átoktól. Hasonló a kardhüvelyen lévő pecséthez. Bármire is készüljön Abaddon, nem akarom, hogy védtelenek legyetek ezzel szemben - csúsznak ujjaim a gyűlölt eszköz markolatára.
Már most elegem van ebből a piszkavasból. Jó dolog, hogy képes voltam létrehozni, de rohadtul idegesítő, hogy át kell adnom másnak. Olyasvalakinek, akin egyelőre képtelen vagyok eligazodni.





Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
267

Szomb. Márc. 11, 2017 9:57 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Leviathan & Ashtaroth
❝ ... Cuius edis panem, illius et adspice nutum... ❞
Idegesen járkálok, az energiáim pedig kavarognak. A kialakuló helyzet kezd nem tetszővé válni.. Nem is az a baj, hogy Abadonnak ilyen fegyvere lenne: a fegyvert körbe vevő hamis függöny aggaszt. Az állítólagos titkos küldetés amelyet csak Abaddonra bízott a nagyúr. Nem hiszek ebben... akkor miért nem szolgáltatott volna Lucifer egy mágust? Egyenest bal kezét, Agramont? Megcsinálhatta volna neki és mivel Luciferhez hű, nem kellett volna egy harmadik, idegen személyt bele vonni. Egy névtelen, erős mágust keresni. Egyre inkább az a sejtésem, hogy olyan dolog kezd kialakulni, amelyet egyedül nem fogok tudni kezelni. Ha itt elszabadul a káosz - Abaddon leleményességét és erejét ismerve lehetséges -  akkor minden egyes apró erőre szükségem van, hogy elfojthassam.
A gond az, hogy van egy régió, amely jelenleg fél lábon áll és imbolyog... Ez pedig észak. Asmodeus eltűnése után Jezebeth vette kezébe a dolgokat, amíg ura vissza nem tér, vagy haláláról hírt nem kap. Baj ezzel nincs is. A baj azzal van, hogy Jezebeth-el ki nem állhatjuk egymást és a kommunikáció legkisebb fajtája se megy közöttünk jól. Ő gyűlöl engem, én pedig nem viselem el azt a rátarti, pofátlan, pimasz viselkedését, nem úgy, mint anno a herceg. Végig hallgatom Leviathant és megállok a járkálásban, rá nézek. Meg kell erősíteni a Poklot, a zsigereimben érzem. Viszont felhívni sem szabad erre a figyelmet, s továbbra sincs elég bizonyíték arra, hogy a fejét vegyem. Ezért a kardot kénytelen leszek visszanyújtani a nőnek.
- Jó. Vidd el neki a kardot, add oda. Utána pedig el kell menned és meg kell keresned az Első Választottat, Asmodeust. - mondom, ellentmondást nem tűrő hangon. Eddig vártam rá.. Reménykedtem, hogy visszatér, vagy hogy Jezebeth katonái megtalálják, de láthatóan inkompetens az egész banda. Ha ők nem képesek rá, akkor majd én küldök valakit, aki se-perc alatt leköveti őt.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Leviathan
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
86

Szomb. Márc. 11, 2017 8:44 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Ashtaroth & Leviathan
Amit én megígérek, azt vagy teljesítem, vagy elfelejtem.


A kard, még ha csupán centikre is, kicsusszan a hüvelyből. Szörnyű, kimerítő érzés kerít hatalmába, s kis híján összerogyok ültemben. Képzelhetjük, mire lenne képes egy csatában kimerült angyalsereg, vagy épp démonsereg ellen. Hatalmas erővel bír, mire jobb lesz felkészülni. Magam sem tudom, hogy sikerült végül megalkotnom, de mindez azt bizonyítja, hogy fejlődök. Nem hiába a sok gyakorlás és kísérletezgetés. Tudásom bővül, szinte folyamatosan, csakhogy... Érdemes egy efféle tudást birtokolni? Ha kitudódna, megannyi ember vadászna rám, s biztos vagyok benne, hogy azt, mit mi átéltünk, a kastély valamennyi szolgálója megkóstolta.
- Magam sem hittem, hogy képes leszek elkészíteni, de most, hogy sikerült... Tudnod kell róla. Arról, hogy lehetséges. Úgy vélem, ezek után jobb, ha odaadom neki és ezt használja, semmint más munkáját. Ez ellen képesek leszünk védekezni - magyarázom helyemen ülve.
Figyelem miként járkál. Bőröm bizsergetik háború hullámai, megbolygatva bennem az adrenalint, mi arra vár, mikor fog előtörni a lovas teljes egészében. Nem biztos, hogy most szívesen találkoznék vele, de ennek egyszerűen nem tudok parancsolni. Még akkor sem, ha elrejteni el tudom, miként most is teszem. Valószínűleg kapnék, ha meglátná pillanatnyi izgatottságom.
- Azt mondta, készítsek olyan fegyvert, amivel az emberek meg tudják védeni magukat az angyalok pengéitől. Gondoltam egyszerű, hagyományos, rúnátlan kardok megteszik, de... Mielőtt távoztam volna, azt mondta, az lenne a legideálisabb, ha olyat alkotnék, ami gyengíti a mágiát. Lehetőleg csak az angyalokét - avatom be a részletekbe, mik korábban kimaradtak.
Várok egy keveset. Mindössze néhány légvételnyit, hogy emészthesse a hallottakat, aztán veszek egy nagyobb levegőt. Már ezért is nyakam szeghetné, s talán nem is hibáztatnám, végtére is komoly dologról van szó.
- Úgy vélem, az utóbbi lehetetlen. A démonok atyja maga is angyal, képtelenség, hogy készíteni tudjunk olyan fegyvert, mi csak az ő fajára van hatással. Ha valaki mégis megcsinálja, az Agramon lesz, nem én. Másnak minden bizonnyal lehetetlen.
Elhallgatok. Várom az ítéletet, a döntést, hogy mi legyen. Már elmondtam, hogy szerintem miért kellene átadni a fegyvert. Még mindig jobb egy olyan erő ellen harcolni, mi bár legyengíthet minket, de ismerjük mibenlétét és védekezhetünk vele szemben, mint egy idegenkéz által alkotta hatalommal szembenézni. Márpedig ahhoz, hogy megtudhassuk, mit akar Abaddon, valamit lépni kell. Valamit kapnia kell, lehetőleg olyat, ami bizakodással tölti el a velem folytatott munkával kapcsolatban.





Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


 
Ashtaroth kastélya
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
 Similar topics
-
» Magyarország misztikus helyei

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: