☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Ashtaroth kastélya

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Vas. Szept. 10, 2017 12:43 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Fato iunguntur, fato solvuntur amores... ❞
A választ hallva, arckifejezését látva kis mosoly húzódik az ajkaimra. Felkelek, mikor maga után húz, utána sietek a tömegen át. Néha meglepődök azon, hogy visszatekintve mennyit változtam. A mosolyok, a vágyak, a ruha, a kapcsolat, a tervek... És mindezt majdnem egycsapásra egy férfi miatt. Legalább is... a sok ezer évhez képest ez az egy év egycsapásnak tűnik. Kicsit talán meg is ijeszt a gondolat, hogy Asmodeus mi mindent képes előhozni belőlem. Kettőnk közül én változtam igazán, és merem remélni, hogy a javamra. Még is, vannak olyan gondolatok a fejemben, amelyek nem hagynak nyugtot. A vele vívott csaták soha nem lesznek már ugyan olyanok, mint voltak. Sosem fogok már rá úgy tekinteni, mint egy feláldozható harcosra a cél érdekében: pedig ezt követeli meg rangom és felelősségem... Ezt pedig meg kell oldanom.
Amint elhagyjuk a barakkot, jelez, hogy vezessem. Egy apró mosoly játszik ajkaimon, s elindulok vele a kastély hátsó része felé, ahol nincs más, csak a hatalmas kőfal, s a hegyek lábai, amik aljába simulnak. Van erre egy titkos bejárat, amely a kastély alatti folyosórendszerbe vezet, onnan pedig egy cselédfolyosóra tudunk átmenni. Egy kisebb labirintus, ha jobban tetszik. Könnyű eltévedni benne, itt-ott még rejtett csapdák is vannak bizonyos folyosókon. Olyanokon, amelyek nem vezetnek sehova, de egy betolakodó, ki épp eltéved, ezt nem tudhatja. Az itt élők ismerik a biztonságos utakat, ahogy én is.
- Ne kóborolj el. Veszélyes ide lent. - mondom neki, miközben a falnál kinyitom a rejtett ajtót és belépek vele a sötét folyosóra. Egy fáklyát gyújtva indulok meg előtte a szűk helyiségben. A falak szürkésbarnán köszönnek vissza a fényben, árnyékunk hosszú fekete foltot vet rájuk. Csak úgy ontják magukból a Pokol melegét, ide lent talán melegebb van, mint a kastély bármely más részén.
Végig vezetem őt a folyosókon. Egy cseléd nem sok, de annyival se találkozunk a folyosókon, hiszen most mind vagy szórakozik, vagy kiszolgál a barakkban. A kastély normális folyosójára érve minden kihalt és csendes. Egy emelet felfelé a lépcsőkön, behúzódok vele egy sarokra, s megvárom, míg a járőröző katonáim elhaladnak vonalukon. Ezekben az üres másodpercekben lopok is tőle egy csókot, s csak azután haladok tovább szobám felé vele. Az ajtóhoz lépve hozzáérek, már nyitom is az ajtót, s engedem be őt. Alig hogy belép mögöttem, és becsukódik az ajtó, én már lépek is oda, szorítom neki a fának vállainál fogva, tapadok hevesen ajkára.

I foundOutfit©


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Szer. Aug. 16, 2017 7:17 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Ashtaroth & Asmodeus
My heart is ever at your service


Ashtaroth sohasem volt olyan személy, nő, aki el tudta volna engedni magát ennyit démon társaságában. Már nem annyira feszült, mint azelőtt, mikor kettesben tudunk lenni, nyugodtnak látom, gondtalannak. De az egész este alatt éreztem rajta, hogy csupán formalitásból maradt a tömeggel, minket ünnepelni, nem pedig azért, mert felhőtlenül jól érezte volna magát. És ez a kifejezés az arcán.. komolyan zavarja, hogy úgymond kicsúszott a kezéből az irányítás és egy idegen zavaroghatott saját palotájában úgy, hogy észre sem vette azt.
Ebben különbözünk, Ő és én. A közvetlen környezetemből rögtön tudok két olyan démont mondani, akikről tudom, hogy ha nem figyelek, rosszban sántikálnak. Félik az életüket, ezért sohasem vétenének hibát, de tény és való, hogy Gráinne és Bathym megérik a pénzüket. Néha én magam sem értem, hogy miért bízom fontos dolgaimat ilyen kóklerekre, de azt nem vitathatom el tőlük, mennyire jók a rájuk bízott feladatokban. Még is, mikor épp hátat fordítok, ők maguk dúlják fel palotám és régióm területét. A rend még is uralkodni képes a káoszban. Ettől más és még is hasonló Észak és Kelet. A birodalom pedig a kettő ötvözése lesz majd.
Mielőtt reagálhatnék a behatolóra, már huncut mosoly ül életem nőjének ajkán. Ettől én is azonnal elvigyorodom, bár szavaitól vigyorom hamar lefagy, majd arcom elkomorodik. Mélyen gondolataimba kell ásnom magam, hogy válaszolni tudjak. Ha arra akar célozni, hogy el tudom-e zárni Kéjt, nos a válaszom nem. Kéj rengeteg változáson ment keresztül, mióta Ashtaroth az ágyamat melegíti. Azelőtt két heppje, a háremhölgyek és a Földön végzett feladataim voltak csupán, mintha nem ismerte volna igazi vágyait, vagy önmagát. És amit Ash mutatott neki, őt és engem is meglepett és magával ragadott. Elsősorban Kéj miatt nem nézek más nőre. Ő diktálja a szexuálitásomat és neki csak a Lovas kell. Ha pedig lenne merszem megfosztani tőle a lehetőséget, hogy élvezze imádatának tárgyát, biztosan bosszút állna érte. Mikor fogságomból visszatérvén megvontam tőle a Lovast, napokig nem hagyott aludni és csak kínzott.
Hümmögni kezdek, most már játékosabban, arcvonásaim is lágyulnak. Közelebb hajolok hozzá, tekintetemből forró vágy sugárzik, ismét kiül egy pimasz vigyor a képemre.
- Nem feltétlenül. - Válaszolok röviden, meghagyva magamnak tervemet. Kéj valóban eget rengető energiákat produkál mostanában, de ennek nem kell messzebbre kerülnie Ashtaroth lakrészénél. Nem egyszerű, de nem is lehetetlen.
- Azt hiszem, próbát kellene tennünk. - Nevetek fel halkan és csuklójánál megragadva húzom magammal, hogy elvesszünk az ünneplő sereg sokaságában. Hiába örvendeznek értünk, a fele társaság már olyan részeg, hogy azt sem veszik észre, mi haladunk el épp mellettük. A barakk ajtajához érve egyszer sem állítanak meg minket.
Karomat a kastély felé tárva hagyom neki, hogy vezessen a folyosókon. Egészen élvezem, hogy kerülgetnünk kell a szolgákat, őröket és katonákat, hogy észrevétlenek maradhassunk. De a rejtett zugokat és folyosókat Ő ismeri, így követem, bármerre is lépjen. A közelgő történések lehetőségére Kéj már törne is fel belőlem, de visszarugdosom kis szobájába. Közben Harag felnéz körmének reszeléséből és öblösen röhög Kéj sanyarú sorsán.





Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Pént. Júl. 21, 2017 6:48 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Fato iunguntur, fato solvuntur amores... ❞
Elgondolkodok azon, ami történt. Annyira megzavartuk a barakk és a kastély mindennapi életét, hogy a felfordulásban egy idegen betudott lógni. Ezt nem engedhetem meg magamnak. A karfán könyökölve, megtámasztott kezemmel államat tartom, ujjaimmal alsó ajkam simogatva tervezgetek. Akkor eszmélek fel, mikor meghallom a kérdését. Ekkor normális ülőhelyzetbe vonom vissza magam, majd megingatom a fejem.
- Egy idegen került a falaim közé. Szélnek eresztette a lovakat... - vázolom röviden a helyzetet. Mondjuk ennél többet én sem tudok, de az biztos, hogy Phelgortól részletes jelentést fogok kérni. Ez mondjuk nem tűnik túl nagy dolognak, amely továbbra is igényelné a figyelmem, főleg egy ilyen napon.. így amikor a férfi újfent kérdez, s meglátom szemében a csillogást, pillantásom végig futtatom a katonákon.. az érdekel, mennyire ittasak, feltűnne-e nekik a hiányunk, vagy az energiák, de még csak most kezdődött a "buli", így még túl józanok. Visszapillantok a férfire, végig tekintek a nedvesen csillogó, feszülő bőrén. Nekem is eszembe jutnak dolgok, amiket szívesen tennék vele... De nem akarom megbolygatni a bolyt. Nincs közük ahhoz, hogy Asmodeussal mit csinálunk, márpedig Kéj eléggé... feltűnő jelenség mostanában. Az energiái nagy területet, hevesen járnak be, mikor feltörnek a hercegből.
- Talán... - mondom egy huncut, játékos kis mosollyal a szám szegletében, miközben kissé közelebb hajolok hozzá.
- Attól függ. "Lebuknánk"? - kérdezem halkan, kék szemeimet mélyen az övébe fúrva. Arcomon egy apró, félmosoly bujkál, miközben arcát fürkészem. Kíváncsi is lennék... vajon képes rá?

I foundOutfit©


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Pént. Júl. 21, 2017 12:22 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Ashtaroth & Asmodeus
My heart is ever at your service


Test testnek feszül, hömpölyögnek az energiák a barakkban. Egyetlen pillanatig sem erőltetem meg magam, de ugyan ezt látom az ellenem kiálló katonán is. Nem vérre menő küzdelem ez, sokkal inkább szórakozás, még ha ez inkább az én seregem jellemzőbb. Iszunk, verekedünk, akár a barbárok én pedig ezt maximálisan élvezem. Lételemünk a harc, nem tudjuk levetkőzni szabad időnkben sem. De nem is szeretnénk.
A tömeg őrjöngése hajtja benne Haragot, de nem engedem neki, hogy jelen legyen. Se azt nem szeretném, ha eldurvulna a harc, se azt, ha Háborút esetleg felkeltené. Ez a szórakozás órája és nincs rá egyáltalán szükség. Mostanában amúgy is hadilábon állok vele, nehezen tudom kontrollálni, erről azonban senkinek nem beszéltem még. Harag Háborút akar, harcmezőn lenni és nem csak nézni, ahogyan edzem a katonákat és angyalokat ölök néha napján. Vérengzést, gyilkolást szeretne és mondhatjuk úgy is, hogy hiányzik neki Háború. De nem azon a szinten, mikor összeveszünk és egymásnak esünk, mert tudja nagyon jól, hogy Kéj elveszi kezéből a gyeplőt végül és akkor Harag szórakozásának vége. Olyan gondolatokat ébreszt ezzel bennem, hogy a közelgő háborúnak már el kellett volna kezdődnie, ezzel pedig amúgy is türelmetlen természetemet tovább korbácsolja. Ha másoknak ezt nem is mutatom, saját gondolataimmal és az egyedülléttel nehezen birkózom meg. Ha elzárom őt, elhallgattatom, csak még jobban nyomul bennem a felszínre, dühíti.
Most azonban azért sem engedem őt a felszínre. Kellemesen küzdök puszta kezes harcot a katonával, még ha az egyik könyökkel bevitt ütésemtől orra vérben ázik. Mintha ő is kezdene ráérezni, miről is szólhat a seregemben szolgálni, mert az ütést követően ördögi vigyorral arcán ront nekem. Mintha ő is élvezné, ettől embereim pedig csak még hangosabban üvöltenek.
Egyetlen percre terelem tekintetem leendőbelim felé. Arca komolynak, kissé feszültnek tűnik. Valahogy az őrjöngő tömeg energiáin nem fut már keresztül Iumentum zavartsága. Egy erősebb, jobbos ütéssel padlóra küldöm a katonát, hogy csatlakozhassam ismét Ashtaroth-hoz. Enyéim ezúttal hangosabban adnak örömüknek hangot én pedig elvegyülök a tömegben, hogy végül Háború mellett kössek ki. Visszaülve mellé fedetlen felső testemet izzadtság borítja. Megtörlöm homlokomat kezemmel és kérdőn nézek rá.
- Minden rendben? - Kérdem tőle, majd az egyik kupát leveszem a tálcáról, amit egy démon nyújt felénk és felhajtom az egészet. Kellően megizzasztott a bunyó, még ha erő nem is volt benne, gyakorlásnak, bemelegítésnek tökéletes volt. Ennek ellenére úgy érzem, szomjazom.
- Lenne kedved elvonulni? - Nézek rá komolyabban, de szememben vágy csillan. Amióta csak felvette ezt a ruhát, csak olyan gondolatok járnak a fejemben róla, hogy mennyire jól esne letépni róla, megszabadítani testét az anyag takarásától és látni csodás vonalait, érinteni bőrét, kényeztetni érzékeit. Tartok kissé tőle, hogy ha sokáig időzünk a barakkban, úgy belevonnak az ünneplésbe, hogy sosem szabadulok tőlük. Megfelelő mennyiségű alkohol után elveszteném a fejem.





Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Csüt. Júl. 20, 2017 8:16 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Fato iunguntur, fato solvuntur amores... ❞
És ismét a baltaarc, amit akkor is vágott, amikor egy ideig eltávolodtunk egymástól. Azután, hogy visszatért és az arcomba hazudott. Ha rejtegetni is akarja, tudom, hogy valami nem okés most vele. Sóhajt is egyet, lehajtja a fejét, amely ismét csak engem igazol. Nem értem, miért van szükség erre. Végül meg is szólal, próbálja terelni a dolgot. Kissé megcsóválom a fejemet, de ha nem akar gondolni rá... hát hozzá bújok, adok egy apró csókot vállára, ahogy magához húz. Ekkor kezdik a katonák buzdítani Asmodeust, csábítják a harcra. Halkan elnevetve magamat húzódom el egy kissé, és figyelem, ahogy bocsánatot kér, majd egy homlokcsók után fel is kel és már megy is, hogy kiharcolja magát. Nem tartom vissza. Ez teszi őt láthatóan boldoggá, én pedig szívesen nézem. Kényelmesen elhelyezkedve figyelem, ahogy egyik katonám ki áll ellene. Persze nem kételkedek abban, hogy Asmodeus ellen esélye sincs, de legalább van töke bevállalni. A másik pedig az, hogy most csak szórakoznak. Játék az egész, nem vérre megy, így nincs is okuk arra, hogy hamar bevégezzék. Csendesen figyelem, ahogy a két harcos végül egymásnak esik. A tömeg őrjöng, ezúttal az én katonáim is feloldódnak. A szórakozott fogadások persze zajlanak, nevetnek, biztatják a másikat, ordítanak. Az én fülemet még sem éri el a zaj. Csak Asmodeust figyelem. A csodálatos, megfeszülő testet, a bőre alatt lüktető energiákat. Szerelmes pillantásomat csak akkor veszem le róla, mikor megérzem saját energiáim ingadozását... de nem harag felé. Kissé oldalra fordítva a fejem pillantok hátra a vállam felett... Iumentumot érzem. Nem is telik el egy perc sem, már egy katona lohol hozzám. Hajol a fülemhez és közli, hogy a lovak elszabadultak, valami idegen szélnek eresztette őket, de az ezredes már a nyomában van.
- Tereljétek vissza őket. Károk? - a "nincs jelentős, úrnőm" szavak után biccentek egyet és elküldöm a dolgára. Ezután terelődik vissza a pillantásom a harcolókra, s habár továbbra is figyelem őket, közben már további gondolatok is cikáznak a fejemben.

I foundOutfit©


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Hétf. Júl. 17, 2017 7:32 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Ashtaroth & Asmodeus
My heart is ever at your service


Igyekszem annyira magamra erőltetni fa arcomat, amennyire csak lehetséges. Semmi értelme nem lenne egy ilyen örömteli estét elrontani azzal a démonnal, kit még maga Ashtaroth sem szívlel túlságosan. Az elmúlt hónapokban Jezebeth mindent elkövetett, hogy megváltoztassa véleményemet a nőről, a gond csak az volt, hogy maga jobb kezem sem sejtette, mennyire régóta és milyen mélyen ásta belém magát a Lovas. Hirtelen felindulásnak, szeszélynek látta csupán, pedig egy régen megfertőzött férfi elme vágyainak kiteljesedése volt az a nap. Még mindig emlékszem, milyen volt elhagyni a kastélyt és visszatérni seregemmel Északra. Mint egy kölyök, úgy éreztem magam, napokig egyszerre tudtam volna ugrálni örömömben és üvölteni a zavarodottságtól.
Figyelem a tömeget a nő vállának kecses vonala fölött és csak akkor nézek ismét gyönyörű szemeibe, mikor szavakat intéz hozzám. Még azelőtt kicsúszik egy sóhaj ajkaimon, mielőtt képes lennék megfékezni azt. Lehajtom a fejem, hogy erőt vegyek magamon és kizárjam mindezt. Nem tudom, hogy és miért tört így rám ez, de nem most kellene megbeszélnünk. Tudom, mit kell tennem, de nem biztos, hogy képes vagyok rá. Vagy ha képes is, akkor jó ötlet-e. Hülyének amúgy sem lenne érdemes tettetni magamat. Kiváltképp Ashtaroth előtt nem. Tisztelem őt ennyire.
- Később, Ash. Élvezzük az estét. Egymás társaságát. Gondoljunk a jövőre. -- Ahogy átkarolom, magamhoz szorongatom kissé. Közelsége, a csodás jövőnk képe, ahogy előttem lebeg, a tudat, hogy csak az enyém és ezt nem másíthatja semmi. Jezebeth-el kapcsolatos aggályaim csillapodnak. Ismét csókot lehelek ajkaira, mikor hallom, hogy a tömeg kántálni kezdi a nevemet. Hangosan, remegnek a falak. Nyilván az én embereim lehetnek ennyire merészek, felöntve a garatra nem is olyan nehéz ez számukra. Vagy úgy egyáltalán.
Elvigyorodom, mert most már elvárják tőlem, hogy csatlakozzam hozzájuk. Tudják, hogy később annyiszor leszünk még az este folyamán egymáséi, hogy most kijár nekik is a figyelem. Persze ez kimondva fejvesztéssel járna, de ismerem őket. Ők is engem.
- Bocsáss meg. - Nyomok még egy csókot homlokára, tiszteletem jeléül és az őrjöngő tömeg felé indulok, hogy csatlakozzam a puszta kezes harcokhoz. Egyik kapitányom a 13-ból hangosan invitálja ellenem Ashtaroth seregének tagjait, ám azok nem mozdulnak. Bizonytalanságot látok tekintetükben; legyenek olyan bátrak, hogy nem mondanak ellent, de az vajon tiszteletlenség volna? Új a helyzet mindenki számára, így könnyedén töröm meg a jeget.
- Te ott! - Mutatok rá az egyik katonára, kinek szemében látok némi tököt is. Előlép a többi közül, nehezebb páncélzatának darabjaitól megszabadul, fegyverét társának nyújtja. Égni kezd a tekintete. Most megmutathatja... És ahogy nekikezdünk, nem csak sajátjaim, de Ashtaroth katonái is szurkolnak, ki éppen kinek. De a barakk úgy zeng, mint soha azelőtt. Ebben biztos vagyok.





Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Vas. Júl. 02, 2017 12:11 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Fato iunguntur, fato solvuntur amores... ❞
Némán fürkészem az arcát, a mosolyát, amely megváltozik, s nem épp vigyorba fordul. Inkább olyanná változik, mintha rossz gondolatok nyomasztanák. Elmondja, hogy mikre tanította a bal kezem, és hogy remek harcos lehet belőle idővel, ha gyakorol, de valahogy ez most mind hirtelen nem érdekel. Egyedül az ragadja meg az érdeklődésemet, hogy uramnak nincs felhőtlenül jó kedve. Pedig eddig az volt. Vigyorgott, nevetett, ivott, majd kicsattant. Most viszont haloványan mosolyog, s habár próbálja leplezni nehéz gondolatait, Asmodeusban nagyon könnyű olvasni. Sose volt az a fajta, aki hazudott, mindig mindent egyenesen kimondott, akkor is, ha negatív véleménye volt. Velem is fájdalmasan őszinte volt mindig is, olyanokat mondott nekem, amiért másnak a fejét vágtam volna le. Habár amikor visszatérte után kis szünetet tartottunk kapcsolatunkban, nagyjából képes volt érzelem mentes lenni, ami kifejezetten dühített is, most közel sem koncentrál rá a "faarcra" ennyire. Arcát fürkészem, mikor megsimít, majd magához húz. Viszonozom a csókot, de fejemben akkor is az jár, hogy valami nincs rendben. Picit elhúzódva nézek a szemeibe és kezdem fürkészni azokat.
- Mi a baj? És ne mondd azt, hogy semmi, mert úgy olvasok benned, mint egy könyvben. Felesleges tagadni. - szólok előre, kezemet megemelve simítok arcára, keresem, fürkészem tekintetét.

I foundOutfit©


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Jún. 29, 2017 1:13 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Ashtaroth & Asmodeus
My heart is ever at your service


Mosolyát, elégedettségét látva, amiért mellette maradtam ahelyett, hogy rögtön a csürhe közé vetettem volna magam, melegség járja át szívemet. Ritkán adódott igazán olyan pillanatunk közösen, melynek katonáink is részesei lehettek volna. Nem osztozkodhattunk senki támogatásában. Katonáim tisztában voltak kezdetektől fogva viszonyunkkal, de sohasem esett róla egy árva szó sem. Tisztelnek annyira, hogy rám hagyják magánéletem és nem szólnak bele döntéseimbe. Jezebeth-ről ugyan ez persze nem mondható el, de könnyedén tudom csitítani, mikor ellenszenves gondolatai túlcsordulnak elméjében. Mosolyom a gondolattól talán keserédessé válik. Míg Leviathan elég bizalmat adott a kezembe és rám bízta fejlődésének lehetőségét, Jezebeth semmilyen gesztusra nem képes. Sóhajtva, kissé gondterhesen dőlök hátra székemben, de nem távolodom el túlságosan a nőtől. Igyekszem leplezni jobb kezemmel kapcsolatosan aggályaimat.
Kezét nem eresztve, szavait jól hallva hallgatok el néhány percre. Kifejezéstelen arccal nézem a harcolókat. Azokat a katonákat, kik nagyon hosszú ideje szolgálnak a seregemben és minden kérdés nélkül követtek ide, életem talán egyik legmeghatározóbb pillanatához. Boldogságom beteljesüléséhez, mi igazán sosem adatott meg nekem. Arcom megkeményedik, majd mély levegőt véve nézek ismét a nőre, mintha semmi sem történt volna.
- Nem faggatóztam. Abban reménykedtem, te majd választ adhatsz a miértekre. -- Mondom még mindig csak annyira hangosan, hogy beszélgetésünk köztünk maradhasson.
- Igyekeztem rávezetni, hogy ha az élete múlik rajta, nem gondolkodhat kémként. Ha kikerül az árnyékból, harcosnak kell lennie. És neki kell irányítania a harcot. - Kezemet emelve érintem meg arcát, hüvelykujjammal simítom finom bőrét, halovány mosollyal arcomon.
- Meglepett, hogy rám bízta mindezt. Remek harcossá válhat, idővel. A képességei megvannak hozzá. - Kezemet tarkójára csúsztatva húzom őt közelebb magamhoz, én is kissé előre dőlök, hogy csókot lehelhessek ismét ajkaira. Továbbra is igyekszem a gondterheltséget leplezni. Még is hogyan hatna, hogy az első herceg a jobbkeze miatt bánatos? Vagy sértett, amiért nem kísérte útján Keletre? Badarság.





Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Szer. Május 31, 2017 7:34 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Fato iunguntur, fato solvuntur amores... ❞
Halványan mosolyogva beszélek hozzá úgy, hogy a tömeg őrjöngésén keresztül is hallhassa. Sosem voltam az a fajta, aki szívesen ment el az ünnepélyekre, "bulikba". A komolyabb rendezvények is csak ideig óráig tartottak meg maguknak. Nem gondoltam úgy, hogy szükséges az ilyesmi, számomra főleg nem. Időpocsékolásnak tartottam a magam részéről, noha tisztában vagyok benne, hogy a morálnak jót tesz: mint ez a példa alapján látható is. Engem pedig mivel főleg az érdekelt, hogy a teljesítmény maximális legyen, néha napján engedtem a katonáim vágyainak. Talán kétszáz évente egyszer... De ehhez hasonló eset még soha nem volt. Olyan főleg nem, amelyen én is részt vettem. Lassan ként feloldódnak ők is, látva, hogy inkább foglalkozom a mellettem ülő férfivel, mint velük. Persze hamar kiderül, hogy test test-elleni küzdelemben nem olyan jól, kardokkal viszont sokkalta jobban bánnak. Mind a két oldalnak van mit fejlődnie és ezt megtaníthatják egymásnak, már akár ezen az estén is elkezdhetik, még ha "játéknak" is tűnik. Egy jó katona ezekből is tanul.
Finoman viszonozom az apró csókot, amikor a férfi közelebb hajol, pillantásommal gyengéden mérem végig arcának határozott vonalait, barna szemeit és finom ajkait, miközben közli, hogy még mellettem marad, mert van időnk bőven. Elmosolyodok a szavaira és kellemes melegség jár át. Örülök, hogy nem hagy magamra, pedig ki is rúghatna most rögtön a hámból. A következő szavaira azonban eltűnik a mosolyom és homlokomat ráncolva kezdem fürkészni őt. Leviathan nála járt..? Ez új.
- Nem említette, hogy átmegy. Az utolsó jelentése óta nem találkoztunk. Amikor nincs épp szükségem rá, vagy nincs jelentenivalója, szabadon azt tesz, amit csak akar. - mondom úgy, hogy csak a férfi hallja, kicsit a füléhez is hajolok. Leviathan "foglalkozása" kevésbé kötöttebb, mint mondjuk Phelgoré. Míg a férfinek szinte mindennap mellettem kell lennie és képeznie kell, régiót irányítani, segíteni, addig a nőnek csak el kell végeznie az adott feladatait, aztán azt csinál, amit akar. A szabadidejébe nem szólok bele és nem is szokott különösebben érdekelni, hogy mit csinál.
- Nem tudom, miért érezte szükségét, hogy tanuljon tőled. Ettől függetlenül nem tartom rossz ötletnek. Különféle stílusokat használunk, olyasmibe tekinthetett bele, amelyet mi nem tudunk nyújtani neki. A fejlődés akarása és kivitelezése pedig dicséretes. Nálad jobb tanárt ehhez pedig nem is találhatott volna. - ezt komolyan gondolom. Asmodeus nagyszerűen képzi a saját seregét arra, amihez ért. Jó tanár, és ha tőlem kérdezte volna Levi, én is hozzá küldtem volna. A kettőnk közti játékos harcok alatt én is sokat fejlődtem mellette, pedig az csak kis semmiség volt.
- És mikre tanítottad? - kérdezem enyhe kíváncsisággal a pillantásomban, arcát fürkészve.

I foundOutfit©


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Szer. Május 24, 2017 6:33 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Ashtaroth & Asmodeus
My heart is ever at your service


Mosolygok szavaira, hisz ismerem már annyira, hogy nem ez számára a legotthonosabb, vagy kényelmesebb helyzet. Az viszont sokat jelent nekem, hogy ennek ellenére még is velünk tart a mulatozásban. Gondoljanak katonái, vagy a pokol népsége bármit is erről, hiszem, hogy megállíthatatlanok leszünk, amint a szövetséget ceremóniával is kísérjük. Ennek gondolatától csak még izgatottabb leszek, alig várom, hogy a szervezés meginduljon, hogy a cselédes sürögjenek-forogjanak és hírül vigyük az egész Pokolban. Olyan birodalmat építhetünk ketten, amire több ezer éven át nem volt példa.
Közel hajolva hozzá lopok tőle egy rövid csókot, s simogatom kezét ujjammal, mire előbb csókot leheltem. Legalább ő is belátja, hogy nem feltétlenül érzi magát kényelmesen, de valamiért ezen is csak mosolygok. Nem azért, mert örülök feszült helyzetének, sokkal inkább azért, mert látva a szinte őrjöngő tömeget tudom, hogy katonáim hangosabbak és ők adják a hangulat legjavát. De nem gondolom, hogy a jövőben katonáink ne jutnának dűlőre. Megismerhetik egymás harctechnikáit és ötvözhetjük is ezeket, légiónként változhatnak az arányok, vagy... de ez még a jövő zenéje. Ashtaroth úgy is jobban ért ehhez, én csak azt tudom továbbadni, ahogyan herceggé válásom óta tanítottam katonáim.
- Ráérek csatlakozni hozzájuk. Fiatal még az este. Addig is veled töltöm az időmet. -- Mosolygok rá, hisz ennél jobb időtöltést az elmúlt több mint egy év során keresve sem találtam magamnak. Mellette vagyok a legelevenebb, a legegészebb.
Aztán hirtelen jut eszembe valami.
- Leviathan pár napja nálam járt. - Nézek rá sokatmondóan, próbálom kiolvasni belőle, hogy tud-e erről egyáltalán. A nő ezt nem közölte és én nem is nagyon firtattam. Kicsit olyan érzésem volt tőle, mintha ezzel akarná áldását adni, tekintettel arra, hogy sohasem szívlelt túlságosan. Túl sok szívfájdalmat okoztam Úrnőjének, így ez valahol érhető is, habár büszkeségem nehezen viselte.
- Harcolni akart tanulni tőlem. Talán te tudod, hogy miért. - Mondom annyira hangosan csak, hogy közelebb hajolván a nőhöz hallja, amit mondok, de másokhoz ne érjen el.





Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Szer. Május 17, 2017 1:37 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Fato iunguntur, fato solvuntur amores... ❞
Elmondom, amit szeretnék, aztán Asmodeus is, én pedig közben őt, és a katonákat nézem. Soha nem voltam még csak hasonló helyzetben sem. Ha voltam is valami ünnepségen, azt a démoni elit rendezte és kevesen voltak ott, én pedig épp csak annyi időre jelentem meg, hogy összegezzem, miként állnak a kapcsolataim másokkal. Még ahhoz képest is rettentően eltérő ez a helyzet, mert egy olyan oldalamat mutatom meg a katonáknak, amelyet eddig csak és kizárólag Asmodeus látott, ez pedig kissé feszültté tesz. Nem tudom, hogy fog alakulni ezután a reputációm a Pokol berkein belül, de a nagy többségnek biztos nem fog tetszeni, hogy ilyen lépést tettünk Asmodeussal. Nem maga a cselekvésnek kellene aggasztania őket, hanem hogy ezzel a Pokol egyik, ha nem a legerősebb szövetsége alakul ki. Elmémben már sokkal előre járok az időben, s azt is eltudom képzelni, hogy ebből nem csak egy szövetség, hanem egy egységes régió is lehet... Persze először ki kell túrnunk hozzá a kettő közé ékelődött szomszédot. Háborúnak tetszik a hódítás gondolata, amiből aztán Asmodeus ránt vissza, ahogy kezet csókol nekem és hozzám szól. Rápillantok, halványan elmosolyodok és megrázom a fejem, miközben mellém ül.
- Nem, egyáltalán. A legtöbb partit kerülöm, mert nem vagyok jó társaság és emiatt a jobbomon kívül sokakkal úgy se beszélgetnék. - mondjuk akkoriban más voltam. Az életemet még Háború uralta, minden percemet ő határozta meg. Figyelem, ahogy a két verekedő alak az asztal összetörése után eltűnik az őrjöngő, szurkoló tömegben, a cseléd pedig szinte azonnal meg is jelenik Asmodeus mellett, hogy újra tele töltse poharát.
- De te ne fogd vissza magad miattam. - mondom egy apró mosollyal, és oda nyúlva megsimítom kézfejét. Csak azért, mert én "karót nyelt" vagyok, aki nehezen lazul el és kevésbé élvezi vadidegenek társaságát, neki még nem kell kivonnia magát a szórakozásból. Ő szociálisabb mint én és ezzel tisztában is vagyok.

I foundOutfit©


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Szer. Május 17, 2017 8:09 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Ashtaroth & Asmodeus
My heart is ever at your service


Ó, persze, megvarrathatja.. Mintha maradna ebből a ruhából bármi is, mire lekerül majd róla. Szemeimben izgatott csillogást láthat és szavaira egy vigyorral reagálok. Nevetése édes dallam füleimnek és nem bánnám, ha addig hallgathatnám, míg oda nem veszek egy csatában és testem végleg kihűl. De ezelőtt még évezredeket tervezek magunknak. Néha elgondolkozom rajta, miért nem léptem előbb. Egy örökkévalóságnak tűnik, míg vártam egy megfelelő pillanatra, de sosem létezett ilyesmi. Mikor végre egymáséi lettünk, még ha nem is igazán érzelmekből fakadóan, az sem egy tökéletes pillanat volt. Meg sem tudnám magyarázni, miért léptem ott és akkor meg ezt, de örülök, hogy így történt.
A barakkban a hirtelen csend után újabb zsivaj. A katonáim kifejezetten örülnek, ezt jól tudom, s mikor csendre intem őket zokszó nélkül hallgatnak el. Még az is büszkeséggel tölt el, hogy csürheként emlegetik őket, hisz az én csürhém még is csak. Ashtaroth szavai melengetik szívemet, de inkább csak vigyorgás látszik rajtam, ami egyébként bármit jelenthet. Tudom jól, hogy ha akarnám sem tudnám másítani arcvonásaimat és mindenki tisztában van azzal, mit is érzek iránta, de ettől nem leszek gyengébb harcos, sőt.. Ashtaroth mellett vagyok a legerősebb, hisz méltónak kell lennem hozzá. Gyenge démon férfi sohasem állhatna az Ő oldalán.
Szavai befejeztével rám kerül a sor, de mivel a lényeget már elmondta, rövidre fogom a dolgot.
- A mai estén együtt ünneplünk. Nincsenek ellentétek, nem számít, ki honnan jött. Fogyjon az ital és étel, hogy holnap reggel vízzel kelljen felmosni a fáradt pofátokat! - És persze seregem azonnal hangot ad örömének, de ahogy észreveszem jó néhányan Ashtaroth katonái közül is kezdenek feloldódni. Nem nagyon ad nekik választást az én csürhém, egy pillanatra sem tudnak majd leülni, vagy pihenni a katonák.
Látom az arcokon, hogy szeretnék, ha csatlakoznék, de fiatal még az este, én pedig minél több időt szeretnék tölteni a nő oldalán. Töltenek nekünk italt, hamar lehúzom korsóm tartalmát és a nagy hangzavar közepette a nőt kezdem figyelni. Úgy érzem, hogy folyamatosan számára ismeretlen helyzetekbe keverem őt, de egy pillanatig sem szeretném, ha nem érezné jól magát itt, vagy akár máshol. Kezéért nyúlok, hogy ajkaimhoz emelve csókot leheljek rá és vigyorogva nézem arckifejezését, mikor két katonám egy barátságos bunyó közepette harcol. Ugyan is egyik a másik hátával összetör egy asztalt. Felnevetek.
- Gondolom nem szoktál efféle mulatozáshoz. Az enyéim nem aprózzák el. - Nézek rá kissé ködös szemekkel, a mámor és eufória, mit kezének megkérése okozott nálam még mindig heves dobogásra készteti szívemet. Közelebb húzom székemet hozzá, hogy egymáshoz tudjunk érni és mikor megiszom korsóm tartalmát intek egy cselédnek, hogy pótolja azt.





Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Szomb. Május 13, 2017 4:07 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Fato iunguntur, fato solvuntur amores... ❞
A férfi reakcióját látva a ruhára nem tudom visszafogni a mosolyomat. Habár eleinte szkeptikusan álltam hozzá ehhez a... stílus váltáshoz, mondjuk így, úgy látom, hogy megérte. Egy pillanatra mintha Kéjt is érezném, de úgy tűnik, a férfi azonnal el is nyomta. Átkarolva nyakát mosolygom rá, mikor közelebb lépve magához húz. Szavaira halkan elnevetem magamat.
- Megvarrathatom. Nem mintha ne lenne ezen kívül más is a szekrényemben, kaptam párat. - mondom jó kedvűen, majd mikor kézen fog és elindul, kezét inkább derekamra húzom és elengedem, hogy inkább átkaroljon. Közelsége jól esik, igénylem is, annak ellenére, hogy nem szokásom mások előtt ilyen... érzelmes lenni. Most még sem érdekel, ha így látnak minket a cselédek, vagy bárki, sőt.
A barakk felé közeledve a hangzavar csak nő, oda érve szinte fülsüketítő. Szokatlan számomra az itt mulatozó katonák látványa... talán egyszer kétszer fordult elő életem során, mikor egy nagyobb csata után engedélyt adtam az ünneplésre. Akkor sem csatlakoztam a katonáimhoz, tartottam a távolságot. Éppen ezért szokatlan és fura most csatlakozni hozzájuk, és nem tudom, hogy mellettem ugyan olyan lenne-e a hangulat, mint nélkülem. Én azért a legtöbbekből feszültséget szoktam soraim közt kiváltani. A beálló csend alatt körbe nézek. A katonáim még mindig kicsit zavartnak tűnnek, épp úgy, ahogy én is. A csendet Asmodeus serege töri meg - ki más? - de ő is hamarosan csendre inti őket. Pár másodpercig gondolkodom, mit mondhatnék.
- Ez egy rendkívüli esemény, amely rendkívüli szabályokat követel. Most mint Ashtaroth vagyok itt, nem mint tábornok. Ma én is és ti is mellőzitek a munkát. Vegyétek tilosnak. Igyatok, ismerkedjetek, vívjatok baráti viadalokat. Vigadjatok úgy, hogy a környező régiók is megtudják, milyen erős szövetség alakul ki ezen a napon. - habár a szövetség csak rövid ideig lesz megfelelő szó ránk. Legalább is remélem, hogy a kapcsolatunkat tekintve ez csak időszakos, és hamarosan ennél sokkal többek leszünk. Egy egységes hatalom.
Ezután ha Asmodeus szeretne szólni nekik, azt még megvárom, majd utána helyet foglalok az egyik széken az egyik asztal mellett. Az egyik szolgáló már siet is hozzánk teszi le a kupát és tölt mindkettőnknek, majd szinte szalad is tovább, hogy mások kiürült poharát is ismét teletöltse.

I foundOutfit©


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
WHISPERING AMEN



Pént. Május 12, 2017 10:21 am írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Ashtaroth & Asmodeus
My heart is ever at your service


Míg öltözködik egy vigyorral nézek körbe lakrészében. Szépnek szép, de nagyon jól tudom, hogy az éjszakát követően itt is renoválásra lesz szükség. Az enyémet egyetlen nap alatt helyrehozták Bathymnak köszönhetően, az ürgének van érzéke mindenhez, amit rábízok és tartja a szavát és a határidőket. Nem is értem, miért nem alkalmaztam hamarabb. Gráinne is tudta a dolgát, ő azonban másképpen ált hozzá a dolgokhoz. Ettől függetlenül már várom, hogy száműzetéséből visszatérjen. A nő egy igazi színfolt a pokol berkeiben.
Egészen elmerengek a nézelődésben, s mire visszafordulok a nőhöz már egy gyönyörű, fekete ruhát visel. Egy pillanatra egészen leesik az állam... az elmúlt időszakban láttam őt szép ruhákban és van is egy sejtésem, hogy a kedvemért ölti ezeket magára a szokásos páncéllal ellentétben... Még is látni gyönyörű alakját egy ennyire nőies ruhában... Kéjt egészen nagy erővel kell lecsillapítanom és türelemre intenem. Egészen kedvemre vannak ezek a ruhák, gyönyörűnek találom bennük Őt. Bár mindig annak találom. Boríthatná testét bármennyi heg, vagy hordhat olyan kart, mi nem sajátja. Ashtaroth-ra már nem tudnék másképpen tekinteni.
Mielőtt elindulnánk a barakkba, közelebb lépek hozzá, s derekánál fogva magamhoz ölelem. Kezéért nyúlva ajkaimhoz emelem azt és apró csókot lehelek rá. Mosolygok, mert másra úgy sem lennék képes örömömben.
- Gyönyörű ez a ruha. Kár lesz érte este. - Mondom neki somolyogva, hisz szerintem ő is tisztában van vele, hogy amint alkalmam adódik, le fogom róla szaggatni ezt a csodás fekete anyagot. Még mindig elképeszt, hogy képtelen vagyok megunni őt, nem mintha szeretném. De ugyan úgy kívánom minden alkalommal, s nem csak akkor, mikor találkozunk és bőrét pőrén láthatom. Éjszaka, ha aludni szeretnék, nem mindig sikerül.. Gyakran temetkezem papír munkába, hátha a nő hiányáról el tudom terelni figyelmemet. Ez nem sokszor jár sikerrel.
Nyomok még egy csókot homlokára is, majd kezét fogva indulok meg vele a barakk felé. A hangzavar egészen messziről kivehető és van egy olyan érzésem, hogy saját csürhém adja ki ennek nagy részét. Imádnak mulatozni, legalább annyira, mint harcolni, s bár nem kezelem őket olyan jellegű vasszigorral, mint a nő sajátjait, még sincs minden héten mulatozás. Ezért biztos vagyok benne, hogy kihasználják az alkalmat a lazításra.
Mikor már közelebb érünk, egészen fülsüketítő lesz a lárma és a barakkba lépve egészen kaotikus kép tárul elénk. Enyéim erőiket fitogtatva bunyóznak Ashtaroth katonáival. Ilyenkor a pusztakezes harc az, amivel elütik az időt, amit szórakoztatónak találnak és csürhém ebben nagyon jó, gyakran edzek velük puszta kézzel, amit élveznek. Pedig mindig elgyepálom őket.
Mikor szépen lassan észrevesznek bennünket, elcsendesedik a tömeg, a harcokban kis szünetet tartanak. Ez a csendesség nem tart sokáig, már ami az enyéimet illeti, ismét kurjongatni kezdenek, ezzel jelezve, hogy örülnek boldogságomnak. Nekem sosem akadt olyan problémám, hogy furcsán néztek volna rám bármilyen döntésemet követően, mert amíg erőmet bizonyítom nekik - mint mikor a 13 legjobb emberemmel kellett megküzdenem a kiszabadításomat követően -, addig követnek engem és nem kérdeznek feleslegesen.
Intéssel csitítom el őket, hogy tudjunk néhány szót szólni, s mivel Ashtaroth rangban felettem áll, megadom neki a lehetőséget, hogy ő szóljon először. Aztán terveim szerint előkerül némi alkohol és kihívom egy kis küzdelemre néhány katonáját, hogy lássam, mire képesek. Tudom, hisz láttam, de ellenem még nem volt alkalmuk kiállni.





Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Kedd Május 09, 2017 3:25 pm írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Fato iunguntur, fato solvuntur amores... ❞
Ahogy itt állunk a folyosón, különös, euforikus érzés kerít hatalmába. Kívánom őt, csókját, érintését, és hiába kapom meg, nem tudok még se betelni vele. Mohóságomat nehéz legyűrni, hogy ránézhessek és válthassak vele pár szót. Fejemben már a nap többi része kering képzelet formájában, az ivászat, a szerelmeskedés. Kissé elfogunk maradni a munkával, hiszen ma is félbe hagytuk, és holnap valószínűleg annyira másnapos lesz mindenki, hogy akkor se tudunk majd érdemi munkát végezni. Holnap után tehát közel háromszoros munkát kell majd behoznunk. Hajtani fogom a démonaim, és önmagamat is. Még is úgy gondolom, megéri. A morált javítani fogja, ha egy kicsit ellazulhatnak, ismerkedhetnek, új barátságokat hozhatnak létre. Szerintem teljesen felesleges, de... én más vagyok. Ha Asmodeusnak hála kezdek is hasonlítani rájuk, sose leszek ugyan olyan.
- Fogsz látni eleget ruhák nélkül. - mondom mosolyogva. Amint elenged, fogja a pajzsomat és tovább indulunk. Legszívesebben kivenném a kezéből, miszerint "az enyém", meg őt is bezárnám a hálóba, mert már "az enyém", de aztán újra csak türelemre intem magam... Nyugalom. Mindent időben.
A lakrészbe érve vele becsukom az ajtót és azonnal neki állok levenni magamról a páncélzatot. Mivel ez félkönnyű, legtöbbje láncing, hamar megszabadulok tőle. A szekrényemhez sétálva az alatta lévő bőröltözettől is megszabadulok, amely azt a célt szolgálja, hogy a fém ne dörzsölje ki a bőrömet. Ezután kiválasztok magamnak egy egyszerű, fekete ruhát. Elég lenge ahhoz, hogy tetsszen a férfinek, kényelmes is. Hosszú ugyan, ami általában engem zavarna, de a férfi mellett nem tartok attól, hogy nehezemre váljon a harc. Amint elkészülök, még hajamat részint összefogom, bár a nagyja kiengedve marad. A férfire pillantva látom, hogy ő csak pár dolgot vesz le magáról, ami nem baj, amúgy is csak pár dolog szokta takarni a testét.
- Mehetünk? - kérdezem. Nem lesz nálam fegyver, a jobb karom épp elég, ha hirtelen önvédelemről lenne szó, de ahogy azt már megjegyeztem: a férfi mellett nincs senki, akitől félnivalóm lenne. Ha végül nincs más, elindulok vele a barakkba.

I foundOutfit©


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


 
Ashtaroth kastélya
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
 Similar topics
-
» Magyarország misztikus helyei

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: