Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Fat Angel Bar •
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 22, 2019 1:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


☽ Don't tell me to calm down

Kyara xXx Coni
zeneviselet • szószám: 681 • Credit:

 
A whisky – ellenére annak, hogy a testem minden porcikája buja vággyal és gyermeki lelkesedéssel várta az első kortyot, amely porladó belsőm szomját oltotta volna – szívbe markoló csalódást okozott; a manapság is jó árban lévő ital áráért nem kaptam egyebet, mint – finoman fogalmazva – egy kellemetlen ízesítésű, langyos és felvizezett löttyöt. De persze, gondolkozás nélkül rendeltem is a következőt! Ebből?! A nyamvadt, szomját oltani vágyó lelkem csak naivan reménykedett abban, hogy ma jót iszom – a sárga földig, fenékig. Az átvertek keserves érzése uralkodott el bennem; tompa, színtelen és csalódott düh. A tudatos gondolkozásnak a puszta csíráját is elfojtva magamban adtam át magamat a bűnbe esés jótékony érzésének; az üvegpohár a pult felett hasított el, közvetlen a lányka feje mellett, kinek arcvonásai azonnal megváltoztak, ahogy a tárgy szilánkossá törve hullott alább a földre. Tekintetem találkozott az övével, remélem érti a jelzést – és bizton állíthatom, hogyha a következő is ehhez hasonló lesz, amit kapok: nem állok jót magamért MÉG ebben az állapotomban sem. És, amíg a következő körre vártam méregbarna íriszeimet a világ minden unalmával hordoztam végig a tekintetemet a nem is olyan régen, nem is olyan távol kialakuló csetepatén. Az igazság az volt, hogy különösebben nem szenteltem nagy érdeklődést, hiszen magamtól is kitaláltam a történetet: a férfiak azt gondolták, hogy övék a világ és nyeregben vannak, viszont a barna hajú némber résen volt és, az első látszat ellenére korántsem bizonyult, olyan bugyutának, mint gondoltam. Amikor bejöttem, elsétáltam mögötte, így lapjai nem voltak előttem titkosak: elég csúnyán vesztésre állt. Az összes férfit kijátszotta, amire azok hangos felháborodással fejezték ki nem tetszésüket. Tipikus. Nyugtáztam magamban, szemeimet megforgatva – innentől pedig a jelenetet már csak fél szemmel kísértem nyomon, miközben fejemet a tenyeremen támasztottam. Egy szobanövényben több éltet volt, mint jelenleg bennem. A szemem sem rezdült, amikor a kés nagybecsű ereje is előkerült, de azon sem, hogy a barátunkba állította. A jelenet, amilyen hirtelen indult, olyan hamar le is záródott, mintha meg sem történt volna és ezúttal nagyon-nagyon reménykedtem benne, hogy a világ bajai elkerülnek – de nem így lett. A némber csak fogta magát és leült a velem szembeni helyre és önmagát nem zavartatva gondtalan cseverészésbe kezdett. A mellkasom szűk ketrecéből, hangos sóhaj szakadt fel.
– Figyelj ide, te kis félszerzet – kezdtem bele nyugodt hangvétellel, ujjam a halántékomnak simulva támasztották a fejemet – nincs kedvem társalogni és a cimboráid nagyon összedugták a fejüket. Meg még egy jó páran. – Böktem fejemmel az említettek irányába. A barátkozásból ezúttal kimaradtam volna, ugyanis nem volt kedvem az életenergiáimat halandó férfiakra pazarolni, amikor tudom, hogy odakint rám is várnak hasonló keménykötésűek, viszont azt azért megjegyezném apró betűsen, hogy az enyéim egy kicsit keményebbek és, őket nem nyomja le senki csak úgy…
Közben a fiatal pultos lányka megszeppent arckifejezéssel meghozta a következő körömet és mielőtt újonnan szerzett bosszantó társaságom egyáltalán megpróbálta volna lenyúlni az itókámat le is húztam. Az alkohol marta a torkomat. Kellemesen erős volt és már éreztem is, hogy kezdem magamat jobban érzem; ugyan nálam nem ütött be, viszont a melegség szétáradt egészen a bensőmben és egészen szíven érintett – elégedett lettem. A székben hátra dőlve, köröztem a poháron ujjammal, mintha rettenetesen morfondíroznék valamiről – persze, ez korántsem így volt, hiszen másfajta történet kezdett kialakulni a fejemben; nem volt több, mint egy kósza ötlet…
– Szóval, azt mondod, hogy unod a várost, félszerzet? – Rettenetesen unatkoztam én is, hiszen az év java részében nem volt társaságom vagy ha igen, akkor is több mint valószínű, hogy halott volt, mielőtt válthattunk volna egyáltalán egy-két szót; a félreértések elkerülése végett én öltem meg őket, mert jobbára munkaként voltak elkönyvelve. – Kápráztass el és, ha sikerül… Feldobom az életedet egy kis kalanddal. – Dőltem hátra. – Ha nem… akkor én fogok szórakozni, veled és az picinyem fájni fog. Tőlem csúnyább verést kapsz, mint valaha is kaptál. – Mindig is szerettem az élet napos oldalát megragadni és általában ezeket az esélyeket ritkán is szalasztottam el, így – egy picit végig gondolva – ezúttal sem szerettem volna, hogyha egy kínálkozó alkalom úszna el a szemem előtt. – Intézd el őket, a kedvemért… és ne adj isten… hatalmat és barátokat is segíthetek szerezni neked. – Vontam vállat; felfuttatom a pályáját, mert ezek az arcok láthatóan nem kötik le és mire is lenne szüksége egy hozzá hasonlónak, mint bajkeverésre? Ezt én is tudom neki szolgáltatni, rövid időn belül.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Fat Angel Bar - Page 2 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
211
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Képességem :
☩ Multi :
Ophilia
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 15, 2019 7:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Ecc, pecc, kimehecc
Unatkozom. Eme rohadt városban, rohadtul unom magam. Semmi móka, semmi kacagás. Mindenki halál komoly. Szememet forgatom a félig kihalt város maradványai között. Akiket keresek nem találok. Vegyük csak sorban a lemenő nap fényében, hogy kik is ezek.
Van egy rohadt Pusztítás, ki azóta, hogy elmondta mi végre teremtett, eltűnt a semmibe. Na jó, egyszer már megtaláltam és tudom, hogy szüksége van rám, szóval…
Aztán ott van a másik rohadék. Hosszúkásra nyúlt démoni teste, méretes karmai. Akaratlan kéjes sóhaj tör fel torkomból. Oh, te lelkem kínzója, mondd hát, hol vagy? Miért nem vagy itt? Pedig olyan jókat szórakoztunk együtt. Még ha nem is vallja be a Viszály maga, de jobb társasága voltam, mint bármelyik más démon. Hisz ne legyünk kishitűek. Jobb vagyok bármely démonnál is.
Végül, de nem utolsó sorban ott van, akinek a lelkét nekem kellene szétszedni. Annyira édes, hogy azt hiszi képes jó maradni, ebben a városban. Pont úgy, ahogy ő van. Nevetséges még maga az elképzelés is. Szinte már röhögnöm kell.

Észre sem veszem, hogy miként kerülök a külterület egyik krimójába. Azt pedig végképp nem tudom, hogy miért van a kezembe négy kártya, csupa ászokkal - persze vélhetőleg egyik sem a pakliból jött - és  miért pofázik, pont erről, vad idegeneknek.
Upsz? Megint időkiesés? Oh, ugyan már, kit izgat, ha már itt vagyunk, akkor szórakozzunk. Húzom ajkam aljas mosolyra.
- Szóval, Caleb egy igazi áruló. Soha nem segített, sőt mi több, ne is tudjátok, hogy - rázom meg a fejemet. - Oh, hol is tartottam? - pakolom fel lábamat az asztalra szemtelenül. Persze, hogy én jövök, de rohadtul húzom az időt. Oh, ez nem tetszik nekik. Szipogni támadt kedvem.
- Ott, hogy te jössz aranyom - morogja a koszos, sárgás bajsza alatt a velem szemben ülő kopasz csávó. Méretre majdnem két méteresre nőtt, de nem figyelmenkívül hagyható méretes bicepszei, szőkés-sárgás mellszörzete, ami nem hogy kilóg a koszos ingje alól, hanem egyszerűen sikolt azért, hogy kiszabadulhasson. Buja szemöldöke alatt mélyfekete szem ül, korán sem olyan, ami jót sejtet. Az asztalon könyökölve fogja össze kezeit, úgy hogy a lapjait az asztal felé fordítja.
- Tényleg, de… - kezdek bele, és leveszem a lábamat. Hozzá képest hangya is lehetnék. Kócos hajammal, elkenődöt sminkemmel, szakadt nadrágommal, itt-ott megtépázott felsőmmel. Rövidnadrágom alatt húzódó neccharisnyám is kivetnivalót vet maga után. Bakancsom hanyag, be sincs kötve a fűzője. Bőrkabátom több helyen is foszladozik, de a kereszt. Oh, a kereszt továbbra is a nyakamba. Legalább ez nincs ránk hatással. - Felteszem szűzességem, hogy senki sem találja meg nekem - tárom szét karomat, arcomon pofátlan vigyorral. A pincérnő ekkor megy el mellettünk kezébe egy pohárnyi whiskey. Mh, inkább maradnék a rumnál, ha majd lehet.
Az asztaltársaságomnak nem tetszik a viselkedésem. Hát legyen.
- Móka vége - terítem ki lapjaimat. Figyelem az arcvonásait. Szemei előbb elkerekednek, majd ne adja Lucifer a magasságos, dühbe gurulnak.
- Csaló! - dördül hangja én pedig az ártatlant adom. Szívemhez kapom a kezem.
- Én? - kérdezek, nagy szemeimet meresztve rá. De több sem kell, a konyhakés már a kezébe is van. Oh, Kín ikertestvére is lehetne. Szemeim rögtön elfátyolosodnak, amint az idilli kép megjelenik lelki szemeim előtt.
Várj, ez nem igaz. Szemeimet forgatom meg.
- Legalább kihívást adnál - még csak meg sem kell mozdulnom, hogy a kést kirántsam a kezéből és saját torkába állítsam. Pontosabban, hogy nyaki ütőerét vágja át. Vére fröccsen a szélrózsa bal irányába. Az asztalra, karomra, ruhámra, a földre. A pénzre, melyet felmarkolok, hiszen tisztességesen kerestem.
Nézzünk új szórakozás felé. Felállva a kabátom zsebébe tömködöm a lovettát. A krimó engem bámul. Helyes, imádom a figyelmüket. Szemeim megakadnak a barna nedűn.
Gondolkodás nélkül ülök le egy nővel szembe. Lábaimat ismét csak felpakolom az asztalra.
- Szóval, rohadt unalmas ez a város, szinte már kihívás sincs benne. Hihetetlen, hogy egyáltalán vadászok lakják - horkanok fel. Oh, csak légy vadász!


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Why are you serious?
I talk, I smile, I laugh too

But be carefull when I'm silent
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 14, 2019 8:31 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


☽ Don't tell me to calm down

Kyara xXx Coni
zeneviselet • szószám: 420 • Credit:

 
A fehér felhők által megfestett égbolton, látszólagos nyugalomban pihengető aranyszín fénykorong mostanra már bőven a horizont alá ereszkedett, hogy a világnak ezen a részén az élet a sötétség leple alatt – még ha csak néhány meghitt pásztoróra erejéig, de békére leljen; ez volt azaz idilli kép, amelyben jómagam is reménykedtem nem sokkal azelőttig, hogy történtek dolgok, melynek nyomán most a lelkemet is felköpve estem be a már tisztességgel leélt, dohos levegővel fullasztott ócska talponálló egy kényelmesnek, viszont mégis leginkább zavartalannak ítélt szegletébe valahol a város szélén elveszve és amely esélyt adott arra, hogy a lehetőségeimhez mérten komfortosan helyezkedjem el. A mocskos, kopott bőrcsizmám a kopott asztalon pihent és immáron a harmadik bűzrudat legelve nyomtam el a boksz oldalán – sehol sem láttam, hogy ne lehetett volna dohányozni, így vettem magamnak a bátorságot és megengedtem magamnak. A halandókat félig lehunyt, ugyanakkor éles tekintettel bámultam az itt tobzódó halandókat. Elmém éber volt, a testem viszont gyenge, hiszen összeverve és az ékes fájdalomtól pulzálva roskadt magába. A csinosnak mondható pincérnő – meglepetésemre, hogy egyáltalán kivonszolta magát a pult mögül – megjelent az asztalom mellett, hogy felvegye a rendelésemet. Feltételezni sem mertem, hogy egyáltalán ilyen kiszolgálásban lesz részben és ennek öröme gyanánt siklott végig rajta szűk ruhába bújtatott buja test, amely bármelyik nem túlzottan épeszű figyelmét elterelte volna, viszont a lehető legérdektelenebb arckifejezés ült rajta, amit szint már én is megirigyeltem – mindazonáltal az apró kellemetlenségen hamar túl lendültem és a szokásosat kértem: Williams Buourbon Whiky volt az, amelyre ezúttal sivatagként porzott a májam és végtelenül sürgető vágyat éreztem arra, hogy pusztítsam azt a testet, amelyben jelenleg töltöttem az időmet ugyanis valószínűnk tartottam azt, hogy záros határidőn belül másik porhüvelyt kell keresnem magamnak, amit végtelenül sajnáltam főként mert gyűlöltem az ez utáni hajszát és az ezzel járó fejfájást még ha a maga módján is, de a bőrcsere praktikusnak bizonyult számtalan esetben, viszont ezúttal nm akartam különösebben megválni tőle. A torkomat égette a dohos levegő és a füst egyvelegét pedig tüdőm robbanó bombaként szorította ki magából a nikotint és az ott leragadt fekete kátrányt. A fejem hátra bicsaklott. A vér keserű vasas ízével a számban voltam kénytelen tudomásul venni, hogy háromszáz röpkén elszálló év ide vagy oda, mindmáig gyengének bizonyultam a sok nagykutya között – és belőlük bizony akadt néhány, ami bizony elkeserítő és a legnagyobb problémát még nem is ők jelentik, mivel csak a küldöttjeik vannak rám állva; így jár az, aki kellemetlenekkel cimborál, de sokat kap érte. Az ital megjelent előttem, nem is vártam túl sokat: szomjamat oltottam és mire a leány egyáltalán megfordulhatott volna már kértem is a következőt.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Fat Angel Bar - Page 2 VQSi8OZ
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
809
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 16, 2018 6:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
264
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 24, 2017 11:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


And he greeted Death like an old friend
▲Szószám: 453   ▲Zene: Black Rain   ▲Credit: Cass
- Nem hiszem, hogy valaha is kimondottan udvariasak lettünk volna - tekintek rá összehúzott szemhéjaim mögül, tűnődve, hogy mégis mit remél tőlem a közösen, egyúttal külön megtett út függvényében. Bizonyosan azt, amit minden átlagos démon is vágyhatna a fölényének tekintetében; együttműködést, behódolást, megalázkodást, csakhogy sok minden változott a legelső találkozónk óta. Az Úr megtalálása is életbevágóan fontos küldetés volt, amellyel nem hagytam fel továbbra sem, ám ezúttal kézzelfoghatóak a tennivalóim s céljaim, olyasfélék, amelyek nagyobb fegyelmet, koncentrációt, s kevesebb léhaságot követelnek meg. Immáron nem ismerkedhetek felhőtlenül a földi élet szépségeivel s árnyoldalaival, nem cimborálhatok démonnal a nem létező szabadidőmet pazarolván, főleg nem akkor, ha az illető démon csapdába csalt és vélhetően a halálomat szomjazza. Így hát nem görbülnek mosolyra az ajkaim, nem szállok be a szarkazmustól fűtött humora csónakjába, csak azért, hogy jobban szórakozhasson.
- Nem feleltél a kérdésemre. Ha már ilyen gondosan készített csapdába csaltál, mellőzhetnénk a félrebeszélést - magyarázom higgadtan, ámde hűvösen, pásztázva minden mozdulatát, rezdülését. Jelenleg a velem együtt zsákutcába keveredett halandók épsége foglalkoztat a leginkább, persze a Halál indítékait, esetleges váratlan cselekedeteinek lehetőségét sem mellőzöm.
A méltatásnak legkevésbé szánt megjegyzésemet követő elégedettségét hallva leheletnyire emelem a szemöldökeimet, tűnődve, vajon komolyan elhitte, hogy dicsérném a csapdáit, amelyekkel képes volt lekötni az erőimet? Páratlan a démonok önhittsége s büszkesége.
- Sok fogalom akad még, amellyel nem vagyok tisztában, de az alkudozás és követelőzés között még én is meglelem a különbséget - vetem a szemére a felháborodásának alaptalanságát, bár nem nyújtom hosszúra a magyarázatomat, révén, a Brian nevezetű szabad távozásra kapott jogosultságot. Már ez is több mint amire számítottam, így hát a vadászhoz sétálva, felajánlva támogatásomat, körültekintően visszavezetem a bejáratig, ahonnét nélkülem kell folytatnia az útját, remélhetőleg az otthonának viszonylagos biztonságába.
- Köszönöm - nem mintha tartoznék bármi hálával egy démonnak, de Matt biztonságának érdekében úgy érzem, ennyi kényelmetlenséget még én is elviselhetek. Olybá tűnik kifizetődik az előzékenységem, nekem pedig eszem ágában sincs elszalasztani a lehetőséget. Ha a férfi lépdel hozzám, úgy nem moccanok, ám, amennyiben a helyén marad, úgy kénytelen vagyok beljebb sétálni annak érdekében, hogy némi tollhamuval, szükség esetén olajjal elláthassam a sérülését.
- Hogyne, megértem - felelem higgadtan, miközben körültekintően ápolgatom a szerencsétlen halandó karját, s még csak nem is hazudok. Megértem, hogyne tenném, az más kérdés, hogy elfogadni és belenyugodni nem fogok a ténykedéseibe. - Amit viszont nem értek… - kezdek bele, befejezve Matt ellátását, és végre felemelve a pillantásomat Astartéra. - Az az, hogy miért vagyok itt. Bocsánatkérést vársz? Meghunyászkodást, amiért keresztbe tettem neked? Talán a te kezeid közül is kicsúszott Wallenberg? - teszem fel sorra a kérdéseimet, még a legvadabbat is, aminek igaza iránt mégis a leginkább vágyakozom. Nem bánnám, ha továbbra sem lenne híre Drake-nek, ha tudnám, hogy a Halál sem tette még rá a kezét.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 17, 2017 1:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Cassael & Astarte
REVENGE IS SWEET
A fejemet ingatom a hűvös válaszára, mint akit valóban zavarna a túlontúl őszinte megnyilvánulás.
- Ugyan, Cassael! Hát teljesen kihalt már az angyalokból is az udvariasság? - sóhajtok. Annyira komoly, annyira komor. Bár a legtöbb angyal karót nyelt és unalmas, de Cass most szerintem mindet felülmúlja. Pedig tud szórakoztató is lenni, ha akar. Tapasztaltam. Persze nem árt neki egy kis ösztönzés Johnnie Walker barátunktól.
- Tényleg egy icipicit sem örülsz, hogy újra láthatod a csinos pofimat? - emelgetem meg a szemöldökeimet egy széles mosoly kíséretében. - Wallenberg látványának bezzeg örültél volna, mi? Jó, hát megértem, tényleg helyes kis porhüvellyel ajándékozta meg a drága atyátok. - Bólintok végül, de egyelőre nem akarok a vadászról beszélni. Ő is csak egy ütőkártya a kezemben, hisz lefogadom, hogy a vendégemet megeszi a kíváncsiság, hogy mi is van a kis védencével. A kíváncsiság pedig nagy úr. Szóval erre a kérdésére egyelőre nem fog választ kapni. Inkább megkérem Matty-t, hogy töltsön nekünk egy-egy italt. Talán attól oldottabbá válik a hangulat. Vagy nem. Tökmindegy.
- Köszönöm – billentem oldalra a fejem, és ezúttal egy valódi, ragyogó mosoly jelenik meg az arcomon a bókját hallva. Mi tagadás, jó érzés, amikor elismerik a munkánkat. - Hát tudod... te a legjobbat érdemled. Igazából nem tartott olyan sokáig, de ha arra lett volna szükség, egész éjjel a falat meg a mennyezetet mázolom, hogy illő fogadtatásban legyen részed. - Vele ellentétben nekem nem esik nehezemre illedelmesen csengeni, udvariasan beszélni vele. Olyannyira szórakoztat a helyzet, az előnyöm, hogy sikerült belesétálnia a csapdámba, hogy ez a játszadozás inkább csak lelkesít.
- Ah, ez most komoly? Még be sem léptél teljesen az ajtón, és már a küszöbről követelőzni akarsz? Tényleg nem hoztad a jó modorodat – a szemeimet forgatom, majd legyintek egyet az éppen éledező Brian felé, akit az érkezésükkor keresztül hajítottam a termen. - Őt kikísérheted a bejáratig, ha akarod. De Matty barátom még maradni szeretne... Nem igaz, Matt? - pillantok ezúttal jelentőségteljesen az említettre. Nagy butaság lenne a részéről, ha le akarna lépni, tekintve hogy Mammonnál van a fia. Feltételezem, előbb hagyná, hogy még párszor lecsapoljam a vérét, vagy tegyek vele bármi mást, mint hogy csak úgy elsétáljon. A fickó máris heves bólogatásba kezd, és motyog is valami olyat, hogy maradna. Na ugye!
- De ha nagyon akarod, megmutathatod a vérző karodat az irgalmas szamaritánusunknak. - Ez talán még Casst is megnyugtatja. Angyalkodjon csak. Valószínűleg utoljára lesz erre lehetősége.
- Persze, megértelek. Látod, megértő vagyok, és még alkudozni is lehet velem. Nem is vagyok annyira rossz – jelenik meg az arcomon egy elégedett mosoly, amit végül a poharam mögé rejtek, mielőtt kortyolnék egyet ismét az italomból. - De nyilván te is megérted, hogy én pedig démonként szintén a „voltamnak megfelelően cselekedem”, és csak egy bizonyos mértékig tehetek engedményeket – jelentem ki a végét immár egészen elkomolyodva.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
264
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 08, 2017 7:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


And he greeted Death like an old friend
▲Szószám: 352   ▲Zene: Black Rain   ▲Credit: Cass
A homlokomon fokozatosan mélyülő ráncokkal tekintek körbe a kocsmában. A számos rúnán és pecséten felül, amelyek önmagukban is rendkívüli mód legyengítnek, a belépésem pillanatában egy sokkalta erőteljesebb mágiát is érzékelek, ami már-már fojtogatóan ölel körbe, elnyomva bennem minden hátramaradt, mennyei energiát. A számat vékonyka vonallá szorítva fordítom vissza íriszeimet a démoni nőszemélyre, majd a mögötte remegő, vérző kezű vadászra.
- Én nem különösebben örvendek a találkozásnak - jegyzem meg őszintén, nem látva értelmét a mímelt kedvességnek, amely a legelső alkalommal sem szőtte át a lényemet. Még a kellő mennyiségű alkohol elfogyasztása előtt, természetesen. - Hol van Wallenberg? - térek a tárgyra, ugyanis nem élem kimondottan türelmes napjaimat az utóbbi időkben, pontosabban azóta, hogy Drake megkínozta a Halált, majd azzal a lendülettel fel is szívódott.
Invitálására egyelőre nem moccanok, már így is sikeredett a csapdájába sétálnom, jobb, ha ezentúl körültekintően válogatom meg a lépteimet, de legalábbis nem hiába taposok valami olyanra, amire egyáltalán nem kellett volna.
- Lenyűgöző, meddig dolgoztál rajta? - vetek egy röpke pillantást a csapdára, mielőtt az elém emelt italra vetném a figyelmemet. - Elfogadom a meghívásodat, ha még most szabadon távozhat Matt és Biran. Úgy hiszem mindkét halandó elvégezte már a rájuk kiszabott piszkos munkát, pusztán elterelik a figyelmemet - jelentem ki, mindenesetre a poharat elemelem a részemről csupán látásból ismert férfitől. Nem mondhatnám, hogy olyannyira sóvárognék a molekula ízű etilalkohol iránt, azonban nem is ígértem, hogy meg fogom inni.
Kérdésére, és elkomolyodott ábrázatát látva a körülmények ellenére is megkönnyebbültség telepedik a bensőmre, hiszen akkor sem változtatnék az akkori döntésemen, ha meglenne rá a lehetőségem. Nem hagynám a sorsára Drake-et, nem engedném Astarténak, hogy elszabadítsa benne Mammont, s ugyanúgy az utolsó légvételemig küzdenék érte, ahogyan most is teszem. Nincsenek ugyanis illúzióim, a Halál nem pusztán kedélyes csevegésre invitált, hanem, hogy végre eltakaríthasson az útjából. Természetest nem kívánom megkönnyíteni a dolgát, egyelőre azonban nem tudom, miképpen is tudhatnék kiszabadulni a gondosan előkészített csapdájából.
- Jól emlékszem mindenre, ami akkor történt s elhangzott kettőnk között. Ám te sem hibáztathatsz azért, hogy angyalként a voltamnak megfelelően cselekedtem a tudomásomra került információk birtokában - tekintek rá viszonylagos nyugalommal, továbbra sem moccanva a helyemről.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 05, 2017 12:56 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Cassael & Astarte
REVENGE IS SWEET
Nagyjából amint a drága áldozatom belép az ajtón, Matt vérét használva azonnal „élesítem” a legerősebb csapdámat. Nem akartam túl korán befejezni a pecsétet, mert úgy fennállt volna a kockázata, hogy az angyal idő előtt észreveszi, és elszelel. A kicsi, szinte jelentéktelen erejű rúnák jelenlétével valószínűleg szintén tisztában volt, de azok mindenhol megtalálhatóak a városban, elkerülni sem tudná őket. Ugyanígy a démoncsapdák is ott vannak mindenütt, de Mammonnak hála, tudom, merre ne menjek, meg alapból is elég elővigyázatos vagyok, nem beszélve arról, hogy a gyengébb erejű jelek engem nem is igen tudnak feltartóztatni. De itt most nem is én vagyok a lényeg, hisz a sztárvendégünk megérdemli minden figyelmemet.
- Drága, édes Cassaelem... - sóhajtok drámaian. - Örülök, hogy újra találkozunk. Nagyon vártam már ezt az alkalmat, hogy megköszönhessem neked, hogy izgalmasabbá tetted számomra az elmúlt időszakot – jelentem ki elbűvölő mosollyal, szívélyesen, és bár jó színésznő vagyok, de szinte minden rezdülésemből kiérződik valami tettvágytól izzó, kegyetlen sötétség, amit annyira meg sem próbálok palástolni. Sőt! Ha a látszólagos kedvességtől csak még démonibbnak tűnők, annál jobb!
- Kérlek, fáradj beljebb! Távozni mostanában egyébként sem igazán tudnál – bökök a nagyágyú csapdámra, hogy felhívjam rá a figyelmét, ha neki még nem tűnt volna fel, csak mert látom, hogy a kijárattal szemez. - Matty volt olyan kedves, és segédkezett a felmázolásában. Na gyerünk, ne kéresd magad! - legyintek, hogy fogadja el a halandótól a kimért italt. - Hacsak nem épp leszokóban vagy. Gyógyuló alkoholistát kegyetlenség drága whiskyvel kínálni... de nagyon szórakoztató – nevetek fel röviden, aztán a saját italommal én el is foglalok egy helyet a pultnál. Gondolom, azt várja, hogy kihasználom a gyengeségét, amit a rúnák keltenek benne, és mindjárt letámadom, aztán keresztül döföm a saját pengéjével a szívét. Nem mintha nem érezném a csábítást, de minek sietni? Előttünk a világvége minden ideje! Én pedig szeretném kiélvezni ennek a találkának minden pillanatát. Kínozni nem csak pengével lehet valakit.
- Egyébként nem értem, miről beszélsz. Nagyon is szeretek cseverészni... Vagy te nem így emlékszel? - költözik komolyság a szemeimbe a kérdés elhangzása után. Na igen, legutóbb túl sokat is beszéltem, és ennek azóta is iszom a levét, de most máshogy lesz. Most én irányítok, neki meg amúgy sem lesz esélye többé beleköpni a levesembe, mire végzek vele. De remélem, előtte még sikerül megtörnöm. Vajon manapság még bukhatnak el az angyalok? Olyan szívesen csinálnék belőle bukottat, de Isten ments, hogy belebonyolódjak a tollasok jelenlegi politikájába.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
264
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 11, 2017 4:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


And he greeted Death like an old friend
Astarte & Cassael
Zene: Black Rain • Credit:

Mindég is hittem abban, a világ legapróbb fogaskerekei, az emberi sorsok és az általuk formált történések azok, amelyek igazán alakítják az univerzumunk küllemét. Mi, angyalok puszta narrátorai, iránymutatói vagyunk mindennek, de hogy valaha fontossá váljanak egyéni érdekeink és történeteink? Mindezidáig elképzelhetetlennek tűnt, az apokalipszis nagysága keltette aggodalmaimhoz felérjen egyetlen halandó élete, felérjen hozzá a kettőnk sorsának alakulása, még is így esett az utóbbi időben. Nincs is semmi csodálnivaló azon tehát, mialatt New York városának lakóit segítem átvészelni a bolygóra lecsapó újabb szörnyűségeket, voltaképpen egyetlen embert keresek, s az nem más, mint Drake Wallenberg.
Iszonytató belátnom, ám sikerült kicsúsznia a markomból, a világra telepedő pusztulás keltette káoszban oly könnyedén illant köddé, mint az örvénylő szélvészben szárnyra kapó virágszirmok. Komoly indokom van azt feltételezni, nem önszántából, sokkalta inkább a benne terpeszkedő démon okán engedte el segítő kezeimet, éppen ezért lep meg olyannyira, amikor a szokásos körutamon az egyik bizalmas vadásza keres fel a vezetőjük által szervezett találkozót ecsetelendő. Eleinte kétkedés és hitetlenkedés ver éket a bensőmben, elvégre miért kockáztatna, ahelyett, hogy csupán gondolatainak útján nyúlna ki értem? Azonban az elmémben felvetődő válaszok egyhamar elcsitítják kételyeimet; talán a Mennyország bezárultából fakadó meggyengülésem végett nem áll módomban meghallani a hangját, vagy netán ő az, aki a Pestis negatív energiáit elszenvedve képtelen imába foglalni óhajait. Persze be kell látnom, egy nyilvánvaló csapda esetén sem fordítanék hátat, ha már feldereng a remény leghalványabb volta, utána kell járnom.

A vadásszal az oldalamon érkezek tehát a megbeszélt találkahelyre, amely nem meglepően egy ivó képében tetszeleg előttem. Magabiztosan lököm be a heves mozzanat alatt nyikorduló ajtaját, viszont, amiképpen átlépem a küszöböt, nyomban megérzem a falait díszítő gyengítő rúnák, pecsétek jótékonynak nehezen titulálható hatásait. Nem különbül lep meg, Mammontól elvárhatóak az effajta praktikák, elvégre nem először vetné be őket ellenem. Ami inkább tesz hozzá a megilletődésemhez, az nem más, minthogy a védencem helyett egy éppen olyannyira jól ismert démon lép elő.
- Astarte… - szólítom megkeményedett hangon. Nincsenek illúzióim, egyértelműen nem a múlt valamivel derűsebb emlékeit kívánja felidézni velem, ellenben revansot venni érkezett a kihasználásáért, a terveinek alapos felrúgásáért. Drake megpróbált végezni vele, és már akkor sem rajongtam az ötletért, egyedül vigyen véghez egy effajta küldetést, ám most látva, hogy a démon soha jobban nem érzi magát, legszívesebben visszaszaladnék az időben meggátolni Wallenberg vakmerő elképzeléseit. De legalábbis mellé állni, s nem tágítani az oldaláról. - Valóban rég. Noha úgy hiszem, ezúttal nem éppen csevegni kívánnál - nem lépek közelebb, az ajtótól körülbelül egy méterre állapodok meg, töprengve, hogyan is tudhatnám mihamarabb hátrahagyni a kocsmát.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 11, 2017 12:19 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Cassael & Astarte
REVENGE IS SWEET
Belial nyomára bukkanni sokkal, de sokkal nehezebb, mint elsőre gondoltam, és bár Lucifernek megígértem, hogy az ő megtalálása elsőbbséget élvez, most muszáj lesz előrébb helyeznem a listámon egy másik ügyet. Tudniillik nem a bátyám az egyetlen, aki után kutatok. Igazából szívem szerint már alapból Cassael lenne az első és legelőkelőbb helyen, ha a teendőimet valóban listáznám, és ez a találkozás, reunion már így is túl régóta várat magára, így hát nem kis örömet okoztak nem rég a madárkáim, amikor azt a hírt hozták nekem, hogy infójuk van az angyalkáról. Nos, a legtöbb démon talán nem kezdene ki szántszándékkal egy harcossal, egy szeráffal ráadásul, de én nem a legtöbb démon vagyok. A Halál vagyok, és nem csak az erőm és hatalmam, de a ravaszságom és a tapasztalatom is megvan ahhoz, hogy véghezvigyem azt, amit akarok. Ez a drága szent pedig nem kevéssel tartozik nekem, miután keresztbe húzta a terveimet, többször is, amikor Wallenberg mellé állt, majd később hatástalanította a pecsétemet. Plusz az sem mellékes, hogy miután a vadászon bosszút állni személyesen már nem tudnék, viszont a Mammon mellett elnyomott lelke még ugyanúgy tudomásul veheti, ha egy barátját levadászom, hát milyen jobb és szebb szórakozást találhatnék még mostanában, mint Cass kínzása? Számítok rá, hogy nem lesz egyszerű elkapni, vagy fogva tartani, sem megleckéztetni vagy kínozni, de az a helyzet, hogy most nálam van az előny, pontosabban nálunk, hisz amíg azt hiszi, hogy megmentheti Drake-et, addig lépéselőnyben vagyunk. Csakhogy ehhez Mammonra is szükség van, nélküle, és az ő fincsi új porhüvelye nélkül nem lenne megfelelő csalim a csapdához. Pestis azonban szerencsére nem csak hogy együttműködő, de legalább olyan tettre kész, mint én, ráadásul van olyan drága, hogy megadta nekem az elsőbbséget, hogy eljátszadozzak a mi kis tollasunkkal egy ideig. Hát nem édes?
Amennyire tudom, Cassael New York környékén van, ami nem is meglepő, ha az a célja, hogy megkeresi és felszabadítja a vadászt. Szóval Mammon megbízott egy vadászt – valaki olyat, aki Drake bizalmasának mondható, és ismerheti már Casst, hogy keresse meg az angyalt, és adjon át neki egy üzenetet. A fickót Brian MacValaminek hívják, valószínűleg ír, ezt már nem jegyeztem meg, nem is annyira érdekelt. A lényeg, hogy Brian, ahogy a többiek is, még vakon követik Drake Wallenberg utasításait, és fogalmuk sincs róla, hogy valójában Mammon mozgatja a szálakat, rajta keresztül pedig maga az Ördög. Így többé-kevésbé hiteles lehet, amikor közli Cassaellel, hogy Drake várja őt, egy adott helyen, adott időben. Ha Brian lesz olyan jófiú, talán még el is vezeti őt hozzám.
Ami a helyszínt illeti, nyilvánvalóan kissé nosztalgikus hangulatba kerültem, amikor kiválasztottam, mert úgy döntöttem, ismét egy lepukkant ivóban találkozzunk, akár csak az első alkalommal. Bár Piszkos Fred Kocsmájával ellentétben ez a hely éppen olyan halott, amilyen Cassael lesz, miután végzünk vele. Igazából az egész környék meglehetősen üres és sivár, és szerintem soha nem is volt felkapott, de mi tagadás, az első majd a második apokalipszis is rányomta a bélyegét a városrész általános hangulatára, és végül aki még itt életben maradt, odébb is állt. Nem hagytak maguk után mást, mint néhány kifosztott boltot, elhagyatott, koszos lakásokat, meg pár üres kocsmát. Szívszorító. És a célnak tökéletesen megfelel. Hogy miért éppen a Fat Angel Bar? Szerintem egyértelmű.
Több kisebb, egyenként jelentéktelennek tűnő angyalcsapdát is felfestettem, és befejezetlenül hagytam egy igazán erőset. Csak egy kis friss emberi vérre van szükségem ahhoz, hogy pillanatok alatt bezárjam, amiben segítségemre lesz Matty a vérző karjával, aki volt olyan kedves, és elkísért – valójában nem önszántából, de a lényeg, hogy itt van. Amint Brian és Cass megérkeznek, befejezem a pecsétet, és ezzel hamar le is gyengítem az angyalt, megakadályozva, hogy bármi komolyabb hókuszpókuszhoz folyamodjon, vagy akár csak úgy elsétáljon.
- Helló újra, Kék Szemű! Rég találkoztunk! - sétálok végül elő, hogy ő is lásson. Egy legyintéssel intézem el az ír srácot, aki átrepül a termen, neki esik a falnak, majd elájul. Matty remegve, de árnyékként követ. Mammon megígérte neki, hogy ha jó fiú lesz, újra láthatja a fiát, úgyhogy most nagyon tettre késznek tűnik, még így sérülten is. - Töltenél nekünk egy-egy italt? - fordulok felé egy pillanatra, majd az enyhén megrongált pult felé intek. Szerintem még biztos akad ott valami. - Cass tisztán szereti a whiskyt, nem igaz? - nézek ismét az angyalra. - Hogy tetszik a hely? A kedvedért választottam... - jelentem ki negédes mosollyal.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 16, 2016 1:41 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



The Lord &  Syn


Megint New York egyik koszos, lepukkant kerületében sétáltam. Mondjuk, fogalmam sincs, miért kell mindig, a macska-egér játékot csinálni, amikor csak pár kérdést akarok feltenni. Kivételesen nem egy bukottat kellett kikérdeznem, csak egy szimpla embert.
- Vajon, ha ember lennék hova bújnék? – teszem fel hangosan a kérdést, mintha választ várnék valaki mástól. Persze badarság lenne azt gondolni, hogy egy kietlen utcán válaszolnak is, halkan szuszanok fel, s állok meg egy hatalmas zöld kuka előtt. Aki egy kuka mögött keres menedéket az nem is ember, hanem inkább valami patkányféle. – Oké, én csak egy címet akarok tudni..Itt van ez a boríték, tudom, hogy szeretnéd, ezek a zöldhasúak arra várnak az elköltésre, bármit vehetsz belőlük. – kiveszek pár száz dollárost, a kuka mögé szórom, ahol a fickó van, türelmesen dobolok a kuka tetején, nem foglalkozom azzal, hogy mennyi bacilus szaladgál rajta, majd lefertőtlenítem a kezem. Amint megtudom a címet a többi pénzt is megkapja. Démon vagyok, viszont néha képes vagyok a fair játékra. Hazudtam. Nem vagyok rá képes, a pénzt olyan méregbe áztattam, ami nem emberi eredetű, így nem is tudják kimutatni, szívroham jelei vannak, meg senki nem fog egy olyan férfival foglalkozni, aki ezen a környéken él. Naponta dúlnak a bandaháborúk, prostikat lőnek le, rendőrök halnak meg, mert a munkájukat akarják végezni. A szokásos, ez akkor is így volt, amikor én éltem emberként, több, mint kétezer évvel ezelőtt. Jó, rendőrök nem voltak, de katonák igen. Olykor-olykor még jól is végezték a munkájukat. Nem mintha óvtak volna minket rabszolgákat, de az arisztokráciát próbálták, vagy éppen segítettek megölni egy-egy gőgösebbet. Tulajdonképpen nem is változott ilyen szempontból sokat a világ, csak az épületek változtak sokat, meg a hadsereg, és a tudomány is, bár eléggé sarkosítok azt hiszem, hisz nem mindenre figyelek. Legtöbbször csak a feladatomra, ami a kémkedés, orvgyilkosság, héba-hóba a kérdezés, nyomozás.


És a mostani lakás átkutatás után, a szükséges dokumentumokkal a kabátom belső zsebében indulok el egy bár felé, úgy érzem rám fér valami tömény, nem mintha okozna bennem valami kárt, inkább csak az íze kedvéért. Belököm egy könnyed mozdulattal a bár ajtaját, majd a pultnál ülök fel az egyik székre, a paranoiám miatt olyan helyre ahol mindenkit szemügyre tudok venni nagyjából. Így is vannak olyanok, akiket nem látok teljesen.
- Azt üveget ide is adhatod.. – utasítom, a fiatal pincért, nem lehet több huszonháromnál, ha saccolnom kéne. – Most kérem, nem holnapután. Poharat is, még mielőtt megkérdeznéd.– morranok fel, s pár gyűrött zöld papírt csapok elé. Viszont a tökéletesre érlelt whiskey helyett a víz ízét érzem a számban.
- Mi a…? – pillantok a pohárra, de ott meg aranynedű volt. Valaki szórakozik velem, és nem szeretem az ilyet. Ami zavar, hogy fogalmam sincs ki az, és miért. Bosszús sóhajjal pillantok körbe, ám nem látok semmi furát, azonkívül, hogy valaki Jézus trükkjét másolja, és vizet csinál a whiskey-mből, ami meg nekem nem vicces, és az illetőnek se lesz, ha rájövök, hogy ki az. Felbosszantani egy amúgy is szeszélyes démont? Halott ember akar lenni.


megjegyzés; with love <3 szószám; nem tudom , lassan kifolyik a szemem
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 35 felhasználó van itt :: 13 regisztrált, 0 rejtett és 22 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
8/4
Leviatán
8/1
Angyal
6
Démon
11
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
9
Nephilim
6