Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Golden Gate Park
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
492
☩ Play by :
Raiden, Cassael, Ophilia

Utolsó Poszt Kedd Okt. 02, 2018 8:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
435
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Kedd Okt. 02, 2018 8:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Ramiél
Ours is a circle of friendships united by ideals
Kérdésemre nem kapok választ, de úgy tűnik, hogy Ramiélt tényleg nem érdekli semmi. Valami megváltozott vele kapcsolatban. Valami teljesen más. Valami… Nem az igazi, de ez most lényegtelen. Úgy tűnik, hogy kezd észhez térni. Meglátja a fényt az alagút végén? Vagy épp fordítva?
Bárhogy is legyen, hajlik arra, hogy találkozzon Amaraval. Innen pedig minden csak jól sülhet ki. Ha nem akarja szép szóval, Amara nem lesz annyira előzékeny, mint amilyen én voltam.
- Végül is, azt sem tudod, hogy mit akar, de… - emelem fel kezemet védekezőleg.
Jó, elég legyen Ophilia. Ne légy gúnyos, amikor épp megválthatod. Ne most rángasd vissza és gondolja meg magát, mert akkor fejjel mehetsz előre a falnak.
- Ha Isten útjaira azt hitték, hogy kifürkészhetetlenek, akkor csalódást kell okoznom. Az ő útjai igenis kifürkészhetők, csak a megfelelő logika mentén kell haladnod. Amaraé ennek ellenére? Őt akarja előcsalogatni és ezért bármire képes. Bármire - mondom a mereven álló férfinak magam előtt.
Tekintete elnéz a vállam fölött. Gyanakodva tekintek hátra, amikor is…
Csatt…
Elég figyelmetlen voltam. A szeles város egy nagyobb táblát repített a magasba és mielőtt még reagálhattam volna rá, esetleg elhajoltam volna, vagy… Bármi, egyenesen a homlokomnak csapódott. Nagy piros, nyolcszögletű tábla, rajta négy betű virít fehéren.
Stop.
Isteni jel? Kizárt, de…
- Au… - tapasztom kezemet a homlokomra, amiből enyhe vér serken ki. Egy pillanatra meg is szédülök, az eszem sincs a helyén. Szinte érzem, ahogy az agyam a koponyámnak csapódott. Apró kis dudor, ennyi csak, amit tapinthatok…
- Az arkok arkja, véletlenül se szólj - dörmögöm az orrom alatt, ám a férfi még mindig ugyanúgy áll. - Öhm, hahó! - kezemet meglebegtetem üveges tekintete előtt. Még le is hajolok, hogy lássam, tényleg egy helybe néz-e, vagy azért valamire mégis csak felfigyel. De semmi. Teljes agyhalál következett be nála.
- Most vagy Isten játszik veled, vagy… Esküszöm, nem én voltam - emelem fel kezemet. Tényleg, vajon mennyi időbe telt volna, hogy emlékeit átírjam? És így vegyem rá? Áh, de ebbe mi lett volna az élvezet, na ugye, hogy semmi…
Sóhajtva tapasztom továbbra is tenyerem a még mindig fájó homlokomra. Amikor is megmozdul. Hirtelen. A nem létező szívem, meg mindjárt kiugrik a helyéről. Aztán… Ahogy jöttem, ő úgy tűnik el.
Tátott szájjal bámulok a hűlt helyére. Tátogok és hápogok, csak hang nem jön ki a torkomon. Mint az első találkozásunk végkifejletjénél. Ugyanaz a szituáció, két teljesen eltérő angyal.
Újabb sóhajt hallatva fordulok meg és ahogy ő is eltűnt én is elmegyek a saját magam dolgára.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
165
☩ Play by :
Johnny Depp

Utolsó Poszt Kedd Okt. 02, 2018 7:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Ophilia
Megzavarodok ettől a prológustól. Mintha Ophilia is hasonlóképpen tenne, tekintve a korábbi szavait, de jól leplezi. Nos, a titokzatos másik én tökéletesen ambivalens. Bár szerintem én nagyon jól kiszámítottam mit fog tenni, de korántsem gondoltam hogy ezt komolyan gondolja. Ó, Atyám! Mi jöhet még? Úgy érzem minél előbb egyesülnünk kell. De először Amara! Hiszen már majdnem ott vagyok!
- Te gyávának gondolsz, engem meg nem érdekel.
Kezdi a gúnyos évődést Ophilia őt kritizáló szavai nyomán.
- Az erőm több mint elég ahhoz, hogy teljesítsem Amara akaratát! És ha egyezségre jutunk..szavamra, saját kezűleg fogom szétrombolni a kártyavárat!
Mily megható, teljes átéléssel mondta ezt, csak valaki fordítson, mert mintha meghülyült volna szegény Én. Nem beszélek külföldiül, ahogy szokták volt mondani a lökött emberek. Jó lenne tudni mire értette ezt. Tekintve hogy meg van a megoldás és Ophilia magára mutogat, nos, már csak el kell érni Amara-t. És valami történik. A másik használja az erejét, egy darabig látom a kettősüket, de aztán elsötétül minden. Se hangok, se kép, se tapintás. Úgy vélem elérte Amara-t, én pedig itt maradtam, a saját börtönömben. Ophilia talán még itt van, velem, de...nem így képzeltem el! Istenem, ha így maradok végig, akkor egy arasznyit sem kerülök közelebb a célomhoz! Mi van, ha elpusztulok? Túl sokat kockáztattam azzal az aprócska, Isteni erővel! Egyszerre tör rám a kétségbeesés és a félelem. Nem tudok semmit semmiről, és ha nem lesz elég ez az erő, akkor még rá is szabadítom a világra Isten barmát! Ketten azért sokkal szimpatikusabb egyéniség vagyunk, mint külön külön. Mi ez a...fény?
Fogalmam sincs mennyi idő telt el, de hirtelen egy teljesen másik környezetben találom magamat. Nyoma sincs a Park sétányainak, ahogy Ophiliának sem, de minden rémületem ellenére újra látok és hallok. A másik is velem van és ahogy sikerül fókuszálnom, Amara keserédes arca mered rám. Húha! Belecsöppentem valaminek a közepébe.

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
435
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Kedd Okt. 02, 2018 6:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Ramiél
Ours is a circle of friendships united by ideals
Kérem. Mégis mit kérjek? Miért kéri, hogy kérjek? Ennek semmi értelme. Szemöldököm ráncolva figyelem széttáró karjait mégis annyira… értelmetlen. Bárhogy kattog az agyam és gondolkozok azon, hogy a korábbi szavaimból mi utalhatott arra, hogy kérjek…
Kértem. Nem tőle, de mástól kértem. Valakitől, rémlik, nem is annyira a távoli múltba. Valamit kértem, de nem emlékszem, hogy kitől… Csak azt tudom, hogy nem jött. Nem segített. Miért kértem segítséget?
Számít? Kértem Őt is. Kértem, hogy higgyen nekem, kértem, hogy hallgassa meg, fontolja meg szavaimat. Mégsem tette. Most mégis kér.
Mit kér?
Ajkaimat szólásra nyitnám, ám ekkor elhangzik egy újabb kérdés, mire már bővebben fejtem ki a válaszomat. Nem nehéz erre válaszolni. Lényegében ezt szajkózom már napok óta. Neki is, egy démonnak is. Bárkinek, kivel szembe találkozom.
Eldöntöttem, hogy ő lesz az utolsó. Ha ő nem hajlik a szép szóra, akkor többé senki sem fog.
- Akkor mégis mit akarsz Ramiél? - hajtom enyhén oldalra a fejemet. - Nem akarsz semmit? Tengődnél, mint hal a vízbe? Ennyi lennél csupán? A nagy Ark ennyire lenne képes? Ennyire futja az erejéből? - vonom fel a vállaimat könnyedén, hogy aztán lassan eresszem le őket. Fejemet csalódottan csóválom meg.
Ha valakiből, hát belőle ezt még korábban sem néztem ki. De az idő változik.
- Az idővel és a problémákkal szembe mutatkozik meg egy egyén valódi arca. Hát ilyen gyáva lennél? Hogy megfutamodnál, ahelyett, hogy tennél is végre valamit? Szélmalomharcról beszélsz, de mennyire vetted ki ebből a részedet, valaha? - csak bele kellene néznem a fejébe, hogy megkaphassam rá a választ.
Mégis képtelen vagyok rá. Nem engedem, hogy a félig sikeresnek sem mondható monológomat veszni hagyjam. Hiszen találkoznak Amaraval.
- Mindketten sokat láttunk - jegyzem még meg, amolyan Margóra helyezve. - De ha beszélni akarsz vele - tárom szét kezemet ezúttal én. Igaz más szándékkal, mint ő. Én nem kérem. - Gondolati síkon talán képes vagy elérni Őt is. Talán Ő válaszol is neked, nem úgy mint Isten - horkanok fel halkan.
Ő senki hívására nem válaszol. De vajon Amara? Ami azt illeti… Sose kérdeztem meg tőle, hogy miként tudja majd az ark elérni. Vélhetőleg ő még többet kinéz belőle, mint én. Nem véletlenül akarja maga mellett tudni a végső csatában.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
165
☩ Play by :
Johnny Depp

Utolsó Poszt Kedd Okt. 02, 2018 6:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Ophilia
Úgy sejtem Ophilia nagyon félreértette a másikat, noha a szavai nem egyértelműen mutattak rá az igazságra, attól még azt mondta ki. Helyette azt hiszi, saját magáról beszélt. Szerintem nem. De ezt nem tudjuk meg, mert nem érkezik rá válasz, a sötét én csendben figyeli a szőke angyalt. Kivételesen egyetértek vele. Ebben. Másban nem. A gúnyos szavakra csupán széttárja a karjait.
- Kérlek.
Van benne egy adag önteltség igen, ebben Ophiliának is igaza van. Aztán megkapjuk a választ a kérdésekre. Én még emésztem, a másik én mintha gyorsabban reagálna rá. Megtesz néhány lépést Ophilia felé.
- Engem nem érdekel mit csinálnak a testvéreim. Az sem érdekel mit akar Amara, ahogy az sem, Atyánk miért nem jön elő. Belefáradtam már a szélmalom harcba. Tudod mit? Valóban sokat láttam, túl sokat. Elegem van belőle. Úgyhogy ha azt mondod még mulathatok egy jót, mielőtt elhagyom-e világot, akkor legyen! Hadd beszéljek a nagynénémmel!
Magamban fohászkodom, remélem ezt megbocsátja nekem Atyám, mert bár valaha voltak ehhez hasonló gondolataim, valójában szeretem a testvéreimet, és sosem tennék ilyet. Talán a sötét én sem, nem lehet ennyire bosszúszomjas és öntelt. Akárhogy is szépítem, kimondta a szavakat és valamiféle megfontolás alapján jutott erre, annak ellenére hogy tudja, nem lesz ő sem önmaga, ha egyszer Amara hatalmába kerül. Meglehet tényleg ezt akarja a jelen pillanatban. Jelenleg Ophilia reakciójára vár, én pedig arra, hogy eljussunk Amara-hoz. Nem tetszik amit hallottam, sosem értenék ezzel egyet és sosem gondolnám így én magam, de be kell látnom, a lehető legjobb kijelentés hangzott el a szájából ahhoz, hogy véghez vigyem a tervem ezen részét.

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
435
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Csüt. Szept. 13, 2018 7:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Ramiél
Ours is a circle of friendships united by ideals
Halk nevetés, inkább kuncogás. Fejemet rögtön abba az irányba fordítom. Szóval újra egy épület tetején áll. Ennek talán fétise, hogy ott bohóckodik? Hol a tornya legfelső emeletén, akár egy szőkehajú királykisasszony, ki arra vár, hogy megmentsék. A kérdés, hogy én lennék a csúnya sárkány, ki ebben megakadályozza, vagy a vén banya, ki elátkozta?
Bárhogy is legyen dühös tekintetem vetem rá, szemeim szinte szikrákat szórnak. Egyelőre mégsem mozdulok, akkor sem, ha a nevemen szólít.
- Balga vagy, ha azt hiszed a világ csak ennyiből áll, Ramiél. Ettől azért jóval bölcsebbnek és értelmesebbnek tartottalak. Épp téged, ki nem csak a Földön járt, hanem az univerzum rejtett kincseit is felfedezte. Hát épp te tudod azt mondani, hogy csak ennyi az igazság? Mintha azt mondanád, hogy az élet csupa fekete-fehér és nincsenek benne színek - csöpög ajkamról a méregként ható szavak. Gúny és szánalom itatja át őket.
Ezelőtt sose ütöttem volna meg hasonló hangot, most mégis megteszem. Nem rettegek tőle, noha ez lenne az elvárt reakció. S miért nem teszem meg? Ha meg akart volna ölni, már rég megtehette volna, épp egy perccel ezelőtt, de nem teszi.
Addig és addig mondom el neki szavaimat, amíg az utolsó oxigénmolekulát is ki nem leheli a tüdejéből, vagy amíg csírázni nem kezdenek a sötét gondolatok az elméjében. Hisz számára már csak ez a két sors jutott.
S erről én fogok gondoskodni.
Elfojtott nevetés. Krákogó hang. Ajkamba harapva, szemöldökeimet felvonva nézek rá teljesen úgy, mint egy bolondra. Majd nem bírom. Elnevetem magam.
- Oh, jaj a világnak, ha épp te vagy a tökéletesség - nevetem homlokomra tapasztva a kezemet. Az év vicce!
Ha viselkedése változott is, a humora nem. Na nem mintha annyira humoros lett volna valaha, de azért ez… - Tényleg önteltek vagyunk… - adok igazat mindazoknak a démonoknak, kik valaha ezzel vádoltak minket. Mily igazuk van. Rosszul tette fel a kérdést…
Erre az egy alkalomra vártam, hogy immár mellette, vagy épp mögötte álljak a tetőn. Tényleg fétise lehet ez, de mégis… Nem vagyok ostoba. Hajlana a szavaimra, Amara akaratára. Ez látszik.
- Ez egyszerű. Amara és Isten nem fognak dűlőre jutni ezzel a világgal kapcsolatban, még ha igen is. Lucifer és a démonok többsége, de úgy vélem már az angyaloké sem fogja hagyni, hogy a jelenlegi poklot beszüntesse és létrehozzák azt, amit Amaranak kellene képviselnie. Ehelyett, ha Isten nem is akarja majd - habár ebben egyre jobban kételkedem - Amara csettintésre képes lesz elpusztítani a világot. És még csak annyi időnk sem lesz, hogy azt mondjuk Bakkfitty. Lényegében bármit csinálsz Ramiél, mind haszontalan. Egyetlen egy dolog miatt nem következett ez be. Az Öreg gyáva kutyaként viselkedik. Mégis, ha Ez majd meg fog történni, mert megfog. Amara képes lassan és fájdalmasan is pusztítani és mi mit teszünk? Nézz körbe, mégis ki harcol ellene? Michael bőg egy nyavalyás ember miatt, Gabriel szintúgy gubbaszt a trónján, az angyalai tehetetlenek, hisz nem halnak meg az emberek. Még ha el is jut az agyukig, hogy miért sem tesznek semmit ellene. Élnél egy olyan világba, ahol senki sem harcol érte, mindenki csak önző? - fejemet megrázom. Én nem élnék ebbe, ezt talán ő is sejti már.
- Az fog bekövetkezni, hogy Ők ketten, a Fény és a Sötétség létre fog hozni egy új világot. Ahol egyenlő felekként fognak viselkedni, ahol az emberek jövőjét nem nevetséges démonok fogják kísérteni, ahol sokkal nagyobb lesz a következménye annak, akit el fog ragadni a sötétség. Ahol lesz tétje minden egyes élőlény, minden egyes cselekedetének.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
165
☩ Play by :
Johnny Depp

Utolsó Poszt Vas. Szept. 09, 2018 6:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Ophilia
Csendben figyeljük idefentről Ophilia tombolását, tisztán hallom szavait, hiszen kiabál. Ugyanígy látom mit csinál, csupán csak egy ereszcsatorna széle zavar meg ebben néha. A másik mintha jót mulatna ezen, szavai nyomán felröhög. Mi a fene ilyen vicces? Én nem mulatok, engem idegesít ez a viselkedés, és Ophilia dühös látványa még inkább. Amara csúnyán szólva arra programozta be hogy vagy átállítson az ő oldalára, vagy megöljön. Szegény, addig nem nyugszik, amíg valamelyiket be nem teljesíti. A másik énem pedig csak nevetgél itt magának. Egy ember biztosan nem hallaná meg, ellenben Ophilia. Nem sok kell neki hogy itt teremjen. S mikor ez bekövetkezik, a másik hirtelen komorrá változik. Tekintve hogy a perem szélén állunk, a neszek a hátunk mögülről érkeznek, jó lenne megfordulni, de úgy látszik a másik nem akar.
- Drága Ophilia!
Nyoma sincs az előbbi viselkedésnek, ugyanolyan közönyös, mint volt. Csupán csak a megszólítás, abban mintha felfedeznék némi finomabb tónust. Talán mégsem akarja bántani Ophiliát.
- A világunk sosem létezett, így engem nem érdekel hogy ki uralkodik fölötte. Tőlem nevezd igazságnak Amara pusztítását, világnak Atyánk illúzióját. Sötétségnek és Fénynek a kettejük ellenpólusát, bár az erő egy helyről jön, így a megnevezéseid nem többek neveknél. A végtelenben csupán két igazság létezik, a születés és az elmúlás.
Szavai közben lassan fordulunk szembe Ophiliához, s míg a másik beszél én alaposan megfigyelem az arcát.
- Tökéletességre vágysz? Már megalkották!
Megint kezdődik a teátrális "ki ha én nem" stílus, kezeit széttárja gonoszkás vigyorral. A szőke angyalom arca inkább dühös, nem sok kell neki hogy ismét nekünk ugorjon, ez meg itt mutogat és tökéletességről papol. Amivel egyébként mélyen egyetértek, csak szerintem rossz az időzítés.
- Azt hiszem rosszul tettem fel a kérdéseket. Fussunk neki még egyszer!
Abba hagyja a vigyorgást, ismét helyet kapnak az éles, komor vonások, kezeit a mellkasán összefonva pislog Ophiliára. Csak egy lélegzetnyi szünet, biztos összeszedi a gondolatait. Én pedig arra összpontosítok, hogyha mégis rosszul ítéltem meg a helyzetet, még időben meg tudjam állítani Isten barmát!
- Mit vársz tőle? Mit gondolsz, mi fog történni?

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
435
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Hétf. Aug. 27, 2018 6:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Ramiél
Ours is a circle of friendships united by ideals
Szemeimet forgatva tekintek rá újra. Ezek a szavak. Szeretnék felnevetni, szeretnék a képébe röhögni és magam sem értem, hogy miért nem teszem ezt meg. Oh, vagy úgy, ennek még nincs itt az ideje.
- Oh, jaj - hangzanak hangosan a szavaim. - Cselekedtél… Egy torony tetején gubbasztva, figyelve a népeket - elmorzsolok jobb szemem sarkába egy könnycseppet.
Persze, kinek mi a cselekvés, nem igaz? Habár ebben az értelemben, amit ő mondd, még maga a malmozás is cselekvésnek bizonyul. De vele ellentétben én nem tiltakozom az ellen, amit mondd. Mert igaza van. Fent semmit nem csináltam - kivéve, hogy segítettem őt is úgymond bújtatni. Semmi okom nem volt rá, bármikor kiadhattam volna Gabriel angyalainak.
Miért is nem tettem meg?
Ezzel mégsem foglalkozok. Épp egy epés megjegyzésen töröm a fejemet, amikor is repül felém egy… elég nehéz tárgy. Drága Ramiél, ne hidd, hogy ez hatni fog rám, mert nem.
- Többé már nem hagyom magam - volt az az idő, amikor megtettem. Amikor minden szembejövő “testvéremmel” szemben nem harcoltam. Tűrtem a csapásaikat, tűrtem késük hasítását a bőrömbe. Tűrtem az árulásaikat. Sok mindent eltűrtem, mióta lent vagyok, de leginkább a gyűlöletet tűrtem a legtovább.
Ennek már vége. Még ha gyámoltalannak is tűnök, már nem vagyok az. Még ha harcolni sem tudok, az egyikőjüknek igaza volt: pontosan tudom, hogy miként kell. Nem gyakoroltam, vélhetőleg mozdulataim esetlenek is lennének, de már nem hagyom magam.
Ezért is lehet, hogy ezúttal én támadok először.
Viszont a penge nincs ott. Szemöldökömet összevonva tekintek fel rá a sötétbe. Csuklómat ragadja meg, kifordítja. Hallom a csont repedését, elmémbe fájdalom hasít, kénytelen vagyok követni. Mögém kerül, félig kénytelen átkarolni is.
Lábamat emelném, hogy lába közé rúgjak, ám mire odakerülök…
Taszít rajtam, levegőbe emelt lábamat későn helyezem a talajra, bukdácsolok párat.
Jelenleg mit meg nem adnék egy angyalpengéért. S mire ez eljut az elmémig, a hangját is meghallom a fejembe.
- Semmit sem kellett nekik - olyannyira hozzászoktam az emberi kommunikációhoz, hogy már nem is válaszolok neki az elméjében. A csuklómat markolászva érzem, ahogy a csont lassan, de biztosan kezd el forrni. - Igazságot. A világ felett. Olyasmi ez, amit legutóbb sem értettél meg, miért épp most akarnád felfogni? - nevetek fejemet lehajtva. - Sose kellett rang, sem bosszú. Egy valamit akarok, egy oly világot, ahol a Sötétség és a Fény egymás mellett uralkodik. Ne áltasd magad, hogy Lucifer lenne az ellenpólusa ennek a világnak a démonjaival együtt - arcomra fintor ül ki. - Ők is csak az Ő teremtményei. A valódi pusztítás a valódi pokol nem ő. Ezt a világot önkényesen uralta, s amint jött egy apróság, mely beleköpött volna a levesébe, mit csinált? És te Drága Ramiél, te, asszisztáltál hozzá. Elzártad azt, akivel létrehozhatta volna a tökéletességet - fejemet rázom meg, keresve tekintetemmel, hogy merre is lehet.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
165
☩ Play by :
Johnny Depp

Utolsó Poszt Csüt. Aug. 23, 2018 12:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Ophilia
Nagyon elmérgesedett a helyzet, egy pillanatra elsötétül a kép körülöttem, azt hiszem az erő az, mely kezd gyengülni. Sejtettem hogy ez lesz, de remélhetőleg egy darabig még bírni fogja. Közben Ophilia is szebbnél szebb körmondatokkal bombázza a csúnyábbik felemet. Mielőtt epésen egymásnak esnek úgy tűnik, még megy a szájkarate. Nem tudom hogy bármelyikük is komolyan veszi-e, amit kimond, de ez nem is lényeges, hiszen egyikük sem teljesen önmaga.
- Igen! Amíg te malmoztál, addig én cselekedtem!
Csattan fel a sértődött hangnem, persze erre érkezik a kézenfekvő válasz. Egyiknek sincs igaza és mondhatnám hogy jól szórakozom, de ez nem így van. Félek hogy tragédiába torkollik a találkozó.
- Drága Ophilia! Halvány fogalmad sincs róla, de ha ennyire el szeretnél menni, azon mindjárt segítek!
Nana! Most repül a kandeláber, szerencsére Ophilia sem tétlen. Bár ettől nekem elakad a lélegzetem. A másik ént egy cseppet sem érdekli, nagyon notóriusnak tűnik. Pedig ő részben én, csak egy icipicit kellene elgondolkoznia, de nem teszi. Amikor Ophilia előttünk terem, meglepődik, de a keze szinte azonnal mozdul. Rossz helyre nyúlt, nem ott szoktam hordani a pengém -ezt egyik oldalamon sem fogja megtalálni-, hogy mit markolászik éppen, na az jó kérdés. Valószínűleg semmit, inkább próbál szabadulni, mert a másik keze azonnal ráfog a kézfejére és most elkezdi erőből kifelé tekerni. Ez nem kellemes, ha csak nem akarja hogy eltörjön, akkor forogni fog vele és így előbb utóbb a hátába kerül a másik. Jaj, csak ne kerüljön elő a penge!
- Csodálom a merészséged!
Megtöri a csendet a gúnyos, mély hang, mielőtt még Ophilia kiszabadíthatná magát, erősen taszít egyet rajta előrefelé, közben elengedve.
- De ez a nyuszi és a fűnyíró esete!
Aztán meghajlítja a teret és egykettőre egy közeli ház tetejéről szemléljük a szőke angyal tombolását. Hálát rebegek, mégsem olyan felelőtlen a sötét én, nem vette elő a pengét. Vagy pont hogy olyan beképzelt hogy azt hiszi, neki erre nincs szüksége Ophilia ellen, de akárhogy is, ez most jó nekem! És mindenkinek itt. ~ Mondd, mit ajánlott a Sötétség! Rangot, hatalmat? Bosszút? ~ Elidőzünk idefent, és ahelyett hogy ismét neki menne Ophiliának, csupán csak idefentről szemléljük.

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
435
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Hétf. Aug. 20, 2018 8:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Ramiél
Ours is a circle of friendships united by ideals
Sűrűket pislogva tekintek el mellette, az ég magassagába szavai hallatán. Szívem szerint szemeimet is megforgatnám, csakhogy tudtára adjam, mennyire unom nem csak a szavait, hanem, hogy önmagamat is ismételgessem. Halk sóhajjal fújtatok, ajkiamat enyhén nyitva tartom, gondolataimat szedem össze, miként is feleljek szavára.
- Amint a legkisebb kétely? - tekintek mégis vissza rá, sokat mondóan. - Ha jól rémlik, eme rothadó világban én voltam rajtad kívül az egyetlen, aki Isten akaratát bizonygatta. Oh, bocsi, még te sem, hiszen beálltál egy pöffeszkedő Michael mellé, az embereket védve. Beleavatkoztál olcsó életükbe, vagy rosszul rémlene a dolog? - ha vádaskodunk, akkor vádaskodjunk komolyan.
Nem hiheti, hogy tarthatok még tőle. Oh, hiszen nem. Ez nem az Ramiél, kit ismertem, kivel nemrég találkoztam. De hozzá hasonlót sem láttam még tőle. Nem leszek annyira nagyképű, hogy azt higgyem a személyem miatt teszi.
Figyelem, ahogy távolodik tőlem. A parancs egyértelmű. Öljem meg. Nincs a birtokomba angyalpenge, vele ellentétben. Mennyi időmbe telne ellopnom tőle? Tán fel sem tűnne neki.
- Veled ellentétben Ramiél, én pontosan tudom, hogy mi vár rám. Nem hiszem magam többnél, mint ami. Jól mondtad, egy porszem. Se nem több, se nem kevesebb - állok nyugodtan, tervemet elmémbe végiggondolva újra és újra. Igen, ezt kell tennem. Tudom, hogy miként fogom megölni. Habár könnyebb lett volna, ha még a régi énjével állnék… Hátat. - Veled ellentétben engem egy rohadt percig sem érdekel, ha ennek az egésznek a végén megdöglök, nem. Mert velem együtt fog minden más is pusztulni -
Befejezni mondatom nincs időm, azon túl, hogy félbeszakít, gyorsan cselekvésre adja a fejét. Szemem sarkából figyelem, ahogy felém hajít egy parki lámpát. Elhajolhatnék tőle, elléphetnék, védekezhetnék. Ostoba, hát mire van az erőnk?
Kezemet oldalra kinyújtva a fekete fémoszlop irányába hajlítom meg a teret. Nem érdekel, hogy hova megy, de innen eltűnik. A világ egy másik pontján, majd a magasságból száguld alá, tán agyonnyomva egy embert.
De én sem tétlenkedem. Egy szempillantás alatt tűnök el, hogy aztán szorosan előtte jelenjek meg. Ha tudom tőrének - már ha van nála - markolátra fonódik ujjam.
- Az a legszebb a rangtalanságba, hogy mindenki lebecsül - mosolygom, galád vigyorral az arcomon és ha tehetem, akkor erőteljesen vagy ágyékon, vagy gyomorszájon rúgom.
A parancsom egyszerű. Öljem meg.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
165
☩ Play by :
Johnny Depp

Utolsó Poszt Vas. Aug. 19, 2018 1:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Ophilia
A másik komor és fanyar képpel hallgatja Ophilia szavait, ami egy idő után mintha mély sajnálatba csapna át. Mi a fene? És amikor már kezdeném azt hinni, hogy legalább egy kis empátia szorult belé, bebizonyítja, hogy nem így van.
- Ugyan, csak te magad vagy hamis! Amint a legkisebb kétely is felmerült, egyből Amara oldalára álltál! Gratulálok, Ophilia! Szép volt!
Lesajnáló grimaszba torzuló arc, felfelé ívelő tekintet, mintha csak odafentről tekintene a szőkeségre. Aztán egyet gondol, és megfordul.
- Blablabla.
Nem igazán kellene ezt, mármint hátat fordítani annak, aki meg akar ölni! Jézus ereje! És elindul, meg sem gondolva tettét. Pillanatok alatt kezd el kerülgetni a rosszullét. A másik énem körül megfagy a levegő, annyira negatív és oly távol áll tőlem. De aztán két lépés múlva megáll.
- Amara egy szánalmas bolond, ha az ügyét rád bízta! Te pedig nem vagy több a gödörből felfelé szálló pornál, amely azt hiszi magáról egyszer kikerül onnan, holott ugyanúgy a mocsokban végzi!
Gonosz hangsúly lapul a bántó szavak mögött, nálam filmszakadás van ettől, ő pedig ismét visszafordul Ophiliával szembe.
- Ó, szegény, szegény Ophilia! Agyára ment a napsütés! Adhatok egy adag borogatást, hogy elmúljon!
Mire észnél vagyok, azt látom csak hogy kitekeri az egyik közeli kandelábert a telekinézissel és Ophilia irányába hajítja. Ha ez így fog folytatódni, valamit tennem kell! Ez teljesen megőrült! Nem bánthatja Ophiliát! A cél az, hogy elérjük Amara-t és megtudjuk a tervét, nem pedig megölni Ophiliát, akinek pont hogy segíteni akarok!

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
435
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Vas. Aug. 12, 2018 7:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Ramiél
Ours is a circle of friendships united by ideals
Nekem valóban. Itt kezdődött. Zephyr a szívemet tépte ki, talán még mindig magánál tartja. Csoda, hogy egykor el tudtuk őt zárni, azzal az erővel, amit kapott a Sötétségtől. Meglehet, azóta már rég kiszabadult. Bármi megtörténhetett.
Szavai azonban… Előbb rám tekint, majd vissza a falevelekre. Ez még nem ok arra, hogy gyanút fogjak bármi felett. Mindig is megvolt a maga stílusa, mégsem tudom, hogy hányadán állnak gondolatai a toronyban történtek óta.
Azonban a szavai… Okot adnak arra, hogy szemeimet enyhén összeszűkítsem és szemöldökömet ráncoljam.
- Szavaim ugyanúgy őszinték és komolyan, mint legutóbbi találkozásunkkor voltak - nem esek kétségbe szavai hallatán. Próba lenne? Vagy mi történt veled Ramiél. Feladatom, hogy elpusztítsalak, de szavaid…
Kétségbe taszíthatják készülő tervemet.
- Hittem egy igaznak tűnő Isten szavát, mert nem volt más. Mert nem volt senki, aki elmondhassa, hogy nincs igaza, az egész csak ábránd, hamis illúzió, mintha most egyet értenél a szavaimmal… de… - nem fejezem be szavaimat.
Nem úgy tekint rám, mint legutóbb. Tekintete nem fásult, nem fáradt. Vagy nem épp az aggodalom és az értetlenkedés határait súrolja. Üres. Üres és kegyetlennek tetsző. Sose volt még ilyen, hát most mi?
Rájött volna, hogy már sose fog úgy viszont látni, ahogy az ő emlékeibe él?
Mégis a következő szavai. Nevetés kaparja torkomat, miközben jobb szemöldököm a magasba szökken. Válaszolnék rá, keresem a tökéletes reposztot, de megelőz. Tovább folytatja, hogy maga alatt vágja a fát.
- Jól mondod, egy ark, ki jelentéktelenebb bárkinél. Hiszen csak szemléli a világ folyamatát, mintha csak külsős lenne, mintha rá nem lennének hatással. Egy Ark, aki nem tett és nem tesz semmit. Felsőbbrendűségi játszmát akarsz? Ezt ki kell érdemelni, igen, még neked is. Volt idő, amikor hittem egy hierarchiába - halkan horkanok fel, elnevetve magamat. Fejemet könnyedén megrázom, szőke tincseim követik mozdulataimat.
- Feladatom a régi. S mivel legutóbb kinyilvánítottad mennyire nem kívánod szolgálni a Sötétséget, így nincs más feladatom hátra, mint megöljelek. Vagy esetleg, meggondotlad volna magad Ramiél? Te, a sziklaszilárd jellem? - fejemet megrázom, mint aki nem hisz ebben. Hiszen ez nem ő lenne. Nem hallgatott akkor a szép szóra.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
165
☩ Play by :
Johnny Depp

Utolsó Poszt Szomb. Aug. 11, 2018 7:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Ophilia
Enyhe légáramlat, gyönge szél, benne a nyugalom áldásával. Hangjára a másik oldalra pillant, szája szeglete sanyarú ívben méri fel az ismerős alakot, aztán újfent a fák koronáit fürkészi. Én pedig kezdek ideges lenni tőle, csendben figyelem, miként kerül elő Ophilia, míg a másik mély, sejtelmes hangja válaszra méltatja.
- Ó, neked talán igen! Ophilia!
Fásult, távolságtartó tekintet mered az aranyhajúra, benne a fájdalom ígéretével.
- Nekem már akkor elkezdődött, mikor Atyánk megteremtett. Lépten nyomon hazugság és ármány vett körül, hamis ígéretek, melyek az idő előrehaladtával a homályba vesztek, arcok, alakok, melyek eltorzultak az átlátszó maszkjaik mögött. Mondd, te melyiket viseled most?
Gúnyos éllel görbülő vigyor társul a sötét tekintethez, miközben felegyenesedik ültében, s immáron magánya odalett. Félelem költözik belém. Ophiliát ismerem, de a másikat nem. Szándéka, célja kiismerhetetlen, és az egész lényét meghatározza a mérhetetlen komorság. Ha kapott is eleddig valami választ, valószínűleg hidegen hagyta, mert most közömbösen folytatja, egy percre sem véve le tekintetét Ophiliáról.
- Vastag bőr kellhet egy olyan jelentéktelen kis angyal arcára, mint te vagy, ha csak így ide mersz járulni elém, holmi múltbéli kedves emlékre apellálva, leplezve valódi szándékodat!
Úgy tűnik előkerült a felsőbbrendűség élet-érzés, mert most szálegyenesen felpattan, és kérdőre vonja, számon kérően felemelve hangját, de tartva tőle a kellő távolságot.
- Ark vagyok, nem a barátod! És ha csak nincs nyomós indoka jöttödnek, úgy addig távozz színem elől, míg jó kedvemben vagyok!
Ennek a fele sem tréfa. Bennem megfagy a szusz, mert a másik én úgy beszél a számomra oly kedves Ophiliával, mintha csak egy közönséges angyal lenne a sok közül. Hát neki semmit sem jelent?

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
435
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Pént. Jún. 29, 2018 8:48 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Ramiél
Ours is a circle of friendships united by ideals
Ázott verébként hagytam el a démon lakását. Nem zavart, hogy újra el kell áznom. Nem vettem észre, hogy nem is annyira utánam érkezett vissza, egy társasággal. Nem, mert nem érdekelt. Jobban izgat, hogy miként tudom elvenni az ark életét. Tudásom ebben kissé megkopott. Úgy is fogalmazhatnék, hogy hiányos. Nem tudok erről semmit. Én, aki mindenről tud mindent. Rá kell jönnöm, hogy mily olcsó illúzió volt ez is. Semmit sem tudtam Amararól, semmit sem, hogy miként lehet végezni egy felsőbb hatalommal. Semmiről. Az ostoba emberekről és a szánalmas démonokról, no meg az elgyengült testvéreimről mindent. Ami meg lényeges lenne, arról pedig semmit.
Szánalmas egy világ, melyben élünk.
Egykor használt lakás ajtaja előtt megállok. Azóta nem voltam itt. Azóta, hogy a Viszály meglátogatott. Óvatosan forgatom el a kilincs réz gombját. A nap lemenő fénye derengőn játszik a szoba homályával. Felborult bútorok, vérrel írt pecsét jelzi, hogy a legutolsó ittlétem nem békéről árulkodik. Kelletlenül húzom el a számat. Megfogadhatnám, hogy bosszút állok, ám ilyen kicsinyes dolgokba nem fogok belemenni. Főleg úgy, hogy tudom, hogy sokkal nagyobb kín lesz Belial számára is, ha a világ úgy enyészik el, hogy nem tudott ellene semmit sem tenni.
Egy darabig állok a küszöbön, mégsem lépek beljebb. Angyalmágiámat felhasználva visszahozom azt, mit egykor eltüntettem innen. Stamiel nyomait, vértócsa az ajtóban, a lábam alatt, amikor Mihály egyik angyala által megsebződött. Vér a falon, a padlón, amikor újra bekattanva, támadt nekem. Én pedig nem védekeztem. A falra szögezett, szárnyaim akkor még nem vágta le. A Viszály pedig megfenyegetett, hogy megteszi.
Ez lenne hát az örökségem. Vértócsa mindenhol.
Könnyedén fordítok hátat és zárom be az ajtót. Sétára indulok és fel sem tűnik, hogy hamar a parkba találom magam. Ahol minden elkezdődött.
Lépteimet a rendőrörs felé vezetem. A derengő sötétsgébe is tisztán látom, senki sem javította meg az épületet. Nosztalgikus hangulatomba lévén lépek be ide is. Megállok a véremmel rajzolt pecsét előtt. Ideig-óráig sikerült benne tartanom Zephyrt, de tudom jól, hogy nem segített rajta. Szívemet kitépte. Elvette. Elsötétítette és nála van.
Egy röpke momentumig elgondolkozok azon, hogy mi lehet vele. Egykor segíteni akartam neki. Ma már nincs meg bennem ez a vágy. Nem lehet. A sötétségé lett. Nem tudja, vagy nem akarta elfogadni. Esetleg rám is ez fog várni. Keserűen húzom el számat.
Elhagyom az épületet és könnyed, esti sétára indulok a sötét parkba. Amíg meg nem pillantok valakit egy padnál. A talpam alatt megcsikordulnak a kavicsok, ahogy közeledem felé.
Nem számítottam arra, hogy ilyen hamar újra találkozom vele.
Ott a parancs a fejembe.
Öld meg.
De még nem tudom hogyan. Légy türelmes Ophilia.
- Itt kezdődött el minden - állok meg a padtől nem messze, a férfi alakját mustrálva. Nem rá vall, hogy itt legyen. Ilyenkor. Még akkor sem, akkor is itt futottam bele. Szó szerint.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
165
☩ Play by :
Johnny Depp

Utolsó Poszt Szer. Jún. 27, 2018 6:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Ophilia
Abaddonnal történt találkozásom után egyenest visszatértem a toronyba, hol a régóta őrzött tükör darabot, melynek egykoron egészét Atyánk készítette és adta egy ókori szépségnek, én ezt felhasználtam. Az emberek között sok hiedelem kering, ezek többsége azt állítja hogy a tükör átjáró a túlvilágra, vagy egy másik dimenzióba, de ez nincs így. Csupán két tükörről tudok és mind a kettőhöz köze volt Istennek. Az egyiket eltörte a gazdája még a halála előtt, a másik pedig, nos, arról fogalmam sincs hol lehet, valószínűleg a bátyámnál, Lucifernél. Abban viszont mindenképpen van valami, hogy az összetört tükör jelképezheti a meghasadt tudatot, mert pontosan ezt csináltam én is, angyali mágia segítségével. Azóta ketten vagyunk. Én, meg a másik. Mikor megtörtént, sötétségben találtam magam, elzárva, a tudatom legmélyén, kicsit pánikoltam is, mi van ha ezzel a Sötétség malmára hajtottam a vizet? De aztán hamar rájöttem, nem így van. Csupán most a másik irányítja a testem, én pedig mellék zenészként funkcionálok. Nem mertem megkockáztatni az irányítás magamhoz vételét, mert akkor ezt megneszelte volna ő is, s bár még koránt sincs Amara irányítása alatt, jobb mindenkinek, ha nem tud rólam. Nekünk talán még inkább. Azóta ő irányít, én meg szörnyűlködöm a létezésén. Nehéz megemészteni hogy a másik felem tele van keserűséggel, magánnyal és bosszúvággyal, emiatt egy csipetnyi rosszindulat is szorult belé. Lépten nyomon megcsillan eme hajlama, mióta elhagytuk a tornyot. Úgyhogy egyre inkább kezdek hinni abban az indián mondásban, mely szerint a jellemünkben két farkas vív állandó küzdelmet, a gyűlöleté és a szereteté. Ha ez így van, akkor most a Gyűlölet farkasa elszabadult és tobzódni fog a világ fertőjében, mocskában. Egyenlőre ezt nagyon visszafogottan űzi, úgyhogy még semmi okom a pánikra.
Itt haladunk az utcán, az emberek között, noha későre jár, nincs tömeg. A másik mintha feszült lenne, hirtelen kanyarodunk le a Park felé. Valószínűleg mindenre emlékszik, mi a szétválásunk előtt történt és így neki is beugranak az itteni emlékek. Egy pillanatra meg is állunk. Kezdem azt hinni, hogy valamit észrevett, de én nem tudok körbe nézni. Követnének? Ophilia? Horkan egyet, aztán megindulunk a sétányon, egészen egy padig menetelünk. Ott megint megáll és helyet foglal. Hátradől a padon, még a fejét is a pad hátsó részének dönti. A pad jobb felénél ülünk, a szélén, a bal kezét kényelmesen végig nyújtja rajta, jobb lábát felhúzza a balra és egy jó ideig a fák baljós árnyékában figyeljük a szél keltette koronáik mozgását. Közben lebukik a nap a horizonton és ránk esteledik.

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
492
☩ Play by :
Raiden, Cassael, Ophilia

Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 07, 2018 9:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
165
☩ Play by :
Johnny Depp

Utolsó Poszt Vas. Feb. 04, 2018 5:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Ophilia

A szavai nyomán szépen, lassan minden értelmet nyer. Bár annak nem örülök hogy egy helyre gyűjtötte össze ezeket, én azon a véleményen vagyok, hogy nem véletlenül lettek ezek szétszórva. Most már azonban nincs mit tenni, remélem valóban biztonságban vannak.
- Én el tudom őket olvasni.
Jelentem ki lassabban, elgondolkodva. Ekkor ajánlom fel neki a vérem, s bár tenyerem nyújtom felé, hezitál. Kínos percekig mustrál engem, míg megtalálja a bal alkaromon azt a mély vágást, ami még nem gyógyult be teljesen, és onnan veszi el. Azután belép Zephyr-hez. Hirtelen azon kapom magam hogy a kettejük dulakodását figyelem, és odalépek mellé, igyekszem lefogni Zephyr-t. Kisvártatva a teste megadja magát, Ophilia pedig kijön a csapdából. Én most csak kifelé húzom az angyalt, lássuk, tényleg működik-e így? Közben Ophilia Abaddon-ról mesél nekem. Elhúzom a számat erre.
- Igen, ez pontosan rá vall.
Ezek szerint nagyon régen történt, mégsem használta fel semmire.
- Egyáltalán nála van? És mire akarja használni?
Törnek fel belőlem a kérdések, mert a démonok bizony nagyon makacs jószágok és nem arról híresek, hogy bárkinek önként és dalolva segítsenek. Mindig vannak hátsó szándékaik. Ophiliával pont összenézek, miután szembesítem vele, mit titkol előttem, és látom rajta, de nem mondja el. Inkább témát vált, letudva az egészet azzal, hogy neki Don-ként mutatkozott be. Mélyet sóhajtok és elfordulok tőle. Zephyr-hez lépkedem, felemelem, de most nem veszem a hátamra, a két kezemmel fogom erősen.
- Van egy kisebb csarnok, a katonai bázison, elrejtve a kéretlen szemek elől. Régen itt kérdezték ki az elfogott démonokat, tele van bizarr eszközökkel, de mára már lakatlan, nem használják, csupán néhány kacatot tárolnak ott. Egyedül Mihály ismeri a helyet rajtam kívül, meg néhány Seraf, de nekik már semmi dolguk ott. Jól védhető hely, és a vasajtói erősek, a falai hangszigeteltek. Még ha ki is szabadulna, egy jó darabig biztonságban lennénk tőle.
Nem látom értelmét tovább arról kérdezni, amit egyértelműen titkol előlem. És mivel ő is menne, így megindulok kifelé.
- Rendben. Az embert hozod te?
Várok egy kicsit, nem akarok előre rohanni, de amint Ophilia is megindul és felnyalábolja az emberünket, úgy elindulok a katonai bázis irányába. A jelenleg lestrapált helyzetünkben jó egy órás kutyagolás elé nézünk.

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
435
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Vas. Feb. 04, 2018 10:29 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Ramiél
Amit hajszolunk, az távolodik.


Tekintetem lassan szakítom el Zephyrtől, hogy teljes mértékben oda tudjak figyelni Ramiél szavaira. Halkan hümmögök felvetése hallatán. Igen, ebben lehet valami. De miért adta volna az embereknek? Mi célja lehetett volna ezzel neki? S ki lehetett ez? S miért nem tudtunk eddig róla?
Lényegtelen jelenleg. Itt van és talán segítségünkre lehet.
- A világ több pontján találtam őket - vallom meg, mily kincskeresésekkel töltöttem a lent lévő időmet. Nem unatkoztam, nem ülhettem tétlenül, valamit tennem kellett. - Alexandriába gyűjtöttem őket össze. Ott vannak elzárva egy helyen, biztonságban - Számos csapdára emlékszem leírásaim alapján több is véd démonoktól, de angyaloktól is. Igazából ezek apró trükkök, nem is értem, hogy miként tudtuk ezt elfelejteni. A lényege, hogy rajtam kívül nem láthatja meg más az iratokat, még akkor sem, ha pont előttük hever. Nem igazán tudom már, hogy kiben bízhatok és kiben nem.
- Meglehet, hogy igazad van. De vele szemben jelenlegi tudásunk kevés. Nem azt mondom, hogy fel kell a leírtakat használni, meglehet, hogy oka van annak, hogy elfelejtődtek. De vész esetére nem okozhat gondot, ha tudunk róla - felelem végül csendesen. Nincs sok dolog, melybe kapaszkodhatnánk. Nekem legalább is nincs sok. Nem vagyok harcos, csak egy egyszerű angyal, ki próbál kiutat találni ebből a helyzetből. Hisz láthatólag testvéreim alig teszik ezt. Továbbra is marakodnak egymáson, és…
Tekintetem újra visszaréved Zephyrrel. Nem szorul össze szívem most. Most… semmit sem érzek belül.
Enyhe reménnyel tölt el, hogy talán mégis lesz tudásom Amarát illetőleg. Remélem, hogy igaza van és tényleg találok azon írások között valamit. Csakhogy…
- Én nem tudom őket elolvasni - vallom be töredelmesen. Az óénoki már teremtésem előtt megszűnt létezni. Kérdésére hirtelen kapom fel fejemet és tekintek rá.
- Talán… Meglehet. Nem tudom - rázom meg a fejemet. - De ha a te véred sem elég erős, akkor nem tudom, hogy kié lehetne - látom be végül. Nehéz újra megbízni magamban, hogy jól tudom-e a dolgokat. Ijedten figyelem, ahogy közelebb lép hozzám. De hát mégis mitől félek? Kezét felém nyújtja és én… Nem tudnék neki fájdalmat okozni. Nem, kizárt. Még ha ezért is, de nem.
Előbb kezére, majd rápillantok. A verekedés során elég sebet szerzett, melyek lassan gyógyulnak be. Inkább onnan merítek apró vért és lépek újra a pecsét felé. Saját bíborló nedvem testemen is felsejlik, mikor belépek az angyal mellé.
Zephyr első reakciója, hogy torkom ragadja meg. Ijedten tekintek rá, ám lassan nyugszom meg, főleg akkor, amikor túlvilági hangján megszólal.
- A világotok. Elvész - ennyit közöl csak ördögi vigyorral az arcán. Bennem legbelül pedig egy elhatározás születik: bármit megtennék, hogy ezt megakadályozzam. Nem zavartatom magam, hogy torkomat szorongatja, alkarjára gyorsan ráfestem az alattunk sejlő pecsétet. Aztán lassan engedi el torkomat, teste ívbe feszül, én meg szinte kimenekülök tőle.
Mikor fog ez a rémálom véget érni vajon?
- Még évezredekkel ezelőtt, jóval azelőtt, hogy az őrzője lehetett volna. Azazel, bukását követen csempészte le. Az angyalok egy serege elpuszította őket, egy mégis az embereknél maradt. Bölcsek vették magukhoz és zárták el. A régi rend mágusai, Egyiptomban cirka négyezer évvel ezelőtt… Ő volt az. Az arab tanítványa - és folytatnám is, ha nem kérdezne közbe. Felpillantva harapok ajkaimba.
Mit titkolok? Félek túl sok mindent.
- Így mutatkozott be - mondom félve, az igazat mondva. Hiszen tényleg így tette és kérte, hogy elég ha így szólítom. - Mihálynak milyen rejtekhelye van? - kérdezem végül, újra Zephyrre fordítva figyelmem. Ha ebbe belemegyünk… Azt nem itt kellene megejteni. - Vigyük el. Útközben elmondom, mit tudok - ajánlom fel neki. A következőket pedig már csak magamnak morgom, észre sem veszem, hogy ezt hangosan teszem. - Talán Őt is meglátogathatnám… De nem mondhatja el, az a pusztulása lenne.
[/quote]


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
165
☩ Play by :
Johnny Depp

Utolsó Poszt Szomb. Feb. 03, 2018 4:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Ophilia

Zavaros nekem ez az egész. Hogy az emberek írták volna le az óénoki nyelvet? Kétlem. És ha még is ők őrizték meg, teljesen biztos vagyok benne hogy megfejteni nem tudták. De ki adta nekik?
- Meglehet nem az emberek írták le, hanem egy ark.
Összeráncolom a homlokomat, mert igen, ez a logikus válasz rá. Az elfoglalt helyemről továbbra sem mozdulok, így semmit sem veszek észre Ophiliából, a tekintetén kívül, amikor éppen hátra fordul és rám néz.
- Hol vannak most ezek az írások? Nem vagyok benne biztos hogy jó ötlet ezeknek a megbolygatása, de látva hogy Zephyr-t elzárta...segíthetek megfejteni.
Csak remélhetem hogy ezekkel nem szabadítunk el valami még rosszabbat.
- Tudod, a mágiának mindig meg van az ára. Magát az energiát az univerzumból vesszük el, és cserébe kegyetlenül behajtja rajtunk. Ha azt hiszed csupán a Földön létezik ez, tévedsz. A világűr sokkal pusztítóbb lényeket rejt, mint Amarah maga. Szóval óvatosan kell bánni azokkal az Ősi írásokkal.
Muszáj vagyok a tudomására hozni, hiszen ő a Mennyországon kívül semerre sem járt, odafentről is csupán az embereket figyelte. Nem csak az ő kettősük létezik.
- A leírtak részben róla is szólhatnak.
Én se tudok róla sokkal többet, Atyánk meg nem hiszem hogy az orrunkra kötné, ha itt volna. De nincs itt. Jó lenne magunkkal vinni Zephyr-t és mivel Ophilia szerint a bőrére rajzolt pecsét ugyanúgy hatna, kénytelen vagyok megkérdezni.
- És az enyém?
Ha azt mondja elég, akkor most elhatárolódom a faltól és felé lépkedve kinyújtom neki a jobb kezem tenyérrel felfelé. Ha nem, úgy továbbra is a falnál maradok. Meglepődve követem végig az általa megfogalmazott mondatokat. Megint zavartan beszél össze vissza, a lényeg azért lejön. Az otthonunkban tulajdonképpen bármelyik tárgy jó lenne, de egyikünk sem tud oda eljutni jelenleg, én meg azt hittem ezek a tárgyak sokkal értékesebbek annál, mint hogy a Földön végezzék. A fa magja, nos, ez meg merőben érdekes.
- Az a fa az édenkert fája. Nasargiel az őrzője, nem Abaddon. Még is hogy került a magja az emberek világába?
Olyan érzésem van hogy az említett démonunk a ludas benne, mert Nasargiel ezeregy százalék, hogy hűséges Atyánkhoz és az Édenhez is, sosem intézkedne a háta mögött. És ha ez a démon tényleg odafent járt, úgy akkor tehette meg, mielőtt bezáródott, de mindenesetre akkor tájt, mikor Gabriel önkényesen uralkodott és követőit odafentre vezényelte, egyébként sosem jut be élve, ismerem a Lelkek Őrzőjét, az egyik legerősebb harcos. Végül is ha nekem sikerült észrevétlenül feljutnom, akkor akár neki is, bár neki ehhez kellett segítség, mert vele ellentétben én ismerem a helyet, míg ő nem.
- Don?!
Rosszat sejtek, tekintve hogy így tegezi azt a fattyat.
- Ophilia, mit titkolsz?

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
435
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Pént. Feb. 02, 2018 9:04 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Ramiél
Amit hajszolunk, az távolodik.


Zephyr hirtelen egyenesedik ki és tekint rám olajfekete szemével. Ajkai lassan görbülnek előbb mosollyá majd tovább, vigyorrá. Rosszat sejtő vigyorrá. Lábam a földbe gyökerezik. Hallom, ahogy nevemet ejti, de ajkai nem mozognak. Csak a fejemben hallom. Aztán előrelép. Léptei áttörik a pecsétet. Egyik karját előrenyújtja, bőre sistereg.
Képtelen vagyok megszólalni, vagy tenni bármit is. Ujjai töve elfeketülnek, mintha üszkös lenne, s ahogy nyúl felém, úgy üszkösödik tovább, egészen könyékig. Mellkasom előtt sem áll meg. Érzem a fájdalmat, ahogy mellkasomba nyúl. Szívemet szorítja, és tépi ki. Döbbenten állok ott, hitetlenkedve, hiszen… Ez a valóság, csak képzelem? Zephyr vigyora mit sem változik, ahogy visszalép a pecsét közepére. Nézem dobogó szívemet kezébe mely… Előbb csak apróbb foltokban válik feketévé, majd egyre jobban terjed.
S abban a pillanatban, ahogy Ramiél visszatér, minden olyanná válik, mint elmenetele előtt. Akaratlanul is mellkasomra pillantok, ám egy vércseppet sem pillantok meg. Bőröm sima, mintha az előbb nem egy erős kéz szakította volna át. Ám hiába simítom kezemet oda, nem érzem szívem dobogását. Enyhe pánik lesz úrrá rajtam. Nem azért mert életfenntartó szervem, hanem mert… nincs ott semmi, de Zephyrnél sem látok semmit.
- Sokat nem tudtam megfejteni - felelem aztán összeszedve magamat, enyhén remegő hanggal. Nyugalom Ophilia nincs semmi baj. Lassan szakítom el pillantásom a megőrült angyaltól. - A legtöbb óénoki nyelven íródott, mely már akkor feledésbe merült, mikor engem teremtett Atyánk. Rejtély, hogy az emberek honnan ismerik, de… Régi, erős pecsétek, varázslatok, melyeket mi is birtokoltunk, nem csak a démonok. A csapda is egy közölük. Az félig énoki nyelven íródott, ám még így is nehézségemre esett megfejteni. Nem voltam benne biztos, hogy működik - felelem végül. Ezeket legalább tudom.
Ezért akartam hát megkeresni az arkot, talán még az, ki tudja olvasni azokat az írásokat. Ha segítene megérteni őket, akkor könnyebben boldogulnék.
- Csakhogy Amaráhról semmit sem tudok - csattanok fel hirtelen, hogy aztán döbbenet üljön ki arcomra. Hátat fordítok a férfinak, s magamba átkozom magam, amiért ily hangnemet ütöttem meg vele szemben. Nem értem, hogy mi ütött belém. Ne aggódj Ophilia. Eddig is kitaláltál valamit, ezután is ki fogsz.
- Talán, ha a pecsét rajta van, a bőrén. Az talán kordában tudja tartani. De félő, hogy az én vérem kevés lenne hozzá - húzom el számat, amikor újra visszatekintek Ramiélre. Az elméletére összevont szemöldökkel figyelek. Agyam egyik hátsó rejtekében megmozog egy információ. Apró és csekély.
- Rengeteg van a Földön - tekintek rá, majd ajkamba harapva nem tudom, hogy folytassam-e, avagy sem. - Hát ezt kereste Egyiptomba? Nem, azt nem ott tárolták - tekintek le a földre magam elé. - Van egy ősi tárgy, az almafa magja… Abaddon az egyik őrzője - pillantok fel félve Ramiélre nem tudván, hogy miként reagál erre. - Nem, Don nem ezért volt ott, hisz az a piramisoknál volt. De kétlem, hogy elárulná, hogy merre van most… Idő kell nekem - hisz ha valaki én láthattam, hogy hová került el, szemem elől nem maradhatott rejtve, de… túl sok emléket kell átvizsgálnom.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her


Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/5
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
5
Félvér
3
Harcos Angyal
8
Vadász
8
Nephilim
3