☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Fat Angel Bar

Cassael
WHISPERING AMEN
avatar


☩ Faj :
Harcos Angyal
☩ Reagok :
132

Szomb. Nov. 11, 2017 4:40 pm írtam neked utoljára


And he greeted Death like an old friend
Astarte & Cassael
Zene: Black Rain • Credit:

Mindég is hittem abban, a világ legapróbb fogaskerekei, az emberi sorsok és az általuk formált történések azok, amelyek igazán alakítják az univerzumunk küllemét. Mi, angyalok puszta narrátorai, iránymutatói vagyunk mindennek, de hogy valaha fontossá váljanak egyéni érdekeink és történeteink? Mindezidáig elképzelhetetlennek tűnt, az apokalipszis nagysága keltette aggodalmaimhoz felérjen egyetlen halandó élete, felérjen hozzá a kettőnk sorsának alakulása, még is így esett az utóbbi időben. Nincs is semmi csodálnivaló azon tehát, mialatt New York városának lakóit segítem átvészelni a bolygóra lecsapó újabb szörnyűségeket, voltaképpen egyetlen embert keresek, s az nem más, mint Drake Wallenberg.
Iszonytató belátnom, ám sikerült kicsúsznia a markomból, a világra telepedő pusztulás keltette káoszban oly könnyedén illant köddé, mint az örvénylő szélvészben szárnyra kapó virágszirmok. Komoly indokom van azt feltételezni, nem önszántából, sokkalta inkább a benne terpeszkedő démon okán engedte el segítő kezeimet, éppen ezért lep meg olyannyira, amikor a szokásos körutamon az egyik bizalmas vadásza keres fel a vezetőjük által szervezett találkozót ecsetelendő. Eleinte kétkedés és hitetlenkedés ver éket a bensőmben, elvégre miért kockáztatna, ahelyett, hogy csupán gondolatainak útján nyúlna ki értem? Azonban az elmémben felvetődő válaszok egyhamar elcsitítják kételyeimet; talán a Mennyország bezárultából fakadó meggyengülésem végett nem áll módomban meghallani a hangját, vagy netán ő az, aki a Pestis negatív energiáit elszenvedve képtelen imába foglalni óhajait. Persze be kell látnom, egy nyilvánvaló csapda esetén sem fordítanék hátat, ha már feldereng a remény leghalványabb volta, utána kell járnom.

A vadásszal az oldalamon érkezek tehát a megbeszélt találkahelyre, amely nem meglepően egy ivó képében tetszeleg előttem. Magabiztosan lököm be a heves mozzanat alatt nyikorduló ajtaját, viszont, amiképpen átlépem a küszöböt, nyomban megérzem a falait díszítő gyengítő rúnák, pecsétek jótékonynak nehezen titulálható hatásait. Nem különbül lep meg, Mammontól elvárhatóak az effajta praktikák, elvégre nem először vetné be őket ellenem. Ami inkább tesz hozzá a megilletődésemhez, az nem más, minthogy a védencem helyett egy éppen olyannyira jól ismert démon lép elő.
- Astarte… - szólítom megkeményedett hangon. Nincsenek illúzióim, egyértelműen nem a múlt valamivel derűsebb emlékeit kívánja felidézni velem, ellenben revansot venni érkezett a kihasználásáért, a terveinek alapos felrúgásáért. Drake megpróbált végezni vele, és már akkor sem rajongtam az ötletért, egyedül vigyen véghez egy effajta küldetést, ám most látva, hogy a démon soha jobban nem érzi magát, legszívesebben visszaszaladnék az időben meggátolni Wallenberg vakmerő elképzeléseit. De legalábbis mellé állni, s nem tágítani az oldaláról. - Valóban rég. Noha úgy hiszem, ezúttal nem éppen csevegni kívánnál - nem lépek közelebb, az ajtótól körülbelül egy méterre állapodok meg, töprengve, hogyan is tudhatnám mihamarabb hátrahagyni a kocsmát.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Grace only exists to be fallen from

Astarte
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
demon, the horseman of death ψ
☩ Reagok :
56
☩ Keresett személy :

Szomb. Nov. 11, 2017 12:19 am írtam neked utoljára


Cassael & Astarte
REVENGE IS SWEET
Belial nyomára bukkanni sokkal, de sokkal nehezebb, mint elsőre gondoltam, és bár Lucifernek megígértem, hogy az ő megtalálása elsőbbséget élvez, most muszáj lesz előrébb helyeznem a listámon egy másik ügyet. Tudniillik nem a bátyám az egyetlen, aki után kutatok. Igazából szívem szerint már alapból Cassael lenne az első és legelőkelőbb helyen, ha a teendőimet valóban listáznám, és ez a találkozás, reunion már így is túl régóta várat magára, így hát nem kis örömet okoztak nem rég a madárkáim, amikor azt a hírt hozták nekem, hogy infójuk van az angyalkáról. Nos, a legtöbb démon talán nem kezdene ki szántszándékkal egy harcossal, egy szeráffal ráadásul, de én nem a legtöbb démon vagyok. A Halál vagyok, és nem csak az erőm és hatalmam, de a ravaszságom és a tapasztalatom is megvan ahhoz, hogy véghezvigyem azt, amit akarok. Ez a drága szent pedig nem kevéssel tartozik nekem, miután keresztbe húzta a terveimet, többször is, amikor Wallenberg mellé állt, majd később hatástalanította a pecsétemet. Plusz az sem mellékes, hogy miután a vadászon bosszút állni személyesen már nem tudnék, viszont a Mammon mellett elnyomott lelke még ugyanúgy tudomásul veheti, ha egy barátját levadászom, hát milyen jobb és szebb szórakozást találhatnék még mostanában, mint Cass kínzása? Számítok rá, hogy nem lesz egyszerű elkapni, vagy fogva tartani, sem megleckéztetni vagy kínozni, de az a helyzet, hogy most nálam van az előny, pontosabban nálunk, hisz amíg azt hiszi, hogy megmentheti Drake-et, addig lépéselőnyben vagyunk. Csakhogy ehhez Mammonra is szükség van, nélküle, és az ő fincsi új porhüvelye nélkül nem lenne megfelelő csalim a csapdához. Pestis azonban szerencsére nem csak hogy együttműködő, de legalább olyan tettre kész, mint én, ráadásul van olyan drága, hogy megadta nekem az elsőbbséget, hogy eljátszadozzak a mi kis tollasunkkal egy ideig. Hát nem édes?
Amennyire tudom, Cassael New York környékén van, ami nem is meglepő, ha az a célja, hogy megkeresi és felszabadítja a vadászt. Szóval Mammon megbízott egy vadászt – valaki olyat, aki Drake bizalmasának mondható, és ismerheti már Casst, hogy keresse meg az angyalt, és adjon át neki egy üzenetet. A fickót Brian MacValaminek hívják, valószínűleg ír, ezt már nem jegyeztem meg, nem is annyira érdekelt. A lényeg, hogy Brian, ahogy a többiek is, még vakon követik Drake Wallenberg utasításait, és fogalmuk sincs róla, hogy valójában Mammon mozgatja a szálakat, rajta keresztül pedig maga az Ördög. Így többé-kevésbé hiteles lehet, amikor közli Cassaellel, hogy Drake várja őt, egy adott helyen, adott időben. Ha Brian lesz olyan jófiú, talán még el is vezeti őt hozzám.
Ami a helyszínt illeti, nyilvánvalóan kissé nosztalgikus hangulatba kerültem, amikor kiválasztottam, mert úgy döntöttem, ismét egy lepukkant ivóban találkozzunk, akár csak az első alkalommal. Bár Piszkos Fred Kocsmájával ellentétben ez a hely éppen olyan halott, amilyen Cassael lesz, miután végzünk vele. Igazából az egész környék meglehetősen üres és sivár, és szerintem soha nem is volt felkapott, de mi tagadás, az első majd a második apokalipszis is rányomta a bélyegét a városrész általános hangulatára, és végül aki még itt életben maradt, odébb is állt. Nem hagytak maguk után mást, mint néhány kifosztott boltot, elhagyatott, koszos lakásokat, meg pár üres kocsmát. Szívszorító. És a célnak tökéletesen megfelel. Hogy miért éppen a Fat Angel Bar? Szerintem egyértelmű.
Több kisebb, egyenként jelentéktelennek tűnő angyalcsapdát is felfestettem, és befejezetlenül hagytam egy igazán erőset. Csak egy kis friss emberi vérre van szükségem ahhoz, hogy pillanatok alatt bezárjam, amiben segítségemre lesz Matty a vérző karjával, aki volt olyan kedves, és elkísért – valójában nem önszántából, de a lényeg, hogy itt van. Amint Brian és Cass megérkeznek, befejezem a pecsétet, és ezzel hamar le is gyengítem az angyalt, megakadályozva, hogy bármi komolyabb hókuszpókuszhoz folyamodjon, vagy akár csak úgy elsétáljon.
- Helló újra, Kék Szemű! Rég találkoztunk! - sétálok végül elő, hogy ő is lásson. Egy legyintéssel intézem el az ír srácot, aki átrepül a termen, neki esik a falnak, majd elájul. Matty remegve, de árnyékként követ. Mammon megígérte neki, hogy ha jó fiú lesz, újra láthatja a fiát, úgyhogy most nagyon tettre késznek tűnik, még így sérülten is. - Töltenél nekünk egy-egy italt? - fordulok felé egy pillanatra, majd az enyhén megrongált pult felé intek. Szerintem még biztos akad ott valami. - Cass tisztán szereti a whiskyt, nem igaz? - nézek ismét az angyalra. - Hogy tetszik a hely? A kedvedért választottam... - jelentem ki negédes mosollyal.



Vendég
WHISPERING AMEN



Vas. Okt. 16, 2016 1:41 am írtam neked utoljára



The Lord &  Syn


Megint New York egyik koszos, lepukkant kerületében sétáltam. Mondjuk, fogalmam sincs, miért kell mindig, a macska-egér játékot csinálni, amikor csak pár kérdést akarok feltenni. Kivételesen nem egy bukottat kellett kikérdeznem, csak egy szimpla embert.
- Vajon, ha ember lennék hova bújnék? – teszem fel hangosan a kérdést, mintha választ várnék valaki mástól. Persze badarság lenne azt gondolni, hogy egy kietlen utcán válaszolnak is, halkan szuszanok fel, s állok meg egy hatalmas zöld kuka előtt. Aki egy kuka mögött keres menedéket az nem is ember, hanem inkább valami patkányféle. – Oké, én csak egy címet akarok tudni..Itt van ez a boríték, tudom, hogy szeretnéd, ezek a zöldhasúak arra várnak az elköltésre, bármit vehetsz belőlük. – kiveszek pár száz dollárost, a kuka mögé szórom, ahol a fickó van, türelmesen dobolok a kuka tetején, nem foglalkozom azzal, hogy mennyi bacilus szaladgál rajta, majd lefertőtlenítem a kezem. Amint megtudom a címet a többi pénzt is megkapja. Démon vagyok, viszont néha képes vagyok a fair játékra. Hazudtam. Nem vagyok rá képes, a pénzt olyan méregbe áztattam, ami nem emberi eredetű, így nem is tudják kimutatni, szívroham jelei vannak, meg senki nem fog egy olyan férfival foglalkozni, aki ezen a környéken él. Naponta dúlnak a bandaháborúk, prostikat lőnek le, rendőrök halnak meg, mert a munkájukat akarják végezni. A szokásos, ez akkor is így volt, amikor én éltem emberként, több, mint kétezer évvel ezelőtt. Jó, rendőrök nem voltak, de katonák igen. Olykor-olykor még jól is végezték a munkájukat. Nem mintha óvtak volna minket rabszolgákat, de az arisztokráciát próbálták, vagy éppen segítettek megölni egy-egy gőgösebbet. Tulajdonképpen nem is változott ilyen szempontból sokat a világ, csak az épületek változtak sokat, meg a hadsereg, és a tudomány is, bár eléggé sarkosítok azt hiszem, hisz nem mindenre figyelek. Legtöbbször csak a feladatomra, ami a kémkedés, orvgyilkosság, héba-hóba a kérdezés, nyomozás.


És a mostani lakás átkutatás után, a szükséges dokumentumokkal a kabátom belső zsebében indulok el egy bár felé, úgy érzem rám fér valami tömény, nem mintha okozna bennem valami kárt, inkább csak az íze kedvéért. Belököm egy könnyed mozdulattal a bár ajtaját, majd a pultnál ülök fel az egyik székre, a paranoiám miatt olyan helyre ahol mindenkit szemügyre tudok venni nagyjából. Így is vannak olyanok, akiket nem látok teljesen.
- Azt üveget ide is adhatod.. – utasítom, a fiatal pincért, nem lehet több huszonháromnál, ha saccolnom kéne. – Most kérem, nem holnapután. Poharat is, még mielőtt megkérdeznéd.– morranok fel, s pár gyűrött zöld papírt csapok elé. Viszont a tökéletesre érlelt whiskey helyett a víz ízét érzem a számban.
- Mi a…? – pillantok a pohárra, de ott meg aranynedű volt. Valaki szórakozik velem, és nem szeretem az ilyet. Ami zavar, hogy fogalmam sincs ki az, és miért. Bosszús sóhajjal pillantok körbe, ám nem látok semmi furát, azonkívül, hogy valaki Jézus trükkjét másolja, és vizet csinál a whiskey-mből, ami meg nekem nem vicces, és az illetőnek se lesz, ha rájövök, hogy ki az. Felbosszantani egy amúgy is szeszélyes démont? Halott ember akar lenni.


megjegyzés; with love <3 szószám; nem tudom , lassan kifolyik a szemem

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára


 
Fat Angel Bar
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: