• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

 
Ashtaroth kastélya
SzerzőÜzenet

Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Júl. 21, 2017 6:48 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Online



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Fato iunguntur, fato solvuntur amores... ❞
Elgondolkodok azon, ami történt. Annyira megzavartuk a barakk és a kastély mindennapi életét, hogy a felfordulásban egy idegen betudott lógni. Ezt nem engedhetem meg magamnak. A karfán könyökölve, megtámasztott kezemmel államat tartom, ujjaimmal alsó ajkam simogatva tervezgetek. Akkor eszmélek fel, mikor meghallom a kérdését. Ekkor normális ülőhelyzetbe vonom vissza magam, majd megingatom a fejem.
- Egy idegen került a falaim közé. Szélnek eresztette a lovakat... - vázolom röviden a helyzetet. Mondjuk ennél többet én sem tudok, de az biztos, hogy Phelgortól részletes jelentést fogok kérni. Ez mondjuk nem tűnik túl nagy dolognak, amely továbbra is igényelné a figyelmem, főleg egy ilyen napon.. így amikor a férfi újfent kérdez, s meglátom szemében a csillogást, pillantásom végig futtatom a katonákon.. az érdekel, mennyire ittasak, feltűnne-e nekik a hiányunk, vagy az energiák, de még csak most kezdődött a "buli", így még túl józanok. Visszapillantok a férfire, végig tekintek a nedvesen csillogó, feszülő bőrén. Nekem is eszembe jutnak dolgok, amiket szívesen tennék vele... De nem akarom megbolygatni a bolyt. Nincs közük ahhoz, hogy Asmodeussal mit csinálunk, márpedig Kéj eléggé... feltűnő jelenség mostanában. Az energiái nagy területet, hevesen járnak be, mikor feltörnek a hercegből.
- Talán... - mondom egy huncut, játékos kis mosollyal a szám szegletében, miközben kissé közelebb hajolok hozzá.
- Attól függ. "Lebuknánk"? - kérdezem halkan, kék szemeimet mélyen az övébe fúrva. Arcomon egy apró, félmosoly bujkál, miközben arcát fürkészem. Kíváncsi is lennék... vajon képes rá?

I foundOutfit©


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Júl. 21, 2017 12:22 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Online


Ashtaroth & Asmodeus
My heart is ever at your service


Test testnek feszül, hömpölyögnek az energiák a barakkban. Egyetlen pillanatig sem erőltetem meg magam, de ugyan ezt látom az ellenem kiálló katonán is. Nem vérre menő küzdelem ez, sokkal inkább szórakozás, még ha ez inkább az én seregem jellemzőbb. Iszunk, verekedünk, akár a barbárok én pedig ezt maximálisan élvezem. Lételemünk a harc, nem tudjuk levetkőzni szabad időnkben sem. De nem is szeretnénk.
A tömeg őrjöngése hajtja benne Haragot, de nem engedem neki, hogy jelen legyen. Se azt nem szeretném, ha eldurvulna a harc, se azt, ha Háborút esetleg felkeltené. Ez a szórakozás órája és nincs rá egyáltalán szükség. Mostanában amúgy is hadilábon állok vele, nehezen tudom kontrollálni, erről azonban senkinek nem beszéltem még. Harag Háborút akar, harcmezőn lenni és nem csak nézni, ahogyan edzem a katonákat és angyalokat ölök néha napján. Vérengzést, gyilkolást szeretne és mondhatjuk úgy is, hogy hiányzik neki Háború. De nem azon a szinten, mikor összeveszünk és egymásnak esünk, mert tudja nagyon jól, hogy Kéj elveszi kezéből a gyeplőt végül és akkor Harag szórakozásának vége. Olyan gondolatokat ébreszt ezzel bennem, hogy a közelgő háborúnak már el kellett volna kezdődnie, ezzel pedig amúgy is türelmetlen természetemet tovább korbácsolja. Ha másoknak ezt nem is mutatom, saját gondolataimmal és az egyedülléttel nehezen birkózom meg. Ha elzárom őt, elhallgattatom, csak még jobban nyomul bennem a felszínre, dühíti.
Most azonban azért sem engedem őt a felszínre. Kellemesen küzdök puszta kezes harcot a katonával, még ha az egyik könyökkel bevitt ütésemtől orra vérben ázik. Mintha ő is kezdene ráérezni, miről is szólhat a seregemben szolgálni, mert az ütést követően ördögi vigyorral arcán ront nekem. Mintha ő is élvezné, ettől embereim pedig csak még hangosabban üvöltenek.
Egyetlen percre terelem tekintetem leendőbelim felé. Arca komolynak, kissé feszültnek tűnik. Valahogy az őrjöngő tömeg energiáin nem fut már keresztül Iumentum zavartsága. Egy erősebb, jobbos ütéssel padlóra küldöm a katonát, hogy csatlakozhassam ismét Ashtaroth-hoz. Enyéim ezúttal hangosabban adnak örömüknek hangot én pedig elvegyülök a tömegben, hogy végül Háború mellett kössek ki. Visszaülve mellé fedetlen felső testemet izzadtság borítja. Megtörlöm homlokomat kezemmel és kérdőn nézek rá.
- Minden rendben? - Kérdem tőle, majd az egyik kupát leveszem a tálcáról, amit egy démon nyújt felénk és felhajtom az egészet. Kellően megizzasztott a bunyó, még ha erő nem is volt benne, gyakorlásnak, bemelegítésnek tökéletes volt. Ennek ellenére úgy érzem, szomjazom.
- Lenne kedved elvonulni? - Nézek rá komolyabban, de szememben vágy csillan. Amióta csak felvette ezt a ruhát, csak olyan gondolatok járnak a fejemben róla, hogy mennyire jól esne letépni róla, megszabadítani testét az anyag takarásától és látni csodás vonalait, érinteni bőrét, kényeztetni érzékeit. Tartok kissé tőle, hogy ha sokáig időzünk a barakkban, úgy belevonnak az ünneplésbe, hogy sosem szabadulok tőlük. Megfelelő mennyiségű alkohol után elveszteném a fejem.





Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Júl. 20, 2017 8:16 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Online



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Fato iunguntur, fato solvuntur amores... ❞
És ismét a baltaarc, amit akkor is vágott, amikor egy ideig eltávolodtunk egymástól. Azután, hogy visszatért és az arcomba hazudott. Ha rejtegetni is akarja, tudom, hogy valami nem okés most vele. Sóhajt is egyet, lehajtja a fejét, amely ismét csak engem igazol. Nem értem, miért van szükség erre. Végül meg is szólal, próbálja terelni a dolgot. Kissé megcsóválom a fejemet, de ha nem akar gondolni rá... hát hozzá bújok, adok egy apró csókot vállára, ahogy magához húz. Ekkor kezdik a katonák buzdítani Asmodeust, csábítják a harcra. Halkan elnevetve magamat húzódom el egy kissé, és figyelem, ahogy bocsánatot kér, majd egy homlokcsók után fel is kel és már megy is, hogy kiharcolja magát. Nem tartom vissza. Ez teszi őt láthatóan boldoggá, én pedig szívesen nézem. Kényelmesen elhelyezkedve figyelem, ahogy egyik katonám ki áll ellene. Persze nem kételkedek abban, hogy Asmodeus ellen esélye sincs, de legalább van töke bevállalni. A másik pedig az, hogy most csak szórakoznak. Játék az egész, nem vérre megy, így nincs is okuk arra, hogy hamar bevégezzék. Csendesen figyelem, ahogy a két harcos végül egymásnak esik. A tömeg őrjöng, ezúttal az én katonáim is feloldódnak. A szórakozott fogadások persze zajlanak, nevetnek, biztatják a másikat, ordítanak. Az én fülemet még sem éri el a zaj. Csak Asmodeust figyelem. A csodálatos, megfeszülő testet, a bőre alatt lüktető energiákat. Szerelmes pillantásomat csak akkor veszem le róla, mikor megérzem saját energiáim ingadozását... de nem harag felé. Kissé oldalra fordítva a fejem pillantok hátra a vállam felett... Iumentumot érzem. Nem is telik el egy perc sem, már egy katona lohol hozzám. Hajol a fülemhez és közli, hogy a lovak elszabadultak, valami idegen szélnek eresztette őket, de az ezredes már a nyomában van.
- Tereljétek vissza őket. Károk? - a "nincs jelentős, úrnőm" szavak után biccentek egyet és elküldöm a dolgára. Ezután terelődik vissza a pillantásom a harcolókra, s habár továbbra is figyelem őket, közben már további gondolatok is cikáznak a fejemben.

I foundOutfit©


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Júl. 17, 2017 7:32 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Online


Ashtaroth & Asmodeus
My heart is ever at your service


Igyekszem annyira magamra erőltetni fa arcomat, amennyire csak lehetséges. Semmi értelme nem lenne egy ilyen örömteli estét elrontani azzal a démonnal, kit még maga Ashtaroth sem szívlel túlságosan. Az elmúlt hónapokban Jezebeth mindent elkövetett, hogy megváltoztassa véleményemet a nőről, a gond csak az volt, hogy maga jobb kezem sem sejtette, mennyire régóta és milyen mélyen ásta belém magát a Lovas. Hirtelen felindulásnak, szeszélynek látta csupán, pedig egy régen megfertőzött férfi elme vágyainak kiteljesedése volt az a nap. Még mindig emlékszem, milyen volt elhagyni a kastélyt és visszatérni seregemmel Északra. Mint egy kölyök, úgy éreztem magam, napokig egyszerre tudtam volna ugrálni örömömben és üvölteni a zavarodottságtól.
Figyelem a tömeget a nő vállának kecses vonala fölött és csak akkor nézek ismét gyönyörű szemeibe, mikor szavakat intéz hozzám. Még azelőtt kicsúszik egy sóhaj ajkaimon, mielőtt képes lennék megfékezni azt. Lehajtom a fejem, hogy erőt vegyek magamon és kizárjam mindezt. Nem tudom, hogy és miért tört így rám ez, de nem most kellene megbeszélnünk. Tudom, mit kell tennem, de nem biztos, hogy képes vagyok rá. Vagy ha képes is, akkor jó ötlet-e. Hülyének amúgy sem lenne érdemes tettetni magamat. Kiváltképp Ashtaroth előtt nem. Tisztelem őt ennyire.
- Később, Ash. Élvezzük az estét. Egymás társaságát. Gondoljunk a jövőre. -- Ahogy átkarolom, magamhoz szorongatom kissé. Közelsége, a csodás jövőnk képe, ahogy előttem lebeg, a tudat, hogy csak az enyém és ezt nem másíthatja semmi. Jezebeth-el kapcsolatos aggályaim csillapodnak. Ismét csókot lehelek ajkaira, mikor hallom, hogy a tömeg kántálni kezdi a nevemet. Hangosan, remegnek a falak. Nyilván az én embereim lehetnek ennyire merészek, felöntve a garatra nem is olyan nehéz ez számukra. Vagy úgy egyáltalán.
Elvigyorodom, mert most már elvárják tőlem, hogy csatlakozzam hozzájuk. Tudják, hogy később annyiszor leszünk még az este folyamán egymáséi, hogy most kijár nekik is a figyelem. Persze ez kimondva fejvesztéssel járna, de ismerem őket. Ők is engem.
- Bocsáss meg. - Nyomok még egy csókot homlokára, tiszteletem jeléül és az őrjöngő tömeg felé indulok, hogy csatlakozzam a puszta kezes harcokhoz. Egyik kapitányom a 13-ból hangosan invitálja ellenem Ashtaroth seregének tagjait, ám azok nem mozdulnak. Bizonytalanságot látok tekintetükben; legyenek olyan bátrak, hogy nem mondanak ellent, de az vajon tiszteletlenség volna? Új a helyzet mindenki számára, így könnyedén töröm meg a jeget.
- Te ott! - Mutatok rá az egyik katonára, kinek szemében látok némi tököt is. Előlép a többi közül, nehezebb páncélzatának darabjaitól megszabadul, fegyverét társának nyújtja. Égni kezd a tekintete. Most megmutathatja... És ahogy nekikezdünk, nem csak sajátjaim, de Ashtaroth katonái is szurkolnak, ki éppen kinek. De a barakk úgy zeng, mint soha azelőtt. Ebben biztos vagyok.





Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Júl. 02, 2017 12:11 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Online



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Fato iunguntur, fato solvuntur amores... ❞
Némán fürkészem az arcát, a mosolyát, amely megváltozik, s nem épp vigyorba fordul. Inkább olyanná változik, mintha rossz gondolatok nyomasztanák. Elmondja, hogy mikre tanította a bal kezem, és hogy remek harcos lehet belőle idővel, ha gyakorol, de valahogy ez most mind hirtelen nem érdekel. Egyedül az ragadja meg az érdeklődésemet, hogy uramnak nincs felhőtlenül jó kedve. Pedig eddig az volt. Vigyorgott, nevetett, ivott, majd kicsattant. Most viszont haloványan mosolyog, s habár próbálja leplezni nehéz gondolatait, Asmodeusban nagyon könnyű olvasni. Sose volt az a fajta, aki hazudott, mindig mindent egyenesen kimondott, akkor is, ha negatív véleménye volt. Velem is fájdalmasan őszinte volt mindig is, olyanokat mondott nekem, amiért másnak a fejét vágtam volna le. Habár amikor visszatérte után kis szünetet tartottunk kapcsolatunkban, nagyjából képes volt érzelem mentes lenni, ami kifejezetten dühített is, most közel sem koncentrál rá a "faarcra" ennyire. Arcát fürkészem, mikor megsimít, majd magához húz. Viszonozom a csókot, de fejemben akkor is az jár, hogy valami nincs rendben. Picit elhúzódva nézek a szemeibe és kezdem fürkészni azokat.
- Mi a baj? És ne mondd azt, hogy semmi, mert úgy olvasok benned, mint egy könyvben. Felesleges tagadni. - szólok előre, kezemet megemelve simítok arcára, keresem, fürkészem tekintetét.

I foundOutfit©


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Jún. 29, 2017 1:13 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Online


Ashtaroth & Asmodeus
My heart is ever at your service


Mosolyát, elégedettségét látva, amiért mellette maradtam ahelyett, hogy rögtön a csürhe közé vetettem volna magam, melegség járja át szívemet. Ritkán adódott igazán olyan pillanatunk közösen, melynek katonáink is részesei lehettek volna. Nem osztozkodhattunk senki támogatásában. Katonáim tisztában voltak kezdetektől fogva viszonyunkkal, de sohasem esett róla egy árva szó sem. Tisztelnek annyira, hogy rám hagyják magánéletem és nem szólnak bele döntéseimbe. Jezebeth-ről ugyan ez persze nem mondható el, de könnyedén tudom csitítani, mikor ellenszenves gondolatai túlcsordulnak elméjében. Mosolyom a gondolattól talán keserédessé válik. Míg Leviathan elég bizalmat adott a kezembe és rám bízta fejlődésének lehetőségét, Jezebeth semmilyen gesztusra nem képes. Sóhajtva, kissé gondterhesen dőlök hátra székemben, de nem távolodom el túlságosan a nőtől. Igyekszem leplezni jobb kezemmel kapcsolatosan aggályaimat.
Kezét nem eresztve, szavait jól hallva hallgatok el néhány percre. Kifejezéstelen arccal nézem a harcolókat. Azokat a katonákat, kik nagyon hosszú ideje szolgálnak a seregemben és minden kérdés nélkül követtek ide, életem talán egyik legmeghatározóbb pillanatához. Boldogságom beteljesüléséhez, mi igazán sosem adatott meg nekem. Arcom megkeményedik, majd mély levegőt véve nézek ismét a nőre, mintha semmi sem történt volna.
- Nem faggatóztam. Abban reménykedtem, te majd választ adhatsz a miértekre. -- Mondom még mindig csak annyira hangosan, hogy beszélgetésünk köztünk maradhasson.
- Igyekeztem rávezetni, hogy ha az élete múlik rajta, nem gondolkodhat kémként. Ha kikerül az árnyékból, harcosnak kell lennie. És neki kell irányítania a harcot. - Kezemet emelve érintem meg arcát, hüvelykujjammal simítom finom bőrét, halovány mosollyal arcomon.
- Meglepett, hogy rám bízta mindezt. Remek harcossá válhat, idővel. A képességei megvannak hozzá. - Kezemet tarkójára csúsztatva húzom őt közelebb magamhoz, én is kissé előre dőlök, hogy csókot lehelhessek ismét ajkaira. Továbbra is igyekszem a gondterheltséget leplezni. Még is hogyan hatna, hogy az első herceg a jobbkeze miatt bánatos? Vagy sértett, amiért nem kísérte útján Keletre? Badarság.





Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Máj. 31, 2017 7:34 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Online



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Fato iunguntur, fato solvuntur amores... ❞
Halványan mosolyogva beszélek hozzá úgy, hogy a tömeg őrjöngésén keresztül is hallhassa. Sosem voltam az a fajta, aki szívesen ment el az ünnepélyekre, "bulikba". A komolyabb rendezvények is csak ideig óráig tartottak meg maguknak. Nem gondoltam úgy, hogy szükséges az ilyesmi, számomra főleg nem. Időpocsékolásnak tartottam a magam részéről, noha tisztában vagyok benne, hogy a morálnak jót tesz: mint ez a példa alapján látható is. Engem pedig mivel főleg az érdekelt, hogy a teljesítmény maximális legyen, néha napján engedtem a katonáim vágyainak. Talán kétszáz évente egyszer... De ehhez hasonló eset még soha nem volt. Olyan főleg nem, amelyen én is részt vettem. Lassan ként feloldódnak ők is, látva, hogy inkább foglalkozom a mellettem ülő férfivel, mint velük. Persze hamar kiderül, hogy test test-elleni küzdelemben nem olyan jól, kardokkal viszont sokkalta jobban bánnak. Mind a két oldalnak van mit fejlődnie és ezt megtaníthatják egymásnak, már akár ezen az estén is elkezdhetik, még ha "játéknak" is tűnik. Egy jó katona ezekből is tanul.
Finoman viszonozom az apró csókot, amikor a férfi közelebb hajol, pillantásommal gyengéden mérem végig arcának határozott vonalait, barna szemeit és finom ajkait, miközben közli, hogy még mellettem marad, mert van időnk bőven. Elmosolyodok a szavaira és kellemes melegség jár át. Örülök, hogy nem hagy magamra, pedig ki is rúghatna most rögtön a hámból. A következő szavaira azonban eltűnik a mosolyom és homlokomat ráncolva kezdem fürkészni őt. Leviathan nála járt..? Ez új.
- Nem említette, hogy átmegy. Az utolsó jelentése óta nem találkoztunk. Amikor nincs épp szükségem rá, vagy nincs jelentenivalója, szabadon azt tesz, amit csak akar. - mondom úgy, hogy csak a férfi hallja, kicsit a füléhez is hajolok. Leviathan "foglalkozása" kevésbé kötöttebb, mint mondjuk Phelgoré. Míg a férfinek szinte mindennap mellettem kell lennie és képeznie kell, régiót irányítani, segíteni, addig a nőnek csak el kell végeznie az adott feladatait, aztán azt csinál, amit akar. A szabadidejébe nem szólok bele és nem is szokott különösebben érdekelni, hogy mit csinál.
- Nem tudom, miért érezte szükségét, hogy tanuljon tőled. Ettől függetlenül nem tartom rossz ötletnek. Különféle stílusokat használunk, olyasmibe tekinthetett bele, amelyet mi nem tudunk nyújtani neki. A fejlődés akarása és kivitelezése pedig dicséretes. Nálad jobb tanárt ehhez pedig nem is találhatott volna. - ezt komolyan gondolom. Asmodeus nagyszerűen képzi a saját seregét arra, amihez ért. Jó tanár, és ha tőlem kérdezte volna Levi, én is hozzá küldtem volna. A kettőnk közti játékos harcok alatt én is sokat fejlődtem mellette, pedig az csak kis semmiség volt.
- És mikre tanítottad? - kérdezem enyhe kíváncsisággal a pillantásomban, arcát fürkészve.

I foundOutfit©


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Máj. 24, 2017 6:33 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Online


Ashtaroth & Asmodeus
My heart is ever at your service


Mosolygok szavaira, hisz ismerem már annyira, hogy nem ez számára a legotthonosabb, vagy kényelmesebb helyzet. Az viszont sokat jelent nekem, hogy ennek ellenére még is velünk tart a mulatozásban. Gondoljanak katonái, vagy a pokol népsége bármit is erről, hiszem, hogy megállíthatatlanok leszünk, amint a szövetséget ceremóniával is kísérjük. Ennek gondolatától csak még izgatottabb leszek, alig várom, hogy a szervezés meginduljon, hogy a cselédes sürögjenek-forogjanak és hírül vigyük az egész Pokolban. Olyan birodalmat építhetünk ketten, amire több ezer éven át nem volt példa.
Közel hajolva hozzá lopok tőle egy rövid csókot, s simogatom kezét ujjammal, mire előbb csókot leheltem. Legalább ő is belátja, hogy nem feltétlenül érzi magát kényelmesen, de valamiért ezen is csak mosolygok. Nem azért, mert örülök feszült helyzetének, sokkal inkább azért, mert látva a szinte őrjöngő tömeget tudom, hogy katonáim hangosabbak és ők adják a hangulat legjavát. De nem gondolom, hogy a jövőben katonáink ne jutnának dűlőre. Megismerhetik egymás harctechnikáit és ötvözhetjük is ezeket, légiónként változhatnak az arányok, vagy... de ez még a jövő zenéje. Ashtaroth úgy is jobban ért ehhez, én csak azt tudom továbbadni, ahogyan herceggé válásom óta tanítottam katonáim.
- Ráérek csatlakozni hozzájuk. Fiatal még az este. Addig is veled töltöm az időmet. -- Mosolygok rá, hisz ennél jobb időtöltést az elmúlt több mint egy év során keresve sem találtam magamnak. Mellette vagyok a legelevenebb, a legegészebb.
Aztán hirtelen jut eszembe valami.
- Leviathan pár napja nálam járt. - Nézek rá sokatmondóan, próbálom kiolvasni belőle, hogy tud-e erről egyáltalán. A nő ezt nem közölte és én nem is nagyon firtattam. Kicsit olyan érzésem volt tőle, mintha ezzel akarná áldását adni, tekintettel arra, hogy sohasem szívlelt túlságosan. Túl sok szívfájdalmat okoztam Úrnőjének, így ez valahol érhető is, habár büszkeségem nehezen viselte.
- Harcolni akart tanulni tőlem. Talán te tudod, hogy miért. - Mondom annyira hangosan csak, hogy közelebb hajolván a nőhöz hallja, amit mondok, de másokhoz ne érjen el.





Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Máj. 17, 2017 1:37 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Online



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Fato iunguntur, fato solvuntur amores... ❞
Elmondom, amit szeretnék, aztán Asmodeus is, én pedig közben őt, és a katonákat nézem. Soha nem voltam még csak hasonló helyzetben sem. Ha voltam is valami ünnepségen, azt a démoni elit rendezte és kevesen voltak ott, én pedig épp csak annyi időre jelentem meg, hogy összegezzem, miként állnak a kapcsolataim másokkal. Még ahhoz képest is rettentően eltérő ez a helyzet, mert egy olyan oldalamat mutatom meg a katonáknak, amelyet eddig csak és kizárólag Asmodeus látott, ez pedig kissé feszültté tesz. Nem tudom, hogy fog alakulni ezután a reputációm a Pokol berkein belül, de a nagy többségnek biztos nem fog tetszeni, hogy ilyen lépést tettünk Asmodeussal. Nem maga a cselekvésnek kellene aggasztania őket, hanem hogy ezzel a Pokol egyik, ha nem a legerősebb szövetsége alakul ki. Elmémben már sokkal előre járok az időben, s azt is eltudom képzelni, hogy ebből nem csak egy szövetség, hanem egy egységes régió is lehet... Persze először ki kell túrnunk hozzá a kettő közé ékelődött szomszédot. Háborúnak tetszik a hódítás gondolata, amiből aztán Asmodeus ránt vissza, ahogy kezet csókol nekem és hozzám szól. Rápillantok, halványan elmosolyodok és megrázom a fejem, miközben mellém ül.
- Nem, egyáltalán. A legtöbb partit kerülöm, mert nem vagyok jó társaság és emiatt a jobbomon kívül sokakkal úgy se beszélgetnék. - mondjuk akkoriban más voltam. Az életemet még Háború uralta, minden percemet ő határozta meg. Figyelem, ahogy a két verekedő alak az asztal összetörése után eltűnik az őrjöngő, szurkoló tömegben, a cseléd pedig szinte azonnal meg is jelenik Asmodeus mellett, hogy újra tele töltse poharát.
- De te ne fogd vissza magad miattam. - mondom egy apró mosollyal, és oda nyúlva megsimítom kézfejét. Csak azért, mert én "karót nyelt" vagyok, aki nehezen lazul el és kevésbé élvezi vadidegenek társaságát, neki még nem kell kivonnia magát a szórakozásból. Ő szociálisabb mint én és ezzel tisztában is vagyok.

I foundOutfit©


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Máj. 17, 2017 8:09 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Online


Ashtaroth & Asmodeus
My heart is ever at your service


Ó, persze, megvarrathatja.. Mintha maradna ebből a ruhából bármi is, mire lekerül majd róla. Szemeimben izgatott csillogást láthat és szavaira egy vigyorral reagálok. Nevetése édes dallam füleimnek és nem bánnám, ha addig hallgathatnám, míg oda nem veszek egy csatában és testem végleg kihűl. De ezelőtt még évezredeket tervezek magunknak. Néha elgondolkozom rajta, miért nem léptem előbb. Egy örökkévalóságnak tűnik, míg vártam egy megfelelő pillanatra, de sosem létezett ilyesmi. Mikor végre egymáséi lettünk, még ha nem is igazán érzelmekből fakadóan, az sem egy tökéletes pillanat volt. Meg sem tudnám magyarázni, miért léptem ott és akkor meg ezt, de örülök, hogy így történt.
A barakkban a hirtelen csend után újabb zsivaj. A katonáim kifejezetten örülnek, ezt jól tudom, s mikor csendre intem őket zokszó nélkül hallgatnak el. Még az is büszkeséggel tölt el, hogy csürheként emlegetik őket, hisz az én csürhém még is csak. Ashtaroth szavai melengetik szívemet, de inkább csak vigyorgás látszik rajtam, ami egyébként bármit jelenthet. Tudom jól, hogy ha akarnám sem tudnám másítani arcvonásaimat és mindenki tisztában van azzal, mit is érzek iránta, de ettől nem leszek gyengébb harcos, sőt.. Ashtaroth mellett vagyok a legerősebb, hisz méltónak kell lennem hozzá. Gyenge démon férfi sohasem állhatna az Ő oldalán.
Szavai befejeztével rám kerül a sor, de mivel a lényeget már elmondta, rövidre fogom a dolgot.
- A mai estén együtt ünneplünk. Nincsenek ellentétek, nem számít, ki honnan jött. Fogyjon az ital és étel, hogy holnap reggel vízzel kelljen felmosni a fáradt pofátokat! - És persze seregem azonnal hangot ad örömének, de ahogy észreveszem jó néhányan Ashtaroth katonái közül is kezdenek feloldódni. Nem nagyon ad nekik választást az én csürhém, egy pillanatra sem tudnak majd leülni, vagy pihenni a katonák.
Látom az arcokon, hogy szeretnék, ha csatlakoznék, de fiatal még az este, én pedig minél több időt szeretnék tölteni a nő oldalán. Töltenek nekünk italt, hamar lehúzom korsóm tartalmát és a nagy hangzavar közepette a nőt kezdem figyelni. Úgy érzem, hogy folyamatosan számára ismeretlen helyzetekbe keverem őt, de egy pillanatig sem szeretném, ha nem érezné jól magát itt, vagy akár máshol. Kezéért nyúlok, hogy ajkaimhoz emelve csókot leheljek rá és vigyorogva nézem arckifejezését, mikor két katonám egy barátságos bunyó közepette harcol. Ugyan is egyik a másik hátával összetör egy asztalt. Felnevetek.
- Gondolom nem szoktál efféle mulatozáshoz. Az enyéim nem aprózzák el. - Nézek rá kissé ködös szemekkel, a mámor és eufória, mit kezének megkérése okozott nálam még mindig heves dobogásra készteti szívemet. Közelebb húzom székemet hozzá, hogy egymáshoz tudjunk érni és mikor megiszom korsóm tartalmát intek egy cselédnek, hogy pótolja azt.





Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Máj. 13, 2017 4:07 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Online



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Fato iunguntur, fato solvuntur amores... ❞
A férfi reakcióját látva a ruhára nem tudom visszafogni a mosolyomat. Habár eleinte szkeptikusan álltam hozzá ehhez a... stílus váltáshoz, mondjuk így, úgy látom, hogy megérte. Egy pillanatra mintha Kéjt is érezném, de úgy tűnik, a férfi azonnal el is nyomta. Átkarolva nyakát mosolygom rá, mikor közelebb lépve magához húz. Szavaira halkan elnevetem magamat.
- Megvarrathatom. Nem mintha ne lenne ezen kívül más is a szekrényemben, kaptam párat. - mondom jó kedvűen, majd mikor kézen fog és elindul, kezét inkább derekamra húzom és elengedem, hogy inkább átkaroljon. Közelsége jól esik, igénylem is, annak ellenére, hogy nem szokásom mások előtt ilyen... érzelmes lenni. Most még sem érdekel, ha így látnak minket a cselédek, vagy bárki, sőt.
A barakk felé közeledve a hangzavar csak nő, oda érve szinte fülsüketítő. Szokatlan számomra az itt mulatozó katonák látványa... talán egyszer kétszer fordult elő életem során, mikor egy nagyobb csata után engedélyt adtam az ünneplésre. Akkor sem csatlakoztam a katonáimhoz, tartottam a távolságot. Éppen ezért szokatlan és fura most csatlakozni hozzájuk, és nem tudom, hogy mellettem ugyan olyan lenne-e a hangulat, mint nélkülem. Én azért a legtöbbekből feszültséget szoktam soraim közt kiváltani. A beálló csend alatt körbe nézek. A katonáim még mindig kicsit zavartnak tűnnek, épp úgy, ahogy én is. A csendet Asmodeus serege töri meg - ki más? - de ő is hamarosan csendre inti őket. Pár másodpercig gondolkodom, mit mondhatnék.
- Ez egy rendkívüli esemény, amely rendkívüli szabályokat követel. Most mint Ashtaroth vagyok itt, nem mint tábornok. Ma én is és ti is mellőzitek a munkát. Vegyétek tilosnak. Igyatok, ismerkedjetek, vívjatok baráti viadalokat. Vigadjatok úgy, hogy a környező régiók is megtudják, milyen erős szövetség alakul ki ezen a napon. - habár a szövetség csak rövid ideig lesz megfelelő szó ránk. Legalább is remélem, hogy a kapcsolatunkat tekintve ez csak időszakos, és hamarosan ennél sokkal többek leszünk. Egy egységes hatalom.
Ezután ha Asmodeus szeretne szólni nekik, azt még megvárom, majd utána helyet foglalok az egyik széken az egyik asztal mellett. Az egyik szolgáló már siet is hozzánk teszi le a kupát és tölt mindkettőnknek, majd szinte szalad is tovább, hogy mások kiürült poharát is ismét teletöltse.

I foundOutfit©


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Máj. 12, 2017 10:21 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Online


Ashtaroth & Asmodeus
My heart is ever at your service


Míg öltözködik egy vigyorral nézek körbe lakrészében. Szépnek szép, de nagyon jól tudom, hogy az éjszakát követően itt is renoválásra lesz szükség. Az enyémet egyetlen nap alatt helyrehozták Bathymnak köszönhetően, az ürgének van érzéke mindenhez, amit rábízok és tartja a szavát és a határidőket. Nem is értem, miért nem alkalmaztam hamarabb. Gráinne is tudta a dolgát, ő azonban másképpen ált hozzá a dolgokhoz. Ettől függetlenül már várom, hogy száműzetéséből visszatérjen. A nő egy igazi színfolt a pokol berkeiben.
Egészen elmerengek a nézelődésben, s mire visszafordulok a nőhöz már egy gyönyörű, fekete ruhát visel. Egy pillanatra egészen leesik az állam... az elmúlt időszakban láttam őt szép ruhákban és van is egy sejtésem, hogy a kedvemért ölti ezeket magára a szokásos páncéllal ellentétben... Még is látni gyönyörű alakját egy ennyire nőies ruhában... Kéjt egészen nagy erővel kell lecsillapítanom és türelemre intenem. Egészen kedvemre vannak ezek a ruhák, gyönyörűnek találom bennük Őt. Bár mindig annak találom. Boríthatná testét bármennyi heg, vagy hordhat olyan kart, mi nem sajátja. Ashtaroth-ra már nem tudnék másképpen tekinteni.
Mielőtt elindulnánk a barakkba, közelebb lépek hozzá, s derekánál fogva magamhoz ölelem. Kezéért nyúlva ajkaimhoz emelem azt és apró csókot lehelek rá. Mosolygok, mert másra úgy sem lennék képes örömömben.
- Gyönyörű ez a ruha. Kár lesz érte este. - Mondom neki somolyogva, hisz szerintem ő is tisztában van vele, hogy amint alkalmam adódik, le fogom róla szaggatni ezt a csodás fekete anyagot. Még mindig elképeszt, hogy képtelen vagyok megunni őt, nem mintha szeretném. De ugyan úgy kívánom minden alkalommal, s nem csak akkor, mikor találkozunk és bőrét pőrén láthatom. Éjszaka, ha aludni szeretnék, nem mindig sikerül.. Gyakran temetkezem papír munkába, hátha a nő hiányáról el tudom terelni figyelmemet. Ez nem sokszor jár sikerrel.
Nyomok még egy csókot homlokára is, majd kezét fogva indulok meg vele a barakk felé. A hangzavar egészen messziről kivehető és van egy olyan érzésem, hogy saját csürhém adja ki ennek nagy részét. Imádnak mulatozni, legalább annyira, mint harcolni, s bár nem kezelem őket olyan jellegű vasszigorral, mint a nő sajátjait, még sincs minden héten mulatozás. Ezért biztos vagyok benne, hogy kihasználják az alkalmat a lazításra.
Mikor már közelebb érünk, egészen fülsüketítő lesz a lárma és a barakkba lépve egészen kaotikus kép tárul elénk. Enyéim erőiket fitogtatva bunyóznak Ashtaroth katonáival. Ilyenkor a pusztakezes harc az, amivel elütik az időt, amit szórakoztatónak találnak és csürhém ebben nagyon jó, gyakran edzek velük puszta kézzel, amit élveznek. Pedig mindig elgyepálom őket.
Mikor szépen lassan észrevesznek bennünket, elcsendesedik a tömeg, a harcokban kis szünetet tartanak. Ez a csendesség nem tart sokáig, már ami az enyéimet illeti, ismét kurjongatni kezdenek, ezzel jelezve, hogy örülnek boldogságomnak. Nekem sosem akadt olyan problémám, hogy furcsán néztek volna rám bármilyen döntésemet követően, mert amíg erőmet bizonyítom nekik - mint mikor a 13 legjobb emberemmel kellett megküzdenem a kiszabadításomat követően -, addig követnek engem és nem kérdeznek feleslegesen.
Intéssel csitítom el őket, hogy tudjunk néhány szót szólni, s mivel Ashtaroth rangban felettem áll, megadom neki a lehetőséget, hogy ő szóljon először. Aztán terveim szerint előkerül némi alkohol és kihívom egy kis küzdelemre néhány katonáját, hogy lássam, mire képesek. Tudom, hisz láttam, de ellenem még nem volt alkalmuk kiállni.





Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Máj. 09, 2017 3:25 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Online



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Fato iunguntur, fato solvuntur amores... ❞
Ahogy itt állunk a folyosón, különös, euforikus érzés kerít hatalmába. Kívánom őt, csókját, érintését, és hiába kapom meg, nem tudok még se betelni vele. Mohóságomat nehéz legyűrni, hogy ránézhessek és válthassak vele pár szót. Fejemben már a nap többi része kering képzelet formájában, az ivászat, a szerelmeskedés. Kissé elfogunk maradni a munkával, hiszen ma is félbe hagytuk, és holnap valószínűleg annyira másnapos lesz mindenki, hogy akkor se tudunk majd érdemi munkát végezni. Holnap után tehát közel háromszoros munkát kell majd behoznunk. Hajtani fogom a démonaim, és önmagamat is. Még is úgy gondolom, megéri. A morált javítani fogja, ha egy kicsit ellazulhatnak, ismerkedhetnek, új barátságokat hozhatnak létre. Szerintem teljesen felesleges, de... én más vagyok. Ha Asmodeusnak hála kezdek is hasonlítani rájuk, sose leszek ugyan olyan.
- Fogsz látni eleget ruhák nélkül. - mondom mosolyogva. Amint elenged, fogja a pajzsomat és tovább indulunk. Legszívesebben kivenném a kezéből, miszerint "az enyém", meg őt is bezárnám a hálóba, mert már "az enyém", de aztán újra csak türelemre intem magam... Nyugalom. Mindent időben.
A lakrészbe érve vele becsukom az ajtót és azonnal neki állok levenni magamról a páncélzatot. Mivel ez félkönnyű, legtöbbje láncing, hamar megszabadulok tőle. A szekrényemhez sétálva az alatta lévő bőröltözettől is megszabadulok, amely azt a célt szolgálja, hogy a fém ne dörzsölje ki a bőrömet. Ezután kiválasztok magamnak egy egyszerű, fekete ruhát. Elég lenge ahhoz, hogy tetsszen a férfinek, kényelmes is. Hosszú ugyan, ami általában engem zavarna, de a férfi mellett nem tartok attól, hogy nehezemre váljon a harc. Amint elkészülök, még hajamat részint összefogom, bár a nagyja kiengedve marad. A férfire pillantva látom, hogy ő csak pár dolgot vesz le magáról, ami nem baj, amúgy is csak pár dolog szokta takarni a testét.
- Mehetünk? - kérdezem. Nem lesz nálam fegyver, a jobb karom épp elég, ha hirtelen önvédelemről lenne szó, de ahogy azt már megjegyeztem: a férfi mellett nincs senki, akitől félnivalóm lenne. Ha végül nincs más, elindulok vele a barakkba.

I foundOutfit©


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Máj. 09, 2017 1:48 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Online


Ashtaroth & Asmodeus
My heart is ever at your service


Imádom, mikor falnak, vagy bárminek nyomva a nőt szinte rám tekeredik. Kéj finoman simogatja bőrünket, egyelőre nem esik túlzásba, hiszen tisztában van azzal, hogy nálunk nem létezik röpke, gyors menet. Ebben Kéj is erősen közre játszik, mert hajt bennünket. Mikor pár óra múlva már szusszannék, kicsit kiélvezném az aktus utáni pár percet, ő tovább hergel bennünket és van, hogy képtelenek vagyunk leállni. Ebben is erős változás történt a múlthoz képest, hiszen Kéjnek például ágyasokkal elég volt egyetlen "menet" és lecsillapodott. Viszont a nővel ugyan úgy nem képes betelni, mint ahogyan én is.
Falom ajkait, nyomom őt a falnak és csak akkor vagyok hajlandó tőle elszakadni, mikor ő teszi ezt meg, hogy megszólalhasson. Egy pillanatra azt sem akarom hagyni, kapnék ajkai után ismét, de megfékezem magam. Sok mindenről kell beszélgetnünk, ez tény és való, egyesülésünk nem csak romantikus jellegű lesz. Ez különös izgatottsággal tölt el és bár régióink tekintetében a harmadik herceg igencsak útban van, nem okozhat problémát.
Széles, elégedett vigyor ül arcomra, mikor marasztalni akar. Nem mintha tervben lett volna, hogy elmegyek rögtön másnap reggel, dolgaimat direkt elrendeztem, a nőt pedig hagyhatom dolgozni, ha szükséges... egy ideig. Szeretném inkább ágyában tudni magunkat, szerelmesen összeforrva, Kéj energiáitól már teljesen kikészülve, míg lábra sem tudunk állni. Igen, erre vágyom. De tisztában vagyok azzal is, mennyire fontosak a nőnek kötelességei, így ha mennie kell dolgára, nem tartom majd őt vissza. Addig is ágyában fogok pihenni, seregeinket fogom szórakoztatni, aztán ha az idő úgy hozza, hazatérek. Jezebeth nem volt hajlandó velem tartani a mai napom, eléggé negatívan állt hozzá ötletemhez és ha engedtem volna, talán idiótának is szólított volna miatta. Inkább otthon maradt, hogy vigyázzon a régióra.. Szokásához híven.
Az újabb csókra is hevesen reagálok, még a nő is hajtja bennem Kéjt előre, ahogy tarkómat marja. Izmaim megfeszülnek, nem tudok neki ellenállni... nem tudnék, még is magamra erőltetem, hisz az sem volna valami szép tőlünk, ha azonnal egymásba fonódnánk és nem csatlakoznánk a mulatsághoz.
- Textil nélkül szeretlek a legjobban.- Vigyorodom el ismét és már tudom, hogy ez a vigyor nagyon sokáig fogja díszíteni vonásaimat. Még egy hosszú, szenvedélyes csókot követelek tőle, derekára markolva, mielőtt engedném, hogy meginduljunk. Nagyon nehezen visz rá a lélek, annyira friss az öröm és az élmény, hogy azonnal összegyűrném ágyának lepedőjét vele. De talán a késleltetett öröm még nagyobbat fog szólni, még élvezetesebb lesz, bár ezt mi már nehezen tudnánk fokozni.
Felkapom pajzsát a földről és most én hozom. Nem, mintha a nő nem lenne rá képes, de nagy becsben tartom, remekül sikerült alkotásnak és már jelképesen is köthető hozzá egy fontos dolog, így jólesően cipelem lakosztályáig, hogy Ashtaroth át tudjon öltözni. Én magam csak leveszem ruhámról a díszesebb részeket, hogy kényelmesebbé váljon a viselet.





Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Máj. 09, 2017 1:00 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Online



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Fato iunguntur, fato solvuntur amores... ❞
A gondolataimat alig hallom a katonáktól, de most kivételesen nem zavar. A parancsot teljesítik, a vendégek lovait az istállóba, a harcosokat pedig a barakkba vezetik. A szolgálók izgatottan sürögnek forognak, nem számítottak ilyesmire, és én sem. Mindenesetre jól veszik az akadályokat, a hordókat megcsapolják, a korsókat, kupákat, serlegeket és poharakat szétosztják. Habár seregem vasszigorral okított, a "csürhe" mellett nem nehéz feloldódniuk. Persze sejtem, hogy a szurkálódások és a baráti viadalok elmaradhatatlanok a két sereg közt, az enyéim komoly balhét úgy sem kevernének. Félnek tőlem.
Asmodeussal közben megindulunk a lakrészemhez, arcomról a mosolyt nem lehet lemosni, de ahogy látom, róla se a vigyort. Végül megállít, leveszi karomról a pajzsot és hevesen megcsókol a folyosón. Nem bírja ki a szobámig, de igazából nem érdekel. Egyedül akartam vele lenni, és itt most kettesben vagyunk. Itt is jó lesz. Hevesen viszonozom csókjait, nyakát átölelve hátrálok a falhoz, ahogy neki terel, páncélom koppan egyet, ahogy hátam neki ütközik a szürkés kőnek. Szinte még mindig érzem azt a fura görcsöt a gyomromban, bár ujjaim már nem zsibbadnak, a felismerés pánikja elmúlt egy ideje. A folyosó sarkán egy cseléd tűnik fel, de amint meglát minket, ugyan azzal a lendülettel fordul is meg és sétál el, én észre sem veszem a férfi csókjai és Kéj meg-meg jelenő energiái mellett. Mikor rám néz, kissé zilálva nézek szemeibe, ajkamra végül egy vigyor terül el.
- Ha Lucifer parancsolná sem mondanék nemet. - suttogom ajkaira, még mielőtt újra megcsókolnám őket. Talán egy perc után húzódom el épp csak annyira, hogy a szemeibe tudjak nézni.
- Remélem nem szándékozol holnap visszamenni Északra. Egy ideig úgy sem engedlek el... sok dolgot át kell beszélnünk. - teszem hozzá, miközben arcára simítok balommal. Beszélnünk is kell majd, mikor épp van egy lélegzetvételnyi szünetünk a szórakozás és a szeretkezés között. Mert abban biztos vagyok, hogy ezekben az elkövetkező napokban nem lesz hiány. Ismerem magunkat, egymásra találásunkat is szinte két teljes napi aktus koronázta meg, ez a pillanat, nap pedig legalább annyira örömteli, mint az. Már most is megfordult a fejemben, hogy neki álljak letépni róla a vállvértet, de magamat kibontogatni ebből a dologból hosszabb folyamat, ráadásul úgy sem tudnék tőle elszakadni és akkor kihagynánk a "bulit", pedig szándékozok megjelenni rajta a férfivel.
- Felveszek valami kényelmesebbet, leitatjuk a seregeinket, aztán este az én hálószobámat is tönkre tesszük... mit szólsz? - vázolom a tervet, miközben tarkójánál bőrébe marok jobbom karmaival, fogaimmal pedig alsó ajkát harapom meg egy pillanatra finoman. A gondolatra már most szét tudnám tépni, de türelemre intem magam. A férfi nem fog eltűnni ez alatt a pár óra alatt.

I foundOutfit©


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Máj. 09, 2017 10:43 am írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Online


Ashtaroth & Asmodeus
My heart is ever at your service


Ahogy teljesen megnyugszom az előző pár perc hevített izgalmából, csak vigyorogni tudok. Annyira kiütközik a seregeink közti különbség, hogy az szavakkal nehezen leírható. Az én katonáim örömükben üvöltöttek, kurjantottak és amit még el lehet képzelni, nem véletlenül nevezik őket csürhének. Még én is így hívom őket, bár tőlem ez egyáltalán nem szitkozódás, inkább dicséret. Büszke vagyok rájuk, mert ha egy zabolázatlan csürhének is tűnnek, profi módon hozzák ezt a képet és nekem erre van szükségem, erre épül egész seregem.
Remekül mulatok a döbbent és tanácstalan arcokon és már alig várom, hogy később, miután együtt töltöttünk egy kis időt a nővel, csatlakozhassam a seregek mulatozásához. Ég bennem a vágy egy kis bunyóra és kíváncsi vagyok Ashtaroth katonáira, hogy mit kezdenek az enyémekkel. Egymásnak feszül majd a csürhe és egy rendezett, vas szigorral kezelt sereg. Kíváncsi leszek.
Örömmel fogadom, ahogy Ashtaroth mulatozásra invitálja enyéimet. Továbbra sem halkan követnek minket embereim, hisz izgatottak a történtek miatt. Ha rajtuk múlik olyan csinnadrattát csapnak ma este, amit a nő emberei még nem is láttak.
Úgy követem a nőt, miután elszakadunk a tömegtől, mint egy izgatott kisfiú, akinek élete egy új szakaszba lépett...mondjuk elkezdte az iskolát. Türelmetlenül várom, hogy a démonoktól messze kerüljünk és végre úgy kifejezhessem határtalan örömömet, ahogy nem szégyellem.
Még a lakrészéhez sem érünk el, az egyik folyosón veszem ki a pajzsot a kezéből, támasztom a falnak, majd esek ajkainak, mohón követelve őket. Jelenleg nem izgat sem a sereg, sem az emberek véleménye, mondjuk utóbbi később sem fog, ebben biztos vagyok. A nő nagyon régóta van rám elképesztő hatással, ha csak az elmúlt ezer év eseményeire és érzelmeire gondolok, szinte beleszédülök. És háremem és megérezte a változást, már hónapokkal ezelőtt, mikor először együtt voltak a nővel. Azóta ugyanis egyetlen háremhölgyemhez sem értem hozzá, vagy más démonhoz... És a lányokat most már Bathym tartja kezelésben.
A falhoz nyomva őt a kihalt folyosón követelem tovább ajkait. Kéj meg-megjelenik, de hevességem ezúttal nem neki tudható be. Büszke vagyok, öröm jár át, amiért mindketten ilyen sokat fejlődtünk, s amiért a nő is úgy gondol a jövőre, mint ahogyan én.. mert én nem akarok nélküle létezni tovább. Egyetlen percre sem akarok úgy gondolni, hogy Ashtaroth nincs ott valahol, ha csak a háttérben is. Méltó Úrnője lesz Északnak és ezzel a katonáim is mind egyetértettek, mikor a mai nap szándékát vázoltam előttük.
Hevességem közepette elhúzom ajkaim, hogy széles vigyorral fürkészhessem a nő szemeit. Mint egy valóra vált álom, olyan ez a nap, még ha idegességemtől másodpercek ki is estek a lánykérésből. Végigsimítok arcán és még szélesebben vigyorgok attól, hogy seregem továbbra sem képes kushadni, szinte a falakon átszűrődik örömteljes vigadásuk. Reggel biztosan ki lesz dőlve az összes, úgy berúgnak.
- Még meggondolhatod magad. Bár őszinte leszek, sosem foglak elengedni. Nem szabadulsz tőlem. - Nézek mélyen szemeibe, enyémben a boldogság fénye csillog. Nem csak pusztán azért, mert igent mondott, ennél ez sokkal többről szól. A közös jövő, egy új dinasztia kiépítése, a hatalom megszilárdítása és az egymásért való kiállás...hisz utóbbira bőven szükség lesz.





Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Máj. 04, 2017 8:17 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Online



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Fato iunguntur, fato solvuntur amores... ❞
A szavaimra a vált reakciót kapom. Egy széles vigyor után azonnal felpattan és megölelve megcsókol. Jobbommal átkarolva nyakát viszonozom ezt, s míg az ő serege felordít, az enyémnek az álla inkább leesik a földig. Egy-két démon közülünk is vigyorog, de a legtöbb csak döbbenten áll és figyeli azt, amit soha nem láttak még a tábornokuktól: csókolózik. Amint elhúzom ajkaim, a férfire vigyorogva halványan hallgatom a szavait.
- Nem, nem számítottam ilyesmire. - mondom mosolyogva a szemeibe nézve. Egy újabb, rövidebb csókot adtam az ajkára, majd elengedve őt elindultam befelé gyalog és fejemmel biccentettem, hogy ő és a serege jöjjön velem.
- Fegyvert le! Pihenj! - adom az utasítást a katonáknak, akik teljesítik a parancsot, majd félre állnak a bevonuló sereg útjából. Megállva a parancsnokhoz fordulok, aki nem tudja eldönteni, hogy most örüljön, ahogy Asmo katonái, vagy karót nyelve, kifejezéstelen arccal álljon. Ez a tanácstalanság a többi katonán is látszik, ha körbe pillantanék, bár egy-kettő, már feloldódva vigyorog és követik a lovasokat.
- A vendégeket vezessék a barakkba, a fogadásokhoz használt szeszt bontsák fel és vigyék az ottani terembe. Érezzék magukat jól nálunk. Mulassanak, egyenek, igyanak, a mi katonáink és a nélkülözhető cselédek is kimenőt kapnak, egészen addig, míg a vendégeink itt maradnak. Szálláshelyet is biztosítsanak nekik. A lovakat etessék meg és vigyék az istállóba. Amíg nem jelentkezem, ne is zavarjanak. - adom ki az utasítást határozottan, aztán jobbommal Asmodeusba karolva rá mosolygom.
- Keressünk ennek egy méltó helyet. - indulok el vele. Persze tudom, hogy a pajzs nem fog kikerülni a falamra, vagy bárhova, dísznek. Alapjáraton kétkezes karddal harcolok, de ezek után mindenképpen pajzsot és kardot fogok használni. Azonban szeretnék pár magányos percet vele tölteni, csak vele örülni, mert sejtem, hogy talán utána csatlakozni akar a katonatársaihoz. Igazából nem volna rossz ötlet, főleg ha már megígértük egymásnak, hogy megismernénk egymás régióit. Ez egy tökéletes alkalom arra, hogy elkezdjük összecsiszolni a katonáinkat, és egymást.

I foundOutfit©


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Máj. 04, 2017 7:08 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Online


Ashtaroth & Asmodeus
My heart is ever at your service


Hosszú életem során szerintem még sohasem voltam ennyire ideges. És ez nem a Harag keltette és tüzelte idegesség, hanem a gyomorideg, az izgulás. Egyenletesen igyekszem venni a levegőt, hogy vérkeringésem normális maradjon és nagyon hevesen dobogó szívem ne vigyen el egy szívroham közepette, míg a nő a pajzsot érinti. Voltam olyan ostoba, hogy azt hittem, férfiként ezzel a pillanattal kéjdémon voltomból kifolyólag úgy sem kell majd szembenéznem. Hisz ott lesz a háremem, megannyi nő, az elköteleződést el sem tudtam volna képzelni magamról. Erre jön egy nő, fenekestül felforgatja az egész világomat, én pedig arra vetemedek, hogy térdre borulva előtte kezét kérjem.
Minden idegességem ellenére tudom, sehol máshol nem akarnék most lenni. Annyit gondoltam erre a pillanatra, mióta visszatértem a Pokolba, hogy megszámolni sem tudnám. A gondolat nem eresztett, s ha velem ilyesmi történik akkor tudom, lépnem kell. És ezt tettem, ezért térdelek most a Pokol érdes földjén, s várom, hogy Ashtaroth választ adjon. Hiába az erős kötelék, a semmihez sem fogható szerelem, még mindig mondhat nemet. Én férfiként gondolkozom, az Ő dolgába azonban Háború is beleszólhat. A hatalmi harcoktól kezdve az amúgy is alapvetően ellenséges politikán át bármi szóba jöhet, amiért Északot nem akarja majd ennyire közel tudni magához.
Kiveszi a pajzsot a kezemből és én még mindig várok. Mint aki csak azt figyeli, jó méretet készítettem el, karjára ölti, én pedig elmosolyodom. Csodásan, fenségesen áll rajta a pajzs. Sokáig tartott, míg elkészítették a végső verziót, mert vagy háromszor visszaküldtem a kovácshoz. Valami sosem volt pontosan olyan, amit elképzeltem, már pedig ha erre a pajzsra nézek, akkor Ashtaroth ereje és tökéletessége köszön vissza.
Mikor megszólal, vigyorom még szélesebb lesz, s mintha ezernyi kő esne le szívemről. Szívem most már nem izgalmamban, hanem boldogságomban ver hevesen. Felállok térdemről, dereka után nyúlok, s magamhoz húzva őt szenvedélyesen csókolom. A néma csendnek ezzel annyi is, seregem éljenzésbe kezd a maga módján, ez is egyfajta üvöltözés, csak talán másfajta hangnemben.
Annyira távolodom el tőle, hogy szemeibe tudjak nézni. Vigyorom levakarhatatlan, még a váratást sem tudom felróni most neki, mert kimondott szavai mindennél többet jelentenek. Arról nem is beszélve, hogy arcán a többszöri döbbenetet látva még mindig nevethetnékem van.
- Erre biztosan nem számítottál. - Mondom neki épp olyan hangosan, hogy a seregem hangja mellett csak ő hallja, amit mondok, senki más. Ölelem őt derekánál, s nyomok egy csókot homlokára, tiszteletem jeléül.





Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Máj. 04, 2017 6:40 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Online



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Fato iunguntur, fato solvuntur amores... ❞
Feleletet persze nem kapok. Mert még is mi a francért kapnék? Állkapcsom megfeszül, ahogy a férfi vigyorogva elfordul és újabb jeleket ad seregének. Teljesen megbuggyant, véleményem szerint. Diliházat csinál a régiómból. A szolgálók a kinyitott ablakokon szinte kilógva figyelnek, a katonák összegyűlve, sorokba rendeződve néznek ki a kapun és várfalon. Háború tajtékozva érezteti energiáit, de ez az eltökélt harcosokat nem is zavarja. Asmodeus végül leáll a lováról és közelebb lép. Iumentum prüszköl egyet a közeledésére, de nem támad. Amikor a démon a kezét nyújtja, értetlen amolyan "még is mi a jó büdös francot csinálsz?" fejjel, de leszállok a lóról. A kantárt elengedve a ménem idegesen megy arrébb, hátra dobálva fejét, én pedig egyre értetlenebbül figyelem, ahogy Asmodeus megfogja a két kezemet. Értem én, nem titkoljuk, hogy együtt vagyunk, sőt, bárki tudhat róla, leszarjuk, de nem túlzás ez egy kicsit?
Amint véget ér a sereg ismerősen csengő nótája, rájuk pillantok, majd vissza a férfire, aki a nevemen szólít. Háború, lassanként, de eltűnik, én pedig kérdő, értetlen tekintettel, némán kérdezem Asmodeustól, hogy még is mire készül. Végül bele kezd valamibe, amitől a magasba emelkednek a szemöldökeim és mély levegőt veszek. Tekintetem körbe kúszik a két seregnyi szemtanún, akik némán figyelik, ahogy a férfi ellép és letérdelve levesz a hátáról egy pajzsot. Furcsa érzés kelt hatalmába. A döbbenet és a pánikhoz hasonlít, érzem ahogy balomon bizseregnek az ujjaim, a bensőmet pedig mintha Háború marka szorítaná össze. Le sem tudom venni ki kerekedett szemeimet a férfiről, még akkor is nehezen, mikor felém nyújtja a pajzsot. A hirtelen csend szinte zúg a fülemben, a kezdeti sokk pár másodpercig lefagyaszt. Százak tekintetét érzem magamon és habár soha nem voltam lámpalázas, most valamiért még is úgy kívánom, bár ne nézne ennyi démon egyszerre. Végül összekaparom magam, becsukom meglepettségemben résnyire nyílt ajkaim. Mély levegőt veszek és kifejezéstelen arccal lépek közelebb. Jobbommal a pajzs alá nyúlok, átvéve azt, továbbra is vízszintben tartva simítok végig rajta balommal, hogy érezzem a domborművet ujjaim alatt. Mintha csak az értékét szemlélném, mintha csak az alapján akarnám megítélni, mit fogok felelni, pedig már tudom jól. Megfordítva a tárgyat határozottan kapom bal karomra, amelyre tökéletesen illik. Még nézem pár másodpercig, majd visszapillantok a térdeplő férfire. Talán húztam már eleget az agyát.
- Melletted leszek, amíg Astarte pengéje kárhozat tüzére nem küldi valamelyikünk. - felelem elég hangosan ahhoz, hogy aki figyel, hallhassa. Ajkamon egy félmosoly játszik, tekintetemben ahhoz hasonló fény csillan, mint legutóbb, mikor együtt voltunk. Az önző, féltékeny büszkeségé.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Máj. 04, 2017 6:09 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Online


Ashtaroth & Asmodeus
My heart is ever at your service


Szüntelen zajong a sereg, hangját hallatja, s ez semmi ahhoz képest, amit Harag energiáival együtt képesek alkotni. De Haragnak nyoma sincsen, hisz nem fenyegető szándékkal érkeztem. A nő pedig tisztában van ezzel. Nyílik a kapu, s amint meglátod lovon érkezni a nőt, ökölbe szorított kezemet felemelem. Háború energiái gyomorszájon találnak, de fel voltam rá készülve, sőt.. Embereimet is beavattam, s annak ellenére, hogy őket is letaglózza az energia, nem csitulnak. Mert erre lettek utasítva. Ezek a harcosok pedig nem fognak olyan szerencsétlenül járni, mint az íjász, ki a fal mentén ér földet. Nem gyengék, harcoltak már a nő oldalán nem egyszer. Bírják a gyűrődést.
A nő arcának láttán felnevetek, ezt széles vigyor követi. Megleptem őt, s még a legnagyobb meglepetést el sem érve sikerült őt kicsalogatni kastélyából. Csak vigyorgok rá egy ideig, majd lovammal ismét a seregem felé fordulok, kik csak jobban rákezdenek az artikulálatlan üvöltésre. Egészen addig, míg ismét fel nem emelem kezemet a magasba. Egyetlen pillanat alatt hallgatnak el, s telepszik csend pár másodpercre a környékre. Könyökömet behajlítva öklözöm egyet a levegőbe, mire valami egészen érdekes, halán a nő számára furcsa dolog veszi kezdetét. Először csak egyszer, röviden kiáltanak fel, torokból, mintha csak hangosabb nyögést hallatnának. Ezt egy hosszabb követi. Majd több rövidebb. Végül pedig, mikor már egy perce csinálják olyan, mintha "énekbe" fogtak volna. Mikor kell, egyszerre szólalnak, amit néma csend követ, ez adja az ének jellegét. Séma szerint haladnak, ez egyfajta hagyományos dolog a seregen belül, a csata dicsőítésének jele nálunk. Minden alkalommal, ha csatára indulunk régiónkból, ezt az "éneket" hallatjuk és mutatjuk meg Északnak és a környező régióknak, hogy dicsően, győztesen térünk majd vissza.
Visszafordulok lovammal a nő felé, s leszállok róla. Közelebb sétálok hozzá, s mikor mellé érek nyújtom felé kezemet, hogy leszálljon Ő is saját lováról. Ha megteszi, teszek vele pár lépést lovainktól, hogy bárki láthassa, ami következni fog. Határozottnak tűnök, arcizmom sem rebben, de közben gyomromat már a torkomban érzem, annyira izgulok. De ezt nem kell látnia. Megfogom mindkét kezét, miközben a sereg továbbra is egyenletesen hallatja hangját. Végül egy utolsó, nagyobb kiáltással befejezik, s csend ül ránk ismét. Én csak mosolygok.
- Ashtaroth. - Szólítom meg, legyen most bármilyen mérges rám, ostromoljon Háború bármilyen erősen is. Szívem egyre csak hevesen ver, kezeim azonban határozottan fogják a nő kezeit, tagjaim nem remegnek.
- Sohasem ismertem nálad fenségesebb, erősebb harcost, s soha nem volt szerencsém azelőtt ilyen csodálatos nőhöz. Megszelídítettél, elvarázsoltál, s magadhoz láncoltál.-
Továbbra is mosolyogva nézek rá, majd kezeit elengedve. Teszek egy kis lépést hátra, s a hátamra díjazott, díszes pajzsot könnyedén oldom le, hogy kezembe emelve, félig a nő felé nyújtva ereszkedjek egyik térdemre. A pajzs régióm legjobb kovácsának munkája, s bár egyszerű ezüstös színben játszik, gyönyörű dombornyomás látható a felületén. Akkor adtam ki a parancsot kovácsolására, mikor visszatértem fogságomból. Így már jó ideje pihent lakosztályom egyik szegletében, s a nőnek fel sem tűnt látogatása során.
- Több ezer évet éltem nélküled. Kérlek, töltsd mellettem a következő évezredeket. - Fejezem be mondandómat, s fohászkodom egy felsőbb erőhöz, vagy Luciferhez magához, hogy ő is így gondolja. Hiszek benne, hogy szerelmünk erős, s a legerősebb szövetség alakulhat ki régiónk között. De ha a hatalmat, az erőt háttérbe szorítom, akkor egy olyan erős köteléket látok, amit az idő vasfoga edzett, s amit nem szakíthat szét semmit. Mert szeretem őt.





Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Máj. 04, 2017 3:51 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Online



Asmodeus & Ashtaroth
❝ ...Fato iunguntur, fato solvuntur amores... ❞
Napok óta nem találkoztam Asmodeussal. A munkára figyeltünk, nekem legalább is arra kellett. Az újoncok kiképzését figyeltem. Egyre kevesebb és kevesebb van belőlük, ami nem jó. Azóta nem javul ez a tendencia, mióta Gabrielék a földre szabadultak. Ezen még a kéjdémonok sem tudnak segíteni, pedig Inanna gőzerővel azon dolgozik, hogy az embereket szaporítsa. A porontyok még se születnek elegen. A katonáinknak sokkal jobban kell bírniuk, különben hamar elfogy a seregünk az angyalok pengéi alatt.
Épp visszatérek edzésről, s veszem le lakrészemben a páncélomat, mikor az egyik parancsok rohan be hozzám. Állítása szerint megtámadnak minket, bár nem sokan. Harcosok közelednek. Az állításra felvonom a szemöldököm, ugyan is az erődömet igen bátor dolog megtámadni bárkinek is.
- Állítsátok fel a védelmet. A kaput zárjátok be. - mondom, miközben kinézek az ablakon, ahol már látni a port felkavaró lovasokat. Ezután az egyik cselédhez fordulok és intek neki. A könnyebbik vértemet fogom felvenni, mert valamit sejteni vélek... Csak két őrültet ismerek az egész Pokolban, aki előre jelzés nélkül sereggel merne beállítani a váramhoz.
Hamar magamra kapom a főleg láncvértből és fémlemezekből álló páncélt, majd a kardom magamhoz véve kinézek. A sereg épp most ér a kapu elé, aminek a tetején íjászok állnak szép sorban. Az üvöltésről és a csürhe öltözetéről is felismerném, kinek a szolgálatában állnak, ám a herceget is meglátom. Hangjuktól berezonál az üveg, mire megnézem magamnak az ablakot, meg az asztalomon remegő tárgyakat.
- Mi a franc... - morgom az orrom alatt homlok ráncolva, ahogy újra a zajongó lovasokra nézek. Nem csak az én arcomon, de a falakon álló démonokén is látható az értetlenség. Minden esetre tudom, hogy Asmodeus pont az a démon, akitől nem kell féltenem a területem, szóval ismét a mellém visszaért parancsnokhoz fordulok.
- Nyergeljék a lovamat. - mondom és elindulok kifelé. A parancsnok kinyitva az ablakot füttyent, a lent álló katonáknak int az istálló felé, s azok már tudják is a dolgukat. Mire leérek, Iumentum már engem vár, bár a zaj miatt hátra csapja a füleit és idegesen kaparja mellső lábával a földet. Felszállok rá, s megindulok ügetve kifelé. A kapuk hangosan nyílnak neki, de az eltompul a kinti zajok által. Amint megjelenek a kinyíló szárnyak mögött, olyan erővel engedem el magamból Háborút, hogy az felkavarja mindenki gyomrát, miközben enyhe szellőt kavarva, táguló körben hagyja el a testemet. Az egyik ujjonc az íjászok között neki is áll öklendezni, társai hamar lerúgják a helyéről és tömik be a rést. Vállam felett még hátra pillantok a mögöttem landolóra, majd szikrázó szemekkel fordulok vissza Asmodeusék felé. Pár méterre állítom meg prüszkölő és idegeskedő lovamat.
- Még is mi a francot csinálsz itt? - kérem számon cseppet sem türelmes hangnemben.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Asmodeus
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
181
☩ Keresett személy :
☩ Rólam :
☩ Képességem :
Wrath

and Pleasure

☩ Rang :
Demon Prince of Wrath and Pleasure
☩ Play by :
Manu Bennett
☩ Pokol vagy menny? :
Team Hell
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Máj. 04, 2017 2:03 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Online


Ashtaroth & Asmodeus
My heart is ever at your service


Pár nap telhetett el, s én nem is igyekeztem keresni a nő társaságát. Mióta csak visszatértem fogságomból, ezen járt az eszem. Először csak az ötlet, a lehetőség parányi kis szikrája piszkálgatott, hamarosan pedig lángra is kapott. Végül már álmatlan éjszakákat okozott, mik alatt mereven bámultam szobám plafonját és a lehetséges módokon járt az eszem. Hol várni akartam még vele, hol a nő társaságát élvezve feltenni neki a kérdést. Nem féltem reakciójától, kifejezetten izgatott a gondolat, hogyan reagálhat egy ilyen dologra, az arcára kiülő lehetséges döbbenet pedig mindannyiszor megnevetett magányomban.
Aztán tervezni kezdtem. Nem szokványos dolog ez közöttünk, démonok között, így nincs is olyan tradíció, mint az embereknél. Annyira különbözünk egymástól fivéreimmel, a pokol lakóival, hogy képtelenség ilyesfajta sémát húzni ránk.. Így hát azt az utat választottam, mi leginkább kedvemre volt, amivel a legnagyobb döbbenetet válthatom ki a nőből. Napokba tellett, míg mindent elintéztem, felkészítettem a seregem, hisz ha a harcban tudják is a helyüket, egy ilyen jellegű esemény közreműködéséhez érteniük kell, hol a határ és mi az, ami épp csak eléri az ingerküszöbömet... Na odáig sem juthatnak el. Ezúttal fegyelmezettek lesznek, odafigyelnek minden mozdulatomra, bár utóbbival sosem volt probléma.
Eljött az óra, seregem lóháton ülve várt rám, díszesen felsorakozva. Én magam is elhagytam a mai napra az egyszerű öltözékemet, s olyan gladiátor szerelést öltöttem magamra, mi annak idején csak a bajnoknak járt ki. Számomra ez volt a tiszteletet követelő harci viseletem. Lovamra szállva, seregem elején állva fordulok szembe velük. Némán ülnek lovaikon, figyelnek rám, ahogyan azt elvárom. Én, mintha farkasszemet néznék velük, egy percig csendesen figyelem őket. Ők a legjobb katonáim, a seregem egy kis szelete, de éppen annyi katona, hogy mikor megjelenünk Ashtaroth régiójában, a horizont teljes vonalán láthatóak legyünk.
Veszek egy mély levegőt, szavaim olyan erővel kiáltom, hogy nem csak seregeim, kastélyom minden tagja, de a fél régió is hallja.
- Kezdhetjük?! - Kiáltásomat egységes éljenzéshez hasonló üvöltés követi, így még inkább zeng tőlünk a környék. Hátat fordítva nekik, élükön vezetve őket kezdünk vágtába. Hosszú út áll előttünk, míg Keletre érünk Ashtaroth palotájához.
Amint megjelenünk a horizonton és olyan távolságba kerülünk, hogy Ash kinézve ablakán már látja a hatalmas sereget, lelassítom lovam vágtáját szépen lassan, míg nem már csak ügetünk lovainkon. Egy bizonyos távolságból kardom a magasba emelve üvöltök csatakiáltásokat démoni nyelven, embereim pedig minden alkalommal követnek ebben. Ahogy közeledünk, már rázkódik tőlünk a föld is, de én csak uszítom őket, hogy még hangosabbak legyünk.
Nem egészen a kastélynál intem őket megállásra, öklömet látva elcsendesednek, hullámszerűen hátrafelé. Ha Ashtaroth kinézett már ablakon, ha nem, ismét szembefordulok embereimmel. Démoni nyelven kiáltok hozzájuk, röviden annyit, hogy:
"A mai nap a dicsőség napja. Szeretett Lovasunkhoz vágtattunk régiókon át, hogy megmutathassuk hangunkat, hogy lássa erőnket, hát ne fogjátok vissza magatokat! Hallja Ő, hallja kastélya, hallja az egész Kelet-Régió!"
Minderre olyan üvöltésbe kezdenek, hogy megremeg a föld alattunk. A lovak dübögnek patáikkal, fegyvereik csattognak a levegőben egymás közt. Én csak csatlakozom hozzájuk és azután is folytatjuk, ha esetleg a nő megjelenik az ablakban. Addig meg sem állunk, míg le nem sétál hozzánk, illetve hozzám.





Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Máj. 04, 2017 1:20 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Online


***
szabad a játéktér


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Leviathan
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Démon
☩ Posztok :
91
☩ Rang :
Ashtaroth árnyéka
☩ Play by :
Jaimie Alexander
☩ Pokol vagy menny? :
Pokol

I'm everyman

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd. Ápr. 11, 2017 3:52 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Ashtaroth & Leviathan
Tudod mikor szűnik meg mesének lenni a mese? Mikor elkezdenek hinni benne.


Teljes mértékben egyetértek vele. Amint lehet, azt a fegyvert meg kell semmisíteni, vagy minimum vissza kell szerezni. A gond nem itt van, sokkal inkább ott, amit láttam. Amit akkor tapasztaltam, amikor legutóbb tovább maradtam Abaddon házában, mint kívánta. Időbe telt eljönni onnan, várva, mikor hagyja el maga is a kúriát. Türelmesen vártam mindaddig, kifigyelve hova teszi el a kardot, ugyanakkor nem annak holléte aggaszt jelenleg. Nem az zavar legjobban.
- A kardot visszaszerzem ha itt lesz az ideje, de szerintem nem ez a legnagyobb gond. Úgy vélem... Abaddon sokkal jártasabb a mágiában, mint azt mutatja. Amikor elvittem neki a fegyvert, ott maradtam a tudta nélkül és figyeltem mit csinál. Hosszasan vizsgálgatta a kardot, mintha csak azt akarná kitalálni, hogyan készült. Ha ez így van, akkor nem csupán attól az egytől kell tartanunk - sóhajtom - Ráadásul amennyiben készít egy másikat, az elől talán az sem véd meg, ami az én példányomtól igen. Jobban mondva nem az enyémtől, mert nem én végeztem annak a bűvölését, hogy ne vezethesse vissza hozzám, de ez a lényegen mit sem változtat - tájékoztatom a teljes helyzetről.
Amíg én távol tartom magam tőle, talán nem ártana néhány másik kémet rá állítani. Legalább kettőt, vagy talán hármat, hogy ne kelljen ugyanannak végig követnie. Sokkal jobb, ha váltják egymást menet közben. Pihenhetnek, na meg nem kell túl nagy területre figyelniük. Amíg egyik-másik követi, a maradék szétnézhet nála, vagy azon a helyen, ahol éppenséggel tartózkodott. Az én dolgom viszont ennyi volna mára. Hallhatóan nincs rám szüksége a továbbiakban. Nem most, nem ma... Ha jól vettem ki szavaiból. Nincs más dolgom, mint várni újabb jelentkezését, na meg Abaddonét. Az üvegcsét gondosan elrejtettem. Egy tükörrel képes vagyok azt figyelemmel kísérni, így nem szükséges mellette maradnom, ami valljuk be, előnyös. Még nem vizsgáltam meg eléggé ahhoz, hogy biztonságban érezzem magam, ha nálam van. Így egy elhagyatott helyen van a föld alatt egy kis dobozban.
- A soraiba mindenképpen mást kellene küldened. Ha róla van szó, nem lehetek egyszerre Óz, és valaki más az emberei közül. Jelezz, ha kellenék! - lépek az ajtóhoz - Úrnőm! - biccentek még felé, majd magamra vonom álcám, mielőtt magára hagynám őt.
Itt az ideje a megérdemelt pihenésnek!





Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Ápr. 08, 2017 8:29 pm írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Online



Leviathan & Ashtaroth
❝ ... Cuius edis panem, illius et adspice nutum... ❞
Pár másodpercig figyelem Leviathant, mintha a gondolatait akarnám az iménti kérdésekről kiolvasni a fejéből. Nem tudom, hogy mi ütött belé. Vagy esetleg velem volt valami, amit nem vettem észre? Még egy kicsit némán figyelem, de végül arra jutok, hogy jobb, ha nem terhelem magamat még több dologgal. Így is ki vagyok fáradva, és pihenni sem tudok rendesen. Abaddon említésére morranok egyet és két kezemmel megdörzsölöm egy kicsit arcomat, hogy összeszedjem a gondolataim.
- Az a kard... Nem létezhet tovább, mint szükséges. El kell pusztítani. - sóhajtom halkan. Ez persze csak a jövő zenéje, nem küldhetem egyből vissza a nőt a kardért, még ha legszívesebben ezt is tenném. Felkelek és járkálni kezdek. Figyeltetnem kell. Meg kell tudnom, hogy használja-e, ha igen, mikor, ki ellen, és hogy mennyire válik be.
- Nem... Most nincs... Majd értesítelek, ha szükségem volna rád. Lehet, hamarabb, mint gondolnád. Gondolkodom még azon, hogy téged, vagy egy általános kémet küldjek a soraiba. - kétségtelen, hogy Leviathan a legjobb kémem, de egy ilyen átlagos megfigyelő munkára más, alacsonyabb rendű is elég lesz. Másra viszont kellhet még, fontosabbra akár, így jobb, ha most őt nem terhelem ezzel a feladattal. Úgy is feltűnő volna, ha ott lenne, majd hirtelen eltűnne.
- Elmehetsz, de maradj elérhető. - mondom végül, megállva, rá pillantva a terem sötétjében.
Ha Leviathan elmegy, én még az ablakhoz lépve kinézek a halott tájra és merengek egy kicsit. Pár perc után visszasétálok a fürdőbe, ahonnan már eltakarították a hullát és a vért is, a kád épp most telik meg újra. Ismernek már, tudják, hogy megy a járás. Ledobva a köntöst újra megmártózom, az ezúttal tiszta vízben. Kellemes, nyugtató illatú szerekkel mosom le magamról a maradék vért és annak szagát, majd ha tisztának érzem magam, kikászálódva megtörülközöm, és a hálóba átsétálva megpróbálok pihenni. De úgy sem fog menni.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Sponsored content
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

írtam neked utoljára Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


 
Ashtaroth kastélya
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 6 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
 Similar topics
-
» Magyarország misztikus helyei

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: