☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Vendég
WHISPERING AMEN



Pént. Okt. 07, 2016 11:53 pm írtam neked utoljára



Eiran & Trinity


Mélyet szippantok a kimondottan hideg levegőből. Némán figyelem az embereket. Ugyan nincs sok hasznom itt lent... Ha baj történne, nem tudnám megvédeni őket. Nem csupán azért, mert nem vagyok harcos. Fiatal is vagyok, még nem vagyok olyan erős, mint a többi angyal. Mégis itt vagyok lent, San Francisco utcáin.
Lassan lépkedek a járdán, nem sietek sehova. Nézem a velem szembejövők arcait.  A gyerekeken és a felnőtteken is ugyanaz látszik. Próbálják átlagos, mindennapi életüket élni, de mindez csak a látszat. A legkisebbek talán még nem is igazán fogják fel, mi történik. Szüleik és a nagyobbak azok, akik szemei inkább tükrözik a valóságot. Bármikor megtörténhet a tragédia. Leplezett félelmet sugároznak magukból mindannyian. Erre pedig minden okuk megvan. Gabriel őket hibáztatja azért, mert Urunk eltűnt. Ha az ark haragja lesújt, abban nem lesz köszönet.
Csak rá kell nézni az emberekre...
Védelemre van szükségük a túléléshez.
Tovább megyek, befordulok egy csöndes kis utcába, aminek a végén egy park van, benne játszótér. Még egészen tisztán emlékszem a saját gyerekkoromra. Arra, hogy milyen önfeledten jétszottam az ilyen helyeken. Mennyire szerettem parkba járni, a szabadban lenni. Akkor még annyira más volt minden. Nem volt háború, nyugodtan élhettük az életünket. Teljesen más világ volt.
Mostanra viszont ez már nem olyan, mint régen.
A fák levelei sem tűnnek olyan barátságosnak, a viháncoló gyerekek zaja sem olyan önfeledt. Mintha egy hamis, megfakult mása lenne az évekkel korábbi állapotoknak. Egy elfakult kép, ami árnyéka önmagának. A madarak éneke is inkább vészjósló kiáltásként hat. Mintha ők is éreznék a vesztüket.
Mindig is szerettem a gyerekeket, éppen ezért legszívesebben közelebb mennék. De nem teszem. Csak még inkább megszakadna értük a szívem.
Lemondóan sóhajtok egyet. Visszafordulok arra, amerről jöttem. Hirtelen a hűvös szél belekap a hajamba. Egy-egy lehullott falevelet az utamba sodor. Pár pillanat múlva lassan cseperegni kezd az eső. Ballonkabátom kapucniját felöltöm. Az ég egyik pillanatról a másikra borul be, a szél feltámad. Mintha az időjárás is az itteni helyzetet tükrözné. Teljesen kiszámíthatatlan.
Még egyszer hátrapillantok a park felé. Az emberek sietve vonulnak fedett helyre, szállnak be a kocsijukba, rohannak be a házaikba. A járda belső szélén, az ereszek alatt húzódok szárazabb helyre, amíg eláll az eső, de nem állok meg egy pillanatra sem. Megyek, amerre lábaim visznek.
Nem tudom, mennyi idő telhetett el. Egy hatalmas zöld övezetben találom magam.
Már nem esik.
Ismerős a helyszín, már nem egyszer jártam erre. A Golden Gate Park. Még ezekben az időkben is valahogy nyugtatóan tud rám hatni ez a környezet. Zsebretett kézzel sétálok, míg elérek egy padig. Viszonylag száraz. Leülök, keresztbe teszem lábaimat és figyelem az embereket. Már szinte megszoktam, hogy csendes megfigyelője vagyok az eseményeknek. Nem vagyok ark, nem vagyok harcos. Nekem most ez az egyszerűbb szerep jutott.


kicsit nyomi lett §§ 444 szó §§

Vendég
WHISPERING AMEN



Pént. Okt. 07, 2016 10:28 pm írtam neked utoljára


***
 
Golden Gate Park
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: