⊂ War is peace. Freedom is slavery.⊃
Black as the devil, hot as hell, pure as an angel, sweet as love.

 
Fat Angel Bar
The devil's voice is sweet to hear.

Cassael
'Cause we're hot like hell
avatar


☩ Faj :
Harcos Angyal
☩ Reagok :
147

Utolsó Poszt Vas. Dec. 24, 2017 11:21 pm
Következő oldal


And he greeted Death like an old friend
▲Szószám: 453   ▲Zene: Black Rain   ▲Credit: Cass
- Nem hiszem, hogy valaha is kimondottan udvariasak lettünk volna - tekintek rá összehúzott szemhéjaim mögül, tűnődve, hogy mégis mit remél tőlem a közösen, egyúttal külön megtett út függvényében. Bizonyosan azt, amit minden átlagos démon is vágyhatna a fölényének tekintetében; együttműködést, behódolást, megalázkodást, csakhogy sok minden változott a legelső találkozónk óta. Az Úr megtalálása is életbevágóan fontos küldetés volt, amellyel nem hagytam fel továbbra sem, ám ezúttal kézzelfoghatóak a tennivalóim s céljaim, olyasfélék, amelyek nagyobb fegyelmet, koncentrációt, s kevesebb léhaságot követelnek meg. Immáron nem ismerkedhetek felhőtlenül a földi élet szépségeivel s árnyoldalaival, nem cimborálhatok démonnal a nem létező szabadidőmet pazarolván, főleg nem akkor, ha az illető démon csapdába csalt és vélhetően a halálomat szomjazza. Így hát nem görbülnek mosolyra az ajkaim, nem szállok be a szarkazmustól fűtött humora csónakjába, csak azért, hogy jobban szórakozhasson.
- Nem feleltél a kérdésemre. Ha már ilyen gondosan készített csapdába csaltál, mellőzhetnénk a félrebeszélést - magyarázom higgadtan, ámde hűvösen, pásztázva minden mozdulatát, rezdülését. Jelenleg a velem együtt zsákutcába keveredett halandók épsége foglalkoztat a leginkább, persze a Halál indítékait, esetleges váratlan cselekedeteinek lehetőségét sem mellőzöm.
A méltatásnak legkevésbé szánt megjegyzésemet követő elégedettségét hallva leheletnyire emelem a szemöldökeimet, tűnődve, vajon komolyan elhitte, hogy dicsérném a csapdáit, amelyekkel képes volt lekötni az erőimet? Páratlan a démonok önhittsége s büszkesége.
- Sok fogalom akad még, amellyel nem vagyok tisztában, de az alkudozás és követelőzés között még én is meglelem a különbséget - vetem a szemére a felháborodásának alaptalanságát, bár nem nyújtom hosszúra a magyarázatomat, révén, a Brian nevezetű szabad távozásra kapott jogosultságot. Már ez is több mint amire számítottam, így hát a vadászhoz sétálva, felajánlva támogatásomat, körültekintően visszavezetem a bejáratig, ahonnét nélkülem kell folytatnia az útját, remélhetőleg az otthonának viszonylagos biztonságába.
- Köszönöm - nem mintha tartoznék bármi hálával egy démonnak, de Matt biztonságának érdekében úgy érzem, ennyi kényelmetlenséget még én is elviselhetek. Olybá tűnik kifizetődik az előzékenységem, nekem pedig eszem ágában sincs elszalasztani a lehetőséget. Ha a férfi lépdel hozzám, úgy nem moccanok, ám, amennyiben a helyén marad, úgy kénytelen vagyok beljebb sétálni annak érdekében, hogy némi tollhamuval, szükség esetén olajjal elláthassam a sérülését.
- Hogyne, megértem - felelem higgadtan, miközben körültekintően ápolgatom a szerencsétlen halandó karját, s még csak nem is hazudok. Megértem, hogyne tenném, az más kérdés, hogy elfogadni és belenyugodni nem fogok a ténykedéseibe. - Amit viszont nem értek… - kezdek bele, befejezve Matt ellátását, és végre felemelve a pillantásomat Astartéra. - Az az, hogy miért vagyok itt. Bocsánatkérést vársz? Meghunyászkodást, amiért keresztbe tettem neked? Talán a te kezeid közül is kicsúszott Wallenberg? - teszem fel sorra a kérdéseimet, még a legvadabbat is, aminek igaza iránt mégis a leginkább vágyakozom. Nem bánnám, ha továbbra sem lenne híre Drake-nek, ha tudnám, hogy a Halál sem tette még rá a kezét.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Grace only exists to be fallen from

Vendég
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt Vas. Dec. 17, 2017 1:08 pm
Következő oldal


Cassael & Astarte
REVENGE IS SWEET
A fejemet ingatom a hűvös válaszára, mint akit valóban zavarna a túlontúl őszinte megnyilvánulás.
- Ugyan, Cassael! Hát teljesen kihalt már az angyalokból is az udvariasság? - sóhajtok. Annyira komoly, annyira komor. Bár a legtöbb angyal karót nyelt és unalmas, de Cass most szerintem mindet felülmúlja. Pedig tud szórakoztató is lenni, ha akar. Tapasztaltam. Persze nem árt neki egy kis ösztönzés Johnnie Walker barátunktól.
- Tényleg egy icipicit sem örülsz, hogy újra láthatod a csinos pofimat? - emelgetem meg a szemöldökeimet egy széles mosoly kíséretében. - Wallenberg látványának bezzeg örültél volna, mi? Jó, hát megértem, tényleg helyes kis porhüvellyel ajándékozta meg a drága atyátok. - Bólintok végül, de egyelőre nem akarok a vadászról beszélni. Ő is csak egy ütőkártya a kezemben, hisz lefogadom, hogy a vendégemet megeszi a kíváncsiság, hogy mi is van a kis védencével. A kíváncsiság pedig nagy úr. Szóval erre a kérdésére egyelőre nem fog választ kapni. Inkább megkérem Matty-t, hogy töltsön nekünk egy-egy italt. Talán attól oldottabbá válik a hangulat. Vagy nem. Tökmindegy.
- Köszönöm – billentem oldalra a fejem, és ezúttal egy valódi, ragyogó mosoly jelenik meg az arcomon a bókját hallva. Mi tagadás, jó érzés, amikor elismerik a munkánkat. - Hát tudod... te a legjobbat érdemled. Igazából nem tartott olyan sokáig, de ha arra lett volna szükség, egész éjjel a falat meg a mennyezetet mázolom, hogy illő fogadtatásban legyen részed. - Vele ellentétben nekem nem esik nehezemre illedelmesen csengeni, udvariasan beszélni vele. Olyannyira szórakoztat a helyzet, az előnyöm, hogy sikerült belesétálnia a csapdámba, hogy ez a játszadozás inkább csak lelkesít.
- Ah, ez most komoly? Még be sem léptél teljesen az ajtón, és már a küszöbről követelőzni akarsz? Tényleg nem hoztad a jó modorodat – a szemeimet forgatom, majd legyintek egyet az éppen éledező Brian felé, akit az érkezésükkor keresztül hajítottam a termen. - Őt kikísérheted a bejáratig, ha akarod. De Matty barátom még maradni szeretne... Nem igaz, Matt? - pillantok ezúttal jelentőségteljesen az említettre. Nagy butaság lenne a részéről, ha le akarna lépni, tekintve hogy Mammonnál van a fia. Feltételezem, előbb hagyná, hogy még párszor lecsapoljam a vérét, vagy tegyek vele bármi mást, mint hogy csak úgy elsétáljon. A fickó máris heves bólogatásba kezd, és motyog is valami olyat, hogy maradna. Na ugye!
- De ha nagyon akarod, megmutathatod a vérző karodat az irgalmas szamaritánusunknak. - Ez talán még Casst is megnyugtatja. Angyalkodjon csak. Valószínűleg utoljára lesz erre lehetősége.
- Persze, megértelek. Látod, megértő vagyok, és még alkudozni is lehet velem. Nem is vagyok annyira rossz – jelenik meg az arcomon egy elégedett mosoly, amit végül a poharam mögé rejtek, mielőtt kortyolnék egyet ismét az italomból. - De nyilván te is megérted, hogy én pedig démonként szintén a „voltamnak megfelelően cselekedem”, és csak egy bizonyos mértékig tehetek engedményeket – jelentem ki a végét immár egészen elkomolyodva.



Cassael
'Cause we're hot like hell
avatar


☩ Faj :
Harcos Angyal
☩ Reagok :
147

Utolsó Poszt Pént. Dec. 08, 2017 7:14 pm
Következő oldal


And he greeted Death like an old friend
▲Szószám: 352   ▲Zene: Black Rain   ▲Credit: Cass
A homlokomon fokozatosan mélyülő ráncokkal tekintek körbe a kocsmában. A számos rúnán és pecséten felül, amelyek önmagukban is rendkívüli mód legyengítnek, a belépésem pillanatában egy sokkalta erőteljesebb mágiát is érzékelek, ami már-már fojtogatóan ölel körbe, elnyomva bennem minden hátramaradt, mennyei energiát. A számat vékonyka vonallá szorítva fordítom vissza íriszeimet a démoni nőszemélyre, majd a mögötte remegő, vérző kezű vadászra.
- Én nem különösebben örvendek a találkozásnak - jegyzem meg őszintén, nem látva értelmét a mímelt kedvességnek, amely a legelső alkalommal sem szőtte át a lényemet. Még a kellő mennyiségű alkohol elfogyasztása előtt, természetesen. - Hol van Wallenberg? - térek a tárgyra, ugyanis nem élem kimondottan türelmes napjaimat az utóbbi időkben, pontosabban azóta, hogy Drake megkínozta a Halált, majd azzal a lendülettel fel is szívódott.
Invitálására egyelőre nem moccanok, már így is sikeredett a csapdájába sétálnom, jobb, ha ezentúl körültekintően válogatom meg a lépteimet, de legalábbis nem hiába taposok valami olyanra, amire egyáltalán nem kellett volna.
- Lenyűgöző, meddig dolgoztál rajta? - vetek egy röpke pillantást a csapdára, mielőtt az elém emelt italra vetném a figyelmemet. - Elfogadom a meghívásodat, ha még most szabadon távozhat Matt és Biran. Úgy hiszem mindkét halandó elvégezte már a rájuk kiszabott piszkos munkát, pusztán elterelik a figyelmemet - jelentem ki, mindenesetre a poharat elemelem a részemről csupán látásból ismert férfitől. Nem mondhatnám, hogy olyannyira sóvárognék a molekula ízű etilalkohol iránt, azonban nem is ígértem, hogy meg fogom inni.
Kérdésére, és elkomolyodott ábrázatát látva a körülmények ellenére is megkönnyebbültség telepedik a bensőmre, hiszen akkor sem változtatnék az akkori döntésemen, ha meglenne rá a lehetőségem. Nem hagynám a sorsára Drake-et, nem engedném Astarténak, hogy elszabadítsa benne Mammont, s ugyanúgy az utolsó légvételemig küzdenék érte, ahogyan most is teszem. Nincsenek ugyanis illúzióim, a Halál nem pusztán kedélyes csevegésre invitált, hanem, hogy végre eltakaríthasson az útjából. Természetest nem kívánom megkönnyíteni a dolgát, egyelőre azonban nem tudom, miképpen is tudhatnék kiszabadulni a gondosan előkészített csapdájából.
- Jól emlékszem mindenre, ami akkor történt s elhangzott kettőnk között. Ám te sem hibáztathatsz azért, hogy angyalként a voltamnak megfelelően cselekedtem a tudomásomra került információk birtokában - tekintek rá viszonylagos nyugalommal, továbbra sem moccanva a helyemről.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Grace only exists to be fallen from

Vendég
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt Kedd Dec. 05, 2017 12:56 am
Következő oldal


Cassael & Astarte
REVENGE IS SWEET
Nagyjából amint a drága áldozatom belép az ajtón, Matt vérét használva azonnal „élesítem” a legerősebb csapdámat. Nem akartam túl korán befejezni a pecsétet, mert úgy fennállt volna a kockázata, hogy az angyal idő előtt észreveszi, és elszelel. A kicsi, szinte jelentéktelen erejű rúnák jelenlétével valószínűleg szintén tisztában volt, de azok mindenhol megtalálhatóak a városban, elkerülni sem tudná őket. Ugyanígy a démoncsapdák is ott vannak mindenütt, de Mammonnak hála, tudom, merre ne menjek, meg alapból is elég elővigyázatos vagyok, nem beszélve arról, hogy a gyengébb erejű jelek engem nem is igen tudnak feltartóztatni. De itt most nem is én vagyok a lényeg, hisz a sztárvendégünk megérdemli minden figyelmemet.
- Drága, édes Cassaelem... - sóhajtok drámaian. - Örülök, hogy újra találkozunk. Nagyon vártam már ezt az alkalmat, hogy megköszönhessem neked, hogy izgalmasabbá tetted számomra az elmúlt időszakot – jelentem ki elbűvölő mosollyal, szívélyesen, és bár jó színésznő vagyok, de szinte minden rezdülésemből kiérződik valami tettvágytól izzó, kegyetlen sötétség, amit annyira meg sem próbálok palástolni. Sőt! Ha a látszólagos kedvességtől csak még démonibbnak tűnők, annál jobb!
- Kérlek, fáradj beljebb! Távozni mostanában egyébként sem igazán tudnál – bökök a nagyágyú csapdámra, hogy felhívjam rá a figyelmét, ha neki még nem tűnt volna fel, csak mert látom, hogy a kijárattal szemez. - Matty volt olyan kedves, és segédkezett a felmázolásában. Na gyerünk, ne kéresd magad! - legyintek, hogy fogadja el a halandótól a kimért italt. - Hacsak nem épp leszokóban vagy. Gyógyuló alkoholistát kegyetlenség drága whiskyvel kínálni... de nagyon szórakoztató – nevetek fel röviden, aztán a saját italommal én el is foglalok egy helyet a pultnál. Gondolom, azt várja, hogy kihasználom a gyengeségét, amit a rúnák keltenek benne, és mindjárt letámadom, aztán keresztül döföm a saját pengéjével a szívét. Nem mintha nem érezném a csábítást, de minek sietni? Előttünk a világvége minden ideje! Én pedig szeretném kiélvezni ennek a találkának minden pillanatát. Kínozni nem csak pengével lehet valakit.
- Egyébként nem értem, miről beszélsz. Nagyon is szeretek cseverészni... Vagy te nem így emlékszel? - költözik komolyság a szemeimbe a kérdés elhangzása után. Na igen, legutóbb túl sokat is beszéltem, és ennek azóta is iszom a levét, de most máshogy lesz. Most én irányítok, neki meg amúgy sem lesz esélye többé beleköpni a levesembe, mire végzek vele. De remélem, előtte még sikerül megtörnöm. Vajon manapság még bukhatnak el az angyalok? Olyan szívesen csinálnék belőle bukottat, de Isten ments, hogy belebonyolódjak a tollasok jelenlegi politikájába.



Cassael
'Cause we're hot like hell
avatar


☩ Faj :
Harcos Angyal
☩ Reagok :
147

Utolsó Poszt Szomb. Nov. 11, 2017 4:40 pm
Következő oldal


And he greeted Death like an old friend
Astarte & Cassael
Zene: Black Rain • Credit:

Mindég is hittem abban, a világ legapróbb fogaskerekei, az emberi sorsok és az általuk formált történések azok, amelyek igazán alakítják az univerzumunk küllemét. Mi, angyalok puszta narrátorai, iránymutatói vagyunk mindennek, de hogy valaha fontossá váljanak egyéni érdekeink és történeteink? Mindezidáig elképzelhetetlennek tűnt, az apokalipszis nagysága keltette aggodalmaimhoz felérjen egyetlen halandó élete, felérjen hozzá a kettőnk sorsának alakulása, még is így esett az utóbbi időben. Nincs is semmi csodálnivaló azon tehát, mialatt New York városának lakóit segítem átvészelni a bolygóra lecsapó újabb szörnyűségeket, voltaképpen egyetlen embert keresek, s az nem más, mint Drake Wallenberg.
Iszonytató belátnom, ám sikerült kicsúsznia a markomból, a világra telepedő pusztulás keltette káoszban oly könnyedén illant köddé, mint az örvénylő szélvészben szárnyra kapó virágszirmok. Komoly indokom van azt feltételezni, nem önszántából, sokkalta inkább a benne terpeszkedő démon okán engedte el segítő kezeimet, éppen ezért lep meg olyannyira, amikor a szokásos körutamon az egyik bizalmas vadásza keres fel a vezetőjük által szervezett találkozót ecsetelendő. Eleinte kétkedés és hitetlenkedés ver éket a bensőmben, elvégre miért kockáztatna, ahelyett, hogy csupán gondolatainak útján nyúlna ki értem? Azonban az elmémben felvetődő válaszok egyhamar elcsitítják kételyeimet; talán a Mennyország bezárultából fakadó meggyengülésem végett nem áll módomban meghallani a hangját, vagy netán ő az, aki a Pestis negatív energiáit elszenvedve képtelen imába foglalni óhajait. Persze be kell látnom, egy nyilvánvaló csapda esetén sem fordítanék hátat, ha már feldereng a remény leghalványabb volta, utána kell járnom.

A vadásszal az oldalamon érkezek tehát a megbeszélt találkahelyre, amely nem meglepően egy ivó képében tetszeleg előttem. Magabiztosan lököm be a heves mozzanat alatt nyikorduló ajtaját, viszont, amiképpen átlépem a küszöböt, nyomban megérzem a falait díszítő gyengítő rúnák, pecsétek jótékonynak nehezen titulálható hatásait. Nem különbül lep meg, Mammontól elvárhatóak az effajta praktikák, elvégre nem először vetné be őket ellenem. Ami inkább tesz hozzá a megilletődésemhez, az nem más, minthogy a védencem helyett egy éppen olyannyira jól ismert démon lép elő.
- Astarte… - szólítom megkeményedett hangon. Nincsenek illúzióim, egyértelműen nem a múlt valamivel derűsebb emlékeit kívánja felidézni velem, ellenben revansot venni érkezett a kihasználásáért, a terveinek alapos felrúgásáért. Drake megpróbált végezni vele, és már akkor sem rajongtam az ötletért, egyedül vigyen véghez egy effajta küldetést, ám most látva, hogy a démon soha jobban nem érzi magát, legszívesebben visszaszaladnék az időben meggátolni Wallenberg vakmerő elképzeléseit. De legalábbis mellé állni, s nem tágítani az oldaláról. - Valóban rég. Noha úgy hiszem, ezúttal nem éppen csevegni kívánnál - nem lépek közelebb, az ajtótól körülbelül egy méterre állapodok meg, töprengve, hogyan is tudhatnám mihamarabb hátrahagyni a kocsmát.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Grace only exists to be fallen from

Vendég
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt Szomb. Nov. 11, 2017 12:19 am
Következő oldal


Cassael & Astarte
REVENGE IS SWEET
Belial nyomára bukkanni sokkal, de sokkal nehezebb, mint elsőre gondoltam, és bár Lucifernek megígértem, hogy az ő megtalálása elsőbbséget élvez, most muszáj lesz előrébb helyeznem a listámon egy másik ügyet. Tudniillik nem a bátyám az egyetlen, aki után kutatok. Igazából szívem szerint már alapból Cassael lenne az első és legelőkelőbb helyen, ha a teendőimet valóban listáznám, és ez a találkozás, reunion már így is túl régóta várat magára, így hát nem kis örömet okoztak nem rég a madárkáim, amikor azt a hírt hozták nekem, hogy infójuk van az angyalkáról. Nos, a legtöbb démon talán nem kezdene ki szántszándékkal egy harcossal, egy szeráffal ráadásul, de én nem a legtöbb démon vagyok. A Halál vagyok, és nem csak az erőm és hatalmam, de a ravaszságom és a tapasztalatom is megvan ahhoz, hogy véghezvigyem azt, amit akarok. Ez a drága szent pedig nem kevéssel tartozik nekem, miután keresztbe húzta a terveimet, többször is, amikor Wallenberg mellé állt, majd később hatástalanította a pecsétemet. Plusz az sem mellékes, hogy miután a vadászon bosszút állni személyesen már nem tudnék, viszont a Mammon mellett elnyomott lelke még ugyanúgy tudomásul veheti, ha egy barátját levadászom, hát milyen jobb és szebb szórakozást találhatnék még mostanában, mint Cass kínzása? Számítok rá, hogy nem lesz egyszerű elkapni, vagy fogva tartani, sem megleckéztetni vagy kínozni, de az a helyzet, hogy most nálam van az előny, pontosabban nálunk, hisz amíg azt hiszi, hogy megmentheti Drake-et, addig lépéselőnyben vagyunk. Csakhogy ehhez Mammonra is szükség van, nélküle, és az ő fincsi új porhüvelye nélkül nem lenne megfelelő csalim a csapdához. Pestis azonban szerencsére nem csak hogy együttműködő, de legalább olyan tettre kész, mint én, ráadásul van olyan drága, hogy megadta nekem az elsőbbséget, hogy eljátszadozzak a mi kis tollasunkkal egy ideig. Hát nem édes?
Amennyire tudom, Cassael New York környékén van, ami nem is meglepő, ha az a célja, hogy megkeresi és felszabadítja a vadászt. Szóval Mammon megbízott egy vadászt – valaki olyat, aki Drake bizalmasának mondható, és ismerheti már Casst, hogy keresse meg az angyalt, és adjon át neki egy üzenetet. A fickót Brian MacValaminek hívják, valószínűleg ír, ezt már nem jegyeztem meg, nem is annyira érdekelt. A lényeg, hogy Brian, ahogy a többiek is, még vakon követik Drake Wallenberg utasításait, és fogalmuk sincs róla, hogy valójában Mammon mozgatja a szálakat, rajta keresztül pedig maga az Ördög. Így többé-kevésbé hiteles lehet, amikor közli Cassaellel, hogy Drake várja őt, egy adott helyen, adott időben. Ha Brian lesz olyan jófiú, talán még el is vezeti őt hozzám.
Ami a helyszínt illeti, nyilvánvalóan kissé nosztalgikus hangulatba kerültem, amikor kiválasztottam, mert úgy döntöttem, ismét egy lepukkant ivóban találkozzunk, akár csak az első alkalommal. Bár Piszkos Fred Kocsmájával ellentétben ez a hely éppen olyan halott, amilyen Cassael lesz, miután végzünk vele. Igazából az egész környék meglehetősen üres és sivár, és szerintem soha nem is volt felkapott, de mi tagadás, az első majd a második apokalipszis is rányomta a bélyegét a városrész általános hangulatára, és végül aki még itt életben maradt, odébb is állt. Nem hagytak maguk után mást, mint néhány kifosztott boltot, elhagyatott, koszos lakásokat, meg pár üres kocsmát. Szívszorító. És a célnak tökéletesen megfelel. Hogy miért éppen a Fat Angel Bar? Szerintem egyértelmű.
Több kisebb, egyenként jelentéktelennek tűnő angyalcsapdát is felfestettem, és befejezetlenül hagytam egy igazán erőset. Csak egy kis friss emberi vérre van szükségem ahhoz, hogy pillanatok alatt bezárjam, amiben segítségemre lesz Matty a vérző karjával, aki volt olyan kedves, és elkísért – valójában nem önszántából, de a lényeg, hogy itt van. Amint Brian és Cass megérkeznek, befejezem a pecsétet, és ezzel hamar le is gyengítem az angyalt, megakadályozva, hogy bármi komolyabb hókuszpókuszhoz folyamodjon, vagy akár csak úgy elsétáljon.
- Helló újra, Kék Szemű! Rég találkoztunk! - sétálok végül elő, hogy ő is lásson. Egy legyintéssel intézem el az ír srácot, aki átrepül a termen, neki esik a falnak, majd elájul. Matty remegve, de árnyékként követ. Mammon megígérte neki, hogy ha jó fiú lesz, újra láthatja a fiát, úgyhogy most nagyon tettre késznek tűnik, még így sérülten is. - Töltenél nekünk egy-egy italt? - fordulok felé egy pillanatra, majd az enyhén megrongált pult felé intek. Szerintem még biztos akad ott valami. - Cass tisztán szereti a whiskyt, nem igaz? - nézek ismét az angyalra. - Hogy tetszik a hely? A kedvedért választottam... - jelentem ki negédes mosollyal.



Vendég
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt Vas. Okt. 16, 2016 1:41 am
Következő oldal



The Lord &  Syn


Megint New York egyik koszos, lepukkant kerületében sétáltam. Mondjuk, fogalmam sincs, miért kell mindig, a macska-egér játékot csinálni, amikor csak pár kérdést akarok feltenni. Kivételesen nem egy bukottat kellett kikérdeznem, csak egy szimpla embert.
- Vajon, ha ember lennék hova bújnék? – teszem fel hangosan a kérdést, mintha választ várnék valaki mástól. Persze badarság lenne azt gondolni, hogy egy kietlen utcán válaszolnak is, halkan szuszanok fel, s állok meg egy hatalmas zöld kuka előtt. Aki egy kuka mögött keres menedéket az nem is ember, hanem inkább valami patkányféle. – Oké, én csak egy címet akarok tudni..Itt van ez a boríték, tudom, hogy szeretnéd, ezek a zöldhasúak arra várnak az elköltésre, bármit vehetsz belőlük. – kiveszek pár száz dollárost, a kuka mögé szórom, ahol a fickó van, türelmesen dobolok a kuka tetején, nem foglalkozom azzal, hogy mennyi bacilus szaladgál rajta, majd lefertőtlenítem a kezem. Amint megtudom a címet a többi pénzt is megkapja. Démon vagyok, viszont néha képes vagyok a fair játékra. Hazudtam. Nem vagyok rá képes, a pénzt olyan méregbe áztattam, ami nem emberi eredetű, így nem is tudják kimutatni, szívroham jelei vannak, meg senki nem fog egy olyan férfival foglalkozni, aki ezen a környéken él. Naponta dúlnak a bandaháborúk, prostikat lőnek le, rendőrök halnak meg, mert a munkájukat akarják végezni. A szokásos, ez akkor is így volt, amikor én éltem emberként, több, mint kétezer évvel ezelőtt. Jó, rendőrök nem voltak, de katonák igen. Olykor-olykor még jól is végezték a munkájukat. Nem mintha óvtak volna minket rabszolgákat, de az arisztokráciát próbálták, vagy éppen segítettek megölni egy-egy gőgösebbet. Tulajdonképpen nem is változott ilyen szempontból sokat a világ, csak az épületek változtak sokat, meg a hadsereg, és a tudomány is, bár eléggé sarkosítok azt hiszem, hisz nem mindenre figyelek. Legtöbbször csak a feladatomra, ami a kémkedés, orvgyilkosság, héba-hóba a kérdezés, nyomozás.


És a mostani lakás átkutatás után, a szükséges dokumentumokkal a kabátom belső zsebében indulok el egy bár felé, úgy érzem rám fér valami tömény, nem mintha okozna bennem valami kárt, inkább csak az íze kedvéért. Belököm egy könnyed mozdulattal a bár ajtaját, majd a pultnál ülök fel az egyik székre, a paranoiám miatt olyan helyre ahol mindenkit szemügyre tudok venni nagyjából. Így is vannak olyanok, akiket nem látok teljesen.
- Azt üveget ide is adhatod.. – utasítom, a fiatal pincért, nem lehet több huszonháromnál, ha saccolnom kéne. – Most kérem, nem holnapután. Poharat is, még mielőtt megkérdeznéd.– morranok fel, s pár gyűrött zöld papírt csapok elé. Viszont a tökéletesre érlelt whiskey helyett a víz ízét érzem a számban.
- Mi a…? – pillantok a pohárra, de ott meg aranynedű volt. Valaki szórakozik velem, és nem szeretem az ilyet. Ami zavar, hogy fogalmam sincs ki az, és miért. Bosszús sóhajjal pillantok körbe, ám nem látok semmi furát, azonkívül, hogy valaki Jézus trükkjét másolja, és vizet csinál a whiskey-mből, ami meg nekem nem vicces, és az illetőnek se lesz, ha rájövök, hogy ki az. Felbosszantani egy amúgy is szeszélyes démont? Halott ember akar lenni.


megjegyzés; with love <3 szószám; nem tudom , lassan kifolyik a szemem

Sponsored content
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Fat Angel Bar
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: