We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
Golden Gate Park
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Ophilia
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
381

Utolsó Poszt Csüt. Nov. 16, 2017 8:59 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


To Ramiél
Amit hajszolunk, az távolodik.


Derült égből villámcsapás. Ilyen hatást kelthetek a meglepett arkra. Elég csak arcára tekintenem, mosolyom talán csak szélesedik értetlenségét látva. De ez engem miért is mosolyogtat? Tény, hogy egy sima, mezei angyal nem képes csak úgy meglepni egy Ramiélhez hasonlót. Ha mást nem is értem el eddigi életem során, hát akkor most sikerült.
- Hogy mi? Hát… - kezdenék bele, de azt sem tudom, hogy hol kezdjem. Tényleg hol is tudhatnám? Hogy az emberek megbolondultak? Hogy a sötétség ellepi szívüket, lelküket és képtelenek tisztán gondolkozni?
Mindazonáltal nem kezdek bele, ugyanis a férfi mosolyogva kezd el beszélni. Aztán hangja egyre erőteljesebb lesz, kiabálássá fokozódik. Kardja is élesen sikolt, ahogy előhúzza hüvelyéből. Elnyíló ajkakkal meghökkenve hallgatom.
- Talán nem ildomos ilyennel fenyegetni, a mi dolgunk épp a védelmük lenne nem pedig az ártásuk, még ha ily… - ám nem folytatom.
Észbe kapva, alázkodva sütöm le a szemem.
- Sajnálom - felelem, hisz hogy jövök én ahhoz, hogy egy magafajta kioktasson egy arkot, hogy mégis mit és hogyan kellene tennie? Ha így látja helyesnek, döntését nem kérdőjelezhetem meg. Még akkor sem ha nem feltétlenül értek egyet. Bocsánatkérésére azonban hirtelen kapom fel a fejem.
- Ugyan, semmiség - legyintek egyszerűen, véres mancsommal. S mintha csak ekkor kezdene realizálódni bennem, hogy mi is történt. S villámcsapásként ér a fájdalom benne. Még levegőt is elfelejtek venni, annyira meglepődöm. De nem aggódom, súlyosabb sebeim is hamar begyógyultak, ennek sem kell több.
Ép kezemmel kendő után kotorászok zsebembe, amikor az Ramiél belém karol. A bokor pedig mellettünk megzörren. Egyszer. Majd még egyszer. Szívemet szokatlan érzés markolja, s egyszerűen képtelen vagyok másra figyelni. A levelek újra megremegnek, majd…
Egy ijedt őz ugrik elénk, ránk se nézve fut tova az ösvény másik oldalához, hátha az erdő azon területén több élelmet talál.
- Akkor ezek szerint jól van - tekintek rá mosolyogva, derűsen. - Atyánknak hála - ugyanis amióta lehozott, azóta nem hallottam felőle. A tudás, amit azóta megszereztem neki, valószínű már hasztalan.
- Itt is. És még elég sok helyen. Túl nagy a világ számomra, hogy képes legyek megmaradni egy városba. A természet visszahódította egykori területeit. Gyönyörű mestermű mit alkotott a természet az emberi építkezéssel karöltve - felelem. Noha akármi történik mindig ebbe a városba lyukadok ki, attól még a világ többi része is felettébb érdekel.
Lassan indulunk el, pontosan arra, amerről nemrég érkeztem. Csak nagyobb kitérővel az ösvényt használva.
- Talán mert gondoltam rád. Az imént, amikor a férfi útjába... kerültem. Azon morfondíroztam, hogy mégis kitől kérhetnék segítséget, de aztán letettem róla. Meglehet azért hallhattál meg, mert a közelben voltál. Vagy csak a park túl felén történő kiabálásomat vitte a szél hozzád. Bárhogy is volt, örülök neki. Felkívántalak keresni…
Ám folytatni nem tudom. Hangos kiabálás hallatszódik hátunk mögül. Fejemet fordítom csak hátra. A férfi hatalmas robajjal tör ki a cserjék közül. Nyálait fröcsögtetve kiabál felénk, véres szemeivel engem vizslat. Elméje elborult, mit sem hatottak rá a szavak.
- Javasolhatnám, hogy ne öld meg? - kérdem kissé félve, feltekintve Ramiélre. -Csak ártalmatlanítsd? Esetleg meg lehetne kötözni? Tévedtem lehet, hogy nem jó ötlet hagyni bóklászni, más emberekbe még kárt tehet. Nem tud ölni, de attól a halál még nem kellemes érzés. Egyáltalán léteznek még valamiféle rendőri szervezek? - teszem fel a költői kérdést. Hogy őszinte legyek nem tudom, hogy manapság ezen emberekkel mi történik. De talán nem kellene így itt hagynunk.  


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

Ramiél
avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
139

Utolsó Poszt Szer. Nov. 15, 2017 8:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


to Ophilia

Komoran róvom az árnyékok mentét a gondolataimba mélyedve, bár sokszor feltekintve menet közben. Itt ott elvétve még akad a régi világ kandelláberjeiből, melyek fényt is adnak a park csekélyke lélekszámának. Fel sem merül bennem, hogy míly sötétség lapul eme romos helyen. És valószínűleg éppen a földet bambultam, amikor Ophilia nekem szaladt. Ösztönös reakcióm erre, a meglepettségen túl, hogy a nevét sem tudom kiejteni.
- Oph..Oph...
Kikerekedett szemekkel pislogok rá, hát akkor még is csak őt hallottam. Bár én nem tudok ilyen jókedvvel hadonászni, kell egy lélekzetvételnyi idő, amíg a szavak összeállnak.
- Ophilia. Mi történt?
Nem értem miért kell elmennem, még csak most jöttem. Ekkor kezdi el magyarázni, szóval felbosszantott valakit..de még is mivel? Ő képes lenne felbosszantani bárkit is? Hova jutott ez a világ. Viszont a hadonászása közben észreveszem a vérző tenyerét. Tudom hogy ez ránk nem veszélyes, de felháborítónak tartom az emberek botor tettét.
- Akárki is üldöz...AJÁNLOM NEKI HOGY JÓL GONDOLJA MEG TETTEIT, MERT MÉG FEL TALÁLOM GYÚJTANI!
Az elejét szelíden, egy apró mosollyal kezdem, de a végét azt már kiáltom a mögötte húzódó ösvényre, az azon túl árválkodó fák szomszédságáig, feltartva kardomat, mely haragomtól lángra kapva izzik a kezemben. Ma nagyon rossz a kedvem, szerintem kellően betojt tőlem az illető, hiszen ha meghalni nem is tud, nah az égési sérülések nem túl előnyösek, aggonizálhatna egy sort. Egyébként meg ilyenkor az én látványom sem csupa szivárvány és szórakozás, általában belefagy mindenkibe a rémület. Nem érzem démonok jelenlétét, úgyhogy nincs mitől tartanom. Jah, de tegyük el a kardot, fejezzük be az ordibálást, mert ezzel csak Ophilia idegein táncolok még többet.
- Bocsánat.
Elrakom a kardom, megfordulok Ophilia mellé lépkedve és belekarolok az ép karjába. A másik begyógyul magától is, vagy begyógyítom, ha szükséges.
- Hallottam felőled Cassael-től. Örülök hogy végül itt kötöttél ki.
Lépésre ösztökélem azáltal, hogy magam megindulok abba az irányba, amerre amúgy is menni akartam mielőtt belém szaladt.
- Mondd, hogyan hallhattalak meg idelent?

Ophilia
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
381

Utolsó Poszt Hétf. Nov. 13, 2017 12:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


To Ramiél
Amit hajszolunk, az távolodik.



Az emberi élet sose volt még ennyire olcsó, mint manapság. Mióta rájöttek, hogy képtelenek meghalni, mintha teljesen megvadultak volna. Már nincs szükségük démonokra, hogy szívükbe fellelhető sötétségnek utat engedjenek. A Sötétség varázslatára sem lenne talán szükségük. Maguktól is képesek megtalálni az utat, mely a mélybe vezeti őket. Most már semmi sem választja el az elborult elméket attól, hogy életeket vegyenek el.
Hiszen azokat el sem veszik. Nincs ki meghaljon. Csak a szenvedés marad utánuk, s a beteges személyiségek kiélhetik, élvezkedhetnek minden oly vágyat, mely az elmúlt években elfojtottak.
Bíztam az emberekben, bíztam jóságukban, mégis a legjószívűbb ember is átadta szívét a komor feketeségnek. Fejemet rázva hallok meg egy halk sikolyt nem messze tőlem. Futó lépésben vágok át a park egy kisebb, fásabb részén. Két tizenéves gyermek velük szembe hatalmas kést markolászó férfival.
- Hé! - kiáltok oda neki, s amikor az felnéz rám, látom tekintetében az elborultságot. Hiába is beszélnék hozzá, szavaim nem jutnának el hozzám. Szája sarkában tajtékzik a nyál, szeme olykor felakad. Látni vélem kitüremkedő ereit homlokán, nyakán. Talán segítséget kellene hívnom. Óvatosan nézek szét, de a park ezen részén nincs senki. S úgy is kit hívhatnék? Cassaelt azóta nem láttam, hogy lehozott a Mennyből… S a Stamiellel történtek óta… Tudom, hogy ott van Ramiél, megígérte, de. Ne ámítsam magam, egy hozzá hasonlónak pont arra van szüksége, hogy nekem segítsen? Van neki is jobb/rosszabb dolga.
Egyre jobban megközelítem a három alakot. A két gyermek hátrál tőle, ám az egyik grabancát megfogja. Ekkor már ott állok mellettük. A fellendülő kés útjába teszem karomat. Érzem, ahogy az éles acél áthatol tenyeremen. Hallom saját szisszenésem. Közben lábam lendítem és igyekszem a férfi kellemetlen részén eltalálni térdemmel. Ha nem is pont oda, de kissé feljebb sikerült. Ha csak annyira, hogy összegörnyedjen, akkor annyira.
Kihúzom kezem a késből, és gyorsan megfordulva a két gyermek felé fordulok.
- Fussatok - sziszegem rémült tekintetüknek, apró mosollyal arcomon. Még látom, ahogy tétován hátrálni kezdenek, majd megfordulva lélekszakadva inalnak el.
A férfi azonban az én ruhámba kapaszkodik. Lábamat fellendítve immár a homlokán csattan térdem, s látom, hogy alattomba oldalba akar szúrni. Félrelépek, ám egy kósza gyökérbe megbotolva a földre zuhanok. Gyorsan felkászálódva még egyet belé rúgok, csak hogy biztosítsam, hogy velem foglalkozzon.
Elfordulva tőle nem az út felé veszem az utat, hanem a parkot szegélyező fák közé vetem magam. Hallom saját sípoló lélegzetem, érzem a tenyerembe a fájdalmat. Vérem végigcsorog ujjaim hegyéig, hogy ott a föld felé csöppenve jelezve menekülésem útját.
Azonban azt is hallom, hogy követnek. Az avar elárulja mindkettőnk lépteit.
A nem is messzi távolba ott van még egy ösvény.
Tekintetem hátra fordítva figyelem, hogy milyen messze is jár üldözőm. Ki ekkor egy kidőlt fába botlik el.
Én pedig az ösvényre.
Egy test taszítja meg sebességem, melynek én megyek neki teljes elánnal. A lendület még vinne tovább. Szemeimbe némi riadalommal nézek fel az ütközőnek, figyelmeztetni, hogy tűnjön innen el.
- Ramiél! - sóhajtom vidám meglepettséggel hangomban. De ez csak egy pillanatig tart, hallom már az erdő felől a hangokat. Gyorsan megfordulok, de nem látok senkit. Majd vissza.
- Azt hiszem, hogy el kellene innen menni - kezdem el sietve, kezeimmel is magyarázva, mit sem törődve azzal, hogy az egyikkel a szélrózsa minden irányába juttatok éltető nedűmből. - Az egyik embert úgy vélem kissé magam ellen fordítottam, de mentségemre legyen szólva két gyermeket akart bántani - rázom meg a fejemet. - Talán ha itt bóklászik egy kicsit megnyugszik, nem? - kérdezem reménykedő naivsággal feltekintve az arkra, kire szinte csak gondolni kellett, s már itt is van. Mindez azonban lehet véletlen is.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

Ramiél
avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
139

Utolsó Poszt Vas. Nov. 12, 2017 8:29 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


to Ophilia

Tűnődve szelem a távolságokat, immáron saját alakomban, semmi trükk. Csak egy sétáló ember vagyok a többi között. A múlt eseményei kihatással voltak rám, mielőtt kitört a pusztítás, megéreztem..éreztem azt a sötétséget, amit akkor éreztünk mind, mikor Amara még szabadon járt köztünk. Noha akkor még nem tudtam mi történt, csupán baljós megérzéseim voltak. A történések azonban keresztül húztak mindent, a Mennyek felszabadítását, Jofiel megtalálását, tulajdonképpen Nasargiel sem tudom hol van, ahogy Cassael-t sem láttam egy jó ideje. Csak remélhetem hogy a sors megkímélte mind a kettőjüket és életben vannak. Azóta sokkal zárkózottabb lettem, nem keresetem senki társaságát, jószerivel fivérem sem tudott érdekelni, szóval Mihállyal, az egyik akiben a leginkább megbízom a testvéreim közül, annak ellenére hogy nem nézem jó szemmel bizonyos döntéseit és cselekvéseit, még vele sem beszéltem. Most is magamba fordulva, komoran lépek rá a park egyik útszakaszára, figyelem az előttem rohangálókat, akik éppen edzést tartanak, kikerülöm a lassú tempóban sétáló párost és csak megyek tovább. Ophilia hangját hallottam, igazából fogalmam sincs miként, hiszen tudom hogy már a földön tartózkodik ő is, itt San Francisco-ban, de tudom hogy ő volt az. Tehát életben van. Emlékszem odafent azt mondtam neki, ha segítségre van szüksége, csak idézzen meg. Talán ezt tette és ha így van, akkor vagy bajban van, vagy nincs, de a segítségem kell neki. Eddig működött is a dolog, azonban itt még nem látom sehol. Meglehet mégsem jó helyre jöttem. Megesik. Mi is tévedünk...olykor. Útközben sűrűn körbenézek emiatt.


Utolsó Poszt Pént. Okt. 07, 2016 11:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Eiran & Trinity


Mélyet szippantok a kimondottan hideg levegőből. Némán figyelem az embereket. Ugyan nincs sok hasznom itt lent... Ha baj történne, nem tudnám megvédeni őket. Nem csupán azért, mert nem vagyok harcos. Fiatal is vagyok, még nem vagyok olyan erős, mint a többi angyal. Mégis itt vagyok lent, San Francisco utcáin.
Lassan lépkedek a járdán, nem sietek sehova. Nézem a velem szembejövők arcait.  A gyerekeken és a felnőtteken is ugyanaz látszik. Próbálják átlagos, mindennapi életüket élni, de mindez csak a látszat. A legkisebbek talán még nem is igazán fogják fel, mi történik. Szüleik és a nagyobbak azok, akik szemei inkább tükrözik a valóságot. Bármikor megtörténhet a tragédia. Leplezett félelmet sugároznak magukból mindannyian. Erre pedig minden okuk megvan. Gabriel őket hibáztatja azért, mert Urunk eltűnt. Ha az ark haragja lesújt, abban nem lesz köszönet.
Csak rá kell nézni az emberekre...
Védelemre van szükségük a túléléshez.
Tovább megyek, befordulok egy csöndes kis utcába, aminek a végén egy park van, benne játszótér. Még egészen tisztán emlékszem a saját gyerekkoromra. Arra, hogy milyen önfeledten jétszottam az ilyen helyeken. Mennyire szerettem parkba járni, a szabadban lenni. Akkor még annyira más volt minden. Nem volt háború, nyugodtan élhettük az életünket. Teljesen más világ volt.
Mostanra viszont ez már nem olyan, mint régen.
A fák levelei sem tűnnek olyan barátságosnak, a viháncoló gyerekek zaja sem olyan önfeledt. Mintha egy hamis, megfakult mása lenne az évekkel korábbi állapotoknak. Egy elfakult kép, ami árnyéka önmagának. A madarak éneke is inkább vészjósló kiáltásként hat. Mintha ők is éreznék a vesztüket.
Mindig is szerettem a gyerekeket, éppen ezért legszívesebben közelebb mennék. De nem teszem. Csak még inkább megszakadna értük a szívem.
Lemondóan sóhajtok egyet. Visszafordulok arra, amerről jöttem. Hirtelen a hűvös szél belekap a hajamba. Egy-egy lehullott falevelet az utamba sodor. Pár pillanat múlva lassan cseperegni kezd az eső. Ballonkabátom kapucniját felöltöm. Az ég egyik pillanatról a másikra borul be, a szél feltámad. Mintha az időjárás is az itteni helyzetet tükrözné. Teljesen kiszámíthatatlan.
Még egyszer hátrapillantok a park felé. Az emberek sietve vonulnak fedett helyre, szállnak be a kocsijukba, rohannak be a házaikba. A járda belső szélén, az ereszek alatt húzódok szárazabb helyre, amíg eláll az eső, de nem állok meg egy pillanatra sem. Megyek, amerre lábaim visznek.
Nem tudom, mennyi idő telhetett el. Egy hatalmas zöld övezetben találom magam.
Már nem esik.
Ismerős a helyszín, már nem egyszer jártam erre. A Golden Gate Park. Még ezekben az időkben is valahogy nyugtatóan tud rám hatni ez a környezet. Zsebretett kézzel sétálok, míg elérek egy padig. Viszonylag száraz. Leülök, keresztbe teszem lábaimat és figyelem az embereket. Már szinte megszoktam, hogy csendes megfigyelője vagyok az eseményeknek. Nem vagyok ark, nem vagyok harcos. Nekem most ez az egyszerűbb szerep jutott.


kicsit nyomi lett §§ 444 szó §§


Utolsó Poszt Pént. Okt. 07, 2016 10:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


***


Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek

Ido"szak Nyertesei
Gratulálunk mindenkinekOldal legjobbjai



friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Azura
Today at 1:30 am
☽ Azura lakása

Azura
Today at 12:41 am
☽ Párizs

Belphegor
Today at 12:03 am
☽ Bárpult

Markan
Yesterday at 11:17 pm
☽ Templomkert




friss írások
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon
Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/7
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
13
Bukott Angyal
2
Ember
8
Félvér
4
Harcos Angyal
6
Vadász
14
Nephilim
4